Tartalom
Bevezető – 9 KIK T TARTOZNAK ARTOZNAK AZ IGENERÁCIÓB A, ÉS HONNAN TUDJUK?
Első fejezet – 29 NEM KELL SIETNI: LASSÚ FELNÖVÉS
Második Másod ik fejezet – 69 INTERNET: Az online töltött töltött idő – Ó, és A többi médiA
Harmadik fejezet – 95 SZEMÉLYTELENÜL: VELED VAGYOK, DE CSAK VIRTUÁLISAN
Negyedikk fejezet – 125 Negyedi 12 5 BIZONYTALANSÁG: A MENTÁLIS MENTÁLIS EGÉSZS ÉG ÚJ KRÍZIS E
Ötödik fejezet – 159 VALLÁS NÉLKÜL: A VALLÁS (ÉS A SPIRIT UALIT UALITÁS) ÁS) EL ELVESZTÉSE VESZTÉSE
8
TARTALOM
Hatodik fejezet – 191 elszigetelt, de nem bensőséges: TÖBB BIZTONSÁG, KEVESEBB KÖZÖSSÉG
Hetedik fejezet – 237 J Ö V E D E L M I B I Z O N Y TA JÖ TAL LANSÁG: A KERESETÉRT, DE NEM A KÖLTEKEZÉSÉRT DOLGOZNI
Nyolcadik fejezet – 267 HATÁROZATLANSÁG: SZEX, HÁZASSÁG ÉS GYEREKEK
Kilencedik fejezet – 297 BEFOGADVA: lmbt-, nemi és bőrszíntémák A modern korbAn lmbt-,
Tizedik fejezet – 341 FÜGGETLENÜL: POLITIKA
Befejezés – 379 AZ IGENERÁCIÓ MEGÉRTÉSE ÉS MEGMENTÉSE
Köszönetnyilvánítás – 412 A szerzőről szerzőről – 415
Befejezés
Az iGeneráció iGeneráció megértése megértése és megmentése A tizenhárom éves Athena nagyon belendült, és arról mesél, hogy szerinte milyen hatással volt a technológia a generációjára. Amikor a barátaival lóg, mondta, azok gyakran a telefonjukra figyelnek helyette. „Megpróbálok beszélgetni velük valamiről, és nem is néznek bele a szemembe – szemembe – mondta, az utolsó mondat minden szavát hangsúlyozva. – A telefonjukat nézik, vagy az Apple Watchjukat.” „Milyen érzés, amikor megpróbálsz valakivel szemtől szembe beszélgetni, és nem néznek rád?” kérdezt kérdeztem. em. „Eléggé bánt – mondta. – Fájdalmas. Tudom, hogy a szüleim generációja generációja nem csinálta ezt. Lehet, hogy valami va lami számomra nagyon fontosról beszélek, és még csak nem is figyelnek.” Egyszer, mondta, az egyik barátja a pasijával üzengetett, miközben együtt lógtak a házában. „Megpróbáltam „Megpróbáltam beszélni neki a családomról, hogy mi a helyzet, mire ő azt mondta: »Aha, ja, persze«, szóval kivettem a kezéből a telefont és a falhoz vágtam.” Nem bírtam ki, hogy ne nevessek fel. „Röplabdázol – mondtam. – Elég jól dobsz, igaz?” „Igen”, felelte.
