KIDOLGOZOTT KÖZÉPSZINTŰ TÖRTÉNELEM TÉTELEK 2008.
TARTALOM
7. A GÖRÖG POLISZ ÉS POLGÁRAI...........................................................................................................................6 1. AZ ATHÉNI DEMOKRÁCIA..................................................................................................................................6 1. 1. A kleiszthenészi alkotmány lényege (a területi elv).................................................................................7 1. 2. Az athéni társadalom és a politikai jogok...............................................................................................7 15. RÓMA VILÁGBIRODALOMMÁ VÁLÁSÁNAK KÖVETKEZMÉNYEI, A KÖZTÁRSASÁG VÁLSÁGA...............................................................................................................................................................8 1. A HÓDÍTÓ HÁBORÚK TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI KÖVETKEZMÉNYEI A KÖZTÁRSASÁG KORÁBAN...................8 2. A KÖZTÁRSASÁG VÁLSÁGA:..............................................................................................................................8 2.1. A hódítások gazdasági–társadalmi hatása,..............................................................................................8 2.2. Reformkísérletek – a Gracchusok,...........................................................................................................8 2.3. A hadsereg reformja – Marius,.................................................................................................................8 2.4. Polgárháború és rabszolgafelkelések,......................................................................................................8 2.5. Caesar diktatúrája...................................................................................................................................8 8. A MAGYAR ÁLLAMALAPÍTÁS(GÉZA ÉS ISTVÁN)..............................................................................................9 1. GÉZA FEJEDELEMSÉGE:.....................................................................................................................................9 1.1. A törzsfők-nemzetségfők hatalmának megtörése,.....................................................................................9 1.2. A külpolitikai váltás,.................................................................................................................................9 1.3. Géza és a kereszténység...........................................................................................................................9 2. ISTVÁN ÁLLAMSZERVEZŐ TEVÉKENYSÉGE.......................................................................................................9 2.1. Az uralom megszilárdítása és a keresztény királyság létrejötte,..............................................................9 2.2. A királyi vármegyerendszer megszervezése és működése,.......................................................................9 2.3. Az egyházszervezés...................................................................................................................................9 1. AZ ANJOUK GAZDASÁGPOLITIKÁJA..............................................................................................................10 1. KÁROLY RÓBERT GAZDASÁGPOLITIKÁJA:......................................................................................................10 1.1. Pénzügyi reformok,.................................................................................................................................10 1.2. Kereskedelmi útvonalak, kivitel,.............................................................................................................10 1.3. A kapuadó...............................................................................................................................................10 2. A MAGYAR VÁROSFEJLŐDÉS:..........................................................................................................................13 2.1. A városok három típusa (szabad királyi város, bányaváros, mezőváros),.............................................13 2.2. Az Anjouk és Zsigmond várospártoló politikája.....................................................................................14 4. A KÖZÉPKORI VÁROS..............................................................................................................................15 1. A KÖZÉPKORI KERESKEDELEM SAJÁTOSSÁGAI................................................................................................15 2. A KÖZÉPKORI VÁROS JELLEMZŐI:...................................................................................................................15 2.1. A telepítő tényezők (igazgatási, egyházi székhely, vásárközpont, közlekedési csomópont),..................15 2.2. Önkormányzat (adó, választott tisztségviselők, városi jogok),...............................................................16 2.3. A város külső képe (falak, kapuk, szűk utcák, városháza, templom)......................................................17 2.4. A MAGYAR VÁROSFEJLŐDÉS (LD. 1.TÉTEL 2.PONTJA)..................................................................................17 21. MÁTYÁS KIRÁLY URALKODÓI PORTRÉJA....................................................................................................18 1. A HUNYADIAK, HUNYADI MÁTYÁS SZEMÉLYES TULAJDONSÁGAI..................................................................18 2. MÁTYÁS ÁLLAMA:..........................................................................................................................................19 2.1. Szakszerűsödő hivatalnok szervezet, növekvő adók,..............................................................................19 2.2. A zsoldoshadsereg; aktív védelem a török ellen.....................................................................................20 3. MÁTYÁS ÉLETMŰVE.......................................................................................................................................21 13. REFORMÁCIÓ ÉS KATOLIKUS MEGÚJULÁS..................................................................................................22 1. A REFORMÁCIÓ FŐBB IRÁNYZATAI:.................................................................................................................22 1.1. A reformáció születésének közvetlen okai és főbb eseményei................................................................22 1.2. A reformáció főbb irányzatai: a legfontosabb lutheri és kálvini tanok..................................................24 1.3. A reformáció elterjedése Európában......................................................................................................25
2. A KATOLIKUS MEGÚJULÁS, AZ ELLENREFORMÁCIÓ KIBONTAKOZÁSA:...........................................................25 2.1. A katolikus egyház reakciói (tridenti zsinat: szervezeti megújulás,.......................................................25 2.2. Új szerzetesrendek,.................................................................................................................................25 2.3. Vallásháborúk és kompromisszumok).....................................................................................................25 3. A BAROKK MŰVÉSZET ÁTTEKINTÉSE:.............................................................................................................26 3.1. A barokk stílus jegyeinek bemutatása.....................................................................................................26 3.2. A barokk kapcsolata a katolikus megújulás folyamatához.....................................................................27 4. A HAZAI REFORMÁCIÓ ÉS A BAROKK KULTÚRA KIEMELKEDŐ ALAKJAI ÉS ALKOTÁSAI:................................27 4.1. A magyarországi reformáció és katolikus megújulás legfőbb állomásai, meghatározó alakjainak tevékenysége (Károli Gáspár, Pázmány Péter),............................................................................................27 4.2. A protestáns és a katolikus hitélet alapvonásai, a magyarországi egyházak szervezeti felépítése, szellemi központjai,.......................................................................................................................................28 4.3. Protestáns művelődés és a barokk művészet legfontosabb helyszínei, alkotói.......................................29 16. AZ OSZMÁN - TÖRÖK BIRODALOM TERJESZKEDÉSE ÉS A MAGYAR KIRÁLYSÁG A XIV-XVI. SZÁZADBAN .................................................................................................................................................................................30 1. AZ OSZMÁN HÓDÍTÁS IRÁNYAI, LEGFONTOSABB ÁLLOMÁSAI A XIV-XVI. SZÁZADBAN................................30 2. AZ OSZMÁN BERENDEZKEDÉS:........................................................................................................................32 2.1. Minden föld a szultáné,..........................................................................................................................32 2.2. Adománybirtokok – szpáhik,..................................................................................................................33 2.3. Zsoldosok – janicsárok...........................................................................................................................33 3. A HÓDÍTÓ BIRODALOM:...................................................................................................................................33 3.1. Kisázsiából a Balkánra (Bulgária, Szerbia és a román fejedelemségek meghódítása),........................33 3.2. Konstantinápoly eleste...........................................................................................................................33 3.3. Szulejmán hódításai (Magyarország, 1526.)..........................................................................................33 2. AZ IPARI FORRADALOM.........................................................................................................................34 1. AZ IPARI FORRADALOM KIBONTAKOZÁSÁHOZ VEZETŐ TÉNYEZŐK.....................................................................34 1.1. A mezőgazdaság, a könnyűipar, a nehézipar egymásba kapcsolódó fejlődése,.....................................35 1.2. A közlekedés forradalma,.......................................................................................................................35 1.3. Egy feltaláló és találmánya....................................................................................................................35 2. AZ IPARI FORRADALOM TEREMTETTE ELLENTMONDÁSOK.................................................................................36 2.1. A környezet átalakításának pozitív és negatív hatásainak kölcsönhatása,............................................36 2.2. A találmányok és a mindennapi élet,......................................................................................................36 2.3. A nagyipari munkásság létrejötte,..........................................................................................................36 2.4. A környezet rombolása és építése,..........................................................................................................36 2.5. A nyomor és az életkörülmények javulása,.............................................................................................37 2.6. Műveletlen tömegek és a tömegek művelődése......................................................................................37 3. A MÁSODIK IPARI FORRADALOM ALAPVETŐ VONÁSAI....................................................................................37 4. A TECHNIKAI FEJLŐDÉS HATÁSA A KÖRNYEZETRE ÉS AZ ÉLETMÓDRA...........................................................37 4.1. A második ipari forradalom technikai és tudományos összetevői..........................................................38 4.2. Az ipari forradalom hatása az ipar szerkezetére és az egyenlőtlen fejlődésre,......................................38 4.3. A környezet fokozódó pusztításának bemutatás és elemzése,.................................................................39 4.4. A technikai fejlődés hatására a mindennapok gyors átalakulása, s az ebből eredő pozitív és negatív követelmények elemzése................................................................................................................................39 9. A FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUS MEGVALÓSÍTÁSÁNAK KÍSÉRLETE MAGYARORSZÁGON........................................................................................................................................40 1. DEMOGRÁFIAI VÁLTOZÁSOK, NEMZETISÉGI ARÁNYOK ALAKULÁSA:.................................................................40 1.1. Az új honfoglalás: a népmozgások és a betelepítések főbb jellemzői és irányai,...................................40 1.2. Demográfiai és etnikai változások a XVIII. századi Magyarországon..................................................40 2. MÁRIA TERÉZIA ÉS II. JÓZSEF:.........................................................................................................................40 2.1. Mária Terézia és II. József uralkodása, legfontosabb rendeleteik,........................................................40 2.2. A felvilágosult abszolutizmus és a magyar rendek viszonya..................................................................40 3. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁCIÓ ÉS KATOLIKUS MEGÚJULÁS LEGFŐBB ÁLLOMÁSAI, MEGHATÁROZÓ ALAKJAINAK TEVÉKENYSÉGE (LD. 13. TÉTEL 4. PONTJA)...........................................................................................................40 SZÉCHENYI ÉS A MAGYAR REFORMKOR TÖREKVÉSEI.........................................................................................41 1.
A REFORMKOR FŐ KÉRDÉSEI:......................................................................................................................41
17. A HABSBURG HÁZ ÉS A MAGYAR POLITIKAI VISZONYA AZ ÁPRILISI TÉZISEKTŐL A FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZATIG.....................................................................................................................................................42 1.A PESTI FORRADALOM ESEMÉNYEINEK BEMUTATÁSA:........................................................................................43 1.1. Az 1848. március 15.-ei események részletes bemutatása, megjelenítése..............................................43 1.2. AZ ÁPRILISI TÖRVÉNYEK JELENTŐSÉGE ÉS FONTOSABB PONTJAINAK ELEMZÉSE:.............................................43 1.3. Az „áprilisi alkotmánynak” a polgári társadalom kialakulását biztosító törvényei,............................43 1.4. A politikai berendezkedésre és az ország státusára vonatkozó cikkelyek,.............................................43 1.5. Az áprilisi törvények megvalósulása, történelmi jelentősége.................................................................43 2. A FŐBB HADJÁRATOK, A KATONAI ERŐVISZONYOK:...........................................................................................43 2.1. A szabadságharc eseménytörténetének szakaszai (nemzeti önvédelem a horvát, az osztrák és az osztrák-orosz intervenció ellen),...................................................................................................................43 2.2. A szabadságharc hadtörténetének csomópontjai (téli és erdélyi hadjárat, tavaszi hadjárat, oroszosztrák támadás és a szabadságharc bukásának legfőbb állomásai)...........................................................43 3. A FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT MEGSZÜLETÉSÉNEK POLITIKAI KÖRÜLMÉNYEI:.............................................43 3.1. A Függetlenségi Nyilatkozat szövegének vizsgálata, keletkezésének körülményei, kül- és belpolitikai hatásai...........................................................................................................................................................43 18. A KIEGYEZÉSHEZ VEZETŐ ÚT ÉS A KIEGYEZÉS ..............................................................................................46 1. A KIEGYEZÉS LÉTREJÖTTÉNEK MOZGATÓRUGÓI................................................................................................46 1.1. A katonai diktatúra és a centralizációs politika kudarca,......................................................................46 1.2. A Habsburg Birodalom nemzetközi helyzete,.........................................................................................46 1.3. A magyar társadalom és gazdaság helyzete,..........................................................................................46 1.4. A passzív ellenállás nehézségei..............................................................................................................47 2. A KIEGYEZÉS TARTALMA ÉS ÉRTÉKELÉSE..........................................................................................................47 2.1. A dualista államrendszer a kiegyezési törvény alapján,........................................................................47 2.2. A kiegyezés mellett és ellen szóló érvek, Kossuth és Deák vitája...........................................................47 3. GAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK A DUALIZMUS KORÁBAN.....................................................................................49 1. KIBONTAKOZÓ IPAR, FEJLŐDŐ MEZŐGAZDASÁG ÉS A KÖZLEKEDÉS:..................................................................49 1.1. Gazdasági fejlődés jellemzői a dualizmus korában, az ipari forradalom színterei...............................49 1.2. Magyarország és a világgazdaság,........................................................................................................49 1.3. A monopolkapitalizmus jelenségei hazánkban.......................................................................................49 1.4. Az állam növekvő befolyása és a liberális gazdaságpolitika.................................................................50 1.5. A népesedés és foglalkozási megoszlás Magyarországon a századfordulón..........................................50 2. BUDAPEST VILÁGVÁROSSÁ FEJLŐDÉSE:............................................................................................................51 2.1. Budapest születése és világvárossá válásának legfőbb állomásai,........................................................51 2.2. A Millennium főbb eseményei................................................................................................................52 5. ETNIKAI VISZONYOK A XIX. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON.....................................................53 1. AZ ÁTALAKULÓ TÁRSADALOM SAJÁTOSSÁGAI:.................................................................................................53 1.1. Hagyományos, új és átalakuló elemek a társadalomban.......................................................................53 1.2. A dualista társadalom rétegei................................................................................................................54 2. NEMZETISÉGEK A DUALIZMUS KORÁBAN:.........................................................................................................55 2.1. Nemzetiségek arányai, főbb törekvéseik.................................................................................................55 2.2. A magyar állam nemzetiségi politikájának alapvonásai a dualizmus korában.....................................56 11. A POLGÁRHÁBORÚ ELŐTTI ÉS UTÁNI USA.....................................................................................................58 1. AZ AMERIKAI POLGÁRHÁBORÚ GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS ALKOTMÁNYOS VONATKOZÁSAI...........................58 2. AZ AMERIKAI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÖSSZETEVŐI, AZ AMERIKAI EXPANZIÓ A VILÁGBAN.............................58 14. A NÁCI IDEOLÓGIA JELLEGZETESSÉGEI..........................................................................................................59 1. A NÁCIZMUS ALAPVETŐ SAJÁTOSSÁGAINAK......................................................................................................59 1.1. Totális állam...........................................................................................................................................59 1.2. Antiszemitizmus......................................................................................................................................59 1.3. Gazdaságpolitika elemzése....................................................................................................................59 2. A NÁCI IDEOLÓGIA, AZ ELLENMONDÁSOK, A MÓDSZEREK, A SZÁNDÉKOK.........................................................59 2.1. A náci fajelmélet,....................................................................................................................................59 2.2. A demagógia kimutatása a náci ideológiában.......................................................................................59 3. A NÁCI PROPAGANDA MÓDSZEREI, CÉLJAI.........................................................................................................59
3.1. A tömeg kezelése,....................................................................................................................................59 3.2. A modern média eszközei a nácizmus szolgálatában,............................................................................59 3.3. Az erőszak szerepe a náci propaganda sikerében..................................................................................59 20. A HORTHY RENDSZER KONSZOLIDÁCIÓJA.....................................................................................................60 1. GAZDASÁGI KONSZOLIDÁCIÓ,...........................................................................................................................60 2. POLITIKAI KONSZOLIDÁCIÓ...............................................................................................................................60 19. SZEMBEN ÁLLÓ FELEK ÉS TÖREKVÉSEK A II. VILÁGHÁBORÚBAN....................................................................61 1. A VILÁGHÁBORÚ ELŐZMÉNYEI..........................................................................................................................61 2. A HÁBORÚ VÁZLATOS ÁTTEKINTÉSE A FŐBB ESEMÉNYEK KIEMELÉSÉVEL..........................................................61 3. A HÁBORÚ FŐBB JELLEMZŐINEK VIZSGÁLATA:..................................................................................................61 3.1. A háború jellegének elemzése,...............................................................................................................61 3.2. A háború gazdasági és haditechnikai vonatkozásainak vázlatos áttekintése.........................................61 4. A HOLOCAUST..................................................................................................................................................61 6. A KÁDÁR KORSZAK............................................................................................................................................62 KÁDÁR JÁNOS HATALMÁNAK MEGSZILÁRDÍTÁSA:................................................................................................62 ELTÁVOLODÁS A SZOVJET MODELLTŐL:................................................................................................................62 A „LEGVIDÁMABB BARAKK”:...............................................................................................................................62 12. A PARLAMENTI DEMOKRÁCIA MŰKÖDÉSE A MAI MAGYARORSZÁGON.....................................................64 1. A VÁLASZTÁSI RENDSZER.................................................................................................................................65 1.1. A választójog: az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választás.......................................................65 1.2-Az országgyűlési választások jellemzői...................................................................................................65 1.3. Az önkormányzati választások................................................................................................................65 1.4. Az Európai Parlament képviselőinek megválasztása Magyarországon.................................................65 2. AZ ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK VEGYES VÁLASZTÁSI RENDSZERE..............................................................66 2.1. Egyéni választókerületek, illetve pártlisták............................................................................................66 2.2. Az 5%-os küszöb.....................................................................................................................................66 2.3. Érvényességi feltételek, egy, illetve két forduló)....................................................................................66 3. KORMÁNYALAKÍTÁS.........................................................................................................................................67 3.1. Kormánypárt(ok) és ellenzék..................................................................................................................67 3.2. A koalíciós kormány fogalma.................................................................................................................67 3.3. A köztársasági elnök tisztsége................................................................................................................67 4. A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK FELADATAI, SZERVEZETEI ÉS MŰKÖDÉSÜK.......................................................67
7. A GÖRÖG POLISZ ÉS POLGÁRAI Az athéni demokrácia: ─ a kleiszthenészi alkotmány lényege (a területi elv), ─ az athéni társadalom és a politikai jogok, ─ a legfontosabb politikai intézmények sztratégoszok, cserépszavazás) működése.
(népgyűlés,
ötszázak
tanácsa,
Száray: Történelem I. 63-65.; 81-84. oldal
1. AZ ATHÉNI DEMOKRÁCIA Kr. e. 7-8. sz. görög gyarmatosítás időszaka. Népesség fölösleg van a városon belül. hely: Földközi-tenger partvidéke (főleg Itália, Szicília, Kis-Ázsia partmenti sávjai), Fekete-tenger partvidéke. A gyarmat és az anyaváros (metropolisz) között szoros gazdasági kapcsolat van. - Következmény: démosz (kereskedők, iparosok, parasztok) megerősödése, de nincsenek politikai jogaik. Demokrácia kiépítése Drakón Kr. e. 621: -
Törvények írásba foglalása, a démosz nincs többé kiszolgáltatva Nem törődött viszont az adósrabszolasággal Vagyon alapján vannak politikai jogok (arisztokrácia hatalma)
Szólón Kr. e. 594: -
Adósrabszolgaság eltörlése Jövedelem alapján osztotta fel a lakosságot, ez alapján kaptak politikai jogot Legfontosabb tisztségeket arisztokraták töltötték be, vagy a legfelsőbb kategóriába tartozó démoszbeliek.
Attika: - 4 phülére volt osztvaÜbulé: küldöttek tanácsa, 400-ak tanácsa, 100-100 küldött. A népgyűlés számára előkészíti a javaslatokat - Areosz pagosz: volt arkhónok testülete, még sok joga volt - Állam irányítását 9 arkhón végzi - Kötelező a véleménynyilvánítás Egyensúlyi helyzet alakul ki gazdasági erőben a démosz és arisztokrácia között. Türannisz: Kr. e. 560-510 - Peiszisztratosz - Hippiasz, Hipparkosz
A démoszt gazdaságilag tovább erősítették Elkezdtek Athénban építkezni Démosz adózására támaszkodnak. Kr. e. 510- zsarnokűzés: túlságosan megerősödött a démosz gazdasági fölénybe került. 1. 1. A kleiszthenészi alkotmány lényege (a területi elv) Kr. e. 508. - 10 phülé: 3 részből áll egy: tengerparti, szárazföldi, athéni rész - Phülénként 50-50 delegált - 500-ak tanácsa (bulé): törvény-előkészítés, sorsolással választás - Népgyűlés: eklészia: az agórán tartják, tagja minden athéni polgár, innen kerülnek ki az emberek a pozíciókba - Esküdtbíróság (héliaia): naponta sorsolják - 10 sztratégosz: választással, városállam vezetői és hadvezérek is, mindig van egy, aki a többiek felett áll - Areosz pagosz hatáskörének csökkentése: csak tisztségviselőket ellenőrzi - 9 arkhón is csak ellenőrzi a tisztségviselőket - Cserépszavazás (osztrahizmosz): ne lehessen újra türannisz 1. 2. Az athéni társadalom és a politikai jogok Virágkor: Kr. e. 5. sz. közepe Periklész: gazdaságilag lendítette fel a várost - Legmagasabb tisztségeket bárki vállalhatja - Részvétel biztosítása az összes polgárnak - Napi díj rendszerének bevezetése - Athéni polgár pontos meghatározása: nem nő, nem rabszolga, nem metoikosz (nem született athéni). Ezzel limitálta a polgárok számát. A Déloszi szövetség adójából folyt be sok pénz a városba. Sok építkezés kezdődött. ez a rendszer a munkára épült.
15. Róma világbirodalommá válásának következményei, a köztársaság válsága A hódító háborúk társadalmi és politikai következményei a köztársaság korában. A köztársaság válsága: ─ a hódítások gazdasági–társadalmi hatása, ─ reformkísérletek – a Gracchusok, ─ a hadsereg reformja – Marius, ─ polgárháború és rabszolgafelkelések, ─ Caesar diktatúrája. Száray: Történelem I. 117-125. oldal
1. A HÓDÍTÓ HÁBORÚK TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI KÖVETKEZMÉNYEI A KÖZTÁRSASÁG KORÁBAN. Róma a Kr. e. V. századtól folyamatosan növelte területét. Először leszámolt a város környékén élő törzsekkel, majd tovább terjeszkedett Itália területén. - Az elbizakodott római sereg Kr. e. 387-ben vereséget szenvedett a galloktól, de azt hamar kiheverte és újult erővel folytatta a hódításokat. - Kr. e. 343-290-ig harcban álltak a szamniszokkal, majd őket is leigázták. Kr. e. 280-272-ig háborúban álltak a dél-itáliai görög poliszokkal, majd azokat is meghódították. - A hódító Róma érdekei a szicíliai hódítás során ütköztek össze a Földközi-tenger másik nagyhatalmával, Karthágóval. Ezért került sor az I. pun háborúra (Kr. e. 264-241). Kezdetben a két fél közül egyik sem tudott a másik fölé kerekedni, ugyanis a rómaiak a szárazföldön, míg a punok tengeren értek el sikereket. A fordulatot a dél-itáliai görög poliszok közreműködése hozta, akik fejlett hajóhaddal látták el Rómát. Így Róma került ki győztesen a háborúból. A II. pun háború kirobbantó oka a pun revans volt (Kr. e. 218-201), ahol szintén nem sikerült a punoknak legyőzniük a rómaiakat. A III. pun háború csak Róma erőfitogtatása volt (Kr. e. 149-146), ami sikert is hozott a rómaiknak.
2. A KÖZTÁRSASÁG VÁLSÁGA: 2.1. A hódítások gazdasági–társadalmi hatása, A terjeszkedés következtében létrejött hatalmas birodalom a társadalom felsőbb rétegeinek óriási nyereséget hozott. - A megélénkülő kereskedelem haszna a hajótulajdonosé lett, és a szenátus ezen kereskedőkre bízta a provinciák adójának beszedését. Ezt ők egy összegben kifizették az államnak, a provinciákban pedig többszörös adót hajtottak be. (adóbérlés) E társadalmi réteg a lovagrend, tagjai nem vehettek részt a politikai életben. - A politikai vezető réteg, a nagybirtokos arisztokratákból álló szenátori rend is jelentősen növelte jövedelmeit. A meghódított területeken óriási birtoktesteket sajátítottak ki, s piacra termelő nagybirtokokat, latifundiumokat hoztak létre. Itt rabszolgákkal dolgoztattak. A támadó hadjáratok után a rabszolgák száma rendkívül megnövekedett, így áruk csökkent,
-
-
s alkalmazásuk kifizetődővé vált. A birtokokon a belterjes, nagy hasznot hozó művelés vált uralkodóvá (szőlő, olajbogyó, zöldségek), mivel a gabonát a provinciák más részeiről szállították. A nagybirtokrendszer térhódítása kedvezőtlenül érintette a kisbirtokos parasztságot. Rabszolgák alkalmazására nem volt pénzük, megmaradtak a külterjes gabonatermesztésnél, ami csekély jövedelmet hozott. A gazdasági verseny sok parasztcsaládot tönkretett, akik kénytelenek voltak birtokaikat eladni. Ezt a folyamatot a kirobbant háborúk is felerősítették: a katonáskodó paraszt nem tudta művelni földjét, illetve a háborúk pusztításit rengeteg kisbirtok nem tudta kiheverni. A parasztság lecsúszásával új társadalmi réteg keletkezett. A nincstelenek a városokba mentek megélhetést keresni: főleg alkalmi munkákból éltek, egy részük pedig ingyenélő, manipulálható tömeggé vált. Kialakult a plebs. Sem adózniuk, sem pedig katonáskodniuk nem kellett. A társadalmi, gazdasági problémákhoz a politikai szervezet súlyos válsága csatlakozott. A városállamban még jól működő, évente választott tisztségviselők már nem feleltek meg a világbirodalom igényeinek, az alkalmanként katonáskodó, egyre csökkenő létszámú, képzetlen parasztsereg sem volt alkalmas a védelem és terjeszkedés kettős feladatára. A birodalmon belül a lakosság eltérő jogállása is problémaként jelentkezett. 2.2. Reformkísérletek – a Gracchusok,
Tiberius Gracchus Kr. e. 133-as év néptribunusaként földreform tervezetet dolgozott ki, mellyel helyre akarta állítani a parasztság gazdasági helyzetét, hogy csökkentse a szabadok közti politikai feszültséget, és megoldja a hadsereg kiegészítési gondjait. - Maximálták a családfők és családok által birtokolhatott terültet. Az elvett földekért a tulajdonosok kártérítést kaptak, s parcellákra osztva földnélküli parasztoknak adták. A senatusi arisztokrácia többsége ellenezte a földreformot. - Gracchus még egy évre meg akarta magát választatni, hogy folytathassa reformjait. Emiatt fegyveres összecsapások alakultak ki, melyben Gracchus is életét vesztette. Halála után kisebb hatékonysággal, de folytatódott a földosztás. - Caius Gracchus Kr. e. 123-122-i néptribunus törvényeivel a városi köznépnek olcsó gabonát biztosított, Karthágó területén új provincia létrehozásával munkalehetőséget akart biztosítani. - A lovagrend megnyerése céljából Asia provincia évi adó begyűjtésének jogát adta nekik bérbe, s úgy döntött, hogy a provinciákban történt visszaéléseket a lovagokból álló bíróságok vizsgálják felül. Intézkedéseivel kivívta a senatusi arisztokrácia gyűlöletét. Amikor azt indítványozta, hogy Róma összes itáliai szövetségese kapja meg a római polgárságot, az előjogait féltő köznép is ellene fordult. A senatus rendkívüli állapotot hirdetett ki. Caius híveit legyilkolták, őt magát pedig saját kérésére egy rabszolgája ölte meg. - A Gracchusokkal kezdődő néppárti politika képviselői meg akarták szüntetni a senatusi arisztokrácia politikai egyeduralmát. A velük szembenálló optimaták viszont a senatusi arisztokrácia hatalmát akarták visszaállítani. 2.3. A hadsereg reformja – Marius Marius néppárti politikus a vagyontalanok zsoldoskatonaként való alkalmazásával kivonta őket a belpolitikai harcokból, s megoldotta a hadkiegészítési problémát is. A zsoldossereg kialakítása azonban újabb problémákat idézett elő, mert nagyon függtek a hadvezérüktől, így az illető vezér magánhadseregévé vállhatott.
2.4. Polgárháború és rabszolgafelkelések, Kr. e. 82-ben kirobbant polgárháború idején Sulla, az optimata párt kiemelkedő alakja zsoldossereggel Rómára támadott, s diktatúrát hozott létre. - Célja a senatusi arisztokrácia hatalmának visszaállítása. Politikai ellenfeleit legyilkoltatta. Számára a diktatúra nem cél, hanem eszköz volt, ezért Kr. e. 79-ben lemondott hivataláról. - A néppárti politika egyik vezére Julius Caesar. Crassus-szal szövetkezett, aki Kr. e. 71-ben Spartacus rabszolgafelkelést verte le. Caesar megegyezett még a hadsereg kedvencével, a senatus által ugyancsak háttérbe szorított Pompeiusszal, s így hárman létrehozták az első triumvirátust. Céljuk a senatus kiszorítása a tényleges hatalomból. - Ez a szövetség Kr. e. 53-ig maradt fenn, míg Crassus elesett a parthusok elleni háborúban. Kr. e. 59-ben Caesar konzul lett. Földet osztott Pompeius veteránjainak, s a lovagrend érdekében leszállította Asia provincia adóbérletének összegét. Kr. e. 58-50 között Pacifikálta Galliát, s evvel hatalmas vagyonra tett szert. - Miközben Caesar Galliában harcolt, állandósultak a fegyveres összecsapások Rómában az arisztokráciát támogató Milo és Caesart támogató Cloidus emberei között. Kr. e. 52-ben megölik Cloidust, s Pompeiust az arisztokrácia maga oldalára állítva kinevezte consullá. 2.5. Caesar diktatúrája. Caesar Kr. e. 49 januárjában elindult katonáival Róma felé. A hagyomány szerint a Rubico folyón átlépve mondta híveinek: „alea iacta est”, „A kocka el van vetve”. - Kr. e. 48. augusztus 9-én Pharszalosznál került sors Caesar és Pompeius seregei között az összecsapásra, ahol Caesar nyert. - A csata után Caesar menekülő ellenfelét üldözve jutott el az egyiptomi Alexandriába, ahol szerelmi viszony kezdődött az általa trónra emelt Kleopátra és közötte. Innen Kis-Ázsiába ment, ahol legyőzte Pharnakészt, s rövid jelentésében adta hírül győzelmét: „Jöttem, láttam, győztem!”. Ezután leszámolt Pompeius maradék híveivel, s fiaival is. Ezután a Római Birodalom egyedüli ura lett. - Caesar azonban túl gyorsan szakított a köztársasági hagyományokkal. Ezt a konzervatív arisztokrácia nem tudta elfogadni. Kr. e. 44. március 15-én Brutus és Cassius vezette összeesküvők meggyilkolták. - Kr. e. 43-ban Caesar fogadott fia, Octavianus összefogott Caesar leghűségesebb alvezérével, Marcus Antoniusszal, és a lovasság főparancsnokával, Aemilius Lepidusszal. Ők hárman létrehozták a második triumvirátust, melynek elsődleges célja Caesar gyilkosainak megbüntetése. Erre Kr. e. 42-ben a philippi csatában került sor. Ezután a Birodalom kormányzását egymás között osztották fel. - Lepiduszt azonban kiszorították a hatalomból, s a Birodalom nyugati fele Octavianus, keleti része Antonius fennhatósága alá került. Octavianus és Antonius együttműködése kezdetben problémamentes volt. Antonius feleségül vette Octavianus nővérét. Azonban Antonius Kleopátrához fűződő szerelmében elhanyagolta Róma érdekeinek védelmét. Elhagyta feleségét, s megromlott a viszonya Octavianusszal. Antonius Kleopátrától született gyermekének római tartományokat ajándékozott, amivel növelte Egyiptom területét. Octavianus a senatusban a nép ellenségévé nyilvánítatta őt, ami újabb polgárháborúhoz vezetett. - Kr. e. 31-ben Actiumnál legyőzték Kleopátra egyesített flottáját, s Kr. e. 30-ban megtámadták Alexandriát. Antonius és Kleopátra öngyilkos lett. Egyiptom Róma provinciájává alakult. A Római Birodalom egyedüli ura Octavianus lett. - Kr. e. 27-14-ig Augustus egyeduralkodó volt. Visszatért Rómába és híveivel feltöltött senatus előtt letette a fegyvert. A testület megbízta az állam ügyeinek intézésével. Nem
gyakorolt nyílt egyeduralmat, jelszava a köztársaság visszaállítása volt. Átszervezte a bíróságokat, a kiváltságos rendeket kizárta a hatalomból.
8. A MAGYAR ÁLLAMALAPÍTÁS(GÉZA ÉS ISTVÁN) Géza fejedelemsége: ─ a törzsfők-nemzetségfők hatalmának megtörése, ─ a külpolitikai váltás, ─ Géza és a kereszténység. István államszervező tevékenysége. ─ az uralom megszilárdítása és a keresztény királyság létrejötte, ─ a királyi vármegyerendszer megszervezése és működése, ─ az egyházszervezés. Száray: Történelem II. 37-40. oldal
1. GÉZA FEJEDELEMSÉGE (972-997): 1.1. A törzsfők-nemzetségfők hatalmának megtörése Amikor Géza 972-ben fejedelem lett, az ország eléggé súlyos helyzetben volt. Megnőttek a belső ellentétek, de igazán veszélyessé a külpolitikai körülmények váltak. A magyar törzsszövetség két nagyhatalom szorításába került: a Bizánci Császárságéba és I. Ottó császári jogara alatt létrejött Német-római Birodalmába. Az utóbbi volt a veszélyesebb, nehézfegyverzetű lovassága miatt, ezért Géza először a németekkel való békére törekedett. 973-ban követeket küldött a császárhoz, lemondott ausztriai és morvaországi területeiről. 1.2. A külpolitikai váltás Fiának Vajknak is bajor hercegnőt kért feleségül: Gizellát. Erdélyt pedig már előzőleg megszerezte házasságával, az erdélyi gyula lányát, Saroltát vette feleségül. Lányait is keresztény hatalmak vezetői családjaiba házasította, egyiket a lengyel herceghez, a másikat a velencei dózséhoz. 1.3. Géza és a kereszténység. Megállapodtak a keresztény hittérítők tevékenységeiről is. A kereszténység felvételével Géza leszerelte a németek magyarországi terjeszkedési szándékának ürügyét, idehaza pedig saját fejedelmi hatalmának megerősítéséhez használta fel az idegen papokat.
2. ISTVÁN ÁLLAMSZERVEZŐ TEVÉKENYSÉGE (997-1038) István 975 körül született Esztergomban, a Vajk nevet adták neki, ami a török eredetű és gazdát jelent. Apja, Géza dinasztikus kapcsolatokat épít ki. Legidősebb lányát, Juditot Vitéz Boleszláv lengyel uralkodóhoz; második lányát a bolgár trónörököshöz; harmadik lányát, Ilonát a velencei dózséhoz, III. Orseolo Ottóhoz adta feleségül. (Az ő gyermekük Orseolo Péter); és István II. Henrik lányát, Bajor Gizellát vette feleségül. István Szent Adalbert és Radla püspökök hatására mélyen keresztény személyiség lett.
Istvánnak két fia érte meg a felnőttkort, azonban előbb Ottó, majd Imre is meghalt. Imrét trónörökösnek nevelték, nevelője az európai látókörű tudós szerzetes, Szent Gellért volt. Imre életének egy tragikus vadászbaleset vetett véget. A szeniorátus szerint Vazul örökölte volna a trónt, de pogány volt →István alkalmatlanná tette az uralkodásra: megvakíttatta és fülébe ólmot öntetett. Vazul fiai András, Béla és Levente Lengyelországba menekültek. Szent István nővérének és a velencei dózsénak a fiát, Orseolo Pétert vette maga mellé, és jelölte a trónra. Államalapító királyunk 1038. augusztus 15-én hunyt el. Halála előtt a legenda szerint Szűz Mária oltalmába ajánlotta az országot. Ez a mai napig élő hagyomány mélyen beépült a magyarság kultúrájába. 1083-ban avatták szentté, Vazul dédunokájának, I. Lászlónak a szorgalmazására. 2.1. Az uralom megszilárdítása és a keresztény királyság létrejötte, Koppány a levirátus jogát kívánta először érvényesíteni, ezért Sarolt (István anyja) birtokához tartozó Veszprém várát kezdte ostromolni. István német lovagok segítségével (Hont, Pázmány, Héder és Vecelin álltak a seregek élén) Veszprém és Várpalota között legyőzte Koppány katonáit. Koppányt pogány szokás szerint felnégyelték, testét Veszprém, Esztergom és Győr kapujára szögezték fel, a negyediket az erdélyi gyulának küldték el. Büntetésének oka, inkább a levirátussal elkövetett paráznaság lehetett, mintsem a lázadás. Az ezredforduló idején mind a nemzetközi helyzet, mind a hazai viszonyok lehetővé tették István számára, hogy elődei munkáját beteljesítve, megalapítsa a Magyar Királyságot. István nem a német-római császártól, hanem a római pápától, II. Szilvesztertől kért koronát. Ennek jelentősége az volt, hogy kifejezze, hogy az ország független a Német Császárságtól és a Bizánci Császárságtól is. A koronázáshoz szükséges királyi felségjeleket (korona, kard, pálca, gyűrű, jogar) Asztrik (Anasztáz) apát, egy Magyarországon élő hittérítő hozta a pápától. A koronázás 1000 karácsonyán (dec.25.), vagy 1001. január 1-jén történhetett Esztergomban. Az ország független állammá vált, és megkapta az invesztitúra jogot. A koronázás egyházi rituálé. Lényege, hogy a király Isten kiválasztottja, küldötte. Hivatása népének vezetése, a keresztény hit útján. Ehhez kapja Istentől a hatalmat. A koronázási szertartás Karoling mintára történt. A szertartás fontosabb részei: 1. a közfelkiáltás (szimbolikus választás); 2. fogadalomtétel (a hit megtartása, az egyház megvédése, az ország védelme és bölcs kormányzása); 3. olajjal való megkenés; 4. a koronázási jelvények átadása (korona, kard, pálca, gyűrű, jogar). A ma is látható Szent Korona és koronázási jelvények István koronázásakor még nem voltak meg. Koppány legyőzése után István 1003-ban meghódította Erdélyt, így véget vetett Gyula hatalmának, majd 1008-ban a görög rítusú kereszténységet követő Ajtony legyőzésével az ország délkeleti részét is magáénak tudhatta. A területegyesítés befejezésével az ország földjének döntő többsége az Árpád-ház birtokába került. Az ilyen típusú államot nevezzük patrimoniális királyságnak. 2.2. A királyi vármegyerendszer megszervezése és működése Az államszervezésben természetesen nélkülözhetetlen volt a politikai szervezet létrehozása. Ez annyit jelentett, hogy olyan központokat kellett kialakítani, amelyek biztosították a király hatalmát. -
Magyarországon ezt a várak jelentették. István német minta alapján szervezte a megyéket. A várak a XI. század elején, sőt még sokáig nem kő-, hanem földvárak voltak. Minden várhoz tartozott várbirtok és megfelelő számú szolgálónép, ez biztosította a vár ellátását.
