Indián varázs

Catherine Anderson INDIÁN VARÁZS

A mû eredeti címe Comanche Magic Copyright © Adeline Catherine Anderson, 1994 All rights reserved. Hungarian translation © Vörös Beáta © GENERAL PRESS KIADÓ Fordította VÖRÖS BEÁTA Szerkesztette ÁRKOS ESZTER A borítótervet ZELENYIÁNSZKI ZOLTÁN készítette ISSN 1586-6777 ISBN 978 963 643 414 4 Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ 1138 Budapest, Viza utca 9-11. fszt. 2. Telefon: 359-1241, 270-9201 Fax: 359-2026 www.generalpress.hu [email protected] Felel1s kiadó LANTOS KÁLMÁNNÉ Irodalmi vezet1 KISS-PÁLVÖLGYI LÍDIA MQvészeti vezet1 LANTOS KÁLMÁN Felel1s szerkeszt1 SZABÓ PIROSKA Készült 23 nyomdai ív terjedelemben Kiadói munkaszám 3462-12

Unokahúgomnak és keresztlányomnak, Amber Waldennek, akinek a hangja ugyanolyan bársonyos, mint a neve. Tartsd a tekinteted mindig a látóhatáron! Vár ott rád egy álom! Unokaöcsémnek, Dustin Christeannek, akinek els1szülöttként az jutott osztályrészéül, hogy kitapossa az utat a nyomában haladóknak. Cselekedj nagy dolgokat! Tudom, hogy képes vagy rá! Unokahúgomnak, Wendy Waldennek, aki azt az érzést kelti bennem, mintha tükörbe néznék. Unokaöcsémnek, Nichole Bowyernek, aki él1 bizonyítéka annak, hogy a dinamit kis adagokba csomagolva is kapható. Végül, de nem utolsósorban unokahúgomnak, Haley Atwaternek. Mert imáink meghallgatásra találtak, és Isten elküldte hozzánk ezt az aprócska angyalt. Kedves Olvasó! Pályafutásom során számos olyan könyvet írtam, amelyek valamiféle különleges történeten alapultak. Kiváltképpen igaz ez az Indián varázsra. Ez a könyvem 1994-ben jelent meg el1ször. A n1i egyenjogúságért folytatott küzdelem a huszadik század második felében

ért el el1ször jelent1s eredményeket. Addig a társadalom meglehet1sen kevés lehet1séget nyújtott a n1knek, hogy munkába álljanak. A tizenkilencedik században és a huszadik század els1 felében hágott a tet1fokára ez a tendencia. Ebben az id1ben a n1i munkavállalás helyzete olyan sanyarú volt, mint a történelem során soha még. A megözvegyült vagy elhagyott gyermekes anyák számára kevés olyan lehet1ség kínálkozott, amellyel tisztességes úton megélhetést tudtak biztosítani maguk és gyermekeik számára. Ha nem tették félre kifinomult elképzeléseiket arról, hogyan is kell egy úrihölgynek viselkednie, gyakran koldusbotra jutottak, a gyermekeik pedig éheztek. A dédnagyanyám pontosan ebbe a helyzetbe került. Hét gyermeket szült, majd egy napon a férje bejelentette, hogy Ausztráliába utazik szerencsét próbálni. Azt hiszem, gyémánt után kutatott, de mivel kislány koromban anyám szoknyája mellett hallottam ezt a történetet, nem emlékszem pontosan, miféle kincsek keresésére indult. Búcsúzóul megígérte a dédanyámnak, hogy rendszeresen küld majd haza pénzt, hogy támogassa õt és gyermekeit. Ám hét kerek esztendõn át nem érkezett róla semmiféle hír. A dédanyám ettõl kezdve mindenféle munkát elvállalt, hogy el tudja tartani gyermekeit. Sajnos azonban egyik munka sem hozott elegendõ pénzt a konyhára. Hamarosan nem maradt egy árva garasuk sem. Amíg a dédanyám a tisztességes úton járt, és a kor társadalmi normái szerint élt, a város lakói tisztelettel övezték. De senkinek nem jutott eszébe, mi az ára mindennek. A gyermekei fáztak, éheztek, és nem volt megfelel1 ruhájuk. 0rá mégis példás erkölcsQ asszonyként tekintettek. Nos, a dédanyám egy id1 után úgy döntött, fittyet hány a közerkölcsre. Úgy érezte, istent1l kapott kötelessége, hogy eltartsa a gyermekeit. Ezért azután olyasmire vetemedett, ami egy korabeli tisztességes asszonynak meg sem fordulhatott volna a fejében. Élt a városban egy sokgyermekes özvegyember, aki bentlakó házvezet1n1i állást ajánlott fel neki. Amiért dédanyám ellátta a férfi háztartását, és gondoskodott a gyermekeir1l, 1 cserébe szállást, élelmet és ruhát biztosított neki és a gyermekeinek. A dédanyám nyelvet öltött a társadalomra, és elfogadta az állásajánlatot. (Akkoriban nem élhetett együtt férfi és n1, ha nem voltak összeházasodva. A dédanyám cselekedete botrányosnak min1sült!) így élt együtt a két család néhány éven át. A dédanyámat onnantól fogva rossz hírQ asszonynak , feslett erkölcsQ nõszemélynek bélyegezték. A tisztes házból való asszonyok nagy ívben elkerülték. Végül néhány hónappal az el1tt, hogy a dédapámat hivatalosan elhunytnak nyilvánították volna, az özvegy felajánlotta, hogy elveszi feleségül a dédanyámat, így adva vissza jó hírét. A mai napig ez az eljárás van érvényben: ha valaki hét évig nem ad jelt magáról, a törvény halottnak nyilvánítja. A dédanyám igent mondott, és már épp készültek az esküv1re, amikor hirtelen felbukkant a dédapám. Bizonyára nem repesett az örömt1l, hogy a feleségét és a gyermekeit egy másik férfi házában találta meg. Hazavitte a családját, és soha többé nem ment el szerencsét próbálni. A történet tehát jól végz1dött, a dédnagyanyám becsülete többé-kevésbé helyreállt. Csakhogy én sosem éreztem kielégítõnek a történet ilyetén befejezését. Valahányszor elmesélték nekem, elfogott a méreg. Mindig is mélységes igazságtalanságnak éreztem, hogy így megítélték a dédanyámat. Ha hagyta volna, hogy éhen haljanak a gyermekei, talán még szentté is avatják! Mi a baj az emberekkel? Manapság is milyen gyakori, hogy valakit csupán azért néznek le, mert szerencsétlenebb a sorsa, és bQnösnek bélyegzik! Nem kellene inkább azon elgondolkodni, vajon milyen okok vezethettek idáig? Mindig is úgy éreztem, a társadalom igen rosszul válaszolja meg ezt a kérdést, és íróként felébredt bennem a vágy, hogy írjak err1l. Olyan történetet akartam kitalálni, amely arra sarkallja az embereket, hogy nézzenek a szívükbe,

keressenek önmagukban némi együttérzést, és úgy válaszolják meg a kérdést. Így történt, hogy megírtam az Indián varázs címQ könyvem. Frannyr1l szól, egy fiatal lányról, akinek önhibáján kívül világtalan anyját és számos testvérét is el kell tartania. Arra viszi a szükség, hogy páriává váljon - a társadalom legaljára csússzon: szajhaként keresse meg a napi betev1 falatot. A történetet számtalan érzelmi fordulat színesíti. Úgy érzem, ez az egyik legvarázslatosabb és legromantikusabb szerelmi történet, amit valaha írtam. Mindenkit, aki nem olvasta még az Indián varázst, arra biztatok, hogy tegye félre az illend1séggel és tisztességgel kapcsolatos el1zetes fogalmait, és tartson velem erre a varázslatos utazásra, amely a reményr1l, a megértésr1l, a megváltásról és az igaz szerelem csodájáról szól. Mert az igaz szerelem mindent képes legy1zni. Üdvözlettel: Catherine Anderson

Elsõ fejezet Az udvarra fullasztóan rátelepedett a júniusi forróság. A kerítésen aludttejes köcsög lógott, körülötte méhek dongtak, mohón rátelepedve a köcsög szájára kötött fehér kend1n átgyöngyöz1 aludttejcseppekre. A házhoz tartozó pajta udvarán egyszer-egyszer felb1gött a tehén, mintegy feleletképp a malacok lusta, metsz1 hangú röfögésére. De mindannyiukat túlharsogta a tyúkok kotyogása, akik a tyúkólban a szél minden egyes fuvallatára hangos kotkodácsolásba kezdtek, és szárnyaikkal csapkodva fel-felágaskodtak. Mindhiába: a fülledt h1séget alig-alig frissítette fel az enyhe légmozgás. Chase Wolf félig kigombolta könnyQ, kék vászoningét, majd ismét nekitámasztotta vállát a feny1fának, és lehunyt szemmel magába szívta az illatokat. Képek villantak fel benne a múltból: gyermekkora és a szül1i ház, forró júliusi délel1ttök, amikor szertelenül futkosott a kert aljában csobogó patak partján. Elmosolyodott. Azonban az idei nyár nem a futkosásról szólt - és erre a gondolatra le is hervadt arcáról a mosoly. Eszébe jutott, hogy esetleg sodorhatna magának egy cigarettát, de nyomban el is vetette a gondolatot, hiszen a füstt1l köhögni kezdene, az efféle heves mozdulatokat pedig mostani állapotában kerülnie kell. Három bordája eltörött ugyanis. Nos, ebb1l is tanult valamit: legközelebb biztosan nem csak áll ott, földbe gyökerezett lábbal, amikor két rázuhanó farönk készül palacsintává lapítani. Nyugton ülve elviselhet1 volt a fájdalom, de a legapróbb mozdulatra is éles nyilallást érzett az oldalában. Eddig észre sem vette, milyen sokat mozgott korábban. Lehet, hogy komancs vére tette, de sokaktól eltérõen Chase Wolf nem kedvelte a restséget. Például most sem. Mióta is ücsörög itt az anyja hátsó udvarában az öreg fa alatt? Mást sem tesz, csak hallgatja a méhek döngését! Nos, jó ideje, az biztos. Chase márciusban múlt huszonöt esztend1s, de már tizennyolc éves kora óta dolgozott az erd1n favágóként. Nem sok alkalma volt a semmittevésre. Kivéve most. A sérülése miatt annyi ideje lett, akár a tenger Szó mi szó, Chase unatkozott. Kezét bordáira téve lecsúszott a tQlevélágyra, és felhúzta farmerbe bújtatott lábait. Homlokába mahagóniszínQ hajtincs hullott. A szemébe hulló hajszálak rácsán át másképp festett a világ, el is nézel1dött így egy darabig. Kisvártatva új foglalatosságot talált: bakancsa sarkán számolta össze a repedéseket. Amikor huszonkett1ig jutott,

elgondolkodott, hogyan is kerültek oda. Nyilván a rönkök görgetése közben. Errõl azután újabb és újabb kedves emlékek jutottak eszébe, amelyek felett elidõzhetett. Bordatörés ide vagy oda, a jelenbe visszatérve mégiscsak sodort magának egy cigarettát. Gyufát gyújtott, és mélyen leszívta a füstöt. A dohánynak azonban olyan íze volt, akár a tehéntrágyának. Ideje volt friss dohányt szerezni. Kés1bb majd átvonszolja magát a vegyeskereskedésbe. Szó szerint: járás közben ugyanis csillagokat látott a fájdalomtól. Egy fintor kíséretében kérges ujjhegyével elnyomta a cigarettát, zsebre vágta a megmaradt dohányt, és lehunyta a szemét. Úgy tervezte, szundít egyet, hiszen más dolga amúgy sem akadt. Alig telt azonban bele néhány perc, és leányok kacagása ébresztette fel. A patakpart fel1l jött a hang. Fülelni kezdett, és megállapította, hogy az egyik kacagás tulajdonosa a húga, Indigo. Bár egy évvel fiatalabb volt nála, huszonnégy esztend1s korára már férjes asszony volt, és két gyermek édesanyja. Chase elvigyorodott. Hadd hQsöljön csak a patakban! Más asszonyok - anyját is beleértve - ilyenkor otthon szorgoskodnak, a legtöbben kenyeret sütnek. Legalábbis a leveg1ben terjeng1 illat err1l tanúskodott. Chase feltápászkodott, és a kacagás nyomába eredt, a patak irányába. A vízbe persze nem mehetett be, de mégiscsak érdekesebb id1töltésnek ígérkezett a patakpartról nézni a vízben játszadozó lányokat, mint anyja hátsó udvarában ücsörögni magányosan. Egyik kezét oldalára téve lassan átballagott a napsütötte erd1n. Somfa- és mirtuszágak tekerg1ztek a feje fölött. Mahónia- és szömörcebokrok terpeszkedtek mindenütt, dús aljnövényzetet képezve a fák alatt. A som krémszínQ virága és a rododendronok ciklámenje élénk színkavalkádot alkotott. Az ösvény barnásvörösen kanyargott a fák alatt, két oldalát szamócabokrok szegélyezték, piros terméseikkel éles kontrasztot képezve az agyagos talaj mellett. Chase szájában összefutott a nyál. Gyermekkorukban Indigo is, 1 is legalább évente egyszer alaposan elcsapták a gyomrukat, úgy belakmároztak a szamócából. Gyöngéd tekintetét végigjártatta a tájon, de nemsokára elszorult a szíve. Hol van már a tavalyi hó! Fejében ott kavarogtak a régmúlt képei, ott visszhangzott a sok-sok kacagás. Milyen igaz a mondás: mindenütt jó, de legjobb otthon! A nap borostyánszínQ sugarai átszQr1dtek a tölgyfák és a feny1k koronáján. Homloka gyöngyözni kezdett, kék vászoninge vállához tapadt. Kisöpörte szeméb1l mahagóniszínQ haját, de azon nyomban éles nyilallást érzett a rekeszizmában. Teste összerándult a fájdalomtól, és óvatosabban lépdelt tovább, végre elért a Shallows-patakot szegélyez1 sziklaszirthez, ahol két, összefonódó tölgy állt. Chase megállt az árnyékukban, hogy hQsöljön egy kissé a patak fel1l feláramló párás leveg1ben. Micsoda bolondság volt nem rögtön kijönni ide! A Shallows mindig is hûsítõ menedéket nyújtott a nyári forróságban. Chase megkerülve a patak kanyarulatát a hangok felé indult. Azt hitte, kócos húga látványa fogadja majd, így alaposan meglep1dött, amikor egy apró termetû, szõke leányt pillantott meg. Chase sosem látta ezt a lányt azelõtt, talán nem is Farkasok földjérõl való? Álomszép volt, olyan, akin megakad a férfiszem, és soha többé nem felejti el. Chase hátát az egyik tölgynek támasztva nézte a fürdõzõ lányt, és örült, hogy elrejti szem el1l a fa. Indigo szelídített farkasa, Sonny a vízpart egy árnyas zugában szundított. Hirtelen felemelte ezüstszürke fejét, és a leveg1be szimatolt. Kisvártatva észrevette Chase-t, aranyszínQ szemében megcsillant a felismerés, majd visszaejtette kobakját a mancsára, és tovább szunyókált. Chase tekintete találkozott az állatéval, és szívébe furcsa üresség hasított. Régebben 1 is rendelkezett azzal a különleges tehetséggel, mint húga: képes volt szavak nélkül is kapcsolatot

teremteni másokkal. Nemcsak az állatokkal, hanem az emberekkel is. Mára azonban elvesztette ezt a képességét. Minden bizonnyal az a hét esztend1 tette, amit munkával töltött, távol az otthonától. Énjének ez a része mintha id1közben lassan bezárult volna - Chase elvesztette vele a kapcsolatot. Chase elhessegette bús gondolatait, és figyelmét visszaterelte a patakban fürd1z1 fiatal lányra. A leány ingvállra és alsónemQre vetk1zve ficánkolt a vízben Chase négyesztend1s unokaöccsével, Hunterrel. Alsóruházatát átitatta a víz, és az áttetsz1 szövet a testéhez tapadt, akár a hagymához a héja. A hidegt1l kiemelkedtek apró keblein a rózsaszín, hegyes kis bimbók, és pimaszul kidomborodtak ruháján. A legtöbb férfi valószínQleg nem tartotta volna a leányt eléggé dús keblQnek, de Chase-nek mindig is az volt a véleménye, hogy csak az ér valamit igazán, ami az ember markába belefér - a többi értelmetlen pazarlás. A lány alakját karcsú dereka és hosszú, vékony karjai mellett egyébként is éppen az apró, hegyes mellek tették tökéletessé. Chase elégedetten nyugtázta, hogy kiváló lest talált magának. Óvatosan letelepedett a földre, és karjával átkarolta a térdét. Egy ilyen forró napon igazán udvariatlanság lett volna el1lépnie, hogy azután tönkretegye a pancsolás örömét, Chase pedig nem mondhatta magáról, hogy figyelmetlen. A lány a jelek szerint épp azon versenyzett az unokaöccsével, hogy ki tud több szalamandrát - a helyi nyelvek szerint vízigyíkot - fogni. Az utóbbi években Chase hölgyismer1sei körében sokkal világiasabb szórakozás dívott: bájaikat gyakorlott mozdulatok kíséretében, általában valami újféle szalonzene szemérmetlenül lüktet1 ritmusára ringatózva tették közszemlére. Vigyor ült ki Chase ajkára, és igyekezett a körülményekhez képest kényelembe helyezni magát. Nos, az eléje táruló látvány sokkal szórakoztatóbb id1töltésnek ígérkezett, mint anyja aludttejes köcsögét nézegetni az udvaron. Akárki is volt ez a leány, úgy festett, akár egy angyal. A szikrázó napsütés megcsillant aranyhaján, és glóriát vont gyönyörQ arca köré. Hamvasfehér b1re Chase rézszínQ testéhez képest úgy világított, akár az elefántcsont. Finom arcvonásai tökéletesek, akár egy kámea, kivéve pisze orrát, amely annyira felfelé kunkorodott, hogy fél1 volt: er1sebb es1zés esetén megfullad szegény. Chase azonban némi gondolkodás után úgy döntött: tetszik neki ez az orr. Pajkos, kislányos külsõt kölcsönzött az angyalnak. A férfi tekintete a lány csípõjére tévedt, majd lejjebb csúszott. A leány a sekély vízbe gázolt, majd el1reszökkent, hogy elkapjon egy szalamandrát. Hunter kisfiús lelkesedéssel vetette magát a lány útjába, hogy lehalássza orra el1l a zsákmányt, és hatalmas fröccsenéssel ért vizet. A lány felsikoltott és megtántorodott, majd kitört bel1le a kacagás. - Én nyertem! - kiáltotta Hunter. - Nem ér! Én láttam meg el1bb! - felelte a lány, miközben a vizet törölgette szeméb1l. Hunter diadalittasan feltápászkodott a vízb1l, apró barna kezei közt ott ficánkolt a síkos zsákmány. - Ez lesz a hányadik is? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel. - A harmadik - kuncogta pajkosan a lány. - Dehogyis, csalsz! - Figyelj jobban anyádra, amikor számolni tanít, és akkor nem foghatok ki rajtad! Hunter vészjóslóan lóbálta kezében a szalamandrát, majd hirtelen mozdulattal a lány felé vet1dött. A lány újabb sikoltással szökkent el el1le, és a vízbe csobbant. Ismét felcsendült gyöngyöz1, kristálytiszta kacagása. - Ne merészeld rám dobni, te égetnivaló kölyök! Ha megteszed, belefojtalak a vízbe!

- Hunter Chase Rand! - csattant fel Indigo hangja, bár Chase tekintete el1l rejtve maradt húga alakja. - Ha a ruhájába merészeled dugni azt a gyíkot, megmondom apádnak! Viselkedj, a teremburáját! Huntert azonban nem bátortalanította el a dorgálás, és megragadta a lány ruhája szegélyét. A sz1keség derekánál fogva elrántotta alsónemQjét, majd hirtelen mozdulattal megfordult, és továbbsiklott. Most már biztonságos távolságban volt a kisfiú mancsai el1l. Pompás kis hátsója volt: a kerek, rezg1 farpofák alaposan felcsigázták a férfi fantáziát. Chase elképzelte, milyen puhák lehetnek azok a párnácskák, ha hátulról nekid1l az ember. Amikor pedig a lány ismét felé fordult, tekintete a karcsú combok közt húzódó aranyszínQ háromszögre tévedt. Majd felpillantott a lány kebleire, és száját önkéntelenül elcsücsörítette, mintha egy citromból akarná kiszürcsölni a nedvet. Bár késõn, Chase fejében mégis megfordult, vajon valóban annyira jó ötlet volt-e ide letelepednie. Idejét sem tudta, mikor volt utoljára dolga nõvel, és hirtelen a farmernadrágja mintha legalább fél számmal összezsugorodott volna. Lehet, hogy nem valami szórakoztató id1töltés anya aludttejes köcsögét bámulni, de legalább nem jött meg t1le az étvágya. Chase ugyanis ki nem állhatta az aludttejet. Sajnos ugyanezt nem mondhatta el a csókért esedez1 feszes n1i mellekr1l. Hunter figyelme pontosan annyira volt csapongó, mint a négyesztend1s gyermekeké általában, így miután megpillantott egy másik szalamandrát, azonnal a nyomába eredt a patak sodrásával ellentétes irányba. A pisze orrú angyal hirtelen megtorpant, és furcsa módon úgy is maradt, megmerevedve. Chase er1t vett magán, és felemelte tekintetét a lány kebleir1l. És ekkor tekintete szembetalálkozott a világ legkerekebbre nyílt zöld szempárjával. Kés1bb rájött, ez volt életében az els1 igazi zöld szempár, amit valaha látott: a lány szeme nem zöldeskék volt, vagy zöldesszürke, hanem zöld, akár a friss tavaszi hajtás. A lány hátrahõkölt, és kezével gyorsan eltakarta a kebleit. A következ1 pillanatban pedig már térdre ereszkedve kuporgott, nyakig a vízben, hogy alsótestét is elrejtse a kíváncsi szempár el1l. Chase továbbra is csak bámult, és egy hang sem jött ki a torkán. Mi a búbánatot kell ilyenkor mondani? A jó napot nem tQnt megfelel1 üdvözlésnek a jelen helyzetben. Esetleg az üdvözletem? Nem, az sem lenne jó választás. Végül úgy döntött, a legjobb, ha odakiált: - Döglesztõ meleg van, annyi szent! Hangja hallatára a lány összerezzent, arcocskáját pedig elborította a pír. Chase esküdni, mert volna rá, hogy az ereiben futó vér minden cseppje az arcába vándorolt, de némi vizsgálódás után be kellett látnia, hogy a lány b1re mindenütt rózsaszín. Szeme saját sötét b1rének látványához volt szokva, így a tet1t1l talpig rózsaszínQ leánytest új és izgalmas felfedeznivalónak tQnt. Nem sokszor pirult el életében, de akkor alaposan, úgyhogy nem volt kétsége: ez a lány pipacsvörös lett! Olyan vörös, mint a világítás a bordélyban! Mivel a lány továbbra sem moccant, Chase lassan elszégyellte magát. El1ször a mellkasában kezdte érezni a feszít1 érzést, majd a kellemetlen bizsergés lassan felkúszott a nyakáig, és gombóccá állt össze a torkában. Chase ráébredt, a leány valószínQleg nem örül annak, hogy férfiszemek vizslatják, miközben õ csuromvizes, átlátszó alsóruhára van vetkõzve. Ez igazán érthet1. - Chase Kelly, te vagy az? Indigo lépett ki egy bokor mögül, karjában alvó kislányával, Amelia Rose-zal. Indigo is alsóruhára volt vetk1zve, de mivel a saját bátyjával találta szembe magát, nem pirult el azonnal. Csak néhány pillanat múlva, amikor kezdte kapiskálni, mi járatban van a testvére. Hatalmas kék szemei szikráztak a düht1l. - Chase Kelly Wolf, nem szégyelled magad? Mi a fenét mQvelsz ott?

Csak nem leskel1dsz? Nem tanított meg anyánk a jó modorra? Nos, ha meg is tanította valaha rá az anyja, Chase most bizonyára elfelejtette a leckét. Úgy érezte, egyre jobban összezsugorodik, és kezdett hitvány gazemberként feltQnni saját maga el1tt. Mivel a döbbenett1l elkerekedett zöld szempár még mindig rá szegez1dött, hirtelen elfeledkezett bordatörésér1l, és vállat vont. A mozdulattól egész teste összerándult. Arra gondolt, gyorsan kitalál valami ürügyet, de úgy látszik, hétesztendei gyakorlás sem volt elég ahhoz, hogy füllenteni tudjon. - Unatkoztam - ismerte be. - Azután egyszer csak meghallottalak titeket, és arra gondoltam, talán nem bánnátok, ha csatlakoznék hozzátok. - Amit nem is bántunk volna, ha tényleg csatlakoztál volna hozzánk - felelte Indigo, és fürge mozdulatokkal felmászott a sziklaszirtre. Kecses lábai megfeszültek alsónadrágja alatt. Amikor felért, Chase kezébe nyomta az alvó kisbabát. - Tedd magad hasznossá, amíg megkeresem Franny ruháját! Amikor visszaért a patakpartra, odaszólt a leánynak. - Micsoda szégyen, micsoda szégyen! A nevében elnézésedet kérem, Franny. Annyi esze van, mint egy baromnak. S1t, még annyi sincs. Chase Kelly? A húga úgy szólította, mint valami tízesztend1s kölyköt. És barom? Nos, csak egy húg tud így megalázni egy férfit. Chase-szel már jó ideje nem mert senki ilyen hangnemben beszélni. Elsimította Amelia Rose göndör fürtjeit, és igyekezett kényelmesebb testhelyzetet felvenni. A tizennyolc hónapos, dundi, rózsaszín b1rQ csöppség épp elfért a karjában. Hollófekete hajával és szempilláival apjára ütött, finom arcvonásait pedig anyjától örökölte. Csipkés réklije nedves volt - nyilván 1 is pancsolt egyet a patakban. Chase a kisbaba popsija alá kanyarította egyik tenyerét, és elmosolyodott. Megértette, honnan a mondás, hogy puha, mint a babapopsi . A kislány b1re ugyanis bársonyosan simult tenyeréhez. - Szia, Chase bácsi! - kászálódott ki a vízb1l Hunter. Izmos, vékony kis teste akár a nedves bronz csillogott a napfényben. Nagyapja nevét viselte, és a külseje is sokkal inkább emlékeztetett egy indiánra, mint egy fehér emberre. Haja szénfekete volt, és szögegyenes, akár a szélcsendben kil1tt nyíl. - Akarsz gyíkot fogni? Chase a feléje csörtet1 fiú feje mögött Frannyre sandított. A zöld szemQ angyal igyekezett úgy kievickélni a patakból, hogy bájaiból a lehet1 legkevesebb látszódjon. Mivel Chase már mindent látott, amit érdemes volt megnézni, épp azon volt, hogy odaszóljon neki: ne fáradjon. Hirtelen azonban eszébe jutott, hogy Indigo nyilván felakasztaná érte. - Hasogat a bordám, Hunter, most nem tudok. Talán majd máskor. - Jaj, ne, kérlek! Olyan unalmas a lányokkal játszani! Chase magában hozzátette, hogy ez azért nagyban függ a lányok ruházatától, illetve attól, hogy miféle játékot játszanak. Hunter persze túl fiatal volt ahhoz, hogy azon törje a fejét, vajon milyen játékok tetszenek a lányoknak is. Talán ezért is vetk1zött el1tte alsónemQre oly bátran az anyja és Franny is. Chase tekintetét udvariasan elfordította a lányokról, és Huntert bámulta, amint visszabaktat a patakhoz. A fiú pillanatok alatt túltette magát a csalódáson, és egy újabb szalamandra nyomába eredt. Amikor Chase ismét a lányok irányába pillantott, Franny már a patakparton állt. Fehér, magas nyakú, hosszú ujjú blúz és kék harangszoknya volt rajta. Mindkét ruhadarab szorosan testéhez tapadt. Arcán még mindig rózsák égtek, és hiábavaló igyekezettel próbálta összekócolt haját feltQzni. - Franny, hadd mutassam be a bátyámat, Chase Kelly Wolfot szólalt meg fennhangon Indigo. - Bizonyára emlékszel: a múltkor említettem, hogy itthon lábadozik. Munka közben ugyanis rád1lt a fa. Indigo olyan megrovó hangon mondta mindezt, hogy Chase-nek az a

benyomása támadt: húga a közelg1 pestist1l inti óva barátn1jét, miközben 1rá mutat. Tekintetét er1nek erejével elterelte a sz1keség hátsójára tapadó szoknyáról, és bemutatkozott. - Örülök, hogy megismerhetem, Franny - mondta, és közben arra gondolt, hogy a Fanny név valahogy jobban illene a lányhoz. Bocsánatát kérem, hogy megzavartam a fürd1zésben. A lány arca ismét pipacsvörös lett. - Semmi baj - felelte olyan halkan, hogy Chase alig értette a szavait. A lány a szoknyája ráncait rendezgette, és kerülte a férfi tekintetét. Nos, Indigo, jobb lesz, ha útnak indulok. Azzal Chase irányába biccentett, de még mindig nem nézett rá. Majd fejére kanyarított egy széles karimájú kalapot, amely elfedte arcát. Megkötötte álla alatt a szalagot, felkapta cip1jét és vastag harisnyáját, majd elindult felfelé a gyalogösvényen. Chase épp az ösvény közepén üldögélt, karjában az alvó gyermekkel. A leány tett néhány tétova lépést fölfelé, majd hatalmas zöld szemeit Chase-re emelte. Chase pontosan tudta, a lány nem kíván átvágni a szömörcésen, hacsak nem akarja, hogy egész teste kiütéses legyen. Errefelé ugyanis olyan sQrQn n1tt a mérges szömörce, akár a sötét éjszaka, és a legtöbb helybeli allergiás volt rá. Különösen a fehér b1rQek. A lány pillantása még a kalap rejteke alól kikandikálva is lélegzetelállító volt. Chase lustán elmosolyodott. Furcsa módon borzasztó megelégedésére szolgált, hogy a lány útját állhatja. Egyszerre nem is tQnt már olyan szörnyQ nagy tehernek, hogy a nyár java részét Farkasok földjén kell töltenie, méghozzá dologtalanul. - Nem kell annyira sietnie, Franny! Maradjon még! A lány pisze orrának hegye ismét skarlátvörösre vált. - Sajnos muszáj mennem. De ki tudom kerülni, úgyhogy kérem, ne zavartassa magát! Chase-nek esze ágában sem volt megmoccanni. Amint a lány ellépdelt mellette, oldalt pillantva megszemlélte meztelen lábfejét, és alapos mustrát tartott a csinos bokák felett is. A felemelt szoknya ugyanis remek látványt biztosított. Kecses kis lábujjakat látott, amelyeket áttetsz1 virágszirmokra emlékeztet1, finom körmök szegélyeztek. Lábain az erek hálózata úgy terült szét, mint egy törékeny legyez1, amely a leveg1t verdesi. Chase tekintetét a lány arcára emelte. A leány szemei összetalálkoztak Chase pillantásával, és egy pillanatra a férfi úgy érezte, mintha ismét rázuhant volna az a két farönk. A lány szépségével új dimenziót nyitott Chase világában. Noha arca tökéletes szépségQ volt, Chase-t mégis a leány angyalhoz hasonlatos ártatlansága érintette meg. Férfiszívében felébredt a vágy, hogy hegyeket mozgasson meg érte, és oroszlánokkal vívjon meg életre-halálra. Chase egy pillanatra teljesen megfeledkezett a bordáiról. De mivel nem akarta megbotránkoztatni a lányt, így visszafogott hangon így szólt: - Remélem, nemsokára újra látjuk, Franny! Talán legközelebb be is tér hozzánk, és megkóstolja anya limonádéját. Farkasok földjén nincs párja! A leány egy pillanatra megtorpant, mint aki nem hisz a fülének, földbe gyökerezett lábbal állt, és csak bámult Chase-re. Arca ismét skarlátvörösre váltott, majd szó nélkül megindult, és eltQnt a fák között. Egyszer sem nézett vissza. - Ez igazán nem volt szép tõled! - csattant fel Indigo reszket1 hangon. - Hogy mondhattál ilyet, Chase? Nem gondoltam volna, hogy ilyesmi kitelik t1led! Chase arcáról nyomban lehervadt az önelégült mosoly, és húga felé fordult. Indigo csíp1re tett kézzel állt a patak mellett, megrázta bozontos fejét, copfját dühösen átvetette a vállán. Chase-t nem zavarta, ha komisznak bélyegezték, hiszen a legtöbbször saját meglátása szerint is megalapozott volt a vád. Most azonban úgy érezte, nem szolgált rá,

hogy így ráripakodjanak. - Mármint micsoda? Hogy meghívom egy limonádéra? - Pontosan tudod, hogy sosem lenne hajlandó betenni anya házába a lábát. Nem mintha anya nem látná szívesen, és feltehet1en apánknak sem lenne kifogása a látogatása ellen. De Franny sokkal jobb lélek annál, semhogy ilyesminek tegye ki a szüleinket. Tudod, milyenek a rossz nyelvek. Amennyi szentfazék él errefelé, másról sem beszélnének egész héten át, mint hogy egy efféle n1t engedtek a házukba. Chase-nek kellett néhány pillanat, amíg megemésztette a hallottakat. - Lemaradtam valamir1l? - pillantott körbe. Meg akart bizonyosodni róla, hogy Hunter még mindig szalamandrákat fogdos. - Úgy beszélsz róla, mintha a falu szajhája lenne! Indigo szemei elkerekedtek. - No, ennél azért találhattál volna illend1bb kifejezést is! És kérlek, ne játszd meg magad ne tégy úgy, mintha nem tudnád! Ej, Chase, annyit forgolódtál azok közt a durva favágók közt, hogy már azt sem tudod, mi fán terem az illõ beszéd! Bizony, aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók! Chase szemei elõtt megjelent Franny bájos arca. Az a hatalmas, ártatlan szempár Az nem lehet, hogy nem, lehetetlen. Chase sosem állította magáról, hogy nagy ismer1je lenne a szebbik nemnek, de hosszú éveken át favágók közt élt, úgyhogy messzir1l megismerte, hogy ki a szajha, és ki nem az. - Indigo, tényleg azt akarod mondani, hogy Franny egy szajha? A lány kikelt magából. - Nem megmondtam, hogy ne hívd így? Franny a legjobb barátn1m, és nem tQröm, hogy egyetlen rossz szót is merészelj rá szólni! Ha mindenféleképpen hívni akarod valahogy, nevezd szerencsétlen teremtésnek! Chase-t egy csöppet sem érdekelte, hogyan igyekszik Indigo szépíteni a valóságot. 0 jobb szerette nevén nevezni a dolgokat, a szajha legyen csak szajha, a nemjóját! Felrémlett fejében a fogadó fels1 szintjén dolgozó lány képe. Hivalkodó külsejQ, kipingált arcú, göndör sz1ke hajú teremtés volt. Chase azonban rövid látogatásai alkalmával sosem járt a Lucky Nugget fels1 emeletén. Mivel a szülei iránti tiszteletbõl kerülte azt a helyet, nem is fordított túl sok figyelmet arra, hogy miféle feslett életû nõszemély dolgozik odafönn. Most azonban, hogy jobban belegondolt, úgy rémlett neki: valóban a Franny névre hallgatott a n1. Hunyorítva kémlelte a húga arcát. - Ez a lány lenne a szaj - kezdte, de észbe kapott, és lenyelte a szót. - Ez lenne az a szerencsétlen teremtés, aki a Lucky Nuggetben Qzi a dolgozik? - Úgy valahogy. - Úgy valahogy? - bámult Chase a húgára. Miféle komédiát játszik vele Indigo? Csak azt próbálja meg: átverni a bátyját! - Hogy érted, hogy úgy valahogy? Indigo elfintorodott. Chase lassú felfogása szemlátomást kezdte kihozni a sodrából. Ezek a férfiak semmit sem értenek - Õ valójában sosincs ott, amikor a kuncsaftjai meglátogatják felelte, és megvonta karcsú vállát. - Nem könnyQ elmagyarázni. Egyet mindenesetre ígérj meg: hogy nem komiszkodsz vele. Rendben, Chase? Egy prostituáltféleség, aki valójában nincs is ott, amikor meglátogatják ? Indigo szemlátomást pontosan tudta, mirõl beszél. Nem úgy Chase. Érti a fene, mi a búbánatot csinál akkor Franny, ha olyan szerencsétlen teremtés! - Nem az õ hibája, hogy bajba került - folytatta Indigo. - A legtöbb asszony ugyanilyen sorsra jutna, ha a Jóisten meg nem segítené. Ti, férfiak, nem sok lehet1séget hagytok nekünk, asszonyoknak, hogy megkeressük a napi betev1t! Franny tényleg szerencsétlen teremtés. Chase látta, hogy Indigo nem tréfál: minden szava szent igaz.

Felpillantott a fákra, melyek közt az imént Franny, az angyalarcú szépség eltQnt szeme el1l. Azután visszanézett a húgára. Még mindig nem hitte el, amit az imént hallott. Igaz lehet, hogy Franny, ez a pironkodó, zöld szemQ angyal prostituált? Második fejezet Három órával késõbb Chase a húga konyhájában szürcsölte a kávét. Sógorával, Jake Randdel szemben telepedett le, és kényelmesen hátrad1lt. Jake ölében Amelia Rose ült, el1tte tál, tele valami visszataszító ragaccsal. A férfi épp azon igyekezett, hogy a nem éppen ínycsiklandó masszát a kislányba tömje. Pecsenyezsír és tört krumpli keveréke volt, de Amelia Rose csak a nyelvét öltögette rá, és hápogva sírt, hatalmas, barna szemei könnyben úsztak. - Drágaságom, muszáj megenni! - unszolta Jake a kislányát negédes hangon. - Még egy kanállal a papa kedvéért! Amelia fogával letolta nyelvér1l az odahelyezett falatot, és hagyta, hogy a massza az ölébe hulljon. Pislogott egyet, majd összeborzongott. Jake felsóhajtott, és megpróbálta letörölni a maszatot a kislány szép kis ruhácskájáról. - Gondolod, hogy ettõl majd megjön a kedve az evéshez? - jegyezte meg Chase. - Igazán kitalálhatnál jobb szöveget is! Ilyen silány biztatásra nem csoda, hogy nem hajlandó megenni ezt a rémséget! Jake felvonta hollófekete szemöldökét, barna szemeiben mosoly villant. - Megszólalt a tapasztalt nagybácsi - Lehet, hogy nincs gyerekem, de szorult belém némi józan ész! Minek gyötritek? Ha csak ránézek erre a kotyvalékra, sírni támad kedvem, pedig nem nekem kell megenni! Indigo abbahagyta a mosogatást, és hátrafordult. Szeme huncutul megcsillant, majd hirtelen mozdulattal felkapta lányát, és apja öléb1l átpakolta nagybátyja ölébe. - Akkor mutasd meg, hogy kell csinálni, Chase bácsi! Ha rá bírod venni, hogy megegye, egy héten át mindennap sütök neked almás pitét! Jake kihívó tekintettel átlökte a kislány tányérját az asztal túloldalára. Chase megszemlélte az étvágygerjeszt1nek csöppet sem nevezhet1 pépet, majd unokahúgát kezdte vizslatni. Túlságosan szerette az almás pitét ahhoz, hogy kihagyja ezt a remek lehet1séget. Egy vigyorral nyugtázta a kihívást, majd megragadta a mézes-bödönt, és vastag sugárban megöntözte vele Amelia Rose vacsoráját. A kislány barna szemében érdekl1dés csillant meg. - Ez csalás! - kiáltott fel Indigo, és elpirult. Nagyon csinos volt így. - Esküszöm, Chase Kelly, az ördög bújt beléd! Most tönkretetted a vacsoráját, és darálhatok neki újabb adag borjút. Chase jókora kanállal vett a masszából, és megkínálta vele Amelia Rose-t. A kislány a szájába vette, megforgatta, pislogott egyet, lenyelte, majd kitátotta a száját egy újabb adagért. Chase perzsel1 pillantást lövellt Indigo felé. - Csak azt ne mondd, hogy nem tudom megnyerni egy n1 szívét. Ha elég édes a csali, mind fennakad rajta! Indigo az égre emelte hatalmas kék szemét. - Velejéig romlott alak vagy, az egyszer biztos! Jake vihogott. - Mindegy, milyen a csali, lényeg, hogy ráharapjon! Ha nem eszik, olyan vékony marad, mint az anyja! - mondta, és amikor Indigo elment mellette, alaposan belecsípett felesége szarvasb1r nadrágba bújtatott, formás hátsójába. - Nem mintha panaszkodnék Kócos felesége gyilkos pillantást vetett rá, majd visszatért, hogy befejezze a mosogatást. Chase pedig tovább lapátolta a mézzel vegyített

pépet unokahúga szájába. - Nos, már nyújthatod is a tésztát, tökmag! Megnyertem a fogadást. Indigo a fejét rázta. - Csak az édesre fáj a foga, semmi másra! Úgyhogy gratulálok, amiért még adod is alá a lovat! Egyébként pedig nem vagyok tökmag! Tudod jól, mennyire utálom, ha így hívnak! Ráadásul Hunter mindent megjegyez, amit hall. - Mivel Hunter már odakinn játszik, úgy hívlak, ahogy akarlak felelte Chase, és Indigo méltatlankodó pillantására felnevetett. Erre azonban fájdalom nyilallt a bordájába, így inkább visszatért a péplapátoláshoz. Kisvártatva eszébe jutott, mit is akart kérdezni, és felpillantott. - Ha már arról beszélünk, kit minek szabad hívni mire gondoltál egészen pontosan, amikor azt mondtad, Fanny amolyan prost szerencsétlenféleség? Indigo ismét abbahagyta a mosogatást, és hátrafordult. - Nem Fanny, hanem Franny. És a lehet1 legvilágosabban magyaráztam el. Nem egészen az, csak olyasmi. Chase kérd1 tekintettel pillantott Jake-re, aki vállat vont, és szemét az égre emelte. Pillantása annyit jelentett: Indigo néha az 1 számára is rejtély. Chase egyetértett. A húga meglehet1sen különös teremtés volt. Persze egykor róla is ugyanezt mondták az emberek. De Chase meg is lep1dött volna, ha nem váltak volna mindketten egy kissé csodabogárrá, hiszen komancs apa és hithQ katolikus anya nevelte fel 1ket. Jake feltápászkodott az asztaltól. - Nos, akkor én megyek is, és felvágom a holnapi tQzifát. Velem tartasz, Chase? - Mindjárt jövök - felelte Chase, és tisztára törölte Amelia Rose tányérját. A kislány az utolsó falatot is befalta, és amikor nagybátyjára mosolygott, apró gödröcske jelent meg az arcán. Chase óvatos mozdulattal tette le a kislányt, nehogy megfájduljon a bordája. - Holnap este várom az almás pitémet, tökmag! - vetette oda húgának, miközben felemelkedett. Indigo felvonta finoman ívelt szemöldökét. - Ezt nem gondolod komolyan, Chase! Hiszen csaltál! Chase hunyorított. - Egy szóval sem mondtad, hogy nem használhatok mézesmadzagot! Chase követte Jake-et kifelé, és a farakásnak támaszkodva nézte, milyen fürgén jár sógora kezében a balta. Sajnálta, hogy nem segíthet. Bárcsak már rendben lenne a bordája! De ehhez még jó pár hétre szükség volt. Rosszul érezte magát, hogy semmi hasznát nem látják, ezért valami beszédtémát keresett. Mivel Indigo szavai bogarat ültettek a fülébe, úgy döntött, felveszi a konyhában félbehagyott beszélgetés fonalát. - Jake, nem aggaszt, hogy a gyerekeid egy szajhával paroláznak? Rossz hatással lehet rájuk az a lány. - Csodálkozom rajtad, Chase! Azt hittem, apád jól a fejedbe véste, hogy az embereket nem azzal a mércével kell mérni, amivel a világ méri õket. Chase beletúrt bakancsával a faforgácsba. Az utóbbi évek során épp ez vált a gyenge pontjává: az apai örökség. Amikor igyekezett Farkasöl1 tanításai szerint élni, mindig rútul megjárta. - Nem akarok ítélkezni felette, de - De épp ezt teszed. - Talán inkább óvatos vagyok. Még sosem találkoztam olyan szajhával, aki ne kapott volna a könnyQ pénz után. Farkasok földjén mindenki tudja, hogy jómódú családból származol, Jake. Indigónak pedig mindig is vajszíve volt, és az is lesz, amíg a világ világ. - De miért baj ez? - horkant fel Jake. - Pontosan ilyennek szeretem. - És akkor mit szólsz majd, amikor nem lesz mit az asztalra tenned,

mert a feleséged az összes pénzeteket a falu szajhájának adta? Azt ajánlom, Jake, jól vigyázz! Indigónak hatalmas szíve van, és vajon mi más vonzana egy Fanny-féle n1személyt a húgomhoz? Az biztos, hogy nem a sziporkázó egyénisége! Jake kuncogott. - Szerintem nagyon is különös az egyénisége, de hát mindannyiunkat mással lehet megfogni, nem igaz? És a n1személy neve Franny, nem pedig Fanny. Úgy látom, felcsigázott téged ez a téma! - Már hogyne csigázott volna fel! Az isten szerelmére, Jake, ennek a kis cukorfalat leányzónak tárva-nyitva az ajtaja, és úgy járkálnak rajta át a férfiak, akár a szél. Jake állkapcsa megfeszült, kezében megállt a balta. Majd alaposan megpakolta a tuskót, miel1tt újra lesújtott volna. - Halkabban, Chase! Hunter odalenn játszik. Chase hátrapillantott, és visszafogottabban folytatta. - Csak arról van szó, hogy úgy érzem: nem fogod föl, micsoda következményekkel járhat az efféle ismeretség. Indigo az utolsó pár mokaszinját is odaadná bárkinek, aki könnyeket csal ki a szeméb1l. Hidd el, ismerem jól! - Talán mert ebben is hasonlítotok, illetve inkább úgy fogalmaznék: régebben hasonlítottatok - Az ember változik, Jake. Jake megtorpant, és Chase-t méregette egy ideig. Azután megrázta a fejét. - De te nagyon megváltoztál! Lassan nem is tudom, te vagy-e az az ember, aki el1ttem áll - Persze hogy én vagyok. Nem történt más, mint hogy feln1ttem. A legtöbbünkkel megesik el1bb vagy utóbb. - Akkor én inkább maradok gyermek, legalábbis a szívemben. Ez a mondat Chase elevenébe vágott. Összefonta mellkasán a karját, és elmosolyodott, mint akit csöppet sem érdekel a dolog. Az igazság azonban az volt, hogy kezdett elege lenni a családjából. Mindenkinek épp vele van baja! - A munka kissé megkérgesítette a tenyeremet. De a szívemet nem. Ugyanaz vagyok, aki voltam! Jake felállított egy rönköt, és igyekezett kiegyensúlyozni a tuskón. - Nem a kérges tenyereddel van a bajom, Chase, hanem azzal, ahogyan a dolgokhoz mostanában hozzáállsz. És ha már könnyekr1l beszélünk: talán neked is gyQlik néha néhány csepp a szemedbe. Nincs kedved inkább err1l beszélgetni? Chase felnevetett, és széttárta karját. - Jesszusom, Jake, csak hallanád magad! Talán egyedül én gondolom azt, hogy jobb kerülni a szajhák társaságát? - Persze hogy nem. A legtöbb embernek ez a véleménye. Csak azon töröm a fejem, vajon min mehettél keresztül az elmúlt id1szakban, hogy ilyen keményen szólsz. Mintha a keserQség beszélne bel1led. Te is próbálkoztál ilyesmivel, ugye? Megpróbáltál megmenteni egy leányt, igaz? - Azóta, hogy megtapasztaltam, miféle népség, felhagytam a próbálkozással. - Egyszóval megégetted magad. - Mondhatni. - Nos, egyetlen esetb1l még nem kell messzemen1 következtetéseket levonni. Egy kukacos alma miatt nem kell az egész kosarat kiborítani! Indigo állítja, hogy Franny jólelkQ leány, és én hiszek neki. Hiszen te tudod a legjobban, hogy a húgod az emberek szívébe lát. - A ribancok nem jólelkQek, Jake! Ahhoz, hogy talpon maradjanak, úgy meg kell keményíteni a szívüket, akár a k1. - Franny kivétel. Indigo azt mesélte, munka közben gondolatban elmenekül: mindenféle képeket képzel maga elé, és így nem éli át, ami

történik vele. Reggel azután ugyanaz a szelíd Franny kel fel az ágyból, aki azel1tt volt, és a szívét érintetlenül hagyja mindaz, ami az éjszaka folyamán történt. - Ez biztos valami csel - horkant fel Chase. - Lehet, de másképp elképzelhetetlen, hogyan maradhat ilyen szelíd és visszafogott - vonta fel szemöldökét Chase sógora. - Hiszen találkoztál vele! Hogyan magyaráznád másként a viselkedését? - Úgy, hogy remek színészn1! Az istenért, Jake, az efféle n1cskék kiválóan meg tudják játszani magukat! Még hogy szelíd és visszafogott Figyelmeztetlek: légy résen! Ez a lány akar valamit! Csak még nem terítette ki az összes kártyáját. - Évek óta barátok Indigóval. Ezek szerint 1 a lassú víz, partot mos esete? - Micsoda szóvirágok, Jake! De meg fogod bánni, hogy nem hallgattál rám! - Az legyen az én bajom, Chase! Talán megharagszol, de muszáj, hogy ezt mondjam: bizony az csak énrám tartozik, hogy Indigo és a gyerekeim kivel találkoznak! Rád semmi esetre sem! - Jake, a húgomról van szó! Jogom van tehát, hogy beleszóljak! - Jól van, ezt nem tagadhatom meg t1led: valóban a bátyja vagy, és tudom, hogy szereted - felelte Jake, és miközben vállán egyensúlyozta a hátraengedett baltát, pillantása találkozott Chase-ével, hangja pedig ellágyult. - Túlságosan kedvellek. Ha most megtiltom, hogy beleszólj, arra akár a barátságunk is rámehet. De miel1tt bármit tennél, amit kés1bb megbánsz, kérlek, tégy meg nekem egy szívességet. Gondolkodj, miel1tt cselekszel! Ha másért nem, csupán azért, mert nemsokára úgyis elmész. Nem akarhatsz komolyan változtatni az életünkön, ha csupán évente egyszer-kétszer nézel be hozzánk, azt is csak néhány napra. A mi életünk itt ugyanúgy folyik tovább. Nem számíthatsz pálfordulásra! Franny fontos Indigónak, és ha tönkreteszed a barátságukat, a húgodnak meg fog szakadni a szíve. - De hát épp azt nem akarom, hogy bántsák! Pontosan err1l van szó - sóhajtott fel Chase, és megrázta a fejét. Beadta a derekát. - Igyekszem nem beleszólni, rendben? De semmit nem ígérhetek. Már a gondolattól is összeszorul az öklöm, hogy a húgom egy ribanccal jár össze. EgyszerQen alig bírok parancsolni magamnak, ha csak eszembe jut a dolog! - Azt látom - felelte csendesen Jake. Leszállt az este. Az indigókék égen gyémántfényQ csillagok ragyogtak. A kisváros északi végében Chase üldögélt szülei házának tornácán, és igyekezett a tejfelesszájú holdra irányítani figyelmét. De az minduntalan elkalandozott a kisváros egyetlen fogadója, a Lucky Nugget felé. Annak is a két felsõ szinti ablakára. Az egyik ablakban halvány fény égett, a másik sötét volt, akár az éjszaka. Chase találgatni kezdett: a sötét ablak minden bizonnyal May Belle szobája Azt beszélik, visszavonult, és az összegyûjtött pénzébõl él, meg kap némi járadékot Frannytõl is Az idõsebbik asszony most már bizonyára az igazak álmát aludta, míg Franny a szomszédos szobában, a kivilágított ablak mögött dolgozott. Franny Chase képtelen volt kiverni fejébõl azt a hatalmas, elkerekedõ szempárt. Egész délután és egész este másra sem bírt gondolni, csak a döbbenten rámered1 zöld szemekre. A szül1i házban már mindenki nyugovóra tért, Chase pedig a tornácon ült, a lány ablakát bámulta, és azon tQn1dött, vajon mivel foglalatoskodik épp. Mintha a válasz nem lett volna a napnál is világosabb Chase óvakodott attól, hogy életmódjával kérkedjék szülei és húga el1tt. Így csak õ tudta, hány rossz hírû házban fordult meg azóta, hogy hét esztendõvel ezelõtt beállt favágónak, vörösek, szõkék, barnák egyik jött a másik után, csak a képük volt ugyanúgy kipingálva. Az arcok egy id1 után összefolynak a férfiemlékezetben. Chase az ifjú, n1tlen

favágók durva, magányos tábori életét élte, melynek egyhangúságát csak a póker, az ital és a n1k bontották id1nként meg. Volt idõ, amikor Chase elképzelni sem tudta volna, hogy egy napon ennyire megváltozik majd, ahogyan a világot látja. De hát senki sem maradhat örökre ártatlan és jóhiszemQ kivéve talán az apja. Farkasöl1 mer1ben más volt, mint a legtöbb ember: szíve tiszta, lelke nemes maradt. De attól fogva, hogy Chase elhagyta a Farkasok földjét, lehetetlennek tQnt számára, hogy továbbra is kövesse apja értékrendjét. Az aranyszabály, amelyet követett, egyszerQ volt, akár a kétszerkett1: üss, miel1tt téged ütnének. Ha ugyanis talpon akart maradni a valóságos világban - vagyis abban a világban, amely a Farkasok földjét szegélyez1 hegyek mögött terült el nem volt más választása. Chase úgy érezte, sosem tudná elmagyarázni apjának a lelkében végbemen1 változást. S1t, az anyjának sem. Számukra a világ feketefehér volt, a szürke színt nem ismerték. Chase pontosan tudta, hogy a szülei csalódtak benne. Az ördögbe is! Ha kegyetlenül õszinte akart lenni magához, csalódottságot érzett õ is. Megmagyarázhatatlan szomorúság kerítette hatalmába. Ostobaság! Az embernek fel kell n1nie, és meg kell találnia saját útját! Nyilván a hosszú itthon töltött id1 teszi Az utóbbi években mindig csak futólag látogatott haza, most azonban már napok óta itthon ténfereg. Biztosan túl sok ideje marad a gondolkodásra elvész a múlt emlékei közt, az a baj! Kisfiú korában mindennek pontosan meg volt határozva a helye és a módja, és meg volt róla gy1z1dve, hogy apja mindenre tudja a választ. Chase csak nézte, nézte a Lucky Nugget kivilágított ablakát, és gondolatai elkalandoztak. Képzelete a messzi múltba röpítette, és egy éjszaka képe ragadta meg. Azé az éjszakáé, amikor el1ször járt bordélyházban Jacksonville-ben tíz perc öt dollár. A n1re nem nagyon emlékezett. Csak a neve maradt meg emlékezetében: Clare-nek hívták, kövér volt és büdös. Nem is csoda: öt cimborájával mentek el a bordélyba, õ pedig negyedik volt a sorban. Chase sosem felejtette el, milyen lázas állapotban várt a sorára abban a mocskos elõszobában. Akkoriban - talán tizenhat esztendõs lehetett a lábai közt hordta az agyát, és csak egyetlen cél vezérelte az életben: a lyukvadászat. Társai egymás után jöttek ki a szobából: vigyorogtak, kurjongattak, és mézesköcsögnek nevezték a kövér szajha bájait. Ezek után Chase szentül meg volt gy1z1dve róla, hogy élete leggyönyörQbb élménye vár rá odabenn. Amikor végre a vágytól felajzva bejutott az ígéret földjére, törékeny önérzetét csupán az mentette meg, hogy bár lelkesedése villámgyorsan lelohadt, legalább a férfiassága nem hagyta cserben. És mintha Farkasok földjét titkos drótok kötötték volna össze a világgal: az apáknak gyorsan tudomásukra jutott, mit mQveltek fiaik Jacksonville-ben. Mindegyik kölyök - Chase-t is beleértve - alapos fejmosást kapott otthon. Csakhogy Farkasöl1 a többi fiú apjával ellentétben nem a betegségekr1l prédikált fiának. Még csak nem is arról, hogy mi lesz, ha kitudódik a dolog. Chase apja egyetlen mondattal kommentálta az éjszaka eseményeit, és ezt a mondatot Chase sosem felejtette el: - Az a férfi, aki a szerencsétlent kihasználja, utána meg pénzt vet oda neki, hogy enyhítsen saját lelkiismeretén, egy napon a csizma talpát látja maga fölött, és akkor nem talál majd vigaszt a pénzben. Chase, mint annyi más alkalommal, most is közel egy éven át próbálta kisilabizálni apja rejtélyes üzenetét. Fogalma sem volt, mi köze lehet apja szavainak ahhoz, hogy megkettyintett egy dagadt ribancot. Szerencsétlen? Szerény számításai szerint Clare ládikája több pénzt rejtett, mint amennyit a hívek a kosárba dobnak vasárnap adakozáskor. Majd egy felejthetetlen éjszakán mindent megértett. Apját kísérte el

Jacksonville-be, a bányásztalálkozóra. A gyQlés után a férfiak mind visszatértek Farkasok földjére, és a fogadóba mentek mulatni. Chase megbotránkozott: családi állapottól függetlenül boldog-boldogtalan felment a szomorú tekintetQ May Belle-hez, akinek ragyogó mosolyát mintha ecsettel festették volna arcára. Ráadásul a legtöbben azok közül, akik éltek az asszony szolgáltatásaival, vasárnaponként rendszeresen ott ültek a templomban. Ehhez képest az utcán még csak nem is biccentettek volna a szerencsétlen asszonynak. A napnál világosabbá vált Chase számára, hogy fittyet hánynak May Belle érzelmeire, ha egyáltalán érz1 lénynek tekintették a nõt. Mivel a prostituált már nem volt fiatal, és bájai kezdtek megkopni, sokan még a szokásos tízdolláros tarifát sem voltak hajlandók kifizetni neki. Amikor az idõsödõ prostituált Chase-hez és apjához ért, Farkasölõ négy tízdolláros aranyat nyomott a kezébe, amelybõl Chase számításai szerint nyolc látogatás telt volna ki. Egy végeláthatatlan, borzalmas percen át Chase azt gondolta, hogy apja - akit mindig is tökéletesnek hitt - meg akarja csalni a feleségét, és felmegy a szajhával. De Farkasölõ megszólalt, és valami olyasmit mondott, amit Chase sosem felejtett el. - Az asszonyom azt üzeni, nyitva áll az ajtaja el1tted. Bármikor is vezessen utad a házunk felé, falai közt mindig barátokra lelsz. Most, kilenc esztend1vel kés1bb Chase a Lucky Nugget fels1 szintjének ablakait kémlelte, és rájött, hogy ördögi körr1l van szó. May Belle bérelhet1 bájainak napjai leáldoztak, és most egy angyalarcú ifjú hölgy vette át a helyét. Az, akinek olyan tágra nyílt zöld szemei vannak. A legtöbb asszony ugyanilyen sorsra jutna, ha a Jóisten meg nem segítené 1ket. Ti, férfiak, nem sok lehet1séget hagytok nekünk. Chase fejét a tornácoszlopnak döntötte, és lehunyta szemét. Eszébe jutott a szajha, aki néhány évvel azel1tt oly rút csalódást okozott neki. Ugyanaz a keserQség töltötte el a szívét, mint akkor. De itt, Farkasok földjén minden utcasarok mögül gyermekkora hangjai suttogtak a fülébe, és egész másképp élte meg a történteket. Egyáltalán nem érezte jogosnak a megvetést, amit érzett. Szívét bQntudat töltötte el. És mégis: képtelennek érezte magát arra, hogy megváltozzon. Nem vághatta csak úgy sutba az elmúlt hét esztend1t, és a tapasztalatokat sem törölhette ki, amelyekre szert tett. A zöld szemQ Franny megágyazott. Az ágyban pedig - a keservit! még álom is jött a szemére. Árnyak Franny érezte, hogy ágya körül suhognak az árnyak. Mozognak, suttognak, megérintik. De a valóságban nem léteztek. Néha a suttogásból mintha kérdés szólt volna felé. Ha a kérdés beleillett az álomba, amit épp szövögetett, válaszolt is. Máskülönben nem foglalkozott velük. Elvégre senki sem azért fizette, hogy beszéljen. Lehunyta szemét, és elveszett a napsütésben. A szekéren ült, és a templom felé tartottak. A reggeli szell1 vadvirágok illatát hozta felé, anyja pedig himnuszokat énekelt. Franny magához húzta kisöccse, Jason fejét, szorosan megölelte, és a kisfiú homályos, semmibe mered1 tekintetét a virágzó százszorszépek felé irányította. Jason tónustalan szája bárgyú mosolyra húzódott. Franny elkérte anyja zsebkend1jét, és letörölte a fiú alsó ajkáról lecsorgó nyálat. - Mondd, hogy szeretsz! Hallani akarom! Frannyt elöntötte a boldogság: Jason megszólalt! Jason beszél! - Ó, igen, szeretlek! Megsimogatta Jason fejét, és eltQn1dött. Vajon tudja-e a fiú, mennyire szereti? És hogy mennyire sajnálja, amit vele tett! Anyja szenvedése egészen más volt: azon legalább tudott segíteni. Tudott könnyíteni a terhein, és gondoskodhatott róla. Jason napja azonban leáldozott, miel1tt egyáltalán felkelhetett volna, és most már örökre be volt zárva saját kis világába. Onnan pedig nem volt menekvés. És mindez az 1 hibája!

- Szeretlek! Teljes szívembõl, igazán szeretlek! Az árny elvonult, és Franny hallotta, hogy pénz csörren. Arcát az ágy zseníliaszövetéhez nyomta, és ismét elmosolyodott. Már a templomban voltak. A ministránsok épp a padsorok közt haladva szedték össze a kosarakat, hogy az összegyQlt pénzt azután kivigyék az oltárhoz Elias lelkésznek. Franny áthajolt Alaina húgán, és anyja kezébe nyomott egy pénzérmét. Majd megfogta anyja karját, és úgy irányította, hogy az asszony megtalálja vele a kosarat. Bár mint minden más pénz a családban, ez is Franny keresete volt, az illend1ség úgy diktálta, hogy anyja dobja a kosárba az adományt. Elvégre özvegyasszony lévén 1 volt a családf1. Újabb árny tornyosult Franny fölé. Egy hang szólalt meg messzir1l. - Jó móka lesz, aranyom! - Igen, jó móka - felelte álomittas mosollyal. Otthon volt, a társalgóban. Ellen születésnapját ünnepelték, és Franny hatalmas meglepetést készített húga számára: egy pár vadonatúj magas sarkú cip1t rendelt neki. Az ajándékot a lósz1r pamlag mögé rejtette. Ez lesz a húga els1 igazi nagylányos cip1je! Miel1tt kinyitná az ajándékot, természetesen játszani fognak, és tortát esznek. Anya már majdnem végzett a fagyi készítéssel. Miután Franny odaállította, egyedül is boldogult: csak húzkodni kellett a fagylaltgép karját. Szemlátomást élvezte a dolgot, talán mert hasznosnak érezhette magát. Túl sokszor kellett a partvonalról élveznie a családi eseményeket, félrevonulva, tehetetlenül. Fejét ilyenkor félrebiccentette, hogy jobban halljon, és hatalmas szürke szemeit kerekre nyitotta. Franny tudta, hogy feneketlen kín lehet így élni, teljes sötétségbe burkolózva. De félre a szomorú gondolatokkal! Elvégre ünnepelni gyQltek össze, méghozzá Ellen tizennegyedik születésnapját! Franny alig tudta elhinni, hogy kishúga ilyen gyorsan feln1tt. Milyen gyönyörQ nap! Igazán remekül fognak szórakozni mind a kilencen! Jason imádta a fagylaltot. - Beszélj, drágám! Hadd halljam, milyen jó neked! Franny felemelte szoknyáját, és megpördült Frankie karjában. Táncolni tanította öccsét, de sajnos ennek a lábfeje látta kárát. A fiú tizenhét esztend1s volt, de máris egy fejjel magasabb, mint 1. Hatalmas lábai voltak, amelyeket alig bírt ráncba szedni: hiába próbálta utánozni a tánclépéseket, lábai összevissza taposták a padlót. De azért gyorsan tanult, és Franny borzasztóan büszke volt rá. Annyira hasonlított apára! - Ó, tökéletes! - kiáltotta. - Mintha csak repülnék! Frankie elpirult, és azt felelte, hogy maga a mennyország 1t a karjaiban tartani! Franny kuncogni kezdett. Mit össze nem hord itt az öccse! Az árny végre eltûnt, és Franny hallotta a pénz csörgését a kredencen. Megvárta, míg becsukódik az ajtó, közben pedig szorosan csukva tartotta a szemét, nehogy meglássa a férfi arcát a lépcs1fordulóból beszQr1d1 fénynyalábban. Ha nem így tesz, szembesülnie kell a valósággal. Márpedig 1 mindenáron el akarta kerülni ezt az egyet. Az idelátogató férfiak szemlátomást csöppet sem bánták, hogy szolgáltatásait nem a szokványos módon nyújtja. Hiszen valójában egyikük sem vágyott többre, mint bérelhet1 örömökre. Farkasok földje túlságosan kis város volt ahhoz, hogy Frannynek versenytársa akadjon, így eltQrték furcsaságait. Az est leszálltától hajnali egy óráig dolgozott, szigorúan sötétben, és legföljebb harminc perc állt a kuncsaftok rendelkezésére. Kivételt senkivel sem tett, különleges kéréseknek sosem tett eleget. A legtöbb férfi visszajáró vendég volt, és faggatózás nélkül elfogadták a feltételeit. A rendelkezésre álló id1nek rendszerint jó, ha a harmadát kihasználták, és meg lehetett bízni bennük - a pénzt mindig a sublóton hagyták. Ha valamelyikük épp pénzzavarban volt, a következ1 látogatás során kiegyenlíthette tartozását. Ha pedig asszonytársaságra vágyó idegen érkezett a városba, Gus, a fogadós elmagyarázta a

szabályokat, és a pénzt maga vette át odalenn. Ilyen azonban meglehet1sen ritkán fordult el1. Ez a jól bejáratott rutin megkímélte Frannyt attól, hogy üzleti ügyekkel kelljen foglalatoskodnia. Hogy még inkább eltávolítsa magát a valóságtól, Franny sokszor a Shallows-patakot képzelte maga elé. Hosszas gyakorlást tudhatott maga mögött, így könnyedén belemerült az álomképbe. Napfény vette körül, Indigo és az asszony gyermekei. Ahogyan kiélesedett a kép, Franny elmosolyodott. A vízbe gázolt, és Hunterrel egyszerre vetették magukat egy szalamandra után. Egyszer csak megdermedt a kép. Úgy érezte, valaki figyeli. Franny felpillantott a fákkal övezett patakpartra. Egy sötét hajú férfi ült odafönn, izmos vállát egy tölgyfának döntve, er1s karjai felhúzott térdén pihentek. A szell1 megborzolta haját, rakoncátlan tincsei összekuszálódtak magas homlokán. Vakító kék szeme szinte átdöfte Frannyt. Leveg1 után kapkodott, és moccanni sem bírt. A férfi szinte meztelenre vetk1ztette a tekintetével. És Franny egyszerre szépnek érezte magát. Közben rájött, ki lehet az idegen: bizonyára Indigo bátyja, Chase. A férfi tekintetében tükröz1d1 csodálat Frannyt arra a következtetésre juttatta, hogy lépésel1nyben van, a férfi ugyanis a jelek szerint nem ismerte fel 1t. Persze munka közben vastag festék borítja arcát, haját pedig alaposan kibodorítja. Egy 1rült pillanat erejéig Franny arra gondolt, bárcsak sosem ismerné fel Chase. Hihetetlenül jóképQ volt: sötét b1re csillogott a napfényben, lustán elnyúló teste maga volt a megtestesült er1, amely bár féken van tartva, bármikor kirobbanhat. Csibészes mosolya mögül el1villantak egyenes, fehér fogai, és szemében ellenállhatatlanul vonzó pajkosság csillant meg. Sok férfival volt már dolga, de sosem érezte azt, amit ebben a pillanatban. Mintha egész életében arra várt volna, hogy ezt a férfit megpillantsa. De amint Franny észrevette, miféle érzés lobbant fel szívében, azonnal el is hessegette azt. Bármennyire jóképQ is Chase Wolf, nem való õhozzá. Nem is értette, miként fordulhatott meg efféle ostobaság a fejében! Mintha épp egy férfira lenne szüksége az életben! No nem, igazán nem! Fáradt sóhajjal engedte el a képet, és er1nek erejével kinyitotta szemét. Az árnyakat kereste, de már eltQntek. Egyedül volt a szobában, és belsõ órája azt súgta, vége a mQszaknak. A földszintrõl nevetés és zongoraszó hallatszott fel. Megkötötte köntösén a selyemövet, és kiszállt az ágyból. Az ajtóhoz lépett, kinyitotta, és megfordította a kint függõ táblát. Foglalt - mutatta immáron a jelzés. Becsukta az ajtót, ráfordította a kulcsot, majd átvágott a szobán, és a mosdófülkébe lépett. Az volt a szokása, hogy el1bb eltüntette testér1l korábbi tevékenységének minden nyomát, és csak utána gyújtott lámpást. Így az egész sokkal kevésbé tQnt valóságosnak. Amikor ismét megvilágította a szobát a lámpás fénye, összecsukta a paravánt, amely varróasztalát takarta. Leült a székére, és szájszögletében már mosoly játszadozott. Felemelte a ruhát, amelyet Alainának varrt épp. Most lesz a tizenhatodik születésnapja. A ruha rózsaszín lesz - húga kedvenc színe. Franny kihúzott egy gombostQt a tQpárnából, és folytatta a munkát. Épp a fodrot er1sítette a ruha szegélyéhez. Néhány pillanat múlva a lentr1l jöv1 zajok a távolba vesztek, Franny tudatában pedig csak ismer1s környezete élt tovább. Ez az 1 világa! Tekintete az üveglap alatt présel1d1 virágokra siklott: Indigo számára készítette ajándékba. A hintaszék melletti kisasztalon bibliája hevert nyitva: szalag jelölte, hol hagyta abba az olvasást. Az új varrógép mellett bohócarccal díszített párna hevert. Ezt Jasonnek varrta ajándékba. Franny megkereste lábával a varrógép pedálját. Vége volt a napi robotnak, így most zavartalanul dolgozhatott tovább húga új iskolai

ruháján. Ez az 1 világa! Ez a valóság! - er1sítette meg magában ismét. Más pedig nem számított. Az éjszaka történtekr1l homályos emlékképei voltak csupán, de ezeket most bezárta elméje sötét, titkos rekeszébe. Ott pedig a homályos emlékeken kívül csupán rémálmai rejt1ztek. Harmadik fejezet Napfény hasított be az eresz alá, és pettyes mintát rajzolt a deszkajárda pallóira. Franny arcába húzta napkalapját, és lehajtott fejjel végigsietett az üzletsor el1tt. A reggeli szellõben juhar, fahéj és élesztõ* ínycsiklandó zamata szállt felé a pékség felõl. A borbélytól bay rum, borotvahab, bergamott és fürd1só illategyvelege áramlott ki. Amikor a szabó elé ért, a kirakatban új ruhát pillantott meg. Lelassította lépteit, hogy megcsodálja a tavaszi nõi pelerint. Átlyuggatott, durva fekete gyapjúból készült, és fekete selyemhímzés szegélyezte. Pont ilyet szeretett volna varrni anyjának. Elég elegáns ahhoz, hogy templomba mehessen benne, de nem túl ünnepélyes ahhoz, hogy a városba menet felvegye. A magas körgallért finom fekete csipke szegélyezte, és a pelerin egyik vállára ugyanilyen anyagból készült velencei kalapot tûztek. De bármennyire is vágyott rá, hogy elid1zzék, és alaposabban megszemlélje a ruha szabását, nem mert maradni. Talán majd a következ1 hétvégén, amikor hazalátogat Grants Passba, elmegy az ottani szabóhoz. Hátha nekik is van raktáron hasonló tavaszi pelerinjük. Továbbsietett. A vegyesbolt szélesre tárt ajtajából hangok hallatszottak ki: Sam és Elmira Jones üzletébe megérkeztek a félmázsás krumpliszsákok. Hiába volt hát kora reggel, a helybeli asszonyok már kinn voltak, hogy a napi bevásárlással együtt burgonyára is szert tehessenek. Nyilván abban a reményben jöttek ilyen korán, hogy a legjobbat válasszák ki a szállítmányból. Frannyn önkéntelenül is er1t vett az irigység. Miért is társaloghatnak mások ilyen könnyedén a szomszédaikkal! Milyen jó lenne, ha neki sem kellene állandóan attól rettegnie; hogy felismerik ha fenn hordhatná a fejét, és mosolyogva üdvözölhetné a járókel1ket! Ne gondolj rá! Franny körbepillantott, hogy tiszta-e a leveg1, majd lelépett az utcára. A poros f1utcán átszaladva halk füttyentést hallott, majd egy férfihang szólt utána. Még csak fel sem pillantott. A férfi csupán azért ismerte fel, mert mindenki tudta, hogy Franny, a szajha rejt1zködve oson végig a városon, fején napkalap, amely eltakarja arcát. * Karibi eredetû haj- és arcszesz.  szerk. Ha levenné kalapját, megfordulna, és szembenézne a férfival, igen kevés hasonlóságot találna a jóember azzal a bodorított frizurás, kicicomázott n1vel, akit a Lucky Nuggetb1l ismer. És a férfi nyilván azt gondolja, az a n1 Franny. Persze az a Franny valójában nem is létezett. Amikor közelebb ért Indigo házához, Franny lelassította lépteit. A város déli végében nem volt más ház az iskolaépületen kívül, az iskola pedig nyár lévén zárva volt. Most már kicsi volt rá az esély, hogy váratlanul összetalálkozzék valakivel. Indigóval ma arra készültek, hogy karamellás cukrot készítenek. Franny pontosan tudta, micsoda 1rültség karamellás cukrot f1zni ilyen h1ségben, de alig várta, hogy belevágjanak. Hunter bizonyára remekül fog majd szórakozni, amikor bevajazzák a kezüket, és nekilátnak a cukormassza kihúzásának. Franny elmosolyodott. Eszébe jutott, hogy amikor legutóbb karamellás cukrot f1ztek, Frankie öccse kezéb1l kicsúszott a cukormassza, és a fiúcska a hátsóján landolt. Franny mély lélegzetet vett, leráncigálta fejér1l a kalapot, és arcát a

nap felé emelte. Itt már nyoma sem volt annak, amit orra a városban szimatolt: a leveg1t átjárta a feny1 és a tölgy illata. A természet csodálatos illatai közül e kettõ volt számára a leginkább csábító. Napnyugtakor kell majd visszaosonnia a Lucky Nuggetbe, hogy magára öltse másik arcát. Addig azonban ez volt számára a valóság: Indigo, a gyerekek és a napsütéses délel1tt. Franny pedig megelégedett mindezzel. Persze tudta, nincs is más választása. Indigónak egész életében hálás lesz azért, hogy barátkozik vele. Franny úgy érezte, ha nem lenne számára ez a kapcsolat, valószínQleg elveszítené az eszét. A családját havonta egyszer tudta meglátogatni a hétvégére - ennyire futotta. A két látogatás közt álló huszonnyolc nap úgy terült el el1tte, akár az örökkévalóság. Képtelen lett volna elviselni, ha sosem szabadulhat ki a fogadó csiricsáré tapétával díszített falai közül. Mindig is álmatlanságtól szenvedett, és csak néhány órát tudott naponta alvással eltölteni. A maradék id1t kézimunkával és varrogatással ütötte el. Indigo aprócska házának nyitott ablakán át hangok szQr1dtek ki. Felismerte Jake Rand bársonyos tenorját. A férfi minden bizonnyal ma kés1bb megy dolgozni. Franny el akarta kerülni a vele való találkozást, így visszabújt a ház mögé, és megvárta, míg a férfi elballag a bánya felé. Magas fenyõ árnyéka vetült rá, hátát a ház repedezett gerendáinak nyomta. A földön liliomok nyíltak szerteszét, cip1je alatt zizegtek a lehullott, elszáradt szirmok. Szemét lehunyta, és beszívta a virágok bódító illatát. Közben hallgatta a Rand család tagjainak kacagását. Amelia Rose visongott a leghangosabban - Franny elképzelte, ahogyan apja a leveg1be dobálja, és búcsúcsókot nyom az arcára. Majd Hunter er1teljes kacagása csattant fel. Egyszer, valamikor réges-régen Frannynek is volt apja. És az apja 1t is nagyon szerette. Még mindig emlékezett rá, milyen csodálatos érzés volt, amikor apja megölelte. Francie-nek hívta az 1 kis Francie lánykájának. Frank Graham lassan tíz esztendeje halott, de Franny számára olyan drága az apja emléke, hogy még mindig a keblén dédelgeti. - Hallgatózunk, hallgatózunk? Mély, incselked1 hang szólalt meg a háta mögött. Franny ijedtében felugrott. Indigo bátyja, Chase Wolf lépdelt felé határozott léptekkel. A férfi alakját hol a reggeli napsütés ragyogta be, hol pedig a feny1k árnyéka borult rá. Kezében kék bögrét tartott, tömzsi ujját a bögre fülébe akasztotta, kérges öklét a bögre aljának nyomta. A bögréb1l g1z szállt felfelé - nyilván frissen pörkölt kávé volt benne. Ahhoz képest, hogy eltört a bordája, Chase Wolf fürgén és magabiztosan mozgott. Hosszú lábaival pillanatok alatt elnyelte a kett1jük közti távolságot. Léptei ritmusára széles vállai felfelemelkedtek, csíp1je laza ringással követte lábait. MahagóniszínQ hajának kósza tincsei barna homlokába hullottak. Rézb1rének sötétségét meghökkentõ kékséggel törte meg átható tekintete, de még így is könnyû volt elképzelni, amint a texasi prérin vágtat lóháton, karjában legfrissebb zsákmánya - talán épp egy fehér leány. Farmert és gallér nélküli fehér inget viselt. Az utóbbi házi készítésQ darab volt, egyszerQ mintázat díszítette. Ujjait feltQrte izmos felkarján, elöl pedig legombolva hagyta, így kivillant napbarnított mellkasa, valamint a bordáját borító kötés vásznának foszlányai. Az ing a sok mosástól megpuhult, és úgy ölelte körül izmos fels1testét, akár egy simogató kéz. Keskeny csíp1jénél futólag találkozott nadrágjával, lazán, buggyosan beletQrve. Franny tekintete a férfi lábbelijére tévedt: súlyos, vastag talpú, szeges bakancs volt, amilyet a legtöbb favágó viselt. A férfi mégis kísérteties nesztelenséggel lépdelt benne, azzal a minden pillanatban nyilvánvaló, veleszületett kecsességgel és vadsággal, amelyet komancs 1seit1l örökölt.

Mivel Chase Wolf már látta Franny arcát el1z1 nap, nem volt értelme visszatenni fejére a kalapot. A férfi úgy méregette, mint aki le akarja rajzolni, és Frannynek hirtelen rossz el1érzete támadt. Kerülte a férfi tekintetét, és bár fogalma sem volt, miért, megijedt t1le. Nevetséges. Hiszen kije neki Chase Wolf? Senkije. Csupán Indigo bátyja, aki balesete után itthon lábadozik. Nem is marad annyi ideig Farkasok földjén, hogy fenyegetést jelenthessen számára. És ha igen, miért akarna rosszat neki? Franny er1t vett magán, és felnézett a férfira. De azonnal megbánta: a férfi nem beszélt, szavakra ugyanis semmi szüksége nem volt. Tekintetével fogva tartotta a lányt, és nem eresztette el. Frannynek az a nyugtalanító érzése támadt, hogy a férfi sokkal többet ki tud olvasni a tekintetébõl, mint amennyit 1 láttatni szándékozik. El1z1 nap a pataknál nem tûnt föl neki a férfi átható tekintete. Most azonban szinte biztos volt benne, hogy Chase Wolf ugyanolyan intuícióval képes mások érzéseit észlelni, mint húga. Indigo ugyanis rejtélyes képességgel volt megáldva: lehámozta az emberr1l a maszkot, és a lelke legmélyébe látott. Frannyt ez egy csöppet sem zavarta, hiszen jó barátn1k voltak, és megbízott a lányban. Chase Wolffal azonban nem egészen ugyanez volt a helyzet. A férfi szemében incselked1 mosoly csillant meg. Másképp nézett rá, mint elõzõ nap. Valahogy keményebben és érzékibben. Az arcára volt írva, hogy megtudta, kicsoda Franny valójában. A lány legszívesebben futásnak eredt volna. A férfi tekintete azonban odaszögezte a ház oldalához. Mint aki pontosan tudja, hogy kelepcébe csalta a lányt, lassan elmosolyodott. Szája széle enyhén felfelé kunkorodott, Frannynek pedig kalapálni kezdett a szíve. - Gyönyörû reggelünk van, igaz? A férfi hangja mély volt és bársonyos. Nem volt ijeszt1, sem pedig kellemetlen. Ennek ellenére Franny idegszálai a hang minden egyes hullámára remegni kezdtek. A férfi közelebb lépett hozzá, Franny pedig úgy érezte, eltörpül hatalmas alakja mellett. Chase Wolf vagy két méter magas volt. Ezt a különleges testmagasságot nyilván apjától örökölte, akinek a város legtöbb férfija a válláig sem ért. A magassága mellé társult meglehet1sen látványos izomzata - csak azok a férfiak tesznek szert efféle izomzatra, akik nap mint nap a négy elemmel küzdenek. Frannyt körbefonta a férfi testének illata. A délel1tti kánikula csak jobban feler1sítette a férfiból áradó illatokat: tisztán ki lehetett venni a borotvahab bergamott- és a szappanillatát, illetve a bay rum és a glicerin keverékéét, amely a házi sampon két legfontosabb összetev1je. Más férfin ez az egyveleg piperk1cségnek hatott volna, s1t, kifejezetten közönségesnek. Chase Wolf azonban még férfiasabb lett t1le. Franny a világért sem akarta elárulni, hogy megijedt a fölé tornyosuló alaktól, ezért a ház falához simult. Mintha a férfi megérezte volna zavarát, és szórakoztatónak találta volna azt, szemügyre vette a lányt, és közben mosolya elmélyült. Az a tekintet olyan átható volt, kéksége oly hihetetlenül sötét szemeit sQrQ, selymes pilla szegélyezte, ugyanolyan színQ, mint a férfi haja. Amikor Franny a szemébe nézett, fejében elakadtak a gondolatok, és semmi értelmes válasz nem jutott az eszébe. - Maga tényleg egy talány - mormogta a férfi. - Én pedig sosem tudtam ellenállni semminek, ami talányos. Franny nyelni próbált, de a torka mintha felmondta volna a szolgálatot. Nem is volt baj, hiszen a szája teljesen kiszáradt, így egyébként sem tudott volna megszólalni. - M-mennem kell. - Csak lassan a testtel! A férfi még mindig pajkos tekintettel nézett rá, de volt benne némi pökhendiség is. Harciasság. A lány sarkon fordult, Chase azonban

utánakapott. A férfi inas ujjai a füléhez értek. Franny összerezzent. A férfi visszahúzta a kezét. Hirtelen egy arany pénzérme csillant meg benne. Gyakorlott mozdulattal végiggörgette tenyerén, feldobta a leveg1be, majd hüvelyk- és mutatóujja közé csippentve elkapta. Chase megvillantotta Franny el1tt a pénzt, és selymes hangon megszólalt. - Tíz dollár. Képzelje csak, a levegõbõl varázsoltam elõ - mondta, és tekintetét lustán a lány blúzára emelte. - És persze akad ott még több is Fehér fogai megvillantak beszéd közben, szemei kihívóan néztek. Nyíltan ajánlatot tett. - Hány tízdollárost kellene a csinos kis fülecskéje mögül el1varázsolnom, hogy rávegyem: töltse velem a délel1ttöt? Franny annyira megalázónak érezte a helyzetet, hogy azt kívánta, bárcsak elnyelné a föld. - A délelõttöt? - A délelõttöt - ismételte a férfi, miközben sanda pillantást vetett a feny1ágakon át a tiszta égre. - Gyönyörû napunk van. Tökéletesen alkalmas arra, hogy egy nagyon csinos és rendkívül szolgálatkész ifjú hölgy társaságában töltsem el az id1t valami elhagyatott helyen a patak mellett. Franny értetlenül pislogott. Elbizonytalanodott, mit is felelhetne? Elõ-elõfordult, hogy a férfiak az utcán leszólították, de mindig sikerült valahogyan kikerülni 1ket. Chase Wolf azonban olyan közel állt hozzá, hogy úgy érezte magát, mintha egy szelet hús lenne két karéj kenyér közé lapítva - háta mögött a ház fala, el1tte a férfi mellkasa. - Én öö - nyögte Franny, kétségbeesett igyekezettel keresve a szavakat. - A fogadón kívül nem fogadok urakat - Én aztán nem vagyok úr! - vágta rá a férfi, és a lány orra el1tt megpengette a pénzérmét. - Mennyiért jönne el, Franny? Tizenöt dollár hogy hangzik? Ha úgy látom, érti a dolgát, hozzádobok még egy ötöst, és kerek húsz dollár lesz a bére. Ha nem csal a szimatom, ez nagyjából duplája annak, amennyit keresni szokott. - Nem, én Chase széles csuklója gyors mozdulatával kiürítette a bögre tartalmát a fQre. Egyik karját a házfalnak támasztotta, majd közel hajolt, és Franny alsó ajkát megsimította a pénzérmével. A pajkos csillogás eltQnt szemébõl, és helyette metszõ éllel tekintett rá. - Miféle játékot ûz velem, mondja? - Tessék? A férfi felnevetett, gúnyosan és zihálva. - Ó, micsoda tehetség! A tükör el1tt gyakorolja ezt a nézést, vagy természetesen jön? Frannynek halvány fogalma sem volt, mir1l beszél a férfi. - Miféle nézést? Nem egészen értem, mire akar kilyukadni, Mr. Wolf. - Akkor próbálok világosabban beszélni. Miért is akarna egy magafajta n1személy a húgommal barátkozni? A húgom jószívû, kedves ifjú lány maga bizonyára fel akarja használni valamire! Csak azt ne próbálja elhitetni velem, hogy a kölykei pesztonkálásában talál akkora élvezetet! Magafajta n1személy? Ennél durvább szavakkal is illették már életében, mégis fájt a kifejezés. - Indigo a barátom. Szeretek vele lenni, ennyi az egész. - Ostobaság! - vágott vissza a férfi. - Higgye el: ismerem a fajtáját! Mindig motoszkál valami a fejükben, mindig van valami hátsó szándékuk! Nos, ki vele, mi az? Pénz? Részvétet akar ébreszteni benne, hogy azután alaposan megkopassza? - Nem - tiltakozott er1tlenül Franny. - Sosem vetemednék olyasmire, hogy

Chase azonban letapasztotta száját a pénzérmével. - Hallgasson ide! Figyeljen jól! Lehet, hogy egyeseket meg tud téveszteni néhanapján, mint Indigot és Jake-et. De vannak, akik túljárnak az eszén. Jelen esetben én. Tartsa távol magát a húgomtól és a gyerekeit1l! Semmi szüksége arra, hogy egy feslett kis ribanc kihasználja, és fenekestül felforgassa az életét! Franny egy pillanatra er1re kapott a felháborodástól. Kiszabadította ajkait, és visszavágott. - Úgy vélem, Mr. Wolf, túllépte a határait! Amennyiben Indigo kéri, hogy tartsam távol magam t1le, örömmel teszek eleget a kérésének. De ne higgye, hogy hajlandó vagyok úgy táncolni, ahogy maga fütyül! - Valóban nem? Nos, akkor hadd emlékeztessem néhány apróságra, aranyom! A szajhák nem kifejezetten köztiszteletnek örvend1 személyek. Elegend1 egy-két ember fülébe elültetnem a bogarat, és a város nagyhangú úriasszonyai máris fenni kezdik a késüket a kiscsirkére remélem, elég világosan beszéltem. Franny magától is el tudta képzelni, mi történne, ha a férfi rosszat szólna a háta mögött. Állítottak már pellengérre magafajta n1ket errefelé. - Ártottam valaha magának, hogy így - Nem - vágta rá a férfi. - Semmi bajom magával, aranyom. Csak a magamét védem. A családtagjaim ugyanis, az apámat is beleértve, túlságosan naivak ahhoz, hogy a magafajtákkal birokra kelhessenek. Rám azonban már nem igaz ugyanez. Kímélje meg magát a kellemetlenségektõl, és tartsa távol magát a húgomtól, és akkor a jöv1ben is remekül ki fogunk jönni egymással. Ahelyett, hogy állta volna Chase tekintetét, Franny az orra alá dugott pénzérmét bámulta. Most döbbent rá, hogy a férfi ajánlata gúnyolódás volt csupán. Így próbálta t1rbe csalni, hogy azután annál nagyobbat csattanjon a pofon. Franny nem akart bajt, f1leg nem egy efféle férfitól. Hiába volt a férfi Indigo bátyja, a tekintete rosszat sejtetett. Volt benne valami vészjósló. Frannynek az az érzése támadt, ha ez az ember valakire megorrol, ott k1 kövön nem marad. 0 pedig nem engedhette meg magának, hogy botrányh1ssé váljon. Grants Pass csupán negyven kilométernyire volt Farkasok földjét1l. Ez éppen elegend1 távolság ahhoz, hogy biztos lehessen benne: egy férfi sem ruccan át ide azért, hogy felkeresse a bordélyt. De ahhoz épp elég közel volt, hogy lábra keljen a pletyka. - Értjük egymást? - kérdezte halkan a férfi. - Igen - suttogta Franny. Képtelen volt több szót kinyögni. Bár a nyár reménytelenül kilátástalannak ígérkezett Indigo barátsága nélkül, Franny úgy látta jónak, ha inkább távol tartja magát t1le. Legalábbis addig, amíg Chase vissza nem megy a favágók közé. - Gondoltam, hogy okos lány maga. A férfi felegyenesedett, Franny pedig egy kis leveg1höz jutott. Lehunyta szemét, és hirtelen elfogta a hányinger. Magában azon imádkozott, hogy csak nehogy a férfi bakancsára ömöljön ki a gyomra tartalma. Micsoda szégyen lenne! Amikor egy kissé jobban érezte magát, felnyitotta szempilláit. A férfi még mindig 1t méregette, de bizonytalanság homályosította el a tekintetét. Ebben a pillanatban Franny arra gondolt, talán Chase Wolf acélpáncélzata alatt együttérz1 szív dobog. És ez a szív már bánta, hogy ilyen kegyetlenül beszélt hozzá. Franny úgy érezte, megfojtja a férfi közelsége és illata, így gyorsan ellépett a faltól, majd Chase háta mögé került. Elvégre a férfi elmondta mondandóját. Nyilván figyelte, amikor reggel kilépett a fogadóból, és egészen idáig követte. Ezért a véletlen találkozás. Valójában Chase lesben állt, hogy lecsaphasson rá. Legnagyobb döbbenetére és rémületére azonban alig ért karnyújtásnyi távolságba a férfitól, az megragadta a karját, és

visszarántotta. Ujjainak szorítása szinte átégette ruhaujjának szövetét. Libabõrös lett, és alig bírt úrrá lenni reszketésén. Kérd1 tekintettel nézett vissza a férfira. Felkészült rá, hogy Chase hegyesre élezett nyelvével újabb sebet üt majd rajta. Ehelyett azonban a férfi a kezébe csúsztatta az aranyat, a lány ujjait pedig ráhajtotta a pénzre. Abban a pillanatban, hogy a férfi engedett marka szorításán, Franny is ugyanígy tett, a pénzérme pedig a fQbe hullt. Nem hagyhatta, hogy a férfi ilyen könnyen enyhítsen a lelkiismeretén. A lány a szemébe nézett, és remélte, hogy a férfi kiolvassa a tekintetéb1l a megvetést. Hiszen milyen könnyQ egy férfinak lenéznie a szajhákat! Ha Chase-nek ahhoz támadna kedve, hogy Farkasok földjén munkát keressen, elég lenne kitennie a lábát az utcára. Még miel1tt delelõre járna a nap, legalább fél tucat ajánlat hullana az ölébe. Ráadásul mind tisztességes fizetség ellenében. Vajon mit gondolt Chase, vajon 1 nem szívesen vágna fát, ha valaki hajlandó lenne felfogadni? Vajon komolyan azt gondolta, jókedvéb1l választotta ezt a munkát? Isten bocsásson meg neki ha tudná, milyen élete van, bizonyára nem lenne ilyen önelégült! Abban a pillanatban, hogy Chase elengedte Franny karját, a lány megragadta a szoknyáját, és nekivágott a harmatos fQnek. Lassú, kimért léptekkel. Nem akart a férfi megelégedésére szolgálni azzal, hogy elmenekül. Chase Franny egyre távolodó alakja után bámult. A torka összeszorult, de fogalma sem volt, mi az ördög bújt belé. Az a tekintet úgy érezte, örökre beleégett az emlékezetébe. Nemcsak megvetés volt benne, hanem olyasfajta megbántottság, ami még a könnyeket is elapasztja. A leányt szemlélve önkéntelenül eszébe jutottak azok a szajhák, akikkel korábban hozta össze a sors. De hiába hasonlítgatta 1ket Frannyhez, semmiféle hasonlóságot nem talált. Ez a nemtudommilyen Franny - mert a vezetéknevét nem árulta el - úgy viselkedett, mint egy igazi hölgy. Úgy beszélt, ahogyan illett, úgy járt, ahogyan illett. Valami megcsillant a fQben. Chase odanézett, és megpillantotta a lábánál hever1 pénzérmét. Ott hevert, ahová a lány ledobta. Megvetette tehát a pénzét. Chase lábfejével taszított egyet az érmén, irtózott t1le, hogy felvegye. Felõle azután heverhet ott ítéletnapig! Akár be is nõheti a moha. - Mit mondtál neki? Indigo vádló hangja korbácsként sújtott le Chase-re. Egy szempillantás alatt visszatért a jelenbe. Húgára bámult, és közben azon járt a feje, vajon lehajoljon-e a pénzért. Nem kívánta a húga orrára kötni, mi történt az imént. - Csak olyasmit, amit feltétlenül szükséges volt. Indigo kék szemei megsebzetten és kérlelhetetlenül néztek vissza rá. A lány csíp1re tett kézzel felé indult. - Ezt meg hogy érted? Mi az, amit szerinted feltétlenül szükséges tudnia? Chase-t már jó ideje nem vonták kérd1re a cselekedetei miatt. Elfogta a düh. Talán meg1rült, hogy bQntudatot érez? Azt akarja felróni neki a húga, hogy a védelmére kelt? Nagyot nyelt, hogy megnedvesítse a torkát. - Ki hallott még olyat, hogy egy jóravaló ifjú leány meg egy szajha összejárjanak? Mit összejárjanak, kebelbarátok legyenek! Neked vajból van a szíved, aranyom. De mi lesz a jó híreddel? Persze, mondhatod, hogy nem érdekel, de gondolj a gyermekeidre! Az iskolában összesúgnak majd a pajtásaik a hátuk mögött, hogy miféle társasága van az anyjuknak! Indigo szemei tágra nyíltak, és sötét színQ arca hirtelen holtsápadtra vált. Lepillantott a lábánál hever1 pénzérmére, és feljajdult. - Ó, Chase, mit mQveltél?

