ÁTALÁNOS ÉS KÍSÉRLETI PSZCIHOLÓGIA III. JEGYZET
1
Tartalomjegyzék 2.o - Tartalomjegyzék 3.o - Kulcsfogalmak, Kulcsemberek, Kulcsszavak Motiváció tételek 6.o - 1. A motiváció definíciója, a motiváció témakörének alapfogalmai (ösztön, szükséglet, drive, homeosztázis, incentive, stb.). A motiváció-koncepció fejlődésének történeti áttekintése. 14.o - 2. A motiváció fiziológiai vonatkozásai. 16.o - 3. Primer motivációk: A táplálkozás szabályozása (perifériás és centrális kontrollmechanizmusok), a táplálékfelvételt befolyásoló pszichológiai tényezők. A táplálkozás zavarai (obesitas, anorexia nervosa, bulimia nervosa) 24.o - 4. A szexualitás pszichológiai vonatkozásai. Az ivadékgondozás 29.o - 5. A támadó magatartás motivációja. Az agresszivitást magyarázó elméletek. 32.o - 6. A menekülő magatartás motivációja: félelem, szorongás. 34.o - 7. Stressz. 36.o - 8. A kognitív motivációk alapjelenségei (optimum arousal-elmélet, szenzoros deprivációs kísérletek, szenzoros élménykeresés). 38.o - 9. Az intrinsic motiváció fogalma, exploráció, kutató motiváció. 46.o - 10. Teljesítmény-motiváció. 51.o - 11. A humanisztikus pszichológia (Maslow) motiváció-koncepciója. Emóció tételek 52.o - 1. Az emóció-témakör alapfogalmai. Érzelem-definíciók, az érzelmek osztályozása, alap-érzelmek. 54.o - 2. Klasszikus érzelemelméletek, ezek kritikái. 55.o - 3. Újabb emóció-elméletek. 58.o - 4. Az érzelmek vizsgálata. Az érzelmek pszichofiziológiája, érzelemkifejezés, szubjektív élmények. 62.o - 5. Pozitív érzelmek: szeretet, altruizmus. 68.o - 6. Az érzelemkifejezés biológia vonatkozásai, patológiás jelenségek. Az alexithymia. 69.o - 7. Az érzelmek észlelése, nonverbális szenzitivitás, empátia. 71.o - 8. Az érzelmek és az emlékezés kapcsolata.
2
Kulcsfogalmak, kulcsemberek, kulcsszavak (Majdnem pontos)
Motiváció 1. A motiváció definíciója, a motiváció témakörének alapfogalmai (ösztön, szükséglet, drive, homeosztázis, incentive, stb.). A motiváció-koncepció fejlődésének történeti áttekintése. Motiváció, Ösztön, Csányi, Hebb, Drive, Ösztön és Drive, Motiváció és Drive, Drive és Arousal, Motívum és homeosztázis, Szükséglet, Motívumok, Érzelmek és motiváció, Buck, A motiváció-koncepció fejlődésének történeti áttekintése, Ókor, XVII. szd., XVIII. szd., XIX. szd., Darwinizmus, Funkcionalizmus, Dewey, W. James, 1900as évek, Mc Dougall hormikus pszichológiája, Yerkes – Dodson kísérlete, 1910es évek, Behaviorista modell, Freudi model, 1920as évek, Robert Sessions Woodworth, 1930as évek, Etológia, Konrád Lorenz, Heinroth Behaviorizmus, 1940es évek, Maslow, Drive elmélet 1943, 1950-es évek, Behaviorizmus, 1960as évek, Humanisztikus pszichológia, Woodworth 2. A motiváció fiziológiai vonatkozásai. Az infó feldolgozás 5 fázisa, Szomjúság, Verney, Hypovolaemiás szomjúság, Canon száraz száj elmélet, alvás és arousel, Cirkadián ritmus, Yerkes-Dowson, Berkowitz, Olds és Milner, Sein, Mendelson, De Sisto és Zweig, patológia, Margules, Margules és Stein, Skizofrénia, Depresszió, Fóbia, Solomon és Corbit 3. Primer motivációk: A táplálkozás szabályozása (perifériás és centrális kontroll-mechanizmusok), a táplálékfelvételt befolyásoló pszichológiai tényezők. A táplálkozás zavarai (obesitas, anorexia nervosa, bulimia nervosa) A táplálkozás célja, A táplálkozás szakaszos, homeosztázis, Az orális tényezők és a gyomortelítődés, Cannon, hypothalamikus központok Lh szindróma, VHM szidróma, set point hipotézis, Powley és Keesey, glükosztatikus modellje Mayer, liposztatikus szabályozás Zhang és mtsai, telítettségi és táplálkozásserkentő rendszer Genetikai tényezők, Pszichológiai tényezők, Schachter, Rodin, Nisbett, Obesitas, Kövérség, James, mérésére használt fő, módszerek, Odds – ratio (kockázati tényező), Az elhízás két típusa, Anorexia Nervosa, Richard Morton, Gull, Lasègue, leghíresebb anorexiás személy, DSM-IV, BNO-10, AN klinikai jellegzetességei, pszichés jelenségek, kontinuum hipotézise, Bulimia Nervosa, Russell DSM-IV, BNO-10, evési zavarok magyarázatai, Társadalmi nyomás, Családi környezet, Énfunkciók gyengesége és kognitív zavarok, Bruch, Hangulati problémák, Biológiai tényezők, fontosabb különbségek, tesztek, terápiák 4. A szexualitás pszichológiai vonatkozásai. Az ivadékgondozás. A szexuális magatartás biológiai alapjai, hormontermelés, Neurális mechanizmusok, hypothalamus, KlüverBucy, A tapasztalat szerepe, 3 feltétel, A szexológia történetéről, Krafft-Ebing, Magnus Hirschfeld, Otto Weininger, Tóth Tihamér, Freud, Havelock Ellis és Stanley Hall, Kinsey, William H. Masters és Virginia Johnson, A humán szexuális válaszciklus, Kulturális hatások, Incestus, Attitűdök, Önkielégítés, Szexuális fantáziák, Homoszexualitás, Hormonális ok, Genetikai ok, Freud elmélete, Prenatális stressz szerepe, elutasító anya és a távoli, közömbös apa, koragyermekkori magatartásminták, Bell, szociális fejlődés, Storms, hypothalamus, Nem identitás, Transzvesztita, Transszexuális, Mítoszok a szexualitással kapcsolatban, Szexuális problémák és megoldásuk, SSRI, Különbségek a lányok és fiúk között, Nemi szerepek, nemi szereppel kapcsolatos sztereotípiák, Paraphiliák, Utódpótlás és kötődés, Lorenz, Macoby, Hermann, Harlow, Bowlby, Ainsworth, Spitz 5. A támadó magatartás motivációja. Az agresszivitást magyarázó elméletek. Definíció, osztályozás, Moyer, Zsákmányoló, Hímek közötti, Anyai, Szexuális, Félelem indukálta, Irritábilis Kellemetlen inger, Berkowitz, Célirányos magatartás gátlása, Dollard-Miller, Lewin, Kulcsingere, Erőszak látványa, Magas arousal, Temporlási lebeny, Amygdala, Hormon, Neurotranszmitterek, Kémiai anyagok, Intrumentális Agresszió, Bandura, Territorriálos, Konrad Lorenz, Agresszió elméletek, Analitikusi, Etológia, Szociobiológia, Behaviorizmus, Fusztráció-Agresszió, Szociálpszichológia, Személysigpszichológia, Mérése 6. A menekülő magatartás motivációja: félelem, szorongás. Félelem és szorongás definíciói, általános szorongás, Pánikroham, Fóbiák, Kényszerbetegség, PTSD, Analitikusi, Behaviorista, Kognitív és Biológiai magyarázat, Deszenzitizáció, hasi légzés, bátorító önközlések,
3
elterelés, gyógyszeres kezelés, tesztek 7. Stressz. Fogalma, Selye János és fogalmai, Á.A.Sz. szakaszai, élettani változások, Fizikai ingerek Selye Cannon, Pszichológiai tényezők hatása Brady, humán strassz kutatás Lazarus, Coping, hatásai egyénre Friedman és Roseman, A-típus, immunrendszerre gyakorolt hatás 8. A kognitív motivációk alapjelenségei (optimum arousal-elmélet, szenzoros deprivációs kísérletek, szenzoros élménykeresés). Szenzoros deprivációs kísérletek, céltárgy, Hunt, kognítív motiváció, James, Dashiell, biológiai háttere, Harlow, Harlow, Meyer, Piaget, Hebb, Heron és Lilly: szenzoros deprivációs kísérletek, Zuckermann: Sensation Seeking Scale, szenzoros élménykeresési skálája 50-es években, 60-as évek, Berlyne és Hebb optimum-arousal elmélete, Hunt, kettős folyamat elméletek alapkövetkeztetései, 9. Az intrinsic motiváció fogalma, exploráció, kutató motiváció. Intrinsic motiváció, Kapcsolat a drive fogalmával, 8 kérdés, A drive-elmélet korlátai, Kísérleti bizonyítékok, Nissen, Harlow Harlow és Meyer, Harlow Montgomery, Montgomery és Monkman, Butler, Hebb, Heron és Lilly, explorációs drive, manipulációs drive, vizuális explorációs drive, kontaktusvágy és lokomóciós késztetés, ingerlési szükséglet, Nissen, Berlyne, kíváncsiság-drive, Sheffield, Roby és Campbell, Hartmann Kardiner, Mittelmann, Woodworth, White, Hebb, Burns, Grant, Miért aktív a szervezet Miller, Galanter és Pibram információs kölcsönhatások standardjai, az akció energiája, Dewey, Amsel és Rousel, Sharples és Jasper, Vinogradova, a válasz kiválasztása Skinner ismételt találkozások, Festinger, Hebb, Helson, Hebb ill. Leuba, Bexton, Heron és Scott, Berlyne és Hunt, Haber, mely tárgyak személyek vagy helyzetek, távoli célok kiválasztása, viselkedési és konceptuális változások, válasz fennmaradása kioltáskor, Kognitív értékelés elmélet, Cannon és Pierce, A jutalom hatása az inrinzik motivációra, funkcionális autonómia, Allport, Zuckermann, Sensation Seeking Scale, Johnson, Az intrinsic motiváció három típusa Vallerand, motiváció hiányára vonatkozó hiedelmek Vallerand, 10. Teljesítmény-motiváció. Atkinson, expentancia, incentív, motívum, cél, Escalona és Festinger, Telejsítménymotiváció és kudarckerülés, Kísérletek Atkinson, McClelland, Clark-Tevan-Ricciuti, szorongók és affektív bet. szenvedők, Atkinson kritikái, Kultúraközi vizsgálatok Mingione valamint De Charms-Carpenter, Rotter és Heider, kauzális sémák, Kelley, expentancia, Tolman, Weiner, Meyer, Nierenberg és mtsai, oki tulajdonítások és érzelmi reakciók, Weiner és Kukla, oki tulajdonítások és a teljesítmény Weinger és Sierad, White, effektancia, Külső-Belső kontroll, Rotter, Phares, 11. A humanisztikus pszichológia (Maslow) motiváció-koncepciója. Maslow, 6+1 szükséglet Emóciók 1. Az emóció-témakör alapfogalmai. Érzelem-definíciók, az érzelmek osztályozása, alap-érzelmek. Young, Kleinginna és Kleinginna, kategória és fő szempont 11, Frijda, rendszerszemléleti megközelítés, Roseman, Ellsworth és Smith, Lazarus, Darwin, Woodworth, Ekman, Cattel, Plutchik, 2. Klasszikus érzelemelméletek, ezek kritikái. James-Lange, Cannon-Bard, 3. Újabb emóció-elméletek. Schater-Singer, adrenalin-placebo, Valins, Brian Parkinson, Scherer, 5 alrendszer információs rendszer, Solomon-Corbit, Ejtőernyős, Smith-Lazarus, Faciális feedback hip., Kraut, Strack-Martin-Stepper, ZajoncMurphy-Ingelhart, Lang 4. Az érzelmek vizsgálata. Az érzelmek pszichofiziológiája, érzelemkifejezés, szubjektív élmények. 6. Az érzelemkifejezés biológia vonatkozásai, patológiás jelenségek. Az alexithymia. Arousal, Klüver és Bucy, Hess, Heath, Hohmann, Hakimiller és Jasmos, James és Lange, Cannon és Bard, Ekman Levenson és Friesen, Schachter és Singer, arckifejezések, Darwin, Andrew, Eibl-Eibesfeldt, K. Izar, Ekman és Friesen, Kulturális szabályozottság, Ortony és Turner, arckifejezések és érzelmek kapcsolata, K. Rosenberg és Ekman K. Kraut és Johnson, arckifejezések mérésére, szubjektív ítéletek Campbel, bőrmozgások Blurton-Jones, arcizmok működése Ekman FACS és Izard MAX, affektogrammok, EMG, videofelvétel Privát és
4
publikus oldal, Az érzelemkifejezésre ható tényezők, Hogyan férkőzzünk a privát szférához, Univerzális érzelemkifejezések, Biológiai vonatkozások, Térközszabályozás (proxemika), Metakommunikáció, Gesztusok, Szemkontaktus, Testi érzelemkifejezés, Patológiás sírás, Sírási biológiája, Alexithymia 5. Pozitív érzelmek: szeretet, altruizmus. 7. Az érzelmek észlelése, nonverbális szenzitivitás, empátia. A jelenség vizsgálata, Egy belső álláspont: A pszichoanalitikus felfogás, Az altruizmus és etológia, Szituációs felfogás, Heider, Schachter, Berger, Stolan és Sherman, Krebs, Szempont átvétel, Kétszakaszos modell, Stotland és Krebs, Harris és Huang, Piliavin és Piliavin, Empátia és altruizmus, Kemper, Macdonald, Buck, küldő pontosság, fogadó pontosság, mérési módszerek részei, Pons teszt, módszertani problémák, dekódolóképesség meghatározó mögöttes tényezők, saját érzelmek észlelése, mások érzelmeinek észlelése, érzelmek észlelése 8. Az érzelmek és az emlékezés kapcsolata. Bartlett, Linton, Wagenaar, Christianson és Loftus, Baron, Lloyd és Lishman, hangulati állapotfüggőség, hangulati kongruencia, pszichogén amnézia, Gordon Bower, villanófény-emlék, Freud motivált felejtés, érzelmi kórosság.
5
MOTVIÁCIÓ TÉTELEK I/1. tétel. A motiváció definíciója, a motiváció témakörének alapfogalmai (ösztön, szükséglet, drive, homeosztázis, incentív, stb.) A motiváció-koncepció fejlődésének történeti áttekintése. Motiváció*(az órán biztosa előkerült témák sárgával kiemelve) pl. az éhség, szomjúság, félelem, kíváncsiság, szexuális vágy. A motiváció jelentése: az, ami mozgat, cselekvésre sarkall. Moveo, movere = mozogni, mozgatni. A motiváció kutatása az emberek, és az állatok viselkedéseinek a miértjére keresi a választ. A pszichológiának e területe olyan kérdésekkel foglalkozik, hogy milyen külső és belső tényezők játszanak szerepet a cselekvés megindításában, az adott viselkedés kiválasztásában, a viselkedés melletti kitartásban, vagy éppen a viselkedés leállításában. Mások és magunk viselkedésének a miértjeire folyamatosan keressük a választ, és attól függetlenül, hogy a kérdésre adott válasz helyes-e vagy sem, nagymértékben befolyásolja az adott viselkedés egyéni, társas és társadalmi megítélését. A másik viselkedésének megértésében fontos a másik motívumainak, szándékainak megértése. (Nem mindegy, v.ki szándékosan lép-e a lábujjunkra, vagy véletlenül. A szándéktulajdonítással = szándék attribúcióval, mivel elsősorban társas érintkezéseinkben lépnek fel a szociálpszichológia foglalkozik.) Ugyanakkor ez a motiváció témakörébe is beletartozik. Nem pszichológiai területeken is szerepet kap a motiváció kérdése.Pl. jogban fontos különbséget tenni a szándékosan és gondatlanságból elkövetett bűntettek között. A viselkedés hátterében álló folyamatok, és tényezők megértése lehetővé teszi a viselkedés befolyásolását is. Az állat még akkor is időnként eszik, vagy iszik, ha a táplálék, és a víz állandóan rendelkezésére áll, vagy a nőstény sem fogadja el mindig a hímet, stb. A válasz periodikusan lép fel annak ellenére, hogy az inger (étel, ital, stb.) folyamatosan jelen van. E sajátos inger-válasz kapcsolat oka a szervezetben keletkezik, vagyis olyan belső állapot kialakulásáról van szó, amely fogékonnyá teszi az állatot az inger iránt és a megfelelő motoros aktus elvégzésére készteti. A viselkedés mozgatórugóiul szolgáló endogén faktorokat (köznyelvben éhség, szomjúság, szexuális vágy) az élettan a motiváció terminusával jelöli. A motiváció egy konkrét esetének a neve = késztetés, hajtóerő, ez a következő sajátságokkal rendelkezik: 1.Specifikusan ébreszti a szervezetet és mozgósítja energiáit a cselekvés végrehajtására. 2.Irányt szab a motoros tevékenységnek. 3.„Fókuszálja” a viselkedést, azaz más magatartási mintákat kizár. Ily módon beszélhetünk táplálkozási hajtóerőről, szexuális késztetésről, vagy nevezhetjük az éhséget táplálkozási motivációnak, a nemi vágyat szexuális motivációnak, stb. Ebben az értelemben a motiváció és a hajtóerő szinonimák, a hajtóerő irányította viselkedésre a „motivált állapot” elnevezést is alkalmazhatjuk. Ösztön A viselkedésben szerepet játszó tényezők között az öröklésnek és a tanulásnak egyaránt szerepe van. Etológusok felismerték, hogy a viselkedésnek vannak olyan formái, amelyek csak kevéssé függnek a személyes tapasztalattól, ezeket a szervezet öröklötten hozza magával. A viselkedés tanult és öröklött volta körül heves viták zajlottak. Ma a tanulás és öröklés kölcsönhatását tételezik fel, melyek együtt alakítják a viselkedést. Az ösztön olyan értelemben szerepel a viselkedés magyarázatában, ahogyan Csányi (1976) is definiálja: Ösztön alatt 1-1 meghatározott funkcióval jellemezhető magatartáscsoportot értünk (pl. ivadékgondozó ösztön, szexuális ösztön), amelyben öröklött és tanult elemek meghatározott hierarchiában egyaránt részt vehetnek. Az ösztönös viselkedés etológiai jellemzői a következők Hebb nyomán: - Komplex magatartás mintázat, az ösztön nem reflex. Az utóbbi egyszerű inger-válasz reakció. Az ösztön ezzel szemben összetett mozgássort igénylő viselkedés, pl fészekrakás, hálószövés, udvarlás. - Veleszületett és előre programozott, azaz nem változtatható! Az ösztönös viselkedés mozgássora rögzített, az elemeket nem lehet felcserélni - A kiváltó ingerek hatására zajlik le a viselkedés. - Fajspecifikus a magatartásmintázat. (pl. pókfajok többsége hálót sző, de minden faj a fajra jellemző mintát produkálja) Ilyen komplex viselkedés-mintázatatot az állatoknál lehet kimutatni, az ember esetében tiszta ösztönös magatartásról alig beszélhetünk. (Hebb) Az ösztönös viselkedés speciális ismérve, hogy sem megtanítani, sem gyakorlással megszerezni nem lehet.
6
A pszichológiában az ösztön fogalom kellemetlen csengésű, mert óhatatlanul magával hozza az örökléstanulás mesterséges elkülönítését, másrészt a fogalmat kevésbé következetesen, homályosan alkalmazzák. Drive Amerikai viselkedéskutatók kiindulása, hogy a motiváció mögött v.milyen szükségleti állapot áll, amelyet a szervezet fiziológiai egyensúlyának (homeosztázis) kibillenésével hoztak kapcsolatba. Ennek a szükségleti állapotnak a jellemzője a késztetés, azaz a drive hajtóerő, ami olyan energetizáló tényező, amely a megbomlott egyensúlyt helyreállító viselkedés felé vezeti a szervezetet. (Hull, Weiner) A drive-ok elsődleges kiváltói az ún. elsődleges motívumok, mint pl. az ételmegvonás, a hőmérséklet optimálistól való eltérése, a szövetek sérülése, a szexuális viselkedést kiváltó hormonok aktivitása. A drive-ot a viselkedésre tett hatásával lehet leginkább megbecsülni. (Kísérlet: doboz 3 részre osztva, starthely, ide helyezik az alapvető szükségletének kielégítési lehetőségétől megvont állatot, középső rész fémrács, melybe gyenge elektromos áramot vezetnek, a harmadik rész tartalmazza szükséglet kielégítésére alkalmas tárgyat, pl. ételt. Szabályozzák az elektromos rács hosszát és az áramütés erősségét. Tapasztalat: az állat késztetése, hogy elérje a kívánatos tárgyat, a szükségletmegvonás idejének függvényében növekszik.) A drive nem specifikus arra a szükségletre nézve, amiből származik, azaz a drive a szervezet általános energetizálását végzi, és nem vezérli a szükséglet kielégítésére irányuló viselkedést. Ez fontos kitétel, mert a drive önmagában nem irányítja, hogy a szervezet mit csináljon az adott szükséglet felmerülése estén. A drive-ot kiegészíti a szervezet tanulási folyamata, amelynek során kialakul a szokás. A szokásban a korábbi tapasztalatok összegződnek arról, hogy a szervezet mit tett a múltban és mit talált sikeresnek a drive csökkentésében. Minden olyan viselkedés, amelynek során a drive csökken, szokássá válhat. Empirikus tapasztalatok arra mutatnak, hogy szükséges megkülönböztetni elsődleges és másodlagos driveot. Utóbbiakat azok a helyzetek váltják ki, amelyek az elsődleges drive-val asszociálódva maguk is motivációs erőre tesznek szert. Ilyen tanult drive lehet a félelem, mely maga is jelentős motivációs tényezővé válhat. A félelem, mint drive kialakulása példa arra, hogyan alakul ki a drive-elmélet szerint a másodlagos drive. Az inger, amely veszélyt jelez, érzelmi választ vált ki, amely a személyben kellemetlen állapotot, feszültséget indukál. A kellemetlen feszültség jelenlétében a személy, különböző viselkedéses aktivitást végez mindaddig, amíg egy viselkedés csökkenti, vagy esetleg megszünteti ezt az érzelmi állapotot. A kellemetlen állapot csökkenésével a viselkedés megerősödik, s ekkor a félelem a viselkedés motorjává, azaz drive-jává válhat. Motiváció és Drive A motiváció meghatározásában lényeges a drive és a szokás kölcsönhatása, amiből az következik, hogy az erősebb drive és/vagy az erősebb szokás növeli a motiváció megjelenésének valószínűségét. Ha nincs drive és/vagy még nincsenek tapasztalataink az adott drive-val kapcsolatban, akkor nem jelenik meg a cselekvésre indító motiváció. Ezen túl számításba kell venni a környezet aktuális ingereit is. A motiváció szempontjából u.is nem mindegy, hogy vannak-e a környezetben olyan „húzó” ingerek = incentívek, amelyek különböző mértékű vonzerővel, ösztönzőerővel bírnak. Ezek általában serkentik a motivációt. Hull szerint a motiváció meghatározója tehát a drive, az incentívek és a szokások kölcsönhatása. Az incentívek a drive-ot is helyettesíthetik. (Pl. egy jóllakott ember örömmel elfogyaszt még v.milyen különleges édességet, vagy számára vonzó desszertet.) Drive és Arousal A drive és arousal pszichológiai fogalmak között szoros a kapcsolat. Arousal: a külvilág felfogott ingereinek általános ébresztő hatása az agyra, ami a belső feszültségi szint változásában mutatkozik meg. A fiziológiai szükséglet által előidézett késztetés befolyásolja a szervezet arousal szintjét, a szükséglet kielégítése viszont csökkenti a szervezet aktivációs szintjét. (Lykken) Az általános motivációs állapotnak, értelmezzük ezt drive-ként, vagy arousalként, jelentős szerepe van a viselkedés szerveződésében. Az általános motivációs állapot egy kotinuumot képez. (Nagyon alacsony szinten álmosak vagyunk, el is aludhatunk, közepes szinten jól érezzük magunkat, magas szinten viselkedésünk zavarttá, szervezetlenné válhat.) Aktuális arousálszintünk befolyásolja azt, hogyan viselkedünk, és hogyan teljesítünk feladathelyzetben. A drive állapot és a teljesítmény hatékonysága közötti összefüggést ábrázoló görbe fordított U alakú. (Hebb javasolta, hogy ebben az összefüggésben a drive helyettesíthető az arousalszinttel anélkül, hogy az összefüggés megváltozna.) A fordított U alakú összefüggés legfontosabb következménye, hogy van egy olyan arousalszint, amely mellett a teljesítmény és egyben a viselkedés szerveződése optimális. Ezalatt, vagy efölött romlik a teljesítmény. Hebb javaslata szerint az optimális arousalszint fenntartására törekszünk. Amennyiben az aktuális arousal alacsonyabb az optimálisnál, arra törekszünk, hogy növeljük aktivitási szintünket. Amennyiben arousalszintünk magasabb, mint az optimális, akkor csökkenteni igyekszünk azt. Optimális arousal és feladathelyzet összefüggése: Az optimális arousal szintje szoros összefüggést mutat a végzett feladat jellegével. Az optimális arousal összetettebb, bonyolultabb feladatok esetében alacsonyabb, a kevésbé bonyolult feladatok esetében magasabb.
7
Ide kapcsolódó kísérlet Yerkes – Dodson kísérlete 1908-ból. Arra keresték a választ, hogy az arousal, hogyan befolyásolja a teljesítményt? (Egér-patkány, futási sebesség) Ha erős, vagy túl gyenge az áram, rontja a futási teljesítményt. Teljesítmény legjobb, ha közepes az áram. Ingerkeresés, ingerkerülés. Extavertált = ingerkereső, alacsony aktivációs szint. Introvertált = ingerkerülő, eleve magas aktivációs szint. Tehát nem a minimális energiaszint az optimális, hanem az – elmélet neve is ez – optimum arousal. Ez alkalmasabb a viselkedés magyarázatára. Közepes állapotban leghatékonyabb a működés. Motívum és homeosztázis A szükséglet, drive, vagy motívumok nagyon hasonló fogalmak. A motivációs pszichológiában elsősorban a motívumok fogalmát használják. A motívumok alatt általában olyan viszonylag állandó egyéni jellemzőket értenek, amelyek aktiválják, irányítják, v.mint kiválasztják a viselkedést a környezetben fennálló lehetőségek és korlátok közegében. A tudósok feladata, hogy feltérképezzék az emberi viselkedés hátterében meghúzódó motívumokat, s azokat rendszerbe foglalják. Az alapvető motívumok azok a viselkedést meghatározó tényezők, amelyek a szervezetben bekövetkező élettani változásokkal kapcsolatosak. Az alapvető motívumoknál a biológiai tényezők mellett, a társadalmi és kulturális tényezők szerepe is jelentős. A motívumok természeténél fogva megkülönböztetjük: a homeosztatikus, a reprodukcióval kapcsolatos, valamint a kíváncsiság motívumát A homeosztatikus motívumok a homeosztázis fenntartásán keresztül a szervezet önfenntartásához tartoznak. Röviden, homeosztázis: a belső környezet szabályozott stabilitása. Biztosítja a sejtek egyenletes működését az állandóan változó külső életfeltételek között. Az életfolyamatok egyik alapvető feltétele, a belső környezet állandóságának fenntartása. Jellemzői: a testfolyadékok mennyisége, ozmotikus nyomása, ionösszetétele, kémhatása, hőmérséklete. A homeosztázis a szervezet belső, viszonylag állandó egyensúlyi állapota, amely lehetővé teszi a test folyamatos működését. A homeosztázis külső tényezők hatására kibillenhet, de a szervezetben működő folyamatok révén ez az egyensúlyi állapot helyreállítható. A homeosztázis tehát fenntartja a szervezet viszonylagos állandóságát a folyamatosan változó körülményekkel szemben. (Pl. erősebb fizikai teljesítmény esetén a vércukor mennyisége csökken, ekkor a szervezetben olyan folyamatok indulnak meg, amelyek a vércukor megfelelő koncentrációját helyreállítják. A szervezetben lezajló homeosztatikus folyamatokról nincs tudomásunk mindaddig, amíg az egyensúlyi állapot fenntartása a szervezet belső tartalékainak felhasználásával lehetséges. A szervezetben az egyensúly kibillenése során előálló fiziológiai igény, azaz az ideálistól való eltérést nevezzük szükségletnek. Amennyiben ez a szükséglet nagyobb, mint amennyit a szervezet mozgósítani tud, akkor indulnak be azok a motivációs mechanizmusok, amelyek a késztetést, azaz a drive-ot eredményezik. A késztetés olyan motivált viselkedéshez vezet, amelyek végül a szervezet egyensúlyának helyreállítását eredményezik. Számos önfenntartási motívum a homeosztázis elve szerint működik. Homeosztázisnak nevezzük a szervezet azon törekvését, hogy a változó külső környezettel szemben megőrizze belső környezetének állandóságát. A belső állandóságok alapvetőek a fennmaradás szempontjából. Pl., ha a test hőmérséklete órákon át lényegesen eltér a normálistól, beállhat a halál éppen úgy, mint 4-5 napig tartó vízhiány következtében. A homeosztázis elveiről sokat elárul a termosztát működése, ez a mesterséges homeosztatikus rendszer egyik példája. A rendszer feladata, hogy viszonylag állandó szinten tartsa a lakás hőmérsékletét (belső környezetet), a kinti (külső környezeti) változó hőmérséklet esetén. A termosztát számára bemenetként szolgál a szoba hőmérséklete. A termosztát tartalmaz egy érzékelőt (a szoba hőmérsékletét méri), egy ideális értéket (a kívánt hőmérsékletet képviseli) és egy összehasonlítót (ez összeveti az érzékelt hőmérsékletet az ideális értékkel). Ha az érzékelt hőmérséklet alacsonyabb, mint az ideális érték, akkor a szerkezet bekapcsolja a fűtést, így a szoba hőmérséklete egészen addig emelkedik, amíg el nem éri az ideális értéket. Ekkor a termosztát kikapcsolja a fűtést. Ez a leírás általánosítható az összes homeosztatikus rendszerre. A rendszer lényege mindig egy szabályozandó változó (a termosztát példájában a szoba hőmérséklete). A változó szabályozása érdekében a rendszer tartalmazza a változó ideális értékét, a változó mérésére szolgáló érzékelőt, az összehasonlítót (központi vezérlőt) és egy előre beprogramozott kiigazító folyamatot, mely akkor lép működésbe, mikor a változó érték meghaladja vagy nem éri el az ideális értéket (fűtés be-ill. kikapcsolása). Ez az elméleti keret számos emberi motívum megértéséhez segít. A testhőmérséklet szabályozása esetében a test hőmérséklete a szabályozandó változó, a szomjúságnál a sejtekben és a vérben található víz mennyisége, az éhség esetében számos szabályozandó változó van, amelyek az emésztés különböző végtermékeivel állnak kapcsolatban (vércukor, zsír stb.). Valamennyi esetben a testben található érzékelők detektálják az ideális értéktől való eltérést és aktivizálják azt a kiigazító folyamatot, mely helyreállítja az egyensúlyt.
8
A homeosztatikus rendszerek kutatói arra keresik a választ, hogy hol helyezkednek el az érzékelők, miképp igazíthatja ki a szervezet az ideálistól eltérő értékeket, és hogy az agy mely területei játsszák az összehasonlító szerepét. A homeoszatikus motívumokat önfenntartási motívumoknak is nevezik, mivel ezek kielégítése a szervezet számára létfontosságú. Ezen motívumok hanyagolása rendkívüli erőfeszítést igényel és akár a szervezet pusztulásával is járhat. (Pl. éhségsztrájk: az éhség alapvető motívumának megtagadása, rendkívüli elszántságot tükröz, hatékony tiltakozási mód.) Homeosztatikus motívumok: - az éhség, a szomjúság, a hőmérséklet-szabályozás (pl. fázás, reszketés), az ürítés (vizelési, székelési késztetés), a légzés (légszomj), és a test integritásának védelme (pl. fájdalom). A szexualitás és utódgondozás motívuma: - a faj fennmaradásáért felelős, ki nem elégítése azonban nem veszélyezteti a szervezet épségét és életét. Bonyolult szabályozás alatt állnak biológiai jelentőségük okán, melyben hormonális, idegrendszeri, pszichológiai és társadalmi tényezők játszanak szerepet. Kíváncsiságmotívumok: érdekes és sokat vitatott csoport, idetartozik 1. a szenzoros ingerlés iránti szükségletünk, 2. az a késztetésünk, hogy felfedezzük környezetünket, vagy új és izgalmas helyzeteket találjunk, vagy 3. környezetünket manipuláljuk, a tárgyakat babráljuk. Amikor nem tudjuk a környezeti ingerlés alapvető szükségletét kielégíteni, akkor unatkozunk. A szenzoros ingerlés iránti szükségletünket az idegrendszer homeosztatikus szabályozásaként is értelmezhetnék, itt arról lehet szó, hogy a környezeti ingerlés az idegrendszer kielégítő aktivitási szintjét tartja fenn. Mivel az idegrendszerünk e mellett az aktivitási szint mellett tud megfelelően működni, ezért a szervezet számára létfontosságú az ingerlés biztosítása és ezért válik az unalom olyannyira kellemetlen élménnyé. Szükséglet A szükséglet az ideális értéktől való fiziológiai eltérés, ennek pszichológiai megfelelője a drive, mely a szükséglet nyomán fellépő aktivált állapot vagy késztetés. Az éhség példáját tekintve szükséglet akkor keletkezik, mikor a vércukorszint az ideális érték alá esik. Ez a fiziológiai eltérés automatikusan korrigálható úgy, hogy a máj – a hasnyálmirigy jelzése nyomán – cukrot bocsát a vérkeringésbe. Amikor azonban ez az automatikus mechanizmus nem tudja fenntartani az egyensúlyi állapotot, drive keletkezik és az aktivált szervezet működésbe lép, az egyensúly helyreállítása érdekében. Sok pszichológus között nincs egyetértés abban, hogyan viszonyulnak egymáshoz a motiváció és érzelem jelenségei. Tradicionálisan a motívumok és érzelmek közötti különbséget hangsúlyozzák. Érzelmek és motiváció Az ingerek gyakran megfigyelhetők, mert az érzelemkiváltó ingerek többsége a környezetből származik (Pl. fenyegetés); az érzelmek ált.-ban nem ciklikusan jelennek meg; befolyásolhatják, esetleg akadályozhatják a mindennapi viselkedést; az érzelmek megzavarhatják az éppen folyó viselkedést, de motiválhatják is azt; a válasz „belülről” irányított; érzésként, érzelemként élik meg; passzív: az érzelmek inkább a környezet hatására adott reakciók. Az érzelmeket inkább átéljük, mint „elszenvedjük”. A különbségeket nem mindenki fogadja el, de a kutatók egyetértenek abban, hogy ezek a folyamatok nagyon közel állnak egymáshoz, sőt szoros kapcsolatban is vannak, de hogy mi a lényegi különbség közöttük, arra vonatkozóan sok kétség áll fenn. Összefoglalva Motívum (Fajfenntartó, önfenntartó, exploráció) homeosztázis felborulása szükséglet drive (elsődleges vagy másodlagos) és arousal növekedés viselkedés (a tanulás és korábbi tapasztalatok függvényében) szükséglet kielégítése (az incentívek függvényében) homeosztázis helyreállása drive és arousal csökkenés A motiváció-koncepció fejlődésének történeti áttekintése Motiváció, emóció = érzelem fogalmához szűkíteni kell a magatartást energetizáló és ennek irányadó tényezőket. Motiváció század eleje óta ismert fogalom, gyakran együtt tárgyalják a két témát, motivációt és emóciót. Bizonyos korokban hiányzott a pszichológiai tankönyvekből, kézikönyvekből, ill. csak az energetizáló szempontokat fogadták el. Nehéz különbséget tenni köztük, mint tanulás és emlékezés között. (folyamat – eredmény) Buck (1985) szerint a motiváció és az érzelem ugyanannak a folyamatnak két aspektusa. Megfogalmazásában: „ a motiváció és az érzelem viszonya analóg a fizikában az anyag és az energia viszonyával” éppúgy, ahogy az energiapotenciál, amely az anyagban manifesztálódik, a motiváció – ahogy itt értjük – potenciál, amely az érzelemben manifesztálódik. Tehát a motiváció és az érzelem ugyanannak az éremnek a két oldala, ugyanannak a folyamatnak a két aspektusa.”