A földbirtokok nagy része a vár környékén feküdt, de voltak távolabb is, elszórtan elhelyezkedő földekről volt szó. A várak élén a várispán állt, neki voltak alárendelve a várjobbágyok, akik a katonaság tisztjeit adták. Feladatuk volt a vár védelme és a várhoz tartozó népek irányítása. Közülük kerültek ki a vezető tisztviselők (százados, hadnagy, várnagy). A várnépek tagjai ugyan jogilag szabadok voltak, de a várhoz kötöttek. A várispánságok száma valószínűleg több volt, mint a vármegyék száma. -
A várispánságokra ráépülve jöttek létre a vármegyék, melyek feladata elsősorban közigazgatási és nem katonai volt. A vármegye tehát, szemben a szórtan fekvő várispánsággal (várföldek), kezdettől fogva összefüggő terület volt. Azoknak a váraknak, melyekhez megye is tartozott, a megyésispán állt az élén. (Ilyenkor a várispán és megyésispán ugyanaz a személy volt.) Ezt a tisztséget a király adta. A megyésispán volt a fennhatósága alá tartozó terület legfőbb bírája, és ő szedte be az adókat is. A jövedelmek 2/3 része a királyt illette, a maradék pedig az ispánnál maradt.
-
A vármegyeszervezet mellett István király egységes udvarház-szervezetet is kiépített, amely az egész országot behálózta, és független volt a vármegyeszervezettől. Feladata a királyi „udvar” ellátása volt. Egy vármegyéhez több udvarház is tartozhatott. A várakhoz hasonlóan ezeket is szolgálónépek látták el. Minden kápolnához tartozott egy-két kápolna, ahol a káplánok tevékenykedtek. Ezek vezetője általában az érsek volt, s testületükből alakult a királyi kápolna szervezete. Ez nemcsak az egyházi feladatokat látta el, hanem a király „irodáját” is jelentette, ugyanis mint jegyzők tevékenykedtek.
-
Bár az uralkodó állandóan vándorolt kíséretével, természetesen volt királyi székhely is. A központ Esztergom volt, a jeruzsálemi zarándokút megnyitása után (1019) lett az új székhely Székesfehérvárra. Itt építette fel a királyi bazilikát, ami az akkori Magyarország legnagyobb épülete volt. A későbbiekben itt tartották az éves „törvénynapot” is.
A világi és egyházi kormányzás intézményrendszerének kiépítése mellett ugyanilyen fontos volt Istvánnak az is, hogy kialakuljon a földesúri birtok és jogok rendje. -
Megszüntette a korábbi nagycsaládi birtoklást és meghonosította a földmagántulajdont. Az ő birtokrendezése vált az Árpád-kori földbirtoklás alapjává. A nemzetségi birtokok örökölhetőek voltak. A későbbi adománybirtokok csak egyenes ágon voltak örökíthetőek, amennyiben ez nem volt lehetséges, visszaszállt a királyra. A földbirtokoknak három típusát különböztethetjük meg. Az egyházi birtokok jelentősen hozzájárultak a földmagántulajdon rendszerének kialakításához. Az egyházi birtokok mellett kialakultak a világi birtokok is. A harmadik birtoktípust a királyi birtokok adták.
-
A gazdasági ügyekkel a kincstár (camara vagy fiscus) foglalkozott. Minden jövedelmet idehordtak, ami a királyság fenntartását szolgálta. Az adókat legnagyobb részét természetben fizették. Másfajta jövedelmei is voltak az uralkodónak: vámok (folyami-, rév-, vásár-, híd-, határvámok), áruk kivitele (só, ló, ökör, ezüst), sómonopólium, pénzverés, ezüstbányászat és bírságok. Emellett volt állami adó is, melyet vagy füstpénznek neveztek, vagy „szabad dénárok”-nak. A pénzforgalomhoz természetesen szükséges volt a pénzverés. István már koronázására veretett pénzt. Rendszeres pénzverés 1020 után kezdődött. Mindkét oldalán kereszt volt, Stephanus Rex (István király), illetve Regia Civitas (királyi város) feliratokkal. A pénz finom ezüstből készült. A magyar király pénzverőhelye kezdettől fogva Esztergom volt.
-
István király országlása alatt kiegyensúlyozott külkapcsolatokra törekedett, békepolitikát folytatott. A Német-Római Császársággal kezdetben jó volt a viszony (II. Henrik István sógora), II. Konrád azonban 1030-ban betört az országba. A támadást István visszaverte, majd 1031-ben békét kötött Konráddal. A Bizánci Birodalommal kezdetben feszült volt a viszony, majd 1018 után Magyarország szövetségese lett. (Imre herceg bizánci hercegnőt vett feleségül.) István békepolitikájának legnagyobb eredménye az 1019-ben megnyíló új zarándokút Jeruzsálembe. Ez az út bekapcsolta hazánkat a nemzetközi kereskedelmi és kulturális vérkeringésbe.
István az új rendet és szervezetet törvényekkel is igyekezett megerősíteni. Két törvénykönyvét ismerjük. -
Szent István törvényei az egyházi vagyon rendezésével és védelmével kezdődnek. Az egyház igazgatása püspökségekre van bízva, melyek külön javadalmakat élveznek. Ezeknek javait bántalmazni, akár megrövidíteni, szigorúan tilos.
-
A második törvényfejezet a püspökök hatalmáról szól az egyházi vagyon fölött, a harmadik azt fejtegeti, hogy akik egyházi személyek ellen, akár mint tanuk, akár mint vádlók lépnek fel, minő kvalifikáció képesíti őket erre. A feleletet megtaláljuk a törvényben, mely azt mondja, hogy csakis becsületes, jó keresztény és családos emberek léphetnek fel törvényesen a papok ellen. Az egyháznak és a papoknak adott rendkívüli kedvezmények első pillanatra feltűnnek István király törvényeiben. A pap kiváltságos személy éppen azért, mert az új társadalmi rend az ő munkájára van alapítva.
-
A boszorkányokról, kiknek létezésében ekkor általánosan hittek, szintén megemlékeznek István király törvényei. Ha valahol boszorkányt fogtak el, aki természetesen alig lehetett más, mint valami idősebb asszony, a papnak kellett átadniuk, aki szent munkáját azzal kezdte, hogy a boszorkánysággal gyanúsított asszonyt megböjtöltette, szentelt vízzel meghintette, és vallásos oktatásban részesítette. A böjt elvégzése után a boszorkányt újból a templomba vitték, hol a pap a templom kulcsával homlokára, vállára és mellére keresztforma bélyeget tett. Ha a boszorkány harmadszor is bűnbe esett, akkor a királyi bíróság ítélt felette, mely legtöbbször halállal sújtotta.
-
A magántulajdon birtoklására és öröklésére István törvényei ezeket határozzák: „Mindenki élethossziglan ura legyen tulajdonának és egyúttal a királyi adományoknak és halála után fiai hasonló joggal örököljenek." A püspökségi vagy várispánsági birtokok, miután ezek nem magánjellegűek, természetesen ki voltak véve az örökség alól. A magántulajdont védte a törvény az elkobzás ellen is, csak abban az esetben tett kivételt, ha valaki a király ellen merényletet akart elkövetni, az országot akarta elárulni vagy külföldre szökött. Utódai azonban tovább örökölték a vagyont, ha az ily bűnben vétkes halállal bűnhődött is. Nem kevésbé tanulságos István király törvényeinek büntetőjogi része.
-
Lássuk például az emberölésre vonatkozó büntetéseket. Ha valaki szándékosan embert ölt, tartozott száztíz aranypénzt fizetni, melyből ötven a királyi kincstárt, ötven a rokonokat, tíz a bírákat és a közbenjárókat illette. Ráadásul kötelessége volt az előírt böjtöket betartani. Ha ellenben az emberölés nem szándékosan, hanem véletlenségből történt, a váltságdíj akkor mindössze tíz arany. Ez az intézkedés azonban csak a kiváltságos rendbe tartozó egyénekre vonatkozott, mert a szolgák megölésénél egészen más az eljárás és sokkal kisebb a váltságdíj.
-
A szolgákra nézve a törvény a következő megkülönböztetéseket teszi. Amennyiben az emberölést nemes ember követte el valamely szolgán, elégséges, ha a szolga helyett az illető tulajdonosnak egy más szolgát ad, vagy pedig a szolga árát megfizeti. Ha azonban egyik nemes embernek a szolgája öli meg a másik nemes ember szolgáját, ebben az esetben a gyilkos a meggyilkolt gazdájának tulajdonába kerül, vagy megfelelő áron kell kiváltani. Ha valaki a feleségét ölte meg, a büntetést váltságdíj, vagy ahogyan a törvény mondja, vérdíj fizetése által rótták le. Ha ispán volt az, aki feleségét megölte, ötven tinót tartozott fizetni a nő szülőinek és az egyház által reámért böjtbüntetésnek kellett magát alávetnie. A vitéz vagy jobb módú ember megölt feleségéért tíz tinót fizetett, a közember pedig ötöt. Úgy a nők, mint a szolgák megölésére vonatkozó büntetések igen enyhéknek látszanak és nincsenek arányban a többi törvények szigorúságával. De itt, úgy látszik, az erkölcsök durva és vad állapotai voltak irányadók a büntetés szigorúságának kiszabásánál.
-
Az olyan harcos népnél, mint amilyen a magyar is volt, az emberélet nem sok beccsel bírt s az emberölés nem tartózhatott a ritkaságok közé. Hogy ennek a féktelen elvadulásnak és barbárizmusnak véget vessenek, volt szükség azokra a szigorú törvényekre, melyeket a fegyver által okozott emberölés ellen hoztak. A törvény különben megmondja világosan, hogy a „béke" sértetlen fenntartása érdekében sújtja halálbüntetéssel azokat, akik fegyverrel ölik meg társaikat. És pedig, ki milyen fegyverrel ölt, olyannal végezték ki.
-
Ebben a tekintetben István törvényei nem tesznek kivételt az előkelőkkel sem, sőt azokat még szigorúbban büntetik, mert a törvény úgy rendelkezik, hogy abban az esetben, ha például valamelyik ispán betör valamely házba, és a gazdát megöli, halállal büntettessék. De ha a gazda védi magát és védelme közben támadóját megöli, nem lakol semmiféle büntetéssel. Ha a támadás olyanformán történt, hogy a támadó maga helyett az embereit küldte, és ezek követték el a gyilkosságot, a vérdíj ára száz tinó, vitézeknél tíz tinó, közrendűeknél öt.
-
Az eskü megszegésének büntetési módozatai ezek. Főrendű ember keze levágatásával büntetetik, vagy ötven tinó váltsággal. Közember tizenkét tinóval válthatja meg a büntetést. A gyújtogatók kötelezve vannak az okozott kár megtérítésére és tizenhat tinó fizetésére, leányrablók a leány visszaadására és tíz tinóra, közembernek büntetése ilyen esetben öt tinó. A tolvajoknál különbséget tesz törvény nemes emberek és szolgák között. Mikor nemes emberek követik el a lopást, büntetésük első esetben a lopott értékek megfelelő váltságdíj, aki azonban nem tudja magát megváltani, szolgának adatik el és további visszaesés esetében a szolgákra vonatkozó törvény által büntettetik. A szolgák büntetése meglehetős szigorú, mert csonkítással van, súlyosbítva. Amely szolga ugyanis először lop, megválthatja magát öt tinóval, de ha ezt tenni nem képes, akkor az orra levágatik.
-
Visszaesés esetében, vagyis a megcsonkított orrú szolga másodszori lopáskor füleinek a levágatásával fizet, ha azonban van öt tinója, még ekkor is megválthatja magát, csupán a harmadik visszaesésnél nincs kegyelem. Ekkor már halál jár a lopásért. A női tolvajokról külön törvény szól, mely akképp rendelkezik, hogy első két esetben a házas nőt férje megválthatja, de a harmadik esetben a nő szolgasággal bűnhődik.
-
A hízelkedők, ravaszok, árulkodók, csalók büntetése szintén igen szigorú volt. Ha bebizonyosodott, hogy bűnükkel kárt okoztak, nyelvük kivágatására ítéltettek. A pletykahordók és rágalmazók ellenben halállal bűnhődtek, amennyiben rágalmaik a király személyére vonatkoztak. A törvény e része így szól. „Ha valaki álnok módon egy ispánnak
vagy más hű emberének azt mondja - hallottam, hogy a király vesztedre beszélt -- és erre rájönnek: haljon meg." -
Nagyjában ezek István király törvényei. Ezeket a törvényeket, melyek a magyar alkotmány első alapvetésének eredményei, Szent István nagy ünnepségek között hirdette ki az ország tanácsában. A törvényeken keresztül megismerhetjük a tizedik század végének magyar társadalmát és az akkori nemzedék kultúráját. A törvények soraiban megtaláljuk körülbelül azt az embertípust, melyre ezek a törvények vonatkoztak. És ebből a megismerésből semmi különösebb hátrány nem származik a tizedik század emberére.
2.3. Az egyházszervezés. Az egyházszervezés nyomban a koronázás után megkezdődött. A pápa megalapította az esztergomi érsekséget és Istvánnak szabad kezet adott püspökségek szervezésére. -
Az érsek volt az ország első főpapja, vagyis prímása. Különleges előjogai közül talán a király koronázásának joga volt a legfontosabb.
-
István összesen 10 egyházmegyét szervezet (2 érsekség, 8 püspökség). Az érsekségek: veszprémi, győri, pécsi, egri, váci, csanádi, bihari és erdélyi. Az érsekségek az esztergomi és kalocsai volt.
-
Gondoskodott az egyházmegyék fenntartásáról is. A tized jövedelme mellett a hatalmas földadományok jelentették az egyház gazdasági hátterét. Az egyházszervezettel párhuzamosan sokasodtak a kolostorok is. A leghíresebb a pannonhalmai apátság volt, amit már Géza idejében építeni kezdtek, de alapítólevelét csak 1002-ben állították ki.
-
A korai alapítások közé tartozott még Pécsvárad és Zalavár apátsága is. Magyarországon ebben az időben a bencés irányzat volt a legelterjedtebb, de István Veszprémvölgyben alapított egyet a görög apácák részére. Kolostorokat nemcsak az Árpád-háziak alapítottak, hanem a későbbiekben egyre több magánalapítással is találkozhatunk.
-
A hittérítést külföldi papok végezték. Ez István uralkodása alatt be is fejeződött. A II. törvénykönyv elrendelte, hogy 10-10 falunként építsenek egy templomot. A királyi magánbirtokon püspökséget szerveztek, a XI. században tíz ilyen volt. Esztergom érsekség rangjára emelkedett, aminek azért volt nagy jelentősége, mert biztosította a magyarországi egyház függetlenségének a német érsekségtől. Megindult a hazai papképzés is, a szerzetesség is meghonosodott, bencés apátságok alakultak Pannonhalmán, Veszprémvölgyben, Pécsváradon, Zalaváron és Bakonybélben.
-
Első királyunk a magyarországi egyház gazdasági hátterét hatalmas birtokadományokkal és a lakosságra rótt egyházi tizedszolgáltatási kötelezettség elrendelésével teremtette meg. Halála után 45 évvel, 1083-ban avatták szentté. Apja politikáját folytatva, sikerült Magyarországot beillesztenie a keresztény hitű Európába, ezzel biztosítva a fennmaradást.
A Szent István és Szent László uralma közötti időszak politikáját alapvetően három kérdés határozta meg, melyek összefüggtek egymással. A legelső a trónutódlás volt, vagyis az, hogy milyen elv szerint öröklődjön a hatalom. A szeniorátus és a primogenitúra elve harcolt egymással, természetesen megosztva az ország főurait, akik többször külföldi segítséget is igénybe vettek a küzdelmekben. Ez elvezet a második problémához, vagyis a nyugatról induló beavatkozási kísérletekhez. A német császárság folyamatosan hangoztatta a század folyamán hűbéri igényét a magyar trónra. Emiatt a behívott idegenek (lovagok, papok) helyzete is
nehezebb volt, hiszen sokszor ellenségként kezelték őket a nyugati gondolkodásmódhoz nehezen alkalmazkodó magyarok. A harmadik kérdést a keresztény eszmék és az új birtok- és tulajdonviszonyok elterjesztése és megszilárdítása jelentette, mely szintén nem ment könnyen. Lázadások, felkelések: a 1044-es ménföldi csata és a 1045-46-os Vata-féle pogány lázadás. A folyamatos küzdelmeket jelzi az, hogy a trón a század folyamán kilencszer cserélt gazdát, s megszerzése és elvesztése sokszor fegyveres összetűzéssel történt. A zűrzavaros állapotoknak a század végén I. (Szent) László hatalomra kerülése vetett véget. A kor uralkodói: Orseolo Péter (1038-41, 1044-46), Aba Sámuel (1041-44), I. András (104660), I. Béla (1060-63), Salamon (1063-74), I. Géza (1074-77).
Mellékletek Szent István törvényei: Két törvénykönyve maradt ránk. Az első egy büntető törvénykönyv, a második az elsőnek a kiegészítése. A törvénykönyvek eredetisége (csak másolatban maradtak ránk) és keletkezésük ideje máig vitatéma. A törvénykönyvek tartalma: - „Ki-ki ura legyen az ő tulajdonának” - Élet és tulajdon védelme - Függőségi viszonyok szabályozása - Öröklési rend - Vasárnapi munkaszünet, misehallgatási kötelezettség (kivéve a betegek és a tűz őrzői) - Vallási ünnepek és a böjt megtartása - Keresztény házasodási és családi szokások - Templomépítés (minden 10 falu köteles egy templomot építeni) - Az egyház és a papság helyzetét szabályozó törvények - Pogány rítusok és hagyományok üldözése és kiírtása A várak társadalmi szerkezete: Ispán ↓ Várjobbágyság (A várkatonaság gerince, tiszti rétege. Tisztségek: százados, hadnagy, várnagy) ↓ Szolgálónép (várnép) (Tagjai az elszórtan fekvő várbirtokokon gazdálkodtak. A várnép is fel volt osztva tízes és százas szervezetekre /száz háztartás/) A várakon kívül behálózták az ország területét a királyi udvarházak uradalmai is. Fő feladatuk a szálláshelyét váltogató király és kíséretének ellátása volt. Határvédelem: Az ország tényleges határait a gyepűk alkották. Az átjárók védelmét külön erre a célra szervezett katonai haderő látta el. A magyarokon kívül e feladatokat látták el a székelyek és a besenyők is. A határvédelem emlékét őrzi az Őrség és Kapuvár, valamint a ma Ausztriához tartozó Alsó- és Felsőőr neve is. A szolgák illetve szabadok közti megkülönböztetés természetesen nem tűnt el. István korában nem a foglalkozás, hanem a származás határozta meg a társadalmi jogállást. Fogalmak: Szeniorátus elve: az elhunyt uralkodót a tágabb család, vagyis a nemzettség legidősebb, még nemzőképes tagja követi. Primogenitura elve: elsőszülöttségi jog, az uralkodót legidősebb fia követi Levirátus elve: a szeniorátus szokásához szorosan hozzá tartozott a levirátus gyakorlata. Eszerint a szeniornak feleségül kell fogadni az elhunyt fejedelem özvegyét, és át kell venni birtokainak – javainak igazgatását. Invesztitúra joga: a püspök kinevezésének és beiktatásának joga Rituálé: szertartás, ünnepélyes szentségi cselekmény Gyepű: természetes vagy mesterséges védőrendszerek, az áthatolhatatlan – vagy azzá tett – erdők, elmocsarasított, járhatatlan területek
1. AZ ANJOUK GAZDASÁGPOLITIKÁJA Károly Róbert gazdaságpolitikája: ─ pénzügyi reformok, ─ kereskedelmi útvonalak, kivitel, ─ a kapuadó. A magyar városfejlődés: ─ a városok három típusa (szabad királyi város, bányaváros, mezőváros), ─ az Anjouk és Zsigmond várospártoló politikája. Száray: Történelem II. 91-102. oldal
1. KÁROLY RÓBERT GAZDASÁGPOLITIKÁJA: 1.1. Pénzügyi reformok, 1.2. Kereskedelmi útvonalak, kivitel, 1.3. A kapuadó. I. Károly Róbert uralkodását (1308-1342) a feudális állam újjászervezési időszakának tekinthetjük. 1. Az interregnum időszaka (az Árpád-ház kihalásától Károly Róbertig) eléggé siralmas képet mutatott az országról. A hatalom jelentősrésze a kiskirályok kezében került, akik teljesen úgy viselkedtek,mintha sohasem hallottak volna 1241-ről. Jellemző a birtokeloszlás aránya is:
Nagybirtok 40%
Kis és középbirtok 40%
Királyi birtok 20%
2. A trónért folytatott versenyfutást – pápai támogatással – az Anjou család nyerte meg. A király személye azonban – ellentétben a várakozással – igen kellemes csalódást okozott. Károly Róbert emberi magatartása és uralkodói tevékenysége nagy elismerést érdemelt ki.
Belpolitikai intézkedései: Megosztotta, majd felszámolta a kiskirályok hatalmát.
1
Új nagybirtokos osztályt hozott létre.
Banderiális1 alapokra helyezte a hadszervezetet.
Lehetőséget adott ad a földbirtokosoknak, hogy hadseregüket megtarthassák, azonban maguknak kellett finanszírozniuk azt. Ha a katonák létszáma meghaladta az 50 főt, a földbirtokosnak lett egy bandériuma
Lényeges gazdasági intézkedéseket hozott -
bányászati reform2,
-
nemesérc monopólium,
-
egységes, értékálló aranyforint bevezetése,
-
kapuadó (jobbágytelkenként szedett állami adó)
-
30ad vám (utak mentén szedik az árú értékének 1/30 -át)
-
Vagyoni cenzus (A Városi polgárságot sújtja)
-
rendkívüli adó (Az udvar fenntartására szedett adó)
Külpolitikai elvei: A nemzeti tekintély a belső rendezettség függvénye!
A közvetlen szomszédainkkal létrehozott szövetséget tűzte ki célul (1335/Visegrád)3
ld. még: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1roly_R%C3%B3bert II. I. (Nagy) Lajos kora (1342-1382) 1. I. Lajos lovagi erényekkel rendelkező, művelt uralkodónk volt, akinek céljait Szent László sírjánál tett esküje szabta meg. Törekvéseit azonban keresztül húzták állandó háborúskodásai, s így szimpátiánk ellenére tény, hogy a „Nagy” jelzőt apja érdemelte volna. 2. Számos hadjáratát három kategóriába sorolhatjuk:
Elkerülhetetlenek voltak a litvániai és tatárokkal vívott összecsapásai.
Vitathatók nápolyi és dalmáciai csatározásai.
Egyértelműen elitélendő a szerbek, románok és bolgárok ellen viselt „keresztes hadjáratai”
I. Lajos fénykorában valóban három tenger mosta határainkat, de mint később kiderült e felesleges terjeszkedésnek nagy ára lett. Egyrészt feudális anarchiát eredményezett idehaza, (zászlóalja). Megengedte tehát a földesúrnak, hogy hadserege a saját zászlója alatt harcolhasson. Azonban, ha a földbirtokos nem tudott kiállítani egy 50 fős sereget, akkor saját magának kellett harcolnia. 2 (urbura, 1327) a király átengedte a földesuraknak a bányászok által fizetett urbura harmadát,így a földek tulajdonosai is érdekeltek lettek abban, hogy bányát nyissanak a földjükön 3
A visegrádi királytalálkozó külpolitikai szempontból történelmi jelentőségű volt, de a magyar gazdaság kapcsolatát (az expot-import arányok helyreállítását) is jelentősen előmozdította. A XIII. századtól egész Európában változtak az árarányok,a gabona termelés hanyatlásával szemben nőtt a kereslet az iparcikkek iránt. Ennek az volt az eredménye, hogy egy mezőgazdaságra berendezkedett országnak egyre több terményt kellett szállítania az ipari cikkekért. Károly Róbert aktív külpolitikájának köszönhetően jó viszonyt tartott fenn a Luxemburgokkal Csehországban és a Łokietek családdal Lengyelországban. 1335-ben a visegrádi királytalálkozón megállapodott a cseh uralkodóval hogy egy Bécset megkerülő kereskedelmi útvonalat jelölnek ki, ugyanis Bécs minkét ország gazdasági érdekeit sértő árumegállító joggal rendelkezett.
Másrészt pedig magunkra haragítottunk több balkáni népet, arról nem is beszélve, hogy kritikus időben (török!) gyengítettük ellenálló képességünket.
3. Belpolitikai téren említést érdemel I. Lajos 1351. évi törvénye az ősiség elvéről (középnemesi érdekek védelme) továbbá a kulturális életet támogató, széleskörű tevékenysége is (Egyetem Pécsett) A Nagy Lajosi kort jellemző irodalmi alkotások: a. Arany János: Toldi b. Passuth László: Nápolyi Johanna, A magyarországi parasztság az ANJOU korban több tekintetben a NYEU-i viszonyokhoz hasonlóan alakult. Kialakul a jogilag egységes jobbágyság. A jobbágyok jobbágytelekkel rendelkeznek, amit szabadon örökíthetnek, és szerződésben meghatározott termény és pénzszolgáltatással tartoznak, és szabadon költözködhetnek. A jobbágytelek részei: 1. BELSŐ TELEK - házhely, udvar, kapu 2. KÜLSŐ TELEK - szántó, kaszáló, rét, erdő Szolgáltatások: 1. Tized, dézsma; 2. kilenced; 3. robot; 4. Alkalmankénti kötelező ajándék; 5. Kapuadó (állami adó) Az ország népességének növekedésével az ország gazdasága és kereskedelme is fellendült. A kiterjedt kereskedelmi kapcsolatok a jobbágyság vagyoni differenciálódásához vezettek. Kialakulnak a ZSELLÉREK, nincstelenek. A XIII-IV. században kialakul az egységes nemesi réteg. Az ősiség törvénye szabályozza a földek öröklési rendjét, és egységes társadalmi réteggé alakította a nemességet, a földbirtok nagyságától függetlenül a társadalom kiváltságos rétegéhez tartoztak, adómentességük volt, és csak akkor számítottak nemesnek, ha földbirtokukat semmilyen szolgáltatás nem terhelte. A kisnemesek kisbirtokkal rendelkeztek, az ebből származó jövedelem csekély volt, a jobbágysághoz hasonlított életmódjuk. A nagybirtokosok közül sokan az udvari nemesség sorába kerültek, a király közvetlen környezetében voltak., és országos méltóságokat viseltek. Az udvari nemesség örökíthette a tisztségeket. A XIV.sz végére az Anjouk gazdasági-társadalmi reformjainak köszönhetően az ország jelentősen csökkentette azt a különbséget, amely a fejlett nyugati feudális országok és Közép-Európa között fennált. ld. még: http://hu.wikipedia.org/wiki/I._Lajos 2. A MAGYAR VÁROSFEJLŐDÉS: Magyarországon a XII. században az ország gyarapodó népessége nagyrészt már letelepült, falvakban, városokban élt. Igaz, ezek a települések silányak voltak, nádból és sárból összetákolt épületekből álltak. - Az átmeneti életmódra utal az a körülmény is, hogy a lakosság egy része a tél elmúltával sátrakba költözött. A korszakban már teret nyert a földművelés. A legelőváltó gazdálkodás rendszerével a legelőből kihasított szántót a kimerülésig művelték, majd a legelő egy másik részét művelték meg. A csoroszlyás ekével, ökörrel művelt szántóföldeken gabonát (búzát, kölest, rozst) termeltek. - Fontos volt a gyümölcs és szőlőtermesztés. Az állattartás továbbra is jelentős maradt, de átalakulóban volt. A marha, a ló és a juh tartása mellett terjedt a sertés és a baromfi
-
-
-
tenyésztése is. A vizek és az erdők gazdag vadállománya hozzájárult a lakosság élelemellátásához. A kézműipari termékeket továbbra is az e szolgáltatásokra kötelezett falvak (Lovászi, Kovácsi, Üllő stb.) állították elő. A kézművesek közül elsőként az ötvösök függetlenedtek, az igazgatási központba kötöztek. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődését elősegítették a nyugatról érkező bevándorlók, a hospesek. A vendégek között parasztok, kézművesek és lovagok is megtalálhatók. II. Géza idején a Felvidéken a Szepességben és Erdély déli részén a Rajna vidékéről érkező szászok telepedtek le. (Szász városok pl. Brassó, Szeben.) Főleg latin (olasz, vallon, francia) hospesek alapították első két nyugati értelemben vett, vagyis önkormányzattal rendelkező városunkat, Esztergomot és Székesfehérvárt. A tatárjárás után IV. Béla belátva korábbi politikájának kudarcát, lemondott a királyi birtokállomány helyreállításáról, sőt a bárók megnyerése érdekében maga is jelentős adományokat juttatott híveinek. Az adományokat – a tatárok elleni felkészülés érdekében – katonaállításhoz, és a korábban tiltott várépítéshez kötötte. A király maga is számos erődítményt emeltetett (Buda, Visegrád, Sárospatak). Ösztönző intézkedéseinek következtében tömeges várépítés indult meg. Gazdasági és védelmi okok egyaránt vezették a városfejlesztés pártolásában. Számos településnek adott városi rangot, amelyek fallal vehették magukat körül. A városok olyan, nyugati jellegű kiváltságokat nyertek, amelyet a korábban Fehérvárra költöző hospesek is kaptak.
2.1. A városok három típusa (szabad királyi város, bányaváros, mezőváros), -
-
-
A szabad királyi városok csak a király alá tartoztak, és hasonló kiváltságokkal rendelkeztek, mint nyugat-európai társaik. De a városok lélekszáma elmaradt a nyugati városokétól (2-3000 fő), és magas volt a mezőgazdaságból élők száma. Bányavárosok: Az ásványkincsekben (só, arany, ezüst) gazdag Magyarország bányászatának fellendítésében is döntő szerepet játszottak a hospesek. Az árucsere a politikai központok közelében kibontakozó vásárokon bonyolódott le. A távolsági kereskedelmet és a pénzügyleteket izmaeliták, böszörmények és zsidók végezték. bányavárosok pl. Besztercebánya, Körmöcbánya, Selmecbánya; Mezővárosok: Béla tevékeny részt vett az elpusztult területek benépesítésében. A XIV. században a földesúri birtokokon alakultak ki mezővárosok (oppidum), melyeknek lakói a földesúri terheket egy összegben fizethették ki, és saját bírót választhattak. A lakosság továbbra is döntő mértékben mezőgazdasággal foglalkozott, de már éltek itt kézművesek, s jelentős volt a kereskedelmi forgalom. A hazai városok érdekeik érvényesítését városszövetségekben biztosították: tárnoki szék alá tartozó városok pl. Buda, Kassa, Pozsony, Eperjes, Bártfa, Sopron, Nagyszombat;
2.2. Az Anjouk és Zsigmond várospártoló politikája. -
A városok száma is emelkedett az Anjouk idején. Nőtt Buda jelentősége, árumegállító jogot kapott. Az ipar fejlődésére utal, hogy megjelentek a céhek. Ahogy az európai városok esetében, úgy a magyar viszonylatban is igaz, hogy a szabad királyi város (liberae regiae civitates) a következő privilégiumokkal rendelkeztek: - királyi fennhatóság, - részvétel a rendi országgyűléseken (követek által), - szabad bíróválasztás, - plébános választás, - vásártartás joga, - árumegállító jog,
-
- vámmentesség illetve - pallosjog Luxemburgi Zsigmond idején, a XIV. század elején a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan folytatódott a városok szerepének növekedése. Nőtt a földesúri joghatóság alatt élő mezővárosok és a nyugati értelemben vett városok, a szabad királyi városok száma. Zsigmond pártolta a városfejlődést, kiváltságokat adományozott, támogatta az egységes (budai) súly- és mértékrendszer elterjedését, vámkönnyítésekkel segítette a hazai kereskedőket. Ösztönözte rendi szerveződésüket, meghívta a városok képviselőit az 1405ös országgyűlésre.
4. A középkori város
A középkori kereskedelem sajátosságai. A középkori város jellemzői: ─ a telepítő tényezők (igazgatási, egyházi székhely, vásárközpont, közlekedési csomópont), ─ önkormányzat (adó, választott tisztségviselők, városi jogok), ─ a város külső képe (falak, kapuk, szűk utcák, városháza, templom). Száray: Történelem II. 16-20. oldal A magyar városfejlődés: (ld. 1. tételben) ─ a városok három típusa (szabad királyi város, bányaváros, mezőváros), ─ az Anjouk és Zsigmond várospártoló politikája.
1. A KÖZÉPKORI KERESKEDELEM SAJÁTOSSÁGAI. -
-
Nyugat-Európa városainak átlagos lakosságszáma 4-5000 körül mozgott. A távolsági kereskedelembe bekapcsolódó, árumegállító joggal rendelkező nagyvárosok 10-15000 lélekkel rendelkeztek. A városok méretei még elmaradtak a Kelet metropoliszaitól, de sűrűn és viszonylag egyenletesen oszlottak el Európában. A kereskedővárosoknak jelentős szerepük volt a keresztes hadjáratokban. Elsősorban Genova és Velence óriási jövedelemhez jutottak a keresztesek szállítása, az utánpótlás biztosítása és elsősorban a Közel-Kelet és Európa közötti levantei kereskedelem révén. Ők közvetítették a keleti fűszereket, luxuscikkeket Európába.
2. A KÖZÉPKORI VÁROS JELLEMZŐI: 2.1. A telepítő tényezők (igazgatási, egyházi székhely, vásárközpont, közlekedési csomópont), -
-
-
A kora középkorban kibontakozó mezőgazdasági fejlődés, mely technikai és módszerbeli újításokat hozott (nehézeke, szügyhám, borona, patkó; két- illetve háromnyomásos rendszer) a XI-XII. században kiteljesedett és egyre nagyobb területeken hódított teret. Míg 1000 körül Nyugat-Európa kétharmadát erdőségek borították, a XIII. századra az erdők helyét jelentős részben szántók foglalták el. A gabona terméshozama ugyanezen időszak alatt két-háromszorosára emelkedet. Ennek legjobb fokmérője, s egyben a fejlődés egyik mozgatója a népesség számának nagymértékű emelkedése volt. A növekvő és biztosabb termés csökkentette az éhínségek lehetőségét, a jobban táplálkozó emberek szervezete könnyebben ellenállt a betegségeknek. A lakosság gyarapodása nagy vándormozgalmat indított el. Egyrészt Nyugat-Európán belül az addig lakatlan területeket vették birtokba, másrészt tömegek indultak KözépEurópa szabad földjei felé, ahol a fejlett mezőgazdasági kultúrával rendelkező telepeseket (hospesek) szívesen fogadták. A mezőgazdasági árutermelés fejlődése felesleget hozott létre, ismét megjelent a pénzforgalom. Mindez elősegítette a városok kialakulását. A városok forgalmas kereskedelmi utak vagy folyók mentén, kikötőkben, korábbi földvárak környékén vagy hegyvidék és völgy találkozásánál jöttek létre.
-
-
-
-
Városok jöttek létre a 10. században Itáliában, Dél-Franciaországban; majd a XI-XII. században az észak-francia, német és angol területeken bontakozott ki e folyamat; a XIII. században már Közép-Európában is megjelentek. A középkor folyamán Európa két leginkább városias vidékévé Észak-Itália és Flandria vált. A nyugat-európai értelemben vet, önkormányzattal rendelkező városok ortodox és muzulmán területeken nem alakulta ki. A XII. századra az egyház párhuzamos megújulásával kapcsolatban a szellemi élet is felpezsdült. Az európai kultúrában ismét megjelent a kételkedés, az okok keresése, s ezzel az emberi értelem, logika tisztelete. A hit kérdéseit új módon kezdték megközelíteni, megszületett a hittudomány, a teológia. A legfontosabb kérdés a hit és tudomány összeegyeztetése lett, s a 12. században pezsgő szellemi élet alakult ki városok székesegyházi iskoláiban. Innen származik a kor teológiai irányzatának, a skolasztikának az elnevezése. A szellemi élet megélénkülése, a fokozatosan terebélyesedő egyházi és világi adminisztráció egyre több művelt szakembert igényelt. A kora középkorban kialakult kolostori iskolák mellett a XII. században egy új oktatási forma jelent meg a városokban, az egyetem. Először Bolognában, Párizsban, Oxfordban (XII. század második fele), majd Cambridge-ben, Padovában (XIII. század) és máshol is sorra alakultak egyetemek. A XIV. századra már behálózták Nyugat-Európát, s megjelentek Közép-Európában is. A városokban kibontakozó egyetemek (universitas) a céhek mintáját követve, önkormányzattal rendelkező szervezetként jöttek létre, ahol a tanárok által választott rektor kezében volt a vezetés. A teljes egyetem négy fakultánsból állt: a szabad művészetek, a teológia, az orvosi és jogi fakultánsból. A hét szabad (szabad emberhez méltó) művészet is két részből tevődött össze. A triviumból: grammatika (latin nyelvtan és ókori latin írók olvasása), retorika (latin beszéd és fogalmazás), dialektika (formális logika, vitatkozás, érvelés művészete); és a quadriviumból: aritmetika (számtani alapműveletek), geometria (szerkesztések), asztronómia (csillagászat, egyházi ünnepek idejének meghatározása, földrajzi ismeretek), muzsika (egyházi énekek). A műszaki tudományokat nem oktatták, mert nem is tartották a tudomány részének. Ezen ismereteket a mesteremberek alkalmazták, és adták tovább.
2.2. Önkormányzat (adó, választott tisztségviselők, városi jogok), -
-
-
-
A városok kialakulásával megjelent egy új társadalmi réteg, a polgárság. A városlakó, a polgár sajátos helyet foglalt el a középkor társadalmi szerkezetében; nem volt nemes, de jobbágy sem: szabad ember volt a polgár minden kötöttség nélkül rendelkezett tulajdonával, szabadon adhatta-vehette. Számára ez a városi önkormányzathoz való tartozást biztosította, aminek fő jellemzői a szabad bíróválasztás és bíráskodás; saját adószedés, egy összegben történő adózás, saját igazgatás, saját plébános választás, a vásártartás joga, árumegállítás joga és a vámmentesség. A városokra jellemző volt az érdekvédelem szervezetek kialakulása is, melyet a kereskedők kezdtek, akik személyük és áruik biztonsága érdekében gildékbe tömörültek. A 11. században a kereskedőkhöz sokan csatlakoztak, akik között egyre nagyobb számban voltak kézművesek. A kereskedők vezetésével szervezett községekbe, kommunákba tömörültek érdekeik védelmében. A város vezetését, így a főbírói vagy a polgármesteri tisztet és az emellett működő városi tanácsot (szenátus) a leggazdagabb réteg, a patríciusok tartották a kezükben. A patríciusok általában a vagyonos távolsági kereskedők közül kerültek ki. Az ő házaik övezték a város központját, a főteret, ahol a városháza és a templom is épült.