380
JEAN M. TWENGE
Athena története teljesen lebilincselt, nem csak azért, mert azt tette, amit sokan meg akartunk már tenni (de nem volt hozzá merszünk és röplabdás karunk). Tizenhárom évesen Athena nemcsak hogy nem ismerte soha az internet nélküli világot, de alig emlékszik az okostelefonok előtti időkre. Egyedül ezt a világot ismeri – de mégsem biztos benne, hogy ebben akar élni. Ebben a fejezetben ismertetem pár módját annak, hogy miként tehetnénk jobbá a dolgokat dolgokat az iGeneráció számára. Ehhez hozzátartozik, hogy meg kell találni az egyensúlyt a megoldások és az elfogadás között. A kulturális változás mindig kompromiszszumokkal jár: a jóval együtt jön a rossz is. Az iGenerációt formáló trendek általában a jó és a rossz keverékei, keverékei, és egy jó j ó adagnyi „attól függ” is keveredik még hozzá. Néha azt kívánom, bárcsak ne kellene felcímkéznünk minden generációs trendet jónak vagy rossznak – hanem egyszerűen csak léteznének. De szülőként és oktatókén okta tókéntt megértem, hogy miért kell megvitatni, meg vitatni, hogy mit tehetünk az ügyben. Néhány trend esetében ez kétségtelenül nem szükséges: mivel kevesebb tini iszik alkoholt, és kevesebben élnek szexuális életet, valamint keverednek autóbalesetbe, autóbalesetbe, megveregethetjük a vállainkat (és a tinikét is), és ezzel el van intézve. A tinik fizikailag nagyobb nag yobb biztonságban biztonságban vannak, mint valaha, és kevesebb kockázatos döntést hoznak, mint az előző generációk. Ez annak a nagyobb összképnek a része, hogy lassabban nőnek fel, nem pedig egy átfogó változás a felelősségteljeség irányába, de tagadhatatlanul pozitív, hogy nagyobb biztonságban vannak. Más trendek aggasztóbbak: Hogyan védhetjük meg a gyerekeinket a szorongástól, a depressziótól és a magánytól a digitális korban? Mit tehetnek tehetnek a szülők és a főiskolák azért, hogy segítsék seg ítsék az átváltást a középiskolából a főiskola világába, amikor egyre kevesebb diák tapasztalta meg a függetlenséget? Hogyan Hogyan hozhatják ki a menedzserek a legtöbbet a munkaerő legújabb generációjából? Ebben az utolsó fejezetben néhány lehetséges útról fogok beszélni. Sok esetben esetb en az iGenerációsok szavára fogok hagyatkozni,
iGENERÁCIÓ
381
hogy utat mutassanak. Mint Athena, Athena, sok más iGenerációs iGeneráci ós is tisztában van egyedi, digitális korszakuk hátulütőivel. Az adatok ebben az esetben több teret hagynak a szubjektív véleményezésnek és értelmezésnek, ezért hálás vagyok a sok fiatalnak, akik megosztották a gondolataikat. Tedd le a telefont
„Amióta a húgomnak van Instagram- és Twitter-fiókja, minden autóút aut óúton on csendben gör görget, get, leszegezi a fejét, az arcát pedig megvilágítja a tizennégyszer hét centis képernyő kék-fehér fénye – írta Massach ssachusetts usetts Dail D ailyy Colle C ollegian gianben. a főiskolás Rachel Walman a Ma – Megpróbálok beszélgetni vele, de meggondolatlan, egyszavas válaszokat ad. Nem őt okolom emiatt, emi att, mert mer t tudom, hogy én is ugyaneztt szoktam csinálni. Inkább csak elszomorít a tény, ugyanez tény, hogy az internetes életeink fontosabbak lettek, mint a valódiak.” Az iGeneráció függ a telefonoktól, és tisztában van ezzel. Sokan azt is tudják, hogy ez nincs teljesen rendben. Nyilván való, hogy a legtöbb tini (és felnőtt) jobban jobb an járna, ha kevesebb időt töltene töltene a képernyők előtt. „A közösségi média tönkreteszi az életünket”, mondta egy tini Nancy Jo Salesnek az Am Americ erican an Gir Girls ls című könyvében. könyvében. „Akkor „A kkor miért nem álltok le vele?” kérdezte Sales. „Mert akkor nem ne m lenne le nne életünk” él etünk”,, felelte a lány. lány. Az itt bemutatott és számos más kutatás alapján az a legjobb, ha a lehető legkésőbb adunk a gyerekek kezébe telefont. Semmi oka nincs annak, hogy egy eg y általános iskolás gyereknek saját mobilmobiltelefonja telefo nja legyen, így íg y ez elég egyértelmű. A felső tagozatra, amikor a gyerekek már több mindent csinálnak, és nagyobb nag yobb valószínűséggel buszoznak, sok szülő szü lő a kényelem és a biztonság miatt vesz telefont a gyerekének. Viszont Viszont ennek a telefonnak nem feltétlenül feltétl enül kell okostelefonnak lennie, amivel internetezni és üzengetni is lehet. Ehelyett vehetsz a gyerekednek egy korlátozott funkciókka funkciókkall rendelkező telefont – például egy eg y régimódi felnyithatós telefont (amelyet