9
Eszerint az érzelmek a belső motivációs állapotok egyfajta kiolvasó eszközei. Az érzelem egy olyan folyamatosan fellépő jelenség, amely a szervezet belső motivációs állapotával van összhangban, tájékoztat róla bennünket és az érzelemkifejezésen keresztül másokat is. A motiváció elméleteit tekintve elmondható, hogy egyes magyarázatok a determinizmus, ill. a hedonizmus bélyegeit viselik magukon. A determinizmus szerint az ember olyan külső és belső erők irányítása alatt áll, melyek ellenőrzésére képtelen. A hedonisták viszont feltételezik, hogy a viselkedés célja az örömök elérése és a fájdalom elkerülése. Ókor Arisztotelész, Platon: szabad akarat, értelem. Hippokrates – Galenus - féle típustan: testnedvek XVII. szd. Hobbes: öröm keresése, fájdalom elkerülése (hedonizmus doktrínája, elv: alapvetően örömkeresés vezérel bennünket és a fájdalom elkerülése) XVIII. szd. Kant – tudás és racionalitás uralja a szenvedélyeket és a testet. Descartes dualisztikus felfogása (lélek tobozmirigyben, agykamra fontosabb, mint agy) állat – mechanisztikus ösztönök és reflexek, ember – képes meghatározni sorsát, viselkedését kontrollálni. XIX. szd. Darwinizmus A fajok eredete kihívás az idealizált emberkép ellen. Mindannyian állati természettel rendelkezünk. Állat és ember között a különbség inkább mennyiségi, mint minőségi. A fő motiváló erő: a túlélés. Adaptáció: az alkalmasabb túlélése. Evolúciós elmélete: a fejlődés hajtóereje a létért való küzdelem és a természetes szelekció. Darwin az érzelemre sok megfigyelést tett, eredményei szerint az állati és emberi érzelemkifejezés hasonló. (Magasabb rendű állatoknál is testtartásról, arcról leolvashatók az emocionális, indulati reakciók: félelem, öröm, düh) Az érzelemkifejezés univerzális, a világon mindenütt úgy fejezik ki az emberek. Funkcionalizmus Kísérletet tett integrálni a konfliktust, ami a korai filozófusok mechanisztikus és Darwin mechanisztikus elmélete között állt fenn. Dewey (1886) szerint az alacsonyabb rendű állatok mechanisztikus túlélési viselkedését embernél az agy helyettesíti, lehetővé téve az alkalmazkodást. Evolúciós elméletének fogalmai a túlélés és alkalmazkodás mellett tartalmazzák a dualizmus gondolatát is. 1890. W. James: Kontinuitás ember és állat között, a veleszületett v. ösztönös motívumok számában különböznek. Ember több ösztönnel, mentalisztikus tulajdonságokkal rendelkezik, (cél, irány). Ösztön veleszületett, biológiailag meghatározott. 1900as évek Mc Dougall hormikus pszichológiája, misztikus ösztönfogalom 1908. Mc Dougall: Hormikus (késztet, gyorsít) teória, hormikus pszichológia. Homao = bíztat, sürget, késztet. Az ösztönök a viselkedés legfőbb meghatározói. Tíz fő ösztönt írt le, később 18-at. Az első 7 érzelmi állapotot kelt, ez hat a magatartásra. Pl. a menekülés ösztöne eredményezi a félelmet és ez az elkerülő viselkedést. (Utolsó 3 nem kelt érzelmet.) Az emberi viselkedés komplex volta az ösztönök és az érzelmek kombinációjával magyarázható. • Ösztön veleszületett prediszpozíció, hogy valamit észleljük, és emocionálisan reagáljunk rá. • Ösztön olyan veleszületett biológiai erő, mely hajlamossá teszi a szervezetet arra, hogy egy adott módon viselkedjen bizonyos körülmények között. Több ellentmondásos pont, vitalizmus, öndetermizmus, teleológikus (cél, irány). Mc Dougall: tanulás nem változtat az ösztönön. Kritika: Két irányból támadták: 1. mechanisztikus biológia (az ösztön mechanisztikus felfogása miatt) 2. behaviorizmus (a tanulás szerepe miatt). Mechanisztikus biológia: belső biológiai erők motiválják a viselkedést minden szervezetben. Brücke (1874): élő szervezet olyan dinamikus rendszer, amelyben a kémia és fizika törvényei érvényesülnek. Tropista iskola (Loeb): a külső ingerléshatások szerepét hangsúlyozzák, belső erőké csekély. (tropizmus = mozgás) Eltérően Woodwotrh-tól, a viselkedés teleológiáját nem tartja beilleszthetőnek egy okozati láncba. A viselkedést a fizikai-természeti jelenségektől a célra törekvés különbözteti meg, a célok felől írható le, a céloknak megfelelően variábilis. A viselkedés változékonysága a tanulékonyságnak, a viselkedés hajlékonyságának a biztosítéka. A célirányosság egy vitalisztikusan értelmezett alapvető mozgatóerő, a horme (gör.: állati ösztön), az életösztön eredménye. (Eredtét tekintve, minden élőben és nyomaiban, az élettelen
10
világban is megtalálható ez. Fechner pánpszichizmusa) Ez magyarázná a viselkedés spontán, belülről eredő megnyilvánulásait, s ebből kiindulva hivatkozik saját rendszerére, mint hormikus pszichológiára. Mc Dougall lamarckiánus, a viselkedés alapvetően öröklött meghatározottságú. A bevált alkalmazkodási formák öröklésünk részévé válnak. (Lamarcknak is tévedése, miszerint a szerzett tulajdonságok öröklődnek, fajok fejlődnek elmélete helyes.) Az öröklés viselkedést meghatározó szerepének hordozói az ösztönök. Ezek miatt záporoztak felé a behavioristák bírálatai. Koncepciójában az ösztön nem pusztán öröklött viselkedésforma, s nem is csak öröklött hajtóerő. Az ösztön mögöttes viselkedési diszpozíció, mely a legkülönbözőbb tárgyak preferenciájában (megismerési oldal) és velük való sajátos viselkedésekben (végrehajtó oldal) csak megnyilvánul. Lényege, központi oldala az érzelem. Az ösztönök hidraulikusan működnek, akárcsak Freudnál: kielégületlenségük helyettesítő tevékenységekhez és vákuumcselekvésekhez vezet. Társas viselkedésünk is az ösztönök eredménye. Az ösztönök kombinációi az emberi társas viselkedés bonyolult formáit hozzák létre. Szociálpszichológiája az ösztöntanon alapul. Ösztönök és érzelmek megfeleltetése nála: ösztön: menekülés, harc, kíváncsiság, taszítás, önállítás, önfeláldozás, szülői, szaporodási, nyáj, szerzési érzelem: félelem, düh, csodálkozás, undor, feldobottság, lehangoltság, gyengéd érzések, nemi vágy, csoportkomfort, irigység. 1910es évek Behaviorista modell Az emberben szükségletei, hiányállapotai nyomán késztetések, drive-ok keletkeznek, majd a szükséglet kielégítésével a késztetés csökken (drive-redukció, redukc. = csökkenés). A drive ereje a szervezet állapotának és a környezeti ingerek értékelésének bonyolult összegződése. Pl., ha éhesek vagyunk, az ételeknek különlegesen erős felhívó jellege van a számunkra. Ez akkor vezet közvetlenül a cselekvéshez, ha kibírhatatlanul éhesek vagyunk. Ha a hiányállapot már a szervezete roncsoló, vagy veszélyeztető, az akarati kontroll ereje csökken vagy megszűnik. Más esetekben sokféleképpen alakulhat, mennyi idő telik el és milyen lépéseket teszünk a hiányállapot megszüntetésére. Freudi model A XX. század első évtizedeiben motivációs elméletet dolgozott ki a pszichoanalízis. Freud elmélete célkitűzéseiben is különbözik a behaviorizmustól. A pszichoanalízis nem egyes szükségletek, motívumok, hanem az emberi viselkedés egészének motivációs alapját kísérelte meg azonosítani. A biológiai késztetésrendszer, az önfenntartás emberi megnyilvánulása, energiabázisa a libidó. A libidó vágy, amelynek prototípusa a szexuális késztetés. Freud szerint miden ilyen késztetés a szexuális vágyhoz hasonló. Freud pszichoanalitikus elmélete, ösztön elmélete: 2 alapvető ösztön (Eros, Thanatos). Ösztönnek van forrása, ereje, célja és tárgya, pszichés energia. Személyiség elmélete: ID, EGO, Superego. Tudattalan motiváció (álomfejtés, szabad asszociáció, elszólás elemzésével felfedhetők), pszichológiai determinizmus(semmi sem történik véletlenül, mindennek oka van, ez az ok el van rejtve a tudattalanban), védekező mechanizmusok, a pszichoszexuális fejlődés fázisai. A freudi rendszer a jelenségek szélesebb körét tudja magyarázni, mint a drive-redukciós. Előnyei: magyarázatot keres az irracionális emberi viselkedésre, arra a szabad akarat hívei számára meglehetősen nehéz kérdésre, hogy hogyan lehetséges az, hogy gyakran „szándékosan cselekszünk” szándékaink ellen. (Tudjuk, hogy le kellene feküdni aludni, mégsem tesszük, elhatározzuk, hogy leszokunk a dohányzásról, de nem megy) Freud szerint az ember viselkedését két veleszületett alapösztön irányítja. Az egyik az „élet ösztöne”, amely a szexualitásban jut kifejezésre. A másik a „halál ösztöne”, amely az agresszív cselekedetek forrása. A két ösztön a tudattalan szférában működve determinisztikusan szabja meg a viselkedés irányát. E pszichoanalitikus elképzelés tükrözi legszembetűnőbben az ösztöntan korlátait és ezáltal a plasztikusabb motivációs teória kifejlesztésének egyik inspirálójává vált. Az ösztönök a személyiség hajtóerői: Egy belső szomatikus ingerforrás velünk született pszichológiai megjelenési formája. Pszichés megjelenési formája a vágy, ennem kell valamit. Testi alapja: szükséglet, éhség. Ha nem elégül ki az ösztön, a nyomás fokozódik. Ilyen módon az ösztönök határozzák meg a viselkedés irányát, mindaddig hatva, míg kielégülést nem találnak. Az ösztönök székhelye, energiák tárháza az id. Összes ösztöneink együttesen adják a személyiségünk rendelkezésére álló pszichikus energia összességét. F. szerint az ösztönök az emberi viselkedés egyedüli energiaforrásai. Az ösztönön Freud a cselekvés v.milyen szükségességét, a szervezetbe épített belső parancsot értett. Az agresszió ösztönével olyan belső hajtóerőt tételezett fel, ami veleszületett, és amelyet csak a háború, az agresszív cselekvés vagy öndestrukció tud kielégíteni. A szexuális ösztön alatt nemi késztetést értett, ami „nemi ösztönkésztetés”-ként jelenik meg néha a magyar fordításban. T.képpen Freud az ösztön alatt azt értette, amit később hajtóerőnek, drive-nak neveznek.(A fordítók az ösztön kifejezést használták a hajtóerő helyett.) 1920as és 1930as évek
11
A motiváció kutatás során kiderült nem sokra mennek az ösztönnel, ezek után Robert Sessions Woodworth 1918-ban megjelent könyvében bevezette a motivációs pszichológia azóta is érvényes alapfogalmát, a drive, (késztetés) fogalmát, mellyel az ösztön fogalmát helyettesítette. Etológia Konrád Lorenz, Heinroth megszabadítják az ösztönfogalmat misztikus erejétől, átveszik a német biológiából azt az elképzelést, hogy az állat egy, a szervezete által tagolt, sajátos (pszichológiailag) megkonstruált környezetben (Umwelt) él. Az ösztön a fajra jellemző viselkedésformává válik. A különböző állatfajokra eltérő fajspecifikus viselkedésformák lesznek jellemzőek. Az új koncepcióban is megmarad valami a klasszikus ösztönfogalom hidraulikus jellemzőiből (feltöltődés, kisülés). Az ösztönös viselkedésekre jellemző lesz a „vákuumcselekvés”, azaz a fajra jellemző viselkedésforma szükségletgeneráló. Hosszú megvonás után adekvát ingerek hiányában is kiviteleződik. (Háziállatok, vagy ember szexuális „pótcselekvései”) Az állati viselkedésnek ez a új felfogása darwinista abban értelemben, hogy feltételezi: a természetes kiválasztódás a magatartásformák esetében is érvényesül. Az „állati világkép” ebben a rendszerben a kiváltóingerek kérdésévé válik. A fajra jellemző viselkedésformáknak megfelelő kulcsingereik vannak. Az etológia a 30- években körvonalazódott, győzelme az 50-es évekre tehető. Ekkorra nemcsak az ösztönös viselkedést tisztítja meg a misztikától, hanem a behaviorizmussal szemben az egyéni élet során bekövetkező viselkedésmódosulásról, a tanulásról is új koncepciót hirdet. Előtérbe kerülnek, hogy az érzelmi kötődésnek, a tanulásnak, a kommunikáció kialakulásának ugyanúgy vannak kritikus korszakai, mint bizonyos szomatikus fejlődéseknek. A tanulás egészének jelentősége az egyes fajoknál igen eltérő lehet. Az, hogy az ember sajátosan tanuló lény, genetikai program következménye. A nagyon tanuló fajoknál a viselkedési programnak része a nyitottság. Az állatok viselkedését, a „lélek” és az intellektus hiánya miatt ösztönök vezérelte automatizmusok megnyilvánulásának tekintették. Az ösztöntan szerint, amikor az állat támad és öl, agresszív ösztöneinek engedelmeskedik, amikor kopulál, szexuális vagy fajfenntartási ösztönei irányítják stb., vagyis annyiféle ösztön van, ahány elkülöníthető viselkedési forma. Ily módon az ösztön nem több, mint olyan hipotetikus determináló faktor, amely közvetlenül nem vizsgálható, létezésére csak a viselkedésből lehet következtetni. Ez a meghatározás voltaképpen a hajtóerőre is érvényes, hiszen fellépését szintén a magatartásból vezetik le. Továbbá, az állat hajtóerőkészlete, azaz motivációs rendszere is örökletesen meghatározott. 1940es évek Maslow A kor előremutató, sajátosan humán motivációs programjai közé tartozik Abraham Maslow-nak (19081970) később kiteljesedő, de már 1943-ban megfogalmazott motivációs hierarchia – koncepciója. Az emberi motívumok hierarchiát alkotnak. Az alsóbb szinteken helyezkednek el a hiánymotívumok (éhség, szeretet, szexualitás). A magasabb rendű motívumok a lét alapkérdéseivel kapcsolatosak, az ember saját lehetőségeinek növelésével, az élet értelmének megtalálásával, az önmegvalósítással. A két szint közötti viszony olyan, hogy a magasabb rendű, expanzív motívumok csak az alacsonyabbak kielégültsége esetén működhetnek jól. Szeretethiányban és éhesen nem lehet átalakítani magunkat. Maslow piramisa 7 fokú. Alul biológiai, végül önmegvalósítás. Magasabb rendű szükségletek nem elégíthetők ki, ha az alatta lévők részben nem kielégítettek. Neobehaviorizmus (Hull, Tolman, Bandura, Dollard-Miller) Hull: Drive – elmélet (1943) Nem ő használta először a fogalmat hanem Woodworth. Drive – elmélet: A kellemetlen feszültségi állapot hátterében valamilyen szükséglet áll. A szükséglet pszichológiai vetülete a drive. Ez kellemetlen, késztet arra, hogy megszüntesse a szükségletet, csökkentse a hiányállapotot. Másként, élettani hiányállapot áll fenn, ez szükségletet okoz, ennek pszichológiai következménye a drive, ami felszámolja hiányállapotot, szükségletet. Szükséglet és késztetés nem párhuzamosan változik egymással, elkülöníthetők, időnként kettéválnak. (Egyik biológiai, másik pszichológiai eredetű.) Táplálkozással lehet magyarázni, hiába nő a szükséglet a késztetés meg is szűnhet. Drive - elmélet szerint, a feszültségi állapot kellemetlen, csökkenteni kell. Szervezet minimális drive állapotra törekszik = drive – redukcióra. (Tanulás d – redukcióra következik be) Az elmélet a hozzáfűzött reményt nem váltotta be, nem igazolódott. Pl. az emberi, állati viselkedés nem elégíti ki a d – redukciós elmélete. Sőt fokozza a feszültséget = drive – indukció.(pl. sziklamászás, ejtőernyőzés, arousal növelését eredményezi, a játék jelenség, kockázat keresés is drive energianöveléssel jár) Minimális drive és arousal körülmények közé helyezve az embert, nem okoz megnyugvást, kellemetlen, elmenekülnek, rövid ideig bírják csak az emberek. Bizonyos funkciók teljesítménye romlik, sőt kóros jelenség lép fel ingermegvonás esetén. Ingermegvonás körülményei: minden szenzoros ingert kiküszöbölni, semmilyen inger ne érje, mozdulatlan legyen (csövekkel korlátozzák mozgást), időt ne érezze, sötét legyen. /Van olyan is,
12
hogy búváröltözetben lebegtetik./ Eredmény: kísérleti személy hallucinál, aki egészséges, az a legtöbbet. Következésképpen drive – redukció nem igaz, szervezet nem erre törekszik.
1950-es évek Neobehaviorizmus Ebben a korban megpróbálják kiemelni az emberi motivációs rendszert a behavioristák másodlagos drive fogalmának magyarázó érvénye alól, valamint a mélylélektan redukcionista kereteiből. Gordon Allport elképzelései a funkcionális autónómia koncepciójában körvonalazódnak. A gyakorolt képességek érdeklődéshez és olyan örömhöz vezetnek, mely az eredeti motiváló tényezők szempontjából irreleváns. (Olvasás örömei pl.) Az a tevékenység, mely később motivációs jelleget öltött, elsőként egy más cél, azaz korábbi motívum szolgálatában eszközként jelentkezett. Ami egykor külső és eszközi volt, később bensővé, önmagában ösztökélő hatásúvá vált. A funkcionális autónómia a motiváció olyan tanult rendszerére utal, amelyben a bennfoglalt feszültségek már nem azonos jellegűek azokkal a korábbi feszültségekkel, amelyekből a tanult rendszer kifejlődött. (Allport) Ez a koncepció később összhangba került olyan felfogásokkal, melyek az önfejlődést, a környezet felett gyakorolt ellenőrzés motiváló szerepét hangsúlyozzák. Henry Murray ekkoriban kifejlesztett személyiségmérő eljárása (tematikus képekről való történetmondást igénylő TAT) és a hozzá kapcsolódó elmélet, a perszonológia az egész személyiségdiagnózist motivációfeltárássá teszi. /A történetekben a személyek felszínen lévő és mélyebb vágyai nyilvánulnak meg. Egy ember jellemezhető lesz abból a szempontból, hogy milyen elemibb (kötődési) és milyen magasabb szükségletek (ambíciók) uralkodnak képzeletükben. Az 50-es években a személyiség motívumok felőli feltárása az egyik legsajátságosabban emberinek tartott motivációs rendszer, mely a siker eléréséhez fontos teljesítménymotiváció kutatásának legfőbb eszközévé vált. (David Mc Clelland) 1960as évek Woodworth A célirányos viselkedésben Woodworth két fázist különböztet meg Sherrington nyomán: az előkészítő é a konszummatív válasz szakaszát. A 60-as években ehhez hasonló megkülönböztetés a motivációs pszichológiában Wallace Craig precízebb elhatárolása a módosíthatóbb appetitív és a rögzítettebb konszummatív szakaszok, melyek az etológiai magatartáselemzés alapgondolatává váltak. Woodworth funkcionalista érvelése: a viselkedés tanulmányozásában nem merev szerveződések feltárására kell törekedni, hanem folyamatokat kell vizsgálni. Ennek alapsémája nem a behavioristák S – R formulája hanem az S – O – R képlet, ahol az O a belső, az adott kiváltó helyzethez képest előzetes, már meglévő organizmikus (szervezeti) tényezőket képviseli. A dinamikus pszichológia két értelemben motivációs központú. Viselkedési céljaink eredetét keresi az egyén élettörténetében és a motivációs állapotok közvetlen kiváltó ingereit akarja feltárni. Woodworth számára a viselkedés elemzésének egysége nem az inger-válasz kapcsolat, hanem maga a viselkedés. Invarianciákat a viselkedés felől kell keresni és ezeket az invarianciákat a funkció, a szükséglet keretében találjuk meg. (Pedálnyomás bal vagy jobb lábbal ugyanazt a szerepet látja el, táplálékhoz juttat, így a két mozgás viselkedési szempontból egyenértékű.
13
I/2. tétel. A motiváció fiziológiai vonatkozásai A jutalomért vagy büntetésért felelős neurális rendszerek felelősek minden motivált viselkedésért. Az idegrendszerben 5 fázisa van az információ-feldolgozásnak: 1. Érzékszerveink detektálják a jelentős környezeti ingerek jelenlétét. Az újdonság és a múltbeli jelentőség határozza meg, mire figyelünk. 2. Fel kell ismernünk az események jelentőségét. 3. A tárgy-esemény felismerése mellett meg kell határoznunk motivációs jelentőségét. A periventrikuláris traktus izgalma az elkerülő magatartás motivációs alapja. 4. Ha motiváltak vagyunk, fel kell ismerni, mi a megfelelő válasz, amellyel megoldhatjuk (to cope) a helyzetet. 5. Ha eldöntöttük, mi a helyes válasz, aktiválnunk kell az azt létrehozó izmokat. Szomjúság A szervezetnekállandó folyadékszintre van szüksége. Ha a szervezet folyadék-egyensúlya felborul, szomjúság jelentkezik. A folyadékháztartás zavarát és így szomjúságérzést több tényező okozhat (pl. szájszárazság, celluláris dehidráció, hypovolaemia). Szomjúság hatására iszunk, így helyreáll a normális folyadékszint. Más orális és gyomor-tényezők telítettséget okoznak és gátolják az ivást. (Osmoticus szomjúság: a Na-koncentráció nő a testfolyadékokban. A celluláris dehidráció következménye vízvisszatartás és szomjúság. Verney klasszikus kísérlete (1947): só-injekció a véráramba. A hátsó hypophysisben termelődött ADH fokozza a vesékben a folyadék visszatartását. Osmoreceptorok a HT mediális részében. Ezek ingerlése iváshoz vezet, kiirtásuk ellentétes hatású. Hypovolaemiás szomjúság: csökken az extreacelluláris folyadék 1) izzadás, 2) hasmenés, 3) vérzés vagy 4) vízhiány miatt. Hypovolaemia - csökken a vérnyomás - ADH-felszabadulás, emellett a vesében renin, amely az angiotensinogénból angiotensint okoz. Angiotensin - MVK-ban aldosteron - fokozott só-visszatartás.) Cannon (1934): száraz száj elmélet. Nem igaz: a szájszárazság néhány csepp vízzel megszüntethető.Emellett a fokozott nyálazást okozó gyógyszerek nem befolyásolják a felvett folyadék mennyiségét. Az étel hatása a szomjúságra. Szárítja a szájat, az emésztőnedvek termelése hypo-volaemiát okoz, a só celluláris dehidrációt. Főleg a protein fokozza a folyadék-felvételt. Valószínűleg megtanuljuk, mennyit szükséges innunk, hogy megelőzzük az evés okozta dehidrációt. A parainfundibuláris terület gátolja az ivást. Alvás és arousal Arousal: a külvilág felfogott ingereinek általános ébresztő hatása az agyra, ami a belső feszültségi szint változásában mutatkozik meg. Cirkadián ciklus: nemcsak alvás közben, nappal is változik az arousal szintje. Az retikuláris aktivációs rendszer (RAS) vagyis az agytörzsi form. ret. jelentősége a kortikális és viselkedéses arousalban (Lindsley, 1951). Moruzzi és Magoun: RAS ingerlése - EEG arousal, viselkedéses éberség. Yerkes-Dodson törvény (1908): a viselkedés hatékonysága az arousal szintjétől függ, optimális arousal szint. Szélsőséges arousal szintek. Szenzoros depriváció - tömeg. Nem egyértelműek az eredmények. Minimális drive és arousal körülmények közé helyezve az embert, nem okoz megnyugvást, kellemetlen, elmenekülnek, rövid ideig bírják csak az emberek. Bizonyos funkciók teljesítménye romlik, sőt kóros jelenség lép fel ingermegvonás esetén. Ingermegvonás körülményei: minden szenzoros ingert kiküszöbölni, semmilyen inger ne érje, mozdulatlan legyen (csövekkel korlátozzák mozgást), időt ne érezze, sötét legyen. Van olyan is, hogy búváröltözetben lebegtetik. Eredmény: kísérleti személy hallucinál, aki egészséges, az a legtöbbet. Berkowitz (1980) magyarázza ezt: a labor-kísérletek nem tartottak elég hosszú ideig ahhoz, hogy a negatív hatások kialakuljanak. (Crowding effects: invasion of personal space, lack of privacy. Építészet.) Szélsőséges arousal-szintek mellett a releváns és irreleváns ingerek feldolgozásának a hatékonysága csökken. A szélsőséges arousal-szintek averzívak. A JUTALOM ÉS BÜNTETÉS BIOLÓGIÁJA Olds és Milner kutatásai (1954): az agy bizonyos területeinek ingerlése megerősítő, más területeké averzív hatású. Erre véletlenül jöttek rá. Elektromos ingerlés Skinner-dobozban. Stein és mtsai (1969): a limbikus rendszerben a mediális előagyi nyaláb (medial forebrain bundle, MFB) az agy jutalmazó központja (reward center), a peri-ventrikuláris traktus a büntető központ. Az MFB-t akár óránként 10-ezerszer is ingerli az állat, inkább éhen hal. Embernél is kellemes hatású: az MFB ingerlése csökkenti a fájdalmat és a depressziót. Az MFB ingerlése fokozza más megerősítések hatását: Mendelsohn (1966) kísérlete: patkány Tútvesztőben az egyik oldalon elektromos ingerlést, a másik oldalon elektromos ingerlést és ételt kap. Ezt az
14
oldalt választja. A víz jelenléte is fokozza az elektromos ingerlés hatását. De Sisto és Zweig kísérlete (1974) patkányokkal és békákkal: egy mesterséges szigeten együtt neveltek békákat és patkányokat. A patkányok megtámadták és megették a partra úszó békákat. De voltak olyan patkányok, amelyek csak megölték a békát, de nem ették meg (killers), míg más patkányok (feeders) nem támadták meg a békákat, de megették a döglött békákat. Elektródákat ültetve a patkányok agyába a patkányok különböző ingerekre fokozták az öningerlést. A büntetô központ: Periventriculáris traktus (PVT) Eredmény: a jutalom megközelítése abbamarad, az averzív vagy potenciálisan averzív ingerek elkerülése. Averzív inger: Valami, amit el akar kerülni az egyed. Az averzív inger nem-specifikus stresszválaszokat és a helyzetre specifikus elkerülő válaszokat aktivizál. A sokszor ismételt ingeradás a reakció emocionális részének (a stressznek) a csökkenését eredményezheti, mely folyamat alkalmazkodásként értékelhető. A kondicionált averzív inger bizonyos állatfajokban fajspecifikus reakciót alakíthat ki, ilyen például a rágcsálóknál a megdermedés (freezing). Állatban a PVT ingerlése olyan válaszokat eredményez, mint az áramütés vagy egyéb fájdalom. Gátlódik a jutalomkereső viselkedés. Az állat a PVT ingerlés megszüntetésére motivált, olyan viselkedéseket sajátít el, amelyekkel megelőzhető a PVT aktiválódása. A PVT irtásakor érzéketlen averzív ingerekre. A jutalom és büntetés kémiája A mediális elôagyi rendszerben (MFB), a jutalmazó rendszerben noradrenalin és dopamin a transzmitter. Az amfetamin, amely fokozza a noradrenalin és a dopamin felszabadulását, fokozza az elektromos agyingerlés megerôsítô hatását (Margules, 1969). Katekolaminok direkt adása az MFB-rendszerbe fokozza a patkány öningerlési rátáját. A jutalmazó rendszert gátló gyógyszerek (pl. az alfa-metilparatirozin) gátolják az öningerlést. Klórpromazin is csökkenti az elektromos ingerlés megerősítő értékét. A paraventricularis tractus-ban levő büntető rendszer neurotranszmittere az acetilkolin. Kolinerg hatású gyógyszerek fokozzák a büntető ágensek hatását. Antikolinerg szerek (atropin) ellentétes hatásúak. Margules és Stein (1967) hangot és áramütés társítottak, a hang hatása különbözött aszerint, hogy kolinerg vagy antikolinerg hatású szert kaptak a patkányok. Patológiás viselkedések farmakológiája Három betegségcsoport köthető a jutalmazó és büntető rendszerek patológiájához. Schizophreniában a jutalmazó rendszer működése fokozott. Depresszióban a jutalmazó rendszer kevésbé működik. Fóbiákat a büntető rendszer intenzív izgalmával magyarázzák. Schizophreniában a jutalmazó rendszer dopaminerg neuronjai túlérzékenyek. Ezek a betegek annyira figyelnek a jutalomra, hogy mértéktelenül sok környezeti információt dolgoznak fel, ez megzavarja ôket. Az antipsychotikus gyógyszerek (klórpromazin, clozapine) gátolják a dopaminerg neurális aktivitást. Ezzel szemben a dopaminerg szerek (pl. amfetamin, metilphenidate) képesek kiváltani az schizophrenia tüneteit. Depresszióban hiányzik a jutalom iránti érdeklődés. Depressziósok vérében és vizeletében alacsony a katekolaminok szintje. Az agy katekolamin-szintjét csökkentő gyógyszer depressziót vált ki. A klinikailag hatékony depresszió-ellenes szerek emelik az agy katekolamin-szintjét. Fóbiákban a PVT, a büntető rendszer túlérzékenységérôl van szó. A szorongást csökkentő ágensek (alkohol, barbiturát, diazepám) csökkentik a büntetés averzív hatását, a jutalom vonzerejét azonban nem befolyásolják. Ellentétes folyamatok elmélete Solomon és Corbit (1974): minden élménynek van egy kezdeti affektív reakciója, az A állapot. Ez egy második affektív állapotot, az ún. B-állapotot kelt, amely az A-állapot ellentéte, de kevésbé intenzív, lassabban keletkezik, és lassabban szűnik meg. De az élmény ismétlődésekor a B-állapot erősödik, és csökkenti az inger által kiváltott A-állapotot. Úgy gondolják, hogy ez a megerősödött B-állapot felelős a gyógyszer-, kábítószervagy alkohol-függőség kifejlődéséért. Az A-állapot kellemessége (eufória) idővel csökken, a B-állapot (a függőséget kiváltó szer utáni sóvárgás) fokozódik. Van, amikor az A-állapot averzív, a B-állapot megerősítő (pl. ejtőernyősök ugrása, Epstein, 1967, maratoni futás). Ilyen mechanizmussal is kialakulhat függőség.
15
I/3. tétel. Primer motivációk: a táplálkozás szabályozása (periferiás és centrális kontrollmechanizmusok), a táplálékfelvételt befolyásoló pszichológiai tényezők. A táplálkozás zavarai (obesitas, anorexia nervosa, bulimia nervosa) A táplálkozás célja: A szervezet fennmaradásához szükséges tápanyagok bejuttatása a szervezetbe. A táplálkozás szakaszos: a tárolás biztosítja a folyamatos tápanyag szükségletet. A táplálkozást a szervezetben többféle összehangolt mechanizmus szabályozza. Ezek mind a szervezet egyensúlyi állapotának, a homeosztázisnak a megőrzését szolgálják. Pl.: vércukorszint, vagy a test hőmérsékletének csökkenése a táplálékfelvétel fokozódásához vezet. A vércukorszint emelkedésekor, vagy melegben viszont csökken a táplálékfelvétel. A táplálék szolgáltat elég energiát a serzvezet működéséhez. A fő táplálékformák a makronutriensek: szénhidrát, zsír, fehérje és nukleotidok. Ezen kívül: vitamonok, sók, nyomelemek és víz. Az energia igényt Kcal vagy KJban mérjük, aminek mérete függ az személy életmódjától, testtömegétől, nemétől, magasságától.
1. A Táplálkozás szabályozása Az orális tényezők és a gyomortelítődés Az éhséget tekintik az evés legalapvetőbb okának. ’30-as évek Cannon: úgy vélte, hogy a száj, és a gyomor állapota felelős az éhségérzetért. Amikor azonban a táplálékkal kapcsolatos orális szenzoros információt (íz, konzisztencia) kiiktatták azáltal, hogy csövön át juttatták a táplálékot a gyomorba, nem változott meg a testsúly. (Jordan, 1969. Spiegel, 1973) Az áletetéses kísérletek eredményei is arra utalnak, hogy az orális tényezők szerepe nem jelentős. (Kalat, 1993) A gyomortelítődés hatását úgy vizsgálták, hogy miután különböző méretűre felfújható ballonokkal csökkentették a gyomor űrterét, mérték a felvett táplálék mennyiségét. Üres gyomor mellett az emberek éhséget éreznek, a gyomortelítődés pedig gátló hatással van az éhségre és táplálékfelvételre. (Cannon és Washburn, 1912) Hasonló eredmények születtek patkánykísérletek kapcsán is (Deutsch és mtsai, 1978) Ezek a periferiás jelzőingerek azonban nem bizonyultak megbízhatónak. Hosszabb távon a gyomortelítődés manipulálása vagy a gyomor eltávolítása nem befolyásolja sem a táplálékfelvételt, sem a testsúlyt. Ezt igazolja az a klinikai tapasztalat, hogy azok a személyek is éreznek éhséget, akiknél daganat, vagy fekély miatt a gyomor műtéti eltávolítására került sor. A hypothalamikus központok szerepe A ’40-es években felfedezték a hypothalamus ventromediális részében a jóllakottsági (satietas) központot. (Hetherington és Ranson, 1940), majd az ’50-es években az éhségközpontot lokalizálták a hypothalamus lateralis részében. (Anand és Brobeck, 1951) A „jóllakottsági központ” és az „éhségközpont” működésére vonatkozó klasszikus teória hosszú ideig meghatározta a táplálkozás szabályozásával foglalkozó kutatók és orvos generációk gondolkozását a táplálkozászavarokkal kapcsolatban. Az elmélet eredeti formájában azonban mára már túlhaladott. A hypothalamicus központok irtásával létrehozták az úgynevezett VMH-, és LH szindrómát. - VMH szindróma: (ventromediális hipotalamusz szindróma) A hypothalamus ventromediális (alsó, középső) részének („jóllakottsági központ”) részének sértésekor a kísérleti állat hatalmas mennyiségű táplálékot fogyaszt (hyperphagia) és elhízik. Ennek során 2 fázist különböztethetünk meg: 1. egy dinamikus: az egyed rengeteget eszik és testsúlya rövid idő alatt a duplájára nő 2. és egy statikus fázist (ez az elhízott embereknél is kimutatható): ekkor az egyed csak annyit eszik, amennyi új testsúlya megőrzéséhez, illetve lassú, egyenletes súlygyarapodásához szükséges A VMH szindróma egyéb jellegzetességei: vízfogyasztás is jelentősen megnő, ritkábban eszik az egyed, de egyegy alkalommal sokat fogyaszt, abból eszik sokat, ami ízlik neki, nemigen hajlandó erőfeszítéseket tenni az ételért, de ha az rendelkezésre áll, készséget mutat nagy mennyiség elfogyasztására - LH szindróma: (lateralis hypothalamus szindróma) A lateralis (oldalsó) hypothalamus („éhségközpont”) sérülésekor az evési és ivási késztetés is megszűnik, a testsúly csökken, és éhen is halna az egyed, ha mesterséges táplálással nem tartanák életben. (Teitelbaum és Epstein, 1962) Jellemzői még: a tünetek nem szorítkoznak a táplálkozásra: a sértés után az aorusal csökken, az egyed kevésbé reagál ingerekre, inaktív. Ennek részjelensége az ivás és táplálkozás terén észlelhető passzivitás. (anorexia, aphagia) Enyhe fájdalominger hatására az LH szindrómás állat enni kezd.
16
Később sikerült elkülöníteni az LH – magban található sejtek, illetve az itt áthaladó dopaminerg rostok károsításának hatását. A sejtek a táplálkozásért, a dopaminerg rostok az aktivációs szintért felelősek. (Morley és mtsai, 1985). A VMH-központok („jóllakottsági központ”) hatása közvetett: az LH – központ („éhségközpont”) gátlása révén fejti ki hatását. A VMH-, illetve LH szindróma nem az érintett központok pusztulásának, hanem az itt áthaladó specifikus noradrenerg, szerotonerg, dopaminerg és GABA-erg pályák megszakadásának a következménye. A stabilizációs pont, set point, hipotézis A ’70-es évek kutatásai tovább árnyalták a táplálékfelvétel agyi központjaival kapcsolatos ismereteket. A stabilizációs pont (set point) hipotézis talán a legnagyobb hatású elmélet a táplálkozás szabályozásával kapcsolatban. ( Powley és Keesey, 1970; Keesey és Powley, 1975) Az elmélet összhangban van Claude Bernard belső környezetre, illetve Cannonnak a belső egyensúlyi állapot állandóságára, a homeosztázisra vonatkozó elképzeléseivel. Patkányok csoportjait vizsgálták szabad táplálkozás mellett, majd az állatok egy részénél sértették a hypothalamus lateralis, illetve ventromedialis részét. A hypothalamus sértése mellett a kísérlet bizonyos szakaszaiban az állatokat mesterségesen túltáplálták, vagy éheztették. Eredmények: a hypothalamus adott területeinek sértése után az állatok súlya szabad táplálkozás mellett olyan értékben stabilizálódott, amelynek megtartására, vagy visszanyerésére a szervezet regulációs rendszerei törekedtek. Ezt a testsúlyértéket nevezték el stabilizációs pontnak. (set point) A hypothalamus sértése tehát nem közvetlenül az evésre hat gátló vagy serkentő módon, hanem a stabilizációs pontot állítja át. A stabilizációs pont kialakulására számos anyag (gyógyszer, hormon) hat, ez a magyarázata annak, hogy sok gyógyszer mellékhatása hízás, vagy fogyás. Glükosztatikus szabályozás Rendkívül erőteljesen befolyásolja az éhséget és a táplálékfelvételt a vércukorszint. Ha ez alacsony, éhesnek érezzük magunkat és eszünk, míg magas vércukorszint gátolja az éhségérzést és az evést. A táplálékfelvétel szabályozásának glükosztatikus modellje Mayer (1953) nevéhez fűződik. A rendszer lényeges eleme az inzulin is, ugyanis például inzulinhiányos cukorbetegségben bármilyen magas is a vércukorszint, a betegek éhesnek érzik magukat és esznek, mivel a glükóz – inzulin hiányában- nem tud bejutni a sejtekbe. Az éhséget és a táplálékfelvételt a glükózon kívül más anyagok is képesek gátolni, például a fruktóz. (Kalat, 1993) Liposztatikus szabályozás és a leptin Korán felvetették azt a lehetőséget, hogy van egy olyan rendszer, amely a szervezet által raktározott zsír mennyiségére érzékeny. (Kennedy, 1953) A zsírtartalékok csökkenése evéshez, illetve a zsírraktárak feltöltéséhez vezet, míg a nagy zsírtartalék táplálékfelvételt gátló hatású. Négy évtizeddel később sikerült azonosítani azt a zsírsejtek által termelt, 167 aminosavból álló polipeptidet, a leptint, amely a hypothalamusnak jelzi a tárolt zsír mennyiségét. (Zhang és mtsai, 1994) 1994-ben beszámoltak egy egértörzsről, az ún. ob/ob egérről, amely génhiba miatt sokat eszik, és mértéktelenül elhízik. Az ob gén felelős a leptin termeléséért. A táplálkozás és az anyagcsere zavara mellett egyéb rendellenességet is találtak az ob/ob egereknél: az inaktivitás mellett a reproduktív funkciók súlyos zavarát. Ezek a zavarok leptin adására rendeződtek. Az állatkísérletes eredményeket humán vizsgálatok követték. Embernél is kapcsolatot találtak a zsírtömeg és a leptinszint között, azonos testtömeg esetén a nők leptinszintje magasabb, mint a férfiaké; a szexuálisan korábban érő nők leptinszintje magasabb, mint a későn erőké. Már évtizedek óta ismert, hogy az első menstruáció jelentkezésének feltétele egy kritikus zsírmennyiség. Úgy tűnik, hogy a zsírszövet és a gonádok közötti kapcsolatért is a leptin felelős. Ahogy várható volt, az AN-s betegek leptinszintje lényegesen alacsonyabb, mint a normális testsúlyú nőké. Ghrelin A gyomorfalban termelődik, fokozza az éhséget és a táplálékfelvételt Perifériás telítettségi rendszer – Centrális táplálkozásserkentő rendszer A periferiás telítettségi rendszer része a kolecisztokinin (CCK), mely csökkenti az étvágyat és a jóllakottság érzését segíti elő. A nyombélbe jutott táplálék hatására termelődik. Egy további jóllakottságot közvetítő peptid az emlős – bombezin. A táplálékfelvételt fokozza: Noradrenalin (α2-receptor), γ-aminovajsav (GABA), β-endorfinok, neuropeptid Y, peptid YY, galanin, a növekedési hormon releasing hormonja. A táplálékfelvételt gátolja: Szerotonin, dopamin, noradrenalin (α1-receptor), bombezin, CCK, CRH (corticotrop releasing hormon), leptin.
17
Genetikai tényezők Azt hogy az evészavarok kialakulásában genetikai tényezők is jelentős szerepet játszanak ikervizsgálatok, családvizsgálatok, örökbefogadottak vizsgálata, valamint az öröklődő obesitas –szindrómák és a humán evészavarok állatkísérleti modelljei igazolják. Összefoglalva A táplálékfelvétel szabályozásában a centrális táplálkozási rendszer (a hypothalamus lateralis és ventromedialis része) és a periferias telítettségi rendszer áll egymással szemben. Mindkét rendszerre számos kémiai anyag (hormon, neurotranszmitter, neuromodulátor gyógyszer) hat direkt, vagy indirekt módon. Megkülönböztetünk rövid távú és hosszú távú szabályozást. A rövid távú regulációs rendszer (glukosztatikus rendszer) a vércukorszintre érzékeny és az aktuális táplálkozási magatartást, a táplálékfelvételt szabályozza. A hosszú távú szabályozó rendszer működése a vér szabad zsírsavszintjén alapul és e rendszer a testsúly állandó szinten tartását biztosítja. (liposztatikus rendszer) Rövid távú periferias jelzések még: hideg/meleg környezet és fizikai aktivitás hatása. Jóllakottság jelzései: gyomor teltsége (mechanoreceptorok), CCK, bombezin, inzulin, stb. Centrális kontrollmechanizmusok: hypothalamus (a lényeges integráció itt történik), agytörzsi magvak, limbikus rendszer (amygdala). A legtöbb kutató egyetért abban, hogy a kövérség összetett probléma, ami genetikai anyagcserével kapcsolatos, táplálkozási, pszichológiai, szociológiai és környezeti tényezőket is magában foglalhat. Pszichológiai tényezők Az emberek jelentős része nem képes érzékelni szervezete tényleges tápanyag igényét, tehát táplálékfelvételük nem a periferiáról érkező ingerek okozta éhségérzeten alapul. Ők nem azért esznek, mert éhesek, teli gyomorral is képesek folytatni az evést, a belső , szervezetükből származó jelzésekre, pl. gyomorteltség, vércukorszint érzéketlennek tűnnek. Annál érzékenyebbek azonban olyan, a táplálékkal kapcsolatos környezeti ingerekre, mint az étel íze, szaga, látványa. Nem éhségüket csillapítják, hanem azért esznek, mert élvezik az étel ízét, érzik az illatát, vagy egyszerűen azért, mert órájukra pillantva úgy gondolják, itt az ideje az evésnek. Nem meglepő tehát, hogy a belső ingerekre érzéketlen és a táplálékkal kapcsolatos külső kulcsingerekre reagáló emberek között sokkal több az elhízott. A pszichológia megkülönbözteti „a belső kontrollal”, illetve a „külső kontrollal” rendelkező személyeket, aszerint, hogy az egyén viselkedését belső meggyőződés, vagy inkább külső támpontok vezérlik. A táplálkozászavarban szenvedők többsége külső kontrollos. (Schachter – a kövérség externalizációs hipotézise) Rodin (1978) megkérdőjelezte Schachternek azt az állítását, hogy a kövérek többsége externalizált. Tüzetesebb vizsgálódás eredményeként később kiderült, hogy a fentebb kapott eredmény nem annyira a kövérekre, hanem inkább azokra jellemző, akik koplalnak, fogyókúráznak. Nisbett 1968-ban végzett vizsgálata jól rávilágít a túlsúlyos emberek táplálkozásának jellegzetességeire. A vizsgálatban részt vevőknek vaníliafagylalt ízlelése és minősítése volt a feladatuk. A fagylaltadagok egy részét kininnel elrontották. A vizsgálati személyek „rossz”, „közepes”, és „kiváló” minősítést adhattak az általuk értékelt fagylaltnak. Kóstolás közben kedvükre ehettek a fagylaltból, de az elfogyasztott mennyiséget utólag megmérték. Az elhízott és a sovány személyeket összehasonlítva kiderült, hogy a kövérek szinte alig ettek az általuk rossznak ítélt fagylaltból, a „közepes” fagylaltból is kevesebbet ettek, míg a „kiváló” fagylaltból rengeteget fogyasztottak. Tehát nem igaz az a hiedelem, hogy a kövérek általában többet esznek. A kövérek csak akkor esznek többet (de akkor igen sokat), ha nagyon ízlik nekik valami. Ezzel szemben a sovány emberek táplálékfelvételét az étel minősége csak kevéssé befolyásolja. A táplálkozás és a hangulat kölcsönhatása a legfeltűnőbb. Vannak emberek, akik bármilyen érzelmi eredetű izgalomra evéssel reagálnak. Az ilyen típusú emberek pl. krimi, szórakoztató film nézése közben, vagy után többet esznek. Az emberek nagyobb része azonban stressz hatására csökkenti a táplálékfelvételét. Feltételezik, hogy a minden bajukat evéssel orvosló embereket mindig etetni próbálta az anyjuk, függetlenül diszkomfortérzésük okától. Így az ilyen emberek számára a bajok megoldása a táplálkozás aktusával kapcsolódott össze.
2. A Táplálkozás zavarai Metabolikus szindróma Anyagcsereváltozások, nő a vércukor szint, inzulin iránti érzéketlenség, magas vérnyomás, szív és érrendszeri problémák, elhízás. 2. típusú= feltűnési viszketegség. Obesitas, Kövérség
18
A leggyakoribb táplálkozási zavar. Az amerikaiak mintegy 20 %-a kövér. A magyar felnőtt lakosság egyharmada (kortól és nemtől függően 18-57 %-a) kevésbé szigorú kritériumok alapján fele elhízottnak tekinthető. Az USA-ban az elhízottság nagyjából egyenlő arányú a két nemnél, de önmagukat a nők gyakrabban észlelik túlsúlyosnak, mint a férfiak. Az amerikai nők több mint 50 %-a, míg a férfiaknak csak 35 %-a véli magát túlsúlyosnak. Az USA-ban a kövérség az alsóbb rétegekben elterjedtebb, mint a felsőben. A fejlődő országokban azonban ennek az ellenkezője igaz: annál nagyobb a kövérség valószínűsége, minél magasabb társadalmi osztályt tekintünk. Elhízás ≠ túlsúly Túlsúly forrása: zsír, izom, víz, vizenyő. James (1976) úgy határozza meg a kövérséget, mint egyfajta kondíciót, amelyben a test zsírtartalma túlzott mértékű. A kövérség mérésére használt fő módszerek: 1. relatív súly – A személy testsúlyát összehasonlítják a normatestsúllyal, és általában ennek százalékában fejezik ki. Pl.: relatív súly= tényleges testsúly/normatestsúly * 100 2. a bőr alatti zsírszövet meghatározása 3. testsúly/testmagasság arányok – Broca index= (tmagasság – 100)*0.9; sokkal jobb a testtömeg index: BMI=(testtömeg kg/testmagasság m²) Ideális a férfiaknál: 20-25, nőknél: 18.7-23.8. Elhízás >30; 40 fölött kóros az elhízás, az már patológikus. 4. fajsúly – a test által kiszorított folyadék 5. CT (komputertomográfia. A tomográfiás felvételeken a vizsgálat tárgya képzeletbeli szeletekre bontva látható.) 6. Impedancia – zsírszázalék meghatározása. Elektródokat tesznek a tenyér különböző pontjaira. Meg kell adni a testsúlyt, magasságot, életkort, nemet és a gép kimutatja, mennyi a zsírszövet. Odds – ratio (kockázati tényező) elhízással emelkedik az elhalálozási kockázati tényező: a szív és keringési rendszer betegségei gyakoribbak: infarktus, magas vérnyomás, agylágyulás, valamint endokrin zavarok, degeneratív izületi betegségek, rosszindulatú daganatok, bőrgyógyászati problémák, időskori cukorbetegség, pszichológiai rendellenességek. Vannak, akik kétségbe vonják a kövérség enyhébb fokainak a hozzájárulását ezen betegségek kifejlődéséhez, pl. Keys és Fullarton, de elfogadott vélemény, hogy a kövérség egy nem kívánatos tulajdonság. A nyugati kultúrákban erős társadalmi nyomás érvényesül a soványság javára és sok előítélet él a kövérséggel szemben. A szociálpszichológiai kísérletek szerint a kövér emberek ellen erős diszkrimináció érvényesül (buták, lusták, megbízhatatlanok, nehezen kapnak társat, munkát). Az elhízás két típusa Alma típus, android, vagy centrális, visceralis (derékkörüli). Inkább a férfiakra jellemző. A zsigerekben, a hasüregben szaporodik fel a zsírszövet. Alma típusú nőknél a férfi nemi hormonokat nagyobb mennyiségben mutatták ki. Körte típus, gynoid, vagy periferialis, subcutan (fenékkörüli). Inkább nőkre jellemző. A periferias érbetegségek gyakoribbak ennél a típusnál. Anorexia Nervosa Az anorexia név (an-orexis) hiányzó vágyat, étvágyat jelent. Tünettanát elsőként 1686-ban Richard Morton angol orvos írta le „ideges elemésztődés” néven. A kórkép Gull-tól (szintén angol orvos volt) kapta az azóta is használatos anorexia nervosa elnevezést. A kórkép leírásában Lasègue (Gulltól függetlenül) francia patológia professzornak egyenértékű szerepe van. Az anorexiás beteg feltűnően sovány, kövérnek érzi magát, még extrém mértékben lefogyva is, fél az elhízástól és a testsúly csökkenés miatt havi vérzése is kimarad. A betegség többnyire serdülőkorban kezdődik, túlnyomórészt lányoknál fordul elő, a testkép zavarával is társul. A leghíresebb anorexiás személy IV. Béla királyunk lánya, Szent Margit volt, továbbá Erzsébet királynő, Franz Kafka. Az anorexia nervosa kritériumai a DSM-IV (1994) szerint A.A korhoz és testmagassághoz viszonyított minimális testsúly tartásának visszautasítása, például súlyvesztés, mely a testsúlynak az elvártnál legalább 15 %-kal alacsonyabb szinten való fenntartásához vezet; vagy az elvárt súlynövekedés elmaradása a testi fejlődés időszaka alatt, ez az elvártnál legalább 15 %-kal alacsonyabb testsúlyhoz vezet. B.Intenzív félelem a súlygyarapodástól vagy az elhízástól még soványság esetén is.