- Mondom: csakis azt, amit feltétlenül szükséges volt - felelte Chase gyengéden. - Tudom, hogy a szíveden viseled a sorsát, Indigo. De nem veheted a válladra a világ összes terhét. Franny maga választotta azt az utat, amelyen jár. Nem kell elkísérned rajta. Van saját családod, tör1dj inkább azzal! Indigo szemét elfutották a könnyek, ajkai remegni kezdtek. - Indigo - kezdte újra Chase. - Ne! - vágott közbe Indigo reszketve. - Kérlek, ne szólj egy szót se! Azt hiszem, épp elég az, amit eddig elmondtál! Chase alig hitt a fülének. Persze számított rá, hogy a húga nem fog örülni annak, ami történt. De efféle kirohanásra azért nem számított. Csak azt tette, amit bármelyik aggódó báty tett volna a helyében. Vajon Indigo nem látta, mi folyik körülötte? - Tudom, hogy most dühös vagy rám - felelte szelíden. - De id1vel megérted majd, hogy csak a javadat akarom. - És mi a helyzet Frannyvel? Az 1 javát ki akarja? Chase, én vagyok az egyetlen barátja! Chase gúnyosan felhorkant. - Mióta vannak a szajháknak barátaik? Jesszusom, Indigo, el sem hiszem, hogy ennyire naiv vagy! - Naiv? Talán inkább együttérz1. És ha már ott tartunk, hogy ki mit hisz én meg azt nem tudom elhinni, hogy ennyire megkeményedett a szíved! - Indigo - próbálkozott újra Chase. - Te csak ne szajkózd a nevem! Azonnal indulj a Lucky Nuggetbe, és kérj bocsánatot Frannyt1l. Komolyan gondolom, Chase Kelly! Ha nem teszed meg, ez a lány soha többé nem fog meglátogatni! - Helyes! - Helyes? Chase, így is, úgy is bocsánatot kell kérned t1le, úgyhogy kérlek, ne nehezítsd meg a dolgot. - Bocsánatot kérni? - fortyant fel Chase. - No és pontosan miért is? Indigo kerülte bátyja pillantását. - Talán jobb, ha elkerülöd a házunk táját. Mondjuk addig, amíg magadtól rá nem jössz. - Tessék? Indigo ismét vádlón nézett rá. - Jól hallottad! Ha a világ összes rútságától meg akarom kímélni a gyermekeimet, talán az lesz a legjobb, ha veled kezdem a sort. - Komolyan beszélsz? - Halálosan komolyan. Chase látta, hogy húga valóban nem tréfál. Bordáiról megfeledkezve el1rehajolt, hogy felvegye bögréjét, és alig bírt kiegyenesedni. Indigo odahajolt, hogy karjánál fogva felsegítse, de Chase elrántotta a karját. - Hozzám ne érj! Még le talál kopni rólam az a sok szenny meg mocsok! - Ó, Chase! - szólalt meg Indigo reszket1 hangon. - Alig ismerek rád! Hová tûnt a bátyám? - A pokolba! Onnan tér vissza látogatóba néhanapján - vágott vissza Chase. - Itt élsz ezen az eldugott kis helyen, és azt hiszed, mindent tudsz. Az igazság az, Indigo, hogy semmit sem tudsz a Franny-féle nõcskékrõl. Egyikõtök sem. Csak segíteni akartam. De ha ez érte a hála, akkor minek is ártsam bele magam? Az okos ember a más kárán tanul, te viszont tanulj a magad kárán, ha akarsz, ahogyan én is tettem! Csak ne gyere hozzám sírva, amikor a drágalátos kis barátn1d kimutatja majd a foga fehérjét! Azzal Chase sarkon fordult, és elvágtatott. Egész testében reszketett a dühtõl. A fenébe is Indigóval! Persze, szilárdan eltökélte, hogy sosem ítél meg senkit a bátyjával bezzeg kivételt tesz! Negyedik fejezet

A sötétben tücskök ciripeltek és szúnyogok dongtak körös-körül. Chase meghúzta a fogadóban vásárolt whiskey-s üveget, megtörölte száját, és hátát a feny1fa törzsének nyomta. A kobaltszínQ égboltot faágak rácsozták. Chase az égre szegezte tekintetét. Egyik karjával átölelte felhúzott térdeit, a whiskey-s üveget pedig fogantyújánál fogva a mutatóujjára akasztotta. A másik kezével megtapogatta ingzsebét. Mintha maradt volna még benne egy félig elszívott cigaretta, nemrég sodorta magának Farmere szegélyén meggyújtott egy gyufát, és a fellobbanó fényben hunyorogva mélyet szívott a dohányból. Miközben kifújta a füstöt, megrázta fejét, és halkan, gúnyosan felnevetett. Ahogyan nagybátyja, Fürge mondaná: ej, de kínos! Feln1tt fejjel a szülei el1l bujkálni a hátsó udvaron! Az anyja egész este olyan ábrázattal járt-kelt, mint aki citromba harapott. Az apja pedig hallgatott, akár a sír. Chase-nek egyre kellemetlenebb volt egy fedél alatt lenni velük. Elvégre nem tett mást, mint hogy ajánlatot tett egy prostituáltnak. Ha ez halálos bQnnek min1sül, akkor biggyesszék csak nyugodtan hozzá a már így is végeláthatatlanul hosszú bQnlajstromához. Az isten szerelmére, ez a lány abból él, hogy a testét árulja! Nem valami finom úrilányt sértett meg! Valahányszor eszébe jutott a dolog, egyre dühösebb lett. Bár a rokonai egy szót sem szóltak az ügyr1l, pontosan tudta, hogy Indigo elmesélte nekik, mi történt Franny és 1közte. A jelek szerint az egész család arra várt, hogy kezében a kalapjával a fogadóba menjen, és bocsánatért esedezzen a lány lábai el1tt. Vagyis egy szajha lábai el1tt! Méghozzá csupán azért, mert pénzt ajánlott fel neki cserébe egy kérésért. Hiszen ez a n1személy minden egyes éjszaka ugyanezt csinálja - pénzt fogad el a szolgáltatásaiért. A keservit, hiszen csak azt tette, amit a józan esze diktált! Jake vagy az apja is ugyanezt tette volna a helyében! Az igazat megvallva, Chase egy fikarcnyi lelkifurdalást sem érzett. Ismét jókorát húzott a whiskey-s üvegb1l, és azon kezdett töprengeni, vajon meddig kell még idehaza id1znie. Nos, bármeddig is, már most is túl soknak tQnt az itthon töltött id1. Amint meggyógyul a bordája, azonnal szedi a sátorfáját. És ha a családja azt hiszi, beteszi még egyszer ide a lábát, hát nagyon tévednek. Bottal üthetik a nyomát. - Jó a whiskey? Chase összerezzent apja hangjára. Lám-lám, ennyire berúgott, hogy még az apja hangjától is megijed! Mivel Chase az indián-fehér háborúskodás idején született, és éppen ezért fegyvert adtak a kezébe, amint két lábra állt, nagyjából fél kilométernyi távolságból észlelte mások közeledtét. Apját keresve körülkémlelt a sötétben. Nem mintha Farkasöl1 hatalmas alakját nehéz lett volna kivenni. Eldobta cigarettáját, és bár nem igazán számított rá, hogy apja elfogadja a kínálást, feléje nyújtotta az üveget. - Megteszi! Kérsz egy kortyot? Farkasölõ egy fiatalember könnyedségével nyúlt az üvegért, és letelepedett a földre a fia mellé. Lábait keresztbe tette, és törökülésben helyezkedett el. Bár félhomály volt, Chase látta, hogy apja szigorú arcán most még a szokásosnál is zordabb kifejezés ül. Tudta, neki is éppen ilyen szigorúak a vonásai. Ezt az arckifejezést azonban kifejezetten azokra az alkalmakra tartogatta az apja, amikor meg kívánta leckéztetni a fiát. Most következik tehát a prédikáció. Másra sem vágyott a mai estén! A kánikula miatt apján nem volt ing. A holdfényben vállain és meztelen mellkasán úgy csillant meg a fény, akár a kisuvickolt bronzedényen. Hosszú fekete haja selyemfüggönyként hullott arcába, és

minden mozdulatánál fellibbent egy kissé. Bár már több mint húsz esztendeje élt a fehérek közt, megjelenésében volt valami vad, valami könyörtelen. A veszély szele lengte körül, és minden férfi sápadtnak, haloványnak tQnt mellette. Ízig-vérig indián volt, amióta megszületett, és az is marad, amíg a világ világ. Nem mintha az apja komancs származása zavarta volna Chase-t. De azt igenis igazságtalannak tartotta, hogy a szülei elvárják t1le: éljen 1 is az apja értékrendje szerint. Mindezt pedig miért? Mert történetesen az apja fia, és 1 is úgy néz ki, mint egy indián. A favágók közt azonban mire ment mindezzel? Semmire. Ott az ember a túlélésre játszott, és ehhez sutba kellett dobnia mindazt, amit az 1seit1l tanult. Chase-nek a fejébe szállt az ital, és azon kapta magát, hogy hangosan kimondja, amit gondol. Méghozzá az el1tt, hogy egyáltalán tudatosult volna benne, mir1l is beszél valójában. - Könnyen ítélkeztek felettem, Apa! Amióta csak hazajöttem, mást sem hallok, mint hogy mennyire megváltoztam. Persze nem az el1nyömre! De akadt-e egyetlen perc is, amelyet arra szántatok volna, hogy elgondolkodjatok, vajon mit1l is változtam meg annyira?! Farkasölõ megforgatta szájában a whiskey-t, majd lenyelte a szeszt, és erõs fehér fogai közt füttyentett egyet. Közben visszaadta Chase-nek az üveget. - No, ez aztán éget, mint a tQz! - felelte a férfi, majd megköszörülte a torkát, és összerázkódott. - De hogy válaszoljak a kérdésedre, igen, gondolkodtam rajta. - Nos, nem úgy tûnik, annyi szent! Tudod mit? Elegem van az állandó istenverte kritikátokból! Mintha ti olyan tökéletesek lennétek! - Talán csak próbálunk megérteni, Chase. - Persze! - nevetett fel gúnyosan Chase. - Ha tényleg ezen igyekeznétek, akkor próbálnátok inkább beszélgetni velem ahelyett, hogy megbélyegeznétek! - Épp ezért jöttem: hogy beszélgessünk. Chase erre nem tudott mit mondani. Apja minden bizonnyal igazat beszélt, bár egy kissé kés1n pattant ki fejéb1l az ötlet. - Lehet, hogy Jake-nek igaza van. Lehet, hogy azt sem tudjátok, ki vagyok valójában. Elismerem, megváltoztam. De ti egy szalmaszálat sem tesztek keresztbe, hogy megtudjátok, vajon miért! - fakadt ki Chase, és újra meghúzta az üveget. - Hogyan is ne változtam volna meg? Tudod, az életem az utóbbi hét évben nem volt habos torta. A lehetõ legrosszabb körülmények közt éltem, hajnalhasadtától napnyugtáig húztam az igát, és minden egyes pennyt félretettem, hogy földet vegyek magamnak. Amikor megérkezett az es1zés, napokon át b1rig ázva dolgoztam, és éjszaka nedves párnára tértem nyugovóra. Farkasölõ szótlanul a sötétbe meredt. A csend felbátorította Chase-t, hogy folytassa. - Indigo azt mondja, megkeményedett a szívem. Persze te meg anya egyszer sem fogalmaztatok meg nyíltan kritikát ellenem de a szemetekben mégiscsak látom, hogy nem tetszik nektek, amivé lettem. Ne tagadd, hogy így van! - Nem tagadom. Hazugság lenne azt állítanom, hogy nem helytelenítjük azt, ahogyan gondolkodsz. És vannak olyan cselekedeteid is, amelyekkel nem értünk egyet. De ez nem azt jelenti, Chase, hogy nem szeretünk. Számos olyan dolgot teszel, ami még mindig csodálattal tölt el minket. Bár apja burkoltan fogalmazott, Chase-t szíven találta a metsz1 élQ kritika. Azonnal enyhített is rajta egy újabb korty whiskey-vel. - Értsd meg, nem jó dolgomban keményedett meg a szívem! - Nem? Akkor magyarázd meg, miért. - Ha netán elfelejtetted volna, komancs vérb1l vagyok. - Igen. Az én vérem folyik az ereidben. - Már meg ne haragudj, de a fehérek éppen ezért nem is vesznek

emberszámba. Chase érezte, ahogy szavai nyomán hatalmas fal emelkedik kett1jük közé. Már bánta, hogy ilyesmi csúszott ki a száján, és legszívesebben visszaszívta volna szavait. - Ne haragudj, apa, nem úgy értettem - De, azt hiszem, pontosan úgy értetted - felelte halkan Farkasöl1. És megszakad a szívem, hogy így érzel. Chase marka összeszorult az üveg nyaka körül. - Nem én érzek így, és ezzel te is tisztában vagy! Ez nem érzés, hanem tény, akárhogy is! Ha kimegyek a hegyek mögé, a kinti világba, az embereknek csak rám kell nézniük, és máris azt gondolják: nicsak, rézbõrû volt feléjük a postás! És úgy bánnak velem, mint a leprással. Sosem fognak ugyanúgy kezelni, mint egy fehér embert. Kivéve, ha hatalomhoz jutok. És a pénz hatalom. - Értem. - Nem, nem érted, és épp ez a baj! Sosem fogod megérteni! Anya meg te idevarázsoltatok magatok köré egy álomvilágot, egy biztonságos helyet, ahol többé-kevésbé el tudtok rejt1zni. Sosem szembesültetek azzal, amivel nekem kellett, legalábbis nem olyan mértékben. Lehet, hogy nekem odakinn, a nagyvilágban megkeményedett a szívem, de muszáj volt megkeményítenem, hogy túléljem a nehézségeket! Farkasöl1 felsóhajtott. - Chase, ha anyád hallana, azt mondaná, a krokodilok könnye hullik. - Krokodilkönnyeket hullatok - javította ki apját Chase. Ekkor döbbent csak rá, mit is mondott az apja. - Jesszusom! Muszáj ezt hallgatnom? - Nem, nyugodtan bezárhatod a füled. - Azt hiszed, hogy sajnáltatom magam, igaz? - kérdezte Chase, és egy pillanatra elhallgatott. Vajon tényleg lehetséges, hogy sajnáltatni akarja magát? - Nos, ha valakinek, hát nekem igazán lenne okom rá! - Akkor meséld el, miféle okod van rá! Chase örömmel tett eleget apja kérésének. - Amikor elõször dolgoztam a favágókkal, igyekeztem a te tiszta elveid szerint élni. Úgy bántam másokkal, ahogyan én is akartam, hogy velem bánjanak. - Tényleg? Büszke vagyok rád, fiam! - Nos, akkor végy búcsút a büszkeségt1l! Ugyanis a társaim nagy ívben tettek rá, hogy hogyan bánok velük. Minden lehet1séget megragadtak, hogy leveg1nek nézzenek, amikor pedig nem néztek leveg1nek, ott tettek keresztbe nekem, ahol csak tudtak. Rendszeresen agyba-f1be vertek. Farkasöl1 megrázta a fejét. - Ó, te szerencsétlen, csenevész legényke A leplezetlen gúny hatására Chase gondolatban visszalépdelt néhány mondatnyit a beszélgetésben. Lehet, hogy tényleg krokodilkönnyeket hullat. Pontosabban szólva whiskey-könnyeket Persze az apja képes volt erre úgy rámutatni, hogy még csak meg sem haragudhatott rá. Összehúzta szemét, és hunyorítva az apjára sandított. - Hallani akarod a történetet vagy sem? - Elkelne egy törülköz1, hogy felitassam a könnyeim. De attól még szívesen hallgatom. Chase összeráncolta a szemöldökét. - Hol is tartottam? - Ott, hogy rendszeresen agyba-f1be vertek. - Igen, ez így volt. Legalábbis addig, amíg vissza nem ütöttem. Amíg olyan aljas disznó módjára nem kezdtem viselkedni, mint ahogyan 1k is viselkedtek velem - felelte Chase, és félig kiürített üvegét tréfásan apjára emelte. - Most pedig íme, itt állok el1tted, a fiad, aki annyira megváltozott, hogy alig bírod elviselni. - Szeretlek, Chase. Minden egyes lélegzetvételemmel.

- Rendben. De nem tetszik, ahogyan gondolkodom, beszélek és viselkedem - vetette ellen Chase, és a nyomaték kedvéért újra meghúzta az üveget. - Érdekes. Mindannyian büszkén hangoztatjátok, hogy nem szabad megítélni azt a kis szajhát. No és engem? Engem meg szabad ítélni? - Franny áldozat. - Ezek szerint én nem vagyok az? - Csak ha magad teszed azzá saját magadat. Apja megfordult, és a szemébe nézett. - Azt mondtad, hogy a táborban kegyetlenül bántak veled a társaid. De csak addig, amíg vissza nem ütöttél. Megtanítottalak harcolni, ha emlékszel még rá. Tudom, hogy amikor végül visszaütöttél, nem alaptalanul tetted, hanem bosszúval volt tele a szíved. Indián módjára cselekedtél. Chase-nek be kellett ismernie, hogy ebben valóban apjára ütött: ha harcra került a sor, mindig gy1zelemre tört, és általában le is terítette ellenfelét. Még akkor is, ha a végén egy jottányi ereje sem maradt. Farkasölõ szótárában nem szerepelt az a kifejezés, hogy megadja magát , és a gyermekeinek sem tanította meg ezt a szót. - A Franny-féle teremtéseknek nincsen fegyverük, amivel harcolhatnának - folytatta apja rekedt hangon. - S1t, még ha lenne is fegyverük, a karjuk nem elég er1s, hogy elhordozza azt. Szívtelen férfiak áldozatául esnek, és be kell adniuk a derekukat, ha életben akarnak maradni. Nincs más választásuk. És mégis 1k maradnak szégyenben miatta. És ebb1l az ördögi körb1l nincs kiút. Áldozatok, Chase, mindannyian áldozatok. - Ezzel nem értek egyet. Ha igaz lenne, amit mondasz, elfogadnák a segítséget. De tapasztalatból tudom, hogy nem fogadják el. Lehetetlen olyasvalakin segíteni, aki saját maga nem akar segíteni magán. Ismét csend telepedett közéjük. Kellemetlen, fájdalmas csend. Chase úgy érezte, apjának keserQ falatot kell lenyelnie. Hiszen oly önzetlenül tárta fel szívét mindenkinek, hogy mennyire bízik benne: fia is követi majd az õ elveit. Most pedig úgy tQnt, végérvényesen szétválnak útjaik. Mintha a gondolataiban olvasott volna az apja. - Tudom, hogy az út, amelyen haladsz, az álmaid felé visz, Chase szólalt meg. - Igen. - Csak nehogy tévútra térj és eltévedj! A szelíd figyelmeztetés hallatán Chase-nek elszorult a szíve. - Megérnek ennyit az álmaid? Mindaz, amit feláldozol értük biztosan megéri? - Erdõbirtokos akarok lenni amióta az eszemet tudom, erd1t akartam birtokolni. Kisfiú korom óta ez volt az álmom. De hiszen te pontosan tudod. - Csakhogy akkor más vágyak irányították a szíved. Mid marad az út végén, Chase? Tele lesz a zsebed, és nagy lesz a hatalmad, a szíved viszont üres lesz, akár a buborék. - Gúnyolódj csak, akkor is a hatalom az egyetlen eszköz, amely segít felemelkednem! Sikerült szert tennem egy jókora darab földre, és már csak kevés hiányzik hozzá, hogy újabb földet vegyek. Egy napon gazdagabb leszek, mint bárki, akit valaha ismertél. Olyan gazdag, hogy senki, de senki nem nézhet le többé! - Ó, persze! És akkor a hatalom is a te kezedben lesz - felelte Farkasöl1, és tenyerével felfelé kinyújtotta a kezét. A benne futó vonalakat bámulta. - Csak azt vésd az eszedbe, hogy a pénz nem minden! Nézd meg, mi mindent adott fel Jake, hogy Indigo mellett lehessen, és hogy itt nevelhessék fel a gyermekeiket! - Azt kéred t1lem, hogy adjam fel az álmaimat, és álljak be bányásznak itt, Farkasok földjén? De hiszen a bánya kimerül1ben van. - Még mindig tisztes megélhetést biztosít a család számára.

- Alig bírjátok a két családot eltartani bel1le! És ha kimerül? Akkor mi lesz? Ásunk egy másik tárnát, és közben imádkozunk, hogy találjunk valamit? Ti itt azt sem tudjátok, a következ1 ebédet mib1l kaparjátok össze. Lehet, hogy te tudsz így élni, de én többet akarok az élett1l! - Többet? Nem hiszem, hogy létezik az életben több, mint amit mi birtoklunk - felelte Farkasöl1, és a düledez1 faházra mutatott a háta mögött, majd széttárta karját, és körbemutatott a ház körül elterül1 kicsiny birtokon. - Mi másra vágyhat az ember, Chase? Itt szeretet és béke honol. Azt pedig nem pénzért árulják. - Az isten szerelmére, én nem vagyok vájár! Te odavagy a bányáért, Indigo nemkülönben. De te is tudod, hogy nekem sosem volt ínyemre a bányászélet, és most sincs - felelte Chase, és lábfejével a bakancsát vakarta, bár nem látott bel1le semmit a sötétben. - Mindig is tudtad. - Nem arra kérlek, hogy legyél bányász. Csak arra, hogy hozd ki magadból a lehet1 legjobbat! Aggódom az álmaid miatt, Chase. De nem azért, mert nem helyeslem 1ket, hanem azért, mert a feléjük vezet1 úton lassan más ember vált bel1led. Chase Wolf vagy, a fiam, és most megtagadod ezt az örökséget. - A te fiadnak tökéletesnek kell lennie? - Már azzal is nagyon meg lennék elégedve, ha egy egész kicsit tökéletesebb lennél. - Egész kicsit? Csak nem vagyok olyan megátalkodott szívQ! Chase homályos tekintetével a patak túloldalán elterül1 sötét erd1t kémlelte. Megpróbálta számba venni bQneit, de saját számításai szerint nem talált túl sokat. - Olykor-olykor káromkodom. Nos, gyerünk, l1j le miatta! Farkasölõ dühösen pillantott rá. - Más valami? Ha jól sejtem, azt gondolod, túl sokat iszom. Az istenért, bocsássatok meg érte! Mindig elfelejtem, hogy hazajöttem, és egy csapat puritán közt élek! - Tényleg? - Mi tényleg? Hogy tényleg puritánok közt élek-e? - Nem. Tényleg sokat iszol? - Az istenért, dehogy! - felelte Chase, és a dugót az üveg szájába helyezte. Megpróbálta beütni az üvegbe a dugót, de csak másodszorra sikerült eltalálnia. Farkasöl1 fintorogva csóválta a fejét. Chase felhorkant. - Jól van, no. Ma este egy kissé többet ittam a kelleténél. - Nos, igen, én is úgy vélem. - De nem szokásom. - Helyes. Hosszú csend következett, majd Chase megadta magát. - Nos, ha a teljes igazságot akarod hallani, azt hiszem, egy kicsit kevesebb whiskey-vel is beérhetném. - Én mindig az igazat akarom hallani, Chase. Ha hazudozunk egymásnak, minek beszélgessünk? Chase belátta, hogy apjának igaza van. De néha sokkal egyszerQbb volt hazudni. - Mit tehetnénk mást szombat esténként a táborban, az erd1 kell1s közepén? Iszunk és kártyázunk. A legtöbb favágó alkoholista. Nem vagyok rosszabb, mint a többiek. - De jobb sem. - A fenébe! Neked mindig muszáj gy1znöd! Mi a búbánatért kellene jobbnak lennem, mint a többiek, megmondanád? Miért nem tudsz megelégedni azzal, hogy olyan jó vagyok, amennyire mások? - Mert ebben a világban a legtöbb ember nem jó. És ha csak az 1 mércéjüket ütöd meg, nem mondhatnám, hogy sokra vitted. - Nekem jó így, ahogy van. - Nem, nem jó. Éppen ezért iszol. Chase keserQen felnevetett, majd ismét tósztra emelte az üvegét. - Nos, bezárult a kör, ismét arról beszélünk, hogy iszom. Jól van,

beszéljünk err1l. Általában szombatonként veszek egy üveg whiskey-t, de máskor sosem. Van, amikor az egészet felhajtom, de van, amikor marad belõle a hét többi napjára is. Hol elfogy, hol nem. Ezt nevezed káros szenvedélynek? - Nem az aggaszt, ami a szádon bemegy. - Akkor hát mi? - Az, ami kijön rajta. A szavak. - Az, hogy káromkodom? - Nem érdekel, hogy káromkodsz-e, vagy sem. De a düh, amivel beszélsz, az igen. Néha megszakad a szívem, amikor hallom, miket mondasz. És minden alkalommal, amikor a szemedbe nézek, meghal a lelkem. - Néha az én lelkem is meghal, amikor a te szemedbe nézek csúszott ki Chase száján. Ismét megbántva érezte magát, méghozzá nem kevéssé. - Egész nap húzom az igát, hogy legyen bel1lem valaki mit gondolsz, milyen érzés ezek után látni a csalódást a szemedben? Mindenben hibát keresel, amit csinálok! Ha már megmoccantom a kisujjam, az se jó neked! - Tényleg ilyen sz1rszálhasogató volnék? - Igen, ilyen sz1rszálhasogató vagy. Farkasölõ arcán halvány mosoly jelent meg. - Azt hiszem, saját magad tükörképét pillantottad meg a szememben. - Csak ezt ne kezdd! Mindig ugyanazt csinálod: kifordítod minden szavam! - És miért tenném? - Azt hiszem, így próbálsz rávenni, hogy magam keressem meg a kérdéseimre a választ. - És ez rossz? - Ha nincsenek válaszok, akkor eléggé. Farkasölõ Chase vállára tette a kezét. Chase érezte apja súlyos, meleg tenyerét, és kis híján könny szökött a szemébe. Késztetést érzett, hogy arcát apja mellkasának nyomja, és sírjon, akár egy kisfiú. A legszörnyQbb az volt, hogy fogalma sem volt, miért. Csak annyit tudott, hogy teljességgel elveszettnek érzi magát. És soha életében nem volt ilyen magányos. - Néha fogalmam sincs, mi ez az egész - súgta szaggatottan. Nem igazán hitt benne, hogy apja meg fogja érteni, mir1l beszél, hiszen 1 maga sem tudta pontosan. - Odakinn fabatkát sem ér, amit tanítottál nekem. Farkasölõ gyöngéden megpaskolta fia vállát. - Valóban nem - helyeselt. - Sehol a világon nem számít értéknek az, amire tanítottalak. Csakis a szívedben. - Csak egy szent tudna megfelelni a követelményeidnek! Én pedig nem vagyok szent, távolról sem vagyok az! - Csak egy térképet vázoltam fel a számodra, Chase. Igyekeztem világosan kijelölni rajta az utat, de mint minden térkép esetében, itt is számos út vezet a célhoz. Neked kell eldöntened, melyiket választod! Chase mély lélegzetet vett. - Nos, igen már választottam. De azt hiszem, fenemód elszúrtam. Nem igaz? - Úgy érzed? - Te érzed úgy, és a keservit, pontosan tisztában vagy vele! Ha nem így lenne, minek ültél volna le velem beszélni? - Nem számít, hogy én mit gondolok. Neked mi a véleményed? - Az, hogy fenemód elszúrtam. - Akkor lehet, hogy ideje más útirányt venned. - És adjak fel mindent, amir1l eddig álmodtam? - Nem az álmaidat kell feladnod, csupán az utat, amelyen eddig jártál. Válassz más utat, ami ugyanoda vezet. - Hm

Chase egy pillanatra elhallgatott. EltQn1dött. - Tudod, a legfurcsább az, hogy miel1tt hazajöttem volna, teljes mértékben elégedett voltam magammal. Most pedig, hogy itthon vagyok, minden a feje tetejére állt. Még abban sem vagyok biztos, hogy én magam szeretem-e magamat, nemhogy a ti szeretetetekben! Ha a kíméletlen igazságot akarod hallani, néha az az érzésem, hogy gyQlöllek mindannyiótokat! Erre a vallomásra Farkasöl1 elmosolyodott, és kissé megrázta a fiát. - Nem gyQlölsz minket, fiam. Amikor ránk nézel, a saját tükörképed néz veled szembe, és szíved szerint megtagadnád ezt a képet. Csupán errõl van szó. Chase egyáltalán nem értette, mi van ebben olyan szórakoztató. - Furcsa, de sokszor megesik ez az emberrel, ha visszatér a szül1földjére. Nem tud másokra figyelni, mert állandóan magát vizsgálja. Meglehet1sen feldúlja az embert, amikor ráébred: rengeteget utazott, mégsem jutott sehová. Chase nemigen értette, mire is akar kilyukadni az apja, ezért elengedte a füle mellett a tanítást, és ott folytatta, ahol abbahagyta. - Úgy érzem, két szék közt a pad alá estem! Volt a régi életem, és van ez az új életem. De egyikben sem érzem magam otthon igazán suttogta. - Mintha mindkét irányban húznának a szívem egyik fele arra vágyik, hogy bárcsak olyan egyszerQen tudnám szemlélni a világ dolgait, mint te. De a szívem másik része tudja, hogy ez már lehetetlen. - Az élet olyan, mint egy vasdarab, amit a kezedbe veszel, hogy megmunkáld. Mindenki a maga szerencséjének kovácsa. - Könnyû azt mondani - Gondolod, hogy nekem mindenem, amim van, az égb1l pottyant alá? - kérdezte Farkasöl1, és megrázta a fejét. - A várandós feleségemmel együtt indultam el Texasból, és több mint kétezer kilométert tettem meg lóháton. A felét gyalog, mivel az egyik lovunk elpusztult. Fogalmam sem volt, hová megyek, és találok-e egyáltalán valamit ott, ahová végül eljutok. Csak azt tudtam, hogy a jövendölések szerint nyugat felé kell indulnom, ahol új világot találok. És ezen az új helyen a fehérek és a komancsok békében élnek majd együtt. Chase ismerte ezt a történetet. Olyan sokszor hallotta, hogy kívülr1l tudta minden szavát. - Miután letelepedtünk itt, az ígéret valóra vált, és te megszülettél. A fiam, aki félig komancs, félig fehér! Az els1 pillanattól fogva énekeltem neked az õseim dalait, hogy te is el tudd majd énekelni ezeket a dalokat a te fiadnak. Õ pedig az õ fiának. Indigóval is ugyanezt tettem. - Én pedig most hátat fordítottam ezeknek az 1si daloknak. Erre akarsz kilyukadni? - Csak arra kérlek, hogy ne felejtsd el 1ket. Arra születtél, hogy továbbadd a hagyományt, Chase! Indigóban és benned tovább él az indiánok népe, akkor is, ha az 1sök csontjai már elporladtak. - Nem énekelhetek olyan dalokat, amelyekben már nem hiszek! - Ha nem hiszel az 1seid dalaiban, akkor miben hiszel? - Semmiben - vágta oda Chase. - A nagy büdös semmiben. Hosszú csend lett. Farkasöl1 lassan válaszolt. - Akkor talán vedd ki a dugót az üvegb1l, és húzd meg újra a whiskey-t. Ha semmiben nem hiszel, akkor tényleg csak a szesz segít rajtad. Te jó ég, mennyire igaza volt az apjának! - Néha vér serken a szavaid nyomán, olyan éles a nyelved, apám! - És te? Te talán porcelánként bánsz másokkal? Chase feldühödött. - Tudtam, hogy a végén csak erre fogsz kilyukadni! - Mire? - Azért jöttél ki hozzám, hogy rábírj: kérjek bocsánatot Fannyt1l vagy Frannytõl, vagy hogy a nyavalyába hívják azt a n1személyt.

Farkasölõ bólintott. - Megígértem Indigónak, hogy beszélek veled róla, igen. Ha te a saját utadat járod, miért gondolod, hogy Indigo másként tesz? Csakis 1rá tartozik, hogy kivel barátkozik. Sem neked, sem nekem nincs közünk hozzá. - Értem. - Aggaszt, hogy miért dúl fel ennyire a barátságuk. - Nem dúl fel. Legalábbis nem ez sarkallt cselekvésre. Csak meg akartam védeni a húgomat. Mi rossz van ebben? - Megvédeni? Ugyan mitõl? - Nyisd már fel a szemed! Az a n1 akar valamit! Mi másért tapadt volna így rá Indigóra? - Keserûen beszélsz, Chase. Miért? Chase hatalmas kísértést érzett, hogy elmesélje apjának, miért. De a régi sebek annyira fájtak, hogy Chase nem akarta újra feltárni 1ket. - Nem vagyok keserQ, csak ismerem a fajtáját. És hidd el, olyanok mind, akár a férges alma. Ne hidd, hogy olyan szent életQ ez a nyavalyás, mint amilyennek tetteti magát. - Miért? Milyennek tetteti magát? Chase kézfejével megtörölte a száját. - A fenébe is, fogalmam sincs! Ártatlannak. Ártatlannak tetteti magát, én pedig letenném a nagyesküt, hogy nem az. Az istenit, nem lehet az! - Mondott neked olyasmit, hogy ártatlan? - Nem, persze hogy nem. Csak a nézése tudod, hatalmas, tágra nyílt szemek meg Chase megtorpant. - Annyira tökélyre vitte a színészkedést, hogy azt hinnéd, kett1ig sem tud számolni. - Azt mondod, mindez a tekintetéb1l olvasható ki? Chase sejtette, hová akar kilyukadni az apja, és elhallgatott. - Volt idõ, amikor mindenekel1tt annak hittél, amit az emberek tekintetéb1l olvastál ki - mondta halkan Farkasöl1. Ez akkor volt, amikor még nem ismerte a hazug emberek tekintetét. - Igen. Nos, a saját b1römön tanultam meg, hogy az embert alaposan rászedhetik. Most már nem csinálok bolondot magamból. - És azt gondolod, hogy ha elhinnéd, amit Franny szemében látsz, 1 is bolondot csinálna belõled? Chase elgondolkodott. Ha igazán 1szintén belegondolt nos, a lány tekintete megijesztette. És a fenébe is, jó oka volt rá! Volt a lányban valami ellenállhatatlanul vonzó, valami, amit hiába próbált kitörölni az emlékezetébõl, vissza-visszatért, hogy kísértse. Apja ismét megragadta a vállát. Majd feltápászkodott. - Ha az eszed mást diktál, mint a szíved, hallgass a szívedre. A szív nem hazudik. Chase lehunyta szemét, és szorította, ahogy bírta. A fenébe az apjával! A jó fészkes fenébe vele! - Jól van, átmegyek, és bocsánatot kérek t1le - suttogta rekedt hangon. - Egyetlen szót sem gondolok bel1le komolyan, de megteszem. Remélem, ett1l elégedett leszel. Mondd meg Indigónak, hogy teljesítem a küldetést. - Még ma este? - Igen, a keservit, ma este! Chase alig ért látótávolságba a fogadótól, amikor meghallotta, hogy férfiak röhögnek és füttyentgetnek a távolban. A sötétben még nem tudta kivenni, mi történik ott. Amikor azután odaért a Lucky Nugget ajtajához, alig hitt a szemének. A whiskey hatása alatt már számos furcsaságot látott, de ilyen formás lábakat még sosem látott lelógni a tet1r1l. Csak állt ott, és pislogott. Szentül meg volt gy1z1dve róla, hogy hallucinál. De hogyan lehetséges, hogy az a két másik fickó is ugyanazt

hallucinálja, mint 1? Mind a kettõ támolygott, valószínQleg legalább annyira felöntöttek a garatra, mint õ. - Hé, kislány, tárd széjjel a combod, hadd lássuk, mi van közte! kurjantotta az egyik. A másik a whiskey-s üvegét emelte a csodás tünemény felé, és elismer1en nyerített. - Ejha! Chase az egyik karcsú lábfejre emelte tekintetét. RózsaszínQ papucs fityegett rajta. Homályos elméjében kétféle magyarázat is felbukkant a különös jelenségre: vagy angyalok potyognak az égb1l, vagy egy leány készül épp leugrani a Lucky Nugget tetejér1l. Mivel nemigen hitt már az angyalok létezésében, arra a következtetésre jutott, hogy a formás lábak földi halandóhoz tartoznak. Hitetlenkedve bár, de egy lépéssel mégiscsak közelebb ment. - Mi folyik itt? - Hogy mi? - üvöltötte az egyik részeg. - Ingyen be lehet kukucskálni Franny szoknyája alá, az! - Segítsenek! Kérem! Chase hátravetette fejét, hogy jobb kilátásra tegyen szert. És valóban: Franny lógott a tet1r1l. A jelek szerint hajszál híja volt, hogy le ne essen. Miközben Chase figyelte a bizonytalanul kapaszkodó Frannyt, a lány keze megcsúszott a zsindelyen, és teste újabb néhány centiméternyit lejjebb csúszott. Szeszt1l ködös agya parancsot adott a beszédre, de a szavak összefolytak szájában. - Valamelyik1jük igazán elkaphatná. Különben még kitöri a nyakát a szerencsétlen! Az egyik részeg közelebb támolygott, de a jelek szerint sokkal jobban érdekelte a látvány, mint az, hogy segítséget nyújtson. Chase egyik kezét bordájára helyezte, és belátta: távolról sincs abban az állapotban, hogy képes legyen elkapni egy zuhanó n1i testet. Amikor azonban látta, hogy a mellette lev1 férfinak esze ágában sincs a kezét nyújtania, dühbe gurult. Dühe csak fokozódott, amikor látta, hogy a férfi kinyúl, és megragad egy maroknyi csipkét a jobb látvány kedvéért, majd elfüttyenti magát. - Kérem! - kiáltotta Franny. - Valamelyikük segítsen már! - Istenemre, dehogy segítek! Elrontanám a szórakozást! Micsoda kilátás vagy belátás? Hehe! Franny egyik lábával kétségbeesve igyekezett kitapogatni az el1tet1t tartó oszlopot. Nyilván azt tervezte, hogy azon fog lecsúszni a földre. A mozgástól azonban megbillent az egyensúlya, és tenyere még lejjebb csúszott a zsindelyes tet1n. Chase tehetetlenül nézte a jelenetet, és elfogta a félelem, hogy a lány tényleg leesik. Becslései szerint a tet1 nem volt többre a földt1l, mint nagyjából két és fél méter. S1t, ha Chase a lány kalimpáló lábfejét1l számította a távolságot, még annyi sem volt a távolság. Chase már vagy egy tucatszor ugrott le ilyen magasról, és mindig megúszta sérülés nélkül. De a lány nem volt olyan magas, mint õ. Errõl azonnal meggy1z1dött, amint közelebb lépett hozzá. Chase sosem látott még ilyen gyönyörQ lábakat kitakarva. Elbûvölten állt. A szeme elé táruló látványtól még józan állapotban is hasra esett volna. Csupa selyem és csipke mindenütt Chase megrészegülten bámult felfelé. - Jézus atyám! - Nem rossz bõr, mi? Még hogy nem rossz bõr! Te jóságos ég! De Chase-nek hirtelen eszébe jutott, hogy ha férfi a talpán, nem álldogálhat ott csak úgy, és nézel1dhet, mintha mi sem történt volna. Még homályos elméjéhez is eljutott az üzenet, hogy a lány segítségre szorul, és nem azért kapálózik ott, hogy a járókel1ket szórakoztassa. Ha a város bármelyik másik asszonyáról lett volna szó, ezek a fickók hanyatt-homlok rohantak volna, hogy a segítségére siessenek. De mivel a bajba jutott leány szajha volt, inkább kihasználták a lehet1séget, hogy kukkoljanak, és

egyáltalán nem érdekelte 1ket, ha a lány közben netán megsérül. - Mozduljanak már meg! Segítsék le ezt a lányt! - A keservit, hisz nem én tettem oda! Ha lenne esze, nem mászik fel olyan magasra! Chase úgy vélte, a pillanat a legkevésbé sem alkalmas arra, hogy megvitassák: vajon van-e a leányzónak esze vagy sem. S1t, talán ahhoz sem megfelel1 az alkalom, hogy kikérdezzék a lányt, vajon miért mászott fel a tet1re. Felmászott, és kész, nekik pedig ezt a tényt kellett orvosolniuk, mégpedig sürg1sen. Chase megragadta a fickó karját. - Ha nem akarsz segíteni neki, hordd el innen az irhád, de gyorsan! - No és ki az, aki ezt csak úgy megparancsolja nekem? - Én - vágta oda Chase, és jókorát taszított a részeg férfin. - Nos, szeded már a lábad? Ha közönséget akart volna ez a leány, minden bizonnyal jegyet is árul el1tte. - No mi az, te talán szemellenz1vel járkálsz? Chase magában azon imádkozott, hogy Franny nehogy leessen még néhány másodpercig, és szembefordult a két részeggel. - Hányszor mondjam már? Takarodjatok innen! A két bányász kiegyenesedett, és Chase egy percig szentül hitte, hogy verekedésre kerül a sor. De végül a két férfi tekintete elvándorolt Chase-r1l, és a bajuszuk alatt zsörtöl1dve odébbálltak. - Ostoba kis ringyó ezeknek az indiánoknak nincs ki a négy kerekük! - hallatszott a távolból. Chase igazat adott a két férfinak. Franny valóban ringyó volt, de a jelek szerint nem a legdörzsöltebb fajta. Neki pedig valóban nincs ki a négy kereke, ha pártfogásába veszi. Chase igyekezett túltenni magát az imént történteken, és visszafordult Frannyhez, hogy lesegítse a tet1r1l. Megragadta a lány karcsú bokáját, és kapálódzó lábai alá állt. Hiába volt eltörve a bordája, azért csak nem hagyhatta, hogy Franny lepotyogjon onnan! Felpillantott, és úgy helyezkedett, hogy pont a lány alatt foglaljon helyet. Közben igyekezett megfeledkezni a látványról, ami elé tárult. - Franny! - Tessék? - felelte a lány vékony hangon sóhajtva. - Elkapom, jó? Engedje el a tet1t, és csússzon le! Érezte, hogy a lány egy kissé lejjebb csúszik, és megragadta a másik lábfejét is. Ezen már nem volt papucs. Ahogyan átfogta Franny bokáját, még kábulatában is érezte, milyen leheletfinom csontozata van a lánynak. Ha leesne, biztosan csontját törné, de akár nagyobb baja is eshetne. Chase mély lélegzetet vett, és remélte, hogy törött bordái nem lázadnak fel a rájuk rakódó teher alatt. - Vagy egy tucatszor szedtem le Indigót is így, amikor fára mászott, és fennrekedt. - Chase, maga az? - Nem, a szomszéd! Mi a fenét gondolt? - Ó, istenem ne nézzen a pongyolám alá! Igazság szerint Chase attól tartott, hogy ha odanéz, leejti a lányt. Így azután nem is nézett sehová. Ilyen látvány még soha életében nem tárult a szeme elé: csupa csipke, selyem és két gyönyörQ, égbe nyúló láb. Franny elengedte a zsindelyt, és újabb néhány centiméterrel lejjebb csúszott. Az alsónemQjén kívül volt még rajta egy hosszú selyemköntös, egy csipkepongyola, egy harisnya és egy harisnyatartó is. No persze, olyan ártatlan, akár a ma született bárány a jó nénikéjét! - Jézus atyám! - mormogta ismét Chase. Elengedte a lány egyik lábát, hogy megbirkózhasson az áttetsz1 csipkepongyolájával és selyemköntösével. A ruhadarabokat betuszkolta a lány széttett combjai közé, majd ismét elkáromkodta magát. - Tudom, hogy nem a legjobbkor kérdezem, de mi a fészkes fenét csinál a tetõn?

- Csak szedjen le innen, kérem! - kiáltotta a lány. - Utána elmesélek mindent. Chase nemigen hitt a lánynak. Hiszen miféle magyarázattal állhat elõ Franny ekkora ostobaságra? Chase felcsúsztatta kezét a lány lábikrájára, és er1sen megmarkolta azt. - Rendben, tartom er1sen. Nyugodtan engedje el magát, és csússzon le. A vállamra fog érkezni. - Nem úgy tQnik, mintha erõsen tartana! Chase megrángatta Franny lábikráját, a lány pedig felsikoltott. - Nem lehetne, hogy végre elengedje azt a nyavalyás tet1t?! - Nem bízom benne, hogy el tud kapni. - Hogy a rosseb vinné el magát! - Nos nem mintha nem lenne elég - védekezett Franny, de közben lábával támasztékot kellett keresnie, és izegni-mozogni kezdett. - Kérem, Mr. Wolf, próbáljon meg nem elejteni! - A fene essen magába, engedje már el azt az istenverte tet1t! Mivel a lány még mindig nem volt hajlandó elengedni a tet1t, Chase ismét dühösen felpillantott. De olyan mesés látvány tárult ismét a szeme elé, amely ellen csak egy herélt ágált volna tartósan. - Csússzon a vállamra, Franny. Megígérem, hogy nem ejtem le. - Esküdjön! - Esküszöm. Egy stócnyi nyavalyás bibliára. Így megfelel? pillantott rá Chase, és er1sebben megmarkolta a lány lábikráját. - Mit képzel? Azt akarom talán, hogy kitörje a lábát? - Amikor utoljára találkoztunk, nem volt valami barátságos hozzám - felelte a lány, és egy kicsit lejjebb csúszott. Chase összeszedte minden erejét, és lerántotta a tet1r1l Frannyt. A lány rémülten felsikoltott, és ahogyan a nehézségi er1 lehúzta, körmeivel végigkarcolta a fát. Chase a vállára húzta, és kiegyensúlyozta magát a súly alatt. A lány köntösének csipkeszegélye a szemébe hullt. Sosem látott még szajhát ennyi ruhában. Elveszítette az egyensúlyát, megtántorodott, és kezével igyekezte szeméb1l kisöpörni a ruhát. - Ó, istenkém! Hiszen maga részeg! Ó, istenkém? Miért nem beszél ez a lány úgy, mint egy tisztességes szajha? Chase-nek sikerült a szeméb1l kisöpörnie a csipkeszegélyt, ismét elkáromkodta magát, majd megragadta a lány combját. Franny felsikoltott. - Ne! Azonnal vegye el onnan a kezét! - És hova a fészkes fenébe tegyem? Azt akarja, hogy leejtsem? - Akkor kérem, tegyen le. Hiszen ez illetlenség! - felelte a lány ide-oda ficánkolva, végül belekapaszkodott a férfi hajába. - És az nem volt illetlenség, hogy az egész f1utcának mutogatta a hátsóját? - vágott vissza Chase, és felpillantott, hogy a lány szemébe nézhessen. De azonnal megbánta: amint ugyanis felszegte fejét, arca a lány selymes belsõ combjának nyomódott. - Egyébként pedig sajnálattal közlöm, hogy nem tehetem le. Chase igyekezett kiköpdösni a minduntalan a szájába türemked1 csipkét. - Emlékezzék rá: három bordám tört el. Nem vagyok a legjobb formában, arra f1leg nem vagyok kész, hogy 1rült n1személyeket halásszak le a tet1r1l! Megnyikordult a fogadó ajtaja, Chase pedig érezte, hogy a lány összerezdül a hangra. Ökle összeszorult, és fájdalmasan Chase fejb1rébe markolt. - Jóságos ég! 0k azok! 0k azok! Rejtsen el! A lány rémült hangjára Chase megfordult, és a fogadó ajtajára pillantott. - Ki elõl? - Ó, kérem, fusson, ahogy a lába bírja! Kerülje meg az épületet! Kérem, Mr. Wolf, nagyon kérem!

Máskor Chase haladéktalanul kiállt volna ellenük, bárki legyen is az, aki ennyire megijeszti a lányt. De a jelen körülmények közt Chase-nek búcsút kellett mondania a h1sködhetnékjének. Hiszen három bordája volt eltörve, nyakában pedig egy leányt cipelt. Nem volt más választása: teljesítette a lány kérését, és elegánsnak cseppet sem nevezhet1 mozdulattal megfordult, majd amilyen gyorsan csak tudta, bevonszolta magát az épület háta mögé. Közben igyekezett nem gondolni arra, hogy a lány kis híján megnyúzza a fejb1rét, valamint hogy lábfejének apró, de annál élesebb rúgásaival igyekszik gyorsítani a tempón, mintha csak egy lovat sarkantyúzna. - Az erdõbe! - kiáltotta a lány. - Ó, kérem, Mr. Wolf! Frankie az! Nem szabad, hogy meglásson. Kérem! Chase végigtámolygott a két épület közt futó ösvényen. Egyik oldalon a Lucky Nugget állt, a másikon a hozzá tartozó istálló. Chase általában rendkívül jól látott sötétben is, de az elfogyasztott whiskey mennyisége, valamint a szemébe hulló csipketömeg er1sen akadályozta képességei kibontakoztatásában. És már kés1 is volt: egyenesen nekigyalogolt a félhomályban el1tte tornyosuló halomnak. Kis híján hanyatt esett. Egy hordó volt az. Felborult, és gurulni kezdett a nyavalyás, olyan robajjal, hogy a halottak is kikeltek volna a sírjukból. Chase kikerülte a guruló hordót, de bakancsa hirtelen valami csúszósra tévedt, és majdnem kicsúszott alóla a talaj. Alig bírta megtartani egyensúlyát. Zsír-, a Lucky Nugget szakácsa nyilván ebben a hordóban gyQjtötte az elhasznált zsiradékot és pecsenyelevet. Chase kétségbeesett igyekezettel próbálta megtartani egyensúlyát, és fogni a nyakában ül1 lányt. Az egyik mozdulatra bordái felett hirtelen megfeszültek az izmok. Olyan er1s fájdalom nyilallt az oldalába, hogy szinte összegabalyodtak a lábai. Valahogyan mégiscsak elért az erd1ig. Itt azután érezte, hogy egy csepp ereje sem maradt. - Most már leszállhatnék - suttogta reszket1 hangon a lány. Chase moccanni sem mert, nehogy elhányja magát. - Meg ne mozduljon! - sziszegte összeszorított fogai közt. - A bordáim! Alaposan megrándítottam 1ket. Franny elengedte Chase haját, és egy kissé el1rehajolt. - Ó, istenkém! Nagyon fáj? Ó, istenkém? Ez a lány más nyelvet beszélt, mint amihez Chase hozzá volt szokva. - Ne! Kérem, maradjon veszteg! A lány megdermedt, még csak ki sem egyenesedett, hanem ott maradt arcával el1rehajolva. - Jaj, SzQzanyám, biztos nagyon fáj. Hogyan segíthetnék? Chase nagy nehezen nyelt egyet. - Úgy, hogy a fenekén marad, és nem mozdul meg, amíg jobban nem leszek - felelte Chase, és megpróbált leveg1t venni. - Csak egy perc, mindjárt elmúlik. A jelek szerint a lány kezdte kapiskálni, hogy nem is lesz olyan egyszerû lejutnia a magasból. - Nem lehetne, hogy egyszerQen lecsússzak a hátán? Chase pislogott. Fekete pontok táncoltak a szeme el1tt. - Hacsak nem akarom lehajítani, mint valami málhát, muszáj lesz elõrehajolnom. Csakhogy nem tudok, mert fájnak a bordáim. Ennyi erõvel hagyhattam volna, hogy leessen a tet1r1l - felelte Chase, és felpillantott. - Nagyjából ugyanolyan magasról esett volna le. Ha rosszul ér földet, kitöri a bokáját. A lány elhallgatott, majd némi gondolkodás után megszólalt. - Egy faág! Ha találnánk egy faágat, belekapaszkodnék, és leugranék róla. Így nem terhelnénk a bordáit. Nem is olyan rossz ötlet! Az egyetlen kérdés az volt csupán, hogy hogyan találnak majd a vaksötétben kapaszkodásra alkalmas faágat.

Meg persze ki is kellene próbálni, hogy elég er1s-e. Chase nem volt odáig a megment1 szerepét1l. Ismét leveg1t vett, és megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy most már elviselhet1 fájdalommal jár a légzés. - Hadd gondolkozzam egy kicsit! Hátha sikerül kiagyalnom valamit. A fájdalom lassanként alábbhagyott, és Chase kezdett rádöbbenni, milyen lehetetlen helyzetbe keveredett. Állkapcsát a lány combjának selymes puhasága fogta közre, keze a csipke harisnyaköt1t és a harisnya szegélyét markolta. El1fordult már néhányszor az életében, hogy n1i combok zárták körül, de nem így Chase beleszimatolt a leveg1be. A lány enyhe levendulaillatot árasztott. Chase felnevetett. - Tudom, talán ostoba kérdés, de a tet1n át szokott közlekedni? - Nem, dehogyis. Csak elfelejtettem, hogy Indigo fáját kivágták a múlt nyáron. Csak akkor jöttem rá, amikor már odakinn voltam. - Indigo fáját? - Igen. Azon kapaszkodott fel régebben, amikor fel akart menni a tet1re. Chase-nek homályosan derengett, hogy régebben állt egy fa a fogadó jobb hátsó sarkában. - A húgom egy fán mászott fel a tet1re? De mi a fészkes fenének?! - Hát, hogy meglátogasson. Franny úgy mondta mindezt, mintha magától értet1d1 volna. - De miért nem az ajtón ment be? - Nos, azért, hogy nehogy meglássák. Akkor odalett volna a jó híre. Érthetõnek tQnt a magyarázat. Legalábbis Chase úgy gondolta, érthetõ. Végre úgy érezte, hogy képes megmozdulni anélkül, hogy kiszakadjanak a bordái, így lassan félfordulatot vett, és elkezdte mustrálni az alacsonyabb faágakat. Amikor megakadt a szeme egy alkalmasnak ígérkez1 ágon, elindult felé. Végig ügyelnie kellett, nehogy a hepehupás talajon elveszítse egyensúlyát. Amikor végre elérte az ágat, a lány megkapaszkodott benne, és elrugaszkodott. Chase ugrásra készen állt, hátha le találna esni a lány, de közben némán imádkozott, nehogy szükség legyen a segítségére. Amikor a lány végre ügyesen leugrott, megkönnyebbülten felsóhajtott. Franny épp mellette ért földet. A holdfényben megvillantak bodorított fürtjei. Chase csak bámulta a lány erõsen kifestett arcvonásait. Ez az arc köszön1 viszonyban sem volt azzal az édes, angyalarcú, zöld szemQ leánnyal, akivel már kétszer is találkozott. Most látta csak, hogy a lány a selyemköntös és a csipkepongyola alatt még egy térdig ér1 selyeminget is viselt. Egyenként talán mindegyik ruhadarab sokat sejtetett volna, de így egymásra rétegezve alig látszott ki valami a leányból. Legalábbis ha nem alulról szemlélte az ember. Franny aggódva kémlelte a fogadó és az istálló közti ösvényt. Chase észrevette, hogy a lány reszket. Mintha most reagált volna a teste az el1bbi ijedelemre. Akárki is volt ez a Frankie, Frannyt halálra rémisztette, annyi szent! Chase fejében visszataszító képek kavarogtak: vén kéjencek, akik kihasználják a fiatal szajhákat Kis híján esküdözni kezdett, hogy amíg Franny 1t látja, nincs mit1l félnie. De a régi sebek ismét sajogni kezdtek szívében, így végül csendben maradt. Egyszer próbált megmenteni egy éjjeli pillangót, aki enyvbe ragadt. De sajnos alaposan megjárta. És valahogy mégis Chase kézfejével megtörölte a száját. - Ha ez a Frankie vagy kicsoda a bögyében van, Gus nyilván elintézi, nem igaz? - Gus? - Gus, a fogadós - felelte Chase döbbenten. - Nyilván kihúzza magukat a csávából May Belle-lel. Ha fél ett1l a Frankie-t1l, szóljon Gusnak.

Franny megrázta a fejét. - Félni Frankie-t1l? Dehogy félek t1le! Csak betért a fogadóba néhány cimborájával, és véletlenül épp a lépcs1fordulóban álltam. May Belle-lel beszélgettem, és amikor lenéztem nos, Frankie volt a legutolsó, akire számítottam. Hogy épp 1 bukkanjon fel itt hihetetlen! Franny elhallgatott. - Nem félek tõle, csak nem szabad itt meglátnia. - Ó, értem - felelte Chase, és ismét megtörölte a száját. Ki a nyavalya lehetett ez a Frankie, és miért tart Franny annyira attól, hogy meglássa? - Valami régi szeret1, vagy mifene? - Frankie? - nevetett fel reszket1 hangon Franny, majd kezével eltakarta a szemét. Nevetése olyan volt, akár egy eszel1sé. - Jóságos ég, ha belegondolok, mi történhetett volna! Ha nem May Belle-hez megy be ha nem veszem észre a korlát mögül, és nem ismerem fel akár fel is jöhetett volna hozzám! Nem érti? A sötétben nem ismertem volna fel! És akkor jóságos ég! Franny hangja vékonyka sikoltásba fulladt, majd szeméb1l potyogni kezdtek a könnyek. Nem csupán néhány udvarias könnycseppet hullatott némi szipogás kíséretében, hanem zokogott, és ifjú hölgyhez egyáltalán nem méltó módon szipákolt és hüppögött. - Jól van, no - próbálta vigasztalni Chase. - Azért csak nem követett volna el halálos bQnt, ha betéved magához! A jelek szerint nem is foghatott volna jobban mellé. A vigasztalási kísérlet ugyanis csak újabb könnyáradathoz vezetett. A keservit! Miért is keveredik mindig ilyen helyzetekbe? Ötödik fejezet Mivel húga alig néhány évvel volt fiatalabb nála, és együtt n1ttek fel, Chase-nek valamivel több tapasztalata volt a lányok vigasztalását illet1en, mint a legtöbb férfinak. Franny könnyáradata el1tt azonban tanácstalanul állt. A Frannyhez hasonló lányok általában rendíthetetlenek voltak, szívük pedig kemény, mint a k1. Franny azonban egyáltalán nem illett bele a képbe. Még sírás közben is ügyelt rá, hogy köntösét jól összeszorítsa, nehogy valamit is felfedjen a pongyola. Egy valamirevaló szajha fittyet hányt volna rá, hogy mit hagy fedetlenül a ruházata. Chase mámoros fejjel a lány vállára tette kezét. A legszívesebben a karjaiba zárta volna, de érintésére a lány felugrott, mint akit tQ szúrt meg. Chase ugyanannyira megdöbbent, mint amennyire a lány. Ez lett volna egy vérbeli szajha? Aki egy érintésre így felugrik?! Vagy egy tucat kérdés tolult fel Chase fejében, de úgy döntött, inkább nem teszi fel 1ket. - Bárki legyen is ez a Frankie, elvégre minden jó, ha jó a vége, nem igaz? - szólalt meg, hogy megnyugtassa a lányt. - Id1ben észrevette 1t, és kereket oldottunk. - M-m-maga ezt n-n-nem érti. B-b-bármikor v-v-visszajöhet! A lány felpillantott Chase-re, és beharapta alsó ajkát, hogy visszafogja a kebléb1l feltör1 zokogást. Könnyes arca úgy ragyogott a holdfényben, akár az ezüst. Csak éppen patakokban csurgott alá rajta a szemfesték. - Mi lesz, ha jövõ szombaton ismét visszatér, én pedig nem ismerem fel? - folytatta Franny a sírástól eltorzult arccal, majd feljajdult. Jóságos ég, és ha már járt nálam, én pedig nem is tudtam róla? A kérdés falként emelkedett közéjük. Franny kimondhatatlan borzalommal bámult maga elé, míg Chase csak találgatni tudta, mir1l lehet szó. Jól értette, hogy a lány nem tudja, kik a kuncsaftjai? Az lehetetlen, hogy valaki kitörölje a fejéb1l, miféle fickókkal feküdt össze. Valamit csak meg kell, hogy jegyezzen bel1lük! Lehetséges, hogy Franny fel sem fogta, ki fekszik az ágyába?

Chase-nek eszébe jutott Jake magyarázata, miszerint Franny különféle álomképeket fest maga elé munka közben, így tartva távol magát lélekben a helyzett1l. A történtek éppen ezért nem hatnak rá, és másnap úgy kel fel, mintha békésen végigaludta volna az el1z1 éjszakát. - Franny - szólította meg a lányt, aki válasz helyett ismét mindkét kezét a szeme elé kapta. - Bárcsak elnyelne a föld! - Mindenkivel megesik olykor, hogy így érez. De igazán semmi sem adhat okot ekkora kétségbeesésre. Gondoljon csak bele - Hát épp ez az, hogy belegondoltam! Igenis adhat okot, s1t, még nagyobbra is ha tehetném, f1be l1ném magam! Franny ökölbe szorította kezét, és ledörzsölte könnyeit. Ezzel a mozdulattal alaposan szétkente arcán a szemfestéket. - B-b-bocsánat. N-nem szoktam sírni. Legalábbis mások el1tt soha. Torka összeszorult, de sikerrel visszafojtotta a zokogás újabb hullámát. Nyilvánvalóan zavarban volt, amiért ilyen nyíltan kimutatta érzelmeit a férfi el1tt, és tekintetével a mögöttük elterül1 erd1t kezdte pásztázni. Az arca annyira maszatos volt, hogy Chase képtelen volt akár egy másodperccel is tovább nézni. El1halászott zsebéb1l egy zsebkend1t, majd kissé otromba mozdulattal hozzákezdett, hogy felitassa vele a fekete foltokat. Érintésére a lány ismét összerezzent, majd megragadta a férfi csuklóját, és ellökte magától. Az apró ujjak eszeveszett szorítása t1rként döfött Chase szívébe. - Hé, nyugalom, csak próbálom feltakarítani ezt a maszatot! magyarázta, és ismét a lány arcához nyúlt. - Így nem mehet vissza. Elijesztené a vendégeit. Azt meg, gondolom, nem engedheti meg magának. - Nem. Nem mintha nem ez lenne a legh1bb vágyam. A lány válasza többet árult el róla, mint amennyit szeretett volna. Chase megpróbálta elképzelni, milyen lehet szajhaként dolgozni. Az állandó engedelmesség, a szüntelenül tapogató, mocskos idegen kezek Igazán nem lehet hibáztatni azért, amiért igyekszik kirekeszteni elméjéb1l a tapasztalatait. Chase-t már a gondolattól is elfogta a hányinger. Miközben Chase tiszta felületet keresett a zsebkend1jén, a lány dühösen méregette 1t. Nyilván fogalma sem volt, mi jár a fejében. - Magam is képes vagyok rendbe szedni az arcom. - Ha látná magát, nem mondana ilyet! Ez a szemfesték, amit magára kent csupa folt az arca! - Tényleg? - kérdezte a lány, miközben eredménytelenül dörgölte arcát. - Hol? Chase-bõl kibuggyant a nevetés. - Hagyja abba, csak rosszabb lesz! Maradjon veszteg! A lány megadóan odatartotta az arcát. Chase a szemébe nézett, és tudta, hogy elveszett. Akár szajha volt ez a leány, akár nem, a szeme a k1szívet is meglágyította volna. Amikor Chase Franny orra hegyéhez ért, a lány duzzogni kezdett. Chase kis híján elmosolyodott, mert eszébe jutott, hányszor tisztogatta le ugyanígy Indigót gyermekéveik során. Valóban annyira különbözött húgától ez a leány? De miért is fordul meg a fejében efféle kérdés? Chase fejében megszólalt a vészcseng1: túllépte a határait. Csakhogy most ez egyszer fütyült rá. - Franny, mit keres maga itt? - Mondtam már. Átmentem May Belle-hez, hogy beszélgessünk, amikor hirtelen - Nem, nem úgy értem - felelte Chase, és a fogadó felé bökött. Nem itt lenn, hanem általában itt. A Lucky Nuggetben. Hogyan kötött ki a felsõ szobában? Miért dolgozik itt? Franny lesütötte szemét. - Én öö nos, ez tényleg nem tartozik magára.

- Talán szívesen venném, ha rám is tartozna. Alig hagyták el Chase ajkait a szavak, rögtön arra is rádöbbent, hogy halálosan komolyan gondolja, amit mond. Hirtelen bukkant fel az érzés, szinte a semmib1l, és olyan er1vel, hogy Chase úgy érezte: egy hatalmas inga sodorja ellenállhatatlanul a magasba, majd megtorpan, és teljes lendülettel zuhan vele lefelé. De amikor belegondolt, rájött, hogy már régóta, az els1 találkozásuk óta képtelen levenni szemét a leányról, és kezdettõl fogva küzd a szívében tomboló érzelmek ellen. Birtokolni akarta a lányt. Birtokolni, és megvédeni. Jézus atyám! A legjobb volna magába önteni néhány gallont anya kávéjából, méghozzá azonnal! Franny végre felemelte szempilláit, és ismét ránézett. Döbbent tekintete sokkal többet árult el, mint amennyit a lány mutatni kívánt: olyan mélységQ zavart és félelmet, hogy Chase fel sem bírta fogni. Most döbbent csak rá, hogy érdekl1désével megijeszti a lányt. Nyilván cudarul bánt vele a sors. Chase-nek önkéntelenül is eszébe jutott egy másik, fájdalmat és félelmet sugárzó szempár. Az a tekintet azonban hazugnak bizonyult - legalábbis akkor úgy hitte. Most, évekkel kés1bb pedig itt áll el1tte Franny, itt ez az édes arc Chase csak nézte, nézte, és elfacsarodott a szíve. A lány tekintete minden tettét meghazudtolta. Vajon ki volt valójában Franny? Szent vagy szajha? Bár Chase magának is nehezen ismerte be, pontosan tisztában volt a válasszal. A leány szemeib1l áradó zavart és félelmet nem lehetett csak úgy megjátszani. Farkasöl1 áldozatnak nevezte a lányt, Chase pedig kissé megkésve döbbent rá, hogy apjának igaza van. Rémült tekintetét látva be kellett látnia: csak egy félnótás hihette, hogy Franny maga választotta ezt az életformát. Egyszer, nagyon régen hátat fordított egy ugyanilyen szempárnak. Olyan régen történt, hogy most már lehetetlen jóvátenni akkori hibáját. Chase úgy érezte, hogy ha most is ugyanígy tesz, élete elátkozott lesz, akárcsak Frannyé. A lány arca most már nagyjából tiszta volt. Chase azonban semmi esetre sem akarta abbahagyni a mQveletet, így gyöngéden megfogta a lány állát, és óvatosan tovább dörgölte az arcát. Közben alaposan szemügyre vette az édes arcot: a finoman ívelt szemöldököket, az apró, kecses orrocskát, és a törékeny állat, amelyet tenyere egyetlen ütése miszlikre szaggathatott volna. És azok az ajkak! Chase sosem látott még ilyen sebezhet1 szájat. A lány ajkai még most is kissé remegtek a visszafojtott sírástól. A legédesebb vonások voltak, amelyeket Chase valaha is látott. A lány arcát szemlélve Chase-nek eszébe jutottak apja szavai. Az ember elhagyja otthonát, és hatalmas távolságot tesz meg, hogy végül rádöbbenjen: sehová sem jutott. Néhány órával ezel1tt még nem értette, mit jelent apja megjegyzése. Most azonban belehasított a felismerés. Komancsnak nevelték, sosem bújhat hát ki b1réb1l. Ha megpróbálkozna vele, csak falba ütközne. Most is ezt teszi: a falat épp Frannynek hívják. Ahogyan a lányra pillantott, ostobaságnak tQnt falhoz hasonlítani a leányt. De a keservit, pontosan err1l volt szó! Franny akadályként emelkedett elébe az úton, méghozzá leküzdhetetlen akadályként. Mintha a lány olvasott volna a gondolataiban. - A-azt hiszem, j-jobb, ha megyek - szólalt meg hirtelen. Chase leeresztette a kezét, és a fogadó felé pillantott. Fejében szélsebesen cikáztak a gondolatok: igyekezett valamilyen indokot találni, amivel ha csak néhány percre is, de ott marasztalhatja a lányt. - Gondolja, hogy Frankie elment már? A lány arca elkomorult. - V-valószínQleg nem. A táblát átfordítottam úgy, hogy foglaltat mutasson, de Gusnak nyilván kell egy kis id1, hogy észrevegye: bezártam a bazárt. Általában éjjel egyig folyamatosan vannak hívások.

Hívások? Micsoda finom megfogalmazás! És csak éjjel egyig dolgozik? De hiszen a férfiak java része ilyenkor kezdi csak a tivornyázást. - Akkor itt maradok magával. Nem tanácsos az éjszaka közepén egyedül álldogálni idekinn egy leánynak. Chase alig ejtette ki száján a szavakat, rögtön eszébe jutott, kihez is beszél valójában. Hiszen Franny egész éjszaka részeg férfiakat szórakoztat! És hát kivel futna össze idekinn, ha nem egy újabb részeg férfival? Eggyel több vagy kevesebb bel1lük nem mindegy? Ett1l igazán nem kellene, hogy fájjon a feje - sem neki, sem a lánynak. Franny azonban megborzongott, és összefonta maga körül a karjait. Mint aki maga elé képzeli, mi is történhetne, ha tényleg itt maradna egyedül az éjszaka közepén, és elborzad a gondolatra A jelek szerint Franny nem vette észre, hogy Chase megjegyzése mennyire nem illik a helyzethez. Chase-en megmagyarázhatatlan fáradtság söpört végig, és hátát a fának támasztotta. A beállt csendet kihasználva tanulmányozni kezdte a lányt. Ott állt reszket1 ajkakkal, karcsú alakja selyembe és csipkébe burkolva, és bizony nem nézett ki többnek tizenkét esztend1snél. Mint a kislány, aki feltúrta a padlás összes ládáját, és magára öltötte anyja levetett ruháit immáron teljes díszben pompázik, de kissé sántít, mert a rózsaszín papucsnak nem találta meg a párját. Chase észrevette, hogy a lány szokatlanul feszült a jelenlétében. Ismét egy talány, amelyre nem talált magyarázatot. Hiszen ugyanolyan anyagból gyúrták 1t is, mint minden más férfit! Akkor meg miért érezte 1t Franny annyira fenyeget1nek? Chase majdnem elmosolyodott, de sikerült úrrá lennie arcvonásain. Franny munkakörébe nyilván nem tartozott bele, hogy a férfiakkal a fogadó mögött találkázzon. És a jelek szerint az efféle környezetváltozás megnehezítette számára, hogy álomképekbe meneküljön, így szépítve meg a valóságot. Chase egy pillanatra sem feledkezett meg arról, amit Jake-t1l hallott. Ha illetve amikor majd legközelebb újra találkoznak, nem engedheti meg a lánynak, hogy álmaiba meneküljön. És Chase ezáltal minden bizonnyal arra lesz kárhoztatva, hogy Franny életének felforgatójává váljék. Chase megtorpant a gondolatra, és feltette magának a kérdést: vajon mit is akar Frannyt1l. Hiábavaló igyekezettel próbálta felderíteni önnön szándékait. A rosseb egye meg! Honnan a búbánatból tudta volna, mit is akar valójában? Azért jött ide ma este - illetve inkább idetámolygott -, hogy bocsánatkérést színleljen, és ezzel megbékítse apját és húgát. Most azonban a családja volt a legkisebb baja. Azon töprengett, hogyan tudna Frannyvel újra találkozni. Õrültség. Tiszta 1rültség! De hisz az egész családja félkegyelmQ, miért lenne pont 1 kivétel! - Mit gondol, mióta álldogálunk idekinn? - kérdezte hirtelen Franny. Chase er1nek erejével visszaráncigálta gondolatait a jelenbe. A jelek szerint nem csak Franny hajlamos a nappali álmodozásra! Chase el1halászta zsebéb1l a zsebóráját, rápillantott, majd a lány homályba vesz1 arcára nézett. - Van vagy úgy tíz perce. A lány elégedetlenkedve felsóhajtott. - Sokkal többnek tQnt. Chase nem így érezte. Megérintette Franny ruhájának ujját, és elmosolyodott. - Fázik? Megmelengetem, ha akarja. A lány döbbenten bámult vissza rá, majd hátralépett egy lépést. - Egyáltalán nem fázom. - Akkor miért reszket? A lány pongyolájának zsinórját kezdte babrálni, majd ismét átkarolta magát.

- Észre sem vettem, hogy reszketek. Olyan halkan és félénken szólalt meg, hogy Chase-ben felébredt a kétely: vajon beszél ez a lány egyáltalán férfiakkal? És ha nem, vajon hogyan lehet úgy Qzni a leg1sibb mesterséget, hogy közben az ember lánya nem beszél a kuncsaftokkal?! - Maga szégyell1s, Franny? A lány ismét kerekre nyílt szemekkel bámult rá. - Tessék? Chase elõvette csibészes mosolyát. Kamaszkora óta gyakorolta a tükör elõtt: féloldalas, pajkos mosoly volt, lényege az alapos tervezés és a pontos kivitelezés. - Maga szégyell1s! Jó ideje nem láttam már leányt ilyen bájosan elpirulni! Franny pislogott. Chase nem ilyen válaszra számított. - Megijesztem, igaz? - Igen. Chase úgy érezte: ismét melléfogott. Nem ilyen reakciót várt. Meglepte a lány 1szinte vallomása, így azonnal visszakérdezett. - De miért? A lány zavart tekintetét Chase-re emelte, és hosszan nézte a férfit. - N-nem tudom. Megijeszt, és kész. - De hiszen Indigo bátyja vagyok, hiszen tudja. Ennél jobb ajánlólevelet igazán - Maga nem olyan melegszívQ, mint Indigo. Chase dühösen vágott vissza. - Ki mondta ezt magának? Franny az égre emelte tekintetét. - Ne legyen ostoba! Maga is pontosan tudja, hogy nem az. Indigo Franny egy pillanatra megtorpant, és arca ellágyult. - Indigo különleges lány sosem ismertem hozzá hasonló embert. Chase beadta a derekát. - Nos, igen. Rendkívüli teremtés, annyi bizonyos. - Igen - felelte a lány ugyanolyan bizonytalan hangon, ahogyan eddig is beszélt. - De még mennyire. Sosem volt még ilyen jó barátn1m. Az életemet is rábíznám. Még a vadállatok is követik. - Engem is - vágta rá Chase, de azonnal el is szégyellte magát. Úgy beszél, akár egy hetvenked1 kiskölyök. - Legalábbis régebben követtek. A lány kételkedve nézett rá. - Komolyan! Gyerekkoromban csapatokba ver1dve jöttek utánam az állatok. Mosómedvék, szarvasok. Egyszer megszelídítettem egy csörgõkígyót is. Franny összeborzongott. - Nem harapott! - felelte Chase nevetve. Szerencsére megvolt az a jó szokása, hogy képes volt saját magán is nevetni. - És én sem harapok. Chase vállat vont. - Tudom, ma reggel faragatlanul viselkedtem magával. Igazán sajnálom. Remélem, nem haragudott meg rám örökre. Ha lehetséges, azt szeretném, ha barátok lennénk. - Barátok? Franny a jelek szerint meglehet1sen riasztónak tartotta az ötletet, Chase-nek pedig mintha ismét t1rt döftek volna a szívébe. - Igen, barátok. Mi rossz volna benne? Franny tekintete villámokat szórt. Chase meg akarta nyugtatni, hogy semmi, de semmi félnivalója nincs t1le. A lány tekintete azonban csendre intette: a jelek szerint sokkal jobban tartott a férfitól, mint azt Chase valaha is gondolta volna. - A-azt hiszem, j-jobb, ha most megyek - felelte a lány reszket1 hangon. Chase ismét elõvette zsebóráját. - Legföljebb tizenkét perc telhetett el azóta, hogy kijöttünk.

Gondolja, hogy Frankie már elment? - ValószínQleg. A fiúknak ebben a korban nem er1sségük a türelem. Fiúknak? Ebben a korban? Chase kérd1n felvonta szemöldökét. A lány azonban ügyet sem vetett rá. - Ne kockáztasson! - figyelmeztette Chase. - Majd bekukucskálok, miel1tt bemennék. A cimboráival együtt kikötötték a lovaikat a fogadó elé. Megismertem Mosest. Chase nem emlékezett rá, hogy látott volna lovakat a fogadó el1tt. Az is igaz, hogy Franny lábainak látványa teljesen lefoglalta. - Mosest? - Moses a lovunk - felelte Franny. - Öö illetve Frankie lova. Hohó, olyannyira zavarba hozta a leányt, hogy eljárt a szája! Olyasmit kottyantott el, amit nyilvánvalóan nem akart elárulni. Ez pedig jó jel! Így kell tehát eljárnia, ha ki akar szedni bel1le valamit. Chase úgy érezte, a lány talán fojtogatónak érzi közelségét, így tett egy lépést hátrafelé. - Nos, akkor ideje jó éjszakát kívánnom magának. A lány bólintott. A jelek szerint nemigen tudta, mi mást mondhatna. Egy kis szünet után azonban suttogva megszólalt. - Köszönöm, hogy lesegített a tet1r1l. - Örömmel tettem - felelte Chase, és közben arra gondolt, hogy micsoda különös élvezetben volt része. A lány elindult, és lesütötte szemét. De Chase még a homályban is kivette, hogy Franny arcára hirtelen kiül a rémület. A lány elborzadva emelte fel tekintetét a fogadóra, és mindkét kezével a fejéhez kapott. - Jóságos egek! - Mi az? - Annyira csak Frankie-n meg a találkozásunkon járt a fejem, hogy eszembe sem jutott, hogyan jutok vissza a szobámba! Chase látta, hogy a lányon eluralkodik a kétségbeesés. Vajon miért? - Talán úgy, ahogy máskor az ajtón át. - Így? - mutatott a lány a ruhájára. - Ó, jóságos ég, most mi lesz? Jaj, micsoda szégyen! Chase igyekezett meg1rizni komoly arckifejezését, és szemügyre vette a lány öltözetét. Akár az Északi-sarkra is elmehetett volna, annyi ruha volt rajta. Chase arra jutott, hogy a lányt bizonyára nem a rajta lév1 ruha mennyisége, hanem annak min1sége zavarja. Derekához kapott, hogy kihúzza ingét a nadrágjából. - Szívesen kölcsönadom, vegye fel! Levetette ingét, és a lány orra elé dugta. Az ing nagyjából Franny térdéig ért. - Látja? Teljesen eltakarja. Franny hitetlenkedve nézett rá. - Komolyan gondolja? De hiszen akkor maga - kezdte, majd szemei a férfi meztelen vállára tévedtek, és elkapta tekintetét. - Csak nem vihetem el az ingét! - Már mi a bánatért nem? - Mert. Csak. Akkor maga mit vesz fel? - Hohó! Amiatt ne fájjon a feje! Az apám állandóan félmeztelenül mászkál. Indián vagyok, hisz tudja jól! Ilyesmi sem fordult még vele el1, hogy egy n1 el1tt a származásával dicsekedjen! - Ezenfelül nem kell messzire mennem, csak hazáig. Sötét is van ha valaki meglát, megtántorodom kissé, és azt fogják gondolni, alaposan felöntöttem a garatra. - Tényleg alaposan felöntött a garatra. Ezzel megfogta a lány. A kezébe nyomta az inget. - Nos, gyalázatos egy napom volt, annyi szent. Chase-nek felrémlett, miért is indult el a fogadóhoz, és úgy érezte, még nem kért eléggé bocsánatot.

- Errõl jut eszembe, Franny, valójában azért jöttem ide, hogy beszéljek magával. A lány bizalmatlanul pillantott rá. - Mirõl? - Bocsánatot akartam kérni. - Már megtette. - De nem úgy, ahogy kellett volna. Amiket mondtam hogy rossz hírét keltem, ha továbbra is találkozik Indigóval nos, nem gondoltam komolyan. - Indigo küldte magát, nem igaz? Chase-nek nem állt szándékában még inkább megbántani Frannyt, hiszen már éppen eléggé megbántotta. Kísértést érzett hát, hogy hazudjon. Ugyanakkor ellenállt a késztetésnek, maga sem tudta miért. Talán nem is volt ideje elgondolkodni rajta. - Valójában apám küldött. - Az apja? - Eegen - hümmögte Chase, és torka összeszorult. Nem értette, miért, nem tudta megnevezni a szívéb1l feltör1 érzést. De egy dologgal tisztában volt: borzasztóan bánta, hogy nem a saját elhatározásából jött ide bocsánatot kérni. A legjobb persze az lett volna, ha egyáltalán nem hangzanak el szájából azok az ostoba, bántó mondatok reggel. - Nem kell bocsánatot kérnie - felelte halkan a lány. - Tudom, hogy csak Indigót féltette. Én is ugyanezt tettem volna a maga helyében. Franny megrántotta a vállát. - Az igazat megvallva igencsak furcsállom, hogy Jake megtQr a házában. Nem mondhatni, hogy jó társaság lennék a felesége számára, nemhogy a gyerekeknek! Pontosan tisztában vagyok vele. A lány fájdalmas tekintetét látva Chase elszégyellte magát. Most már érezte a vállára nehezed1 felel1sség terhét. De akárhogy is törte a fejét, semmit sem tudott kitalálni, amivel orvosolni tudta volna a kárt, amit okozott. Hogy a fene ette volna meg! - Ó, Franny, igazán sajnálom! A lány kissé elmosolyodott. - Ne sajnálja! Szeretem Indigót. Egyvalamiben hasonlítunk: maga is és én is meg akarjuk 1t védeni minden rossztól. Chase úgy látta, inkább Frannynek lenne szüksége védelemre. Méghozzá pont azoktól a szívtelen fajankóktól, mint amilyen 1 volt. - Szeretném, ha elfelejtené, amit mondtam. Látogassa meg nyugodtan, amikor csak akarja. Komolyan. Franny a szája szélét rágta, és bizalmatlanul vizslatta a férfit. - Attól tartok, nem értem, mi ez a hirtelen pálfordulás. Akkor most már ketten voltak, akik nem értették. - Biztos benne, hogy nem gondolja meg magát? - folytatta Franny, miután kérdésére nem kapott választ. - Nem akarok bajba jutni. Nem kívánom részletezni, miért, de nagyon fontos számomra, hogy a lehet1 legkevesebb pletyka keringjen rólam a környéken. - Mérget vehet rá, hogy miattam nem kerül bajba. Megígérem. A lány hosszan nézett rá, majd lassan bólintott. - Rendben van. Csak a Jóisten tudja, mennyire hiányzott volna nekem Indigo meg a gyerekek! Micsoda színfolt a társaságuk az életemben! Chase azt gyanította, hogy húga és annak gyermekei valójában az egyetlen színfoltot jelentik Franny életében. - Akkor tehát megbocsát? Franny szája szegletében kacér mosoly jelent meg. - Persze hogy megbocsátok. Az a mosoly! Amennyire vonakodó és bizonytalan volt, annyira megmelengette Chase szívét. Fejével az inge felé bökött. - Vegye fel, különben még elfelejti! - Ó, igen!