-
-
A polgárság zömét a házzal és műhellyel rendelkező iparosmesterek illetve kereskedők alkották. A mesterek szakmánként céhekbe tömörültek. A céhek érdekvédelmi szerveződések voltak. Biztosították a piac szabályozását, hogy a korlátozott felvevőképesség ellenére minden mester megéljen. Korlátozták az iparűző számát: csak annyi mester felvételét engedték ugyanis a céhbe, amennyit meg tudott élni a szakmájából a városban. A céhen kívüli iparűzőket, a kontárokat üldözték. A lakosság nagy részét a polgárjoggal nem rendelkező plebs alkotta. A városi szegénység alkalmi munkából, gyakran a polgárok város környéki földjeinek megműveléséből élt. Folyamatos volt a jobbágyok bevándorlása, amit a magas halandóság tett szükségessé, lehetővé pedig a szokásjog: a városban eltöltött egy év és egy nap elteltével ura nem követelhette vissza jobbágyát. ("A városi levegő szabaddá tesz!") A polgárság kialakulásához szorosan kapcsolódik a rendek kialakulása. A rend biztosította a polgárság számára, hogy hallathassa szavát a politikában. A rendiség Angliából a XIII. században indult.
2.3. A város külső képe (falak, kapuk, szűk utcák, városháza, templom). -
A városokat rendszerint fallal vették körül. A hely kihasználása érdekébe az utcák szűk sikátorokká váltak, s mivel nem volt csatornázás, az állatok és emberek szennyét legfeljebb az eső takarította el. Így az összezsúfolt városi népesség ki volt téve járványoknak, betegségeknek, ami magas halandósághoz vezetett. A román és gót építészet: -
-
A XI-XII. században a gazdasági fellendülés Nyugat- és Közép-Európában a román stílus kialakulásához vezetet. A román épületeket általában tömör formák, falak és egyszerű, áttekinthető szerkezet jellemzi. Legjellegzetesebb alkotásai a római bazilikákat utánzó templomok voltak. Római mintát követtek a félköríves dongaboltozatok (födémek, ajtók, ablakok) is. A födémek terhét a vaskos oldalfalak és oszlopkötegek viselik, ezért az ablakok, ajtók kisméretűek. A XII. század végétől hódított tért az új stílus, a gótika. Stílusjegyet alapvető szerkezeti újításoknak köszönhette. A keresztboltozatos, bordás födémek terhét a falakról az oszlopokra, támívek segítségével a támpillérekre hárították. Ezáltal a falak vékonyakká, magasakká, s áttörhetőkké váltak A nagy ablakfelületeket színes ólomüvegekkel fedték, így csodálatos képeket és egyben belső világítást hoztak létre. A gótika jellegzetes formái a csúcsíves boltozatok és ablakok, rózsaablakok, a magas, gazadagon csipkézett karcsú tornyok.
2.4. A MAGYAR VÁROSFEJLŐDÉS (LD. 1.TÉTEL 2.PONTJA)
21. MÁTYÁS KIRÁLY URALKODÓI PORTRÉJA Hunyadi Mátyás: ─ család, személyes tulajdonságok, Mátyás állama: ─ szakszerűsödő hivatalnok szervezet, növekvő adók, ─ a zsoldoshadsereg; aktív védelem a török ellen. Száray: Történelem II. 104-118. oldal
1. A HUNYADIAK, HUNYADI MÁTYÁS SZEMÉLYES TULAJDONSÁGAI A nándorfehérvári diadal /1456/ után pestisben elhunyt Hunyadi János. Halála után fiai közül az idősebb László lett a Hunyadi család feje. Az uralkodó, V. László csökkenteni akarta a Hunyadiak befolyását ezért országos főkapitánynak, rokonát Cillei Ulrikot nevezte ki. A nándorfehérvári főkapitány Hunyadi László lett, aki az 1456-os országgyűlésen megígérte, hogy a királyi várakat és jövedelmeket visszaszolgáltatja. Mikor a király és kísérete megérkezett Nándorfehérvárra a vár átvételére, Hunyadi László csak őket engedte be a várba, a kísérő sereg kívül maradt. A várban szóváltás történt Cillei Ulrik és Hunyadi László között, mire a Hunyadi-hívek lemészárolták Cilleit és a királyt fogságba, ejtették. V. László ezután Hunyadi Lászlónak adta apja megürült tisztségeit, és megígérte, hogy nem áll bosszút. Később mindezt a szabadon engedett uralkodó megtorolta. A Garai nádor által Budára csalt Hunyadi testvéreket elfogták. Lászlót 1457-ben kivégezték, Mátyást pedig V. László magával vitte fogolyként előbb Bécsbe, majd Prágába. Itt halt meg váratlanul 1457 őszén V. László. Még ugyanebben az évben megkezdődtek a harcok a megüresedett trónért. Hunyadi Mátyás 1443-ban született Kolozsvárott. Nevelője Vitéz János volt. Vitéz János váradi püspök megegyezett Podjebrád György cseh kormányzóval, hogy kiadatása fejében feleségül fogja venni Katalin nevű leányát. Közben Szilágyi Mihály, aki Hunyadi László halála után a Hunyadi párt élére került és Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet a Garaiakkal egyezett meg. Megállapodásuk szerint hazahozzák Mátyást, és királlyá választják. Ennek fejében az új uralkodó nem áll bosszút, a Garaiak büntetlenséget kapnak, Garai megtartja a nádori tisztségét, és Mátyás feleségül veszi Garai Annát, Szilágyi Mihály pedig öt évig kormányzó lesz Mátyás mellett. Így az 1458 januárjában megtartott királyválasztó országgyűlésen, ahová a Hunyadi-pártiak 15 ezer fegyveressel érkeztek a még Prágában tartózkodó Mátyást királlyá választották. Megkoronázni nem tudták, mivel a korona III. Frigyesnél volt, de ünnepélyesen a királyi trónra ültették. Mátyás reneszánsz udvara Mátyás udvara a humanista műveltség egyik európai központja volt. Támogatta a művészeteket és a tudományokat. Budai palotája a reneszánsz kultúra központjává vált, ahova tömegesen érkeztek Itáliából a művészek, építészek, szobrászok, tudósok, írók. A reneszánsz stílusú építkezések szép példája Mátyás visegrádi nyári palotája, és a budai vár egyes részei. Európa-hírű volt Mátyás könyvtára, a Biblioteca Corvina, mely 2500 kötetből állt. könyvtárosa Galeotto Marzio volt. Támogatta a könyvnyomtatást. Hess András 1473-ban alapította meg az első magyar nyomdát. Igaz ez nem sokáig maradt fenn. 1476-ban alapította
a pozsonyi egyetemet, amely lassan elsorvadt. Udvari történetírója Antonio Bonfini volt. Ebben az időben született meg a Budai Krónika, melynek szerzője Thuróczy János volt, aki a hun-magyar rokonságot hangsúlyozta.
2. MÁTYÁS ÁLLAMA: A hatalom megszilárdítása /1458-1464/ között: Mátyás uralkodását a bárók hatalmának visszaszorításával kezdte. Garait megfosztotta a nádorságtól, Újlakit pedig erdélyi vajda tisztségétől. Szilágyi Mihály kormányzóságából sem kért. A sértődött Szilágyit először Világos várába záratta, majd a déli végekre küldte harcolni, ahol később fogságba esett és a törökök kivégezték. A lemondatott bárók helyére köznemesi híveit rakta. Garai a bárókkal szövetkezve III. Frigyes német-római császárt hívta meg a trónra – de közben meghalt Garai – így a Habsburgok nem volt fogadtatás. Mátyás és serege Körmendnél kiszorította az országból a Habsburg sereget. 1461-1462 Mátyás megtörte a felvidéki huszita Jan Giskra erőit is. Behódolása után Giskra Arad megyében kapott birtokot és bárói címet, fogságba esett katonáinak nagy részét zsoldosként fogadta fel az uralkodó /ez lesz a fekete sereg alapja/. 1463-ban sikerült III. Frigyest békére kényszeríteni és a szent koronát tőle visszaszerezni, a Bécsújhelyen megkötött szerződés értelmében: - III. Frigyes elismeri Mátyást királynak - 80000 aranyért visszaadja a koronát - Ha fiú utód nélkül hal meg Mátyás, akkor a magyar trón a Habsburgokra száll. A következő évben, 1464-ben Székesfehérváron megkoronázták. Uralkodására az erős központosítás volt a jellemző. 2.1. Szakszerűsödő hivatalnok szervezet, növekvő adók, A mezőgazdaságban általánossá vált a háromnyomásos gazdálkodás. A gabonatermesztés mellett elterjedt a kertgazdálkodás és a szőlőművelés. Növekedett a szarvasmarha-, juh- és lóállomány. Az árutermelés és a pénzgazdálkodás virágkorát éri, különösen a paraszti árutermelés indult fejlődésnek. A parasztok egyre gyakrabban vitték terményfeleslegüket piacra. Megkezdődött a földesúri árutermelés is. Virágkorukat élték a mezővárosok, számuk 800-900 körüli volt ebben az időben. A városokban az ipari termelés céhes keretek között folyt. A kedvező gazdasági helyzet miatt gyorsan nőtt a népesség, kb. 4-5 millió lakos, ami egyenlő a korabeli Angliával. Ez a fejlett gazdaság tette lehetővé, hogy új adópolitikát vezessen be, államszervezeti intézkedéseket hajtson végre, katonai reformot valósítson meg. Új adópolitika /1467/ Mátyás újjá szervezte az államháztartást is. Mivel a korábbi kapuadó alól sok földesúr szerzett mentességet a jobbágyai számára az összes addigi adót eltörölte, ill. más néven vezette be. Ilyen pl. a kapuadó, melynek új neve királyi kincstár adója lett, s most már nem telkenként, hanem háztartásonként („füstpénz”) kellet fizetni évi húsz dénárt. A telkes jobbágyokon kívül a zsellérek és a jobbágytelken ülő nemesek is fizették. Eltörölte a harmincadvámot, mert ez alól is sokan mentesültek és bevezette a koronavámot, amit minden kereskedőnek fizetnie kellett. A Legfontosabb adó a rendkívüli hadiadó lett, amit szintén háztartásonként szedett, gyakran évente többször is. Ennek összege 1 aranyforint volt (egy hízott disznó ára). Mátyás gondosan ügyelt arra, hogy a földesurak ne szedjenek jogtalan pénzeket. Többször megerősítette a
jobbágyok szabadköltözési jogát. Megmaradtak természetesen az egyéb jövedelemforrások / pl. városok adói, só bevételek, zsidók, szászok adói stb./. Ezekkel, az adókkal az állami bevétel elérte illetve meghaladta az évi 700 ezer forintot. A központosított rendi monarchia hivatalszervezetének kiépítése Először is háttérbe szorította a bárói befolyás alatt álló királyi tanácsot. Új hivatalokat hozott létre: nagykancellária: ez intézte a legfontosabb államügyeket a bárói befolyás alatt álló királyi tanács helyett. Szakképzett titkárai, jegyzői és írnokai bonyolították le az ügyeket és készítették az okleveleket.
kincstartóság: az állami bevételeket kezelte, ez hajtotta be a királyi jövedelmeket./ Legnevesebb kincstartó Ernusz János volt, aki polgári származású volt, de tevékenységéért bárói rangot kapott./
királyi személyes jelenlét bírósága: Ez volt az igazságszolgáltatás legfőbb szerve. Élén a személynök állt. Előnye, hogy a nádor, vagy az országbíró bíróságával szemben ez folyamatosan működött. Az ügyintézők gyakran köznemesi, polgári, sőt olykor jobbágyi származású szakképzett tisztviselők voltak, akik munkájukért rendszeres fizetést kaptak.
2.2. A zsoldoshadsereg; aktív védelem a török ellen Állandó zsoldossereget állított fel („fekete sereg”). A sereg gerincét cseh, lengyel, német zsoldosok adták, de voltak közöttük magyarok, délszlávok és románok is. Háború esetén a zsoldosok száma 8000 gyalogosra és 20000 lovasra emelkedett. Ezzel a haderővel a király függetlenedni tudott a bárók bandériumaitól. Mátyás dunai naszádflottát is alakított, melyet ágyúkkal szerelt fel. Ismert vezérei a fekete seregnek Kinizsi Pál, Magyar Balázs, Hag Ferenc, Haugwitz János voltak. A központosító politika miatt 1471-ben bárói összeesküvés indult Mátyás ellen, melynek élére Vitéz János és Janus Pannonius álltak. A szervezkedés lelepleződött. Mátyás Vitéz Jánost elfogatta, és Esztergomban őriztette annak haláláig /1472/. A beteg Janus Pannonius menekülés közben meghalt. Az összeesküvők uralkodó jelöltje / Kázmér lengyel királyfi / pedig kivonult az országból. Ettől kezdve Mátyás arra törekedett, hogy a rendektől függetlenül kormányozzon. Egyre ritkábban hívta össze az országgyűlést. Az irányítást saját hivatalaira bízta, törvények helyett rendeletekkel kormányzott. Külpolitikai téren Mátyás mindvégig megosztotta figyelmét a török veszély és a nyugati törekvései között. Ellenzéke folyton felrótta, hogy az uralkodó elhanyagolja a török elleni harcot. Mátyás ezzel szemben arra hivatkozott, hogy egyedül úgysem képes a török kiűzésére a Balkánról, ráadásul nem lát garanciát arra, hogy III. Frigyes nem támadja hátba, míg ő a déli területeken a török ellen harcol. Török háborúk Támadás helyett inkább a déli védelmi rendszer minél teljesebb kiépítését tartotta fontosnak Ezért 1463-ban több hónapos ostrom után visszafoglalta Jajca várát, majd 1464-ben Szrebeniket. A Zsigmond óta épülő végvárrendszer két, egymástól mintegy száz kilométerre húzódó végvárláncból állt. Mátyás a kettős végvárrendszerre támaszkodva folytatott aktív védekező politikát a török ellen, ami azt jelentette, ha a török beütött, Mátyás ellencsapással válaszolt. Így történt ez pl.1474ben is, amikor a törökök betörtek a Temesközbe és Moldvába, Mátyás támadó hadjárattal válaszolt és 1476-ban elfoglalta Szabácsot, Az utolsó jelentő török támadásra 1479-ben került sor, mikor egy nagyobb sereg Erdélybe tört be a
kenyérmezei csatában a Kinizsi Pál és Báthory István által vezetett magyar sereg nagy győzelmet aratott. A török beütésre válaszul Kinizsi Észak-Szerbiába vezetett hadat 1481-ben, de a sikerek ellenére Mátyás 1483-ban kénytelen volt öt évre békét kötni a szultánnal, mert nem kapott garanciát arra, hogy III. Frigyes nem támadja hátba. Mátyás szeme előtt egy Duna-menti össz-monarchia létrehozása szerepelt, melynek egyesült ereje lett volna képes kiverni a törököt Európából. Felismerte ugyanis, hogy erre Magyarország önmagában nyugati segítség nélkül nem képes. Ezért foglalkozott annyit a nyugati politikával. Cseh háborúk: Csehország nemcsak a területszerzés miatt volt fontos Mátyás számára, hanem ugródeszkát is jelentett egyben, hiszen a cseh korona választófejedelmi címmel járt a német birodalomban, és utat nyithatott a császári cím felé. A beavatkozásra az adta a lehetőséget, hogy 1466-ban a pápa eretnekké nyilvánította Pojebrád György cseh királyt, mert engedélyezte országában a huszita áldozási módot. Mátyás pápai támogatással hadat indított 1468-ban volt apósa ellen. (Felesége Pojebrád Katalin 1464-ben meghalt.) Mátyás elfoglalta Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot, Bár a cseh katolikus főurak 1469-ben Mátyást királlyá választották, de Csehországot nem tudta elfoglalni Pojebrád Györgytől. 1471-ben változott a helyzet, meghalt Pojebrád, akinek végakarata szerint a cseh rendek a lengyel Ulászlót választották királyukká és III. Frigyes a koronával együttjáró választófejedelmi címet Ulászlónak adta és nem Mátyásnak. Mátyás erre haddal támadt III: Frigyesre, melynek eredményeként Frigyes elismerte Mátyás cseh trónigényét (1477), sőt beleegyezett 100 ezer forint hadisarc kifizetésébe is. Később Mátyás újra hadjáratot indított Frigyes ellen (1482), mert a császár nem egyenlítette ki tartozását és rá akarta kényszeríteni Frigyest, hogy ismerje el házasságon kívül született fiát, Corvin Jánost törvényes utódjának, de Frigyes nem mondott le a magyar trónöröklés lehetőségéről. A hat évig tartó háborúban, Mátyás 1485-ben elfoglalta Bécset, ahová áthelyezte székhelyét és udvarát is, de a főcél a német-római császári cím megszerzése nem sikerül. 1486-ban meghalt III. Frigyes, aki halála előtt elérte, hogy a német fejedelmek nem Mátyást, hanem fiát, Miksát választották német királynak. Mátyás 1490-ben halt meg Bécsben agyvérzés következtében. 3. MÁTYÁS ÉLETMŰVE Mátyás uralmának eredményei a következőkben foglalhatók össze: rend, jó pénz, békés kereskedés, állandó hadsereg, a török ellen kiépített végvári láncolat, a király által támogatott művelődés és művészet. A túladóztatott ország gazdasága azonban kimerült. A polgárság sem erősödött meg annyira, hogy felvegye a versenyt a külhoni iparosokkal, kereskedőkkel, és a királyi hatalom számottevő partnerévé váljon a nemességgel szemben. A király halála után visszaállt az az állapot, amely uralkodása kezdetét jellemezte: újra a főurak kezébe került a hatalom. http://www.eretlenek.hu/tetelek/emelt/2006/tortenelem/hunyadi_matyas_portreja_es_udvara http://hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=18516&a_id=203985&h_id=50654 http://www.mult-kor.hu/nyomtatas.php?article=20660
13. REFORMÁCIÓ ÉS KATOLIKUS MEGÚJULÁS A reformáció főbb irányzatai: ─ a reformáció születésének közvetlen okai és főbb eseményei, ─ a reformáció főbb irányzatai: a legfontosabb lutheri és kálvini tanok, ─ a reformáció elterjedése Európában. A katolikus megújulás, az ellenreformáció kibontakozása: ─ az ellenreformáció kibontakozása: a katolikus egyház reakciói (tridenti zsinat: szervezeti megújulás, új szerzetesrendek, vallásháborúk és kompromisszumok). A barokk művészet áttekintése: ─ a barokk stílus jegyeinek bemutatása, ─ a barokk kapcsolata a katolikus megújulás folyamatához. Száray: Történelem II. 126-135. oldal A hazai reformáció és a barokk kulturális hatásai források alapján. A hazai reformáció és a barokk kultúra kiemelkedő alakjai és alkotásai: ─ a magyarországi reformáció és katolikus megújulás legfőbb állomásai, meghatározó alakjainak tevékenysége (Károli Gáspár, Pázmány Péter), ─ a protestáns és a katolikus hitélet alapvonásai, a magyarországi egyházak szervezeti felépítése, szellemi központjai, ─ protestáns művelődés és a barokk művészet legfontosabb helyszínei, alkotói. Száray: Történelem II. 166-168. és 203. oldalak + ATLASZ
1. A REFORMÁCIÓ FŐBB IRÁNYZATAI: A XVI. És XVII. Század egyháztörténetét alapvetően a reformáció és az ellenreformáció küzdelme határozta meg szerte Európában.
A katolikus klérus elvilágiasodása a reneszánsz pápák idején olyan méreteket öltött, hogy immár elkerülhetetlenné vált az egyház megreformálása. Az egyházi vezetők (főpapok) kezén felhalmozódott óriási vagyonok, az ezzel járó fényűző, erkölcstelen életmód már nemcsak a különböző társadalmi rétegeket fordította az egyház ellen, hanem visszatetszést szült magán a papságon belül is.
Magyarországon a ferences rendiek már a Dózsa-féle parasztháború (1514) során célba vették a pápai hatalmat, és élesen bírálták az uralkodó rétegek társadalmi és erkölcsi bűneit. A katolikus egyházfők erkölcstelenségét az is jól példázza, hogy X. Leó pápa (1513-21) a római Szent Péter székesegyház építési költségeinek egy részét a búcsúcédulák bevételéből kívánta fedezni. A búcsúcédulát a bocsánatos bűnökért járó purgatóriumi vezeklés alóli felmentésként árusították.
A német egyházfők pedig ebből akarták visszafizetni a méltóságuk megvásárlására felvett hiteleket. A korszakra jellemző a nepotizmus: hogy a pápák vagy püspökök a rokonaikat támogatva a családjuk kezében tartják a hatalmat.
1.1. A reformáció születésének közvetlen okai és főbb eseményei A reformáció Németországból indult ki Luther Márton fellépésével, de már a reneszánsz Itáliában is megjelent a világi örömök túlzott élvezetének ellenzése: Firenzében lépett fel a
domonkos rendi Savonarola, akit 1498-ban végletes aszkézist követelő szemléletéért máglyán megégettek. Luther római útja során meggyőződött az egyház és a pápaság világias, romlott erkölcseiről. A búcsúcédulák árusítása miatt érzett felháborodása késztette arra, hogy összefoglalja kifogásait a katolikus egyházzal szemben, és azokat kitűzze 1517. október 31-én a wittenbergi egyetem falára. Luther fellépésével megkezdődött a vallásháború Németországban.
A pápa elutasította Luther kritikáját és kiátkozta. A wormsi birodalmi gyűlésen (1521) V. Károly is veszélyesnek nyilvánította az új tanokat, és eretneknek nevezte Luthert. A reformátornak Bölcs Frigyes szász választófejedelem adott menedéket Wartburg várában.
Röpiratokat írt az egyházi hierarchia, a szerzetesség, a papi nőtlenség (cölibátus) és a gyónás gyakorlata ellen.
Az 1529-es speyeri birodalmi gyűlés határozata alapján Luther követői megmaradhattak hitük mellett, de nem terjeszthették azt. A lutheránusok tiltakoztak (protestáltak) a határozat ellen, ezért kapták (a reformáció többi irányzatával együtt) a protestáns nevet.
1530-ban Luther tanítványa, Philipp Melanchton az ausburgi gyűlés elé terjesztette az új vallás alapelveit. Az ausburgi (ágostai) hitvallás hangsúlyozta a protestáns és a katolikus tanok közös gyökerét. Fellépett a gyónás, a szerzetesi fogadalom, a böjt és a püspökök bíráskodása ellen, de nem tért ki a hit által való "egyedüli" üdvözülés,a szentek tisztelete, a tisztítótűz, a pápai primátus (elsőbbség), az egyházi hierarchia, a búcsú kérdésérebékülékenységüket bizonyítva.
V. Károly nem engedett, ezért a protestáns fejedelmek létrehozták ellene a scharmalkeldemi szövetséget. Céljük: az egyházi birtokok elfoglalása és a kolostorok megszüntetése volt. A fejedelmek és a császár között kitört a háború (1531-47), melyben a katolikus I. Ferenc hatalmi okokból (az Itáliáért vívott harcai V. Károllyal) a protestánsokat támogatta.
A császár sikereket ért el, s 1555-ben megkötötték az ausburgi vallásbékét, melynek értelmében a fejedelmek szabadon választhattak vallást ("cuius regio, eius religio" – akié a föld, azé a vallás), alattvalóiknak pedig követniük kellett őket. A vallásbéke azonban csak a Német-római Birodalom területére és csak az evangélikus vallás elfogadására vonatkozott. A béke az evangélikusok kezén hagyta a már megszerzett földeket, de megtiltotta a további szekularizációt. Az egyházzá szerveződő lutheránusok az észak német területeken és Skandináviában hódítottak tért; evangélikussá vált Csehország, Ausztria és Magyarország németajkú lakossága.
A német parasztháború Luther követői közül a szélsőségesebb elveket vallók egyike, Münzer Tamás vezetésével Zwickauban kialakult az anabaptisták (újrakeresztelők) irányzata.
Az államhatalom megszüntetését és vagyonközösséget követeltek. Politikai, társadalmi követeléseik: a robot és a feudális terhek eltörlése. Az anabaptisták a csecsemő keresztséget elvetették, a felnőtt korban történő megkeresztelkedést vallották; a krisztusi szegénységet tekintették mintának a keresztények számára.
Geyer Flórián vezette paraszti tömegek fellépése az 1524-25-ös német parasztháborúhoz vezetett, melyet a fejedelmek levertek, tovább erősítve befolyásukat. A parasztháború
(területeit és céljait tekintve is) széttagolt mozgalom volt: 1524-svábföldi mozgalom; 1525-frankföldi mozgalom.
Az anabaptisták (és a székelyek körében terjedő szombatosok) a reformáció legszélsőségesebb szárnyát alkották, nemcsak a katolikusok, de a lutheránusok is üldözték őket.
A Habsburg Birodalom felosztása a birodalom politikai és vallási megosztottsága miatt következett be, a reformáció hatására is. V. Károly 1556-ban lemondott, belefáradván a franciákkal, a protestánsokkal vívott többfrontos harcokra. A spanyol trónt fia, II. Fülöp (1556-1598) örökölte, a német tartományok feletti uralmat és a császári címet pedig öccsére, I. Ferdinándra, aki 1526 óta cseh és magyar király is.
A svájci reformáció képviselője Ulrich Zwingli Zürich lelkésze, aki 1523-ban összefoglalta tanításait, mely nagyban követte Luther tanításait. Fellépett az egyházi hierarchia, a szentmise és a cölibátus ellen; követelte az anyanyelvű igehirdetést, a két szín alatti áldozást, a szekularizációt, a Bibliát tartotta forrásnak a vitás kérdésekben. Egyszerű és demokratikus egyházszervezet kiépítését kívánta megvalósítani. Zwingli azt vallotta, hogy Isten a világ abszolút ura, a jó és a rossz is tőle függ. Híveivel tanaik fegyveres terjesztésébe kezdtek: megtámadták a katolikus kantonokat (1531), Zwingli elesett a harcokban. Halála után hívei megegyeztek Kálvinnal, a reformáció másik svájci képviselőjével, hogy egységesen léphessenek fel a katolikusokkal szemben.
1.2. A reformáció főbb irányzatai: a legfontosabb lutheri és kálvini tanok Lutheri tanok: A 95 pontból álló tanai: a (sola gartia): csak az isteni kegyelem bocsáthat meg; a (sola Jesus): csak Jézus tanait kell követni; a (sola fide): csak a hit által lehet üdvözülni és a (sola scriptura): pápai magyarázatok nem szükségesek, csak a Biblia a fontos.
Gyakorlati követelései: elítélte az ereklyegyűjtést, a böjtöt, mindenki egyenlő elve alapján elvetette a szerzetesrendeket, azt állította, hogy nincs szükség papokra, megkérdőjelezte a pápa hatalmát az egyházon belül, nincs szükség költséges egyházi szertartásokra, egyházi adókra, még egyházi vagyonra sem.
Luther támogatta a szekularizációt, az egyházi birtokok világi kézbe adását.
Hitet tett a két szín alatti áldozás és az anyanyelvű igehirdetés mellett, melyben a fő szerepet, a Bibliát magyarázó prédikációknak szánta, ezért lefordította a Bibliát (Wartburg várában), hogy a hívek is olvashassák.
Erősítette az emberekben a közösséghez, gyülekezethez tartozás érzését. A katolikus hétszentségből (keresztség, bérmálás, oltáriszentség, bűnbocsánat, egyházi rend, házasság, utolsó kenet) csak kettőt hagyott meg (keresztség, úrvacsora).
Luther követői az evangélium szó után az evangélikus nevet kapták.
A kálvini reformáció Kálvin János (francia születésű) legfontosabb műve, melyben összefoglalta a kereszténységről alkotott elképzelését: A keresztény vallás tanítása (Institutio) 1536. 1541-ben Genf prédikátora lett, ahol később teológiai akadémiát alapított.
Kálvin az uralkodók hatalmát Istentől eredeztette, de ha azok visszaélnek hatalmukkal, akkor a nép vezetőinek joga van szembeszállni velük.
Lutherhez hasonlóan az imát, a közös éneklést és a prédikációt tartotta fontosnak az istentiszteleteken.
Egyszerű és szegény egyházat hozott létre (képek betiltása a templomokban). Újdonsága a predesztináció (eleve elrendelés) elve.
A munkát, a polgári erényeket megbecsülte, a vagyont a közösség és az egyén javára kívánta fordítani. A kálvini egyház elvetette a hierarchiát, a városi önkormányzati szervezet mintájára épült. Egyenlő, független közösségekre osztotta a társadalmat, melyek élére világi vezetőket (presbitereket = világi egyházfelügyelőket) állított.
Kálvin tanai között szerepel a protestáns etika elve, hogy a pénzt ne halmozzák fel az emberek, hanem fektessék be újra (kapitalista jelleg). A kálvinizmus elterjedt Svájcban, Franciaországban, Németalföldön, Skóciában, Angliában és Magyarországon is.
Az antitrinitáriusok (Szentháromság-tagadók)
Tagadták a Szentháromságot: Krisztus isteni természetét és a Szentlélek létezését.
Tanításaik szerint Jézus Isten fia volt, de végleg emberré lett, kereszthalála az emberi áldozatvállalás példája.
A kálvinistákhoz hasonlóan demokratikus elveket vallottak, de tagadták a predesztinációt.
Legjelentősebb képviselőjük a spanyol orvos Szervét Mihály volt, akit azonban az újításoktól tartó kálvinisták máglyára küldtek. Híveit üldözték, de Lengyelországon és Magyarországbon menedéket leltek.
Az unitáriusok
Az Erdélyben élő mérsékelt irányzatból szerveződött meg az unitárius egyház. Erdélyben, 1556-ban szekularizálták az egyházi vagyont, 1557-ben kimondták a szabad vallásgyakorlás elvét, az 1568-as tordai országgyűlésen bevett vallásnak ismerik el a római katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius vallást és egyben megtilt minden további hitújítást.
1.3. A reformáció elterjedése Európában
2. A KATOLIKUS MEGÚJULÁS, AZ ELLENREFORMÁCIÓ KIBONTAKOZÁSA: 2.1. A katolikus egyház reakciói (tridenti zsinat: szervezeti megújulás, 2.2. Új szerzetesrendek, 2.3. Vallásháborúk és kompromisszumok). A XVI. századi viszonyok változatlanok maradtak a XVII. század folyamán is, azonban a reformáció kezdeti lendülete alább hagy. Prédikátornak lenni – élethivatásból – megélhetési formává vált, s ennek egyenes következménye volt a protestáns egyházak megmerevedése.
A katolikus vallás következetes hívei (Dél-Németország, az itáliai és francia területek lakói) mozgalmat indítottak egyházuk megtisztítására. III. Pál (1534-49) utolsó reneszánsz és az első ellenreformációs pápa felhasználta világi hatalmát, a pápai diplomáciai hálózatot, a vagyont a katolicizmus megmentéséért.
1540-ben III. Pál jóváhagyta a Loyolai (Szent) Ignác által alapított jezsuita rend működését. A katonai rend szerint felépülő szerzetesrend célja a hit terjesztése volt. A jezsuiták lettek a pápaság diplomatái, a királyok és fejedelmek gyóntatói. Ezáltal befolyásolni tudták a korszak politikai életét. A reformáció nyomán felismerték az oktatás fontosságát, s magas színvonalú iskolahálózatot hoztak létre (a katolikus nevelés a kezükben).
A Pápai Államban újra felállították az inkvizíció intézményét, a Szent Hivatalt (Sanctum Officium) (1542), hogy gátat szabhassanak az új tanok terjedésének. Az inkvizíció a katolikus területeken működött.
Tridentben 1545-63 között ülésezett a legjelentősebb egyházi fórum, a zsinat, hogy tanácskozzon a reformációs mozgalom megállításáról, a szükségessé vált reformokról. Itt pontosan megfogalmazták a reformáció által vitatott hittételeket és orvosolták azokat a sérelmeket, amelyeket a katolikus hittételek torzulása nélkül meg lehetett tenni. Írásba foglalták a katolikus dogmákat: hétszentség, jó cselekedet (érvényesülése az üdvözülésben), papok értelmezhetik csak a Bibliát, a papok nem nősülhetnek, a pápa az egyház kizárólagos feje, az egyházi tisztségek felhalmozásának megtiltása, a búcsúcédulák betiltása, a szerzetesség intézménye és a szentek tisztelete megmarad.
A papság iskolázottságának növelésére papnevelő intézeteket (szemináriumokat) állítottak fel, a hit terjesztésére nyomdákat alapítottak.
A katolikus liturgia látványosabb lett, népszerűek lettek a zarándoklatok, búcsújárások, körmenetek. IV. Pál pápa (1555-59) összeállította a tiltott könyvek jegyzékét, az Indexet (1559), amire rákerült Kopernikusz - Az égi pályák körforgásáról (1543) című műve és Galileo Galilei – Párbeszéd két világrendszerről (1632) című műve is. Elutasították az új természettudományos tételeket.
Ők is észrevették az anyanyelv fontosságát és elkészült Káldi György katolikus bibliafordítása is (1626).
Azokban az országokban, ahol az ellenreformáció összekapcsolódott a politikai küzdelmekkel – Franciaország, Csehország, Ausztria, Magyarország – a katolicizmus visszaszerezte korábbi tekintélyét.
A katolicizmus megújulásával együtt született meg az új korstílus, a barokk. A XVI. század élményei a reneszánsz emberét és művészetét a hit felé fordították. A katolikus egyház támogatta a barokk megszületését, mivel a hit erősítésére szolgáló eszköznek látta, mely kiváló az egyházi hatalom megmutatására, dicsőítésére, ösztönözte az érzelmekre ható műalkotások létrejöttét. Megrendelései nyomán rengeteg gazdagon díszített templom, kastély, palota születik, de voltak még zenei és képzőművészeti alkotások is.
3. A BAROKK MŰVÉSZET ÁTTEKINTÉSE: 3.1. A barokk stílus jegyeinek bemutatása A barokk stílusban készült alkotások legjellemzőbb jegye a rendkívüli mozgalmasság, dinamikusság, ami a lendületes vonalvezetésben, a hajlékony, hullámzó formákban, valamint a térkiképzés változatos sokféleségében jelenik meg. A szín- és anyaggazdagság minden korábbinál elkápráztatóbb; az összetettebb kompozícionális eljárások és a hatalmas méretek pedig még inkább fokozzák az alkotások drámai erejét.
A korszak művészei különösen vonzódnak az illúziókeltés eszközeihez, amit lényegében szintén a lenyűgöző látvány megteremtésének szándéka vezérel. A barokk egyszerre képviselte a pompa iránti uralkodói, főúri igényeket és a vallásosság mind fenségesebb, monumentálisabb megjelenítésére irányuló egyházi törekvéseket.
3.2. A barokk kapcsolata a katolikus megújulás folyamatához. Az erőteljes rekatolizáció eredményeként - vagyis amint a római katolikus egyház régi befolyását kezdte visszanyerni - a reneszánszra alapvetően jellemző emberközpontú világszemlélet helyébe ismét a hit, a szentség keresése lépett. Ismét a hívő ember és Isten kapcsolatának kérdései kerültek a középpontba, a vallásosság újra a világkép centrumát alkotta, ami a művészetek tematikájában szintén megmutatkozott. A reneszánsz idején kibontakozó világi tárgykörrel szemben újra inkább a vallásos témák kerülnek előtérbe.
Ugyanakkor azonban a megelőző korszak humanista gondolkodói által felvetett eszmei problémák már a barokk művészete számára is megkerülhetetlenné váltak. Így nem is meglepő, hogy a barokk - habár jellegzetesen egyedi és újszerű elemeket mutat fel sokban a reneszánsz jegyekre is támaszkodik, és azokat továbbfejlesztve indul útjára, illetve lép előre a későbbiekben is.
4. A HAZAI REFORMÁCIÓ ÉS A BAROKK KULTÚRA KIEMELKEDŐ ALAKJAI ÉS ALKOTÁSAI: 4.1. A magyarországi reformáció és katolikus megújulás legfőbb állomásai, meghatározó alakjainak tevékenysége (Károli Gáspár, Pázmány Péter), A török uralom idején terjedtek el Magyarországon azok az eszmék, amelyek a katolikus hit megújítását, megreformálását tűzték ki célul. Magyarországon előbb Luther Márton, majd pedig Kálvin János tanai terjedtek el. Az új tanok először II. Lajos király környezetében Habsburg Mária udvarában- jelentkeztek, ahol többen is hívei voltak Luther nézeteinek. Ezt követően az erdélyi szászok, majd az alföldi mezővárosok parasztpolgárai között talált lelkes hívekre az új hit. A magyar országgyűlések 1523-tól kezdve többször is felléptek az új tanok ellen. Az országgyűlés fej-, és jószágvesztéssel, 1525-ben pedig már máglyahalállal fenyegette terjesztőit. Az új tanok terjedését azonban nem lehetett törvényekkel és fenyegetésekkel megállítani. A reformáció az ország bukását Isten büntetéseként értelmezi. A katolikus püspöki kar meggyengül, kolduló obszerváns ferencesek térnek át és válnak prédikátorrá. A XVI. század utolsó évtizedében a lakosságnak már 80-90 %-a protestáns volt. A lakosság több mint fele Kálvin, jó egynegyede pedig Luther tanait követte, a maradék unitárius, katolikus és ortodox hitű volt. A reformáció terjesztését nagyban megkönnyítette, hogy reformátoraink nem latinul, hanem a nép anyanyelvén prédikáltak. Mert "akár a kűfalnak szóljanak deákul, akár a parasztnak" mondották prédikátoraink arra utalva, hogy a parasztok nem értettek deákul, azaz latinul. Segítette az új tan terjedését az is, hogy reformátoraink közül többen, így Dévai Bíró Mátyás, Kálmáncsehi Sánta Márton, Sztárai Mihály vagy Szegedi Kis István maguk is papok vagy szerzetesek voltak. Céljuk nem az egyházszakadás, csupán az egyház megújítása volt. Reformátoraink prédikációikat magyarul tartották. Syilvester János, Heltai Gáspár és Károli Gáspár a Bibliát is lefordította, Szenci Molnár Albert pedig zsoltárokat magyarított. Ezek a munkák a születőben lévő magyar irodalmi nyelv számára is mintát teremtettek és meggyorsították annak kialakulását. A prédikátorok között szép számmal akadtak olyanok is, akik drámákat, meséket, széphistóriákat írtak vagy magyarítottak külföldi minták után.