382
JEAN M. TWENGE
„butatelefonként” is ismernek) internethozzáférés és érintőképernyő nélkül (amely azzal jár, hogy az üzenetküldéshez ugyanazt a gombot kell lenyomni, hogy más betűket kapjunk – emlékszel még erre?). Amikor az egyik eg yik barátnőm fia nemrég elkezdett a helyi általános iskola felső tagozatába járni, felnyithatós telefont vett neki. Én is hasonlóan tervezek cselekedni pár év múlva, amikor az én legidősebb gyerekem is a felsőbe fog buszozni – bár lehet, hogy először még felnyithatós telefont se veszek, amíg meglátjuk, hogy telik az első pár hét. Elvégre a gyerekek évtizedekig buszoztak buszoztak a mobiltelefonok megjelenése előtt. Addig halasztjuk a telefont, ameddig csak lehet. Miért várnál, ha „mindenki másnak” van okostelefonja, és a te gyereked is akar egyet? Sokan azzal érvelnek, hogy a tinik egyszer úgyis úgyis regisztrálnak a közösségi médiára, így akár korábban korábban is megvehetjük a telefont. Viszont ez nem veszi figyelembe a kora kamaszkori fejlődés és a közösségi média ütközését. A felső tagozat mindig nehéz időszak volt az identitás identitás kialakítása és a piszkálódás miatt, és ha ezekhez hozzákeverjük a közösségi médiát, az egy robbanni kész bombát eredményezhet. Ezért van, hogy a közösségi média és a depresszió közötti kapcsolat a legfiatalabb tinik esetében a legerősebb. Az idősebb tiniket, akik biztosabbak magukban, kevesebb valószínűséggel érinti meg érzelmileg a közösségi média. Az internetes szexualitáson lévő hangsúlyt tekintve – a fenékszelfik, a meztelen képek kérése és a szexuálisan kihívó képekre kapott like-ok az Instagram-bejegyzésekben – logikusnak logi kusnak tűnik, hogy a fiatalabb tiniket pár évig megkíméljük ettől a nyomástól. Ha jelen akarnak lenni a közösségi médiában, van erre egyszerű megoldás: regisztráld őket te, a saját számítógépedről. Ránézhetnek a barátaikra és megbeszélhetik, hogy találkoznak, de nincs ott folyamatosan a zsebükben és a kezeikben, mint egy okostelefon. Ha elvétve használják a közösségi médiát, az valószínűleg nem ártalmas; az elektronikus készülékek használatát csak
iGENERÁCIÓ
383
akkor kötik össze a boldogtalansággal és a mentális problémákkal, ha annak ideje meghaladja a napi két órát. Ha ezek a korlátozások ósdinak tűnnek, vegyük fontolóra a következőt: sok technológiai cég ügyvezetője szigorúan szabályozza a saját gyerekei kütyühasználatát. Amikor a Te New York imes riportere, Nick Bilton 2010 végén az Apple társalapítójával és vezérigazgatójával, Steve Jobsszal beszélgetett, megkérdezte Jobstól, hogy a gyerekeinek tetszik-e az iPad. „Nem használták – válaszo vála szolta lta Jo Jobs. bs. – Kor orlá láto tozzu zzuk, k, hogy men menny nyii tec techno hnológ lógiát iát has haszná znállhatnak a gyerekein gyerekeinkk otthon.” Biltont ez megdöbbentette, de később megtudta, hogy sok más techszakértő is korlátozza a gyerekei képernyő előtt töltött idejét, a Twitter társalapítójától kezdve a Wired magazin korábbi szerkesztőjéig. Tehát még a technológiát szerető – és a kenyerüket azzal kereső – emberek embe rek is óvakodnak attól, hogy a gyerekeik túl sokat használják. Ahogy Adam Alter fogalmazta az Irresistible című könyvében: „Úgy tűnt, mintha a technológiai cikkeket gyártó emberek a