A lány idegesen felnevetett, és áthúzta fején az inget. Chase segített helyreigazítani a ruhadarabot, majd kihalászta az ingujjakból a lány karjait. Végül leráncigálta a pongyola ujjait, nehogy felgyQr1djön a könyökénél. A lány hosszú haja beakadt az ingnyaknál, így Chase odanyúlt, hogy kiszabadítsa a tincseket. A lány fürtjei olyan kemények voltak, akár az acéldrót. - Jesszus atyám, mi a fenét kent a hajára? Franny épp egy megkövült hajtincset köpött ki a szájából, és elfintorodott. - Keményítõt - felelte undorral. Chase-b1l kis híján kitört a nevetés. - Keményít1t? - Mosodai keményít1t. Egyébként nem maradna ilyen göndör a hajam. Chase azon tQn1dött, vajon hogyhogy nem szúrja ki Franny a hajával a vendégei szemét, de nem kockáztatta meg a kérdést. Szóval keményítõ! Nos, ezzel akár drótkerítést is készíthetne a hajából! - Értem - felelte Chase, bár semmit sem értett. Miért lenne baj, ha kijönne a hajából a göndörség? Miért kell rákenni ezt a maszlagot, miért nem jó csak úgy magában, a maga természetes lágyságával? Lehajolt, és az ing alja alá tQrte a selyem- és csipkehalmot. - Tessék. Így aztán akár a templomba is elmehetne. - Aligha - felelte Franny, és még egyszer megrántotta lefelé az inget. - De azért köszönöm. Legalább egy kicsit szalonképesebb lett a küls1m. A lány Chase-re pillantott, és ismét beharapta alsó ajkát. A holdfényben Chase észrevette, hogy miközben Franny felé nyújtotta a kezét, kissé el is pirult. - Nagyon köszönöm, amit értem tett, Mr. Wolf. - Chase. - Nos, akkor hát - felelte a lány, és még inkább elpirult. - Örökké hálás leszek önnek. Chase megfogta a lány ujjait, és hüvelykujjával könnyedén végigsimított a lány kézfején. - Mint mondottam volt, részemr1l a szerencse. Franny gyorsan visszahúzta a kezét, és megfordult. Amint elindult, rögtön el is botlott. Chase elmosolyodott, mert eszébe jutott: a lányon csak fél pár papucs van. Tekintetével végigkísérte, amint átvág az udvaron a fogadó felé. Furcsamód Franny méltóságteljesen lépkedett, annak ellenére, hogy sántikált, és hogy ruházata nem volt éppen megfelel1. Hatalmas, lógó ingében és drótszerQen szerteálló hajával mulatságos benyomást kellett volna keltenie. De mégsem keltett. A fogadó sarkán megtorpant, és kikémlelt. A jelek szerint elégedetten nyugtázta, hogy a titokzatos Frankie eltQnt, majd hátrafordult, hogy intsen Chase-nek. Ezután végleg eltûnt a fogadó ajtajában. Hatodik fejezet Chase hosszan bámult Franny után. Amikor végre kell1en magához tért ahhoz, hogy képes legyen megtenni a hazáig tartó utat, a távolba kémlelt. Látta, hogy homályos fény dereng szülei házának alsó ablakaiból. Hívogató jelz1tQz. A Jóisten áldja meg az anyját! Nyilván égve hagyta számára a lámpást. Mivel lekéste a vacsorát, az étel ott várja majd a megterített asztalon. Pedig azért késte le a vacsorát, mert a hátsó udvarban iszogatva annyira berúgott, hogy nem volt képe leülni szüleivel az asztalhoz. Néha azt kívánta, bárcsak kevésbé lennének vele elnéz1ek a szülei. Sokkal egyszerQbb lenne velük a dolga. Így bQntudat gyötörte a viselkedése miatt. F1képp azért, hogy olyan gyalázatos dolgokat

mondott apjának. Miért is nem rúgják néha inkább alaposan fenékbe?! Csakhogy Farkasöl1 sosem tett volna ilyesmit. A múltban sem, és minden bizonnyal a jöv1ben sem fog. Chase lassan hazaérkezett. Becsukta maga mögött a bejárati ajtót, és nekitámaszkodott, tekintetét pedig végigjártatta a szobán. Bal oldalán állt anyja becses Chickering zongorája, amelyet Bostonból úsztattak át ide hajón. Apjának Crescent Citybe kellett érte mennie szekéren. A szépen kifényesített rózsafán megcsillant a lámpás fénye. A zongora csillogása Loretta Wolf keze munkáját dicsérte: nem hiába töltött az életéb1l annyi órát azzal, hogy a hangszer felületét méhviasszal kenegesse. A házon látszott a gondos, szeretõ kezek munkája, ahogyan lakói is szeretettel voltak egymás iránt. Bárhová tévedt is Chase tekintete, anyja kezének nyomait látta: a megfakult deszkapadlón hever1 színes, házi készítésû szõnyegektõl kezdve a lósz1r bútorokat beborító horgolt térít1kig. A kanapé fölött lógott a család fényképe. Sok-sok évvel ezel1tt készítette egy Britt nevQ fényképész Jacksonville-ben. Ahogy Chase elnézte a képet, szívében felébredt a nosztalgia. Olyan kicsi volt Indigo is, 1 is, hogy alig emlékezett a napra, amikor a kép készült. Amy nénikéje is még gyermek volt rajta: Chase mögött állt, kezét a fiú vállára téve, sz1ke fejével úgy hajolt el1re, mintha jobban akarta volna hallani a fényképész utasítását. Hatalmas szemeiben mosoly játszott. Chase mindig is döbbenten tapasztalta, mennyire hasonlítanak egymásra anyja és Amy néni. Els1 pillantásra akár ikreknek is nézhette volna 1ket az ember. Pedig nem voltak testvérek, csupán elsõ unokatestvérek. A családi fényképtõl balra egy másik fotó függött a falon: Amy volt rajta és férje, Fürge Lopez. Fürge mexikói születésû volt, de gyermekkorában örökbe fogadták a komancsok. Chase õt kedvelte talán a legjobban az összes rokona közül. Amy néni és Fürge bácsi képe alatt két fiuk képmása lógott. Lelkes tekintetQ, éjfekete hajú kis lurkók. A családi kép másik oldalán Indigo családjának képe foglalt helyet: Indigo, Jake és a két kisgyerek. Egyedül Chase nem házasodott még meg. Biztos volt benne, hogy anyja már kiszemelte a helyet a szobában, ahová reményei szerint majd felkerül Chase családjának képe is. Chase továbbsétált, hogy megszemlélje a falon lógó összes emléket, amelyet anyja üveg alá helyezve kiakasztott. Volt ott egy karácsonyi kép, amelyet Chase nyolcesztend1s kora körül rajzolhatott. A felirat így szólt: Szeretlek és boldokkarácsonyt! Egy másik keretben Chase és Indigo els1 kiesett tejfoga volt található - apró, megsárgult szemcsék. Chase önkéntelenül elgondolkodott, hogy vajon anyjának hová lett a józan esze. Ki más akasztaná ki rajta kívül a nappali falára a gyerekei kiesett fogait? Chase szemügyre vette a többi emléktárgyat is, és közben egyre inkább érezte, hogy ide tartozik. Mennyi, de mennyi emlék és mennyi szeretet! Elvégre mi mást is jelent a család? Emlékeket és szétszakíthatatlan köteléket. Behunyta szemét, és hagyta, hogy az ismer1s környezet körülölelje, majd átjárja tagjait. Talán az ital tette, hogy ismét furcsa érzés tört rá. Mintha az utóbbi hét esztend1t egy labirintusban bolyongva töltötte volna el, ahonnan végre sikerült kitalálnia. Hazatalált, ismét rálelt az otthon nyújtotta egyszerQ örömökre. Valahogy el is felejtette, milyen jó is tud lenni az élet, és most, hogy eszébe jutott, nem vágyott semmi másra. Az utóbbi néhány napban tQkön ült, hogy mikor csomagolhat végre össze. Most azonban hirtelen megmagyarázhatatlan boldogság tört rá, amiért ilyen hosszan itt kell id1znie. Lehet, hogy Farkasöl1 okoskodása néha púp volt a hátán, de alapvet1en azért igazat adott az apjának. Lehet, hogy mostantól tényleg a szíve kellene, hogy vezérelje. Hogy mi lesz mindebb1l? Bánja az ördög!

Másnap reggel Chase felébredt, és kinézett hálószobája ablakán. Az els1 dolog, amit megpillantott, Franny rózsaszín papucsa volt. A lábbeli a Lucky Nugget tetején hevert. Chase álmosan elvigyorodott, majd vizet öntött a mosdótálba, és sebtében megmosakodott. Amint felöltözött, azonnal lemászott a létrán a nappaliba. Anyja a tQzhelynél állt, sz1ke haja ragyogott az ablakon beáradó napfényben. Karjában hatalmas zöld vájdlingot tartott - ebben keverte a palacsintatésztát immáron húsz esztendeje. A tál felülete itt-ott megrepedezett, széle letöredezett az id1k során. Miel1tt az els1 mer1kanál tésztát beleöntötte volna a forró serpeny1be, megfordult, és Chase-re mosolygott. Kék szeme olyan tisztán csillogott, akár háta mögött a frissen pucolt ablaküveg. Chase a döbbenett1l félúton megtorpant, és anyjára bámult. Érezte, hogy egyenesen belelát anyja szívébe. Már jó ideje nem tapasztalt ilyesmit, és egy percre megtorpant a felismerést1l. De a következ1 percben már elöntötte a bizonyosság érzése. Anyja a tarkójához nyúlt, hogy megigazítsa tincseit. - Nem fésülködtem meg valami alaposan, hogy idejében nekiláthassak a palacsintasütésnek Ennyire borzasztóan nézek ki? Chase szája mosolyra húzódott. - Gyönyörû vagy, anya! És ez igaz is volt. Még mindig elképeszt1en csinos volt. Kék ingblúzában takarosan festett, akár egy fiatal lány. Hajkoronájába alig vegyült néhány ezüst szál, finom arcvonásait egyetlen ránc sem barázdálta. De Chase nem csak az asszony külsejét látta gyönyörQnek. Szépsége belülrõl fakadt, és Chase-t leginkább az anyja tekintetéb1l felé áradó szeretet ütötte szíven. Chase-nek homályosan derengeni kezdett, hogy anyja szeretete akkor is ott sugárzott tekintetében, amikor hazaérkezett. Csupán nem vette észre. S1t, talán helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy eltakarta a szemét, nehogy észre kelljen vennie. Chase gondolkodóba esett, és górcs1 alá vette érzelmeit. De hiába próbált rájönni, mi is az, ami el1z1 este megváltozott szívében. Csupán azt tudta, hogy miután Frannyvel beszélgetett, elaludt, és reggelre ébredve évek hosszú sora óta elõször érezte könnyûnek a szívét. Sõt, kíváncsian nézett az eljövendõ nap elébe. Ekkor eszébe jutott Gloria, a csinos kis szajha, aki nemcsak a zsebeit ürítette ki, hanem jó id1re a szívébõl is kiégette az érzelmeket. És furcsa módon nem érzett már haragot iránta. S1t, keserQséget sem. Csak fájdalmat. De nem saját maga, hanem a leány miatt. Bárcsak egy kicsit id1sebb és bölcsebb lett volna! Akkor talán nem így végz1dött volna a történet. Ha nem adta volna fel olyan könnyen ha nem vette volna készpénznek a lány visszautasítását talán végül meg is nyeri a szívét. Persze ezt sosem tudhatta biztosan. Chase levonta a tanulságot: nem követheti el ugyanezt a hibát másodszorra is. Igyekezett jól az eszébe vésni ezt a tapasztalatot. A hátsó, szúnyoghálós ajtó csikorogva nyílt ki. Mire Chase megfordult, már apja állt a konyhában. Izmos karjában tojások ültek, az imént ment ki értük a tyúkólba. A két sötétkék tekintet összevillant. Chase úgy érezte, mintha szíve nyitott könyv lenne, amelyben apja kedvére lapozgathat. Hirtelen rádöbbent, hogy visszaszerezte rég elfeledett képességét, és ismét az emberek szívébe lát. De azt is érezte, hogy apjával szemben kétélQ karddá is válhat a fegyver. ValószínQleg Indigóval is ugyanez a helyzet. Farkasöl1 mélyen fia szemébe nézett, és egy pillanatra elbizonytalanodott. Csak nem ? A fia úgy tQnik, ismét meglelte azt a rég elfeledett, becses fegyvert, amelyet éveken át hordott magánál érintetlenül. Egyetlen pillantást váltottak csupán, mégis számtalan üzenet cserélt gazdát apa és fia közt. - Szép reggelünk van! - szólalt meg végül Chase üdvözlésképp. Chase pontosan tudta, hogy nem csak az id1járásra utal. Azonnal észlelte, hogy apja is tudja, miféle változás ment végbe a szívében. De nem lepte meg: Farkasöl1 mindig is jobban értette 1t, mint 1 saját

magát. - Valóban, csodás reggel! - helyeselt Farkasöl1 rekedt hangon. Farkasölõ a mosogatóhoz lépett, és leöblítette a tojásokat. - Van friss mézünk a palacsintához! Indigo a múlt héten talált egy méhkast, és elcsente a méhekt1l a mézet. - Egyetlen csípés nélkül megúszta - vágott közbe Loretta. Esküszöm, sírba visz az a lány a hóbortjaival! Tegnap azzal állt el1, hogy olvasott egy cikket valamelyik újságban valami ellenméregr1l. Ha jól emlékszem, csörg1kígyó-harapás ellen. Az a terve, hogy összefogdossa a kígyókat, és lefeji a mérgüket. Loretta az égre emelte tekintetét, és sokatmondóan férjére pillantott. - Persze nem a pénzért! Ó, isten 1rizz! Hanem azért, hogy megmentse azokat a nyomorult kígyókat. És gondolod, hogy az apád megpróbálta lebeszélni? Egyetlen szóval sem! Chase kis híján elnevette magát. - Hogy megmentse a kígyókat? De mit1l? - Az emberek utálják a csörg1kígyókat. Indigo azt hiszi, hogy ha sikerül kifejleszteni az ellenmérget, kevesebben fognak félni t1lük, és nem csapják majd agyon az összes útjukba akadó példányt. - Az emberek joggal tartanak a csörg1kígyóktól. De Indigónak igaza van, egy ellenméreg megváltoztathatná az ellenérzésüket. - De ha fejés közben megmarják a kígyók, abba bele is halhat! - Anya, még sosem marta meg egyetlen kígyó sem. - Hah! Elég, ha egy megmarja! Épp ez a baj! Ez az ifjú hölgy azt hiszi, hogy sebezhetetlen a vadállatokkal szemben. Egészen más dolog az, ha valaki megszelídít egy kígyót, és más az, ha vad példányokat fogdos össze, és megfeji a szerencsétleneket. A kígyók nyilván nem ugrándoznak örömükben, ha lefejik a mérgüket. Lehet, hogy nem is támadási szándékkal marnák meg, csak önvédelemb1l. - Indigót biztosan nem! Ha nem tudja gyöngéden megfejni a kígyót, hozzá sem kezd. Chase anyjára pillantott, és az arckifejezéséb1l azt a következtetést vonta le, hogy jobb lesz témát váltani. Neki is volt épp elég szeszélye, akár versenyezhettek is volna a húgával. Az asztalon álló bödönre pillantott, és összedörzsölte tenyerét. - Hm, mézes palacsinta álmaim netovábbja! Ha csak rágondolok, összefut a nyál a számban! Apja bólogatott, mint aki érti a célzást. Nyilván eszébe jutott az elõzõ esti beszélgetés. Tekintetük ismét összefonódott, és Chase megérezte: apja pontosan érti 1t. Tudja, mennyire sajnálja, amiért ilyeneket mondott, s1t, már meg is bocsátott érte. És Chase-nek pont erre volt szüksége ahhoz, hogy tökéletesen induljon a nap. Anyja palacsintatésztát mert a forró serpeny1be. A tészta sistergett, és mennyei illat áradt szét a konyhában. - Ha meg szeretnél borotválkozni evés el1tt, jobb, ha most nekilátsz. Vasárnap van, és rengeteg a dolgom délel1tt. Chase megvakarta az állát. - Tényleg? O'Grady atya mondja a misét? Anyja sokatmondó pillantást vetett rá. - Ha õ mondaná, gondoskodtam volna róla, hogy elmenj gyónni. Nem lesz mise, csak egy kis összejövetel a gyülekezeti teremben. Este pedig bál. Van kedved eljönni? - Öö talán, még nem tudom. Chase már látta is maga el1tt, hogy anyja igyekszik összehozni 1t az összes hajadon leánnyal, aki csak él és mozog, legalább egy tánc erejéig. Megborzongott a gondolatra, és úgy érezte: ideje visszavonulnia. Felállt, és menekül1re fogta. A konyhán átvágva sietett ki. A legkevésbé sem vágyott rá, hogy anyja a magánéletér1l kezdje faggatni, különösen nem arról, hogy miféle leányok körül legyeskedik. Ha egyszer ugyanis rákezdi, nem lehet leállítani: a következ1 téma a

templomba járás lesz, hogy mikor volt utoljára misén, innen pedig nincs megállás. - Van kedved eljönni a bányába reggeli után? - kérdezte hirtelen az apja. - Bõven van még id1nk a gyülekezeti összejövetel kezdetéig. Hogy vannak a bordáid? Bírnád egyáltalán az iramot? Amióta Chase hazajött, nem látogatott el a bányába, és eddig nem is volt hozzá kedve. Most már szívesen ment volna, de az a rózsaszín papucs a fogadó tetején nem hagyta nyugodni. - A bordáim már nagyjából rendben vannak, de van némi elintéznivalóm ma reggel. Máskor viszont szívesen elmegyek. Farkasölõ bólintott. - Csak szólj, ha indulhatunk! Chase torka összeszorult. - Tudom. Loretta nem vette észre, mir1l is folyik a szó valójában apa és fia közt, õ csak a kimondott szavakat hallotta. - Miért, mi dolgod van, Chase? Chase érezte, hogy a nyaka vörösödni kezd. - Van itt a városban egy kis kancacsikó. Érdekelne. Farkasöl1 arcizmai összerándultak. Chase-nek sikerült leküzdenie vigyoroghatnékját. Loretta értetlenül bámult rájuk. - Minek neked még egy ló? Eggyel nincs elég bajod? Hiszen a táborban el sem tudod rendesen helyezni! Ráadásul épp egy kancacsikót! Hiszen amennyit te dolgozol, még betörni sem lesz idõd! - Anya, ez nem mindennapi csikó. A legcsinosabb jószág, akit valaha láttam. Lehet, hogy id1be telik, amíg megszelídítem. De azt hiszem, megéri a fáradságot! - Ejnye, Chase, két végén égeted a gyertyát! Azt mondtad, kinéztél magadnak egy darab földet, amit meg akarsz vásárolni, és arra spórolsz! Ha most veszel egy lovat, mi lesz a földdel? Chase vállat vont. - Megnézni csak szabad! - Nem is tudtam, hogy van a városban eladó kancacsikó - mormolta maga elé Loretta, miközben megfordította az épp sül1 palacsintát. Chase ismét jelent1ségteljesen apjára mosolygott. - A fogadónál hallottam róla. - Értem - fintorodott el Loretta. - Remélem, nem valami részeg disznótól nyerted el kártyán! Farkasölõ a szoba egyik sarkába mosdófülkét épített. Chase belépett a kabinba, és vizet öntött magának borotválkozáshoz. Az ajtót nyitva hagyta, és miközben arcát elkezdte vízzel paskolni, hogy b1re kell1képpen felpuhuljon, kikiabált az ajtón. - Anya, minek nézel te engem? Nem vagyok én olyan aljas gazember, hogy pókerezéskor megkopasszam az ellenfeleimet! Anyja aggódó tekintettel kukucskált be hozzá. Az arcára volt írva, hogy bizony cifrább dolgokat is kinézne a fiából. De miután alaposan szemügyre vette Chase-t, homlokán elsimultak a ráncok, és elmosolyodott. - Persze, tudom, hogy nem tennél ilyesmit. Csak nehéz elképzelni rólad, amint épp egy lóra akarod elszórni a pénzed. Az jutott eszembe, hogy talán nos, hogy esetleg kés1bb megbánnád. Chase kinyitotta a borotváját. - Lehet, hogy egy kissé megváltozott a fontossági sorrendem. Attól, hogy megveszek ezt-azt, még megvehetem a földet is, csak egy kicsit késõbb, ennyi az egész. Farkasölõ a tûzhelyhez vitte a tojással teli drótkosarat, és szokásához híven egyenként törte fel 1ket, majd az egészet egy serpeny1be öntötte. Más férfiaktól eltér1en szívesen segített feleségének a konyhában. Chase elkente állkapcsán a bergamott illatú borotvahabot, és közben elnézte szüleit, amint a tQzhely körül tevékenykednek. Könyöküket

behúzva sürögtek-forogtak, hogy mindkett1jüknek jusson hely. Egyiküket sem zavarta a másik közelsége. Olyan összhang volt köztük, akár egy táncospár két tagja közt: ahogy valamelyikük a legapróbb jelét mutatta annak, hogy át akarja venni a kezdeményezést, a másik azonnal követte. Milyen egyszerû dolog Chase megirigyelte a jelenet szépségét. Apja elõzõ este azt kérdezte, vajon mi másra vágyhat az ember. Nos, ennél többre igazán nem. Chase elõrehajolt, hogy jobban lássa magát a szögre akasztott tükörben. A fene a bordáiba! Vagy inkább a tükröt kellene a pokolba kívánnia? Az ovális tükröt olyan magasságban állította fel az édesanyja, hogy pont láthassa magát benne. Még akkor akasztotta a falra, amikor apja felhúzta a fülkét. Egy újabb jele annak, hogy anyja és apja miként ajándékozták meg egymást szüntelenül: Chase sosem hallotta, hogy apja valaha is szóvá tette volna a tükör magasságát, pedig neki el1re kellett hajolnia, ha látni akarta magát benne. Nem mintha apjának komancs létére olyan gyakran kellett volna borotválkoznia. De azért rendbe szedte magát minden reggel és minden délután. Chase grimaszolt. Ha 1 egyszer feleséget választ magának, meg kell alaposan gy1z1dnie arról, hogy a lány magasabb, mint az anyja, máskülönben az elkövetkezend1 hatvan év során görnyedt háttal kell borotválkoznia. Neki ugyanis - apjával ellentétben - igen er1s arcsz1rzete volt, akárcsak a fehéreknek. Franny arca suhant át a fején. Semmi kétség, túl alacsony. Eszébe jutott a fogadó tetején hever1 papucs, és megpróbálta emlékezetébe idézni Franny alakját, amint lefelé csúszik a zsindelyes tet1r1l. Azért azt meg kell vallani, amit a lány teste magasságban elveszít, azt bizony tökéletes alakján pótolja vissza. Chase magában elmosolyodott. Arra gondolt, hogy legföljebb felakaszt magának egy másik tükröt a mosdófülkébe. Chase odavágta a rózsaszín papucsot a söntéspulthoz. Alaposan megizzadt, mire sikerült a nyavalyás lábbelit lasszóval lehalásznia a tetõrõl. Most aztán ne packázzon vele senki fia! - Mi a fenét értesz azalatt, hogy nem mehetek fel hozzá?! Gus, a kövérkés fogadós lerántotta válláról a fehér kend1t, amely kötelezõ kiegészítõjét képezte viseletének. A söntéspultra hajolt, és elszántan törölgetni kezdett rajta egy vízfoltot. - Pontosan azt, amit mondtam. Csak sötétedés után fogad vendégeket. Nincs kivétel. Chase azonban nem érte be ennyivel. - Nézd, Gus, én nem vendég vagyok - mondta higgadtan. - Franny a családunk barátja. Gus hitetlenkedve vonta fel szemöldökét. - Nos, mifelénk még nem jutott el a híre a barátságotoknak. - Pedig igaz. Indigóval elválaszthatatlanok - felelte Chase, és két összeakasztott ujját Gus orra alá nyomta. - Az isten szerelmére, csak a papucsát akarom neki visszaadni! Gus kiöntött egy hamutartót. - Hagyd csak itt. Majd én odaadom neki. Chase úgy érezte, itt az ideje csapást váltani. - És May Belle-hez felmehetek? Ott hagyom nála. Gus a lépcsõ felé bökött. - A vendégem vagy. Második ajtó jobbra. De nincs repeta, Chase. Franny igencsak ragaszkodik a szabályaihoz, és nem akarom, hogy rajtam csattanjon az ostor. A szabályaihoz? Chase sosem hallott még ilyesmir1l. Miféle megélhetést biztosít az olyan piros lámpás munka, amely csak sötétedés után kezd1dik, és éjjel egykor már vége is van? Nem sok pénz ütheti így a markát. De Chase fütyült is rá: ha sikerül elérnie célját, a lány hamarosan úgyis feladja ezt az életet. Felmászott a homályos lépcs1feljárón, és megállt a

lépcs1fordulóban. Kíváncsi tekintetét az els1 ajtóra szegezte, hiszen nyilván ez volt Franny szobája. Gus azt mondta, May Belle-é a második. Az ajtón tábla függött, melyre nyomtatott betQkkel ki volt írva, hogy FOGLALT . Alatta pedig kisebb betQkkel a következ1 mondat állt: Kérem, távozás után fordítsa meg a táblát, hogy a soron következõ vendég bejöhessen! Chase-en eluralkodott a kíváncsiság, és közelebb lépett a táblához. Megfordította. A másik oldalon a következ1ket olvasta: Nem kell kopogni. Belépéskor fordítsa át a táblát, hogy a FOGLALT feliratot mutassa. Harminc perc tíz dollár. A szabályok a következ1k: 1. Sötétedés elõtt nem fogadok vendégeket. 2. A villanyt hagyja leoltva. 3. A vendégekkel nem beszélgetek. 4. Különleges kéréseket nem teljesítek. 5. Pénzt visszaadni nem tudok. 6. Távozás elõtt a fizetséget hagyja a sublóton. A lap alján a köszönetnyilvánítás után Franny aláírása következett. Kézírása precíz volt és kecses, akárcsak egész lénye. Miután Chase visszafordította a táblát, ökölbe szorította a kezét, és bekopogott. Franny nyilván odabent volt. - Hogy a nyavalya törjön ki, Chase! - ordított fel Gus. - Te is tudod, hogy az nem a második ajtó! Chase-nek hirtelen eszébe jutott, hogyan kelthetné fel a lány érdeklõdését. Áthajolt a korláton, és jó hangosan visszaszólt. - Nyugalom, Gus, higgadj le! Egy ujjal sem nyúlok hozzá. Nem értem, mit vagy úgy oda: csak a papucsát akarom visszaadni, meg a húgom üzenetét átadni. Várakozásainak megfelel1en kisvártatva motoszkálás hallatszott az ajtó felõl. Chase visszafordult, és látta, hogy résnyire kinyílik az ajtó, majd a keskeny sávban megpillantotta Franny arcának egy darabját. - Indigo üzent? - kérdezte halkan Franny. Chase leengedte vállát, és közelebb hajolt. - Igen - suttogta. - De nem akarom, hogy más is hallja. Beléphetek egy percre? Az ajtórésben bizalmatlanul villant meg a zöld szempár egyik tagja. Chase-nek csak ekkor jutott eszébe, hogy nyilván nem 1 az els1 ember, aki megpróbálta megtörni a szent nappali pihen1t. - Csak egy pillanatra - er1sködött, és a lány orra alá dugta a papucsot. - Emlékszik? Én vagyok az a fickó, aki tegnap este lesegítette a tetõrõl. Ejnye már, Franny, engedjen be! Miel1tt pislogna egyet, már itt sem vagyok. - Jól van - adta be a derekát a lány. - De tényleg csak egy percre. Chase legnagyobb meglepetésére az ajtó becsukódott, majd mintha bútorokat húzogattak volna ide-oda. Amikor az ajtó ismét kinyílt, Frannynek hQlt helye volt. Chase-t csak úgy furdalta a kíváncsiság. Óvatosan lépte át a küszöböt. Amikor már odabent volt, az ajtó azon nyomban becsukódott. Chase megfordult, és meglátta Frannyt. A lány mögötte állt, hátával az ajtónak támaszkodva, keresztbe font karral. Minden jel arra utalt, hogy a lány tart t1le: ajka kissé lefelé biggyedt, gyönyörû zöld szemén árnyak suhantak át. Chase majd meghalt a kíváncsiságtól, hogy vajon miért lesz a lány ilyen ideges a jelenlétében. Most azonban jobbnak látta, ha hagyja a témát. Egyre n1tt benne a gyanú, hogy Frannyt valaki csúnyán kihasználta. Talán pont egy vendég. És nem kizárt, hogy nem is egy, hanem több. - Jól van Indigo? - kérdezte Franny. Chase egy kissé elszégyellte magát, hogy füllentésre adta a fejét, úgyhogy sietve megnyugtatta a lányt. - Ó, igen, persze, ööö épp t1lük jövök, és üdvözletét küldi. Azt mondta, adjam át, ha véletlenül összefutunk - felelte Chase, és átnyújtotta a papucsot.

- Micsoda? - Azt mondta, üdvözletét küldi. - Ez az üzenet? Chase megpróbálkozott egy mosollyal elvenni a helyzet élét. - Elég silány ürügy, bevallom de személyesen akartam visszaadni a papucsát. Ez a Gus jobb, mint egy ház1rz1 kutya, nem igaz? Franny azonban nem mosolygott vissza rá. - Mondtam neki, hogy barátok vagyunk, de nem akart kivételt tenni velem. - Barátok? - kérdezett vissza Franny, és hangja ugyanolyan volt, mint múlt éjjel: döbbenet és bizalmatlanság tükröz1dött benne. - Úgy érti, maga meg én? Chase igyekezett a lehet1 legszelídebb arcát el1venni, nehogy elijessze a lányt. - Nos, igen. Szerintem barátok vagyunk. Maga nem így gondolja? Arról nem is beszélve, hogy nálam van a papucsa, maga meg az ingemet 1rizgeti - folytatta Chase, és ismét a lány felé nyújtotta a papucsot. - Cserélhetnénk. - Gondoltam, kimosom és kivasalom, miel1tt visszaadnám az ingét. - Ó, értem - felelte Chase, és majdnem kiszaladt a száján, hogy erre semmi szükség. De hirtelen eszébe jutott, hogy ha a lánynál marad az inge, újabb alkalom kínálkozik a találkozásra. - Nagyon kedves magától. Most, hogy belegondolt, nem is tQnt rossz ötletnek, hogy a lány kivasalja az ingét. Elképzelte, amint Franny apró ujjaival minden egyes ráncot elsimít az ingen. Azonnal elhatározta, hogy amint visszakapta az inget, sokkal gyakrabban viseli majd, mint bármelyik másik ruháját. Bolondság. Bolondság az egész. Mivel a lány nem nyúlt a papucsáért, Chase úgy döntött, magánál tartja. Hiszen ha leteszi, a lány nyilván azonnal kiteszi 1t a szobájából. Elmosolyodott, és körbenézett a szobában. Egyik vége paravánnal volt elkerítve. Bizonyosan ezt húzta el az imént Franny. Vajon mi lehetett mögötte? ValószínQleg olyan holmik, amelyeket Franny el akart rejteni a szeme el1l. Chase a legszívesebben bekukucskált volna, de ez megbocsáthatatlan udvariatlanság lett volna részér1l. Ehelyett inkább az ablak mellett álló aprócska, kerek asztalra pillantott. Egy tányér állt rajta fél szelet pirítóssal, mellette pedig egy félig üres kávéscsésze. Chase arra a következtetésre jutott, hogy a lány a fogadó konyhájáról kap enni. Gus nem sokkal az után, hogy megvásárolta a fogadót, át is építtette, és többek közt étteremmel gazdagította a szolgáltatásokat. Így ha a vendégei megéheztek, nem kellett az utca másik végében álló szállodáig elgyalogolniuk. - Takaros kis szoba - szólalt meg végül, bár valójában pont az ellenkez1jét gondolta. Önkéntelenül az járt a fejében, hogy milyen magányos lehet itt Franny. Hiszen egész élete e négy fal közé zárva zajlik. Itt eszik, itt alszik és itt is dolgozik. Most már kezdte kapiskálni, miért is haragudott meg annyira rá Indigo az el1z1 nap. Ha ugyanis Frannynek nem lenne még egy barátn1je sem, valóban börtön lenne számára ez a hely. Chase ismét Franny felé fordult. EgyszerQ kis ingblúzában sokkal inkább úgy festett, mint egy ifjú tanítón1, semmint egy feslett életQ nõszemély. Furcsa módon a szürkésbarna ruha kiemelte hófehér b1rét, valamint ajkának és arcának pírját. Kecses nyakát krémszínQ csipkegallér övezte, amely remekül illett hajának platinaszínQ csíkjaihoz. AranyszínQ haja egyszerQen volt feltQzve a feje búbjára nyilván ilyenkor nem tett rá keményít1t. Chase tekintete a lány jobb napokat látott blúzára tévedt: a perkáling mandzsettáit elnyQtte a sok viselés. A földig ér1 szoknya alól pedig kopott, kislányos bakancs kandikált ki. Nyilván egy fia garast sem költ ruházkodásra. A lányt a jelek szerint borzasztóan zavarba hozta Chase

tekintete, és tenyerét szoknyájához dörzsölte. - Nos - szólalt meg végül Franny, de nem fejezte be a mondatot. Chase értett a szóból, és pontosan tudta, hogy ideje lenne indulnia. Most azonban csöppet sem kívánt eleget tenni a lány kérésének. Azért ilyen könnyen nem adja fel! Biztató mosolyt villantott a lány felé vagy legalábbis remélte, hogy a lány annak veszi majd tovább nézel1dött a szobában. A paraván mögül bal fel1l fekete, félgallonos vizestöml1 kandikált ki, a paraván széle épphogy nem takarta el. Egy szögre akasztva lógott a falon, és gumics1 volt csatlakoztatva hozzá. Hüvelyöblítõ. Alatta a mosdófülkék szokásos kellékei álltak: mosdótál és mellette kancsó, valamint néhány kevésbé szokványos darab: egy üveg tele szivacsokkal, egy üveg Knight-féle ecet, valamint egy gyógyszeresüveg tele barna golyócskákkal - valószínQleg házi készítésQ fogamzásgátló szerek. Franny ilyen dolgokat használ ilyesmit kell használnia Chase-t a gondolatra elfogta a hányinger. Mégis: ott állt a szeme el1tt a bizonyíték. Mi a fenére számított?! Szentképekre meg ereklyékre? Hiába az ártatlan és bájos viselkedés, ez a lány abból él, hogy áruba bocsátja a testét. Ha pedig a rideg valóságtól felfordul a gyomra, jobb, ha szedi a sátorfáját, amíg még nem kés1. Chase visszafordult a lány felé. Franny alabástromarca lángokban állt, Chase pedig tudta: a lányt borzasztóan zavarba hozta, hogy a férfi megleste személyes dolgait. Zavarba hozta, és el is szégyellte magát. A ver1fényes délel1tti napsütésben nem volt rá lehet1sége, hogy álomvilágba meneküljön. Chase nyelt egyet, és tekintete összetalálkozott Frannyével. Egek, bárcsak elrabolhatná innen a lányt! Hiszen annyira nem való ide! Chase bármit megtett volna, hogy segítsen neki kijutni innen. Érezte, hogy meg kell tennie. Nem csak a lány miatt, maga miatt is. És valahogyan Gloria miatt is. Ezúttal nem fog hátat fordítani a nehézségeknek. Anélkül, hogy belegondolt volna, mit vált ki a lányból a mozdulat, Chase arcához emelte a papucsot, és hímzett hegyével végighúzta arcélén. Franny pupillái kitágultak, zöld szeme feketére váltott. Ott sistergett köztük valami - de hogy mi, azt Chase egyel1re még magának sem vallotta be. Még nem. Gyûlölte magát azért, amit mondani készült. De úgy érezte, mostantól fogva egyébként sem lesz könnyQ dolga. Biztos volt benne, hogy számtalan olyan dolgot fog mondani és cselekedni, ami kegyetlenségnek tQnik majd a lány számára. - Láttam odakinn, hogy tíz dollárt kér harminc percért. Hány kuncsaftja akad általában egy éjszaka során? Franny arca a kérdés hallatán holtsápadra vált. A sublótra szegezte tekintetét, és összeráncolta sz1ke szemöldökét. Chase látta, hogy a lány legalább annyira szenved a szégyent1l és a megaláztatástól, mint attól, hogy nem tud válaszolni a kérdésre. A jelek szerint nem kevés er1feszítésre volt szüksége, hogy visszaemlékezzen, mennyi pénz is szokott heverni a sublóton a mQszak végén. Egy újabb bizonyíték amellett, hogy Indigónak igaza volt: Franny valóban a lehet1 leginkább eltávolította magát lélekben ett1l a mocskos munkától. - Én ööö - hebegte a lány, miközben ajkát harapdálta, és egyik vállát felhúzta. - Három, néha négy talán. Miért kérdi? - Ezek szerint ötven dollárt kérne az egész éjszakáért? - Az egész miért? A lány annyira elborzadt, hogy Chase majdnem elnevette magát. - Az egész éjszakáért - ismételte. - Ha egy fickó ilyen hosszú id1t kívánna magával tölteni, ötven dollár elég lenne ahhoz, hogy a kimaradt jövedelmét pótolja? Egy végtelen pillanat telt el. Franny úgy bámult Chase-re, mintha a férfinak elment volna az esze. És Chase fejében is megfordult, hogy

talán tényleg elment. Egyetlen n1 sem ér meg ötven dollárt egy éjszakáért. Kivéve talán ezt a törékeny sz1két, kerekre nyílt, zöld szemekkel, és olyan, de olyan édes szájjal, hogy Chase másra sem bírt gondolni, mint hogy megcsókolja. - Nem dolgozom egész éjszaka - emlékeztette Chase-t sietve a lány. - Csak éjjel egyig. Kivételt pedig nem teszek senkivel. Soha. - Értem - felelte Chase, és ismét kinyújtotta a papucsot a lány felé. Akkor ezt észben fogom tartani, és visszakísérem még éjjel egy el1tt. - Visszakísér? Chase Franny kezébe nyomta a papucsot, és a lábbelivel együtt megfogta a lány kezét is. - Igen, visszakísérem. Ha az egész éjszakát kifizetem, nem kell itt maradnunk. Sokkal jobb szórakozás lenne, ha elmennénk valahová. Csinálhatnánk valamit. Franny gyanakvóan méregette Chase-t. - Mire gondol? Chase tudta, hogy Franny kerüli a helybelieket, így nem igazán várhatta el t1le, hogy este elvihesse a bálba. Azok az önelégült polgárok egyébként sem engedték volna be egy efféle eseményre. - Nem tudom. Talán piknikezhetnénk. - Sötétedés után? - Ha nem süt eléggé a hold, még mindig gyújthatunk lámpást. Franny megrázta a fejét. - Nem. Sajnálom. Nem fogadok vendégeket egész éjszakára. Chase felvonta szemöldökét. - Valóban nem? Ilyen szabályt nem láttam kiírva az ajtaján. - Elkerülte a figyelmemet, hogy kiírjam. - Az lehet, de attól még nincs kiírva. - Azonnal gondoskodni fogok a hiány pótlásáról. Chase egy ujjával megfogta a lány állát, és kissé felemelte a fejét. - Remélem, nem siet vele annyira. Most már nyilvánvaló volt, hogy Franny szemében valódi aggodalom tükröz1dik. Chase el tudta képzelni, hogy Franny idefent biztonságban érzi magát a kuncsaftjaival, hiszen ha kiabálni kezd, Gus meghallja odalenn. Ha azonban elhagyja a fogadót, senki sem fog a segítségére sietni. Nem mintha 1mellette segítségre lett volna szüksége. De ezt a lány nem tudhatta. - Nagyon várom, hogy újra lássam, Franny - mondta, miközben elengedte a lányt, és megkerülte, hogy kinyissa az ajtót. - Remélem, maga is. A lány tekintete alapján a válasz határozott nem volt. Úgy várta a következ1 találkozást, mint a nyavalyatörést! Chase elvigyorodott, és kilépett a szobából. Franny minden ízében reszketett. Abban a pillanatban, hogy becsukódott mögötte az ajtó, megfordult, és a kilincsre bámult. Agyában sebesen cikáztak a gondolatok, szíve hevesen kalapált. Új tábla kell! Új táblát kell írnia, és azonnal szólnia kell Gusnak. Nem fogadok vendégeket egész éjszakára. Miután Franny meghozta a döntést, kissé megkönnyebbült, de nem eléggé. Az a csontig hatoló tekintet, azok a metsz1 kék szemek ennek a Chase Wolfnak valahogy a szeme se áll jól. Fogalma sem volt, miért, de a férfinak elegend1 volt egyetlen pillantást vetnie rá, és neki máris kalapált a szíve. Újra látni akarja? Annyira furcsának hatott a gondolat, hogy Franny kis híján hangosan felnevetett. Ez a férfi azt hiszi, hogy csak úgy kisétál majd vele innen, és odakinn kódorognak a sötétben? Még mit nem! Azt tapasztalta, hogy ha egy férfi vele akarja tölteni az egész éjszakát, az általában rosszban sántikál. Bolond lenne megbízni egy efféle fickóban! Kinõtt már abból a korból, hogy bolondságokat csináljon. Az élet megtanította rá, hogy mindig észnél kell lennie.

Hetedik fejezet Chase frissen megfürödve és borotválva üldögélt szülei házának tornácán. Arra várt, hogy besötétedjen. Zsebében öt súlyos tízdolláros lapult. Ha megszabadul az öt aranytól, alaposan leapadnak a tartalékai. Azonban a Lucky Nugget fels1 ablakait kémlelve Chase szemei el1tt megjelent, hogy az egész éjszakát Frannyvel töltheti, és úgy döntött: jobb helyre nem is kerülhet az a pénz. Másnap hétf1, kinyit a bank. Reggel majd aláír egy váltót, és kivesz annyi pénzt, amivel kihúzza a következ1 hetet. Annyit kell kivennie, hogy a hét végéig kivásárolhassa Frannyt - persze minden attól függ, hogyan sül el a mai éjszaka. Nyilván feltQnést fog kelteni, és Mr. Vilien, a bankigazgató bizonyára igencsak meghökken majd. Chase már látta is maga el1tt a férfi felvont szemöldökét. Felsóhajtott, és felpillantott az égre. Bárcsak sötétedne már! Jesszusom vajon átgondolta, mibe is vág bele? Egyáltalán, épeszQ ember módjára gondolkodik újabban? És ha már itt tartunk vajon lehet-e gondolkodásnak nevezni azt, amit csinál? Fejébe vette, hogy megment egy éjjeli pillangót. Az ötlet jól hangzik, de a megvalósításhoz fel kell kínálnia Frannynek valami alternatívát. N1k számára vajmi kevés jól fizet1 állás akadt, és Chase-nek fogalma sem volt, milyen igényei lehetnek Frannynek. Mi van, ha annyi pénzre van szüksége, amennyit most keres? Chase akárhogyan is törte a fejét, egyetlen foglalkozás sem jutott eszébe, amelyb1l egy asszony ugyanolyan jól meg tudott volna élni, mint a prostitúcióból. Sajnálatos tény, de igaz. Ahogyan Indigo is mondta, a fehér ember nem sok lehet1séget adott asszonya kezébe, hogy eltarthassa magát. Azok az asszonyok, akiket balszerencse ért, semmiféle segítségre nem számíthattak. A társadalom szabad prédaként kezelte 1ket, apja szavaival élve áldozatokká váltak. És apjának igaza volt. A társadalom tele volt férfiakkal, akik alig várták, hogy kihasználják az áldozatokat. Chase-nek görcsbe rándult a gyomra, ha arra gondolt, hogy ma este esetleg valaki megel1zi Franny ajtaja el1tt. Valami mocskos, részeg disznó megérinti a lányt Jóságos egek! Chase-t elfogta a hányinger a gondolatra. De hisz ez abszurdum! Franny jó ideje Qzi mesterségét odafönn, sokkal régebb óta, mint hogy Chase érdekl1dése felébredt volna a lány iránt. Attól, hogy a lányon jár az esze, még nem lesz kevesebb a kuncsaft. Eggyel több vagy kevesebb vendég - nem mindegy? Chase számára azonban csöppet sem volt mindegy. Semmiféleképpen sem hagyhatja, hogy akár csak egy ujjal is hozzáérjenek Frannyhez. Igyekezett rendet tenni érzelmei közt, és magyarázatot keresni rájuk. De csak annyit sikerült elérnie, hogy még inkább összezavarodott. Franny teste tulajdonképpen közkincs : bájait bárki igénybe veheti, akinek van rá elég pénze. Ez ellen pedig Chase nem sokat tehet. Ahhoz, hogy a helyzet valamelyest is megváltozzék, Franny saját döntésére lesz szükség. Chase-nek eszébe villant Franny arca: tiszta, zöld szemei és kifejez1 arcjátéka. Kezei ökölbe szorultak. De hát mi lelte? Jobb, ha lenyugszik, miel1tt a lány szeme elé kerül. De minél jobban igyekezett kibogozni gondolatait, annál jobban beléjük gabalyodott. Egy dolgot biztosan tudott: segíteni akart a lánynak. Muszáj volt segítenie. Mintha valami rögeszme kerítette volna hatalmába. Lehet, hogy meg akart tisztulni. Talán lelkének régi démonjait akarta végre kiQzni. Vagy talán a lány iránt érzett érzelmei voltak mélyebbek, mint gondolta. Fogalma sem volt. Egyvalamit tudott csak: hogy muszáj elmennie a lányhoz, és addig nem térhet vissza, amíg ki nem juttatta arról az istenverte helyr1l. Amikor Chase néhány perccel kés1bb benyitott a Lucky Nug-getbe, harsogó zongoraszó fogadta. Igyekezett figyelmen kívül hagyni a fülsüketít1 zenét, és azonnal a lépcs1 felé vette az irányt. Hamarosan

azonban Gus hangja állította meg. Megfordult, és tekintetével megpróbált áthatolni a félhomályon. Szemét csípte a vastagon gomolygó dohányfüst. Lassan kirajzolódott Gus alakja. Fehér asztalkend1jével felé intett, és a söntéspulthoz invitálta. Chase kezében egy kosárral lavírozott az asztalok közt, és igyekezett nem beleütközni a pókerez1 férfiak kiálló könyökeibe. Az er1s cigaretta- és szivarfüstt1l, valamint a mosdatlan testek kipárolgásától majd felfordult a gyomra. Önkéntelenül Franny jutott eszébe, aki minden egyes napját itt tölti, és még inkább sürget1nek érezte a vágyat, hogy láthassa a lányt. Amint letelepedett a söntéspultnál, Gus egy korsó sört csúsztatott neki: - A vendégem vagy! Amióta ismerte Gus Packert, egyetlenegyszer sem hallotta, hogy ingyen osztogatta volna az italt vendégeinek. Itt valami bQzlik. Vajon mire készül Gus? Chase-nek valami azt súgta, bármi legyen is az, ha ingyensör jár mellé, nyilván nem fog örülni neki. A söröskorsó végigsiklott a söntéspulton, Chase pedig egyik ujját a korsó fülébe akasztva megállította. A hab a kezére fröccsent, letörölte. - Köszönöm - felelte Chase. - Legalábbis egyel1re - tette hozzá a nyomaték kedvéért. Gust zavarba hozta Chase válasza. - Nézd, Chase, nem akarom, hogy mellre szívd a dolgot, de van egy kis gond. Chase letette a földre a kosarat, és egyik bakancsát a sárgaréz lábtartóra helyezte. - Ki vele, Gus! A kocsmáros egy rászáradt ételdarabot kezdett kapargatni a söntéspult szélén. - Frannyr1l volna szó - kezdte halkan. - Valami oknál fogva a fejébe vette, hogy nem akar látni téged. - Értem. Gus végre felpillantott. - Arra kért, hogy ne engedjelek fel a szobájába. Chase hosszan kortyolt a sörbõl, majd kézfejével megtörölte száját, és határozott mozdulattal letette a pultra a korsót. A pult csak úgy döngött. - Márpedig én felmegyek, Gus. - Ha megteszed, hívatom a rend1rbírót. - Minden jogod megvan hozzá. - Csak nem akarsz a törvénnyel szembekerülni, Chase! - Nem elõször történne velem ilyesmi, és valószínQleg nem is utoljára. Az 1seim is mind lázadók voltak. - Nem ér annyit, Chase. Egyetlen asszony sem ér annyit. - Nos, ezt hadd döntsem el én! Gus elszántan felszegte a fejét. - Nézz körül a teremben, Chase! Ha kellemetlenségem támad miattad, itt egyt1l egyig mindenki az én oldalamra áll. Chase hátrafordult, és körüljártatta tekintetét a szedett-vedett társaságon. Mind fáradt, elnyQtt, rossz hírQ bányászember volt. Chase nem ringatta magát illúziókba: ha valaki egész nap a föld alatt húzza az igát, rövid id1n belül eldurvul. Ugyanakkor a favágók sem a mimózalelkükr1l híresek. Chase pontosan tudta, hogy valójában sokkal hitványabb népség. Mi újat tudnának mutatni neki ezek a fickók?! Chase-nek különb ellenfelei is akadtak. Az igaz, hogy most volt egy gyenge pontja: a bordái. Hátránnyal indulna tehát a küzdelemben. De Chase tudta, hogy amint az els1 ütésen túl lesznek, onnantól elragadja a hév, és nincs megállás. Ismét Gusra pillantott, és kissé elmosolyodott. - Felfordulás, rombolás, kocsmai verekedés nos, ezt sehol sem veszik jó néven. Ha bunyózom, mindig meg is fizetem a kárt, Gus. Ez

nálam aranyszabály. De abban az esetben, hogyha a másik üt el1ször, nem vagyok ennyire rugalmas. Gondolod, hogy ezeknek a fickóknak van annyi pénz a zsebükben, hogy kifizessék az összetört asztalokat meg székeket, nem beszélve a poharakról, a kancsókról és a korsókról? Mert ha bunyó lesz, minden ripityára fog törni, az hétszentség! - Nem akarok bajt, Chase. - A Baj a középs1 nevem - Elég keményen beszélsz ahhoz képest, hogy töröttek a bordáid. - Azt hallottad? De vajon igaz-e? Nem hiszem, hogy meg akarod tudni a választ. - Ó, hallottam a híred - ismerte be Gus. - Nagy balhés hírében állsz, annyi szent. De persze csak távol az otthonodtól. Az a sanda gyanúm, itt azért kétszer is meggondolod, mibe keveredsz, nehogy megfájdítsd a jó anyád szívét tudod, errefelé gyorsan terjednek a hírek. Chase-t bármikor máskor megingatta volna ez a mondat. De ma este sokkal inkább Franny szívével volt elfoglalva, mint az anyjáéval. Ha pedig megtörténik a legrosszabb, a szülei bizonyára megért1ek lesznek vele szemben. - Gus, figyelmeztetlek. Ne húzz ujjat velem. - Apád jobban tette volna, ha alaposan elnáspángol annak idején! Kár, hogy most már túl nagy vagy ahhoz, hogy kiporolják a fenekedet. - Van benne igazság. De tudod, apámnak nemigen volt szokása verni a gyerekeit. Valahogy ez a módszer hiányzott az eszköztárából. - Ha jól sejtem, még egy pofont sem kevert le neked soha. Persze hogy nem. Ha megleckéztetett volna néhanapján, nem lennél most ilyen felfuvalkodott hólyag. Gus tekintete szikrát szórt. - Franny nem akar látni téged. Miért nem vagy képes egyszerQen tiszteletben tartani azt, amire kér, és elhordani a sátorfád? - Mert nem hiszem, hogy tudná, mi az, ami jó neki. Chase visszalökte a szinte tele korsót a kocsmárosnak, nagyjából olyan durva mozdulattal, mint amilyennel 1t is kiszolgálták. A korsóból kiloccsant a sör. Chase arra gondolt, hogy a Frannyvel való találkozás épp elég nehéz lesz tiszta fejjel is, nem akarta hát, hogy még inkább elhomályosodjon az elméje. - Most megfogtalak, Gus! Sem te, sem senki más nem tagadhatja meg t1lem, hogy felmehessek hozzá! Való igaz, az én fajtám nem egyszerQ eset. Vér nem válik vízzé! Azt sem tagadom, hogy elkövettem már néhány komiszságot életemben. De akárhogy is csQröd-csavarod a szót, az igazság az, hogy a hölgyekkel szemben mindig is úriemberként viselkedem. Sem Farkasok földjén, sem máshol nem találsz egy lelket sem, aki erre rácáfolna. - Akár úriember vagy, akár nem, Franny a háta közepére kíván! - Azt hiszem, a munkájával jár, hogy néha bizony olyan vendégeknek is kell szolgáltatást nyújtania, akiket nem kifejezetten kedvel. Ha baj lesz abból, hogy véleménykülönbség lép fel kett1tök közt, én pedig börtönbe kerülök verekedésért, akkor ezt a megfelelõ idõben szóvá is teszi majd a véd1ügyvédem. Egy szajha nem utasíthat vissza senkit sem alapos ok nélkül, én pedig nem szolgáltam rá arra, hogy visszautasítson. - Igen? Nos, akkor jól figyelj, pajtás! Mire a te híres-neves ügyvéded megérkezik, addigra rég elfognak, és leültetnek. - Te pedig bezárhatod a bazárt. Méghozzá felújítási munkálatok miatt - közölte Chase. - És a munkálatok költségeit nem én fogom állni, de nem ám! Ha te kezded a balhét, fizetheted is a kárt! Gus képe pipacsvörös lett. Chase kihívóan nézett vissza rá. - Ja, és egyébként a törvény megengedi a prostitúciót? Vagy csak szemet hunynak afelett, hogy bordélyt üzemeltetsz? - Ebben a házban nem dolgoznak szajhák. Csak táncoslányok.

- A rosseb vigyen el, Gus! - nyerített fel Chase, és megrázta a fejét. - Azért rázod itt az öklöd, mert fel akarom kérni Frannyt táncolni? Ki hallott még olyat, hogy valakit azért csukjanak le, mert táncolni támadt kedve? No, ezt magyarázd majd meg a bírónak, Gus! Azzal Chase felkelt a söntéspult mell1l, és a lépcs1 felé indult, így állnak hát a dolgok. Nos, Franny kisasszony ezúttal súlyosan alábecsülte ellenfelét. Chase nem adja be ilyen könnyen a derekát. Ha pedig piszkos játszmára hívják, abban igazán otthon van. A dühtõl sietõs léptekkel, heves mozdulatokkal vágott át a fogadón. Elõször arra gondolt, talán jobb, ha vár odalenn pár percet, amíg meg nem nyugszik kissé, de attól tartott, hogy valaki más megel1zi Franny ajtaja el1tt. És igaza volt: a lépcs1korlátnál egy bányászba botlott, aki ugyanoda tartott, mint Chase. Egyik kezében pénzt szorongatott, a másikban pedig egy whiskey-s üveget. Chase vállon ragadta a fickót, így kényszerítvén megállásra. - Sajnálom, pajtikám. A hölgy ma este nem fogad vendégeket. - Nem? Aztán ki a fene higgye ezt el neked? - Te. Legalábbis ha jót akarsz magadnak - felelte halkan Chase. A hangos zongoraszó ellenére Franny hallotta, hogy valaki motoszkál a szobája el1tt. A következ1 pillanatban a lenti zajok a beáramló leveg1 szárnyán bekúsztak a szobába, és egy decibellel hangosabb lett minden. Franny innen tudta, hogy kinyíit az ajtó. Keskeny, sápadt fénynyaláb szûrõdött be a folyosóról, és a falra vetült. A tapétán fénybe borult egy sávnyi százszorszép. Az els1 vendég jötte mindig feszültséggel töltötte el, de hosszas gyakorlás során sikerült elválasztania magát ett1l az érzést1l. Százszorszépek százszorszépekkel teli virágos rét. A férfi léptei egyre közeledtek az ágyhoz, Franny pedig igyekezett kiszorítani tudatából a bakancs csattogását. Behunyta szemét. Csak er1sen kell összpontosítani, ennyi az egész. Nemcsak látta maga el1tt a rétet, hanem valósággal belemerült. Érezte, hogy a fQ gyöngéden cirógatja szoknyáját, amint a virágok közt lépdel. Vállát átmelegítette a napfény. Még a szell1 susogását is hallotta. És az illat az a csodás illat! Semmi sem fogható a réten illatozó virágok illatához! Érzékeit egyenként merítette bele elképzelt világába, egészen addig, míg nem maradt több esély a valóság észlelésére. Fogalma sem volt, mennyi id1 telt el, de egyszer csak feltQnt neki, hogy valami nem stimmel. Lassan visszaúszott a felszínre, és tudatosult benne, hogy egyedül fekszik az ágyon, egyel1re érintetlenül. Az elképzelt napfény azonban valami miatt a valóságban is besütött a szobába, és arany melege szétömlött lehunyt szemhéján. Franny összezavarodott, és hunyorogva kinyitotta szemét. Lehet, hogy elaludt, és már reggel van? A fény azonban aranyszínQ volt, a reggeli napfény pedig nem ilyen. Ekkor meghallotta a lámpás halk, serceg1 hangját. Minden vendége tudta, hogy szigorúan tilos meggyújtani a lámpást, és két férfi kivételével - de ez már sok-sok évvel ezel1tt történt mindenki be is tartotta a szabályt. Hirtelen megszólalt benne a vészcseng1. Felkönyökölt, és pislogni kezdett, hogy látása kitisztuljon. - May Belle, te vagy az? - kérdezte reménykedve. Tekintete az asztalra siklott. Sötét hajú férfi ült mellette. Szinte azonnal felismert Chase Wolfot. Hanyagul hátrad1lt a széken, keresztbe tett lábát az asztalra tette. A szokásos favágóbakancs helyett most fekete, magas sarkú cowboycsizma volt rajta. Masszív lábbeli, de azért Farkasok földjén egy kissé túl elegánsnak számított. Fekete farmernadrágot és pávakék, galléros selyeminget viselt hozzá, amelynek szegélyét és zsebeit aranyszegek díszítették. Látszott, az inget nem otthon varrták, hanem boltban vásárolta. Épp nemrégiben rendelt Frankie öccsének ruhát, így pontosan tudta, hogy a Montgomery Ward

katalógusában egy efféle ing legalább két és fél dollárba kerül. Igencsak borsos ár, ha az ember belegondol, hogy flanelb1l vagy meltonszövetb1l nagyjából negyvenöt centb1l kijön egy ing. A férfi a jelek szerint alaposan kiöltözött, és elszánt arckifejezéséb1l ítélve éppen õ, Franny szolgáltatta hozzá az alkalmat. Franny kiegyenesedett, és a férfi kék szemébe nézett. Chase tekintete átható volt, mint mindig, de Franny azonnal észrevette, hogy sötét árnyalatú arcán most szigorú, már-már könyörtelen kifejezés ül. Chase Wolfot a jelek szerint valami alaposan felb1szítette. Dühe az egész szobát betöltötte, villanyossá vált t1le a leveg1. Franny szinte érezte bõrén a bizsergést. Csak egy kis szikra híja volt, hogy meginduljon a dörgés és a villámlás. És sajnos Franny pontosan tudta a férfi dühének okát. Gus ház1rz1 ebként nyilván útját állta a férfinak, és kemény csatát kellett vívnia, hogy feljuthasson. - Maga meg mit keres itt? Chase lassú, el1re eltervezett mozdulattal letette a tízdolláros aranyakból álló kis kupacot az asztalra. Tekintetét egy pillanatra sem vette le a lányról. - Mit keres itt egy férfi maga szerint? Frannynek azonnal inába szállt a bátorsága, de úgy döntött, hogy bizonytalanságát igyekszik haraggal leplezni. Ellen1rizte, be van-e kötve a pongyolája, majd felült. Lábait átvetette az ágy egyik oldalára, kitapogatta a papucsát, majd belebújt, és talpra állt. - Azonnal tQnjön el innen! Chase mély hangon felnevetett. Nevetésébe jó adag harciasság és pökhendiség vegyült. - Hohó, aranyom! Miért nem próbál meg kitenni, ha annyira azt akarja, hogy eltQnjek?! - Lehet, hogy er1ben nem teszek túl magán, Mr. Wolf, de tudok er1sítést hívni odalentr1l. Ha nem teszi azt, amit mondok, csak szólnom kell Gusnak. Jobb lenne, ha megkímélné magát a kellemetlenségekt1l, és nem kellene ilyen eszközökhöz folyamodnom. Chase-t azonban a jelek szerint csöppet sem félemlítette meg Franny fenyegetése. Úgy tQnt, inkább mulattatja a dolog. Sötétkék szemeit lassan végigjártatta a lányon. Tekintete merészen megpihent el1ször a csípõjén, majd a keblén. - Kellemetlenség mintha ezt a szót ma már hallottam volna ebben a házban. Milyen érdekes, hogy az emberek azt hiszik, el akarom kerülni a bajt. Pedig én igazi bajkever1 vagyok, Franny. Amióta járni tudok, mindig is kerestem a balhét. Semmi nincs inkább a kedvemre, mint egy jó kis bunyó. Kivéve persze a n1ket meg az ivászatot. Franny kerülte Chase tekintetét. - Jogom van hozzá, hogy ha valakinek nem óhajtok szolgáltatást nyújtani, akkor visszautasítsam, méghozzá magyarázat nélkül. Most pedig azt szeretném, ha távozna. - Én pedig maradni akarok. Mivel jó száz fonttal többet nyomok magánál, és az eszén is képes voltam túljárni, azt hiszem, b1ven kiérdemeltem, hogy maradhassak - felelte Chase, és a nyomaték kedvéért rátette az utolsó érmét is a kupac tetejére. - Ötven dollár. Azt mondta, általában három-négy vendéget szokott fogadni egy este. Akkor azt hiszem, ötven dollár fedezi az egynapi keresetét, még a különszolgáltatásokért kapott borravalót is. - Különleges kéréseket nem teljesítek - vágott vissza Franny reszket1 hangon. - Ha vette volna hozzá a fáradságot, hogy elolvassa odakinn a táblát, pontosan tudná. - Ó, olvastam! De szentül hiszem, hogy a szabályok csak arra valók, hogy megszegjék 1ket - felelte Chase, és szemeiben huncut mosoly játszott. Lassan feltápászkodott. Így, felállva még inkább ijeszt1nek hatott. Franny hátrált egy lépést, és az ajtóra pillantott. Legnagyobb rémületére azt látta, hogy az ajtó el van reteszelve. Semmi esélye sincs

a menekülésre, a férfi bizonyosan elkapná. Keresztbe fonta karját, és reszket1 kezeit pongyolája b1 ujjába rejtette. Már két alkalommal is megesett vele ilyesmi, így hát pontosan tudta, hogy nem szabad gyöngének és elesettnek mutatkoznia, mert alaposan pórul jár. Azok a jelenetek ijeszt1 pontossággal rémlett fel elméjében az emlék. Els1 kézb1l tudta, miféle sérüléseket képes egy férfi okozni, ha ilyen termettel és ekkora testi er1vel van megáldva, mint Chase Wolf. És azt is tudta, milyen gyorsan megtörténik a baj. - Illõ módon kértem, hogy távozzék - nyögte ki végül. - Én pedig visszautasítottam a kérését. Ill1 módon. A segítség csak egy kéznyújtásnyira volt. Franny tudta, hogy Gus abban a szempillantásban itt terem, ahogy meghallja segélykiáltását. Csakhogy a zongoraszótól majd kiesett a ház oldala - vajon meghallaná egyáltalán a kiáltását Gus? Tapasztalatból tudta, csupán egyszer kiálthat, többre nincs id1. Legföljebb kétszer. Utána a férfi rámászik, és ezekb1l a lapáttenyerekb1l egy is elég, hogy befogja a száját. A férfi határozott vonalú szája szögletében mosoly jelent meg. Felemelt egy érmét a kupac tetejér1l, és csillogó ívben feldobta, majd tenyerébe rejtette. - Maga itt árul, drágám. Én pedig vásárolok. Vagy nem ez a dolgok rendje? Ez ütött. És ez kegyetlenség volt Chase részér1l. Szívtelen kegyetlenség. Ugyanakkor az igazságot mondta ki. A tény tagadhatatlan: Franny üzletszerQen Qzte tevékenységét. - Nem szokványos módon dolgozom. Nincs visszajáró pénz, garanciát nem vállalok. És megtartom magamnak a jogot, hogy bárkit visszautasítsak, ha úgy támad kedvem. Franny az ajtó felé indult. Magában csak azon imádkozott, hogy a férfi nehogy megpróbálja er1szakkal visszatertani. - Háromig számolok. Ha addigra nem megy el, hívom Gust. - Nem hiszem, hogy valóban ezt akarná tenni - felelte Chase immáron komolyabb hangon. Chase hangszínére Franny ereiben megfagyott a vér, ujjai megmerevedtek a kilincsen. Hátranézett. Chase hanyagul az asztalra dobta a pénzérmét, és hüvelykujjait kézi varrású b1rövébe süllyesztette. Egyik csíp1jét el1retolta, hosszú lábai lazán nyúltak ki: pont, mint aki küzdelemre hívja ki ellenfelét. Ennek ellenére tagadhatatlanul jóképQ volt. Pávakék inge kihangsúlyozta b1re sötétségét, mahagóniszínQ haján csak úgy táncolt a lámpás fénye. A férfi arckifejezése megenyhült. - Nem kell félnie t1lem, Franny. Megígérem. Legalábbis, ha együttmQködik velem, akkor nem. - És ha nem mQködöm együtt? - Akkor elszabadul a pokol! Gus feljön, nyilván nem egyedül, és olyan csetepaté lesz, amilyet maga még sosem látott. - Blöfföl. Három törött bordával hogy akar verekedni?! - Nos, én is szerzek magam mellé er1sítést. Azután lemegyek, és akkor kõ kövön nem marad - felelte Chase, és hunyorogni kezdett, mint aki gondolkodóba esett. - A korlát biztos, hogy nem menekül meg. És az ajtót is berúgjuk Az ablakokat kitörjük. Chase vállat vont. - Tudja, így van ez, amikor elkezd1dik a haddelhadd. És persze számoljon azzal is, hogy a kocsmai verekedés mindig ragadós. Ha itt fönn beindul a bunyó, lent azon nyomban elkezdi egymást csépelni a jónép. És hamarosan ripityára törjük a berendezést. Franny hangja reszketett. GyQlölte magát érte, de nem tudott uralkodni indulatain. - Akkor pedig maga fogja kifizetni a kárt! Ha nem, börtönbe kerül! Chase lustán elmosolyodott.

- Persze. De csak akkor, ha én kezdtem a verekedést. Ez az egyetlen bökken1, kislány! De egyébként is, miféle oka lenne rá, hogy visszautasítson? Hiszen csak táncolni kértem fel, a nemjóját! Ha Gus és a többiek feljönnek, úriemberként fogok viselkedni. Egy ujjal sem nyúlok senkihez egészen addig, amíg valaki meg nem üt. Innent1l fogva én vagyok a károsult! Ha pedig bíróság elé kerül az ügy, magát fogják megkérdezni, miért hívott segítséget. Akkor mit fog mondani? Hogy nem tetszett a fizimiskám? Sajnálom! A maga iparágában ennyire azért mégsem lehet válogatósnak lenni! - Majd hazudok. Azt mondom, túllépett a határon. Durva volt és megfenyegetett. Chase ismét vállat vont. - Maga tudja. - Ráadásul meg sem tudná fizetni a kárt, amit okozott! Higgyen nekem: börtönbe fogják zárni, ott pedig nem maga fújja majd a passzátszelet! - Nos, ebben téved. Van elegend1 pénzem, hogy fedezzem a károkat. És ha már itt tartunk: ha holnap megismétl1dne az eset, azt is tudnám fedezni. S1t, a holnaputánit is. Akárhogy is nézzük, Gusnak el1bb-utóbb be kéne zárnia a bazárt, hogy kijavíttassa a károkat. Chase kivette hüvelykujjait az övéb1l, és könnyed mozdulattal csíp1re tette a kezét. - Ha visszajövök, márpedig visszajövök, azt megígérem, maga pedig minduntalan kidob, nem múlik el nap balhé nélkül. El1bb-utóbb pedig Gus felteszi majd magának a kérdést, hogy vajon ki is okozta ezt a balszerencse-sorozatot? - Maga. - Vagy maga. Nyilván nagyon kedveli magát, de az üzlet az üzlet. És senki sem pótolhatatlan. El1bb köt útilaput a talpára, aranyom, mint hogy végignézze, hogy megy tönkre a kocsmája. És akkor maga munka nélkül marad. - Micsoda hitvány gazember maga! - Tudom. A legalávalóbb. Mármint amikor tényleg az akarok lenni. - Szükségem van erre a munkára! - Épp ezt használom ki! - mosolyodott el Chase. - Maga a legaljasabb ember, akivel valaha is találkoztam! - Ezzel is tisztában vagyok. De amíg célt nem érek, muszáj véka alá rejtenem, hogy valójában aranyszívem van. Fejével a zár felé bökött. - Maga dönt. Vagy kinyitja az ajtót, és hívja Gust, vagy beismeri, hogy ezt a meccset én nyertem. Franny úgy reszketett, hogy alig bírt megállni a lábán. Keze leesett a kilincsr1l, hátat fordított, majd nekid1lt az ajtónak. - Miért csinálja ezt? - Nem tudok tiszta és világos magyarázattal szolgálni. - Nekem kell ez a munka. - Ha együttmQködik velem, semmi sem veszélyezteti a munkáját. - Csak sötétben dolgozom. Senki kedvéért nem gyújtom meg a lámpást, még a magáéért sem. - Nem is várok magától ilyesmit. Franny visszatámolygott az ágyhoz. - Akkor csavarja le a lámpást, és tegyen, amit akar. - A lámpa égve marad. Franny megdermedt. - De épp az imént mondta, hogy - Semmi mást nem akarok, mint hogy együtt töltsük az id1t. Beszélgetni szeretnék magával, semmi többet - felelte Chase, majd el1rehajolt, és az asztal alól el1szedte a kosarat. Franny észre sem vette, hogy a kosár mindvégig ott volt. Piknikezni. Emlékszik?

Franny tátott szájjal bámult vissza rá. - Maga meg1rült? Ötven dollárt szánna arra, hogy elvigyen piknikezni? Ráadásul sötétben? Ennyire azért ne nézzen hülyének! Ha valaki ennyi pénzt ad ki, nyilvánvalóan nem csak csevegni meg falatozni akar. Bolond lennék elhagyni a fogadót magával! - A nevem Chase. És én is bolond lennék, ha hagynám, hogy egy haja szála is meggörbüljön, amíg velem van. Gondolja meg: mindenki szeme láttára együtt lépünk ki majd a fogadóból. Ha magának bármi baja esik, azonnal a nyakamba varrják a dolgot. Meg kellett hagyni, ebben igaza volt Chase-nek. Franny bizonytalanul méregette a férfit, és azon tQn1dött, vajon hihet-e neki. Mi lenne, ha mégiscsak megkockáztatná, hogy segítséget hív? Hátha Chase mégiscsak blöfföl! Valami azt súgta Frannynek, hogy Chase komolyan gondolta, amit mondott. Ha felhívna valakit, a férfi valószínQleg azon nyomban lemenne, és kezd1dne a haddelhadd. Franny kinézte Chase-b1l, hogy valóban képes szétszedni a berendezést, és elcsépelni a jónépet, ha ahhoz támad kedve. De hiszen ennek semmi értelme sincs! A világon semmi! Mi oka lenne rá a férfinak? Chase mégis elszántan nézett rá, efel1l Frannynek semmi kétsége nem volt. Valamit akart t1le, és feltett szándéka volt, hogy meg is szerzi. De vajon mit akarhatott? Franny erre a kérdésre nem tudta a választ. Mintha a férfi olvasott volna Franny gondolataiban, ismét elmosolyodott, arckifejezése most már kifejezetten barátságosnak volt mondható. - Drágám, soha életemben nem bántottam egyetlen n1t sem, és nem áll szándékomban kivételt tenni magával. Csak azt szeretném, hogy töltsük együtt az estét. Nem értem, mi rossz van ebben, hiszen Gus pontosan tudja, kivel megy el. Nekem teljesül a kívánságom, maga pedig megkapja a bérét. Szerintem nem rossz üzlet. - Ha piknikezni akar vinni, miért nem hív egyszerQen el? Az meg sem fordult a fejében, hogy szép szóval kérjen meg? Megspórolhatott volna ötven dollárt. Chase szemében mindentudó mosoly villant fel. - Miért? Ha elhívtam volna, velem jön? A férfi pontosan tudta a választ. Franny nem mert ránézni, ehelyett inkább a papucsa orrára szegezte tekintetét. Agyában villámsebességgel cikáztak a gondolatok: vajon miért viselkedik ilyen 1rült módjára ez a férfi? Választ azonban nem talált. Talán kíváncsi rá? Errõl lehet szó? Lehet, hogy sosem volt még dolga szajhával, és elbûvölte a tény, hogy 1 az. Lopva a férfira pillantott, de azonnal tudta, nem err1l van szó. Mérget vett volna rá, hogy Chase Wolf nem egy bordélyban megfordult már. Talán azt képzelte, szerelmes belé? Franny kezét már jó néhányszor megkérték. Egyesek egyszerQen azért akarták elvenni, mert magányosak voltak, és nem találtak maguknak senkit. Mások azért, mert h1sködni támadt kedvük, és a fejükbe vették, hogy megmentenek egy bukott n1t, tisztességes életet kínálva neki. May Belle azonban elmesélte, mi minden esett meg vele az élete során, és Franny pontosan tudta, hogyan végz1dnek az efféle tündérmesék. A h1s egy napon felébred, és ráeszmél, hogy egy szajhát vett feleségül. És itt a vége, fuss el véle! A történet csúnya véget ér. Nagyon csúnya véget. Frannynek pedig semmi kedve sem volt egy ilyesfajta mesében eljátszani a szerencsétlen f1h1sn1 szerepét. De most Frannynek nem volt választása. Ha a fogadó veszteségesen mQködik, Gus mindenféleképpen elküldi 1t. És Franny nem is hibáztathatta volna ezért a férfit. Hiszen a kocsma biztosította számára a megélhetést. - Nos? - kérdezte Chase halkan. Franny lassan bólintott.

- Azt hiszem, elmegyek magával piknikezni. - Ez az, kislány! - kurjantotta Chase, az asztalra tette a kosarat, majd Frannynek hátat fordítva kibámult az ablakon. - Mossa meg az arcát, szedje ki a hajából azt a ragacsot, és öltözzön föl, rendben? GyönyörQ esténk van. Kár lenne akár egyetlen percét is elvesztegetni. Amíg Franny a paraván mögé bújva öltözködött, Chase elkezdett érdekl1dni a lány életének részletei fel1l. El1ször csak finoman tapogatózott, de mivel Franny elengedte a füle mellett Chase kérdéseit, a férfi nyíltan faggatni kezdte. Miután azonban a lány csak tessék-lássék módjára válaszolgatott, Chase megelégelte a titkolózást. - Mondjon már magáról valamit! Franny azonban azt felelte, hogy semmi mondanivalója nincs. Farkasok földjén él1 Franny meglehet1sen unalmas életet élt, Francine Graham pedig csak akkor létezett, amikor Grants Passba utazott, hogy meglátogassa családját. Franny azonban tisztában volt vele, hogy ez a válasz nem elégítené ki Chase-t, és ha igen, a lány akkor sem szándékozott felnyitni Pandora szelencéjét. Francine Grahamet ugyanis az itteniek nem ismerték. Még Indigo sem. - Nem vagyok túlzottan érdekes ember. - Nos, ezt hadd döntsem el én. Franny reszket1 ujjakkal nyakig begombolta fehér blúzát. - Igazán nincs mir1l mesélnem. Dolgozom, meglátogatom Indigot, eszem, alszom. Ennyi az egész. - És titkai nincsenek, Franny? A férfi gúnyos hangja akár megannyi apró tövis szurkálta Franny bõrét. - Nincsenek titkaim. Semmi olyan nem történt az életemben, amit érdemes lenne titokban tartanom. - Mi a vezetékneve? Franny kisimította derekán az övszalagot. - Nincs vezetéknevem. - Káposztalevél alatt találták, igaz? - Nem, az eperföldön - vágta rá Franny, és leült hintaszékébe, hogy felhúzza magas szárú cip1jét. Felkapta az asztalról a cip1gombolót és elõrehajolt. De mivel a férfi árnyéka rávetült, kis híján felnyársalta magát vele. Dühösen pillantott fel Chase-re, amiért az vette a bátorságot, hogy behatoljon az intim zónájába. - És maga? Talán az istállóudvarról szedték össze? Biztosan ott hevert egy adag megszáradt tehéntrágya alatt Chase felnevetett. Letérdelt Franny elé, és kiszedte a lány merev ujjai közül a cip1gombolót, majd a térdére húzta kecses lábát. - Még kárt tesz magában! - mondta, majd sebtiben nekilátott, hogy befQzze Franny cip1jét. Franny számára nem is akadhatott volna félelmetesebb személy a világon Chase-nél. Mindenütt, mindig veszélyt szimatolt, és Chase széles vállai, er1teljes mozdulatai újabb meg újabb bizonyítékát nyújtották annak, hogy micsoda izomtömeg feszül a férfi selyeminge alatt. A lámpás fényében táncoló árnyak közt arca sokkalta sötétebbnek tetszett, akár egy fényesre csiszolt mahagóniszoboré. Haja éjfeketén csillogott, végtelenül hosszú szempillái pókhálómintát vetettek arcára. Szája maga volt a megtestesült férfiasság: alsó ajka érzékien telt, fels1 ajka pedig keskeny és éles metszésû volt. Szögletes alsó állkapcsa miatt arcvonásai könyörtelennek és sebezhetetlennek tQntek. Sebezhetetlenségét azonban meghazudtolta megtört vonalú orrnyerge: nyilván betörték, és nem forrt össze tökéletesen. De ez a szépséghiba még inkább fokozta Chase külsejének férfiasságát. Franny képtelen volt levenni a szemét a férfiról, és azon tûnõdött, vajon mik a férfi céljai vele. Chase szempillái selyem boltívként húzódtak élesen ívelt szemöldöke felé. A férfi a lányra szegezte sötétkék tekintetét. Miután egy ideig tanulmányozta Franny arcát,

benyúlt szoknyája és alsószoknyája alá, meleg ujjaival körülfogta a lány combját, majd leengedte lábát a padlóra. Bár hosszú szárú alsó volt rajta, a férfi érintésének tüzét1l görcsbe rándult a gyomra. Chase-t azonban a jelek szerint egyáltalán nem hatotta meg a dolog, és a lány másik lábát is felhúzott térdére helyezte. Ügyesen beakasztotta a kampót az egyik gomblyukba, kiemelte az egyik gombot, és áthúzta a lukon. Nyilvánvalóan nem ez volt az els1 alkalom, hogy n1t öltöztetett. - Látom, varrogat - jegyezte meg bársonyos hangon. - Kinek készül a bohócmintás párna? Hunternek? Vagy netán Amelia Rose-nak? Franny a varróasztalára pillantott. Ez volt az egyetlen hely, ami csak az övé volt, ahol megfeledkezhetett az életér1l, amelyet Farkasok földjén élt. Itt lehetett egyedül és igazán önmaga. A férfi behatolt ebbe a térbe, és Franny úgy érezte, mintha meger1szakolták volna. Mivel Franny nem válaszolt a kérdésére, Chase ismét felpillantott a lányra. - Tetszik a ruha, amit varr. A rózsaszín jól megy a fehér arcb1réhez, arról nem is beszélve, hogy ideje valami csinos, fodros, csipkés ruhát felvennie. Azok a rongyok, amiket most visel, inkább illenek egy szerencsétlen, ágrólszakadt vénasszonyhoz, mint magához. Hogy merészeli kritizálni az öltözködését? Franny összeszorította a fogát. - No és ez a cipõ - krákogott Chase undorodva. - Jobb napokat is látott, annyi szent! A rossebbe is, mennyit ad le a keresetéb1l Gusnak meg May Belle-nek? Napi harminc-negyven dollárból jobb lábbelire is futná! - Semmi köze ahhoz, hogy mennyit keresek. Chase halk nevetéssel jelezte, hogy megadja magát. Ez pedig felbõszítette Frannyt. Bármit mondott vagy tett, semmivel sem sikerült megrendítenie a férfi nyugalmát. Chase letette lábait a földre, és egy kissé el1rehajolt, majd végigsimította a lány arcélét a cip1gombolóval. Franny szíve hevesen kalapálni kezdett. Mintha Chase megérezte volna, milyen hatással van Frannyre, a lány ajkára szegezte tekintetét, és finoman megérintette alsó ajkát a szerszámmal. Franny nem mert leveg1t venni, de mintha a férfi lélegzete is elakadt volna egy pillanatra. - Maga elbûvölõ - suttogta Chase. - Hogyan lehet ennyire elbQvöl1? A kérdés természetesen megválaszolatlanul maradt. Ennyit arról, hogy csak csevegni akar - gondolta keserQen Franny. Jól ismerte ezt a pillantást, és pontosan tudta, mit jelent. Hány férfi nézett már rá így korábban is! Eltolta szájától a cip1gombolót. - Mr. Wolf, hogyan tudnám kiverni a fejéb1l a piknikezés ötletét? Sokkal szívesebben maradnék - Chase - javította ki Frannyt Chase. - Egyébiránt pedig sehogyan sem tudná kiverni a fejemb1l a piknikezés ötletét. Fogadja el, és élvezze az estét. Más jó tanáccsal nemigen szolgálhatok. Chase hirtelen talpra ugrott, és visszatette a cip1gombolót az asztalra. Franny látta, hogy a férfi szemei az asztalon nyitva hever1 Bibliára tévednek. Legszívesebben bokán rúgta volna magát, amiért nem csukta be a könyvet. - Mária Magdolna történetét olvassa, Franny? Legalább egyszer egy nap elolvasta ezt a részt, hogy vigaszt merítsen bel1le. De ezt sosem vallotta volna be a férfinak. Nem mintha szükség lett volna rá - a férfi mindentudó pillantásából kiderült, hogy pontosan érti, miért ezt a passzust lapozta fel. - Kész vagyok. Mehetünk. Chase Franny hajához nyúlt, és ujjai közé vette az egyik kikeményített hajfürtöt. - Nem egészen. A férfi a mosdótálhoz lépett, benedvesített egy kend1t, majd megkereste a hajkefét. Frannyhez lépve, letette a kefét, és a nedves kend1vel nekiállt, hogy lemossa a lány arcát. Franny a kend1 érintésére

méltatlankodni kezdett. Ez láthatóan szórakoztatta Chase-t. - Ne legyen már ilyen csökönyös! - förmedt rá a lányra. Franny erre ráütött Chase kezére. - Elrejti magát e mögé a maskara mögé! - folytatta Chase, és finomabban folytatta a tisztogatást. - Ne mázolja össze magát ezzel a vacakkal! Úgy fest, mint az a bohóc, amit épp a párnára hímez. Franny ellenállt a kísértésnek. Miután Chase letörölte az arcáról a festéket, a keféért nyúlt, de Chase megel1zte, és azon nyomban fésülni kezdte kemény fürtjeit. A férfi meglep1en óvatosan nyúlt a hajához, és nagy igyekezettel próbálta elkerülni, hogy meghúzza tarkóján a b1rt. - Tényleg ki lehet kefélni - mondta Chase, csöppet sem palástolva megdöbbenését. Még egyetlen férfi sem fésülte meg, mert Franny számára a fésülködés a legbens1bb magánügynek számított. Csak egy férjr1l tudta elképzelni, hogy megfésüli a feleségét. Egyre nehezebben kapott levegõt, ahogy teltek a percek. Chase-nek sikerült a keményít1 java részét kikefélnie a hajából, mégsem hagyta abba Franny fésülését. Érzéki lassúsággal futtatta végig újra meg újra a kefét a lány hajában. A lány a döbbenett1l megkövülve nézte, amint a férfi kezeiben tartott kefe fogai elengedik hajtincseit: a borostyánszínQ árnyak közt úgy hullott alá haja az ölébe, mint megannyi aranyfonál. - Ez gyönyörQ - suttogta Chase. - Mint a folyékony napfény ezüst csillámokkal. Franny kitépte haját a férfi markából, és elhajította a kefét. - Befonom, és mehetünk. Mivel igencsak szQk volt a hely, Franny alig várta, hogy kilépjenek a szobából. Akkor megkönnyebbülhet kissé, és legalább szabadon tud majd lélegezni. Hirtelen pattant fel, így Chase-nek hátra kellett d1lnie a széken, hogy helyet adjon neki. Franny azt kívánta, bárcsak vágódna hanyatt. Landoljon csak az ülepén a pimasz fajtája! De Chase Wolf még törött bordái ellenére is fürgébb volt az átlagnál, és Franny látta, hogy miközben kiegyensúlyozza magát, elvigyorodik. Szóval Chase szórakoztatónak találja a helyzetet Franny úgy döntött, túl sokáig tartana befonnia a haját, így összenyalábolta csak, majd néhányszor megcsavarta. A mosdótál fölött lógó tükörhöz lépett, felvett néhányat az ott hever1 hajtQk közül, és dühösen elkezdte szurkálni velük a feje tetejére tQzött kontyot. Többször szúrt mellé, mint ahányszor beletalált a tincsek közé. Folyékony napfény! No persze! Férfiból van õ is! Mind ugyanolyan Franny lerántotta kalapját a szögrõl, fejébe nyomta, és jó er1sen meghúzta a szalagokat. Ennek eredményeképpen olyan szorosra kötötte a kalapot, hogy megfájdult az álla. Chase pimasz mosollyal méregette. - Fél, hogy kijönnek a szepl1i a napon? Franny válasz helyett felhorkant, és fejét felszegve kiviharzott a szobából. Nevessen csak Chase, ha jólesik neki. Frannyt nem érdekelte. Nem akarta elmagyarázni, miért vesz napkalapot sötétben is. Hadd gondoljon a férfi, amit akar! Nyolcadik fejezet Abban a pillanatban, amint kiléptek, a fogadó ajtaján, Chase letette a kosarat, és megoldotta Franny álla alatt a szalagot, majd levette a lány fejér1l a kalapot. A mozdulatra Franny rémülten a kalap után nyúlt, feltett szándéka volt, hogy visszaszerzi. - De hiszen sötét van, az isten szerelmére! Ilyenkor igazán nem kell elrejtenie az arcát! Franny arckifejezéséb1l ítélve Chase jól érezte: a lány félt, de nem akarta kimutatni rettegését. Egy ideig habozott, majd leengedte a kezét, de tekintetét egy pillanatra sem vette le a kalapról.