Megszületett az első magyar nyelvű krónika is. Szerzője Heltai Gáspár, egy erdélyi szász ember, aki csak felnőtt korában tanult meg magyarul. E művek közül egyre több jelenhetett meg a hazai nyomdákban is, hisz főúri udvarainkban és városainkban majd kéttucat könyvsajtó működött. Az erdélyi fejedelmek és a protestáns magyar főurak számos főiskolát alapítottak. A gyulafehérvári, sárospataki, debreceni, pápai, soproni vagy eperjesi főiskola a hazai oktatás és művelődés központja volt. A reformációnak volt még egy elévülhetetlen érdeme: szüntelenül figyelmeztetett arra, hogy a három részre szakított ország lakói egy közös kultúrának, egy közös hazának a gyermekei. 1546-ban Leonhard Stöckel Wittenbergben tanult bártfai rektor megalkotja a magyarországi reformáció első hitvallását, a Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kisszeben által elfogadott Confessio Pentapolitanát. 1553. február 6-án az erdélyi szászok evangélikus szuperintendenst (püspököt) választanak Paul Wiener személyében, s ezt követően megalakul a szász egyházkerület. 1557. februárjában Paul Wittgen után Dávid Ferenc lesz az erdélyi lutheránus egyház szuperintendense. 1559-ben hét Garam-menti bányavárosa megalkotja saját hitvallását, a Confessio Heptapolitanat. A radikálisabb kálvini tanokat Kálmáncsehi Sánta Márton kezdi el hírdetni 1551-ben Debrecenben, s Melius Juhász Péter szilárdítja meg 1558 folyamán. A kálvini tanokat leginkább a mezővárosok lakosai és a végvári vitézek követik; az ő kérésükre készíti el Debrecen, a “Kálvinista Róma” püspöke, Melius Juhász Péter 1562-ben a DebrecenEgervölgyi Hitvallást (Confessio catholica). Az 1567. áprilisában kezdődő debreceni zsinattal megindul a magyarországi reformátusság önálló egyházzá szervezősdése. Erdélyben ekkor négy vallást (religio) ismernek el hivatalosan: a katolikust, a lutheránust, a kálvinistát, és az Európában mindenhol üldözött unitáriust, melyre még János Zsigmond is áttért. 1568-ban a tordai országgyűlésen vallási türelmet mondanak ki: vallása miatt senki nem üldözhető, a gyülekezet szabadon választhat prédikátort, akit hite miatt nem üldözhetnek. A reformáció népi irányzatát az anabaptista eszmék képviselik. Szerintük nincs szükség külön papi rendre, és a harmincadvámot és a vám fizetését meg szabad tagadni. 1569-1570-ben parasztfelkelés bontakozott ki a Tiszántúlon, vezetője Karácsony György, a "fekete ember". Ők 1570-re várják az utolsó ítéletet, amikor elpusztul a Török Birodalom. Fegyver nélkül indulnak a török ellen, így természetesen vereséget szenvednek Babszentmiklóson (Törökszentmiklós). 4.2. A protestáns és a katolikus hitélet alapvonásai, a magyarországi egyházak szervezeti felépítése, szellemi központjai, A reformáció új szakaszt nyitott a kulturális fejlődésben, művelődésben egyaránt, elősegítve a nemzeti nyelv és irodalom kialakulását. Valamennyi irányzatra jellemző, hogy vallásos világképet a középkornál emberségesebbé akarta tenni, s nagyobb szerepet szánt a vallásban a gondolkodásnak. Fejlett iskolahálózat kialakítására törekedtek, mivel szükség volt képzett lelkipásztorokra, hitvitázókra. A reformáció szellemét szolgálták a XVI. században létrejött híres iskolák, Patakon, Debrecenben, Sopronban, Eperjesen. Nagy súlyt fektettek az anyanyelvűségre és az alsóbb néprétegek oktatására. Felismerték a könyvnyomtatásban rejlő óriási lehetőséget (Guttenberg újítása a könyvnyomtatás-nyomtatott kották).
Készültek a bibliafordítások. Károli Gáspár 1590-ben megjelent Vizsolyi Bibliája, mely egyben a magyar irodalmi nyelv alapjait is lerakta. A vallásos művek mellett egyre nagyobb teret kapott a világi irodalom: széphistóriák, közhasznú ismeretek, a század végén pedig feltűnt a magyar költészet első nagy alakja, Balassi Bálint. 4.3. Protestáns művelődés és a barokk művészet legfontosabb helyszínei, alkotói A XVII. században uralkodó irányzatot az érzelmi túlfűtöttség, mozgalmasság, változatosság jellemzi minden művészeti ágban: Szent Péter bazilika építését megkezdik, Rubens festő művei, Zrínyi – Szigeti veszedelem (barokk eposz). Hitvitákat tartottak, melynek vezetője az ellenreformáció vezéralakja, Pázmány Péter, akinek hatására a magyar főnemesség jelentős része katolizál. Pázmány esztergomi érsek 1635-ben Nagyszombaton egyetemet hozott létre, mivel az iskoláztatást kiemelkedő fontosságúnak tartotta.
16. AZ OSZMÁN - TÖRÖK BIRODALOM TERJESZKEDÉSE ÉS A MAGYAR KIRÁLYSÁG A XIV-XVI. SZÁZADBAN Az Oszmán Birodalom katonai rendszerének jellemző vonásai források alapján. Az oszmán hódítás irányai, legfontosabb állomásai a XIV-XVI. században. Az oszmán berendezkedés: ─ minden föld a szultáné, ─ adománybirtokok – szpáhik, ─ zsoldosok – janicsárok. A hódító birodalom: ─ Kisázsiából a Balkánra (Bulgária, Szerbia és a román fejedelemségek meghódítása), ─ Konstantinápoly eleste, ─ Szulejmán hódításai (Magyarország, 1526.). Száray: Történelem II. 87-89.; 183-186. oldal
1. AZ OSZMÁN HÓDÍTÁS IRÁNYAI, LEGFONTOSABB ÁLLOMÁSAI A XIV-XVI. SZÁZADBAN. A törökség számos különböző népcsoportból áll. Az köti össze őket, hogy az Altáj és a Szaján egységek környékéről, Közép- Ázsiból származnak. Nagy részük a 9-10. században felvette az iszlám vallást. Az első török állam a Szeldzsuk török birodalom volt. Anatóliát is meghódították. Ez az állam nem állt fenn sokáig. Kis - Ázsia apró, törpe fejdelemségekre esett szét.
I. Oszmán -
Oszmán (1281 - 1326) uralkodóról kapta a birodalom a nevét. Oszmán uralma alatt feladták a nomád állattenyésztést, és a hadviselés vált a rendszeres jövedelemforrásukká. Nőtt az általuk uralt terület, megszerezték Brussza kikötő városát is (Márvány-tenger partja). Oszmán kialakította a birodalom belső rendjét. Szuverén uralkodónak tekintette magát: pénzt veretett, nevét imába foglalták. Rokonainak és katonai vezetőknek nagy területeket adott ( = javadalom birtok). A hadsereg parancsnoka a beglerbég. A törökök 1349-ben léptek először Európa területére, ez terjeszkedésük fő irányát jelenti.
-
A hódítások jelentős része Orhán nevéhez fűződik (1326 - 1360). A Gallipolli- félszigetet is meghódították, és így egy európai hídfőállás jött létre. Beolvasztották az anatóliai
törpefejedelemségeket, Bizáncból elfoglalták Nikomédiát és Niceát, majd később a Márvány- tenger partvidékét is. A birodalom területe 75 ezer km2-re nőtt. Orhán uralma alatt folytatódott az állam - és hadszervezet kiépülése. Az uralkodó és a vezír mellett megjelenik az államtanács (díván), és létrejött a tartományi közigazgatás (tartományok = szandzsátok). A szandzsát élén az ún. szandzsátbég állt --> katonai parancsnok, a közigazgatás és a rendfenntartás vezetője is. A hadszervezetben megjelent a zsoldos gyalogság (pijade) és a lovasság (müszellen). Béke időszakban a zsoldos katonák földet kaptak. -
I. Murad (1360 - 1389) folytatta a hódításokat. Trákiát és Drinápolyt (Edirne) is megszerezték. 1365-től Drinápoly lett a birodalom fővárosa. Megszerzik Filippopolis városát is. 1371-ben elfoglalták Macedóniát, 1389-ben az első rigómezei csatában legyőzték a szerbek- bolgárok- besenyők együttes seregét. Szerbia hűbéres állam lett, a bolgár állam megszűnt. A Balkán jelentős részét elfoglalták. (Muradot a csata másnapján megölték). Az birodalom területe 265 km2-re nőtt , az uralkodót innentől nevezik szultánnak. Megjelenik a világi törvényalkotás (kánum), innentől kezdve a vezír átvette a világi közigazgatás végrehajtó hatalom irányítását. Katonai címet is visel: pasa. Az európai területek irányítását a ruméliai beglerbég vette át és ő volt az oszmán hadsereg főparancsnoka.
-
I. Bajazid (1389 - 1402) folytatta Murad politikáját, Bizánc is adófizetőjük lesz, Bulgáriát beolvasztották, Havasalföldet csatlós állammá tették. 1396-ban Nikápolynál győzelmet aratott, a Zsigmond vezette nyugat- európai lovagsereggel szemben. A törököket nem sikerült kiszorítani Európából. Görög és Szerémségi területeken is portyáztak. Pár év múlva a birodalom terjeszkedése megállt, mert háborúba keveredett egy mongol uralkodóval: Timur Lenkkel. Timur Lenk legyőzte és fogságba ejtette Bajazidot. Erre az időre a oszmán birodalom részekre esett szét. 1405-ben Timur Lenk meghalt. I. Mehmed (1413 - 1421) állította helyre a birodalom egységét.
-
II. Murad (1421- 1451) legyőzte az önállósodni kívánó riválisait és Bizáncot ismét adófizetővé tette. Megszerezték Szalonikit, és az észak-görögországi Janinát, illetve Albánia egy részét is. 1420-as években kerültek szembe a szerbeket támogató Magyarországgal. Az oszmánok 1439-ig Szerbia nagy részét (a fővárost: Szendrőt is) elfoglalták. Magyarországgal szemben egyenlőre nem jártak sikerrel, Hunyadi János hadjáratai miatt. Bulgária a 14. század elején önállósodott újra, és korábbi bizánci területeket is megtudott hódítani. A szomszédos országokkal gyakran háborúzott. Ivan Sándor csak az ország közepén tudott uralkodni. Főváros: Tirnovo. Bogumil eretnekség: iráni eredetű, dualista eretnekség (fény <--> sötétség). Ürügyet jelentettek Bulgária megtámadására. 1380-as évektől a bolgár állam az oszmán hódításnak van kitéve, és 1393-ra az egész országot bekebelezték. Bosznia a 14 - 15. században ingadozó politikát folytatott --> a magyarok és a terjeszkedő oszmánok között egyensúlyozott. Először Magyarország hűbéres területe volt (14. század eleje), később az oszmánoknak fizetett adót. 1462-ben egész Boszniát törökök szállták meg. A lakosság jelentős része muszlin hitre tért át.
2. AZ OSZMÁN BERENDEZKEDÉS: 2.1. Minden föld a szultáné, Az Oszmán Birodalom a 15-16. században egy ún. tömegállam, melynek erős központosítása volt és egységes elvek szerint igazgatják. Jogállamnak tekinthető: a törvények mindenkire
vonatkoznak, vannak meghatározott jogok. Szilárd törvényes rend, mert a törvények a szultánra is vonatkoznak! -
A szultán despotikus hatalommal bír, élet - halál urának tekinti magát.
-
A birodalomban a tisztségek betöltése nem függött a származástól. Az etnikai értelemben vett törökök száma kevés volt. A tisztségek betöltése addig tartott, amíg a szultán bizalma... (selyemzsinór)
-
Az állam első embere a nagyvezír: ő a mindenkori gyakorlati politika irányítója. A fő defterdár a birodalmi pénzügyekkel foglalkozott. Főmufti/ sejhüliszlám : a legfőbb bíró volt. A fontosabb döntéseket a 10-15 tagú díván hozta. Az ülésen a szultán nem vett részt, de a döntést ő fogadta el (vagy nem).
-
Bürökratikus aparátusa volt az államigazgatásnak: görögök, itáliaia, stb.
Területi közigazgatás:
Vilájet és szandzsák: katonai alapon megszervezett közigazgatási egységek.
Kaza és náhije : joghatósági alapon megszervezett közigazgatási egységek.
A vilájet élén a beglergbég áll, aki a hadseregben pasa is. A vilájetek eltérő nagyságúak voltak. Egy ilyen vilájet 8-34 szandzsákból állt.
A birodalom gazdasága: A gazdaság alapját a mezőgazdaság adta. Minden föld a szultán tulajdona volt (vagyis döntő részük). A magántulajdon aránya kb. 10%. A földek nagyrészét javadalombirtokként szétosztották katonáknak vagy az egyes területek polgári képviselőinek. Ők a haszonélvezők. Három féle javadalom birtok:
tímár ziámet szultáni-hász
Ismerték az adóbérlet (iltizám) intézményét is. A parasztségot rájáknak hívták. Ők személyükben szabadok, de röghöz kötöttek voltak. Járulékokkal tartoznak a föld javadalmazottjának. A keresztények több járulékot fizettek, mint a muszlinok, ezért sok keresztény vallást váltott. A keresztények egy ún. fejadót (dzsizje/ haradzs) fizettek. Vidéki gazdaság: önellátó gazdaságok. A kereskedelem, a kézműipar és a városok szerepe viszonylag korlátozott volt. A társadalom két fő részből állt:
adómentes személyek alattvalók (ráják. A 16. századtól már csak a muszlin alattvalók voltak ráják)
Feudális jellegű berendezkedés, de ez eltér a nyugat-európaitól. 2.2. Adománybirtokok – szpáhik, A birtokjavadalmazás végső formája, az ún. tímár rendszer volt. Minden kipróbált lovas parancsnok (szpáhi) jogosult javadalom birtokra (tímár). Magasabb rangért ziámet birtok járt. A haszonélvezők a parasztoktól járadékot kaptak, de a parasztok személye fölött nem rendelkeztek. A javadalom birtok nem örökletes, az élvező halála után a birtok visszakerült az államhoz és újra kiadták.
2.3. Zsoldosok – janicsárok. A hadseregben új fegyvernem jelent meg: a janicsárság (gyalogosok). A fényes porta (szultáni udvar) megtartotta a fiatalkorú hadifoglyok 1/5-ét, és őket török paraszt családoknál nevelték át. Miután elválasztották őket a családtól laktanyákban laktak és katonai kiképzést kaptak. Nem élhetek nemi életet, nem házasodhattak, de egyébként jól éltek, feltétlen hódolattal voltak a szultán felé. A 15. századtól nem hadifoglyokból toborozzák őket --> gyermekadó = a keresztény családoknak egy fiú t kellett beadni.
3. A HÓDÍTÓ BIRODALOM: 3.1. Kisázsiából a Balkánra (Bulgária, Szerbia és a román fejedelemségek meghódítása), 3.2. Konstantinápoly eleste (Wiipedia alapján) Előzmények: A negyedik keresztes hadjáratban (1204) a keresztesek elfoglalták a várost, majd Palaiologosz Mihály 1261-ben visszafoglalta a nikaiaiak (Nikaiai Császárság) részére. Az utolsó latin császár, II. Balduin, Eubeába menekült, s ismét a görög császárok székhelye lett Konstantinápoly. Ezalatt a törökség mind nagyobb hatalomra kapott. Drinápoly már 1360 óta az oszmán szultánok fővárosa volt, majd az I. rigómezei csata után Konstantinápoly lett a támadások célja. II. Murád 1422-ben hadi sarcra kényszerítette, de meghagyta XI. Konstantint az ugyancsak kis területűre csökkent birodalom (Konstantinápoly, Anchialos, Mesembria és a Peloponnészosz) birtokában. Felkészülések: II. Murád fia és utóda, II. Mohamed, előbb a Boszporusz mellé épített Rumili Hisszár által biztosította magának a tengert. Ennek következtében a Fekete-tenger partján lévő genovai városok nem segíthettek. Az új várat Boğazkesen-nek is nevezték, ami török nyelven kettős jelentésű: szoros-záró vagy torok-vágó – ez is kifejezte a stratégiai fontosságát. Közben XI. Konstantin ajándékokat és pénzt küldözgetett a szultánnak, de mikor ez két követét is lefejezte, a császár felkészült a harcra. Konstantin a nyugati hatalmakhoz fordult segítségért, de V. Miklós pápa nem volt rábírható, hogy segítséget küldjön. 1054 óta a katolikus és ortodox egyház közti szakadás után a katolikusok próbálták visszajuttatni a keleti egyházat Róma kebelébe. Ez most nagyon jó alkalom volt, segítséget csak azzal a feltétellel voltak hajlandóak küldeni, ha a bizánciak visszatérnek Rómához, de az ortodox lakosság hallani sem akart róla. Ennek ellenére néhány genovai és velencei hajó segítségül jött. A bizánci hadsereg körülbelül 7000 emberből állt, ebből 2000 külföldi zsoldos volt. A városnak ugyanakkor 20 km megerősített fala volt abban az időben. A török sereg közel 100000 főt számlált, amelyből 20000 janicsár volt. Mohamed erre az ostromra építtetett egy flottát is, hogy a tenger felől is megtámadhassa a várost. Az oszmánoknak a táborában volt egy Orbán nevű magyar is, aki jól értett az ágyúöntéshez (ami ebben az időben nagy újdonság volt). Orbán egy 8 méternél hosszabb és majdnem 1 méter átmérőjű ágyút öntött, amely 550 kg-os ágyúgolyókat ki tudott lőni több mint 1 km távolságra. Habár a bizánciaknak is voltak ágyúik, ezek sokkal kisebbek voltak és a visszaütéseik néha a saját falaikban tettek kárt. Orbán ágyújának is voltak hátrányai. Alig találtak el vele valamit, még egy akkora várost sem, mint Konstantinápoly, hat órát kellett tölteni és az ágyú végül is összeomlott hat hét ostrom után.
Az ostrom: 1453. április 6-án felállították a szultán sátrát a vár előtt. Ugyanaznap megkezdődött a város ostroma az Aranyszarv-öböltől a Márvány-tengerig terjedő szakaszon a szárazföldön. Április 9-én Süleyman Bej megpróbált behatolni az Aranyszarv öbölbe, de sikertelenül; az öblöt elzáró lánc, amelyet a Galata és a Szeráj földnyelv között feszítettek ki, megakadályozta (lásd a térképet). Április 11-ére a szüntelen ágyúzás megtette a hatását: már több helyen is beomlott a fal és néhány kisebb erősséget a Boszporusz partján bevettek az oszmánok. Másnap a török flotta megtámadta az Aranyszarv-öblöt védő bizánci hajókat. A keresztények győzelme megingatta a török sereg morálját, mire a szultán parancsot adott, hogy a flottát ágyúkkal lőjék. Április 18-án éjjel megtörtént az első keményebb ostrom, ami több mint négy órát tartott, de a bizánciak ellenálltak az ostromnak és a törököknek vissza kellett vonulniuk. A következő nap egy tengeri csata játszódott le Yenikapi mellett a bizánci csatahajók és az oszmán flotta között, amely el akarta sülyeszteni a pápa által küldött három utánpótlást szállító hajót. A szultán maga parancsolta Sülejman Bejnek hogy a hajókat minden áron el kell süllyeszteni, de minden próbálkozásuk hiábavaló volt, a pápai hajók sokkal nagyobbak voltak és szerencsésen beértek a kikötőbe. Ez egy újabb csapást mért a törökök moráljára, és a katonák kezdtek elszökdösni a seregtől. A császár, kihasználva a pillanatnyi fölényt, békét ajánlott. Ezt a szultán a nagyvezír, Candarli Halil pasa támogatásával visszautasította; a vár ágyúzását tovább folytatták. Aksemseddin, a szultán lelki tanítója szerencsés kimenetelt jósolt az ostromnak. A szultán elhatározta, hogy beveti a meglepetés elemét is, és szárazföldön keresztül görgető pályatest segítségével vonatta az oszmán flottát az Aranyszarv-öbölbe. A keresztények megrökönyödve figyelték, ahogy a 70 hadihajót átvontatják a szárazföldön át az öbölbe, ahonnan sikeresen ágyúzhatták a védtelen erősségeket az Aranyszarv partján. Konstantin kénytelen volt átcsoportosítani védőinek egy részét, ami jeletősen csökkentette a vár védelmi erejét. Április 28-án meghiúsult a kísérlet, hogy az oszmán hajókat ágyútűzzel elsüllyesszék. A törökök felépítettek egy hidat Ayvansaray és Sutluce között, ami lehetővé tette, hogy az öbölmenti erősségeket szárazföldi erőkkel is támadják. A szultán még egyszer felajánlotta, hogy ha feladják a várat, sértetlenül elvonulhatnak, de a császár visszautasította az ajánlatot. A következő hetekben több, órákon át tartó ostromot intéztek a vár ellen. Május 26-án olyan hírek kezdtek terjengeni az oszmán táborban, hogy több európai ország, köztük Magyarország is haderőt készült küldeni Konstantinápoly felmentésére, ha az ostrom tovább húzódik. Ezeket megtudva, a szultán összehívta a divánt. Candarli Halil pasa és hívei minden igyekezetük ellenére sem tudták meggyőzni a szultánt az ostrom abbahagyására, akit Zaganos pasa, Aksemseddin, Molla Gurani és Molla Hüsrev támogatott. Másnap kiadták a parancsot az általános rohamra. Az utolsó ostrom előtt II. Mohamed felszólította a császárt, hogy hagyja ott a birodalom trónját, vonuljon vissza a Peloponnészoszi-félszigetre ahol biztosítja számára az önálló uralkodó státusát. A császár, történelmi és hazafias felelőssége tudatában, megtagadta a visszavonulást és elkötelezte magát népe mellett. A szultán ultimátumát ennek veje, Izmail pasa adta át a fejedelemnek és ugyancsak neki kelett a nemleges választ apósának visszavinnie. Arra biztatták, hogy ismeretlen helyen próbáljon új csapatokat szervezni és úgy vélték, hogy ezeknek, valamint az albánoknak a valószínű segítségével újfent ráijeszthetnek Mohamedre, aki a város ostromát így feladná. Konstantin senkire nem hallgatott. Azt válaszolta a nemeseknek, hogy soha nem határozná azt, hogy eme nehéz órákban magára
hagyja a népet, a fővárost és az uralkodói trónt. Arra kérte őket, hogy: „kérjétek tőlem inkább azt, hogy ne hagyjalak el benneteket. Igen, a kívánságom az hogy veletek halhassak meg". Május 28-án Konstantin elrendelte, hogy litániát tartsanak a városfalakon és a város minden templomában. Ezen a litánián, a lakosság nagyja részt vett. Szentképeket, ikonokat, tárgyakat tartva imádkoztak a város megmeneküléséért. A fejedelem összegyűjtötte vezéreit, tábornokait és elérzékenyítő, de egyben lelkesítő beszédében arra kérte őket, hogy minden csepp erejükkel azon legyenek, hogy a török támadást véglegesen visszaverjék. A Hagia Sophia templomban tartott mise után a fejedelem a város falain töltötte az egész éjszakát, bátorítva a harcosokat, végül maga is beállva a város védelmezői közé a Szent Romanos kapunál. Ezen a helyen támadt Mohamed a janicsárjaival, és ezen a helyen kiáltott fel örömmel a hajnali nap felkeltekor Konstantin azt hívén, hogy legyőzték a törököket. Sajnos Giovanni Giustiniani vezér enyhe sebesülése miatt történő távozása zavart okozott a harcolók körében, és így eshetett meg, hogy Mohamed janicsárjai a meggyengült védelem miatt nyitva találtak egy kiskaput, a Kerkoportát, és ezen keresztül bejutottak a várfalak mögé. Ugyanabban az órában halálosan megsebesült Konstantin császár is, és ahogy kívánta, hazájának védelmezése közben halt meg. Holtteste körül olyan ádáz tusa folyt, hogy egész halmok vetődtek egymásra. Végül e testhalmokon keresztül a törökök, akiket feltartóztatni többé nem lehetett, behatoltak a városba. A törökök Konstantinápolyba való bejutásuk után, három napon keresztül elképzelhetetlen pusztítást és öldöklést vittek véghez. A janicsárok betörték a Hagia Sophia kapuit és a bemenekült tömeget lemészárolták, a szent tárgyakat meggyalázták. Aki megmenekült, azt elhurcolták rabszolgának. Egy ma is élő mítosz szerint amikor a törökök betörtek e csodálatos és egyedülálló templomba, Bizánc nagyságának e méltóságos jelképébe, a pap misét tartott. A kelyhet tartó pap mögött megnyílt a fal és a papot elnyelte. A mítosz szerint ha Konstantinápoly ismét felszabadul, akkor a fal megnyílik és kiadja magából a papot, aki majd ott folytatja a misét, ahol 1453. május 29-én abbahagyta. És akkor majd felébred a megkövült fejedelem, aki az Arany Kapu alatt alussza örök álmát és a törököket egészen napkeletig kergeti. Következmények: A foglyok száma 60 000-re rúgott, a halottaké talán ennél is többre. A Hagia Sophia-templomban olyan magasan hevertek a testek, hogy napokig tartott, amíg azt a hódító szultán parancsának megfelelően főmecsetté alakíthatták. Kevés ember menekült meg (főleg hajón). Konstantinápoly elestével megszűnt a kereszténység egyik gócpontja, sőt fővárosa lett az Oszmán Birodalomnak. A rablás és pusztítás borzalmai lassanként elmúltak, a hódító szultán és utódai türelmesek voltak a keresztényekkel szemben, akiknek vallásuk szabad gyakorlását biztosították, sőt új patriárkát is választhattak. A harcok idejére a városból elmenekülő genovaiak visszatérhettek, ám az olasz közösség többé nem a genovai podestà (polgármester) irányítása alá tartozott – megerősödött a velenceiek befolyása, akik később átvették Pera (Galata) irányítását is. A főbb templomokat mecsetekké építtették át. Ugyancsak II. Mohamed nevéhez fűződik a későbbi magyar hadifoglyok révén a magyar köztudatba is bekerülő, Héttorony kijavítása, és erőddé alakítása is. Hasonlóképen igen szép mecsetet emelt utódja, Bajazid (1498), sőt az utánuk uralkodott török szultánoknak mindegyike. Konstantinápoly sorsa azóta tükörképe a török birodalom (és a modern Törökország) politikai eseményeinek. 3.3. Szulejmán hódításai (Magyarország, 1526.). Szulejmán, I. (szül. 1494. nov./1495. ápr. - megh. 1566. szept. 5/6. Szigetvár, Magyarország), az Oszmán Birodalom szultánja 1520-tól haláláig; nevéhez nem csupán a birodalom területét továbbnövelő, nagyszabású hadjáratok fűződnek, hanem a török civilizáció és kultúra legnagyobb vívmányai és eredményei is.
-
Szultánként 1520 szeptemberében követte apját, s uralkodása kezdetén Közép-Európa és a Mediterráneum keresztény hatalmai ellen indított hadjáratokat. 1521-ben foglalta el Nándorfehérvárt, 1522-ben pedig a már régóta a Johannita-rend birtokában lévő Rodoszt. 1526 augusztusában Mohácsnál szétverte a Magyar Királyság haderőit, és maga a király, II. Lajos is a csatatéren lelte halálát.
-
Magyarország megürült trónját Ausztria Habsburg főhercege, I. Ferdinánd és Szapolyai János erdélyi vajda egyaránt magának követelte, s a helyi uralkodót kívánó oldal keményen ellenezte a Habsburg-uralom gondolatát. Szulejmán hajlandó volt Magyarország neki alávetett királyának elismerni Szapolyait, és 1529-ben megostromolta Bécset; a nagy távolság, a rossz idő, az utánpótlásgondok és persze a keresztény hadak ellenállása miatt azonban fel kellett hagynia az ostrommal.
-
A következő nagy török hadjárat 1532-ben zajlott le, de Kőszeg hősies ellenállása folytán nem lett belőle több, mint egyszerű török betörés Ausztria határ menti területeire. A szultánt már lefoglalták a keleten zajló események, s jól tudta azt is, hogy az osztrákokat egyetlen csapással nem győzheti le, így 1533-ban békét ajánlott Ferdinándnak.
-
Miután 1540-ben meghalt János király, és az osztrák seregek benyomultak Magyarország középső részére, Szulejmán alapvetően átértékelte magyarországi politikáját. Hadai 1541ben csellel elfoglalták Budát, és ezek után Magyarország három részre szakadt: északi és nyugati peremvidéke a Habsburgoké lett, a középső, Duna menti területeket (Buda központtal) a törökök szállták meg, míg Erdélyben a Porta vazallusállama jött létre János Zsigmond (Szapolyai János fia) névleges uralkodásával.
-
Magyarországon 1543 és 1562 között háború folyt, amelyet időnként fegyverszünetek szakítottak meg; a törökök elfoglalták Temesvárt és a Bánátot, ugyanakkor Eger váránál vereséget szenvedtek. 1562-ben I. Ferdinánd követei aláírtak Isztambulban egy békeszerződést, amelyben a felek elismerték a magyarországi status quót.
-
A perzsa hadszíntér. Szulejmán három nagyszabású hadjáratot vezetett Perzsia ellen. Az elsőben (1534-35) a törökök elfoglalták a Kis-Ázsia keleti felén fekvő Erzurum körzetét, valamint Irakot, betetőzve ezzel I. Szelim hódításait. A második hadjáratban (1548-49) a Van-tó környékének nagy része került Szulejmán uralma alá, a harmadik (1554-55) azonban már arra figyelmeztette a szultánt, hogy nem is olyan egyszerű feladat leigázni a perzsiai Száfávida államot.
-
Az oszmán-török állam flottája Szulejmán uralma alatt vált félelmetes haderővé. Miután 1538-ban a görögországi Préveza mellett vereséget mért az egyesült velencei-spanyol hajóhadra, a kezdeményezés a Földközi-tenger térségében egészen a lepantói csatáig (1571) a törökök kezébe került. Az észak-afrikai Tripoli 1551-ben lett török birtok, s az ide indított, erős spanyol flottát 1560-ban Dzserba szigeténél szétverték, ám 1565-ben a törökök már képtelenek voltak elragadni Máltát a johannita lovagoktól. Szulejmán tengeri hatalmával ekkoriban még Indiában is számolni kellett, ahol egy Egyiptomból érkező török flotta 1538-ban Diu városát megkísérelte elfoglalni a portugáloktól.
-
Szulejmán halála után a Török Birodalom válságba került. Megállt a birodalom növekedése, és Amerika felfedezése után egyre kevesebb kereskedelmi bevételre számíthattak a török szultánok, hiszen a világkereskedelem az Atlanti-óceánra tevődött át. Az államháztartás egyensúlya felborult, a szultánok a katonaság zsoldját sem tudták kifizetni, egyre gyakrabban lázadtak fel a janicsárok. 1571-ben a török flotta Lepantónál súlyos vereséget szenvedett a velencei-pápai-spanyol hajóhadtól.
-
A válságból újabb háborúkkal próbált kilábalni a Török Birodalom. A Habsburg Birodalommal kiújult a háború, amely a drinápolyi béke utáni állandó portyákból
bontakozott ki. A tizenöt éves háború (1593-1606) kezdetén a török elfoglalta Sziszek és Veszprém várait, válaszul Pálffy Miklós vezetésével egy sor vár került keresztény kézre (Fülek, Szécsény, Nógrád, Drégely). -
A pápa pénzügyi támogatásával összekovácsolódott törökellenes szövetség (Habsburgok, Erdély, Havasalföld, Moldva ) 1595-ben Gyurgyevónál jelentős vereséget mért a törökre. Válaszként a katonailag rátermett III. Mehmed szultán (1595-1603) seregei 1596-ban elfoglalták Eger várát, a mezőkeresztesi nyílt csatában legyőzték a törökellenes szövetséget, és 1600-ban bevették Kanizsa várát.
-
A háború azonban egyik fél számára sem hozott átütő sikert, és Bocskai István közvetítésével a két fél békét kötött ( 1606, zsitvatoroki béke). A török kiűzésére csak a Török Birodalom további gyengülése, és a hatalmi egyensúly Habsburgok javára történő elmozdulása után, a század végén kerülhetett sor.
2. Az ipari forradalom
Az ipari forradalom kibontakozásához vezető tényezők feltárása és az ipari forradalom egyes szakaszai főbb jellemzőinek értelmezése források, térképek, grafikonok és képek alapján: ─ a mezőgazdaság, a könnyűipar, a nehézipar egymásba kapcsolód fejlődése, ─ a közlekedés forradalma, ─ egy feltaláló és találmánya. Az ipari forradalom teremtette ellentmondások feltárása írott források, ábrák és képek alapján: ─ a környezet átalakításának pozitív és negatív hatásainak kölcsönhatása, ─ a találmányok és a mindennapi élet, ─ a nagyipari munkásság létrejötte, ─ a környezet rombolása és építése, ─ a nyomor és az életkörülmények javulása, ─ műveletlen tömegek és a tömegek művelődése. Száray: Történelem III. 14-17.; 88-92. oldal A második ipari forradalom alapvető vonásainak bemutatása. A technikai fejlődés hatása a környezetre és az életmódra, konkrét példák alapján. Forrásrészletek, tematikus térképek és ábrák feldolgozásával a második ipari forradalom jellemző vonásainak (tőkekoncentráció, új iparágak, tudomány szerepe stb.) elemzése: ─ a második ipari forradalom technikai és tudományos összetevői. ─ az ipari forradalom hatása az ipar szerkezetére és az egyenlőtlen fejlődésre, ─ a környezet fokozódó pusztításának bemutatás és elemzése, ─ a technikai fejlődés hatására a mindennapok gyors átalakulása, s az ebből eredő pozitív és negatív követelmények elemzése. Száray: Történelem III. 217-228. oldal 1. AZ IPARI FORRADALOM KIBONTAKOZÁSÁHOZ VEZETŐ TÉNYEZŐK
Az ipari forradalom háttere: A XV. század második felében a gazdasági fejlődés ösztönözte a gyarmatosítást mind a piackeresés, mind a nyersanyaglelőhelyek keresése céljából.
A gyarmatosítás legjelentősebb mozzanatának Amerika felfedezését tekinthetjük, hiszen ennek következtében vált fontos kereskedelmi központtá az Atlanti-óceán, ennek következtében történt meg a centrumváltás. A gyarmatosításba hamar bekapcsolódó Anglia kereskedelme megnőtt, hatalmas bevételeket szerezve. Létrejöttek az első kereskedelmi társaságok (Moszkvai Társaság, Kelet-Indiai Társaság). Illetve a tőkefelhalmozódásoknak köszönhetően Angliában tudott elsőként elkezdődni az ipari fejlődés.
Az első ipari forradalom a XVIII. század második felében Angliában indult. Anglia volt a kiindulópont, hiszen itt tudatos agrártevékenység működött, a piac egyre tágult, a szállítás könnyen megoldható volt, (hiszen a legtávolabbi ponttól is csak 120 km-re van a part), a tengeri flottája világelső a korban, az ország egységes és vámnélküli, már vannak működő bankjai és kereskedelmi társaságai és háborúk sem érintetik ebben az időszakban.
A brit külpolitika elsődleges célja és feladata ezekben az évtizedekben a gazdaság növekedését biztosító gyarmatpolitika volt. Az így jelentős mértékben növekvő piac ösztönözte a termelést, újabb és újabb eszközöket találtak fel a termelés fokozása érdekében.
1.1. A mezőgazdaság, a könnyűipar, a nehézipar egymásba kapcsolódó fejlődése,
Forradalmi változások jellemezték a mezőgazdaságot is, hiszen az angol mezőgazdaság gyorsan fejlődött és egyre belterjesebbé vált. A Hollandiában már korábban kifejlesztett módszerek (talajjavítás, csatornázás, trágyázás, vetésforgó) Angliában széles körbe elterjedtek. A hatékonyságot tovább növelték a fajnemesítés és az újabb eszközök: jobb ekék, az aratógép.
Angliában a legerősebben húzó ágazat a textilipar volt. Az újítások még inkább versenyképessé tették az angol textíliákat a világpiacon, ami tovább ösztönözte a termelést. A gyapjú mellett egyre inkább teret hódított a gyarmatokról (Amerika, India) behozott gyapot alapanyagú pamut. Szintén a munka hatásfokát növelte az 1760-as években feltalált illetve tökéletesített fonógép.
Új területek kapcsolódtak be a gazdaság vérkeringésébe, új piacok nyíltak, új nyersanyagforrások tárultak fel és hatalmas lökést adott a vas és gépipar fejlődésének. A gőzgépek elterjedése megsokszorozta a felhasznált vas mennyiségét. Ezért nagy horderejű volt a kokszosítás (Abraham Darby), hiszen fa hiányában is lehetővé vált a vas megolvasztása.
A fejlesztésekhez komoly anyagi háttérre volt szükség, ezért az élen az arisztokrácia mintagazdaságai haladtak. A beruházások megkövetelték a közös földek tagosítását, ami új lendületet adott a bekerítéseknek. A folyamat következtében nőtt az élelemtermelés, így a népesség száma is.
1.2. A közlekedés forradalma,
A gőzgépet a közlekedésben is felhasználták, először a vízen, majd a szárazföldön is. 1825-ben George Stephenson gőzmozdonya népes közönség előtt bizonyította az új közlekedési eszköz nagyszerűségét. Angliában hatalmas lendületet vett a vasútépítés, de hamarosan az egész kontinensen teret hódított. Gyorsabbá vált a közlekedés, amely ráadásul még nagy tömegű áru szállítására is alkalmassá vált.
1.3. Egy feltaláló és találmánya
Az első ipari forradalom legnagyobb vívmányaként a gőz felhasználását tarthatjuk számon. A textilipar a gépesítés hatására a paraszti kiegészítő háziiparból a kereskedelmi tőke révén bérmunkásokat foglalkoztató gyáriparrá fejlődött.
A gőz ipari felhasználása Thomas Savery nevéhez fűződik ("bányász barátja"). A bányák víztelenítését szolgáló szivattyúkat gőzgépekkel hajtották meg, ezek a szerkezetek azonban a kitermelt szén jó részét fel is emésztették.
James Watt az erőátvitelt tökéletesítve lényegesen termelékenyebb gőzgépet épített (1769). Miután a gőzgépet tengely hajtására is alkalmassá tette (1781), megnyílt az út a gőzgép széles körű elterjedése előtt: alkalmazták a fonó- és szövőgépek, fúrók, fűrészek, esztergák meghajtására.
2. AZ IPARI FORRADALOM TEREMTETTE ELLENTMONDÁSOK 2.1. A környezet átalakításának pozitív és negatív hatásainak kölcsönhatása,
A közlekedés forradalmi változása (vasút, gőzhajózás, jobb utak) a hírközlés megszületése (távíró, modern sajtó) következtében az egyes országok belső piacai kiszélesedtek: kapcsolat teremtődött vidék és város között, lehetővé vált a népesség belső mozgása, költözése, utazása.
2.2. A találmányok és a mindennapi élet,
Mivel egyre kevesebb fölműves egyre több embert tudott ellátni élelemmel, kevesebb munkáskézre volt szükség. A vidék népessége a városokba áramlott, biztosítva a fellendülő ipar munkaerő szükségletét. Egyre kevesebben éltek mezőgazdaságból, a társadalmi differenciálódás (vagyoni különbségek) feszültségekhez vezetett. A munkásság, helyzetének javítása érdekében kezdetben az ösztönös tiltakozások eszközeivel lépett fel (géprombolások, éhségsztrájkok, utcai barikádharc), később tudatos szerveződéssel (egyletek, szakszervezetek, választójog követelése, pártok létrehozása) próbált nyomást gyakorolni a politikai hatalomra.