kábítószer-kereskedelem első számú szabályát követték volna: Sose adagold túl a saját szeredet.” Sok szülő azon tűnődik, hogy tényleg aggódnunk kell-e az ilyen dolgok miatt. Néhányan azzal érvelnek, hogy az okostelefonokat övező aggodalmaskodás hasonlít arra a pánikra, amely a korábbi médiumok – mint például a rádió, a zenei albumok, a tévé vagy akár a regények – fejlődését övezte. Lehet, hogy ez igaz, de nem különösen releváns. A közösségi média és az elektronikus eszközök használatát összekapcsolták a magányossággal, a boldogtalansággal, a depresszióval, és az öngyilkosság kockázatával, egymással összefüggő és kísérleti adatokkal is. A regén regényeket yeket és a zenét nem. A tévénézés szintén összeköthető a depresszióval, és valóban val óban több Boomer (az első tévés generáció) volt depressziós, mint az előző generációk, akik tévé nélkül nőttek nőttek fel. Az, hogy egy érvet ér vet felhoztak már, már, nem jelenti azt, hogy hog y hibás lenne: a tévét övező „pánikot” némileg szentesítették. Így Így triviálisnak tr iviálisnak tűnik arról vitatkozni, hogy
384
JEAN M. TWENGE
okozott-e pánikot korábban a média – a gyerekeinknek most van szükségük a segítségre. Egy másik érv ér v, hogy a közösségi médiával és az üzenetküldéssel a tinik csak interakcióba lépnek egymással, ahogy azt mindig is tették. Lehet, de az elektronikus kommunikáció összeköthető a rossz mentális egészséggel, míg a személyes interakció a jó mentális egészséghez köthető. köthető. A kétfajta interakció interakció nem ugyanaz. Végül ott van az az érv, hogy az emberek (beleértve a felnőtteket is) szeretik a közösségi médiát, így nem lehet rossz. Ez nyil vánvalóa ván valóan n nem igaz. Soka Sokan n szeret szeretik ik a gyor gyorska skaját ját is, de de ez nem azt jelenti, jelen ti, hogy jót tenne az egész egészségünkn ségünknek. ek. Tartsuk Tartsuk észben, hogy a közösségimédia-cégeket olyan emberek irányítják, akik profitot akarnak termelni. Minden alkalommal, amikor beindul egy új alkalmazás, mert a tinik egész éjszaka azon lógnak, ezek a cégek pénzt keresnek. De a gyerekeink veszítenek. veszítenek. Ez különösen igaz lehet a lányok esetében, akik a közösségi média elsődleges fogyasztói, és akik szintén nagyobb mértékben szenvednek ennek eredményeként mentális problémáktól. A szülőknek, a tanároknak és maguknak a lányoknak is tenniük kell valamit vala mit,, mert a kö közös zösségim ségimédia-c édia-cége égekk nem fogn fognak. ak. „A kö közös zösségiségimédia-oldalak média-oldal ak nem fognak semmit sem tenni tenni ellene, ameddig van Impulse Society Society írója. forgalmuk forgalm uk – mondta Paul Roberts, a Te Impulse írója. – Ó, a lányod fent van Tinderen? Nos, csak barátokkal találkozik. tal álkozik. Nem hinném, hogy egy cinikus, nőket tönkretenni akaró dolog lenne – hanem arról van szó, hogy hogyan kaphatják meg a következő negyedéves negye déves bónuszt.” Nem arra utalok, hogy a tiniknek (vagy (vag y a felnőtteknek) teljesen le kellene mondaniuk az okostelefonokról (vagy akár a közösségi médiáról). Ha te vagy a tini gyereked napi egy órára korlátozzátok a közösségi média használatát, akkor lehet, hogy nem lesznek rossz hatásai. Kisebb adagokban ez egy hasznos technológia, ami javítt az élet javí életükö ükön. n. De a dolg dolgok ok nyil nyilván vánvalóa valóan n túl túl mess messzir ziree ment mentek. ek. A pszichológiával foglalkozó folyóiratok tele vannak az internet-
iGENERÁCIÓ
385