- A fenébe is, ötven dollárt fizettem, hogy magával tölthessem ezt a néhány órát! - mondta halkan Chase. - Nem fogom egész este a kalapja szélét bámulni! Chase elhatározta, hogy nem vesz tudomást a lány arcára kiül1 rémületr1l. Összehajtotta a kalap szalagját, és az övébe tQrte. Megragadta a lányt, és karjánál fogva a járda felé tuszkolta. Fejében számtalan kérdés cikázott, de biztos volt benne, hogy Franny nem lenne hajlandó válaszolni rájuk. Vajon miért félt ennyire attól, hogy felismerik? Talán bujkált valaki el1l? Chase a lány sápadt profilját vizslatva csak gratulálni tudott Frannynek: ugyanis a munkaruha részét képez1 keményített fürtök és az arcfesték a felismerhetetlenségig átváltoztatta a lány külsejét. Csak igen tüzetes vizsgálat után tQnhetett volna fel bárkinek is, hogy ez a bájos ifjú hölgy és a Lucky Nuggetben dolgozó prostituált egy és ugyanaz a személy. Chase szerette volna a lehet1 legtöbbet kihozni az együtt töltött id1b1l. Félsöpörte hát a fejében nyüzsg1 számtalan kérdést, elengedte Franny karját, majd kézen fogta a lányt. Franny gyanakodva nézett rá. Chase fejében megfordult, hogy talán 1 a lány els1 udvarlója. Nem, az lehetetlen, hiszen Franny olyan csinos, annyira bájos teremtés! Chase azon nyomban el is hessegette a gondolatot. Bizonyára számtalan fiatalember hívta már piknikezni. Chase pontosan tudta, hová akarja vinni a lányt. A közösségi ház mellett kellett elhaladniuk. Az épület a város északi végében állt, utána már csak Indigo háza meg az iskola következett. A járdáról lelépve Chase megszaporázta lépteit. Nevetés és beszélgetés hangja szállt feléjük az éjszakában. Chase felpillantott, és látta, hogy a közösségi házból párok szállingóznak kifelé. Mostanában érhetett véget a bál. Bárcsak elvihette volna Frannyt táncolni! Szinte érezte, ahogyan a lány a kering1 dallamára száll, repül a karján, arca kipirul, szeme ragyog a gyönyörQségt1l. Lepillantott a lányra, aki sóvárogva nézte a legszebb ruhájukban parádézó fjú hölgyeket, akiket figyelmes fiatalemberek vezettek karonfogva. Chase-nek az sem kerülte el a figyelmét, hogy Franny még inkább meggyorsította lépteit, nehogy valaki megismerje. Fájt a szíve a lányért. A fenébe is, miért kell szajhaként élnie? Hiszen ez a munka megkeseríti az életét! Kell, hogy legyen valami kiút ebb1l a helyzetb1l! És miközben Chase ezen töprengett, arra jutott, hogy ez éppen az 1 dolga kell, hogy legyen: segítenie kell a lányt, hogy megtalálja a kiutat. Franny csak akkor lélegzett fel, amikor feltQnt az iskola épülete. De még így sem könnyebbült meg teljesen. Chase úgy döntött, hagyja, hadd szorongjon. A játszótér felé vette lépteit. Amikor Franny rájött, hogy Chase a hintákhoz készül, szoknyájába kapaszkodott, és határozottan megrázta a fejét. - Évek óta nem ültem hintán. Igazán nem akarok - Akkor ideje újra kipróbálnia, nem igaz? Chase letette a kosarat, majd felkapta a lányt, és ráültette a hintára. - Kapaszkodjon! - parancsolta, majd megragadta a köteleket, és jó magasra lendítette a lányt. Franny felsikoltott. Szoknyájába belekapaszkodott a szél. Egyik kezével odakapott, hogy térdénél lefogja az elszabadult ruhadarabot. Isten ments, hogy kivillanjon a bokája! Chase mulatságosnak tartotta a dolgot. Amikor a lány ismét felé lendült, elkapta a hintát, és egy pillanatra megtartotta. Istenem, mennyire vágyott rá, hogy megcirógassa a nyakát olyan ínycsikiandóan repdestek tarkójánál azok a selymes sz1ke fürtök! De Chase ellenállt a csábításnak. Újra meglökte a hintát. Nézte, ahogy Franny repül a szélben, és némi elégedettséggel nyugtázta, hogy már nem úgy ül, mint aki karót nyelt. A lány kezdett ellazulni. Helyes! Nem is igen lett volna hihet1, hogy mindig ilyen komoly fs

visszafogott! Chase elhatározta, ha a fene fenét eszik, akkor is megtöri a lány védelmi vonalát. Azt akarta, hogy Franny ugyanolyan könnyedén csevegjen és év1djön vele, mint Indigóval és a gyerekekkel. Ismét elkapta a lány derekát, és egy pillanatra megállította a hintát a levegõben. A lány ülepe Chase hasához nyomódott, tarkója pedig pont egy vonalban volt a férfi szájával. Épp meg tudná csókolni Chase kis híján ismét kísértésbe esett. Szinte érezte ajkán Franny bársonyos b1rét, és eszébe jutott a lány illata. Bizonyára a tarkója is édeskés levendulaillatú, mint ahogyan el1z1 este is érezte. De Chase nem tévesztette szem el1l a célt. Nem az a szándéka, hogy elijessze a lányt - egyel1re teljes mértékben nélkülöznie kell a testi élvezetekre irányuló hadmozdulatokat. Elengedte a hintát, és még magasabbra repítette, mint az el1bb. Franny rémülten felsikoltott, majd felnevetett. Jól van, ezek szerint most már kezd belejönni. Inkább az élvezett1l sikoltott fel, nem annyira a rémülett1l. - Túl magasra lök! Mi lesz, ha leesem? - Akkor elkapom. - És a törött bordája? Chase meg is feledkezett a bordájáról. - Nos, most már sokkal jobban vagyok. - Azért annyival csak nem lett jobban tegnap óta! - A bordámat bízza csak rám! D1ljön hátra, és engedje el magát! Élvezze nyugodtan, hogy röpül! Chase ismét meglökte a lányt, 1 pedig újra felkacagott. - Furcsa egy szerzet maga! Ötven dollárt költ arra, hogy meghintáztasson! - Nem vagyok mindennapi fickó, az biztos. Chase addig hajtotta Frannyt, amíg a lány tagjai teljesen el nem ernyedtek, és igazán élvezni nem kezdte a hintázást. Amikor a karja elfáradt, megállította a lányt. Franny félrebiccentette a fejét, és felnézett rá. Tekintetében ijedség és zavar tükröz1dött. Ugyanakkor most már némi kíváncsiság is megcsillant benne. És Chase pontosan ezt akarta: felébreszteni a lányban a vágyat az élet újdonságai iránt. - Miért hozott ide ki? - kérdezte végül Franny. Ahogyan teltek a percek, Chase annál kevésbé értette saját magát. Nem tehetett mást: elengedte a kérdést a füle mellett, majd sarkon fordult, és elindult a kosárért. Franny gyanakodva nézte, hogyan teríti le a férfi takaróját a játszótér szélén terebélyesed1 tölgyfa alá. Chase törökülésben telepedett le a takaróra, és megpaskolta a földet maga mellett. - No, jöjjön már ide! Nem harapok! Legalábbis nem nagyot. Franny nem kelt fel azonnal. Gyanút szimatolva méregette Chase-t. A férfi, mintha mi sem volna természetesebb, elkezdte kicsomagolni az elemózsiát. Nem hozott magával válogatott ínyencségeket, csak egyszerû, de ízletes falatokat. Nem akart ugyanis anyja terhére lenni. Hamarosan kukoricalisztb1l sült muffin, dinnye, sült csirke és egy üveg bor került el1 a kosárból. A bort kifejezetten erre az alkalomra vásárolta. Két bögrét vett el1, és beleöntötte az illatos nedQt. A szeme sarkából látta, hogy a lány lassú léptekkel ugyan, de végül csak megindul felé. - Remélem, szereti a hideg sültet. Csirke - harapott bele egy alsócombba, majd fél könyékre ereszkedett, és mosolyogva majszolni kezdte a húst. - Ugye éhes? Franny szédelgett az éhségt1l. Nem szokott vacsorázni, mert az els1 vendég megérkeztéig általában rosszul volt az idegességt1l. És a mQszak kezdete el1tt bevacsorázni amúgy is meglehet1sen kockázatos dolog lett volna. Az évek során számos rossz tapasztalatra tett szert. - Azt hiszem, szívesen ennék pár falatot. Chase a pokrócra mutatott. Bár Franny tudta, milyen fürge mozgású a férfi, mégis inkább a kosár másik oldalán telepedett le. Ett1l valahogy

jobban érezte magát. Persze egy fonott kosár nem jelent túl sok védelmet, mégis Összefogta szoknyáját, és térdre ereszkedett. A férfi elgondolkodva nézett rá. A lány nagy gonddal takarta el bokáját, és kíváncsian a kosárba pillantott, megcélzott egy csirkecombot, és bizonytalanul érte nyúlt. Megérintette. Ropogós volt a kérge. Aprót harapott bel1le. - Mmm! Milyen finom! - Anyám remekül f1z! Chase felemelkedett, közelebb hajolt a kosárhoz, és keresgélni kezdett benne. Franny ev1eszköz csörrenését hallotta. A következ1 pillanatban Chase keze kiemelkedett a kosárból, és egy villa közeledett felé. A villára egy kocka dinnye volt tQzve. Chase figyelmeztetés nélkül az ajkához nyomta a dinnyét, így Frannynek nem volt más választása, mint hogy kinyissa száját. Kantalupdinnye Az édes gyümölcslé szétáradt Franny szájában. Az íze semmihez sem volt fogható! Gus ritkán vásárolt friss gyümölcsöt, hiszen ittas vendégeinek nem ilyesféle falatokra fájt a foga. Indigónál evett csak gyümölcsöt, de egyébként nélkülöznie kellett a csemegét. Már rég lenyelte a falatot, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy még nincs is dinnyeszezon. Annyira meglep1dött, hogy hirtelen megfeledkezett az óvatosságról, és önkéntelenül kifakadt. - Hát maga meg honnan szerzett ilyenkor kantalupdinnyét?! - Jeremy hozta, Indigo sógora. Ismeri? Jake bátyja. Nemrég járt Kaliforniában, és megállt náluk visszafelé. Portlandben lakik egyébként. Egy egész rekesszel hozott anyának. Még kissé éretlenek, úgyhogy anyám papírba csomagolta 1ket, így hamarabb érnek meg. Szóval most a fülünkön is dinnye jön ki. Mennyei!, gondolta Franny. Bárcsak vihetne bel1le anyjának is a hétvégén! Mary Grahamnek ugyanis épp a kantalupdinnye volt a kedvenc gyümölcse. - De hiszen a dinnye csak két hónap múlva érik ez hihetetlen. És milyen jóízQ! Ki gondolná, hogy papírba csomagolva is megérik! - Kaliforniában sokkal el1bb érnek a gyümölcsök. Rengeteg ott a napfény. Az ottaniak gyakorlatilag egész évben le vannak sülve. - Minket meg itt Oregonban megesz a rozsda - vágta rá Franny. - Úgy beszél, mint a t1zsgyökeres oregoniak. Hol született, Franny? Errefelé, a környéken? A lány arcát elöntötte a pír. Chase nyilvánvalóan arra játszott, hogy Franny el1bb-utóbb csak elszólja magát. A lány azonban egy pillanatra sem feledte gyanúját, hogy a férfi kelepcébe akarja csalni. - Mondtam már, hogy az eperföldön találtak! - Persze, de az az eperföld biztosan nem Farkasok földjén van. Ha ugyanis itt találták volna, ide is íratták volna iskolába. Akkor pedig bizonyosan emlékeznék magára. - Miért kellett volna feltétlenül iskolába járnom? - Én sem most jöttem le a falvéd1r1l! A beszéde alapján mQvelt leány. Megismerem én, ha valaki iskolázatlan, van hozzá fülem! Amy nénikém mindig lecsapott ránk kölyökkorunkban, ha pongyolán találtunk fogalmazni. - És ha csak sokat olvastam? - Rendben. De ki tanította meg olvasni? - Természetesen a tanító. Tizenhárom esztend1s koromig jártam iskolába, azután kimaradtam. Chase-nek összeszorult a torka. Tizenhárom évesen! Hiszen kislány volt még akkor! Te jóságos ég! - Akkor kezdett el dolgozni? - Nem sokkal azután. - Tizenhárom évesen? - Igen. - A hétszentségit! - kiáltott fel Chase, és elhajította a lerágott

combcsontot. Legszívesebben nemcsak azt hajította volna el, hanem az egész kosarat is. Egy gyermek, aki a testét áruba bocsátja - És hol a fenében volt mindez alatt az apja? Volt magának egyáltalán apja? - Nem. Életét vesztette egy balesetben. - Maga árván maradt? Franny habozott. - Igen, árván maradtam. Látszott, hogy nem valami gyakorlott hazudozó. - És senki nem tudta befogadni? A lány elfordította arcát. Hosszan hallgatott. - Többet nem mondhatok. Ha azért hozott ide, hogy faggasson, inkább visszamegyek a fogadóba - szólalt meg végül. Chase tudta, hogy a lány véresen komolyan gondolja, amit mond. Igyekezett emlékezetében felidézni, honnan is keveredtek ide. Franny gyermekkorára terel1dött a szó, de miért is? Ó, megvan Kalifornia. Arról beszéltek, hogy Franny tõzsgyökeres oregoni-e. Remek. Ez legalább nem ingoványos talaj. - Kér még dinnyét? - Köszönöm, nem. Chase érezte, hogy elrontotta a lány örömét, és legszívesebben fenékbe rúgta volna magát érte. El1bb-utóbb úgyis megtud majd mindent a lányról, nem kell hát elsietnie a dolgot. - Járt már Kaliforniában? - Nem. De találkoztam odavalósiakkal. A lány mély lélegzetet vett, majd reszketve kifújta a leveg1t. Szemmel láthatóan igyekezett összeszedni magát. Még egy mosolyfélét is sikerült az arcára er1ltetnie, bár egy kissé reszketegre sikerült. - Mind úgy néznek ki, mintha gazdagok lennének. Persze tudom, hogy nem lehetnek mind azok. Mégis van bennük valami - nem is tudom. Valami mesterkéltség. És mind boltban vásárolt ruhát viselnek. Észrevette? - Azért nem mind. Talán csak épp olyanokkal volt dolga! De való igaz: aki megengedheti magának, hogy boltból ruházkodjon, annak van mit a tejbe aprítania. De én azért láttam odalenn szegényeket is. Emlékeim szerint az egyetlen közös vonásuk az, hogy mindnek napbarnított a b1re. Olyan barnák egyt1l egyig, akár a naspolya! - A n1k is? Chase ajka kissé összeszorult. - Nem, a n1k természetesen nem. 0k óvják a b1rüket a napfényt1l felelte, és megérintette az övéb1l kikandikáló kalapot. - Általában szalmakalapot viselnek. - Gondolom, sokkal csinosabbat, mint én - Bizonyára akad olyan is. De az igazat megvallva nem sok dolgom volt az asszonynéppel, amikor arra jártam. Chase arckifejezéséb1l ítélve nem lehetett számára jó élmény az a kaliforniai utazás. Err1l árulkodott az is, hogy hangja némiképp megváltozott, amikor az asszonynép szót kiejtette. - Mi járatban volt arrafelé? - csúszott ki Franny száján önkéntelenül. - Fát vágtam. Vörösfeny1t, tudja, a szikvójaerd1kben. Amikor pedig nem akadt munka ott, még délebbre mentem. Ha azt hiszi, hogy itt, Oregonban meleg van nyáron, hát menjen el délre! A szekér ülésén magától kisül a tojás! - De legalább a dinnyének jót tesz az a sok napsütés. - Képzelje, ha a földön érik meg, még ennél is édesebb! - felelte Chase, miközben belekortyolt a borba. Majd pohara mögül a lányra hunyorgott. - Olyan édes, mint az eper! Franny ritkán ivott alkoholt, akkor is csak néhány kortyot. A borral is csínján bánt. De ma este úgy döntött, kivételt tesz. Chase feszélyezte. Nem tudta 1t a megszokott módon kizárni elméjéb1l. Más férfiakkal könnyen ment, de vele legalábbis itt, ilyen körülmények között

képtelen volt rá. Belekortyolt a borba, és vágyakozva a kosárra nézett. De jólesne még egy kis dinnye! Mintha a férfi olvasott volna gondolataiban, villájára tQzött egy újabb kockát, és Franny szája elé tartotta. Ezúttal nem ellenkezett a lány. El1rehajolt, és beleharapott. Legnagyobb döbbenetére a gyümölcs édes nedve egyenesen Chase szemébe fröccsent. A férfi felhorkant, és megtörölte a szemét. Franny rémülten lenyelte a szájában lév1 dinnyét. - Jóságos ég! Ne haragudjon! Chase szétnyitotta ujjait, és huncut mosollyal kikukucskált Frannyre. - Sikerült rászednem! Franny meglep1dött, majd elnevette magát. - Maga csirkefogó! - Mondtam, hogy az vagyok! Chase kuncogva folytatta a falatozást. Franny ugyanígy tett. Kellemes csend telepedett közéjük. A lány nemigen merte hinni, hogy ilyesmi lehetséges. Ismét belekortyolt a borba, és azon tQn1dött, vajon az ital ringatta el, vagy más miatt kezd bel1le múlni a feszültség. Chase két csirkecombot falt fel, mire a lány az els1vel végzett, ezért inkább befejezte a falatozást, és a hátára gördült, hogy a csillagos eget bámulja. Franny észrevette, a férfi meghagyta neki a dinnyekockák felét. Komótosan falatozott, mert el1re rettegett a pillanattól, amikor elfogy majd a falat, és a férfi újra beszéltetni kezdi. Fogalma sem volt, mi mást mondhatna Chase-nek, mint amit már eddig is megosztott vele. A dinnyék és Kalifornia témáját pedig úgy tQnt, kivégezték. Végül azonban mégiscsak elnehezült a gyomra, és ha nem akart rosszul lenni, ideje volt abbahagynia az evést. A csontokat elhajította a sötét erdõ felé, hadd jusson valami a vadállatoknak is. Majd fogta a kend1t, és egyenként eltörölgette a tányérokat. Végül elpakolta az elemózsiát. Amikor a borosüveghez ért, Chase megszólalt. - Hagyja csak! Nem tudom, maga hogy van vele, de én szívesen iszom még. Franny elbizonytalanodott, vajon helyes-e, ha még többet iszik. Amikor azonban a férfi felült, hogy újra töltsön a bögrékbe, nem hagyott gondolkodási id1t a lánynak: teletöltötte a bögréjét, és a kezébe nyomta az italt. A lány pedig szó nélkül elfogadta. Chase keresztbe tette a lábát, és kényelmes mozdulattal combja alá húzta lábfejét. Majd hunyorított egyet, és kissé el1rehajolt, hogy karjával térdére támaszkodjon. Nyúlánk alkata, tömör izomzata és törött bordái ellenére megdöbbent1en fürgén mozgott. Annyira kényelmesnek tQnt, ahogyan törökülésben üldögélt, hogy Franny is lazára engedte szoknyáját, és felvette a férfi testtartását. A férfi tekintetét átjárta a melegség, amint a lányra pillantott. - Igazán csinos indián lány lehetett volna magából az ezüstös sz1ke hajával meg a nagy zöld szemével. Apám idejében bizonyára elrabolta volna magát egy kalandvágyó ifjú harcos. Ezzel a hajzuhataggal a legszerényebb becslésem szerint is vagy száz lovat kaphatott volna magáért! - Épp eléggé felháborító az az ötven dollár is, amit maga fizetett. Alig csúsztak ki Franny száján a szavak, máris legszívesebben visszaszívta volna 1ket. De most már nem volt mit tenni. Csend telepedett közéjük. Feszült csend. A férfi megvásárolta 1t erre az éjszakára, Franny meggondolatlan megjegyzése pedig mindkett1jüket figyelmeztette e tagadhatatlan tényre. A lány lázasan keresgélni kezdett gondolatai közt. Miféle témával üthetné el az imént elhangzottakat? Tenyerét szoknyájához dörzsölte, majd hirtelen megszólalt. - A komancsoknál a n1k is törökülésben ülnek? - Ültek - javította ki Chase, majd megvonta a vállát. - Nem mind, de a legtöbben, úgy gondolom, igen. Tudja, nemigen volt székük, és

más testtartásban megfájdult volna, a hátuk. Franny figyelmét nem kerülte el, hogy a férfi múlt id1ben beszél apja nemzetségér1l. EltQn1dött, vajon hogyan is áll Chase a származásához. Egy egész társadalom pusztult el néhány évtized leforgása alatt. Amióta Franny dolgozni kezdett, sokszor lelt enyhülésre a könyvek lapjai közt. És mivel összebarátkozott Indigóval, érdekl1déssel olvasott a síksági indiánok életér1l. De csak egy ideig. Hamarosan feltQnt ugyanis neki, milyen elfogultan írnak a könyvek a komancsokról, és persze más törzsekr1l is. - Nagyon nehéz lehet magának és az édesapjának látni, hogy a népüket rezervátumokba kényszerítették. Már azon keveseket, akik egyáltalán túlélték a háborút. És hogy az az életforma, amit egykor éltek és szerettek, most már örökre a múlté - Apám nem így közelíti meg a kérdést. Franny azon tQn1dött, vajon milyen más módon lehet a kérdést megközelíteni. Egyszerre meg is könnyebbült, amiért ezúttal nem neki kell beszélnie, és úgy döntött, most rajta a sor, hogy kérdez1sködjön. - Apám szentül hiszi, hogy a népe tovább él bennünk - magyarázta halkan Chase. - Amíg énekeljük a dalaikat, nem halnak meg. A komancs nép csodálatos emberekb1l állt, márpedig a csodálatos emberek kitörölhetetlen nyomot hagynak maguk után. GyönyörQ gondolat. Franny felsóhajtott, és ismét belekortyolt a borba. Chase-t utánozva könyökét térdére fektette. Egy kicsivel megint jobban elengedte magát. És bár a józan esze nem ezt diktálta, mégis felébredt szívében a hit, hogy hátha tényleg nem akar többet t1le a férfi, mint összebarátkozni. Chase ugyanis még mindig nem tett semmilyen lépést felé. - A komancsok szerint nincs tegnap, csak holnap - folytatta a férfi. Ezért aztán apám sosem engedi meg magának, hogy a múlton rágódjék. Mindig emelt f1vel, tekintetét a látóhatárra szegezve jár. Nem számít neki, mi történt egy perccel, egy nappal vagy egy évvel ezel1tt. Nem érdekli, ki volt akkor, csak az, hogy most kicsoda, és hogy milyen tervei vannak. - Ez elég idealistán hangzik. - Igen, de valahogy mégis mQködik - felelte Chase. Szemei ragyogtak, akár a gyémánt a kék bársonyon. - Gondoljon csak bele! Próbáljon meg a jelen pillanatra koncentrálni! Egy pillanatra elhallgatott, majd a lányra mosolygott. - Látja? Elmúlt, miel1tt megragadhatta volna, örökre elveszett, és sosem tudjuk visszaszerezni. Ha így gondolkodik, kissé nevetséges, hogy miért is rágódnak annyian a múlt történésein. Hiszen az már elmúlt, vége van, elfújta a szél! - Mégis alaposan beleivódik az ember emlékezetébe. - Persze. De csak ha hagyja, hogy bevés1djön! - Mégis el1fordul, hogy a múltunk határozza meg a jelenünket és a jöv1nket. Még akkor is, ha teljes szívünkb1l arra vágyunk, hogy másképp legyen. Chase megrázta a fejét. - A múlt nem számít! Hiszen abban a pillanatban, amint megtörténik valami, már a hátunk mögött tudhatjuk! Franny számára mindez úgy hangzott, mint valami varázsige. Elmosolyodott, tekintete megtelt csendes sóvárgással. - Bárcsak ilyen egyszerQ lenne az élet! - Mindenki a maga szerencséjének kovácsa Chase beszéd közben elmosolyodott, mint aki valami olyasmin derül, amir1l csak 1 maga tud. Franny ámulva nézte a férfit. Most jött csak rá, mennyire hasonlít Chase Indigóra. Sokkal jobban, mint eleinte hitte. Tegnap reggel bizony még nem gondolta volna, hogy ilyen gyönyörQ és mély dolgokon tQn1dik. Szemébe nézett Chase-nek, és tudta, a férfi nem tréfál. Minden szót komolyan gondol. Mint ahogy Indigo is. És azt

is pontosan tudta, hogy a férfi 1róla beszél. Hogy azt akarja a tudomására juttatni: nincs megpecsételve a sorsa. Nem muszáj egész életében úgy élnie, ahogyan most. Ha akarja, mindent megváltoztathat. Bárcsak ilyen egyszerQ lenne a dolog! Vágyak Franny néha úgy érezte, egész életében semmi mást sem tett, csak vágyakozott. És mindig olyan dolgok iránt, amelyeket sosem kaphatott meg. Akármit is mond Chase, nem mindenkire igaz, hogy a maga szerencséjének kovácsa. Sokszor a körülmények végzik el a munka java részét, az ember pedig csak áll tehetetlenül a mQhelyben, és nézi, mi készül. - Jöjjön el velem innen! - suttogta Chase. A férfi szavai lassan kúsztak be Franny elméjébe. Egy pillanatra azt hitte, hogy amit hall, a képzelet játéka csupán. Tekintetét visszaemelte Chase-re. Valóban a férfi szólt hozzá. Az arckifejezése mindent elárult. - Jöjjön el velem innen! - ismételte Chase. - Nemsokára összeforr a bordám. Akkor elmegyek én is. Jöjjön el velem! Semmit sem várok el érte. Barátokként mennénk. Segítek állást találni magának. Mindent maga mögött hagyhat, és elfelejtheti, hogy egyáltalán megtörtént magával mindez. Farkasok földje kisváros, de ha lemossa arcáról a festéket, és feltQzi a haját, távolról sem emlékeztet a Lucky Nuggetben dolgozó Frannyre. Senki sem fogja felismerni. Franny pontosan tudta, hogy távolról sem mutat hasonlóságot a fogadó szajhájával. Hiszen minden t1le telhet1t megtett, hogy elváltoztassa a külsejét. Azon törte a fejét, vajon hogyan is magyarázhatná meg a helyzetét a férfinak anélkül, hogy túl sok mindent elárulna magáról. Az iskolaudvart szegélyez1 erd1 sötétjébe bámult. Most jött csak rá, mennyire félreismerte Chase-t. Nem a vágyai, hanem a könyörületesség vezérelte. 0szintén segíteni akart neki. Nem kívánt a h1s szerepében tetszelegni, aki ledönti a lábáról, hogy karjaiban ragadja el. Barátként ajánlotta fel a segítségét. Franny szemébe könny gyQlt. - Ha netán megriasztja a gondolat, hogy el kell hagynia a várost, emiatt igazán nem kell aggódnia. Maga mellett leszek, amíg talpra nem áll! Ha bármi baja történne, ott leszek maga mellett, hogy támaszkodhasson rám! Franny lehunyta a szemét. Ó, istenem, ez nem igazság! Miért is kell végighallgatni a férfi ajánlatát, miközben pontosan tudja, hogy nem fogadhatja el De a legrosszabbul mégiscsak az esett Frannynek, hogy nem magyarázhatta el az okokat Chase-nek. Ahhoz ugyanis túl sok titkot kellett volna felfednie. Megkeményítette hát a szívét. - Köszönöm az ajánlatát, Chase, és rendkívül nagyra becsülöm, hogy így bánik velem. De bizonyos okok miatt vissza kell utasítanom szólalt meg nagy sokára. A férfi hosszan nézett rá. - És melyek ezek az okok? Talán segíthetek. - Nem. Lehet, hogy megpróbálná, de vannak az életben megoldhatatlan nehézségek. - Az én családom nem olyan, mint a többi környékbeli család! Tudja, hogy Indigóra is mindig számíthat. Nos, a szüleim pontosan olyanok, mint õ! Együttes er1vel valahogyan csak túljutunk a nehézségeken! Persze. Csakhogy rámenne az egész vagyonuk. Valóságos csoda lenne, ha sikerülne. - Attól tartok, az én nehézségeim súlyosabbak, mint gondolná. - Akkor meséljen róluk! Chase olyan õszintén és komolyan nézett rá, hogy Franny kilenc esztendõ óta elõször érzett kísértést, hogy meséljen. Szerette volna megosztani a férfival élete történetét. De még miel1tt engedett volna a késztetésnek, hirtelen megjött a józan esze. Chase még a legnagyobb jó szándéka ellenére is véletlenül elkotyoghat valamit. Ha pedig egyszer fény derülne a kilétére, az végzetes következményekkel járhat. Elég,

hogy egyetlen ember megsejtse titkát, már az is jóvátehetetlen károkhoz vezethet. A szül1városa, Grants Pass elég messze volt ahhoz, hogy teljes maradhasson a hírzárlat, de ehhez minden óvintézkedést komolyan kellett vennie. A rossz nyelvek ugyanis villámgyorsan elviszik a hírt odáig is, ha Franny netalántán óvatlanul jár el. Amint Franny titka kiderül, a lány szerettei isszák meg a levét. - Kérem, félre ne értsen! - felelte reszket1 hangon Franny. - Mindig is hálás leszek magának azért, hogy felajánlotta a segítségét! A lány mosolyt er1ltetett arcára. - Kaptam már mástól is ajánlatot persze, nem is egyszer. De azokat az ajándékokat mindig feltételekhez kötötték. Maga az els1 ember, aki nem akar hasznot húzni abból, hogy segít nekem. A férfi ajka összeszorult. - Ez azért nem egészen igaz. Én is húznék némi hasznot bel1le. - Ó ! Chase elfintorodott. - Nem olyasféle hasznot, amire maga gondol! Ez persze nem azt jelenti, hogy nem találom magát elragadóan vonzónak. Nagyon is. Csakhogy - folytatta, és közben mély lélegzetet vett. - Szeretném, ha segíthetnék magának abban, hogy újrakezdje, anélkül hogy a vonzalmam belekavarna. Érti? Induljon tiszta lappal, kötelezettségek nélkül. Barátok lennénk, semmi több. Muszáj megtennem. Franny felhúzta szemöldökét. - Muszáj? Attól tartok, nem értem, mir1l beszél. Chase megvakarta az orrát, és borospoharába bámult. Franny tudta, hogy a férfi semmit nem láthat a sötétben, és csupán azért néz a bögrébe, mert nyugtalanítónak találja, hogy õrá nézzen. - Egyszer régen segíthettem volna valakinek, de végül hátat fordítottam, és nem segítettem. Amikor megismertem magát, rájöttem, mekkorát tévedtem. Chase végre felpillantott. - Nem tudok visszamenni az id1ben. A múltat nem változtathatom meg. Csak el1remehetek De ha magának tudok segíteni, legalább a bQntudatom enyhül. Talán. - Értem. - Nyilván nem érti. Tudom, hogy silány magyarázat. De ez a legtöbb, amit tehetek. - Ha az a terve, hogy egy bukott n1t megmentsen, akkor azt hiszem, rosszul választott. Számomra nincs kiút. Évek múlva -felelte Franny, és kezével lemondóan intett. - Évek múlva talán egy kissé könnyebb lesz majd a helyzetem. Abban reménykedem, hogy egy napon más munkával is meg tudom majd keresni a kenyerem. De addig nincs más választásom, mint hogy folytassam ezt az életmódot. - Mindenkinek van választása, Franny! - Nem! - vágta rá a lány. - Van, akinek nincs! Chase dühösen nézett rá. - Nagyon szép este volt - mondta a lány. - De azt hiszem, most mennem kell. Ha hazakísér, visszaadom az ötven dollárját. Még tart a mQszakom, be tudom hozni az id1veszteséget. - Franny, maga sarokba szorít. Csak nem hagyhatom ott abban a bQnbarlangban! Ha szép szóval nem tudom elcsábítani, próbálkozom másképp. - Akkor dinamitra meg feszít1vasra lesz szüksége! - felelte hetykén Franny. Chase megrázta a fejét. - Ezúttal nem hátrálok meg! Ezt vésse jól a csinos fejecskéjébe! A férfi tekintetében ismét ott csillogott a jól ismert eltökéltség. Franny most jött csak rá, hogy Chase halálosan komolyan gondolja,

amit mond. Eldöntötte, hogy kihozza 1t innen, méghozzá bármi áron. Ha más férfi tett volna ilyet, Franny talán még szórakoztatónak is találja a dolgot. De Chase Wolf esetében már rögtön az els1 találkozáskor veszélyt szimatolt. Ezt a férfit nem lehetett félvállról venni, és Frannynek valami azt súgta, hogy ha valamit a fejébe vesz, addig nem nyugszik, amíg el nem éri a célját. - Ha muszáj, apám eszközeitõl sem rettenek vissza! Elrabolom magát, azután nézhet! - mosolygott pajkosan Chase. Bár a férfi hangjába könnyedség vegyült, Franny érezte a szavaiból áradó fenyegetést. Mint a városban mindenki, 1 is hallott egyet s mást Chase Wolfról. Semmi kétség: nyughatatlan fickó, afféle örök lázadó. Ha a fejébe veszi, hogy elrabol egy n1t, meg is teszi, fittyet hányva a következményekre. Nyilván nemegyszer ütközött már össze a törvénnyel. Franny arckifejezése elárulhatta, mi jár a fejében, mert Chase vonásai megenyhültek. - Az istenért, ne rémüljön meg annyira! Higgye el, a légynek sem ártok! No persze, a légynek sem árt, gondolta a lány. Bárányb1rbe bújtatott farkas! Kiöntötte poharából a maradék bort, majd visszatuszkolta a kosárba a bögrét. - Tényleg ideje visszamennem - mondta, és feltápászkodott. Franny arra számított, hogy a férfi marasztalni fogja. De Chase fürgén talpra ugrott, eltette bögréjét és a borosüveget, majd segített összehajtani a takarót. Amikor a takarók csücskeit összeillesztették, Franny keze véletlenül hozzáért a férfiéhoz. Úgy érte az érintés, akár az áramütés, és amikor felpillantott Chase-re, nem tudta levenni róla a tekintetét. Egy szörnyQ pillanat erejéig azt hitte, a férfi meg fogja csókolni. És ami még ennél is rosszabb volt: Franny akarta, hogy megcsókolja 1t. Annyira, hogy minden porcikája belesajdult. Semmi kétsége nem maradt fel1le: Chase Wolf a legveszélyesebb férfi, akivel valaha összehozta a sors. Kilencedik fejezet Miután Chase visszakísérte Frannyt a fogadóba, lefeküdt az ágyába. De képtelen volt elaludni. Nem bírta kiverni a fejéb1l, milyen gyanakvó képet vágott a fogadóba visszaérve Franny. A lány alig hitte el, hogy Chase, bár kifizette az ötven dollárt, nem akarja a magáévá tenni. Chase egy pillanatig sem gondolta, hogy Franny a szexualitásra mint szeretkezésre gondol. Abban se volt biztos, hogy egyáltalán gondolkodik ilyesmin. A lány szobájában elkerített varrósarokra gondolt, és szomorú mosoly ült ki arcára. A kisasztal paraván mögött bújt meg, hogy akárcsak gazdája, az igazi Franny - rejtve maradjon a kíváncsiskodó tekintetek el1l. Chase csupán egyetlen kérdésen rágódott: vajon miféle események vezettek oda, hogy Franny idáig jutott? És vajon mi akadályozza meg a lányt abban, hogy kilépjen ebb1l a rettenetes helyzetb1l? Eszébe jutott a párnára hímzett fura bohócarc, a varróasztalon hever1 csipkés ruha, a rajzok és a virágdíszek a falon, no meg a gyQröttre olvasott Biblia. A Biblia, amely épp Mária Magdolna történeténél volt kinyitva. Franny kirítt környezetéb1l. Egy efféle ifjú hölgy nem való a Lucky Nuggetbe. Frannynek rég férjnél kellene lennie, és akkor a saját gyermekeinek hímezhetné a párnáit. Úgy lenne rendjén, hogy egy férfi oldalán éljen, és ez a férfi szeresse, védje, gondoskodjon róla. Chase lehunyta szemét, és megpróbálta elképzelni, hogy 1 az a férfi. Nem volt nehéz. Képzeletének képei közt lapozgatva úgy érezte, végre a helyén van. Elégedettség töltötte el. Eszébe jutott, micsoda ártatlan zöld szemekkel szokott ránézni a lány, és hogy milyen édes gödröcskék

jelennek meg a szája szögletében, amikor Chase-nek sikerül 1t megnevettetnie. Ellenállhatatlan érzés kerítette hatalmába: mintha hazaérkezett volna. Igen: lépései valójában mindig is Franny felé vezettek. 0rültség micsoda 1rültség! Vagy mégsem? Farkasöl1 úgy tartja, hogy minden embernek el1re meg van írva a sorsa. Mindenki számára ki van tQzve a cél, amelyet el kell érnie. És amíg az ember nem éri el a célt, nyugtalanul bolyong a világban, szüntelenül keresve, kutatva. Chase megtapasztalta, milyen érzés az örökös nyugtalanság, a végeláthatatlan bolyongás. De amióta megismerte Frannyt, mintha elfújták volna ezt az érzést. Vajon 1t mire rendelte a sors? Talán épp arra, hogy segítsen a lánynak kimászni jelenlegi helyzetéb1l, és biztosítsa számára a jól megérdemelt otthon melegét. A vágy lassan sóvárgássá n1tt szívében. Követnie kell, amit a szíve diktál! Szemei lassan lecsukódtak, és az éjszaka folyamán az elhatározás apró magja jó term1talajba hullt. Reggelre már gyökeret vert a mag: Chase másnap szilárd eltökéltséggel ébredt fel. Amint kinyitotta szemét, hozzáfogott, hogy haditervet készítsen. Amikor beesteledett, visszatért a fogadóba. Zsebében újabb ötven dollár lapult. Fél óra sem telt belé, és sikerült rávennie Frannyt, hogy újra sétálni menjenek a holdvilágnál. - A játszótérre megyünk megint? - kérdezte Franny némileg feszülten. - Ma nem - felelte Chase. A lányra pillantott, aki épp ajkába harapott. Chase önkéntelenül elmosolyodott. - Ugyan már, Franny! Nincs mit1l félnie! Gus az imént a saját szemével látta, hogy maga meg én együtt léptünk ki a fogadó ajtaján. Ha magának bármi baja esik, nekem hátrakötik a sarkam, 1 pedig éhkoppon marad! A lány megrázta fejét. - Nem err1l van szó Tegnap meggy1z1dtem róla, hogy nemes szándék vezérli. - Nemes szándék?! - vágott vissza Chase. Muszáj volt év1dnie kissé a lánnyal. - Egy férfit sohasem vezérel nemes szándék. Ha ilyesmit feltételez a fajtánkról, minden alkalommal csalódni fog. De azt azért talán ki merem jelenteni, hogy alapjában véve meg lehet bízni bennem. Franny dühös kis sóhajt hallatott. - Hagyja már abba! Ez nem tréfadolog! - Micsoda? - Ez ez az egész helyzet. - Miféle helyzet? - Hogy ennyi pénzt képes az ablakon kidobni, méghozzá két egymást követ1 éjszaka, csak azért, hogy kisajátítson magának. Tudja, nem teheti ezt a végtelenségig! - Mit? - Hogy így elszórja a pénzét! - fakadt ki Franny egy oktávval magasabb hangon. - Akkor találkozzon velem ingyen! A lány az égre emelte tekintetét. - És akkor mib1l éljek?! - Akkor inkább tovább szórom a pénzem. Nem mintha én hiábavaló pénzkidobásnak érezném - De ha így folytatja, hamarosan tönkremegy. A szigorú hang mögött Chase aggodalmat szimatolt. Eszébe jutott, mit is gondolt a lányról nem is olyan rég: hogy pénzsóvár, és hogy kihasználja az embereket mekkorát tévedett! - Hadd legyen az az én gondom! - felelte szelíden. - Higgye el, addig nyújtózkodom csak, ameddig a takaróm ér. Az igazság azonban az volt, hogy Chase minden centjének megvolt már a jól kitervelt helye. Ha tervei szerint akart haladni, nemigen

engedhette volna meg magának, hogy így találkozgasson Frannyvel. Most mégis úgy érezte, megváltozott a fontossági sorrend. Elvégre van már a birtokában egy jelent1s kiterjedésQ földdarab, és úgy gondolta, ha most azonnal nem is tud többet venni magának, lesz még ideje. Hiszen fiatal. Frannynek pedig most van rá szüksége. Chase a gondolataiba mélyedt. Kellett hozzá némi id1, hogy észrevegye: Franny idegesen tördeli a kezét. Szíve ellágyult. Anyja is pontosan ugyanígy tett, amikor bántotta valami Chase végtelenül n1iesnek találta a lány mozdulatait: sokkal jobban ki tudta fejezni így a szorongását, mintha szavakkal tette volna. Kissé el1rehajolt, hogy lássa a lány arcát. - Nagyon elgondolkodott. Segíthetek? - Igen! Ne gondolkozzon folyton azon, hogyan tudna rajtam segíteni! Chase önkéntelenül felnevetett, majd észbe kapott. A lányt tényleg nagyon bántotta valami. - Franny, nem költeném magára a pénzemet, ha nem lenne költ1pénzem. - Ennyi költ1pénze senkinek sincs - felelte a lány, majd megállt, és mély levegõt vett. - Beszélnünk kell err1l, Chase! - Rendben. Beszéljen! - Már évek óta vagyok Indigo barátn1je. Tudom, hogy maga mindent megtesz azért, hogy egyszer valóra válhasson az álma, és erdõbirtokos lehessen. - No és? Franny felemelte kezeit. - No és, no és! Ha két kézzel szórja a pénzt, sosem éri el a célját. Tudom, hogy alaposan a zsebébe kell nyúlnia. Lassanként elfogy a félretett pénze. Pedig minden centjéért keményen megdolgozott. Nem akarom, hogy a végén én legyek a felel1s azért, mert maga költekezik! - Jó. Észben fogom tartani, amit mondott. - Akkor vigyen vissza a szobámba! Visszaadom magának az ötven dollárt, amit a mai estéért kaptam, maga meg szépen abbahagyja ezt az 1rültséget, miel1tt még egy egész vagyont dobna ki a semmire. - A semmire?! - Nem tudom, mit akar t1lem, de biztos vagyok benne, hogy nem tudom magának megadni, amire vágyik. Hát nem érti?! Tegnap kihozott ide engem, kézen fogott, meghintáztatott, ma este pedig sétára invitált a holdvilágos éjszakába Franny torkához emelte a kezét, tekintetét azonban mereven Chase inggombjaira szegezte. - Mi értelme ennek az egésznek?! Úgy viselkedik, mintha mintha udvarolna nekem. - Hát abban meg mi rossz van? - Elõször is az, hogy semmi értelme sincs. Másodszor pedig miért is akarna bárki udvarolni nekem? Találjon magának egy rendes lányt, Chase, és inkább 1t vigye el a holdvilágos éjszakákba sétálni. Az legalább egy fillérjébe sem fog kerülni! - És ha én nem akarok más lánnyal sétálni? - Bolondság - felelte Franny, és minden erejét összeszedve Chase-re emelte tekintetét. A férfi ránézett, és látta, micsoda er1feszítésébe telik kimondani a szavakat. - Én én prostituált vagyok, Chase. Attól, hogy kifésülöm a hajamból a keményít1t és lemosom az arcfestéket, még nem leszek különb. Fogalmam sincs, miért csinálja ezt, de bármiféle cél is vezérli, teljesen hasztalan az er1feszítése! Az vagyok, aki vagyok, és nem bújhatok ki a b1römb1l! - De az istenért, miért nem? - Csak. Mert nem lehetséges. Ha valami 1rült ötlettõl vezérelve azt vette a fejébe, hogy megment engem saját magamtól, és felforgatja az életemet, akkor azon nyomban verje ki onnan! Elveszett ügy az enyém.

- Franny, mindenki számára van remény - felelte Chase. Csak miután kimondta a szavakat, vette észre, mennyire komolyan gondolja, amit mond. - A maga számára is van kiút. Talán éppen én. Legalább adjunk egy esélyt a dolognak Mit gondol? - Nem - felelte a lány, és nyomatékként megrázta a fejét. -Nem akarom többé látni magát. Komolyan nem. Vigyen vissza a fogadóba, fogja a pénzét, és felejtsen el! Chase karon fogta a lányt, és elindult vele. - Azért jöttünk, hogy sétáljunk. Úgyhogy tegyük inkább azt. Franny fáradtan felsóhajtott, és kézfejét homlokához nyomta. - Jó, rendben van. De nekem ne mondja kés1bb, hogy nem figyelmeztettem! Ennek az egésznek semmi értelme, és pont. Mondhat bármit, tehet bármit, azzal mit sem változtat a helyzeten. - Rendben. Semmi értelme. De itt van el1ttünk a mai este. S1t, számos este, annyi, amennyit meg tudok fizetni, miel1tt elfogy a pénzem. - Maga megõrült! - Lehet. De az én pénzem, és a keservit, úgy költöm el, ahogyan nekem tetszik! Chase az egyik kedvenc helyére vitte Frannyt a Shallows-patak partján. Terebélyes, göcsörtös törzsQ tölgyfa alatt telepedtek le. A fa burjánzó koronája ezer sugárba törte a holdfényt, így a zöld gyep úgy festett, mintha gyöngyök gurultak volna szét egy kiterített bársonyruhán. Franny nem ült le Chase mellé a patakpartra, hanem állva maradt, és karját szorosan összefonva mellkasán a tölgyfa törzsének d1lt. Tekintetét mereven a lent csordogáló patakra szegezte. Chase-nek furcsa érzése támadt: mintha a lány csak testben volna jelen. A lelke, úgy tQnt, messze szállt. Elhatározta, hagyja, hadd távolodjon el tõle a lány ily módon, miután látta rajta, hogy valóban felkavarta az imént elhangzott párbeszéd. A férfit furcsamód mulattatta a lány lelkifurdalása: bár életének szinte minden napján férfiaktól kap pénzt, az ellen azonban hevesen tiltakozik, hogy az övét elfogadja. Chase úgy sejtette, Franny nem tartja tisztességes üzletnek azt, ami köztük folyik. Õ azonban éppen ezt érezte méltányosnak, és a többit tisztességtelennek. Hiszen micsoda mélységes igazságtalanság, ha egy n1 arra kényszerül, hogy lealacsonyodjék, és pénzért adja el magát férfiaknak?! Az efféle üzlet sem méltányos, sem pedig tisztességes nem lehet soha! Eltelt néhány perc. Végül Chase törte meg a csendet. - GyönyörQ esténk van, nem igaz? Szeretem, ahogyan a szél susog a fák közt. Apám mindig azt mondja, Isten suttogja el ilyenkor a bölcsességét, és ha valaki jól odafigyel, tisztán kiveheti a szavait. Franny nem felelt, így Chase szembefordult vele. A lány arca kifejezéstelen volt, tekintete elhomályosult. Chase azonnal tudta, megint elmerült képzelete világában, és 1 nem láthatja a szemei el1tt futó képeket. Dühítette, hogy Franny ilyen könnyedén el tud távolodni t1le, és ugyanakkor el is szomorította a tény, hogy szükségét érezte elmenekülni. Hiszen Chase nem jelentett veszélyt számára. Legalábbis a szó szó szerinti értelmében nem. Chase megtorpant egy pillanatra, és eltQn1dött. Vajon nem bánthattae meg esetleg olyasmivel, amire nem is gondolt? Amit talán el sem tud képzelni? Talpra ugrott, és lassan elindult a lány felé. Franny a jelek szerint egyáltalán nem észlelte a férfi közeledését. Chase megállt el1tte, és kis híján megfogta a lány állát, hogy maga felé fordítsa. De hirtelen meggondolta magát. Nem biztos, hogy a testi érintés vissza fogja 1t téríteni a valóságba. Szobája sötétjében sokkal több mindent elviselt, anélkül hogy kilépett volna az álomvilágából. - Hány éves, Franny? A lány szemében fény gyúlt, Chase elmosolyodott. Ha kérdést intéznek az emberhez, el kell gondolkodni a válaszon.

- Hahó! Hány éves? Franny üres tekintete lassan megtelt élettel, és a lány szemei Chasere fókuszáltak. Kicsit sért1dötten válaszolt. - Miért, mennyinek nézek ki? - Nagyjából tizenhat esztend1snek. A lány grimaszolt. - Sosem voltam tizenhat éves. A tizenharmadik születésnapom után rögtön jött a kilencvenedik. Chase-nek az a szörnyQ érzése támadt, hogy a lány igazat beszél. - És milyen volt tizenhárom évesen? Franny szája reménytelen mosolyra görbült. - Kislány, aki hitt a tündérmesékben. Chase nyelt egyet. Elfogta a hányinger. Miféle férfi az, aki egy gyermek testét használja fel arra, hogy kielégítse vágyait? Milyen világ az, ahol az ártatlan emberek áldozattá válhatnak? - Mi történt, Franny? El tudja mondani? Tegnap este említette, hogy meghalt az édesapja, és hogy maga árvaságra jutott. Senki sem tudott segíteni magán? Az éhség vitte rá, hogy ezt a mesterséget Qzze? - Nem, nem éheztem - felelte a lány élettelen hangon. - Miért, ha éheztem volna, akkor megbocsátana nekem?! Akkor azt gondolná, igazolható, amit tettem?! Franny hangja végtelenül keserQen csengett. Chase nem akarta megítélni a lányt. - Nem ítélem el, Franny, csak próbálok magáról többet megtudni. A lány eltolta magát a fától. - Nincs mit megtudnia. Nekem nincs múltam. Hátralépett, hogy egy kissé eltávolodjon a férfitól, majd ismét rápillantott. Tekintete azonban Chase mögé, a fatörzsre siklott. Chase pontosan tudta, mit néz: a fába vésett kezd1betQket. Évek hosszú sora alatt számos buzgó udvarló örökítette meg ily módon szerelmét. A tölgy évtizedek óta kedvelt helyszíne volt a légyottoknak, és bizonyára ez így is marad, amíg a világ világ. Franny csak nézte, nézte a fa kérgébe vésett szíveket és Cupido-nyilakat, majd furcsa, kemény és kifejezéstelen hangon hozzátette: - Nincs múltam, és jöv1m sincs. Chase rádöbbent, hogy Franny valóban így látja az életét. Nem jól betanult sorok voltak ezek. Nem a kiszemelt férfi együttérzését voltak hivatottak felébreszteni. Chase úgy érezte, ellenállhatatlanul vonzza magához a lány, így kimért léptekkel megindult felé. Fogalma sem volt, mit tesz majd, ha odaér. Csak a lány sóvárgó tekintetét látta, és nem tudott ellenállni neki. Amikor megállt, két dologról gy1z1dött meg: egyrészt, hogy Franny sokkal alacsonyabb, mint gondolta, másrészt, hogy közelsége felkavarja a lányt. Chase elmosolyodott, és két tenyere közé fogta a lány apró, finom arcát. Hogyan lehetséges, hogy egy prostituált szája reszket, amikor megkörnyékezi egy férfi? Micsoda rejtély ez a leány! Miért is jelentene számára veszélyt egy férfi közelsége? Chase mégis meg volt róla gyõzõdve, hogy azt jelenti. Az a száj azok a tökéletes metszésQ ajkak! A felsõ ajak finoman ívelt, az alsó telt és lefelé biggyed1, színe akár a gyönge tavaszi napfényben kinyíló sápadt rózsa. Minden férfi sóvárogna egy ilyen száj után. Chase alig várta, hogy megízlelhesse 1ket. Olyan közel állt Frannyhez, hogy a lány mellbimbói súrolták az ingét. Érezte, ahogy a lány testmelege áthatol a bordáját takaró gyolcson. Még mindig szorosan fogta a lány állát, másik kezét pedig a dereka köré fonta. Lehajtotta fejét, és szájával megkereste azt az édes szájat. Minden porcikájával vágyott rá, hogy megcsókolja. De miel1tt ajkaik összeérhettek volna, Chase a lány szemébe nézett. És semmi mást nem látott benne, csak hatalmas ürességet. Alig telt bele néhány másodperc, és Franny már nem is volt ott vele! Chase megdermedt. Úgy érezte,

mintha hasba vágták volna. - Franny! - suttogta. Gyöngéden felemelte a lány arcát, és vizsgálni kezdte. Ámulva vette tudomásul, milyen tökélyre fejlesztette különös készségét, hogy veszély esetén kilépjen a valóságból. Állát könnyen fel lehetett emelni, ellenállás nélkül követte a férfi kezének mozgását. Chase másik keze a lány derekán nyugodott. Az izmok ellazultak a férfi keze alatt, és tudta, hogy most akár le is vetk1ztethetné, s1t, lefektethetné a gyepre. Valójában bármit megtehetne gyönyörQ testével, amit csak akar. Franny nem állna ellen. Chase még abban sem volt biztos, hogy egyáltalán tudatában lenne annak, ami vele történik. De 1 többet akart t1le, mint a testét birtokolni. - Mesélje el, mit lát! - suttogta Chase fátyolos hangon. - Hol jár? Franny nem válaszolt, így Chase megismételte a kérdést, ezúttal hangosabban. A lány pislogott egyet, majd megváltozott légzésének ritmusa. Mintha mély álomból ébredt volna fel. - Tessék? - Mit képzelt maga elé az imént? Franny Chase-re nézett. A holdfényben csillogó szempárban döbbenet tükröz1dött. Milyen gyönyörQ szempár! - gondolta Chase. Egész életére el tudott volna merülni benne. - Miféle dolgokról álmodik? - pontosította Chase a kérdést. - Nem nem értem, mire gondol. Franny pontosan tudta, mire gondol Chase. És ezzel a férfi is tisztában volt. - Álomképekbe menekül. Tudom, mert Indigo említette Jake-nek, Jake pedig elmondta nekem. Így éli túl a munkaid1t, igaz? Így éli túl, hogy a szobájába lép1 férfiak kihasználják. Franny megpróbált elfordulni, de Chase fel volt készülve rá, és szorosan tartotta. Tenyere er1s szorítására a lány ajkai hívogatóan szétnyíltak. A férfi alig bírta megállni, hogy meg ne ízlelje azokat az ajkakat, hogy el ne vegye jogos jussát, amit a lány nem tagadhatna meg t1le. De 1 azt akarta, hogy Franny tudatában legyen a pillanatnak, amikor megteszi, nem pedig valahol távol, abban az istenverte álomvilágában bújjon el. - Ennyire könnyen azért nem szabadul meg t1lem - szólalt meg ismét Chase. Franny felpillantott rá, és tudta: a férfi nem csak elengedni nem hajlandó 1t. Azt sem engedi, hogy tudata elhomályosodjék. Chase vékony alakja magasan tornyosult fölé, elállta a kilátást. B1re sötét volt, vállai szélesek, kezével er1sen tartotta 1t. Bizonyára meg tudná akadályozni, ha bármilyen hirtelen mozdulatra készülne. Franny már ezt is fenyeget1nek érezte. De az az elszántság, amit a férfi tekintetéb1l kiolvasott, még inkább nyugtalanította. Chase Wolf nem az a fajta ember, aki bármit is félvállról vesz: ha birtokolni akar egy asszonyt, testestül-lelkestül akarja 1t. És most a férfi arcára volt írva, hogy 1t akarja megszerezni. Franny szíve egyre hevesebben vert. Rémületében vagy egy tucat menekülési terv futott át az agyán, de egyiket sem látta kivitelezhet1nek. Nyilván nem tudna olyan gyorsan futni, mint Chase. De még ha sikerül is elszaladnia el1le, vajon hová menne? Vissza a fogadóba? Más búvóhely nemigen jutott az eszébe. Ha pedig visszamegy, a férfi minden bizonnyal követi majd, és ott csípi fülön. A szobában ötven dollár hevert az asztalon. Megfizette az árát, hogy vele tölthesse az éjszakát. Választhatott: vagy itt, vagy odafönn, az ágyában. Bármely más férfi esetében semmi riasztót nem talált volna benne, ha az utóbbi történik. Chase azonban megkövetelte, hogy lélekben is jelen legyen, miközben testben egyesül vele. Ha ez a férfi a magáévá teszi, nem menekülhet el az álmaiba, nem távolodhat el a valóságtól. Chase gyöngéden a lány szétnyílt ajkaira tette hüvelykujját. Franny

szája kissé megfeszült. A férfi azt figyelte, milyen sebesen veszi a lány a levegõt. Franny érezte, hogy álla alatt, ahol a férfi keze rátapad, hevesen ver a pulzusa, és nyaka minden egyes lüktetésre nekinyomódik a férfi ujjainak. Észrevette, hogy Chase-t szórakoztatja a dolog. Ezek szerint pontosan tudja, mennyire fél. Chase olyan hirtelen engedte el, hogy Franny elveszítette az egyensúlyát, és kis híján hanyatt esett. A férfi megfordult, és visszaindult a fa felé. Franny reszketve fonta össze karját a mellkasán. Chase elõhúzta kését a csíp1jén lógó hüvelyb1l, és a fakéregbe mélyesztette. A penge ezüstösen csillogott a holdfényben. Majd erõteljes kézmozdulatokkal faragni kezdte a fa kérgét. Franny érezte, hogy arcán végigfolynak a könnyek. A fa törzsén ugyanis lassan kirajzolódott a neve. Õrültség volt. Tudta, hogy az. De már rég elfogadta, hogy az 1 nevét sosem fogja senki bevésni egyetlen fába sem. Lánykorában mindig err1l álmodott, mégis lemondott már róla rég. Chase tudtán kívül legtitkosabb álmát teljesítette be. Azzal az egy különbséggel, hogy neve nyilvánvalóan egyedül fog árválkodni a fa törzsén. Hiszen épeszQ ember nem írja oda a nevét az övé mellé, sem egy fa törzsére, sem máshova. Amikor Chase befejezte a nevét, Franny legnagyobb megdöbbenésére nem hagyta abba a munkát. Újabb név kezdett kirajzolódni a sajátja alatt. El1ször a C rajzolódott ki, majd rögvest utána a H . Mire Chase befejezte a név kifaragását, és nekilátott, hogy a két nevet körülölel1 szívet is bevésse a fába, Franny minden ízében reszketett. Amikor a férfi felegyenesedett és rámosolygott, Franny már biztos volt benne, hogy Chase gúnyt Qz bel1le. 0bel1le a szajhából, akit sosem szerethet senki Frannyt hirtelen cserbenhagyta a józan esze, és az ösztönei vették át teste felett az uralmat. Megfordult, és teljés erejéb1l futásnak eredt. Átvágott a holdvilágos erd1n. Még hallotta, hogy Chase döbbenten utánakiált. De nem állt meg, még csak le sem lassított, nehogy a férfi utolérje. Már a fogadónál járt, amikor rájött: Chase valószínQleg nem üldözi. Hiszen azokkal a hosszú lábakkal sosem kelhetett volna versenyre Ha akarta volna, játszi könnyedséggel utoléri. Chase egyedül maradt az erd1ben, és zavartan pislogott Franny után. Fogalma sem volt, mivel bánthatta meg. Azzal, hogy belevéste a fába a nevüket? Csak nem! Hiszen távolról sem állt szándékában, hogy megsértse a lányt! Épp ellenkez1leg: így akarta értésére adni, miféle érzések ébredtek iránta a szívében. De a lány reakciója alapján mégiscsak sértésnek vehette a dolgot: elszaladt, mintha valamiféle megaláztatás érte volna. Türelem, nyugtatta magát. Türelmesnek kell lennie. Lehet, hogy jobb, ha néhány napig nem látogatja meg Frannyt. Így talán egy kis lélegzetvételhez jut. Bár elborzadt a gondolatra, hogy ez esetben Frannynek újra dolgoznia kell, tudta, lassabban kell közelednie felé. Nem várhatta, hogy egyik napról a másikra megadja magát. Talán ha ad neki némi id1t, hogy átgondolhassa a dolgot, akkor legközelebb nagyobb örömmel fogadja majd a közeledését. Tizedik fejezet Ahogyan nyolc esztendeje minden hónap elsõ szombatján, Franny most is bérelt egy bricskát, és elindult haza, hogy meglátogassa szeretteit. Bár az utak jó állapotban voltak, és a nyári hónapokban könnyQszerrel el lehetett jutni Grants Passba, az út mégiscsak hosszú volt és fárasztó. Szinte az egész napot zötyköl1déssel kellett töltenie. Grants Passt1l nagyjából tíz kilométerre állt egy elhagyott bányászkunyhó. Franny itt mindig megállt, lemosta magáról az út porát és átöltözött. Amikor kidugta fejét a düledez1 kalyibából, nem létezett

többé Franny Farkasok földjér1l, csak Francine Graham, a divatosan öltözött, csinosan fésült ifjú hölgy. EltQnt az arcát takaró szalmakalap is - Franny titkaival együtt a kalapot is elrejtette a csomagja mélyére. Furcsa módon ez alkalommal a lányt nem villanyozta fel a látogatás úgy, ahogyan korábban. Chase Wolf felnyitotta a régi sebeket: szembesülnie kellett vele, mennyire magányos és értelmetlen az élete. A férfival töltött id1 felébresztette szívében a vágyat, méghozzá olyan dolgok iránt, amelyekr1l már réges-rég lemondott. Szívét csillapíthatatlan fájdalom töltötte meg. A látogatás során végig azon volt, hogy kiQzze gondolataiból a férfit. De hiába minden igyekezete: lépten-nyomon Chase emlékképébe botlott. A következ1 héten volt Alaina tizenhatodik születésnapja, és húga alig tudta véka alá rejteni izgalmát: vajon Francine szép ajándékot hoz-e majd neki? Rögtön eszébe jutott a varróasztalon hever1 csipkés ruha, majd Chase arca, amint a ruhát vizslatja. És ez így ment egész hétvégén. Franny lopva szeretteire sandított. Többször kellett figyelmeztetnie magát, nehogy elfelejtse: sorsa rég eld1lt már, nincs más választása, és nem is lesz soha. Chase Wolf veszélyt jelent számára. Lehet, hogy akaratán kívül tette, de mégiscsak kegyetlenül bánt vele. Franny fel nem foghatta, miért, de a férfi azt próbálta elhitetni vele, hogy udvarol neki. Udvarol a puszta gondolat is lehetetlenség volt. A férfiak nem szoktak szajháknak udvarolni, nemhogy még tiszteljék is 1ket! Szerelmesnek csak tiszta n1kbe szokás lenni, jó leányokba, szQz leányokba. Sosem ringyókba. Mekkora ostobaság volna elhinni az ellenkez1jét! Ezenkívül - korholta magát - még ha a sors valami furcsa véletlene folytán Chase bele is szeretne, 1hozzá akkor is tartozik egy roppant terebélyes család. Szeretteit el kell látni, különleges igényeiket ki kell elégíteni - ez pedig olyan sommás összeg hónapról hónapra, hogy nincs az a fiatalember a földkerekségen, aki vállalna ilyesféle anyagi felel1sséget. Ez esetben biztosan nem elég a szerelem. Sült bolondnak kell lennie annak a férfinak, aki ekkora terhet a vállára vesz. Otthon tartózkodása alatt Franny rajtakapta Frankie-t, hogy olykorolykor elgondolkodó pillantást vet rá. Önkéntelenül is eszébe jutott az az éjszaka, amelyen a cimboráival együtt felbukkant a Lucky Nuggetben. Hajszál híja volt, hogy kitudódott a titka! Franny megborzongott a gondolatra. Vajon Frankie vizslató tekintetét nem az ébredez1 gyanú okozza? Csak nem fordult meg a fiú fejében, hogy van némi hasonlóság a Farkasok földjén látott szajha és tulajdon n1vére közt? Alig bírta megállni, hogy meg ne mossa az öccse fejét. Pontosan tudta, miért utazott annyi kilométert a barátaival Farkasok földjére a pimasz! Érthet1 persze. Hiszen öccse lassan férfikorba lép, elmúlt tizenhét esztend1s. Mégis legszívesebben szíjat hasított volna a hátából, amiért egy bukott nõ társaságát kereste. Igaz, legalább igyekezett diszkréten intézni a dolgot: nem a szomszéd bordélyt kereste fel. De azért ez nem változtatott a tényen, hogy meg akart vásárolni egy n1t. Franny úgy ítélte, egyrészt fiatal még az ilyesmihez, másrészt pedig jobb modorra nevelték. Anyjának bizonyosan meghasadt volna a szíve, ha megtudja, miben sántikált a fia. Frannyt elfogta a rossz érzés. Attól tartott, ha az öccse így lép be a nagybetQs életbe, a folytatás sem lesz különb. Azt szerette volna, ha öccséb1l tiszta szívQ, istenfél1 ember válik. Vagyis nem afféle léhQt1, aki kocsmázik és prostituáltakkal hentereg. De Franny nem szembesíthette öccsét a tényekkel, mert akkor 1 maga is leleplez1dött volna. Amikor Franny hétf1 este visszatért Farkasok földjére, a szobája felé menet megállt May Belle ajtaja el1tt. A szobából kiszQr1dött barátn1je keserves sírása. Franny rémülten lépett be hozzá, és sietve csukta be

maga mögött az ajtót. - May Belle, mi a baj? Mi történt? May Belle szemlátomást zavarba jött, hogy rajtakapták, amikor elgyengült. Sírástól felpüffedt arcát gyorsan a párnájába temette, de vállát továbbra is rázta a zokogás. Franny aggódva ült le az ágy szélére, és megérintette barátn1je vörösessz1ke haját. - Segíthetek? - kérdezte gyöngéden. - Igen - hangzott May Belle válasza a párnából. - Segíthetnéd észhez téríteni azt a vén fejemet. Franny megpaskolta az asszony vállát. - Jól van, no! Alig hiszem, hogy létezik nálad józanabb teremtés - Mostanában nem mondanám magam józannak. May Belle hangos szipogással oldalára gördült. Most, hogy a kora miatt már nem tudta szórakoztatni a férfiakat, nem festette magát. Franny elnézte, és arra gondolt, sokkal csinosabb arcfesték nélkül. Így kevésbé tQntek fel a ráncai, természet adta rózsás arcszíne egészségesen csillogott. A púdert1l sokkal sápadtabbnak tQnt. - Ó, Franny! - súgta reszket1 hangon. - Nem fogod elhinni, mit tettem. Pedig hányszor figyelmeztettelek téged is, nehogy így tégy Franny megrökönyödve nézett rá. El sem tudta képzelni, mire gondolhat a barátn1je. - Szerelmes lettem - fakadt ki May Belle. Egy pillanatra Franny szívét öröm töltötte el. Anyján kívül nem ismert egyetlen asszonyt sem, aki annyira melegszívQ és jóindulatú lett volna, mint May Belle. Franny legh1bb vágya volt, hogy id1s korára végre nyugalom és boldogság jusson neki. De fel sem merült benne, hogy mindezt egy férfi nyújthatná az asszony számára. A szerelem mindenképpen kockázatos játszma egy szajha számára, akár visszavonult már, akár nem! May Belle maga is fennen hangoztatta ezt a nézetet, nemegyszer fejtette ki Frannynek is. Az a szajha, aki szívét is odaadja a férfinak, csak bajt hoz a fejére. Méghozzá többet, mint amennyit képes lenne elbírni. Évekkel ezel1tt May Belle beleszeretett egy szerencsejátékosba, aki azzal hitegette, hogy jegygyQrQt húz az ujjára, és fehér kerítéssel szegélyezett házat vesz neki. May Belle hitt a férfinak, és útra kelt vele. Az egyik éjszaka azonban, amikor nem kedvezett nekik a szerencse, a férfi fejébe vette, hogy eladja May Belle bájait a lakásuk alatt lézeng1 kocsmatöltelékeknek. May Belle kitartott amellett, hogy 1 már jó útra tért, és nem engedett a férfinak. Válaszul a szerencsejátékos félholtra verte, és otthagyta, megfosztva minden pénzét1l. May Belle teljesen egyedül maradt, senki sem állt mellette, amíg sérüléseib1l felgyógyult. Hogy túlélje ezt a nehéz id1szakot, ismét áruba kellett bocsátania a testét, így került végül Farkasok földjére. Szenvedései sok mindenre megtanították. Innent1l fogva sosem engedte meg magának, hogy szívében gyöngéd érzések ébredjenek, bárki is került az útjába. Frannyt is óva intette, nehogy bajba kerüljön. - És ki az? - kérdezte Franny. - Shorty - felelte reménytelen sóhajjal May Belle. Franny kis híján elkacagta magát. Shorty?! Az öreg bányász a lehet1 legkevésbé volt h1sszerelmes alkat: alacsony, pocakos vénember volt, igencsak foghíjas mosollyal. Franny munkaruhája mögé bújva nemegyszer járt lenn a kocsmában, és találkozott is Shortyval. Mindig udvariasan és kedvesen viselkedett vele, és örült annak, hogy Indigóval jó barátok. De azt, hogy egy n1 beleszeressen, elképzelni sem tudta. - Ó, tudom, hogy a külseje nem kifejezetten megnyer1 - ismerte be May Belle. - De amikor majd annyi id1s leszel, drágám, mint én most, akkor nem a külsejét fogod nézni a férfiaknak. Aranyszíve van, és úgy bánik velem, mintha May Belle hangja elcsuklott. - Ha vele vagyok, úgy érzem, különleges vagyok.

- Akkor hát mi a baj? - Nem bolondultam meg, hogy még egyszer bekapjam a csalit! Ez a baj. Minden hiányossága ellenére Franny nem olyan férfinak képzelte Shortyt, aki képes lenne kihasználni, majd faképnél hagyni egy n1t. Amikor azonban ki is mondta megérzését May Belle-nek, az gúnyosan felhorkant. - Nos, drágám, a végén mindegyik ezt teszi! Legalábbis a magunkfajta n1kkel. Fél életemet szajhaként éltem le, és ezt az sem mossa le rólam, hogy visszavonultam. Még egy olyan ember is észhez tér a végén, mint Shorty, és eszébe jut, kivel is kötötte össze valójában az életét. Én pedig nem akarok mellette lenni, amikor ez megtörténik. Azzal üldöz, hogy feleségül akar venni. El tudod ezt képzelni? Azt mondja, építünk magunknak a patakparton egy szép kis házat, hogy rózsákkal fogja felfuttatni a tornácot, és nyári estéken majd kiülünk oda, és hallgatjuk a tücsökciripelést - De hiszen ez csodálatosan hangzik! - suttogta Franny reménytelen sóvárgással. - Persze, és nyilván csodálatos is lenne, amíg a mese tartana. De bármi történjék is, a mese egy napon véget ér, és akkor én leszek a vesztes. Franny erre nem tudott mit mondani. Végül halkan megszólalt. - Talán mégsem az érdekli, hogy mivel keresed a kenyered, May Belle. Talán olyan ember, aki - Ritka az olyan ember, mint a fehér holló - csattant fel May Belle. - A férfiak szeretnek a megment1 szerepében tetszelegni, de a végén csak az történik, amit az ember rémálmában el1vételez Amikor még dolgoztam, félretettem elegend1 pénzt, hogy építhessek magamnak egy kis fészket. Ha hozzámegyek, a félretett pénzemet teszem kockára. És ha kifoszt, majd elküld, hogy menjek isten hírével? Bel1lem aztán senki sem csinál még egyszer bolondot! Franny pontosan ugyanezt gondolta, 1bel1le sem csinálhat senki bolondot. Úgy érezte, társn1je helyzete kísértetiesen hasonlít az övéhez. Ha észnél van, megfogadja az id1s asszony tanácsát, és egy pillanatig sem hagyja, hogy Chase elcsavarja a fejét. Még hogy komolyak a szándékai! A vér nem válik vízzé: aki egyszer szajha volt, az élete végéig az marad. Hacsak nem történik valamiféle csoda. Istennek azonban valószínQleg kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy holmi ringyókkal csodát tegyen. Chase még a sötétség beállta el1tt kopogtatott be Franny ajtaján. A lány megkönnyebbülten nyugtázta a dolgot. Frissen élt benne mindaz, amit nem sokkal el1tte May Belle-t1l hallott. A korai kopogtatás elárulta, ki áll az ajtó el1tt: egyetlen vendége sem merte megkockáztatni, hogy napnyugta el1tt felkeresse. Ráadásul senki sem jelezte kopogással érkezését, hiszen ezzel megsértették volna Franny szabályait. May Belle figyelmeztetésén felbuzdulva Franny beengedte Chase-t, majd kinyitotta a sublót fels1 fiókját, és kivette bel1le a férfitól kapott száz dollárt. Az aranyból vert érméket csipkeszegélyQ zsebkend1be csomagolta, így Chase-nek halvány fogalma sem lehetett róla, hogy mi van a csomagban, amíg ki nem bontotta. Franny kikerülte a férfi átható tekintetét, mögé került, kinyitotta az ajtót, és kifelé intett. - Nem kell a pénze - szólalt meg udvarias, de határozott hangon. Nem szolgáltam meg érte, alamizsnát pedig nem fogadok el. Most pedig kérem, legyen olyan jó és távozzék, mert át kell öltöznöm. Nemsokára kezdek. - Franny, csak egy percre beszélni szeretnék magával. Chase gyöngéd hangja már-már elringatta a lányt. De hirtelen észbe kapott, és ereiben megfagyott a vér. Hatalmas munkával épített falat

maga köré, hogy legyen hová elrejt1znie, és most a férfi egy szempillantás alatt képes lenne lerombolni azt. Recsegett és ropogott az er1dítmény, amely a valóságtól védte 1t. Belenézett Chase szemébe, és mezítelennek látta magát benne. Sosem érzett még ilyesmit más férfival. Tudta, hogy Chase nem a testét akarja megkapni. Sokkal többet kíván t1le. Neki azonban nem volt más, amit odaadhatott volna. Álomba akarja ringatni 1t, olyan vágyakat kelteni benne, amelyek sosem teljesülhetnek Ha hagyja, hogy Chase lerombolja védelmi vonalát, õ maga pusztul bele a végén. - Kérem, távozzék! - ismételte Franny. - Nem azért fizetnek, hogy beszélgessek a kuncsaftjaimmal. Egyébként sem vagyok valami fényes társalgó. Egyetlen dolgot kíván t1lem mindenki, aki idejön, én mással nem is szolgálhatok. Mivel az ajtó már nyitva volt, láthatóvá vált a rajta függ1 tábla. Franny rámutatott. - Mostantól fogva alkalmazkodjék a szabályaimhoz, Mr. Wolf, vagy ne merészelje átlépni a szobám küszöbét! Felejtse el, hogy felgyújthatja a lámpást, hogy beszélgethet velem, hogy egész estére kibérelhet! Tudom, jó szándék vezérli, de ha engedem, hogy az egész estém a magáé legyen, elveszítem a többi vendégemet. Ezt pedig nem engedhetem meg magamnak. - Franny, én - Akkor hát rajta! - vágott közbe a lány éles hangon. - Csináljon felfordulást, ha akar! Fosszon csak meg a munkámtól! Képes vagyok megkeresni a napi betev1t bárhol! Vannak más városok, más kocsmák és más fogadók is, ahol csak rám vár a fels1 szoba! Fájni fog a szívem, hogy búcsút kell vennem Farkasok földjét1l, de nem d1l össze a világ, ha meg kell tennem. Van némi félretett pénzem, amib1l el tudom tartani magam. El1bb-utóbb pedig csak találok magamnak új helyet. A férfi tekintetébe beköltözött a jól ismert elszántság. Járomcsontja mentén összerándultak az izmok, nyakán lüktetett a ver1ér. - Rendben - felelte színtelen hangon. A pénz hatalmas csörrenéssel landolt a sublóton. Franny összerezzent. A férfi megoldotta a zsebkend1n a csomót, kivett egy tízdolláros aranyat, félretette, majd a tábla felé biccentett. - A szabályok értelmében elveszem, ami megillet - mondta halkan. Franny ereiben ismét meghQlt a vér. Kezével markolta a kilincset. - Csak sötétedés után kezdek - emlékeztette a férfit. - És amint látja, még nem készültem el. A férfi a lány arcára pillantott. Nem volt rajta festék. Majd selyemköntösét mérte végig. - Nekem így is megfelel. Egyébként is rühellem, amikor keményítõ van a hajában. Azzal a férfi elindult felé. Lassú, kimért léptekkel haladt. A távolság egyre csökkent köztük. A táblához lépett, és megfordította. Foglalt volt immáron olvasható odakint. Hosszú ujjait a lány keze köré fonta, és gyöngéd, de határozott mozdulattal lefejtette Franny ujjait a kilincsrõl. Végül bezárta az ajtót. Éjkék szemeit egy pillanatra sem vette le a lányról. Suttogva szólalt meg. - Gondolom, az ágyon dolgozik. Miel1tt Franny ráeszmélt volna, mit is szándékozik tenni Chase, a férfi lehajolt, és acélos karjaival megragadta a lányt. Egyik kezével a vállánál fogta meg, a másikkal a térdénél, majd szorosan magához ölelve felkapta. Franny leveg1 után kapkodott. A férfi összeszorította fogait - nyilván éles fájdalom nyilallt a bordájába. - Mit mûvel? - tiltakozott Franny, és hiábavaló igyekezettel próbálta magától eltolni a férfi vállát. - Azonnal tegyen le! - Megszólalt! - figyelmeztette Chase. - Megszegte a szabályt. Emlékszik? Nincs beszélgetés. - Tegyen már le! - kiáltotta dühösen Franny.