19
C.A saját testsúly vagy alak észlelésének zavara, a testsúly vagy alak túlzott befolyása az önértékelésre, vagy a jelenlegi alacsony testsúly veszélyességének tagadása. D.Nőknél legalább három egymást követő menstruációs ciklus hiánya, ha az egyébként elvárható lenne (primaer vagy secundaer amenorrhoea). (Egy nő amenorrhoeásnak tekinthető akkor is, ha mensese csak hormon, például ösztrogén adása után van.) Jelölendő a típus Restriktív típus: az AN epizódja alatt a személynek nincsenek ismétlődő falásrohamai és purgáló viselkedésformái (önhánytatás, hashajtók, diuretikumok használata, beöntés). Purgáló (bulimiás) típus: az AN epizódja alatt a személynek ismétlődő falásrohamai vannak és purgálja magát. Az anorexia nervosa kritériumai a BNO-10 (1992) szerint 4.A testsúly legalább 15 %-kal kisebb az ideálisnál (a súlyhiány vagy fogyás következménye, vagy ki sem alakult testtömegre utal), vagy a Quetelet – féle testtömegindex 17,5 kg/m², illetve ennél kisebb. A serdülő páciensek a növekedés során nem mindig érik el a kívánt testsúlyt. 5.Szándékos fogyás, amit részint a zsíros ételek kerülése, részint az alábbi viselkedésformák valamilyen kombinációja jellemez: intenzív testgyakorlás, önhánytatás, hashajtás, étvágycsökkentők szedése, valamint vizelethajtók használata. 6.A testséma zavara meghatározott pszichopatológiai képet mutat: a rettegés a kövérségtől, a nem megfelelő testarányoktól túlértékelt gondolatként jelenik meg, és a beteg saját maga számára igen alacsony „ideális” testsúlyt szab meg. 7.Számos endokrin eltérés észlelhető, pl. a hypothalamus-hypophysisgonad tengelyen, ami a nőknél amenoorrhoea formájában, a férfiaknál a szexuális érdeklődés csökkenésében és potenciazavarban jelentkezhet (kivételt képeznek azok, akik hormonális szubsztitúcióban részesülnek, pl. fogamzásgátló tablettát szednek). A növekedési hormon és a kortizol szintje emelkedhet, a pajzsmirigy hormonjainak megváltozott periferiás metabolizmusa fordulhat elő. 8.Ha a zavar a serdülőkor előtt kezdődik, akkor a nemi érés késleltetett vagy el is maradhat (pl. a növekedés stagnál, a lányoknál a mell nem fejlődik ki, primaer amenorrhoea tapasztalható, a fiúknál a genitálék nem válnak férfiassá). A felépülést követően a pubertás normálisan végbemegy, de a menarche késhet. Az AN klinikai jellegzetességei: Általános tünetek: alacsony testsúly, leromlott fizikai állapot, normálisnál alacsonyabb testhőmérséklet, ritka légzésvétel. Kardiovaszkuláris tünetek: hypotensio, bradycardia, szívizomatrófia, szívbillentyű problémák, végtag ödémák. Bőrtünetek: száraz, sárgás atrófiás bőr, hajhullás, lanugo-szőrzet. Orális tünetek: fogelváltozások, parotis-duzzanat. Gastrointestinalis tünetek: motilitas csökkenés, korai teltségérzés, székrekedés, késleltetett gyomorürülés, szimpatikus-paraszimpatikus egyensúly felbomlása, vesefunkció zavarok, elektrolit-háztartás zavarai, hematológiai zavarok, immunológiai deficitek. Endokrinológiailag az amenorrhoea, anovulációs ciklusok említendők. Neurológiailag EEG elváltozások lehetnek az elektrolit zavar miatt. A mozgásszervekre osteoporosis, patológiás törések jellemzőek. Az AN-s betegekre jellemző legfontosabb pszichés jelenségek Betegek általában intelligensek, a középső, felső társadalmi osztályok tagjai. Izoláció, kényszeres ritualizmus, az érzelmek kerülése, gyakran mazochisztikus hajlam, tevékenység addikció, hiperaktivitás, túlkontrolláltság, testképzavar jellemzi őket. Félnek az impulzusoktól, érzékszervi ingerektől, szexuális ingerektől is. Nincs betegségtudatuk, pszichés és hangulati problémákkal is számolniuk kell. Gyakori az enyhe depresszió, az alacsony önértékelés és a súlygyarapodástól való félelem mellett az alapvetően szociális jellegű szorongás. Tipikusak az alvászavarok. A kognitív zavarok is megfigyelhetőek, sokan gondolják magukról, hogy rossz alakúak és csúnyák. Testképük torzult. Az anorexia nervosat 90-95 %-ban nőknél diagnosztizálják, és 14-18 év között fordul elő a leggyakrabban. Mondhatni, hogy 100 serdülőlány, vagy fiatal felnőtt nő közül élete során legalább egynél valószínűleg teljesen kifejlődik a betegség, és sokan válnak részleges tünethordozóvá. Az anorexiás betegek száma ÉszakAmerikában, Nagy-Britanniában, Japánban és Európában folyamatosan emelkedik. Bulimia Nervosa Az 1970-es években figyeltek fel arra, hogy egyes anorexiás betegeknél a koplalást időnként rohamszerű falások szakítják meg. A bulimiát először az anorexia nervosa tüneteként, majd alcsoportjaként említették. Russell különítette el a bulimia nervosat az anorexia nervosatól 1979-ben. 1980-tól már önálló kórképként szerepel a bulimia. A név két görög szó (bous – ökör, limos – éhség) összetételéből származik. Durván
20
ököréhségnek fordítható. A bulimiás beteg falásrohama során általában könnyen emészthető, magas szénhidráttartalmú ételeket fogyaszt, csokoládét, süteményt, kenyeret, melynek energiatartalma akár 20-50ezer kalória is lehet. A bulimiás beteg gyakran nem azért eszik, mert éhes, sokszor nem is esik jól neki a falás, sőt olyan ételeket fogyaszt, amiket nem is szeret. A falási rohamok általában egyedül, titokban, nem ritkán éjjel zajlanak. A beteg teljesen elveszti a kontrollt táplálkozása felett, és addig eszik, amíg meg nem fájdul a hasa, vagy valaki meg nem zavarja. A roham közben elfogyasztott étel hízlaló hatása ellen a bulimiás beteg önhánytatással, hashajtó, vízhajtó, vagy fogyasztótabletta szedésével, koplalással, vagy diétázással, illetve kemény testedzéssel védekezik. A beteg kórosan nagy jelentőséget tulajdonít az alak és testsúly fontosságának, magát a valóságosnál kövérebbnek érzi, és irreálisan sovány alak elérésére törekszik. A betegek túlnyomó többsége fiatal, középiskolás, vagy egyetemista nő. A bulimiás beteg felismerését nehezíti az, hogy az anorexiással és az elhízottal ellentétben általában normális testsúlyú, továbbá tüneteit titkolni szokta. Bulimia nem furcsa szokás, különös hóbort, hanem életveszélyes tünetegyüttes. A szövődmények szinte majdnem minden szervet károsíthatnak. A következmények csoportosíthatók: I.a koplalással, diétázással kapcsolatos minőségi, vagy mennyiségi alultápláltság tünetei (vitaminhiány, ásványi anyagok hiánya miatt csontritkulás, kóros törések) II.a falási roham következményei (a nyálmirigyek duzzanata, a tápcsatorna sérülései, ritkán halálos kimenetelű gyomorrepedés, a hasnyálmirigy gyulladása, stb.) III. a súlycsökkentő eljárások következményei, pl. az önhánytatás közben sérülések keletkeznek a kézhát bőrén, a szájnyálkahártyán, a folyadékvesztés kiszáradást, az elektrolitvesztés szívritmuszavart és agyi elektromos tevékenység zavarát okozhatja. A hormonháztartás és a szervezet bioritmusa felborul. A fokozott szénhidrátfogyasztás és a gyomorsav a fogazat romlásához vezet, bulimiában az agy térfogatának csökkenését is kimutatták. Jelenleg 1-4 százalékra teszik a bulimia előfordulási gyakoriságát fiatal nők körében. Korábban úgy gondolták, a betegség kizárólag a legfejlettebb nyugati országokban fordul elő, fiatal, közép és felsőosztálybeli nőknél. Később kiderült, hogy bár ritkán, férfiaknál is jelentkezik ez a kórkép. Japánban is ugyanolyan gyakori, mit az Egyesült Államokban, vagy Angliában. További szórványos eseteket közöltek Afrikából és a Közel-Keletről is. Magyarországon közel olyan gyakori a bulimia, mint a legfejlettebb nyugati országokban. Magyar egyetemisták csoportjában a nők 1.3 %, a férfiak 0.8 %-a bizonyult bulimiásnak. Ennél jóval nagyobb, kb. 20 % azok aránya, akiknél felléptek a táplálkozászavarok tünetei, de a szigorú diagnosztikai kritériumoknak nem felelnek meg. A bulimia nervosa kritériumai a DSM-IV (1994) szerint: - Visszatérő falási epizódok. A falási epizódra mindkét alábbi pont jellemző: - Adott (például kétórányi) időtartam alatt olyan mennyiségű étel elfogyasztása, amely biztosan nagyobb, mint amennyit a legtöbb ember megenne hasonló időtartam alatt és hasonló körülmények között. - Az epizód alatt jellemző az étkezés feletti kontrollvesztés (pl. olyan érzés, hogy nem tudja abbahagyni az evést, vagy nem tudja kontrollálni, hogy mit és mennyit eszik). - A súlygyarapodás megakadályozása érdekében ismétlődően alkalmazott kompenzáló viselkedésformák, mint önhánytatás, hashajtók és vizelethajtók használata, beöntés vagy más módszerekkel való visszaélés, koplalás vagy túlzott testgyakorlás. - Mind a falás, mind a kompenzáló viselkedésformák hetente legalább kétszer és legalább három hónapon át jelentkeznek. - Az önértékelést túlzottan befolyásolja a test alakja és súlya. - A zavar nem kizárólag az anorexia nervosa epizódja alatt jelentkezik. Jelölendő a típus: Purgáló típus: a bulimia nervosa aktuális epizódja alatt a beteg rendszeresen foglalkozik önhánytatással, hashajtók és vizelethajtók használatával vagy beöntéssel. Nem purgáló típus: a bulimia nervosa epizódja alatt a beteg nem foglalkozik purgáló viselkedésformákkal (önhánytatással, hashajtók és vizelethajtók használatával, beöntéssel), hanem a kompenzáló viselkedés egyéb formáit (például koplalás vagy túlzott mértékű testgyakorlás) alkalmazza. A bulimia nervosa kritériumai a BNO-10 (1992) szerint: - A beteg állandóan az evéssel foglalkozik és ellenállhatatlan vágyat érez az ételek iránt; falásrohamai vannak, melynek során hatalmas mennyiségű ételt fogyaszt el rövid idő alatt. - A beteg az ételek hizlaló hatását a következő módszerekkel próbálja elkerülni: önhánytatás, hashajtóhasználat, koplalás, étvágycsökkentő gyógyszerek, pajzsmirigyhormon-készítmények, vizelethajtók szedése. A diabetes mellitusban szenvedő elhanyagolja az inzulin adagolását. - A beteg fél az elhízástól, pontosan meghatározza testsúlytartományát, ami lényegesen alatta van az ideális, orvosok által is ajánlott és a betegség előtti értéknek. A zavar kialakulását gyakran néhány hónappal vagy évvel korábban anorexia nervosa epizódja előzte meg. Ez lehetett teljes formájában jelentkező anorexia nervosa vagy annak csak rejtett formája, némi súlyvesztéssel és/vagy – nőknél – átmeneti amenorrhoeával.
21
Az evészavarok kontinuum hipotézise Látható, hogy a diagnosztikus kritériumok is bizonytalanságot fejeznek ki abban a tekintetben, hogyan válasszák el egymástól a két alapvető típust, vagy az átmeneti formákat. A continuum hipotézis alapján ezek a zavarok folyamatos spektrumba tartoznak, köztük többféle átmenet létezik. A modell szerint a következő alcsoportokat lehet elkülöníteni: Az anorexia csoporton belül a diétázó – koplaló, restriktív betegeket a bulimiás altípustól, majd a normális testsúlyú bulimiásokon át a hiperorexia csoportjában a stabil extrém obesitas mellett az ún. „sovány-kövér” egyéneket. (Olyan kövérek, akik életét kitölti a súlykontrollálás, azaz pszichológiailag AN-soknak tűnnek. Az evészavarok kontinuuma Vandereycken modellje szerint hyperorexi a
anorexi a
diétázókkopl alók
önhánytatók hashajtózók
bul imia nervosa
extrém soványság normál is testsúl y
"soványkövér" egyének
stabi l extrém obesitas
extrém obesitas
A táplálkozászavarok kontinuumhipotézise azt fogalmazza meg, hogy a táplálkozás zavarai nem különülnek el élesen egymástól. Tüneteik között átfedések vannak, és az egyes betegségek kórlefolyását vizsgálva megállapították, hogy ezek átalakulhatnak egymásba. Kezdődhet a baj úgy, hogy az eredetileg egészséges serdülő koplalni kezd, hogy meg ne hízzon. A kiéhezettség állapotában fokozottan érzékennyé válik a táplálékkal kapcsolatos külső kulcsingerekre, így nő az esélye a falási roham jelentkezésének. A túlevésből származó többletkalóriától a fentebb említett súlycsökkentő eljárások révén próbál megszabadulni a beteg. Ha a betegség elkezdődött, a tünetek egymást gerjesztik, és önfenntartóvá válik a folyamat. A koplaló anorexiásnak idővel falási rohamai keletkeznek, a bulimiás meghízik, a kövér lefogy a súlycsökkentő manőverek révén, de ennek bulimia kialakulása lesz az ára. Az evési zavarok magyarázatai Hosszú éveken keresztül az evési zavarok kialakulásának magyarázata kizárólag a tradicionális pszichodinamikai kereteken belül volt elképzelhető. Freud követői szerint pl. az AN a megoldatlan orális konfliktusokra vezethető vissza. Az ehhez hasonló pszichodinamikai magyarázatokat kevés tudományos bizonyíték támasztja alá, így a pszichodinamika képviselői ma már jobban kedvelik azokat a magyarázatokat, melyek inkább a fejletlen énre és az elégtelen kapcsolatrendszerekre helyezik a hangsúlyt. A kutatók ma már egyre inkább hajlanak a többdimenziós kockázati szemlélet modelljének alkalmazására, mely mind a szociokulturális veszélyeztetettséget (társadalmi és családi nyomás), mind a pszichológiai hátteret (fejletlen én, kognitív és hangulatzavarok), mind a biológiai felépítést tekintetbe veszi. 1. Társadalmi nyomás: Sok kutató vélekedik úgy, hogy az evési zavarok egyre gyakoribb előfordulásáért elsősorban a mai nyugati társadalmak soványságközpontúsága tehető felelőssé. A vékony női alkat imádatának visszatérése az 1950-es évek óta szinte folyamatosan tart. 2. Családi környezet A kutatások szerint az evési zavaroktól szenvedő emberek családjainak legalább fele nagy hangsúlyt fektet a jó alakra, a fizikai megjelenésre és a diétázásra. Salvador Minuchin szerint az összegabalyodó családszerkezet vezet leggyakrabban evési problémákhoz. E rendszerben a családtagok túlzott mértékben avatkoznak bele egymás ügyeibe, és indokolatlanul sokat foglakoznak a többiek életének részleteivel. 3. Énfunkciók gyengesége és kognitív zavarok Hilde Bruch az evési zavarok kutatásának és kezelésének úttörője az én pszichológiájának oldaláról közelítve mind a mai napig érvényes pszichodinamikus és kognitív tényezőket egyaránt magába ötvöző elméletet állított fel. Álláspontja szerint a gyermekeknél a nem kielégítő anya- gyerek interakció a felelős az evési
22
rendellenességek hátterében álló, az én funkciók gyengeségében és más egyéb súlyos perceptuális-kognitív zavarokban megnyilvánuló problémákért. Bruch a gyermekeik igényeire adott reakcióik szerint megkülönböztet effektív (elég jó) és ineffektív (elégtelen) szülőket. Az elég jó szülők szerinte képesek gyermekük biológiai és érzelmi szükségleteinek felismerésére és azonosítására. Az ilyen bánásmódban részesülő gyermekeknél előbb utóbb kialakul önmaguk kontrollálásának és a különböző belső állapotok azonosításának képessége. Az elégtelen szülők ezzel szemben nem gyermekeik valós igényeit tartják szem előtt, hanem saját értelmezésüket kényszerítik rájuk. Az ilyen bánásmódban részesülő gyerekek képtelenek lesznek a következetes én kialakítására: anélkül nőnek fel, hogy felismernék saját, önmaguk számára is zűrzavaros belső élményeiket és képesek lennének jóllakott és éhes állapotaik különböző érzéseik és fáradtságuk azonosítására. A serdülőkor közeledtével az ilyen gyerekek egyre erősebben érzik az önállóság megteremtésének sürgetését, de képtelenek rá. Tehetetlenségük leküzdése céljából szélsőséges önkontrollra törekednek, azaz megpróbálnak uralkodni alakjuk, testméreteik és étkezési szokásaik felett. Akiknek „sikerül” tökéletes kontrollra szert tenniük, azok jó úton haladnak a korlátozó típusú anorexia nervosa irányába, akiknek pedig nem, azokra a falás, purgálás örvénye vár. A kutatások annyit tettek hozzá Bruch elméletéhez, hogy az evési rendellenességben szenvedő emberek valóban hibásan fogják fel és értékelik belső jelzéseiket, különösen az éhséget, s a különböző érzéseket. 4. Hangulati problémák Az evési zavarokban megbetegedett emberek közül (különösen igaz ez a bulimiásokra) sokan panaszkodnak a depresszió különféle formáira, szomorúságra, alacsony önértékelésre, pesszimizmusra, vagy logikai bakugrásokra. 5. Biológiai tényezők Az anorexia nervosa (AN) és bulimia nervosa (BN) közötti fontosabb különbségek AN BN kezdet személyiségszerkezet testsúly testsúly-ideál én-ideál tünetek nyílt volta szexualitáshoz való viszony családi kapcsolatok szociális kapcsolatok kontroll
18 éves kor előtt inkább 18 éves kor után infantilis érettebb kórosan alacsony általában átlagos a normális alatt a normális határokon belüli a nemi jelleg hiányzik, karcsú, nőies, vonzó aszkétikus nyilvánvaló, demonstratív rejtett, titkolt tünetek tagadás, taszítás, élénk érdekl., partner ált. van partner nincs szexualitás, partner ált. van szoros kötődés autonómia-igény távolságtartás, mások közeledés másokhoz, kontrollálása tetszésvágy túlkontrolláltság önkontroll hiánya
Az evészavarok értékelésében alkalmazott legfontosabb tesztek: - Evési Attitűdök Tesztje, - Evészavar Kérdőív, - Anorexia Nervosa Önértékelő Kérdőív, - Bulimia Kognitív Disztorziós Skála, - Evészavartünetek Súlyossági Skálája, - Testi Attitűdök Tesztje, - Emberalakrajzok Tesztje, - Morgan – Russel- skála, - Evészavarok Értékelő Skálája Az evészavarok terápiája: - Farmakoterápia, - Pszichoterápia, - Viselkedés és kognitív terápiák, - Családterápia, - Csoportterápiák, - Testorientált terápiák, - Hipnoterápia
23
24
I/4. tétel. A szexualitás pszichológiai vonatkozásai. Az ivadékgondozás. Erős motivátor. Nem az egyén, a faj túléléséhez szükséges. Lényeges különbségek vannak egyrészről a szexuális vágy, másrészről a hőmérsékletszabályozás, a szomjúság és az éhség között. A szexualitás társas motívum, míg az önfenntartási motívumok csak a biológiai „énnel" vannak kapcsolatban. Továbbá az olyan motívumok, mint az éhség és a szomjúság szöveti szükségletből erednek. A szexualitás nem csökkenti a szöveti hiányt, inkább fokozza azt. Belső (hormonok, agyi mechanizmusok) és külső (tanult és nem tanult környezeti ingerek) tényezők kombinációjától függ. Beszélhetünk genetikai vagy kromoszomális, gonadalis, hormonális, morfológiai, pszichológiai és szociológiai nemről. (Tarsoly szerint jogi értelemben vett nem és agyi szexuális központ is van) A szexuális magatartás biológiai alapjai: A kromoszómák szintjén: XX, XY A hormonoknak van organizációs és aktivációs hatása. Organizációs hatás: a szervfejlődésre kifejtett hatás. Az alaptípus a nőstény: a magzati here által termelt androgén hatására történik hím irányban a fejlődés. Zavar: hermaphroditismus (extrém ritka), pseudo-hermaphroditismus, átmeneti formák. Előfordulhat, hogy genetikailag nőstény magzatot túl sok androgén ér (anya által szedett gyógyszerek), vagy a célszervek érzéketlenek a here által termelt testosteronra (testicularis feminisatio vagy hairless woman szindróma: a pseudohermaphroditismus szélsőséges formája, amikor a hasüregben here van, de külső női nemi szervek és női másodlagos nemi jellegek fejlődnek ki, de a méh és a méhkürt hiányzik). 3 szintje van a hormonok szabályozásának: - hypothalamus releasing hormonok - adenohipofízis LH luteiniziáló hormon FSH folliculust serkentő hormon ICSH hím nemi hormonok szekrécióját serkenti LTH lactotrop hormon (prolaktin elválasztás) - gonádok: A here – androgének (testosteron), vagy a petefészek – ösztrogén, progeszteron A mellékvesekéreg is termel nemi hormonokat (zona reticularis: szexuálszteroidok androgének) Minden szervezet termeli a másik nem hormonjait. A magzat agyát ért hormonhatások következtében a hím hormontermelése folyamatos, a nőstényeké ciklusosan változik: ez hormonok adásával vagy kasztrálással megfordítható. (Újabban olvasni lehet arról, hogy a férfiaknak is vannak ciklusaik, ingadozik a nemi hormonok szintje és a szexuális aktivitás, de ez nem annyira kifejezett, mint a nőknél). Gonadális hormonok szintje a pubertásban jelentősen megnő, változások az elsődleges és másodlagos nemi jegyekben. A hormonális hatás mértéke különbözőképpen hat a sexuális viselkedésre állatfajonként. Kasztráció vagy hormon-adagolás hatása: patkány, tengeri malac: a kasztráció a szexuális aktivitás gyors hanyatlását és végleges megszűnését okozza. Magasabb rendű állatoknál nagyobb a tapasztalatok, a tanulás szerepe. Az emberi hímnél a kasztrációnak viszonylag kevés következménye van. (Ezzel ellentétes adatok is ismertek: erőszakos szexuális bűncselekmények miatt kasztráltak). Ami változás van, az inkább emocionális és szociális tényezők következménye. Nőstényeknél más a helyzet: kasztráció után minden állatfajnál teljesen megszűnik a szexuális aktivitás. Az ember kivétel, sőt a menopausában még fokozódhat is (régebbi magyarázat: megszűnik a terhességtől való félelem). A hímeknél a hormon-szekréció állandó, nőstényeknél ciklusosan változik. Termékenységi vagy oestrusciklusok, tüzelés. Alacsonyabb rendű állatoknál a termékeny időszakra korlátozódik a szexuális aktivitás, magasabb rendűeknél is az ovuláció körül a legkifejezettebb, bár a főemlősöknél a ciklus egészében megvan. Az ösztrogén mindkét nemnél fokozza a szexuális arousalt (drive-ot) Neurális mechanizmusok Bizonyos alapvető reflexek (erekció, ejakuláció, csípőmozgások) a gerincvelő működéséhez kötöttek. A szexuális arousal és a komplexebb szexuális magatartás szabályozása a hypothalamusban történik. A patkányban a hypothalamus hátulsó részének elektromos ingerlése kiváltja az egész szexuális viselkedést. Az ingerlés hatására a szexuálisan kielégítetlen patkány egy gomb megnyomásával kinyit egy ajtót, amelyen keresztül elérheti a nőstényt. A hypothalamus különböző részeibe elektródákat ültetve az állat aszerint eszik vagy közösül, hogy a lateralis vagy posterior magot ingerlik. Az agykéreg szerepe: gátolja a szexuális aktivitást, ha erre nincsenek meg a megfelelő környezeti feltételek. Bizonyos területek sérülése megváltoztatja a szexuális magatartást. pl.
25
Klüver-Bucy szindróma: -kétoldali halántéklebeny sértés hatására -fokozott szexualitás (hiperszexualitás) -a félelem megszűnik -táplálkozási szokások megváltoznak A tapasztalat szerepe Alacsonyabb rendűeknél (patkány) a tanulásnak alig van szerepe. Majmok már 60 napos koruktól a közösüléshez szükséges mozgáselemeket gyakorolják. Ez egyre finomodik. Harlow (1971): részleges izolációban felnevelt majmok felnőttként nem tudnak közösülni, nem találják a helyes helyzetet, bár az arousal megvan. Mesterséges megtermékenyítés után rossz anyák voltak, de a második terhesség után jobb anyák lettek. Mindezek a tanulás szerepét húzzák alá. 3 feltétel szükséges: spec. szexuális válaszok kialakulása, hormonhatás, érzelmi kapcsolat két ellentétes nemű egyed között. Ez utóbbi az anyával és társakkal való interakciók során alakul ki (bizalom !). A géneknél és hormonoknál fontosabb, mit hisz az egyén magáról, hogyan nevelik. Anyagcserezavar miatt átmeneti külső nemi szervek fejlődtek ki 2 lánynál (ováriumuk volt). Az egyiket feminizálták, a másikból fiút csináltak. A lány kissé „tomboyish” volt, de mindkét gyerek a vélt nemének megfelelően nőtt fel. (Money, 1980). A szexológia történetéről Krafft-Ebing grazi pszichiáter, törvényszéki elmeorvosi szakértő. Őt tartják a szexuálpatológia megalapozójának. Psychopathia sexualis 1886. Működése nyomán a szexuálpatológia a pszichiátria egyik önálló része lett és az elmeorvosok figyelmét a nemi élet rendellenességei felé fordította. Magnus Hirschfeld berlini orvos. Korát megelőző próbálkozása volt a homoszexualitás gyakoriságának felmérése. Egyben nagy harcosa volt a homoszexualitás elleni törvények eltörlésének és a homoszexuálisok egyenjogúságának. Először foglalt állást az onánia kórtani túlértékelésével szemben. Azt képviselte, hogy az onánia a serdülőkorban nagyon gyakori, és ha átmeneti jelenség, káros hatása nincs. A korszellemet, szexuális attitűdöket tükröző munkák közül: Otto Weininger (szexuálfilozófus): Nem és jellem. („Férfié a penis, vagináé a nő”.) „A nem meghatározza a jellemet is.” Tóth Tihamér: Tiszta férfiúság. A fiúknak kötelezővé tették ezt a könyvet. Önkielégítést bűnnek tartja és a házasságon kívüli és előtti szexualitást. Freud: hangsúly a szexualitáson, libido szerepe, pszichoszexuális fejlődés. Freud tanulmánya az 1905ben megjelent „Három értekezés a nemiség elméletének tárgyköréből” című a pszichoanalitikus szexuálpatológia szempontjából olyan jelentőségű, mint Krafft-Ebing könyve volt a leíró szexuálpatológia szempontjából. Freud e könyvben átvette és világosabban fogalmazta Krafft-Ebing osztályozási módját. A magyarázatok a szexuálpatológiai jelenségek megközelítésének olyan modelljét rajzolták meg, amelyet ma is érvényesnek tekintünk. Havelock Ellis és Stanley Hall: e két jelentős pszichológus foglalkozott először a nemiség megnyilvánulásaival Amerikában. Tanulmányozták a szexuális élmény természetét, különösen sokat vizsgálták az önkielégítést. Ők voltak az elsők, akik az önkielégítés szinte általános elterjedtségét fiúk között megállapították és akik határozottan kijelentették, hogy az önkielégítés a szexuális ösztön fejlődésének szerves része, ezért az kórosnak nem tekinthető. Hirdették a szexuális felvilágosítás fontosságát. Az ő munkásságuk fogalmazta meg a szexológia iránti igényt. Kinsey: a szexuális viselkedés legnagyobb szabású és elméletileg is legfontosabb kutatása. Kinsey és munkatársai felmérése volt. Kinsey terve az volt, hogy az amerikai felnőtt lakosság minden csoportjából és rétegéből nagyobb számú egyedet részletesen kikérdez arról, hogy nemi élete hogyan zajlott le. Kb. 15 év alatt 3 munkatárs bevonásával közel 10.000 ember adatait sikerült is megszerezni. Erre épült a vizsgálatról beszámoló két hatalmas kötet. Az egyik „Az emberi hím nemi magatartása” 1948 és a másik „Az emberi nőstény nemi magatartása” 1953. Kinsey és munkatársai számos igen fontos problémát vetettek fel. Elsőként támasztották alá megbízható adatokkal a női orgazmus klitorális eredetének felfogását, amely a pszichoanalitikus elmélet nyomán már-már túlhaladottnak látszott. A pszichoanalitikusok ugyanis a klitorális kielégülés felnőttes formájaként a vaginális orgazmust tekintették. Számos nőgyógyász már régebben is állította, hogy a hüvely falában nincs olyan sok érző idegvégződés, hogy a hüvelyhám speciális receptorszervnek tekinthető legyen. A klitoris viszont a hímvessző makkjához hasonlóan rendkívül gazdag érző beidegződésű. Hasonlóan fontos kérdés a különböző – természetellenesnek vagy perverznek minősített – szexuális cselekmények előfordulási gyakorisága. Vizsgálatai kimutatták, hogy műveltségi és életmódbeli különbségek nagy eltéréseket okoznak a szexuális viselkedésben, a társadalom igen jelentékeny hányadában azonban előfordulnak a heteroszexuális érintkezés korábban rendellenesnek tűnő formái is, mégpedig nagy gyakorisággal. Kimutatták, hogy az a nemi élet, amelyet az
26
emberek általában élnek büntethető lenne az ott érvényes törvények szerint (amelyek pl. tiltják az orogenitális vagy az anogenitális kielégülést, nem ritkán még az extramatrimonális kapcsolatot is). Kimutatták, hogy a férfiak 37 %-ának életében előfordult homoszexuális tapasztalat. Többségük ennek ellenére nem lett homoszexuális. William H. Masters és Virginia Johnson (házastársak voltak): a nemi közösülés aktusát laboratóriumi körülmények között tanulmányozták. Több száz kísérleti személy kielégülését elemezték, színes filmeket készítettek, olyan – önkielégítésre alkalmas – eszközöket kreáltak, amelyek belsejébe képtovábbító berendezés és megvilágítás volt elhelyezhető. Nemcsak önkielégítéses orgazmusokat vizsgáltak, hanem hetero- és homoszexuális párok közösülését is. E kutatásaikról „Emberi szexuális reakció” című 1966-ban megjelent könyvükben számoltak be. A humán szexuális válaszciklus Kísérleteik kimutatták, hogy a szexuális ingerek eléggé meghatározott válaszreakciót váltanak ki és ennek lebonyolódása mindkét nemben hasonló. A reakció nagyjából 4 fázisra bontható (ingerületi, plató, orgazmus és oldódási) A férfiak és nők között különbség áll fenn a fázisok időviszonyaiban. A különbség elsősorban az ingerületi és az oldódási fázisban van. A férfiak ingerületi fázisa gyorsan fut fel és az oldódási fázis is gyors, nőkben mindkét fázis lassan bontakozik ki, folyamatosan. Különösen a női önkielégítés eseteiben nagy a hasonlóság a férfiak szexuális reakcióihoz. Nőknél előfordulhat többszörös orgazmus is. Európában a háború után a legnagyobb arányú tudományos kutatómunka az NSZK-ban indult meg Hans Giese Hamburgban szexológiai és szexuálpatológiai intézetet hozott létre. Munkáiból a homoszexualitással kapcsolatos vizsgálatai a legismertebbek. A homoszexuális élménymód sajátosságait is leírta. Kulturális hatások Incestus: majdnem mindenhol tiltott. Gyerekek szexe, homoszexualitás, maszturbáció, házasság előtti és házasságon kívüli sex: különböző mértékben tolerálják, vagy tiltják. (Egyik kultúra: ha gyermekként nem gyakorolják, felnőttként nem lesznek képesek gyereket nemzeni, máshol halállal büntetik). Sokáig az USA és a nyugati társadalmak meglehetősen restriktívek voltak (a homoszexualitás, a házasság előtti és a házasságon kívüli szex törvényesen tiltott volt). A szex-szel kapcsolatos attitűdök ma sokkal megengedőbbek, mint 30 éve. A 40-es években (Kinsey) a nők 27, a férfiak 49 %-ának volt szexuális kapcsolata a házasság előtt (21 éves korig). A hetvenes évekre ez a szám a nőknél 43-56 %-ra, a férfiaknál 58-82 %-ra nőtt. A házasság előtt a nőknek 1-2 partnere, mély emoc. kapcs.; a fiúknak átlagosan 6, emocionális bevonódás nélkül. (Ez nyilván változóban van.) Férfiak és nők szex. problémái egészen mások. Szex és szerelem: a nőknél együtt jár, a fiúk gyakran különböző dolognak tekintik. Az idők során sok minden változott. A húszas években a feleségek nagy része sokallta, a férjek nagy része kevesellte a házastársak közötti szexet. 50 év alatt ez megfordult: a nők 2 %-a sokallja, 32 %-a kevesli (Bell, 1972). Önkielégítés Kinsey szerint a férfiak 92 %-a, a nők 50 %-a. Serdülő fiúk heti 2,5x. Az iskolázottabbak gyakrabban. Feszültségcsökkentő hatás. Masters és Johnson: élettani változások hasonlóak, mint közösülés közben. Szexuális fantáziák A lányoknál 15, a fiúknál 13 éves kortól. Kezdetben ezek csak halványan szexuálisak, idővel egyre részletesebbek és konkrétabbak lesznek. Kinsey szerint a nők 64, a férfiak 89 %-a fantáziál maszturbálás közben. A leggyakoribb témák: közösülés egy szeretett személlyel. Különbség a nők és férfiak között témák szerint; közösülés közben a nők fantáziálnak többet. Homoszexualitás Nem vagy-vagy jelenség, az emberek egy kontinuum mentén helyezkednek el, amely két végpontján találhatók a kizárólagosan heteroszexuális és kizárólagosan homoszexuális egyének. Kizárólagosan homoszexuális a nők 1-2, a férfiak 4 %-a Kinsey szerint, más felmérések szerint ezek a számok nagyobbak (férfiaknál 10 %), újabb eredmények szerint ennél ritkább a kizárólagos homoszexualitás. Nemrég még elmebetegségnek, abnormális perverziónak tartották. 1974 óta a normális szexualitás egyik változatának tekintik. (WHO Egészségügyi Világszervezet) Lehetséges okok: - Hormonális ok: alacsonyabb testosteron – szint? Testosteron injekció a szexuális orientációt nem befolyásolja, csak a szexuális drive-ot fokozza. Tehát nem tekinthető a hormonhatás oknak. - Genetikai ok: homoszexuális ikrek vizsgálata, az egypetéjű ikerpárban gyakoribb, mint a kétpetéjűben vagy a testvérben. A női és férfi homoszexualitás egymástól függetlenül öröklődik? Kérdéses. Nem találtak a homoszexualitásért felelős gént.
27
- Freud elmélete a homoszexualitás és a paranoia kapcsolatáról: reakcióképzés és projekció. - Prenatális stressz szerepe. Ward (1972, 1977) terhes patkányokat stressznek tett ki. Az így született hím kölykök szexuális reakciói inkább irányultak hímekre. A nőstény kölykök nem különböztek a többi nősténytől. Elmélet: a stressz hatására a mellékvesekéregben termelődő hormon gátolja a testosteron – termelést. A tapasztalatok szerepére utal az, hogy ha a prenatális stressznek kitett hímeket nősténnyel nevelték egy ketrecben, inkább fordultak a nőstények felé. (Ward, Reed, 1985). Humán adat a prenatális stresszel kapcsolatban: Stressz súlyossága a 3. trimeszterben a homoszexuális férfiak anyjánál 2,3, a többi anyánál 1,5 egy 4-fokú skálán mérve (Ellis et al, 1988). Ez nem teljes bizonyíték. - Korábban úgy gondolták, a domináns vagy elutasító anya és a távoli, közömbös apa hajlamosít a homoszexualitásra. Mások szerint a szülői hatás nem sokat számít. - Bizonyos koragyermekkori magatartásminták összefüggnek a későbbi homo-szexualitással: effeminate fiúk, sissies, gender nonconformity. - 1500 homoszexuális férfi és nő interjúja alapján (Bell et al, 1981): • Már a serdülés előtt eldől a szex. preferencia. • A szexuális érzések 3 évvel megelőzték a homosex. tevékenységet. • A homoszexuális férfiak gyermekként nem voltak a heteroszex. élmények hiányában. Nem voltak mások, mint a heteroszexuális társak. • Erős kapcsolat a gender nonconformity és a homoszexualitás között. • Az ellentétes nemű szülővel való azonosulás nem játszott szerepet. • Az apával való rossz kapcsolat fontosabb szerepet játszott, mint az anyával való kapcsolat (férfiaknál, nőknél egyaránt) • A férfiaknál a gender nonconformity, a nőknél a családi kapcsolatok szerepe nagyobb volt. - Homoszexualitás és szociális fejlődés: Storms, 1981: sex drive jelentkezése, homoszociális vagy heteroszociális környezet, e két tényező interakciója. Új eredmény: a hypothalamus magjai közül az egyik hiányát vagy elsorvadását találták AIDS-ben elhunyt homoszexuális férfiak agyában. (De mi van, ha ezt az AIDS okozza?) Magyarázatok
Alapvetően: tisztázatlan - Kromoszomális szinten: Xq28. Az X kromoszóma Xq28 része a véletlennél gyakrabban jelenik meg homoszexuális testvéreknél és a heteroszexuálisoknál hiányzik. - Hormonszinten nincs különbség! - Szülőkkel való kapcsolat sajátosságai. Homoszexuális férfiak gyakran írják le apjukat ridegnek és elutasítónak, a lezbikus nők 39%-a pedig vesztette el 10 éves kora előtt egyik vagy mindkét szülőjét azok válása vagy halála miatt. - Korai gyermekkori nemi nonkonformitás. Nem a nemüknek megfelelő mintákat követték: elléntes nem játékaival játszottak, elentétes neműekkel barátkoztak és így tovább. - Bem (2000) "egzotikusból lesz az erotikus" elmélet. A gyermek temoeramentumát szerinte a horminális és biológiai hatások szablyák meg, az pedig meghatározza a viselkedését. Egy csendesebb halkabb fiú a lányokhoz fog csapódni, a vele azonos neműeket többiekként fogja kezelni, idegenné, különössé válnak és ez a pubertás tájékán szexuális vonzalommá alakulhat. Az azonos neműek először egzotikusak, aztán erotikusak. Nem identitás Transzszexuálisok, homoszexuálisok. A szexuális identifikáció és a szexuális orientáció közötti különbség. A homoszexuálisoknak nincs identitászavaruk, tudják melyik nemhez tartoznak. Transzszexualitás: a nemi identitás zavara. Áldozatai tartósan úgy érzik, hogy valami katasztrofális tévedés folytán rossz testbe kerültek, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy megszabaduljanak ennek a rossz testnek az elsődleges és másodlagos nemi jellegeitől, megszerezzék a másik nemre jellemzőeket. Saját nemi szerveiket általában visszataszítónak tartják. Gyakran sújtja őket depresszió és foglalkoznak öngyilkossági gondolatokkal. Öltözékük a másik nem szokásait fogja követni, de itt nem transzvesztitizmusról van szó, hiszen a transzvesztita fetisiszták azért öltenek magukra a másik nemre jellemző ruhákat, mert csak így juthatnak szexuális kielégüléshez. Transzvesztita: az egyén átöltözik a másik nem ruhájába. Ez már társulhat homoszexualitással. De általában heteroszexuális férfiak közül kerülnek ki. A nemmel való azonosulás a 18-24 hónapos korban alakul ki, a beszédfejlődéssel áll kapcsolatban. 3 éves korra meglehetősen szilárd.
28
Mítoszok a szexualitással kapcsolatban - A felnőttek általában 10 percenként valami szexszel kapcsolatos témára gondolnak. - Csak a nemi szervek mérete számít. - A hüvely sérülékeny és tisztátalan. - A homoszexuálisok külső megjelenésükben csak nőiesek lehetnek. - A homoszexuálisok között több a lelkileg kóros egyén. Szexuális problémák és megoldásuk Ez nem tartozik az általános pszichológia témakörébe. Jó gyakorlati könyv Tóth Miklós: Szexuálterápia a gyakorlatban c. könyve. A szexuális tevékenység bármely pontján jelentkezhet zavar. Különösen nehéz befolyásolni a csökkent vagy hiányzó szexuális vágyat. Férfiaknál elsősorban az erekcióval és az ejaculációval (korai vagy késői) van probléma, nőknél az orgazmus (emellett a dyspareunia – fájdalmas közösülés, a hiányos lubricatio –síkosság, vaginismus – hüvelygörcs) okozhat gondot. Organikus okok – pszichológiai okok? Masters és Johnson szexuálterápiás módszere: sensate focus I és II gyakorlatok. A pszichoterápia mellett számos orvosi megoldás van (gyógyszerek pl. SSRI megnyújtja a megömlésig eltelt időt, a szorongást csökkenti, mikrosebészeti eljárások, protézis) Különbségek a lányok és fiúk között A viselkedés már a születés után néhány nappal különbözik (mozgás, mosolygás, agresszivitás). Különbségek az értelmi képességekben: lányok – nyelv, fiúk – téri, matematikai. (Videojáték) Lányoknál a bal félteke, fiúknál a jobb félteke fejlődik gyorsabban; fiúknál kifejezettebb a lateralizáció. Korán érő, illetve későn érő lányok és fiúk. Teljesítmény – motiváció. Vizuális ingerekre a férfiak, tactilis ingerekre a nők érzékenyebbek. Nemi szerepek, nemi szereppel kapcsolatos sztereotípiák Bem féle kérdőív csoportjai: 1. erősen kötődik a férfi szerephez 2. erősen kötődik a női szerephez 3. semlegesek mindkettőre 4. mindkét nemhez tartozó androgynek Androgynek: eredményesebbek, mindkét nem tulajdonságaival rendelkeznek, nem feministák, otthonosan mozognak mindkét nem világában, jól érzik magukat mindkét nem csoportjában, kultúrafüggő, pl. az európai kultúra nem szab határokat a nemeknek, itt több androgyn lehet, mint pl. az arab világban. Paraphiliák A vonzalom kórosságára utal. Necrophilia (halottakkal) - Pedophilia - Gerontophilia (régebben ide sorolták, most már nem) - Fetisizmus Transzvesztitizmus - Nimfománia - Szatirizmus - Exhibitionizmus - Bestializmus és szodómia (állatokkal) Szadizmus - Mazochizmus - Voyeurismus - Frottőrizmus Utódpótlás és kötődés A hormonoknak az utódgondozásban inkább csak az alacsonyabb rendű fajoknál van igazán jelentősége. Embernél nem olyan jelentős. A csecsemőnek bájosak a vonásai – ez kulcsinger. A mosoly is előidézi a szülői viselkedést. Szociális mosoly: válaszmosoly a mosolygásra kb. 2 és fél hónaposan. A tanulás is fontos ebben a kérdésben (is), hiszen rengeteg vizsgálat mutat rá arra a tényre, hogy az gyermekkori izolációnak milyen későbbi hatása van a gyermeknevelésre. Lorenz nevéhez fűződik az imprinting, ami bevésődést jelent. Ez tulajdonképpen az a jelenség, amikor a kiskacsa kibújik a tojásból, meglát valamit, kapásból maminak hiszi és követi. (Ideális esetben ez természetesen a kacsamami, de a gonosz tudósok sokféle műmamira – pl. színes, ronda műanyag tárgyakra - rászoktattak már jóhiszemű kiskacsákat...) A kiskacsák életének első 24 órája kritikus, szenzitív periódus. A ragaszkodás kialakulásának szenzitív periódusa 7-8 hónapos korban van. Ekkor ún. szeparációs félelem vesz erőt a gyermeken idegen jelenlétében vagy a mami hiányában. Macoby vizsgálatai alapján 4 szülői magatartást különített el: megkívánó, megengedő, megkövetelő, elhanyagoló. Ezek közül a két utolsó szülőközpontú, míg az első kettő gyermekközpontú attitűd. Hermann – megkapaszkodás ösztöne – neurológiailag egységes kéz, száj és szemreflex. A kéz fogóreflexe 6 hónapos korban tűnik el. Harlow majmai (szőr és fémanya ill. szeparáció)
29
Bowlby – evolúciós szemlélet, kötődési elmélet: ha a gyereknek a korai években nem sikerül biztos kötődést kialakítania, akkor felnőttként képtelen lesz kapcsolatok létrehozására. Kötődés – a csecsemő azon hajlama, hogy a gondozója közelségét keresse, jelenlétében biztonságban érzi magát. Kötődési típusok: Biztosan kötődő, Bizonytalanul kötődő/ambivalens, Bizonytalanul kötődő/elkerülő, Zavarodottak (ide kerülnek azok, akiket az eddigiekbe nem sikerült besorolni) Specifikus kötődés kialakulásának időszaka: 6/7 hó és 24 hó között. Ainsworth – idegenhelyzet vizsgálat: kötődést méri. Temperamentum – hangulattal kapcsolatos személyiségjellemző, ez is meghatározza az anya reakcióját. Thomas vizsgálatai (140 csecsemőt pontoztak 9 jellemvonás alapján): Csecsemő temperamentum-típusok: könnyű, nehéz (ingerlékeny, rendszertelen), lassan felmelegedő. Spitz – hospitalizáció jelensége – fél év magány a gyereknél már maradandó nyomot hagy a gyermekben.