függőségről szóló cikkekkel. Sok tini sokkal sokka l többször kommunikál kommunikál a barátaival elektronikusan, mint személyesen, ami eddig még ismeretlen következményekkel van a kialakulóban lévő társasági készségeikre. Azt már tudjuk, hogy a szorongás és a depresszió szintjei korábban nem látott gyorsasággal emelkedtek, és hogy kétszer annyi tini követ el öngyilkosságot, mint pár évvel ezelőtt. Kristálytisztának tűnik, hogy a képernyő előtt töltött időt csökkenteni kell. Mindegyikünknek, beleértve a felnőtteket is, meg kell találnia a módot arra, hogy miként lehetne visszafogni, visszafogni, hogy mennyi mennyitt van a kezünkben a telefo telefon, n, hogy mennyi időt nézik a szemeink a képernyőket, és hogy mennyi időt töltünk személyes helyett digitális kommunikációval. kommunikációval. Melissa Melissa Nilles, a Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem tanulója úgy fogalmazta ezt meg, ahogy csak az iGeneráció tudja. „Borzalmas rémálmom volt az egyik este – írta az UCSB iskolaújságjában. – Ahelyett, hogy találkoztunk volna egy gyors kávéra, a barátommal harminc percig üzengettünk oda-vissza a napunkról. Ezután ahelyett, hogy bementem volna beszélni a pro professzoro fesszorommal mmal a fogadóórája alatt, otthonról küldtem el neki a kérdésemet e-mailben. Emiatt sosem tudta tudta meg, hogy ki vagyok vagy ok,, pedi pedigg re remek mek aj ajánl ánlást ást tu tudo dott tt vo volna lna adn adni,i, ha meg megism ismer er.. Nem figyeltem a helyes srácra a buszmegállóban, aki megkérdezte, hány óra, mert épp egy üzenetre válaszoltam. És túl sok időt töltöttem a Facebookon azzal, hogy megpróbáltam képben maradni az ezere zernél is több »barátom« életével, akik közül a legtöbbet alig látom, és akik sajnos kezdenek egyre kevésbé számítani, tekintve, hogy a »kapcsolataim« száma folyamatosan csak nő. Ó, Ó, várjunk, ez e z nem álom volt. Ez a technológiai elszigetelődés manapság egyre inkább valóságg való sággáá válik válik..” A tec techno hnológ lógia, ia, írta, „las „lassan san tö tönkr nkrete eteszi szi a tár társasá sasági gi interkaciók minőségét, amire emberi lényként mindnyájunknak szüksége van. Mire megyünk háromezer baráttal az interneten? Miért üzengetünk mégis folyamatosan? Nekem nagyon időpocsékolásnak tűnik. Töltsünk több időt a barátainkkal. Az igazán
386
JEAN M. TWENGE
fontos kapcsolatokat tartsuk életben, és ne a technológiára hagyatfontos hag yatkozzunk, hogy elvégezze helyettünk a munkát.” Az élet jobb offline, és ezt még az iGeneráció iG eneráció is tudja. Tippek az okostelefonokhoz
A szülők számára túl bonyolultnak tűnhetnek az okostelefonokat és a közösségi médiát érintő döntések. A tini gyerekednek egyszer valószínűleg úgyis lesz okostelefonja. De ez nem kell, hogy mindennek a végét jelentse. Mielőtt telefont adnál a tini gyerekednek, telepíts fel rá egy alkalmazást, ami korlátozhatja az azzal töltött időt. Számos ilyen alkalmazás van, ami képes erre, és valószínűleg a kifejezetten erre szakosodottak szakosodottak változni fognak, mire ezt a könyvet olvasod; de most számos ilyen is elérhető, és a legtöbb csak havi pár dollárba kerül. Az alkalmazások képesek korlátozni korlátozni a bizonyos oldalakon töltött időt, egy bizonyos idő eltelte után lezárhatják a telefont, vagy akár teljesen ki is kapcsolhatják. Csábító, hogy először egyszerűen odaadd a tinidnek a telefont, hogy meglásd, felelősségteljes felhasználó-e, de jobb először feltelepíteni feltelepíteni ezeket a korlátozásokat, mielőtt megváltoztatja a PIN-kódot, vagy függeni kezd a közösségi médiától. Ez egyszerűen túl könnyen megtörténhet – elég csak megkérdezni a legtöbb felnőttet, akik majdnem annyira annyira függnek a telefon telefonjuktó juktól,l, mint a tinik. A korlá korlátok tok felállításaa remek megoldás, mert a tinik felállítás tini k így továbbra továbbra is értesülhetnek az eseményekről és kommunikálhatna kommunikálhatnakk a barátaikkal, de nem a telefon lesz a figyelmük középpontjában. Egy másik kulcsfo kulcsfontos ntosságú ságú szabály: senkinek, még a felnőt felnőttekteknek sem szabad úgy aludniuk, hogy a telefonjuk három méteren belüli közelségben van. Sok iGenerációs iGenerác iós és Ezredfordulós Ezredfordulós mondta azt, hogy szinte minden este bekapcsolva hagyják a telefonjukat, és az éjszaka folyamán többször felébresztik őket az értesítések és a csörgések. Sokan mások azt mondták, hogy lehalkítják lehalk ítják a telefon jukat, juk at, de mégi mégiss a kezü kezükbe kbe vesz veszik ik ők őket, et, amik amikor or nem tud tudnak nak alud aludni, ni,