A férfi két hosszú lépést tett a szobán keresztül, majd engedelmeskedett a lánynak. Franny félszeg mozdulattal lepottyant az ágyra. A rugók elégedetlenkedve csikorogtak. Megpróbált az oldalára hengeredni, de a férfi egy fürge mozdulattal megakadályozta. Az ágyra térdelt, megragadta vállait, és visszanyomta a párnára. Majd fél térdre emelkedve mellkasával elállta a lány útját, és a fülébe súgott. - Hová, hová, kisasszony? - Még nem ment le a nap. Sötétedés el1tt nem dolgozom. - Ismét megszólalt. Azt hittem, ez nem része a szolgáltatásnak. Ezek szerint tehát ezt a szabályt akár semmisnek is tekinthetjük - felelte Chase, és választ nem várva folytatta. - Nem baj. Hiszen egész más bujálkodni úgy, hogy közben beszélgethet is egy kicsit az ember. Franny sosem érzett ekkora er1t egyetlen férfi karjában sem. Mozdulni próbált, de Chase izmai megfeszültek, és nem engedték moccanni sem. Ráadásul a férfi mindezt játszi könnyedséggel tette. Franny megrémült. - Barbár módon bánik velem, Mr. Wolf. És higgye el, nem nyeri el vele a tetszésem. - Talán most jön ki bel1lem a vadállat - felelte Chase, és elengedte a lányt. Szemben ültek egymással, farkasszemet nézve. - Most nem bánok magával barbár módjára. Így jobb? - Még jobb lenne, ha távozna. Chase halkan felnevetett. - Mi a baj, Franny? Fél, hogy ezúttal nem sikerül mozgósítania a képzeletét? A lány pontosan ettõl félt. Mindig is ez töltötte el a legnagyobb rémülettel a férfival kapcsolatban. Kezdett1l fogva érezte, hogy Chase bizonyos dolgokban kérlelhetetlen. Chase szabad kezével megérintette Franny állát. Az érintés megperzselte a lány b1rét, lélegzete elakadt. Szorosan behunyta szemét, és kétségbeesve igyekezett maga elé képzelni valamit, egy képet, ahová elmenekülhetne. De csak sötétséget látott. A férfi kérges ujjai úgy simították végig a b1rét, akár a nyersselyem. Érzékeny idegszálai azonban fellázadtak az érintés ellen. Akár a nyersselyem a szaténon. Frannyt fullasztó, feszült csend burkolta be, mintha villám kisülésére várt volna. Érzékszervei kiélesedtek, és minden idegszálával tudatában volt a férfi jelenlétének. Meg mert volna esküdni rá, hogy még a vér áramlását is hallja a férfi ereiben. Chase ujjai lefelé haladtak, a torka felé, forró ösvényt szántva bõrén. Majd lejjebb. Érezte, amint az ujjak könnyedén végigsimítják pongyolájának kivágását. Akkor elöntötte a szégyen. Olyan leküzdhetetlenül, hogy szinte fuldokolni kezdett. Egész testét megfeszítette, és minden erejével igyekezett elfojtani a mellkasából feltör1 zokogást. Tudta, a férfi átható tekintete végigpásztázza a testét, tenyere kibírhatatlan lassúsággal végigsimítja a pongyola selyemderekát. A férfi leheletfinoman érintette, Frannynek koncentrálnia kellett, hogy egyáltalán érezze ujjait a ruhán át. És mégis mintha birtokba vette volna testestül, lelkestül. Franny nem zárhatta ki elméjébõl: lehetetlen volt nem észrevennie, nem tudomásul vennie. Mellbimbója megkeményedett a várakozás izgalmában. A férfi ekkor mély hangon, elégedetten felnevetett. - Nem jönnek a képek, Franny? Nem tud elrejt1zni az álomvilágába? A lány elfojtott zokogása most szabad utat talált, és mellkasát tépve, vállát rázva áradt szét testén. A megaláztatás könnyei patakokban csorogtak alá szorosan összezárt szemhéja alól. GyQlölte Chase Wolfot, mint még soha senkit életében, amiért érzéseket ébresztett benne. Elszakadt a cérna, Franny kitépte magát a férfi karjából, és lekászálódott az ágyból. A sublóthoz rohant, felkapta a pénzt, és hozzávágta. - Kifelé! - kiáltotta. - Más férfiak megvehetnek! Maga nem! Soha

többé nem akarom látni! Soha, érti? A pénzérmék a padlóra hulltak, és szétgurultak a hajópadlón. Chase tüzes, kérlelhetetlen tekintettel bámult rá, majd lassan felemelkedett az ágyról. - Tartsa meg a pénzt, Franny. Sokkal nagyobb szüksége van rá, mint nekem. Ismét felnevetett, de ezúttal nevetése kemény volt, és késként hasított a lányba. - Vannak, akik sosem tanulnak. Azt hiszem, én ilyen vagyok. Maga pedig valóban nem akarja, hogy segítsek magán. Hiszen szereti a mostani életét, és jó magának minden úgy, ahogy van. Franny reszket1 kézzel takarta el szemét. Minden idegszálával érzékelte a férfi jelenlétét. Az elsétált mellette, és az ajtóhoz lépett. Franny ismét zokogásban tört ki. GyQlölte magát, amiért sír, de a férfit még magánál is jobban gyQlölte. Hallotta, hogy a férfi megáll az ajtó el1tt. Hosszú csend telepedett közéjük. Érezte a férfi rászegez1d1 tekintetét, mintha valami kézzelfogható er1 áradna bel1le. - Egyetlen n1nek sem muszáj áruba bocsátania a testét - szólalt meg Chase halkan. - Mindig van más lehet1ség. Mindig. Segíteni akarok magának Chase egy pillanatra elbizonytalanodott, majd folytatta. - Ha eltaszít magától, akkor nem er1sködöm. Pénzzel fogom segíteni. És semmit nem várok el érte cserébe. Nem kell visszafizetnie. Ha akar, felhagy ezzel az életformával. Átköltözhet másik városba, kereshet más munkát. Sosem kell visszanéznie a múltjára. Ismét csend telepedett közéjük. Franny tudta, a férfi a válaszára vár. Arra, hogy megfontolja, és talán hogy el is fogadja. Csakhogy nem tehette. És éppen ezért nem is volt mir1l beszélniük. Franny tudta, mire gondol a férfi. Nyilván azt gondolja, hogy senkit1l sem akar elfogadni segítséget. Hogy szereti ezt az életet. Pedig az igazság épp az ellenkezõje volt. - Nos - szólalt meg végül a férfi. - Azt hiszem, akkor ennyiben maradtunk. Chase felsóhajtott. - Átfordítom a táblát, hogy szabadot mutasson. Máris felveheti a munkaruháját - mondta édeskés hangon, az utolsó szót jól megnyomva. Nyilván gúnyolódott. - Szép estét kívánok! Az ajtó halk kattanással kinyílt, majd becsukódott a férfi háta mögött. A szokásos vendégekkel ellentétben Chase olyan halkan mozgott, hogy lépteit nem is lehetett hallani a lépcs1n. Franny visszafojtotta lélegzetét, nehogy ismét kitörjön bel1le a sírás. Várt, amíg a férfi biztosan leér a földszintre. Majd térdre hullott, válla összeroskadt, karjával átölelte magát, és feljajdult. Szeméb1l patakzottak a könnyek. Kint, az el1szobában Chase Franny ajtajának szorította homlokát. Franny zokogásának tompa hangja késként hasított szívébe. Franny húga, Alaina a következ1 vasárnap ünnepelte tizenhatodik születésnapját, és Franny soron kívül hazalátogatott, hogy részt vehessen az ünnepen. Vasárnap délben már mindenki izgatott volt a várakozástól, és Franny alig tudta összefogdosni a kisebb gyerekeket, hogy végre összegyQljenek az asztal körül. Már épp sikerült mindenkit leültetnie, anyja pedig kezdte volna az asztali áldást, amikor kopogtak a bejárati ajtón. - Ó, pont most! - mormolta Franny bosszankodva. Mint minden vasárnapi látogatása alkalmával, most is kiadós ebédet készített. Rögtön hozzáfogott a sütés-f1zéshez, amint hazaértek a templomból. Miután ennyit dolgozott, nem szívesen vette volna, ha kihQl az ebéd, miel1tt még hozzáfognának. - Bocsássatok meg! Megyek és megnézem, ki az. - Siess, Francine! - kiáltották kórusban a gyerekek. - Bárki is az,

küldd el! - Csss! - csitította 1ket Francine. - Lehet, hogy Elias lelkész úr az. Csak nem akarjátok megsérteni? Franny mosolyt er1ltetett az arcára, és az ajtóhoz sietett. Azt gondolta, nem lehet más, mint a lelkész, és már meg is fogalmazta, hogyan invitálja be ebédre. A Graham család asztalán mindig b1ségesen akadt ennivaló, err1l Franny maga gondoskodott. Amikor azonban meglátta a tornácon álldogáló alakot, arcára fagyott a mosoly. Egyik lábát kissé el1renyújtva állt ott a férfi, testsúlya a másik, végtelenül hosszú lábán nyugodott. Chase Wolf testtartása férfiasan kihívó volt: hatalmas kezei keskeny csíp1jén nyugodtak, mint aki keresi a bajt. Fekete inge mellkasa közepéig ki volt gombolva, feltQrt ingujja szabadon hagyta izmos felkarját. Franny megdöbbent arckifejezését látva lassan elvigyorodott, levette fekete lovaglókalapját, majd udvariasan biccentett. - Jó napot, Franny - mondta halkan. Franny kis híján elájult. A férfi is ezt gondolhatta, mert gyorsan odaugrott, és megragadta a karját. A lány rémült tekintetét a férfi jóképQ arcára emelte. Alig hitt a szemének. Gondolkodni próbált, de agya mintha lebénult volna. Csupán egyetlen kérdés lüktetett benne: miért áll itt elõtte a férfi? Nyilván követte. De vajon miért? Ó, istenem! Biztosan azért, hogy leleplezze a családja el1tt Ez volt az els1 gondolat, ami áttört az elméjére boruló homályon, és amint egy kissé sikerült összeszednie magát, suttogva megszólalt: - Hogy merészelt idejönni? A férfi elõvette legelbûvölõbb mosolyát, mintha bizony kedvez1 fogadtatásban részesült volna. - Mondtam magának, hogy nem tévedek el. Sokkal jobban elmagyarázta, hogyan kell idetalálni, mint gondolta volna. Elmagyarázta? 0? Ugyan mikor? Franny lábai reszketni kezdtek. Chase pillantása elsiklott a lány mellett, be a házba, a család többi tagja felé. Udvariasan biccentett feléjük. Franny figyelmét nem kerülte el, hogy a férfi szája széle megremeg, és az sem, hogy a másodperc töredékéig kiül arcára a döbbenet. Ezek szerint meglátta, hányan ülnek az asztalnál. És bizony egy nyolctagú család nem nevezhet1 éppen kicsinek. - Francine, drágám, vendégünk jött? - kiáltott ki Franny anyja. A lány még mindig földbe gyökerezett lábbal állt, és nem tudott egyetlen szót sem kinyögni. Legnagyobb rémületére Chase a helyzetet kihasználva átlépte a küszöböt, mintha behívták volna. Látta, hogy a férfi kissé hunyorogni kezd, amint belép a szoba félhomályába. Nyilván azonnal észrevette, hogy anyja nem tud kijönni maga, hogy megnézze, vendége akadt-e. Kérd1 tekintettel nézett Frannyre. - Maga nyilván Franny Francine édesanyja - szólalt meg szívet melenget1 hangon. - Micsoda öröm, hogy végre megismerhetem! Hiszen olyan sok jót hallottam már magáról! Franny nyelt egyet. Chase még egy lépéssel beljebb ment. - Maga akarta - súgta oda közben Frannynek. Franny emlékezett rá, hogy a férfi idejében figyelmeztette: ha nem mQködik vele együtt, akár fel is fedheti kilétét. Sietve a férfi elé került, és igyekezett elégedett, kedves mosolyt er1ltetni az arcára. Átvágtak a nappali padlóján elterül1 sz1nyegen, majd a konyhába léptek. - Anya, hadd mutassam be a barátomat, Chase Kelly Wolfot. Mr. Wolf, 1 az édesanyám, Mary Graham. - Nagyon örvendek! - felelte szívélyes hangon Mary Graham. Bár Chase hangtalanul lépett a konyhába, az asszony egyenesen a férfira szegezte homályos tekintetét. Nyilván az évek során rendkívül kifinomult hallásra tett szert, hogy vakságát ellensúlyozza. Chase hallott már ilyesmir1l, de sosem találkozott még a jelenséggel. Az asszony mosolya majdnem olyan bájos volt, mint Frannyé, finom arcvonásai

versenyre kelhettek volna a lány szépségével. Chase látta végre, kit1l is örökölte Franny a külsejét. Chase a meglepetéstõl és a meghatottságtól rekedt hangon felelt. - Én is nagyon örvendek, asszonyom! Hirtelen Frankie köszörülte meg a torkát, hogy felkeltse Franny figyelmét. A fiú szokás szerint az asztalf1n ült. Franny megfeszült idegszálai azonnal reagáltak. Csíp1re tett kézzel válaszolt. - Ó, Chase, hadd mutassam be az öcsémet! - mondta, majd egy lélegzetvételnyi szünet után hozzátette: - Frank Graham. Frankie hátratolta székét, szalvétáját tányérja mellé tette, majd felemelkedett. Karját kinyújtva üdvözölte Chase-t. - A barátaim csak Frankie-nek szólítanak. Szervusz. Chase tett egy lépést a fiú felé, és kezet rázott vele. - Szervusz, Frankie. Chase vagyok. Sokat hallottam rólad! -mondta, és Frannyre sandított. - Örülök, hogy végre megismerhetlek. Chase mosolyogva nézett végig a többi gyereken. Franny els1ként legid1sebb húgát, Alainát mutatta be a férfinak, majd annak rendje és módja szerint sorban a többi gyereket is. Mire végzett, Chase fejében összevissza kavargott a sok-sok név, és alig tudta megkülönböztetni õket egymástól. Mindannyian kék vagy zöld szemQek és sz1ke hajúak voltak, arcvonásaik pedig kísértetiesen hasonlítottak Frannyére. Üres tekintete és bárgyún kitátott szája ellenére még Jason is szép arcú fiúcska volt. Alaina nyájasan invitálta Chase-t az asztalhoz. A keble csak úgy dagadt a büszkeségtõl, amiért tizenhat esztendõs lett. - Örömünkre szolgálna, ha vendégül láthatnánk az ünnepi ebédre. Most ünneplem ugyanis a születésnapomat! - Ó, köszönöm, de nem fogadhatom el a meghívást - felelte Chase. Frannynek már a nyelvén volt, hogy kifejezze sajnálatát. Remélte, hogy ily módon rövidesen kikísérheti a férfit, és végre megszabadul t1le. De anyja megel1zte. - Ne tiltakozzék, Mr. Wolf! Francine barátai a mi barátaink is. Foglaljon helyet, kérem! Jut mindenkinek! Chase lopva a finomságokkal megrakott asztalra pillantott, és nyugtázta, hogy az asszony igazat beszél. Franny a jelek szerint jólétet biztosított családja számára. És a család nem volt kicsinek mondható. Chase torka összeszorult, amikor elfogadta a széket, amelyet Frankie tolt alá. Három gyermek ült mellette, mindannyian odébb húzódtak, hogy helyet adjanak neki. Franny elpirult, zöld szemei szokásától eltér1en csillogtak. Tányért és ezüst ev1eszközt tett le elé, majd letelepedett a szemközti helyre. Jobbján egy hatalmas, házi készítésQ székben ült bamba képQ öccse, Jason. A fiú a külseje alapján nagyjából tízesztendõs lehetett. Jason türelmetlenül morgott, és az étel felé nyúlt. Ajka nyáltól csillogott, nyelve tartás nélkül lógott ki szájából. Mások talán megszidták volna a fiút. Nem így Franny, aki egy falat kenyeret nyújtott oda neki megnyugtatásképpen. A család többi tagja közben lehajtott fejjel hallgatta az asztali áldást. Chase azonban nem hallotta Mary Graham imádságos szavait. Figyelmét Jason kötötte le: a fiú ormótlanul, csámcsogva fogyasztotta el a kenyérdarabot. Chase gyomra összeszorult. Most döbbent csak rá, micsoda titkot rejtegetett el1le Franny. Tehát nyolcan vannak: hét testvér és a vak édesanya. Amikor eszébe jutott, hogyan ítélkezett nem is olyan rég a lány fel1l, milyen pimasz és öntelt módon beszélt vele, úgy érezte, összezsugorodik. Meggyanúsította, hogy kedveli a szajhalétet Pedig milyen mélységesen igaza volt Frannynek, amikor azt magyarázta neki, hogy néha a körülmények határozzák meg az ember életét! A sors valóban nem kínál mindig választási lehetõséget. Az asztali áldás után megindultak körbe a tálak. Mary Graham üres tekintetét megingathatatlan biztonsággal Chase-re emelte, és

megszólalt. - Nos, Mr. Wolf, ön minden bizonnyal Mrs. Belle barátja. - Tessék? - Tudja, Mrs. Belle, a munkaadóm - szólt közbe sietve Franny. May Belle. - Ó, persze, May Belle! - nevetett fel idegesen Chase. - Hogyne, Mrs. Belle kedves ismer1söm. Amíg Chase beszélt, Mary Graham kissé el1renyújtotta a fejét, mintha attól jobban hallana. Ez volt ez idáig az egyetlen jel, amely szomorú állapotáról tanúskodott. Az asszony háta mögül, az ablakon át beszûrõdött a fény, és megcsillant platinaszínQ haján. Hajfonatát feje köré csavarva viselte, és Chase az ellenfényben nem tudta megállapítani, vajon 1szül-e már. Mindenesetre az asszony kora alapján azt feltételezte, hogy igen. - Aha! - felelte az asszony tQn1dve. - Akkor innen az ismeretség Francine-nel. - Igen - helyeselt határozottan Chase. Elvégre nem hazudott. Bár May Belle hivatalosan nem volt Franny f1nöke, a gyakorlatban mégiscsak 1 volt a madám a Lucky Nuggetben. Elvégre 1 felügyelte a fiatalabbik szajha munkáját. - Igen, rajta keresztül ismerkedtünk össze. Illetve a húgomon keresztül, aki szintén jó barátn1je Francine-nek. - Indigo? - kérdezte Mrs. Graham. - Igen - derült fel Chase arca. - Ó, Francine többször kifejezte nagyrabecsülését iránta. Ezek szerint ön a bátyja. Ez nagyszerQ! Mary Graham elgondolkodott, de ragyogó mosolya nem hervadt le a szájáról. Chase anyjához hasonlóan még mindig gyönyörQ asszony volt, bár szépsége minden bizonnyal átalakult az évek során. Amikor Franny megöregszik majd, és lehervad arcáról ifjúságának szépsége, ugyanilyen gyönyörQ lesz 1 is. Legalábbis ha szépségét nem teszik tönkre élete súlyos nehézségei. Chase gyomra összerándult a gondolatra. Mary Graham nyersselyemb1l varrt, kék színQ utcai ruhát viselt. Ingvállát hímzés és nyers színQ csipke díszítette. Ugyanilyen csipke szegélyezte a mandzsettákat is. Chase már korábban észrevette, milyen takarosan vannak felöltözve a gyerekek is. Mindannyian házi készítésQ ruhát viseltek, amelyek nyilvánvalóan Franny keze munkáját dicsérték. No meg az új Wheeler-Wilson varrógépét. Chase a lányra pillantott, és hirtelen rádöbbent, micsoda felel1sség nyomja a vállát. Önmagában az, hogy felruházza a családját, egy vagyonba kerülhet évente. Chase ugyanakkor arra is emlékezett, hogy a lány kopott, lejárt talpú cip1t visel. - Chase favágó, anya. - Te jó ég! Még a gondolatába is beleborzongok! Kidönteni azokat a hatalmas fákat Chase elvigyorodott. - Ha egyszer az ember megtanulja, hogyan kell kidönteni 1ket, nem is olyan veszélyes munka. - De azért embert próbáló. - Nos, igen, jó karban tartja az embert, az egyszer biztos -felelte Chase, és Frannyre pillantott. - Nemrég könnyQ sérülést szenvedtem, ezért kényszerpihen1t kell tartanom idén nyáron, így találkoztam a lányával Farkasok földjén. - Miféle sérülést szenvedett? - Eltörtem a bordáimat. A farakás tetején sétáltam, megcsúsztam, és rám omlott a rakás. - Az imént azt mondta, nem is olyan veszélyes munka a favágás emlékeztette a férfit Mary. Chase megköszörülte a torkát. - Nos, igen épp nem voltam a józan ítél1képességem teljes

birtokában. Azt is mondhatnám, hogy én hívtam ki magam ellen a sorsot. Franny éles tekintettel nézett rá. - Hogyhogy? - Alaposan felöntöttem a garatra - ismerte be Chase. Mary Graham felvonta finom ívQ szemöldökét. - Ezek szerint maga nem veti meg az italt. Az asszony ellentmondást nem tQr1 hangjából Chase rögtön tudta, hogy elítéli azokat, akik kedvelik a tivornyázást. Szerencsére Jason épp ebben a pillanatban öntötte magára a tejet, amit Frannyt1l kapott, így Chase-nek nem kellett magyarázkodnia. Hogy kés1bb se kelljen, Chase azonnal teletömte száját kenyérrel. - Mióta ismeri Mrs. Belle-t? - kérdezte Mary. Chase nagyot nyelt, hogy eltüntesse szájából a falatot. - Ööö jó néhány esztendeje. - Micsoda nagylelkQ teremtés! Fogalmam sincs, mi lett volna velünk, ha annak idején nem veszi maga mellé Frannyt társalkodón1nek. A szó szoros értelmében az üdvözít1nk az az asszony. Chase vizslatni kezdte Mary Graham arcát. Azon tQn1dött, vajon hogyan is hiheti ez az asszony, hogy a lánya ennyi pénzt tud keresni társalkodón1ként - vagyis csupán azzal, hogy egy id1s asszonyt szórakoztat. Persze bizonyos értelemben Franny valóban szórakoztatta az embereket, de nem úgy, ahogyan az anyja hitte. Chase pillantása Frannyre vándorolt. A lány arcán vörös foltok jelentek meg. Chase a szeme sarkából látta, hogy Jason rávigyorog. Jason 1 is egyike Franny jól elrejtett titkainak. Hirtelen rádöbbent, hogy a vele szemben ül1 ifjú hölgy tele van titkokkal, és hogy egyik arca sem 1szinte. Itt, a családi körben is szerepet játszott, de Farkasok földjén is. De hol van vajon az igazi Franny? A család folytatta az ebédet. Lassanként a gyerekek is csatlakoztak a társalgáshoz. Mindannyian figyelemreméltóan udvariasan szólaltak meg. Bár a jelek szerint 1szintén szerették Frannyt, Chase figyelmét nem kerülte el a társalgás egyoldalú volta. A beszélgetés szinte kizárólag arról folyt, hogy ki mit szeretne kapni Frannyt1l. Alaina és Mary báli cip1t szerettek volna. A tizenháromesztend1s, dölyfös kis Theresa hegyi kristályból akart magának fésQket a hajába. Egy évvel fiatalabb öccse, Matthew vadászpuskát kért n1vérét1l. Még Frankie is kifejezte óhaját: elmesélte, micsoda gyapjúöltönyt és mellényt látott a ruhakereskedésben. Er1sködött, hogy elég id1s már boltból öltözködni. Chase arra gondolt, hogy épp elég id1s már a munkához is. Nyugodtan hozzájárulhatna a család fenntartásához! De az 1 véleményét persze nem kérdezték meg. Chase-t azonban nem csak ez nyugtalanította. Az volt a benyomása, hogy Mary Graham valójában nem örül a jelenlétének. Mintha az asszonynak nem lett volna ínyére, hogy legid1sebb lányának férfi látogatója akadt. Nem mintha bárhogy kifejezésre juttatta volna nemtetszését. Csupán az arckifejezésébe vegyült valami olykor olyan finom jelek, amelyeket Chase-en kívül más nyilván észre sem vett volna. Franny csinos és bájos ifjú hölgy volt. És huszonkét esztendõs! Vészesen közeledett a korhoz, amikor rányomják majd a vénlány bélyegét. Bármely józan ítél1képességQ édesanya örült volna, ha lánya ebben a korban felkelti egy fiatalember figyelmét. Chase azonban kifejezetten úgy érezte, hogy Mary Graham a háta közepére kívánja. Bár tudta, hogy nem jóhiszemQ dolog ilyesmit feltételezni, mégis megfordult a fejében, mit1l tart Mary Graham. Csak nem attól, hogy ha a lánya férjhez talál menni, akkor nem támogatja majd a családját? Mi van, ha ha ez az asszony sejti, honnan fúj a szél? Hogy nemcsak tudja, mivel keresi Franny a kenyerét, hanem titkon jóvá is hagyja a dolgot? Chase fejébe befészkelte magát a gondolat, és onnantól fogva másra sem tudott gondolni. A tele tányérokat nézte, és a feléje hajló

fejeket egyre valószínQtlenebbnek tartotta, hogy az asszony nem tud a lánya bevételi forrásairól. Nem sok olyan munka létezett, amelyb1l egy leány nyolc embert etetni és ruházni tudott volna. És a jelek szerint Franny nemcsak a napi betev1re valót kereste meg, hanem olykorolykor luxuskiadásokra is futotta a családnak. Lehet, hogy Mary Graham látása nem volt ép, de ennyire vak azért nem lehetett! A csevegés felélénkült, lassanként mindenki feloldódott. Chase tehát nem sokáig törhette a fejét. Miel1tt észbe kaphatott volna, már magával ragadta az ünnepi hangulat. Jason nyomorúsága és Mary vaksága ellenére a Graham család vidám lelkQ népség volt, és szerettek együtt lenni. A beszélgetésfoszlányokból Chase megtudta, hogy Franny édesapját, Frank Grahamet ácsmunka végzése közben érte baleset. Több mint kilenc esztendeje halott volt. Chase anélkül, hogy kérdez1sködött volna, kiszámolta, hogy Franny, a legid1sebb gyermek nagyjából tizenhárom esztend1s lehetett akkoriban. - Szörnyû nagy veszteség volt - szólalt meg halkan Mary. Kijelentése némileg beárnyékolta az ünnepi hangulatot. - A családra lesújtott a kanyaró. Mell1zve a részleteket, hogy miért is betegedtünk meg mindannyian - mondta, és negédes mosollyal Frannyre pillantott. - A lényeg az, hogy végigsöpört rajtunk a kór. Jason és Az asszony hangja elcsuklott. Úgy tQnt, alig tud uralkodni érzésein. - Jason és én maradandó károsodást szenvedtünk. Horribilis összegeket kellett kifizetnünk orvosra meg gyógyszerre. Frank -Isten nyugosztalja lelkét - mindenféle munkát elvállalt, és teljesen kimerült. Hiszen egyébként nagyon is fürge volt a mozgása, és mindig óvatosan dolgozott - folytatta az asszony, és szomorúan elmosolyodott. Tudja, olyan sokan függtünk õtõle. Tudta, hogy pótolhatatlan, ezért mindig nagyon óvatosan dolgozott. Ha nem kerülünk ilyen helyzetbe, sosem vállalta volna, hogy szemerkél1 es1ben felmásszon a templomtoronyra. De be akarta fejezni a munkát, hogy felvehesse a fizetségét. Ezért aztán felment dolgozni aznap, pedig már esett az es1 Chase észrevette, hogy Franny arca megmerevedik. Szíven ütötte a változás, amit a lány arcán tapasztalt, de még miel1tt mélyen a szemébe nézhetett volna, Franny lehajtotta fejét. - No, de félre a bús gondolatokkal! - szólalt meg Mary er1ltetett jókedvvel, és kezével megérintette mellkasát. - Fogalmam sincs, hogyan kalandozhattam el ennyire. Hiszen mit számít már, mi történt évekkel ezel1tt! Az én drága, csodálatos leányom, Francine kifogástalanul gondoskodik rólunk. Persze mindig is siratni fogjuk az én Frankem értelmetlen halálát. De semmiben sem szenvedünk hiányt. Francine vigyáz ránk, a Jóisten áldja meg érte! Chase lenyelt egy száraz húsdarabot. Mary Graham gyönyörQ arcvonásait fürkészve megnyugtatta magát, hogy nyilvánvalóan félreérti a helyzetet. Egy pillanatra az a benyomása támadt, hogy Mary Graham nem azért mesélt a férje haláláról, hogy Chase-t beavassa a család történetébe, hanem azért, hogy figyelmeztesse Frannyt a kötelességére. Hogy a lány ne feledje el, mivel tartozik a családjának, és esetleg azért is, hogy lelkifurdalást keltsen benne. Mintha az 1 hibája lett volna, hogy a család kanyaróval fert1z1dött meg. De hisz ez ostobaság! Általában nem szokott tévedni, ha az emberek szemébe néz. Ez alkalommal azonban nyilván tévedett, félreolvasta az asszony jelzéseit. Mary Graham vaksága bizonyára 1t is vakvágányra vezette. Ebéd után Mary Graham letelepedett egy sámlira, és a fagylaltgéppel kezdett szöszmötölni, Franny pedig elmosogatott a lányokkal. Frankie kihívta Chase-t a tornácra, és azonnal nekilátott, hogy cigarettát sodorjon. Chase meglátta Frankie dohányszelencéjén a márkajelzést, és nyelt egyet dühében. Meglehet1sen drága dohány volt. Számtalan kérdés kavargott a fejében. Frankie elég nagy volt már ahhoz, hogy felvállalja a feln1ttséggel járó kötelezettségeket. Ehelyett még mindig iskolába járt, elméleti matematikát tanult magántanártól, és f1iskolára

készült. Anyját és testvéreit pedig továbbra is n1vére látta el. Chase rossz szájízzel vette tudomásul a helyzetet. Vajon van fogalma a fiúnak arról, hogy mi mindent áldozott fel nõvére azért a pénzért, amelyet 1 meggondolatlanul elszór? Méghozzá drága dohányra. Ha a fiú tobzódni akar az élvezetekben, keresse is meg rá a pénzt! Chase képtelen volt kiverni fejéb1l Franny elnyQtt ruháit és elkopott cip1jét, ilyenekben jár Franny nap mint nap Farkasok földjén, míg a családtagjai szebbnél szebb ruhadarabokban parádéznak. A ház nem volt kacsalábon forgó palota: szerény hajlék volt, de belül szépen ki volt festve, és a bútorok is csinosak voltak. Valami itt nem stimmelt. Nagyon nem stimmelt. Alig várta, hogy kettesben maradhasson Frannyvel, és beszéljen vele. Meg akarta tudni, vajon miért nem ragaszkodik hozzá a lány, hogy Frankie és Alaina abbahagyják az iskolát, és munkát keressenek. Akkor Franny is más kenyérkereset után nézhetne. Chase-nek hamarosan rá kellett jönnie, hogy egy ekkora családban igen ritkán adatik meg az embernek, hogy egyedül maradhasson. Amint elkészült a fagylalt, Franny felvágta és kiosztotta a születésnapi tortát. A hangulat a tet1fokára hágott. Chase a sarokban kiszúrt egy lósz1r széket, és félrevonult. Szeretett volna egy kissé kívülmaradni az eseményeken, hogy egy lépés távolságból figyelhesse a családot. Franny most, hogy látta 1t szerettei közt, alig hitte el, hogy ugyanazt a félénk leányt látja, akit Farkasok földjén megismert. Franny itt nem tartott attól, hogy felismerik. Chase megértette, hogy Franny csupán a családját akarta megóvni a botránytól. Ezért félt olyan betegesen az emberekt1l. A lány lépten-nyomon elkacagta magát, nevetése édes dallamként járta be a házat. Gyöngéden és türelmesen bánt anyjával és Jasonnel. Chase úgy érezte, Franny viselkedésével minden szónál többet elárul magáról: nemcsak a külseje sugárzott, hanem a lelke is. Franny a végtelenségig melegszívQ volt és hQséges. És pont e két tulajdonsága juttatta oda, hogy meghozza a lehet1 legnagyobb áldozatot, amelyet ifjú leány meghozhat: hogy áruba bocsássa testét. Vajon lehetett volna más választása is? Mary Graham a jelek szerint szívén viselte gyermekei sorsát. De mivel vak volt, nem tudta vállára venni ellátásuk terhét. Özvegyasszony létére kevés esélye volt, hogy újra férjhez menjen. Hiszen nemigen akadhatott olyan férfi, aki szívesen elvett volna egy hétgyermekes világtalan asszonyt. Már maga az anyagi teher is elborzaszthatta az esetleges érdekl1d1ket. Chase gyomra összeszorult. Milyen meggondolatlanul vette a fejébe, hogy megmenti Frannyt! Most döbbent csak rá, hogy a lány helyzete egyáltalán nem olyan egyszerQ, ahogy hitte. Ha felel1sséget akar vállalni érte, a családjáért is felel1sséget kell vállalnia. Önmagában az élelmezésük és a ház fenntartása is jelent1s költséget jelentett. Chase azt gyanította, hogy Jason kezelésére is kisebbfajta vagyont kell költeni. Ilyesmit csak olyan férfi vállalhat magára, akinek van mit a tejbe aprítania. Ha belevág, elfelejtheti, hogy valaha erdõbirtokos lehet belõle! Ebben a pillanatban Chase megérezte, micsoda lehetetlen helyzetbe keveredett. Ha csak magával tör1dik, fényes jöv1 áll el1tte, el1bb-utóbb a Holdat is lehozhatná magának. De ha feleségül veszi Frannyt, búcsút inthet az álmainak. Franny feláldozta az életét, hogy megmentse nyolc másik emberét. Nemes cselekedet volt, de borzalmas következményekkel járt. Chase elnézte Frannyt, amint az ajándékait bontogató Alaina fölé hajol. Gyöngéd mosolyával, csillogó zöld szemeivel olyan gyönyörQ és bájos volt, hogy Chase úgy érezte, minden férfi álma lehetne a leány. Annyival, de annyival többet érdemelne! És Chase szívében ellenállhatatlan vágy ébredt, hogy megadja neki mindazt, ami megilleti. Amikor Alaina kinyitotta Franny ajándékát, Chase azonnal

felismerte a rózsaszín csipkés ruhát. Hiszen ez ugyanaz a ruha volt, amit Franny varróasztalán látott! A kislány felsikoltott örömében, és a ruhát magához ölelve körbetáncolta a nappalit. - Ó, Franny, hisz ez gyönyörû! Egyszerûen meseszép! Chase tekintete Alaináról és új ruhájáról Franny öltözékére siklott. Rózsaszín, könnyQ pamutblúzt viselt, mandzsettáján és derekán csinos fodrokkal. Harang alakú, blúzánál egy árnyalattal sötétebb rózsaszínQ gyapjúszoknyája kiemelte csíp1jét, és kecsesen omlott le a földig. A lány aranyszínQ haja és ruházatának színkavalkádja napsütésben fürd1z1 rózsaszirmokra emlékeztetett. Csinos ruha volt, szabása a legutolsó divatot követte, nem úgy, mint azok a szürke, elnyQtt gúnyák, amelyeket a lány Farkasok földjén viselt. Chase azt gyanította, hogy Franny külön félretesz néhány ruhadarabot, amelyeket csak itthon visel. Így rejti el családja el1l az igazságot, hogy a többieknek azért van meg mindenük, mert 1 maga lemond minden luxusról. Miután Alaina kinyitotta az összes ajándékot, Frankie ismét kihívta Chase-t a tornácra, hogy rágyújtsanak. Bár Chase is ugyanúgy élvezte a finom dohányt, mint a mellette pöfékel1 Frankie, 1 olyan családban n1tt föl, ahol a férfiak is kivették a részüket a házimunkából. Chase-t dühítette, hogy Franny öccse ilyen elegánsan kivonja magát az asszonyi teend1k alól. Ennek a fiúnak még nem n1tt be egészen a feje lágya, bármennyire feln1ttesen is viselkedik! Úgy érezte, itt az ideje megleckéztetni a fiatalembert. Ez Frannynek is csak a javára fog válni. Elgondolkodva méregetni kezdte a fiú jóképQ vonásait, majd töprengve megszólalt. - Tudod, Frankie, esküdni mernék, hogy találkoztunk már valahol. A fiú kék szemei elkerekedtek a meglepetést1l. Mélyet szívott frissen sodort cigarettájából, majd kifújta a leveg1t. - Tényleg? Ha így is lenne, én bizony nem emlékszem rá. Chase rettent1en élvezte a játékot, és úgy tett, mint aki az emlékei közt keresgél. Végül megrázta fejét. - Biztos vagyok benne, hogy nem most látlak el1ször. Szerintem hamarosan eszembe is fog jutni, hol találkoztunk. Bementek a házba. Chase várt néhány percet, amíg egy kis csend állt be a beszélgetésben, majd hirtelen csettintett, és felkiáltott: - Megvan! - Mi van meg? - fordult hátra Franny a mosogatótól, és kíváncsi zöld tekintetét a férfira szegezte. Chase hátba veregette Frankie-t. - Hogy honnan olyan ismer1s nekem Frankie! - felelte Chase, majd felnevetett, mint aki rájött a turpisságra. - Te csirkefogó! Hát egészen Farkasok földjéig kell lovagolnod, ha egy kis kocsmázáshoz szottyan kedved vasárnap este? Nem gondoltam volna, hogy ilyen messze elmerészkedsz, öreg harcos! Csend támadt a szobában. Fülsüketít1 csend. Frankie arca skarlátvörösre vált. - Farkasok földjére? Azt hiszem, összetéveszt Chase közbevágott. - Csak eszembe jutott végül! Mármint hogy honnan voltál olyan ismer1s - mondta vidáman. Majd úgy tett, mint aki csak most veszi észre a fiú kétségbeesett arckifejezését. Döbbenetet színlelve Mary Grahamre siklott a tekintete. - Ejnye, cimbora, nem akartam nos, hát tudod! Csak azt hittem, hogy Chase megköszörülte torkát, és minden t1le telhet1t megtett, hogy úgy tQnjön: zavarban van. - Ugye itt te vagy a családf1, az asztalf1n ülsz, miegymás hát azt hittem, túl vagy már azon, hogy magyarázkodnod kelljen no, ne vedd bántásnak, igazán nem akartam kiteregetni a szennyest! - Frankie - szólalt meg halkan Mary. - Mit járatban voltál te Farkasok földjén? Más dolgod nem lehetett ott, mint hogy a n1véred

meglátogasd. De hiszen pontosan tudod, hogy Mrs. Belle nem engedi, hogy Franny az otthonában látogatókat fogadjon! Frankie fészkel1dni kezdett. - Én ööö néhány barátommal mentünk Farkasok földjére, anya. - A kocsmába? - Igen, anya. - Miféle barátaiddal? - Csak néhány iskolatársammal. Chase Frannyre pillantott. Legnagyobb megkönnyebbülésére szemei pajkosan csillogtak, és igyekezett visszafojtani a nevetést. Ajkait összeszorította, és miközben az összehajtott törl1kend1t az edényszárítóra terítette, szigorú arckifejezést er1ltetett magára. - Az a kocsma nem a korodbeli fiúknak való hely, Frankie! -feddte meg öccsét. - Tudod te egyáltalán, miféle pletykák keringenek arról a helyr1l? Azt például biztosan tudom, hogy feslett életQ n1k laknak a fels1 emeletén. Mary nyelt egy nagyot. Frankie arca bíborvörösre vált. Chase elérkezettnek látta a pillanatot, hogy távozzon. Mintegy bocsánatkérésképp újból hátba veregette Frankie-t, majd megköszönte Mrs. Grahamnek, hogy részese lehetett a születésnapi ünneplésnek, végül sajnálatát fejezte ki, amiért nem tud tovább maradni, és udvariasan elköszönt. - Hosszú az út hazáig - magyarázta. - Szeretném az út javát magam mögött hagyni, mire besötétedik. Mary Graham úgy nyújtotta kezét Chase felé, mint aki trónszéken ül. A férfi kissé elmosolyodott az asszony uralkodói gesztusán, bár tudta, hogy inkább a szükség diktálta, nem pedig az, hogy királyn1nek képzeli magát. Mary Graham nyilván sokféleképpen próbálta ellensúlyozni vakságát. Ha várakozón kinyújtja kezét, az emberek hajlamosak odamenni hozzá, hogy üdvözöljék, így elkerülheti a tapogatózást. Chase tetszését elnyerte ez a fajta viselkedés: annakjeiét látta benne, hogy az asszony minden nyomorúsága ellenére igyekszik talpon maradni, méghozzá sikerrel. - Kikísérem - mondta Franny, és levette kalapját a kalaptartóról. Bocsáss meg egy percre, Anya. Mindjárt visszajövök. Chase lova a vályúnál állt kipányvázva. A férfi lement a tornác lépcs1jén, és a ló felé indult. Franny a lépcs1 tövében csatlakozott hozzá. Csak akkor szólalt meg, amikor már jócskán hallótávolságon kívül voltak. - Nos, most elégedett? Chase érezte a lány hangjában a keserQséget, és tudta, hogy 1t hibáztatja. Most, hogy találkozott a lány családjával, jobban értette, miért titkolózott egész idáig. - Ne haragudjon, Franny. Amikor tegnap láttam, hogy elhagyja a várost, nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy kövessem. - Grants Passban töltötte az éjszakát? A férfi feltette fekete kalapját, és visszatolta a kalap széles karimáját, hogy láthassa a lányt. - Hozzá vagyok szokva, hogy szabad ég alatt aludjak. Kerestem egy fát, kiterítettem alá a derékaljamat, és - És megvárta a delet? A férfi vállat vont. - Gyanús, ha túl korán érkezem. Ha viszont csak reggel indulok el Farkasok földjér1l, nem érek ide ebédre. - Értem. Csakhogy Franny valójában nem értette. Semmit sem értett. Chase pontosan látta az arcán. - Azt gondolja, hogy tolakodó vagyok, ugye? Egy tolakodó, javíthatatlan fickó, aki - Sokkal inkább az érdekel, mit kíván tenni újonnan megszerzett

tudása birtokában. Chase megtorpant. - Ezzel meg mi a fenét akar mondani? - Csak azt próbálom kifejezésre juttatni, hogy nem kevés fejtörést okoz nekem, vajon miért is olyan rettent1 fontos magának, hogy felfedje az igazságot velem kapcsolatban. - Franny, csak segíteni akartam magának. Ennyi az egész. A lány szemébe sötét árnyak kúsztak. - Segíteni akart és most? Ezek után is ugyanolyan hévvel siet majd a segítségemre, Chase? Mindketten tudták, hogy erre a kérdésre már korántsem olyan egyszerQ a válasz. Chase nyelt egyet, és elfordította fejét a lánytól. Bárcsak igent mondhatna! De valójában id1re volt szüksége, hogy döntsön. Frannyt nem tálcán kínálták neki, hanem dobozos csomagolásban, hét másik emberrel együtt. Ha az ember ilyesfajta felel1sséget készül a nyakába venni, jobban teszi, ha alaposan átgondolja, miel1tt belevág. Amikor Chase végül ismét Frannyre nézett, látta, a lány szemében megcsillan valami talán gyanakvás? Ó, Franny könnyezik! Istenem, hiszen nem akarta bántani! Ugyanakkor nem tehette meg azt sem, hogy felel1tlen ígéretekbe bocsátkozzék. Még akkor sem, ha ezzel megkíméli a lányt a csalódástól. Bármennyire is vágyott arra, hogy gondoskodhasson Frannyr1l, tucatnyi beteljesületlen álom hívogatta. És ha elkötelez1dik a lány mellett, lehet, hogy örökre búcsút mondhat álmainak. Önzõ módon gondolkodott, és ezzel pontosan tisztában is volt. Megbocsáthatatlanul önz1 módon. De nem volt könnyQ búcsút mondani mindannak, amire mindig is vágyott. Gyermekkorától fogva arról álmodott, hogy egy napon erd1birtokos lesz. Évek óta húzta az igát, és szinte minden pénzét félretette, hogy erd1t vásároljon bel1le. Ha megengedi magának, hogy beleszeret ebbe a lányba, fel kell adnia az álmait. - Franny, id1re van szükségem, hogy alaposan végiggondoljam a dolgot. A lány szája keserQ mosolyra görbült. - Én megmondtam, hogy nincs számomra kiút, de maga fütyült rá! mondta Franny, és kissé felszegte fejét. - Ne érezze rosszul magát miattam! Lehet, hogy magát meglepte, miféle kötelezettségek nyomják a vállam, de én már jó ideje hordozom 1ket, és rég elfogadtam, hogy ez örökre így is lesz. - Nos, azt hiszem, ebben különbözik a véleményünk - kockáztatta meg Chase reménykedve. - Frankie és Alaina már elég id1sek ahhoz, hogy részt vállaljanak a család terheib1l. Álljon a sarkára! Keressenek 1k is pénzt, és akkor maga is más munka után nézhet. - Értem - felelte halkan a lány. - És mi lesz akkor Frankie-vel meg Alainával? Mikor házasodnak meg? Nekik nem jár a rendezett élet? - Dehogyisnem. Viszont ez nem jelenti azt, hogy magának mindent fel kellene áldoznia értük. Nem igazságos, hogy továbbra is maga legyen az egyetlen, aki áldozatokat hoz. Franny tarkóján elszabadult egy hajtincs. Belekapott a szél, és a lány szemébe fújta. Franny reszket1 ujjakkal söpörte ki szeméb1l a kósza hajfürtöt. - Nos, ki is mondta a lényeget. Én már mindent feláldoztam. Számomra nincs visszaút, Chase. A legels1 éjszaka megpecsételte a sorsomat. Nem tehetek úgy, mintha sosem történt volna meg. És ha tehetnék is, mekkorra esélyem lenne rá, hogy normális életet éljek? - Elég nagy. Csak megfelel1 férfit kell választania hozzá. - Miközben Frankie meg Alaina tartja el a családot? Mire a többi gyerek megn1 annyira, hogy el tudja tartani magát, és már csak anya meg Jason maradnak, akiket támogatni kell, Frankie meg Alaina

meg1szül. Alaina vénlány lesz, Frankie pedig egy szerencsétlen flótás, akinek egy vak öregasszony meg egy idióta öcs lóg koloncként a nyakán. - Ó, értem - felelte Chase némi gúnnyal a hangjában. - Akkor tényleg jobb, ha maga hozza meg az áldozatot. - Igen. Ez az egyszerQ szó arra késztette Chase-t, hogy mégiscsak belenézzen Franny szemébe. Tekintete belemerült a zöld mélységbe, és tengernyi fájdalmat talált a fenekén. - De miért, Franny? Egy picike boldogságot sem érdeme meg? Hiszen nem a maga hibájából jutott Jason meg az anyja ilyen sorsra. - De - suttogta a lány. - Az én hibám. Senki másé. - Micsoda? - kérdezte hitetlenkedve a férfi. - Az, hogy az anyja vak, az öccse meg félkegyelmQ? Ne beszéljen már bolondságokat, Franny! Hogyan lehetne mindezért maga a hibás? - Hosszú történet. De higgye el, én okoztam a nyomorúságukat. S1t, azért is én vagyok a felel1s, hogy az apám az es1ben felmászott a templomtoronyra - felelte Franny, és kezeit tehetetlenül kitárta. - Látja? Rég eldöntöttem, hogy az én feladatom lesz a családom gondját viselni. És miután a gyerekek kirepülnek a fészekb1l, akkor is nekem kell majd meghoznom a szükséges áldozatokat, hogy anyáról és Jasonr1l gondoskodhassak. Jobb, ha egy ember adja fel az életét, mintha háromé vész kárba. Azt akarom, hogy Alaina és Frankie Franny hangja elhalt. Nyelt egyet, és átkarolta magát, mint aki fázik. - Azt akarom, hogy boldogok legyenek. Ennyi az egész. Chase tudta, mit akart mondani a lány: kis híján kicsúszott a száján, hogy azt a boldogságot szeretné megadni testvéreinek, amelyet neki mindig is nélkülöznie kellett. - És mi lesz a maga boldogságával? A lány félig lehunyta szemét, hogy Chase ne láthassa, mit érez. - Az nem fontos. - Nem fontos? Franny karjai lehulltak, arcán reszket1 mosoly jelent meg. - Viszlát, Chase. Bízom benne, hogy köztünk marad, amit megtudott rólam. Elmondhatatlan fájdalmat okozna a családomnak, ha valaha is meg kellene tudniuk az igazságot. Azzal sarkon fordult, és elindult, vissza a ház felé. Chase megragadta a karját. - Franny, várjon! A lány hátrafordította a fejét, és visszanézett rá. - Nem érti? - kérdezte halk, elcsukló hangon. - Ha valóban segíteni akar nekem, hagyjon békén! Tudja, mit sikerült idáig elérnie? Felébresztette a vágyamat olyan dolgok iránt, amelyeket sohasem kaphatok meg. Azzal kiszabadította magát a férfi kezének szorításából, és elrohant. Tizenegyedik fejezet Chase a következõ napot õrlõdéssel töltötte. Újra meg újra átgondolta, amit Frannyr1l megtudott. Bár látta, hogy a lány bérelt bricskáján kés1 délután visszatér a városba, aznap este mégsem látogatta meg a fogadóban. A lány persze elragadó és édes, mint a méz, de csak nyolcas csomagolásban elvihet1. Ha feleségül veszi Frannyt, és el1bb-utóbb megszületnek a gyermekeik, miel1tt kett1ig számolhatna, máris két családot kell támogatnia. Ijeszt1 gondolat. Bár igaz, jól ment neki az üzlet. Már szert tett egy jókora darab földre, a bankban lév1 maradék pénzébõl pedig vehetne hozzá egy újabb darabot. Ha sikerülne a fásítás, éveken át biztos és tisztes megélhetést tudna biztosítani mindannyiuk számára. A gond csak az volt, hogy 1 nem tisztes megélhetésr1l álmodott,

hanem gazdagságról. Franny iránt ébredt érzelmei azonban veszélyeztették az álmait. Végül Chase azt tette, amit szorult helyzetben mindig: apja elé tárta a helyzetet. Nevek említése nélkül elmesélte, hogy mély érzéseket tápiál egy ifjú hölgy iránt, akinek nyolc embert kell eltartania. Farkasöl1 szeme megcsillant, mint aki pontosan tudja, mir1l van szó. - Ennek az ifjú hölgynek nagyon jól fizet1 állása lehet, ha elegend1 pénzt keres ahhoz, hogy nyolc embert el tudjon tartani! - Nos, a lényeg az, hogy ha feleségül veszem, fel kell vállalnom a felelõsséget a családjáért is - felelte mogorván Chase. - És ha így teszek, füstbe megy a tervem. Pedig mindig arról álmodtam, tudod, hogy egy napon erd1birtokos leszek ha elveszem ezt a lányt, ennek bizony l1ttek. A Shallows-patak partján üldögéltek. Az éjszakát beragyogta a holdfény, ezüst ködöt hintve az alant zubogó vízre, a fák suttogó leveleit apró pöttyökkel szórva tele. Valahol a sötétben egy fészkéb1l kivert madár kétségbeesetten csipogott. Chase eltöprengett, vajon nem egy ragadozó túrta-e fel a fészkét. Micsoda kegyetlen világban élünk! gondolta szomorúan. Mindig azok válnak áldozattá, akiknek segítségre volna szükségük. Frannyre gondolt, és szíve csordultig megtelt fájdalommal. Miért nem egyszerûbb az élet? Miért kényszerül arra, hogy válasszon az álmai és a szerelme közt? Nem igazság! - gondolta. Akárhogy is törte a fejét a megoldáson, mélységesen igazságtalannak érezte a helyzetet. Frannyét is és a sajátját is. Chase felkapta a fejét: Farkasöl1 ugyanis leütött egy szúnyogot, majd megvakarta izmos vállát, és elvigyorodott. Hófehér fogai megvillantak a sötétben. - Kedvelik a komancs vért! Chase maga is leütött egy vérszívót, és nevetve válaszolt. - Bizony kedvelik! Farkasölõ felhúzta mokaszinba bújtatott lábát, és térdére fektette er1s karjait. Chase ugyanezt a testhelyzetet vette fel. Tudta, hogy térde pont egy vonalban van apja térdével, és hogy keresztbe tett karjai ugyanolyan izmosak. Ismét er1t vett rajta a szomorúság. Kisfiúként azt képzelte, hogy ha eléri apja testmagasságát, mindenható és mindentudó lesz. Csakhogy sajnos nem így történt. Csend telepedett közéjük, melyet csak néha-néha tört meg a madár kiáltása és a patak csobogó hangja. Az erd1 fel1l rothadó növények és nedves talaj illata szállt feléjük a fülledt éjszakában. Ugyanakkor a felfellobbanó szell1 a nyár és az újjászületés illatát is elhozta nekik. Chase mély lélegzetet vett. Némi vigaszt talált a pillanat id1tlenségében. Végtelenül ismétl1d1 ciklusok váltják egymást, és Isten új életet lehel a földbe, amíg a világ világ. Minden elpusztul, majd újjászületik, és az élet újra elindul. Ahogyan Chase belesimult a természet körforgásába, saját gondjait is kisebb horderejQnek kezdte érezni. Farkasöl1 végre megszólalt. De ahelyett, hogy megválaszolta volna Chase kérdését, inkább visszakérdezett. - Mit gondolsz, fiam, amikor gazdag erd1birtokos leszel, kivel fogod majd megosztani a gazdagságod? Chase elmosolyodott. Az apja világéletében a fonákjáról szemlélte a dolgokat. - Errõl még nem gondolkodtam. Hiszen minek ilyesmir1l álmodozni, amíg nincs is meg az erd1? A házat sem a tetejénél fogva kezdik építeni. - Ez anyád egyik okossága, igaz? - Igen, azt hiszem, õ szokta mondogatni. Farkasöl1 bólintott. - Milyen ostobaságokat beszél néha! Chase felvonta szemöldökét. Sosem hallotta még, hogy apja kétségbe vonta volna anyja értelmi képességeit.

- Mit mondtál? - Azt, hogy ostobaság. De nem azért, mert anyádnak ne lenne esze magyarázta Farkasöl1. - Hanem azért, mert a fehérek nevelték négy fal között, és nem tanították meg az élet egyszerQ igazságaira. Azt hiszem, 1 azt a kifejezést használná, hogy tudatlan . Én ostobaságnak nevezem. - De hiszen engem is a négy fal között neveltetek fel. - Igen, és néha te is felettébb ostobaságokat tudsz a fejedbe venni. Apja felé fordította a fejét, és rászegezte a tekintetét. Éjkék szeme feketén ragyogott a sötétben, akár a szurok. - Mit ér a ház, ha nincs teteje? Most megfogta az apja. Chase elgondolkodott, majd felnevetett. - Vagyis ha senkivel nem tudom megosztani a gazdagságomat, nem is érdemes vagyont gyQjtenem? Farkasöl1 vállat vont. - Azért fordítanál hátat az igaz szerelemnek, hogy teletöltsd a zsebed? Egy napon súlyos érmék húzzák majd le az inged, de a szíved is ugyanolyan nehéz lesz. Hiszen mi az értékes az ember életében? A szeretet és a nevetés. Ha feleségül veszed ezt a leányt, a hajlékotokat betölti a szeretet és a nevetés. Hiába kell nyolc embert eltartanod. Amikor gyermeketek születik, a szeretet és a nevetés százszorosára n1 majd. Gazdag leszel mindabban az értelemben, ami igazán számít, és boldog is leszel. A boldog embernek pedig nincs szüksége pénzre. - A pénz szükséges rossz. - Szükséges annyi pénzhez jutni, hogy az ember biztosítsa szerettei számára a megélhetést. Ennél többre azonban nincs szükség. Hallgass a szívedre, Chase, és hagyd az ostoba álmaid! Amikor dér lepi majd be a hajad, szemedben pedig megcsillan a bölcsesség fénye, a pénz nem képes enyhíteni majd a magányodon. De egy asszony, aki szeret téged, képes erre. - Miért nem birtokolhat az ember egyszerre szerelmet is meg vagyont is? - vitatkozott Chase. - A szerelem titkon búvik meg az életünkben. Nem mi választjuk meg az asszonyt, ahogyan a helyet és az id1t sem. Ha hátat fordítasz neki, hogy az álmaidat kergethesd, lehet, hogy a szerelem lehetõsége örökre elillan elõled. Chase felsóhajtott. - Apám, néha javíthatatlan idealista vagy! - Csak néha? Csalódottan hallom. Igyekszem mindig az lenni. Azzal Farkasöl1 szedel1zködni kezdett. Chase felpillantott. - Csak nem akarsz indulni? Hiszen alig kezdtünk el beszélgetni. - Én végeztem. Nincs a szívemben több szó, ami kimondásra várna. - Csak így itt hagysz? Innent1l legyen az én problémám? Boldoguljak, ahogy tudok? - A te szívedr1l van szó. A döntés a tiéd, neked kell meghoznod. A célt kijelölhetem, de az odavezet1 utat neked kell megtalálnod. Csak arra vigyázz, fiam, hogy mindig el1retekints, nehogy elveszítsd a célt a szemed elõl. Farkasölõ megfordult, és elment. Elnyelte a sötétség. Chase egyedül maradt, hogy meghozza a döntést. Hosszan verg1dött a két választási lehet1ség közt. Az egyik pillanatban arra hajlott, hogy megszerezze magának Frannyt, a másikban azonban nem volt hajlandó feladni álmait. Kusza érzéseivel viaskodva a következ1 nap sem látogatta meg a lányt. Remélte, hogy egyszer csak megvilágosodik majd. Talán egy kis távolságból szemlélve könnyebben megtalálja a megoldást. Kell egy kis id1t adnia magának. Mindeközben Franny meggy1z1dött arról, hogy bekövetkezett az elkerülhetetlen. Chase Wolfnak ezek szerint megjött a józan esze. Más magyarázatot nemigen talált arra, hogy a férfi kerüli. De hiszen May Belle is megmondta: aki egyszer szajha volt, örökre az marad. Franny

mindezzel a legels1 naptól fogva tisztában volt. Chase-nek egy rövidke pillanat erejéig mégiscsak sikerült felkeltenie benne a reményt, hogy lehetséges másképp is élnie. Franny pórul járt, és a valósággal való szembesülés jobban fájt, mint amennyire képes lett volna bevallani magának. Õrültség. Micsoda õrültség! Göcsörtös fatörzsbe vésett szív séta a holdvilágos éjszakában az ilyesmit nem neki találták ki. Tizenhárom esztend1s korában lemondott minderr1l. És hát mire is jó siratni azt, amit sosem mondhatott a magáénak? Semmire - szögezte le magában. Egyáltalán semmire. Franny mégis azon kapta magát, hogy egész délel1tt az ablak mellett üldögél, s1t, még délután is, tekintetét mereven a város szélén álló hosszú gerendaházra szegezve. A Wolf család otthonára. Chase otthonára. Elképzelte, amint a család a lámpás halvány fényénél vacsorázik. Chase hazaér, leül az asztalhoz, majd visszavonul kényelmes ágyába, és a színes rongyszõnyegekkel díszített fal felé fordulva szunyókálja végig az éjszakát. Franny sosem látta belülr1l a házat, de ismerve Chase-t és Indigot, a fejében kiszínezte. Méghozzá aranyszínQre, hiszen a Wolf család otthona csakis olyan hely lehet, ahol szeretet és melegség honol. A szívében olyan fájón lüktetett a magány, hogy hányingere támadt. Reggelire egyetlen falatot sem bírt enni a tojásból, pirítósából épphogy csak csipegetni tudott. Már ennyi ennivalótól is felfordult a gyomra. A szerelem betegség - gúnyolta magát. Íme, itt áll huszonkét esztend1sen, és egy férfiról ábrándozik! Ebédnél elhatározta, hogy megpróbál több ennivalót lenyomni a torkán, de csupán a harmadát volt képes elfogyasztani a tányérján hever1 ételnek. Miután a maradékot kitette az ajtó elé a folyosóra, kopogtak az ajtón. May Belle volt az. Hatalmas fehér pongyolájában úgy festett, akár egy vitorlát bontott hajó. A hajó beúszott a szobába, és tömény rózsaillattal töltötte be azt. A rózsa volt May Belle kedvenc illata. - Gyengélkedsz? - szegezte a kérdést Frannynek. - Gus azt mondja, nem vagy formában. Franny elfordította székét az ablaktól, és intett May Belle-nek, hogy foglaljon helyet az asztalnál. - Igen, azt hiszem, gyengélkedem kissé. De inkább csak a hangulatommal van a baj. May Belle megkönnyebbülten sóhajtott. - Hála istennek! Az els1 dolog, ami eszembe jut, amikor egy lány kid1l, hogy terhes. - Ezt azonnal szívd vissza! - nevetett fel Franny, és megrázta a fejét. - Ez a lány nem lehet terhes. Használom az ecetbe áztatott szivacsot, minden alkalommal kiöblítem magam, és az általad javasolt porból is veszek be minden este. May Belle elmosolyodott. - Jól van, de azért az én praktikáim sem csodaszerek. - Nyolc esztendõn át remekül beváltak. Igazán nincs komoly bajom, May Belle, csak elfáradtam egy kicsit. El fog múlni. - Nem szoktál te csak úgy elfáradni! Miért nem mész át Indigóhoz? Szabadulj ki innen egy kicsit! Jót fog tenni neked! - De hisz az egész hétvégét házon kívül töltöttem! May Belle megigazította rézszínQ hajában a tekn1chéj fésQjét, fáradt kék szemeiben aggodalom tükröz1dött. - Minden rendben van otthon? Hogy van Jason? Franny felsóhajtott. - Remekül. Az orvos talált neki valami új csodaszert. Drága, de anya szerint új er1re kapott, amióta Alaina adja neki. - És a többi gyerek? Franny most döbbent csak rá, milyen hervasztó ábrázatot mutathat, és gondolatban alaposan megrázta magát. Az 1 sorsa megpecsétel1dött, amikor apja meghalt, és kész 1rület arról fantáziálni, hogy mi lett volna,

ha másképp történnek a dolgok. - Mindenki jól van otthon, May Belle - nyugtatta meg mosolyogva az asszonyt. - Tudod, amolyan fehér kerítéses napom van. Mindannyiunkkal el1fordul, nem igaz? A prostituáltak egymás közt fehér kerítéses napnak hívták azt, amikor er1t vett rajtuk a sóvárgás a család, a gyermekek és az otthon melege iránt. May Belle szája összeszorult. - Jesszusom, csak nem férfi van a dologban! Hadd találjam ki, kicsoda! Magas, sötét hajú, és olyan jóképQ, hogy donganak körülötte a n1k, akár a méhek! - Franny egy megsárgult csipkedarabot piszkált a mandzsettáján. - Bolondság t1lem, nem igaz? Egyet csettint, és akármelyik n1t megkaphatja, akit megkíván. Micsoda 1rültség lenne azt feltételezni, hogy épp hozzám vonzódna 1szintén! - Õ is Wolf Farkasölõ vére, komancs vér így hát remélhet1leg hasonlít is az apjára. - Ezt hogy érted? May Belle megvonta a vállát. - Az apja meglehet1sen különc ember. Mindig is az volt, az lesz világéletében. Nem olyan fából faragták, hogy csak úgy szédítgesse a n1ket. Lehet, hogy Chase ebben is hasonlít rá - felelte az asszony ellágyulva. - Tudod, drágám, mindig mondtam neked, hogy óvakodj a férfiak hazugságaitól, és ne hagyd magad elszédíteni. Meg hogy egyik kutya, másik eb és ezt komolyan is gondoltam. De ez nem jelenti azt, hogy ne lennének kivételes férfiak, akik igazat beszélnek. Ha él a földön egyenes gerincQ ember, akkor Farkasöl1 az. Chase pedig minden bizonnyal az apja nevelése. Franny szíve elszorult. - Amióta megtudta az igazságot a családomról, se híre, se hamva. May Belle elgondolkodott. - Azt gondolod, visszavonulót fújt, amíg el nem rendezi a fejében a dolgot? - Szerintem inkább kereket oldott - felelte Franny, és mivel alig bírt ültõ helyében megmaradni, felpattant. - Ó, May Belle! Ha egy férfinak helyén van az esze, nem engem választ. Szajha vagyok. És ha még ezen túl is teszi magát, ott a családom. Ez a két nehézség együtt átugorhatatlan akadályt képez. - Meglátjuk. Ki tudja? Lehet, hogy a Jóisten letekint az égb1l, és azt mondja: Ez a Franny leány jobb sorsra érdemes. Talán épp azon munkálkodik, hogy csodát tegyen veled. Franny túlságosan félt attól, hogy higgyen az asszonynak. Egy pillanatra sem engedhetett meg magának ilyesmit, ezért sietve maga köré csavarta a keserQség köpenyét. - Isten nem tesz csodát holmi szajhákkal, May Belle. Ha hinnél a csodában, elfogadnád Shorty házassági ajánlatát, és eltQnnél innen örökre. - Nos most megfogtál. Franny átölelte magát, és igyekezett úrrá lenni hányingerén. - Nem engedhetem meg senkinek, hogy összetörje a szívem suttogta keserves hangon. - Egyet akarok csak: hogy Chase Wolf tartsa távol magát t1lem. Mintha valami szerelmi bájitalt adott volna: megkóstoltam, és elbQvölt. Igazi bajkever1. És ezt jól az eszembe kell vésnem. Mert abban a pillanatban, hogy elfelejtem, elvesztem. Másnap délután Franny ajtaján halk kopogás hallatszott. Amikor kinyitotta az ajtót, a félhomályba borult folyosón egy igazi bajkever1 állt el1tte. Egyik szemével kikémlelt az ajtórésen, miközben szíve hevesen kalapált, akár egy iskoláslányé. - Láttam már az arcát - mondta halkan a férfi. - Tudom az igazi nevét. Tényleg muszáj az ajtórésen át kukucskálnia? Franny azonban óvatos volt, nehogy odalentr1l véletlenül valaki

mégiscsak megláthassa 1t. Így aztán jócskán hátralépett, úgy engedte be a férfit. Amikor az már bent volt a szobában, és becsukta maga mögött az ajtót, a lány egy kissé megnyugodott. De csak egy kissé. - Mit akar, Chase? Válasz helyett a férfi a sublóthoz lépett, és letett rá egy zsák aranypénzt. Frannynek nem kellett megszámolnia, hogy tudja: öt darab tízdolláros érme hever benne. A férfi rápillantott, és felvonta a szemöldökét. - Ugyanazt, amit az els1 pillanattól fogva magát. Franny összefonta karját, és megpördült a tengelye körül. - Szép szóval megkértem, hogy hagyjon engem békén. Ha játszani kíván, keressen olyan partnert, akinek nincs vesztenivalója. Én olyan játékot ismerek csak, ahol az ember élete forog kockán. - A maga játéka piszkos játszma - vágott vissza Chase. - Mostantól fogva más szabályok szerint játszunk. Az én szabályaim szerint. - Menjen el! - felelte a lány er1tlenül. - Csak ha velem jön. - Nem tehetem. És maga pontosan tudja, hogy miért. Családom van, akit el kell tartanom. - A családja legyen az én gondom. - A maga gondja? - A férj feladata, hogy családf1 legyen. Franny értetlenül bámult rá. Azt hitte, rosszul hall. - Feleségül fog jönni hozzám - szólalt meg gyöngédebb hangon a férfi. - Megejthetjük az esküv1t még ma, de várhatunk is vele, ha akarja. Nekem mindegy. Mostantól fogva azonban nem árusíthatja itt magát ezen az istenverte helyen a családjára hivatkozva! Semmi de és semmi ha ! Franny izmai megmerevedtek. Er1t vett magán, és a férfira pillantott. - Minek képzel engem? Nem ment el az eszem! Amióta megtudta az igazságot a családommal kapcsolatban, még a küszöbömet sem merte átlépni! - Hadd helyesbítsek: magánál nincs is küszöb, hiszen háza sincs. Franny úgy döntött, ezt a megjegyzést egyszerûen elengedi a füle mellett. - Most meg egyszer csak itt terem, és követeli, hogy legyek a felesége? - Pontosan. - Ne haragudjon, de pontosan tudom, hogyan végz1dnek az efféle tündérmesék - vágott vissza Franny, és a férfira szegezte tekintetét. Arra gondolt, hogy most sokkal inkább látszik rajta komancs származása. Sötét árnyalatú arcszínében. Abban, ahogyan ott áll: testének nyugodt erejében. Merész arckifejezésében, mely keményen állja vádló tekintetét. Valamiféle vadság áradt bel1le. A vérében volt a könyörtelenség. Frannyt önkéntelenül hatalmába kerítette a félelem, hogy a férfit éppen ez a vadság teheti féktelenné és meggondolatlanná. Hogy a pillanat hevében hozott elhatározásából másnapra hamu marad csupán. - Most talán azzal áltatja magát, hogy nem érdekli, ki vagyok valójában - folytatta szelíden Franny. - De eltelik néhány hónap, és maga ráébred a valóságra. - Miért, mi a valóság? - Az, hogy szajha vagyok! - kiáltotta reszketve a lány. - Azzá lettem, és örökre az is maradok, Chase. Ezt nem lehet megváltoztatni. Nagyra értékelem emberbaráti gesztusát, hogy segíteni akar nekem, de higgye el: eljön majd a nap, amikor az utcára kilépve eszébe jut, vajon hányan háltak már a szembejöv1 fickók közül a feleségével. A választ el1re megmondom: többtucatnyi férfiról van szó. Ez a gondolat pedig befészkeli magát a szívébe, és addig rágja majd belülr1l, amíg látni se bír majd, úgy megundorodik t1lem.

A férfi olyan gyorsan lépett oda hozzá, hogy tiltakozni sem volt ideje. Karja el1relendült, és derékban súrolta a lány ruháját. Franny érezte, micsoda indulatok dúlnak Chase-ben: a férfi egész lénye sistergett a düht1l. Tudta, hogy legszívesebben megtépné a ruháját. - Szajhává lett, és örökre az is marad? Ezt beleégették a húsába, Franny? Hadd lássam, hol a heg, a lemoshatatlan bélyeg? Ostobaság! Kiléphet ebb1l az életb1l. Semmi mást nem kell tennie, mint hogy hátat fordít neki. És istenemre, pontosan ezt is fogja tenni! Velem! Mert a feleségem lesz! Az én oldalamon nem kell visszanéznie a múltba. Ellenkezne mindennel, amire tanítottak. Franny szemét elöntötték a könnyek. - Maga gyönyörû nõ! Egyszerûen gyönyörû - suttogta kemény hangon a férfi. - Bármelyik férfi büszke lenne magára, ha a férje lehetne, ha a gyermekét hordozná a szíve alatt. - Nem - tiltakozott er1tlenül, remeg1 hangon a lány. - Senki. Legalábbis, akinek van némi esze, az nem. - Én azonban büszke lennék, és egyedül az számít, amit érzek. - Nem. Az is számít, hogy én mit érzek. Én pedig nem tehetem kockára nyolc ember életét, csak azért, mert valaki szép ígéretekkel próbál elcsábítani. Akkor sem, ha most teljesen komolyan gondolja 1ket. Ha feladom a munkámat, valaki más költözik majd ide, és folytatja helyettem. Ha pedig köztünk mégsem úgy alakul a dolog, ahogyan tervezte, amiben pedig egészen biztos vagyok, akkor máshová kell majd mennem, hogy munkát keressek, új klientúrát kell kiépítenem közben mindennek a családom issza meg a levét. Nem vállalhatok ekkora kockázatot, még akkor sem, ha nagyon szeretnék. - Franny, az élet tele van kockázattal. Bíznia kell bennem. A lánynak eszébe jutott, mit fogadott meg nemrégiben. Nem hagyhatja, hogy a férfi elaltassa az éberségét, és hiú ábrándokat ébresszen benne. - Nem. Egyáltalán nem kell bíznom magában. S1t, senki másban sem, ha már itt tartunk. És nem is fogok. Nem tehetem. Hazardírozás volna. Túl nagy a tét. - Vagyis azt kívánja, hogy bizonyítsam be, méltó vagyok a bizalmára? - Hogy bizonyítsa be ? Mégis, hogyan tudná bebizonyítani? - Úgy, hogy több id1t töltünk egymás társaságában. Ha jobban megismer, rá fog jönni, hogy nem ígérek olyasmit, amit ne tudnék betartani. Kockázat, veszély meg hazardírozás a maga fejében létezik csupán. - Nem tölthetek magával több id1t. Rémlik, hogy dolgoznom is kell valamikor?! Chase ujjával a sublót felé bökött. - Az az ötven dollár fedezi a ma esti keresetét. Fogja a kalapját, megyünk sétálni! Franny sosem vágyott még életében ennyire arra, hogy igent mondjon. - Nem lehet - nyögte ki végül. - Miért nem, az istenit? - Mert. Elmondtam, miért. A családom számít a pénzre, amit a munkámmal keresek. Ha engedem, hogy kisajátítsa az id1met, elveszítem az összes rendszeres vendégemet. A férfi sötétkék szemében ismét megvillant az ismer1s eltökéltség. - Ne ellenkezzék, Franny. Ne kényszerítsen rá, hogy más eszközökhöz folyamodjak! Mert akkor biztosan maga kerül ki vesztesként a helyzetb1l. - Hogy csal, amikor játszik, vagy tisztességes marad, az csak magán múlik. Én tudom, hogy nekem mit kell tennem. - Kétlem. - Nyugodtan kételkedjék, ha akar. Én meg teszem, amit jónak látok.

- Tényleg? És ha ellenzem, amit tesz? - Az a maga baja. - Akkor is, ha az anyja nappalijában fejtem ki a véleményemet arról, amit tesz? Mondjuk a legközelebbi alkalommal, amikor hazalátogat? Franny érezte, hogy kiszáll a vér az arcából. - Azt nem teheti. - Próbáljuk ki! - Micsoda aljas gondolat! Ha megtudja az igazságot, belebetegszik! - Járjon a kedvemben, és az édesanyja garantáltan nem tudja meg az igazságot. - Meg akar zsarolni, hogy elérje a célját?! - Mint az el1bb megjegyezte, aljas vagyok. - És gondolja, hogy ezzel a viselkedéssel kivívja a bizalmamat?! A férfi megvillantotta legelragadóbb mosolyát. - Nagy szélhámos vagyok, nem igaz? No, vegye már a kalapját! Tizenkettedik fejezet Ettõl az estét1l meglehetõsen költséges udvarlás vette kezdetét. Chase egyre korábban jött Frannyért a fogadóba, és mindig ötven dollár lapult a zsebében. Sétáltak, piknikeztek a Shallows-pataknál, néha kilovagoltak. Egyszer még a családjához is elkísérte látogatóba, és együtt mentek cirkuszba Grants Passban. Chase az el1adás alatt végig borzasztó figyelmesen és türelmesen bánt Jasonnel, így egy csapásra sikerült megkedveltetnie magát Mary Grahammel. Franny tudta, mit akar elérni a férfi. Chase nyilvánvalóan fel akarta ébreszteni szívében a vágyat mindaz iránt, amelyekben idáig nem volt része. Az volt a célja, hogy Franny akarja azt az életet, amelyb1l most ízelít1t kap. És a férfi sokkal sikeresebbnek bizonyult, mint amennyire azt Franny kezdetben gondolta. A lány szívében szunnyadó vágyak ijesztõbben erõsebbnek bizonyultak, mint korábbi félelmei. De biztos volt benne, hogy a végén összetörik a szíve. Hiszen hogyan máshogy is végz1dhetne a mese? Áltathatja magát Chase azzal, hogy nem érdekli a lány múltja, de nem egy egész életen át. El1bb vagy utóbb faképnél fogja õt hagyni - ebben Franny olyan biztos volt, mint a hajnalhasadás. Csakhogy a férfi nem hagyta faképnél. A napok pedig teltek-múltak. Elérkezett a július, és vele együtt a bódító h1ség. Franny minden igyekezetével megpróbálta távol tartani magától Chase-t. De hiába fejlesztette tökélyre képességét, hogy elmeneküljön a nehéz helyzetekb1l, a férfi jelenlétét szinte lehetetlen volt kizárni. Már a kezdet kezdetét1l érezte, hogy Chase nem olyan férfi, aki hagyná, hogy elrejt1zzenek el1le. Frannynek évekbe telt, mire körbefalazta magát, de a férfi lassú, szívós munkával végül aláásta a falakat. Felfedte legrejtettebb titkait, és kiprovokálta legmélyebben elfojtott érzelmeit. A cirkuszból hazafelé jövet Chase tQn1dve megszólalt: - Szegény Jason! Olyan tökéletes gyermek lehetne! Az arca csinos, a testalkata arányos. Micsoda szörnyQ tréfája a természetnek, hogy elborult elmével jött világra! Franny nem vette észre, hogy kelepcébe csalták, és gondolkodás nélkül rávágta: - De hiszen nem így született! Amint a szavak kicsúsztak a száján, rögtön észbe kapott. Chase rászedte. Épp a Shallows-patak felé közeledtek, így Franny zavarát leplezend1 a vízhez sietett. Kiszúrt a homokos parton egy jókora sziklát, és nekitámaszkodott. Úgy tett, mint aki belefeledkezik a nyári éjszaka szépségébe, és a csillagos eget bámulja. - Milyen gyönyörQ idekinn! Most már örülök, hogy elhívott - szólalt meg, de mesterkélt mosolya elárulta a lelkében készül1d1 vihart. Valójában inkább ultimátumnak érezte a meghívást, de

értelmetlennek látta, hogy ellenálljon. Chase így is-úgy is megszerzi, amit akar. Ennyit biztosan megtudott róla az elmúlt hetek során. És megrémisztette ez a tudás. Kezdte sejteni, hogy a férfi addig nem nyugszik majd, amíg meg nem szerzi 1t. Érezte, a végén mégiscsak hozzá fog menni Chase-hez. De nem azért, mert bölcs döntésnek tartaná a házasságot, hanem azért, mert a férfi sarokba szorítja majd. Úgy fogja intézni a dolgot, hogy ne legyen más választási lehet1sége. Chase, ha úgy tartotta kedve, könyörtelen tudott lenni. Hamarosan a férfi is leért a patakpartra, és csatlakozott Frannyhez. 0 is a sziklának támasztotta a hátát. A lánynak minden idegszála megfeszült. Chase talpig feketében volt, a jelek szerint ez volt a kedvenc színe. Alakja vészjóslóan emelkedett ki az éjszaka sötét árnyai közül, és valószínQtlenül magasra nyúlt. Élesen ívelt orrán és négyszögletes állkapcsán megcsillant a hold sápadt fénye, sötét haja pedig elnyelte a holdsugarakat, majd feje minden egyes mozdulatával ezernyi sugárba szórta szét. Vállai szélesek, er1s lábai vékonyak voltak, és szinte a végtelenbe nyúltak. Izmos teste védelem lehet egy n1 számára, de ugyanúgy válhat a legrosszabb rémálma eszközévé is. Franny idegesen piszkálta ruhája egyik gombját. Minden idegszálával felfogta a férfi jelenlétét, fürkész1 pillantását. Szinte érezte, ahogyan összezárul felette a háló, és mintha el1re tudta volna, mi következik. - Tényleg! Majd' elfelejtettem, hogy Jason nem veleszületetten sérült. Mintha az édesanyja említette volna, hogy megbetegedett ha jól emlékszem, kanyaróban. Ott feszült körülötte. Behálózta, beborította. Franny tudta, nem kerülheti el a szembesítést, csupán azon lep1dött meg, vajon miért várt vele mostanáig a férfi. Ostobaság, micsoda ostobaság volt elkottyantania! Hiszen más dolga sincs, mint hogy vigyázzon a nyelvére. De Chase állandóan lesben áll, hogy Franny titkait levadássza. Ilyen körülmények között lehetetlen elkerülni, hogy hibázzon. - És mégis magát hibáztatja az öccse betegségéért! De hiszen a kanyaró véletlenszerQen sújt le az emberre, nem igaz? Hogyan is lehetne valakit felel1ssé tenni azért, hogy valaki más elkapta t1le a betegséget? Frannyt hatalmába kerítette a rémület Felpattant, mint akit áramütés ért, és eltolta magát a sziklatömbt1l. A Shallows kanyarulatánál álltak, a vízb1l jókora k1 kandikált ki, akadályt képezve a patak sodrásának. A fodrozódó víztükörhöz sétált, oda, ahol megcsillant a kövön a víz. - Nézze csak! Pontyok! Chase szíve sajgott a fájdalomtól, ahogyan Frannyt elnézte. Pontosan tudta, a lány magát okolja Jason szenvedéséért, mint ahogyan anyja vakságáért is magára vállalta a felel1sséget. Azóta látta ezt tisztán, amióta el1ször meglátogatta otthonában a lányt, és megismerte családját. Már akkor utalt rá, hogy bQntudattal viseltetik családtagjai szenvedése iránt, de azóta gondosan ügyelt rá, hogy kerülje a témát. Chase azzal is tisztában volt, hogy kegyetlenség faggatnia a lányt. Csak nézte, hogyan áll ott a patakparton és határozottan az volt a benyomása, hogy mozdulatai meghazudtolják a szavait. Talán maga is meg van róla gy1z1dve, hogy nem akar beszélni. Mégis idegesen, szinte hisztérikusan tépdesi ruháján a gombot, mint akiben számtalan szó és érzés kavarog. Több, mint amennyivel egyáltalán tisztában van. - Mi történt, Franny? Maga betegedett meg el1ször, ez volt a baj? Istenem, mennyire gyQlölte magát Chase, hogy ilyen tolakodó, ilyen könyörtelen! De tudta, muszáj annak lennie. Minél több réteget sikerült lefejtenie Frannyr1l, annál inkább megdöbbentette a lány. Abból, amit a felszínen mutatott, szinte semmi sem volt igaz. - Nem csak arról van szó, hogy én betegedtem meg el1ször - szólalt meg végül a lány vékony, reszket1 hangon. - Az én hibámból történt, és utána Jason sosem gyógyult meg.

Az õ hibája? Tessék, egy újabb bQnvallomás, valami olyasmiért, amiért nyilvánvalóan nem 1 a felel1s. Chase a lány karcsú hátát nézte: mereven megfeszültek rajta az izmok, mintha arra készülne, hogy fizikailag bántani fogják. Hogyan is tarthatja magát felel1snek azért, mert valaki más beteg lett? Chase számára értelmetlennek tQnt a lány gondolatmenete. Teljesen értelmetlennek. De a jelek szerint Franny fejében pontosan összeillettek a mozaikdarabok. - Hogy érti azt, hogy a maga hibájából történt? - Én fert1ztem - kezdte Franny, de hangja rekedten, szinte sikoltva jött ki a torkán. Mély lélegzetet vett, és újra próbálkozott. - Én fert1ztem meg 1ket kanyaróval. Én fert1ztem meg mindenkit. Miattam lettek mindannyian betegek. Chase egy pillanatra lehunyta a szemét. 0 is volt gyermekkorában kanyarós, s1t, Indigo is. És bár semmiféle maradandó károsodást nem szenvedtek, még mindig élénken élt benne anyja rémült tekintete. Egyes esetekben a kór szörnyQ pusztítást vitt végbe: vakságot, süketséget okozott. A legkisebbek pedig a tomboló láz miatt esetenként agykárosodást is szenvedtek. Chase mindezzel tisztában volt. De kinek jutna eszébe, hogy mindezért egy gyermeket tegyen felel1ssé, aki szerencsétlenségére els1ként kapta el a betegséget? Kész 1rület! Miel1tt azonban átgondolta volna, milyen hatással lesz a lányra, amit mondani készül, már hallotta is magát, amint szitkozódva megszólal. - Hogy a bánatba hibáztathatja magát azért, mert a családtagjai is elkapták a kanyarót? Az isten szerelmére, ez ostobaság! A lány arca megrándult, mintha pofont kapott volna. - Mert csak. Csak úgy. Chase azonban nem volt hajlandó ezt válaszként elfogadni. - Csak? Ne butáskodjon már, Franny! A kanyaró véletlenszerQen sújt le áldozataira. Ostobaság ilyesmivel vádolnia magát. Franny megperdült tengelye körül, és szembefordult a férfival. A holdfényben úgy tQnt, sápadt arcán sötét lyukak tátonganak a szemek helyett. Szája lefelé görbült, és reszketett, ahogyan kétségbeesetten kereste a szavakat. De a szavak a torkán akadtak, és értelmes hangok helyett csak szaggatott hüppögés jött ki a torkán. - Ki ki kitört a já járvány - nyögte ki végül. - A kanyarójárvány. Jason kisbaba volt. - Senki sem hibás azért, hogy kitör egy járvány. - De igen! Franny szemében a fájdalom végtelen mélysége tárult föl. Chase másra sem vágyott, mint hogy odalépjen hozzá, karjaiba zárja, és soha többé ne engedje el. Meg akarta óvni attól, hogy még egyszer bánthassák. De tudta, a lány egyáltalán nem kész erre. Csak megrémítené a közeledése. - Én vittem haza - szögezte le a lány. - A járványt? - Igen. Én terjesztettem el a családban. Chase úgy érezte, mintha egy tekerg1 kígyóhoz próbálna közeledni. Fogalma sem volt, hogyan tovább. Ha rossz irányba lép, minden elveszhet. - Meg tudná magyarázni, mit ért ez alatt? Hogyhogy maga terjesztette el? - Mi van ezen magyaráznivaló? Egyébként is érzem a hangján, hogy gúnyolódik velem. Maga semmit sem ért az egészb1l! Chase érezte, hogy ezzel megfogták. Valóban nevetségesnek találta a dolgot. És a fenébe is, tényleg egy mukkot sem értett az egészb1l! - Magyarázza el, és akkor talán megértem! - felelte, és széttárta kezeit. - Már ne is haragudjon, de mifelénk annak idején véletlenszerQen szedte áldozatait ez a betegség. Így aztán nem is hibáztattunk érte senkit. Éppen ezért fel nem foghatom, a maguk családjában hogyan történhetett másképp.

Franny még mindig úgy állt ott, mint aki karót nyelt, teste pattanásig feszült. Ujjaival megdörzsölte halántékát, majd félrerántotta fejét, mint aki nem bír a férfi szemébe nézni. - A jacksonville-i bentlakásos iskolába jártam akkoriban. A szüleimnek óriási nehézséget jelentett, hogy kifizessék a tandíjat, pedig én nem akartam távol lenni az otthonomtól. De 1k ragaszkodtak hozzá, hogy a lehet1 legjobb iskoláztatást biztosítsák a számomra. Franny elméjét elborították az emlékek. Hangja távolian csengett, és beszéd közben fel-alá járkált. Egy k1 került az útjába, megtorpant, és lábfejével böködni kezdte a földb1l kikandikáló követ. Majd továbblépett, és kezével végigsimította a felettük terebélyesed1 babérfa egyik lelógó ágát. - Makacs gyermek voltam - mormolta tovább. Chase szomorúan elmosolyodott. Ez nem volt újdonság számára. Franny felnõttként is makacs volt, és ezt nála jobban senki sem tudhatta. - Nehezteltem rájuk, amiért elküldtek otthonról. Hétközben borzasztóan gyötört az otthon utáni vágy, és amikor hétvégenként apa értem jött, könyörögtem neki, hogy hétf1n ne kelljen visszamennem. De süket fülekre leltem. Egy id1 után elhatároztam, hogy fellázadok. Semmi komolyra ne gondoljon: csupán tizenkét esztend1s voltam, így csip-csup dolgokat követtem el - folytatta Franny, majd mély lélegzetet vett. - Csakhogy apró csínyeimnek nem várt következményei lettek. Chase érezte, hogy a lány elmerül a múltban, így nem merte megkockáztatni, hogy megzavarja. - Élt egy család Jacksonville külvárosában. Hobbsék. Az apa iszákos volt, az anya meglehet1sen rossz hírQ n1. Egy nap, amikor kiszöktem az internátusból, találkoztam a lányukkal, Trinával, és szoros barátságot kötöttünk. Amikor a szüleim megtudták, aggódni kezdtek, és megtiltották, hogy találkozzam vele, mert féltek, hogy bajom esik. Trina apja ugyanis városszerte hírhedt volt dührohamairól. Amikor berúgott, tajtékzott, akár az eszel1s. Franny letépett egy csomó babérlevelet a fáról, és szorosan összezárta az öklét. Amikor elengedte az ujjait, arcán olyan mély szenvedés tükröz1dött, hogy Chase-nek belesajdult a szíve. - Mint már említettem, egyébként is nehezteltem a szüleimre, így nem engedelmeskedtem nekik. Amikor csak lehetett, továbbra is találkoztam Trinával. Egyszer nem jött el a megbeszélt id1pontban, így átmentem hozzájuk. Szerettem volna tudni, mi történt. Amikor kopogtam, az egyik kistestvére nyitott ajtót. Beléptem, és megcsapta az orromat a betegség szaga. Úgy tettem, ahogy anyámtól láttam: ott maradtam egy kicsit segíteni. Franny felemelte két kezét, majd tehetetlenül leejtette 1ket. - Mivel nem voltam tapasztalt ápolón1, így nem ismertem fel, miféle betegségr1l van szó. Fogalmam sem volt, milyen kockázatos dolgot mQvelek. Trina néhány napon belül meggyógyult, és attól fogva ismét találkozgattunk, titokban. Chase most már sejtette a folytatást. - Amikor rosszul lettem, eszembe sem jutott, hogy az a rövid id1 tette, amit a Hobbs család házában töltöttem. Kevesebb ideig voltam ott akkor, mint bármikor máskor! A lány kínlódva nézett Chase-re. - Péntek este tört ki rajtam a kanyaró. El1ször egy kicsit fáradtnak éreztem magam, és kimelegedtem. Apa értem jött, hogy hazavigyen. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a betegséggel megfertõzöm a többieket, és kis híján megölöm Jasont meg az anyámat. - Ó, Franny! A lány szeme könnyben úszott. Nedves arcán megcsillant a holdfény. - Az internátusban mindenki elkapta a kanyarót, aki nem esett már át

korábban a betegségen. S1t, a családjaikat is megfert1zték. Egész Jacksonville-ben és Grants Passban tombolt a járvány. Csak azok nem kapták el, akik már védettek voltak. Mások nem szenvedtek maradandó károsodást, de a mi családunkban Chase torka összeszorult. Nyelni próbált, de alig bírt. Nem tudott uralkodni az 1t elárasztó érzéseken. - Franny, valószínQleg amúgy is elterjedt volna a járvány! Nem hibáztathatja magát azért, hogy - De igen! Az én hibám volt! Nem engedelmeskedtem a szüleimnek! Elmentem Hobbsékhoz, pedig nem lett volna szabad! Elkaptam a kanyarót, és megfert1ztem vele azokat, akiket a világon a legjobban szerettem! Hogyan is ne lenne bQntudatom?! - De hiszen magát nem a rossz szándék vezérelte! - És mindez mit segít Jasonön? - vágott vissza a lány. Egész testében reszketett. - Ártatlan, pici baba volt még, amikor a betegség lesújtott rá! Épp akkoriban tanult meg járni, most meg még arra is képtelen, hogy a nyelvét a szájában tartsa! Jasonön vajon mit segít az, hogy engem nem a rossz szándék vezérelt, Chase? A konokságom miatt tönkrement az élete, az anyám pedig megvakult! Franny sikoltva felkacagott. - És ami a legrosszabb: megkaptam, amire vágytam. Apa többé nem vitt az iskolába. Otthon kellett maradnom, ellátni anyámat és a testvéreimet, míg 1 éjt nappallá téve dolgozott, hogy meglegyen a napi betevõ falatunk. A lány aprócska arca eltorzult a fájdalomtól. - A sok munkába halt bele! - Jézus atyám, Franny! Ez aztán igazán nem a maga hibája! - Dehogynem! Akárhogy is csûri-csavarja a dolgot, az egész az én hibám! Hobbsék alig érintkeztek a helyiekkel! Ha én nem megyek be hozzájuk, sosem terjed át a járvány a városra! - Ez igen kevéssé valószínû - Nos, ezt most már sosem fogjuk meg tudni! - felelte Franny, és dühösen kisöpört a homlokából egy elszabadult hajtincset. Majd mintha átszakadtak volna lelkének gátjai, ömleni kezdtek bel1le a szavak. Néhány hónappal kés1bb apa leesett a templomtoronyról. Elfogyott a pénzünk, anyám pedig nem tudott munkát vállalni. Én voltam a családban a legid1sebb, így rám hárult a kenyérkeresés terhe. Jason állapota válságosra fordult, és különleges gyógyszerekre volt szükség az életben maradásához. Irtózatos összegeket fizettünk ki orvosságra. Az orvos néhány üveget ingyen odaadott, és a szomszédok is besegítettek. Hogy legyen az asztalon étel, mosást és vasalást vállaltam, takarítottam a lovak alatt a szomszédos béristállóban. Egy ideig valahogyan sikerült fenn maradnunk a víz felszínén. Chase is ellökte magát a k1t1l. Hetek óta azon munkálkodott, hogy végre kiszedje a lányból a történetet, de most, hogy Franny végre hajlandó volt beszélni, legszívesebben befogta volna a fülét. Nem akarta hallani a borzalmakat. - Franny, kedvesem, ilyen el1fordul! Vannak dolgok, amik nem t1lünk függenek - A helyi bordély madámja rendszeresen járt hozzám mosatni a saját holmiját - folytatta rendületlenül Franny. - Vasárnap a templomban Elias lelkész úr a bQnben él1 leányokról prédikált. Azt mondta, hogy aki annak a bizonyos háznak a közelébe merészkedik, a pokol lángjainak martalékává válik. Sose jutott volna eszembe, hogy mosást vállaljak a bordélynak, hiszen korábban még az épület közelébe se merészkedtem. De egy napon odajött hozzám az utcán ez a kipingált asszony, és megállított. Aztmondta, jó véleménnyel van a munkámról, és szeretné, ha az egész házra mosnék. Az üzlet azzal kecsegtetett, hogy jelent1sen megn1het a bevételem, így nem mondhattam nemet. Eljött a következ1 hét, de én nem mertem kopogtatni a hátsó ajtón, hogy

átvegyem a szennyest. A pénzre azonban éget1 szükségem volt. Végül er1t vettem magamon, és bementem. A madám kedves asszonynak tQnt. Akárhányszor elmentem hozzájuk, mindig elmonta, hogy sokkal több pénzt is kereshetnék, ha olykor-olykor kedvére tennék egy-egy úriembernek. És hogy a mosással sosem kereshetek annyi pénzt. Azt mondta, öltözzek fel csinosan, és látogassam meg szombat este. Megígérte, hogy legalább hét dollár üti a markomat. A hét dollár akkor kisebbfajta vagyonnak tQnt számomra. Chase tett egy lépést Franny felé, majd megtorpant. A lány olyan mereven állt, akár egy szobor, Chase pedig attól félt, hogy széttörik, ha hozzáér. - A szomszédok egy id1 után már nem tudtak segíteni. Eljött az id1, amikor választanom kellett: eszünk vagy gyógyszert veszünk Jasonnek. Az evést választottam. Néhány nap múlva Jason ereje fogyni kezdett, visszaesett, és nemsokára súlyos beteg lett. Az orvos azt mondta, ha nem adjuk neki a vérképz1 szert, akár meg is halhat. Franny arcára reszket1, szomorú mosoly ült ki. - Tudtam, hogyan tehetek szert hét dollára. Mást sem kell tennem, minthogy szépen felöltözöm, és kedvére teszek egy úriembernek. Eljött a szombat este, én pedig azt tettem, amit a madám mondott - folytatta Franny, és kezét tétován széttárta. -Én öö Az úriember nagyon kedves és udvarias volt velem egészen addig, amíg fel nem mentem vele az emeletre. Mire rájöttem, mit is jelent az, hogy a kedvére kell tennem, már kés1 volt. A férfi kifizette a madámnak a pénzt, és engem akart. A tiltakozásom csöppet sem érdekelte. - Jézus atyám! Franny egész testében reszketett, és karjait a dereka köré fonta. Bár tekintetét mereven Chase-re szegezte, a férfi úgy érezte, nem látja, ki áll vele szemben. - Harminc dollárt fizetett azért, hogy 1 legyen az els1 - suttogta. Az ártatlan leányokért aranyárat kérnek az efféle helyeken. Engem eredetileg a fele illetett volna meg. Tizenöt egész dollár! Csakhogy reggelig nem tudtam lemenni érte. Ugyanis amikor a férfi távozott a szobából, moccanni sem bírtam, nemhogy felkelni. Így amikor felküldték a második férfit, annak már könnyQ dolga volt velem. A harmadiknak meg még könnyebb. Ezután nem számoltam tovább a sort: bezártam az elmémet, hogy ne kelljen felfognom azt, ami velem történik. Reggel húsz dollár ütötte a markomat a szenvedéseimért cserébe. Franny hisztérikusan felkacagott. - A madám átvert. Elvileg a férfiak által fizetett összeg felét kellett volna megkapnom, de akárhogy is számoltam, a húsz dollár akkor is kevésnek tûnt. Chase azt kívánta, bárcsak 1 is be tudná zárni az elméjét. Bárcsak vissza tudna utazni az id1ben! Puszta kézzel megfojtaná azokat az aljas csirkefogókat! Miféle szörnyetegek képesek ilyesmit tenni egy gyerekkel? Miféle asszony képes így kelepcébe csalni egy ártatlan leányt?! - A húsz dollár néhány hét alatt elfogyott - mondta Franny. Hangja tompán kongott. - Már a boltban is hitelre vásároltunk, és a számláinkat sem tudtuk fizetni. Jason gyógyszere igen drága volt. Miel1tt észbe kaphattam volna, ismét egy árva fityingünk sem volt, és fogytán volt a gyógyszer is Az els1 alkalommal viselt szép ruhám tönkrement, de volt egy másik. Amikor Jason állapota ismét rosszabbra fordult, felvettem ezt a másik ruhát, és visszamentem a bordélyba, hogy ismét kedvére tegyek az úriembereknek. Féltem, de inkább ezt választottam, mint azt, hogy végignézzem a kisöcsém haláltusáját. Felkerekedtem, és ismét kopogtattam a bordély ajtaján. Chase legszívesebben sírt volna. Megsiratni Frannyt, a gyermeket,

aki valaha volt. - Jaj, kedvesem - Ez alkalommal már nem volt olyan rossz - biztosította Chase-t a lány. - Amikor felmentem az emeletre, már nem voltam olyan tudatlan, mint els1 alkalommal. Annyira féltem, hogy reszkettek a lábaim. Hogy ne szaladjak el félelmemben, apára gondoltam. Amikor eljött a nyár, vasárnaponként mindig elvitt minket piknikezni egy rétre a reggeli istentisztelet után. Kedves hely volt az a szívemnek. Így aztán magam elé idéztem. Olyan élesen, akár egy képet. Lassanként csodálatos búvóhelyet sikerült építenem a fejemben, ahová semmi sem hatolhatott be. Azon az estén sokkal könnyebben ment a dolog. Az utána következ1n pedig még könnyebben. Egyre jobban ment a képzeletbeli utazás. Általában a rétet képzeltem el, de volt, hogy mást. Nemsokára annyira valóságosnak tQntek ezek a helyek, hogy nem is akartam visszatérni a valóságba. Nem 1rület? EgyszerQen ott akartam maradni, azokon a titkos helyeken. Úgy tettem, mintha azok a dolgok, amelyek a valóságban megtörténtek, nem is lennének igazak. - Nem - suttogta a férfi rekedt hangon. - Egyáltalán nem 1rültség. Hála istennek, hogy találtál magadnak búvóhelyet! A lány pislogott, mint aki felébreszti magát. - Nos, reggelre azért csak vissza kellett térnem. A családomnak szüksége volt rám. - És mennyi ideig dolgoztál a Grants Pass-i bordélyban? -kérdezte Chase. - Néhány hónapig, mert állandó félelemben éltem, hátha a családom felfedezi, honnan szerzem a pénzt. Végül úgy döntöttem, átjövök Farkasok földjére May Belle-hez. Azt hiszem, nyolc éve lehetett. De hát ki számolja? - Én - felelte halkan Chase, és a lányhoz lépett, majd megragadta a vállát. - Én - ismételte. - És azt kívánom, bárcsak visszafordíthatnám az id1t, Franny. Bárcsak visszautazhatnék, és eltörölhetnék mindent, ami akkor történt! - Lehetetlen mindent eltörölni - felelte a lány er1tlenül. - Valóban az - ismerte be Chase. - De ett1l a perct1l fogva megváltoztathatok mindent, ha lehet1séget adsz rá. Képes vagy megbízni bennem? Franny a férfira emelte tekintetét. Végtelen fájdalom tükröz1dött benne. De Chase azzal vigasztalta magát, hogy legalább a tudat fénye is ott pislákol. Megérintette a lány arcát, és az nem próbált elrejt1zni el1le. Titkos búvóhely a fejében így hívja. Chase igazat adott Frannynek: 1rület. De Chase tudta, a lány nem hazudik. Ez a n1 szajhának nevezi magát, és nem vár az élett1l semmit. Pedig a lelkében megmaradt kislánynak, aki elbújt az 1t ért borzalmak el1l. Mégpedig azért, mert az elméje képtelen volt elfogadni azt, ami vele történt. És Chase úgy érezte: az 1 feladata megmutatni neki, hogy amit a lány borzalomnak élt meg, a megfelel1 férfi karjaiban leírhatatlan gyönyörQség is lehet. Már régóta biztosan érezte, hogy 1 a megfelel1 férfi. Most már csak Frannyt kellett meggy1znie róla. - Szeretnék bízni benned, Chase. Tényleg szeretnék - suttogta. Chase szomorúan mosolygott. - És mi áll az utadba? - A félelem. A lány hangja beleremegett, ahogyan kimondta a szót. Ezek szerint tényleg borzasztóan félt. - Mitõl, Franny? - kérdezte gyöngéden a férfi. Eddig az 1szinteség jegyében telt az este. Chase azon imádkozott magában, hogy ugyanilyen 1szintén merje folytatni a lány. - Tõlem? Attól, hogy megérintelek? - Igen, az érintést1l.