Az élet felgyorsult, a hagyományos társadalmi keretek lassú bomlásnak indultak. Az együtt élő nagycsaládok szétestek, a generációk különválása egyre jellemzőbb lett. A nők munkába állásával "kétkeresős" családmodell született meg, ezzel párhuzamosan megindult a női egyenjogúság (emancipáció) kivívásának hosszú folyamata is.
A XIX. század végére a születések száma is lecsökkent, a népesség növekedése lelassult (a nők is később kötnek házasságot, így kevesebb gyermek születhet meg, illetve a kevesebb vállalt gyermek nagy eséllyel életben maradt).
Európa lakossága 1800 és 1900 között kb. 180 millióról kb. 410 millióra nőtt, pedig jelentős kivándorlás is történt az új államba, az USA-ba. A népesség gyors növekedésének (demográfiai robbanás) okai között a halálozások számának csökkenése (a születések magas száma ugyanakkor változatlan maradt), az egészségügyi (higiénés) viszonyok javulása, a jobb táplálkozási feltételek (egyre ritkább éhínségek), az átlagéletkor lassú emelkedése (tovább maradnak életben az emberek) említhetők.
2.3. A nagyipari munkásság létrejötte,
Az agrártársadalmak fokozatos átalakulásával megszülettek az ipari társadalmak. A vidék munkaerejét felszívó ipari városokban kialakult a gyári munkásság, mely számos új jelenséget hozott magával.
Az egyre nagyobb tömegeket jelentő új társadalmi réteg rendkívül rossz körülmények között (16-20 óra munka naponta, kevés bér, nők és gyermekek gyári munkán, szociális védelem hiánya) élt. Létrejöttek a nagyipari városok, a munkásnegyedek, az európai országok település-szerkezete a városiasodás (urbanizáció) következtében lassan átalakult. A városlakók aránya a XIX. század végére megközelítette, majd meghaladta a vidéki lakosságét.
2.4. A környezet rombolása és építése,
Hamarosan jelentkeztek az urbanizáció árnyoldalai is. A munkásság nyomora, a környezetszennyezés (füst, szemét majd vegyi-anyagok), az egyre nagyobb túlzsúfoltság, a gyakori járványok (himlő, tífusz, kolera), a rossz közbiztonság (bűnözés, prostitúció) megoldásokat kívánt.
2.5. A nyomor és az életkörülmények javulása,
A problémák felismerése következtében, azok enyhítése érdekében a városokban megkezdődött a közművek (vízellátás, csatornahálózat, útburkolatok, közvilágítás, közfürdők) kiépítése, a szakszerű hivatali apparátusok felállítása (rendőrség, tűzoltóság, hivatalok), a tudományos eredmények segítségével a védőoltások bevezetése, a XIX. század második felében megjelent a tudatos várostervezés (közterek, sugárutak, parkok, bérlakások).
2.6. Műveletlen tömegek és a tömegek művelődése.
A tudományok szerepének felértékelődésével megváltozott a tudás és a hit viszonya is. Az egyház fokozatosan kiszorult a politika, a társadalom irányításából (szekularizáció), az egyre szélesebb körben kiterjesztett oktatás az állam kezébe került, bevezették a polgári anyakönyvezést, házasságot.
3. A MÁSODIK IPARI FORRADALOM ALAPVETŐ VONÁSAI A XIX. század második felében egy újabb ipari forradalom köszöntött be Európában és Észak-Amerikában. A folyamatos ipari fejlődés ezekben az évtizedekben felgyorsult, ezért is mondható forradalomnak.
Az ipari fejlődés motorjává a nehézipar vált és új iparágak is megjelentek: az elektromos ipar és a vegyipar. Az ipar további fejlődését már nem ügyes mesteremberek, hanem a műszaki tudományok fejlődése, a tudomány új eredményi tették lehetővé.
A fejlesztések, s az új iparágak óriási befektetést igényeltek, amit csak tetemes tőkével lehetett finanszírozni. A korszakban ezért hatalmas tőke halmozódott fel egyes befektetői csoportok kezén.
4. A TECHNIKAI FEJLŐDÉS HATÁSA A KÖRNYEZETRE ÉS AZ ÉLETMÓDRA
Míg az első ipari forradalom legnagyobb újítása a gőzgép volt, addig a 19. század tudományos előrelépése az elektromos áram ipari felhasználása volt. A villamosság elsőként a világítást forradalmasította (Edison). A villamosmotor számos előnnyel rendelkezik a gőzgéppel szemben: szakaszosan lehet működtetni, kisebb gépekbe (fúró, csiszoló) is beépíthető, így alkalmazása újabb területeken váltotta fel az emberi erőt.
Az elektromosság tette lehetővé a hírközlés gyorsütemű fejlődését is, ami serkentője volt a világgazdaság kialakulásának. Alexander Graham Bell feltalálta a telefont (1876), s a vezeték segítségével a hírek sosem látott sebességgel, ugyanakkor szinte mindenki számára elérhető áron terjedhettek. Marconi a század végén a drótnélküli távírót szabadalmaztatta.
A közlekedésében az áttörést a korszakban megalkotott robbanómotor jelentette. A fejlesztések német illetve magyar (Bánki Donát, Csonka János) nevekhez köthetőek. A gépkocsi a XX. század elején még csak kevesek számára volt elérhető, de megszülettek mindazok a felismerések, melyek az autógyártást a következő korszak kiemelkedő iparágává tették. Az egyes típusok gyors ütemben tökéletesedtek, s Amerikában a Ford cég megvalósította a tömegtermelés új, hatékonyabb formáját, a szalagrendszert.
A könnyű robbanómotor tette lehetővé az ember számára a repülést. A levegő meghódítása két módon indult el, léghajóval és repülőgéppel. Végül a mozgékonyabb és biztonságosabb, bár a korszakban teher- és személyszállításra alkalmatlan repülő nyert teret.
4.1. A második ipari forradalom technikai és tudományos összetevői.
Az ipart is számos változással jellemezhetjük. Az új ipari fellendülés alapvető energiaforrása még mindig a szén volt, s jellemző alapanyaga a vas- és egyre inkább az acél. Acélból készültek a továbbra is gyors ütemben épülő vasutak sínpárjai, a vasúti kerekek, az új hidak szerkezetei, az egyre bonyolultabbá váló szerszámok és fegyverek.
A vegyiparban is tapasztalható az előrelépés. A festékek, adalékanyagok nélkül elképzelhetetlen lett volna akár az acélgyártás, akár a textilipar vagy a közlekedés ugrásszerű fejlődése.
A robbanómotorok üzemanyag-szükséglete hívta elő a kőolaj bányászatot. A kőolaj feldolgozása új iparágat teremtett: a petrolkémiát, melynek legfőbb terméke a benzin és a gázolaj volt. A robbanómotor elterjedését követően megjelent a traktor, mely nagy teljesítményre volt képes a földeken. Az új erőgépekkel a nehezebb mezőgazdasági munkákat is gépesíteni lehetett (szántás, vetés, aratás). A vegyipar a műtrágya alkalmazását, a biológia fejlődése a fajták nemesítését tette lehetővé.
A hadiipar állami támogatást élvezett, mert az egyes államok vezetői mindenütt felismerték a technikai fejlesztés stratégiai jelentőségét. Alfréd Nobel a dinamit felfedezésével biztonságosabbá s egyben széles körben alkalmazhatóvá tette a nagyhatású robbanóanyagot, a nitroglicerint. Az acélipar és a gépipar újításai, az ismétlődő- és sorozatvető fegyverek elterjedése jelentősen megnövelte a tűzerőt. Természetesen a mezőgazdaság sem maradt találmányok nélkül.
4.2. Az ipari forradalom hatása az ipar szerkezetére és az egyenlőtlen fejlődésre,
A második ipari forradalom idején óriási beruházásokra került sor, ami egyes tőkés vállalatok, csoportok együttműködéséhez, az ipari és a banktőke összeolvadásához vezetett. A tőkekoncentráció érdekében bizonyos cégek összeolvadtak, mások felosztották egymás közt a piacot, esetleg ármegállapodással csökkentették a versenyt. A tőkés csoportok között kialakult kapcsolatokat összefoglalóan monopóliumnak nevezzük. A monopóliumok vezetése vállalkozói csoportok, képzett szakemberek kezébe került.
A versenyben csak a tőkeerős monopóliumok maradtak fent, melyek képesek voltak a fejlesztésre, reklámra, az új módszerek (pl. szalagrendszer) bevezetésére. Mivel a korszak alapvető sajátossága ezen szervezetek kialakulása és fejlődése volt, ezt az időszakot monopolkapitalizmusnak szokás nevezni. A folyamat során az ipari és banktőke összeolvadt.
A korszakra jellemző a felerősödő tőkekivitel. A fejlett országokban a javuló munkakörülmények miatt nőttek a költségek. A tőkések, hogy megfelelő haszonra tegyenek szert, a nyersanyagok, a piacok és az olcsó munkaerő közelében létesítették új gyáraikat. A tőkekivitel nagyban hozzájárult az ipari forradalom elterjedéséhez, a fejletlenebb régiók felzárkózásához.
4.3. A környezet fokozódó pusztításának bemutatás és elemzése, 4.4. A technikai fejlődés hatására a mindennapok gyors átalakulása, s az ebből eredő pozitív és negatív követelmények elemzése.
Új filozófiák: Az ipari forradalmak hatása a gondolkodásban is látszik, hiszen a 2. ipari forradalom idején számos új filozófia jelent meg és terjedt el. Ilyen a nacionalizmus, a liberalizmus, a konzervativizmus és a szocializmus. o A liberalizmus: A kifejezés a XIX. Század húszas éveiben terjedt el a franciák ellen szabadságukért küzdő spanyol felkelés nyomán. A felvilágosodásban gyökerező liberalizmus, avagy szabadelvűség az a politikai felfogás, mely a polgári szabadságjogokat (a szólás, a sajtó, a gyülekezés, az ellenállás szabadsága) alapvető értéknek tartja. Hívei a képviseleti demokráciát vélték ideálisnak mind az uralkodói abszolutizmussal, mind a jakobinus jellegű párturalommal szemben. o A nacionalizmus: A nemzeti kötődés – a társadalmi kötöttségeke túlmutató, azonosság- és közös származástudattal rendelkező emberek szoros egysége – eszméje a francia forradalom alatt erősödött meg. Fontossá váltak az összetartozást kifejező tényezők: a közös nyelv, a közös kultúra és a történelem. A liberalizmus és a nacionalizmus nemcsak egyidejűleg, de egymással szoros kölcsönhatásban is jelentkezett. A liberálisok szinte mindegyikét áthatotta nemzeti eszme. o A konzervativizmus: A liberalizmushoz és a nacionalizmushoz hasonlóan a konzervativizmus sem egységes felfogás világfelfogás, hanem szemlélet. A konzervativizmus a hagyományos értékeket megtartó, az erőszak és a felfordulás nélküli fokozatos fejlődést képviselő magatartásként a liberalizmus alternatívájává vált az alkotmányos rendszerekben, míg máshol a régi rend változatlan fenntartását jelentette.
9. A felvilágosult abszolutizmus megvalósításának kísérlete Magyarországon Demográfiai változások, nemzetiségi arányok alakulása: ─ az új honfoglalás: a népmozgások és a betelepítések főbb jellemzői és irányai, ─ demográfiai és etnikai változások a XVIII. századi Magyarországon. Mária Terézia és II. József: ─ Mária Terézia és II. József uralkodása, legfontosabb rendeleteik, ─ a felvilágosult abszolutizmus és a magyar rendek viszonya. A magyarországi reformáció és katolikus megújulás legfőbb állomásai, meghatározó alakjainak tevékenysége (Károli Gáspár, Pázmány Péter) Száray: Történelem II. 221-222. oldal Száray: Történelem III. 33-56. oldal 1. DEMOGRÁFIAI VÁLTOZÁSOK, NEMZETISÉGI ARÁNYOK ALAKULÁSA: 1.1. Az új honfoglalás: a népmozgások és a betelepítések főbb jellemzői és irányai, A török kiűzése, de különösen a szatmári béke után, Magyarország arculata, néhány évtized alatt, jelentős mértékben átalakult. A háborús dúlásoktól mentes országban a szívós civilizációs munka lassan megtermette gyümölcseit; az ország termelőerői számottevően megnövekedtek.
A lakosság száma, amely 1715–1720-ban 3–4 millió között mozgott, a század második felére csaknem megkétszereződött; a parasztság nagy területeket tett újból művelhetővé, a gabonafélék mellett meghonosodó kapásnövények, valamint az alföldi homokon a szőlő termelése pedig intenzívebbé tette a mezőgazdaságot.
A török uralom alól felszabadult területek és az ország többi részeinek a színvonala kezdett kiegyenlítődni; sőt – az osztrák örökösödési háború (1741–1748) és a hétéves háború (1756–1763) idején jelentkező, majd az örökös tartományok iparosodása során állandósuló gabonakonjunktúra hatására – a gazdasági élet súlypontja a Felvidékről a délebbi részekre tolódott át.
Az 1552-66-ig tartó várháborúk, a drinápolyi béke (1568) után állandósult portyák, a tizenöt éves háború (Bocskai-szabadságharc: 1593-1606), majd a török kiűzéséért folytatott harcok komoly szenvedéseket okoztak az ország társadalmának, gazdaságának. A török háborúk következtében az Alföldön, a végvári vonal mentén és a Dél-Dunántúlon a település jelentős része a népességgel együtt eltűnt, elpusztult. Az egykori szántók helyét legelők, bokros parlagok, vadvizek váltották fel. A várak építése, a hadsereg tűzifaigénye megritkította az erdőket a talaj elpusztult, sok helyen átadta helyét a futóhomoknak. Az egykori kultúrtáj elvadult vidékké változott.
A településszerkezeti változások következtében városok, falvak pusztultak el, az Alföldről sokan a városokba mentek megélhetést találni a háborúk idején, mivel az Alföld aprófalvai teljesen elpusztultak. Demográfiai, etnikai változások történtek: a háború, az éhínség, a járványok, a kivándorlások (sokan elmenekültek) miatt egész területek váltak lakatlanná, aránytalanságok jelentek meg a népsűrűségben.
$A lakatlan tájak benépesítése a török kiűzésével azonnal megindult, hogy - a Rákócziszabadságharc alatti megtorpanás után - hatalmas méreteket öltsön. A bozótosok és vadvizek visszahódításában a sűrűn lakott megyék ideáramló jobbágynépe járt az élen.
A belső vándorlásban a magyar és a szlovák jobbágyok vettek részt. A Felvidék egyes megyéinek magyar falvai teljesen kiürültek, helyükbe északnyugatról szlovák parasztok költöztek. De ekkor keletkeztek az Alföld és a Temesköz szlovák szigetei is.
A belső vándorlás mellett fontos szerepet játszottak a bécsi kormányzat és a nagybirtokosok szervezett telepítései. Legnagyobb számban román parasztok és pásztorok jöttek.
1.2. Demográfiai és etnikai változások a XVIII. századi Magyarországon. Az ország népessége a már három évtizede tartó lassú emelkedés ellenére 1720 körül alig érte el a Mátyás korabelit. De míg akkor hazánk fiai legkevesebb 80%-a magyarul beszélt, a 18. század elejére a magyarok száma felére, kb. 2 millióra csökkent. Miközben Európa népessége 60%-kal növekedett, ekkor Magyarország népessége stagnált:
a 15. századi 3,5-4 millió fős lakosság száma a 18. században sem lépte túl a 4 millió főt, míg a nyugati népek lélekszáma növekedett.
A stagnáló lélekszámban ráadásul már a bevándorlók száma is benne van: a Délvidékre (Határőrvidékre) szerbek, Erdélybe románok, Szlavóniába horvátok, Bánátba, Tolna Baranya vidékére németek, Északkelet-Magyarországon lengyelek, ruszinok vándoroltak be, ezáltal etnikai eltolódások is bekövetkeztek.
A demográfiai mélypont 1711-re tehető, utána gyors gyarapodás, népességnövekedés figyelhető meg az újjáépítés, a gazdasági helyzet javulása, a bevándorlás, a belső vándorlás (migráció) és a betelepítések következtében.
A 18. század folyamán Magyarország benépesült, de a magyarság, amelynek nem voltak határon túli tartalékai, saját országában kisebbségbe szorult. Horvátország lakosságát itt nem számítva (nem volt a magyar királyság szerves része) alig-alig közelíti meg számaránya az 50%-ot. 2. MÁRIA TERÉZIA ÉS II. JÓZSEF A feudális abszolutizmus időszaka: A polgári jellegű reformokat bevezető bürokratikus kormányzati rendszer a XVIII. Században. Több abszolút uralkodó (Poroszországban II. Frigyes, a Habsburg Birodalomban Mária Terézia és II. József) a hatalmi rendszer megváltoztatása nélkül modernizálni kívánta birodalmát. Merkantilista [az ország gazdagsága nem a termelésből, hanem a kereskedelemből származik] vámpolitikával, adókedvezményekkel, az oktatás fejlesztésével kívánták fellendíteni államuk gazdaságát, hogy a hatalmi versenyben ne maradjanak alul. Elsősorban a periféria [a fejlődés centrumától távolabb elhelyezkedő országok, melyek folyamatosan a felzárkózásért küzdenek, s különböző modernizációs kísérleteket tesznek, mint pl. a felvilágosult abszolutizmus] országaira volt jellemző. Sokat merített a felvilágosodásból: vallási türelem, a reformok erejébe vetett hit. A hagyományokat figyelmen kívül hagyó reformok jellemezték, de szinte minden országban jelentős mértékben hozzájárult a gazdasági és társadalmi fellendüléshez. Az uralkodó hajtja végre a reformokat - abszolút uralkodói hatalom.
A felvilágosult abszolutizmus haladó reformjaival addig a határig támogatta a polgári fejlődést, míg az nem fenyegette a feudális osztályuralmat. Kritikus esetekben a nemesség oldalára állt, később pedig, a francia forradalom hatására, reakcióba fordult. A felvilágosodott abszolutizmus legjelentősebb uralkodói II. (Nagy) Frigyes porosz király, II. Katalin orosz cárnő és II. József. Mária Terézia kora csak előkészítő szakasz fiának, a későbbi "kalapos király"-nak egy évtizedes uralkodásához (1780–1890); az új politikának ekkor még csak egyes vonatkozásai érvényesültek. Magyarország haladása szempontjából a Habsburgok felvilágosult abszolutizmusának intézkedései erősen ellentmondásosak voltak.
Az új birodalmi koncepció szerint az ország mint agrárállam illeszkedett be a Habsburgországok gazdasági rendszerébe, feladata a nyersanyag és élelmiszertermelés volt, melynek ellenében az osztrák tartományok ipari termékeit vette át. Helyzetét az 1754. évi vámszabályzat rögzítette, amely a hazai kivitelt Ausztria felé irányította, és minden más versenytárssal szemben biztosította az örökös tartományokból származó iparcikkek behozatalát. Ezek az intézkedések Magyarországot gyarmati jellegű gazdasági függésbe szorították, s az ausztriai polgárosodás előrehaladását a hazai polgári fejlődés hátráltatása által igyekeztek biztosítani.
Arra viszont következetesen törekedett a Habsburg-kormányzat, hogy nyersanyagtermelő szerepét az ország mennél jobban betöltse, s ennek érdekében a haladó reformok egész sorát kezdeményezte. Erőteljes propagandát és kísérletezéseket indított a mezőgazdaság korszerűsítésére; gondot fordított a szociális és egészségügyi viszonyok megjavítására; az 1767-ben kiadott urbáriummal állami ellenőrzés alá vonta a jobbágy és a földesúr közötti viszonyt, bizonyos fokú védelmet biztosítva a parasztnak a mértéktelen kisajátítási és robotoltatási törekvésekkel szemben; megreformálta s állami irányítás és ellenőrzés alá vonta az iskolaügyet; csökkentette az egyházak s különösen a jezsuiták társadalmi és politikai befolyását; s kísérletet tett a nemesség megadóztatására is.
E kezdeményezésekkel szemben a magyar rendek álláspontját többnyire a nemesi osztályérdekek által meghatározott szűklátókörűség jellemezte. Az ország érdekeit súlyosan sértő és jövőjét veszélyeztető vámrendeletet különösebb ellenállás nélkül elfogadták, mivel az közvetlenül nem érintette jövedelmüket; a korszerű gazdasági, egészségügyi és kulturális intézkedéseket részben helyesléssel, részben közönnyel fogadták; a jobbágyság védelmét szolgáló intézkedések végrehajtását, amennyire csak lehetett, akadályozták; a nemesi adóztatást célzó törekvéseket pedig meghiúsították.
Az abszolutizmus káros tendenciái így akadálytalanul, haladó erőfeszítései viszont csak erős korlátokkal érvényesülhettek. E fejlemények azonban elegendőek voltak ahhoz, hogy a magyar rendiség és a Habsburg-abszolutizmus kompromisszumán alapuló hagyományos rendszert meglazítsák, ami különösen az 1764–1765. évi országgyűlés alkalmával vált nyilvánvalóvá. Ekkor ugyan a reakciós rendi-nemesi érdekek védelmében robbant ki Béccsel szemben a "nemzeti" elégedetlenség, a nemesség legjobbjai azonban hamarosan felismerték, hogy nemzeti érdekeiket csak akkor tudják megvédeni és biztosítani, ha maguk is a polgárosodás útjára lépnek. A 60-as években az uralkodó osztály egyes tagjai földbirtokaikon megkezdték a korszerű technika bevezetését, sőt megvetették a manufaktúra-korszak alapjait is. Az 1770-es években azután a felvilágosodás ideológiája adott lendületet a polgárias erőfeszítéseknek, lezárva egyúttal a magyar barokk jó másfél évszázados korszakát.
Az 1740 tájától az 1770-es évekig terjedő emberöltő a magyar barokk kései szakasza, amikor a második jobbágyságon alapuló gazdasági struktúra még szilárdan fennáll, s a
feudális egyház még változatlanul fontos tényező", de amikor a nemzeti élet vezető erejévé emelkedett nemességen belül már csendben utat törnek bizonyos modernebb, a barokkon túlmutató tendenciák. Ezek az évtizedek, melyekre a barokk kései stílusváltozata, a rokokó nyomja rá bélyegét, már átvezetnek a felvilágosodott ideológiájú klasszicizmus világába; ha bátortalanul is, előkészítői a következő nagy korszak számos vívmányának.
Ebben az átmeneti periódusban – akárcsak a középkor és a reneszánsz kései időszakában is – erősen összemosódnak a kultúra és az irodalom rétegei, irányai. A nemességnek nemcsak a társadalmi, hanem a kulturális életben is érvényesülő hegemóniája következtében a barokk kései szakaszának irodalma, tartalmát, tendenciáját, ideológiáját tekintve, csaknem teljes egészében nemesi jellegű.
2.1. Mária Terézia és II. József uralkodása, legfontosabb rendeleteik, III. Károly 1711-1740 Elsődleges célja a Habsburg-ház leányági örökösödésének elfogadtatása volt. Így került sor az 1722/23-as országgyűlésen törvénybe iktatni a „Pragmatica Sanctio”-t, amely meghatározta Ausztria és Magyarország viszonyát egészen 1918-ig. Új hivatalszervezetet hoz létre Kormányszékek: a magyar közigazgatás fő szervei, nem tartoznak felelőséggel az országgyűlésnek Magyar Királyi Udvari Kancellária: Bécsben működött,továbbította az uralkodó rendeleteit a magyar helytartótanácshoz,kancellárok a magyar katolikus főpapok voltak. Helytartótanács: Pozsonyban, majd Budán működött, elnöke a nádor,végrehajtó hatalom, belső közigazgatást irányította, törvények végrehajtása Magyar Királyi Udvari Kamara: Pozsonyban működött, feladata a kincstári birtokok, pénzügyek intézése, közvetlenül alá volt rendelve a bécsi kamarának Országgyűlés (diéta): Részei: Felsőtábla: főnemesek, főpapok, elnöke a nádor, Alsótábla: 52 vármegye és a szabad királyi városok képviselői, a király hívta össze évente, feladata az adók megszavazása, katonaállítás és atörvényalkotás: az Alsótábla javaslatát üzenet formájában elküldte a Felsőtáblához, majd a törvényjavaslatot közös megegyezéssel, közös felirat formájában elküldték a királyhoz. Ha a király szentesítette, akkor törvény lett belőle, ha nem akkor leírat formájában visszaküldték Állandó hadsereg Mária Terézia 1740-1780 - Trónra kerülése óriási felháborodást váltott ki, mely következtében Poroszország, Franciaország és Spanyolország támadást indított a Birodalom ellen. Ezzel kitört az osztrák örökösödési háború 1740-1748 között. II. Frigyes porosz uralkodó elfoglalta legértékesebb tartományát, Sziléziát. Mária Terézia tudta, hogy hatalmát csak a magyar rendek segítségével tudja megtartani, ezért a válságos helyzetben, gyászruhában a segítségüket kérte, akik „életünket és vérünket” felkiáltással megszavazták a királynőnek szükséges mintegy félszázezres hadsereget. - A Birodalom Magyarországnak mezőgazdasági szerepet szánt, törekedett arra, hogy a Habsburg vezette területek gazdasági egységet alkossanak. A bécsi udvar az örökös tartományok iparát támogatta.
-
-
-
Kettős vámrendelet 1754: A birodalmi vámszabályok mellett Magyarország és a többi tartomány közé is emeltek egy belső vámhatárt, melynek célja, hogy ne legyen vetélytársa az osztrák és cseh iparnak, illetve a magyar nyersanyagok és mezőgazdasági termékek a Birodalom határain belül maradjanak. Úrbárium vagy úrbéri rendelet 1767: Egyre jobban fokozódtak a jobbágyok terhei, miszerint több irányba is adózott (földesúrnak, államnak, egyháznak, vármegyének) egyre több robotot követeltek tőlük. A jobbágykérdésben az udvar és a rendek nem tudtak megegyezni, ezért adta ki ezt a rendeletét, mely a következőt tartalmazta: megszűnt a jobbágy földhöz kötöttsége, meghatározta az egész jobbágytelek nagyságát (16-40 hold), szabályozta a jobbágy földesurának szolgáltatandó terheit. Ami annyit jelentett, hogy 52 nap igás és 104 nap gyalog robotot ír elő minden jobbágy számára. Ratio Educationis 1777: Oktatási rendelet, mely kötelezővé tette az iskolába járást minden 6-12 éves kor közötti gyereknek, ez egyben egészségügyi rendelet is volt, mégpedig a temetőket a falu közepéről a falu határába kell építeni.
II. József 1780-1790 - A legvitatottabb Habsburg uralkodó, tisztán felvilágosult abszolutista nézeteket vallott („Mindent a népért, semmit a nép által”), a felvilágosult abszolutizmus képviselője, mely azt jelentette, hogy a felvilágosodás eszközeivel abszolutisztikusan uralkodni. Példaképei: II. Frigyes porosz cár és II. Katalin porosz cárnő. Nem koronáztatta meg magát, így rendeletek útján kormányzott, hogy a rendi alkotmányok tevékenységében ne korlátozhassák, ezért lett kalapos király. A koronát Bécsbe vitette, mely közfelháborodást váltott ki. - Egyházpolitikai rendeletei: Föloszlatta azokat a szerzetesrendeket, melyek nem folytattak oktató vagy betegápoló tevékenységet - A „türelmi rendelet” 1781 – biztosította a nem katolikusok szabad hivatalviselési és vallásgyakorlási jogát - „fordított Canossa-járás” - Kormányzati reformok: megszüntette a korszerűtlen vármegyéket, ellenben az országot 10 kerületre osztotta élükön a királyi biztosokkal, összevonta az országos főhivatalokat - Jobbágyrendelet 1785: eltörölte a jobbágy megnevezést, szabad költözködési és pályaválasztási jogot adott nekik, szabadon házasodhatott, mesterséget tanulhattak - Nyelvrendelet 1785: a Birodalom egész területén a német lett a hivatalos nyelv Az 1788-ban folytatott török elleni háborúban halálosan megbetegszik és 1790-ben a halálos ágyán „nevezetes tollvonásával” visszavonta összes rendeletét a jobbágy- és a türelmi rendelet kivételével. Halála után a felvilágosult abszolutizmus rendszere is csődöt mondott a Habsburg Birodalomban. Értékelése: Célja, a modern és egységes állam megteremtése pozitív, de bizonyos rendeletei (hadsereg, nyelv, közigazgatás) sértik a birodalom nemzeteinek érdekeit. Ez elindítja a magyar nemzeti mozgalmat: terjed a magyar kultúra (irodalom, viselet, verbunkos zene), a rendek összefognak Józseffel szemben. A feudális kiváltságaihoz ragaszkodó nemesség azáltal, hogy szembehelyezkedik az uralkodóval, védi a nemzeti függetlenséget. 2.2. A felvilágosult abszolutizmus és a magyar rendek viszonya. A Habsburg-abszolutizmus és a magyar rendiség viszonyai között a fejlődés azonban csak súlyos egyoldalúságok árán bontakozhatott ki.
A fellendülés a mezőgazdaságra korlátozódott, a mezőgazdasági árutermelés hasznát pedig csaknem kizárólag a nagy- és középbirtokosok fölözték le. A 17. század
folyamán végzetesen meggyengíteti és visszaszorított polgári erők feléledésére így nem nyílt lehetőség, a szabad paraszti fejlődés lehetőségétől teljesen megfosztott jobbágyság kizsákmányolása pedig a végsőkig fokozódott. Az az agrárprosperitás, mely a jobbágyok munkájának jóvoltából létrejött, csupán a feudális uralkodó osztály dúsgazdag és tehetős rétegei számára varázsolta szinte aranykorrá a 18. század középső évtizedeit. A legnagyobb gazdagság továbbra is a két főrend, az arisztokrácia és a főpapság kezén halmozódott fel. A két réteg összetétele ebben a szakaszban is azonos: a legmagasabb egyházi méltóságokat, az esztergomi és a kalocsai érsekséget főnemes családok fiai töltötték be, nagyrészt közülük kerültek ki a megyés püspökök is, akiknek száma Mária Terézia (1740–1780) alatt 22-re emelkedett. Az országos hivatalok vezető tisztségeit, a hadsereg tábornoki posztjait s a legfőbb rendi méltóságokat változatlanul az arisztokrácia tartotta megszállva. Minthogy pedig olyan nagyarányú birtokszerzésekre, mint a 17–18. század fordulóján, ekkor már nemigen nyílt lehetőség, egyedül az állami szolgálatban szerzett kimagasló hivatali vagy katonai érdemekkel emelkedhettek még egyesek (pl. Grassalkovich Antal, 1694–1771; Hadik András, 1710–1790) az ország legfelsőbb társadalmi rétegébe. Ha a főnemességgel nem is versenyezhetett, mégis a legerőteljesebb fejlődéssel a jómódú (bene possessionatus) középnemesség dicsekedhetett. A nemességnek ez a hangadó rétege sikeresen úrrá lett a század első évtizedeinek gazdasági nehézségein, s fokozatosan ki tudta magát vonni az arisztokrácia befolyása alól. Anyagi függetlensége tekintélyes földbirtokain nyugodott; gazdasági egyensúlyát a takarékosság, a hagyományőrzés erényével tartotta fenn, ingatlan vagyonát gazdag házasságkötéssel növelte, vélt vagy, valódi örökösödési igényeit nemegyszer nemzedékeken át húzódó perekkel igyekezett érvényesíteni. A "jogásznemzet" kétes értékű megjelölés és a távoli, "magyar" atyafiság gondos ápolása a 18. századi nemesség mentalitásából általánosítódott "nemzeti" jellemvonássá. Ez a réteg tartotta kezében a megyéket, a rendi élet fórumait, ekkor alakult ki a reformkor irodalmából is jól ismert vidéki táblabíró típusa. A nemesség társadalmi és vagyoni emelkedését hatékonyan elősegítette a hivatali, illetve katonatiszti szolgálat, melynek jutalma nem ritkán bárói cím lett. Ez azonban távolról sem jelentette a vezető udvari arisztokrácia soraiba való bejutást, még kevésbé hatalmas latifundiumok birtoklását, hanem inkább csak a középbirtokos réteg társadalmi és közéleti rangemelkedését tükrözte. Kialakult így az arisztokráciának egy népesebb s viszonylag "szegényebb" rétege (Erdélyben számos grófi család is ide tartozott), mely nemcsak vagyoni vonatkozásban, hanem életmód, kulturális tájékozódás szempontjából is többé-kevésbé a jómódú nemességgel haladt egy sorban. A nemesség hangadó részének a befolyása igen nagy erővel érvényesült a társadalom többi rétegében is. A nemeseknek és a jezsuitáknak az előző periódusban létrejött érdekközössége a nemesség és szinte az egész egyházi értelmiség szoros egymásrautaltságává fejlődött és szélesedett. Erre az egységre azonban már határozottan a nemesség nyomta rá karakterisztikus bélyegét: míg korábban ő került a papság, elsősorban a jezsuiták befolyása alá, addig ezekben az évtizedekben már inkább a nemesség világiasabb életmódja, szemlélete érvényesült a különböző felekezetekhez, illetve különböző szerzetesrendekhez tartozó egyházi értelmiség köreiben. A kisnemesség tömegein s a különböző kiváltságos népcsoportokon (jászok, kunok stb.) keresztül, valamint az értelmiség alacsonyabb – részben kisnemesi származású elemeinek közvetítésével a nemesi szemlélet és gondolkodás a társadalom igen széles rétegeibe is szétszivárgott.
A 18. század derekára így teljessé vált a nemesi Magyarország kialakulása; az arisztokrácia legfelsőbb elidegenedett köreit, valamint az örökös jobbágyság keretében gúzsbakötött parasztság tömegeit kivéve, a nemesség politikája, ideológiája, ízlése szabta meg a tájékozódás, a cselekvés irányát a társadalomban; jó száz esztendőre ez az osztály lett – jobb híján – a nemzet jövőjének letéteményese. E neki jutott történelmi szerepre azonban a nemesség ebben a periódusban még korántsem mutatkozott elég érettnek és felkészültnek. Eredményeit, gazdagodását ugyanis kiváltságainak, rendi jogainak tulajdonította, s ezek fenntartásában, biztosításában látta az ország jövőjét s az ún. "magyar szabadság" zálogát. E konzervatív magatartást elmélyítette megerősödött rendi nacionalizmusa, habár ennek pozitív elemeként a magyar kultúra értékeinek és a nyelvnek megbecsülése is megjelent. Biztató jelenségnek tekinthető viszont, hogy a gazdaság továbbfejlesztésének érdeke, a fejlettebb nyugati országok kifinomult úri életmódjához való felzárkózás igénye, valamint Bécs és az udvari arisztokrácia példája a nemesség fogékonyabb elemeit a korszerűbb, haladottabb gazdálkodás, életforma és műveltség irányában való tapogatódzásra késztette. Az ilyen irányú lépések – ha mégoly szerények voltak is – csökkentették a provinciális elmaradottságot; racionalizálódást és elvilágiasodást eredményeztek s előkészítették a talajt a polgáriasodás számára. Új gondolatok megjelenése s modernebb irányú tájékozódás azonban egyelőre mit sem változtatott azon, hogy ez a feudális nemesi agrártársadalom mélységesen anakronisztikus jelenség volt a korabeli iparosodó, polgárosodó Európában. Merőben korszerűtlen alapjai – a kevéssé termelékeny robotmunka, a nemesi adómentesség, valamint az abszolutizmus és rendiség kompromisszuma – folytán tartós fennmaradásra ebben a formában nem is számíthatott. A nemzetközi piac és politika összefüggései, fejlődési irányai hamarosan napirendre is tűzték a rendi-nemesi Magyarország alapjainak revízióját. A kezdeményezés e tekintetben a Habsburg-államhatalomtól indult ki, amelyet az osztrák tartományok ipari fejlődésének érdeke, a Habsburg-ház legfejlettebb ipari tartományának, Sziléziának elvesztése (1748), valamint a monarchia adminisztrációjának hosszantartó háborúk viselésére való alkalmatlansága korszerű reformokra kényszerített. A birodalom gazdasági életének és politikai berendezésének újjászervezése, modernizálása a felvilágosult abszolutizmus gondolatkörében indult meg.
3. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁCIÓ ÉS KATOLIKUS MEGÚJULÁS LEGFŐBB ÁLLOMÁSAI, MEGHATÁROZÓ ALAKJAINAK TEVÉKENYSÉGE (LD. 13. TÉTEL 4. PONTJA)
SZÉCHENYI ÉS A MAGYAR REFORMKOR TÖREKVÉSEI A reformkor fő kérdései: ─ a hazai gazdaság az 1810-es, 20-as években, a mezőgazdasági árutermelés lehetőségei és nehézségei, ─ Magyarország politikai és társadalmi helyzete a reformkor kezdetén (rendi ellenzékiség és sérelmi politika, a birtokos nemesség helyzetének és gondolkodásának átalakulása, a parasztság differenciálódása, polgárosodás és városiasodás kezdetei, éledező nemzeti, nemzetiségi mozgalmak), ─ a polgári átalakulás és nemzetté válás programjának legfontosabb elemei, akadályai (a reformokat támogató és azokkal szembenálló társadalmi és politikai csoportok, az udvar ellenállása), ─ a haza és haladás programja- a reformellenzék főbb gondolatai (polgári átalakulás, érdekegyesítés, a paraszti jogfosztottság felszámolása, a jobbágyfelszabadítás útjai, a hazai gazdaság fejlődési feltételeinek javítása, magyar nyelv és kultúra ügye), ─ a reformkor legfontosabb eseményei és szereplői, ─ a reformországgyűlések eseményei, főbb eredményei és kudarcai. Széchenyi és Kossuth reformprogramja: ─ Széchenyi reformkori pályafutása, főbb művei, reformgondolatai és gyakorlati tevékenysége, ─ Kossuth Lajos reformtevékenysége, a polgárosult köznemesség vezette polgári átalakulás és nemzetteremtés útja, ─ Széchenyi és Kossuth vitája (színterei, vitapontok, személyiségük, szembenállásuk okai). Száray: Történelem III. 112-142. oldal 1.
A REFORMKOR FŐ KÉRDÉSEI:
1.1. A hazai gazdaság az 1810-es, 20-as években, a mezőgazdasági árutermelés lehetőségei és nehézségei -
Fényes Elek: „…Az iparhiány országunknak legsetétebb részét képezi.” Angliában már tetőzik az ipari forradalom, nálunk pedig még dominálnak a céhek, néhány szeszfőzde jelenti az ipart és a gőzgép mégszinte ismeretlen fogalom az országban! És a külkereskedelem? Az áruösszetételből és a partnerek részesedési arányából is kiabál a függő, tarthatatlan helyzetünk: 1845 Magyar export Magyar import
-
Ausztria részesedése 60 millió
Külföld részesedése 12 millió
Összsen (pengő) 72 millió
55 millió
14 millió
69 millió
De alig jobb a helyzet a mezőgazdaság területén, hiszen a gabona konjunktúra rövid időszaka után (a robot és a fejletlen agrotechnika következtében) fokozatosan kiszorulunk a világpiacról.