30
I/5. tétel. A támadó magatartás motivációja. Az agresszivitást magyarázó elméletek. Agresszió definíció: Minden olyan szándékos cselekvés, amelynek indítéka, hogy nyílt, vagy szimbolikus formában valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzon. • Lényeg: a szándékos károkozás • A károkozás lehet: egészségi, anyagi, pszichológiai • A szándék fontosabb, mint az eredmény. - Fromm (1973) A humán és az állati agresszió közt az a különbség, hogy az állatok közt nem találkozunk ilyen nagy mértékű agresszióval. - Csányi (1999) Szerint pedig valójában az csak illúzió, hogy az ember nagyon agresszív lenne. Az egy napra és az egy főre eső csoporton belüli agresszív cselekedetk száma vélhetőleg az embernél a legalacsonyabb a primáták közt. - Jean Liedloff pszichoterapeuta a hetvenes években 2 és fél évet töltött el egy indián csoportnál és azt tapasztalta, hogy ezen idő alatt, hogy nem fejeznek ki személyközi haragot, és a gyermeknevelésben sem használják a harag vagy a fenyegetés eszközét. Osztályozása - A viselkedés morális tartalma szerint: antiszociális; proszociális - A viselkedés célját tekintve: instrumentális (eszközjellegű); indulati (céljellegű) - támadó ~ fajon belüli (hímek között), fajok közötti (zsákmányoló) vagy védekező ~ territórium védelme (hímek), utódok védelme (nőstények), önvédelmi - autoagresszíó (öngyilkosság, önsértés); heteroagresszió (mások ellen irányul) Osztályozás MOYER szerint Jellemzőik: külön motivációs rendszerrel bírnak (kivéve: az instrumentális); specifikus ingerek váltják ki; a válasz is típusonként különbözik. ZSÁKMÁNYOLÓ (PREDÁTOR) AGRESSZÍVITÁS • Specifikus ingerek (szag, vizuális minta, mozgás) váltja ki • A válasz jellegzetes: zsákmányállat mellső részének (nyak) megragadása • Ösztönös, később a tapasztalat és gyakorlás hatására kifinomul • Fajspecifikus • Adott életkorban jelenik meg (patkány 50 napos kor után) • Kapcsolatban áll az éhség motívumával, de a jóllakott állat is támad Élettani alapja: A hypothalamus laterális részében található az éhség-központ és a zsákmányoló agresszivitás központja is, de nem ugyanott. E terület elektromos ingerlésével, illetve irtásával kiváltható, illetve megszüntethető az agresszív magatartás. (Elektromos ingerléssel szelíd macskánál is kiváltható, de csak akkor, ha a zsákmányállat jelen van. HÍMEK KÖZÖTTI AGRESSZIÓ • Idegen fajtárs látványa, szaga válthatja ki-->feromonok a vizeletben Bizonyítékok: - ha idegen patkány feromonját kenjük a patkányra, ismerőse megtámadja - 2 idegen hím harca megelőzhető, ha közös ismerősük szaganyagát kenjük rá. - 2 ismerős hím harcolni kezd idegen hím vizeletével átitatott ketrecben - bulbus olfactorius irtása csökkenti az agressziót - nőstények agressziót gátló szagot bocsátanak ki • Az agresszív válasz szimbolikus, ritualizált, ritkán okoz komoly sérülést • Kimenetele: menekülés, halál, megadás-behódolás (ez a legelőnyösebb) • Fontos a tapasztalat hatása [HARLOW: szociális deprivációban nevelt hímek megtámadták a domináns hímeket, gyakoribb az önsértés és a kölykök elleni (infanticide) agresszió] • Motívuma nem szexuális jellegű (De nőstény jelenléte fokozza), táplálék vagy folyadék iránti szükséglet nem befolyásolja. • Belsőleg megerősítő (amíg nyerésre áll) • Funkciója: dominancia-rangsor kialakítása (ez elejét veszi a további konfliktusoknak, ill. ez alapján párosodnak←adaptív értékkel bír a túlélés szempontjából)
31
Élettani alapja: Központja: laterális hypothalamus mellső része. Ingerlésével ill. irtásával nő ill. csökken az agresszió Fokozzák: testosteron; mellékvesekéreg - hormon (adrenalin) Gátolják: ACTH; ösztrogén, progeszteron; kasztrálás csökkenti Egyes adatok szerint nőstények között is létezik szociális agresszió. ANYAI (MATERNÁLIS) AGRESSZIÓ Függ: Az anyai magatartás fejlettségétől (minél több energiát fordít a gondozásra, annál jobban védi). Az időtől. (Szülés után a legintenzívebb, utána csökken ill. megszűnik.) Kiváltó inger: • Ismeretlen fajtárs (az ismert kevésbé) • Felnőtt egyed (a fiatal kevésbé. Pl: egereknél a szőr jelenléte fontos: leborotvált egeret kevésbé támad) • Fészektől való távolság (fordítottan arányos a támadás intenzitásával) • Szopás (!) (Ha az emlőbimbókat sebészeti úton eltávolítják a kölykök jelenléte mellett sem agresszív az anya) Élettani tényezők: • Az anyai agresszivitás a prolaktin - szinttel arányos • Ovariumok, mellékvesék, hypophysis irtása nem befolyásolja az anyai agresszivitást SZEXUÁLIS AGRESSZIÓ Bizonyos állatfajtáknál a közösülést harc előzi meg, a közösülés közben is észlelhetők agresszív megnyilvánulások (embereknél is) (USA-ban évente 56.000 nemi erőszakot jelentenek be, csupán minden 5. esetet) Ez irritábilis vagy instrumentális agresszivitás is lehet. A nemi erőszakot elkövetők 4 típusa (agresszív indíték, szexuális indíték, e kettő kombinációja, impulzív) Élettani alap: magasabb tesztoszteron hatás (Nevelés és korábbi tapasztalatok mellett.) FÉLELEM INDUKÁLTA AGRESSZIÓ Ok: Az állat megsérül, sarokba szorítják, nem sikerül elmenekülnie. MOYER: Sok hasonlóságot mutat az anyai agresszióval (az anya a kölykök miatt nem tud menekülni) A félelem és az agresszió közötti kapcsolat élettani háttere (KLÜVER és BUCY alapján) : a temporális lebeny (ezen belül az amygdala) sértése egyaránt csökkenti a félelmet és az agresszivitást. IRRITÁBILIS AGRESSZIÓ Kellemetlen ingerek: (hideg, meleg, zsúfoltság, tömeg, rossz szag, fájdalom) BERKOWITZ és tsai: Hideg vízzel fájdalmat okoztak a ksz-eknek. Ezek később jutalmazhattak vagy büntethettek. A hideg víz fokozta a büntető hajlamot. Célirányos magatartás gátlása: FRUSZTRÁCIÓ→AGRESSZIÓ (DOLLARD, MILLER és tsai: Frusztráció - agresszió hipotézis) Pl. Állatok jutalomért teljesítenek. Egy idő után az elvárt megerősítés elmaradt, megtámadták társaikat. LEWIN: az agresszió kiterjedhet élettelen tárgyakra. Gyerekek nem játszhattak a kívánatos játékkal, később, ha hozzájutottak tönkretették. Bizonyos kulcsingerek: - Erőszak látványa (önmagában nem elegendő, kell, hogy az egyén fusztrált v. mérges legyen és szükséges az agresszív viselkedés tárgyának jelenléte.) Fegyver - effektus (BERKOWITZ és tsai): áramütés beavatott társra. Ksz-ek 2 csoportja: mérges, nem mérges. Feltétel: van fegyver, nincs fegyver. Eredmény: A mérges személy nagyobb áramütést ad, a fegyver látványa csak a mérges személy büntető hajlamát fokozva. - Arousal-szint növekedése: agresszióhoz vezet. Arousal: a külvilág felfogott ingereinek általános ébresztő hatása az agyra, ami a belső feszültségi szint változásában mutatkozik meg. Az agresszíó kiélése csökkenti az arousal-szintet. (Mérges emberek systolés vérnyomása gyorsabban csökkent, ha agresszívek lehettek, mintha nem.) Az is számít, hogy az egyén minek tulajdonítja a megnövekedett arousal-szintet. (A fájdalominger nem váltott ki nagymértékű agressziót, ha sikerült elhitetni, hogy az, amit érez szexuális izgalom következménye v. gyógyszerhatás) Élettani alapjai: • Temporális lebeny irtása csökkenti (Embernél kedvezőtlen mellékhatások: inadekvát szexuális magatartás, memóriazavar) • Amygdala: egyik része gátló, másik része serkentő központ. • Hypothalamus: mellső-laterális rész ingerlése→agresszó, ventro-mediális rész ezt gátolja • Hormonális hatás: testosteron, ösztrogén fokozza progesteron csökkenti (PMS: praemenstruációs-szindróma: menses előtti és alatti ingerlékenység oka: elégtelen progesterontermelés.)
32
• Neurotranszmitterek, neuromodulátorok: a.)Serkentők: - noradrenalin (agresszivitás) (félelem) - kortizol (stressz hatására termelődik és fokozza az agresszivitást) b.)Gátlók: 9.ACTH (adrenocorticotrop - kortizol termelést szabályozza) 10.GABA (gamma-aminovajsav - arousalt csökkenti) 11.Szerotonin (előanyaga a triptofán esszenciális aminosav, csak állati fehérjével kerülhet be a szervezetbe. Következmény: a vegetáriánus agresszívebb lehet.) • Kémiai anyagok: a.)Agresszivitást fokozók: alkohol, koffein, nikotin, amfetamin - származékok, marijuana, hasis. b.)Csökkentők: antipszichotikumok, epilepszia elleni gyógyszerek, lítium; Szorongáscsökkentők (kétélű fegyver, növelheti is az agresszivitást) INSTRUMENTÁLIS AGRESSZIÓ Az egyébként nem zsákmányszerző állatokat is meg lehet tanítani ölni instrumentális hordicionálás révén. Ha az agresszív válasszal egy időben kellemes hatású agyi ingerlést alkalmazunk gyakoribbá válik az agresszív viselkedés. BANDURA: embereknél is működik. TERRITORIÁLIS AGRESSZIÓ Territórium: az a terület, amelyet sajátjának tekint és véd. Gyerekeknél játékterritórium, állatoknál táplálkozási, szaporodási, fészekrakási territórium. Territórium védelme függ: betolakodó neme, klíma, évszak, populáció-sűrűség, táplálékhiány stb. Vannak nemterritoriális fajok. Konrad LORENZ: túlélést, a faj egyedeinek az adott területen való egyenletes eloszlását segíti. Az agresszió tehát hasznos is lehet (nemcsak az egyén, hanem a faj fenntartása szempontjából. AGRESSZIÓ - ELMÉLETEK PSZICHOANALITIKUS ELMÉLET (FREUD): Viselkedésünket az életösztön és a halálösztön harcának eredője szabja meg. Agresszió: a halál-ösztön megnyilvánulása, amely befelé is fordulhat (öngyilkosság). Velünk született. Katarzis-elmélet Az agresszióra való késztetésünk fokozatosan nő, az agresszív cselekmény után fokozatosan csökken. (Téves! Az agresszió gyakorlása az agresszivitás további növekedéséhez vezet.) Az agresszió energiaként való felfogása vezetett el a katarziselmélethez, ami azt mondja ki, hogy a destruktív késztetések kiélése katartikus hatású, azaz ezt követően csökken az agresszív reakció valószínűsége. Feshbach (1961) demonstrálta ezt kísérletileg. Meg nem érdemelt, bíráló megjegyzéseket adott kísérleti személyeinek, akik ezután vagy egy semleges, vagy egy agresszív tartalmú filmet láttak. Az elmélet szerint mások agressziójának látványa is hozzájárul saját agressziónk levezetéséhez. Így azok, akik az agresszív filmet látták, kiélhették saját felfokozott romboló késztetéseiket a film megtekintése által. A film megtekintése után szóasszociációs tesztet végeztettek az alanyokkal, akik kevesebb agresszív szóra asszociáltak. A katarziselmélet szerint a látott erőszak - az agresszív energia aktuális levezetődése miatt - csökkenti az agresszív viselkedésre való hajlamot. Feshbach és Singer (1971) kísérletileg is igazolták ezt a feltevésüket serdülő fiúk TV-nézését manipulálva. Az eredmények szerint a bentlakásos intézetekben élő fiúk körében az a csoport, melynek tagjai hat héten át agresszív tartalmú filmeket néztek, kevesebb erőszakot mutatott kortársai és tanárai iránt. Igaz azonban, hogy ezt az összefüggést magániskolába járók mintáján már nem sikerült kimutatni. A társas tanuláselmélet hívei kritikaként azt hozzák fel, hogy feltehetően annak a csoportnak, akik csak semleges tartalmú filmeket nézhettek, a viszonylag hosszú időre megváltoztatott TV-nézési szokások frusztrálóak lehettek, és ez vezethetett a magasabb agresszió szinthez. Felhívják arra is a figyelmet, hogy a háborúk sem okoznak katarzishatást. Sőt, megfigyelések szerint háborús időszakot követően emelkedik az erőszakos bűncselekmények száma (Archer, Gartner 1976). ETOLÓGUSOK ELMÉLETE (LORENZ): Hasonlóan az előbbiekhez velünk születettnek tekinti. SZOCIOBIOLÓGIAI IRÁNYZAT: Azok a viselkedések fognak fennmaradni, amelyek elősegítik azt, hogy az egyed átadja génjeit.
33
Az agresszivitás segíti a párosodást, így a természetes szelekció hosszú távon az agresszivitás fokozódásához vezet. FRUSZTRÁCIÓ - AGRESSZIÓ HIPOTÉZISE: DOLLARD és tsai. BEHAVIORIZMUS: A viselkedés - így az agresszió is - befolyásolható a viselkedés következményei szerint. (Nem annyira merev gondolatok, mint az előbbi elméleteknél) SZOCIÁLIS TANULÁS - ELMÉLETE: (BANDURA) Megfigyeléssel és utánzással sajátítható el az agresszív viselkedés. Kísérlet: Agresszív film óvodásoknál → agresszív magatartás. Mértéke függött - az agresszív modell státuszától, nemétől, a következményektől stb. 5 mechanizmus: agresszív viselkedésminták elsajátítása; Arousal emelkedik; Erőszakkal szemben deszenzitizáció; Agresszióval szembeni gátlás csökken; Torz elképzelések a konfliktusmegoldásról SZOCIÁLPSZICHOLÓGIA EREDMÉNYEI: tömeghatás, névtelenség, felelősség megoszlása, ún. fegyver-hatás (agresszív inger) növelik az agressziót SZEMÉLYISÉGPSZICHOLÓGIA: A-típusú személyiség→fokozott agresszió AGRESSZIÓ MÉRÉSE: - BUSS - DURK kérdőív - HARAG és DÜH KIFEJEZÉSI MÓD SKÁLA
34
I/6. tétel. A menekülő magatartás motivációja: félelem, szorongás A FÉLELEM ÉS SZORONGÁS FOGALMA, TÍPUSAI A szorongás és a félelem egy felfogott fenyegetésre adott normális válasz. A SZORONGÁS: valamilyen homályos vagy rosszul felfogott fenyegetés váltja ki. A FÉLELEM: alapja többnyire egy jól körülhatárolt konkrét fenyegetés. A szorongást akkor tekintjük abnormálisnak, ha olyan helyzetekben fordul elő, amelyeket az emberek többsége könnyedén megold. (fiziológiás szorongás ↔ patológiás szorongás) Spielberger: Kérdőíves vizsgálatokat végzett. State fogalom: éppen aktuális szorongás valamint az általános egyénre jellemző szorongás mérése. A félelem fajtái: - Öröklött/ veleszületett: A fájdalmas ingerekre adott félelmi reakció ilyen. - Tanult: kis Ablert félelme a patkányoktól, majd a télapó szakállától is. A patológiás szorongás fajtái I. Általános (generalizált) szorongás: Irreális vagy eltúlzott szorongást, aggodalmat érez két vagy több életszituáció miatt, legalább 6 hónapja. Jellemzői: - Motorikus feszültség: remegés, rángatózás, bizonytalanságérzés; izomfeszültség, fájások, érzékenység; nyughatatlanság; fáradékonyság - Autonóm hiperaktivitás: légszomj, fulladásérzetek; heves szívdobogás v. felgyorsult szívműködés (tachycardia); forróság - vagy hideglelés, nyirkos kéz; szájkiszáradás; szédülékenység; émelygés, hasmenés, egyéb hasi panaszok; hőhullám, didergés; gyakori vizeletürítés; nyelési zavarok ("Gombóc a torokban".) - Kóros éberség, a dolgok figyelése: izgatottság, idegesség; túlzott ijedősség; koncentrálási problémák, leblokkolás; elalvási és alvási zavarok; ingerlékenység II. Pánik, pánikroham Heves félelmi állapot, amelynek nincsenek látható okai. Jellemzői: nehézlégzés (dyspnoe) v. fulladásérzés; szédülékenység, bizonytalanságérzés, gyengeség; szívdobogás, tachycardia; remegés, reszketés; zsibbadás, bizsergés (paresthesia) - főképp ujjakban; forróság vagy hidegérzet; mellkasi fájdalom v. nyomás; súlyos betegségtől v. haláltól való félelem; félelem a megőrüléstől v. kiszámíthatatlan cselekedetektől; izzadás; fulladás; émelygés, hasi fájdalmak; valószínűtlenség érzése (elszemélytelenedés, derealizáció) A pánikroham kialakulása: ("öngerjesztés") Pl.: erős szívdobogás, melyet az egyén félreértelmez, eltúloz. Okai: • Genetikai tényezők következtében a test erősen reaktív • Erős stresszhatás, fizikai kimerültség • Hiperventilláció (túllégzés): gyorsabb, mélyebb lélegzés → a vér CO 2 szintje csökken → idegsejtek PH - szintje emelkedik→túlzott szimpatikus idegrendszeri aktivitás, adrenalin termelés fokozódik. (gyors szívverés, pulzusszám növekedés stb.)→a test felkészül a védekezésre, menekülésre ("üss- vagy - fuss" - reflex) III. Fóbiák: A generalizált szorongás homályos balsejtelmével szemben a fóbiás beteg félelmei jóval konkrétabbak. Fóbia: valaki intenzív félelmet él át olyan ingerekre, amelyeket mások nem tekintenek különösebben veszélyesnek. A beteg tudatában van félelme irracionális jellegénvel, mégis szorongást érez, ami csak a félelmetes tárgy eltávolításával vagy a helyzet elhagyásával csökkenthető. A fóbiák fajtái: - Egyszerű fóbia: valamilyen tárgytól, állattól, vagy helyzettől való félelem (pl. kígyó, magas hegy, zárt hely, sötétség) - Társas fóbia: társas helyzetekben rendkívül bizonytalan, túlzott mértékben aggódik amiatt, hogy zavarba jön. A teljesítményszorongás szélsőséges formája. Ilyen még: viszolygás nyilvános fürdőtől, saját név leírása mások jelenlétében, nyilvános étkezés. - Agorafóbia: (görög eredetű: " piactértől való félelem") Kerülik a nyitott tereket, tömeget, utazást. Szélsőséges esetben nem merik elhagyni az otthoni közeget. Gyermekkorukban egyesek erős szeparációs félelmet éltek át (félelem attól, hogy anyjuk elhagyja őket.) Ez a legnehezebben kezelhető fóbia. IV: Kényszeres betegségek (rögeszmés - kényszeres betegség)
35
Életüket ismétlődő gondolatok, cselekedetek uralják. A rögeszme: nemkívánatos gondolatok v. képek makacs felbukkanása. A kényszer: halaszthatatlan sürgetés bizonyos cselekedetek v. rituálék végrehajtása. Számos formája van: leggyakrabban "mosakodás" v. "ellenőrzés". (Pl. állandó kézmosás; rendszeres ellenőrzése annak, hogy be van-e zárva az ajtó). Közös bennük a kétkedés (Nem bíznak érzékeikben, ítéleteikben). V: Proszttraumás zavar (trauma utáni stressz, PTSD = Prost-traumatic Stress Disorder) Komoly bántalom, amely olyan traumatikus események nyomán lép fel, mint nemi erőszak, merénylet, természeti csapás, nagyobb műtét, háborús ütközet v. egy súlyos baleset átélése vagy látványa. A PTSD-ben szenvedő személy lelki képekben újra végigéli a traumatikus eseményt, úgy érzi, hogy ez a tragikus esemény most játszódik le, s átélheti a trauma visszatérő rémálmait v. az erős testi szenvedést akkor is, ha olyan eseményekkel szembesül, amelyek az egykori élmény egyes elemeire emlékeztetnek. A PTSD-ben szenvedő helyesen teszi, ha elkerüli az erre emlékeztető dolgokat, helyeket, mert egyfajta általános dermedtség állapotába jut, sőt elkülönüléshez, elidegenedéshez vezethet. A SZORONGÁSOS BETEGSÉGEK MAGYARÁZATAI Pszichoanalitikus megközelítés: Szorongás: Valóság(objektív) szorongás; neurotikus szorongás: az "id" szorong az "ego" -tól és a "szuperego"tól; erkölcsi szorongás: lelkiismerettől való félelem +1 traumatikus szorongás Ok: pl: Ödipális konfliktus Fóbia esetében a konkrét tartalom elfojtódik és a fóbia tárgyára tevődik át. Behaviorista megközelítés: Klasszikus kondicionálás során alakul ki. Pl.: a fóbia esetében: a semleges tárgyak (feltételes inger) traumatikus eseménnyel (feltétlen inger) társítása félelmet hoz létre a semleges tárgyra vonatkozóan is (feltételes válasz) Kognitív megközelítés: Azt kutatja, hogy a szorongó ember a helyzetről és a potenciális veszélyekről hogyan gondolkodik. Generalizált szorongás: a veszély nagyságának és előfordulási valószínűségének túlértékelése. Rögeszme - kényszeres viselkedés: minél súlyosabb a stresszállapot, annál szorongatóbb, s nehezen kiiktatható. (Normál körülmények között mindenkinek vannak ismétlődő gondolatai) Biológiai megközelítés: Szorongásos betegségek családra jellemzőek. Ez még nem bizonyítja az örökletességet, hiszen ezek az emberek együtt élnek, hasonlóak a környezeti tapasztalataik. DE: ikerkutatások: a pánikbetegség és az agorafóbia háromszor gyakoribb. SZORONGÁS CSÖKKENTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI Deszenzitizáció + relaxáció: Fóbiák esetén. Fokozatosan közelíteni a fóbia tárgyához, közben relaxálás (izmok elernyesztése, nyugodt, hasi légzés, pozitív gondolatok) Rekeszizmos, hasi légzés: szorongásnál a hiperventilláció elkerülésére. Fóbiák esetén a relaxáció során alkalmazandó (normális légzési sebesség 8-16 lélegzetvétel/perc) Bátorító önközlések: hamis, irracionális félelmek esetén Elterelés (redirekció) - Egyszerű externalizáció: egy vagy több érzékszervünk összpontosítása valamely külső ingerforrásra. ) Pl.: megfigyelés, ízek, szagok, ismételt cselekvések - Egyszerű, de összpontosítást igénylő feladatok (Pl. régi dalszöveg, vers felidézése, számolás) - Munka - Játék Gyógyszeres kezelés: nyugtatók, antidepresszánsok IV. PSZICHODIAGNOSZTIKAI TESZTEK • Marks-Mathews-féle félelmi kérdőív • Spielberger-féle állapotfüggő szorongás kérdőív (STAI)
36
• Zerssen-féle tünetlista • Eysenk-féle személyiségkérdőív (EPQ) • Diszfunkcionális attitüdskála (DAS) (Weissman, Beck) • Alpert és Habe-féle facibiláló és debilizáló szorongás kérdőív • Poligráfia Olyan eszköz, amellyel több élettani jellemzőt (vérnyomás, pulzus, légzési gyakoriság, a bőr elektromos vezetőképessége) lehet egyszerre vizsgálni, miközben a vizsgált személynek kérdéseket tesznek fel. A vizsgálattal a válaszadások során fellépő szorongás mutatható ki. A köznyelvben hazugságvizsgálónak hívják, de ez az elnevezés hibás, ugyanis nem a válaszok igazságtartalmát vizsgálja, hanem a szervezet fiziológiás reakcióit.
37
I/7. tétel. Stressz A fogalom SELYE JÁNOS kanadai magyar élettanász nevéhez fűződik. Fogalma: A szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre. Bármely tényező, amely a szervezet egyensúlyi állapotát (homeosztázisát) veszélyezteti, az egyensúly helyreállítását szolgáló folyamatokat aktivál. Ezen nem specifikus alkalmazkodási reakciók összessége a stressz. Mivel az ALKAMAZKODÁS -on van a hangsúly, nemcsak kellemetlen, káros és fenyegető ingerek váltják ki, hanem öröm, siker is, amennyiben ez változást hoz létre a szervezetben. Stressz más néven: Általános Adaptációs Szindróma Selye fogalmai: STRESSZ: alkalmazkodási folyamat STRESSZOR: az azt kiváltó tényező DISTRESSZ: káros, kellemetlen EUSTRESSZ: kellemes, hasznos Az Általános Adaptációs Szindróma szakaszai: 1. ALARM - reakció vagy Vész reakció: Fight or Flight (Cannon) - Rövid ideig tart - Szimpatikus hatás fokozódik (szívverés gyorsul, vérnyomás emelkedik, vércukorszint nő, pupilla tágul stb.) - Adrenalin, noradrenalin elválasztás nő - Paraszimpatikus gátlás (emésztés, kiválasztás gátlódik) - Mindezek elősegítik a hatékony választ (támadás vagy menekülés) 2. REZISZTENCIA (ellenállás szakasza) - Hosszabb ideig fennálló stressz esetén - Immungyengítő hatás - Agyalapi mirigy – mellékvesekéreg – tengely fokozott működése - Kortikoszteroidok (pl. kortizol) biztosítja az alkalmazkodást. - A tartós hormonhatás károsítja a szervezetet (fekély, nyirokcsomók sorvadása) 3. KIMERÜLÉS V. HALÁL: - Hosszú ideig tartó alkalmazkodás esetén a szervezet feléli tartalékait. A stresszel járó élettani változások magyarázata: Kulcsszerepet játszó szervek: - agykéreg: külső információk felvétele az érzékszerveken keresztül és belső, testi működések információi. - hypothalamus: kéreg alatti vegetatív működések szabályozása. - agyalapi mirigy és a mellékvesekéreg: Az ACTH az agyalapi mirigyben termelődik és a mellékvesekéregben fokozza a kortikoszteroid hormonok termelődését. AGYKÉREG VISSZAJELENTÉS AZ AGYHOZ
HYPOTHALAMUS AGYALAPI MIRIGY ACTH
O
O MELLÉKVESÉK
ADRENALIN 38
Kutatási területek a.) KÜLSŐ FIZIKAI, KÉMIAI INGEREK (hatása főként állatokon SELYE, CANNON) fertőzés, hidegvíz, áramütés, hangOK - patkányoknál → morfológiai változások: mellékvese megnagyobbodik, nyirokszervek sorvadnak, vérző fekély. b.) PSZICHOLÓGIAI TÉNYEZŐK hatása Módosítják a stresszreakciót - Ilyen tényezők KISZÁMÍTHATÓSÁG és KONTROLL (A stressz hatása csekélyebb, ha az áramütést jelző inger előzi meg, vagy az állatnak módjában áll tenni ellene, még ha ez sikertelen is.) BRADY kísérlete: Áramütés. "Passzív" majom (Nem mozoghat); "végreható" majom (egy gomb lenyomásával kikapcsolhatja az áramot.) → A "végrehajtónál" súlyos fekély, halál. → Nem az áramütés okozott stresszt, hanem a feladat, hogy az áramot időben kikapcsolják. Az emóciók és a stressz viszonya. Ez a kérdéskör áll Lazarus munkájának középpontjában. Vannak jellegzetes pszichológiai stresszorok: -károsítás (már megtörtént, például veszteség) - fenyegetés (látható, de meg be nem következett) - kihívás (nehéz, de megoldhatónak tűnő feladat) A stresszhatás attól függ, hogy a behatás kiértékelését követően hogyan áll hozzá a személy. Függ megküzdéstől (coping) is; a megoldás lehet problémacentrikus (az okozó tényezők megszüntetésére irányuló) vagy emóciócentrikus (az esemény értékelésének megváltoztatására irányuló). Mindkettő a kognitív kiértékelésen át hat: a kettő közti választás kulcskérdése, hogy megoldhatónak ítéljük-e az okok kiküszöbölését, azaz a beavatkozást. LAZARUS: 2 fontos tényező felismerése: Az egyén szubjektív értékelése a fenyegetés mértékéről (INGERÉRTÉKELÉS), és az, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre a stresszhelyzettel való megküzdése (COPING). Lazarus és Folkman kérdőívvel mérték. Coping: Olyan stratégia, mechanizmus, amely révén a stressz mérsékelhető. a.)Pozitív coping: sport, kikapcsolódás, relaxáció, humor, nevetés, sírás. b.)Negatív coping: alkohol, kábítószer, evés. A stressz hatásai az egyénre A stressz nem mindenkire hat egyformán FRIEDMAN - ROSEMAN: kardiológusok 2 személyiség szerkezetet azonosított (A és B típus) A - típus: Sérülékenyek, sietnek, teljesítményorientáltak, versengőek, türelmetlenek, erőszakosak, keresik a kihívásokat, nehezen lazulnak el, fogékonyabbak szív- és egyéb betegségekre, agresszívebbek (hosztilitás) C - típus: visszatartja a szorongást, elfojtja a dolgokat rákra való hajlam A 2 típus elkülönítése: Jenskins-féle kérdőív Bartner-skála A stressz hatása az immunrendszerre Immunológiai paraméterek csökkennek stressz hatására (pl: vizsgaidőszakban gyakoribb a felső-légúti megbetegedés) Rosszindulatú daganatok, fertőzések, allergiák autoimmun betegségek gyakoribbak. Pszichiátriai betegségek is. Kiégési szindróma: érzelmi kimerülés, deperszonalizáció, teljesítménycsökkenés, érzelmi erózió olyanoknál, akik intenzíven emberekkel foglalkoznak (pl: orvos, nővér, tanár)
39
I/8. tétel. A kognitív motivációk alapjelenségei (optimum arousal-elmélet, szenzoros deprivációs kísérletek, szenzoros élménykeresés) (Jelentős átfedés az I./9. tétellel) Kognitív motiváció biológiai háttere A kognítív motiváció, kíváncsiság, extrinzik-intrinzik motiváció kérdésköre átmenet a humán motiváció felé. A kognitív motiváció = megismerésre irányuló motiváció = ingeréhség = intrinzik motiváció: a szervezetnek a környezet felé irányuló, megismerő motivációja. A behaviorizmus felfogása szerint a magatartás meghatározója az adott környezeti ingerek és a megerősítés kontingenciája. James az újdonság iránti igénynek adaptív értéke van, ösztön, de ez nem magyarázza a viselkedést, csak leírja. Dashiell ('25) tanult, másodlagos hajtóerőként fogta fel, az elsődleges driveok csökkentésének eredményeképpen áll elő. Kérdés, hogy van-e biológiai háttere. Az viszont biztos, hogy minél bonyolultabb egy szervezet és a környezet, amiben a szervezet él, egyre meghatározóbb a tanulás a motiváciban is., vagyis nő a másodlagos, harmadlagos motívumok szerepe. Az elsődleges motívum jutalomként hat (Miller és Dollard): bármely olyan hatótényező, ami egy szükségletet legalább részlegesen csökkent, ami ugyebár pozitív megerősítést jelent. Az averzív inger is okoz tanulást, megszűntetése a negatív megerősítés. Szerintük a kíváncsiság abból ered, hogy a szülők úgy nevelik a gyerekeket, hogy eloszlassák azokat a logikai ellentmondásokat, amelyekért korábban megbüntették őket.) Kapcsoló fogalmak A pozitív megerősítés során a cselekvéshez pozitív következményeket csatolunk (dicséret, jutalomfalat, pénzjutalom stb.). Két tipikus hibája a megerősítés függetlenné válása (automatikus vagy rendszeres, a cselekvéstől többnyire független jutalmazás, melynek során nem az elvárt viselkedés erősödik meg, hanem kialakul a „nekem ez jár” érzés, és a frusztráció a jutalmazás bárminémű elmaradása miatt), valamint a megkésettség (a megerősítés a kívánatos magatartást jóval később követi, semhogy az alany gondolataiban összekapcsolódhatna a viselkedéssel). A negatív megerősítés esetén a viselkedés gyakoriságának növekedését attól várjuk, hogy feloldunk valamilyen nem kívánatos következményt, melyet az alany szeretne elkerülni. Pl. a szülő állandóan „papol” a lustának és megbízhatatlannak tartott gyerekének, ám ha a gyerek szorgalmasan tanul, akkor a „papolás” intenzitása csökken, így a szülő zaklató magatartásának elmaradása megerősíti a szorgalmas tanulást, mint viselkedést. Hátrányai: a tanulási folyamat elején fenntartott negatív hatás (pl. zaklatás, felügyelet) állandó feszültséget, maradandó szorongást kelt az alanyban; a negatív hatás nem enyhül és nem szűnik meg az alany viselkedésváltozásával együtt, mert közben az operátor szokásává vált; nem mindig azt a magatartásformát sajátítja el az alany, amelyet az operátor jónak lát, vagy a kívánatos viselkedés mellett nemkívánatos viselkedési elemek is megjelennek (pl. körömrágás). A kíváncsiság Skinner halála után az aktív megismerő tevékenység kerül előtérbe, ez új irányt jelent a motivációkutatásban. Minden magasabbrendű élőlényben megvan a kíváncsiság, az újdonság, a komplexitás preferenciája. Harlow, Harlow, Meyer ('50) ördöglakat a majomnak-babrálás. Az exploráció önjutalmazó, így csakis elsődleges drive lehet. Exploráció nem jelent mást, mint az ismeretlen tárgykat, helyeket felfedező viselkedést. A patkányok is kondicionálhatók az ismeretlen megpillantásáért. Piaget ('52) a kutató manipuláció fokozatos megjelenése gyerekeknél, szükséglet megjelenéseként is felfogható. Itt a szükséglet a szenzoros mintázat megismerése iránti igényt jelenti. Szenzoros élménykeresés Zuckermann: Sensation Seeking Scale ('79) stabil személyiségvonás, hogy mennyire keresi az ember a változatos ingereket, az új szenzoros ingereket (szenzoros élménykeresés), a kalandot. Biokémiai háttere: MAO-gátló enzimek lebontásának különbsége. Mintázott, változatos ingerekre van szükségünk. Magyarázatai: Az 50-es években: a drive-redukciós elmélet talaján: az explorációs viselkedésnek félelem redukáló hatása van. Támogatja: gyerekek többször explorálnak félelemkeltő ingert. 60-as évek: előző cáfolata: a patkánynak adott elektrosokk gátolta az explorációs viselkedést, bár ismerős környezetben erősebben, mint ismeretlenben. 2 ellentétes tendencia harcol itt, a 2 egyensúlya a döntő. Az ismeretlen ingerhez nem közeledik a szervezet, csak a félig ismeretlenhez. Grastyán: kismacska az új tárgyakkal az elsődleges szükségleteket kipróbálta, csak azután explorált. Önálló drivet feltételeztek, különböző nevekkel: manipulációs drive, ingeréhség, kíváncsiság késztetés. Kérdés, hogy milyen ez a drive. Ha a specifikus driveokhoz hasonló, a driveredukciós elmélethez illeszkedik. Lehet,
40
hogy itt pont hogy drive indukcióról van szó, hiszen a megerősítés itt nem a driveszint csökkenése, hanem a növekedése. Az aroual és az exploráció kapcsolata Optimum-arousal elmélete Arousal: a külvilág felfogott ingereinek általános ébresztő hatása az agyra, ami a belső feszültségi szint változásában mutatkozik meg. Berlyne és Hebb optimum-arousal elmélete szerint viszont a szervezet igyekszik fenntartani az optimális aktivációs szintet, ami a külső és belső ingerek optimális szintjét jelenti. A félelemcsökkentő explorációnak túl sok inger esetén van relevanciája. Berlyne: az újszerűség komplexitást, inkongruitást jelent, ami bizonytalanságot vált ki, konfliktust indukál, explorálni kell, hogy megszűnjön. (hasonlót feltételezett már James is.) Hunt: az inkongruitás nem mindig vált ki explorációt, ha nagy, inkább félelmet. Szerinte az adott inger információértéke a fontos (magas= ún. kollatív ingerek). Ezek a szervezet gátlásainak felszabadulását idézik elő. Két különböző motivációs tendencia feloldása ilyen kollatív inger, ez megerősítő hatású, mert felszabadul az egyik motiváció alól a szervezet. Ahol a félelem-szorongás és az exploráció kettősségéről beszélnek, azok a kettős folyamat elméletek. A kettős folyamat elméletek A kettős folyamat elméletek alapkövetkeztetései: A kíváncsiság-drive olyan emocionális-motivációs rendszer, amely explorációs viselkedést indít be. A kellemesség szubjektív érzései a kollatív ingerintenzitás növekedésével és a pozitív jutalmazó rendszer aktivitásával együtt emelkedő kíváncsiság-drive esetén jelennek meg. A szorongás-driveot mint ingerkerülő motivációt fogjuk fel, mint olyan viselkedést, ami csökkenti az inger intenzitását, a fiziológiai arousalt és a kellemetlen érzéseket. A kellemetlenség érzése a kollatív ingerintenzitás növekedésével és az averzív rendszer aktivitásával együtt emelkedő szorongás-driveval járnak. A kíváncsiság-drive (= Berlyne: jutalmazó rendszer) arousalküszöbe alacsonyabb, mint a szorongásdrive (= Berlyne: averzív rendszer) küszöbe. A kollatív ingerintenzitás növekedésével a kellemesség szubjektív érzésének és az ezzel együtt járó arousalnak a növekedése egy optimális szintig fut fel, aztán ahogy a kellemetlenség érzés ereje nő, csökken a nettó kellemesség. Mindez a közelítés-elkerülés konfliktusát idézi elő. HA ezek a szubjektív érzések fokozatosan kellemetlenekké és ártalmasakká válnak, akkor elkerülő viselkedés és menekülési reakció áll elő. Szenzoros deprivációs kísérletek Szenzoros deprivációs kísérletek alapján tudjuk, hogy az embernek szüksége van valamilyen ingerlésre az optimális aktivációs szintjéhez. Ez nagy egyéni különbségeket mutat. Az ingerlésért az ember még kockázatot is vállal (sárkányrepülés). Ez nagyon fontos személyiségvonás, befolyásolja az emberi kapcsolatainkat is. Hasonló a hasonlót keresi az élménykeresés szempontjából. Biokémiai megalapozottságú, a transzmitter rendszerek különbözőek. Mi az a céltárgy, amire a megismerő tevékenység irányul? A deprivációs kísérletek azt mutatták, hogy a szervezetnek szüksége van mintázott, újszerű ingerekre. A céltárgy valami általános. Kimutatták, hogy a céltárgy újszerűsége a lényeg (változás, meglepetés, komplexitás). Bizonytalanságot (inkongruitás) idéznek elő, ami konfliktus, azaz ellentétes válaszoknak a megjelenését indukálják. Hunt: Nem minden össze-nem illés vált ki valamilyen odamenő viselkedést. Ennek az össze-nem illésnek is van egy optimális szintje. Egy bizonyos szintig érdeklődést, más esetben távolodást vált ki (félelem). Hebb, Heron és Lilly: szenzoros deprivációs kísérletek. Fokozatok: hangszigetelt szoba, mintázatlan fényt átengedő szemüveg + fekvés + respirátor készülékbe helyezés-a légzést a készülék valósítja meg + vízben lebeg. 2-3 nap után mindenki kilépett a helyzetből. 96 óra után beszámolók: hallucinációk, idői-téri dezorientáció, nem tudtak koncentrálni. Ez hasonlít a pszichózis tüneteihez, kísérleti pszichózisnak nevezték el. Persze különböznek az emberek abban, hogy mennyire, de mindenkire hat a szituáció. Módszertani bírálatok: szorongást kiváltó helyzet a hatások oka, de mikor nagyon alaposan informálták a személyeket a kísérletről, akkor is fellépett a hatás, de kisebb mérvű. HEBB, HERON és LILLY: szenzoros deprivációs kísérletek. (Más megfogalmazásban ugyan az.) Fokozatok: hangszigetelt szoba, mintázatlan fényt átengedő szemüveg + fekvés + respirátor készülékbe helyezés-a légzést a készülék valósítja meg + vízben lebeg) 2-3 nap után mindenki kilépett a helyzetből. 96 óra után beszámolók: hallucinációk, idői-téri dezorientáció, nem tudtak koncentrálni. Ez hasonlít a pszichózis tüneteihez, kísérleti pszichózisnak nevezték el. Persze különböznek az emberek abban, hogy mennyire, de mindenkire hat a szituáció. Módszertani bírálatok: szorongást kiváltó helyzet a hatások oka, de mikor nagyon alaposan informálták a személyeket a kísérletről, akkor is fellépett a hatás, de kisebb mérvű.