Chase kis híján elmosolyodott. A lány arckifejezése a szavaknál sokkal világosabban elárulta, hogy elborzasztja a fizikai érintés gondolata. Ez azonban csöppet sem volt megmosolyognivaló. Bármennyire hihetetlennek és természetellenesnek is tQntek Franny szavai, nem vehette 1ket félvállról. Hiszen a jelek szerint a lány valóban elborzadt a gondolatra, hogy Chase megérintse 1t. - Semmi olyat nem tennék veled, amit nem szeretnél - biztosította Chase. - Utálom az egészet. - Értem - felelte Chase, és tényleg értette. Sajnos nagyon is világosan. A baj csak az volt, hogy Franny nem tudta azt, amit 1 tudott. - Franny, hidd el, a számodra rendelt férfival mindez varázslatos lesz A lány kissé megvonta a vállát. - Aha. Chase nem tudta tovább türt1ztetni magát, és elvigyorodott. - Aha ? - Utálom. Az egészet. Ezért félek annyira t1led. Mert tudom, hogy te sosem engednéd meg, hogy elbújjak a titkos rejtekhelyemen. Arra fogsz kényszeríteni, hogy Chase ujjával megérintette a lány édes száját. - Nem igaz, Franny. Inkább veled megyek a rejtekhelyedre. A lány szemei kerekre nyíltak, és ellökte szájáról a férfi kezét. - Az az én helyem, az én saját búvóhelyem! Nem akarom, hogy ott legyél! Senki sem jöhet be oda! - Értem. - Nem, egyáltalán nem érted! - kiáltott fel Franny, és kiszabadította magát Chase kezéb1l. Néhány lépést hátrálva folytatta. - Én így élem túl a mindennapokat! Ez az egyetlen módja, hogy képes legyek elviselni az életemet! Ha beengedlek a rejtekhelyemre, azzal tönkreteszem az egészet! Franny megfordult, és a férfira nézett. A lány lelke nyitott könyvként hevert elõtte. - És ezzel magamat is tönkreteszem! Miért nem vagy képes ezt felfogni?! - Talán ha elmagyaráznád Franny a leveg1be emelte kezeit. - Elmagyarázni? Elhúzod el1ttem a mézesmadzagot, mint valami kiéhezett gyermek el1tt. Álmodozni kezdek. Olyan dolgokra kezdek vágyni, amelyeket sosem kaphatok meg! Van fogalmad róla, mennyire fáj ez nekem? Elégedett voltam az életemmel, amíg nem találkoztam veled! Most pedig egész álló nap csak azon gondolkodom, hogy mit kaphatnék meg, ha valami csoda történne. Pedig a magamfajta n1kkel nem történnek csodák. A hátsó sorban állunk és amikor Isten id1t szakít arra, hogy csodát tegyen, azt csakis olyan emberekkel teszi, akik méltók is rá. Nem a szajhákkal! - Méltók rá? De kedvesem! Hiszen nálad igazán nem méltóbb rá senki! - Hogy mondhatsz ilyet? Az emberek átmennek a túloldalra, amikor kilépek az utcára! A szemükben piszkos vagyok. És Isten szemében is! Hogy mondhatsz olyat, hogy legyek a feleséged? Hogy gyerekeket szüljek neked? Pária vagyok, és mindig az is leszek! Nem kívánhatod, hogy megszQnjek az lenni, ami vagyok! - Elmegyünk innen - felelte Chase. - Favágó vagyok, Franny. Jó messzire, fent, északon van a föld, amit vásároltam. Canyonville mellett. Ott senki sem ismer. Ki a fenét érdekel, mit gondolnak az itteniek? Ha bárki is megpillantotta az arcodat valaha, csupán sejtései lehetnek. Csak May Belle és Gus tudják biztosan, ki vagy. A többiek pedig sugdossanak, mutogassanak, vádaskodjanak, ha akarnak. Mit számít mindez, ha csak néha jövünk el látogatóba? Máshol fogunk élni, olyan emberek közt, akiknek fogalmuk sincs, ki vagy.

- Álmodsz, Chase! - Az élet álom, Franny! Álmok nélkül semmink sem lenne! Álmodj velem! Tedd próbára magad velem! Ha Canyonville nincs elég messze, elmegyünk messzebre. - És a családom? Szükségük van rám! - A pénzedre van szükségük! Én pedig gondoskodni fogok róluk. - És akkor mi lesz az álmaiddal? Erd1birtokos akartál lenni Chase felsóhajtott, és beletúrt a hajába. - Egy nap majd az is valóra válik! Csak egy kicsit késõbb, mint szerettem volna, ennyi az egész. - Lehet, hogy soha. Ó, Chase, ez nem fog menni! A végén meg fogsz gyQlölni! Nem érted? - Nem. Szeretlek, Franny! Szerelmes vagyok beléd! A lány elfordult, mintha pofon vágták volna. - Ó, istenem! - Ez az igazság. Azt hiszem, már akkor beléd szerettem, amikor megláttalak a patakban. Veled akarok élni. Talán lehetetlen, amit kívánok? - Igen, azt hiszem, az. Irreálisan gondolkozol. - Te nem? Te talán reálisan látod a dolgokat? Hidd el, képesek vagyunk rá, mi ketten, csak adj neki esélyt! Legalább gondolkodj el rajta! - Chase egy lélegzetnyi szünet után folytatta. - A rosseb egye meg! Te vagy a legcsökönyösebb n1, aki valaha is az utamba került. Nem maradhatok itt örökké! A bordám már rég meggyógyult. Vissza kell mennem dolgozni. Meddig akarsz tétovázni? - Tétovázni? Idejössz, és felforgatod az életem, hogy aztán - Miféle életed? - vágott vissza a férfi. - Azt a szobát nevezed életnek ott a kocsma fölött? Azt a néhány lopott percet, amit a húgommal meg a gyerekeivel tölthetsz? Ne nevettess, Franny! Ideje végre boldognak lenned! De ehhez neked kell megtenned az els1 lépést! Többé nem foghatod a családodra! Az egyetlen dolog, ami itt tart Farkasok földjén, a félelem! Gyáva vagy hozzá, hogy tégy velem egy próbát? Franny hosszan bámult Chase-re. A férfinak úgy tQnt az a perc, akár az örökkévalóság. - Igen, talán az vagyok. Talán azért vagyok képtelen elhinni, hogy lehetséges, mert annyira akarom. Nem tudom. - Akkor tudd meg! Járj utána! - Ó, Chase! Olyan könnyen beszélsz! - Mert könnyQ is! Csak annyi a dolgod, hogy az oldalamra állj, és elsétálj innen! Hogy merd vállalni a kockázatot! Esküszöm, Franny, nem bánod meg! Legalább annyit mondj, hogy meggondolod! A lány reszketve lélegzetet vett, majd végül bólintott. - Rendben. Meggondolom. De id1re van szükségem, Chase. - Egy napra. - Egy hétre - vágott vissza a lány. - Egy hétre? - fakadt ki Chase, és elkáromkodta magát. - No jó, rendben. Legyen egy hét. - És azt akarom, hogy addig ne látogass meg. - Egy egész héten át? Azt már nem! - De! Amikor velem vagy, képtelen vagyok gondolkodni. - A fene essen belé! - Azért nem olyan hosszú az az egy hét - De ígérd meg, hogy nem fogadsz vendégeket! - figyelmeztette Chase. - Adok pénzt, hogy fedezzem a kimaradt keresetedet, de dolgozni nem dolgozhatsz! - Rendben, nem dolgozom - adta meg magát a lány. Abban a pillanatban, amikor a lány elfogadta az ultimátumot, Chase tudta, hogy nyert ügye van. Még akkor is, ha a lány még nem volt tisztában vele. Hiszen néhány héttel ezel1tt a vendégköre jelentett

számára mindent, most pedig hajlandó volt kockára tenni. Akár észrevette, akár nem, gyökeret vert benne a bizalom apró magja Chase iránt. Chase nem érezte hatalmas lépésnek, de legalább a jó irányban tette meg a lány. Chase felé. Tizenharmadik fejezet Amikor Franny visszatért a fogadóba, May Belle várt rá a szobájában. Franny az asztal felé indult, hogy leüljön barátn1je mellé. Aggódó szívvel és fürkész1 tekintettel nézett az asszonyra, hiszen az csak nagy ritkán tört be az 1 bels1 birodalmába. - Valami baj van? May Belle csillogó kék szemmel pillantott fel rá, arcán örömittas mosoly ült. - Nem, drágám. Most elõször ebben a nyomorult életben tényleg jó irányba haladnak a dolgaim azt hiszem - felelte székén fészkel1dve. A jelek szerint annyira izgatott volt, hogy alig tudta türt1ztetni magát. Ó, Franny! Tudom, most sült bolondnak fogsz tartani, de akkor is megteszem! Meg fogom tenni! Bár Franny sejtette, mir1l van szó, úgy döntött, inkább óvatos lesz. May Belle boldogsága azonban rá is átragadt, és önkéntelenül elmosolyodott. - Mit, May Belle? - Hozzámegyek a vén csirkefogóhoz! - Shortyról beszélsz? - Hát persze, kir1l másról! Talán Gusról? - felelte May Belle, és keresztbe fonta karjait. - El se hiszem! Az imént szerenádot adott az ablakom alatt. Ó, Franny, annyira romantikus volt! Azt mondta, ha nem mondok igent, egész éjszaka énekelni fog! El tudod ezt képzelni? Franny csak állt, és döbbenetében a fejét ingatta. Shortynak nadrágtartót kellett viselnie, hogy ne csússzon le róla a nadrág. Nemigen tudta elképzelni, amint szerenádot ad. - Azt mondta, gyönyörQ vagyok - sóhajtotta May Belle. - Pedig így álltam ki az ablakba. A vén bolond! Hogy én gyönyörQ vagyok Franny egyetértett Shortyval: elnyQtt fehér pamut hálóingében, kócos, sárgaréz színQ hajjal, és legf1képp arcfesték nélkül May Belle valóban mutatós teremtés volt, még a korához képest is. De ennél többr1l volt szó. May Belle-b1l áradt a jóság, és ez olyan bájt kölcsönzött neki, amit semmi sem tudott letörölni róla. Még az sem, hogy évtizedek óta a világ leg1sibb és legborzalmasabb foglalkozását Qzte. - Ó, May Belle, tényleg gyönyörQ vagy! Shortynak teljes mértékben igaza van! May Belle tekintete elfátyolosodott, arca elpirult: örömébe némi szégyellõsség vegyült. - Annyira boldog vagyok, Franny! Annyi év után végre megtaláltam a sz1ke herceget fehér lovon. Tudom, kívülrõl nem hasonlít hercegre. Legalábbis mások nem látják meg benne, hogy királyi vérbõl származik. De számomra 1 a legcsinosabb fickó, akit valaha a hátán hordott a föld! Lehet, hogy alaposan megkapom majd a magamét tõled, amiért ilyen bolondságra készülök. Talán még azt is az emlékezetembe idézed, hogy bizonyára meg fog fejni, majd faképnél hagy, de - Dehogyis! - felelte gyöngéden Franny. - A világért sem vetemednék ilyesmire. Indigo úgy szereti Shortyt, akár a saját bácsikáját. Ez pedig épp eléggé meggy1z1 számomra. Frannynek id1közben eszébe jutott, hogy Chase voltaképpen nem más, mint Indigo bátyja. - Azt hiszem, a legjobb, ha hozzámész, és soha többé nem nézel vissza!

May Belle megrázta a fejét. - Az egyetlen bajom az, hogy nem akarlak itt hagyni. - Miattam igazán ne aggódj! - felelte Franny. Közben hirtelen felkavarodott a gyomra, és alig bírta elnyomni hányingerét. Amióta Chase-szel találkozott, állandóan remegett a gyomra - nyilván az idegességt1l. - Tudod, én is fontolgatom, hogy elmegyek. - Hová? - Fel északra, Canyonville környékére - felelte Franny, és alig hitt a fülének. Tényleg az 1 szájából hangzottak el ezek a szavak? De amint meghallotta 1ket, érezte, hogy komolyan is gondolja. -Én is megtaláltam a hercegemet. Ráadásul képzeld, az imént kérte meg a kezem - Chase? Franny könnyeivel küszködve bólintott. - Hála a jó égnek! - Annyira félek, May Belle! Még sosem rettegtem semmit1l ennyire. Nem csak attól, hogy elvisz magával, aztán faképnél hagy. Hanem nos, tudod. GyQlölöm, ha egy férfi megérint. Nem tudom, hogyan viselem majd el. Chase biztosan nem hagyja majd, hogy a virágos rétre gondoljak, a százszorszépekre. Erre mérget vehetek. Az asszonyból kitört a kacagás. - Hála istennek, hogy nem hagyja! - hahotázta. Majd amikor alábbhagyott a jókedve, el1rehajolt, és kezét Frannyére tette. - Drágám, még sosem voltál olyan férfival, akit szeretsz. Hidd el, az egészen más. És ha ráadásul olyan jóképQ fickó az illet1, mint Chase Wolf May Belle az égre emelte tekintetét. - Nyugodtan a sutba dobhatod a százszorszépeidet! - De nekem a százszorszépeim õrizték meg a józan eszem! - Tudom, drágám, de mostantól fogva nem lesz rájuk szükséged felelte May Belle, és szemeiben mélységes megértés tükröz1dött. Hidd el nekem: jó életed lesz Chase mellett. Remek fiatalember. Annyira hasonlít az apjára, hogy az megdöbbent1. Farkasöl1 rendes, tisztességes férfi. Ha Chase csak feleolyan jó, mint az apja, akkor is úgy fog bánni veled, akár egy királyn1vel. - Ezek szerint nem tartasz t1le, hogy hibát követek el? May Belle elmosolyodott. - Ha bárki másról lenne szó, bizony alaposan megmosnám a fejed. De Chase más. Mindent tud a családodról, és ennek ellenére koslat utánad. Ha nem szeretne 1szintén, már rég bottal üthetnéd a nyomát. - Kértem egy hét gondolkodási id1t. May Belle ismét felkacagott. - Hát nem különös? Én is! Úgy teszek, mint aki nem adja be könnyen a derekát. Hát te? - Bárcsak így lenne! De 1szintén szólva, csak halálosan rettegek. Franny az ablak felé pillantott. A kinti sötétség feketén, olajosan csillogott. Az asztalon álló lámpás gyönge fénye visszatükröz1dött az üvegtáblán. EltQn1dött saját tükörképe fölött. - Remélem, nem életem legnagyobb hibáját készülök elkövetni. Mivel nem kopogtatott az ajtaján délutánonként Chase, Frannynek rengeteg szabad ideje támadt. Szép sorban elvégezte azokat a teend1it, amelyeket az utóbbi hetekben elhanyagolt. Varrt egy inget a kis Hunternek, Amelia Rose-nak pedig nyári ruhát készített. Egy délután, amikor mindennel elkészült, meglátogatta Indigót. A júliusi h1ség el1l a gyerekekkel együtt a patakpartra menekültek. Indigo kosarat is vitt magával, hogy piknikezhessenek, és amikor letelepedtek, kivett Frannynek egy vadhúsos szendvicset. Franny ránézett a szendvicsre, és elfogta a hányinger. - Köszönöm, most nem kérek. Indigo aggódva pillantott rá. - Mi a baj? Ez a kedvenced.

Franny forgó gyomrára mutatott - Azt hiszem, az idegesség teszi. Újabban sokszor kavarog a gyomrom. Indigo elkerekedett tekintettel nézett rá. Egy percnyi döbbent csend következett. - Csak nem vagy úgy értem, ugye nem lehetséges, hogyhogy állapotos vagy? Franny felkacagott. - Nem, persze, hogy nem! Olyan pontosan szokott megjönni a havibajom, mint az óra Franny egy pillanatra elgondolkodott. Igyekezett emlékezetébe idézni, mikor is volt az utolsó vérzése. Mivel mostanában nem dolgozott, nem is vezette a naptárat olyan gondosan, mint szokta. Biztos vagyok benne, hogy nem késik, Indigo. Mindig óramQpontossággal érkezik. Azt hiszem, ebben a hónapban elfelejtettem megnézni, mikor is kellene megjönnie. Amióta Chase-szel töltöm az id1m nagy részét, nem is tör1dtem ilyesmivel. És mással sem. Matthew-nak augusztus utolsó napján lesz a születésnapja, és inget meg nadrágot készültem varrni neki. De még a vásznat se mértem ki hozzá. Indigo homlokáról eltQntek az aggodalom ráncai, vonásai kisimultak. GyönyörQ kék szemeit kíváncsian Frannyre szegezte. - Tényleg! Hogy mennek a dolgok Chase-szel? Hunter a patakban játszott, és épp hatalmasat fröcskölt feléjük. Franny felnevetett, és letörölt arcáról egy vízcseppet. Zavarba jött, így egy darabig a kisfiút nézte. Amelia Rose meztelenül totyogott a patakparton, és kincsek után kutatott a földön. Amihez hozzányúlt, legtöbbször meg is kóstolta, miel1tt visszadobta volna a földre. - Azt hiszem, remekül. Ezért is vagyok olyan ideges - felelte Franny, és barátn1jére sandított. - Mit szólnál hozzá, ha a sógorn1d lennék? Indigo ujjongott. A vadhúsos szendvicsek a leveg1be repültek, 1 pedig felszökkent, és Franny nyakába vetette magát. - Hogy mit szólnék? Ó, Franny, madarat lehetne velem fogatni! Ezt úgy érted, hogy hogy megkérte a kezed? Feleségül akar venni? Ó! Megfojtom azt a csirkefogót, ha a kezeim közé kerül. Ma reggel átjött kávézni, és nem is említette! Frannyt még mindig kerülgette a hányinger, így gyorsan kiszabadította magát Indigo szívélyes öleléséb1l. - Azért, mert még nem kapott választ. De gondolkodom az ajánlatán. Franny tekintete találkozott Indigóéval. - Be kell vallanom, kicsit félek. Nagy lépés lenne. - Igen, valóban - ismerte el Indigo. - De ugyanakkor micsoda öröm is! Chase remek fickó, tényleg az! Biztos vagyok benne, hogy jó férj válik majd bel1le. Tudod, 1 soha, de soha nem kérné meg a kezét senkinek, ha nem szeretné igazán. Meg is lep, hogy valaki végre elcsavarta a fejét. Persze kitalálhattam volna azóta nem nyughat, amióta el1ször meglátott. Hiszen tudtam én, hogy így lesz! Ó, alig várom, hogy elmondjam Jake-nek! Hogy fog nevetni! Chase itt esküdözött neki éveken át, hogy sosem fog megn1sülni. - Még nem mondtam igent - figyelmeztette Franny. - De nyilván igent fogsz mondani. Hiszen szereted, nem? Franny gyomra ismét fordult egyet. Most már teljességgel meggy1z1dött róla, hogy az idegessége miatt van hányingere. - Nos, Indigo, az igazat megvallva, egyáltalán nem vagyok benne biztos. Kedvelem. És nagyon vonzó férfi, az is igaz. Indigo leplezetlen kíváncsisággal hajolt el1re. - Mit érzel, ha vele vagy? Franny fontolóra vette a kérdést. - De megígéred, hogy nem haragszol meg rám? Elvégre a testvéredr1l van szó.

- Persze hogy nem haragszom meg. - Nos - kezdte Franny, és az alsó ajkát harapdálta. - Az az igazság, Indigo, hogy olyan érzésem van, mintha szalagos siklók tekeregnének a gyomromban. Indigo hátravetette kócos fejét, és sikoltva felkacagott. Jókedvében hátrad1lt, megfeledkezve a szanaszét hever1 szendvicsekr1l. Franny egyáltalán nem értette, mi van olyan vicces abban, amit mondott, és csak bámult rá. - Ez a szerelem! - nyögte ki végül a nevetést1l rázkódó lány. - Én is pontosan ugyanezt éreztem, amikor megismertem Jake-et. Azzal a különbséggel, hogy nekem inkább pontyok úszkáltak a hasamban. - Hát, az nagyjából ugyanolyan érzés lehetett. Indigo ismét elkacagta magát. - El fog múlni! És hidd el, gyönyörQ lesz az életetek! - Remélem. Ugyanis nem valami kellemes érzés - felelte Franny, és kezével megérintette hasát. - Már attól is forogni kezd a gyomrom, ha rá gondolok. - Erre egyetlen orvosság létezik: a házasság - sóhajtott fel Indigo, és felült. Úgy mosolygott barátnõjére, mint akinek csodálatos titok van a birtokában. - Ó, Franny, olyan boldogok lesztek! Tudom! Annyira örülök, hogy így alakult! Ti vagytok a világon a legkedvesebb emberek számomra, és nem egymásba szerettetek? Olyan, mintha valami titkos álmom vált volna valóra! A legjobb barátn1m a sógorn1m lesz. Gondolj csak bele! Életünk hátralev1 részében együtt ülhetjük majd meg a családi ünnepeket! A ti gyerekeitek és a mi gyerekeink hát nem csodálatos? Franny számára nemcsak csodálatos volt a gondolat, hanem egyben hihetetlen is. Most ez egyszer azonban úgy döntött: mer álmodni. Gyermekekrõl és karácsonyfáról. Terített asztalról. Szeretetr1l és nevetésrõl. Arról, hogy tartozik valahová. Szemébe hirtelen könnyek gyûltek. - Ó, Indigo, gondolod, hogy tényleg megtörténhet velem ilyesmi? Nem merem elhinni, hátha akkor be sem teljesül - Persze hogy megtörténhet! Miért is ne? Csak igent kell mondanod Chase-nek, te buta! Más dolgod nincs is. Más dolgod nincs is. Franny elindult hazafelé. A fogadóhoz vezet1 úton szorosan magához ölelte Indigo szavait. Megpróbálta elképzelni, milyen lehet úgy végigsétálni az utcán, hogy nézegetheti a kirakatokat, és nem kell a fején ezt a széles karimájú kalapot viselnie; vagy amikor üdvözölheti a szembejöv1 hölgyeket, és fogadhatja udvarias biccentésüket. Egyszóval, amikor a közösség részének érezheti magát. Mrs. Chase Wolf. Franny Wolf. Francine Wolf. Csodálatosan hangzottak ezek a szavak. Felment a lépcsõn, és benyitott a szobájába. Megcsapta orrát a konyhából felszálló nehéz ételszag, és ismét fekavarodott a gyomra. Miután magára zárta az ajtót, a falon függ1 naptárhoz lépett. Már át volt fordítva júliusra. Gyorsan megkereste a négyzetek közül azt, amelyikben az apró kereszt állt. Így jelezte minden hónapban a ciklusa kezdetét. Milyen furcsa. Nem találta. Sehol nem volt kereszttel jelzett nap. Lehet, hogy a múltkori ciklusa kezdetekor elfelejtette volna kiszámolni a következ1 havivérzés várható idejét? Nyilván így történt. Kissé elmosolyodott. Milyen feledékeny mostanában! Amióta Chase naponta a nyomában van, csoda, hogy a fejét nem hagyta el valahol. Franny azonnal orvosolta a hibát: visszalapozott június hóra, és keresni kezdte az el1z1 vérzés idejét jelz1 keresztet, illetve a vízszintes vonallal áthúzott négyzeteket. Ez utóbbi jelölte mindig havibaja napjait. Amikor megtalálta a keresztet, kis híján a földre roskadt. A négyzetek üresek voltak, csak a kereszt árválkodott a papíron.

Azon a napon, amikor a júniusi vérzése volt esedékes. Franny mereven bámulta a kis keresztet. Kereszt, vízszintes vonalak nélkül. Június huszonnegyedike. Akkor kellett volna, hogy elkezd1djék a vérzés. Most pedig július közepe is elmúlt. Több mint három hete késik. Franny reszketve ült le az ágy szélére. Soha nem késett még a havibaja. Soha az életben. Másnap délután Franny felsétált a f1utcán dr. Yost rendel1jéhez. Meg volt gy1z1dve róla, hogy az orvos kell1en ésszerQ magyarázatot szolgáltat majd hányingerére és elmaradt havivérzésére. A férfi elvégezte a vizsgálatot, de magyarázat helyett szomorú pillantást vetett rá. Franny döbbenten bámult az orvosra. Felült, és elrendezte ruháját. Annyira feldúlta a férfi arckifejezése, hogy még az arcát is elfelejtette elrejteni. Máskor mindig Grants Passba ment, ha egészségügyi problémája akadt. - Mi a baj? Talán felfázás? - kérdezte reménykedve. - Maga az a kislány May Belle-nél, igaz? Franny érezte, hogy elönti a forróság. Az a kislány May Belle-nél milyen undorítóan hangzottak ezek a szavak. - Öö igen. A fogadóban dolgozom. A férfi bólintott, és megvakarta az orrát. - Nos, kislány, bárcsak azt mondhatnám, hogy felfázott. Tudom, hogy az efféle hírek nem szoktak ínyére lenni a magafajta lányoknak Franny lehunyta a szemét. Az lehetetlen. Pont most. Pedig kilenc esztendeig soha nem történt meg. Három nap múlva tervezte, hogy igent mondt Chase-nek. Három nap kellett volna még, hogy maga mögött tudhassa ezt az életet. Hogy részesülhessen a csodában. Vajon Isten elfelejtette, mirõl volt szó? Hogy most elõször és utoljára történhet vele csoda? - Persze ebben az idõszakban még korai biztosan állítani bármit is, de az a gyanúm, hogy maga terhes. Nagyjából a nyolcadik hétnél tarthat. Franny megrázta a fejét. - Biztos benne, hogy nem téved? Hiszen csak három hetet késett a havivérzésem. Ebben a korai idõszakban nem lehet, hogy téved? Az orvos barátságos szürke szemeivel szomorúan pillantott Frannyre. - Drágám, bárcsak úgy lenne! De negyven esztendõ alatt egyszer sem tévedtem. Maga terhes. A kérdés csupán az, hogy mennyi idõs a magzata - felelte, és homlokát ráncolva eltQn1dött. - Csak három hetet késett a baja? És a múltkori milyen volt? Olyan, mint szokott, vagy kevés, pecsételõ vérzés jelentkezett? Frannyre rátelepedett a lemondás súlyos érzése. Pontosan emlékezett rá. - Kevés és pecsételõ. A férfi bólintott. - Igen, gondoltam. Ez gyakran elõfordul. Volt már olyan asszonyka is itt, aki az ötödik hónapban vette észre, hogy gyarapodni fog a család, mert minden hónapban jelentkezett valamiféle kevéske, pecsétel1 vérzése. - Értem. Az orvos nem válaszolt. Majd hosszú szünet után megköszörülte torkát. - Ha azt fontolgatja, hogy megkérdezi, tudok-e segíteni, nem tudok. És nem is tudok senkit ajánlani, aki ilyesmivel foglalkozik. Nem érdekel, ki mit mond err1l, énszerintem ne tegye, mert veszélyes. Nem szeretnék ilyesminek a részese lenni. Franny dermedten hallgatta az orvost. Majd lecsúszott az asztalról, és fejébe nyomta kalapját. A férfi még folytatta, de Franny fejében érthetetlen örvényként kavarogtak a szavak. Úgy érezte, mintha

vattasQrQségQ ködben mozogna. Átment az ajtón. Kilépett az utcára, ösztönösen a fogadó irányába indult. Lábait öntudatlanul helyezte egymás elé. Nem látott, nem hallott. Nem érzett semmit. Terhes. Két hónapos terhes. Amikor belépett a szobájába, leült az ágy szélére, és üres tekintetét a padlóra szegezte. Terhes. Chase most már biztosan nem veszi el feleségül. Egy dolog elvenni feleségül egy szajhát. De olyan asszonyt vinni a házhoz, aki valaki más gyermekét hordja a szíve alatt, az egészen más dolog. Frannynek fogalma sem volt, mitév1 legyen. Terhesen nem folytathatja a munkát. Abban a percben, hogy Chase megtudja, mi a helyzet, anyagi forrásai elapadnak. Mi lesz a családjával? Mi lesz anyjával és Jasonnel? Frankie és Alaina lehet, hogy talál munkát Grants Passban, de egyikük sem tud eleget keresni ahhoz, hogy gyógyszerre és ételre is fussa. A kiadásaik csillagászati összegeket tettek ki. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy nem mondja el Chase-nek az igazságot. Elveteti magát vele, és úgy tesz, mintha az övé lenne a gyerek. Ez nem is lehetetlen. Hiszen még az elején jár. Nyolchetes terhes. Amikor megszületik a gyerek, úgy tesz majd, mintha kés1bbre lett volna kiírva. A férfi sosem tudja meg. Csupán annyi dolga lenne, hogy hazugságban élje le az életét. Hazugságban. Franny lehunyta szemét. Bár néhány percig eljátszadozott a gondolattal, pontosan tudta, hogy sosem tenne ilyet. Különösen nem Chase-szel. Micsoda aljasság lenne! De ha ezt nem teszi, akkor mégis hogyan tovább? Metsz1 jégként hatolt fejébe a felismerés. Tekintete a ruhatartó vasra és a rajta lógó fémfogasokra esett. Hallott ezt-azt az évek során. Tudta, hogyan intézik el az efféle dolgot a prostituáltak. De amikor belegondolt, szeme könnyes lett. Egész életében, amióta az eszét tudta, saját gyermekre vágyott. Most pedig azon gondolkodik, hogyan szabaduljon meg t1le?! A fal felé fordult, és a virágos rétbe bámult. A tapétán ott virágzott a rengeteg százszorszép. Tagjaiban nehéz melegség áradt szét. Megnyugodott. Még csak a szemét sem kellett becsuknia, és a világosság sem zavarta. Így is könnyedén belemerült a képbe. Sütött a nap, és mindenütt százszorszépek virítottak. KönnyQ szell1 fújdogált. Egy szempillantás alatt megérkezett, gondjai és nehézségei azon nyomban eltQntek. Apa egy takarón ült anyával, és épp szendvicseket vettek el1 a piknikeskosárból. Jason totyogott felé, kék szemei táncoltak a napfényben. - Franny! - szólalt meg hirtelen egy hang. Franny futásnak eredt a réten. Szaladt, szaladt a szülei felé. Apa felnézett. Zöld szeme és vörös haja ragyogott a napfényben. - Franny drágám! Mi a baj? Franny zavarában megállt, és hátranézett. Nem az apja szólt hozzá, hanem egy n1i hang. May Belle talán? Igen, May Belle az. Halvány mosoly jelent meg az arcán. Azon tQn1dött, vajon hogyan talált ide a rétre May Belle. - Franny! Hagyd ezt abba! Megijesztesz! Gyerünk, drágám, térj már észre! Franny csattanást hallott. Arcán bizserg1 érzés futott végig. Összevonta szemöldökét, és pislogott. - A fenébe már, Franny! Ne csináld ezt! Hé, kislányom! Akárhol is vagy, azonnal gyere vissza! Franny! May Belle. Franny tisztán hallotta a hangját, de nem látta az asszonyt. Nem is akarta látni. Hiszen a virágos réten minden csodálatos volt. Ha akar, itt marad. Az a világ, ahonnan May Belle kiabál, elveszhet a homályban. Mostantól ez lesz számára a valóság. Tett egy lépést a szülei felé, May Belle hangja pedig egyre távolabbról csengett. Franny izmai megfeszültek, hogy ismét futásnak eredjen. De hallotta,

hogy May Belle hangja ijedten csattan fel. Elbizonytalanodott. Hátranézett, és meglátta May Belle aggódó arcát. - Ne - suttogta. - Hagyj elmenni, May Belle. Kérlek, engedj el! May Belle kinyúlt felé, és reszket1 kezébe vette Franny arcát. - Ó, drágám! A szívbajt hoztad rám! Jól vagy? Az asszony kezének érintésére a virágos rét darabokra tört, akár egy kristálygömb. Franny pislogott egyet, majd zavartan körbenézett. Még sosem ment el ilyen könnyedén, és sosem volt ilyen nehéz visszatérnie. Megpróbált visszaemlékezni, miért is menekült el a rétre. Abban a pillanatban betört szívébe valami nehéz érzés, és nemsokára egész lényét átjárta a fájdalom. Lehunyta szemét, és azt kívánta: bárcsak ne tért volna vissza. Halálosan fáradt volt. Belefáradt az egészbe. Ezen a világon nem létezett más számára, csak fájdalom, és még több fájdalom. Minden alkalommal, amikor valami jó történhetett volna, Isten keresztbe tett neki. Most hozzámehetett volna Chase-hez. De ezek szerint soha nem jut neki otthon és fehér fakerítés. Terhes, és ezt a békát még Chase Wolf sem fogja lenyelni. - Ó, May Belle! - suttogta rekedten. - Megint ugyanaz történik! - Micsoda, szívem? - Isten nem engedi, hogy bármit vagy bárkit megszeressek. Rossz vagyok, és nem akarja, hogy boldog legyek. Egy icipicit sem. Ez a büntetésem. Nem érted? Minden alkalommal, amikor megszeretek valakit, Isten elveszi t1lem. May Belle lekuporodott mellé, és kezébe vette a kezét. - Jól van, no, jól van. Ennél nagyobb badarságot még életemben nem hallottam. - Ez nem badarság, May Belle. Volt egy macskám, Toodles. Szerettem. Emlékszel? 0 is elpusztult. May Belle hunyorogva próbálta magában felidézni a történteket. - De drágám, az nem a Jóisten volt, hanem két részeges csirkefogó, akiknek kegyetlenkedni támadt kedvük - felelte, és megdörgölte Franny kezét. - Uramatyám, olyan a kezed, akár a jégcsap. Mi történt, hogy ilyen állapotba kerültél? A lány alig bírta kinyögni a szavakat. - Terhes vagyok. Az asszony arca elfehéredett. Elengedte a lány kezét, és talpra ugrott. - Biztos vagy benne? - kérdezte, miközben idegesen toporgott. Franny sírással küzdött. Nagyot nyelt, úgy válaszolt. - Igen, biztos vagyok benne. Most jövök dr. Yosttól. 0 mondta. - Ó, édes istenem! May Belle elborzadt arckifejezése eszébe juttatta Frannynek, hogy milyen komoly is a helyzet. - Mitév1 legyek, May Belle? Az asszony nem válaszolt, csak állt ott. A percek örökkévalóságnak tQntek. Majd fáradtan felsóhajtott, és az ágy szélére ült. - Franny, te vagy a legszerencsétlenebb lány, akit valaha a hátán hordott a föld! Hogyan történhetett ez meg éppen most? Pont, amikor úgy tQnt, minden rendbe jön Frannynek ismét úgy kellett elnyomnia a sírást. - El fog taszítani magától! May Belle nem kérdezte meg, hogy kir1l beszél. EgyértelmQ volt. - Nos, erre van némi esély. Hacsak nem szent - ismerte be végül. Attól tartok, a mai világban kevés szent ember szaladgál az utcán. Ó, drágaságom, micsoda borzalom! May Belle Franny vállára tette kövérkés karját, és átölelte a lányt. A mozdulat melegségét érezve Frannyben átszakadt a gát. Feltört bel1le a zokogás, arcát May Belle blúzába rejtette. - Terhesen nem dolgozhatok, May Belle. Mi lesz a családommal? Jasonnel és anyámmal? Annyira elveszettek! Ki segít majd rajtuk, ha én már nem tudok? Mindig is én viseltem gondjukat. Mihez kezdenek

majd a pénz nélkül, amit minden hónapban letettem az asztalukra? Hogyan élik ezt túl? May Belle megpaskolta Franny hátát. - Kitalálunk valamit, drágám. Valami megoldás biztosan létezik. Van némi félretett pénzem. Frannynek torkán akadt a leveg1, alig bírt megszólalni. - Nem vehetem el a félretett pénzed, May Belle. Hogy fizetem vissza? Nem maradhatok itt a Lucky Nuggetben egy gyerekkel. Egyáltalán hol dolgozhatok úgy, hogy közben gyereket nevelek? Milyen élete lenne annak a gyereknek? Nem kapott választ. Súlyos csend telepedett a két n1re. Sokatmondó csend. Legalábbis Franny többet tudott meg bel1le, mint akárhány szóból. - Mindketten tudjuk, mi a teendõ - suttogta Franny. - Ne siessük el a dolgot. Biztosan létezik számos más megoldás. Csak hadd gondolkozzam. - Miféle más megoldás, May Belle? Csak egyet említs a sok közül! - Talán egy házaspár, aki épp gyermekre vágyik. Mi lenne, ha kérdez1sködnék egy kicsit? - Ki akarná egy szajha gyermekét befogadni? Jaj, May Belle, álmodsz! Az emberek megijednének: miféle betegségeket hordoz? Milyen fogyatékosságai vannak? Pontosan tudod, hogy megy ez. És még csak hibáztatni sem lehet 1ket. Nem tudhatják biztosan, hogy vajon egészséges vagyok-e. - Ez nem jelenti azt, hogy ne próbálkozhatnánk meg vele. - És ha megpróbálkozunk? Shortyval számítottatok arra a pénzre. Házat akartok építeni a patakparton. Tudom, hogy ez a tervetek. Lehet, hogy csak évek múlva tudom visszafizetni a pénzt. Szülés után nyilván azonnal visszaállok a munkába, de a pénzem java részét feléli a családom. Nem valami sok marad meg nekem. - Kitalálok valamit - er1sködött May Belle. - Csak ígérd meg, hogy addig nem teszel semmi butaságot! Megoldjuk. Csak ígérd meg, Franny, hogy veszteg maradsz! Amire gondolsz a legtöbb esetben a lányok abba belehalnak, drágám. Elvétik a szúrást és elvéreznek. Nem vállalhatsz ilyen kockázatot! Franny azonban úgy érezte, nincs más választása. De azt sem akarta, hogy May Belle aggódjon miatta. Nagy nehezen megígérte hát, hogy egyel1re nem tesz semmit. - Figyelj! - szólalt meg végül May Belle. - Átmegyek a templomba, és - A templomba? - Persze hogy a templomba. A pap a mi emberünk. Ki ismeri jobban a családokat, mint a plébános? Bizonyára tudja, kinél nincs még gyermekáldás. És ha nem tudja, megkérdezheti. Biztos van olyan pár, aki régóta vár gyermekre, Franny. Valaki, aki még azt sem bánja, ha esetleg nem teljesen egészséges a csecsem1. Csak meg kell keresnünk ezt a párt, ennyi az egész. Addig keressük, amíg meg nem találjuk. Franny azonban sokkal sötétebben látta a helyzetet. Amikor May Belle végre elment, Franny elhevert az ágyon, és a plafonra szegezte tekintetét. Akárhogyan is nézte, semmi módot nem talált arra, hogy megtarthassa ezt a gyereket. May Belle egész életében a nyugdíjas éveire spórolt. Franny nem szórhatta el ezt a pénzt. A váratlan teherbeesés velejárója ennek a foglalkozásnak. A n1nek meg kell keményítenie a szívét. Tudta, mit kell tennie. Az igazság ennyire egyszerQ és ennyire borzalmas volt. Tizennegyedik fejezet Chase épp a pajtában volt, és a kantárokat olajozta, amikor Gus berontott az ajtón. Haját összeborzolta a szél, szeme tágra nyílt a

rémülettõl. Mellkasa olyan hevesen zihált, hogy kellett egy perc pihenõt tartania, miel1tt meg tudott szólalni. Chase leejtette a kantárt, és lassan felemelkedett. Szíve hevesen kalapált az ijedségt1l. - Mi történt, Gus? Gus még mindig leveg1ért kapkodott. A kövér kocsmáros nagyot nyelt, majd megtörölte száját fehér köténye szegélyével. - May Belle küldött Frannyr1l van szó jöjjön gyorsan! Franny! Amint meglátta Gust, Chase azonnal tudta, hogy csakis a lányról lehet szó. Még a kezét sem törölte meg, máris rohant ki a pajtából. A Lucky Nugget közel volt, a f1utca túlsó végén. De abban a percben mintha kilométerekre feküdt volna a házuktól. Futott, ahogy erejéb1l kitelt, át a f1utcán. Kikerült egy szekeret, majd egy lovat. Franny. Valami szörnyQség történhetett. May Belle máskülönben nem küldte volna el Gust 1érte. Franny. Ó, istenem ó, istenem! Chase fején borzalmasabbnál borzalmasabb képek futottak át. Leesett a lépcsõrõl. Megvadult az egyik vendég és Elképzelte, amint Franny eszméletlenül fekszik az ágyon, arcán zúzódások. Hetekkel ezel1tt már tudta, hogy szereti a lányt. De csak most jött rá, mennyire. Abban a percben, hogy ráeszmélt: el is veszítheti. Franny, az 1 kis zöld szemQ angyala. Jesszus! Ha valaki kezet mert emelni rá, meggyilkolja! A puszta kezével szorítja ki a szuszt a nyomorultból! Chase a fogadó el1tti járdára lépett. Csizmája üresen kongott a fapadlón. Vállal feszült neki a leng1ajtónak. A kocsma gyér világításában egy arctalan bányászt vett ki a pultnál. Kora délután volt, így csupán ez az egyetlen vendég üldögélt a félhomályban, whiskey-s pohárral a kezében. Jobbra fordult, és a lépcs1höz sietett. A korlátba kapaszkodott, és újabb lendületet véve érkezett a lépcs1fordulóba. - Franny! Franny! - kiáltotta. Az ajtó tárva-nyitva állt. Mire is várt, amikor berontott a szobába? Felfordulásra, rendetlenségre talán. Ehelyett mindent a legnagyobb rendben talált. May Belle az ágy mellett állt, arca holtsápadt volt és elkínzott, szemei alá karikákat vont az aggodalom. Chase megtorpant. - Hol van? - kérdezte. - Azt reméltem, maga talán tudja. Indigónál nincs. Aggódom, Chase. Nagyon aggódom. A hír hallatán Chase rémülete dühbe csapott át. - Azon aggódik, hogy elhagyta a házat? De hiszen ki-be jár innen nap mint nap! May Belle az ágyra mutatott. Chase odanézett. Az ágynemQ egy kissé gyQrött volt, nyilván Franny rajta feküdt. De máskülönben Chase tekintete hirtelen egy hosszú dróton akadt meg. Közelebb lépett, hogy jobban megnézze. Megállapította, hogy valójában egy kiegyenesített fémfogas az. Nem értette, vajon mi lehet ennek a jelent1sége, és értetlenül nézett vissza May Belle-re. May Belle mélyen lesütötte szemét. Majd nagy lélegzetet vett, és kibökte. - Nemrég járt dr. Yostnál. Az orvos közölte vele, hogy terhes. Chase megpróbálta felfogni a szavak értelmét. Terhes. Amikor végre megértette, mirõl van szó, pillantása ismét a kiegyenesített ruhafogasra esett. - Te jóságos ég! - Igent akart mondani magának, Chase - mondta reszket1 hangon May Belle. - Annyira boldog volt. Az asszony felemelte a kezét, majd terebélyes csíp1jére ejtette. - És akkor kapta a hírt. Esküszöm, ezzel a lánnyal még soha senki nem bánt emberhez méltó módon. És akkor most ez is! Chase alól mintha kihúzták volna a talajt. Mivel táborban élt, favágók közt, többet tudott az élet árnyékos oldaláról, mint amennyit tudni kívánt volna. Éppen ezért nem kellett May Belle-t1l

megkérdeznie, mi célból egyenesítette ki Franny a ruhafogast, és mit kívánt tenni vele. Elborzadt a gondolattól. Csak abban reménykedett, hogy még nem nyúlt hozzá a fogashoz. Pontosan tudta ugyanis, hogy az efféle praktikák gyakran halállal végz1dtek. - Meg kell találnunk! - mondta May Belle reszket1 hangon. - Isten tudja, hová ment, és milyen állapotban van. Ha használta a fogast, még az is lehet, hogy Az asszony hangja elcsuklott, és kezével eltakarta szemét. - Sosem bocsátom meg magamnak, hogy egyedül hagytam! Soha! Pontosan tudtam, milyen feldúlt lelkiállapotban van! Láttam rajta, hogy bizonytalan de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire kétségbe van esve! Micsoda ostoba vénasszony vagyok! Itt hagytam egyedül. És bár csak pár percre mentem el, mire visszajöttem, neki már se híre, se hamva nem volt. Se híre, se hamva. Ó, jóságos egek! Chase sarkon fordult, és kirohant a szobából. Kilépett a fogadóból a járdára, és mindkét irányban szétnézett. Jó messzire ellátott, végigpásztázta a terepet. De ha nem Indigóhoz ment, akkor hová? A lehet1ségek száma innent1l végtelen volt. Chase az ösztöneire hallgatott, átvágott az utcán, és befordult az egyik mellékutcába. Mit tenne 1, ha rettenetes hírt kapna? Hová menne kétségbeesésében? Biztosan keresne magának valami rejtett zugot, ahol nyugodtan nyalogathatja sebeit. Eszébe jutott a Shallows-patak. Az árnyas patakpartnál aligha létezik rejtettebb és békésebb hely. Különösen egy hely volt, amit Chase alkalmasnak ítélt az elvonulásra. Szinte biztosra vette, hogy ott fogja találni Frannyt. Szíve hevesen vert, akár a perg1dob. Átvágott a fák labirintusán. Sûrû aljnövényzet kontúrjait látta ki a talpa alatt. Nem pazarolta azzal az idõt, hogy kerülgesse a bokrokat. Amin nem tudott átugrani, azon átgázolt. Ijeszt1 képek suhantak át a fején. Franny a vízparton hever, testébõl vörös patakban csordogál tova az élete ó, istenem! És még May Belle hibáztatja magát! Hiszen 1 maga a felel1s mindenért! Már hetekkel ezel1tt rá kellett volna bírnia a lányt, hogy megtartsák az esküvõt. De legalábbis meg kellett volna er1sítenie benne, hogy mennyire szereti. Semmi sem állhatott útjába a szerelmének. Semmi! A legkevésbé egy terhesség. Hiszen annyira szerette Frannyt! Hogyan is gondolhatta a lány, hogy a gyermekét ne szeretné ugyanennyire? A terebélyes tölgyfa tövében talált rá. Ott üldögélt, ahol Chase egykor belevéste nevüket a tölgyfába. Mintha egy egész emberölt1 telt volna el azóta! Franny a fQben ült, karjával átkarolta bokáját, arcát felhúzott térdéhez nyomta. Napkalapja mellette hevert a füvön. Kifakult, kék blúzát Chase gyorsan végigpásztázta. Sehol sem látott vért. A szoknyáján sem. A lány a jelek szerint ép volt és egészséges. Legalábbis annyira, amennyire valaki ép és egészséges lehet akkor, amikor épp kettéhasad a szíve. Úgy ült ott, akár egy elveszett gyermek, ütemesen ringatózva el1re-hátra. A csobogó víz hangja sem tudta elnyomni zokogását. Mélyb1l feltör1, szívet tép1 zokogás volt. Az elsõ gondolata az volt, hogy odaszalad, és karjába zárja. Elmondja neki, hogy mindenr1l gondoskodni fog, és nem kell aggódnia. De a lány zokogása olyan tehetetlenségr1l tanúskodott, hogy Chase megtorpant. Nem gyermek ül ott, hanem egy fiatal n1. Tizenhárom esztendõs korában olyan útra kényszerítette a sors, amelyet magától sosem választott volna. Most pedig az anyatermészet lehetetlen helyzetbe sodorta. Nem folytathatja életét úgy, ahogyan eddig tette, de vissza sem fordulhat. Az efféle helyzetben nem sok választása marad egy lánynak, ha ezt a mesterséget Qzi. Ebben a pillanatban Chase egész lényét átjárta a fájdalom. Úgy sajgott a szíve, mint még soha senkiért. Olyan sok mindent1l megfosztotta Frannyt az élet! Nemcsak a gyermekkorától, de sok más egyéb dologtól is. Olyanoktól, amelyet mások természetesnek vesznek.

Például attól, hogy emelt f1vel járhasson az utcán. És most 1 is álljon be a sorba? Rohanjon oda, és ajánlja fel, hogy feleségül veszi, mint valami megment1? Chase hiába tudta, hogy 1t jó szándék vezérli. Csak a Jóisten foghatta fel, mennyire szereti ezt a lányt abban azonban nem lehetett biztos, hogy ezzel Franny is tisztában van-e. Franny Chase csak nézte, nézte 1t, és elszorult a szíve. Ez a lány bárki másnál jobban megérdemelte, hogy annak rendje és módja szerint udvaroljanak neki, és megkérjék a kezét. Virágokat akart szórni a lába elé, eljegyzési gyQrQt húzni az ujjára, fél térdre ereszkedni el1tte, csodás esküv1t és hatalmas lagzit tartani. Más ifjú hölgyek természetesnek vették mindezt, elvárták, s1t, követelték is. Franny számára azonban mindez álom maradhatott csupán. Olyan álom, ami sosem teljesülhetett be. Chase lassan lépett oda hozzá. Érezte, ahogy keblében felgyQlik a tehetetlen düh. Persze nem a lány iránt, hiszen mindez nem az 1 hibája volt. És nem is maga iránt. Miután meglátta Franny ágyán a kiegyenesített fogast, úgy döntött, nincs más választása, mint hogy mihamarabb feleségül vegye a lányt. Nem mert másképp tenni. De legszívesebben az öklét rázta volna - ha nem is isten, de legalábbis a sors felé, amiért újból ki kell vennie a lány kezéb1l az irányítást, és megfosztania õt a szabad döntés lehet1ségét1l. Chase biztosra ment. Csak remélhette, hogy a lány magától mond majd igent, és fel volt készülve az ellenkez1jére is. Már rég elhatározta, hogy nem fog válogatni az eszközök közt. Azt azonban nem gondolta, hogy er1szakhoz kell folyamodnia. Mindig is idegenkedett az ilyesmit1l. Ugyanakkor eltökélte, hogy megszerzi a lányt, mostanra pedig világossá vált számára, hogy másképp nem fog menni a dolog. Ha kell, megzsarolja Frannyt. És azt sem bánta, ha meggyûlöli miatta a lány. Hiszen még mindig jobb, ha megutálja 1t, mintha bevégzi sötét tervét, és véget vet magzata életének. Az ugyanis beláthatatlan következményekkel járt volna mindkett1jük számára. A gyermek. A nagy felfordulás közepette Chase-ben alig tudatosult, hogy Franny méhében egy emberélet fogant meg. És most sem engedhette meg magának, hogy ízlelgesse a hírt. Indián szokás szerint a gyermek azé, akié az asszony. Így tehát teljesen természetes volt számára, hogy ha feleségül akarja venni Frannyt, akkor annak magzatát is be kell fogadnia a családba, és vér szerinti gyermekeként kell felnevelnie 1t. Mint aki hirtelen megérzi a másik jelenlétét, Franny felkapta a fejét, hátrafordult, és fájdalmas tekintetét Chase-re emelte. Reszket1 kezével sietve letörölte arcáról a könnyeket. - Chase - szólalt meg elgyötört hangon. Chase pontosan tudta, hogy Franny látni sem akarja. De ezt nem teljesíthette. Letelepedett mellé a fQbe, felhúzta térdét, karjával pedig átölelte a lábait. Tekintetét mereven a patak túlsó partjára szegezte, mintha valami megragadta volna a figyelmét. Valójában semmi érdekes nem volt ott, csupán id1t akart adni a lánynak, hogy összeszedje magát. Szeme sarkából látta, amint a lány zaklatott mozdulatokkal elsimítja haját. Tudta, nem hiúságból teszi. Franny így próbálta meg1rizni méltóságát mindazon megpróbáltatások ellenére, amelyeket a sors rútul kimért rá. Nem akarta, hogy Chase ilyen állapotban lássa: hiszen pont akkor ütött rajta, amikor Qzött vadként menekült, és sehol sem talált magának búvóhelyet. Nem, Franny nem akarta kimutatni gyenge oldalát. Ha Chase nem szorítja sarokba, még most is képes lett volna tartani magát el1tte, és könnyeit egészen addig elrejteni, amíg a férfi el nem megy. Chase ebben halálosan biztos volt. De mostantól fogva nem hagyhat a lány számára egérutat. Olyan szorosan a sarkában marad, mint az árnyék. Chase egy darabig törte a fejét. Vajon hogyan terelhetné tapintatosan a lényegre a szót? Elvégre nem kerülgetheti a forró kását. Bele kell

vágnia a közepébe. - May Belle megtalálta a kiegyenesített ruhafogast. Nem tudta, hová tQntél, és tettél-e kárt magadban. Pánikba esett, és elküldetett értem. - Szóval elmondta neked, hogy mi történt? - kérdezte a lány vékony hangon. - Mármint azt, hogy gyermeket vársz? - kérdezte Chase, és metsz1 tekintetét Frannyre emelte. - Persze, elmondta. Franny elrántotta a fejét. Nyilvánvalóan szégyellte magát. Markával kitépett egy csomó füvet a földb1l, majd kinyújtotta ujjait, és a tenyerében hever1 fQszálakra bámult. - Franny, én A lány még mindig nem nézett fel, csak felemelte a kezét, hogy csendre intse a férfit. - Tudom. Kérlek, ne mondd ki. Csak menj el. Kérlek. Chase magában találgatni kezdett, vajon mit is gondol a lány fel1le. - Kedvesem, én igazán - Megértem. Tényleg megértem - felelte a lány, és furcsa sóhajfélét hallatva megvonta vállát. - Hidd el, egyébként sem sikerült volna, Chase. Hiszen én Franny nagyot nyelt és igyekezett uralkodni hangján. - Én öö szerintem tényleg nagyon rendes t1led, hogy eljöttél most ide, és hogy egyáltalán megpróbáltad. Nagyon tisztellek miatta. A legtöbb férfi meg sem kérte volna a kezem, soha. Ha pedig ilyesmi történik, még csak rosszul sem érezték volna magukat, amiért elhagynak. Kezét er1tlenül felemelte. - Mindegy, most már megtörtént! Egy szót sem kell szólnod. Értem. - És ha én mégis akarok szólni egy szót? Ha hagynád, hogy megszólaljak - Inkább ne - vágott közbe a lány, reszket1 ujjaival megdörzsölte állát, majd felpillantott. - Hagyjuk abba itt és most! Franny ziháló, reszket1 nevetést hallatott. - Nyilván nevetségesnek hangzik pont az én számból, de te voltál az els1 és egyetlen udvarlóm. Szeretnék csak a szépre emlékezni. Ne rontsuk el a dolgot, nem szeretném, ha szomorú vége lenne. Te voltál az els1 és egyetlen udvarlóm. Chase a saját mércéjével mérve igen kevés szép emlékkel ajándékozta meg a lányt. Frannynek mégis úgy tQnt, mintha egy egész korszakot zárna le az életében. - De Franny A lány szája széle reszketett. Újabb könnyáradattal küzdve válaszolt. - Mielõtt jöttél, itt ültem, és és ostobaságokon törtem a fejem. Azt hiszem, tiszta 1rültség az egész. Azon gondolkodtam, hogy például hogy milyen színQ lenne a szeme. Ezek szerint mégsem volt hiába a sok udvarlás - gondolta Chase. Ha ilyen bens1séges dolgokat megoszt vele a lány, az azt jelenti, hogy legalább a bizalmát megnyerte. Barátként tekint rá. És ha mást nem is ért el, már ennyi is megérte! Chase úgy érezte, mintha a lány átnyújtott volna neki egy darabot meghasadt szívéb1l. Ó, jóságos ég, bárcsak összeforraszthatná! Franny elvesztette a csatát könnyeivel szemben, és azok patakokban folytak végig az arcán. A fák közt beszQr1d1 napfény megcsillant sápadt b1rén, és a könnycseppek úgy ragyogtak rajta, akár megannyi apró gyémánt. - Hát nem furcsa? Annyi mindenen kellene gondolkodnom, nekem pedig csak azon jár az eszem, hogy milyen színQ lenne a szeme! A lány ismét felvette a küzdelmet könnyeivel, és nagyot nyelt. - Én ööö a nagy családunk miatt, kislány koromban mindig arról álmodtam, hogy majd lesz saját gyermekem - mondta, és felhúzta egyik gyönyörQ, törékeny vállát. - Most Isten küldött egyet, én pedig

akárhogyan is nézem, nem tarthatom meg. Franny szipogott egyet, és összeborzongott. - Azt hiszem, vagyunk néhányan, akiknek ilyen sors adatott. - Azért a ruhafogas mégsem megoldás, Franny. - Tényleg nem - ismerte be a lány reszketve. - Meg akartam tenni. Szilárdan eltökéltem. Az utolsó pillanatban azonban megfordult a fejemben, hogy Franny hangja megtört, és ismét nyelnie kellett egyet, hogy folytatni tudja. - Bolondság. Az jutott eszembe, hogy vajon fiú lenne-e, vagy lány. És hirtelen nem csupán egy problémát láttam magam el1tt, amit1l meg kell szabadulnom. Én képtelen voltam megtenni. EgyszerQen képtelen voltam! A lány felpillantott Chase-re. Tekintetében sötét árnyak táncoltak. Arcának sápadtsága csak kiemelte, milyen megdöbbent1 feketeségbe vesznek gyönyörQ szemei. Szempillái a könnyekt1l szénfeketén és tQhegyesen meredtek el1re. A lány háta mögött álló fák közt beszûrõdött a fény, és aranykoszorút font kócos hajfürtjei köré. Most még inkább úgy festett, mint egy angyal. Chase másra sem vágyott, mint hogy a karjaiba zárja. - Mindegy - folytatta a lány reszket1 hangon. - Elhatároztam, hogy megtartom a gyermeket. May Belle azt mondja, találhatunk örökbe fogadó szül1ket, és még azt is megígérte, hogy ad kölcsön pénzt a terhesség idejére. Abból el tudom tartani magamat és a családomat. Jól tudok varrni, szépen hímzek, és ha kell, barkácsolok. Arra gondoltam, hogy felkeresek néhány boltot, és bizományba adom a portékáimat. Így magam is tudnék némi pénzt keresni. Nemcsak itt, hanem talán Jacksonville-ben és Qrants Passban is. Gondolod, hogy lenne rá kereslet? Chase elámult Franny leleményességén. De csak egy percre. Hiszen azért is szeretett bele a lányba, mert képes megtalálni a módját, hogy túlélje a vele történt borzalmakat. Törékeny teremtés, akinek vékony alkata és hatalmas szemei még inkább kihangsúlyozták finom vonásait. Chase-nek eszébe jutott az els1 alkalom, amikor megpillantotta a lányt. Hegyi oroszlánokkal akart megvívni érte. Akkor még nem sejtette azt, amit lassanként el kellett fogadnia: hogy Frannynek nincs szüksége senkire, aki megvívja helyette csatáit. Nem feltétlenül fizikai er1 kell ahhoz, hogy az ember képes legyen leküzdeni az útjába kerül1 akadályokat. - Nos - sürgette Franny a férfit. - Mit gondolsz? - Azt gondolom, hogy te vagy a legcsodálatosabb n1, akivel valaha is találkoztam - felelte Chase lassan. A lány hitetlenkedve nézett Chase-re. - Tessék? - Jól hallottad. Franny sápadt arca pulykavörösre vált. - Gúnyolódj csak! - Komolyan beszélek - felelte Chase. Nyilván eszébe sem jutott a lánynak, hogy bárki csodálatra méltónak találhatja. Épp ezért érezte Chase, hogy muszáj megmondania neki. - Hozzád hasonló leányt nem hordott még a hátán a Föld. GyönyörQ vagy, édes és kívánatos. Büszke vagyok, hogy itt ülhetek melletted! A férfi végighúzta ujját a lány könnyáztatta arcán. A járomcsont hihetetlenül törékenynek tûnt érdes ujja alatt. Alig bírta türt1ztetni magát, hogy keze lejjebb ne csússzon. Szerette volna megérinteni a lány állkapcsának finom vonalát, végigsimítani a nyaka alatt kecsesen ível1 V alakú csontokat. Úgy szerette a lányt, hogy akárhányszor eszébe jutott az ágyon hever1 kiegyenesített ruhafogas, önkéntelenül összeborzongott. Vajon mi történhetett volna, ha Franny mégiscsak megteszi! A lány szemmel láthatóan bátor és tettre kész volt. Éppen

ezért nem volt semmi biztosíték arra, hogy ha elfogja a rémület, nem csinál valami 1rültséget. Az életben bármikor akadhat olyan helyzet, amely veszélybe sodorja Franny családját. A lány pedig a jelek szerint semmit1l sem retten vissza. Mindenre képes, csak hogy szerettei ne szenvedjenek szükséget, ha kell, akár az életét is kockára teszi. Chase éppen ezért ódzkodott attól, hogy bármit is er1ltessen. Nem akart kockáztatni. - Franny, mit szólnál, ha azt kérném t1led, hogy gyere hozzám feleségül? Szeretnék apja lenni a gyermekednek! - mondta Chase gyöngéden. A lány újabb hitetlenked1 pillantást vetett a férfira. - Kérlek, gondold meg, miel1tt válaszolsz! És vedd figyelembe, hogy szeretlek. - Csak gúnyolódsz velem, igaz? - Istenemre, dehogy! Véresen komoly a helyzet, és én is halálosan komolyan gondolom, amit mondtam - felelte Chase, és mélyen Franny szemébe nézett. Hátha a tekintetéb1l kiolvassa a lány, mennyire aggódik érte, mennyire figyel rá. Magában pedig imádkozott: Kérlek, Istenem, add, hogy higgyen nekem és igent mondjon! Nehogy olyat kelljen tennem, amiért meggyQlöl majd! - Szeretlek, Franny - mondta fennhangon. - És ha szeretnéd, a világ legboldogabb emberévé tehetnél! Csak annyit kell mondanod, hogy hozzám jössz feleségül! Franny arcáról még a maradék pír is eltQnt. - Nem vehetsz el feleségül. - Ó, Franny, dehogynem! Franny erõteljesen megrázta a fejét. - Elment az eszed? Nem vehetsz feleségül egy állapotos szajhát! Jóságos ég, hogy gyQlölte ezt a kifejezést! Szajhát úgy beszél magáról, mintha egy darab ürülék lenne a trágyadomb tetején. Chase-t elöntötte a düh. A tehetetlen düh. Számára a világ minden kincsénél becsesebb volt a lány, a legédesebb teremtés volt a világon. Hogyan lehetséges, hogy a tükörbe nézve a lány nem ugyanazt látja, mint amit õ? - Abban a pillanatban, amikor igent mondasz, nem leszel többé állapotos szajha - suttogta. - A feleségem leszel! Az asszonyom! Chase a lány hasára tette kezét, úgy folytatta. - Ez a gyermek pedig az én gyermekem lesz. Franny úgy rándult össze a férfi érintésére, mint akit láng perzselt meg. Zaklatott mozdulattal lesöpörte magáról a férfi kezét. - Ne beszélj ostobaságokat! Azt sem tudom, ki nemzette ezt a gyereket! - kiáltotta. Chase a lány rémületét látva visszahúzta kezét, hogy hagyjon egy kis teret neki. Úgy érezte, Frannyt kétségbe ejti a közelsége. - Nekem ugyan nem számít! - De igenis számít! Nagyon is számít! - kiáltotta Franny, és felemelte kezeit. - Még csak sejtésem sincs, hogy ki lehet az apja, Chase. - Annál jobb! Legalább én leszek az egyedüli férfi, aki igényt tart az apaságra. Franny úgy bámult rá, mint valami félkegyelmúre. - Ha leülnénk a f1utcán a vegyesbolt elé, és mondjuk egy napon át nézegetnénk a szembejöv1 férfiakat nos, egyikkel kapcsolatban sem tehetném le a nagyesküt, hogy sosem járt nálam. Mindig sötétben dolgoztam. A beszélgetést pedig kifejezetten - Emlékszem a szabályaidra, Franny - vágott közbe gyöngéden Chase. - Világos, hogy ha egyszer nem tudod, ki járt nálad és ki nem, azt sem tudhatod biztosan, hogy Most Chase-en volt a sor, hogy tehetetlen mozdulattal a leveg1be emelje kezeit.

- Jesszusom! Mit számít, hogy tudod-e, ki volt az apja?! Az igazat megvallva szerintem jobb is, ha nem tudod. Azt akarom, hogy a magzatod az én gyermekem legyen. Csak és kizárólag az enyém! - Ó, Chase! - szólalt meg Franny reszket1 ajkakkal, igyekezett megfeszíteni arcizmait, hogy ne látszódjon a reszketés, de csak azt érte el, hogy egyre jobban remegett a szája széle. - Ne tedd ezt velem! Chase a lány megsemmisült arckifejezéséb1l látta, hogy 1szintén beszél. Tiszta szívéb1l könyörög, hogy taszítsa el magától! - Mit, kedvesem? Ne kérjelek arra, hogy legyél a feleségem? Nem akarod hallani, hogy veled akarom leélni az életemet? Hiszen hozzám tartozol! Nem érted? - Menj el! - suttogta a lány er1tlenül. - Semmi másra nem kérlek, csak arra, hogy menj el innen. Rossz pillanatban találtál rám. Elgyengültem, nem tudok uralkodni magamon. Menj el, miel1tt úrrá lesz rajtam a téboly, és véletlenül igent mondok. Kérlek! Chase kis híján megkönnyebbült, amikor Franny szemébe nézett. Azt látta, hogy a lány egész lényét átjárta a jeges rémület. Majdnem kimondta az igent, már ott volt a nyelve hegyén. Hogy a ménkQ csapjon belé, ott volt a nyelve hegyén! - Addig nem tágítasz, amíg beléd nem szeretek? - fakadt ki a lány. Elhatároztad, hogy nem hagysz békén, amíg célhoz nem érsz? És ha ezzel a vesztemet okozod? Végzetes következményekkel fog járni a dolog! Miért nem lehet ezt megérteni? Franny elfordult. A jelek szerint képtelen volt állni a férfi tekintetét. - Azt hiszed, k1b1l van a szívem? Soha életemben nem csúszott még ki így a lábam alól a talaj! Soha ilyen magányos nem voltam még! Chase-nek immáron fizikai fájdalmat okozott, hogy nem érintheti meg Frannyt, így végül a vállára tette a kezét. A lány azonnal elhúzódott. - Kedvesem, nem kell egyedül lenned! Soha többé nem kell! Hadd gondoskodjam rólad! Rólad és a kisbabádról. A családodról. Csak egy szavadba kerül az egész. Csak annyit kell mondanod, hogy igen . És akkor soha többé nem kell félned semmit1l! Franny kebléb1l szívet tép1 zokogás tört fel. - Ó, Chase! Tudod, mit fontolgattam az imént? - zihálta, és szorosan behunyta szemét. - Amikor megtudtam, hogy gyermeket várok, egy pillanatra elfogott a kísértés, hogy igent mondjak neked, és elhitessem veled, hogy a gyermek a tiéd. Arra gondoltam, hazudok neked. Ennyire kétségbe vagyok esve! - Akkor tedd ezt! - felelte a férfi, majd tenyerébe vette Franny állát, és maga felé fordította a lány tekintetét. - Légy a feleségem, és mondd, hogy az enyém a gyerek! Hiszen én is pontosan ezt akarom. Nem érted? Másra sem vágyom, csak arra, hogy ezt kimondd! Chase, ez a te gyermeked. És hozzád akarok menni feleségül! Mondd ki, Franny! A lány visszahõkölt, és feltápászkodott. - Hagyd abba! Azonnal hagyd abba! - kiáltott fel. Merev ujjait halántékára szorította, majd sarkon fordult, és hátat fordított a férfinak. - Teljesen elment az eszed! Persze nem csak neked, nekem is! Ha hozzád megyek, és befogadod a gyermekemet, a végén engem gyQlölsz majd meg miatta! El1bb vagy utóbb eljutsz oda, hogy az utcán szembejöv1 férfiak arcát kémleled majd, és azt kutatod, melyikre hasonlít a fiad vagy lányod! Az arcukat vizslatva felteszed majd magadnak a kérdést, hogy vajon melyikük hentergett a feleséged ágyában, és melyikük nem. Az ágyamat több tucat férfi látogatta a kilenc esztend1 során! Ezt pedig nem tehetem meg sem veled, sem magammal, és fõképp nem ezzel az ártatlan magzattal! - De Franny A lány betapasztotta füleit. - Hallgass el! Egy szót se többet, Chase Wolf! Ha tovább er1sködsz, még - Franny szava elakadt. Megrázta fejét. - 0rültség!

- Ha tovább er1sködök, még igent mondasz? - kérdezte a férfi, és talpra ugrott. - Rajta! Hallgass a szívedre, és mondj igent! - A szívemre? - fordult meg a lány, és fagyos tekintettel mérte végig a férfit. - Ó, Chase! A szívemre És akkor mi lesz a családommal? És a szüleid? Sosem bocsátanának meg neked, engem pedig gyQlölnének utolsó leheletükkel is. A világ összes kincséért sem fogadnák be a családba ezt a gyermeket! Megvetett lenne, akár egy pária - Mit tudsz te a szüleimr1l? - rivallt a lányra Chase. - Meg mernék rá esküdni, hogy azonnal a szívükbe zárnak majd, a gyermekemet pedig a rajongásig szeretni fogják. - Nem a te gyermeked, Chase. Chase mély lélegzetet vett. Egy hajót is el tudott volna fújni. - De! Azé a gyermek, akié az asszony! Elég legyen ebb1l! Mindkett1tök számára az a leghelyesebb, ha hozzám jössz feleségül, úgyhogy gyerünk! - Ne kísérts, Chase - Nem kísértelek. Ez fenyegetés volt! A lány hitetlenkedve és gyanakvón kémlelte a férfit. Megrémítette Chase kemény hangja. - Épp az imént magyaráztam el, miért nem lehetséges, amit kívánsz. Chase csípõre tette a kezét. - A jelek szerint túlságosan feldúlt vagy ahhoz, hogy meghozd a helyes döntést vagy csak félsz meghozni, nem tudom. De valakinek döntenie kell, úgyhogy majd én döntök helyetted. Nincs választási lehet1séged. Ehhez mit szólsz? Hozzám jössz feleségül, és kész! Így ha dugába is d1l a tervem, legalább nem a te hibád lesz! Hiszen én döntöttem rosszul, enyém tehát a felel1sség is. Franny fénylõ könnyfátyolon át nézett a férfira. - Ó, Chase! Gyönyörû gondolat. De nekem erre a gyermekre is tekintettel kell lennem. - Ez nem gondolat, Franny, hanem parancs. És mostantól fogva nem engedem, hogy bárkire is tekintettel légy! S1t, a legjobb, ha egyáltalán nem is gondolkodsz! Legalábbis a kett1nk kapcsolatáról nem. Hozzám jössz feleségül, és kész. Végeztem. Gyerünk, intézzük el tüstént! Franny karjával átfonta a derekát. Orra vörös volt a sírástól, szeme a gyanakvástól és a döbbenett1l tágra nyílt. Ebben a pillanatban nem nézett ki többnek tizenkét esztend1snél. Chase arra gondolt, hogy apró termetével, rémült tekintetével és a sírástól kimerülten nagyjából így festhetett azon a borzalmas éjszakán is kilenc évvel ezel1tt. Micsoda férfi az olyan, aki képes rávetni magát egy ilyen védtelen teremtésre?! És az ilyen ember még férfinak nevezi magát! Chase-t elfogta a hányinger a gondolatra. Még most is olyan vékony ez a leány, hogy elfújja a szél. Chase pontosan tudta, hogy fél kézzel lebirkózhatná. Alig ütközne ellenállásba. Könnyedén megragadhatná a lány csuklóit az egyik kezével, és fél lábbal lefoghatná a lábait. Lehet, hogy küzdene és ficánkolna, ami kissé levonna a dolog élvezeti értékéb1l. De nem jelentene számottev1 nehézséget leküzdenie. Bármit megtehetne a lánnyal, élvezettel birtokba vehetné testének bármely porcikáját. A szájával, a kezével, amíg belé nem hatolna Csakhogy Chase gyöngéden szerette volna magáévá tenni. Az a gazember viszont nyilván nem tör1dött ilyesmivel. Egy vagyont fizetett azért, hogy elvegye egy kisleány ártatlanságát. Az efféle szörnyetegek pont abban lelik élvezetüket, ha leteperhetnek egy szerencsétlen, tehetetlen gyermeket. Ha megfélemlíthetik és fájdalmat okozhatnak neki. Chase számára felfoghatatlan volt, hogyan képes ezután másvalaki bemenni abba a szobába úgy, hogy a széttépett ruhájú, vérz1 gyermek testét újból kihasználja. Miféle szörnyeteg képes ilyesmire?! Hogyan tud utána tisztes ruhát öltve visszatérni az otthonába, a saját gyermekeihez anélkül, hogy a legalávalóbb gazembernek érezné magát? Chase lassú, kimért léptekkel indult el Franny felé, és kinyújtotta felé

a karját. - Gyere velem, kedvesem! Vége, nem kell többé gyötr1dnöd! Meghoztam helyetted a döntést. A lány csak bámulta Chase kinyújtott kezét. Mintha támadásra kész kígyóval nézne farkasszemet. - Nem tehetem! - Nincs más választásod! - Dehogy nincs! A férfi szíve a torkában dobogott. El1 kellett húznia egyetlen megmaradt fegyverét. Dühös volt magára, amiért megteszi, de végül a lánynak szegezte. Hiszen így biztosabban célt érhet. - Nem, Franny, nincsen. Ha folytatni szeretnéd a vitát, megtehetjük. De akkor el1bb átfáradunk szépen az édesanyád nappalijába. A lánynak földbe gyökerezett a lába. Vádló tekintettel meredt a férfira. - Ilyet sosem tennél! Ismerlek annyira, Chase. Sosem lennél ilyen kegyetlen! - Tégy próbára! - Az anyám vak! Könyörtelenség volna ilyesmibe belerángatni! A lány könyörgését hallva Chase megkeményítette a szívét. - Franny, a könyörtelenség a véremben van. Komancs vagyok. Emlékszel? Olyan férfiak hosszú sorát tudhatom az 1seim közt, akik könyörtelenül szerezték meg az asszonyt, akit kiszemeltek maguknak. Olyan ez, mint amikor el1ször lóra ültem. Valahogy természetesen jön akarom, hogy az enyém legyél, és meg is foglak szerezni. Ez ilyen egyszerû. Chase vállat vont. - A könyörtelenséget illetõen pedig az anyádtól csak tanulhatnék. - Tanulhatnál? Mi a fenét akarsz ezzel mondani? - Azt, hogy bár vaknak tettette magát az elmúlt kilenc esztend1 során, valójában sokkal több mindent látott, mint amennyit neked elárult. Franny teste összerándult, mintha pofon vágták volna. Chase már szerette volna visszaszívni a szavait. Nem akart err1l beszélni, legalábbis most semmi esetre sem. De talán sohasem. Hiszen bizonyos dolgok annyira fájdalmasak, hogy sosem tudunk szembenézni velük. Érezte, hogy rátapintott Franny gyenge pontjára. - Hogy merészeled azt állítani, hogy az anyám tudja? - kiáltotta Franny összetörve. - Hogy merészeled? Chase sok mindent állított volna még, de a célja mégiscsak az volt, hogy védelmet nyújtson a lánynak, nem pedig az, hogy tönkretegye. Felkészülve a lány ellenállására megragadta a karját. - Nemsokára négy óra van. Ha el akarjuk csípni a békebírót, jobb, ha szedel1zködünk. A lány megpróbálta kitépni karját Chase karjából. De a férfi er1sen tartotta. - Jöhetsz a lábadon - mondta halkan. - De a vállamra is vehetlek. És kérlek, ne kövesd el azt a hibát, hogy azt hidd, blöffölök. Egész gyerekkoromban azt hallgattam, hogyan rabolta el apám anyámat. Kölyökkoromban nap mint nap arról álmodoztam, hogyan ejthetnék el egy csinos fehér leányt. Elfognám és hazahurcolnám pontosan úgy, ahogyan apám anyámat. Egyszóval a legrégibb gyermekkori vágyam válna valóra, ha a vállamon cipelhetnélek az oltár elé. A lány szemei tágra nyíltak. - Micsoda barbárság! - Az bizony! - felelte Chase, és elmosolyodott, így próbálva enyhíteni fenyeget1 hangvételén. - Persze nem gondolnám egészen komolyan de mégiscsak te vagy a kiszemelt áldozat. Gyerünk, kincsem, talpra! A szállítás komancs módja túl sok tekintetet vonzana magára a városban.

Franny szája széle reszketett, szeme alatt meg-megrángott egy izom. - Sosem tennél ilyet! Chase hirtelen mozdulattal lehajolt, és úgy tett, mintha a lábánál fogva meg akarná ragadni a lányt. Franny ijedten felsikoltott, és eltolta magától a férfit. - Ne, várj! Inkább megyek a lábamon! Chase lassan kiegyenesedett. Amikor a lány ki akart siklani kezei közül, er1sebben megfogta a karját. - A kalapom! - szólalt meg reszket1 hangon Franny. - Hagyd csak! - felelt határozottan Chase. - Mostantól fogva nem lesz rá szükséged. Tizenötödik fejezet Mint a víz felszínén lebeg1 hínár, úgy élte át a következ1 hatvan percet Franny. Miután Chase véget vetett a vitának, visszavonszolta a lányt a városba. Ekkor már tudata ködös állapotban volt. A férfi nyomban felkereste a békebírót, és kieszközölte, hogy azonnal összeadja 1ket. Franny elméje nem fogta fel az elhangzó szavakat: a rövidke szertartás során Chase-nek oldalba kellett böknie, hogy kimondja az igent. Egy szempillantás alatt Mrs. Chase Wolf lett bel1le. Chase gyöngéd csókkal pecsételte meg frigyüket. Ez volt az els1 csók, amelyet adott neki, Franny azonban a bénultságtól nem is érezte. Sajnos a bénultság mintha elkerülte volna a gyomrát, és amikor az irodából kiléptek az utcára, elfogta a hányinger. Hogy az idegesség tette-e vagy a terhesség, Frannynek fogalma sem volt. Kis híján megbicsaklott a lába, és a hasához kapott. - Jól vagy? - kérdezte Chase gyöngéden. Hangja szöges ellentétben állt azzal a harcias arroganciával, amelyet néhány perce tanúsított. Franny nem akart kockáztatni, így az igazat felelte. - Hányingerem van - suttogta, és nagyot nyelt. Borzasztóan szégyellte volna, ha itt kinn, a járdán ürítené ki gyomra tartalmát a férfi fekete csizmájára. Micsoda indulása lenne a közös életüknek? A közös életüknek A szavak er1s visszhangot vertek Franny fejében. Hiszen esélyük sincs közös életet építeni, inkább cirkuszi el1adás lesz ez, nem élet! Most aztán szájtátva bámulhatják 1ket az emberek, és még csak jegyet sem kell venniük hozzá. - Ó, drágám! - kiáltott fel Chase, és férjhez méltó, félt1 aggodalommal átkarolta a derekát. - Irány az otthonunk! Anya biztosan tud majd adni valamit. Nagyon jó kis házi patikája van, mindenre tud csodaszert. Az ilyesmiben pedig nagy a tapasztalata. Otthonunk Chase anyja Franny szinte legy1zhetetlen kísértést érzett, hogy futásnak eredjen. Maga sem tudta, hová. Bárhová, csak olyan hely legyen, ahol Chase nincs jelen. Hiszen nem viheti 1t csak úgy haza, mint valami kóbor kutyát, akit az utcán talált. Mit szólnak majd a szülei ahhoz, hogy a fiuk elvette a város szajháját? Ó, és mellesleg terhes is A gondolattól is összeborzongott. Els1 látásra meggyQlölik majd. Hogy tehet vele ilyen Chase? És a szüleivel hogy tehet ilyet? Márpedig nagyon egyszerQen megtette: lábait szépen egymás elé rakosgatva keresztülsétált a városon, egészen a szül1i házig. Fel a lépcs1n, át a nappalin. Frannyt pedig csak húzta, húzta maga után. A lány egész végig igyekezett úrrá lenni gyomra háborgásán, és miközben hatalmasakat nyelt, agyában 1rült tempóban cikáztak a lehetséges menekülési útvonalak. De már kés1 volt. Chase kinyitotta a bejárati ajtót, és betaszította rajta Frannyt. - Anya! Meglepetésem van számodra! - kurjantotta el magát Chase. Meglepetése! Te jó ég! Te jóságos ég! Franny úgy érezte, azon

nyomban elhányja magát. Homályosan látta maga körül a nappalit. A lósz1r kanapét, a horgolt térít1ket, a ragyogó hajópadlót, a színes rongyszõnyegeket. A nappali mögött barátságos konyha foglalt helyet, amelyet kettéosztott egy hosszú, deszkából faragott asztal konyharészre és kamrarészre. Az a fajta ház volt, amely szinte hívogatja a vendégeket, és melegen üdvözöl mindenkit, aki a kapuján belép. A hófehér, keményített függöny mögül csillogó ablaktáblák kacsintottak rá. Franny már vagy egy tucatszor látta távolról Chase és Indigo édesanyját, Loretta Wolfot. Emlékeiben alacsony, mézszínQ hajú asszonyként 1rizte meg, aki szinte mindig mosolyog. Amikor azonban Loretta hirtelen belibegett a nappaliba bal fel1l, Franny számára olyan volt, mintha legszörnyQbb rémálmának egyik szerepl1je ugrott volna el1. Fekete, magas szárú cip1t viselt, haját fejék díszítette. KönnyQ alpakaruhája a kék színnek hajszál híján ugyanolyan árnyalatában játszott, mint Frannyé. A ruhát pliszírozott ingváll, könnyQ, fehér fodros gallér és mandzsetta, derékban pedig fodrok és zsinórozás díszítette. Úgy tQnt, nem is jár, mint a földi halandók, hanem siklik a padló fölött. Amikor meglátta a fia oldalán álló leányt, egy pillanatra elbizonytalanodott, de hamar túltette magát az els1 döbbeneten. Nagy, kék szemeiben meleg, üdvözl1 mosoly csillant meg. - Ó, vendégünk van! Nagyon örvendek! Épp most tettem fel teát. Franny érezte, hogy Chase szorosabbra fonja dereka körül a karját. - Enyhíti a tea a reggeli émelygést? Franny alól mintha kirántották volna a talajt. Rémült tekintettel meredt újdonsült férjére. A férfi vigyorgott, mint aki remekül kivágta a rezet. - A reggeli émelygést? - kérdezett vissza Loretta szemöldökét ráncolva. - A gyömbértea a legjobb gyógyír rá. Vagy a málna. Barátságos kék szemeit Frannyre emelte, és aggódva kérdezte: - Háborog a gyomra, aranyom? A háborog kifejezést Franny nagyon enyhének érezte arra, amit érzett. Alig állt a lábán, az ájulás kerülgette. - Ööö igen, egy kicsit. - Anya - köszörülte meg torkát Chase. - Készülj fel, nagy hírt fogsz hallani! Loretta szemei elkerekedtek, majd újból Frannyre pillantott. - Az imént házasodtunk össze - mondta Chase gyöngéden. Loretta Wolf megrökönyödését csupán szemhéjának egy apró rezdülése árulta el. GyönyörQ arca azonnal felragyogott, és szétáradt rajta a boldogság. Úgy szorította össze két tenyerét, mintha bizony legtitkosabb imája nyert volna meghallgattatást azáltal, hogy a fia hazahozta a város szajháját. - Összeházasodtatok? Ó, istenkém, hiszen ez nagyszerQ! Nyilván fogalma sincs ennek a szerencsétlen asszonynak, kit vitt a házába a fia - gondolta Franny. De az is lehet, hogy nincs ki mind a négy kereke. Loretta sietve Frannyhez lépett, és megragadta a lány jéghideg kezeit. - Ó, Chase, micsoda elragadó teremtés! Chase egy kissé csalódottnak tQnt. - Mintha nem is lennél annyira meglepve, anya! Loretta üdvözlésképpen arcon csókolta Frannyt. - Már miért lennék meglepve? Apád már több mint egy hete elárulta, honnan fúj a szél. Kezdtük azt hinni, meggondoltad magad. Ó, annyira örülök Franny, ugye ez a neve? Indigo ódákat zengett magáról. Kerüljön bejjebb! No, jöjjön csak! Felteszek egy kis gyömbéres teát. Higgye el, azon nyomban meg fog nyugodni t1le a gyomra! A ruhafodrok ellibbentek, és Loretta máris a konyhában termett. Frannynek a döbbenett1l elmúlt a hányingere. Amikor Chase-re pillantott, a férfi könyökével oldalba bökte, és rákacsintott.