-
Az elmondottak hű tükörképe az ország társadalmi helyzet is! 50-100 lakosra jutott egy kézműves, alig beszélhetünk polgárságról és ennek eredménye a magyar kuriózum: nemesek (főleg középnemesek) állnak a polgári átalakulásért vívott harc élére!
1.2. Magyarország politikai és társadalmi helyzete a reformkor kezdetén
rendi ellenzékiség és sérelmi politika a birtokos nemesség helyzetének és gondolkodásának átalakulása a parasztság differenciálódása polgárosodás és városiasodás kezdetei éledező nemzeti, nemzetiségi mozgalmak)
A reformkor első lépései: mozgalom a nemzeti kultúra megteremtéséért - Kazinczy Ferenc: A felvilágosodás szellemében kívánta a magyar nyelvet sokoldalúan kiművelni (6 és1/2 év börtön) - Kelemen László: A magyar színjátszás úttörője (1790 -> első magyar színház) - Déryné Széppataki Róza: Ritka tehetségű és sokoldalú művész! Vándorszínészként életcéljának tekintette a nemzeti öntudat felébresztését… - Bihari János és Lavotta János: A reformkor nemzeti irányú zenéjének a verbunkosnak kiváló képviselői - Hild József és Pollack Mihály: A magyar klasszicista építészet vezéralakjai. Bérházak százait, számos középületet terveztek és Pest-Budát ezáltal naggyá tették. (Hild: Egri székesegyház, Pollack: Nemzeti Múzeum, Pécsi székesegyház) - Bolyai Farkas, Bolyai János: önálló geometriai kutatásaikkal a legnagyobbak közé küzdötték fel magukat. - Berzeviczy Gergely: Közgazdász, író, a hazaikülkeredkedelem szabadságának jeles képviselője - Felsőbüki Nagy Pál: uralkodói utasításrafosztjákmeg amandátumától.Kiváló szónok, az első hazai liberális nemesek egyike (1825-27 országyűlés4: – örökváltság, nyelvápolás) A szakmai értékeken túl valamennyien elősegítették a társadalmi haladást is, hiszen a nemzeti kultúránk széleskörű fellendülése részben előjátéka, részben pedig már szerves része a politikai küzdelemnek! 1.3. A polgári átalakulás és nemzetté válás programjának legfontosabb elemei, akadályai
a reformokat támogató és azokkal szembenálló társadalmi és politikai csoportok az udvar ellenállása
A haza és haladás programja - a reformellenzék főbb gondolatai
4
polgári átalakulás, érdekegyesítés, a paraszti jogfosztottság felszámolása a jobbágyfelszabadítás útjai a hazai gazdaság fejlődési feltételeinek javítása, magyar nyelv és kultúra ügye)
Felsőbüki Nagy Pál gyújtó hangú országgyűlési beszédének hatására Széchenyi birtokai egy éves jövedelmét ajánlja fel egy „tudós társaság” (mai MTA) létrehozására.
2. A REFORMKOR LEGFONTOSABB ESEMÉNYEI ÉS SZEREPLŐI, 2.1. A reformországgyűlések eseményei, főbb eredményei és kudarcai 2.2 Széchenyi és Kossuth reformprogramja: Széchenyi reformkori pályafutása, főbb művei, reformgondolatai és gyakorlati tevékenysége, b) Kossuth Lajos reformtevékenysége, a polgárosult köznemesség vezette polgári átalakulás és nemzetteremtés útja, c) Széchenyi és Kossuth vitája (színterei, vitapontok, személyiségük, szembenállásuk okai). Gróf Széchenyi István (1791 – 1860) fellépése a)
Gróf Széchenyi István 1791-ben született Bécsben. Apja gróf Széchényi Ferenc, felvilágosult szellemû jozefinista, aki azonban egyre inkább kiábrándult a Habsburgokból, és vált a nemzeti közmûvelõdés vezéralakjává (a Nemzeti Múzeum (1802) és a Nemzeti Könyvtár megalapozása). Anyja gróf Festetich Júlia, gróf Festetich György nõvére, aki megalakítja Keszthelyen az elsõ magyar gazdasági fõiskolát (Georgikon). István gyermekéveit Nagycenken és Bécsben töltötte. Ezután 22 éves korában katonáskodott, és részt vett - futárként - az 1813-as “népek csatájában” (Lipcse). Ezután eltávolodott a katonai pályától, és elkezdte élni az átlagos ifjú arisztokraták fényûzõ életét. Ezt a fajta életmódot azonban csömör követte, és Széchenyi felismerte hazája elmaradottságát. Ebben az idõben európai körutakra utazott. Fõleg Angliát látogatta, ahova barátja, Wesselényi Miklós kísérte el. Itt a lótenyésztés és versenyeztetés, az ipar fejlettsége és a Parlament volt rá nagy hatással. Felismerte továbbá hogy a centrumterületek (=Anglia) fejlettségben messze a perifériák (=Magyarország) elõtt jártak. Ekkor fogalmazódott meg életcélja: “Mióta élek kimondhatatlan vágy létezik bennem Magyarország kifejtésére”. Rendkívül lelkesen vetette bele magát a teendõkbe, és még Matternich-el is felvette a kapcsolatot, aki megkedvelte. Széchenyi bízott továbbá Bécs támogatásában is, törekvései azonban nem hoztak sok eredményt. Az 1820-as években gyakorlati törekvései váltak meghatározóvá: a lótenyésztéssel és versenyeztetéssel kezdett foglalkozni (mûve: “Lovakrúl”), ezért megalapította a Nemzeti Lovardát, 1827-ben alapította meg az angol klubbal mintájára a Nemzeti Kaszinót, ami a formálódó reformellenzék központjává vált. Hasonló kaszinók alakultak az ország többi városában (pl.: Debrecenben) a 30-as évek legelején.
Gyakorlati tevékenysége: -
-
Vásárhelyi Pál tervei alapján és Széchenyi kezdeti irányításával valósult meg a Tisza szabályozása. Ezután Széchenyi részt vett még a Duna szabályozásában is és megalapította az elsõ magyar gõzhajózási társaságot (Elsõ Dunagõzhajózási Társaság), ami a Dunán és a Balatonon indult be. Ezen kívül az õ kezdeményezésére létesítettek Óbudánál téli kikötõt, és egy gõzgéppel mûködõ hengermalmot is felépítettek. Szorgalmazta továbbá a magyarországi selyemhernyótenyésztés elterjesztését, és a takarékpénztárak felállítását. Egyik jelentõs eredménye a Lánchíd megépíttetése volt, amely William (Thierney) Clark tervei alapján, Adam Clark kivitelezésében készült el (1842 augusztus 24 1849. november 21.). A Lánchíd azért is jelentõs volt, mert ez ütött elõször rést a
nemesi adómentességen, ugyanis a hídpénzt mindenkinek fizetnie kellett. A hidat 1849-ben Haynau avatta fel. Széchenyi reformkoncepciójára jellemzõ volt: -
-
A reformokat az arisztokrácia vezetésével akart bevezetni. Az arisztokraták jó része azonban érzéketlen volt törekvéseivel szemben, hiszen az nekik többet ártott, mint használt. Továbbá, Bécs együttmûködésével képzelte el a reformokat. Bécs azonban hátráltatta a folyamatot, Széchenyi hite viszont az udvarban ennek ellenére sem rendült meg. Evolúciószerû lassú fejlõdést képzelt el, ám a jelentkezõ problémák túlságosan lelassították a reformfolyamatokat. 1840-ben a reformellenzék élére a már radikálisabb Kossuth Lajos állt, és Széchenyi egyre inkább a kormány felé sodródott.
Irói (közgazdasági) munkássága -
Hitel: 1830. január 28-án megjelent “Hitel” címû mûve. Ennek elõzménye 1828-as hitelkérelme volt. Egy osztrák banktól akart kölcsönt (10000 Ft-ot) felvenni, ám kérelmét elutasították, mondván, hogy nincs kellõ biztosítéka. A magyar nemesi birtokokat ugyanis a fiscalitás (a kincstár háramlási joga) és az õsiség törvénye (aviticitas) miatt a birtokosok nem adhatták el birtokaikat, a család kihalása után pedig földjük visszaszállt az uralkodóra (Ez 1351-tõl, Nagy Lajos óta így volt). A “Hitelben” Széchenyi a magyar gazdasági és politikai életre koncentrált, tételét pedig így fogalmazta meg: “A magyar földesúr szegényebb, mint lehetne”. A gazdaság fejlesztése tehát szerinte létkérdés, ugyanis a dekonjunktúra idõszaka a magyar nemesség nagy részét fenyegette. A gazdaság tõkés átalakulásához azonban hitelre volt szükség, amit szinte lehetetlenné tett az életben lévõ fiscalitás és az õsiség törvénye. Ezeket tehát el kell törölni, és biztosítani kell a nemtelenek birtokvásárlási jogát (Jus proprietatis), melynek eredményeképpen a föld polgári tulajdonná válik. Ezen kívül szorgalmazta a jobbágyfelszabadítást, melynek révén a parasztok felszabadulnak a földesúr gazdasági és személyi fennhatósága alól. Ezt Széchenyi önkéntes örökváltság formájában képzelte el, vagyis a paraszt a földesúr által megállapított összeg egyszeri kifizetésével válthatta volna meg magát. Ezután a paraszt földjének tulajdonosává, vagy bérlõjévé vált volna. Ez azonban nem jelentené azt, hogy a parasztok birtokolnák az összes földet, ugyanis hatalmasak voltak ekkor a majorsági földek. A robotot pedig ezután a parasztok a bérmunkával helyettesítették volna. Széchenyi ezeket a reformokat az arisztokrácia vezetésével képzelte el, ehhez azonban növelni kellett a közmûveltséget, mivel szerinte egy ország fejlettsége a kimûvelt emberfõk számától függ. A “Hitel” megbolydította a magyar politikai életet: sokan támogatták, de számos ellenzõje is akadt, például a konzervatívok, és a felvilágosult rendi nacionalista irányzatú csoportok. Az ellenzõk körébe tartozott például gróf Dessewffy József is, aki “A Hitel czímû munka taglalatja” (1831.) mûvében bírálta Széchenyi munkáját. István ugyanis élesen bírálta az arisztokráciát, ugyanakkor fenntartotta nekik a vezetõ szerepet. Dessewffy attól félt, hogy a nemesi kiváltságok eltörlése veszélyeztetheti a nemzet stabilitását. Dessewffy a fõ problémának a kettõs vámrendszert tartotta.
-
Világ: Széchenyi erre válaszul adta ki “Világ” (itt világosság) címû munkáját, melyben részletesebben taglalta nézeteit, fõleg a parasztságra nézve. Ezt tragikusan idõszerûvé tette az 1831ben kitört felvidéki parasztfelkelés.
-
Stádium: 1833-ban látott napvilágot harmadik jelentõs mûve, a “Stádium”. Ebben végleg rendezi, és pontokba foglalja gondolatait. Kifejti, hogy a reformokat három téren kell elvégezni:
Gazdasági téren: hitel biztosítása (1.), az õsiség és a fiscalitás eltörlése (2-3.), a Jus proprietatis bevezetése (4.), az infrastruktúra fejlesztése (8.) valamint az ipari szabad verseny biztosítása (9.)
Társadalmi téren: a törvény elõtti egyenlõség biztosítása (5.), a törvényes pártvéd kialakítása (6.) és a közteherviselés (7.) kialakítását akarta elérni, amely a társadalmi jogegyenlõséghez és a feudális viszonyok eltörléséhez vezet. Politikai téren: ide sorolható a társadalmi téren tervezett összes újítás, valamint a magyar nyelv ügye (10.), helytartótanács egyedüli irányításának elve (11.) és a nyilvánosság biztosítása a törvényhozás minden területén (12.).
Széchenyi ezeket az újításokat a Habsburg Birodalmon belül képzelte el, irtózott minden elszakadási kísérlettõl és radikalizmustól. Ennek arisztokrata származása volt az oka, és az, hogy Széchenyi látta, hogy nincs komoly esélyük a magyaroknak a Habsburgok ellen.
A reform mozgalom kibontakozása A 30-as években jellemzővé vált a reformmozgalmak kibontakozása, melynek külsõ és belsõ okai, feltételei is voltak. Külső okok: 1830-ban forradalom tört ki Párizsban, továbbá Lengyelországban és Belgiumban. A Szent Szövetség ennek hatására meggyengült, s így Bécs enyhébb politizálásra kényszerült, s így a hazai politikai erők mozgástere bővült. Belső okok: Ezek világítanak rá a reformok szükségességére. Ilyen például Széchenyi “Hitel”-e, amely mozgásba lendítette a hazai politikai közgondolkodást. Egy másik esemény is meghatározó volt, ez pedig az 1830 tavaszán kibontakozott kolerajárvány volt. A fertőzést valószínűleg Galíciából hozták be. A betegség ellen nem tudtak hatékonyan védekezni, ezért karanténokat és vesztegzárakat alakítottak ki, valamint Bizmuttal fertőtlenítették a kutakat. Probléma: A karanténok és vesztegzárak elzárták a felvidéki szlovák zselléreket az alföldi alakalmi munkalehetõségektõl, s így az éhhalál fenyegette õket. Az elégedetlenség másik kiváltója a fertõtlenítõszer szakszerûtlen adagolása volt. A bizmutport ugyanis néhol túladagolták, ami betegségekhez vezetett. Ezt a parasztok úgy értékelték, hogy az urak meg akarják mérgezni a népet, s ezért több megyében is kaszára kaptak az elkeseredett emberek. Ez egy parasztfelkelést eredményezett 1831-ben, ám ezt hamar leverték. A nemesség azonban megrémült, hiszen világossá vált elõttük, hogy a könnyen befolyásolható parasztságot akár ellenük is tudja fordítani az udvar. A reformok tehát elkerülhetetlenek voltak.
Az1832-36 évi országgyűlés két igen kellemes meglepetéssel szolgált: Az egyik Kölcsey Ferenc és Wesselényi Miklós nagyserű szereplése volt. -
Kölcsey Ferenc: Nemes, klasszikus jellem, aki két szóban foglalta össze programját: Szabadság és tulajdon! A testi erő és a bátorság mintaképe. A korábbi jó barát Széchenyit túlhaladva Kölcsey nézeteivel azonosította magát!
A másik meglepetés pedig az örökváltság elfogadása volt, függetlenül a korábbi királyi vétótól! Az 1839. évi országgyűlés (A tehetséges Dessewffy Aurél gróf fontolva haladó csoportja játszik itt fontos szerepet) ismét elfogadta azörökváltságot, a szabad ipartelepítést és ami
akkortalán alegfontosabb, az amnesztiát! Most lépelőtérbe Kossuth Lajos!0 (Lovassy László őrülten, Wesselényi pedig vakon és összeomolva kapta vissza aszabadságát.)
További fontos események a 40-es években -
-
Ezekben az években Pest-Buda fokozatosan az ország középpontjává válik (A lakosság már eléri a 120 ezret). Lényeges szerepet játszik ebben a Pesti Hírlap, hiszen a lapokba írt cikkeivel Kossuth modern politikai fegyverré tette az újságírást. A kossuthi program lényege: o Nemzeti függetlenséget! o Társadalmi haladást!
Örökváltságot!
Iparosítást! (Védegyletet)
Érdekegyesítést!
Népképviseletet!
Közteherviselést!
A közvélemény fokozatosan Kossuth mellé áll. -
Az 1843-ban kezdődő országgyűlésen kétdologban ismét előre léptünk: o Törvénybe iktatták a nem nemesek birtokszerzési éshivatalképességi jogát. o A magyart államnyelvnek mondjákki.
-
A nemzetiségi kérdésben azonban változatlan minden! Sajnálatos tévedés volt ez, hiszen a forrongó korban a nemzeti érzés nem csupán nálunk, hanem a Magyarországon élő nemzetiségeknél is új életre kelt. És ahogy sértett bennünket Bécs korábbi németesítési kísérlete, úgy sértette őket is az erős magyarosítási hullám.
Egy kidolgozott tétel ebben a témakörben 2001-ből: A reformkor politikai és kulturális törekvései A magyar történelem 1820-tól 1848-ig terjedő korszakát tekintjük reformkornak, melynek során a nemesség felvilágosult része a nemzet életében haladó társadalmi és gazdasági változásokat, reformokat, próbált megvalósítani az akkori törvényes keretek között, a vármegyegyűlések és az országgyűlés révén. Ahhoz, hogy megérthessük a reformkor törekvéseit, meg kell vizsgálnunk a kort körülölelő időszakot, történelmi helyzetet is.
Magyarországon az 1800-as évek első harmadában egy vékony, de érdekeit felismerő, követeléseit pontosan megfogalmazó nemesi réteg alakult ki, amely a napóleoni háborúk következtében piacorientáltan kezdett el gondolkodni, s megtapasztalta a feudális tulajdonrendszer gátjait. Felismerte, hogy hiányoznak a pénzgazdálkodás intézményei, munkaerő pedig nem volt, mert a jobbágyokat kötötte a robot- és úrbéri kötelezettség.
A nemesség felismerései révén egy, a közterheket egyaránt vállaló polgárokat egyesítő polgári nemzet állt össze. I. Ferenc reakciós politikája pedig körükben egy ellenállási mozgalmat eredményezett, melynek két fő célja a Habsburgoktól való elszakadás, a függetlenség elnyerése volt, valamint a polgári átalakulás megvalósítása, melynek alapvető feltétele a jobbágyfelszabadítás. Kölcsey szavaival összegezve: "Jelszavaink valának: haza és haladás."
Ebben a változásokra megérett korban a mozgalmas irodalmi élet hatalmas ösztönzésével segítette a politizáló nemességet. Az akkori írók, költők és színészek legfőbb céljuknak a nemesség öntudatra ébresztését tűzték ki, méghozzá a viszonylag újnak számító stílus, a romantika segítségével. o
Kölcsey munkássága jó példája az 1820 és 1830 közötti időszakra jellemző "irodalmi segítségadásnak". Hazánk első számú költeménye, a Himnusz például az egyik fő műfaj, a líra vonásait hordozza, s ami még fontosabb, a vers összehasonlítja a dicső múltat a jelen sivárságával, ösztönözve ezzel az embereket a jelen átformálására. A mű egy gyors áttekintése a hősi múltunknak, a honfoglalástól kezdve, Mátyás király hadjáratain keresztül a törökökig. Azonban utal Isten haragjából származó rosszra is, mint például a tatárjárásra, török megszállásra, majd pedig a jelen borzalmainak bemutatásával elrettent és ezzel ösztönöz valami jobb új teremtésére.
o
Szintén Kölcsey nevéhez fűződik az irodalmi népiesség program. Szerinte az ősi hagyomány az alapja a nemzeti poesisnek, tehát ahol nincsen nemzeti hagyomány, ott a nemzeti költészet sem fejlődhet ki. A nemzeti hagyományok gyökereit pedig a köznépi dalokban kell kutatni, tudhatjuk meg a Nemzeti hagyományok című értekezéséből, amiben ezt ki is fejtette.
o
Eme két cél fontosságának hangsúlyozása azonban az akkori drámaírók és az ő munkáikat előadó színészek érdeme is, ugyanis ez az a kor, amelyben életre kelt a magyar nyelvű színjátszás. A második magyar nyelvű színtársulat, az elődjével ellentétben, életben tudott maradni a fejlettebb német színjátszás mellett. Ugyan az eredetileg kolozsvári színészeknek az első időszakban nagyon nehéz dolguk volt, hiszen nemigen volt hol játszaniuk, meglehetősen kevés magyar vagy magyarra fordított darab állt rendelkezésükre, s ráadásul a közönségük is gyér volt. Tulajdonképpeni sikerüket Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországon című "eredeti vitéz játékának", illetve az Ilka vagy Nándorfehérvár bevétele című darabjának bemutatásának köszönhették, hiszen mindkét műben a magyarok a saját nemzetük nagyságát, dicsőségét hallhatták a színpadról.
o
A nagy színpadi sikerek Kisfaludy Károlyt is előtérbe helyezték, ő lett az irodalom vezéregyénisége, s az irodalmi élet központja Kazinczy Széphalmáról áthelyeződött Pestre. A sikeren felbuzdulva néhány évvel később Kisfaludy egy évenként megjelenő zsebkönyvet indított, egy nagyon tehetséges írógárdával, Aurora néven. Hamarosan, Kazinczy támogatásával, pedig a Hébe látott napvilágot, mint az Aurora ellenzsebkönyve.
Ezidőtájt, 1823-ban, sikerült a kormánynak megtörnie a nemesi ellenállást. A két fél közötti megegyezésre az 1825-ös reformországgyűlés kínált alkalmat. A közel két évig tartó vita végén megismételték az 1791. évi, az ország különállását kimondó törvényeket.
Az új intézmények tették lehetővé a reformkor liberális nemesi ellenzékének, hogy a polgári átalakulást törvényes és békés úton próbálhassa véghez vinni. Kompromisszum született az adó és az újoncszállítás ügyében, valamint a hazai anyagi állapotok felmérésére országos összeírást rendeltek el (ennek eredményei szintén a gyökeres változások szükségességét tudatosították).
Azonban eme pontok eltörpültek a pozsonyi országgyűlés központi témája, a magyar nyelv ügyének megtárgyalása mellett, melynek nagy előremozdítója Gróf Széchenyi István volt. Ő ugyanis birtokainak egyévi jövedelmét felajánlotta egy tudós társaság megalapítására. Ezenkívül Hitel című munkája a polgári átalakulást segítette, hiszen Széchenyi ebben a művében az átalakulás gazdasági-társadalmi programját foglalta össze. o
Ettől kezdve, kb. 1830-tól, az irodalom és a politika szoros házassága vette kezdetét, leginkább a romantikus triász, Toldy Ferenc, Bajza József és Vörösmarty Mihály segítségével.
o
Toldy az anyanyelven művelendő tudományok és szépművészetek támogatására, bevezetésére létrejött társaság, a Magyar Tudós Társaság (későbbi Magyar Tudományos Akadémia) igazgatójaként vált nagy magyarrá, míg Bajza a Pesti Magyar Színház (későbbi Nemzeti Színház) fejeként járult hozzá hazánk fejlődéséhez.
o
Vörösmarty viszont inkább irodalmi munkásságával tűnt ki. Kölcseyhez hasonlóan neki is van egy műve, amely a régi dicsőség illúziója (honfoglalás) és a törpe jelen közti kontrasztot emeli ki, ráadásul a két fő és jellemző műfaj kombinációja, nemzeti eposz és líra is egyben. E mű, a Zalán futása, bizonyította a megújított magyar nyelv életképességét, hiszen természetes hexameterei tanúsították, hogy a magyar nyelv mennyire alkalmas az antik formák követésére.
o
Azonban Vörösmarty alkotott egy másik és sokkal jelentősebb művet, ami sokkal inkább mutat valamiféle hasonlóságot az ő és Kölcsey munkássága között. Ez a vers a Szózat. Kis nemzetünk másik nagy verse, mely szintén végigkíséri népünk dicső, de olykor véres múltját, valamint előrevetíti a lehetséges jövőt, ami nagy valószínűséggel a nemzeti pusztulás lesz. Tehát ez a költő is figyelmeztet, ha nem változtatunk, elbukunk. Kölcsey nemzeti hagyomány-programját pedig Vörösmarty a német tündéries drámát a hazai népmesei hagyományokkal ötvöző Csongor és Tünde című mesejátékával követte. Vörösmarty a Kisfaludy Társaság megalakulása után nem sokkal hozta létre saját asztaltársaságából a Nemzeti kör (később Ellenzéki kör) néven futó irodalmi egyletet. Eme társaság segítségével szerkesztette Vörösmarty 4 éven keresztül a Tudományos Gyűjtemény szépirodalmi mellékletét, a Koszorút.
o
Azonban ezzel nem tett a költő egyedi dolgot, hiszen akkoriban rengeteg rangos irodalmi folyóirat működött, mint például az Athenaeum, a Figyelmező, a Kritikai Lapok valamint Kossuth Lajos jelentős folyóirata az Országgyűlési Tudósítások.
Kossuth már az 1832-36-os pozsonyi diétán történő eseményeket jutatta el újságja hasábjain keresztül az érdeklődőkhöz.
Ez az országgyűlés a várakozásokhoz képest szerény eredményeket hozott. Ugyan a nemesség adómentességi privilégiuma megszűnt, hiszen a később megépített Lánchídon a nemeseknek is kellett hídpénzt fizetni. Eredménynek könyvelhető el a liberális eszmék széles körű megismertetése és az, hogy a törvények hivatalos nyelve a magyar lett.
A legfontosabb kérdés, a jobbágykérdés majdhogynem megoldatlan maradt, Ugyanis az önkéntes örökváltság engedélyezésének valamint a jobbágyok személy-és vagyonbiztonságának garantálásának törekvései mind sorra elbuktak. Azonban az országgyűlés egyre erősebben követelte a jobbágyfelszabadítást és ezért a bécsi kormány úgy döntött, hogy feloszlatja az országgyűlést és az ellenzék ellen politikai pereket indít.
Másfél évtized országgyűlésein e polgárosulni vágyó nemesség véghez viszi a fokozatos polgárosodás törvényeit: a jobbágyterhek leépítését, majd az örökváltság lehetőségét, a pénzforgalom, hitelnyújtást segíteni akaró váltótörvényt, a kereskedelmi, a szabad gyáralapítást kimondó törvényeket. És megindul a városiasodás annak kulturális és politikai fejlődésével egyetemben.
17. A HABSBURG HÁZ ÉS A MAGYAR POLITIKAI VISZONYA AZ ÁPRILISI TÉZISEKTŐL A FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZATIG
A pesti forradalom eseményeinek bemutatása: ─ az 1848. március 15.-ei események részletes bemutatása, megjelenítése. Az áprilisi törvények jelentősége és fontosabb pontjainak elemzése: ─ az „áprilisi alkotmánynak” a polgári társadalom kialakulását biztosító törvényei, ─ a politikai berendezkedésre és az ország státusára vonatkozó cikkelyek, ─ az áprilisi törvények megvalósulása, történelmi jelentősége. Száray: Történelem III. 151-161. oldal A főbb hadjáratok, a katonai erőviszonyok: ─ a szabadságharc eseménytörténetének szakaszai (nemzeti önvédelem a horvát, az osztrák és az osztrák-orosz intervenció ellen), ─ a szabadságharc hadtörténetének csomópontjai (téli és erdélyi hadjárat, tavaszi hadjárat, orosz-osztrák támadás és a szabadságharc bukásának legfőbb állomásai). A Függetlenségi Nyilatkozat megszületésének politikai körülményei: ─ a Függetlenségi Nyilatkozat szövegének vizsgálata, ─ keletkezésének körülményei, kül- és belpolitikai hatásai. A vereség okai: ─ a szabadságharc vereségének okai (ellenséges túlerő, a politikai és hadvezetés nézeteltérései, nagyhatalmi támogatás hiánya). Száray: Történelem III. 162-175. oldal 1.A PESTI FORRADALOM ESEMÉNYEINEK BEMUTATÁSA: A párizsi forradalom híre 1848. március 1-jén ért el Pozsonyba. Kosuth március 3-án az alsóházban felirati javaslatot tett, melyben a jobbágyfelszabadítás, a közös teherviselés és független nemzeti kormány felállítása volt. Az alsóház ezt azonnal elfogadta. István nádort és helyettesét viszont Bécsbe hívták, hogy csak később lehessen összehívni a felsőházat. Végül a főrendek március 14-n fogadták el a felirati javaslat továbbfejlesztett változatát. Kossuthtal az élen küldöttség indult Bécsbe, hogy a királlyal szentesíttessék. A bécsi forradalom hírére, és, hogy segítsenek a küldötteknek, Pesten is kitört a forradalom ("márciusi ifjak": Petőfi, Vasvári, Irinyi, Jókai, Degré Alajos, stb.). István nádor erőteljes közbenjárásának köszönhetően V. Ferdinánd jóváhagyja a forradalom követeléseit 1848. április 11-én.
A Pilvax kávéházból induló fiatalság Petőfi, Jókai, Vasvári vezetésével maga mellé állította a várost.
Landerernél lefoglalták a nyomdát, s a cenzúra mellőzésével kinyomtatták a 12 pontot, ami a követeléseiket tartalmazta. Kinyomtatták Petőfi Nemzeti dal című versét is.
Délután a tömeg a Nemzeti Múzeumnál gyülekezett, majd a városháza elé vonultak. Pest tanácsa is a mozgalom mellé állt.
A Helytartótanács épülete elé vonultak. Ők nem akarták katonáikat bevetni, így engedtek a követeléseknek. Szabadon bocsátották börtönéből Táncsics Mihályt.
Este a korábban betiltott Bánk bánt játszották a Nemzeti Színházban.
1.2. AZ ÁPRILISI TÖRVÉNYEK JELENTŐSÉGE ÉS FONTOSABB PONTJAINAK ELEMZÉSE: Az áprilisi törvények az utolsó rendi országgyűlésen (1847-1848) elfogadott és V. Ferdinánd király által április 11-én szentesített törvénycsomag, amely 31 cikkből állt. A törvénycsomag jórészt a pesti forradalom 12 pontjának törvénybe foglalása volt, és ezzel új közjogi helyzetet teremtett a Habsburg birodalomban, egyben biztosította a magyar országrész polgári demokratikus fejlődését; lényegében Magyarországot rendi államból parlamentáris állammá alakította. Bár az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leverése után az új neoabszolutista kormányzati rendszer ezt a fejlődést megakasztotta, az áprilisi törvények a magyar politika viszonyítási alapjaivá lettek, és részint megvalósultak a kiegyezéssel, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia idején végbement közjogi fejlődéssel. A törvények három részre bonthatók téma szerint:
A feudalizmus lebontása: Ősiség eltörlése, Tized eltörlése, Úriszék eltörlése, Úrbéri terhek és szolgáltatások eltörlése
Polgári állam felépítése: Önálló, felelős magyar kormány, Népképviseleti országgyűlés Pesten, 3 évenkénti, általános, titkos választás, Közteherviselés, Bevett vallások egyenjogúsítása, Sajtó és szólásszabadság, Hitelintézet felállítása, Városi önkormányzatok létesítése
Állam egységének megteremtése: visszacsatolása Magyarországhoz.
Magyarország
és
Erdély
uniója,
Partium
A törvénycsomag összegzése: A törvények, annak ellenére, hogy előírták a jobbágyfelszabadítást, nem rendezték a kérdést. Ugyanígy nem rendezték a Habsburg uralkodóházhoz való viszonyt, ugyanis a Pragmatica Sanctio értelmében ők voltak az ország törvényes uralkodói. A legnagyobb gond azonban az uralkodó kérdése volt. Ugyanis az uralkodó a külügy és hadügy feje. De a hadsereg a felállítandó nemzeti kormánynak tartozik engedelmességgel. Ugyanígy a külügyeknél is külföldön nem tekintették külügyminiszternek az éppen felelős minisztert, és nem is hívták annak. A király személye körüli minisztert nevezték néha külügyminiszternek. 1848 júniusában lezajlottak a népképviseleti választások, ahol a radikálisok háttérbe szorultak (lsd. Petőfi: Apostol - választási vereségeit beleírja), és a liberálisok kerültek be nagy számban. A Batthyány-kormány 1848. július 5-én nyitották meg az országgyűlést. Az első felelős magyar kormány a Batthyány-kormány volt. Miniszterelnök Batthyány Lajos Ellenzéki Párt Igazságügy-miniszter Deák Ferenc Ellenzéki Párt Belügyminiszter Szemere Bertalan Ellenzéki Párt Vallás- és közoktatási miniszter Eötvös József Ellenzéki Párt A király személye körüli miniszter Esterházy Pál Antal — Pénzügyminiszter Kossuth Lajos Ellenzéki Párt Földművelés-, ipar-, és kereskedelemügyi miniszter Klauzál Gábor Ellenzéki Párt Hadügyminiszter Mészáros Lázár Békepárt Közmunka- és közlekedésügyi miniszter Széchenyi István —
A bécsi udvar törekvése az alkotmánymódosításra 1848 szeptemberéig
A külpolitikai események hatására a sajátos magyarországi helyzet kezelése egyelőre politikai síkon történt, aminek alapját az áprilisi törvények adták. A törvénycsomag azonban nem rendelkezett a hatalom udvarral történő megosztásának kérdéseiről, ezért mindkét fél - főleg amíg a katonai rendezés lehetősége nem volt kilátásban- igyekezett kipróbálni az új törvények adta lehetőségeit.
Az udvar és a magyar kormány politikai küzdelme arra irányult, hogy mindkét fél számára egyértelművé váljon: milyen erők állnak a politikai csoportok mögött. Az ugyanis 1848 márciusából következett, hogy sem az udvar, sem a birodalmi érdekcsoportok nem fogadják el, nem fogadhatják el a fennálló körülményeket addig, míg be nem bizonyosodik, hogy el kell fogadniuk.
Az udvar mindent elkövetett a pénzügyi és a hadügyi különállás megszüntetésére érdekes módon a külügyet nem tartotta fontosnak -, s miközben beadványaival, tervezeteivel, tárgyalásaival "puhítgatta" a Batthyány-kormányt, azt várta, hogy az belebukjon a jobbágyfelszabadításba (és a hozzá kapcsolódó pénzügyi válságba) és a nemzetiségi mozgalmakba.
A kormány azonban megállta a helyét: a népképviseleti országgyűlés szinte minden fontosabb döntését támogatta. Nemcsak a jobbágyfelszabadítás kérdését rendezték megnyugtatóan (akár statárium bevezetésével a földfoglalások ellen), hanem a pénzügyi önállóság alapja is kialakulóban volt - lásd Kossuth-bankjegyek -, sőt a déli területeken várható volt a belháborúval fenyegető szerb mozgalom elfojtása is, mely csak idő kérdésének látszott.
Batthyány erejét mutatja az is, hogy képes volt újabb kormányalakításával tárgyalóképes félként megjelenni - s csak akkor vonul vissza, s adja át a végrehajtói hatalmat a katonai jelleggel bíró Országos Honvédelmi Bizottmánynak, amikor mindent kipróbált.
Ezek a magyar sikerek vezetik el az udvart ahhoz a döntéshez, hogy egyedül katonai eszközökkel lehet számára hasznos döntést elérni (ezt részben az ellenforradalom katonai sikerei - ausztriai, cseh és észak-itáliai győzelmek -, részben pedig az ellenőrzése alatt egyre növekedő területek katonai potenciáljának figyelembe vétele eredményezi). A döntés egyértelműsége azonban meglehetősen későn derül ki: ez teszi lehetővé a felkészülést és a harc vállalását.
1. A FŐBB HADJÁRATOK, A KATONAI ERŐVISZONYOK: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Ugyanakkor a nemzetiségekkel való konfliktusok már előrevetítették a történelmi Magyarország fölbomlásának lehetőségét. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem mutatja jobban, hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni. Az áprilisi törvények hiányosságai közé tartozott a jobbágyfelszabadítás halogatása és a nemzetiségi kérdés rendezetlensége. A magyar siker hatására a Magyarországon élő nemzetiségekben is feltámadt a nemzeti érzés. 1848-ban már nem elégedtek meg anyanyelvük kisebb-nagyobb használatával. Magukat, mint külön nemzetet akarták elismertetni az ország
határain belül. A magyar vezetők azonban erről hallani sem akartak. Szerintük anyanyelvüktől függetlenül országunk minden lakója az egységes magyar nemzet tagja. A horvát országgyűlés ugyancsak szembehelyezkedett a magyar kormánnyal és nyíltan a bécsi udvart támogatta. (Megjegyzendő, hogy a horvátok évszázadok óta jelentős, a Monarchián belüli kiváltságokat élveztek.) A szerbek ugyanazt akarták mint a szlovákok. Ők Karlócán tartottak gyűlést. A magyar forradalommal való szembefordulásuk egyik fő okát épp a horvát előjogok képezték, a szerb vezetők szerették volna ezeket a maguk számára is megkapni, de nem így történt. Az erdélyi románok a román nemzet egyenjogúságát, a jobbágyok felszabadítását akarták. Ők Balázsfalván tartották gyűlésüket. A románok szembefordulásának fő oka az elmaradt jobbágyfelszabadításban kereshető. Ezt a magyar szándék szerint is napirendre kellett volna tűzni, de adminisztratív okok miatt (az erdélyi országgyűlés összehívásának nehézkes, késedelmes volta) erre még később került sor, mint Magyarországon. A szlovákok nyelvi egyenjogúságot, nemzeti jelvények használatát, úrbéri törvény földnélküliekre való kiterjesztését akarták. Liptószentmiklóson tartottak gyűlést. Egyedül a ruszinok és a szlovénok voltak azok, akik nem fordultak szembe a magyarokkal.