41
I/9. tétel. Az intrinsic motiváció fogalma, exploráció, kutató motiváció (Jelentős átfedés az I./8. tétellel) Intrinzik motiváció Definíció Intrinsic motiváció az információfeldolgozásban és a cselekvésben rejlő késztetés. Hangsúlyozza a megismerési folyamatok, a cselekvésből származó szenzoros visszajelzés, valamint az aktuális és a múltbéli tapasztalatokban őrzött szenzoros hatások közötti kapcsolat szerepét az érzelmi és akarati folyamatokban. A külső és belső motiváció kapcsolata Különböző személyeket más és más motivál. Lehetnek az embernek belső (intrinzik) motivációi vagy kiüső (extrinzik) motivációi is - akár egy adott feladat elvégzésével kapcsolatban. Az egyéni különbségek meglehetősen nagyok. A külső motiváció jutalmakkal vagy büntetésekkel kívülről irányítható, míg a belső motiváció az emberei személyiségéből fakadóan létezik (Deci 1971). A belülről motivált viselkedés a hétköznapi élet, a munka, közgazdaság és a politika számos területén fontos, ezzel függ össze például a munkamorál, a polgári erkölcs vagy az adózási morál. Folyamatosa erőteljes kölcsönhatás van a külső és a belső motivál között. Pszichológiai kutatások sora kimutatta, hogy külső beavatkozások hatással vannak az ember öntudatára és igazságérzetére, amelyek felváltva befolyásolják a belső motivációt (Deci és Ryan 1985). A pszichológusok sok figyelmet fordítottak a jutalom „rejtett költségeire”’, vizsgálatok sokasaga során azt találva, hogy olyan esetekben, ahol az embereknek már eleve magas az érdekeltsége, a jutalom bevezetése a belső motiváltságot csökkenti (Deci, Koestner, Ryan 1999a). Intrinzik (belülről fakadó) motiváció HARLOW az elsők között használta az "intrinsic motiváció" kifejezést a magában az aktivitásban rejlő motiváció jelölésére. A motiváció egyik típusa a közvetlen, tárgyra irányuló, belső (más néven intrinzik) motiváció, amely érdeklődésben, kíváncsiságban, a probléma által okozott feszültségben jut kifejezésre. A vágy, a szenvedély a kíváncsiság és az érdeklődés a belső motiváció jellegzetességei. Ezek az érzések erős akaraterőt váltanak ki az emberben, amely képessé tesz bennünket arra, hogy kitartóak és hatékonyak legyünk. Az intrinzik motiváció tulajdonképpen három különböző folyamatban nyilvánulhat meg (Vallerand, Fortier 1998). - A tudásvágy fogalmán azt értjük, amikor az új ismeretek megszerzésére irányuló tevékenység (azaz maga a tevékenység, a tanulási folyamat) örömet és megelégedettséget okoz. - Valaminek az elérése, valaminek az elvégzése iránti vágyunk és hajtóerőnk tartozik a folyamatok másik csoportjába. Célunk, hogy fejlődjünk, továbblépjünk, többek legyünk jelenlegi Önmagunknál, vagy létrehozzunk valami önmagunkon túlmutató dolgot. A fókusz az eléréshez vezető úton van, és nem magán az adott dolog elérésén, nem annak eredményességén. - Az ösztökéltség a stimuláció megtapasztalására (más néven ingeréhség) döntő fontosságú azokban a helyzetekben, amikor elsősorban az érzékszerveinkhez kapcsolódó kellemes tapasztalatokra szeretnénk szert tenni. Ilyen például egy esztétikai élmény. Az intrinsic motiváció három típusa (VALLERAND, 1997): a tudásra irányuló intrinsic motiváció, a fejlődésre és alkotásra irányuló intrinsic motiváció, az ingerlés és élmények átélésére vonatokozó intrinsic motiváció A motiváció hiányára vonatkozó hiedelmek (VALLERAND, 1997): képesség hiánya hiedelmek; stratégiára vonatkozó hiedelmek; erőfeszítésre vonatkozó hiedelmek; tehetetlenség hiedelmek Extrinzik (azaz külső) motiváció A külső (vagy másképpen: extrinzik) motiváció a feladattól, a tevékenység tárgyától rendszerint független külső indíték. Ilyen a jutalom, dicséret, az érdek, a versengésben létrejövő önérvényesítés, a büntetéstől való félelem (Kósáné, Porkolábné, Ritoók, 1984). A külső motívumok hatása lehet erős, de ez a hatás mindig helyzetfüggő. A külső motiváció független attól, hogy a feladatvégzéshez milyen megelégedettség kötődik. Egy olyan atléta például, aki a presztízsért vagy a bajtársiasságért vagy a szálkás termet elérése céljából edz, tulajdonképpen kívülről motivált (Deci, Ryan 1985, Vallerand, Perrault 1999). Egy extrinzik motiváltságú személy is lehet öndeterminált, és viselkedhet saját választása alapján. Az extrinzik motivációt is három kategóriába sorolhatjuk abból a szempontból, hogy milyen fokú öndetermináltság jelenik meg a külső motiváció mellett. - Külső szabályok, külső szabályozás. Ilyen helyzetek lehetnek például, mikor a gyermeket a szülei hegedűoktatásra íratják be, függetlenül attól, hogy a gyereknek van-e hozzá kedve.
42
- Introjektált (beépített) szabályozás esetében megjelenik valamiféle, a korábbi bizonytalan helyzetek következtében kialakult belső ok, mint például a bűntudat, a szorongás vagy az Önbizalomhiány. Ekkor már nincs (vagy minimális) a közvetlen kapcsolat a külső motivátorral. A külső szabály beépült, vagy legalábbis valamiféle belső érzelmi modalitásban formálódott meg (Ryan 1991). - Identifikáció (vagyis azonosulás) során a külső motivációt oly mértékben magáévá teszi a motivált személy, hogy a viselkedés megítélése és értéke fontossá válik a számára is. Példa lehet erre a szelektív hulladékgyűjtés: - Azért csinálunk-e valamit, mert megbüntetnek, ha nem ezt tesszük (például drágább a vegyes, mint a szelektív hulladék elszállítása)? - Azért csináljuk-e, mert a családban valaki ennek hívője, követelje. Így mi is szelektív módon gyűjtjük a szemetet, de inkább csak azért, mert a másik családtagunk is azt csinálja. - Vagy azért gyűjtjük szelektív módon a hulladékot, mert saját belső meggyőződésünk, hogy ez így helyes. A külső motiváció hatása a belső motivációra Harlow (1950) vizsgálatai azt mutatják, hogy külső jutalom hiányában is elvégzik a majmok az intrinzikusan érdekes mechanikus rejtvényt. Ám a mikor a vizsgálat második szakaszában incentívet (vagyis külső jutalmat) vezettek be, azaz jutalmazták azokat a majmokat, akik ki tudták nyitni a mechanikus zárakat csökkent a motiváció. A harmadik szakaszban, mikor ismét megvonták a külső jutalmat (az ételt), a majmok gyorsabban és kevesebb hibával oldották meg a rejtvényt, mint mielőtt a külső jutalmat bevezették volna. Habár Harlow kísérleteit számos kritika érte, a fenti felismerés kétségkívül egy rendkívül fontos új kérdést vetett fel a pszichológiában. Vizsgálatai rámutattak arra, hogy a jutalmazás hatása nem növeli egyértelműen a viselkedés megerősítését, ahogy azt korábban például a behaviorizmus képviselői gondolták. DeCharms (1968) és Harlow (1950) kutatásai egyre inkább alámasztották azt az elképzelést, hogy az extrinsic jutalom a korábbi elképzelésekkel szemben nem kialakítja vagy növeli a motivációt, hanem egyenesen lecsökkenti vagy kioltja az intrinsic motivációt. Egy cselekvés végrehajtása már önmagában, jutalomnak tekinthető (pl. kíváncsiság kielégítése, a sikeresség érzése). Az emberi agy saját megjutalmazza saját magát a teljesítményért, például azzal, hogy fokozott boldogságérzetet teremt. Így végső soron nem a cselekvés, hanem az azzal járó vagy az azt követő érzelem lesz a jutalom (Deci, Ryan 1990). Az újabb megfigyelések abba az irányba mutattak, hogy a jutalom leszoktathatja az egyént arról, hogy saját cselekedetei eredményét jutalomként élje át, ugyanakkor arra a felismerésre vezeti, hogy a „jót” mindig kívülről kell várnia. A kialakult magatartásmód önállótlanságot, az öndetermináció hiányát erősíti (Barkóczi, Putnoky, Ryan, Deci 2000). Következtetésképpen: a jutalmazás nemhogy nem szükséges, hanem ártalmas is lehet. A hatvanas évektől induló kutatások az extrin sic tartalmak az intrinzik motivációra gyakorolt hatásai vizsgálták. Elsőként Deci és munkatársai támasztották kísérleteik tapasztalatai alapján alá azt a hipotézist, mely szerint ha a személyek pénzjutalmat kapnak intrinsic motivált tevékenységért, és ha a jutalom a teljesítményükhöz igazodó, akkor az intrinzik motivációjuk a tevékenység iránt csökkenni fog. Deci: Az egyén akkor motivlt intrinzik módon, ha nyilvánvaló jutalom nélkül foglalkozik egy tevékenyégé. A külső motiváció belső motivációra kifejtett hatásának vizsgálati módszerei általában hasonló felépítésűek: a vizsgálat első részében mérik egy adott személy motivációs szintjét tevékenység elvégzésére, a második részben valamilyen külső jutalmat kap a tevékenységéért: pénz, társas jutalmak, majd a harmadik lépésben megnézik, hogy a kérdéses személy milyen hajlandóságot mutat az adott tevékenység elvégzésére a jutalmazás után. Az eredményeket mindig olyan kontroll csoporttal vetik össze, ahol nem volt semmiféle jutalmazás. Számos korai elképzelés amellett foglalt állást, hogy a külső motiváció hatására (például pénz) a belső motiváció növekedni fog, mivel a tevékenység folytatása közben a személy megkedveli a tevékenységet magát, így az intrinzikusan érdekessé válhat, függetlenül annak kezdeti motivációjától (Woodworth 1918, 1921, Allport 1937). Az első (alap) kísérletben (Deci 1971) a vizsgálati személyek három egyórás rejtvényfejtéssel töltött ülésen vettek részt. A rejtvényekben különböző téri viszonylatokat tartalmazó ábra (úgynevezett: szóma) volt. A hét, kb. 10 x 10 cm-es kockákból álló rejtvény több milliónyi konfigurációba rendezhető. A vizsgálatban csak néhányat használtak. Ezeket lerajzolták egy papírra, és azt kérték a vizsgálati személyektől, hogy a rejtvény darabjaiból a lerajzolt elrendezést rakják ki. Az előzetes próbák alapján a feltételezés az volt, hogy a rejtvény, a rejtvényfejtés maga intrinzik motiváció. A háromfordulós kísérlet során mind a kísérleti, mind a kontrollcsoport személyei 4-4 rejtvénykonfigurációt kaptak, és ezekkel 13 percig próbálkozhattak. A kísérleti csoport személyei a második ülésben minden megoldott rejtvényért 1 dollárt kaptak, míg a kontrollcsoport tagjai nem kaptak fizetséget. Mindhárom ülésben a kísérletvezető a második és harmadik rejtvény között 8 percre elhagyta a szobát azzal az információval, hogy „az első két rejtvény adatait betáplálja a komputerbe, mert az alapján állítják össze a következő feladatot” Azt mondták a résztvevőknek, hogy ez alatt bármit csinálhatnak, de maradjanak a szobában. A kísérletvezető ténylegesen csak kiment a szobából, és 8 percen át a kísérleti személyt figyelte meg
43
egy detektív tükrön keresztül, így a kísérleti személy egyedül maradt a vizsgálati szobában, ahol többféle rejtvény, friss magazinok és egyéb figyelemelterelők voltak (azaz a szabad választás lehetőségé). A hipotézis az volt, hogy ha az egyedül hagyott személy a rejtvényekkel foglalkozik, miközben mással is foglalkozhatna, akkor belső motivációval kell rendelkeznie. A kísérleti csoportnál a második (1 dolláros - azaz jutáimazásos) ülésnél ez a mérték természetesen az intrinzik motiváció mellett a külső jutalom hatását is tükrözi. Az ülések során az intrinzik motiváció mértékének változását a kontrollcsoporthoz viszonyítva nézték meg. Az eredmények azt mutatták, hogy azok a személyek, akik a második ülésben pénzt kaptak, kevesebb belső motivációt mutattak a harmadik ülésben, mint az elsőben - azaz csökkent a belső motivációjuk a külső jutalom (pénzért való megoldás élményének) hatására. Deci a következő években számos módon variálta a fenti vizsgálatot, hogy minden lehetséges vagy felmerülő kritikát kiküszöböljön (például a befejezetlenség feszítő hatása, telítődési hatás). A megismételt vizsgálatok mindig ugyanazzal az eredménnyel jártak: a külső motiváció (például pénzjutalom) csökkentette a belsőleg motivált viselkedés megnyilvánulását (Deci 1975b, 1980, Deci, Ryan 1985,1987,1994,2000). A fizetett személyek általában mindössze fele annyi időt foglalkoztak intrinzik motivált rejtvényfejtő tevékenységgel a szabad választás 8 percében, mint a kontrollcsoport nem fizetett tagjai. További megfigyelés, hogy a tárgyi jutalom nem csökkenti az érdeklődést, ha azt váratlanul kapja az egyén a feltűnő, elvárt jutalom és a negatív visszajelzés ezzel szemben jelentős mértékben csökkenti az érdeklődést, a pozitív visszajelzés férfiaknál növeli, nőknél csökkenti az intrinzik motivációt (érdekes módon ez az egyetlen tényező, ahol valódi nemi különbségek mutatkoztak). Kognitív értékelés elmélet: Jutalom hatására csökken az aktivitással töltött idő, öröm és a teljesítmény is. Negatív visszajelentés esetén az intrinsic motiváció csökken. Lényeg a percepció, hogy a személy a viselkedése fő okaként mit nevez meg. Nem kontingens jutalmazás esetén kevésbé észleli úgy, hogy teljesítmény függvénye a feladat, ezért nem csökken az intrinsic motiváció, (A személy kognitívan értékeli, hogy a feladatot miért csinálja, önmagáért, vagy jutalomért. Ha úgy ítéli meg, hogy jutalomért cselekszik, csökken az intrinsic motivációja.) (CANNON és PIERCE, 1994) kísérlet: valamilyek feladatot, tevékenységet végeznek a ksz-ek (olvasás). 1. csoport: kontingensen jutalmazott (teljesítmény alapján) 2. csoport: nem kontingensen jutalmazott (függetlenül a teljesítménytől mindenki kap jutalmat, és ugyanannyit). 3. csoport: kontroll csoport (nem kap jutalmat). Megnézték, hogy mennyit foglalkozik ezek után ezzel a tevékenységgel. Eredmény: 2-3 csoport ugyanannyit foglalkozott vele a szabadidőben is. 1. csoport csökkent a foglalkozások száma. Magyarázat: kognitív értékelés elmélet magyarázza Nem kontingens jutalmazás esetén kevésbé észleli úgy, hogy teljesítmény függvénye a feladat e nem csökken az intrinsic motiváció, (A személy kognitívan értékeli, hogy a feladatot miért csinálja, önmagáért, vagy jutalomért. Ha úgy ítéli meg, hogy jutalomért cselekszik, csökken az intrinsic motivációja.) A jutalom hatása az inrinzik motivációra
Jutalom vagy kontroll Pénz Vágyott jutalom
A büntetés fenyegetése Pozitív visszajelzés Negatív visszajelzés
Kontingens Nem kontingens Elvárt Váratlan Feltűnő Nem feltűnő Férfi Nő
Az intrinzik motivációra gyakorolt hatás (kül. kutatóknál) Csökken Nincs változás vagy csökken Csökken, csökken Nincs változás vagy csökken Csökken Nincs változás Csökken Nő Csökken Csökken
44
Váratlan jutalom esetén nem csökken az intrinsic motiváció. Elvárt jutalom esetén csökken az intrinsic motiváció. Jutalom két aspektusa: Feltűnő jutalom (pénz), kontrolláló jutalom az okság észlelését befolyásolja. Információs jutalom (pozitív visszajelzés) a kompetenciát, öndeterminációt befolyásolja. Férfiak: információs jutalom növeli az intrinsic motivációt. Nők: kontrolláló jutalom növeli az intrinsic motivációt (nők dependensebbek). Az intrinsic motiváció akkor nő, ha a kompetenciát érinti és nincs kontrolláló hatása. A funkcionális autonómia Allport (1937): Egy olyan tevékenység, amit eredetileg megerősítésért végeztünk, egy idő után önmagában, intrinsic módon megerősítővé válik. Pl. a gyerek könyvet kezd olvasni, mert a szülők jutalmat ígértek érte, de később magáért az olvasási élményért is szívesen fog olvasni. Ez a motívumok funkcionális autonómiája. Bármely olyan akció, amelyet elég gyakran ismétel a szervezet, saját jogán motívummá válhat, és ez megmarad akkor is, ha az extrinzik jutalom elmarad. ZUCKERMANN: Sensation Seeking Scale ('79) stabil személyiségvonás, hogy mennyire keresi az ember a változatos ingereket, az új szenzoros ingereket, a kalandot. Biokémiai háttere: MAO-gátló enzimek lebontásának különbsége. JOHNSON (1979) az intrinsic motiváció pedagógiai-pszichológiai megközelítését adja. Eszerint négy lényeges szükséglet képezi az intrinsic motiváció forrását. a) Kompetenciamotiváció Szükséglet a környezettel való hatékony interakcióra, melynek eredményeképpen az egyén megéli a növekedés élményét (WHITE, 1963). Amikor a környezettel való interakció sikeres, az egyén örömöt él át, pozitív érzése lesz magáról. Ez az elégedettségérzés adja a további motivációt a tanulásra, így a tanulás és a teljesítmény belső megelégedettséggel jár, és jutalmazó önmagában. A hatékonyság érzése tanulás útján alakul ki, a múlt sikeres és sikertelen eseményei hatására. b) Teljesítménymotiváció A teljesítménymotiváció egy késztetés arra, hogy valamit jól csináljunk, megfeleljünk egy-egy elvárásnak. A tevékenység nem a haszonért vagy a státusért történik, hanem a “jól csinálás” élvezetéért. Két tendencia mutatkozik meg itt: sikert elérni és kudarcot elkerülni. c) Önmegvalósítás A növekedés, a fejlődés, saját potenciál teljes kihasználásának szükséglete. A humanisztikus pszichológia ezt tekinti az élet céljának (GOLDSTEIN, 1940, MASLOW, 1969, ROGERS, 1959). d) Az egyensúly szükséglete Ez a szükséglet a kognitív fejlődés előmozdítója. PIAGET (1993) hangsúlyozza, hogy a kognitív fejlődésben van egy késztetés a környezettel való interakcióra annak érdekében, hogy a kognitív funkciók állandó működésben legyenek. Az új ismeretek asszimilációja egyensúlytalanságot szül, majd a törekvés az egyensúlyra új struktúrát teremt. Exploráció Kísérletek NISSEN (1930): patkányok vállalták egy fémrács elektromos ütéseit azért, hogy a különböző tárgyakat kínáló útvesztőt explorálhassák.
45
BEACH (1945): A fiatal egyedek játéka akkor a legintenzívebb, hogyha homeosztatikus szükségleteik ki vannak elégítve. HARLOW, HARLOW és MEYER (1950): "... majmok szétszereltek egy háromrészes zárat ... jutalom nélkül, csupán a szétszerelés kiváltságáért". HARLOW (1950): két majom tíz órán át dolgozott egy hat fogásban megoldható zár szétszerelésén, pedig semmi fájdalmas inger nem érte őket, meg voltak etetve, itatva, és a vizsgálat tizedik órájában még mindig "lelkesedtek foglalkozásukért". MONTGOMERY (1952): patkányok spontán hajlandósága a T vagy Z útvesztő tanult oldallal ellentétes útjának választására a már tapasztalt terület elkerülésnek és a kevésbé ismert, vagy kevésbé aktuálisan tapasztalt terület választásának köszönhető. MONTGOMERY (1953): az éhség és a szomjúság nem fokozzák, inkább csökkentik az explorációs tevékenységet. MONTGOMERY és MONKMAN (1955): korábban erős fájdalomhoz kötött tárgyak elhelyezése csökkenti az explorációs tevékenységet. BUTLER (1958): majmok azért tanulnak meg különbségeket dolgok között, hogy kileshessenek ketrecük homályos falának ablakán, vagy hangokat hallgathassanak magnóról. A kísérletek eredményeképpen fogalmazódtak meg új felvetések és fogalmak a jelenség leírására: - explorációs drive (NISSEN - 1930, MONTGOMERY – 1954) - manipulációs drive (HARLOW és McCLEARN – 1954) - vizuális explorációs drive (BUTLER – 1953) - kontaktusvágy és lokomóciós késztetés (ERIKSON – 1950) - ingerlési szükséglet (GLANZER - 1953, NISSEN – 1954) NISSEN (1954): az agynak éppúgy szüksége van az ingerlésre, mint a gyomornak a táplálékra BERLYNE (1969) a "kiváncsiság" kifejezést alkalmazta azokra a motivációs feltételekre, amelyek bizonytalanságból származnak és egyaránt felelnek az explorációs ill. manipulációs viselkedésértés empírikus összefüggéseket hozó kutatásokhoz vezetnek. Az újszerűség komplexitást, inkongruitást jelent, ami bizonytalanságot vált ki, konfliktust indukál, explorálni kell, hogy megszűnjön. [Hunt szerint az inkongruitás nem mindig vált ki explorációt, ha nagy mértékű, inkább félelmet. Szerinte az adott inger információértéke a fontos (magas = ún. kollatív ingerek). Ezek a szervezet gátlásainak felszabadulását idézik elő. Két különböző motivációs tendencia feloldása ilyen kollatív inger, ez megerősítő hatású, mert felszabadul az egyik motiváció alól a szervezet.] Ahol a félelem-szorongás és az exploráció kettősségéről beszélnek, azok a kettős folyamat elméletek. (R. WHITE: elkerülés-megközelítés; SPIELBERGER és BUTLER: a State-Trait Anxiety Inventory mellett létezik egy State-Trait Curiosity Inventory is.) Az aroual és az exploráció kapcsolata Optimum-arousal elmélete Arousal: a külvilág felfogott ingereinek általános ébresztő hatása az agyra, ami a belső feszültségi szint változásában mutatkozik meg. Berlyne és Hebb optimum-arousal elmélete szerint viszont a szervezet igyekszik fenntartani az optimális aktivációs szintet, ami a külső és belső ingerek optimális szintjét jelenti. A félelemcsökkentő explorációnak túl sok inger esetén van relevanciája. Berlyne: az újszerűség komplexitást, inkongruitást jelent, ami bizonytalanságot vált ki, konfliktust indukál, explorálni kell, hogy megszűnjön. (hasonlót feltételezett már James is.) Hunt: az inkongruitás nem mindig vált ki explorációt, ha nagy, inkább félelmet. Szerinte az adott inger információértéke a fontos (magas= ún. kollatív ingerek). Ezek a szervezet gátlásainak felszabadulását idézik elő. Két különböző motivációs tendencia feloldása ilyen kollatív inger, ez megerősítő hatású, mert felszabadul az egyik motiváció alól a szervezet. Ahol a félelem-szorongás és az exploráció kettősségéről beszélnek, azok a kettős folyamat elméletek. A kettős folyamat elméletek A kettős folyamat elméletek alapkövetkeztetései: A kíváncsiság-drive olyan emocionális-motivációs rendszer, amely explorációs viselkedést indít be. A kellemesség szubjektív érzései a kollatív ingerintenzitás növekedésével és a pozitív jutalmazó rendszer aktivitásával együtt emelkedő kíváncsiság-drive esetén jelennek meg. A szorongás-driveot mint ingerkerülő motivációt fogjuk fel, mint olyan viselkedést, ami csökkenti az inger intenzitását, a fiziológiai arousalt és a kellemetlen érzéseket. A kellemetlenség érzése a kollatív ingerintenzitás növekedésével és az averzív rendszer aktivitásával együtt emelkedő szorongás-driveval járnak. A kíváncsiság-drive (= Berlyne: jutalmazó rendszer) arousalküszöbe alacsonyabb, mint a szorongás-drive (= Berlyne: averzív rendszer) küszöbe. A kollatív ingerintenzitás növekedésével a kellemesség szubjektív érzésének és az ezzel együtt járó arousalnak a növekedése egy optimális szintig fut fel, aztán ahogy a kellemetlenség érzés ereje nő, csökken a nettó kellemesség. Mindez a közelítés-elkerülés konfliktusát idézi elő. HA ezek a szubjektív
46
érzések fokozatosan kellemetlenekké és ártalmasakká válnak, akkor elkerülő viselkedés és menekülési reakció áll elő. Kapcsolat a drive fogalmával - A leggusztustalanabb rész A drive hajtóerő ill. központi energetizáló fogalom (elsőként Woodworth használta 1918-ban). Nagyjából megegyezik Freud ösztön fogalmával. Használható formájában egy 1936-os pszichoanalitikus szemináriumon dolgozzák ki (a jutalmazás, mint drive-csökkentés elméletével együtt). A drive kérdésköre 8 kérdésre vetítve vizsgálható: 1. Miért aktív a szervezet, mi indítja, és mi állítja le az aktivitást? A szervezet csak akkor lesz aktív, ha erős ingerek (pl. fájdalom, homeosztatikus ingerek, szexuális inger) érik. Ezek az ingerek (illetve olyan közömbös ingerek, amelyek korábban az erős ingerekkel összekapcsolódtak) beindítják a megfelelő viselkedést, amit ezen erős ingerlés megszűnése állít le (ez a drive-redukció). 2. Mi szabályozza az akció energiáját? A késztető ingerek intenzitása. 3. Mi határozza meg a válasz kiválasztását? A drive csökkenését eredményező válasz, mint jutalom erősíti meg viselkedést, ez válik a szokás alapjává, amely meghatározza, hogy az ember (vagy az állat) az adott helyzetben hogyan jár el. 4. Mi határozza meg az ismételt találkozások során a helyzetek vonzóvá vagy taszítóvá válását? Az organizmusok igyekeznek a drive-redukciót szolgáló helyzeteket keresni, a drive-szintet emelő helyzeteket pedig elkerülni. Az elmélet szerint minden drive és minden izgalom szükségszerűen averzív. 5. Mi szabályozza, hogy mely tárgyakhoz, személyekhez vagy helyzetekhez kötődünk kifejezetten (pszichoanalitikus terminológiával mi lesz a katexis tárgya)? Az ismételt drive-csökkentők. A kötődés mértékét a csökkenés mértéke és gyakorisága szabja meg. 6. Mi szabályozza a távoli célok kiválasztását? A tanult drive-ok és a tanult jutalmak. 7. Mi eredményezi a viselkedési és konceptuális változásokat? A frusztráció. 8. Mi szabályozza a válasz fennmaradását kioltáskor ill. frusztráló körülmények között? A viselkedés vagy reagálás drive-csökkentő gyakorisága. (a változó idejű vagy arányú módon megerősített válasz jobban ellenáll a kioltásnak). A drive-elmélet korlátai Maslow szükségleti piramisa, ami éppen arra épül, hogy a szükségletek hierarchiát alkotnak. Freud: "Minden viselkedés motivált" (1915) + az a megfigyelés, hogy a szervezetek akkor sem maradnak tétlenek, ha ezek az (extrinzik) erők nem hatnak. A kettős folyamat elméletek alapkövetkeztetései: A kíváncsiság-drive olyan emocionális-motivációs rendszer, amely explorációs viselkedést indít be. A kellemesség szubjektív érzései a kollatív ingerintenzitás növekedésével és a pozitív jutalmazó rendszer aktivitásával együtt emelkedő kíváncsiság-drive esetén jelennek meg. A szorongás-driveot mint ingerkerülő motivációt fogjuk fel, mint olyan viselkedést, ami csökkenti az inger intenzitását, a fiziológiai arousalt és a kellemetlen érzéseket. A kellemetlenség érzése a kollatív ingerintenzitás növekedésével és az averzív rendszer aktivitásával együtt emelkedő szorongás-driveval járnak. A kíváncsiság-drive (= BERLYNE: jutalmazó rendszer) arousalküszöbe alacsonyabb, mint a szorongásdrive (= BERLYNE: averzív rendszer) küszöbe. A kollatív ingerintenzitás növekedésével a kellemesség szubjektív érzésének és az ezzel együttjáró arousalnak a növekedése egy optimális szintig fut fel, aztán ahogy a kellemetlenség érzés ereje nő, csökken a nettó kellemesség. Mindez a közelítés-elkerülés konfliktusát idézi elő. Ha ezek a szubjektív érzések fokozatosan kellemetlenekké és ártalmasakká válnak, akkor elkerülő viselkedés és menekülési reakció áll elő. SHEFFIELD, ROBY és CAMPBELL drive-indukciós elméletet javasoltak, eszerint a megerősítés a drive által okozott izgalmi állapotnak tulajdonítható az exploráció esetében. KARDINER véleménye szerint, Freuddal ellentétben az, hogy a sikeres és kielégülést hozó tapasztalatok és nem a frusztrációk vezetnek az egyre integráltabb cselekvéshez ill. én és külvilág diszkriminációjához. Az én fejlődése nagymértékben függ a tehát tevékenységrendszerektől és a tevékenység következményeitől. Ennél radikálisabb álláspontot képvisel MITTELMANN. Szerinte a motoros fejlődés egy független késztetésnek tulajdonítható, a motilitáskésztetésnek és ez az énfejlődés egyik kritikus mozgatórugója. WOODWORTH szembeállítja a motivációnak a szükséglet elsődlegességét hangsúlyozó elméleteit a viselkedés elsődlegességét hangsúlyozó elméleteivel. Szerinte minden viselkedés elsődlegesen a környezettel való foglalkozásra irányul, minden motiváció alapja ez. WHITE vezette be a kompetencia fogalmát a drive-elmélet hiányosságainak orvoslására. A kompetencia egy szervezetnek azon képességét jelenti, hogy környezetével hatékony interakciót képes lebonyolítani. Olyan szervezeteknél, melyek kismérvű tanulásra képesek, ezt a képességet veleszületettnek tarthatjuk, de az emlősök
47
és az ember ezt lassan sajátítja el, hosszantartó tanulás révén. Ezen tanulás irányultsága és tartóssága miatt tulajdonít a kompetenciának motivációs aspektust. Ezt a motivációt nevezi White effektanciának. Ez azonban nem tulajdonítható teljes mértékben olyan erőforrásoknak, melyeket drive-oknak nevezünk. Az újszerűség és a változatosság önmagáért keresett és kedvelt, hiszen a megemelkedett feszültség és az enyhe izgalom örömteliek. Az effektancia motivációt úgy kell értelmeznünk, mint a hatékonyság érzését, mely exploratív, változó, kísérleti jellegű és az ingermező módosulását létrehozó viselkedésekben jelentkezik és elégedettséggel tölt el. Az exploráció és a manipuláció ezen kompetencia kialakulásához járulnak hozzá (fogás, mászás, figyelem, tárgyak manipulációja,...). Az effektancia motiváció ennélfogva leginkább fiatal állatok és gyerekek játékos és kutató viselkedésében fedezhető fel. Erre jó példákkal szolgálnak Piaget tanulmányai, melyek jól mutatják az ilyen viselkedés tranzakcionális jellegét, azaz ezek a viselkedések az események folyamatos láncolatából állnak: ingerlés, kogníció, tevékenység, környezetre gyakorolt hatás, újabb ingerlés, stb... .Ezen láncolat minden eleme igen fontos. HEBB (1949): EEG-vel az agysejtek spontán aktivitását regisztrálta. BURNS (1958): input hiányában az agysejtek nem tartják fenn korlátlanul az aktivitást. GRANT (1955): az emlősök sötétben is aktív retinális sejtjeinek feladata az, hogy fenntartsák az agytörzsi formatio reticularis ahhoz szükséges minimális izgalmát, hogy a szervezet reagálási képessége az inputra a távolsági receptorokon keresztül fennmaradjon. Következtetés: ha igaz az, hogy a szervezet nem válik inaktívvá fájdalmas ingerlés és homeosztatikus szükségletek vagy a hozzájuk kapcsolódott semleges ingerek nélkül, akkor ebből következik, hogy léteznie kell egy "az információ-feldolgozásban és a cselekvésben rejlő" motivációs mechanizmusnak Hogyan ad választ a nyolc felvetett kérdésre az intrinsic motiváció: 1. Miért aktív a szervezet, mi indítja és mi állítja le az aktivitást? Az intrinzic motivációs elmélet válasza: MILLER, GALANTER és PRIBRAM (1960) TOTE (test - operation - test - exit) elmélete alapján (ennek legismertebb példája a termosztát, vagyis van egy érzékelő eszköz, van egy norma vagyis a beállított érték, és ha az input a norma szintje alá csökken, az érzékelő eszköz elindít egy meghatározott akciót. Ha az input eléri a normát, az eszköz leállítja az akciót.) A kimeneti jel a szervezetre vonatkoztatva felszabadítja az erőforrásokat más feladatok számára. Ebben az rendszerben az eltérés (inkongruencia) lesz az "ösztönző". Vannak: komfort-normák: a kellemetlen vagy fájdalmas helyzetek elkerülését szolgálják, és "beállított hypothalamikus homeosztátok", vagyis az alapvető élettani motívumok (amik drive-ként működnek). Nehezen illeszthető ebbe a rendszerbe a szexuális késztetés. Ennek működését Hunt THORPE (1951) "specifikuscselekvés-potenciál" fogalmával magyarázza, vagyis speciális jellegű feszültség alakul ki, amely a küszöböt a cselekvésmintát hatékonyan kioldó ingerek irányában csökkenti. Az orgazmus időlegesen leállítja a működést. Ez a kicsit zavaros fejtegetés a szerző szerint sem különbözik nagyon FREUD örömforrásos-driveredukciós elképzelésétől. Az információs kölcsönhatások standardjai: Az éppen folyamatban lévő input események: ez a legprimitívebb. Amikor ez megváltozik, a szervezet az "orientációs reflex"-vel (megváltozott inputra figyelés + arousal - SZOKOLOV, 1963) válaszol. Az ismétlődő találkozások során kiépülnek azok a centrális folyamatok, amelyek ezek reprezentációjára szolgálnak, s amelyek később a felismerést lehetővé tevő normákat szolgáltatják. Ez csecsemőkorban fontos részét képezi a személyiség kialakulásának. A viselkedés-indítás (ösztönzés) a körülményekkel való találkozás függvénye lesz: 1) változtatja a folyamatosan beérkező jelek minőségét, 2) felismerhetővé teszi azokat, 3) a tárolt információkkal való inkongruens viszony miatt. A cselekvés területén az eltérés tesztelésének alapjául szolgáló normák általános értelemben vett tervek, maelyek a pszichológiai fejlődés során alakulnak ki. 2. Mi szabályozza az akció energiáját? A körülmények és tervek össze nem illését a befejezetlen feladat vagy a frusztráció jelenti. Itt hivatkozik DEWEY (1894) "negatív érzelem frusztráció"-elméletére, és FREUD "szorongás, mint kielégítetlen libidóhatás"elméletére. A befejezetlen feladatok frusztráló erejét bizonyítja a befejezetlen feladatok befejezésére irányulás (ZEIGARNIK, 1927) és a befejezetlen feladatra való jobb emlékezés (RICKERS-OVSIANKINA, 1928). AMSEL és ROUSEL (1952): patkányok két útvesztőn szaladnak végig úgy, hogy az első végén dobozban kaja van. A kondicionálás után gyorsabban teszik meg a 2. útvesztőben az utat, ha az első végén nem volt kaja (ez jelentette a frusztrációt). Az információfeldolgozás oldaláról az elvárások szolgálnak mértékként az új inputok letéréséhez vagy egyezéséhez. Minden adott input-változással való találkozás adaptálódást vagy habituálódást eredményez, aminek hatására megszűnik a figyelem és az arousal, de a mintázat változása hatására azok újraélednek. SHARPLES és JASPER (1965): macskáknak 3 mp-es erős hang adása szabálytalan nagyfrekvenciájú, kis amplitúdójú, gyors EEG-hullámokat váltott ki (ezek általában szorongást vagy nagy erőfeszítést jeleznek). Az ismételt bemutatásokra az arousal-reakció rövidült, majd eltűnt, de minden ingerváltoztatás (akár a hangerőé) visszahozta azt.
48
VINOGRADOVA (1958) ismétlődő hangokat adott áramütéssel társítva embereknek. A habituálódás után az áramütést elhagyták (ez a drive-elmélet szerint az ingerkomplexum fájdalmas része), és csupán a hang adására az arousal jelei (ebben az esteben vaszkuláris változások) visszatértek. Ennek mgyarázata csak a várakozásoknak nem megfelelő input lehet, tehát az információfeldolgozás aktiválhat anélkül, hogy a megszokott drive-inger hatna. 3. Mi határozza meg a válasz kiválasztását? A tervek vagy szándékok megléte képezi a cselekvés alapját, ez pedig a keresgélésen (groping) alapul (SKINNER). A véghez vitt tervek céljainak elérése a megerősítés legfontosabb formája. A környezettel való talákozások során megerősítővé váló tényezőknek függniük kell a tárolt információtól és a szervezet állapotától. (itt felsorol egy csomó kutatót, akik "vizsgálták a kérdést", de semmi konkrétumot nem fogalmaz meg). 4. Mi határozza meg az ismételt találkozások során a helyzetek vonzóvá vagy taszítóvá válását? Ebben a kérdésben elismeri a drive-emelkedés vagy -csökkenés szerepét, de emellett hangsúlyozza, hogy az inkongruitás (az elvárt és tapasztalt dolgok között szintén forrása lehet a közelítésnek ill. az elekrülésnek (vagyis pozitív és negatív is lehet). Az elkerülést erősítheti pl. az elköteleződés (FESTINGER, 1957 - ha valaki elköteleződött pl. egy autó megvásárlása mellett, kerülni fogja amás márkákat dícsérő információkat), vagy a szokatlanság (HEBB, 1949 csimpánzok elmenekültek a szokatlan külsőben megjelenő ismerős tárgyak elől). A közeledést a korábban bemutatott "kielégített állapotban tevékenység" kísérletekkel támasztja alá. Ha a normától eltérő helyzetek vonzóak és taszítóak is lehetnek, kell lennie valamilyen optimum szintnek, ami ezt szabályozza. Kérdés: minek az optimuma? HELSON (1959): az adaptációs szint optimuma. Az adaptációs szinttől való eltérés egyik vagy másik irányba egyaránt lehet pozitív, de minden nagyobb eltérés elveszti pozitív értékét és még nagyobb eltérésnél negatív lesz. HEBB ill. LEUBA (1955): a fiziológiai arousal optimuma. A "jelzőfunkció" akkor maximális hatékonyságú (pl. reakcióidő - LANSING, SCHWARZ és LINSLEY, 1956, diszkriminációs idő - FUSTER, 1956, fényfelvillanás párok megkülönböztetési képessége - LINSLEY, 1957, 1986), ha az arousal-szint mérsékelten emelkedett. Ebből következik, hogy kell, hogy legyen optimum arousal-szint. BEXTON, HERON és SCOTT (1954): emberek változatlan környezetben eltöltött három nap után abnormálisan alacsony arousal-szintet mutattak (EEG-vel mérve), ami együtt járt az ingerlés iránti mohósággal és a helyzet tűrésének képtelenségével. BERLYNE (1960) és HUNT (1963): a különböző "kollektív változókban" "arousal-potenciál" rejlik. Ezek a változók ingerlési változásokból, újdonságból, inkongruitásból és komplexitásból állnak (kollektív azért, mert a jelenben adott és a korábbi tapasztalatokból megőrzött ingerlések viszonyából származnak (???), az információfeldolgozáson belül). HUNT szerint az "arousal-potenciál" = az inkongruenciával. A HABER (1958) által javasolt kétoldali szimmetrikus görbe tartható bizonyos statikus input változókra (hőmérséklet, hangerő, fényintenzitás), de nem érvényes a komplexitásra, mivel a személyek rendszerint mérsékelt preferenciát mutatnak a komplexitás növekedésére (UNIKEL, 1966). 5. Mi szabályozza, hogy mely tárgyakhoz, személyekhez vagy helyzetekhez kötődünk kifejezetten (pszichoanalitikus terminológiával mi lesz a katexis tárgya)? Valószinűleg minden motivációs rendszer hozzátesz valamit az érzelmi kötődés fejlédéséhez (FREUD - szopás, HARLOW - szőranya). 6. Mi szabályozza a távoli célok kiválasztását? A növekvő komplexitású helyzetekkel és az űj ingerekkel való találkozás, mint örömforrás. 7. Mi eredményezi a viselkedési és konceptuális változásokat? Lényegében a viselkedési és értelmi fejlődés. 8. Mi szabályozza a válasz fennmaradását kioltáskor ill. frusztráló körülmények között? ua. mint a 7.