- Nos, mit mondtam? Nem kell aggódnod! Anyám a föld legkedvesebb asszonyai közé tartozik hozzád hasonlóan. - Hallom, mit beszélsz! - kiáltotta Loretta a tQzhely mell1l. Chase felnevetett, és az asztalhoz vezette Frannyt. Leültette, majd a konyhába ment, és hátulról átkarolta anyját. Az asszony meglepetésében felsikoltott, majd elkacagta magát. - Hé, te csibész! - Tudod, hogy senki sem bitorolhatja soha a helyed! Az anyja erre meglegyintette Chase homlokát. - Csak tréfáltam. Ha nem lennél te is azon a véleményen, hogy 1 a legbájosabb teremtés a világon, akkor azt javasolnám, fordulj orvoshoz. De hát másképp nem is vetted volna el feleségül - felelte, és melegen Frannyre pillantott. - Úgy örülök, hogy végre észhez tértél. Már kezdtem azt hinni, sosem ajándékozol meg unokákkal! - Látod, akkor túljártam az eszeden, anya! - Nos, Chase, te sosem a járt úton jártál - felelte Loretta, és kiszabadította magát fia öleléséb1l. Fogott egy kis teáskannát, és beleöntötte a gyömbérreszeléket. - Sajnos nincs friss gyömbérem, de a szárított is megteszi. Szavait nem kifejezetten a fiához, hanem az összes jelenlév1höz intézte. - Hol van apa? - Nemsokára itthon lesz. Még a bányában van. A teáskanna fütyülni kezdett, Loretta pedig egy fogó segítségével leemelte a tQzhelyr1l. - Van eltéve málna is, Franny. Amikor a gyömbérteától már megnyugodott a gyomrod, egyél egy falatot, desszertnek adok málnát. Hamarosan kutya bajod se lesz! Franny csak reménykedni tudott. Most ugyanis, hogy leült, újra forogni kezdett a gyomra. Igencsak fancsali ábrázatot vághatott, mert amikor Chase visszafordult hozzá, arcára kiült az aggodalom. - Talán jobb lenne, ha lepihennél! Majd beviszem neked a teát. - Ó, nem, igazán nincs semmi bajom! - felelte Franny. Már attól is épp elég kellemetlenül érezte magát, hogy Chase az anyja asztalához ültette, hát még hogy a szül1i házban lefeküdjön! Ez igazán elképzelhetetlennek tûnt számára. Chase azonban már döntött. Mielõtt Franny észrevehette volna, mire készül, felnyalábolta a lányt, és a karjába vette. A következ1 pillanatban már vitte is fel a padlásra a létrán. Ha Chase a korlátba kapaszkodik, bizonyára nem tQntek volna olyan ijeszt1nek a rézsútosan felfelé haladó lépcs1fokok. Csakhogy a férfi Frannyt tartotta a karjaiban, így nem volt mivel kapaszkodnia. A lányt minden egyes lépcs1fok megtétele el1tt elfogta a rettegés, nehogy lezuhanjanak a nappali padlójára. Rémülten kapaszkodott a férfi nyakába. - Emlékeztess majd rá, hogy vigyelek fel gyakrabban a padlásra! ugratta Chase a lányt. Franny homályosan észlelte, hogy két hálófülkére van osztva a padlás. Chase jobb felé fordult. Az ágy fölött ablak állt, és a beszQr1d1 napfény szétáradt a szobában. Chase nem engedte el a lányt egy pillanatra sem. Valahogyan sikerült fél kézzel felhajtania a színes takarót és a leped1t, majd leengedte a lányt az ágy szélére. Franny túlságosan rosszul érezte magát ahhoz, hogy bármiféle ellenállást tanúsíthasson. Úgy ült ott, mint egy zsák krumpli. A férfi levette róla a cip1t. Amikor ujjai a ruhaderékhoz közeledtek, Franny felpattant. - Kérlek, ne, majd én - Ne butáskodj! - felelte Chase, és félresöpörte Franny kezét. Nemsokára már szakért1 kezekkel gombolta le az ingujjat. - A férjed vagyok, emlékszel? Ezzel a címmel elnyertem a feleségem levetk1ztetésének el1jogát, mint ahogyan sok egyéb jogot is. A férje. Franny kezei tehetetlenül hullottak az ölébe. Két gomb.

Három. Franny lehunyta szemét. Túlságosan rosszul volt ahhoz, hogy bármit is tegyen, és túlságosan rémült ahhoz, hogy végiggondolja, vajon meddig akar elmenni a férfi. Mitév1 lesz, ha meztelenre vetk1zteti? Nyilván elfelejtené a rosszullétét. Pedig az anyja minden egyes szavukat, minden egyes mozdulatukat hallja odalenn! Frannynek úgy tQnt, hogy Chase igazi szakavatott módjára vetk1zteti le. Ingujját vállán át húzta le, kezér1l ügyesen lefejtve az ujjakat. Gyöngéden talpra állította, gyors mozdulatokkal megoldotta alsószoknyáját és alsóingét, majd lefejtette róla az egész ruhaköteget. Franny megborzongott. Bár sok dolga volt már férfival, vetk1ztetni még sosem vetk1ztette le senki. Kivéve azon a legels1 éjszakán, amikor belépett a szakmába. Még alsóingben sem látta soha egyetlen férfi sem. Chase nem tétovázott. Amikor Franny már csak egy szál pendelyben állt elõtte, visszanyomta a lányt az ágyra, megpaskolta feje alatt a tollpihe párnát, segített neki leheveredni, majd hónaljáig felhúzta rá a takarót. Franny jobb szerette volna, ha az álláig húzza fel. De úgy érezte, ez mégiscsak sok volna egy frissen házasodott férfitól. Természetes, hogy szeretné megnézni a feleségét. Chase valóban erre készült. Franny úgy érezte magát, mint a rovargyQjtemény bársonyára szegezett bogár. Már csukta volna be a szemét, amikor Chase ujjával megbökte az állát. Franny tekintetét a férfi sötét árnyalatokban játszó arcára szegezte. Ahogyan Chase fölé tornyosult, szinte végtelenül szélesnek tQnt a válla, mahagóniszínQ haja csillogó szálakban hullott alá magas homlokába. Csinos arcának sötét domborulatai néhány centire voltak csupán az 1 arcától. Frannynek a lélegzete is elállt. Szédít1 sebességgel házasodtak össze, és Franny kelepcébe került, úgy érezte, mintha épp csak mártogatni akarta volna a lábát a hideg vízbe, de egyszer csak valaki hátulról belökte a mélybe. Szívét jeges rémület járta át. Mintha újból és újból lenyomnák a fejét a víz alá. - Ó, Chase, annyira félek! - hallatszott. Franny nem is tudta, honnan jön a hang. Talán 1bel1le szakadtak ki ezek a szavak? Már-már azt hitte, Chase ugratni kezdi majd azért, hogy ilyen lehetetlenül viselkedik. Elvégre szajha volt. A könyökén kellett volna, hogy kijöjjön az egész. Számtalan férfival került már ilyen helyzetbe. De Chase semmi ilyesmit nem szándékozott az orra alá dörgölni. Ehelyett kisimította arcából a haját. - Tudom, hogy félsz, drágám. Bárcsak anyának erre is lenne valami orvossága! Ha lenne, magam f1znék bel1le teát, és kanalanként önteném a szádba. A férfi aggodalma könnyeket csalt Franny szívébe. - Nem fog menni! Tudom, hogy nem fog menni A férfi közelebb hajolt hozzá, és sötétkék szemét a lányra szegezte. Tekintetével fogva tartotta Frannyt. - Franny hazudtam én neked valaha? - Nem. - Akkor hidd el, hogy mQködni fog! Nem kell ennyire elkeseredned! Nem tesz jót a kisbabánknak sem Gondolj örömteli dolgokra. Meg tudod tenni, csak bíznod kell bennem! - Talán varázspálcát rejtegetsz a zsebedben? - Lehet - felelte halkan a férfi. - Tudod, komancs létemre ismerek számos varázsigét és ráolvasást, és vannak csodatév1 talizmánjaim is. Mindjárt megnézem a zsebeimet, hátha van nálam valami. A kérdés csak az, ha sikerül csodát tennem, hiszel majd benne? Mert máskülönben aligha sikerülhet! Franny hinni akart benne. Teljes szívéb1l hinni akart. Ehelyett azonban egész lényét átjárta a jeges rémület. A férfi arra kényszerítette, hogy belépjen abba a világba, amelyben 1 élt. És jóságos isten, csupa olyasmit talált benne, amir1l régóta álmodott! Az édesanyja csodálatos asszony volt. A szül1i ház, amelyben Chase feln1tt, melegséget

árasztott. És amikor Franny Chase szemébe nézett, száz meg száz ígéretet látott benne megcsillanni. Mégis rettegett hinni bennük. Elragadóan jóképQ férj, gyermek, és olyan sógor meg sógorn1, akik tárt karokkal fogadják egész életében err1l álmodott. De sosem hitte, hogy álmai valaha is megvalósulhatnak. Valójában most sem tudta elhinni. - Chase, kész a gyömbértea! - csendült fel lentr1l Loretta hangja. A férfi tekintetét még mindig a lányra szegezte, és közben felegyenesedett. - Egy perc, és itt vagyok. Chase eltQnt a választófal mögött, Franny fejében pedig tovább visszhangzottak szavai. Az az öt szó. EgyszerQ, megnyugtató szavak. De még bennük sem tudott bízni. Egy perc, és itt vagyok. A szíve mélyén tudta, hogy a férfi végül úgysem akar majd visszajönni hozzá. Egyszer minden bizonnyal eljön majd az az id1, amikor elhagyja, és továbblép. És a legszörnyQbb az volt a dologban, hogy Franny még csak hibáztatni sem tudná érte. A gyömbértea csodát tett. Mire Franny kiitta az utolsó cseppet, már sokkal jobban érezte magát. Lehunyta szemét. Tudta, hogy Chase a karjában tartja, és nézi. De túlságosan kimerült volt ahhoz, hogy erre figyeljen. Végeláthatatlanul hosszú nap állt mögöttük. Franny világa a feje tetejére fordult, majd újra vissza. Mégis minden megváltozott. A legszívesebben elmenekült volna, hogy ne kelljen semmivel se foglalkoznia egy ideig. Virágos rét, napsütés, könnyQ nyári szell1, köveken átbukó patak hangja. Álom volt vagy valóság? A két világ közt kezdett elmosódni a határ, de Frannyt nem érdekelte, mi történik. A réten biztonságban érezte magát. Semmi sem ért el odáig. Ott semmi rossz nem történhetett. Senki sem bánthatta. Tökéletes hely volt ahhoz, hogy elaludjon. Biztonságos hely. Amikor felébredt, kinézett az ablakon. Már sötétedett. Meglep1dve ült fel az ágyban, és fülelni kezdett. A Wolf család otthonában csend honolt. Érezni lehetett odalentr1l a vacsora ínycsiklandó illatát. Válaszul Franny gyomra hangosan korogni kezdett. Lábait átvetette az ágyon, és a ruháiért nyúlt. Miután felöltözött, óvatosan lemászott a létrán a nappaliba. A ház csendes volt és kihalt. A szobákban máskor úgy égtek a lámpások, hogy mindenhol biztosítsanak némi fényt, de most nem gyújtották meg 1ket. A csillogó fapadlóra hosszú árnyékok vetültek. Franny kissé megkönnyebbült, hiszen sokkal otthonosabban érezte magát sötétben. A nappali közepére érve megállt. Tekintete egy gyönyörQ, kifényezett Chickering zongorára esett. Majd a nappalit uraló lósz1r kanapéra esett a pillantása, és a fölötte lógó képekre. A keretekben fényképek és különféle emlékek foglaltak helyet. Közelebb lépett, hogy alaposan szemügyre vehesse 1ket. Észrevett egy képet, amelyen Chase volt látható kisfiú korában. Franny elmosolyodott. Már akkor is jóképQ volt: szemei huncutul csillogtak, ajkain pajkos mosoly játszott. - Az asszonyom minden emlékét kiakasztja a falra - szólalt meg a háta mögött egy mély hang. - Gondolom azért, mert azt hiszi, nem férnek bele a fejébe. Ilyenek a fehér emberek. Azt hiszik, csak arra van elég hely a fejükben, ami itt és most történik. Franny összerándult, és hátrafordult. A félhomályból lassan egy magas férfi körvonalai rajzolódtak ki. Farkasöl1 volt az, párnázott székben ült a tQzhely közelében. A Lucky Nugget ablakából már sokszor látta a férfit. De mer1ben más élmény volt egyszerre szemt1l szembe találni magát vele. A férfi félmeztelenül ült a széken. Meglehet1sen komoran festett: éjfekete, hosszú hajával fenyeget1en tornyosult Franny fölé. Felkelt, és hangtalanul Frannyhez lépett. Paszományos bõrnadrágját térdig ér1

mokaszinba tQrve viselte. - Megijesztettem. Ne haragudjon. Karnyújtásnyi távolságban állt meg Frannyt1l. A lány felpillantott rá. Majdnem ugyanolyan magas volt, mint Chase, válla széles, csíp1je keskeny. Franny meggy1z1dhetett róla, honnan is származtak Chase könyörtelen tekintete és sötét tónusú, jóképQ arcvonásai. Farkasöl1 csíp1jér1l hatalmas kés lógott le. Markolata az id1k során megfeketedett és megkopott. Franny fején átsuhant a gondolat, hogy vajon hány embert skalpolt meg vele annak idején. - Nos - szólalt meg a férfi, és sötétkék szemeivel lassan végigpásztázta Frannyt. - Ezek szerint maga Franny. Természetesen nem most látom el1ször. Farkasölõ a halántékára mutatott. Franny nem értette, mit akar jelezni az öreg. Talán a szellemi képességeit vonja kétségbe? - Mindig kalapot visel, meg hogy is hívják a ruhán azokat az átlátszó holmikat? - A csipkehálóra gondol? - Ó, igen - bólogatott tQn1dve a férfi. - Már sokszor néztem, hogy siet el. Mégsem láttam. Igaz? A kicsi asszony, akinek nincs arca. Farkasöl1 hosszasan tanulmányozta a lányt. - Most, hogy a csipkeháló nem rejti el az arcát, értem, miért vezettek a fiam léptei mindig a fogadó felé. Franny érezte, amint a lángoló vörösség felkúszik a nyakán. Lehajtotta fejét, és a padlóra szegezte tekintetét. - Sajnálom, hogy így a nyakukon maradtam. Bizonyára rettenetesnek érzik - A nyakunkon? - vágott közbe a férfi. A férfi hirtelen a tenyerébe vette Franny állát. A lány annyira meglep1dött, hogy kis híján kilépett a cip1jéb1l. Miel1tt még észbe kaphatott volna, a férfi már fel is emelte az arcát. - Ebben a házban mindig fölfelé fog nézni. Sohasem lefelé. - De én A férfi hüvelykujját a lány ajkára szorította, hogy csendre intse. Franny nem bánta, hiszen fogalma sem volt, mit akart mondani. - Semmi de - szólalt meg a férfi, és keményen összeszorított ajkai lassan mosolyra húzódtak. Ebben a percben nagyon hasonlított Chasere. - Nálunk senki sem gáncsolja el a másikat, ezért aztán nem is kell a padlót nézni. Ha elbotlik, valamelyikünk odaugrik majd, hogy felsegítse, nehogy a padlóra essen. Úgyhogy fel a fejet a fejjel. Rendben? Az élet legjobb dolgai állnak maga el1tt, lányom. Ha csak a földet nézi, el1fordulhat, hogy nem veszi észre 1ket. Ezzel azután el is eresztette a férfi, tekintetét pedig a falra szögezte. A családi képre mutatott. - Nyilván a legtöbb tagját ismeri már a családunknak. Az a n1, aki Chase mögött áll, Amy, az asszonyom testvére. Franny elmosolyodott. A Wolf család remekül festett. Egyetlen családtag sem lógott ki a kiváló összképb1l. - Amy nagyon hasonlít a feleségére. - Igen. Vannak, akik azt mondják, a fiam rám hasonlít - felelte Farkasöl1, és eltQn1dött. - De azt hiszem, én sokkal szebb férfi vagyok, mint 1. Franny csodálkozva felnevetett. A férfi vele együtt nevetett. Majd hirtelen er1s karjával átkarolta Franny vállát, és közelebb húzta magához a lányt. Frannynek még arra sem maradt ideje, hogy megrémüljön, amiért újból csapdába ejtették. Az sem jutott eszébe, hogy a férfi ölelése esetleg fullasztó lehet. Csupán az jutott el az agyáig, hogy ismét kihúzták a lába alól a talajt. De még miel1tt felfogta volna a férfi hirtelen közelségét, Farkasöl1 atyai csókot nyomott a homlokára, majd elengedte a lányt. - Isten hozott, Franny! Üdvözöllek a Wolf család házában és a

szívemben is! Azzal a férfi sarkon fordult. Franny földbe gyökerezett lábbal állt ott, döbbent tekintetét a férfi izmos hátára szegezve. Farkasöl1 a konyhába indult. - Chase elment, hogy elhozza a holmid - szólt vissza a vállán át. Az asszonyom Indigónál van, hogy beszélgessenek. Átaludtad a vacsorát, az asszonyom pedig szigorúan meghagyta nekem, hogy adjak neked enni, amint felébredsz. Éhes vagy? Franny korgó gyomrához emelte a kezét. - Egy kicsit. A férfi kérdõ pillantást vetett rá. - És a rosszulléted? Rajtad van még? A lány a furcsa megfogalmazás hallatán ismét csodálkozva felkacagott. - Nem, elmúlt. Farkasölõ gyufát vett el1, és meggyújtotta a konyhapulton álló lámpást. A fellobbanó fény táncot lejtett sötét, pengeéles arcvonásain. Közelr1l nézve még inkább hasonlított Chase-re. A férfi elmosolyodott, és el1villantak hófehér fogai. - Néha furcsán fejezem ki magam. De meg fogod szokni. Franny nem akarta kinevetni vagy megbántani. - Nem beszélsz furcsán, csak A férfi hunyorítva válaszolt. - Ebben a házban mi mindig igazat beszélünk. Még az udvariasság kedvéért sem mondunk olyat, ami nem igaz. A férfi huncut mosolyából Franny azt a következtetést vonta le, hogy Farkasöl1 ugratja. Mégis az volt az érzése, hogy a férfi véresen komolyan gondolja, amit mond. - Néha szokatlan kifejezéseket használok. Általában úgy beszélek, mint mindenki más, de azt hiszem, máig is az van a nyelvemen, amit a szemem lát. És bizony az én szemem sokszor másképp látja a dolgokat - felelte a férfi, és vállat vont. - Lehet, hogy ez annak a jele, hogy ragaszkodom a régi szokásokhoz, nem igaz? A népem gyermeke akarok maradni, és nem szeretnék teljesen beolvadni a fehérek közé. Franny feszülten hallgatta a férfit. Karját idegesen összefonta az asztal tetején. - Ezek szerint vannak el1ítéleteid? A férfi ismét hunyorgott. - Döntsd el te. - Az alapján, akikkel körülvetted magad nem hiszem. - Az jó. Mert nagyon rosszul hangzik ez a hogy is mondtad? El1ítélet? A lány ismét felkacagott, azután észbe kapott. - Nem tudod, mit jelent ez a szó? - Sok bonyolult kifejezést ismerek, de ezt nem hallottam még soha. Franny elgondolkodott, vajon hogyan is magyarázhatná el minél egyszerQbben a szó jelentését. - Olyan emberre mondjuk, aki azért nem szívlel valakit, mert annak más a b1rszíne vagy a származása. - Értem. Igazad van. Akkor nincsenek elõítéleteim. Az asszonyom sápadtarcú, mégis nagyon kedvelem. Franny elmosolyodott. - Igazán melegszívQ teremtés. Csodálatos asszony! - A lábát még nem fogtad meg. Az nem olyan meleg. Frannynek ezúttal sikerült uralkodnia a nevetésén. A férfi ráemelte csillogó szemeit. - Nos, ezért tart. Hogy felmelegítsem. De nekem jó így. Mert igaz, amit mondtál: csodálatos asszony. Az édessége úgy vonz magához, mint medvét a méz. - Chase azt mondta, annak idején elraboltad a feleséged -bökte ki

Franny. - Ugye ez nem igaz? - Ó, dehogynem! Sok-sok tél múlt már el azóta. Elloptam 1t a fából épült falai közül. - És az akarata ellenére fogva tartottad? - Egy ideig igen. A férfi csöppet sem úgy festett, mint aki megbánta volna tettét. Franny hosszan tanulmányozta a férfi izmos alakját. Egyáltalán nem irigyelte Loretta Wolfot, amiért ilyen durva er1fölényének volt kitéve. Mit kitéve, kiszolgáltatva! - Nem mindennapi módon kezdtétek a közös életeteket! - Ami rosszul indul, az id1vel csak jobb lehet - felelte a férfi, és beállította a kanóc magasságát, majd ráer1sítette a burát a talapzatra. Hirtelen azonban elkomorult a tekintete. - A hangod azt súgja, félsz. Mit1l? Hogy a fiam az apja lábnyomában jár majd? Franny beharapta az arcát. Az els1 gondolata az volt, hogy hazudni fog. De Farkasöl1 parancsoló tekintettel nézett rá. - Bizonyos dolgokban nagyon határozottan képviseli az érdekeit, és ez megvallom, nyugtalanít egy kissé. - A saját érdekeit vagy az igazságot? Az én fiam. Jó egy fejjel kimagaslik többi testvére közül, és a tekintete olyan, akár az éjféli égbolt. Úgy néz a holnapba. Bízz benne, Franny! Tudja, merre tart. És azt is tudja, hogyan juttathat el mindkettõtöket oda. Az út, amelyet választ, elég széles lesz ahhoz, hogy elférjetek rajta egymás mellett. Franny lesütötte a szemét. Farkasölõ szavai költ1i szépséggel ruházták fel a helyzetet. Õ azonban nem látott benne mást, csak hatalmas zûrzavart. És borzasztóan félt, hogy õ és a gyermeke isszák majd meg mindennek a levét. A bejárati ajtó kivágódott. Chase jelent meg, vállán hatalmas, leped1b1l készített batyu. Könyökével lökte ki az ajtót, majd belépett. - De jó! Felébredtél? Már kezdtem aggódni, hogy átalszod a nászéjszakánkat! Farkasölõ Frannyre kacsintott. - Miért is ne tenné? Hiszen itt hagytad egy öregemberrel, hogy az szórakoztassa. - Csak egy félórára tQntem el, és ahogy ismerlek, bizonyára remekül megvoltatok. Chase letette a csomagot a padlásfeljáró mellé, beletúrt szélborzolta hajába, majd az asztalhoz lépett. Az apjához hasonlóan hangtalanul járt, annak ellenére, hogy csizmát viselt. - Nehogy elhiggy bármit is abból, amit rólam mesél! Indigo töltötte meg a cukortartót sóval, nem én! A békát is 1 csempészte anya vizeskancsójába! - folytatta, majd áthajolt az asztalon Frannyhez, és arcon csókolta. - Jobban érzed magad? - Sokkal - felelte a lány a gyöngéd kérdésre. Franny úgy érezte, hogy az aprócska házat fullasztóan betölti a férfiak jelenléte. Csak akkor könnyebbült meg kissé, amikor Chase kiment a konyhába. A férfi belekukucskált a tQzhelyen pihen1 fazékba. - Jó adag ragu maradt még. Kérsz? - Én öö igen, szívesen. Chase levett egy tálat a polcról, és kimerte bele az ételt. Apja mögötte állt, és kukoricalisztb1l sült kenyeret szelt Frannynek, majd az egyik szeletet a tányér szélére tette. Chase kihalászott egy kanalat az egyik fiókból, és a lányhoz lépett. Széles mozdulattal elé kanyarította az ételt. - Láss csak neki bátran! - biztatta a lányt. Franny felemelte a kanalat. Mindkét férfi várakozással teli tekintettel nézett rá. A lány csak remélhette, hogy nem fogják végignézni, ahogyan eszik. A szájához emelte a kanalat. Chase úgy figyelte, mint aki számolja, hányszor jár körbe szájában a falat. - Tejet kérsz? - kérdezte a férfi.

- Köszönöm, nem. - És vajat a kenyérre? - toldotta meg Farkasöl1. Frannynek épp tele volt a szája, így némán megrázta a fejét. - És kompótot? - folytatta buzgón Chase. - Van málnabef1tt! Azzal a lány mögött elhaladva keresgélni kezdett a konyhaszekrényben. - Anya azt mondta, hogy a málna segít a reggeli émelygésen mormolta. Bef1ttesüvegek koccantak egymáshoz. - Meg is van! Chase az asztalhoz lépett, és letette a bef1ttesüveget Franny mellé. El1húzta kését, és elkezdte vele bontogatni a bef1ttet. Franny elmosolyodott a két férfi gondoskodó igyekezete láttán. Nyilván az volt a céljuk, hogy feloldódjon. De nagy igyekezetükkel épp az ellenkez1 hatást érték el: amint az egyik rézb1rQ férfiról a másikra pillantott, elszorult a torka. Nem esett messze az alma a fájától. Most már tudta, honnan származik Chase jellegzetes arckifejezése. Chase megrakta a szelet kenyeret bef1ttel, majd, mint aki jól végezte dolgát, a mosogatóhoz lépett, és letisztította a kését. - Talán ihatnál még egy kis gyömbérteát. Franny bólintott, és fogát a hatalmas kenyérszeletbe mélyesztette. Milyen finom volt! Annyira ízlett Frannynek, hogy hirtelenjében elfeledkezett magáról, és felsóhajtott. - Mmm - Jó, mi? Anya bef1ttjének nincs párja. Már három éve 1 nyeri a kék szalagot a vásárban. - Tényleg? - kérdezte Franny, és újból a kenyérbe harapott. Érthet1! Azt hiszem, még soha életemben nem ettem ilyen finom bef1ttet. Csodálatos. A tQzhely ajtaja megcsikordult. Farkasöl1 kinyitotta, és megpiszkálta a tüzet. Chase feltette a teáskannát. - Nem kell, hogy tQzforró legyen - szabadkozott Franny. -Olyan meleg van! Nem szeretném, ha mindenki megfulladna csak azért, hogy forró legyen a teám. - A patak fel1l kellemes szell1 fújdogál - nyugtatta meg Chase. Éjszaka mindig kinyitom az ablakot az ágyam fölött. A szél úgy lehQt, mint amikor a whiskey-t nyakon öntik vízzel, aztán rálapátolnak egy adag jeget. Franny azt gyanította, hogy 1 is ugyanabban az ágyban fogja tölteni az éjszakát. Chase mellett. Elakadt a szava. Semmi odaill1 válasz nem jutott eszébe. Közös ágy a nászéjszakájuk hirtelen elöntötte a rémület. Bekapott egy falat húst, de azonnal tudta, hogy rosszul tette. Hiába rágta, a falat leküzdhetetlen nagyságúra duzzadt a szájában. Chase padlásszobájában nem volt virágmintás tapéta, hogy segítse képzeletét. Semmiféle szabály nem kötötte a férfit, és Gus sem volt itt, hogy a segítségére siessen. És ami a legrosszabb volt: Chase annyi id1t tölthetett vele, amennyit csak akart. Nem járt le a mQszak éjjel egykor. Alaposan benne volt a pácban. Ez a mQszak egy életen át fog tartani! Franny talpra ugrott. A pad hangosan megcsikordult a padlón a hirtelen mozdulatra. Chase és apja döbbenten néztek a lányra. - Én öö azt hiszem, szívok egy kis friss leveg1t. Azzal Franny kivágtatott a házból. A tornácra érve mohón beszívta a hQs levegõt. Feje szédült, hátán csurgott a veríték. Imbolygó léptekkel a tornác korlátjához ment, és belekapaszkodott, hogy el ne essen. Nem félt Chase-t1l. Tényleg nem. Akkor hát miért borzasztotta el ennyire a gondolat, hogy kettesben kell maradnia vele? - Jól vagy? Franny összerezzent. Jó, hogy szívszélhQdést nem kap ebben a családban! Errefelé a férfiak nem tudnak tisztességesen járni, csak lopakodni. Sért1dötten pillantott hátra. - Muszáj mindig a hátam mögé osonnod? - Én nem osontam a hátad mögé. Nem tudok másképp -

menteget1zött Chase, de csakhamar elhallgatott és felsóhajtott. A lány mellé lépett, el1rehajolt, és 1 is a korlátnak támaszkodott. A kora esti félhomályt kémlelte csendesen. Teltek a másodperek. Kelet felé a Hold lebegett az égen, csillogva, akár az ezüstdolláros egy sötétkék farmeren. Óriási feny1fák meredtek szénfeketén az égbe. - Ne haragudj, Franny! Azt hiszem, hiába akartuk, hogy otthon érezd magad nálunk, a nagy igyekezetünkkel épp az ellenkez1jét értük el. Chase szavai szíven ütötték Frannyt. A két férfi tényleg mindent elkövetett, hogy jól érezze magát. - Ó, Chase, nem a te hibád! EgyszerQen csak ideges vagyok, ennyi az egész. - Tudom, de mi nemhogy javítottunk volna a helyzeten, hanem még rontottunk is rajta - nevetett fel halkan a férfi. - Én is utálom, amikor mások nézik, ahogyan eszem. Fogalmam sem volt, mi jutott az eszembe. Lerohantunk, mielõtt az elsõ falatot lenyelhetted volna. Franny újabb mély lélegzetet vett. - Mindjárt visszamegyek, és folytatom az evést. Csak egy kis friss levegõre volt szükségem, ennyi az egész. Tényleg. A férfi áthelyezte testsúlyát egyik lábáról a másikra, és behajlította kinyújtott térdét. Tekintete a kezeire tévedt, és felsóhajtott. - Értem, hogy feszült vagy egy kicsit. A ma este miatt, és amiatt, ahogyan ebbe az egészbe belevittelek. Olyan sebesen, akár egy gyorsvonat. Apám szerint aggódsz, hogy mi lesz a következ1 lépésem. Franny ismét úgy érezte, hogy megfojtja a férfi közelsége. - Igen nos, igen, egy kicsit aggódom. A férfi megfordította két kezét, és hüvelykujjait egymásba akasztotta. Szétterpesztett ujjait nézve megszólalt. - Sohasem bántanálak. Ezzel tisztában vagy, ugye? Franny épp a rettegés újabb hullámával küszködött, amelyet a férfi hatalmas tenyerének látványa idézett el1 benne. - Persze. - Amelyik kutya ugat, az nem harap. Igaz? Franny meglepve nézett a férfira. - Chase, nem azt akarom mondani, hogy - Ne kerülgessük a forró kását, Franny. Ideges vagy. És mivel te ideges vagy, én is az vagyok - szögezte le határozottan a férfi, majd kiegyenesedett, és csíp1jével nekitámaszkodott a korlátnak. - Tudom, hogy az a néhány alkalom, amit az érzékeid teljes birtokában töltöttél el férfiak társaságában, nem volt kellemes élmény. És nem hibáztatlak azért, hogy aggódsz. Tényleg nem. Nem sértesz meg vele. - Tényleg nem? - kérdezte megkönnyebbülten a lány. A férfi szája széle remegni kezdett. - Nem. Miért is sértenél meg? Csak bízz bennem! Hidd el, semmit1l sem kell tartanod. - Köszönöm. Nagyon rendes t1led, hogy ezt mondod. - A kérdés az, hogy hiszel-e nekem? - Szeretnék hinni. Chase ujja hegyével megfogta Franny vállát, és felemelte a lány fejét. - Drágám, ha vissza tudnék menni kilenc évet az id1ben, és kitekerhetném azoknak a gazembereknek a nyakát, azon nyomban megtenném. De csak el1refelé tudok haladni, és igyekszem olyan kellemessé tenni számodra a velem való együttlétet, amennyire csak lehetséges. - Ó, Chase! Nem akarlak senkihez sem hasonlítgatni. Meg sem fordult a fejemben, hogy - Ne! - Mit ne? - Ne hazudj! Láttam, milyen pillantásokat vetsz rám - felelte a férfi rekedt hangon. - És a szemedben láttam a rémületet. Ha egy tucatszor

nem próbáltad felmérni, mekkora erõ lakozik a testemben, az izmaimban, akkor egyszer sem. Mit egy tucatszor, százszor! És összeborzongtál a gondolatra, hogy esetleg ellened fordítom az er1met. Ne tégy úgy, mintha ez nem történt volna így! A józan eszemet vonnád kétségbe, ha letagadnád! Franny elfordult, és ismét a korlátba kapaszkodott. - Kilenc esztend1n át azzal kerestem a kenyeremet, hogy férfiak rendelkezésére bocsátottam a testemet. 0rültség lenne félnem attól, hogy te veszed birtokba! - Ezek szerint 1rült vagy? - Nem, csak - Franny megakadt, nyelt egyet. - Jó, igazad van. 0rült vagyok. Csak arról van szó, hogy - Mir1l van szó? - Hogy veled egészen más. - Hála istennek. - Többet kívánsz t1lem, mint azok a férfiak. Sokkal többet. - Ez így van. - És félek, hogy Tudod, mindig, minden egyes alkalommal kiléptem a helyzetbõl. Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de - Els1 hallásra valóban hihetetlennek tQnt. Fel sem foghattam, hogyan voltál képes ilyesmire. Vagy hogy miért találtad ki magadnak ezt az egészet. Hiszen a szeretkezés - kezdte Chase, de most 1 akadt el. Halkan felnevetett. - Mindegy, el1ször nem hittem neked. De azután nem tudom. Amikor elmesélted, mi történt az els1 alkalommal, rögtön megértettem, hogy kizártad az elmédb1l a történteket. Így élted túl ezt a temérdek szenvedést. Ez teljesen érthet1. - Mindig így tettem. És tökélyre fejlesztettem a menekülést. Csakhogy amikor veled vagyok emlékszel arra az éjszakára, amikor veszekedtünk? - kérdezte a lány, és ujjait a torkához szorította. Megpróbáltam elmenni, de nem sikerült. Épp az ellenkez1je történt: borzalmasan pontosan tudatosult bennem minden. Minden egyes érintés, minden szívdobbanás. Franny éles, sikoltásszerQ hangon folytatta. - Tudom, hogy ostobaságnak hangzik, de azért félek attól, hogy veled legyek, mert mert félek bent maradni a t t-testem-ben. Tudom, hogy semmi értelme az egésznek - mondta, és magas hangon felnevetett. - Hiszen senki sem képes elhagyni a testét. Én mégis valahogy megteszem, és - Franny - vágott a szavába Chase, miközben a lány mögé lépett, és átkarolta a derekát. Izmai megfeszültek, és acélkarikaként szorították a lányt. Hatalmas kezei szétterültek a lány derekán. Hüvelykujjának hegye keblének alsó részét súrolta. - Érzed ezt? Franny szíve vadul kalapált. Jó, hogy szét nem feszítette a bordáit. Biztos volt benne, hogy Chase minden szívdobbanását érzi. - A tiéd - súgta Chase. - Ilyen er1s a kezem, és te rendelkezel fölötte. A férfi lehajtotta fejét, hogy ajkával megsimítsa Franny haját. - Ezzel védelek meg minden bajjal szemben. Ha támaszra van szükséged, mindig ott lesz, hogy felemeljen. Ha fázol, közelebb húz majd, hogy érezd a testem melegét. De sosem fogom rád vagy ellened emelni. Soha. Megértetted? - Ó, Chase! - Amikor pedig együtt leszünk, nem lesz szükség arra, hogy elmenekülj. Megígérem. Ha borzalmasan pontosan tudatában vagy bárminek, vagy egyáltalán bármi olyan történik, amit borzalmasnak érzel, amikor a kezem megérint, akkor szólj. - És? Franny érezte, hogy a férfi mellkasa megrándul az elfojtott nevetést1l.

- Akkor természetesen abbahagyunk mindent, ami borzalmas. - Lehet, hogy ez nem lesz olyan egyszerQ, Chase. - Dehogyisnem. Szeretlek, Franny, és hiszem, hogy te is szeretsz engem. Akkor is, ha még nem állsz készen arra, hogy ezt beismerd. Amikor két ember szereti egymást, és megérintik a másikat, nem marad hely semmi olyasmi számára, ami borzalmas lenne. Csak a gyönyör marad, semmi más. És köztünk is pontosan ez fog történni. Gyönyör. És ha nem érzed, visszamegyek néhány lépést, és kezdem újra elölr1l az egészet. - Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ha elölr1l kezded, csak annál lassabban lesz vége. A férfi mellkasa ismét megrándult. - Kinevethetsz, ha úgy tetszik. - Drágám, nem rajtad nevetek, hanem veled nevetek! - De én egyáltalán nem nevetek! Sokkal jobb, ha gyorsan túlesünk a borzalmakon, mintha nyújtanánk, mint a rétestésztát. Amit tervezel, lehetetlen kivitelezni. Nem bírom, Chase. Egyáltalán nem bírom elviselni, ha hozzám érnek. Felfordul t1le a gyomrom. - Nos, majd meglátjuk, hogyan vélekedsz utána - felelte cinkos mosollyal a férfi. Franny pontosan ettõl félt. - Ha szörnyû és undorító, akkor ki fogok lépni a helyzetbõl -ismerte be. - Ilyenkor képtelen vagyok megfékezni magam. És attól tartok, megbántalak vele, ha kilépek a helyzetb1l. - Nem fogsz megbántani - biztosította a férfi. - Ha képes leszel elmenekülni, mialatt szeretkezem veled, azért csakis én leszek a hibás. Az én feladatom gondoskodni róla, hogy ne akarj elmenekülni. Ne legyen a nevem Chase Wolf, ha képtelen vagyok úgy csinálni, hogy jó legyen neked. Csodás. Egy csapásra hatalmas kihívás lett bel1le. Franny rettenettel hunyta le a szemét. De azonnal ki is nyitotta, mert Chase elkezdte felfelé csúsztatni a kezét a derekáról a keblei felé. A ruha szövetén keresztül érezte, hogy a férfi ujjai a domborulatot keresve leheletfinoman siklanak felfelé, majd könnyQ simítással felmásznak a domb tetejére. Frannynek elakadt a lélegzete. Úgy érezte, a b1re duzzadni kezd, egyre nagyobbra és nagyobbra. A mellbimbója megkeményedett, kiemelkedett, és hozzáidomult a férfi tenyeréhez. Chase lehajtotta fejét, és fogával megragadta a lány fülcimpáját. Közben könnyedén belecsípett Franny mellbimbójának keményen kifelé mered1 húsába. A lány érezte, amint a férfi forró, nedves lehelete a fülébe zihál, és csiklandozza, felébreszti nyakának b1rét. Bizserg1 érzés áradt szét a testében. Franny gyomra reszketett és összeszorult. De egyszer csak mélyen belehasított egy érzés. Lábai hirtelen elgyöngültek, és egész testével a férfinak támaszkodott, nehogy elessen. Chase az egyik karjával átölelte a csíp1jét, és szorosan a mellkasához szorította, míg a másik keze még mindig a keblével játszott. Közben a férfi szája újabb fronton intézett támadást: a füle alatti érzékeny b1rfelületre lehelt csókokat. - Ó, istenem! - suttogta Franny. - Mmm - búgta a férfi. - Chase, én A férfi megragadta Franny izgalomtól reszket1 mellbimbóját, és hirtelen mozdulattal megcsavarta. A lánynak elakadt a lélegzete, és hirtelen elfelejtette, mit is akart mondani. Mindenr1l elfeledkezett. Egész testén borzongás futott végig, és mellkasából mély sóhaj tört föl. Feje hátrahanyatlott Chase vállára, így a férfi igéz1 ajkai egyre messzebb hatoltak lefelé a lány nyakán. - Jesszus atyám! - lihegte rekedten Chase. A férfi hatalmas tenyere elengedte a lány mellét, és bordáira siklott. Reszketett a keze. Franny érezte, hogy tenyerét pont arra a helyre

szorítja, ahol a legjobban lehet érezni a kalapáló szívdobogását. A férfi ajkai végigcsókolták a nyakát, az arcát, majd a halántékánál nyugodtak meg. Chase mély lélegzetet vett, végtelenül hosszú másodperceken át visszatartotta lélegzetét, majd reszketve kifújta. Franny nagyot szökkent, és földet ért. Még mindig a férfinak támaszkodott. Testébe ismét visszatért a szokásos feszültség, tekintetét a fák tetejére szegezte. Alig hitte el, mit mQvelt az imént, és biztos volt benne, hogy egyetlen ifjú hölgy sem viselkedett volna így a helyében. Most nyilván azt gondolja a férfi, hogy túl gyorsan beadta a derekát, hogy igazi ringyóval van dolga és akkor megette a fene az egész házasságukat! Persze, ha nem gondolja azt, akkor is megette a fene. Franny érezte, hogy a férfi felemeli fejét, de túlságosan szégyellte magát ahhoz, hogy rá merjen nézni. Rettegett a pillantásától. Chase megfogta a vállát, és lassan maga felé fordította. Franny a férfi torkára szegezte tekintetét, de 1 behajlított kezével elkapta és felemelte az állát. Franny feje hátrahanyatlott. A férfi sötét szemeiben megcsillant a holdfény. Mélyen a szemébe nézett, és elmosolyodott. - Ó, Franny, te vagy a legdrágább teremtés a világon! - mondta, és elnevette magát. Fejét el1rebillentve pajkosan megharapta a lány ajkát. - Most szégyelled magad? Ez hihetetlen! Franny ajka bizsergett a harapás helyén, ezért kinyújtotta nyelvét, és beharapta ajkát. Ekkor vette csak észre, hogy a férfi figyeli. Chase szemében hirtelen láng gyúlt. - A fenébe! - szólalt meg rekedten. Még mielõtt Franny megkérdezhette volna, mi a baj, a férfi ajkai az övére tapadtak. Franny riadtan próbálta meg ellökni magától Chase-t, de ahogy megérintette a férfi mellkasát, az mágnesként vonzotta magához. Szinte rátapadt a férfira, szorosan az ingébe csimpaszkodva. Azok az ajkak. A férfi forró, puha és sikamlós nyelve vadul hatolt szájába. Sosem érzett még ehhez foghatót. A férfi nyelve az érett, édes körte belére emlékeztette. Körülfogta a nyelvét, majd továbbsiklott, hogy csiklandozó, cirógató mozdulatokkal felfedezze szájpadlását. Olyan hirtelen tolta el magától a férfi, hogy Franny megtántorodott. Homályosan felfogta, hogy Chase mellkasa zihál, mint aki lélekszakadva rohant, és keze alatt érezte, hogy a férfi szíve hevesen ver. - A szentségit! - szitkozódott a férfi halkan, majd hátralépett, és kézfejével megtörölte a száját. A mozdulat felénél azonban megtorpant, és sötét szemeit a lány ajkára szegezte. Végtelenül hosszú pillanat telt el, majd a férfi kifújta a leveg1t. Fejét lehajtva a tornác oszlopához támasztotta csizmája sarkát. Franny lábai reszkettek, és karjait dereka köré fonta. Attól tartott, valamivel felb1szíthette a férfit. Chase végre felpillantott, csíp1re tette kezét, a feje fölött húzódó ereszre emelte tekintetét, és elnevette magát. Dühös kacaj volt. ismét leveg1t vett, reszketve, majd a lányra nézett. - Franny, ne haragudj. Én ööö - hebegte, miközben kezével beletúrt a hajába, és megrázta a fejét. Látszott rajta, hogy nehezére esik uralkodnia magán. - Megesküdtem, hogy nem fogok ilyet tenni. De egyszerQen hQ! Elragadott a hév. Ne haragudj! - Semmi baj - nyugtatta meg vékonyka hangon a lány. Hosszan nézte a férfi, majd lassan elmosolyodott. - Gyere ide, drágám! Megpróbálom újra. Úgy, hogy te is a kedvedet leld benne. Franny nem igazán értette, hogyan is lehetne semmissé tenni az iménti rajtaütést. De a férfi tekintete arra kényszerítette, hogy közelebb lépjen. Chase tekintete elgyöngült, Franny szíve pedig hevesen kalapálni kezdett. Ahogy a férfi ott állt el1tte a holdfényben, Frannyben felötlött, hogy sosem látott még ilyen vonzó férfit, de ebben a percben lehengerl1 jelenléte sokkal inkább tQnt fenyeget1nek és pusztítónak a lány érzékeny szemeiben. MahagóniszínQ haján ezüstös fény játszott,

sötét arcán árnyékok táncoltak, fogai vakítóan villantak meg. Chase a két kezébe fogta a lány arcát, és lassan végigpásztázta tekintetével. Mintha minden egyes vonását az emlékezetébe akarná vésni. - Mondtam már, hogy gyönyörû vagy? Mivel a férfi szorosan fogta a fejét, Franny nem tudta megrázni a fejét. És hogy megszólaljon ha az élete múlt volna rajta, akkor sem lett volna képes kinyögni egy szót sem. - GyönyörQ vagy, és olyan hihetetlenül, kimondhatatlanul édes, hogy azt hiszem, én vagyok a legszerencsésebb férfi a világon. Még ott csengett a fülében az édes vallomás, amikor a férfi hüvelykujjával végigsimította az arcát, lehajtotta a fejét, és visszafogott mozdulattal megérintette ajkát az ajkával. Óvatos csók volt. Afféle üdvözl1 csók. Pontosan olyan, amilyenr1l Franny tizenkét esztend1s lány korában álmodozott. Amikor romantikus légyottokról ábrándozott, és a lábánál hever1 rajongó ifjak töltötték be a képzeletét. Olyan édes érzés volt végre megtapasztalni, hogy álmai valóra válnak. Chase az ajkait a lány szemhéjához érintette, és egy csókkal lezárta Franny szemét. Majd a homlokát csókolta meg, végül az orra hegyét. - Szeretlek - suttogta. - Istenem, mennyire szeretlek! Ne haragudj, hogy úgy rontottam rád, mint valami kiéhezett hiéna. Franny lassan kinyitotta szemét. - Csak annyira vártam már erre. Annyira sokat gondoltam rá folytatta a férfi, és homlokát a lány homlokához nyomta. - Fogalmad sincs, mennyire sóvárogtam az érintésed után. Szinte fájt, hogy nem nyúlhatok hozzád, hogy nem csókolhatlak meg. És tudod, most, hogy Isten és ember törvénye szerint is hites feleségem vagy, nehéz volt türt1ztetnem magam. Türtõztetnie magát Franny szemébe könny gyQlt, ahogy Chase kimondta ezeket a szavakat. - Igyekszem lassítani a tempón. Esküszöm, Franny - nyugtatta meg a férfi. A lánynak kétségei voltak afel1l, hogy sikerülni fog-e Chase-nek megtartania az ígéretét. Hiszen egész testében reszketett. Csak abban reménykedett, hogy ami ezután történni fog köztük, ugyanolyan szép lesz, mint ami eddig történt. - Fogadjunk, hogy kész már a teád! - szólalt meg hirtelen a férfi. Mi lenne, ha bemennénk, miel1tt még nagyobb hülyét csinálok magamból? A lány bólintott. - Ezek szerint tényleg hülyét csináltam magamból. A lány meghökkenve felnevetett. A férfi is öblös hangon vele nevetett. A lány dereka köré fonta karját, és magához vonta egy gyors ölelés erejéig, majd elengedte. - Gyerünk, idd csak meg azt a teát, miel1tt újra elfog a hányinger! Tizenhatodik fejezet Amikor visszatértek a házba, Franny legnagyobb döbbenetére Loretta már otthon volt. Nyilván a hátsó bejáraton át jött be. Egy másik n1 jelenléte akár meg is könnyíthette volna számára a helyzetet, de nem az anyósáé. Franny képtelen volt elengedni magát. Állandóan attól rettegett, hogy valami rosszat mond vagy rosszat tesz, ezért inkább nem szólt egy szót sem. Ugyanakkor nem érezte magát így sem jól, mert attól félt, hogy hallgatását udvariatlanságnak fogják tartani. A beszélgetés témája el1ször a gyömbértea és annak bámulatos tulajdonságai voltak. Milyen remekül hat a reggeli rosszullétre! Miközben Franny a szóban forgó nedQt kortyolgatta, a többiek köréje gyQltek, és várakozva nézték a hatást. Közben felsorolták a növény áldásos hatásait. Valóban tapasztalhatja, hogy a várandós asszonyok

gyomrát megnyugtatja a tea. Gondolta volna, hányféleképpen lehet ízesíteni? - és következett a felsorolás. Franny azonban másra sem bírt gondolni, csak arra, hogy voltaképpen mindenki az 1 terhességére gondol. Igyekezett uralkodni magán, de már el1re félt, mikor kerül el1 a hónapok számolgatása. Alig bírta lenyelni a kortyokat. És akkor Loretta hirtelen elhallgatott, felhangzott a rettegett kérdés. Hol is tart a várandósságában? Chase sötét arca ragyogott a büszkeségt1l, úgy válaszolt. - Dr. Yost szerint több mint két hónapos terhes. És kétlem, hogy az öreg valaha is tévedett Franny elborzadva nézett rá. Bár a férfi pont mellette foglalt helyet, úgy tett, mint aki észre sem veszi, hogy a felesége 1t nézi. Franny a legszívesebben rávicsorgott volna. Hogyan is mondhatta el az igazságot? Mit gondol, vajon félkegyelmQek a szülei, vagy mi? Hiszen Chase alig másfél hónapja érkezett haza Farkasok földjére. Bárki ki tudja számolni, akinek van tíz ujja, hogy Chase nem lehetett jelen, amikor a magzata megfogant. Franny legnagyobb megdöbbenésére Loretta nyíltan nekiállt kiszámolni a szülés várható id1pontját. - Lássuk csak! Július közepén járunk - mondta, és karcsú ujjain számolni kezdett. Kék szemei elkerekedtek. Franny már szinte hallotta, amint az asszony észbe kap: Várjunk csak! Ez meg hogyan lehetséges? Ehelyett azonban az öröm pírja ült ki arcára, amikor felkiáltott: - Ó, milyen csodálatos! Februárban fog megszületni! A lehet1 legjobb id1pont, Franny! Pont, amikor tavaszodni kezd! A tavaszi és nyári babákra sokkal kevesebbet kell mosni! - Álljon meg a menet! - horkant fel Chase. - A fiamról van szó, neked meg csak a mosáson jár az eszed? Ilyenek a n1k Nos, jobb, ha tudjátok, hogy az én fiam annyi pelenkát összekoszolhat, amennyi csak jólesik neki! Izmos karjával átölelte Frannyt, és magához húzta. - Szerencsére remekül tudok mángorolni, úgyhogy majd segítek a mosásban és a vasalásban. - Lehet, hogy lány lesz. És egyébként sem várom el, hogy megcsináld helyettem a házimunkát - vágott közbe halovány hangon Franny. Majd elsüllyedt szégyenében. Mit gondolhatnak Chase szülei? Az õ helyükben Franny el1ször döbbenetet, most pedig dühöt érzett volna. Nyilván azt hiszik, hogy ki akarja használni a fiukat. Ráadásul a lehet1 legrosszabb módon, ezzel a terhességgel. - Helyetted? - kérdezte Loretta, és letette kávésbögréjét az asztalra. Határozott mozdulattal alaposan odakoppintotta a bögre fenekét az asztalhoz. - Drága leányom, ezt most rögtön verd ki a fejedb1l! A mi családunkban a férfiak is kiveszik a részüket a házimunkából. Két ember kell ahhoz, hogy egy gyermek megfoganjon, úgyhogy ketten kell felnevelniük is a kis gézengúzt. Loretta gyöngéden a férjére mosolygott. - Amikor a gyerekek kicsik voltak, Farkasöl1 legalább annyi pelenkát mosott ki, mint én. És amikor itthon volt, tulajdonképpen 1 foglalkozott velük. Minden asszony engem irigyelt a városban! Sok férfi ódzkodik a házimunkától. Azt hiszik, csorbát szenvedne t1le a férfiasságuk. Farkasöl1 sosem aggódott ilyen ostobaságok miatt, és Jake sem teszi. Szombat reggel kint találod az udvarban: együtt mosnak Indigóval. Biztos vagyok benne, hogy Chase is legalább ennyire a segítségedre lesz. - Semmi kétség! - vágta rá Chase. - Frannyt nem érdekli a bányászat, mint Indigót, de neki is megvannak a maga kedvtelései, amivel pénzt is tud keresni. Azt hiszem, úgy tervezi, varrni szeretne meg kézimunkázni. Elismerõ tekintettel nézett a feleségére.

- Várj csak, míg megmutatja a kézimunkáit, anya! GyönyörQen dolgozik. Ruhákat varr, üveglap alatt préselt virágokból képeket készít, gyerekjátékokat Igazán jó pénzt tudna keresni vele, ha eladná a munkáit, bizományba. - Tényleg? - kérdezte Loretta, és szemében valódi érdekl1dés csillant meg. Franny kérd1 tekintettel nézett Chase-re. Valóban nagyon szeretett varrni és kézimunkázni, de sosem gondolta, hogy a férje valaha is támogatná ilyen irányú ambícióit. És hogy Chase vigyázna addig a gyerekekre? - Csak csip-csup dolgokat csinálok - felelte bizonytalanul anyósának. - Chase igazán túlzásba viszi a dicsér1 szavakat A férfi dühösen elfintorodott. - Mert gyönyörû dolgokat készítesz! Azt a bohócos párnát például, amit Jasonnek varrtál, kapásból megvenném a kisbabánknak. Méghozzá nem potom pénzért! A kisbabánknak? A férfi olyan könnyedén ejtette ki a szót, mintha teljesen magától értet1d1 volna. Franny szívében sóvárgás ébredt. Bárcsak így lenne ! Annyira vágyott rá, hogy az élete ilyen könnyen, egy csapásra helyre jöjjön! Hogy Chase csak úgy belépjen az ajtón, legyintsen egyet a varázspálcájával, és a cs1dtömeg átváltozzék gyönyörQséggé. - Van varrógéped, Franny? Franny felrezzent, és bQntudattal visszakényszerítette magát a beszélgetés keretei közé. - Igen. Egy Wheeler-Wilson. - Vadonatúj! - tette hozzá Chase, és az apjára vigyorgott. Vigyázzatok, anyát megeszi majd a sárga irigység, ha meglátja. Fogadok, az els1 dolga az lesz, hogy rendel magának egy ilyet. - Egy Wheeler-Wilson - mondta elismer1en Loretta, és arcán megjelent egy gödröcske. - Nos, az enyém régi darab, de azért ugyanúgy teszi a dolgát. Alig várom, hogy megmutasd, Franny! Hol van? - Még nem hoztam át a fogadóból - felelte Chase. Franny összehúzta magát. Már várta a becsmérl1 megjegyzést. De az csak nem jött. Franny megdöbbent. Hiszen nem kell lángésznek lenni ahhoz, hogy valaki összeadja, mennyi kett1 meg kett1 a holmijai a fogadóban vannak, terhes egy gyermekkel, aki a jelek szerint nem a fiuktól van most vagy 1k a Föld legostobább teremtményei, vagy a legkedvesebbek. Franny nemigen merte elhinni, hogy csakis az utóbbiról lehet szó. - Két varrógéppel se perc alatt megvarrjuk az esküv1i ruhád! szólalt meg vidáman Loretta. Áthajolt a kávésbögréjén, és csillogó szemeit Frannyre emelte. - Alig várom, hogy elmenjünk megvenni a szövetet. Farkasöl1 azt mondja, befog a szekér elé, és elvisz minket Jacksonville-be. Remek nap lesz! - Anya - próbált közbevágni Chase, de Loretta tovább csacsogott. - Sokkal jobb ott a kínálat. Szereted az apró szemû gyöngyöket? - Anya - Amióta Chase elárulta, hogy szeretnétek templomi esküv1t is, alig bírok másra gondolni, mint egy földig ér1, gyöngyárban úszó ruhára! Frannynek torkán akadt a gyömbértea. A döbbenett1l némán meredt anyósára. Templomi esküv1t? Most hallotta el1ször, hogy Chase ilyesmit tervez. Micsoda 1rült ötlet! Fehér ruha 1rajta? - GyönyörQ esküv1t érdemelsz - szólt közbe gyorsan Chase. - Amíg aludtál, Indigónál jártunk, és megemlítettem, hogy esetleg A férfi elhallgatott, és gyilkos tekintetet lövellt anyja felé. - Futólag említettük csupán. Loretta arckifejezéséb1l ítélve az asszony teljesen másképp értelmezte Chase szavait. Számára a templomi esküv1 nem éppen azt

jelentette, mint amit Chase értett alatta. - Majd még megbeszéljük. De tényleg muszáj, hogy szép esküv1nk legyen, drágám. - Persze hogy muszáj! - helyeselt Loretta. - Ez a legfontosabb nap egy n1 életében. Olyanná kell tenni, hogy egész életében emlékezetes maradjon számára. Azért a templomi esküv1 egész más, mint a polgári Farkasöl1 sötétkék szemeit Franny sápadt arcára szegezte. - Kell templomi esküv1. Isten és az 1sök el1tt kell megesküdni. Másképp nem valódi a házasság. Chase megköszörülte a torkát. - Talán jobb lenne, ha Franny és én azt hiszem, ezt kettesben kell megbeszélnünk, apa. Farkasölõ elmosolyodott. - Ami utána jön, az a kett1tök dolga. De az esküv1 ránk is tartozik. Remélem, nem az riaszt vissza, hogy pap esket meg? Hiszen O'Grady atya nagyon kedves ember, és nem hiszem, hogy ragaszkodna ahhoz, hogy hogy is mondják? Farkasöl1 segélykér1 pillantást vetett a feleségére. - Hogy áttérjen - mondta Loretta. - Általában így szokott történni. Ha valaki katolikus férfihoz megy hozzá, át szokás térni katolikus vallásra. De hát a mi családunk afféle csodabogár hitbeli kérdésekben. Azt hiszem, O'Grady atya feladta már, hogy jobb belátásra bírjon minket. Az asszony megérintette a mellkasát. - Én ízig-vérig katolikus vagyok. Farkasölõ azonban ragaszkodik a saját meggyõzõdéséhez, így aztán úgy döntöttünk: a gyerekeket mindkét hitre megtanítjuk. Chase és Indigo valójában - mondta Loretta, de megtorpant, és fiára mosolygott. - Azt hiszem, O'Grady atya azt mondaná, javíthatatlanok. Örül, ha néhanapján látja 1ket a templomban, és nem ragaszkodik hozzá, hogy minden szokást betartsanak. És ez a házasságra is érvényes. Jake metodista, és az atya eddig egy szóval sem illette. Jake azt állítja, ha meg kellene gyónnia a bQneit, az atya szívrohamot kapna. Erre mindenkib1l kitört a nevetés. Kivéve Frannyt. Chase megköszörülte a torkát. - Azt hiszem, kissé túlterheltük ma Frannyt. Nem hiszem, hogy õ templomi esküvõt forgatott volna a fejében. Attól tartok, kissé megijesztettük. - Ó, értem - felelte Loretta halkan. Csakhogy nem érti. Fogalma sincs róla! - gondolta Franny. Egyikük sem érti! Neki nem lehet templomi esküv1je! Hiába lelkesednek annyira az ötletért, mer1 képtelenség az egész! - Tényleg szeretnék szép esküv1t - fordult felé Chase. - Szeretném, ha lenne gyönyörQ menyasszonyi ruhád, és Frankie kísérne az oltárhoz. Szeretném, ha a te családod is jelen lenne. Az édesanyád és az összes testvéred. Az én rokonaim, Fürge bácsi és Amy néni. És persze Indigo meg Jake. Biztos vagyok benne, hogy Indigo szívesen lenne a tanúd. Franny bénultan hallgatta a férfi szavait, és egy hang sem jött ki a torkán. Néma tiltakozással meredt férjére. Chase elmosolyodott. - Egy sebtiben összecsapott polgári szertartás egyszerQen nem ugyanaz nos, tudod te is, mir1l beszélek. Amíg az Isten színe el1tt ki nem mondjuk a házassági esküt, nem egészen érzem, hogy férj és feleség volnánk. Te nem így vagy vele? Franny úgy érezte, mintha csendben kettéhasadna a szíve. Azután apró darabokra törne. Millió apró, éles darabkára. GyönyörQ menyasszonyi ruha az öccse az oltárhoz kíséri persze hogy vágyott rá. Annyira, hogy szinte fájt! Melyik leány ne álmodna ilyesmir1l? De ez álom volt csupán, nem a valóság! Ezeknek az embereknek elment a

józan eszük! Hiszen egy szajha lett a menyük! Egy szajha, aki ráadásul gyereket vár! Istenkáromlás volna fehér ruhában besétálnia a templomba, akár katolikus, akár másmilyen templomról van szó! Mintha Chase kitalálta volna a gondolatait. - Talán jobb lenne kés1bb visszatérnünk a témára. Franny arca szúrt és bizsergett, mintha tövisek szurkálnák. Vagy mintha tojásfehérje száradt volna a képére. Érezte, ahogy elönti a szégyen. Fejét leszegte. Képtelen lett volna bárkinek is a szemébe nézni. Esküv1. Igazi esküv1. Hogyan is nem jut eszébe Chasenek, hogy mindig err1l álmodott? Csend telepedett az asztalnál ül1kre. SzörnyQ, kibírhatatlan csend. Franny tudta, mindannyian rá várnak. Hogy megszólaljon végre. De hát mit is mondhatna? Hogy a legh1bb vágya bohócot csinálni magából? Mert a templomi esküv1n semmi kétség, ez történne! Ha Chase rendes esküv1t akar, rendes lányt kellett volna elvennie! Talán dióhéjban így lehetne összefoglalni a probléma lényegét. Mindannyian úgy tesznek, mintha 1 nem is az lenne, aki. És mindezt azért, mert képtelenek szembenézni a valósággal. Franny feltápászkodott az asztaltól. - Kérem, bocsássatok meg! - szólalt meg reszket1 hangon. - Kissé elfáradtam. Jobb, ha ledõlök odafönn. Alig mondta ki a szavakat, sarkon fordult, és elviharzott. Azt sem tudta, hová megy. A nappali bútorai összeolvadtak a szeme el1tt, úgy próbált utat találni a ragyogóra suvickolt fapadlón. - Franny! - kiáltott utána Chase. A padlásfeljáró létrája bizonytalanul imbolygott a szeme el1tt. Megragadta a korlátot, és ész nélkül felvonszolta magát. Lábai reszkettek, szoknyája a bokája köré csavarodott. Ó, egek! Bárcsak itt helyben elnyelné a föld! A legjobb volna meghalni! Csak ne kelljen elviselnie, hogy tovább dobog a szíve. Mert fájt. Annyira fájt, hogy nem bírta elviselni. Gyönyörû esküvõ hogyan is juthatott ilyesmi az eszükbe? De f1leg hogyan helyeselhetett Chase? Ha az volt a célja, hogy megszégyenítse, akkor a lehet1 legjobb utat választotta hozzá. Franny felért a padlásra, és a hálófülkébe rohant. Teljes hosszában végigvágódott az ágyon, arcát a férfi párnájába temette. Így talán nem hallatszik majd a zokogása. Hogy lehet Chase ennyire vak? Hát nem látja, micsoda képtelenség, amit kíván? Ennek az embernek elment a józan esze! A szülei pedig félkegyelmQek, nem vitás. Õ nem más, mint egy szajha, és attól, hogy úgy tesznek, mintha nem lenne az, a tény még tény marad. Ha Chase tiszta, szQzies menyasszonyra vágyik, akkor bizony alaposan melléfogott a választásával! Miután Franny csapot-papot otthagyva távozott az asztaltól, Chase alig bírt magához térni. Azt hitte, Franny másra sem vágyik, mint hatalmas esküvõre. Úgy gondolta, most végre valóra válhat a lány réges-régi álma. Azt remélte, ha kinyilvánítja, mennyire szeretne templomi esküv1t, azzal leírhatatlan boldogságot okoz majd neki. És ehelyett mi történt ? Nem talált szavakat, amelyek hQen megragadták volna, miféle kifejezés ült ki Franny arcára. Akár a kutyáé, akibe belerúgtak. Olyan ebé, akinek fogalma sincs róla, miért bántják. Egyszer csak Chase felállt. Alig állt a lábán, térde reszketett. - Jesszusom! Én vagyok a legostobább lény, akit valaha is a hátán hordott a föld! - szólalt meg a leveg1be. - Persze hogy gyönyörû esküv1t akar! De nem az a kérdés, hogy mit akar. Soha életében nem kérdezte tõle senki, hogy mit akar! Mindig is azt kapta, amit feltálaltak neki! A szülei szótlanul ültek, Chase pedig érezte a csendbe burkolt, szavakba nem önthet1 megbánást. - Nos - szólalt meg végül az édesanyja reszketõ hangon. -

Alaposan melléfogtunk, nem igaz? Ne haragudj, Chase. Eszembe sem jutott, hogy nem beszéltetek errõl. Chase lehunyta szemét, és megdörzsölte orrnyergét. Nem a szülei hibája volt, hanem az övé. Dél óta úgy viselkedik vele, mint valami ökörhajcsár, aki a szarvánál fogva vonszolja haza az állatot. Azóta is szüntelenül a sarkában van és nyaggatja. Nyilván túl gyors neki a tempó, túlságosan fullasztó a légkör. Alig hagyta lélegzethez jutni. Chase tehetetlenül leejtette kezét. - Azt azt hiszem, az lesz a legjobb, ha felmegyek hozzá, és beszélek vele. Bocsássatok meg! Mielõtt azonban elindulhatott volna, anyja felkelt a helyér1l. - Indigo meghívott minket apáddal egy kis kávéra és süteményre. Azt hiszem, lassan szedjük is a sátorfánkat, és indulunk. Nem akarnám megvárakoztatni. Chase pontosan tudta, hogy a húga nem hívta meg a szüleit. Az volt ugyanis a szokás, hogy jövet-menet beugrottak egymáshoz, hivatalos meghívásra sosem nem volt szükség. - Anya, nem kell elmennetek itthonról! Elvégre ez a ti otthonotok, nem a miénk! - Dehogynem, ugyanúgy a tiétek is - vágta rá Farkasöl1. Abban a pillanatban Chase-nek eszébe jutott, hogyan is viselkedett ezzel a két emberrel az elmúlt évek során, és elfogta a szégyen. Nem a megfelel1 személyek ellen lázadt, annyi szent! Teljességgel alaptalan volt a dühe. Olyan dolgok iránt ette a fene, amelyeknek valójában semmi jelent1ségük nincs. Nem érdemelt meg ilyen szül1ket. 0k azonban úgy látszik, észre sem vették, milyen különlegesek és csodálatosak. Bármennyire is megbocsáthatatlanok voltak a cselekedetei, 1k nem szQntek meg szeretni, és türelmesen megvárták, míg végre ben1 a feje lágya. - Köszönöm, apám - felelte Chase, majd anyjára siklott a tekintete. Neked is, anya. - Menj már! - sürgette Loretta. - Nemsokára jövünk haza. Menj már milyen egyszerQen hangzott ez a szó! Csakhogy Chase számára egyáltalán nem volt olyan egyszerQ kivitelezni anyja parancsát. Miközben felfelé mászott a létrán, a fejében egymást kergették a gondolatok. Mit is mondjon Frannynek? Egymás után dobta sutba a mondatokat. Lent égtek a lámpások, és a deszkapadló résein átszQr1d1 fény tompa borostyánszínQ csíkokat festett a gerendákra. A választófal el1tt Chase megtorpant. Eszébe jutott, hányszor is lépett már ebbe a szobába. Gyermekként, kés1bb feln1ttként. De az évek során semmi sem változott. Mindig is ez volt az otthona, és ez a hely mindig is az otthona marad majd. A színes takaró. A rongysz1nyegek, amelyeket anyja készített. A sarokban húzódó ruhatartó rúd. Egyik sem volt kiállítási darab, mégis szeretettel, sok-sok szeretettel készültek. Ett1l voltak annyira különlegesek. Az apja sosem lesz tehet1s ember. Ennek ellenére felbecsülhetetlen értékekkel gazdagította családját. Chase lassan közeledett az ágy felé. Hallotta a lány elfojtott zokogását. Belehasított, akár a kés. A fejében kavarogtak a gondolatok, igyekezett kiválasztani a helyzethez legjobban ill1 szavakat hogy ostobán viselkedett. És sajnálja. Hisz nem akarta megbántani. De akárhányszor szólásra nyitotta száját, összekuszálódtak fejében a szavak, a nyelvét pedig mintha gyapjúba bugyolálták volna. Mindent meg akart adni a lánynak, amit1l az élet megfosztotta, de amit megérdemelt volna. Az utóbbi kilenc évet legszívesebben elfújná, akár az 1szi szél a levelet. Már ha a lány megengedné neki. Miért nem bír hátat fordítani a múltjának? El1bb-utóbb mindenki elbotlik, ha állandóan hátrafelé tekinget. Jónak lenni nem ugyanaz, mint bQn nélkül élni. És Isten sem csupán szigorúan ítélkez1 bíró. De fogalma sem volt, hogyan is magyarázza el a lánynak ebbéli meggy1z1dését. Épp Frannynek Az apja mindig a

természetb1l vett hasonlatokkal értette meg az isteni er1k mQködését, de Chase nem hitte, hogy Frannynél sikere lenne az efféle költ1i beszédnek. Chase-t kisgyermekkorától fogva arra tanították, hogy minden a természetfölöttiben gyökerezik. Frannynek azonban a víz csupán víz volt: nedves anyag, ami kifolyik az ember kezei közül. Chase számára létfenntartó elem volt, amely titkokat és végtelen bölcsességet rejt magában. A Holdanya, a Földanya, a szélrózsa négy iránya, a Szél mind-mind istenek voltak, apja istenei. Az égbolt, a hajnalhasadás, a napnyugta, a sötétség: isteni természetQ jelenség volt mind, telis-tele csodával. Tegnap pedig nem létezett, csak holnap. Az ember mindig el1reszegezi a tekintetét, és egyenesen tör a célja felé. Visszanézni nem szabad. Az élet egyszerQ igazságai Micsoda szépség, micsoda béke áradt bel1lük! Csakhogy amikor Chase megpróbálta átadni 1ket Frannynek, már nem is tûntek olyan egyszerûnek. Franny lábait beszennyezte a bQn. A szeme elõtt nem tárult ki a látóhatár. A holnap számára ugyanolyan volt, mint a tegnap, a valóság borzalmából nem volt lehet1sége elmenekülni. Hogyan is hallhatná hát a szél suttogását, ha minden erejével a túlélésért küzd? Chase végül megfelel1 szavak híján a karjába vette Frannyt. Szinte várta, hogy elhúzódjon a lány. Vagy hogy dühében hadakozni kezdjen ellene. És akkor sem hibáztatta volna, ha így tesz. Esküv1 Chase számára a világ egyik legtermészetesebb szava. De 1 nem úgy n1tt föl, ahogyan Franny. A lány úgy érezte, nem érdemli meg a templomi esküv1t. Elveszett léleknek, bQnös asszonynak tartotta magát. És a bQnös asszony nem viselhet fehér ruhát. Ha pedig egyszer bQnbe esett, el sem tudja képzelni, hogy valaha lemoshatná magáról a gyalázatot. Franny egész testét rázta a zokogás. Amikor Chase átkarolta, hirtelen az õ szívében is feltolult a fájdalom. Franny fájdalma. A lány nem tiltakozott, nem húzódott el, s1t, a nyakába kapaszkodott. Chase szemét bökni kezdte valami. Csak nem a könnyek? - N-n-ne haragudj - szólalt meg végül cincogó hangon a lány. - A sz-szüleid a-annyira s-sajnálom! Megbocsáthatatlanul viselkedtem! Kirohantam, mint valami eszeveszett Most örökre meg fognak gyQlölni, tudom - Ó, Franny, dehogyis! Én kérek t1led bocsánatot! Chase szorosabbra fonta karját Franny körül, és meg is lep1dött egy kissé, mert a lány befészkelte magát a hóna alá, mint egy testmelegre éhezõ árva gyermek. Chase a lány vállához nyomta arcát, és beszívta a testébõl áradó levenduiaillatot. Úgy érezte, a világon egyedül csak Frannynek van ilyen illata, és hirtelen belehasított, hogy voltaképpen alig ölelte még 1t át. Egyszer-egyszer megfogta az állát, néhányszor futólag magához húzta, és persze ott volt az a hatalmas baklövés, amit a tornácon követett el. De voltaképpen sosem ölelte meg igazán a lányt. Olyan volt átkarolni, mintha a mennyországba érkezne. Tökéletes érzés. Páratlan, ugyanakkor helyénvaló. Kis híján kicsúszott a száján, hogy nem ragaszkodik a templomi esküv1höz, amikor hirtelen felpillantott, és meglátta az ablakban ragyogó csillagokat. Mintha millió apró briliánst szórtak volna szét a sötétkék bársonyon. Szikráztak és fénylettek, ezüstös nimbusz rezgett körülöttük. Mint amikor Franny hajára rásüt a nap, és fénykoronát von a lány feje köré. A keservit! Senki sem érdemli meg jobban, hogy templomban esküdjék, mint Franny! Bárcsak képes lenne elhitetni ezt a lánnyal is! Bámulni a hullócsillagokat, titkos kívánságokra gondolni szivárványt kergetni, bolond álmokat. Chase csak ringatta a lányt, és gyöngéden simogatta a haját. Tekintetét közben egy pillanatra sem vette le a mennyboltról. Ezek a csillagok itt valóságosak. Az embernek csak fel kell pillantania az égre, és megcsodálhatja a ragyogásukat. A

valóság távolról sem sivár, se nem szürke. És persze nem is reménytelen. A valóságot az ember maga teremti. Chase gyöngéden ringatta tovább a lányt. Tekintetét továbbra sem vette le a csillagokról. Beszélni kezdett. Meséket mondott neki. Meséket, amelyeket 1neki meséltek gyermekkorábban. Komancs történeteket. Az apja, a nagyapja, a dédapja történeteit, egyik generáció adta át 1ket a másiknak. Könnyedén jöttek a szavak, minden részletre pontosan emlékezett. Olyan sokszor hallotta 1ket az apjától, hogy az elméjébe beleégtek a szavak. Egy id1 után már azt sem tudta, mit mesél, és valójában már az sem érdekelte, ha esetleg ostobának vagy 1rültnek tûnik. Csak az számított, hogy valahogyan sikerüljön elterelnie Franny figyelmét, és enyhítse fájdalmát. Végül Chase érezte, hogy a lány teste lassan elernyed, ziháló lélegzete lelassul, és csendes pihegésre vált át. Chase lepillantott, és látta, hogy a lány kifelé bámul az ablakon, tekintete álmodozó és homályos. Egy szörnyQ pillanatra belehasított a rémület, hogy esetleg már nincs is ott lélekben, hanem elmenekült elméje rejtekhelyére. Arra a helyre, amir1l mesélt neki. De a lány tekintete lassan átvándorolt az egyik csillagról a másikra, és Chase rögtön tudta, hogy Franny jelen van. Jelen van, itt van 1vele és mégis az álmok tengerén úszik. Nem titkos álmok tengerén, nem elméje rejtekhelyébe bújva. Azokban az álmokban fürdik, amelyeket 1, Chase sz1tt a lány köré csendes suttogásával. Ezek az álmok mesék voltak csupán, de örökségének szerves részét képezték. Chase-t elárasztotta a béke. Ezek szerint az álmodozás, a mese lehet a közös talaj, amelyre építkezhetnek. Franny értett az álmodozáshoz, értett a meséléshez. Hiszen éveken át az álmok és a képzelet jelentette számára az egyetlen menedéket. Miért is ne moshatná el 1, Chase a határt a lány képzelt képei és a körülöttük lév1 valóság közt? Elvégre egész életében a két világ közt ingázott. - Franny - szólalt meg végül. A lány kissé megrezzent. - Hm? - Mesélj az álomképeidrõl! - kérte rekedt hangon. - Meséld el, milyen az a hely, ahová el szoktál menekülni! A lánynak elakadt a lélegzete, majd fáradt sóhajtás szakadt ki bel1le. Chase arra gondolt, bizonyára bennrekedt még egy kis sírás, de már erejét vesztette. Kezét fel- és lecsúsztatta a lány karján, ütemesen simogatva selymes b1rét. Nem tágított. Választ követelt. Csupán néhány álomképre volt szüksége. Semmi másra. Nem sokat kért, mégis érezte, hogy Franny számára szinte teljesíthetetlenül nagy feladat válaszolni. Azzal, hogy elmondja, hová szokott menekülni, az a képzeletbeli világ veszíteni fog varázserejéb1l, és nem lesz többé számára szent és sérthetetlen rejtekhely. Franny elveszíti az egyetlen helyet a világban, ami csakis és kizárólag az övé, és ahová akár Chase el1l is elmenekülhet. Reszket1 hangon, szinte suttogva szólalt meg végül a lány. - Sok képzeletbeli helyem van. De a leggyakrabban egy virágos rétre szoktam menni, amelyen százszorszépek nyílnak. Chase lehunyta a szemét. Százszorszépek nyílnak. A lány elmondta, hogy a száradó es1cseppeken megcsillan a nap, a magasra n1tt fQ susog a szélben. Patak csobog a köveken, és olyan édes virágillat száll a leveg1ben, hogy nincs más vágya, mint kitárt karokkal beszívni az illatukat. - Varázslatos hely - suttogta a lány. - Ide nem követhet senki sem, és nem érinthet meg senki. Ez volt hát Franny saját, titkos búvóhelye. Csak az övé. És mindig ott várta 1t, elméjének egy rejtett zugában, hogy ha ki akarta zárni a külvilág történéseit, menedéket nyújtson számára. - Apa sokszor elvitt egy ehhez hasonló rétre minket - ismerte be

végül. - Mindig olyan csodásan éreztük magunkat ott! 0t is gyakran odaképzelem, amikor a rétre megyek. 0t is és anyát is, és az összes testvéremet. Amikor Jason még egészséges volt, amikor anyám még látott, miel1tt apám lezuhant volna a templomtoronyról. Ez a rét éppen olyan valóságos, mintha itt lenne körülöttem. Néha Franny reszketve mély lélegzetet vett. - Néha ott akarok maradni, és onnan akarom folytatni tovább az életemet. És mindent másképp tennék. Jól viselkednék, és szót fogadnék a szüleimnek. Senki sem kapná el a kanyarót. Apa ma is élne. Helyesen cselekednék, és minden úgy történne, ahogyan történnie kellett volna. Sosem tennék semmi rosszat, nehogy megbántsam a szeretteimet. Chase most jött csak rá, hogy ezen a képzeletbeli helyen minden Franny vágyai szerint történhet. A lány kétségbeesetten vágyott rá, hogy megmásítsa a múltat. Chase úgy érezte, mintha kulcslyukon keresztül kukucskálna a lelkébe, és egyáltalán nem tetszett neki, amit lát. BQntudatot látott. Borzalmas, mindent elsöpr1 bQntudatot, amelyet maga a lány és mások is gondosan ápoltak lelkében. Chase gyomra összeszorult. - Nos - szólalt meg halkan Chase. - Remélem, sosem engedsz majd a kísértésnek, hogy ott maradj. Borzasztóan hiányoznál. A férfi félig-meddig tréfának szánta a megjegyzést. A lány azonban fészkel1dni kezdett, mintha kellemetlenül érintenék Chase szavai. - Mi a baj? A lány kissé megrázta a fejét. - Semmi. Ostobaság - Semmi nem ostobaság, ami az eszedbe jut. Legalábbis számomra nem az. - Csak arról van szó, hogy ma délel1tt öntudatlanul menekültem oda - felelte Franny, és kezével végigsimította a takaró rajtjait. - Ha May Belle nem ér el és nem ráncigál vissza, lehet, hogy Franny ismét megrázta a fejét. - Ostobaság. Chase hátán végigfutott a hideg. - Mi az ostobaság? - Az az érzés, hogy a rét mintha valóságos lenne. Úgy tûnt, sokkal valóságosabb, mint az itteni világ. És úgy éreztem, hogy csak akarat kérdése, és örökre ott maradhatok. - Csak azért nem maradtál ott, mert May Belle vissza ráncigált? - Valami ilyesmi történt, igen. Tudod, ez pont olyan, mint amikor beszélnek hozzád, és közben elkalandozik a figyelmed. És akkor hirtelen történik valami: mondjuk hangosabban szól az illet1 hozzád, vagy ilyesmi, és hirtelen visszatérsz a valóságba. May Belle szólongatni kezdett, és amikor odafordultam, valahogy sikerült átjutnia hozzám. Megérintett, visszahúzott. Nagyon megrémültem, Chase. Majdnem ott maradtam. Chase-nek egyáltalán nem tetszettek a lány szavai. De egyben meg is gy1z1dött róla, hogy jól teszi, ha megpróbálkozik új rejtekhelyet teremteni. Olyan rejtekhelyet, amely sziklaszilárdan a valóság talajára épül. A valóságéra, amelyben Franny is és õ is él. - Ha annyira jó neked ott, miért rémiszt meg, hogy esetleg ott maradsz? - Mert szükség van rám ebben a világban - felelte a lány dühösen, majd kinyújtotta nyakát, és szemrehányó pillantást vetett Chase-re. Nem bolondultam meg, Chase! Pontosan tudom, hogy az a rét nem valóságos. Nem mehetek vissza az id1ben, nem fordíthatom meg az óramutató járását. Ami történt, megtörtént, és a családom számít rám. Csak vannak vágyaim. Vágyom rá, hogy visszamenjek oda, és elölr1l kezdjek mindent. Közben persze tudom, hogy ez lehetetlen. - Hallottad, hogy May Belle szólongat?

- Igen. Akkor is hallom, hogy mit beszélnek ideát az emberek, miközben az álomvilágomban járok - felelte Franny, és összeszorult az ajka. - Ha csúnya dolgokat mondanak, akkor olyan álomképeket képzelek magam elé, amelyekben elhangzanak azok a szavak. Úgy teszek, mintha anyámat, apámat vagy valamelyik testvéremet hallanám. Chase szíve összeszorult. - Kik mondanak csúnya dolgokat? - kérdezte suttogva Chase. A lány egyre hevesebb mozdulatokkal babrált a takaró rojtjaival. - A férfiak. Chase lehunyta a szemét. - Néha csúnya dolgokat mondanak. Ha épp nem tudom kizárni, amit hallok, akkor egyszerQen beleszövöm a hallottakat az álomképeimbe. És akkor nem is hangzanak olyan borzasztóan. Chase igyekezett elrejteni keze remegését: karját keresztbe tette Franny mellkasán, és megdörgölte a lány vállát. Ha belepusztul is, nem fogja engedni, hogy a lány még egyszer ilyen helyzetbe kényszerüljön. Soha nem érhetik többé olyan borzalmak, amelyeket ki kell zárnia elméjébõl! - Soha ne menekülj el többé! Ne hagyj itt egyedül! - csúszott ki a férfi száján meggondolatlanul. Csak miután elhagyták száját a szavak, döbbent rá, mennyire fél ett1l az eshet1ségt1l. Chase rettegett a gondolattól, hogy a rét még egyszer Franny akarata ellenére bukkanjon fel, és körülölelje a lányt. - Ne menekülj el a rétedre el1lem! Ígérd meg, hogy nem teszed! Ígérd meg, hogy visszajössz! A lány a férfi állkapcsához dörgölte halántékát. - Csak egyszer fordult el1 ilyesmi. Az után, hogy hazatértem dr. Yost rendelõjébõl. A fogasokra tévedt a tekintetem, és rájöttem, mit kell tennem. Megijedtem. Annyira megijedtem! És fájt a szívem, hogy nem fogok többé kelleni neked. Hogy ha elmondom: gyermeket várok, akkor el fogsz hagyni. Olyan borzalmasan magányosnak éreztem magam A tapétára pillantottam, és hirtelen már odaát találtam magam. - A tapétára? Chase-nek fogalma sem volt, hogyan függ össze a tapéta az álomképekkel. - Igen. A szobám falát százszorszépekkel díszített tapéta borítja. - Vagy úgy! - felelte a férfi, és szorosabban ölelte magához a lányt. - Ha magányosnak érzed magad, vagy úrrá lesz rajtad a félelem, ígérj meg valamit! - Mit? - Hogy szólsz nekem. Hadd Qzzem el a magányod és a félelmeid! - Ó, Chase! - felelte a lány reszket1 hangon. - Álmomban sem gondoltam volna, hogy így is el akarsz venni! Ezért éreztem magam annyira egyedül! Azt hittem, meg fogsz gyQlölni - Tévedtél. Sosem lennék képes rá, hogy meggyQlöljelek, bármi történjék is! - Vannak dolgok, amelyek felett nem lehet csak úgy elsiklani! - Ha rólad van szó, az egyik szememre vak vagyok, a másikra pedig gyengénlátó. Bármi felett képes vagyok elsiklani. Egy id1re mindketten elhallgattak. Amikor Franny ismét kibámult az ablakon, hogy a csillagokat csodálja, Chase elkezdte törni a fejét. Vajon hogyan tudná rávenni a lányt, hogy közös álomvilágot képzeljen el vele? Hogyan fogjon hozzá? Franny olyan pontosan leírta a rétet, hogy Chase szinte látta is maga el1tt. Csak attól szakadt meg kis híján a szíve, hogy a lány kényszerb1l képzelte el a rétet. El sem tudta képzelni, miféle borzalmakat élhetett át éjszakánként, ha ez volt az egyetlen megoldás, amihez folyamodni tudott. Az, hogy szétválassza a testét és az elméjét. - Tudod mit? - kérdezte suttogva. - Szeretném, ha kitalálnánk neked egy új rejtekhelyet. Olyat, ahová neked is és nekem is jogom van belépni.

A lány felhorkant, és a férfi ingéhez dörgölte arcát. Ajkán élcelõdõ mosoly játszott. - Egy rétet? - Nem - felelte határozottan a férfi. - A rét a te rejtekhelyed. Én valami új helyre gondolok, ahová csak mi ketten léphetünk be. És persze a kisbabánk. - De valójában nem is a te gyermekedrõl van szó - Persze, de a képzeletbeli rejtekhelyünkön mi írjuk a szabályokat, nem igaz? Minden úgy történik, ahogyan mi akarjuk! És én azt akarom, hogy ez a gyerek az enyém legyen. Franny felsóhajtott. - Ó, Chase, bárcsak a tiéd volna! Egyrészt vágyom is rá, másrészt viszont bárcsak valaki más lehetnék! Bárcsak úgy találkoztunk volna, mint két szokványos ember egymásba szerettünk volna, és nem egy szaj - De hiszen a képzeletünkben valóra válhatnak az álmaink! Ki szeretnél lenni, ha nem saját magad? - Úgy érted, ha bárki lehetnék? Chase kissé elmosolyodott. - Persze. Hiszen álomvilágról van szó. Franny eltQn1dött. - Akkor azt hiszem, megtartanám a nevemet. De minden mást a sutba dobnék. Eltörölném a múltat, nem létezne a Lucky Nugget. Tiszta lappal indulnék. Chase a másik karjára helyezte át testsúlyát, és állát megpihentette a lány fején. 0 is kibámult a csillagokra. - Ez esetben tarthatnánk templomi esküv1t? Franny kezdett belejönni a játékba. - Persze! Hatalmas esküv1t tartanánk. Még azt is megengedném, hogy édesanyád gyöngyökkel kivarrt ruhát aggasson rám - Azt hittem, nem szereted a gyöngyöket. A lány elnevette magát. - Nem is! - Anyám borzasztóan csalódott lenne. - Nos, ezt nem engedhetjük meg magunknak. Legalábbis az álomvilágunkban semmiképpen sem. Chase a lány hajához érintette arcát. Eszébe jutott, milyen gyönyörQ, amikor napsugarak táncolnak rajta. AranyszínQ, és ezüstszínQ csíkok tarkítják. Ragyog, akár a csillagok, mégis átjárja a lány fejb1rének melege. És olyan illata van, amit csakis Frannyn érzett eddig: a levendula és a frissen mosott b1r illatának elegye. - Azt csinálunk, amit akarunk. - Persze - egyezett bele álmodozó hangon a lány. - És nem érhet minket semmi rossz. Csak mi számítunk, senki más. - Egyetértek. - Ó, istenem, Franny, bárcsak tényleg elmehetnénk oda! Egy percre Franny is elhallgatott. Majd megszólalt. - Én is vágyom rá. Chase-nek n1ni kezdett a gombóc a torkában. - Akkor gyerünk! Induljunk el! Fanny hátrafordult. A férfi kissé hátravetette fejét, hogy lássa a lány meghökkent tekintetét. - De hiszen nem igazi helyr1l van szó! - emlékeztette Franny. - Legalább annyira igazi, mint a réted. - De a rétem - kezdte Franny, majd megrázta fejét. - A rétem sem valódi. - Mégis jártál ott. - Nos, igen, de - kezdte ismét, majd megint elhallgatott, és csak bámult némán Chase-re. - Teljesen elment az eszed! Remélem, ezzel te is tisztában vagy! Egy olyan helyr1l beszélgetünk, ami nem is létezik!