iGENERÁCIÓ
387
még az éjszaka közepén is. Nemcsak a telefon okozta stimulációról van szó, hanem a fényről, amit kibocsát: az ősemberektől megörökölt megörök ölt agyunk napfén napfényként yként értelmezi, amitől kevesebb alvási hormont, vagyis melatonint termel, termel, és ez még inkább megnehezíti az elalvást. Mi van akkor, ha ébresztőként használod az okostelefonod, ahogy azt minden tini és fiatal felnőt felnőttt tette, akivel beszéltem? beszéltem? Egyszerű: vegyél egy olcsó ébresztőórát. ébresztőórát. Így a telefonod, a stimulációi és az éberséget elősegítő fénye a szoba túloldalán lehet, mikor este lefekszel,, reggel pedig felkelsz. lefekszel Tegyük fel, hogy a tini gyereked regisztrálni akar egy közösségi oldalra. Ha csak egyre akarod korlátozni, melyikre kellene regisztrálnia? A legtöbb szakértő szerint a Snapchatre. Először is, a legtöbb tini küld a barátainak pár másodperc után eltűnő snapeket. Csak bizonyos barátokkal osztják meg őket; ki kell választaniu vála sztaniuk, k, hog hogyy kikn kiknek ek küldik el. Ezér Ezértt amit megoszt megosztanak, anak, nem kerül nagyobb közönség elé, akik hozzászólhatnak és „likeolhatják” (vagy nem), az Instagram, a Twitter és Facebook pedig mind így működnek. És ha valaki egy nagyobb közönséggel akar megosztani valamit, feltöltheti a Snapstoryjába. De a Snapstory még így is csak huszonnégy huszonnégy óráig tart. A közösségimédiaközösségimédia-alkalmazás alkalmazások ok gyorsan változnak, így lehet, hogy ez a tanács már idejétmúlt idejétmúlt lesz, mire ezt olvasod. De az általános tanács továbbra is fennáll: az olyan platformokat részesítsétek előnyben, amelyek rövid idejűek és egyéneknek szólnak, ne pedig azokat, amelyek szinte örökké megmaradnak és csoportosak. A nagyobb közösség elé szánt bejegyzések figyelmes válogatást igényelnek – ötven szelfit készítenek, hogy legyen egy jó, azon agyalnak, hogy miként fogalmazzanak fogalmazzanak meg valamit, és csak a „like-okért „like-okért”” posztolnak. Ez a felnőttek számára számára is elég problémás, problémás, a tiniknél pedig még rosszabb lehet a helyzet. A Snapchat nem engedi, hogy a felhasználók felhaszná lók keressenek a tartalom között, ez pedig azt jelenti, hogy a tinik kevesebb valószínűséggel valószínűséggel találkoznak fel-
388
JEAN M. TWENGE
nőtt tartalommal. Az új „élő lógást” lehetővé tevő alkalmazások, mint a Housepar Houseparty ty,, szintén hasznosak – gyakorlatilag g yakorlatilag három vagy több tini videochatelhet rajtuk, láthatják egymást és beszélgethetnek. Nem egészen olyan, mint a személyes találkozás, talá lkozás, de közelebb van hoz hozzá, zá, mint mint a közöss közösségi égi média média több többii része. része. Mindnyájan, a tinik és a felnőttek is dolgozhatunk dolgozhatunk azon, hogy eltesszük a telefont, telefont, amikor személyesen találkozunk talá lkozunk valakivel. Pár barátom kitalá kitalált lt egy hasznos szabályt: amikor együtt vacsoráznak, mindenki lehalkítva, a képernyőt lefelé fordítva fordítva leteszi a telefont az asztal közepére. Az fizeti a számlát, aki először a telefonjáért nyúl. Úgy gondolom, ez minden felnőtt számára hasznos szabály lehet. Americ erican an Girls Girlsben megszólaló tizennyolc éves tini Az egyik Am teljesen felhagyott a közösségi médiával – és igen, még mindig vannak vann ak barát barátai. ai. „Néha vann vannak ak olyan tíz tízper perces ces bes beszélge zélgetés tések, ek, amikben nem tudok részt venni, mert nem láttam azt a bejegyzést, vagy