49
I/10. tétel. Teljesítmény-motiváció. (Átfedés az I./9. tétellel) McClealend elmélete 2 féle lehet: sikerorientált vagy kudarckerülő Atkinson elmélete A felkeltett és a teljesítményben megnyilvánuló teljesítménymotiváció erejét úgy tekintjük, mint ami a motívum erejétől és a helyzeti jelzések által ébresztett siker elvárásától (expektancia) egyaránt függ. - expektancia: kognitív anticipáció, amelyet rendszerint a helyzetnek azok a jelzései hívnak elő, amelyek arra utalnak, hogy valamely cselekvés végrehajtásának sajátos következménye van. Az expektancia erősségét a szóban forgó tevékenység következményének szubjektív valószínűségét képviselheti. - incentív: a helyzet kínálta specifikus cél relatív vonzereje vagy a tevékenység következményének relatív taszító ereje. - motívum: hajlam bizonyos fajta kielégülés felé való törekvésre, bizonyos kielégülésre való képesség az incentívek bizonyos osztályának elérésekor. Az adott motívumok elnevezései valójában incentív osztályok nevei, amelyek lényegében ugyanazon fajta kielégülés-élményhez vezetnek. Célja: - bizonyos fajta kielégülés maximalizálása. A teljesítménymotívumot a siker elérésére irányuló diszpozíciónak tekintjük. - a fájdalom minimalizálása (averzív vagy elkerülő tendencia). Az elkerülő motívum az egyén fájdalom-átélési képességét jelenti a tevékenység bizonyos negatív következményeivel kapcsolatban. A kudarckerülés motívumát a kudarc elkerülésére és/vagy a kudarc következtében fellépő szégyen vagy megalázottság átélésére való diszpozíciónak tekintjük. A valamely tevékenység elvégzésére irányuló motiváció ereje az adott motívum erejének, az arra vonatkozó expektanciának és az incentív értéknek a szorzata: Motiváció = f(motívum x expektancia x incentív). expektancia operacionalizálása: szubjektív valószínűség (P s) A teljesítményre és a kudarc elkerülésére irányuló viselkedés viselkedésszelekció: igényszint helyzetekben vizsgálható, ahol a személynek különböző nehézségű feladatok közül kell választania. a teljesítmény ereje: kényszerteljesítmény helyzetekben vizsgálható, ahol a személynek nincs lehetősége a feladat kiválasztására, egyszerűen végre kell azt hajtania (azt persze eldöntheti, hogy csinálja-e vagy sem). ESCALONA (1941) és FESTINGER (1942) feltételezték, hogy ha a tevékenység típusa állandó, a siker vonzereje egyenesen, a kudarc taszító ereje pedig fordítottan arányos a feladat nehézségével. Ezzel szemben ATKINSON szerint a nehézség foka a szubjektív valószínűségből következtethető ki: az ember azt a feladatot találja nehéznek, amelyben a siker elérésének szubjektív valószínűsége nagyon kicsi, és azt könnyűnek, amelyben a siker elérésének szubj. valószínűsége nagyon nagy. Feltételezve, hogy a sikernek annál nagyobb az incentív értéke, minél nehezebb a feladat (ő ezt úgy fogalmazza meg, hogy a siker incentív értéke a nehézség pozitív lineáris függvénye), ebből levezethető, hogy a siker incentív értéke annál alacsonyabb, minél magasabb a siker elérésének szubjektív valószínűsége (vagyis minél valószínűbb, hogy meg tudom csinálni, annál kevésbé érdekel). Ugyanígy, ha a szubjektív valószínűség alacsony, akkor nagy lesz az incentív érték. Ugyancsak feltételezi, hogy ha egy feladat szubjektív valószínűsége magas (a feladat könnyű), akkor a kudarccal járó szégyen ugyancsak magas és fordítva. A fentiekből következő kérdés: a teljesítménymotívum és a kudarckerülés motívumának erejében megnyilvánuló egyéni különbségek hogyan befolyásolják a motivációt (társas versengő helyzetben)? Amikor a teljesítménymotiváció (Ms) erősebb, mint a kudarc elkerülésének motivációja (M kk) A teljesítménymotiváció akkor a legerősebb, amikor a kimenetel bizonytalansága a legnagyobb (P s = 0,5). Az ilyen személy több feladat közül választva valószínűleg azt a feladatot fogja választani, amelyik ehhez az értékhez legközelebb esik, a motiváció ereje csökkeni fog, ahogy akár a biztos siker, akár a biztos kudarc felé elmozdul a Ps. Ennek megfelelően, ha egy ilyen személy kényszerteljesítmény helyzetbe kerül, motivációja akkor lesz a legerősebb, ha a feladat nehézsége közepes (szubjektív valószínűsége 0,5 körül van). Ilyenkor tehát a teljesítményszintben kifejezett motiváció ereje és a a feladat sikerére vonatkozó expektancia közötti viszony harang alakú görbével írható le. Amikor a kudarc elkerülésének motivációja (Mkk) erősebb, mint a teljesítménymotiváció (Ms). Az ilyen ember legszívesebben minden feladatot elkerülne. Ha azonban rákényszerül (pl. szociális nyomás
50
hatására), és rákérdezünk az igényszintjére, kiderül, hogy leginkább a közepes nehézségű feladatokat (P s = 0,5) kerülné el, ugyanis itt a legnagyobb a kudarctól való szorongása, s inkább a legkönnyebb vagy a legnehezebb feladatot választaná (tehát vagy olyat, amit biztosan meg tud csinálni, vagy olyat, aminek megoldására nyilvánvalóan kevés az esélye, s így "nem szégyen, ha nem tudja teljesíteni"). Ez a viselkedés a szégyenérzés elleni védekezésnek tulajdonítható. Ebben az esetben motiváció és az expektancia közötti viszony U alakú görbével írható le (az előző fordítottja). Kísérletek: Ezekben a kísérletekben a teljesítménymotivációt TAT-tal mérték, és az abból számított nAch értékkel feleltették meg, vagyis magasabb nAch-t erős teljesítményigényt, az alacsony nAch-t magas kudarckerülési motivációt jelent.. Magas nAch= magas sikerorientáltság és magas kudarckerülés. ATKINSON szerint ez elfogadható, mert a kétféle tanulási tapasztalat összeférhetetlen, valamint ha nincs adatunk magas teljesítménymotívumra, akkor a kudarctól való félelem viszonylag magasabb szintjét kell feltételezni. ATKINSON (1958) egyetemi hallgatóknak pénzjutalmat ajánlott fel, ha két 20 perces feladatban jól teljesítenek. A siker valószínűségét variálták (hány személlyel állnak versenyben és hány pénzdarabot osztanak szét). A teljesítmények a közbülső valószínűségeknél voltak magasabbak mind a magas, mind az alacsony nAchjú csoportban. (FRENCH és LESSER - 1964, valamint LESSER, KRAWITZ és PACKARD - 1963, szerint ez arra vezethető vissza, hogy az egyetemi hallgatók reprezentatív mintájában M s nagyobb mint Mkk.) McCLELLAND (1958): óvodás és 3-os gyerekkel gyűrűdobásos kísérletet végzett, nem verbális mutatót használva az nAch meghatározására. A magas nAch-jú gyerekek gyakrabban dobtak közepes távolságról, míg az alacsony nAch-júak szívesebben választották a szélsőséges helyzeteket. CLARK, TEVAN és RICCIUTI (1956): egyetemi hallgatókat félévi vizsga előtt kérdeztek meg, hogy milyen osztályzatot várnak, ehhez érzelmileg hogyan viszonyulnak és milyen jeggyel elégednének meg, ha felmentenék őket. Három csoportot képeztek a válaszok alapján: - 1) sikerben reménykedők, akik azzal a legmagasabb minősítéssel érnék be, amit véleményük szerint el is tudnak érni, - 2) kudarctól félők, akik a lehető legalacsonyabb minősítéssel is beérnék, és - 3) közbülső csoport, amelyik valamely közbülső minősítéssel érné be. A 3. csoportban szignifikánsan magasabbak voltak az előzetesen meghatározott nAch értékek. Itt ATKINSON ismét kiemeli, hogy bár az 1. és 2. csoport szélsőséges viselkedésmintái fenotipikusan különböznek, genotipikusan hasonlóak, más szóval mindkét stratégiának a szorongás elkerülése vagy csökkentése a funkciója azoknál, akiknél M kk nagyobb, mint Ms A siker és a kudarc hatásai Magas teljesítménymotivációjú ember kezdetben olyan feladatot választ, amelyben P s = 0,5. Siker hatására Ps megemelkedik, és ez az emelkedés generalizálódik, vagyis egy nehezebb feladat P s-e lesz 0,5. Hosszabb távon, ha a tendencia folytatódik (vagyis további feladatokat old meg sikeresen), az eredeti feladat Ps-e akár a teljes bizonyosságot is elérheti (=1), ebben az esetben intenctív értéke a nullával lesz egyenlő, vagyis a személy elveszíti iránta az érdeklődését. Fontos kihangsúlyozni, hogy közben a motívum ereje változatlan maradhat. Kényszerhelyzetben siker hatására a személy elveszti érdeklődését a feladat iránt. Ugyanezekre a személyekre a kudarc rövidtávon motiválólag hat, ilyen esetben a fenti folyamat ellenkező irányban játszódik le. Vagyis a feladat Ps-e lecsökken, de incentív értéke nőni fog (kényszerhelyzetben). Ez a folyamat addig tarthat, amíg P s 0,5 alá nem csökken. Magas kudarckerülési motivációjú személyek esetében paradox helyzet alakulhat ki: ha sikeresen megold egy nagyon nehéz (Ps = 0,1) feladatot, akkor Ps növekszik, ez neki nem jó, mert szorong tőle, vagyis jobban megérné neki szándékosan elrontani a feladatot. Ha a legkönnyebb helyzetben hibáz, az a könnyű feladat Ps-ét 0,5 felé mozdítja, ilyenkor előfordulhat, hogy stratégiát vált és a legnehezebb feladatra ugrik. Ha a szorongó ember a legkönnyebb feladatban sikert ér el, az a Ps-t tovább növeli, és a feladatot még vonzóbbá teszi. Szorongók jóval nagyobb variabilitást mutatnak, mint a nem szorongók. MILLER (1961), HIMMELWEIT (1947) ill. EYSENCK és HIMMELWEIT (1946) kimutatták, hogy az affektív betegségekben szenvedők (neuraszténia, disztímia) szélsőségesen nehéz, a hisztériások szélsőségesen könnyű feladat választására hajlamosak. EYSENCK (1944) kimutatta azt is, hogy mindkét említett csoport neurocitása nagyobb, mint az egészségeseké. ATKINSON elméletével kapcsolatos problémák A teljesítményszükségletet egységesnek kezeli, holott annak különböző formái lehetnek (kompetenciakésztetés; versengő helyzetek kedvelése - önmagával vagy másokkal versengő típus; integrált teljesítményszükséglet), nem számol a nemek közti különbségekkel, nem magyarázza a hosszú távú helyzeteket (fennmarad-e a kitartás a teljesítményorientált személyekben, ha az erőfeszítés hatására is csak 0,5 körül marad siker valószínűsége? A kudarckerülő személyek tényleg kitartóbbak-e akkor, ha a siker valószínűsége 0 vagy 1?)
51
Kultúraközi vizsgálatok nem támasztották alá elégségesen az elméletet MINGIONE (1965, 1968): kultúra-ekvivalens és verbális ingerek esetén (így nem talált különbséget) nem támasztja alá: DE CHARMS és CARPENTER (1969): 5. és 7. osztályos néger gyerekeknek helyesírási és számtan feladat – az eredmények jók, de ez nem társas versengő helyzet. Ugyanakkor leírják, hogy játékos helyzetben nem versengő feladatban középosztálybeli fehér gyerekekkel nem igazolódott az elmélet. Következtetések: csak akkor érvényes, ha a személy észleli a saját viselkedése feletti felelősséget és kontrollt. Ez nem valósul meg hátrányos helyzetben, ill. a hátrányos helyzetű személyek a jellegzetes teljesítményhelyzeteket kívülről kontrolláltnak észlelik. Fontos az is, hogy különböző társadalmi csoportokból származó gyerekek pl. eltérően reagálnak a különböző visszajelzési fajtákra. Attribúciós elmélet A siker és a kudarc észlelt okai (ROTTER és HEIDER): 1. képesség (a teljesítményről való információ és a szociális normák alapján) 2. erőfeszítés (pl. a feladattal töltött idő és a tapasztalt izomfeszülés – általában megfogalmazva a kimenetel és az incentív kovariációja alapján) 3. a feladat nehézsége (a feladat objektív jellemzői és szociális normák alapján) 4. szerencse (a kimenetel fölötti személyes kontroll hiánya ill. az eredmények soroztának variábilitása alapján). Ezeket persze kombinálni is lehet, s így megbízható oksági ítéletekhez juthatunk (FRIEZE és WEINER, 1971; FRIEZE, 1973) Ennek megfelelően a siker és kudarc jövőbeli elvárása is a feltételezett képességszintnek a feladat nehézségével való viszonyán alapszik, ezt kiegészíti a szándékolt erőfeszítés becslése és az anticipált szerencse. Persze más, “alkalmi” okok is vannak, mint pl. a fáradtság, de ezek a fő faktorok. A fő faktorok szemléletessé tehetők egy 2 x 2-es mátrixban, ahol a változókat a kontroll helye (ROTTER) és a stabilitás képviseli: Stabilitás A kontroll helye Stabil instabil
belső képesség erőfeszítés
külső feladatnehézség szerencse
Ezeket kiegészítheti két másodlagos dimenzió: az észlelt akaratlagos kontroll (szándékos vagy nem), interperszonális stabilitás (állandó vagy változó). Befolyásolják a megítélés folyamatát az ún. kauzális sémák A kauzális séma viszonylag tartós struktúra, amely egy személynek a megfigyelt esemény (hatás) és ezen esemény észlelt okának viszonyáról vallott hitére utal (KELLEY, 1972). - Elégséges kauzális séma: a sikerhez elég a jó képesség vagy a kemény munka. - Szükséges kauzális séma: a sikerhez a képesség és az erőfeszítés is szükséges. A szükséges kauzális sémákat gyakran szokatlan események váltják ki (pl. nehéz feladatban elért siker). A különböző sémák különböző percepciókat keltenek a siker és a kudarc okairól. Az oki preferenciákban egyéni különbségek is vannak (ki mit tart inkább fontosnak). Kimutatták (WEINER, 1971), hogy a sikerre törekvés, ill. teljesítményszükséglet erőteljesen befolyásolja az oki tulajdonításokat, vagyis a magas és alacsony teljesítményszükségletű egyéneknek különböző attribúciós beállítódásaik vannak: siker esetén (magas teljesítményszükséglettel: jó képesség és az erőfeszítés; alacsony teljesítményszükséglettel: nincs egyértelmű attribúciós preferencia), kudarc esetén (magas tsz.: erőfeszítés hiánya; alacsony tsz.: képesség hiánya). Expektanciák Az expektanciák meghatározóinak első elemzője TOLMAN (1932): a jutalom expektanciáit a tanulási kapacitás és a környezeti változók együttese határozza meg. A környezeti változók tartalmazzák a jutalom gyakoriságát és újdonságát. - ez kevés, az embereken végzett kísérletek alapján az expektanciaváltozások egyetlen azonosított meghatározója a siker és a kudarc (WEINER, 1970). Siker után az expektancia általában nő, kudarc után csökken (ezek az ún. tipikus változások). - WEINER szerint az expektancia változásának nagyságát és irányát a sikernek és a kudarcnak tulajdonított okok határozzák meg. Az olyan kudarc, amelyet gyenge képességnek tulajdonítanak, jobban csökkenti a jövőbeli célelérés expektanciáját, mint az olyan kudarc, amit a balszerencsének, a fáradtságnak, stb. rónak fel. (És fordítva)
52
Általánosságban megfogalmazva a stabil tényezőknek tulajdonított eredmény nagyobb tipikus expektancia váltásokat eredményez, mint a nem stabil tényezőknek tulajdonított. Ez az attribúció stabilitás függvényében bekövetkező változás mind a belső, mind a külső oki tulajdonítás esetében megjelenik (bár az erőfeszítés a szerencséhez képest nagyobb változást eredményez, pedig mind a kettő instabil – viszont az erőfeszítésnek stabil tényezői is vannak). - MEYER (1970): a k.sz-ek számjegy – szimbólumhelyettesítési feladatban vagy ismételten sikeresek, vagy ismételten sikertelenek voltak. Minden próba után képességre, erőfeszítésre, a feladat nehézségére és a szerencsére vonatkozó oki attribúciókat tettek, és közölték a következő próba sikerének szubjektív elvárását is. Eredmény: kudarc helyzetben akkor voltak a legalacsonyabbak a szubjektív elvárások, ha azt döntően az alacsony képességeknek vagy a nehéz feladatnak tulajdonították. - NIERENBERG et al. (évszám nélkül): hasonló eredmény: a siker jövőbeli elvárása egyenesen aránylik a korábban tapasztalt pozitív kimenetelekkel. Ő a k.sz-eknek 0-5 sikerélményt nyújtott kockaépítési feladatban, az okság észlelésének becslésére Lickert-skálát használtak, amelyek vagy a kontroll helyében, vagy a stabilitásban voltak azonosak, de különböztek az alternatív változók mentén (pl. azért volt-e sikeres, mert az ilyen feladatokban mindig jól teljesít, vagy, mert ezzel a feladattal különösen keményen próbálkozott). A kísérlet azt is feltárta, hogy ROTTER elképzelésével ellentétben a kontroll észlelése nem szignifikánsan viszonyul a siker elvárásához. Incetív Milyen a viszony az oki tulajdonítások és az incentív érték, vagy a cél elérésének affektív értékei között? A teljesítménnyel kapcsolatos viselkedés érzelmi következményeit az okság helye befolyásolja. (vagyis a büszkeség és a szégyen akkor a legnagyobb, ha a sikert/kudarcot belső, és akkor a legkisebb, ha külső tényezőknek tulajdonítják). WEINER és KUKLA (1970): az erőfeszítésre vonatkozó attribúcióknak jelentős hatásuk van az érzelmi válaszokra. A k.sz-eknek diákokat kellett értékelniük (elméletben), akiknek különböző információkat kaptak a képességeikről (2 fokozat), az erőkifejtésük mértékéről (2 fokozat), és egy vizsgaeredményükről (fokozat). Az eredmények: jutalmazták a jó vizsgateljesítményt, jutalmazták a nagy erőkifejtést, a gyenge képességűeket jobban jutalmazták, és kevésbé büntették, mint a jó képességűeket. Az kelti a legnagyobb elismerést, ha valaki a hátrányát dolgozza le kemény munkával. Az oki tulajdonítások és a teljesítmény WEINER és SIERAD (1974) kísérlet: teljesítmény-szükséglet szerint két csoportba sorolt személyek számjegy – szimbólum behelyettesítési feladatban négy próba során ismételt kudarcot vallottak. Előtte a k.sz-et véletlenszerűen két csoportba sorolták, és az egyik csoport placebót kapott (amelyről azt állították, hogy rontja a kéz – szem koordinációt, s erről azt mondták, hogy szükséges a feladat jó megoldásához). A másik csoport volt kontroll. A placebo csoport a kudarcot a gyógyszerhatásnak tudhatta be, a másik csoportnál a magas teljesítményszükségletű személyeknél “kis erőfeszítés”, az alacsony teljesítményszükségletű csoportban “gyenge képesség” attribúciót vártak. Eredmények: Legjobban (időegység alatti teljesítményjavulás) a magas teljesítményigényű, kontrollcsoportba tartozó k.sz-ek teljesítettek. Az ő esetükben a kudarc attribúció a “gyenge erőfeszítés” volt, amit nem befolyásolt gyógyszer, ez instabil változó, vagyis egyre jobb teljesítményre sarkallta őket. Ennél (az eddigieknek megfelelően) a kontroll csoport alacsony teljesítményigényű tagjai kisebb mértékben javultak, az ő oktulajdonításuk stabil “képességhiány”. Kísérleti helyzetben az alacsony teljesítményigényű csoport teljesítménye javult nagyobb mértékben. Ebből az a következtetés vonható le, hogy mindkét csoportnak (alacsony és magas teljesítményigény) van “saját” attribúciós magyarázata, amellyel “dolgozni”tud. A magas teljesítményigényűeknél ez az erőfeszítésnek tulajdonítás, az alacsony teljesítményigényűeknél a képességtulajdonítás, s olyan feltételek között dolgoznak jobban, ahol ez jobban érvényesül, mint motiváló ill. szorongást csökkentő tényező. Külső-belső kontroll hatása a teljesítménymotivációra ROTTER nevéhez fűződik a kontroll helyének vizsgálata. A főbb eredmények, következtetések az ő tanulmánya alapján: Az embereknek tanulási helyzetekben elvárásaik vannak arról, hogy a megerősítés, a siker a saját viselkedésüktől függ-e vagy a külső erők, különösen a szerencse, a véletlen vagy a kísérletvezető irányítja. PHARES kétértelmű feladatokat adott k.sz.-einek és azt találta, hogy a sikert vagy kudarcot követő elvárás növekedése vagy csökkenése szignifikánsan nagyobb volt ügyességi, mint szerencse instrukció mellett. Jellemző továbbá, hogy kívülre helyezett kontroll esetén, siker után inkább csökkentjük, kudarc után pedig növeljük elvárásainkat. Rotter és mtsi azt találták, hogy a személyek nagyobb valószínűséggel tekintenek egy megerősítéssorozatot nem véletlen által kontrolláltnak, ha a megerősítés %-a szignifikánsan eltér az 50-50%-tól; ha a
53
megerősítés szekvenciája mintázottnak látszik; ha két alternatív esemény közül az egyiknek szokatlanul hosszú sorozata fordul elő és ha a teljesítmény variabilitása minimális. Általában véve ügyességi feltételek mellett viselkedik úgy a személy, ahogy az a józanésznek megfelel. Ellenkező esetben hajlamos lesz babonás viselkedésre. Fontos tehát, hogy a tanulást vizsgáló kísérleteknél tisztázzuk, hogy a k.sz. a feladat észlelésében hol áll a külső-belső kontroll kontinuumán. A külső-belső kontroll dimenziója nem csak egy-egy tanulási helyzetre vonatkozik, hanem egyéni jellemző is. Az embereknek a kontroll helyére vonatkozó általános elvárásai mérhetők. Az I-E skála méri ezeket az egyéni különbségeket. A skála konstrukciós validitása bizonyítéka, hogy az az egyén, aki komolyan hisz abban, hogy saját sorsát irányítani képes; - nyitottabb a környezet azon aspektusai felé, melyek hasznos információt nyújtanak jövőbeni viselkedése számára - lépéseket tesz a környezeti feltételek javítására - nagyobb értéket tulajdonít az ügyesség vagy teljesítmény megerősítésének, és általában többet törődik saját képességeivel, különösen tévedéseivel - jobban ellenáll az enyhe befolyásnak. Példatétel a skálából: "Egy jó vezető elvárja az emberektől, hogy maguk döntsék el, mit kell tenniük."
54
I/11. tétel. A humanisztikus pszichológia (Maslow) motiváció-koncepciója MASLOW személyiségelmélete valójában az emberi szükségletekre vonatkozik, melyek, mint a cselekvés hajtóerői hatnak. Szerinte az emberi lények viselkedését ki nem elégített szükségletek motiválják, és bizonyos alsóbbrendű szükségleteket ki kell elégíteni mielőtt a felsőbbrendű szükségletek kielégítésére sor kerülne. MASLOW szükséglet-hierarchiája alternatívaként jelenik meg a freudi és skinneri determinizmus mellett. Úgy véli, hogy az emberek alapvetően öntudatos, önvezérlésű lények, akik szeretetre illetve fejlődésre vágynak. Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a ciklusosan kirobbanó háborúkat, a gyilkosságokat, de ez nem azt jelenti, hogy ezek az erőszakos emberi természet velejárói. Szerinte erőszak akkor jelenik meg, amikor a személyt valamely szükséglete kielégítésében meggátolják. Maslow elméletének megfelelően, általános típusú szükségletek léteznek (fiziológiai, biztonsági, szeretet és megbecsülés), melyeket ki kell elégíteni ahhoz, hogy a személy nagylelkűen, egocentrizmus nélkül tudjon cselekedni. A szükségletek, mint előfeltételek hatnak, rendelkezünk minden adott pillanatban egy domináns szükséglettel, amelynek maximális hatása van a viselkedésre. Egy tini lány például félhet attól, hogy a csoport nem fogadja el. Ennek következményeképpen heroint kezd el fogyasztani, mely biztosítja számára a normális szociális beilleszkedést, de a heroinfogyasztást a valahová való tartozás szükségletének ki nem elégítettsége motiválja. Maslow az embereket mozgató szükségleteket 5 kategóriába sorolta, melyeket hierarchikus szerkezetűnek képzelt el. A hierarchia alsó szintjén levő szükségletek már az állatoknál is megjelennek, míg a felsőbbrendű szükségletek kifejezetten az emberre jellemzőek. hiány- vagy deficitszükségletek: Fiziológiás szükségletek: A legalapvetőbb szükségletek, olyan elemekhez kötődnek, mint levegő, élelem, alvás, víz stb. Amennyiben ezek a szükségletek nincsenek kielégítve, betegnek, ingerlékenynek és kényelmetlenül érezzük magunkat, fájdalmaink vannak, ezek az érzések a minél hamarabbi homeosztázis visszaállítására irányítanak bennünket. Maslow szerint más dolgokra való (munka, szórakozás stb.) gondolás, más tevékenységek kivitelezése kizárólag ezen szükségletek kielégítése után történhet. Biztonsági szükségletek: Mind az állatvilágban, mind az emberek esetében alapvető szükséglet az, hogy biztonságban érezze otthonát, saját magát és utódait. Evolúciós szempontból a faj- és az egyedfenntartást jelöli, éppen ezért szoros összefüggést mutat az agresszivitással. Az agresszivitás az etológusok magyarázatában nem más, mint saját magunk vagy a faj biztonságát célzó eljárás. Szeretet iránti szükséglet: Ez a szükséglet magába foglalja a valahová való tartozás igényét. Az emberek alapvető kívánsága, hogy valamilyen társadalmi csoportosulásokhoz tartozzanak: iskolai baráti társaság, vallási csoportok, klubok, család stb. Megbecsülés iránti szükséglet: A megbecsülés-iránti szükséglet két típusát különíthetjük el. Az első az önmegbecsülés, mely a feladatok teljesítéséből illetve a kompetencia érzésből fakad. A második típusa a környezet részérol nyújtott figyelemre illetve elismerésre vonatkozik. Minden ember számára fontos, hogy kompetensnek érezze magát, s összefüggően a szeretet iránti szükséglettel elvárja, hogy mások odafigyeljenek rá - ez hatalmat biztosít számára. Lét- vagy növekedési szükségletek: (részben már az előző is ide tartozik): kognitív szükségletek – tudni, érteni, megismerni (pl. tudományos kutatások) esztétikai szükségletek – szimmetria, rend, szépség (pl. művészi alkotások) – ezek kiegészítő motívumok, az eredeti ötben nincsenek benne. Önmegvalósítás iránti szükséglet: Az önmegvalósítás iránti szükséglet alapvető kívánság arra, hogy állandóan jó és még jobb eredményeket érjek el, jobb legyek másoknál és érjek el mindent, amit valaki képes lehet elérni. Az emberek szükségét érzik annak, hogy valami maradandót alkossanak, ehhez megpróbálják maximalizálni potencialitásaikat, és olyan elfoglaltságokat keresnek (munkahely, hobby), melyek a legtöbb lehetőséggel kecsegtetik. + Transcendens (vagy transzperszonális) önmegvalósítás: olyan személyekre jellemző, akiket tudatosabban motiválnak az egyetemes értékek vagy célok, melyek felettük vagy rajtuk kívül állnak (pl. igazság, egység...). Holisztikus módon viszonyulnak a világhoz, náluk az önmegvalósítás szinte az univerzum megvalósításává válik. 55
EMÓCIÓ TÉTELEK II/1. tétel. Az emóció-témakör alapfogalmai. Érzelem-definíciók, az érzelmek osztályozása, alapérzelmek. 1. ÉRZELEM-DEFINÍCIÓK Nehéz tudományos definíciót alkotni az érzelemről. „A pszichológusok kivételével mindenki tudja, mi az az érzelem… A pszichológusoknak az a problémája, hogy az emocionális folyamatok és állapotok túl komplexek…” Kleinginna és Kleinginna 1981-es könyvében összegyűjtötte a különböző érzelem-definíciókat. A 11 kategória, amelybe besorolták a meghatározásokat, jól mutatja az érzelem megközelítésében szerepet játszó szempontokat:
7
Kategória Affektív definíciók Kognitív definíciók Külső emocionális ingerek kategóriája Fiziológiai mechanizmusok Emocionális/expresszív viselkedés „Bomlasztó”/dezorganizáló/ kategória Sok-szempontos meghatározások
8
Korlátozó definíció
1 2 3 4 5 6
9 Motivációs definíciók 10 Szkeptikus megjegyzések
A fő szempont az érzelmek szubjektív vonása gondolkodási, értékelési, címkézési folyamatok gnger – szervezet – reakció séma érzelmek biológiai alapjai, fiziológiai reakciók megfigyelhető emocionális válasz érzelmek zavaró hatása az érzelmeket több komponensből állónak tartják más fogalmaktól akarják elhatárolni az érzelmet a def.ban. Pl. a motivációtól vagy a hangulattól az érzelmek motívumok, de legalábbis energizálják a motivációs rendszert Minek ide definíció? Úgyse használható…
Azok a definíciók szolgálhatnak nekünk kiindulási alapként, amelyek minél több szempontot igyekeznek figyelembe venni: Kleinginna és Kleinginna integrált definíciója: Az érzelmek szubjektív és objektív tényezők összjátékának halmazai, amelyeket idegi és hormonális rendszerek közvetítenek. Az érzelem komponensei: - érzelmi élmény (izgatottság mértéke, öröm érzése), - kognitív folyamatok, mely befolyásolják az észlelési, emlékezeti, értékelési folyamatokat, - fiziológiai folyamatok, - viselkedés, amely a legtöbbször kifejező, cél által irányított és elősegíti az alkalmazkodást. Frijda definíciója: 1. Az érzelmet általában az okozza, hogy a személy egy fontos dologgal (céllal) kapcsolatban tudatosan vagy tudattalanul relevánsnak értékel egy eseményt; az érzelmet pozitívnak érzi, ha az esemény segíti, és negatívnak, ha gátolja az ügy előrehaladását. 2. az érzelem magja a cselekvéskészség és a tervek beindítása; az érzelem elsőbbséghez juttatja az az egy- vagy néhányfajta cselekvést, amelyeket sürgősségérzettel ruház fel – így megzavarhat más mentális folyamatokat és cselekvéseket, vagy versenghet velük. 3. Az érzelmet általában jellegzetes típusú mentális állapotként éljük át, amelyet néha testi változások, kifejezések és cselekvések kísérnek. Az érzelmeket 6 összetevő együttese alkotja, ezek kölcsönösen befolyásolják egymást (rendszerszemléleti megközelítés).
56
Az összetevők: 1. Az érzelem szubjektív élménye 2. Belső testi válaszok, elsősorban a vegetatív idegrendszer reakciói 3. Az érzelemről és a helyzetről alkotott gondolatok 4. Arckifejezések 5. Érzelmi reakciók (pl. sötétebben látjuk a világot, ha szomorúak vagyunk) 6. Cselekvéses tendenciák 2. AZ ÉRZELMEK CSOPORTOSÍTÁSA Két alapvető megközelítés a csoportosításban: I. Az érzelmeket olyan részekre redukálják, amelyek maguk nem érzelmek. (Kiértékelések, dimenziók). Van ugyan az érzelmeknek biológiai alapjuk, de a konkrét érzelmek az adott részek különböző mintázatai. Roseman kétdimenziós elmélete az érzelmeket a helyzet két dimenziója szerint csoportosítja: kívánatosság és bekövetkezik-e az esemény. Helyzet Érzelem Kívánatos és megtörténik öröm Kívánatos és nem történik meg bánat Nemkívánatos és megtörténik aggódás Nemkívánatos és nem történik meg megkönnyebbülés Ellsworth és Smith (1988) dimenziói/vonásai: kellemesség, várható erőfeszítés, figyelmi tevékenység, bizonyosság, emberi hatóerő, kontroll, akadály, fontosság, bejósolhatóság. Ez alapján pl. a boldogság olyan érzelem, amely kellemes, alacsony erőfeszítés, valamint a bizonyosság és a figyelem magas szintje kapcsolódik hozzá. Lazarus három vonásos elmélete 1) Célrelevancia (érzelem csak akkor jelenik meg, ha az esemény valamilyen célunk szempontjából releváns) 2) Célkongruencia (ha közelebb visz a célhoz – pozitív érzelem, ha távolít – negatív érzelem) 3) Énbevonódás (az esemény értéke a személy számára) Ez alapján > ha a helyzet fontos számunkra (1), és a célunk felé visz (2), az énbevonódás dimenziójában pedig kölcsönös vonzalomról van szó (3), akkor a megjelenő érzelem a szeretet. Scherer komponens-folyamat elmélete is ide sorolható (lásd II/3.) II. Alapérzelmekre vezetik vissza az összes érzelmet. Ezeknek a kifejezése és felismerése kultúrától független, biológiailag meghatározottak. Az alapérzelmekből vezetik le a származtatott érzelmeket. Általában legalább 4, de gyakran 7-8 alapérzelmet különböztetnek meg: - öröm, szomorúság, harag, félelem, meglepetés, undor, megvetés, szégyen Darwin 6 alapérzelmet különített el Woodworth: Empirikus megközelítés (elsőként): fotókat soroljanak kategóriákba 6 alapérzelem Ekman: Kultúrközi összehasonlítás (USA x Japán, USA x Pápua) 7 alapérzelem (egyetemes kódolás és dekódolás). (vö. 10. tétel, II/ K. Ekman és Friesen, 1969) Cattell: faktoranalízissel 10 alapérzelmet talált Plutchik 8 elsődleges érzelmet határozott meg a hozzájuk tartozó helyzetekkel: Szomorúság Szeretett személy elvesztése Félelem Fenyegetettség Harag Akadály Öröm Potenciális társ Bizalom Csoporttag Undor Förtelmes tárgy Anticipáció Új territórium Meglepődés Hirtelen új tárgy
57
II/2. tétel. Klasszikus érzelemelméletek és ezek kritikái Az érzelemelméletek abban különböznek egymástól, hogy milyen összetevőket sorolnak az érzelmekhez, és hogy ezek között milyen kapcsolatot tételeznek fel. 1. AZ ÉRZELMEK PERIFÉRIÁS ELMÉLETE - JAMES – LANGE ELMÉLET (1884-85) > Az érzelmek az őket kiváltó helyzetek által a szervezezben a periférián okozott változások utólagos következményei. William James és Carl Lange egymástól függetlenül állították fel az elméletet. A tárgy vagy esemény érzékelése után az első válasz (idegrendszeri közvetítéssel) viselkedés, testi változás, vagy az idegrendszeri aktivációs állapot változása. Az érzelmi élmény ennek a válasznak az észlelése során alakul ki. (Pl. Elénk toppan egy medve. Elfutunk, majd félelmet érzünk. Vagyis azért félünk, mert elrohantunk.) Ebből az is következik, hogy feltételezték, hogy különböző érzelmekhez különböző vegetatív válaszmintázatok tartoznak, hiszen ezek észlelése adja magát az érzelmet. A pánikrohamok is megmagyarázhatók ez alapján: enyhe megterhelésre a fiziológiai válasz a felfokozott légzés, és ennek következtében a vér kémiai összetételében változások állnak be. Ezek észlelése (és túlértékelése) váltja ki a pánikrohamot. 2. AZ ÉRZELMEK CENTRÁLIS ELMÉLETE – CANNON – BARD ELMÉLET (1927) > A centrális aktivációs folyamatok a fontosak. Cannon kritikai észrevételei a James – Lange elmélettel kapcsolatban: 1. A vegetatív változások túl lassúak ahhoz, hogy az érzelmek forrásai legyenek. 2. A zsigerek viszonylag érzéketlenek, érzőidegekkel kevéssé beidegzettek. 3. A belső szervi változások mesterséges előidézése nem eredményez érzelmeket. 4. A zsigerek és a központi idegrendszer kapcsolatának megszüntetése nem okoz változást az érzelmi viselkedésben. 5. A nagyon különböző érzelmi és nem érzelmi állapotokban hasonló vegetatív reakciók vesznek részt. - Az érzelmi élmény központja nem a kéreg (mint a James-Lange elméletben), hanem a talamusz. - Az érzelmi élmény a testi változásokkal közel azonos időben jelenik meg; (kísérőjelenség) csupán velejárója a testi változásoknak (melyeknek túlélési szempontból fontos szerepük van). - Mivel az érzelmeket kp-i idegrendszeri által meghatározottnak tartja, centrális elméletnek is hívják.
58
II/3. tétel. Újabb érzelem-elméletek. 1. Az érzelmek kétfaktoros elmélete – Schachter – Singer elmélet (1962) > Kognitív folyamatok a fontosak. Az egyik legkorábbi elmélet, amely kognitív tényezőkkel is számol. Az érzelmekben a vegetatív aktivációs állapot (arousal) kognitív magyarázatát hangsúlyozza. 1. Az érzelmek az arousal megváltozásával járnak 2. az átélt érzelmek minőségét az határozza meg, hogy hogyan magyarázzuk a vegetatív változást. A magyarázatban (attribúció) szerepet kapnak az aktuális helyzet jellemzői és a korábbi tapasztalatok, ismeretek. Tehát az arousal nem specifikus jellegét tételezik fel, valamint azt, hogy ha az arousal változásnak van megfelelő helyzeti magyarázata (pl. futottunk), akkor nem címkézzük az állapotot érzelemnek. K.: Placebo/adrenalin injekciót adtak egyetemi hallgatóknak. Különböző tájékoztatást kaptak (ld. táblázat). Később egy beépített személy vagy jókedvet mutatott a csoportban és játékot indukált, vagy dühös volt, csapkodott, elégedetlenkedett. Az érzelmi állapotot megfigyeléssel és önjellemzős kérdőívvel mérték. Eredmény: a szer hatásairól nem tájékozatott, ill. félreinformált csoport nagyobb mértékben számolt be pozitív, vagy negatív érzelemről, és nagyobb mértékben mutatott pozitív vagy negatív érzelmekre utaló viselkedéses jegyeket. Fontos még, hogy ugyanaz a testi változás, különböző szituációban különböző érzelmekhez vetetett. Kritika: nem sikerült ugyanezekkel az eredményekkel megismételni a kísérletet. 2. Valins hamis vegetatív feedback kísérletei – kétfaktoros arousal elmélet (1966) Schachter elméletének folytatója, de továbbmegy, mivel az arousal jelző-funkciójára helyezi a hangsúlyt. Annak a tévhitnek, hogy arousal-reakció bekövetkezett, az érzelem keletkezésében ugyanolyan igazoló funkciója lehet, mint a valódi arousalnak, és éppen olyan valószínűséggel vezethet egy érzelem ön-attribúciójához. Az arousalnak Valins szerint az a szerepe, hogy kognitív információt nyújt arról, hogy egy külső tárgy hatást váltott ki. Tehát a testi reakciók oki szerepe helyett a belső állapotról szóló ismeretekre (kogníció) helyezi a hangsúlyt! Valins eredeti kísérlete: Férfi kísérleti alanyok, Playboyból mutattak képeket, miközben szívhangot hallottak, amely nem a sajátjuk volt. Azt mondták nekik, hogy a „szexuális ingerekre adott élettani reakciókat” vizsgálják. 10 képből 5-nél a magnóról játszott szívhang gyorsabb volt, a többinél normális. A vizsgálat után egy vonzalomskálán vonzóbbnak minősítették azokat a képeket, amelyek nézegetése közben gyorsuló szívhangot hallottak. A minősítésben jelentkező különbség 4 hét múlva is fennállt. Valins szerint a hamis arousal információ a tényleges arousallal azonos módon hatott, és arra késztette a k. sz.eket, hogy feltételezett reakciójukra magyarázatot keressenek a környezetből, s erre legkézenfekvőbbnek a látott kép adódott. A jelenség hátterében egy önmeggyőzési hipotézis áll (a teljes érzelmi folyamatot kognitív tényezőknek tulajdonítja!): 1. A k. sz. először elfogadja azt a hipotézist, hogy a kép érzelmi hatással volt rá. 2. Az inger olyan tulajdonságait keresi, amelyek alátámasztják ezt. Tehát valójában megváltoztatja az eredeti véleményét. Kritika (Brian Parkinson): Erős elvárási hatások vannak ezekben a kísérletekben (a hamis instrukció már azt sugallja, hogy a vegetatív mutatók és a válaszok közt kapcsolatnak kell lennie). Nem megfelelő kontrollcsoportokkal dolgoztak. Csak olyan ingerekre érvényes, amelynek van potenciális érzelemkiváltó hatása, de ez nem elég erőteljes ahhoz, hogy jól érzékelhető valódi vegetatív tüneteket okozzon. A preferencia nyilvánítás nem biztos, hogy egyáltalán érzelmi élményhez kapcsolódik. 3. Scherer komponens-folyamat elmélete (1984) Az érzelem többkomponensű definícióját fogadja el, és arra mutat rá, hogy az egyes komponensek különböző (részleges) funkciók szolgálatára specializálódtak. Funkció Komponens A környezet értékelése az ingerek és a helyzetek kognitív értékelése Rendszerszabályozás fiziológiai aktiváció vagy arousal Előkészület a cselekvésre Motiváció és viselkedés tendenciák A szándék kommunikációja Motoros kifejezés Tükrözés és megfigyelés Szubjektív érzések Az érzelem szó az affektív állapotok világosan körülhatárolt, intenzív mintáira vonatkozik. Célja egy olyan leíró rendszer létrehozása, amely segítségével el lehet különíteni az érzelmeket a nem érzelmektől, és az érzelmek osztályozását is biztosítja. A komponens folyamat modell arra az elgondolásra épül, hogy a dinamikus affektív folyamatok a szervezet megfelelő alrendszereinek állapotváltozási mintáiként képzelhetők el.
59
A leíró rendszer úgy jön létre, hogy először kidolgozza, hogy milyen szinteken, milyen jellemzési szempontokat kell figyelembe venni (jelleg-rendszer), hogy az affektív állapotok minél szélesebb köre jellemezhető legyen. Így 5 szervezeti alrendszerben (amelyek az érzelmek egy-egy komponensét mutatják) kell megadni a vizsgálandó jellegeket, és a skálákat, amivel mérjük ezeket. Az 5 alrendszer és az őket leíró állapotok (jellegek): 1. Fenntartó rendszer – neuroendokrin és vegetatív állapot 2. Akció rendszer – neuromuszkuláris állapot 3. Információ rendszer – észlelési, emlékezet, predikciós, értékelési állapot 4. Kivitelező rendszer – motivációs állapot; tervezés, döntéshozatal állapota 5. Monitor (figyelő) rendszer – tudatállapot, figyelmi állapot Tovább bontva pl. az Információs rendszerben az alábbi jellegeket kell vizsgálni: 1. Az esemény előfordulása (idő, elvárás, valószínűség) 2. Az eredmény értékelése (belső kellemesség, cél-relevancia, igazságosság) 3. Oki tulajdonítás (Ágens – ki a cselekvő, motívumok, törvényesség) 4. A megküzdési potenciál értékelése (következmények kontrollja, megküzdés velük) 5. Összehasonlítás a külső és belső normákkal. Pl: A harag az információs alrendszert vizsgálva akkor jön létre, ha az esemény újdonságértéke bármi, belső kellemessége bármi, a cél szempontjából releváns, hasznosság szempontjából akadályozó, igazságosság szempontjából jogtalan, a kontroll felette kevés stb. Ha hozzávesszük az akció alrendszer szintjét is, akkor elkülöníthetjük az örjöngő haragot, a csendestől. Az elmélet az alapérzelmekkel operáló modellekkel szemben arra épít, hogy nem az érzelmek egy szűk, előre meghatározott csoportját kell ráhúzni az aktuális érzelmi állapotokra, hanem azok minél teljesebben leírhatók az aktuális állapot vagy állapotváltozások jellemzőivel. Így szemben áll a szigorú evolucionista állásponttal is, mely szerint alapvető, jól elhatárolható (diszkrét) érzelmek jellemzik az embert. (vö.: érzelmek csoportosítása) Hátrányok, problémák: Milyen címkéket használjunk végül a sok apró jegy alapján elkülönített érzelmekre? A vizsgált kategóriák is önkényesek. Különböző tudást igényel az 5 alrendszer leírására szolgáló kategóriák kiválasztása. Pl. milyen szempontok alapján különíthető el az összes fontosabb fiziológiai állapot. Komplexitása révén nehézkes a gyakorlati alkalmazhatóság. 3. Solomon és Corbit elmélete (1974) A képen az látható, hogy egy adott inger hatására (kék sáv alul) megjelenik egy érzelem (folyamatos görbe), majd idővel csökken valamelyest az adaptálódás miatt, végül, az inger eltűnésekor az ellenkező érzelem (szaggatott görbe) jelenik meg. Az elmélet neve angolul: opponent-process theory (szó szerint talán ellentétes folyamat elm.) Egységes érzelem/motiváció elmélet, amely az érzelmeket ellentétpárokban működőknek fogja fel (pl. fájdalom-öröm). Amikor egy érzelem kifejezésre jut, ellentéte elnyomás alá kerül. Ha a kiváltó inger hosszabb ideig jelen van, az eredeti érzelem csökken, ellentétpárja fokozatosan erősödik. Ha az inger eltűnik, az ellenkező érzelem jut kifejezésre, és az eredeti kerül elnyomás alá. (Pl. Megijedünk egy kutyától> félelem kifejeződik, megkönnyebbülés elnyomva, ha sokáig álldogál a kutya> a megkönnyebbülés kezd felszínre jönni, a félelem csökken. Ha elszalad> nagy-nagy megkönnyebbülés tör elő, míg a félelem teljesen eltűnik.) Eredeti kísérletükben Solomon és Corbit kezdő ejtőernyősöket vizsgáltak. Azt találták, hogy minél többet gyakoroltak, az ugrás közbeni félelem egyre kisebb lett, a landolás utáni öröm viszont egyre nagyobb. Ezekkel a folyamatokkal próbálták magyarázni az élménykereső magatartást. A drogfüggőségre is kidolgoztak egy magyarázatot, mely szerint eleinte a fogyasztás alatt jelentkező pozitív élmények motiválják a használót, később az elvonási tünetek elkerülése. Amint látszik, elméletük az érzelmek és a motiváció kapcsolatára összpontosít. Ellentétes folyamatok elmélete Solomon és Corbit (1974): minden élménynek van egy kezdeti affektív reakciója, az A állapot. Ez egy második affektív állapotot, az ún. B-állapotot kelt, amely az A-állapot ellentéte, de kevésbé intenzív, lassabban keletkezik, és lassabban szűnik meg. De az élmény ismétlődésekor a B-állapot erősödik, és csökkenti az inger által kiváltott A-állapotot. Úgy gondolják, hogy ez a megerősödött B-állapot felelős a gyógyszer-, kábítószervagy alkohol-függőség kifejlődéséért. Az A-állapot kellemessége (eufória) idővel csökken, a B-állapot (a függőséget kiváltó szer utáni sóvárgás) fokozódik. Van, amikor az A-állapot averzív, a B-állapot megerősítő (pl. ejtőernyősök ugrása, Epstein, 1967, maratoni futás). Ilyen mechanizmussal is kialakulhat függőség.