A szerb vezetők és a horvát országgyűlés egyaránt a bécsi udvarhoz fordult segítségért. Bécs mindent meg is tett az ellentétek kiélezése érdekében. A Habsburgok előbb titokban, majd nyíltan is támogatták a magyar forradalom ellen irányuló szerb felkelést és a horvátok támadását. Ferenc József elfoglalta a trónt, és támadást indított Magyarország ellen. A főerők Windischgrätz vezetésével a Duna mentén indultak támadásra. Velük szemben a feldunai hadsereg állt Görgey Artúr vezetésével. Görgey a túlerő elől visszavonult, és közben ütőképessé kovácsolta seregét. Kossuth és Görgey között ellentét alakult ki. A fővezér kerülte a döntő ütközetet, hogy megtartsa hadseregét. A főerők harc nélkül feladták Pestet. Az országgyűlés a harc folytatása mellett döntött. A tél közepén a kormányzat és az országgyűlést Debrecenbe, a hadiipart Nagyváradra költöztették. Görgey Vácon át a felvidék irányába vonult, hogy elvonja Windischgrätz főerőit Debrecen megtámadásától. Windischgrätz jelentős erőket küldött Görgey nyomába. A feldunai hds. Értéke fokozatosan nőtt. A Guyon Richárd vezette hadosztály véres csatában elfoglalta a Branyiszkói-hágót és ezzel megnyílt az út Görgey serege előtt a Hernád völgyébe. Kassa vidékén egyesülhetett Klapka György seregével. Damjanich János vezette alakulatokkal együtt Windischgrätzcel szemben jelentős erők sorakoztak fel. A honvédsereg és a kormány vereségek közepette ütőképes hadsereget állított fel. A szeptemberi fordulat: A bécsi kormányzat javaslatára az uralkodó visszavonta az önálló magyar had- és pénzügyminisztérium jogkörét. A magyar vezetés ezt nem fogadta el, ezért Jellačic átlépte a magyar határt. Az országgyűlés Vállalta az önvédelmi harcot. Elrendelték az újoncozást, kormánybiztosokat küldtek ki. A parasztság megnyerése érdekében eltörölték a szőlődézsmát. Kossuth elnökletével Országos Honvédelmi Bizottmányt választottak, mely a végrehajtó hatalom szerepét töltötte be. A főváros felé előretörő horvát erőkkel magyar sorezredek álltak szemben. A főtiszti kar tagjai közül többen nem vállalták a császári és királyi erőkkel szembeni harcot. A nádor távozása után a magyar sereg vezetése Móga János altábornagyra szakadt. A magyar táborba folyamatosan érkezett az erősítés. Jellačic garázdálkodó katonáival szemben népfelkelés robbant ki a csapatok hátában. Jellasic Pákozdnál támadásra vezényelte csapatait, de a magyar sereg visszaverte rohamukat. A bán visszavonult, a magyar seregidőt nyert a felkészülésre. Móga az országgyűlés felhatalmazása nélkül nem lépte át a határt. V. Ferdinánd nevében feloszlatták a magyar országgyűlés-t. Két nap múlva kitört a bécsi forradalom. Kossuth közbelépésével Móga serege megindult, ám Windischgrätz csapatai Schwechatnál vereséget mértek a még csak alakulóban lévő magyar hadakra, majd leverték a bécsi forradalmat. A tavaszi hadjárat és következményei:
Az új hadvezetés tervet dolgozott ki: a honvédség kerítse be az ellenséget, és mérjen döntő csapást rá. Április folyamán a honvédség fél tucat csatában legyőzte a császári haderőt. Igaz, a bekerítésből mind Gödöllőnél, mind Komáromnál kicsúsztak az osztrák főerők. Az ország hadserege legyőzte a császári főerőket. Az olmützi alkotmány a magyar törekvéseket semmibe vette. Válaszul a magyar országgyűlés Kossuth Lajos javaslatára kimondta a HBSB trónfosztását, és Magyarország-t független államnak nyilvánította. Kossuth az ország elismertetését és külső támogatást remélt. A függetlenség kimondása nem javított az ország külpolitikai helyzetén. Kossuthot kormányzóvá választották, és Szemere Bertalan vezetésével új alkotmányos kormányt alakítottak. Új haditervet kellett kidolgozni. A politikai és a katonai vezetés Buda felszabadítását tűzte ki célul. Buda visszafoglalásával az ország jelentős része magyar ellenőrzés alá került. A vereséget szenvedett Ferenc József segítséget kért I. Miklós cártól, aki bejelentette hadai megindítását. A honvédsereg reménytelen helyzetbe került. A szabadságharc bukásának okai: A magyar hadsereg egyszerre verte ki az országból a birodalmi hadsereget és törte meg a szeparatizmusra törő nemzetiségek lázadásait. A további sikerekhez a nagyhatalmak semlegességére lett volna szükség, azonban ez nem adatott meg. Görgey az egyetlen megoldást az erők koncentrálásában látta. Az összpontosítás bázisául Komárom térségét ajánlotta. Kossuth elfogadta az előterjesztést, ám Perczel és Dembiński javaslata mellé állt, akik az erők egyesítését Szegedtől délre tervezték. Az elképzelés hibás volt. Görgey elfogadta a haditerv megváltoztatását, de kísérlete az osztrák erők legyőzésére sikertelen volt. Vácnál már az orosz erőkön keresztül kellett utat törni magának. Nyomában az orosz sereggel, több csatát vívott, mire Arad térségébe ért. Kossuth a Délvidéken összpontosoló erők vezérévé Dembińskit nevezte ki. Dembiński Temesvárnak fordult, és teljes vereséget szenvedett Haynautól. A vereség hírére Kossuth lemondott. A hatalmat Görgeyre ruházta, aki Világosnál augusztus 13-án az oroszok előtt feltétel nélkül letette a fegyvert. Perczel, Bem s Kossuth török földre menekült. A többi harcoló alakulat megadta magát, bízva a cár büntetlenséget biztosító ígéretének. Az osztrák kormányzat azonban a bosszút választotta. 3. A FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT MEGSZÜLETÉSÉNEK POLITIKAI KÖRÜLMÉNYEI: 1849. április 14-én mondta ki a magyar országgyűlés a Habsburg-Lotharingiai uralkodóház trónfosztását, és Magyarország és Erdély függetlenségét Ausztriától
Kossuthban az olmützi alkotmány megalázó rendelkezéseire válaszul fogalmazódott meg a függetlenség kikiáltása és a trónfosztás.
A válasznyilatkozat kibocsátásának azonban két feltétele volt: 1) sikeres magyar ellentámadás a császáriak ellen, 2) parlamenti egyetértés és jóváhagyás.
Kossuth a hadsereg vezetőivel és Görgeivel is megosztotta a válasznyilatkozat tervét, s mivel különösebb ellenállással nem találkozott, abban a hitben tért vissza Debrecenbe, az országgyűlés székhelyére, hogy tervét a tisztikar helyesli. Valószínű azonban, hogy trónfosztási és függetlenségi terveibe nem egészen világosan avatta be a katonai vezetést.
Kossuth Debrecenbe visszatérve, április 12-én előbb az Országos Honvédemi Bizottmánynak terjesztette elő tervét, melynek tagjai nem voltak elragadtatva az ötlettől. Kossuth azonban az országgyűléstől várt jelentős támogatást. Az április 13-án tartott zárt országgyűlési ülésen Kossuth indítványozta az ország függetlenségének kimondását és a Habsburg-Lotharingiai ház trónfosztását, ám ekkor még nem igazán sikerült meggyőznie a képviselőket.
Az országgyűlés másnap, április 14-én nyílt ülést tartott, melynek kezdetén egy román képviselő azt javasolta: a nagy ünnepélyességre való tekintettel ne a református kollégium nagytermében, hanem a Nagytemplomban üljenek össze. Miután a ház elfogadta az indítványt, Kossuth egy inkább népgyűlésre emlékeztető országgyűlésben terjesztette elő a Magyarország függetlenségének kimondásáról és a Habsburg-Lotharingiai ház trónfosztásáról szóló határozat tervezetét. A tömeg lelkesedése gyorsan elvette a határozat ellenzőinek bátorságát. A javaslatot végül a képviselők közfelkiáltással, s nem szavazással fogadták el. Az országgyűlés egyben kormányzóelnökké, tehát afféle ideiglenes köztársasági elnökké választotta Kossuthot. A döntéseket megfogalmazó Függetlenségi Nyilatkozatot, mely nagyrészt Kossuth munkája volt, április 19-én fogadta el az országgyűlés.
A Függetlenségi Nyilatkozat kimondta: Magyarország és a vele törvényesen egyesült Erdély szabad, független, önálló, európai állam. A Habsburg-Lotharingiai ház a magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyverfogása által, s mivel az ország önálló államéletének eltörlésére, a nemzet legyilkolására idegen hatalom fegyveres erejét is használni nem iszonyodott, ezennel trónvesztettnek, kirekesztettnek és száműzöttnek nyilváníttatott a nemzet nevében. Az önálló és független magyar állam azon népekkel, melyek vele egy fejedelem alatt állottak és minden más nemzettel békét és jó szomszédságot akar alapítani, és baráti szerződéseket kíván kötni. Az ország jövendő kormányrendszerét részleteiben a nemzetgyűlés fogja megállapítani, addig pedig az országot egész egyetemes kiterjedésében a nemzetgyűlés egy ajkú felkiáltásával és közmegegyezéssel kinevezett kormányzó-elnök Kossuth Lajos a maga mellé veendő miniszterekkel kormányozza.
Ezzel a Magyarország és Ausztria közötti konfliktus csak valamelyik fél teljes győzelmével érhetett véget.
Kossuth a Nyilatkozattal a békepártot akarta gyengíteni, másrészt számított a nyugati nagyhatalmak Magyarország melletti beavatkozására, vagy legalábbis a függetlenség elismerésére.
Számításai azonban nem igazolódtak: a nyugati nagyhatalmak sokkal fontosabbnak tartották az európai erőegyensúlyt és benne Ausztria szerepét annál, hogysem Magyarország kedvért felhagytak volna eddigi politikájukkal. Az oroszok behívását pedig már a Függetlenségi Nyilatkozat hírének megérkezése előtt elhatározták Bécsben. Így a függetlenség kimondása és a trónfosztás felesleges lépésnek ítélhető.
Az Nyilatkozat elfogadását a hadsereg sem fogadta kitörő örömmel, több tiszt nyíltan kikelt ellene. Görgei pedig csak ennyit üzent a futárral Kossuthnak: "Annyit mondjon, hogy ha máskor oly fontos dolgot tenni akar, előbb legyen szíves velem közölje."
18. A KIEGYEZÉSHEZ VEZETŐ ÚT ÉS A KIEGYEZÉS A kiegyezés megszületésének okai. A kiegyezés tartalma és értékelése. A kiegyezés megszületésének okai: ─ a Kiegyezés létrejöttének mozgatórugói (a katonai diktatúra és a centralizációs politika kudarca, a Habsburg Birodalom nemzetközi helyzete, a magyar társadalom és gazdaság helyzete, a passzív ellenállás nehézségei). A kiegyezés tartalma és értékelése: ─ a dualista államrendszer a kiegyezési törvény alapján, ─ a kiegyezés mellett és ellen szóló érvek, Kossuth és Deák vitája. Száray: Történelem III. 198-216. oldal 1. A KIEGYEZÉS LÉTREJÖTTÉNEK MOZGATÓRUGÓI Deák Ferenc 1865-ben megjelent "Húsvéti cikke" indította el azokat a tárgyalásokat, melyek következtében létrejött az 1867-es kiegyezés, amely a '48-as alapokon visszaadta hazánknak belső önállóságát, parlamentáris, felelős kormányzatát. 1.1. A katonai diktatúra és a centralizációs politika kudarca, A nemzetközi felháborodás 1850 nyarán véget vetett Haynau rémuralmának. Helyét Alexander von Bach (1850-59) neoabszolutista rendszere váltotta föl.
A Bach-rendszer az álló katonaságra, az ülő hivatalnokságra, a térdeplő papságra és a csúszó-mászó titkosrendőrségre számíthatott. Megszüntették a megyerendszert, Erdélyt és Horvátországot elszakították, bevezették a cenzúrát, a hivatalos nyelv pedig a német lett. Az osztrák polgári és büntetőtörvénykönyvet Magyarországra is kiterjesztették, bevezették az iskolakötelezettséget.
1.2. A Habsburg Birodalom nemzetközi helyzete, A külpolitikai helyzet is kedvezett Magyarország számára, ugyanis Ausztria 1866-ban vívott vesztes poroszországi háborúja miatt az osztrák udvari körök kénytelenek voltak engedni, és jobb belátásra jutni. A königgrátzi csatavesztés után az események fölgyorsultak. A Habsburg Birodalom, mely Németországból és Olaszországból kiszorult, nagyhatalmi állását csak Magyarország közreműködésével tarthatta meg. 1.3. A magyar társadalom és gazdaság helyzete, Megindult a polgárosodás, fejlődni kezdett a közlekedés, vasutat építettek, megnőtt az agrártermékek exportja is. 1853-ban a földesuraknak adtak ki kárpótlást, államkötvények formájában. Az 1861-ben feloszlatott országgyűlés 1865-ben újra összeült. Deák Ferenc már az 1861-es országgyűlésen képviselőként a 48-as törvények mellett szállt síkra. A kiegyezési kísérleteket a Pesti Napló 1865. április 16-ai húsvéti számában megjelent cikke indította el. A kiegyezés létrehozásában Deák Ferenc köréhez csatlakozva gróf Andrássy Gyula is fontos szerepet játszott, és őt választották a kiegyezés utáni Magyarország miniszterelnökévé
1.4. A passzív ellenállás nehézségei Akik ellenállást mutattak, azokat elfogták, és vagy bebörtönözték, vagy kivégezték. Ferenc Ferdinándot megsebezték, Noszlopy Gáspár kísérletet tett az uralkodó elrablására, ezért kivégezték. Székelyföldön fegyveres felkelések voltak, a nemesség nem vállalt hivatalt, nem fizetett adót, és kijátszotta a rendeleteket. A passzív ellenállással az 1848-as állapotot kívánták visszaállítani. Az ókonzervatívokhoz tartozó arisztokraták az 1847-es állapotot akarták érvényben tudni, az emigránsok pedig - Kossuth Lajos vezetésével - az 1849-es időket élték volna szívesen. Teleki László és Klapka György részvételével, Kossuth elnökletével megalakult a Magyar Nemzeti Igazgatóság. 1860. március 15-én megemlékezést tartottak, mely tüntetésbe csapott. A tömegbe lőttek, s Forinyák Géza joghallgató meghalt. Temetésén hatvanezres tömeg jelent meg. 2. A KIEGYEZÉS TARTALMA ÉS ÉRTÉKELÉSE. Ilyen előzmények után 1866-ban megkezdődtek a tárgyalások, s teljesen új közjogi helyzet alakult ki. A meghozott törvény kimondta, hogy a magyar korona országai és az osztrák császár országai és tartományai között fennálló jogi kapcsolat az 1723. évi I., II., III. törvénycikk által elfogadott Pragmatica Sanctión alapszik. E szerint közös az uralkodó Magyarország koronája a többi országban uralkodó fejedelmet, vagyis az osztrák császárt illeti -, de Magyarország alkotmányos közjogi és belső kormányzati önállósága sérthetetlen. 2.1. A dualista államrendszer a kiegyezési törvény alapján, Ezt az új korszakot a dualizmus korának nevezzük, mert az új Osztrák-Magyar Monarchia Ausztria és Magyarország kettős rendszerére épült. A kiegyezési törvény kimondta a két ország önállóságát (külön kormányokkal, parlamenttel), egyenlőségét, paritását, és megállapította az együttműködés módozatait, formáit is.
A kiegyezési törvény kimondta Magyarország alkotmányos közjogi és önkormányzati önállóságát. Helyreállította a parlamenti rendszert nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában is. A közös védelem elvéből következett, hogy a hadügyet, külügyet és pénzügyet közös ügyeknek tekintették, ezek intézését közös minisztériumokra bízták. Hadügy tekintetében a törvény elismerte az uralkodó régi alkotmányos fejedelmi jogait, és az egész hadsereg vezényletét az ő kezében hagyta. Csak a hadkiegészítés, újoncozás került az országgyűlés hatáskörébe. Ez volt azoknak a réseknek egyike, amelyeken az uralkodó saját akarata érvényesülhetett. A két ország közt létrejött kereskedelmi és vámszövetséget, az ún. gazdasági kiegyezést, 10 évenként szerződéssel kellett megújítani. Közös lett a pénzrendszer, majd 1878-ban a jegybank is.
2.2. A kiegyezés mellett és ellen szóló érvek, Kossuth és Deák vitája. Azt a kérdést, hogy a kiegyezés mennyiben volt megalkuvás vagy siker, előnyös vagy előnytelen, nem csak az utókor vetette fel. A nagy vita már 1867-ben megindult. Két egymással élesen szemben álló felfogás alakult ki.
Kossuth 1867 májusában indította meg a támadást nagy hatású nyílt levélben, a nemzet jogainak feladásával vádolva meg Deákot. Kossuth haláláig (1894) töretlenül hű maradt az 1849-ben kimondott teljes függetlenséghez. Szerinte az 1866. évi válság nyomán komolyabb erőfeszítéssel elő lehetett volna idézni Ausztria felbomlását, s ezzel Magyarország (meg Csehország) elfoglalhatta volna Európa független -államai sorában az őt megillető helyet. De ha ez nem történt is meg, a küzdelmet, a nemzeti függetlenség eszményét nem szabad feladni. A másik oldalon Deák és hívei sorolták fel a maguk Kossuth Lajos érveit a kiegyezés védelmében. Deák és hívei úgy látták, hogy a kiegyezés után a magyar önállóság biztosabb alapokon fog állani, mint 1526 óta bármikor. A szabadságharc katonai balsikere megmutatta: egyedül nem tudjuk legyőzni Ausztriát s az őt segítő külső erőket. Komoly külpolitikai segítségre nem lehet számítani. Deák a Habsburg Birodalmat olyan védőszervezetté akarta átalakítani, amely megadja a magyar nemzetnek azokat a járulékos, külső biztonsági tényezőket, amelyekkel az egymagában másként nem rendelkezik. Deák Ferenc A vitából és a történeti fejlődés vizsgálatából két tény mindenképpen megállapítható. Az egyik az, amit Kossuth látott, hogy a nemzetek fejlődése megállíthatatlan, és előbb-utóbb veszélyezteti a feudális időkből származó, soknemzetiségű politikai kereteket, így a Habsburg Birodalmat. A másik tény az, amit Deák látott, hogy a kiegyezés az adott viszonyok közt elkerülhetetlen volt. Az akkor elérhető, viszonylag legjobb megoldás - minden esetleges következményével együtt. Az ekkori erőviszonyok között a dualizmus reális kompromisszum volt. Történetietlen és téves az olyan elképzelés, amely az első világháború fejleményeit, egy fél évszázad múlva, a kiegyezéssel próbálná közvetlen okozati összefüggésbe hozni. Az első világháborút teljesen más feltételek között, a nagyhatalmi imperializmusok időszakában vívták meg Németország és riválisai.
Tudjuk, hogy 1867 körül is többen úgy látták, hogy Ausztriát felbomlás fenyegeti, és ezért nem kívánatos hozzákötni Magyarország sorsát. Amihez hozzátehetjük, hogy válság idején amint arra már 1848/49 nemzetiségi konfliktusa is figyelmeztetett - a felbomlás veszélye nemcsak a soknemzetiségű Ausztriát fenyegethette, hanem a soknemzetiségű Magyarországot is. Ausztria és Magyarország, ha úgy tetszik, egymásnak volt tehertétele. Deák úgy látta, hogy Ausztria, Magyarországgal együtt, elég erős menedéket tud Európa e veszélyes részén nyújtani. Eltérően azoktól az egykorú vagy későbbi panaszoktól, amelyek e kiegyezést magyar részről kevésnek, alárendelésnek, megalkuvásnak találták, azt kell mondanunk, hogy a magyar politikai vezető rétegek minden monarchiai kötöttség és kölcsönös függés figyelembevételével is a nemzeti önállóságnak nagyobb mértékét, az országnak hiánytalanabb egészét és a gazdasági felzárkózásnak több lehetőségét kapták kezükbe, mint amilyennel Magyarország Mohács óta bármikor rendelkezett.
3. GAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK A DUALIZMUS KORÁBAN Kibontakozó ipar, fejlődő mezőgazdaság és a közlekedés: ─ gazdasági fejlődés jellemzői a dualizmus korában, az ipari forradalom színterei, ─ Magyarország és a világgazdaság, ─ a monopolkapitalizmus jelenségei hazánkban, ─ az állam növekvő befolyása és a liberális gazdaságpolitika, ─ a népesedés és foglalkozási megoszlás Magyarországon a századfordulón. Budapest világvárossá fejlődése: ─ Budapest születése és világvárossá válásának legfőbb állomásai, ─ a Millennium főbb eseményei. Száray: Történelem III. 252-279. oldal 1. KIBONTAKOZÓ IPAR, FEJLŐDŐ MEZŐGAZDASÁG ÉS A KÖZLEKEDÉS: 1.1. Gazdasági fejlődés jellemzői a dualizmus korában, az ipari forradalom színterei A kiegyezés elindította a polgári és gazdasági fejlődést, megteremtette a gyáripart.
Húzó ágazata volt az élelmiszeripar, a malomipar és a szesz- és cukorgyártás. A tőkét a közlekedésbe forgatták.
Fejlődött a vas- és széngyártás: Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., erre a vasgyártás települt: diósgyőri és rimamurányi vasmű, és a gépgyártás: Államvasutak Gyára, Óbudai Hajó gyár, Ganz Hajó-- és Vagongyár, Láng Gépgyár.
Új iparágként megjelent az elektromos ipar illetve a vegyipar.
1873-ban egyesítik Budapestet.
A mezőgazdaságban a porosz utas fejlődés volt a jellemző: a nagybirtokrendszer megmaradt. Jellemzője még a fajtaváltás: szürkemarha helyett tarkamarha, növénytermesztésben az alföldi szőlő. A búza- és gabonatermesztés világszínvonalú volt, mellette zöldség, gyümölcs. Modernizációra és gépesítésre lett volna szükség a mezőgazdaságban. Az aratás kézi erővel, a cséplés gépi erővel folyt.
1.2. Magyarország és a világgazdaság,
A tőkés vállalkozások uralkodóvá váltak, a magyar gazdaság a világgazdasággal kölcsönhatásban állt.
Poroszországot, Spanyolországot és Portugáliát megelőztük, Olaszországot és Ausztriát megközelítettük: az Ausztriától való függőség csökken, a teljes fölzárkózás nem sikerült.
1.3. A monopolkapitalizmus jelenségei hazánkban 1867 után a tőkés viszonyok kialakulása volt jellemző. A politikai élet stabillá vált (vállalkozás biztonsága), de hiányzott a hazai tőke, a modern közlekedés és a képzett munkaerő. A külföldi tőke szabadon jöhetett, de a hazai tőke és pénzintézetek létrehozása volt a legfontosabb az ipar megteremtéséhez. A vámunió egységes piacot hozott létre, de
gazdasági egyoldalúság jellemezte Magyarországot, mert versenyképtelen volt Ausztriával szemben.
A hitelszervezet osztrák, angol és francia tőkéből épült ki, 5 nagy bank alakult, az 1873-as tőzsde krach után a Magyar Általános Hitelbank maradt osztrák tőkével, magyar tőkével a Jelzálog Hitelbank és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. Megalakultak a takarékpénztárak, ezek révén a hazai tőkeképződés is megindult. A hitelszervezet fejlődött a leggyorsabban.
A másik jó üzletnek (infrastruktúra) a vasútépítés bizonyult, az ún. kamatbiztosítási törvénnyel. Ha olyan vasútvonal épült, ami nem volt jövedelmező, a befektetett tőke kamatát az állam biztosította. Baross Gábor idején államosították a Magyar Államvasutat. A közlekedés mellett a hazai gyáripar is fejlődött.
Magyarországon is kialakul a monopol kapitalizmus: monopóliumok jönnek létre, nálunk különböző fajtái: kombináció - szénbányászat, vaskohászat egyesítette a termelést. Pl.: Rimamurányi - Salgótarjáni Szénbánya. Másik fajtája volt a konszern: osztrák - magyar vegyeskonszernek voltak: Ganz konszern, 14000 ember. És végül a kartell: ahol megmarad az önállóság, laza kapcsolat. Ilyen volt a tégla kartell és cukor kartell.
A tőkekivitel hazánkban is megjelenik: olajipar. Valamint megjelenik a finánc tőke, vagyis az ipari és banktőke összefonódása.
Nagy ellentmondás: az egyik oldalon kialakul a monopol kapitalizmus, vidéken meg soksok kicsi önellátó gazdaság működik.
1.4. Az állam növekvő befolyása és a liberális gazdaságpolitika A legnagyobb beruházó maga az állam volt.
Az állam segélyeket adott, ha nem működtek a nagyobb vállalatok.
Új gyárak létesítését segítette az élelmiszer- és textiliparban. Az új vállalatok 15 évig adómentességet kaptak.
1907-ben létrehoztak egy 10 éves iparfejlesztési programot, melyben szerették volna a magyar gazdaságot függetleníteni.
Az állam támogatást nyújtott a folyamszabályozáshoz. 3,6 millió hektárt nyertek, megindult a műtrágyagyártás, az Alföldön a szőlőtelepítések, szarvasmarha tenyésztés, tejgazdálkodás fejlődik.
1.5. A népesedés és foglalkozási megoszlás Magyarországon a századfordulón A XIX. század második felében népességnövekedés indul: a 60-as évektől már érzékelhető, de ezt felemészti 2 kolerajárvány ám a 80-as évektől gyors és egyenletes növekedés, az ország népessége 150 év alatt 250%-nyira nőtt ezen belül 30 év alatt 33%-kal nőtt.
A népességnövekedést azonban visszaveti a kivándorlás, ami főleg a nem magyar nemzetiségűeket érinti.
A foglalkoztatási szerkezetet a csökkenő a mezőgazdasági dolgozók száma jellemzi (ám kb. 65%-osrészarányuk még mindig magas) és nő az iparban dolgozók száma kb. 18%-ra, ami Nyugat-Európához képest még mindig alacsony.
Magyaroszág tehát agráripari ország lett: nőtt az ipar és a kereskedelem súlya a mezőgazdaság meghatározó szerepe mellett, a foglalkoztatottság teljessé válik.
Hazánk társadalmára jellemző a torlódó társadalmi struktúra: a kapitalista és feudális társadalom egymásra épül. 1. A társadalom legfelső rétegét alkotta az arisztokrácia, a hercegi, bárói, grófi címek tulajdonosai, hatalmas területek nagybirtokosai. Kb. 2000 nagybirtokos volt, több millióan dolgoztak földjeiken, a politikai élet vezetői, bankok, részvénytársaságok igazgatói székeiben is megtaláljuk őket, a Tudományos Akadémia tagjai és a képviselőház 10%-át alkották. 2. A következő társadalmi csoport a „csendes társ”, a nagypolgárság volt. Az állam fenntartásában érdekelt volt, de sokáig alárendelte tevékenységét az állam és a nagybirtok érdekeinek. A kapitalista társadalom osztálya. Kb. 50-100 nagycsalád volt, a pénzügyi életet tartották kezükben. Főleg Budapesten éltek. Három csoportból alakult ki: a XIX. század eleji városi polgárság, Nyugat-Európa fejlett országaiból érkező tőkések, terménykereskedők. 3. A következő osztály a középosztály volt. Életforma és életszínvonal alapján tartoznak egy csoportba. Tevékenyen részt vettek a politikai életben. Nem volt nyitott társadalmi értelemben, lentről nem lehetett bekerülni, ezért nevezzük őket „úri középosztálynak”. A kispolgárság családtagokkal együtt 2 millió főt tett ki. Saját tőkével rendelkeztek, saját munkájukból éltek a jóléttől távol, de létbiztonságban. Sokan lesüllyedtek a munkásosztályba. Politikailag ellenzékiek, nem megbecsült, hanem köztes tagjai a társadalomnak, az örök ellenzéki kisember innen került ki. 4. A parasztság nem volt egységes, felbomlóban lévő osztály volt, közel 10 millióan tartoztak ide, nem tudott polgárosodni, közgazdasági értelemben a kispolgársághoz tartoztak. 5. A legfiatalabb osztály a munkásosztály volt, családtagokkal együtt 2,5 millió fő. Elsősorban az élelmiszeriparban dolgoztak. Félig-meddig paraszti életmódot folytattak. Az 188-as évektől megjelenő gyáripar a munkásság 60%-át foglalkoztatta. Főleg Budapesten és környékén éltek, de vidéken is laktak. Az első munkásszervezetek is Budapesten jöttek létre. 2. BUDAPEST VILÁGVÁROSSÁ FEJLŐDÉSE: 2.1. Budapest születése és világvárossá válásának legfőbb állomásai, A kiegyezés után az önálló magyar kormány egyik legfőbb célkitűzése volt, hogy az országnak méltó fővárosa legyen, amely képes felvenni a versenyt a Monarchia addigi központjával, Béccsel. Ezért elhatározták Pest, Buda és Óbuda egyesítését Budapest néven. Az egyesített fővárosi törvényhatóság 1873. november 17-én kezdte meg működését.
A kormány már 1870-ben nagy összegű kölcsönt vett fel a budapesti beruházások (Dunapart, hidak, Sugárút, Nagykörút, közraktárak) finanszírozására, s a munkálatok irányítására létrehozta a Fővárosi Közmunkák Tanácsát.
A 19. század második felében Budapest Európa egyik leggyorsabb ütemben növekvő városa. 1870-ben még csak a 17. helyen állt az európai városok nagyságrendi rangsorában, 1900-ban pedig már a 8. helyre került. Lakosainak száma 1870-ben 270 ezer, 1910-ben pedig már 880 ezer, s a növekedés 80%-ban bevándorlásból származott.
A századfordulón gyors növekedésnek indultak a fővárossal szomszédos települések is (amelyeket 1949-ben Budapesthez csatoltak), s Nagy-Budapestnek velük együtt 1910-ben már 1,1 millió lakosa volt.
A 20. század elején Európa egyetlen országában sem összpontosult olyan nagy mértékben a gazdaság modern, tőkés szektora egyetlen városban, mint Magyarország esetében Budapesten. A gyári nagyipar egyharmada (malmok, gépgyárak, nyomdák, sörgyárak) a fővárosban összpontosult, s még ennél is nagyobb volt a részesedése a nagykereskedelemben és a bankszektorban.
Az 1890-es években vált teljessé az urbanisztikai infrastruktúra (vízvezeték, csatornázás, villamos vasút, földalatti), a 20. század elején pedig nagyarányú fővárosi és állami lakásépítkezések enyhítették a lakáshiányt
2.2. A Millennium főbb eseményei. Magyarország 1896-ban ünnepelte a honfoglalás ezeréves évfordulóját. Az ünnepségsorozat 1896. május 2-án vette kezdetét, amikor a király a Városligetben megnyitotta az ezredévi kiállítást. A megnyitót követően a királyi pár megtekintette a kiállítás pavilonjait.
A kiállításra díszkapun át jutottak be a látogatók. A hadügyi kiállításon külön pavilonja volt a közös hadseregnek és a honvédségnek. A főváros pavilonjában felállították a város makettjét. A látogató megtekinthette Benczúr Gyula Budavár visszavételét ábrázoló festményét is.
Különböző tájegységek néprajzi bemutatókkal szerepeltek (a cigányputri sem hiányzott). Kiemelkedő látványosságot nyújtott a történelmi épületegyüttes, valamint a kiállítás alkalmából ismét felépített Ős-budavár.
Az ünnepségek az Opera díszelőadásával folytatódtak. Másnap a Mátyás-templomban hálaadó misét tartottak, a Gellért-hegyen pedig tűzijátékot rendeztek. Felavatták a Műcsarnokot és díszszemlét tartottak. Ferenc József a várban elhelyezte a palota új szárnyának alapkövét.
Június 8-án volt az ünnepségek csúcspontja: az országgyűlés ünnepi ülést tartott az új Országház Kupolacsarnokában. A királyi párt Szilágyi Dezső, a képviselőház elnöke köszöntötte. Az ezredévi ünnepi felvonulás alkalmával lovasbandériumok vonultak a Vérmezőről a Várba, majd onnan az Országháza elé. Erről az eseményről készült az első magyarországi mozgó filmfelvétel,a legelső filmhíradó.
A milleniumon lehetett léghajózni – ez nagy szenzációnak számított. 500 méterre szálltak fell, reggeltől estig, a kiállítás főbejáratával szemben, 1 koronáért.
Megnyitották a Millenniumi Földalatti Vasútat (Kisföldalatti), ami az Andrássy út alatt halad, az akkori hossza közel 4 kilométer volt. Terveit a Siemens és Halske készítette.
Október 4-én megnyitották az Iparművészeti Múzeumot, amit Lechner Ödön tervezett.
5. Etnikai viszonyok a XIX. századi Magyarországon Az átalakuló társadalom sajátosságai: ─ a dualista társadalom rétegei, ─ hagyományos, új és átalakuló elemek a társadalomban. Nemzetiségek a dualizmus korában: ─ nemzetiségek arányai, főbb törekvéseik, ─ a magyar állam nemzetiségi politikájának alapvonásai a dualizmus korában. Száray: Történelem III. 252-279. oldal 1. AZ ÁTALAKULÓ TÁRSADALOM SAJÁTOSSÁGAI: Az 1867-es kegyezés Magyarország számára egy új korszak kezdetét, a nyugathoz való felzárkózás és a konszolidáció első lépését jelentette. Megkezdődhetett a gazdasági és politikai élet megerősödése; az ország lehetőséget kapott egy bizonyos fokú megújulásra, a problémák és lemaradások megoldására. A gazdasági fejlődéssel volt párhuzamos a demográfiai növekedés: az ország lakossága 1829ben 15,4 millió míg 1890-ben már 20,9 millió volt, miközben növekedett az átlagos életkor. Ez a növekedés a lélekszámban és életkorban jelentős, pedig a rossz közegészségügyi viszonyok és a főként Amerika felé irányuló kivándorlások mind negatívan befolyásolták. A gazdasági és társadalmi fejlődésben a műveltségi szint is szerepet játszott. A kiegyezés után megindult a közoktatás korszerűsítése, melynek jelentős eredménye volt Eötvös József 1867. évi általános tankötelezettségéről szóló törvénye. Az elemi oktatás ettől kezdve tömegeket ruházott fel alapvető ismeretekkel, a középfokú oktatás – bár szűkebb rétegekre terjedt ki – elismerésre méltó színvonalat képviselt. A főiskolai és egyetemi szintű képzés is európai színvonalú volt, de magyar diákok is szép számmal látogatták külföldi egyetemeket. A korszakban a kultúra, de mindenek előtt az irodalom felvirágzásának lehetünk tanúi. A kiegyezés után az előrehaladó polgárosodás, az általános műveltség emelkedése, a magyarság jelentős rétegeinek gazdagodása megteremtette a korábban annyira hiányzó olvasóközönséget és kiművelt embereket, valamint az építészet, a köztéri- és emlékműszobrászat és monumentális festészet gazdag termését hozta. Kiadók alakultak, folyóiratok indultak, színházak épültek. 1.1. Hagyományos, új és átalakuló elemek a társadalomban. A forradalom vívmányai – a gazdasági élet átalakulása, a politikai viszonyok stabilizálódása, a békés külpolitikai helyzet – ebben a megnövekedett létszámú társadalomban is konkrét formákat öltöttek: a magyar társadalom legkülönbözőbb rétegeiben feltűntek a polgári értékek. A folyamat az egész társadalmat érintette, mértéke azonban rendkívül eltérő volt. A feudális társadalom szerkezete megbomlott, a hagyományos feudális osztályok és rétegek gazdasági és társadalmi súlya csökkenni kezdett. Új osztályok keletkeztek: a vállalkozó polgárság és az ipari munkásság. Másrészt az iparosodással a mezőgazdaságból valamint az iparból élők aránya is megváltozott.
1.2. A dualista társadalom rétegei
A legnagyobb változások a társadalom felső rétegeiben játszódtak le. Ezen felső rétegek a nagybirtokos arisztokrácia és a nagypolgárság – képezték a társadalom gazdasági és politikai erejét. Egyes földbirtokaik nagysága több ezer hold volt, mely uradalmak már kapitalista nagyüzemek voltak, ahol hivatásos intézők és gazdatisztek irányították a munkát. A legtöbb esetben e rétegből a legmagasabb szintű állami tisztségviselők, a főrendiház tagjai, a főispánok, a miniszterek és államtitkárok. Ez is kifejezte azt, ami az egész dualizmus kori magyar társadalomra jellemző, hogy a szerzett vagyonnál többet jelentett az örökölt, különösen, ha grófi címmel párosult. Politikai kapcsolataikat nemzetközi vonatkozásban is felhasználva bekapcsolódtak az üzleti életbe. Jellemző módja volt ennek a nagyvállalati igazgatótanácsban való részvételük. A régi birtokos köznemességnek azonban csak egy része tudott alkalmazkodni az új viszonyokhoz: a 800-1000 holdas birtokosok – az „úri ezerholdasok” – ha volt kellő ambíciójuk és szorgalmuk, és tudtak hitelt szerezni megtalálták helyüket a gazdasági és politikai életben. Ők főként a helyi politikában töltöttek be vezető szerepet, de emellett többnyire maguk gazdálkodtak. Azok a pár száz (200-300) holdas birtokosok – dzsentrik -, akiknek nem sikerült modernizálni gazdaságukat, birtokuk elvesztése után a városba költözve beállhattak közhivatalokba, de nemesi hagyományaikat nem adták fel. Tőke és szakértelem híján gazdálkodásuk elmaradottá vált, ám társadalmi súlyuk a kiterjedt rokonság, vagy a nagybirtokos uralkodó osztályhoz fűződő személyes kapcsolatok révén még mindig igen nagy volt. Egy idő után a dzsentrik közé tartoztak a lecsúszott birtokosok sarjai, sőt polgári, hivatalnoki, értelmiségi elemek is. A kiegyezést követő modernizáció miatt megnövekedett az értelmiségiek száma. Mint a polgárosodás egyik útját választották a köznemesek, a városi polgárság és a parasztság tehetséges fiataljai az ilyen pályát. Az értelmiségek egy része alkalmazott volt vagy az állami apparátusban, vagy magánvállalatoknál, másik részük szabadfoglalkozású volt: ügyvéd, orvos, újságíró, színész. Másik – nem társadalmi osztály, hanem – kategória volt az úri középosztály és a magyar burzsoázia. Az úri középosztály különböző alsó- és középosztályok illetve rétegek halmaza volt, mely egyesek számára megkönnyítette, mások számára pedig elérhetetlenné tette a társadalmi felemelkedést. A burzsoázia a gazdaság fellendítésében szerepet játszó részben hazai, részben külföldi elemek, zsidók, nagyvállalkozók halmaza volt, mely részben beépült a magyar társadalomba, s folyamatosan politikai befolyásra tett szert. A századvégi változások hatására jött létre a polgárság vékony rétege, melynek felső szintjét dúsgazdag családok alkották, az új típusú vállalkozók, akik mindig a hasznot hajtó vállalkozások felé fordultak. Pénzük egyszerre forgott ipari, kereskedelmi és hitelvállalkozásokban, azonban társadalmi tekintélyük kisebb volt az ország gazdasági életében betöltött szerepüknél. A kispolgárság száma megközelítette a munkásokét. Többségük az anyagi lét peremén küszködő, segéd nélkül dolgozó kiskereskedő, vagy kismester volt, valamint lecsúszott kisnemesek. A kispolgárok közül számosan beolvadtak a munkások közé, akiknek száma a korszak végére jelentősen megnőtt. Eleinte a munkások nagy része külföldi volt, de később ez az arány megváltozott. Rétegük leggazdagabb részét alkották a telkes jobbágyok vagy a kisnemesi birtokok utódai, e családok falujukban meghatározó tekintéllyel rendelkeztek, rendszeresen alkalmaztak napszámosokat. A kisebb földdel rendelkező parasztok még meg tudtak élni földjeikből, ám igen széles volt a parasztságon belül azoknak a családoknak a köre, akik kénytelenek voltak uradalmi munkát vállalni.
A legrosszabb sorsa azonban a föld nélküli agrárproletároknak volt. Számuk fokozatosan emelkedett, megélhetésüket az idénymunkák biztosították: vasút- és gátépítkezéseken, folyamszabályozásokon dolgoztak. A parasztságon belül érdekes helyet foglaltak el az uradalmi cselédek, a birtokosok alkalmazottjai, valamint a városba költöző háztartási cselédek.