nem néztem néztem meg azt azt a videót, videót, de inkább inkább nem is fogom. fogom. Ha Ha meg akarok ismerni valakit, nem akarom azt a verziójukat megismerni, amelyeket mesterségesen építettek fel és tettek közzé az interneten… Mennyire fontos valójában tudni, hogy Mary mit posztolt tegnap az Instagramra? Ha meg akarom ismerni Maryt, akkor felhívom és megkérdezem, hogy akar-e találkozni.” Azt mondta, mond ta, ő sem tud megoldást mindenre, mindenre, de azzal fejezte be, hogy „A közösségi média… nem vezet kielégítő élethez. Az emberek nem a boldogságot hajszolják vele. Hanem egy vonzó képet.” A telefonunkkal felvételt készítünk az életünkről – de néha megakadályozhatnak minket abban, hogy éljük az életünket. Mindenre a telefonod kameráján kameráján keresztül fogsz emlékezni, vagy arra, ahogyy a saját szemeiddel ahog szeme iddel láttad? „T „Teljes körülvesz, bárhová mész – mondta mond ta az iskola iskolaújságnak újságnak a Georgiai Ge orgiai Egyetem tanulója, Alexandra Lee. – Senki sem tud már egyszerűen jelen lenni. Abban a pillanatban, hogy valami kicsit is vicces történik, mindenki előveszi a telefonját, és é s elkezd elkezd videózni. videózni.” A Washtington Post nemrég nemrég portrét készített egy családról, családról, melyben a legfiatalabb, négyéves gyerek
iGENERÁCIÓ
389
folyamatosan arról beszélt, beszé lt, hogy fel kellene-e kellene- e tenni a YouT ouTube-ra ube-ra,, amit csinálnak. Nem így kell jelen lenni a saját életedben. életedben. A telefon letevése szintén kulcsfontosságú a tanulás és a munka esetében. Az emberi agy ag y nem tud több több feladatot végezni: egyszerre egyszer re csak egy eg y kognitív feladatra tudjuk koncentrálni koncentrálni a figyelmünket. Ha megpróbálunk két dolgot csinálni, amire egyszerre kellene tudatosan odafigyelnünk, ide-oda kell irányítanunk a figyelmünket közöttük, ami időigényes, és minden tovább tart miatta. Mark, aki informatikát informa tikát tanul egy városi főiskolán, főiskolán, egyetért azzal, hogy hog y „nem lehet egyszerre csinálni több mindent, ha a tananyagra akarsz koncentrálni”. Az ő technikája az, hogy húsz percig intenzíven tanul, aztán „nem számít, mit csinálok, megállok, és ötperces szünetet tartok. Megnézem a Facebookom, megnézem az Instagramom és a Twitterem. Aztán megszólal a másik figyelmeztetőm, ami azt jelzi, hogy »hé, nézd, ideje visszatérni a munkához«.” Én egy kicsit változtatnék Mark tervén – ha belelendültél a tanulásba vagy a munkába, ne állj meg húsz perc után. Várj addig, amíg úgy érzed, elterelődött a figyelmed vagy elfáradtál, maximum negyvenöt perc után, aztán tarts szünetet. De az ötperc ötperces es szabály más dolgokra nagyon jó. Visszafog attól, hogy túl mélyen elmerülj a közösségi médiában, vagy hogy ahhoz hasonló internetes összeállításokra kattints, kattints, hogy „Miért „ Miért nem adnak már szerepeket Brendan Frasernek” Frasernek”.. A legfontosabb pont p ont az, hogy ha ha megpróbálsz megpróbálsz dolgozni vagy tanulni, tedd el a telefont, és amennyire csak lehet, maradj távol a Google-tól és az e-mailjeidtől. Ha nem így teszel, folyamatosan folyama tosan félbe fognak szakítani a csörrenések cs örrenések és az értesítések, és folyamatosan ide-oda vándorol majd a figyelmed. Ez a legegyszerűbb módja annak, hogy az egész nap elteljen, majd rájössz, hogy semmit sem fejeztél be. Mindent összevetve a telefonok kulcsa a mérsékletesség – mind a tinik, mind pedig a felnőttek esetében. Használd a telefonod minden menő dologra, amire képes, de tedd le, és legyél annyira a pillanat része, amennyire csak lehet. Használj olyan
390
JEAN M. TWENGE
alkalmazást, amely távol tart a közösségi médiától, ha szükséges. Szentelj időt a tanulásnak és a munkának, amikor nem zavar meg. Ne aludj vele, és ne készíts meztelen képeket magadról. Nem a szeretőd. Ne figyeld folyamatosan, amikor valaki mással beszélgetsz személyesen. Nem a legjobb barátod. Meztelen képek és pornó