60
4. Az érzelmek kognitív kiértékelés elmélete – Smith, Lazarus (1990) Az érzelmek alakulásában a helyzetre vonatkozó ismeretek és hiedelmek a saját jóllétünk szempontjából való kiértékelése játszik jelentős szerepet. Két folyamat azonosítható a kiértékelésben: 1. Elsődleges értékelési folyamatok: a helyzet személyes jelentőségét értékeljük és hogy mennyiben kongruens személyes céljainkkal. Ez meghatározza a bevonódás mértékét, meghatározza a veszélyeket, előnyöket stb. 2. Másodlagos értékelési folyamatok: azt mérjük fel, hogy kinek tulajdonítható a helyzet (van-e lehetőségünk a megváltoztatására /fenntartására) Az érzelem mindig kognitív kiértékelés eredménye! 5. Faciális feedback hipotézis Az arckifejezések kommunikatív funkciójukon túl az érzelem élményének létrejöttéhez is hozzájárulnak. (Ha erőltetetten mosolygunk, boldogabbnak fogjuk érezni magunkat.) Az arckifejezésből érkező visszajelzés intenzívebbé teszi az érzelmi élményt, és egyesek (pl. Tomkins) szerint a pozitív-negatív megkülönböztetéshez is hozzájárul. Az arcizmok összehúzódása hathat az agyi vérkeringésre, befolyásolva annak hőmérsékletét, ami pedig a transzmitterek kiválasztására hat. K: A sok “ü” betűt tartalmazó szöveg (az “ü” kiejtése a mosolygás ellentettje) növelte az agyhőmérsékletet és a negatív érzéseket is. Egészen az 1960-as évekig az érzelmi kifejezés kutatása területén nem tekintették az arcot úgy, hogy kitüntetett szerepe lenne az érzelmi élményben. Azt a nézetet, hogy az arckifejezés része az érzelmeknek, Tomkins (1962, 1981) ún. mimikái visszacsatolási hipotézise állítja legerőteljesebben (az angol „facial feedback hypothesis” kifejezés a magyar nyelvű szakirodalomban faciális feedback hipotézisként, illetve arcvisszajelentési hipotézis fordításban is szerepel). Az elmélet szerint az arcizmok mozgása befolyásolja az érzelmi élményt és viselkedést, sőt, az arckifejezés az érzelem szerves része. Az elmélet erős változata szerint, ha felöltünk valamilyen érzelmi arckifejezést, akkor ez valóban az adott érzelemhez vezet. A gyenge változat szerint az arckifejezés csak módosítja az érzelem intenzitását. A hipotézis kísérleti vizsgálata azért nehéz, mert az arcizmok mozgását nagyon könnyen asszociálják a személyek az érzelmekhez, így bármilyen eredmény nem csak az izommozgásnak, hanem az érzelem megjelenésének, illetve az ún. követelményjellemzőknek való megfelelésnek is tulajdonítható. (A követelményjellemzők olyan tényezők, amelyeknek a vizsgálat résztvevői - tudatosan vagy nem tudatosan - meg akarnak felelni, így torzulást okoznak a személyek viselkedésében. Például a személy azért mondja a piackutatónak, hogy az egyik csésze tea finomabb, mint a másik, mert a körülmények alapján úgy gondolja, az egyik filteres teából készült, a másik pedig szálasból, és úgy gondolja, az egyiknek finomabbnak „kell” lennie - holott valójában ugyanabból a kannából töltötték ki mind a kettőt). K. Kraut, 1982 Illatok kellemességéről kellett dönteni, közben vagy mosolyogtak, vagy morcosan néztek. Mosolygáskor kellemesebbnek érezték az illatokat. Ekman és mtársai (1983) kimutatták, h az emberek a megfelelő érzelmet már azáltal is átélik, h arcizmaikat 1 érzelmi jelzés kibocsátásának megfelelő helyzetbe mozgatják. K. Strack, Martin és Stepper, 1988 Rajzfilmek mulatságosságát kellett megítélni. Tollat tartottak a foguk között (mosolygásra hasonlító arckifejezés), vagy a szájukban (szigorú arckifejezés). Az előbbi csoport mulatságosabbnak ítélte a rajzfilmeket. Strack, Martin és Stepper (1988) szellemes módszertani megoldással el tudta érni, hogy a kísérleti személyekben fel se merüljön, hogy itt érzelemvizsgálatról van szó. Pszichomotoros koordinációs vizsgálatnak állították be a kísérletet, amelyben azt mondták a résztvevőknek, hogy egy nagyobb tervezett kutatás elővizsgálataként azt szeretnék megtudni, mennyire képesek az emberek olyan testrészeikkel végrehajtani különböző feladatokat, amelyekkel általában nem csinálnak ilyet, ugyanakkor mozgásukban korlátozott emberek rá lehetnek szorulva erre. Ilyen mozgás lehet, hogy a szájukkal vagy a nem domináns kezükkel kell írószerszámot használniuk, akár központi, akár járulékos szerepet tölt be a fizikai ügyesség a feladatban. Így arra kérték a kísérteti személyek különböző csoportjait, hogy az ajkukká, a fogukkal vagy a nem domináns kezükkel egy 12 mm átmérőjű filctollat. A toll fogak közti tartása olyan izmok összehúzását igényli, amelyek mosolygásban vesznek részt, az ajkak közötti tartás pedig gátolja ezen izmok működését. Ezek után gyakoroltatták velük az egyenes vonal húzását két pont között, majd meghatározott pontokat kellett összekötniük, és a papír alján bejelölni a nehézségét egy tízfokú skálán. Harmadikként egy nyomtatott szövegben a magánhangzókat kellett aláhúzni é itt is megítélni a feladat nehézségét, végül vicces rajzok humorosságát kellett bejelölni egy szintén tízfokú skálán. Az eredmények szerint a hipotézisnek megfelelően a legviccesebbnek akkor tartottak képeket, amikori foguk között kellett tartani a tollat, viccesnek, ha az ajkuk között. Ugyanakkor a „fogak között” teltételben ítélték a legnehezbbnek a feladatot. K. Zajonc, Murphy, Ingelhart, 1989 Német emberekkel 4 db 200 szavas novellát olvastattak fel, kettőben gyakori volt az ü betű, kettőben nem fordult elő. Az ü betűs novellák kevésbé tetszettek. Ü betű
61
kiejtése> növeli az agyhőmérsékletet (homlokhőmérsékletet mérték)> negatív érzelmek. Az arckifejezés a vérkeringés és agyhőmérséklet megváltoztatásán keresztül befolyásolja az érzelmi élményt. 6. Lang 3 válaszrendszer elmélete (1985, 1988) Az érzelmek 3 különböző válaszrendszert érintenek, amelyek nincsenek egymással szorosan összekötve. A kognitív-verbális, a testi-fiziológiai és a viselkedéses-kifejező rendszert. A rendszerek változásainak korrelációi általában alacsonyak, sőt néha még csak nem is pozitívak.
62
II/4. tétel. Az érzelmek vizsgálata. Az érzelmek pszichofiziológiája, érzelemkifejezés, szubjektív élmények(Jelentős átfedés az II./6. tétellel) I. AZ ÉRZELMEK FIZIOLÓGIÁJA Az érzelmekkel együtt járó nem specifikus fiziológiai aktivitás az arousal. Nem egységes fiziológiai fogalom, 3 típusa különíthető el: 1. vegetatív arousal 2. kérgi arousal (a központi idegrendszer, pontosabban a kéreg aktivációja) 3. viselkedéses arousal (a szervezet általános viselkedéses aktivációja) A vegetatív arousal sem egységes. Mérhető mutatói (szívritmus, bőrvezetés stb.) együtt járása függ az egyén kognitív aktivitásától. Pl. orientációs reakció váratlan, szokatlan ingerekre: szívritmus csökken, többi vegetatív mutató nő. [Atkinson]: A legtöbb fiziológiai változás a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágának aktivációjából származik (pl. harag, félelem): • Vérnyomás és szívritmus nő • Légzés gyorsul • Pupillák kitágulnak • Izzadás fokozódik, nyálelválasztás csökken • Vércukorszint emelkedik • A vér gyorsabban alvad a sebeknél • A bér a gyomorból és a belekből az agyba és a vázizmokba áramlik • A szőrzet feláll (libabőr) Más érzelmeknél (bánat, szomorúság) a vegetatív idegrendszer paraszimpatikus ágának van szerepe, egyes testi működések lassulnak A vegetatív idegrendszer működéseit a hipotalamusz és a limbikus rendszer egyes részeinek aktivitásai váltják ki. Ezek az impulzusok az agytörzsi idegmagvakon keresztül vezérlik a vegetatív idegrendszer működését. A vegetatív idegrendszer ezután közvetlenül irányítja az izmokat és a belső szerveket, valamint a mellékvese hormontermelésének szabályozásával közvetetten is részt vesz további fiziológiai reakciók előidézésében. [Érzelmeink és agyi területek kapcsolata bővebben a 169-195. oldalon] A limbikus rendszer (a központi mag körül, a nagyagyféltekék legalsó szélén körbefutó agyrész) szerepét az érzelmekben különböző állat- (és ember) kísérletekkel fedezték fel. • Klüver és Bucy: ha majmok amygdaláját eltávolítják, eltűnik a félelem és az agresszió, mindent megesznek, és mindent meg akarnak hágni. Az amygdala az agy központi érzelmi számítógépe, amely az érzékleti bemeneteket érzelmi fontosságuk szempontjából értékeli. • Hess: hipotalamusz ingerlése elektródával macskákon> dühös támadást vált ki bármely tárgy ellen • Heath (1954) skizofrén betegeknél a szeptális régió elektromos ingerlésére> öröm; félelem/harag csökkenése, elragadtatott érzések. Örömközpontnak nevezte el. • Az agykéreg szerepe: az érzelmi élmény és az érzelemkifejezés az agykéreg elülső részében reprezentálódik. Néhány, a pozitív érzelmek élményével és kifejezésével kapcsolatos mechanizmus a bal féltekében helyezkedik el, a negatív érzelmekkel kapcsolatosak a jobb féltekében. A különböző érzelmi rendszerek speciális transzmittereket tartalmaznak, tehát kémiailag is elkülönülnek. (Így lehetséges, hogy szájon át bevitt gyógyszerek, csak egyik vagy másik régiót érintsék.) A\ KAPCSOLAT AZ AROUSAL ÉS A SZUBJEKTÍV ÉLMÉNY INTENZITÁSA KÖZÖTT Az a kérdés, hogy az érzelemnek része-e a vegetatív izgalom észlelése. • K. Hohmann 1966, gerincvelői sérültek érzelmi életét tanulmányozta, akiket 5 csoportba osztottak sérülésük szintje szerint. (A minél lejjebb éri a sérülés a gerincvelőt annál kevesebb vegetatív idegrendszeri impulzus jut az agyhoz.) A feladat az volt, hogy írják le saját érzéseiket félelem, harag, bánat és szexuális izgalom helyzeteiben, felidézve egy-egy szituációt a sérülés előtti és utáni időkből. Minél magasabb szintű volt a sérülés, annál nagyobb volt a sérülést követően az érzelmi intenzitás csökkenése. Képesek voltak emocionálisan reagálni, de nem élnek át érzelmet („Ez egyféle hideg harag.”) Gyengébb intenzitású félelem, harag, szexuális érzéseket talált, növekvő érzelgősséget. • K. Jasmos és Hakimiller, 1975 Gerincvelői sérülteknek meztelen és felöltözött nők képeit mutatták. Beszámolóikat független bírálók értékelték az érzelmi töltet szempontjából. Ugyanarra az eredményre
63
jutottak: minél kevesebb a vegetatív rendszerből a visszacsatolás az agy felé, annál kevésbé erős az érzelem. B\ AZ AROUSAL KAPCSOLATA AZ ÉRZELMEK MINŐSÉGÉVEL Létezik-e különböző fiziológiai mintázat a különböző érzelmekhez? • A James-Lange elmélet (ld. 9. tétel, II/1.) amellett foglal állást, hogy a különböző érzelmekhez, külön vegetatív aktivitási mintázat tartozik. • Walter Cannon szerint (Cannon-Bard elmélet, ld. 9. tétel, II/2.) hasonló arousal mintázatokhoz nagyon különböző érzelmek tartozhatnak. A testi változás inkább általános és akkor jelenik meg, ha a test erőteljes aktivitásra készül. • Ekman és mtsai találtak összefüggést különböző érzelmek és bizonyos vegetatív mintázatok között, de ez nem jelenti azt, hogy minden érzelemhez pontosan elhatárolható mintázat tartozik. • K. Ekman, Levenson, Friesen, (1983, 1990) Színészeket kértek arra, hogy mesterségesen idézzenek elő érzelmeket (6 alapérzelmet: meglepetés, undor, szomorúság, düh, félelem, boldogság). A) korábbi érzelmeiket kellett felidézni. B) az érzelemhez tartozó arckifejezést kellett csak produkálni. Mérték a vegetatív arousal mutatóit – szívritmus, bőrhőmérséklet stb. Különböző vegetatív mintázatokat találtak, ami a legkifejezettebb az arckifejezéses feladatban volt. - Félelem és szomorúság: szívritmus nagyobb mértékben növekedett + alacsony (változatlan) bőrhőmérséklet - Harag: szívritmus és bőrhőmérséklet is nagymértékben nő - Boldogság, undor, meglepetés: szívritmus kisebb mértékben növekedett [Atkinson]: Ekman és mtsai egy nyugat-szumátriai törzsben is elvégezték a vizsgálatot, és bár az intenzitás kisebb volt, a mintázat hasonló. Így feltételezik, hogy ezek a mintázatok univerzálisak. • Schachter és Singer kísérlete alapján (ld. 9. tétel II/3.) a testi változások többértelműek lehetnek. Ugyanazt az arousal állapotot lehet boldogságként vagy haragként is értelmezni a társas helyzettől függően.
II. Érzelemkifejezés Az érzelemkifejezésről általában Az érzelmi állapot viselkedésbe kifuttatott (publikus) vetülete. Lehet mindenki által észlelhető vagy csak speciális technikákkal utolérhető. Részei: arc, test, vokalitás (pl. hangszín, ritmus), fiziológiai változások (pl. elpirulás, izzadás, erek lüktetése). A szocializáció arra tanít, hogy a privát és a publikus oldal kettéváljon. Ha túlságosan elszakadnak, pszichés zavarok léphetnek fel. Az érzelemkifejezés az érzelem folyamatának az a része, amely mások számára láthatóvá válik. Kommunikatív funkciója van. Az érzelemkifejezésre ható tényezők Személyiség, szocializációs hatások, csoportközi különbségek (pl. Kovácsék, 4/A osztály), kultúrközi különbségek, kontextus, életkor, napszak, időjárás, hangulat. Nem verbális kommunikáció Ekman és Friesen szerint a nem verbális kommunikáció ötféle lehet: 1. érzelemnyilvánítások (sensu stricto), 2. illusztratív gesztusok - a paralingvisztikában tárgyalt aláfestő és kiemelő nem verbális megnyilvánulások 3. szabályozók - a kommunikációs folyamatot mintegy szabályozó, annak tartalmától független megnyilvánulások, például felszólítás a közlés folytatására, megszakító jelzések, felszólítás a megismétlésre vagy kibővítésre, tagoló és nyomatékosító jelzések stb.; ezek egy része lexikális jel-értékű és tudatos, más része spontán, öntudatlan, de tudatosítható, 4. "emblémák" - egyértelmű híreket szállító konvencionális jelek, amelyek főleg akkor kerülnek alkalmazásra, ha a verbális közlést valami nehezíti vagy akadályozza; ezek is a paralingvisztika területére tartozó jelek, Ekman és Friesen szerint nem cserélhetők fel a verbális hírrel 5. adaptáló jelzések - a személyiség viszonyulását fejezik ki az adott kommunikációs helyzethez, lehetnek minősítő jellegűek, de lehetnek csupán a személyiségből következő, idioszinkratikus reakcióminták is, például regresszív viselkedéssémák vagy kommunikációs formák. Szemkontaktus (Argyle): A szemkontaktus egyszerre függvénye a személyiségnek és a helyzetnek. A hallgató többet nézi a beszélőt, mint fordítva. A másik nézése átlagosan 3 mp.-ig tart. A tekintetek találkozása a beszélgetés 30%-ában, 1-1 mp.-re. Többet néz, aki: a) szeret; b) igazat mond; c) nő (főleg, ha a partner is az). Fordított arány van a mosolygás és a szemkontaktus között. Az azonos neműek többet nézik egymást (mivel egyébként a nézés a
64
szexuális vonzódás jelzése). Az embert zavarja, ha figyelik – főleg, ha a megfigyelő elrejti magát (pl. sötét szemüveg). A nőknek inkább igénylik a vizuális támpontokat (lássák a másikat). Térközszabályozás (proxemika) Az olyan érzelmeket, mint a szorongás, a boldogság, a félelem, az öröm v az undor, az arckifejezések mellett más, nem v. csatornákon is kifejezhetjük (testtartás, tekintet, térközszabályozás). 4 zóna: intim, személyes, társas, nyilvános (Hall). A zónahatárokban kulturális különbségek vannak (összefügg a népsűrűséggel). Mimikai kommunikáció Az érzelmek arckifejezésével kapcsolatos korábbi vizsgálatok nem tudtak egyetértésre jutni abban, hányféle különálló érzelem is tükröződhet a mimikában. Darwin nyolc érzelmet tételezett fel, és elmélete szerint mindegyikhez külön izommozgás-konstelláció tartozik az arcban. A kérdést legmélyrehatóbban kutató Ekman szerint összesen hét érzelemfajta tükröződik az arcon: öröm, meglepetés, félelem, szomorúság, harag, undor, érdeklődés (Ekman, 1970) De nem sikerült az érzelmek fajtáit megnyugtatóan tisztázni az emóciók elméleteinek sem, sőt az indulatokat sem tudták elkülöníteni az emócióktól. Pedig neurofiziológiai és pszichológiai vizsgálatok nyomán igen valószínű, hogy a félelem egészen más jelenség, a düh is, mint például az örömérzés. Feltételezhető, hogy egy-egy érzelmi-indulati töltésnek többféle formája létezhet, a változatok egyik szélsősége a valódi indulat, amely biológiailag meghatározott magatartássémát hoz mozgásba, a másik szélsőség pedig valami enyhe színezet a hangulatban. A hangulati és az érzelmi szféra legalább két, gyakorlatilag elkülöníthető szintjének gondolata tükröződik a klasszikus elmekórtan terminológiájában, amely megkülönbözteti a thymia és a phoria állapotát, a thymiában több az érzelmi elem; a phoria inkább csak felhang, minősítő színezet a kellemes és a kellemetlen vetületében. Testi érzelemkifejezés A lehetséges testtartásoknak (poszturális kommunikáció) a felnőtt csak nagyon szerény készletét használja (gyerekeknél dominálnak). Akkor válnak fontosabbá, ha nagy a távolság. Állatoknál nagy jelentőség. Érzelem kifejezés paralingvisztikai jelzések révén Kimondott szavakon kívül sok mindent kifejezhetünk hangunkkal is. Amit mondunk, az a szóbeli üzenet, ahogyan mondjuk, az a paralingvisztikai üzenet része. Minden vokális jelzés, ami nem beszéd, p. j.-nek tekinthető. A beszéd sebessége, a hangmagasság, a ritmus, a hangerő és a beszédtempó nem verbális jelzések, viszont szorosan összefüggnek a verbális tartalommal. Davitz és Davitz (1959) megkért 8 kísérleti személyt, h 10 különböző érzelmet fejezzenek ki a hangjukkal (pl. szorongást, haragot), miközben az ábécét olvassák. Eredmények: haragot, idegességet, szomorúságot, boldogságot sokkal könnyebb volt felismerni, mint pl a szerelmet v tisztességet. Érzelemkifejezés metakommunikáció révén. Az elnevezést először a Palo Alto-i iskola használta. Megállapításuk szerint nincs kommunikáció metakommunikáció nélkül! Ez azt jelenti, hogy minden tartalmi kommunikációt kísér valamilyen nem szándékos kommunikáció, mely arra vonatkozik, azt minősíti. Kommunikáció a kommunikációról! A metakommunikációt az utalások hordozzák, melyek megjelenhetnek az emberi kommunikáció mindkét csatornáján: A verbális közlésben, ha az adott szövegnek a közvetlen nyelvi szintjénél elvontabb jelentése van (pl. humor, nyelvi játék, elhallgatás). A metakommunikáció a verbális közlés mindkét típusában (beszéd és írás) előfordulhat. A nem verbális közlésben, ha az üzenet nem szándékos, nem tudatos (pl. mimika, gesztus, távolság, testtartás. A metakommunikáció külön csatornát nem képez, általában a nem verbális csatorna jelzései hatnak metakommunikatív módon, ha azok nem a tartalmi kommunikáció jelei. Jellemzői: gyorsabban küldjük és fogadjuk, mint a verbális üzeneteket; kevésbé kontrolláljuk; hatásosabban kommunikál attitűdöket és érzelmeket
Funkciói (Argyle): a társas helyzet kezelése; az én bemutatása; érzelmek kommunikálása; attitűdök kommunikálása; csatornavezérlés (szóátadás-szóátvétel) Az érzelmekhez tartozó arckifejezések eredete és egyetemes felismerése Elsőként Darwin foglalkozott az érzelemkifejezés vizsgálatával. Könyve: Az érzelem kifejezése az embernél és az állatnál (1872) - Az érzelemkifejezésekkel, mint az emberi faj evolúciójának lehetséges bizonyítékával foglalkozott. Szerinte az érzelemkifejezések primitív jellegűek (a hajdani alsóbbrendű, állatszerű létre utal a fogvicsorítás, haj égnek állása, és az állatok és az ember viselkedésének folytonosságát támasztja alá). - Az érzelemkifejezések olyan szokásokból származnak, amelyek valaha hasznosak voltak. Reflexszerű mechanizmusokon alapulnak. („Testünk csökevényes szervei”) - Kidolgozott egy taxonómiát (felsorolást) a különböző érzelmekhez tartozó érzelemkifejezésekről, illetve az ebben részvevő mozgásszervekről. (Pl. pirulás – véredények – szégyen, szerénység; ökölbe szorított kéz – testi
65
izmok – düh stb.) Andrew: az arckifejezések reflexekből származnak. Pl. sokk állat lelapítja a fülét és/vagy hátrahúzza a fejbőrét, ha megijed. Ez eredetileg a fülek védelmét szolgálta, de a mintázatot mások is könnyen felismerik. A mosoly, szemöldökráncolás és a többi ilyen érzelemkifejezés az evolúciós múltban olyan reflex volt, amely elsősorban nem érzelmi funkciót töltött be. Új evolúciós lépésként megjelentek az ilyen cselekvések felismerésére irányuló tendenciák. K. Eibl-Eibesfeldt, 1973: Vakon és süketen született gyerekeket vizsgált. Náluk is megfigyelhetők az olyan arckifejezések, mint nevetés, mosolygás, sírás, ajakbiggyesztés; a jellegzetes érzelmi testtartások (váll leeresztése, kéz ökölbeszorítása); és az érzelmi hangadások is. Bár esetenként nem olyan kifinomultak ezek a jelzések, mint ép társaiknál. Tehát bizonyos érzelemkifejezések (tehát nem érzelmek!) univerzálisak. K. Izard, 1968.: Az alapvető érzelmeket különböző kultúrákban ugyanúgy felismerik fényképről K. Ekman és Friesen, 1969: Új-Guineában a fore nevű újkőkorszakbeli népet tanulmányozták. 30 fényképet mutattak 6 érzelemmel. Boldog amerikaiakat 99% ismerte fel azok közül, akiknek volt valamennyi kapcsolata törzsén kívüli kultúrával, 82% azok közül, akik csak a fore nyelvet beszélték. Negatív érzelmeknél 56% vagy kisebb volt a felismerési arány, a szomorúságot gyakran dühnek nézték. Ekman Neurokulturális elmélete: a boldogság, a meglepetés, a szomorúság, a düh, a félelem, az undor és a megvetés arckifejezései emberi univerzálék. Az arckifejezések veleszületett idegi mintázatát kulturálisan változó megjelenítési szabályok kísérik, amelyek szabályozzák, mikor lehet az egyes kifejezéseket megjeleníteni. Az alapérzelmek egyetemességét is feltételezte! Ekman és Friesen a nem verbális jelzések 5 kategóriáját írja le (ezek közül az affektusmegjelenítésekre vonatkozik az elmélet) 1. emblémák (gesztusok) pl. győzelem jele - kultúrafüggők 2. illusztrátorok – a beszédet kísérő mozdulatok 3. szabályozók, pl. bólogatás 4. affektusmegjelenítések (mosolygás, szemöldökráncolás) 5. adaptorok (testi manipulátorok) pl. vakarózás Ortony és Turner elmélete (1990): az érzelemkifejezés egyedi összetevői univerzálisak. (pl. szemöldök megemelése). Az érzelemkifejezések kulturális szabályozottsága K. Friesen, 1972 Amerikai és japán egyetemi hallgatókkal 1 semleges, 3 erős negatív érzelmet kiváltó filmet nézetett meg, hol egyedül, hol egy interjúkészítő jelenlétében. A egyedüli helyzetben az arckifejezések nagyon hasonlóak voltak. Az azonos kultúrából származó személy jelenlétében az amerikai hallgatók több negatív érzelemkifejezést mutattak, mint a japánok. A japánok több pozitív érzést fejeztek ki az arcukon. Úgynevezett kimutatási szabályok meglétét igazolja a kísérlet. Morris és mtsai 1979-ben szótárt készítettek a nem verbális jelzések jelentéséről és földrajzi megoszlásukról. Pl. mutatóujj és kisujj kinyújtása (szarv) lenézés Olaszországban és Spanyolországban, de Nagy-Britanniában és Skandináviában nem ismerik. Összefoglalva a vizsgálatok arra mutatnak, hogy vannak univerzális érzelemkifejezési formák és vannak olyan részei is az érzelmek kifejezésének, amelyek a kultúra által szabályozottak. AZ ARCKIFEJEZÉSEK VIZSGÁLATA Ez a leggyakoribb kutatási terület az érzelemkifejezések vizsgálatában, mivel ezt tekintik a kifejezés elsődleges helyének, és az arcon objektív méréseket lehet végezni. Az arckifejezések és az érzelmek kapcsolatára vonatkozó elképzelések A/ Egyes kutatók azon az állásponton vannak, hogy az arckifejezések hozzájárulnak az érzelmek kialakulásához. Faciális feedback hipotézis: Lásd II/3. Tétel B/ Mások az arckifejezéseknek főleg kommunikatív funkciót tulajdonítanak. Kísérleteikben azt igyekeznek kimutatni, hogy az arckifejezések nem minden esetben, mindenfajta érzelemmel összehangolva. K. Rosenberg és Ekman (1994) 20 hallgatónőnek rövidfilmeket mutattak (amputációról; patkány mászik alvó ember szájába). Felvették az arckifejezéseiket, később másodszor is megnézették velük, és meg kellett mondaniuk, hogy melyik résznél éltek át intenzív érzelmeket. A válaszok csak 50%-ban estek egybe az előzőleg felvett arckifejezésekkel. K. Kraut és Johnson 1979 Tekézőket figyeltek meg. Azt figyelték, hogy mosolygásaik hogy viszonyulnak a dobás sikerességéhez. Azt találták, hogy nem a dobás eredményességétől függött, hogy mosolyognak-e, hanem, hogy a barátaikra néztek, vagy sem.
66
67
A Sírás Biológiai tényezői A lányok és fiúk sírási gyakorisága csak 13 éves kortól kezd különbözni. Ezt a különbséget a nemi hormonok hatásának tulajdonítják. Anők sírási gyakorisága a menstruációs ciklus különböző fázisaiban eltérő: menses alatt és ovulatio körül magasabb, progeszteron fázisban kevesebbet sírnak. A szoptatás időszakában lényegesen többet sírnak, mivel a prolaktin nem csak az emlőmirigyekre, de a könnymirigyre is hat. Hormonális fogamzásgátlót szedő nők is valamivel többet sírnak. A könnyben a morfiuméhoz hasonló hatású, a szervezetben termelődő anyagokat, ún. endorfinokat (endogén opioidokat mutattak ki), melyek módosítják a stresszel járó immunológiai változásokat, és a szorongást kísérő idegrendszeri reakciókat. A sírási küszöb bizonyos gyógyszerekkel befolyásolható: Parkinson-kórra ható és depresszióellenes gyógyszerekkel csökkenthető a gyakoriság Könnytermelés nő érzelmi okokból. Létezik újszülöttkori sírás: könnyv nélkül. Valamint létezik kényszersírás is, reflexszerű, szervi betegség tünete, nem pedig érzelem okozza. Frey (1983) a nők négyszer, hétszer többet sírnak. Szocioökonómiai képet: Az emerikai középosztálybeliek többet sírak mint a magyarok.
Biológiai tényezők: A menstruációs ciklusnak is van hatása. Az idegrendszeri mechanizmusoknak, a limbikus rendszernek és a gyógyszereknek is. Hasított agyú emberek vizsgyálata. Sperry. Eredmény: A bal félteke a vidám félteke.
68
II/5. tétel. Pozitív érzelmek: szeretet, altruizmus Altruizmus, miért segítenek az emberek és miért nem? A pszichológusokra hárul azoknak a személyi és környezeti tényezőknek a felfedezése, amik eldöntik, hogy adott körülmények között ki nyújt, kinek segítséget. Egyik ok, ami a pszichológusok figyelmét egyre inkább a segítő magatartás felé fordította, a 60-as évek eseményeiben, korszellemében rejlik, másrészt a részvétlenségről tanúskodó események okozta sokk. L. A. Pervin Az altruizmust, segítő magatartást és a proszociális magatartást olykor szinonimaként használják. Az altruista viselkedés esetében nemcsak a jutalom vagy személyes haszon nélküli másoknak nyújtott segítséggel állunk szembe, hanem fellép a segítséget nyújtó számára okozott kár vagy sérülés lehetősége is. Altruizmus: Olyan segítő magatartás, ami hatására az egyed életbenmaradási esélye csökken, míg az utódjáé, vagy a faj többi egyedéé nő. Conte: A génállományhoz van köze, minél közelebbi egy rokon, annál többet segítünk neki. Durkheim: Atruista öngyilkosság feltételezése. Ennek okai a belső, külső tényezők és azok kölcsönhatása. A jelenség vizsgálata - belső diszpozíciós álláspont: az egyének (pszichodinamikus elmélet) jellegzetes viselkedésmintáival vagy egy faj tagjainak jellegzetes viselkedésmintáival foglalkozik (etológusok). - külső szituatív álláspont: sajátos körülmények között fellépő sajátos támogató aktusok vizsgálatához kapcsolódik. Egy belső álláspont: A pszichoanalitikus felfogás Mi a mélyebb jelentése e viselkedésnek? Aszemély jellemét kifejező viselkedésekkel foglalkozik A pszichoanalitikus elmélet szerint az emberek viselkedhetnek altruisztikusan, akár egy impulzus kifejeződéseként, vagy egy impulzus kifejeződésével szembeni védekezésként. Más szóval, az altruisztikus személy az adakozó, segítőkész anyával azonosul, és segítséget nyújt a rászorulóknak. Tehát, az altruizmus és a segítő viselkedés más formái legalább két úton keletkezhetnek, s e két út mögöttes alapja szinte ellentétes. Az egyik esetben egészséges azonosulásról van szó egy altruisztikus figurával, a másik esetben a lelkifurdalás, szorongás és ellenségesség érzéseivel való megpróbálkozás neurotikus erőfeszítéséről. Az altruizmus nagyon összetett jelenség, melynek számos lehetséges motívuma, érzés összetevője s viselkedési komponense van. Az altruisztikus egyének egyik vizsgálata 50-es 60-as években, az elkötelezettség jellege s tartama alapján három altruista csoportot sikerült elkülöníteni: • Passzív támogatók: alt. viselkedése a társas viselkedés, s a környezetben lévő másoktól kapott jutalmak függvénye volt. • Részlegesen elkötelezettek: egy vagy két szabadságmenetben vettek részt, de aktívabbak voltak, mint az előző csoport. • Teljesen elkötelezett csoport: legalább egy évig aktívan részt vettek polgárjogi harcban. A következő vizsgálatban azt a kérdést vetették fel: “ Van-e olyan azonosítható személyiség ‘típus’, amelynek megléte bizonyítja azt a hiedelmet, hogy bizonyos személyek egyszerűen jellemük révén altruisták?” Olyan személyeket választottak ki, akiknél fennállt az irgalmas szamaritánus alkat, vagyis olyanokat, akik állandóan részt vettek mások segítésében. Segítő viselkedésük nem volt konformista, valamilyen értelembe költséges volt a számukra és nemigen kaptak viszonzást. Húsz ilyen személyt találtak, majd keresték azt az öt személyt, akik a leginkább ilyen. A személyekkel kiterjedt interjúkat készítettek, ahol felvették velük a Rorschach és a TAT tesztet. Az interjú és a projektív vizsgálati adatokat ezután, abból a szempontból vizsgálták, hogy találnak-e olyan ismétlődő gondolatokat vagy témákat, melyek kapcsolatba hozhatók másokat segítő élettörténetükkel. Ezen személyek élettörténetének legtipikusabb mozzanata az volt, hogy korán elvesztettek valakit, s ezzel egy időben vagy közvetlenül ezután olyan személlyel találkoztak, aki következetesen segített másokat. Mind az öt személyt nagy veszteség érte két vagy három eves kora között. Az elvesztés élménye adta meg az érzelmi alapját az együttérzésre. Az altruizmus és etológia Két kérdés: vajon fellép-e az altruizmus más fajoknál is? Az altruizmus kapcsolatba hozható-e a gének működésmódjával? A híres angol etológus Hinde (1974) szerint az, hogy más fajoknál is megjelenik-e az altruizmus definíciójának függvénye. Hinde szerint a segítő viselkedés más állatoknál rögzített fajra jellemző válasz egy adott eseményre, s ilyen értelemben nem szándékos.
69
Ha az altruizmusnak fontos összetevője az empátia, akkor vannak jó bizonyítékaink amellett, hogy az empátia megvan más nem emberi fajoknál is (pl. csimpánzok). Válasz a második kérdésre: Egyesek szerint, mivel feltételezzük, hogy egy gén túlélési értéke miatt maradt fenn egy fajban, az érvelés úgy szól, hogy az altruizmusnak nem lehet genetikai alapja, s a társas szerveződés és civilizáció terméke kell legyen. Mások szerint azonban a társas viselkedés számos formája kapcsolatban van a gének működésével, s nincs ok arra, hogy ez nem így van az altruizmus esetében. A segítő viselkedés és az altruizmus külső, szituációs felfogásai E felfogás nem szükségszerűen tartja üres organizmusnak a személyt, a segítő viselkedés kialakulása, kiváltása s fenntartása szempontjából a környezeti támpontokat s ingereket hangsúlyozza. Latane és Darley (1970) híres vizsgálata a nem reagáló személyekről: Javarészt terepen végezték a kutatásukat. Egyetemistákat küldtek ki a közösségbe azzal, hogy kérjenek aprót, kérjenek segítséget pénzváltáshoz stb. Nem meglepő, hogy a kért segítség, a segítségkérés módja valamint az, hogy ki kérte a segítséget egyaránt befolyásolta a segítő viselkedést. A nők pl. sokkal inkább adtak segítséget. A veszély esetén nyújtott segítségnél mások jelenléte legátolja a segítési tendenciát, hiszen elsősorban a helyzetet kell veszélyhelyzetnek értelmeznünk. Nagy jelentőségű az a hatás, amit mások a cselekvési döntésért hozott személyes felelősségre gyakorolnak. Ebből a szempontból mások jelenléte a szerzők által “ felelősségeloszlásnak” nevezett jelenséghez vezet. Ha mások is jelen vannak a felelősség súlya nem egyetlen ember vállát nyomja, Minél nagyobb a jelenlévők száma, annál nagyobb annak esélye, hogy kínos helyzetbe kerülünk mások előtt, ha hibásan értelmezzük a helyzetet vagy helytelen lépések segítségével akarunk segíteni, s annál könnyebb az is, hogy feltételezzük, hogy valaki más fog segíteni, valaki olyan aki hozzáértőbb nálunk.
Kísérlet: Férfiak kérdőívet töltenek ki és közben füstöt szivárogtatnak a szobába. Ha egy fő volt bent 75% szólt, ha 3 fő bent és a 2 beavatott nem szólt, akkor csak 10%. Miért van az, hogy a személyiség tényezők jelentéktelenek? Először is “ a személy döntését befolyásoló szituációs erők oly erősek, hogy a veszélyhelyzettel találkozó személynek nincs ideje gondolkodásra, nagy nyomás alatt kell gyors döntést hoznia “. A második magyarázat szerint a személyiség tényezők egymással szembenálló módon hatnak, s így elmossák egymás hatását. A segíteni óhajtó lágy szívű személy szégyenlős is lehet. Kitty Genoese esete alapján kialakult fogalom: Genovese szindróma. Kitty Genovese-t fél óra leforgása alatt háromszor megtámadták, megölték. Ezt 38 fő látta is, de mégsem próbált senki segíteni. Latane és Darley döntési sorozat modellje - Észreveszi, hogy történt-e valami? - Amit észrevesz, veszélyes-e? - Elhatározza, hogy felelős-e? - Eldönti, hogy segítsen-e? - Ha igen, hogyan? M. Daniel C. Batson és Jay S. Coke - A segítő viselkedés empátiás motivációja Mind elméleti mind gyakorlati szempontból fontos a segítségnyújtás motivációjának a kérdése: ha megértjük, hogy mi motiválja az embert arra, hogy segítsen akkor gyakorlatilag úgy igazíthatjuk szocializációs eljárásainkat, hogy ezt a motivációt növelhessük. Az empátia Eredeti ógörög jelentése erős érzelem, szenvedély. Tudományos kifejezéssé Titchener tette 1897-ben, amikor a német Theodor Lipps által alkotott Einfühlung (beleérzés) fogalom angol fordításaként alkalmazta az esztétikai élmény folyamatának azon részére, amikor a befogadó figyelme önmagától teljesen eltávolodik, és egybeolvad a műélvezet tárgyával. Haidt (2003) szerint az empátiakutatási eredmények alapján megfogalmazható definíciója a következő: olyan érzelmi állapot, amelyet más személyek érzelmi állapota vagy helyzete vált ki, és összhangban van a másik személy által átélt érzelemmel. Ennek alapján az empátia szintén nem önálló érzelem, inkább a másik személy érzésének, helyzetének átélésére való képesség. (Felhívjuk a figyelmet, hogy az empátia tudományos meghatározása ennél bővebb és részletesebb, tartalmazza például a teljes odafordulást, és az élmény tudatos feldolgozását.) Haidt az empátiához hasonlóan a szimpátia vagy együttérzés fogalmát sem tartja e családba sorolhatónak, mivel annak lényegét is a másik személy érzelmi állapotára adott tükörreakcióban látja. Az egyetlen ide sorolható valódi érzelem Haidt szerint a részvét (angolul compassion), mivel ennél mind az érzelmi élmény jellege, mind a kiváltott cselekvési tendencia egyértelműen meghatározható.
70
Az empátia, mint kongruens emóció Az empátia abban az értelemben, ahogy mi használjuk, egy olyan emocionális állapot, melyet valamely más személy állapota vált ki, és ezzel az állapottal kongruens. Ez a definíció HEIDER írására épül. Az empátiát gyakran úgy definiáljuk, mint egy másik ember érzelmeire adott emocionális reakciót. Ebben a tanulmányban SCHACHTER (1964) emóció felfogását alkalmazzák, mely szerint egy adott emóció észleléséhez egy egyénnek fiziológiai arousalt kell észlelnie magán, és ehhez az arousalhoz hozzá kell ragasztania a megfelelő kognitív címkét. Eszerint tehát az empátia létrejöttéhez a másik ember állapotának látványa a megfigyelőben ki kell, hogy váltson vikariáló fiziológiai arousalt, és ezt kognitíven a másik állapotával kongruens módon kell címkézni. Az empátiás érzelem létének bizonyítékai Mielőtt kimondhatnánk, hogy az általunk definiált empátia létezik, meg kell bizonyosodnunk arról, hogy egy másik ember állapotának észlelése kiválthat vikariáló emocionális választ, és ez a vikariáló érzelem kongruens a másik feltételezett állapotával. Bizonyítékokkal BERGER (1962) gondoskodott. Kísérletében a résztvevők egy célszemélyt figyeltek meg amint az éppen egy feladat megoldásával foglalkozott. Elhitették a kísérleti személyekkel, hogy egy vizuális szignál bekapcsolását követően a célszemély elektrosokkot kap. Továbbá a célszemély keze vagy megrándult, vagy nem. A kísérlet minden résztvevőjét biztosították, hogy ő maga nem kap sokkot a vizsgálat folyamán. Berger feltételezte, hogy mind a fájdalmas inger jelenléte, mind a fájdalmas reakció szükséges ahhoz, hogy a megfigyelő arra következtethessen, hogy célszemély fájdalmat érez. Berger azt jósolta, hogy az elektrosokk mozgás feltételben résztvevők mutatják majd a legnagyobb fiziológiai arousalt, mivel csak ők következtethetnek arra, hogy a célszemély fájdalmat érez, s így csak náluk jöhet létre vikariáló emocionális válasz. Az eredmények elvárásainak megfelelően alakultak. Újabb kutatások: STOTLAN és SHERMAN (1969) azt találták, hogy azok az emberek, akik tanúi annak, hogy egy másik ember keresztülmegy egy általuk fájdalmasnak vélt eseményen, úgy jellemezték saját emocionális állapotukat, mint amelyben nőtt a feszültség és az idegesség. KREBS (1975) ehhez hasonlóan azt tapasztalta, hogy a megfigyelők rosszul érzik magukat, ha olyasvalakit látnak, akiről azt gondolják, elektrosokkot kapott, és viszonylag jól, amikor valakit jutalmat kapni látnak. Az empátia alternatív felfogása: A szempont-átvétel Az egyik nézet szerint az empátia kognitív folyamat. Eszerint az empátia egy másik ember szempontjának átvételét és a világ ő szemén át való látását jelenti. Egy szükséghelyzetben lévő személy nézőpontjának átvétele feltehetően növeli a szükséglet megértését és a csökkentésére irányuló cselekvés felé hat. A segítségnyújtás empátiás motivációja: Kétszakaszos modell A modell feltételezi, hogy (1) egy másik szükséghelyzetben lévő személy szempontjának átvétele az empátiás emocionális válasz fokozása felé hat, és, hogy (2) az empátiás emóció viszont növeli a másik személy szorultságának csökkentségére irányuló motivációt. Az első szakasz bizonyítása: A szempont átvétel növeli az empátiás emocionális reakciót Ezen feltevés vizsgálatára STOTLAND (1969) és KREBS (1975) kísérleti személyeiknek olyan célszemélyeket exponáltak, akik sejthetően fájdalmas, kellemes vagy semleges ingerre reagáltak. STOTLAND néhány vizsgálatában közvetlenül manipulálta a szempont átvételt azzal, hogy a személyeket vagy a szempont átvételére, vagy a célszemély mozgásainak megfigyelésére instruálta. Mind STOTLAND mind KREBS eredményei megerősítik azt a feltevést, hogy a másik szempontjának átvétele növeli annak örömére vagy fájdalmára adott emocionális reakciót. Amikor a célszemélyt fájdalom érte akkor azok a személyek, akiket a szempont átvételére instruáltak nagyobb fiziológiai arousalt mutattak, mint azok, akiket a mozgás megfigyelésére instruáltak. Azoknál pedig, akik hasonlónak vélték magukat a célszemélyhez nagyobb fiziológiai arousal jelentkezett, mint azoknál, akik nem vélték magukat hasonlónak. Az elvárásoknak megfelelően a szempont átvétel az empátiás emocionális választ növelte és nem csak egyszerűen azt, hogy a személy mennyire tudja elképzelni saját reakcióját. A második szakasz bizonyítása: Az empátiás emóció növeli a segítségnyújtás motivációját Az empátiás érzelem segítségnyújtásra gyakorolt hatásának vizsgálatára, arra van szükség, hogy az empátiás érzelem szintjét közvetlenül változtassuk anélkül, hogy más – a segítségnyújtás önmagukban is befolyásolni képes változók- ebbe belejátszanának. Ezen kritérium szem előtt tartásával vizsgáljuk meg azokat a kutatásokat, melyek az empátia-segítségnyújtás viszony feltárására irányulnak. KREBS (1975) meggyőző bizonyítékokat talált az empátiás emóció és a segítségnyújtás közti kapcsolat létezésére. Kísérletének minden résztvevője egy pontosan ugyanazt a viselkedéssort végrehajtó személyt figyelt meg. Néhány résztvevő olyan információt kapott a célhelyzetről, aminek révén elhitették velük, hogy a célszemély néha pozitív, néha negatív élményen ment át, (nagy hatás feltétel), másokkal azt hitették el, hogy az élmény érzelmileg semleges (kis hatás feltétel).