2. NEMZETISÉGEK A DUALIZMUS KORÁBAN: A múlt század a nemzetállamiság virágkora volt. Ma sokan hajlamosak a francia típusú nemzetállam életképes alternatíváját látni az Osztrák–Magyar Monarchiában. Sok népet magában foglaló modern államalakulatnak, amely szembeállítja a föderációs elvet a nemzeti homogenitás principiumával. A Habsburg Birodalom sohasem volt a nemzetállam alternatívája. Kudarcot vallott nemzetállami kísérlet volt. Mária Terézia és II. József alatt, majd utoljára a neoabszolutizmus – Magyarországon a Bach-korszak – idején komoly erőfeszítések történtek az egységesen német nyelvű Habsburg-német nemzeti állam létrehozására. Amikor 1867-ben Ferenc József és stábja belátja ennek sikertelenségét, nem tud alternatív eszmét állítani a nemzetállam igényével szemben. Az 1867 utáni rendszer a korszak mércéjével mérve rendkívül tágkeblű nemzetiségi törvényt fogadott el. Magyarországon 1867 és 1918 között a nemzetiségi politika megfelelt az Osztrák–Magyar Monarchia szintjének. Ennél többet a polgári jogállam sehol a világon nem teljesített. Magyarországon elnyomták a nemzetiségeket abban az értelemben, hogy önrendelkezési joggal bíró kollektivitásként nem jelenhettek meg a politikában, de olyasféle terror, mint a cári Oroszországban vagy 1915-ben az örményekkel szemben az ifjú török mozgalom részéről, nem mutatkozott. Ez a helyzet azonban a századfordulóra érzékelhetően tarthatatlanná vált. 2.1. Nemzetiségek arányai, főbb törekvéseik A dualizmus idején Magyarország és Erdély területén a magyarok mellett számos nemzetiség is élt, románok, szlovákok, németek, horvátok, szerbek, rutének, szlovének.
A Habsburgok 18. századi betelepítési politikájának következtében a Magyar Királyság etnikai viszonyai teljesen felborultak. o 1787-ben a kb. 9,2 millió lakosból 3,4-3,7 millió magyar (37-40%), ... szlovák, 1,1 millió német, ... román, 200 ezer zidó (anyanyelvük jiddis és német). o 1840-ben Magyarország lakossága (Erdély nélkül) 9,94 millió, ebből 43,63% magyar, 16,94% szlovák, 10,25% német, és 12,22% román, Erdély 1,7 milliós lakosságából 28% magyar, 13,11% német és 58,49% román
Nemzeti ébredés ·
Sajnálatos tévedés volt, hogy a reformkorban nem szenteltek elég figyelmet a Magyarország területén élő nemzetiségek önrendelkezési jogára, hiszen a forrongó korban a nemzeti érzés nem csupán nálunk, hanem a Magyarországon élő nemzetiségeknél is új életre kelt. És ahogy sértett bennünket Bécs korábbi németesítési kísérlete, úgy sértette őket is az erős magyarosítási hullám. o A szlovák nemzetébresztők felhasználták Herder nevezetes koncepcióját annak igazolására, hogy a 9–10. század fordulóján a magyar honfoglalás egy hatalmas jelentőségű, a keresztény középkor sorsának meghatározására képes szláv birodalom létrejöttét akadályozta meg. o A román nemzeti eredetmítosz azt állítja, hogy a románok Decebál dákjainak leszármazottai, akik előbb voltak honosak a később Magyarországhoz tartozó erdélyi területen, mint a magyarok. o A magyarországi népcsoportok azt is sérelmezték, hogy a magyar rendi társadalomban nem rendelkeztek rendi jogokkal. A románok nem kerültek Erdély kiváltságos nemzetei sorába a magyarok, székelyek és szászok mellé. A székely és a kun szabad parasztok rendi szervezettel bírtak, de a románok és a szlovákok nem. Valóban. Ez a két hegylakó agrár elem nem rendelkezett partnerképes vezetőréteggel, amely kiharcolhatta volna a rendi státust. A nemzeti ébredés ezt a történelmi helyzetet az összeesküvés elmélet atmoszférájában kezeli. o A magyarok megakadályozták a szlovák nemzet kialakulását és gátolták a román nemzeti öntudatosodást. Mindez 1848–49-ben drámaian mutatkozott meg. A szabadságharc idején a hazai nemzetiségek mind szembefordultak a demokratikus magyar rezsimmel, és demokratikus mentalitású vezető köreik (Ludevit Stur, Avram Iancu) is Bécs szövetségesei lettek. 1849-ben a Szegedre menekült országgyűlés ugyan még megalkotta a világ első demokratikus nemzetiségi törvényét, ez azonban a vereség árnyékában és annak impressziója alatt történt. A címzettek legalábbis így fogták fel. Hatása nem volt, később sem tudott hagyománnyá válni.
2.2. A magyar állam nemzetiségi politikájának alapvonásai a dualizmus korában. Magyarország a XIX. Században soknemzetiségű ország, melyben a magyarság aránya csak kevéssel haladja meg az 50%-ot. A kiegyezés után a nemzetiségi kérdést rendezték.
Az 1868-as horvát-magyar kiegyezéssel Horvátország széleskörű önkormányzatot kapott: saját közigazgatást, kormányt, országgyűlést alakíthatott ki és képviselőket küldhetett a magyar országgyűlésbe. 1868-ban fogadták el a nemzetiségi törvényt, amely továbbra is kitartott az egy politikai nemzet elve mellett.
Azokon a településeken, ahol a kisebbség elérte a 20%-ot, a második nyelv használatát is engedélyezni kellett. Az alsófokú iskoláztatás teljesen nemzetiségi nyelven történt, de az - Eötvös József által is szorgalmazott – autonóm területek szervezését megtagadták.
Ez a rendezés nem elégítette ki a nemzetiségi vezetőket, mert azok már nemzetállamok létrehozására törekedtek (a kor egyik legfőbb eszmeáramlata, a nacionalizmus szellemében).
A dualizmus idején Európában ez a rendezés volt a leghaladóbb szellemű, melyhez képest a korszak végén visszalépés történt. A Koalíció 1905-ös hatalomra jutásával Apponyi Albert nemzeti pártja tudta érvényesíteni elképzeléseit a nemzetiségekkel szemben. Az 1907-es törvény az iskolák segélyezését a magyar nyelv oktatásaitól tette függővé. Ez a jobbratolódás épp akkor következett be, amikor a fiatal balkáni nemzetállamok vonzereje növekedett a Magyarország területén élő kisebbségek számára. Bosznia-Hercegovina 1908-as annektálása szintén ellenérzéseket szült a hazai nemzetiségek között. Fontos probléma volt még Magyarország Monarchián belüli megerősödése, amely az osztrák nacionalistáknál váltott ki magyarellenességet. Mindezek a jelenségek a XX. Század elejére csak erősítették a dualizmus amúgy is bontakozó válságát.
11. A POLGÁRHÁBORÚ ELŐTTI ÉS UTÁNI USA Az USA nagyhatalommá válásának nyomon követése térképek, források és vázlatok feldolgozásával: ─ az amerikai polgárháború gazdasági, társadalmi és alkotmányos vonatkozásai, ─ az amerikai gazdasági fellendülés összetevői, az amerikai expanzió a világban. Száray: Történelem III. 23-27.; 1. AZ AMERIKAI POLGÁRHÁBORÚ GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS ALKOTMÁNYOS VONATKOZÁSAI
Az amerikai polgárháború (1861–1865) Észak-Amerikában lezajlott fegyveres konfliktus, 24 többnyire északi szövetségi állam (unionisták) és az Amerikai Államok Konföderációjába (konföderációsok v. szecesszionisták) tömörült 11 déli állam között. A déli államok 1860 és 1861 között kikiáltották függetlenségüket és kinyilvánították az Uniótól való elszakadáshoz (szecesszió) való jogukat. A háború több mint 970 000 fő veszteséget követelt (a lakosság 3,09%-a), ebből kb. 56 300 elhalálozás (1,78%), ami magasabb veszteség, mint amit az Egyesült Államok bármely más háborújában elszenvedett. A polgárháború okai (illetve maga a háború elnevezése is) vita tárgyát képezik. (A déli államok néhány szószólója nem fogadja el a polgárháború elnevezést, mondván független államok, államszövetségek közti konfliktusról van szó).
Az amerikai polgárháború kezdete: http://www.sulinet.hu/tori/idhir/eszakd/esdel.htm
Észak-Amerika nagyhatalommá válik, az ipara megerősödik, demográfiai robbanás, a telepesek elérik a Csendes-óceánt. Farmergazdálkodás, gabonatermelés, dinamikusan fejlődő kapitalista gazdálkodás, rabszolgaság elítélése, államok függetlenségének erősítése, demokratikus fejlődési irány. 50-es években: fejlődés északon, mesterséges szabályok betarthatatlanná válnak. 20 m USA lakos 2/3-a északon él, eltolódik a demográfiai egyensúly, nemzeti jöv. 3/4-ét állítják ők elő. Északon egyre kevésbé hajlandóak betartani a korlátozásokat. Dél: félgyarmati rendszer (rabszolgaság megléte), kizárólag gyapotipar fejlődése, ültetvényes gazdálkodás, feudális fejlődési irány, oligarchikus uralom, szövetségi kormány megerősítése. Önálló államok jönnek létre. Minden újonnan csatlakozó államnak egy-egy északi-déli modellt kell követnie. Kompromisszumokra volt szükség közöttük. Eredetileg 13 állam volt, most 50. 1854. Kansas és Nebraska megalakulása, a déliek benyomulnak, hogy rabszolgatartó alkotmányt fogadtassanak el a farmerekkel (korábban a missouri egyezmény szabályozta a rabszolgatartás határait), polgárháború (farmerek győzelmével végződik). 1856: Republikánus Párt megalakulása – programja: iparfejlesztés, rabszolgaság eltörlése, nyugati farmerek ingyenes földhöz juttatása 1859: John Brown rabszolgafelkelésre buzdító kísérlete elbukik. 1860: Abraham Lincoln republikánus lesz az elnök. 1860: déli államok kivonulása az Unióból (Amerikai Konföderált Államok megalakítása). 11 déli állam kilép. Ezt Észak nem hagyja és polgárh.-ba kezd. A déli államok a gyapotot Európába viszik. → káosz. Szállítmányok nem érkeznek meg időben. Textilipar válsága. Blokád áttörése. Ha észak legyőzi délt, akkor a demokratikus modell válik uralkodóvá. Az USA komoly konkurenssé válhat a nemzetközi politikában Fro. és GB ellen.
1861: déli államok megtámadják az északiakat (kezdetben a déliek jobb katonai vezetőik - Lee tábornok - miatt győzelmeket aratnak, ám az északi reguláris csapatokból tömeghadsereg fejlődik ki, melynek vezetője: Grant tábornok) o Nagyhatalmak álláspontja: o Anglia: félti kanadai birtokait, ezért nem avatkozik be o Fro: nem avatkozik be, mert ha az amerikai flotta megerősödik, az ellensúlyozza az angol flottát, ez pedig jól jön Fro-nak. o Semlegességet deklarál mindkettő. Észak győz. Déli államok beolvasztása az északiakba. 1862: Homestead Act kiadása (10 dollár illeték ellenében 115 hold földet biztosít a farmereknek, ha 5 évig földjükön maradnak). 1863: rabszolgaság eltörlése 1863: gettysburgi csata (északi győzelem) 1865: richmondi csata (északi győzelem) Megszűnt a rabszolgaság az egész USA-ban, növekedett az északi polgárság befolyása a politikai életben.Dél rekonstrukciós programja (Ku-Klux-Klan megalakítása), fennmarad a nagybirtok, újjáépítésben számos északi gazdagodik meg (korrupció útján is). Indián háborúk utolsó szakasza (az ingyen kiosztott földeket az indiánoktól vették el nyugaton). Rezervátumokba szorítják vissza az indiánokat. 2. AZ AMERIKAI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÖSSZETEVŐI, AZ AMERIKAI EXPANZIÓ A VILÁGBAN
14. A NÁCI IDEOLÓGIA JELLEGZETESSÉGEI A náci ideológia és propaganda. Dokumentumok alapján a nácizmus alapvető sajátosságainak (totális állam, antiszemitizmus, gazdaságpolitika) elemzése. Írásos források feldolgozásával a náci ideológia elemzése, az ellenmondások, a módszerek, a szándékok feltárása: ─ a náci fajelmélet, ─ a demagógia kimutatása a náci ideológiában. Írásos források, fotók, filmek elemzése révén a náci propaganda módszereinek, céljainak feltárása, elemzése és értékelése: ─ a tömeg kezelése, ─ a modern média eszközei a nácizmus szolgálatában, ─ az erőszak szerepe a náci propaganda sikerében.
1. A NÁCIZMUS ALAPVETŐ SAJÁTOSSÁGAINAK 1.1. Totális állam 1.2. Antiszemitizmus 1.3. Gazdaságpolitika elemzése. 2. A NÁCI IDEOLÓGIA, AZ ELLENMONDÁSOK, A MÓDSZEREK, A SZÁNDÉKOK 2.1. A náci fajelmélet, 2.2. A demagógia kimutatása a náci ideológiában. 3. A NÁCI PROPAGANDA MÓDSZEREI, CÉLJAI 3.1. A tömeg kezelése, 3.2. A modern média eszközei a nácizmus szolgálatában, 3.3. Az erőszak szerepe a náci propaganda sikerében.
20. A HORTHY RENDSZER KONSZOLIDÁCIÓJA Az ellenforradalmi rendszer konszolidációjának legfontosabb lépései. Írásos források, statisztikák és tematikus térképek alapján a konszolidáció folyamatának elemzése: ─ gazdasági konszolidáció, ─ politikai konszolidáció. 1. GAZDASÁGI KONSZOLIDÁCIÓ, 2. POLITIKAI KONSZOLIDÁCIÓ.
19. SZEMBEN ÁLLÓ FELEK ÉS TÖREKVÉSEK A II. VILÁGHÁBORÚBAN A világháború előzményei. Írásos források, képek (fotók és filmek), tematikus térképek, kronológiák feldolgozása révén a háború főbb eseményei jelentőségének elemzése: ─ A háború vázlatos áttekintése a főbb események kiemelésével. Írásos források, képek (fotók és filmek) és tematikus térképek feldolgozása alapján a háború főbb jellemzőinek vizsgálata: ─ a háború jellegének elemzése, ─ a háború gazdasági és haditechnikai vonatkozásainak vázlatos áttekintése. A holocaust.
1. A VILÁGHÁBORÚ ELŐZMÉNYEI. 2. A HÁBORÚ VÁZLATOS ÁTTEKINTÉSE A FŐBB ESEMÉNYEK KIEMELÉSÉVEL. 3. A HÁBORÚ FŐBB JELLEMZŐINEK VIZSGÁLATA: 3.1. A háború jellegének elemzése, 3.2. A háború gazdasági és haditechnikai vonatkozásainak vázlatos áttekintése. 4. A HOLOCAUST.
6. A KÁDÁR KORSZAK A rendszer jellemzői a Kádár korszakban Életmód és mindennapok. Kádár János hatalmának megszilárdítása: ─ a pártállami viszonyok helyreállítása, ─ a politikai ellenfelek kiiktatása, megsemmisítése vagy megfélemlítése, ─ a társadalmi ellenállás megtörése, ─ a „szocializmus alapjainak lerakása”. Eltávolodás a szovjet modelltől: ─ a diktatúra módszereinek finomítása, ─ az új gazdasági mechanizmus, ─ részvétel Csehszlovákia lerohanásában, ─ változások Kádár János személyes megítélésében idehaza és külföldön. A „legvidámabb barakk”: ─ a Kádár-rendszer életszínvonal politikája, ─ a lakossági fogyasztás korlátozott kielégítése, ─ a szellemi élet területén tett engedmények és kompromisszumok, ─ Az emberek mindennapjait jellemző események és jelenségek.
A KÁDÁR-KORSZAK – Az 1956 és 1988 közötti évek közkeletű elnevezése. Nevét Kádár Jánosról kapta, aki az egész korszakban a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára, ill. főtitkára, és emellett 1956–1958-ban és 1961–1965-ben a Minisztertanács elnöke volt. A Kádár-korszak két nagy szakaszra oszlik.
Az elsőt, amely 1956-1963-ig tartott, a forradalmárokkal való véres leszámolás, a diktatúra intézményrendszerének restaurálása, Kádár személyi hatalmának megszilárdulása és végül a rendszer nemzetközi elismertetése jellemezték. Eközben egyértelművé vált, hogy 1956 alapvető céljai – a függetlenség és a demokrácia – nem valósulhatnak meg, ám egyben az is, hogy az 1956 előtti sztálinista politikához nincs visszatérés; Rákosi és társai nem juthatnak többé szerephez Magyarországon.
A második nagy szakasz, amelynek során a rendszer megkülönböztető jegyei karakterisztikussá váltak, 1962-től 1988-ig tartott. Ezek a jellegzetességek a következők voltak: 1. a diktatúra totális jellegének autoriterré válása, vagyis represszív (akadályozó, gátló) jellegének enyhülése; 2. az állami és társadalmi tulajdonra épülő tervgazdaság racionalizálása és ennek részeként a piaci szempontok korlátozott mértékű rehabilitálása; 3. a kommunista ideológia hegemóniájának a megszűnése és a szellemi-kulturális élet liberalizálása;
4. a mindennapi élet depolitizálása és a társadalom fogyasztási-modernizálódási igényeinek elfogadása. A liberalizálódás áthághatatlan korlátait az egypártrendszer, valamint a Szovjetunió külpolitikájához és az általa irányított katonai szövetséghez (Varsói Szerződés) való feltétlen hűség jelentették. A Rákosi-korszaktól eltérően a Kádár-korszak számos területen elérte vagy megközelítette az adott kereteken belül lehetséges és elérhető optimumot, miáltal az akkori magyar társadalom jelentős része azonosult vele. KÁDÁR JÁNOS HATALMÁNAK MEGSZILÁRDÍTÁSA: Ny.Sz. Hruscsov (Tito javaslatára) Kádárt szemelte ki arra a feladatra, hogy helyreállítsa a kommunista párt egyeduralmát Magyarországon.
A szovjet fegyverek segítségével hazatérő Kádár (szolnoki rádióbeszédében) a fasiszta veszéllyel és a zűrzavarral indokolta az idegen beavatkozást, holott például a sztrájkok fokozatosan abbamaradtak. A kilátástalan harc néhány nap múlva véget ért. A forradalom leverése után véres megtorlások következtek, számos koncepciós perrel, több száz halálos ítélettel, köztük Nagy Imre és társai 1958. június 16-ai kivégzésével.
Az új, a szovjetek által is támogatott, továbbra is kommunista hatalom vezetője Kádár János lett, mint a megváltozott nevű állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára. Kádár korábban belügyminiszter volt, aki már megjárta Rákosi börtöneit. Puritán, egyszerű jellemű munkásember volt, aki kerülte a személyi kultuszt, mindvégig az itthoni illegális, majd a világháború után legális kommunista mozgalomban tevékenykedett, nem úgy, mint elődje, Rákosi, aki szerette, ha istenítik, ráadásul korábban hosszan Moszkvában élt.
A régi és új első ember erősen különbözött egymástól, amire szükség is volt, hiszen épp a forradalom mutatta meg, hogy a népnek mennyire elege van már Rákosiból és a vele összeforrt rendszerből. Új stílusra volt tehát szükség, hogy az ország kormányozható maradjon a szovjet érdekszférán belül.
Az ’50-es évek végére a rendszer szigora enyhült, ezzel párhuzamosan mind legitimebbé vált.
Külpolitikai biztosítékot nyújtott a szovjet csapatok itt tartózkodásának szerződéses rögzítése (1957),
egyre látványosabbá tették az 1957-ben létrehozott Munkásőrség szerepét,
még ugyanebben az évben létrehozták a feloszlatott munkástanácsok helyébe lépő Szakszervezetek Országos Szövetségét és a Kommunista Ifjúsági Szövetséget (KISZ).
Mindezek eredményeképpen az újjászervezett Hazafias Népfront, mint a párt választási szervezete az 1958-as „választásokon” 99,6%-os sikert könyvelhetett el, az MSZMP-nek pedig ugyanekkor már 400 ezer tagja volt.
Nagyon fontos lépés volt a rendszer megszilárdításához a kollektivizálásnak (tehát a szövetkezeti agrárgazdálkodás kikényszerítésének) a befejezése, amit 1961-re el is végeztek. Ugyanekkor engedélyezték bizonyos mennyiségű földterület, az úgynevezett 1 hold nagyságú háztáji magánkézen hagyását, ami a rendszer ideje alatt végig eredményesen járult hozzá az ország kiegyensúlyozott élelmiszer-ellátásához.
ELTÁVOLODÁS A SZOVJET MODELLTŐL: Az 1960-as évek első felét a Kádár-rendszer legsikeresebb időszakának tekinthetjük. A rendszer érezhetően stílust váltott.
1959-60-ban részleges, majd 1963-ban általános amnesztia következett. Tulajdonképpen egy ki nem mondott kiegyezés történt meg a párt és a nép között: aki csendben maradt, dolgozott és hangosan nem kritizálta a rendszert, azt békén hagyták, nem zaklatták („aki nincs ellenünk, az velünk van” elve).
A politika nem erőszakolta be sajátmagát az emberek magánéletébe, mint azelőtt, sőt arra törekedett, hogy minél többeket apolitizáljon, azaz távol tartson a politikától.
Ez az általános politikai enyhülés komoly életszínvonal emelkedéssel járt együtt, a Rákos rendszer merev szabályainak fellazulása a kínálat növekedését vonta maga után. Ekkoriban jutott el az ország összes lakásába a villany, egyre többeknek lett televíziója, fridzsidere (innen a rendszer másik neve: „fridzsider-szocializmus”), autója, hétvégi háza. A külföldre utazás szabályai is enyhültek, mind többen látogathattak el más országokba.
Az értelmiségre is hasonló szabályok vonatkoztak, a mindenható új kultúrpolitikus, Aczél Györgyhöz kapcsolható a korszak értelmiségpolitikájának szlogenje, a 3T elve. Támogatták a rendszerrel együttműködőket, tűrték a semlegesen viselkedőket és tiltották a továbbra is szembenállókat.
A pozitív gazdasági és politikai változások sok embert állítottak Kádár és rendszere mellé. Népszerűsége gyorsan növekedett a 60-as évek első felében, nemcsak itthon, hanem külföldön is. Többek között ennek volt köszönhető, hogy az ENSZ 1963-ban levette napirendjéről a magyar kérdést (a forradalom után az ENSZ csak Nagy Imrét volt hajlandó elismerni törvényes kormányfőnek, és követelte a szovjet csapatok kivonását).
A „LEGVIDÁMABB BARAKK”: A 60-as évek második felében problémák kezdtek felmerülni a rendszer hatékonyságával kapcsolatban. A gazdasági fellendülés megakadni látszott, a kínálat már nem növekedett a kereslet igényeinek megfelelően. A vállalatok magasabb színvonalú működtetésére 1966. májusában az MSZMP programot fogadott el, az új gazdasági mechanizmust.
Ebben a sokhelyütt már összevont, megnövelt vállalatok a korábbinál nagyobb önállóságot kaptak, maguk dönthettek volna a termelésről, a bérezésről és az értékesítésről is, függetlenedhettek volna a központi tervutasításoktól (se nem piac, se nem terv).
Ám a programba „fékeket” is beleépítettek, amelyek nagyrészt lehetetlenné tették az érdemi változások keresztülvitelét. Ilyen volt például a teljes foglalkoztatottság utópisztikus elvéhez való ragaszkodás, amely aztán a kapun belüli munkanélküliséghez vezetett.
A reformoknak számos ellenfele akadt mind a pártban, akik a program szocializmusellenességet hangoztatták, mind a dolgozók között (munkásellenzék), akik féltették saját anyagi kiváltságaikat, amit a központi terveloszlás jelentett nekik.
Hiányzott tehát a politikai átalakulás, ami nélkül a gazdasági reformokat sem lehetett véghezvinni. Politikailag azonban Kádárék, még ha akartak volna, sem tehettek volna
semmit, ezt a párhuzamosan zajló 1968-as prágai tavasz és annak szovjet leverése, a Brezsnyev-doktrína élőben való megtapasztalása időben mutatta. Az 1968. január 1-jén bevezetett új gazdasági mechanizmus már eleve kudarcra volt ítélve és néhány év alatt meg is bukott. A rendszert tehát nem sikerült megreformálni, a ’70-es évektől a lassú hanyatlás időszaka következett.
Ilyen körülmények között a lakosság számos módszerrel igyekezett addigi növekvő életszínvonalát fenntartani. A mezőgazdaságban a már említett háztáji-gazdálkodással, a vállalatoknál pedig az úgynevezett fusizással, vagyis feketemunkával, amit a vállalat berendezéseivel végeztek el, a hasznot azonban a munkások maguk között osztották el.
Később aztán ennek legális formát adtak a vállalati gazdasági munkaközösségek megalakításával.
Az 1970-es évek első felében a megakadt gazdasági reformot a párt konzervatívjai, élükön Biszku Bélával, mindenestől felszámolták. A terv kidolgozóit (Nyers Rezsőt, Fock Jenőt, Fehér Lajost) menesztették a pártvezetésből, még Kádár menesztésével is megpróbálkoztak, azonban lemondását végül nem fogadták el.
Ideológiailag is hozzáláttak a rendcsináláshoz, a marxizmust megreformálni kívánó Lukács György tanítványait sorra elbocsátották munkahelyükről és kizárták a pártból.
A társadalom ideológiailag és politikailag végleg kettévált. Az apolitizálódott tömegeket egyre kevésbé érdekelték a választási színjátékok, a semmit meg nem oldó pártkongresszusok. Kórtünet, hogy ez időben volt hivatalban a magyar történelem Tisza Kálmán után második leghosszabb idejű, de legjellegtelenebb miniszterelnöke: Lázár György (1975-1987)
Külpolitikailag viszont a 70-es évek tekinthetőek a Kádár-korszak legsikeresebb éveinek.
Ekkor történt meg a kiegyezés az egyházzal, 1971-ben külföldre engedik az 1956 óta az amerikai nagykövetségen tartózkodó Mindszenty József bíborost, székét megüresedettnek nyilvánítják, majd új bíborost választanak: Lékai Lászlót.
A másik fontos esemény a Szent Korona 1978-as amerikai visszaadása. A sors fintora, hogy az amerikaiak nem engedélyezték, hogy Kádár jelen legyen a ceremónián…
Az életszínvonal folyamatos csökkenését csak egyféleképpen tudta megállítani a vezetés: a hetvenes évek végétől külföldi kölcsönök felvételével. Ez azonban az ország óriási mértékű eladósodásához vezetett. Ráadásul a nyolcvanas évek elejétől már a kölcsönök is csak az életszínvonal fenntartásához voltak elegendőek, később már ahhoz sem, ezért az emberek nagy részének mind több kiegészítő jövedelemre, „maszek munkára’ volt szüksége. A nyolcvanas évek közepére tehát nyilvánvalóvá vált a pártállami rendszer gazdaságitársadalmi-politikai kudarca.
Az idősödő vezetés, élén a már hetvenen is túl járó Kádárral képtelen volt felismerni, hogy a gazdasági válságot a marxizmus-leninizmus tételeitől függetlenül kell megoldani.
A teljes tehetetlenség a párt XIII. kongresszusán, 1985-ben mutatkozott meg legerőteljesebben. Semmilyen új intézkedésről nem határoztak, újjáválasztották Kádárt. Mit sem törődtek az ekkor már színen lévő ellenzéki csoportokkal (demokratikus ellenzék: a budapesti értelmiség, illetve a népi írók csoportjai), semmiféle párbeszédet nem kerestek velük, legfeljebb rendőrségileg üldözték őket.
A világpolitika azonban lassan túlhaladt Kádáron és rendszerén. 1985-ben a „dinoszauruszok” hatalma után a fiatal Gorbacsov került a főtitkári székbe a Szovjetunióban. Reformjai hatására (peresztrojka-átalakítás, glasznoszty-nyilvánosság) hazánkban is új folyamatok indulhattak meg.
Komoly politikai támogatást kapott az MSZMP fiatalabb politikusokból álló szárnya (Grósz Károly, 1987-től miniszterelnök, Pozsgay Imre, 1987-től Hazafias Népfront főtitkára). Nekik végül az 1988. májusi rendkívüli pártértekezleten sikerült megbuktatniuk Kádárt, véget vetvén a róla elnevezett történelmi korszaknak.
12. A PARLAMENTI DEMOKRÁCIA MŰKÖDÉSE A MAI MAGYARORSZÁGON A választási rendszer. A helyi önkormányzatok feladatai, szervezetei és működésük. ─ A választójog: az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választás. ─ Az országgyűlési választások jellemzői (vegyes választási rendszer: egyéni választókerületek, illetve pártlisták; az 5%-os küszöb, érvényességi feltételek, egy, illetve két forduló). ─ Kormányalakítás; kormánypárt(ok) és ellenzék – a koalíciós kormány fogalma. ─ Az Európai Parlament képviselőinek megválasztása Magyarországon. ─ A köztársasági elnök tisztsége. ─ Az önkormányzatok helye az államszervezetben. ─ Az önkormányzatok szervezeti felépítése. ─ Az önkormányzatok feladatai, kötelezettségei, jogai. ─ Az önkormányzati választások. Forgács-Györfi-Tóth-Mező-Nagy-Veliky: Társadalmi és állampolgári ismeretek 138-139. oldal Az alkotmány és az alkotmányosság szorosan kötődik a polgári fejlődéshez. Demokráciáról egy adott országon belül akkor beszélhetünk, ha ott érvényesülnek az alkotmányosság klasszikus alapelvei. 1. a hatalommegosztás elve: érvényesül az államhatalmi ágak megosztása és elválasztása (törvényhozó, végrehajtó, bírói); ehhez a modern demokráciákban egyre több sajátos intézményt hoznak létre (alkotmánybíróságok, ombudsmann). 2. a népszuverenitás elve: az állami főhatalom forrása a nép (képviseleti és közvetlen demokrácia). 3. megvalósul a törvények uralma: a jogrendszer alapja az alkotmány, amelyet minden állampolgárnak és társadalmi szervezetnek tisztelnie kell (jogbiztonság). 4. az emberi jogokat az állam elismeri és biztosítja. 5. törvény előtti egyenlőség: a jogrendszer tiltja a negatív diszkriminációt, az alkotmány intézményesen védi a kisebbségeket. A ma is érvényben levő polgári alkotmányt 1989. október 23-án hirdették ki, ettől a naptól tekinthető Magyarország alkotmányos demokráciának, parlamentáris kormányrendszer jött létre. Az alkotmány védelme mindenkinek kötelessége. A polgári demokrácia másik fontos jellemzője, hogy az alkotmányosság értékei felett külön erre hivatott intézmények őrködnek. 1. A VÁLASZTÁSI RENDSZER. 1.1. A választójog: az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választás. 1989-ben a rendszerváltás évében a többpártrendszer és a demokrácia elveinek megfelelő választójogi szabályozás került elfogadásra, így lett a választójog általános, egyenlő, valamint így lett a szavazás titkos és közvetlen.
Aktív választójoggal rendelkezik a parlamenti választásoknál minden nagykorú magyar állampolgár, de nem élhet választójogával az, akinek nincsen legalább ideiglenes lakóhelye Magyarországon. A passzív választójoghoz megkívánt további feltétel pedig az állandó lakhely.
Kizárás a választójogból: Csak igen szűk körben fordul elő és nem terjed túl a természetes kizáró okok körén (elmebetegség, bűncselekmény elkövetése).
1.2-Az országgyűlési választások jellemzői
A 386 országgyűlési képviselő 3 mandátumszerzési mód alapján kerül be a parlamentbe: 176 képviselő az egyéni választókerületekből, (maximum) 152 képviselő a területi pártlisták alapján, (minimum) 58 képviselő pedig a pártok országos listáiról jut mandátumhoz.
Az országgyűlési képviselő megbízatása megszűnik, ha o megszűnik az országgyűlés o meghal o elveszíti a választójogát
1.3. Az önkormányzati választások Magyarországon a települések típusai az önkormányzati jog szerint sorolódnak: község, nagyközség, város, megyei jogú város, a főváros és 23 kerülete.
Az önkormányzás joga ezen települések választópolgárainak közösségét illeti meg. Az önkormányzati választójog hasonló a parlamenti választójoghoz.
Az előbbi szerint többféle választókerületi rendszer létezik. A tízezernél kevesebb lakosú településeken a helyi képviselőket kislistán választják. Az ennél nagyobb lakosságszámú településeken a képviselők egy részét egyéni választókerületben választják meg.
1.4. Az Európai Parlament képviselőinek megválasztása Magyarországon. Az Európai Parlamenti képviselőket 1979 óta választják közvetlenül az unió állampolgárai. A választások lebonyolításának nincsen egységes rendszere, az egyes tagállamok képviselőinek megválasztására a tagállami szabályozás alapján kerül sor. 2004-ben az Európai Parlament megválasztására 2004. júniusában kerül sor, amelyben ezúttal Magyarország is részt vesz, mint csatlakozó állam. A Magyar Köztársaság 24 képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe. A Magyar Köztársaságban az Európai Parlament tagjainak választásán a választójogát gyakorolhatja: a. minden magyar választópolgár, ha nem jelezte valamely másik uniós tagállamban, hogy választójogát ott kívánja gyakorolni, valamint b. az Európai Unió más tagállamainak minden választópolgára, ha nyilatkozatot tesz arról, hogy választójogát a Magyar Köztársaságban kívánja gyakorolni, és magyarországi lakóhellyel való rendelkezését igazolja.
2. AZ ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK VEGYES VÁLASZTÁSI RENDSZERE
A parlamenti választókerületi rendszerek: 1989-ben arányosságra törekvő vegyes választási rendszert alkottak meg. A rendszer sajátossága, hogy mind a többségi, mind az arányos rendszer elemeit tartalmazza.
2.1. Egyéni választókerületek, illetve pártlisták
A többségi rendszernek megfelelően az ország 176 egyéni választókerületi körzetre van felosztva, ahol – pártok által indított, vagy független – jelöltek indulhatnak. A jelöltállítás feltétele minimum 750 választójogosult ajánlásának (kopogtató cédula v. ajánló szelvény) a megszerzése. A választások során személyekre lehet szavazni, és a szavazatok abszolút többségét elnyerő jelölt lesz a képviselő.
Az egyéni választókerületek mellett az arányos választási rendszerre jellemző pártlisták alkotják választási rendszerünk másik pillérét. Magyarországon minden megye és a főváros területi választókerületet alkot. A 20 területi választókerületben a pártok abban az esetben indíthatnak listát, ha az adott megye egyéni kerületeinek egynegyedében, de legalább két egyéni választókerületben jelöltet tudnak állítani.
A szavazás során minden választópolgár két szavazattal rendelkezik. Egyik szavazatát az egyéni választókerület valamelyik jelöltjére adhatja le, másik szavazatával pedig a területi pártlisták közül választhat.
Ezen kívül létezik egy országos lista is, amely arányosító, kiegészítő funkciót tölt be. Az országos listára ugyanis nem szavaznak külön a választópolgárok, hanem az egyéni és területi listás választókerületek töredékszavazatai kerülnek fel rá. (Töredékszavazatnak nevezzük az egyéni választókerületben a vesztes jelöltekre leadott szavazatokat, amelyek a tiszta többségi rendszer alkalmazása esetén elvesznének.) Országos listát azonban csak azok a pártok állíthatnak, amelyek legalább hét megyében tudtak megyei listát állítani.
2.2. Az 5%-os küszöb
A mandátumok elosztása előtt összesítik a listákra leadott szavazatokat, és amennyiben nem éri el a pártra leadott szavazatok aránya az 5 % -ot, úgy ezek a pártok nem kapnak mandátumot sem a területi, sem az országos listáról.
2.3. Érvényességi feltételek, egy, illetve két forduló)
A választás azonban csak abban az esetben érvényes, ha a választásra jogosultak több mint fele szavazott. Amennyiben a jelölt az első fordulóban nem szerzett abszolút többséget második fordulót kell tartani. A második fordulóban a három legtöbb szavazatot elért jelölt mérkőzhet meg újra. Ebben az esetben a győzelemhez már elég a relatív többség megszerzése.
3. KORMÁNYALAKÍTÁS 3.1. Kormánypárt(ok) és ellenzék A szokásjog és az alkotmányos belátás alapján a köztársasági elnök az eredményes választás kihirdetését követően a legnagyobb frakció vagy a parlamenti többséget birtokló frakciók közös jelöltjét kéri fel kormányalakításra.
3.2. A koalíciós kormány fogalma A kormány a miniszterelnökből és az általa kinevezett miniszterekből áll, akiket csak ő válthat le (félprezidenciális miniszterelnöki rendszer).
Konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtásával mozdítható el pozíciójából; a benyújtónak meg kell neveznie az új miniszterelnököt.
Működéséért az Országgyűlésnek felelős, munkájáról köteles rendszeresen beszámolni.
A kormány feladata, hogy védje az alkotmányos rendet, biztosítsa a törvények végrehajtását, irányítsa a minisztériumokat, a belügyminiszter közreműködésével ellenőrizze a helyi önkormányzatok törvényes működését, meghatározza a tudományos és kulturális fejlesztést, a szociális és egészségügyi ellátás állami feladatait, irányítsa a fegyveres erők, a rendőrség és a rendészeti szervek működését, védje az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát és felügyelje a külföldi kapcsolatok fenntartását.
A kormány működése megszűnik, ha új országgyűlés alakul, meghal a miniszterelnök vagy a miniszterelnök elveszíti a választójogát
3.3. A köztársasági elnök tisztsége Magyarország államfője a köztársasági elnök.
Legfőbb feladata az államszervezet demokratikus működésének ellenőrzése.
Személyét az Országgyűlés választja, titkos szavazással, 5 évre (egyszer újraválasztható).
Az Országgyűlés által elfogadott törvényeket hivatalosan a köztársasági elnök hirdeti ki, ha kell egyszer visszaküldheti a törvényt vagy megküldheti az Alkotmánybírósághoz ún. előzetes normakontrollra, de a másodszor is megszavazott törvényt köteles kihirdetni.
A köztársasági elnök a fegyveres erők főparancsnoka, de ez nem jelent katonai rangot vagy irányítást. Jogköre hadiállapot vagy rendkívüli állapot idején kiszélesedik.
Személye sérthetetlen, csak törvény- vagy alkotmánysértés esetén vonható felelősségre a képviselők egyötödének indítványára, ha a parlament kétharmada megszavazza ezt. A cselekményt az Alkotmánybíróság bírálja el.
4. A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK FELADATAI, SZERVEZETEI ÉS MŰKÖDÉSÜK
Az önkormányzati jogok működésében összekapcsolódik a közvetlen demokráciával.
Az Önkormányzati alapjogok közé tartozik a rendeletalkotás, önállóan alakíthatja ki saját szervezetét és működési rendjét, önkormányzati jelképeket, helyi címereket, kitüntetéseket alapíthat. A központi kormányzati szervek is csak közvetve befolyásolhatják az önkormányzatok tevékenységét: törvényekkel, költségvetési támogatással és törvényességi ellenőrzéssel.
Törvény írja elő, hogy az önkormányzatoknak gondoskodniuk kell óvodai nevelésről, általános iskolai oktatásról, közvilágításról, a helyi közutak és köztemető fenntartásáról, egészséges ivóvízellátásról, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól.
a
képviseleti
demokrácia
szorosan
A polgármesteri hivatalok intézik személyünkkel és közvetlen vagyontárgyainkkal kapcsolatos állampolgári ügyeink legnagyobb részét.