A közösségi oldalak, különösen a lányok l ányok esetében, gyakran g yakran felerősítik a tinik már így is megemelkedett, megemelkedett, külső megjelenésre helyezett nyomatékát – különösen a szexualizált megjelenést tekintve. Sok szülőnek fogalma sincs arról, hogy a gyerekeik miket tesznek közzé az interneten, így jó kezdet, ha szemmel tartjuk az Instagram-fiókjukat. A szülőknek őszintén kell beszélgetniük a lányaikkal a sokat mutató képek hátulütőiről. Sosem szabadna meztelen képeket küldeniük, küldeniük, még a Snapch Snapchaten aten sem. Bár az alkala lkalmazás figyelmezteti a felhasználót, amikor valaki más képernyőfotót készít, semmi sem akadályozza meg, hogy megtörténjen. Amikor valaki meztelen képet kap, akár a közös közösségi ségi médián vagy vag y üzeneten keresztül, azzal oszthatja meg, akivel csak akarja. Vannak olyan weboldalak, amelyek tele vannak tinilányok meztelen képeivel, és ezek a képek gyakran futótűzként terjednek a felső tagozatban és a középiskolában. A szülőknek nyilvánvalóvá kell tenni a tinik és a kiskamas kiskamaszok zok számára számára is, hogy sosem jó ötlet meztelen képeket küldözgetni magukról. A tizenhárom éves Athena mesélt nekem erről. „Miért nem akarod, hogy képernyőfotót készítsenek?” kérdeztem, amikor a Snapchatről mesélt. „Ha rossz a kép”, mondta. „Ha furcsa az arcod?” kérdeztem. „Nem – mondta csendesen. – A meztelen képek.” Ha meztelen képeket küldesz, mondta, akkor a „gonosz emberek” másoknak is meg fogják mutatni a képet, és „nem kap ják el ők őket et””, mert let letör örlik lik a kép képet et a tel telefo efonj njukr ukról ól.. A fel felső ső tag tagoza ozatba tban n percek alatt szétterjedhetnek a meztelen képek. Athena elmesélte,
iGENERÁCIÓ
391
hogy a hetedik osztályban két gyereket felfüggesztettek felfüggesztettek egy hétre, mert meztelen képeket küldözgettek. És ezek csak azok, akiket rajtakaptak. Szóval ez egy másik tanács, amit át kell adni a tiniknek: ha valaki meztelen képet kér, nemet kell mondani. Vagy utánozhatjuk nozha tjuk a tizenhat éves Reese Hebert válaszát. Amikor megírta egy fiúnak, hogy épp zuhanyozni készül, a fiú azt írta vissza, hogy „ó, látni akarom ak arom””. Szóval küldött neki egy képet magáról a zuhany zuhany alatt – nyaktól felfelé, egy színes esernyőkalapot viselve. A szülőknek azt is meg kell akadályozniuk, hogy a gyerekeik és a kamaszok pornográfiát lássanak. Az elektronikus készülékek elterjedtségét tekintve, és hogy mindenhol jelen jele n van az interneten, a gyerekeket egyre fiatalabb és fiatalabb korban teszik ki a pornónak. A telefonok és a tabletek gyerekszűrői korántsem üzembiztosak – az általános iskolás korú gyerekek esetében a legjobb olyan készülékeknél maradni, mint a Kindle, amelyet úgy is be lehet állítani, hogy egyáltalán ne legyen rajta internetes böngésző böngésző (lehet rajta videókat videókat nézni és könyveket könyveket olvasni, de egy eg y úgyneveúg ynevezett „befalazott kertben”). Az idősebb tinik esetében is szükség van korlá korlátok tokra, ra, vagy legalá legalább bb egy őszi őszint ntee beszélgetés beszélgetésre re a pornográfiáról. A közösségimédia-cégekhez hasonlóan a pornócégek is pénzt akarnak keresni, és ezt gyakran g yakran a megalázó, agresszív szexszel érik el. Ezekben a videókban nem két olyan ember szerepel, akik szeretik egymást és forrón szeretkeznek – hanem színészek, akik gyakran g yakran brutális módon szexelnek, szexelnek, és érzelmileg szinte mindig zárkózottak. A pornográfia nem a normális felnőtt szexualitást ábrázolja. Ennek eredményeként egy generációnyi tininek eltorzult nézetei lesznek a szexről; a legtöbb pornográf tartalom tarta lom szerint csak a férfi élvezete számít, gyakran a nő kárára.