71
KREBS feltételezte, hogy a nagy hatás-hasonlóság feltételben résztvevő személyek éreznek nagyobb empátiát és ők készek inkább segíteni, mint a másik három feltételben résztvevők. HARRIS és HUANG (1973) egyik tanulmánya közvetlenebb bizonyítékot nyújt arra, hogy bizonyos fajta emóció a segítségnyújtás motivációját hozza létre, jóllehet nem biztos, hogy ez az emóció az empátia-e. PILIAVIN és PILIAVIN (1973) megfigyelése szerint az empátián kívül számos emóció léphet fel a szenvedés látványára: megriadás, sokk, félelem, undor és kíváncsiság. Denis Krebs: Az empátia és az altruizmus Az emberek számos okból segítik egymást. Ezek egy része lehet altruisztikus, a másik része egyáltalán nem az. Számos kutató vetette fel, hogy bizonyos körülmények között az emberek társaik örömeiben és bánataiban vikariáló módon osztozkodnak. Ha tényleg igazolni lehetne, hogy az emberek empatizálnak másokkal, ebből arra lehetne következtetni, hogy vannak olyan helyzetek, melyben a személynek a legjobb érdeke az lenne, hogy áldozza fel saját közvetlen nyereségét annak érdekében, hogy másokat segítsen. A tudósok az altruizmust úgy határozták meg, mint olyan segítő viselkedést, melyet nem a jutalom elvárása motivál. Mint KREBS (1970) rámutatott, az altruisztikus viselkedés meglétét ilyen definíció mellett sosem lehet igazolni, hiszen ebben az esetben a nullhipotézis igazolására vállalkoznánk. (vagyis a jutalomelvárás hiányának megállapítására). Két újabb vizsgálat alakított ki olyan feltételeket, melyek célja empátia kialakítása, s hatásának vizsgálata a segítő viselkedésben. TAGIURI (1969) kimutatta, az empátia korábbi vizsgálatai tele vannak mérési műtermékekkel. A legjelentősebb próbálkozást STOTLAND (1969) és munkatársainak vizsgálatsorozata jelenti. STOTLAND két alapvető empátiás helyzetet teremtett: bátorította a kísérleti személyeket arra, hogy azonosuljanak egy előadóval”, mivel azt a benyomást keltette bennük, hogy hasonlítanak hozzá, valamint elhitette velük, hogy az előadó örömöt s fájdalmat él át (meggyőzte őket arról, hogy egy “diatermiás” gép hőt termelt, ami a szereplő kezeinek kellemes vagy kellemetlen volt). Stotland kísérleti személyeinek empátiás válaszait úgy kvantifikálta, hogy megmérte érzelmi reakcióik pszichofiziológiai kísérőit, s megkérdte őket arra, hogy írják le érzelmi állapotukat. STOTLAND kiinduló vizsgálatai hasznos keretet adtak az empátiás reakciók mérésére.
72
II/6. tétel. Az érzelemkifejezés biológiai vonatkozásai, patológiás jelenségek. Az alexithymia. (Jelentős átfedés az II./4. tétellel) Biológiai vonatkozások Egyes nem verbális jelzések, pl. az arckifejezések, az érzelmi állapotokról szóló információk erősen specializált és kulturálisan egyetemes hordozói. Az érzelmi kifejezések kultúrákon átívelő hasonlósága azt veti fel, hogy van valami veleszületetten közös az érzelmek fiziológiáját illetően. Ennek vizsgálatára Ekman, Levenson és Friesen (1983) a következő kísérletet végezték: hivatásos színészeknek és az arc tanulmányozásával foglalkozó kutatóknak megmondták, hogy melyik arcizmukat feszítsék meg és tartsák úgy tíz másodpercig, miközben mérték a személyek szívritmusát, ujjhőmérsékletét és bőrellenállását. Az arc- izommozgások a meglepődés, undor, szomorúság, harag, félelem és öröm kifejezésének, illetve érzelem- tői független mozgásoknak feleltek meg. Az eredmények alapján látható, a harag, a félelem és a szomorúság esetén jobban nőtt a pulzus, mint a másik három érzelemnél, de csak a haragnál nőtt a hőmérséklet is. A szomorúság esetén viszont a bőrellenállás csökkent le jelentősen. Az eredmények azt mutatják, hogy az akaratlagosan felvett érzelmi arckifejezés olyan fiziológiai mintázatokat hoz létre, amelyek az adóit érzelemre jellemzőek. Ez azt bizonyítja, hogy legalább néhány érzelem kifejezésének biológiai alapja van. Érzelemkifejezés és az agy Neurológusok tapasztalták, hogy a jobb agyféltekén sérültek, jobban viselték sérülésüket, mint a bal agyféltekés sérültek, akik depresszióba is zuhantak. Tukcer, Watson és Heilman (1977) bal, jobb sérültekkel és kontroll személyekkel olvastattak fel semleges mondatok, azzal a paranccsal, hogy kül. érzelmi színezettel: vidám, szomorú, mérges és semleges hangnemben olvassák fel. A jobb féltekei sérültek mindet érzelmek nélküli monoton hangon olvasták fel. További információ: Affektív pszichológia 361-365.o. Univerzális érzelemkifejezések Darwin: Főleg állatokat, gyerekeket, elmebetegeket vizsgált (“tiszta” érzelemkifejezés). Elsőként alkalmazott fényképeket. Megállapította, hogy az érzelemkifejezések többsége öröklött mintázatú és eredetileg valamilyen túlélési értéke volt. Ekman: 5 országban mutogatott alapérzelmeket ábrázoló fényképeket és helyesen azonosították az érzelmeket. Az univerzális érzelemkifejezések vakoknál is megjelennek. Meltzoff & Moore: Néhány hetes újszülöttek utánoznak érzelemkifejezéseket (bár vitatott, hogy megvan-e a belső érzelmi átélés is). Molnár: Idővel maga a gyerek is provokál (pl. nyelvöltés). Faciális feedback hipotézis Lásd: II/3. Tétel. Arcizmok Ekman: Megnyilatkozási szabályok (az arckifejezés társas etikettje); rés = beüt a spontán arckifejezés. - mimikai izmok: az arcbőrre, kötőszövetre tapadnak. (Szem-, száj-, orr körüli izmok, fejtetői izmok.) Az egyedfejlődésben a 2. branchiális ívből (kopoltyú nyoma) származnak. A VII. agyideg – nervus facialis – innerválja. - rágóizmok: csontokra és inakra tapadnak. (Musculus masseter, temporalis, pterygoideus internus, pterygoideus externus.) Elsődleges funkciójuk nem az érzelemkifejezés, habár reagálnak az érzelmekre. Az 1. branchialis ívből jönnek létre. Az V/3 agyideg – n. mandibularis (a nervus trigeminus egyik ága) – idegzi be. Az alsó és felső arcfél beidegzése abban különbözik, hogy az alsó arcfél ellenoldali beidegzésű, a felső kétoldali. Így az egyik agyfél sérülése a másik oldali alsó arcfelet érinti, miközben a felső arcfél viszonylag sértetlenül működhet. De az ellenoldali beidegzés, finomabb mozgásokat tesz lehetővé: a száj két oldalát könnyedén tudjuk külön mozgatni akaratlagosan, de pl. a szemöldököt nem. Az arc a motoros kéreg (homloklebeny) oldalsó felszínén reprezentálódik nagy területen> finom motoros beidegzés. A felső motoros pályák (agyidegmagvakig) eltérnek az érzelmi és akaratlagos mozgások esetében. Az akaratlagos mozgások impulzusai a kérgi mozgatórendszerből indulnak és a piramis pályán jutnak a faciális magig. Az érzelmi arckifejezések impulzusa az extrapiramidális mozgatórendszer képleteiből ered. Bizonyítékok: - Mozgatókérgi sérülés után a beteg akaratlagosan nem tudja a sérüléssel ellenoldali arcfélen a száját elhúzni, de ha mulatságos képet lát, szabályos kétoldali mosolyt produkál.
73
- Bazális ganglionok sérülésénél mimetikus arcbénulás. Akaratlagosan tudja mozgatni az arcizmait, de a spontán érzelemkifejezések eltűnnek. - Az agykéreg és a faciális mag közötti (corticobulbáris) utak sérülésénél. Nem érzelmi, önkéntelen nevetési vagy sírásrohamok léphetnek fel. Úgy tűnik, hogy ezek a rostok a kérgi befolyás révén gátolják az érzelmi kitöréseket, mivel ezeknél a betegeknél nem működnek. Az arckifejezések neuropszichológiája Az arckifejezések az arcbőr és a kötőszövet sztereotip mozgásai az arcizmok bizonyos kombinációkban történő összehúzódásának nyomán. Az érzelmek a testünkben sehol sem különülnek el annyira világosan egymástól, mint az arcizmok összehúzódási mintázatában, hiszen az arcnak nagyon fontos szerepe van a kommunikációban. Az arckifejezések mérésére, leírására - eleinte szubjektív ítéletek alapján. Pl. Campbel, 1978: mondják meg két arc közül melyik látszik boldogabbnak. Nem világosak a kritériumok. - bőrmozgások jellemzése: Blurton-Jones, 1971, az arckifejezéseket kilenc anatómiai összetevőre bontották fel (pl. szemöldök helyzete, száj alakja). - arcizmok működése alapján történő leírás: részletesebb leírást tesz lehetővé, közvetlenebbül tükrözi az idegrendszeri tevékenységet. Több ilyen kódrendszert is kidolgoztak. Ekman: Facial Action Coding System = FACS: akciós egységekre (AU) bontja az arckifejezéseket, melyek az arc valamely részének diszkrét elmozdulásai. Egy akciós egység létrehozásáért több izom is felelős lehet. Izard: Maximálisan Elkülönítő Arcmozgás Kódolási Rendszer = MAX): Kevésbé részletező, csak olyan változásokat rögzít, amely különböző érzelmekhez kapcsolódik. 9 alapvető érzelmi kifejezést ír le. - affektogrammok: Izard módszere, hogy az arckifejezéseket grafikusan ábrázolják, az arckifejezések tartalmának megjelenítésével egy adott időszak alatt. - Elektromyograph (EMG): izompotenciálok mérése. Azért lényeges, mert az arcizmok gyakran akkor is reagálnak az érzelmi állapotokra, ha az arcbőr nem mozdul. - Videofelvétel. A megfigyelések megbízhatóságát növeli, újra ellenőrizhető Kérgi és kéregalatti jegyek elkülönítése A kérgi szabályozás alatt álló folyamatok ált. nem veleszületettek, tanulni kell őket. Pl. a kimutatási szabályok, kultúraspecifikus nemi különbségek. (Pl. a nyugati kultúrában a nőknek gátolni kell a dühkifejezést, és félénknek kell mutatkozniuk, a férfiaknak a félelemkifejezés tiltott, viszont az agresszív viselkedés nem. A valódi érzelmi arcmozgások kéregalatti irányításúak. Már kora csecsemőkorban adottak, sztereotipizáltak, nem hajlékonyak Aszimmetria és féltekei különbségek A bal arcfél dominál az érzelemkifejezésben. Elfogadottá vált, hogy ennek az oka, hogy az érzelmek a jobb féltekében lateralizálódnak. Mivel az érzelmek kéregalatti területekhez is kapcsolódnak, és ott nem jellemző a kétoldaliság, más magyarázatokat is kerestek: - Az érzelem gátlásában nagy a bal agyfél szerepe> jobb arcfél jobban gátlódik. (Mivel a pozitív érzelmek esetében kisebb az aszimmetria, lehetséges, hogy a pozitív érzelmeket kevésbé gátolja.) - Csak azért találtak bal oldali dominanciát, mert a kísérleti helyzetek erőltetettek voltak, így az akaratlagos arcmozgások jelentek meg, amelyek kérgi eredetűek, így lateralizáltak. E magyarázat szerint spontán helyzetben nincs aszimmetria az érzelem arckifejezésében. Érzelemkifejezés patológiája Patológiás Sírás és nevetés Patológiás sírás és nevetés, amik mögött nincsenek érzelmek, a személy sírási vagy nevetési rohamokat él át. Reflexszerűen hirtelen jelentkezik, és hirtelen szűnik meg. Szervi-idegrendszeri, kéreg alatti károsodás következményei. A patológiás (kóros) vagy kényszersírás valamilyen szervi központi idegrendszeri károsodás (pl. agyi keringési zavar vagy sclerosis multiplex) tünete. Itt a sírás automatikusan, reflexszerűen, rohamokban jelentkezik, kiváltó ok nélkül, úgy, hogy közben a beteg nem él át olyan érzelmeket, amelyek megmagyaráznák a sírást.
Alexithymia Alexitímia: görög eredetű szó (a-fosztóképző, lexis-szó, thymos-érzelem), jelentése: nincs szó az érzelmekre--> normál érzelmi reakciók azonosításának és szóbeli kifejezésének képtelensége A megfigyelt jellegzetességeket a személyiségfejlődés megrekedésére vezették vissza (Nemiah és Sifneos) Alapvetően három jelenséget értettek a fogalom alatt:
74
1) nehézségek az érzelmek leírásában és differenciálásában; 2) érzésekre utaló fantáziák hiánya; 3) külső környezetben lévő objektumok és események részleteivel való túlzott foglalatoskodást tükröző gondolattartalmak. Az alexitímia fogalmán tulajdonképpen ma is azokat a jelenségeket értjük, melyeket a korai szerzők megfogalmaztak: 1) nehézségek az érzelmek felismerésében és leírásában; 2) nehézségek az érzelmek és az emocionális arousal testi jelei közötti különbségtételben; 3) korlátozott képzeleti tevékenység, melyet a fantázia szegényessége jelez 4) kifelé orientált kognitív stílus Az alexitímiát kezdettől deficitként, az érzések megélésének hiányaként tekintették, nem pedig az intrapszichés konfliktusokból származó negatív érzésekkel szembeni elhárításként Avtraumán átesett személyeknél is alexitímiás jellegzetességeket észleltek, ami arra a következtetésre vezette a kutatókat, hogy kétféle alexitímia létezését feltételezzék: – az elsődleges alexitímia személyiségjellemző, – a másodlagos alexitímia bizonyos állapotokra adott reakció, amely védekezésként jelenik meg. Ma is bizonytalan kérdés az alexitímiával kapcsolatban az, hogy vajon személyiségvonásról, vagy bizonyos körülmények között megjelenő zavarról van-e szó. Az érzelmek kifejezésének és mások érzelmei megértésének zavara, az alexitímia, gyakran fellelhető az obesitasban és az anorexiában szenvedő betegeken. Az alexitímia vizsgálatára nem állt rendelkezésre magyar nyelvű tesztcsomag. Ezért a nemzetközi gyakorlatban használt Torontói Alexitímia Skála (TAS-20) magyar nyelvű változatát készíték el, és közel 300, egészséges magyar egyetemista mintán különböző statisztikai eljárásokkal igazolták a teszt megbízhatóságát. Ezzel lehetővé válik egy új, alexitímiát vizsgáló eljárás alkalmazása Magyarországon is obesitasban és anorexiában szenvedô betegeken. Nem ismerik az örömöt, a bánatot és ritkán lesznek mérgesek. Ez a jelenség egyre gyakrabban foglalkoztatja a pszihológusokat. A legújabb becslések szerint minden hetedik ember szenved érzéketlenségtől. Az agykutatók néhány éve foglalkoznak a témával. Az érzelmeink az agy mélyében, a limbikus rendszerben keletkeznek. Az érzések felismeréséhez arra van szükség, hogy a homloklebeny elemezze az információt. Egy párizsi egyetem kutatócsoportja mutatta ki, hogy az alexithimiában szenvedők esetében ez a két agyrész nem kommunikál egymással megfelelően. Az alexithimia oka a korai gyerekkorban keresendő. A csecsemők nem asszociálják érzelmeiket koncepciókra, mint az öröm vagy a bánat. Először ők is csak a test reakcióit veszik észre, a könnyeket a szemben vagy a libabőrt a karon. Csak később tanulja meg, hogy a test reakcióit összefüggésekbe helyezze el, felismeri, hogy más emberek is hasonló dolgokat tapasztalnak meg. Így válik szociális, öntudatos emberré. Ebben a fejlődési szakaszban döntő szerepe van a nevelő személynek. Az anya megkérdezi: örülsz, vagy miért vagy szomorú stb. Így az érzelmeket nevén nevezi ami által a gyerek később könnyebben azonosítja és tudatja másokkal az érzelmeit. Ez alatt az információ a limbikus agyból, az érzelmek keletkezési helyéről a homloklebenybe vándorol, ahol azt kategorizálja az agy. Ha azonban a nevelő maga is alexithimiában szenved, vagy depressziós, vagy labilis egyéniség, fennáll a veszélye, hogy a gyerek számára szűkös információval szolgálnak az érzéseiket illetően. Az így felnőtt embernek a későbbiekben is nehézségei lesznek az érzések azonosításában és megnevezésében. Ekkor a felnőtt úgy viselkedik, mint a csecsemő, csak a testi reakciókat érzékeli de nem képes azokat mentálisan feldolgozni és kifejezni. Az alexithimiás felnőttek körében gyakori az érzelemmentes gyerekkori környezet, a bizonytalan kapcsolat az anyához.
75
II/7. Az érzelmek észlelése, nonverbális szenzitivitás, empátia. A pszichológia egyik tartós koncepciója, hogy a társas kapcsolatokban nagyon fontos az a készség, hogy másoktól pontos információt szerezzünk. Ennek a készségnek sok neve van: empátia, szociális érzékenység, szoc. Ügyesség, szoc intelligencia. Sajnos ennek a készségnek a mérése egyelőre nem igazán sikeres, aminek nem kis részben az az oka, hogy az empirikus vizsgálatok sorozatából nem rajzolódott ki még a társas jártasságot pontosan körülhatároló egységes definíció. A szociális érzékenység képességét megpróbálták újrafogalmazni a nem-verbális felfogóképesség keretén belül, azaz mennyire képes valaki dekódolni mások nem-verbális jelzéseit. BUCK: A kísérleti személyek érzelmi töltésű diákat néztek meg, és leírták érzelmeiket. Eközben titokban videóra vették őket. Az így készített felvételeket a „fogadó” ksz.ek hang nélkül visszanézték és megítélték, h sztük a küldők kellemes v kellemetlen diát néztek. Az eredmények segítségével definiálhatóvá vált a kommunikációs (küldő és fogadó) pontosság fogalma: A küldő pontosság akkor nagy, ha sokan azonos módon ítélik meg ugyanazt a kifejezést, személyt. A jó fogadó pontosságot az jelzi, ha a személy sok küldő/helyzet megítélésekor hoz pontos ítéleteket. A küldő pontosság jellemzői: Stabil, egydimenziós biológiai alapokhoz köthető egyéni vonás, amelyben nemi különbségek is kimutathatók( a nők jobban kifejezik érzelmeiket). Óvodáskorban a 2 nem között még nincs kül. Biol.i alap: a jobb-félteke sérültek esetében a pontosság romlik. Az extraverzió és az önértékelés pozitívan, az érzelmi ingerre adott GBRés szívritmusváltozás viszont negatívan korrelál a küldő pontossággal. A küldőképességet a biol.i alapú temperamentum alapozza meg, amit ezután a szociális tanulás befolyásol: férfiaknál ált. a félelem, nőknél az agresszió kifejezése gátlódhat könnyebben. A fogadóképesség egyéni vonás jellegét nem tudták egyértelműen bizonyítani. Sok mérési módszer van, megbízhatóságuk is jó, mégsem korrelálnak magasan egymással. A mérési módszerek mindegyike az alábbi elveken alapul: 1. a nem-v. fogadóképesség azzal a képességgel kapcsolatos, h mások állapotát nemv jelzőmozzanatokon keresztül dekódoljuk 2. ezt úgy vizsgáljuk, hogy az embereknek nem-verbális viselkedésmintákat adunk, kérdéseket teszünk fel ezekről, és meghatározzuk mennyire pontosak a válaszaik. A nem-verbális érzékenységet Pons-teszttel mérhetjük. A Pons teszt 20 érzelmi helyzetet játszik el egy személy (1 nő), ezeket kell megítélni a ksz.-nek. Pl bocsánatot kér, vevőt szolgál ki, egy barátja haláláról beszél stb. Az érzelmi helyzetek a dominancia-szubmisszió, pozitív-negatív dimenzió mentén is változnak. Minden helyzet 11x szerepel. A szerzők 11 non-verb. csatornát különítenek el: Vizuális csat-k: 1.arc, 2.test(nyaktól térdig),3. alak(arc+test) Auditív csat-k: 4.random módon összevágott hang,5.tartalomszűrt hang Vegyes vizuális és auditív csat-k: 6-11. a fentiek kombinációi =>a vizuális csat dekódolása nincs feltétlenül kapcsolat az auditív csatorna dekódolásával. A nők a PONS tesztben is átlagosan jobban teljesítenek Az életkor előrehaladtával a PONS-tesztben mutatott teljesítmény javul, a középiskolások már felnőtt szinten teljesítenek. Kulturális különbségek: Minél jobban hasonlít egy kultúra az amerikaira, annál jobbak a megítélési átlagok, a fenti különbségek megtartásával. Módszertani problémák: 1. az érzelmek eljátszottak, nem valósak 2. csak egyetlen nőnemű személy szerepel a felvételen 3. 11xi bemutatásnál elvileg emlékezhet a ksz az előzőekre A dekódolóképességet meghatározó mögöttes tényezők: 1. tanult, kultúrától függő dekódolási szabályok, tapasztalatok, amelyek hatására a személy nem-verbális felfogóképessége változik 2. Megtanulhatjuk, h figyeljünk bizonyos nemv jelzések értelmezésére, és ne figyeljünk más jelekre
76
3. a dekódolási szabályok függnek a figyelemtől és az értelmezéstől : értelmezni csak akkor tudom ha figyelem, de ha figyelem, nem biztos h jól értelmezem. A figyelemhez kapcs. Kérdés. A nemv dek. Képességben a figyelem v a szándékos f. a döntő inkább. =>kísérleti helyzetben: szándékos f., életben: spontán f. dominál 4. ha idegeneket ítéltetünk meg, ezzel csak az általános fogadóképességet mérjük, egészen más lehet annak a megítélése akivel ténylegesen kapcsolatban vagyunk,pl: Anya a gyerekét pontosabban dekódolja mint más idegen gyereket Egyedi kommunikációs mintázatok lehetnek jelen, ez a hozzátartozók dekódolását segíti elő 5. a nemv. Fogadóképesség interakciós lehetőségét sem szabad szem elől téveszteni: a személy úgyis meghatározhatja annak a valószínűségét, h fontos, másoktól jövő jelzőmozzanatokkal találkozzon, h fontos jelzőmozzanatokat küld A saját érzelmek észlelésének képessége A saját érzelmek észlelési képességének központi jelentősége van az érzelmek tudatosítása szempontjából. Az érzelmek tudatosításának alapvető feltétele, hogy a személy helyesen ismerje fel és helyesen azonosítsa a saját érzelmeit. A fejlett érzelmi intelligenciával jellemezhető gyermek legtöbbször tudatában van annak, hogy éppen milyen érzelmet él át. Tudatában lenni érzelmi állapotainknak nemcsak a szubjektív élményállapotaink szavakkal történő címkézését jelenti, hanem az azokkal kapcsolatos ok tulajdonításokat is magába foglalja.
Sok szempontból kritikus, hogy hogyan értjük meg szubjektív élményállapotainkat. Az a gyerek, aki tudja mit érez, tisztábban fogja látni, hogy mit akar. Továbbá, az érzelmek tudatosításának képessége kritikus a gyermek/serdülő én-fogalmának alakulása szempontjából, mivel bizonyos érzelmi tapasztalatok az ént sérülékennyé teszik az interperszonális szituációkban (Saarni és mtsai, 2006). A másik személy érzelmeinek észlelési képessége A másik személy érzelmeinek helyes felismerése képezi az empátia képességbázisát. Az empatikus gyerek képes pontosan olvasni mások érzelmeiben. Az empátia olyan azonnali érzelmi válasz, amit a megfigyelő a másik személy érzelmi állapotára válaszul tapasztal meg. Alapja az a képesség, hogy felvegyük a másik személy perspektíváját és megtapasztaljuk mintegy „másodkézből” azt az érzelmet, amit a másik személy éppen átél. A mások nézőpontját átvenni képes gyermek tud csak osztozkodni a többi gyerek érzéseiben, tud együtt örülni velük, vagy képes átélni mások elesettségét. A nézőpontátvétel alapvetően szükséges a kortársakkal és a felnőttekkel való pozitív kapcsolat kiépítéséhez, és az együttműködés alapjait fekteti le. A mások érzelmeinek pontos észlelése alapozza meg annak elsajátítását, hogy képesek legyünk együttműködni másokkal, hogy elfogadtassuk magunkat egy csoportban. Az empátia kombinálódva a felelősségérzettel valószínűsíti a hatékony és önzetlen segítségnyújtást. Az empátia hiánya ugyanakkor magatartási problémákkal jár együtt és kínos társas helyzeteket eredményez. Ennek egyik formája amikor a személy sztereotíp módon reagál egy másik személyre, ahelyett, hogy egyedi lénynek tekintené azt (Saarni és mtsai, 2006). Az érzelmek észlelése Az érzelmek észlelése, illetve kifejezésének képessége (magunk és mások érzelmeinek értékelése). Az érzelmileg intelligens személy: • Tudja, mikor mit érez ő maga, vagy a másik ember. • Azonosítja és képes egymástól megkülönböztetni olyan érzelmeket, mint a harag, buntudat, félelem, vagy a szeretet. • Abban is különbözünk, hogy mennyire világosan fejezzük ki érzelmeinket. Vannak, akik pontosan meg tudják fogalmazni aktuális érzéseiket, mások kétértelmu jelzéseket küldenek az emberek felé. • Minél biztosabb valaki az érzéseiben, annál határozottabban irányítja életét, mert annál egyértelmubb számára, hogy hogyan viszonyul ténylegesen az adott helyzethez, személyes döntéseihez, vonatkozzanak azok a házasságára, a munkavállalására vagy a hétvégi programra. • Érzelmileg teljesen sivárnak tunhet valaki csupán azért, mert nem tudja azonosítani, s ezért kifejezni sem mindazt, amit érez, pedig biztos, hogy ő is érez. Empátia lásd: II/5. tétel. Pozitív érzelmek: szeretet, altruizmus Empátia, mint nem specifikus hatótényező A Rogers-i humanisztikus terápia egyik alapeleme, hogy a terapeuta ne csak kongurens és teljes elfogadást mutató legyen a kliens irányában, hanem empatikus is. A terapeuta gyakorlott kell legyen a kliens saját világának pontos empátiás megértésében. A változások létrehozásához elengedhetetlen, hogy átérezze a beteg személyes jelentéseinek belső világát akárcsak a sajátját, közben azonban egy pillanatra sem vesztve el a mintha minőséget, egyszóval, hogy legyen empátiás képessége. Érezze át a beteg dühét vagy félelmét vagy azt az élményét, hogy üldözik, de ne engedje, hogy saját dühe, félelme vagy gyanakvása belekeveredjen ebbe. Ez a fajta megértés rendkívül ritka.
77
II/8. tétel Az érzelmek és az emlékezés kapcsolata Ahhoz, hogy megérthessük az érzelmek emlékezetre gyakorolt hatásait, először arról kell néhány szót ejteni, hogy általában hogyan működik az emlékezet. Az eddigi talán legfontosabb emlékezetvizsgálat Bartlett nevéhez fűződik. Jelentésteli anyagokat, képeket vagy történeteket adott embereknek, amelyekre emlékezniük kellett, aztán megkérte őket, hogy idézzék fel ezeket, amennyire pontosan csak tudják, rögtön a bemutatás után és hosszabb idő, akár hét év elteltével is. BARTLETT azt a következtetést vonta le, hogy amikor egy verbális beszámolóra emlékezünk, a szavak sohasem pontosak. Amit észlelünk, azt asszimiláljuk saját jelentésstruktúránkhoz, amit Bartlett sémának nevezett el: ez nagy mennyiségű általános tudást tartalmaz. Amikor felidézésre van szükség, a személy vesz néhány fontos részletet, amire emlékszik, és egy általános érzelmi hozzáállást, és a séma alapján megkonstruálja, mi lehetett a történet. Az érzelemkutatás egyik kérdése a következő: az intenzív érzelmek növelik, vagy csökkentik az emlékek pontosságát? LINTON vizsgálata, amelyet saját emlékein végzett. Hat éven keresztül naponta legalább két jelentős eseményt jegyzett fel röviden kartotékcédulákra. Minden kártya hátoldalára ráírta a dátumot. Minden eseményt osztályozott annak érzelmi kiugrósága szempontjából is. Minden hónap végén eseménypárokat tesztelt az emlékek egész tárából, hogy kiderítse, emlékszik-e arra, hogy milyen sorrendben történtek, és újraértékelt minden eseményt az érzelmi kiugróság szempontjából. Azt találta, hogy azok az események, amelyek történésük idején jellegzetesnek tűntek, évente kb. 5 %-os arányban elvesztek emlékezetéből. Ahhoz, hogy az esemény különálló emlékekként jól felidézhető legyen, nemcsak jellegzetesnek kell lennie történése időpontjában, hanem egyedinek is. Azoknak az eseményeknek az esetében, amelyek életritmusa részévé váltak, a jellemző epizodikus emlékek elvesztek, és átalakultak szemantikai emlékekké. Pontosan azok a vonások teszik az eseményt jellegzetessé az emlékezetben, amelyek érzelmi jelentőséggel ruházzák fel: fontossága egy cél szempontjából, szokatlansága, előre jelezhetetlensége és a kezeléséhez szükséges képességek hiánya. WAGENAAR (1986) megismételte Linton vizsgálatát. Egy éven keresztül mindennap feljegyzett egy eseményt saját életéből. Standard űrlapokat állított össze, és minden esemény mellé feljegyezte, hogy kit érintett, mi volt az, hol történt, és mikor. Minden eseménnyel kapcsolatban leírt egy döntő fontosságú részletet is, és három skálán osztályozta az eseményt: kiugróság, érzelmi bevonódás, és kellemesség szempontjából. Öt év alatt az események kb. 20 százalékát felejtette el. Wagenaar azt találta, hogy általában az érzelmi bevonódással járó eseményekre jobban emlékezett, mint azokra, amelyek nem jártak érzelmi bevonódással, és a kellemes események felidézése jobb volt, mint a kellemetleneké. Érzelmi bevonódás és szemtanú vallomása A szemtanúk vallomásában általában vannak tévedések. A természetes vizsgálatok nem teszik lehetővé egy valódi esemény teljes igazolását, az ilyen vizsgálatokat ezért laboratóriumi kísérletekkel egészítik ki a kutatók, még akkor is, ha ezekben soha nem érhető el ugyanolyan fokú érzelmi megrázkódtatás és bevonódás. CHRISTIANSON ÉS LOFTUS öt kísérletről számolnak be, amelyek során Svédországban és az USAban 397 diák nézett meg 15 színes diát arról, hogy mit láthat egy személy, aki elindul otthonról, és munkába megy. Mindegyik dián volt egy központi és egy széli részlet. A döntő fontosságú nyolcadik diának 3 változata volt. A semleges változatban a központi részlet egy nő volt, aki az úton, éppen egy autó előtt biciklizett. A szokatlan változatban a nő az autó előtt sétált, és a biciklit a feje tetejére állítva vitte a vállán. Az érzelmi változatban a nő az út szélén feküdt egy felfordult bicikli mellett, éppen egy autó előtt, nyilvánvalóan megsérült és vérzett. A nő kabátja minden esetben kék vagy bézs színű volt. A széli részlet egy távoli autó. A kutatók azt találták, hogy azok a személyek, akik a nyolcadik dia érzelmi változatát látták, jobban emlékeztek a kép központi részleteire, mint azok, akik a semleges változatot látták. Ezzel szemben az érzelmi változat széli részletére rosszabbul emlékeztek, mint a semleges változat esetében. Összességében azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az emberek mind a való életben, mind a laboratóriumban jobban emlékeznek az érzelmileg kiugró dolgokra, mint a semlegesekre. Kimutatták, hogy ha az esemény fontos egy személy számára, és ha narratív formában meséli el, a történeteket akár 3 éves gyerekek is figyelemreméltó pontossággal képesek felidézni, és ellenállhatnak az események felnőttek általi eltérő felidézéseinek. Az emlék azonban még így sem tökéletes. Hangulati hatások az emlékezetben Íme egy példa azoknak a laboratóriumi vizsgálatoknak a világából, amelyekben a szelektív figyelem és az emlékezet társas ítéletekre gyakorolt hatását vizsgálták: BARON (1987): azonos nemű emberekből álló párokat hívott be egy olyan vizsgálatra, amelyben benyomásokat kellett kialakítani. A pár egyik tagja egy diák, valódi kísérleti személy, a másik a kísérletvezető segítője volt. Egy állásinterjút játszattak el velük, melynek tétje
78
egy vezetői gyakornoki állás betöltése volt. A hallgatót látszólag véletlenszerűen választották ki arra, hogy kettejük közül ő legyen a kérdező, a segédet választották interjúalanynak. Miközben a segéd a kérdéseket tanulmányozta, a kísérletvezető a hallgatónál boldog vagy szomorú hangulatot váltott ki azzal, hogy megoldandó problémákat adott neki, és azt mondta, hogy sokkal jobban vagy átlagos szinten, vagy sokkal rosszabbul teljesített, mint a többiek. Az interjú során a kérdezőnek előre megadott hat kérdést kellett feltennie, a kérdezett ugyanazt az előre megadott hat választ adta a kérdésekre, de kevert sorrendben. Az interjú után a kérdező a munkával és személyiségdimenziókkal kapcsolatos skálákon osztályozta a kérdezettet. Jó hangulatban hajlamosak voltak azt mondani, hogy alkalmaznák, de ha levertek voltak, negatívabban ítélték meg, és azt mondták, hogy valószínűleg nem vennék fel a személyt a munkára. A hangulatfüggő emlékezet jelenségéről kiderült, hogy nem olyan robusztus és széles körű, mint ahogy azt feltételezték. Könnyebben megjelenik boldog, mint szomorú hangulatok esetén, életszerű körülmények között, mint mesterséges feladatokban, inkább megmutatkozik, ha két hangulatot állítanak szembe, mint ha csak egy hangulatot és egy semleges állapotot vizsgálnak, és erősebb hangulatoknál nagyobb a hatás, mint enyhéknél. 1975-ben Lloyd és Lishman: depressziós betegeket arra kértek, hogy egy semleges szavakból álló lista alapján idézzenek fel önéletrajzi emlékeket. Minél depressziósabb volt a beteg, annál gyorsabban tudott kellemetlen emlékeket felidézni. Hangulati állapotfüggőség és hangulati kongruencia Hangulati állapotfüggőség: minden élmény, amit egy adott hangulatban él át valaki, könnyebben felidézhető lesz, ha a személy újra ugyanolyan hangulatba kerül, függetlenül attól, hogy az átélt élmény kellemes, kellemetlen vagy semleges volt. Hangulati kongruencia: feltételezi, hogy egy adott hangulat olyan emlékeket hív elő, amelyek konzisztensek ezzel a hangulattal. Pszichogén amnézia Szörnyű eseményre teljesen amnéziás lesz a személy. Erőszakos bűncselekményeknél nem ritka az ilyen jellegű amnézia, különösen gyilkosságoknál, ahol az esetek 30-40 százalékánál fordul elő. Rokon jelenség a “fugaállapotokban” fellépő pszichogén amnézia, amikor a személy hirtelen elveszti identitását és gyakran elvándorol otthonról, megszokott környezetéből. Gyakran elvész az identitás az önéletrajzi emlékezet nagy részével. A pszichogén amnézia kezdete majdnem mindig valamilyen stresszel, traumatikus élménnyel hozható összefüggésbe s ilyen esetekben az amnézia a stressz előli menekülés eszközének tekinthető. GORDON BOWER és munkatársai: hipnózisban vidám vagy szomorú hangulatba hozták kísérleti személyeiket és így olyan hatásokat tudtak előidézni, melyeket eredetileg az állapotfüggőségnek tulajdonítottak. Kísérleteik azt jelzik, hogy a hangulat fontos szerepet játszik az asszociációs kontextus megteremtésében, tehát azok az élmények, amelyeket szomorú hangulatban élt át valaki, egy későbbi szomorú hangulatban sokkal könnyebben felidézhetők, mint a vidám hangulatban. Freud motivált felejtés Freud az emlékezeti kihagyásokat összefüggésbe hozta a motivációval és az attitűddel, azt feltételezvén, hogy “ezeket az eseteket a mások iránti szokatlanul nagyfokú és be nem vallott megvetés motiválja”. Az érzelem hatása az eseményemlékre és az implicit érzelmi emlék Mindennapi tapasztalatunk, hogy az erős érzelmekkel kísért eseményekre általában kiemelkedően jól emlékszünk. Erre példával szolgálnak azok az önéletrajzi emlékezeti kutatások, amelyek naplóírást kérnek a személyektől. Azok a személyek, akik a vizsgálatban részt vettek, nagyobb arányban idéztek fel érzelmi eseményeket a semlegesekkel szemben (Bower, 2003). Az érzelmi események megjelenésre is különböznek az emlékeket átszínező tartósabb hangulati hatásoktól. Az érzelmi epizódokban azonosíthatóak olyan specifikus érzelmek (undor, meglepetés, félelem, csalódás, megnyugvás, szégyen stb.), amelyek tárgyakhoz, eseményekhez, cselekedetekhez kapcsolódnak. Az események érzelmi előértékelése intenzív, gyors lefutású fiziológiai választ vált ki - ennek megfelel, hogy a szóbeli beszámolókban az események időbeli kiterjedése rövid időszakokra korlátozódik. A hangulat ezzel szemben tartósabb és általában kevésbé intenzív affektív állapot, amely gondolatainkat és emlékeinket is átszervezi, amiben az érzelmek fogalmi szintű reprezentációja alapvető szerepet játszik. A mindennapi emlékek érzelmi fennmaradására a leggyakrabban emlegetett példa a vakuemlék (vagy villanófényemlék, angolul flashbulb memory) kiemelkedése. A vakuemlékek olyan, sokak számára közös és ezért jól vizsgálható érzelmi emlékek, amelyeket megrázó, fontos hírek hagynak maguk után. Elsőként Brown és Kulik (1977) vizsgálta a John F. Kennedy ellen elkövetett merényletre való hosszú távú emlékezést, és arra az elgondolkodtató következtetésre jutottak, hogy az emberekben a hír tényével együtt az azt körülvevő személyes
79
emlékek is részletesen fennmaradtak. Azóta nagyszámú a témába tartozó tanulmány született, amelyek az érzelmileg kiemelkedő történés pillanatától követték az emlék alakulását, így például Pillemer (2003) - aki az élénk, személyesen fontos események fennmaradásának életünkben betöltött szerepével foglalkozik tanulmányában a 2001. szeptember 11-én a World Trade Centert ért támadás traumatikus emlékezeti hatását és ennek viselkedésirányító funkcióját elemezte. Biológiai háttér Az érzelmi hatás hátterében álló emocionális aktivitás agyi központjának az amygdala tekinthető, amely a noradrenerg rendszer részeként kulcsszerepet tölt be az érzelemnek a memóriakonszolidációra gyakorolt hatásában. A kutatások azt bizonyították, hogy a konszolidáció első szakaszában olyan endogén eredetű módosulások történnek, amelyeknek az a biológiai jelentősége, hogy az emocionális emlékezeti rendszer befolyást gyakorol az emlékezésre. Különösen jól feltárt ez az emocionális hatás az epizodikus emlékek tekintetében. Az emocionális arousal aktiválja az amygdalát, ami pedig fokozza (többek között) a hippokampuszfüggő konszolidációt. Az összetett amygdalarendszer bazolaterális területén olyan stressz- hormon szabadul fel, ami az emlékezetért felelős agyi területekhez eljutva alapvető jelentőségű a memória konszolidációjában. Állatkísérletekben e területnek a sértése vagy elektromos stimulálása, illetve az amygdala aktivációját serkentő vagy blokkoló szereknek az alkalmazása jelentősen befolyásolja az emlékek képződését. E területen nagyszámú humán vizsgálat is született. Az állatkísérletek adatai alapján kidolgozott modellekhez hasonlóan itt is az állapítható meg, hogy az amygdala aktivitásának blokkolása megszünteti az epizodikus emlékezetre gyakorolt érzelmi hatást. Funkcionális képalkotó eljárásokkal sikerült kimutatni, hogy érzelmet közvetítő és kiváltó jelenetek, illetve érzelmi arckifejezések esetén az amygdala és a hippokampusz aktivitása együtt jár. Ennek megfelel az az eredmény, amely szerint amygdalasérült betegeknél gyengül az érzelem
Ez a viselkedés szintjén például abban tükröződik, hogy a semleges és érzelmi jelenetekre a betegek egyformán emlékeznek. Általában tekintve kifejezettebb a hatás a negatív, mint a pozitív érzelemmel kísért ingerek tekintetében, továbbá a képi jelenetek, filmek és történetek érzelemkiváltó hatása erősebb, mint az egyesével bemutatott szavaké. emlékmoduláló hatása.
Kapcsolódó fogalmak: - explicit (Dekleratív) emlékezet: a deklaratív tudást tartalmazza, tényeket tarol, melyeket verbalizalni tudunk, és tudatosan hozzáférhetünk. Két féle van: a.) epizodikus: specifikus, személyes események tényei, sajátos téri és idői viszonyaik vannak, és az én-hez kapcsolódnak. Ide tartoznak a villanófenyemlékek (elénk és viszonylag állandó rögzítese azoknak a körülményeknek melyek érzelmi töltetűek, jelentős és következessel rendelkező eseményeknek. b.) szemantikus: a világról alkotott tudással kapcsolatos információkat tartalmazza. - implicit emlékezet: a proceduralis tudást tartalmazza, keszsegek tarhaza, nem tudjuk verbalizalni és nem tudatos. - Önéletrajzi emlékezet: Az emlékezet egy sajátos típusa, sajátos, múltbeli esemény felidézése. Meghatározott téri és idői összetevője van és kotelezően érzelmi színezettel töltött. - Identitás: Az identitás én-azonosság, önmeghatározás szerepeken, magatartásformákon, értékrendszeren keresztül, mely a "teljes én" érzésével társul.
80