- De létezhet. A fejünkben. Franny, legalább kilenc esztendeje menekülsz el rendszeresen arra a rétre. Ha egyedül képes voltál elmenni oda, miért nem mehetünk el mi ketten valahová máshová? Egy olyan helyre, ami legalább olyan szép? A lány aggódó tekintete láttán Chase elvigyorodott. - Túlságosan komolyan veszel mindent - mondta. - Ez csak játék, nem érted? Mi bajunk származna abból, hogy álmodozunk egy kicsit? - Végül is semmi - Akkor álmodj velem! - suttogta a férfi. - Legalább ma este! Chase ismét elvigyorodott, majd vállat vont. - Ha pedig tetszik a dolog, máskor is megpróbálhatjuk. A ragyogó szempár tele volt gyanakvással. - Ez valami trükk? Rá akarsz szedni? - Anyám is ezt kérdezte egyszer apámtól. És tudod, mit válaszolt az öreg? Azt, hogy bármit megkaphat anyámtól, amit meg akar szerezni. Nincs szüksége trükkökre. Javíts ki, ha tévedek, de azt hiszem, nekem sincs szükségem trükkökre. Chase ujjbegyével megérintette Franny finom metszésQ orrnyergét. - Érthet1? - Igen - felelte csendesen a lány, és szemében pajkos mosoly csillant meg. - Azért biztos, ami biztos, azt szeretném, hogy ezen a képzeletbeli helyen én legyek kett1nk közül az er1sebb. Chase hahotázó nevetésben tört ki. - Jó! De ígérd meg, hogy nem emelsz rám kezet! - felelte, amikor nevetése elcsitult. - Csak ha okot adsz rá - replikázta a lány. Chase el1rehajolt, és a lány szemébe nézett. - Nos? - Mi nos? - Induljunk! A lány kétkedve nézett rá. - El1ször ki kell találnunk, hogy hova. Chase úgy tett, mint aki fontolóra veszi a kérdést, majd vállat vont. - Nekem itt is megfelel - mondta, és a szobára mutatott. - Barátságos. És nézd meg ezeket a csillagokat! Ki tudnál találni ennél gyönyörQbbet? A lány tekintete az égboltra siklott, és arcán boldog mosoly áradt szét. - Igazad van. GyönyörQ a csillagos égbolt. - Elég gyönyörû ahhoz, hogy az álombéli helyünk kiindulópontjává válasszuk? - Ühüm. - Nos, akkor kijelenthetem, hogy megérkeztünk. Franny csendesen elnevette magát. - Még sosem álmodoztam senkivel. Nem biztos, hogy menni fog. - Biztosan menni fog - felelte Chase, és csettintett ujjaival. - Megérkeztünk. Franny ismét elmosolyodott. - Rendben. Megérkeztünk. Gyöngéden eltolta a lányt az öléb1l. - Mivel csak a ma éjszaka áll a rendelkezésünkre, minden percét szeretném kiélvezni. Szerintem heveredjünk le az ágyra, nézzük a csillagokat, és beszélgessünk, amíg el nem alszunk. A lány kisöpört szemébõl egy kósza hajszálat. - Csak beszélgetünk? Semmi több? - kérdezte gyanakvón. Chase felemelte két kezét. - Ha bármi olyat tennék, ami nincs a kedvedre, nyugodtan faképnél hagyhatsz, és mehetsz át a rétedre. Franny csodálkozva felnevetett. - Te megbolondultál, Chase Wolf! Chase egyik térdét a matrac szélére helyezte, másik lábát pedig a

földre. Franny az ágyon térdelt. Bizonytalan volt és gyanakvó. Lassan, hogy nehogy megijessze a lányt, Chase a lány gallérjához ért, és kigombolta a gombot. - Bizony, megbolondulok érted - felelte rekedt hangon. - Mi lenne, ha velem tartanál? Bolonduljunk meg egy kicsit együtt! - Szerintem ezen már túl vagyunk. Itt ülünk, és képzeletbeli helyekr1l beszélgetünk A férfi végiggombolta a lány ruháját. Közben lehajolt, és csókokkal borította el arcát. Odavolt az orráért olyan apró és olyan finom metszésQ orra volt! És a szemöldöke! Szemei fölött lágyan ívelt, mézszínQ szemöldök húzódott. Már vagy százszor megálmodta, hogyan simítja majd végig, és most meg is tette. A nyelvével tapintotta ki ívét. Enyhén sós ízt érzett a szájában, és asszonyízt. Olyan édes íz volt, hogy a legszívesebben a feje tetejét1l a lábujja hegyéig végigkóstolta volna. Amikor levette Franny ingujját, a lány kissé megborzongott. Mivel kifejezetten meleg éjszaka volt, Chase tudta, hogy nem a hideg tette. - Sosem bántanálak, Franny. Ha bármi olyat teszek, ami nem tetszik, azonnal állíts le. Chase ujjbegyét finoman, végtelenül finoman végighúzta a lány karján, és lefejtette a ruha ujjait. A lány ismét megborzongott. Chase elmosolyodott, és fejét el1rehajtotta, hogy száját rátapassza a lány karcsú nyakán pulzáló érre. A szoknya, az alsószoknya, majd a térdig ér1 alsónadrág is a földre hullt. Chase egyenként hámozta ki Frannyt az összes ruhadarabból, és azok csendesen lecsúsztak a lány derekán. Közben a férfi finoman harapdálni kezdte a lány nyakát. Nyelvével minden érzékeny pontot kitapogatott a lány b1rén, amelyr1l ösztönösen azt sejtette, hogy Frannynek élvezetet okoz majd. A lány felsóhajtott, és hátrahajtotta fejét, hogy a férfi szája könnyebben fedezhesse fel a nyakát. A sóhajból Chase tudta, hogy Franny még mindig ott van vele, és nem menekült el a rétre. És bár Chase-nek már-már fizikai fájdalmat okozott a sóvárgás, elhatározta, hogy nem szolgáltat okot a menekülésre. F1leg nem ma. Ez az éjszaka a közös álmodozásról szól. Arról, hogy a karjába vonja a lányt, és a csillagokat nézik. Hogy megmutassa neki: id1r1l id1re az álmok valóra válhatnak, és a valóság lehet olyan, mint az álom. Ami a dolog technikai részét illeti, Chase nem remekelt különösebben. De nem volt más a tarsolyában. Csak imádkozni tudott, hogy a lány kedvében jár majd vele. Amikor Chase alsóingre vetk1ztette Frannyt, lefektette az ágyra. Franny idegesen nézte, amint a férfi leveti a csizmáját, majd az ingét. A lány aggódó tekintetét látva Chase úgy döntött, hogy a farmert nem veti le. Miután visszahúzta magukra a takarót, és a lányt bebugyolálta, 1 maga háton fekve kinyújtózott. Karjába vette Frannyt, és a lány nem tiltakozott. Egy percre úgy tQnt, Franny elbizonytalanodik. Hová tegye a fejét? Majd megtalálta Chase hónalját, és odanyomta arcát. Kicsiny kezét a férfi hasára fektette. Chase hasán összerándultak az izmok. Lehunyta szemét. Olyan er1vel tört rá a vágy, hogy minden porcikája belesajdult. - Azt mondtad, a csillagokat fogjuk nézni - emlékeztette Chase-t Franny. Chase kinyitotta a szemét. - Ja, igen, a csillagok! - felelte a férfi. - Chase valami baj van? Hogy valami baj volt-e? Nem. Minden a legnagyobb rendben volt. Chase mély hangon felnevetett, és szemét a csillagokra szegezte. Egyetlen vágya volt csupán: hogy hirtelenjében megszQnjön férfi lenni, és eunuchként fekhessen ott az ágyon a lány mellett. Tizenhetedik fejezet

Franny késõ délelõtt ébredt fel. Chase már elment. Megérintette a férfi fejének nyomát a párnán. Az imént még itt hevert mellette az a sötét arc. A lány álmosan nézett ki az ablakon. Sütött a nap, és az ég olyan színQ volt, akár egy kopott farmernadrág. Kilenc vagy tíz óra lehetett. Kései id1 az ébredéshez, még 1 sem szokott ilyen sokáig ágyban maradni. A lány érzékei lassan ébredezni, élesedni kezdtek. Körbepillantott a szobában. A fagerendák mind Chase-r1l suttogtak. Illetve arról a fiúról, aki Chase valaha volt, és aki oly sok esztend1n át e falak közt élt. A rúdon függ1 ruhák és a polcokon álló tárgyak azonban már arról tanúskodtak, hogy férfiember él a szobában. Franny tanulmányozta a rúdon lógó pávakék inget. Eszébe jutott az az éjszaka, amelyen Chase ezt az inget viselte. Hogy félt t1le akkor! Most is tartott t1le, de egészen másképp. A rúd fölött polc húzódott, rajta Chase fekete kalapja. A ruhái alatt állt a bakancsa. Franny döbbenten eszmélt rá, hogy a rúd túlsó végén n1i ruha lóg. Pislogott egyet, majd könyökére támaszkodva szemügyre vette az ingujjakat. Rózsaszín papucsa is ott állt: hivalkodó darab a hatalmas bakancs és a fekete gyermekcip1k mellett. Ezek szerint Chase kicsomagolta a holmiját, és szépen elrendezte a sajátja mellett, mialatt õ az igazak álmát aludta. Mintha csak ott lenne a helyük. Mintha mindig is ott álltak volna. Bár ostobaságnak tõûnt számára a kívánság, Franny arra vágyott, bárcsak így lenne. Annyira, de annyira vágyott arra, amit látott. A mellkasához szorította a takarót. Felült, és lábát a padlóra helyezte. Erre azonnal forogni kezdett a gyomra. Görcsösen nyelt egyet. Egy-két gyermekbetegséget leszámítva mindig is kiváló egészségnek örvendett, így szokatlan volt számára, hogy rosszul érzi magát. Reggeli émelygés. Hasára tette a kezét, és a hányinger ellenére elmosolyodott. Egy kisbaba. Vajon minden asszony ilyen hitetlenkedve fogadja a hírt, hogy gyermeket hordoz a szíve alatt? Franny számára teljességgel lehetetlennek tQnt, hogy ilyesmi megtörténhessen vele. Egy kisbaba. Az õ kisbabája. Annyi éven át figyelte irigykedve az utcán sétáló várandós asszonyokat. Teljesen lemondott róla, hogy valaha is megtapasztalhassa az anyaság örömét. Most azonban nemcsak hogy várandós volt, hanem ráadásul férjezett is. Túl szép volt, hogy igaz legyen. Franny arcáról azonnal le is hervadt a mosoly. Hullámzó gyomra apró gombóccá zsugorodott össze. Nem hagyhatja, hogy elhatalmasodjon rajta az öröm! Hiszen úgysem tarthat soká. Úgyis elveszíti nemsokára Méghozzá abban a percben, hogy elhiszi: Chase õszintén szereti. Abban a minutumban, hogy elringatja magát a hitben: lehet közös életük. Az egész el fog veszni. Valami szörnyQség biztosan történni fog. Hiszen eddig is így történt: boldogságának mindig valami tragédia vetett véget. - Csak nem mozgolódást hallok odafentrõl? - csendült fel Loretta Wolf hangja. Franny azonnal elszégyellte magát, és felugrott. - Ööö igen, épp az imént ébredtem fel. - Maradj csak nyugton, drágám! Rögtön hozok egy kis teát. Chase az ágy alá rakta az éjjeliedényt. Amíg kitölt1m a teát, szedd rendbe magad nyugodtan. Mindjárt jövök. Franny még mindig fogta a hasát. El1rehajolt, és kihalászta az ágy alól az edényt. Ágyba kapja a reggelit de hiszen nem nagybeteg! Amilyen gyorsan csak tudta, elvégezte a reggeli teend1it. Mire Loretta felmászott a létrán, Franny már fenn volt, takaróját mellkasáig felhúzta és hóna alá tQrte, hátát a párnának támasztotta. Haját lesimította, arcára mosolyt er1ltetett. Kissé kényszeredettre sikerült a mosoly, de muszáj

volt újdonsült anyósát üdvözölnie. Loretta olyan biztos léptekkel mászott fel a létrán, akárcsak a fia. 0 bizony el sem tudta volna képzelni, hogy tele kézzel képes lenne felvonszolni magát ide. Loretta energiával telve bukkant fel a választófal mögül. Kikeményített szoknyája suhogott, gombos cip1i minden egyes lépésénél megvillantak. Kezében két g1zölg1 porceláncsészét egyensúlyozott a csészealjakon. Amikor megpillantotta Frannyt, elfintorodott. - Ó, drágám, hiszen te zöld vagy, mint a vadalma - szólalt meg, és kék szemében együttérzés csillant meg. Óvatosan az ágy szélére telepedett. - Nos, egyet se búsulj! Nemsokára lelket öntök beléd! Minden rendben lesz. Franny elvette a csészét, és észrevette, hogy két szelet pirítós hever a csészealj csipkézett szélén. - Ne haragudj, hogy ilyen sokáig aludtam - Badarság! Biztosan hozzászoktál, hogy kés1 estig dolgozz. Nyilván éppen ezért kés1bb is kelsz fel, mint a legtöbb ember. Hidd el, id1vel hozzászoksz majd a korai keléshez. Franny döbbent pillantást vetett anyósára, de Loretta épp azzal volt elfoglalva, hogy egy kis kávét a csészealjra öntsön, így nem vette észre. - Chase átment a fogadóba Farkasöl1vel, hogy elhozzák a maradék holmid - folytatta, és cinkos mosolyt vetett a lányra. Magasra tartotta csészéjét, és a maradék kávét is kiöntötte a csészealjra, majd felhörpintette a forró italt. - Nem láttál semmit, ugye? Franny önkéntelenül elmosolyodott. Hiszen nem számít f1benjáró bQnnek, ha az ember a csésze helyett a tányérból issza meg a kávéját. - Nem árulom el senkinek - felelte halkan, és belekortyolt a teájába. Titokban legszívesebben 1 is kávézott volna, de tudta, hogy a kávé nem tesz jót a gyomrának. - GyönyörQ ez a porcelán! - Egyenesen Bostonból érkezett! - felelte az asszony büszkén. - A zongorám szintén. Hajón úsztatták át, különleges megrendelésre. Az asszony tekintete elhomályosodott, ahogy az emlékek feltolultak. - Miután Farkasöl1 el1ször lelt aranyra, azonnal áthozatta a Chickering zongorát, egy egész edénykészletet, és az ablakokat beüvegeztette. Ennek már te jóságos ég! Több mint húsz esztendeje! Jesszusom, hogy szalad az id1! Loretta az ablakra szegezte a tekintetét. - Jacksonville-be érkezett a holmim, Farkasöl1 onnan hozta el szekéren. És a cukortartón kívül minden épségben meg is érkezett! Miközben az asszony a férjér1l beszélt, arcvonásait meglágyította a szeretet. Franny torka elszorult, bár maga sem tudta, miért. Nem tudta megnevezni az érzést. Talán irigység? Milyen csodálatos lehet, ha az ember olyan férfit szeret, mint Farkasöl1, s ha az a férfi viszontszereti! És ha ennek a szeretett férfinak két gyermeket szülhet, és ebben a barátságos faházban nevelheti fel 1ket! Franny gondolatai azonnal Chase-re vándoroltak, aki szakasztott olyan volt, mint az apja. Ó, bárcsak az õ gyermekét hordozná a szíve alatt! Bárcsak azt hallgathatná élete végéig az ismerõsöktõl, hogy mennyire hasonlít ez a gyerek az apjára! - Persze alig csomagoltuk ki az étkészletet, Chase Kelly azon nyomban összetörte az egyik tányért - folytatta kuncogva Loretta. - A mai napig sajnálom, hogy nem tudtam megörökíteni Farkasöl1 arckifejezését Az után, hogy annyit fáradozott, tessék: ripityára tört a porcelán, csak úgy ropog a talpa alatt! - Akkor Chase örülhetett, ha ép b1rrel megúszta! - suttogta Franny. Loretta elmosolyodott. - Ó, Farkasöl1 sosem emelt kezet a gyerekekre. Egy ujjal sem nyúlt hozzájuk. Franny alig bírta leplezni csodálkozását. - Soha? Akkor meg hogyan fegyelmezte 1ket?

- Pontosan ugyanúgy, ahogy majd Chase is megneveli 1t -felelte Loretta, és visszatette a csészét a csészealjra, majd el1rehajolva megpaskolta Franny hasát a takarón keresztül. - A tekintetével. Az asszony vállat vont. - Na jó, néha hosszú prédikációba is bocsátkozott. A mai napig szívesen tesz kinyilatkoztatásokat. - Ránézéssel és kisel1adással? Alig hiszem, hogy egy totyogóra hathatott az ilyesmi - Nagyon is, drágám - felelte Loretta, és a lányra pillantott. - A gyermekek sokkal több mindent megértenek, mint gondolnánk! Chase és Indigo mindig pontosan felfogta, mikor csalódott bennük az apjuk. És ez éppen elegend1 büntetés is volt a számukra. Már egészen kis korukban is. Az asszony csilingelõ kacagása enyhítette a feszültséget. - Nem hiszem, hogy bármit is felfogtak volna az apjuk ékesszóló el1adásaiból! De mégis megértették az üzenetet. A komancsokban az a jó, hogy legalább annyira kifejez1 a mimikájuk és a gesztusnyelvük, mint a szavaik. Figyeld csak meg 1ket beszéd közben, és azonnal megérted, mire gondolok! Frannynek eszébe jutott, hogy Chase és Indigo valóban sokszor használják az arcjátékukat és a kezüket, hogy megértessék magukat. Különösen, amikor érzelmekrõl van szó. - Azt hiszem, tudom, mire gondolsz. Loretta egyik kezét ökölbe szorította, és a szívére tette. Férje mély hangját utánozva így szólt: - A szívem darabokra törve hever a földön, fiam! Franny elnevette magát. Loretta vele együtt nevetett. - No látod? Képzeld csak el, mit érezhet egy rosszalkodó kisgyerek ilyenkor! Pontosan megérti, hogy valami olyasmit tett, ami miatt az apja lelkében végtelen a szomorúság - mondta mély, férfias hangon. Franny ismét felnevetett. Álmában sem gondolta volna, hogy anyósa ilyen kedvesen és melegszívûen bánik majd vele. És ahogy erre gondolt, rögtön ki is józanodott. Összeszedte magát, és míg egyik kezében csészealját és csészéjét egyensúlyozta, a másikkal megragadta a takaró rojtjait. Csend telepedett a két asszonyra. Végül Franny szólalt meg. - Kedves Mrs. Wolf szeretném megköszönni, hogy ilyen kedves fogadtatásban részesítettél, és - Mrs. Wolf? Nem vagyok én matuzsálem! Franny drágám, hívj csak nyugodtan anyának, vagy ha ez nem megy, egyszerQen Lorettának! Anyának! Franny igazán nem érezte, hogy helyénvaló lenne így hívnia anyósát. - Akkor legyen Loretta. Köszönöm - felelte, majd nagyot nyelt. Annak ellenére, hogy Chase biztosított az ellenkez1jér1l, érthet1, ha neheztelsz rám, és köszönöm, hogy nem érezteted velem egyáltalán. Loretta kék szemei elsötétültek. - Neheztelek? Miért neheztelnék rád, Franny? - Nos, hiszen tudod Az ember önkéntelenül arra gondol, hogy kezdte Franny, de hirtelen kicsúszott kezéb1l a takaró széle, és a csészealj is. Az összekoccanó porcelán hangjára a két asszony egyszerre nyúlt a csészéért. Az ujjaik összeértek, Loretta pedig azonnal megragadta Franny kezét. Barátságos, meleg mosollyal nézett rá. A lány sietve befejezte mondandóját. - Hiszen mindannyian tudjátok, honnan jöttem. És hogy a gyermekem nem a fiatoké. Annyira kedvesek vagytok hozzám szeretném, ha tudnád, hogy Loretta szorosabbra fonta kezét Franny ujjai körül. - Cssss - intette le a lányt csendesen, de anyai eréllyel. -Többé hallani sem akarok ilyesmit! Elengedte a lány kezét, és felszedegette a takaróra hullt

kenyérmorzsákat. Lágyabb hangon folytatta. - A fiam hitvese vagy, és a harmadik unokámat hordod a szíved alatt. Ha másképp szólsz minderr1l a jelenlétemben, valóban megneheztelek rád! Azzal, hogy a kezed a fiam kezébe tetted, és megesküdtetek, mindent, ami a múltban történt, magad mögött hagytál. - De én - Semmi de! - De te - Mondom semmi de! - csattant fel szikrázó dühvel Loretta. Hatalmas kék szemeit Frannyre szegezte. - Senkinek sem engedem, hogy egyetlen rossz szót is szóljon a szeretteimr1l! És ez rád is vonatkozik! Abban a pillanatban, hogy hozzámentél Chase-hez, a leányom lettél. És aki a jelenlétemben téged bánt, annak nem kegyelmezek! Franny csak bámult az anyósára. De akárhogy is fürkészte az asszony tekintetét, nem lelte nyomát semmiféle kérkedésnek. Akármilyen lehetetlenségnek is tQnt, az asszony a jelek szerint komolyan gondolta, amit mondott. Loretta dühe hamar elpárolgott, arcvonásai ismét kisimultak. - Most pedig idd meg gyorsan a teád, és edd meg a pirítóst! Ha a gyermekedet kicsit is olyan fából faragták, mint az apját, muszáj megtömnöd reggel a hasad, hogy kibírd ebédig! Nekem mindig bevált a reggeli, amikor várandós voltam. Franny engedelmesen felemelte a kenyérszeletet, és beleharapott. Legnagyobb megdöbbenésére gyomra nem tiltakozott. Nyilván a gyömbértea már megnyugtatta kissé. - Azt hiszem, máris jobban érzem magam - ismerte be. - Vissza is tért a szín az arcodba! Lehet, hogy ma átnézhetnéd a szabásmintáimat is. El kell döntenünk, milyen legyen a ruhád! Frannynek kis híján a torkán akadt a falat. - Miféle ruhám? - Hát az esküv1i ruhád. - De Chase-szel azt beszéltük meg hogy mi nem is azt hittem Franny képtelen volt folytatni, tehetetlenül hallgatott. - Franny, minden leány megérdemli a szép esküv1t! - figyelmeztette szelíden Loretta. - Chase ma reggel elmondta nekünk, miféle aggodalmaid vannak az esküvõvel kapcsolatban. De Farkasöl1 úgy gondolja, alaptalanok a félelmeid. Tudod, 1 Loretta legyintett. - Olyan ember, aki szereti megadni a módját a dolgoknak. Azt hiszem, ez a neveltetése miatt van így. Ragaszkodik hozzá, hogy az ünnep mindig igazi ünnep legyen, és el sem tudja képzelni, hogy ne legyen templomi esküv1. Ha szeretnéd, nem csapunk nagy felfordulást, de meg kell ünnepelni az egybekeléseteket. Kiválaszthatod a templomot. Farkasöl1 hajthatatlan, úgyhogy szerintem elkezdhetjük varrni a ruhádat. Nem gondolod? Franny legszívesebben teli torkából üvöltött volna. Farkasöl1nek semmi köze ehhez az egészhez! - kiáltotta volna. Az 1 életér1l van szó meg Chase-ér1l! ValószínQleg kiült az arcára, hogy mit érez, mert Loretta mérges lett. Az égre emelte a tekintetét. - Franny, amikor Chase-szel beszéltünk ma reggel, rájöttem, miféle érzések kavarognak benned. Tényleg megértelek. De Farkasöl1 egyszerQen nem képes belehelyezkedni az efféle gondolkodásmódba mondta az asszony, és er1sen Franny szemébe nézett. - Számára nem létezik tegnap. Nem tudom, érthet1-e. Franny úgy érezte, ha még egyszer valaki kiejti a száján, hogy nem létezik tegnap, sikítani fog. Persze, töröljük el a múltat Chase-nek is ez a szavajárása. Nyilván zsigerb1l jön neki. - Mindenesetre a komancs családban az apa mondja ki az utolsó szót - folytatta Loretta. - Farkasöl1 igen ritkán zsarnokoskodik, de jelen

esetben nem fog tágítani, az biztos. Chase-nek nincs más választása, mint hogy meghajoljon apja akarata el1tt, és mivel a felesége vagy, neked is ezt kell tenned. Mifelénk ez a szokás. Franny a teáját bámulta. - Talán ha te magad beszélnél Farkasöl1vel, akkor meglágyíthatnád a szívét - javasolta Loretta. - Ha akarod, mondd meg te neki, miért is ódzkodsz annyira a templomi esküv1t1l. Lehet, hogy meg tudod gy1zni. De ehhez az kell, hogy pontosan elmagyarázd neki az aggodalmaid. Chase meg én nem tudtuk jobb belátásra bírni. Akár száz évig is beszélhettünk volna neki. Úgy néz ránk, mintha de mindegy is. A lényeg, hogy fogalma sincs róla, mit mondunk. Frannynek semmi kedve sem volt szembeszállni az apósával. Sem az esküvõt, sem semmi mást illet1en. El1ször is azért, mert igencsak tartott a férfitól. Másrészt pedig úgy érezte, Chase-nek kell megvédenie 1t. Meg is mondja neki, amint alkalom adódik rá. Micsoda bolondság, hogy egy feln1tt férfi engedelmeskedjék az apjának? - Beszélek Chase-szel - szólalt meg Franny. - És Farkasöl1vel? Soha! De Franny ezt már nem akarta elárulni. - Ó, Franny! Hidd el, jól fog elsülni! Tényleg! Ha akarod, esküdhettek Grants Passban is. Ott kevesebb eséllyel ismernek fel az emberek. És ha csak a család van jelen, vajon mi sülhet el balul? Az egész. Az egész elsülhet balul. De Franny képtelen volt szavakba önteni aggodalmát. Loretta kedvesen megpaskolta Franny lábát, majd felkelt. - Idd meg a teád, kincsem! Indigo nemsokára itt lesz. Miután felöltöztél, alaposan bereggelizünk. Valami kímél1 ételt készítek, nehogy a gyomrod fellázadjon. Azzal sarkon fordult, és már ment is lefelé. Franny csak ült és bámult az asszony után. Esküv1 a szíve mélyéb1l öröm tört fel. Hogy neki igazi esküv1je lehetne De azon nyomban visszatért a valóságba. Való igaz, hogy Qrants Passban senki sem sejti, hogy mi is valójában a foglalkozása. És az is lehet, hogy semmi baj nem történne, akármilyen hatalmas esküv1t rendeznének. 0 azonban mégiscsak tudja az igazságot. Hogy végigsétáljon a templomhajón szQzies fehérbe öltözve? No, azt már nem! Hiszen hazugság volna! S1t, mi több, istenkáromlás! Éppen ezért ha ilyesmire vetemedne, Isten minden bizonnyal ott helyben lesújtana rá. Frannynek szüksége volt egy kis egyedüllétre. Ezért annak ellenére, hogy Indigo bármelyik pillanatban megérkezhetett, elnézést kért Lorettától, és elhagyta a házat. Léptei a patakhoz vezettek. De ahelyett, hogy leült volna a patakpartra, úgy döntött: inkább kijárja magából a feszültséget. A patak mentén sétálva felkereste azokat a helyeket, ahol korábban Indigóval és Chase-szel járt. A gyaloglás azonban nem nyugtatta meg. B1rét mintha ezer tQ szurkálta volna, és minden hangra összerezzent. A szemgolyója mögött szüntelenül tompa fájdalmat érzett, a mellkasára pedig súlyos, fullasztó nyomás nehezedett. Alig bírta visszafojtani a zokogást. Miért is nem érti meg senki, hogy mit érez? A kérdés megválaszolatlanul visszhangzott lelkében, és siet1sre fogta lépteit. Rá kellett ugyanis döbbennie, hogy 1 sem érti saját magát. Talán félt. Igen, egész testét átjárta a jeges rémület. Mintha ketrecbe zárt vadállat lett volna, akit kívülr1l bottal szurkálnak a bámészkodó népek. Micsoda ostoba hasonlat! De ha egyszer tényleg így érezte magát. Félt. Reszketett. Már el1re látta az elkövetkezend1 borzalmakat. Rohanni akart, el innen, messzire, csakhogy nem volt hová. Imádkozott volna, de nem jöttek ajkára a szavak. Ráadásul abban sem volt biztos, hogy Isten meghallgatná. Nem csak az esküv1t1l tartott. Ugyanakkor fogalma sem volt, hogy

pontosan mit1l is retteg ennyire. Mintha a végítélet közelgett volna, amely el1l nincs menekvés. Minden szép és könnyQ. Mesébe ill1en szép. Chase szereti, és ragaszkodik hozzá, hogy összeházasodjanak. A férfi családjánál jólelkQbb népeket nem hordott még hátán a föld. Gyermeket várt. A tegnapot a háta mögött hagyta. Méghozzá örökre! A családjáról a férje gondoskodik majd. Olyan volt az egész, mint egy tökéletes álom de Franny tudta, hogy mihelyt az ember felébred, minden álom véget ér. Amikor Chase meghallotta, hogy Franny nincs otthon, azonnal a keresésére indult. Bár anyja azt mondta, hogy a lány a sziklás patakpart felé tartott, Chase-nek jó szolgálatot tett, hogy jártas volt a nyomkeresésben. Hamarosan megpillantotta Frannyt, és lábai majdnem olyan gyorsan vitték, ahogyan a szeme végighasított a tájon. Aggódott. Tudta, mir1l beszélt anyja Frannyvel. Tudta, hogy a lány értesült Farkasöl1 hajthatatlanságáról. Ez a baj azzal, ha az ember a családi házban él valakinek mindig eljár a szája. Franny még nem állt készen a templomi esküv1re. Chase lassan, lépésr1l lépésre akart haladni, de úgy tQnt, megindultak lefelé a lejt1n. Követte a lányt, és közben azon töprengett, vajon nem kellene-e inkább most rögtön elhagyniuk Farkasok földjét. Remélte, hogy legalább néhány napig itt maradhatnak. Mindenféleképpen szerette volna, ha Franny rájön: anyja és apja befogadták, 1t is és a gyermekét is. Ösztönösen érezte, hogy mindez létfontosságú a lány boldogságához. De ha távolabb lennének a szüleit1l, 1 dönthetne a dolgok menetér1l, és nem kellene állandóan attól tartania, hogy valaki feldúlja a felesége lelkét. A fenébe! Chase el1ször ugyan méregbe gurult, azután mégis sikerült elmosolyodnia. Hiszen az édesanyja jót akart! Akkora a szíve, mint Texas állam. És az apjának is. Mindketten a javukat akarják: megértetni Frannyvel, hogy szívesen látják, és hogy befogadták a családba. Chase tudta, apja azért ragaszkodik annyira a templomi esküv1höz, mert náluk ez a szokás. Ha belemenne abba, hogy ne legyen esküv1, azzal aláírná, hogy Franny nem olyan, mint a többi asszony. Az apja tehát pontosan tudta, mit és miért cselekszik. Elég volt belenéznie az emberek szemébe, és máris a szívükbe látott. Pontosan érzékelte, hogy Franny méltatlannak érzi magát az esküv1re, és ragaszkodásával pont azt fejezte ki, hogy 1 épp az ellenkez1jét gondolja. A gond csupán az volt, hogy Franny szívét mélyebben átjárták a sebek, mint Chase eredetileg gondolta. Valami más is rágta belülr1l a lányt, de a férfinak fogalma sem volt, micsoda. Franny szemében szinte tapintani lehetett a félelmet, de Chase képtelen volt rájönni az okára. Mintha Franny maga sem tudta volna, mi el1l menekül ilyen lélekszakadva. Chase a patak kanyarulatánál érte utol a lányt. Franny megállt, hogy kavicsokat dobáljon a vízbe. A férfi látta, hogy tajtékzik a düht1l. Sosem látta még a lányt ennyire feldúlt állapotban, így egy pillanatra meg is torpant. Elnézte, hogyan hajigálja a lány egymás után a köveket a patakba, majd úgy döntött, nekivág. Elvégre nagyobb baja nem eshet, mint hogy a lány 1t dobja meg. De még az is lehet, hogy sikerül kiszednie bel1le, mi dúlta így fel. - Csatlakozhatok? - kérdezte, és lehajolt egy kavicsért. A lány megfordult, zöld szeme szikrázott a düht1l. - Még hogy csatlakozhatsz-e? Chase kis híján hátranézett, hogy nem máshoz beszél-e a lány. Emlékei szerint el1z1 este szent volt köztük a béke, úgy aludtak el egymás karjában. - Bár tudtomon kívül, de ezek szerint olyasmit tettem, amivel megbántottalak. Franny felemelt egy követ. Chase-nek átfutott az agyán, vajon nem fogja-e mégiscsak hozzávágni.

- Épp ez az, hogy nem tettél semmit! Amikor hozzád mentem, fogalmam sem volt, hogy egy gyerekhez mentem feleségül, aki azt teszi, amit az apja mond neki! - Értem - felelte Chase, és megcélzott egy fát a patak túlpartján. Jó nagyot hajított, és elégedetten figyelte, amint a kavics hangos koppanással célt ér. - Szóval innen fúj a szél. - Feln1tt ember vagy, Chase! Pontosan tudod, hogy nem akarok templomi esküv1t! Fel nem tudom fogni, hogyan hagyhatod, hogy egy ilyen helyzetben az apád mondja ki az utolsó szót. Chase lehajolt, és egy újabb kavicsot kezdett keresgélni. Lapos kavicsot akart, hogy kacsázhasson vele. - Franny, a komancsok szokásai különböznek a fehérek szokásaitól. De ett1l még nem kell 1ket sutba dobni. Tudod, itt nem arról van szó, hogy valaki gyerekes vagy sem. Nálunk így fejezi ki tiszteletét a fiú az apa iránt - mondta Chase, és Frannyre pillantott. - Farkasöl1 az apám. Nagyjából tíz esztend1ben egyszer fordul el1, hogy ragaszkodik valamihez, ami engem érint. És valahogy ilyenkor nem vesz rá a lélek, hogy nekiálljak hepciáskodni. Nem tudom, érted-e, mir1l beszélek. - Nem, nem értem! - felelte Franny, és jókora méretQ követ hajított a vízbe. A k1 a part közelében pottyant a patakba. A víz felfröccsent Chase nadrágjára. Frannyre nézett. - Ezt most direkt csináltad? - És mi van, ha igen? Chase szája önkéntelenül vigyorra húzódott. Sosem látta még Frannyt ilyen mérgesnek. Arca lángolt, szemei szikrát szórtak. Azok a szemek Chase mélyen belenézett, és a tüzes szikrák mögött nem haragot látott, hanem fájdalmat. És csontig hatoló félelmet. Összeszorult a szíve. - Franny, drágám el tudod mondani, mi bánt? Nem az esküv1vel van bajod, igaz? A lány ökölbe szorította kezét, és kétségbeesésében a combjához csapta. - Dehogynem! Nem vagyok hajlandó terhesen vonulni az oltár elé! EgyszerQen nem, és kész. Verd ki a fejedb1l ezt az ostobaságot! És ha észhez tértél, apádat is bírd jobb belátásra! - Rendben. A lány már készült a következ1 támadásra, de Chase válasza kihúzta a lába alól a talajt. - Micsoda? - Rendben. Elhalasztjuk az esküv1t. Akkor tartjuk meg, miután megszületett a gyerek. Majd szépen megtervezzük, milyen legyen a szertartás. Így jó lesz? A lány arckifejezéséb1l arra lehetett következtetni, hogy nem hisz a fülének. Hiszen ha olyan sokáig várnak, talán nem is lesz soha esküv1. Persze Franny nem ismerte a férje fajtáját. Nem tudta, hogy 1k a legcsökönyösebb emberek a világon. - És akkor beszélsz az apáddal? Chase nem tervezte, hogy erre a lépésre is sor kerüljön. De a dolgok jelenlegi állása szerint nem volt más választása. Hiszen els1sorban a feleségének tartozott hQséggel, nem az apjának. Ehhez még akkor is ragaszkodnia kellett, ha fél1 volt, hogy döntésével kihívja apja haragját. - Igen, beszélek vele. De értsd meg, hogy a gyermek megszületése után muszáj összeházasodnunk a templomban. Akár a ti felekezeteteknél, akár a miénknél, nekem mindegy. De templomi esküv1nek lennie kell, neked pedig fel kell venned a fehér ruhát. Világos? Franny vonakodva bólintott, és dühe csillapodni kezdett. Chase a lány szemébe nézett, és azonnal megértette, hogy ez még csak a kezdet volt. Franny sértettsége mögött volt valami más is, valami sokkal alapvet1bb baj. A férfi elbizonytalanodott: nem volt róla meggy1z1dve,

hogy ha a lány beszél az érzéseir1l, azzal javulni fog a helyzet. Úgy érezte, a lány sincs tisztában önmagával, valójában maga sem tudja, mi bántja. De ha tudta is, valószínQleg még nem tartott ott, hogy ki is mondja, amit érez. Türelmesnek kellett lennie. Franny idegszálai pattanásig feszültek, akár a túlhúzott zongorahúrok. Nyilván újabb érzelmi kitörésre kell számítani. - Nos akkor ezt megbeszéltük, igaz? A lány lassan bólintott, mint a célját vesztett lázadó. - Azt hiszem, igen. Chase elmosolyodott. - Akkor jó, mert van még más elintéznivalónk is. A lány elkerekedett szemmel bámult rá. - Micsoda? - Ha jól emlékszem, az imént készakarva lefröcsköltél. Franny a férfi nedves nadrágszárára pillantott. - Aha. Chase fenyeget1 lépést tett a lány felé. - Aha, bizony! Tudod, mit szoktam tenni azokkal a n1kkel, akik lefröcskölnek? Franny szemei még inkább elkerekedtek, és hátrálni kezdett. - Nem. Mit? Chase sokféle módját ismerte annak, hogy hogyan lehet egy leány figyelmét elterelni a bánatáról. Amíg Franny másra sem tud gondolni, csak a gondjaira, neki kell találékonynak lennie. Széttárta hát karjait, és le-fel mozgatva 1ket feléje indult, mint egy ragadozó. - Behajítom 1ket a patakba. Méghozzá ruhástul! Chase szigorúan összevonta szemöldökét, hogy Franny biztos lehessen benne: a férfi csak tréfál. Látta, hogy a lány szája mosolyra görbül, és belelendült a játékba. Hörögve, rikácsolva indult a lány után. Franny felsikoltott, hátrébb lépett, és felemelte kezeit. - Nem, úgysem mered! - Dehogyisnem! - És a szüleid? Mit fognak gondolni, ha csuromvizesen állítok be hozzájuk? Chase még egy lépést tett a lány felé. - Gondolnak, amit akarnak! A lány megpördült, és futásnak eredt. Elindult a kerget1zés. Chase adott a lánynak egy kis el1nyt, majd hosszú lépteivel elindult utána. Hamarosan behozta a lemaradást. A lány sikoltozva, kacagva szaladt fel a patakparton, egyenesen a fák közé. Egy fa mögül bukkant el1, ugrándozott, táncolt, és sikerült kisiklania Chase karjai közül. A férfi hagyta, hogy a lány egérutat nyerjen. Franny Chase legnagyobb megelégedésére úgy kacagott, mint egy pajkos kislány, szemei pedig csillogtak az izgalomtól. Chase-nek az az érzése támadt, hogy Franny kislány korában nem játszhatott, nem csintalankodhatott eleget. Végül Chase kicselezte Frannyt. Úgy tett, mint aki balra indul, de kitört jobbra, és elkapta a menekül1 leány derekát. A lány felsikoltott, Chase pedig felemelte, és magához szorította. Franny kalimpálva próbálta kiszabadítani magát. A férfi kiszemelt egy fát és az alatta elterülõ füves területet, és vigyázva, nehogy megsértse a lányt, letette 1t a földre. - A patakról volt szó! - kiáltotta a lány nevetve, zihálva. Chase a lány fölé hajolt, lefogta karjait, és egyik kezével összefogta csuklóit. Két karját feje fölé emelte, és a két combja köré térdelt. - Miel1tt megfojtom az áldozataimat, el1ször mindig megharapdálom 1ket egy kicsit. A lány még egyszer felnevetett, majd elkomorodott. GyönyörQ szemeit a férfira szegezte. A két zöld tavacska olyan gyorsan áradt ki, hogy Chase-nek elakadt a szava. Egy pillanatra azt hitte, hogy ijedtében futotta el a könny a lány szemét. De Franny úgy nézett rá, mint akinek

megszakad a szíve, és miközben zihálva vette a leveg1t, a férfi nevét suttogta. Chase elengedte a lány csuklóját, és arcát két kezébe fogta. A szemébe akart nézni, de a lány megel1zte, és a nyakába csimpaszkodott, arcát pedig a férfi vállába temette. - Ölelj át! - zihálta. - Ó, Chase, kérlek, ölelj át, és ne engedj el soha többé! Chase boldogan engedelmeskedett. Szorosan magához húzta, majd oldalára hengeredett, és magára vonta a lány könnyQ testét. Érezte, hogy borzongás fut végig a lányon. Majd mintha gát szakadt volna át, megindult a könnyek áradata. Chase kezével a lány hajába túrt. - Franny, drágám mi a baj? Mondd el nekem! - suttogta. - Félek. Annyira félek! A lány újra meg újra elismételte a szavakat, mint valami könyörg1 imát. Chase tudta, hogy Franny vigaszt keres nála, de ha belegebedt volna, akkor sem tudta volni megvigasztalni. A jelek szerint már nem t1le félt a lány, hanem valami mástól. Egész teste vadul reszketett. Vajon mit1l retteghetett ennyire? Chase szorosabbra fonta karjait a lány körül. - Mitõl félsz, szívem? Mondd el nyugodtan, hátha tudok segíteni. Esküszöm, nem hagyom, hogy bármi vagy bárki bántson! A lány feljajdult. - Nem tudod megakadályozni, Chase! Senki sem tudja megakadályozni! Hiszen ez pont olyan, mint amikor Toodles tudtam! Szerettem Toodlest, érted? Pont ugyanaz történik, mint ami vele történt, csak ez sokkal rosszabb! Annyival, de annyival borzalmasabb azt hiszem, ezt már nem fogom tudni elviselni! Chase-nek leesett az álla. Csak simogatta, simogatta a lány hátát, óvatosan masszírozva csomóba merevedett váll- és hátizmait. - Toodles? Ki az a Toodles? - Toodles már nem él. Meghalt - felelte a lány, és újult er1vel tört fel kebléb1l a zokogás. - Elpusztult. Chase lehunyta a szemét. Olyan er1vel érezte a lány fájdalmát, mintha a sajátja volna. Toodles Csókolni kezdte a lány haját. - Ki volt Toodles, drágám? Meséld el! - biztatta suttogva. - Egy cica. Csak egy vén, girhes macska. Chase kinyitotta az egyik szemét. - Micsoda? - Egy macska. Az én macskám. Eleinte igyekeztem nem szeretni. Tényleg megpróbáltam. De pontosan olyan volt, mint te! - Mint én? - Igen. Bármit tettem, csak koslatott utánam éjjel-nappal. Egyszer még belé is rúgtam. Annyira - magyarázta a lány, és lihegve kereste a megfelel1 szót - annyira ostoba volt. Ostoba jószág! Én nem akartam egyáltalán nem akartam, hogy ragaszkodjon hozzám. De egyszerQen nem tágított! Chase nem érezte valami nagy megtiszteltetésnek, hogy egy öreg, girhes macskához hasonlították, f1leg hogy az állat ráadásul ostoba is volt. De a lány annyira fel volt dúlva, hogy inkább elengedte a füle mellett a hasonlatot. - Állandóan ott kódorgott a nyomomban - folytatta a lány éles, sikoltásszerû hangon. - Akármit tettem, csak jött, jött utánam. És egyszer csak megszerettem. A férfi kezdte kapiskálni, mir1l is van szó. Gyomrában feloldódott a feszültség. - Az enyém volt, érted? Végre volt valaki, aki csak az enyém volt! Éjjel-nappal együtt voltunk. Mindent tudott rólam, és ennek ellenére szeretett! És akkor az egyik éjszakán Franny elhallgatott, kezeivel a férfi ingébe markolt. - Va-va valaki le-le...lelõtte. Felugrott a söntéspultra. Gust nem

zavarta, már megszokta, a törzsvendégek meg tejjel kínálgatták. De aznap két idegen is ivott ott. Megdühödtek rá, és még miel1tt Gus megállíthatta volna 1ket, le-lel1tték. - Ó, Franny - És most megszerettelek. Nem érted? Megszerettelek! Azzal a lány ismét zokogásban tört ki. Chase a lány nyakához szorította arcát, és igyekezett egész fels1testével betakarni 1t. Megszerette. Jóságos ég, mennyit kellett er1lködnie, hogy kihúzza bel1le ezt a szót! És most, hogy végre kimondta a lány, Chase a legszívesebben vele zokogott volna. Megszerettelek. Mintha ez az egyetlen szó tengernyi fájdalmat hordozott volna. Chase-nek nem volt szüksége többre. Franny mindent elmondott. Chase felsóhajtott. Most értette meg végre, mir1l is van szó, és azt kívánta, bárcsak örökre tudatlanságban maradhatott volna. Ez hát Franny titka. Mintha valami gyönyörQ, bonyolult kirakóssal játszott volna: szétszedte a lányt, majd minden egyes darabját egyenként tanulmányozta, elemezte, próbálta összerakni a képet. Kétségbeesve kereste, mi is tartja össze a mozaikokat. A keresztény hit. A bûntudat. De egyvalami elkerülte a figyelmét. Egy létfontosságú összeköt1 elem f1leg egy katolikus hív1 számára! A büntetés! Franny ezek szerint úgy hitte, büntetést érdemel gyermekkori engedetlenségéért. És mi is lenne kézenfekv1bb, mint az, hogy úgy gondolja: Isten elvesz t1le mindenkit, akit megszeret, és akivel bens1séges kapcsolatot alakít ki. Toodles és Chase 1k azok a sült bolondok, akiket nem lehetett lerázni. Akik akarata ellenére követték Frannyt, a sarkában voltak, bármit is tett a lány. Akik újra meg újra visszatértek hozzá. Akik minden rosszat tudtak róla, mégis szerették. Mert a családja nem ilyen volt. Franny minden bizonnyal úgy hitte, ha meg akarja tartani szeretetüket, el kell rejtenie el1lük az igazságot. Chase szívében dúltak az indulatok. Csakhamar azonban rájött, hogy nem tud segíteni a lányon, amíg elvakítja a tehetetlen düh. Törni kezdte a fejét, vajon mit is mondhatna. Szeretett volna könnyíteni a lány lelkén. Bárcsak eszébe jutna valami, bármi ! De úgy érezte, akár lyukat is beszélhet a lány hasába, a szavak itt nem segíthetnek. Franny meggy1z1dései túlságosan mélyen gyökereztek ahhoz, hogy szavak segítségével át lehessen írni 1ket. Franny, a szajha olyan teremtés, akit nem lehet szeretni. És ha bárki meg meri sérteni ezt a kimondatlan szabályt, arra lesújt a végzet, és elrabolják t1le. Így járt Toodles, így kell járjon Chase is. Chase azt tette, amit a szíve diktált, amire ebben a helyzetben egyedül képes volt: egyszerQen a karjába vette, és átölelte a lányt. Tartotta. Megtartotta. Hiszen, mint már korábban is, csak ez segíthetett. A lány belekapaszkodott, és addig sírt, amíg volt benne szusz. Amíg el nem apadtak a könnyei. Utána csendesen pihegett a karjában, egyik kezével a férfi haját, nyakát és vállát simogatva. Chase úgy érezte, mindjárt meghasad a szíve. A lány ugyanis úgy simogatta, olyasféle álmodozó tekintettel, mint aki igyekszik az emlékezetébe vésni a férfi vonásait. Minden egyes porcikáját, minden rezdülését, minden mozdulatát. Most értette csak meg Chase, hogy miért is ódzkodik Franny a templomi esküv1t1l. És hogy miért tartja istenkáromlásnak, hogy fehérbe öltözzék. Chase sokszor hallotta gyermekkorában, amint a feln1ttek tréfálkozva megjegyzik: Olyan semmirekell1 vagy, fiam, hogy ha belépsz a templomba, rád szakad a mennyezet! Franny a valóságban is ezt érezhette. Ráadásul az 1 bQntudata az egész életét átsz1tte. Mélységesen meg volt gy1z1dve arról, hogy rossz ember. És ha egy pillanatra is meg mer feledkezni err1l az alapvet1 igazságról, ha egy picit is többet kíván magának, mint ami számára megengedett, azonnal lesújt rá Isten haragja.

Hogy netán valaki megszeresse 1t, és 1 is ezt a valakit? Nos, Franny fejében ilyesmi csak a mesében fordulhatott el1, az Óperenciás-tengeren túl, de még az Üveghegyen is túl. A szerelem csak olyanoknak járt, akik kiérdemelték. Chase érezte, mennyire vágyik Franny arra, hogy templomi esküv1jük legyen. Ugyanakkor álmodni sem merte, hogy mindez a valóságban is megtörténhet. Hiszen meg volt róla gy1z1dve, hogy f1benjáró bQn lenne hófehér ruhában végigsétálnia a templomhajón. És Franny a világért sem mert volna ujjat húzni Istennel, nehogy haragja lesújtson rá. Chase úgy érezte magát, mint akinek az Üveghegyet kell megmásznia: pontosan látta az akadályt, de fogalma sem volt, hogyan gy1zhetné le. Semmi, de semmi ötlete nem támadt. Talán idõvel az is megjön. Nyilván túljutnak egyszer ezen is. De Chase nem bírta nézni a lány szenvedését. Nem hagyhatja, hogy addig így gyötr1djön! - Franny - szólította meg gyöngéden. - Mi lenne, ha beszélnénk err1l O'Grady atyával? A lány felkapta a fejét. - Mirõl? Mirõl nos, ez jó kérdés. - Nos, errõl meg arról. Például Toodlesról, talán. Meg rólam. Hogy mi jár a fejedben - Toodlesról meg rólad? Egy papnak? Franny úgy ejtette ki a száján a pap szót, mintha az valamiféle káromkodás volna. Chase akarata ellenére elmosolyodott. - Akkor talán Elias lelkész úrral? Franny megrázta a fejét. - Megbolondultál? Nem beszélhetek ilyesmir1l Elias lelkész úrral. Hiszen akkor megtudná. - Mit tudna meg? - Hát azt, hogy Franny elhallgatott, és könyékre támaszkodva Chase-re szegezte hitetlenked1 tekintetét. - hiszen te is tudod jól, hogy mit. - De Franny, gondold csak meg egyházi ember, nyilván el1bbutóbb minden eljut a fülébe. Szerinted nem tudja, mi a helyzet? És ha valami csoda folytán tényleg tudatlan ez ügyben, talán bizony szörnyethalna, ha megtudná az igazságot? - Igen. És biztos vagyok benne, hogy meggyQlölne. S1t talán még az anyámnak is elmondaná. Chase azt gyanította, hogy az asszonyt nem érné meglepetésként a hír. - És az annyira szörnyQ lenne? A lány pupillája kitágult. - Hogy szörnyQ lenne-e? Az nem kifejezés! Soha nem szeretne többé! Soha - felelte Franny, és kiszabadította magát Chase öleléséb1l. - Ezt azonnal verd ki a fejedb1l, megértetted? Fél életemen át azon küzdöttem, hogy elrejtsem a családom el1l az igazságot, és most azzal jössz, hogy álljak ki Elias lelkész úr elé, és tegyem kockára az egész eddigi munkám? Chase elkapta a lány karját, és mélyen a szemébe nézett. - Valakivel muszáj beszélned, drágám! Valakivel, akiben megbízol. Aki megért téged, átérzi a félelmeidet, és meg tud nyugtatni. Ismersz ilyen embert? - Talán te ilyen vagy - felelte a lány elhaló hangon. Chase felsóhajtott. - Franny, én nem tudlak megnyugtatni. Már megpróbáltam. Akkora bûntudat nyomja a szíved, hogy én is belerokkanok. Meg vagy gyõzõdve róla, hogy Isten meg fog büntetni. Ez nem egészséges,

ráadásul a gyermekünknek is árthatsz, ha kitartasz ebbéli meggy1z1désedben. - Akkor sem kockáztathatom, hogy a családom megtudja! -kiáltotta Franny. - Nem vagyok hajlandó ilyesmibe belemenni! Rajtuk kívül nincs senkim! Hát nem érted? 0k legalább szeretnek! - És gondolod, hogy ha megtudják az igazságot, megszQnnének szeretni? - Hát persze! Hogyan is lehetne másképp? Chase felhördült, és elengedte a lányt. Felkarjával eltakarta szemét. - Jesszusom! - mondta halkan, és kikukucskált karja mögül. - Hát úgy, ahogyan én is szeretlek! Nem nehéz szeretni téged, Franny. És ne feledd, hogy most már nem csak a te családod van számodra. Itt vagyok én is. Itt a családom, és itt van Indigo is. - Pillanatnyilag igen. - Örökre, Franny! Azt csak nem gondolod komolyan, hogy a Jóisten mindannyiunkra lesújt, és holtan terülünk el, valahányan csak vagyunk? Franny talpra ugrott. - Nem akarok err1l beszélni. - Azért nem, mert nem akarod meghallani a józan ész szavát. Pontosan tisztában vagy vele, hogy igazam van. Drágám, biztos vagyok benne, hogy a családod akkor is szeretni fog, ha megtudja az igazságot. Mert te te vagy. És gondolj csak bele, micsoda megkönnyebbülés lenne, ha megtudnák, ki is vagy valójában. Mindent megtudnának, amit tudniuk kell, és ennek ellenére szeretnének! Nem lenne csodálatos? Franny megrázta a fejét. Chase belátta, hogy értelmetlen folytatnia. A lány rászegezte hatalmas zöld szemeit. - Chase, ígérd meg! Ígérd meg, hogy sosem árulod el anyának! Még csak célozni se célozz rá! Ha bármi ilyesmit megsejtek, sosem bocsátok meg neked. Soha! - De hiszen tudod, hogy a világért nem tennék ilyesmit! - Épp tegnap ijesztgettél meg vele! - Igen, ijesztgettelek. És te is pontosan tudod, hogy nem is volt szó többr1l. A férfi lesöpörte ingér1l a tQleveleket és az avart, majd a lány szemébe nézett. - Gondolhattad, hogy nem fogok ezért elmenni Grants Pass-ba. A szíved mélyén pontosan tudtad. De ez már egészen más téma, Franny. Az esküvõnkrõl van szó te is akartad, hogy összeházasodjunk. Vágytál rá, vágysz rá most is az egészre, minden egyes részletére: arra, hogy a nevemet viseld, a gyermekre, és arra az életre, amelyet megígértem neked. De félsz, hogy kinyújtsd érte a kezed. Gondolod, hogy ha én tudom, hogy vágysz rá, Isten nem találta ki, mire sóvárogsz titokban? Chase felemelte a kezét, és felpillantott az égre. - Tényleg azt hiszed, hogy az Úr ennyire ostoba? Franny lehajtotta fejét, és idegesen bíbel1dni kezdett a gallérjával. - Franny, az élet olyan, mint a szerencsejáték. Mindannyian megszületünk, de hogy hová? Lutri. Egy napon meg kell halnunk. Hogy mikor? Lutri. A két pont közt azonban ott az egész életünk. És csakis rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki bel1le. Néha történnek rossz dolgok is. Nem ígérhetem, hogy csupa csodás élményünk lesz együtt. De azt bizton állíthatom, hogy Istennek jobb dolga is van annál, mint hogy lépten-nyomon keresztbe tegyen azoknak, akik életük során akár egyetlen hibát is elkövettek. Franny felpillantott, tekintete tele volt bizonytalansággal. Chase a b1rén érezte a feszültséget. Hirtelen megragadta az 1si indián ecsetet, és már vázolta is fel a hasonlatot. - Gondolj a virágnyomataidra! Mit érzel, miközben a préselt virágokat az üveglap alá rendezgeted? - Hogyhogy mit érzek?

Chase átölelte a térdét, és a fák felé nézett. - El1fordult valaha is olyan, hogy miután ráhelyezted a virágokra az üveglapot, észrevetted, hogy az egyik virág nem teljesen ép? Hogy meg van tépve, esetleg foltos, vagy kissé elszáradt? Ha elõfordult ilyesmi, mit tettél? Kidobtad az egészet keretestül, üveglapostul együtt a szemétbe? Franny döbbenten nézett rá. - Dehogyis! - És miért nem? - Nos, mert - hebegte a lány, és megrázta fejét, mint aki a gondolatot is le akarja rázni magáról. - Sokat dolgozom mindegyik képen. És általában meg vagyok velük elégedve. Szépek Miért is dobnám el 1ket csupán azért, mert valami kis sérülés van az egyik virágon? Ilyenkor fogom az üveglapot, felemelem, és átrendezem a Franny elhallgatott, mintha most kezdené kapiskálni, mir1l is van szó. - Kijavítanám a hibát, de nem dobnám el. Elpirult, és elfordította tekintetét. Chase azonnal látta, hogy a lány felfogta a hasonlat lényegét. - Hagyd, hogy Isten felemelje azt az üveglapot, és átrendezze a képet - felelte halkan. - Gondolj magadra úgy, mint egy virágra. Isten kiemelt a földb1l, és áttett egy másik helyre. Most már idetartozol, énhozzám. Itt a helyed. Higgy benne, hogy Isten akarta így. Chase feltápászkodott, és a földön térdepl1 lányra pillantott. - Szeretsz? - kérdezte. - Igen - felelte a lány reszket1 hangon. - Szeretnél velem élni? - Ó, igen! Chase a bakancsa hegyével vonalat rajzolt a porba, és kinyújtotta a kezét Franny felé. - Akkor lépd át ezt a vonalat, és állj ide mellém! - szólalt meg rekedt hangon. - Hagyd az elmúlt kilenc esztend1t a túloldalon! Megteremtjük a saját világunkat, ahol érinthetetlenek leszünk, és ahol valóra válthatjuk az álmainkat! Álomvilágot teremtünk, szívem ahogy te is egészen mostanáig. Csupán azzal a különbséggel, hogy ez most a valóság lesz. A lány vágyakozva nézte Chase kezét. Nem rejtette el, menynyire szívesen mozdulna. - Gyerünk! - És mi lesz, ha Franny elhallgatott, és széttárt ujjait a mellkasára szorította. - Mi lesz, ha valami baj lesz, Chase? Mi lesz, ha megengedem magamnak, hogy szeresselek, és megint valami szörnyQség történik? - Akkor megtörténik! Az életben semmire sincs garancia. Senki sem tudja el1re bebiztosítani a jöv1t. Ezért is olyan fontos, hogy ne azzal töltsük a drága id1t, hogy a múlton kesergünk. Csak a jelen pillanat van a kezünkben és a remény a holnaphoz! Franny reszketve felemelkedett, tekintetét még mindig a férfi kinyújtott kezére szegezve. Chase kis híján odasúgta, hogy hiszen az csak egy nyavalyás vonal a porban Legszívesebben átnyúlt volna rajta, hogy magához ragadja a lányt. Ugyanakkor tudta, hogy ezt a lépést Frannynek önállóan kell megtennie. A lány végül felnézett Chase-re. Zöld szemei olyan sötét színben játszottak, mint a tó vize egy viharos téli napon. - Megígéred, hogy sohasem hagysz el? Megígéred, hogy ha átlépem ezt a vonalat, nem múlik el a szerelmed irántam? - Utolsó leheletemig veled maradok, Franny - felelte ünnepélyesen Chase. - Esküszöm! Franny ahelyett, hogy kinyúlt volna Chase kezéért, egyenesen a karjaiba zuhant. A férfi elkapta a lányt, és pörögni kezett vele. Szédít1

örvényben forogtak körbe-körbe, arcukat egymáshoz szorítva. Franny úgy kapaszkodott Chase-be, mint aki soha nem akarja elengedni. És Chase nagyon remélte, hogy ez így is lesz. Tizennyolcadik fejezet Miközben Chase körbe-körbe forgatta Frannyt, a lány lehunyta szemét. Egész lényét elárasztotta a mámoros érzés. A férfi úgy ölelte körül, mint a meleg selyem az acélt, szinte úszott a leveg1ben. Feje hátrahanyatlott, és csak annyira nyitotta fel szempilláit, hogy láthassa a feje fölött elsuhanó fákat és felh1ket. Álomvilág olyan hely, ahol csak 1k vannak ketten, meg a kisbabájuk. Ahol érinthetetlenek. Az elmúlt éjszaka képtelenségnek tQnt számára a gondolat. És most mégis megérkeztek ide. És ezt az álomvilágot nem 1 teremtette az elméje egy rejtett zugában. Ez a hely valóságos volt. Teljesen valóságos. És ett1l még csodálatosabbá, még gyönyörQbbé vált. Chase ó, mennyire szerette a férfit! Végül abbahagyták a forgást, lábai földet értek, de még mindig forgott vele a világ. A férfi csókja még inkább ráer1sített erre az érzésre. Nem olyan csók volt, mint amit a múlt éjszaka váltottak, hanem mély, lélekig hatoló csók. Egészen beleszédült. Franny vonakodás nélkül megnyitotta ajkait a férfi el1tt, mert egyszerQen nem tehetett másképp. A férfi nedves szája szorosan ajkaira tapadt. Hihetetlenül forró volt és selymes. Chase nyelve addig kutatott, míg meg nem találta, amit keresett. Az érzés hullámokban áradt szét a lány testén, és ezüstszálakra szakadva futott végig tagjain, felforrósítva minden porcikáját. A szikrázó ezüstfonalakból tQz pattant ki, és Franny öntudatát vesztve hanyatlott a férfi mellkasára. Érezte, ahogyan Chase kezei a hátát, az oldalát, a keblét simítják, és minden érintésének teljes szívébõl örült. Eszébe jutott az a reggel, amikor a férfi Indigo háza mellett, az árnyas fák alatt hirtelen elébe toppant. Milyen szikárnak, milyen er1snek tQnt akkor! És most az er1nek eme szikár tömege körülölelte testét. Körülölelte, de úgy, mint a törékeny porcelánt. A férfi hirtelen egy kissé eltolta magától, és kérd1n rátekintett. Franny aprókat, zihálva lélegzett. A sötétkék szempár az övére szegez1dött, és minden bizonnyal kiolvasta bel1le a választ. A férfi kezei ugyanis már gombolták lefelé a lány ruháját. Franny félig lehunyta szemét. - Ne hagyj el! - suttogta a férfi rekedt hangon. Miközben kinyitotta a lány blúzát, csókokkal borította el arcát, majd lefejtette válláról a ruhát. - Kérlek, Franny drágám, maradj velem! Esküszöm, nem fogod megbánni! Maradj velem! A ruha ujjai beakadtak Franny könyökébe, és kötélként szorították oldalához a két karját. A férfi forró ajkai az arcáról a nyakára vándoroltak, majd még lejjebb. A lány tehetetlenül hagyta, miközben ott lüktetett benne a kérdés: vajon akarja-e hagyni? Chase nyelve könnyed, körkörös mozdulatokkal térképezte fel keble fels1 domborulatát. Testén borzongás futott végig. B1re minden egyes érintésre jobban és jobban feltölt1dött elektromossággal. Felnyögött, és a férfi nevét suttogta. Chase. Akár a könnyQ, nyári szell1, úgy lengte be elméjét az édes, gyöngéd szó. Chase. A férfi megragadta alsóinge szalagját. Az anyag kibomlott, lehullt, szabadon hagyva keblét. Franny légz1szervei mintha felmondták volna a szolgálatot, gerince mentén csomókba merevedtek az izmok, örömére sötét szárnyak árnyéka vetült: emlékek suhantak át a fején. Egy szörnyQ pillanatra ismét két lábbal állt a földön, és tudatába betört a tény, hogy mit mQvel épp. Elfogta a rettenet. A férfi megérezte a változást, és felemelte fejét. Kék szemei megkeresték a lány tekintetét, szigorú ajkai

mosolyra húzódtak. - Szeretsz? Franny úgy érezte, elvész a férfi tekintetében. - Ó, igen - Akkor bízz bennem, jó? A lány szíve egyre hevesebben dobogott. - Bízni. Igen. Bízni. Chase szorosan átölelte a lányt, magára vonta, és két karját kiszabadította a ruhaujjból. Franny a férfi ingébe kapaszkodott. Testében pokoli harc dúlt: a gyönyör és a borzalmas emlékek ádáz küzdelmet folytattak. Egész lényét átjárta a rettegés. Úgy tQnt, az emlékek lerohanják a bontakozó gyönyört. Még hogy itt maradjon Chase-szel, miközben a férfi ezt teszi vele ! Ezzel kihívja maga ellen szörnyQ emlékeit! És ha megfullad bennük? Nem, ez szörnyQ, ez elviselhetetlen Mint ahogy kilenc esztend1n át mindig, Franny most is azon a ponton volt, hogy megadja magát. Csakhogy ha így tesz, akkor megbántja Chase-t. A férfit, akit még saját magánál is jobban szeretett. Maradj velem! Megjelent a virágos rét, és hívogatóan lebegett Franny szeme el1tt. Szinte hallotta a patak csobogását, és a napsugár is megmegnyaldosta b1rét. Olyan egyszerQ volna belépni, hogy ne kelljen megélnie azt, ami most következik De Chase azt kérte, maradjon. És akkor maradnia is kell, maradni is fog. A férfi kezével Franny hajába túrt, szája közben a keblét kereste. Forróság. Nedves, ellenállhatatlan forróság. A férfi nyelve nyomán minden egyes idegvégz1dését érezni kezdte mellbimbója megkeményedett húsában. Majd a fogak is bekapcsolódtak, cirógatva, harapva, finoman megtépve a b1rt. Franny megborzongott, és szinte fulladozva felnyögött. Ne! - szakadt ki majdnem a száján. - Istenem, milyen édes vagy! - suttogta a férfi. - Ó, Franny! Drága kincsem! Te gyönyörQ angyal! Olyan kimondhatatlanul, hihetetlenül édes vagy! A férfi hangja hallatán Franny elméjében oszlani kezdtek az árnyak. A férfi szája ismét a mellére tapadt. Franny minden idegszálával figyelt. Nem az emlékekre, hanem az érzésre, amelyet a férfi keltett benne. Élvezet volt, és nem fájdalom. Édes, csiklandó gyönyör. A férfi összekulcsolta hatalmas, er1s kezeit bordái körül, és Franny felemelkedett. Szája egy vonalba került Chase ajkaival. Kezét a férfi hajába túrta, és elvezette a férfi fejét oda, ahol vágya leginkább lüktetett. Szorosan magához ölelte Chase fejét, míg a sajátja hátrahanyatlott. Egy pillanatra lehunyta szemét, és engedte, hogy elringassa az érzés. És amit érzett, semmiben sem hasonlított ahhoz, amit korábban el kellett szenvednie. Ez itt olyan volt, mint gondolatai megszakadtak, lélegzete elakadt. Testében szétáradt a gyönyör. - Ó, Chase! - Itt vagyok. És tényleg ott volt mint valami ragyogó, csodatév1 köpeny borította be, míg testének melege forrósággal öntötte el. Franny kinyitotta a szemét, és égre emelt tekintettel hagyta, hogy az érzések elragadják. Minden érintés újabb érzést csalt el1 bel1le, és egyik csodálatosabb volt, mint a másik. A férfi a karjára fektette, és a fQre hanyatlottak. - Istenem, el sem hiszem, milyen tökéletes vagy! - suttogta a férfi Franny keblén. Tökéletes ? A lány szemeibe könny gyQlt. A férfi forró, inas keze végigsiklott testén, durva ujjbegyeivel itt-ott enyhén felkarcolva b1rét. Mint amikor a selyem fonákja simítja végig az embert Chase. Az a sötét haj. Az a karakán, mahagóni árnyalatában játszó arc. Az a szenvedélytõl tüzes tekintet, amely keményen rászegezõdik Elemi

er1 áradt a férfi testéb1l, mintha Chase maga volna a Föld. A férfi mély hangon dörmögött valamit, majd az ingéhez kapott, és letépte mellkasáról. A gombok csak úgy pattogtak. Felnyögött, és ismét a lány ajkaira tapasztotta száját, miközben er1sen magához szorította. Meztelen teste meztelen testéhez ért. Szíve a keblében kalapált. Izzadság. Izomtömeg. Reszketve szorította magához a lányt, mint aki valamiféle istenn1 el1tt hódol. Leveg1ért kapkodva váltak ismét szét, hogy egymásra pillantsanak. Tekintetükben szótlan üzenetek cseréltek gazdát. A férfi elgyöngült, szeme elhomályosult. Franny körül forgott a világ: feje tetejére állt, újra visszafordult, majd 1rült táncba kezdett. A férfi ziháló lélegzete forrón legyezte arcát. Olyan szorosan ölelte, hogy szinte testébe hatolt a férfi szívverése. - Szeretlek - suttogta a férfi. - Ó, Chase, én is szeretlek Amint Franny megérintette a férfit, arcát beragyogta a nap, és arany fényáradat vette körül. Chase a vállára húzta a lány kezét. Mosolyogva nézte, miközben lehúzta róla a ruhát, majd az alsóinget. Franny nem állt ellen. Nem tudott ellenállni. Mintha erre a pillanatra várt volna egész életében. Sötétség, árnyak suhogása, idegen, furcsa hangok. A rémálmai. Milyen jó, hogy Chase napsütésben akar szeretkezni vele. A napfény arany csókokkal borította be testét. Egész lényét boldog ragyogás töltötte be. A rémálmok eltQntek. Csak álmok maradtak: csodás álmok, amelyek valami csoda folytán valóra váltak. Chase gyöngéden lefejtette Frannyr1l a maradék ruhát. A lány nem érezte kellemetlennek a helyzetet. Még az sem zavarta, hogy a férfi alig bírja kigombolni a cip1jét. Amikor végre meztelenül feküdt a füvön, a férfi mellé térdelt, és tekintete merészen végigpásztázta teste minden egyes kanyarulatát. - Gyönyörû vagy, hihetetlenül gyönyörû! - suttogta. Franny lélegzete elakadt. A férfi a kebléhez nyúlt és felemelte. Mellbimbóját beragyogta a napfény, de perzselése nem ért fel Chase ujjbegyeinek forróságával. Felkiáltott a gyönyört1l. A férfi könyökére ereszkedett, majd elterült mellette a földön. Szereti Chase-t. És Chase is szerette õt. Franny számára semmi sem volt ehhez fogható. A férfi lett a mindene. Ott, a napfényben nem állt közéjük többé titok, nem létezhetett többé semmiféle titok. A férfi megtanította szeretni, és megtanította elfogadni a szeretetet. Csak a napfény létezett és Chase. A kett1 pedig összefonódott egyetlen perzsel1 lánggá. A férfi keze, ajkai, teste mind-mind 1t imádta, és e hatalmas, mindent elsöpr1 szerelem láttán Franny nem tudott ellenállni. Egész valóját átadta a férfinak. A férfi levetette maradék ruháját, és fölé hajolt. Meztelensége csak úgy ragyogott a napfényben. Franny tekintetével gyöngéden végigsimította a férfi rézszínQ testének er1teljes vonásait. Chase testsúlyát két kezére helyezte, és a lány megnyílt combjai közé engedte magát. Karjában és vállában megfeszültek az izmok. Egész teste hullámzott, izzadt mellkasán megcsillant a fény. Franny magától értet1d1en átkulcsolta combjait a férfi körül, és magához húzta szerelmét. Chase egy pillanatra sem vette le tekintetét a lányról. Így hatolt belé lassan, mélyen. Arcizmai megfeszültek, szeme elhomályosult a szenvedélyt1l. Orrlyukai kitágultak, kiszáradt ajkai elkerekedtek, fogai kivillantak. - Ó, jóságos ég! - tört fel bel1le a rekedt sóhaj. Franny szavak nélkül is értette a férfit, mert 1 is pontosan ugyanezt érezte. Mintha összeolvadtak volna. A férfi csíp1je er1s mozdulatával teljesen belehatolt. Fels1testét a lány testére engedte, majd

visszaemelkedett, de csak hogy újra, teljes er1b1l behatoljon. Franny testében mennyei, fehéren-forrón szikrázó bizsergés indult el odabentr1l. - Ó, igen A férfi erõs, ritmusos mozgásra váltott, a lány pedig fel-fel-emelte csíp1jét, hogy lépést tartson vele. Ahogy n1ni kezdett benne a vágy, légzése zihálóvá vált. És a vágy csak n1tt, dagadt. Teste összerándult. Hullámokban futott végig rajta a gyönyör. Álmában sem gondolta volna, hogy ilyesmi lehetséges. Ez az érzés nemsokára a tet1pontra ért. Lassan hullt alá, a megkönnyebbülés szétáradt egész lényében. A férfi teste ekkor acélos keménységQvé merevedett. Egyre hevesebben, szaggatottabban mozgott benne, majd rekedten felkiáltott, és beleengedte magát a testében szétáradó érzésbe. Összerándult, izmai szinte megfagytak. És Franny érezte a testében szétáradó, csiklandó forróságot. Csoda történt. A férfi a lányra hanyatlott, a lány pedig karjaiba zárta. Kimerültségében moccanni sem bírt, de az elégedettség miatt nem is akart. A távolból hallotta, hogy a fejük fölött, a fákon madarak csicseregnek. A patak zúgása meg-megtört a köveken, sietve szaladt tova a víz. Mindez együtt ostromolta bénult érzékszerveit. Eszébe jutott a rét. Csakhogy ami körülvette, túlszárnyalt mindent, amit a rét valaha is nyújthatott. Mert itt volt vele Chase. És ez nem álom volt, hanem valóság. Rádöbbent, hogy innen nem kell sehová visszamennie. Itt maradhat, ameddig csak jólesik: a férfi karjaiban, ebben az álomvilágban. És révedezése közepette lassan boldog, mámoros álomba szenderült újdonsült férje er1s testének óvó pajzsa alatt. Amikor Franny kinyitotta szemét, már Chase karjában hevert. Rémülten vette észre, hogy lába alatt mozog a föld. A férfi valahová cipelte 1t. Chase nyaka köré fonta karját, és felemelte fejét, hogy lássa, hová. Víz érintette a lábát. A hideg érintésére felsikoltott, egész teste összerándult. Kapálózni kezdett, de képtelen volt kiszabadítania magát férje öleléséb1l. - Chase! Mi a fenét te jóságos ég! A férfi nevetve belemerült a vízbe. Csak a válla látszott ki. - Már mondtam, mit teszek azokkal a n1személyekkel, akik arra vetemednek, hogy lefröcsköljenek! Franny tettetett felháborodással, sikoltozva belecsapott a vízbe, és lefröcskölte Chase sötét arcát. A férfi felhorkant, majd megrázta fejét. Szertehullottak a vízcseppek. Tekintete megkereste a lányét, és Franny látta, hogy huncut mosoly csillan meg benne. - Hohoho! Ezzel aztán tényleg kihúztad a gyufát! Franny felkacagott, és ki akarta magát szabadítani a férfi karjából. Csakhogy nem ért le a lába. A férfi a derekánál kapta el, nehogy elmerüljön. Kivillantotta hófehér fogait, és közben még beljebb vitte a lányt. Franny megszokta a hideget, és átkarolta férje nyakát. - Úgy látom, valami rosszban sántikálsz - mondta, és önkéntelenül elnevette magát. - Egyáltalán nem sántikálok. Úszom. Méghozzá anyaszült meztelenül! A lány a sötétlõ vízfelszínre pillantott. Chase-nek a mellkasáig ért. - És úgy látom, rajtad sincs több ruha, mint rajtam - folytatta sokat sejtet1en. A lány döbbent tekintettel bámult rá. - Csak nem akarsz a vízben ? - Már miért ne? - Ártana a gyereknek! Chase hunyorogva nézett a lányra. - Hogyhogy?

- Megfulladhat. A férfi hátravetette fejét, és harsogó nevetésben tört ki. - Nos, ebben van valami. Hallottam is, hogy a várandós asszonyoknak fürdeniük sem szabad. - Menj már! - felelte a lány, mire a férfi közelebb húzta magához. - Öleld át a nyakam! - utasította Chase Frannyt rekedt hangon, a lány pedig engedelmeskedett. - Most pedig a lábaddal kulcsold át a csíp1m! A lány követte az utasítást. - Chase, biztos, hogy nem esik baja a A férfi megcsókolta a lány nyakát. - Nem. Életveszélyes, amit mQvelsz, de nem a gyerekre nézve, hanem saját magadra. Ugyanis mindjárt újra a magamévá teszlek. Franny kuncogni kezdett, és játékosan megharapta Chase vállát. Válaszul a férfi felemelte 1t, és megkeményedett mellbimbóit kezdte szopogatni gyöngéden. Franny a férfi nyaka köré fonta karjait, és hátrahajolt, hogy Chase könnyebben tudjon mozogni. - Te kokettálsz velem! - Én? Te kezdted a csibészkedést! A férfi lendületet vett, és egy er1teljes karmozdulattal kiemelte Frannyt a vízb1l, majd a lány térdét elhelyezte a vállán. Franny azt hitte, nyomban le fog esni, ezért belekapaszkodott a férfi hajába. Chase huncutul elmosolyodott, és orrát a lány combjainak találkozásában göndörödõ aranyszínû fürtökhöz dörgölte. Frannynek elakadt a lélegzete. Alig bírta elhinni, amit odalenn látott. Azonban minden egyes mozdulatára megbillent az egyensúlya, így jobb volt egy helyben maradnia. A férfi er1s kezeivel átkulcsolta combjait, és magához húzta úgy, hogy a lehet1 legkényelmesebben tudja véghezvinni, amire készült. - Chase, mi a fenét azonnal hagyd abba! Elment a józan te jóságos ég! A férfi szája ijesztõen forró volt a víz hûséhez képest. Chase ajkai megkeresték a legérzékenyebb helyet, és rátapadtak. Franny leveg1ért kapkodott. A férfi nyelve mozogni kezdett, Franny pedig kis híján felugrott. - Chase! Hagyd abba, hiszen ezt ezt nem teheted! De persze tehette. És meg is tette. Franny teste összerándult, és kellemes borzongás futott rajta végig. A férfi gyöngéden leengedte 1t a vízbe, közel húzta magához, és belehatolt. A lány már elernyedt a gyönyört1l, így elképzelni sem tudta, hogyan viselhetne el még ennél is több élvezetet, és hogy egyáltalán képes bármiféle választ is adni a férfi er1teljes mozdulataira. De persze képes volt. És meg is tette. Boldogság Franny most ébredt csak rá, hogy valójában sosem értette ennek a szónak a jelentését. Szerette Chase-t. Együtt voltak. És ez édesebb érzés volt, mint amir1l valaha is álmodott. Ott, a Shallowspatak árnyas partján szeretkeztek egész álló nap. Olyan sóvárgással estek egymásnak, mint amikor a gyermek megkaparintja a cukrot. Egyiküket sem zavarta, hogy az éhségt1l már korog a gyomruk. Amikor elfáradtak, szundítottak egy keveset egymás karjának biztonságos ölelésében. Amikor pedig felébredtek, ismét szeretkeztek - hol a vízben, hol a bársonyos gyepen, hol az árnyékban, hol a napon. Chase igazi komancs módra szeretett: nem ismert semmiféle szabályt, ösztönösen tudta, hol vannak a nõi test legérzékenyebb pontjai, és értett hozzá, hogy felszítsa a vágyat. Ezt olykor annyira szokatlan módon tette, hogy Franny az egyik döbbenetbõl a másikba esett, de a férfi végül mindig elérte célját. A nap végére Franny úgy érezte, hogy a férfi minden lehetséges módon a magáévá tette, és alig

várta, hogy újból megtapasztalja, amit átélt. Amikor lement a nap, felöltöztek, és lassan hazasétáltak. Útközben sokszor megálltak, átölelték egymást, és csókolóztak a fák lombkoronája alatt. Franny vonakodva tért haza: a legszívesebben egész éjszaka ott maradt volna a patakparton. De a gyomruk már lázadozott, és szürkület lévén elkelt a tet1 a fejük fölé. Amikor a hátsó udvaron át megközelítették a házat, Frannyn újra elhatalmasodott az érzés, hogy egy szempillantás alatt elveszítheti a férfit. - Ne gondolj erre! - súgta Chase. Franny felkapta a fejét. Csodálkozott, hogy a férfi nyitott könyvként olvas a lelkében. Chase elmosolyodott, és ajkához emelte a lány kezét. - Csak a jelen a miénk, Franny. A lány bólintott. Az esze egyetértett a férfival, de a szíve nem. Loretta sült csirkét készített körettel vacsorára. Alig léptek be a házba, Franny orrát azonnal megcsapta az ételszag, és elfogta a hányinger. Egész nap jól érezte magát, ráadásul a sült csirke az egyik kedvenc étele volt. Most mégis forogni kezdett a gyomra. Chase a jelek szerint látta az arcán átfutó undort, mert azonnal leültette egy székre, s feltett a tQzhelyre egy fazék gyömbérteát forrni. - Egész nap kutya bajod se volt - jegyezte meg. - Szinte hihetetlen, hogy a vacsora illata ennyire elvette az étvágyad. Én csillagokat látok az éhségt1l! Néhány perccel ezel1tt még Franny is fel tudott volna falni egy egész elefántot. De sajnos a csirke illata elhessegette az éhségét. - A zsír teszi - szólalt meg bölcs hangon Loretta, és Frannyre mosolygott. - Van benne valami, amit a várandós anyák gyomra nem bír. De ne aggódj, drágám, a gyömbértea meg fogja tenni a hatását! - Remélem is - felelte aggódva Chase. - Egész nap nem evett egy falatot sem. Franny szívesen megnyugtatta volna férjét, de akárhányszor szóra nyitotta a száját, kis híján elhányta magát. Szerencsére Lorettának igaza lett, és a gyömbérteától lassan csillapodni kezdett a kínzó rosszullét. Egy óra múlva már le is tudott nyelni pár könnyQ falatot. Vacsora után Chase sietett vele fel a hálószobába. - Szeretlek - súgta halkan, miközben segített neki levetk1zni. Franny még mindig émelygett kissé. Halványan elmosolyodott. - Én is szeretlek Ne haragudj, hogy hirtelen ilyen gyenge lettem! Kutya bajom sem volt egészen addig, amíg be nem léptünk a házba, és meg nem ütötte az orromat a csirke illata! Már a szag emlékére is forogni kezdett a gyomra, és elégedetlenül feljajdult. - Ne is gondolj rá! - Te jóságos ég! - felelte Franny, és a tollpihe matrac megnyugtató ölelésébe hanyatlott. Kezét a hasára tette, és felsóhajtott. - Ez a gyerekvárás nem is olyan jó móka, mint hittem! Chase levetette ingét, majd az ágy szélére ülve lehúzta csizmáját. Azután felállt, és kibújt a nadrágjából is. A farmer a földre hullt, aprópénz csörgése hallatszott. Végül a férfi leheveredett az ágyra Franny mellé. - Az émelygés elmúlik, hidd el! - súgta. A lány felhorkant. Nem engesztel1dött ki ilyen könnyen. Hiszen olyan gyönyörQ nap állt mögöttük. Nem igazság, hogy az estébe így belerondítson az émelygés! - És mire elmúlik, akkora lesz a hasam, mint egy bálnáé! Érezte, hogy a férfi elvigyorodik. - GyönyörQ leszel bálnahassal! Franny hallotta, hogy odalent nyikorogva kinyílik a hátsó ajtó, majd becsukódik. Lehunyta szemét, és a férfihoz bújt. - Ha te mondod - Biztos vagyok benne - ígérte meg a férfi.

Franny csak imádkozni tudott, hogy megérjék együtt azt az idõt. Tizenkilencedik fejezet Másnap Chase ébredéskor azzal a javaslattal állt elõ, hogy menjenek el Grants Passba, és adják hírül Franny családjának, hogy megesküdtek. Franny várandósságára való tekintettel Chase csak Jacksonville-ig kívánt szekéren menni, utána azt tervezte, hogy vonatra szállnak. Kevesebbet kellene zötyköl1dniük, és gyorsabban is odaérnének. Ha el akarták érni a vonatot, nem tétlenkedhettek sokáig. Franny sietve felöltözött, és összepakolt néhány holmit az útra, Chase pedig kiment, hogy el1készítse a szekeret. Mire Franny lement a nappaliba, az asztalon ott g1zölgött a gyömbértea. Loretta és újdonsült menye együtt itták meg a reggeli nedQjüket: Franny a teáját, Loretta a kávéját. Franny már a második bögre teát kortyolgatta, amikor eszébe jutott, hogy vajon hol késlekedik Chase. - Elég hosszasan bíbel1dik azzal a szekérrel! - Bizony. Nem tudom, mi tart ilyen sokáig! - felelte Loretta. Franny felhajtotta a második bögre teát is. Kezdett türelmetlenné válni, és elhatározta, utánajár, mi tartja fel Chase-t. A tornácra lépve a pajta el1tt pillantotta meg a férfit. Épp a szekér fölé hajolt, és a bal kerekét kalapálta. Franny azonnal tudta, hogy gond van. Franny furcsán érezte magát kalap nélkül, így felemelte szoknyáját, és sietve leszaladt a tornác lépcs1jén. Arca szokatlanul égett, miközben a férfihoz sietett. Badarság. A F1 utcának ezen a részén kevés volt a járókel1, és azok sem tör1dtek velük, akik errefelé jártak. Elvégre nem bujdoshat örökké! El1bb-utóbb messzebbre is el kell majd merészkednie kalap nélkül. Mégis úgy érezte, mint aki kirí a tömegb1l. Amikor Chase meghallotta lépteit, hátrapillantott, és elmosolyodott. - Semmi komoly! Csak egy szegecset kell kicserélnem magyarázta. - Meddig dolgozol még rajta? - Pár percig csak. Franny dereka köré fonta karját, és a fogadó felé pillantott. - Ööö mit gondolsz, van még id1 rá, hogy gyorsan beköszönjek May Belle-hez? Ilyenkor alig vannak a kocsmában, a legtöbbször kong az ürességt1l. Szeretném, ha tudná, hogy jól vagyok - mondta Franny, és megvonta vállát. - Meg nos, tudod meg kellene köszönnöm neki, amit értem tett. És el kellene búcsúznunk. Chase a fogadó felé sandított. Nem volt elé egyetlen ló sem kikötve. - Persze, menj csak! - Ha azt gondolod, nem helyes, akkor nyugodtan - Nem, dehogyis - felelte Chase, és közelebb lépett Franny-hez. Megérintette a lány állát, úgy folytatta. - Egyetlen dolgot akarok csak elkerülni: hogy akkor menj be, amikor kuncsaftok is vannak ott. A férfi lehajolt, és megcsókolta a lány halántékát. - Menj nyugodtan. Csak ne maradj sokáig, rendben? Franny legszívesebben lekevert volna magának egy pofont. Hiszen látta, hogy a férfinak nincs ínyére, hogy odamenjen. Akkor meg minek er1lteti? Korábban 1 is messzir1l elkerülte az efféle helyeket, még az utca másik oldalára is átment. - Inkább inkább mégiscsak maradok. Meggondoltam magam. Megvárlak, amíg végzel a szekérrel. Chase hunyorogva nézett rá. Látta, hogy a lány arca lángba borul. - Franny, hiszen a barátn1dr1l van szó. Természetes és helyénvaló, hogy el akarsz t1le búcsúzni. Mi dolgod lenne itt addig? Minek néznéd ölbe tett kézzel, amíg helyrehozom a járgányt? Legfeljebb ha korábban elkészülök, bemegyek, és iszom még egy kávét. Azzal a férfi otthagyta Frannyt, de mentében tréfásan ráütött a lány

hátsójára. Franny felugrott, és megtapogatta ülepét. - Ezért még megfizetsz! - Tényleg? Alig várom! - szólt hátra Chase, és belépett a pajta ajtaján. - Üdvözletemet küldöm May Belle-nek. A férfi eltQnt a pajta tátongó sötétjében, majd egy pillanat múlva újra megjelent az arca. - Most jut eszembe miért is ne hívhatnánk meg May Belle-t és Shortyt vacsorára? - Vacsorára? May Belle-t? - Anya biztosan örömmel vendégül látná 1ket. Apának sem lesz semmi kifogása. Franny fel nem foghatta, hogyan is lehetne egy olyan n1t meghívni az anyósa házába vacsorára, akir1l ország-világ tudja, hogy prostituált. - Ó, Chase, a világért sem akarnám a barátaimat a szüleid nyakába varrni! Tényleg nem. - Apám már jó ideje próbálkozik, hogy meghívja May Belle-t felelte Chase, majd kezéb1l pisztolyt formázott, és Frannyre emelte. Gyakorolnod kell még a házastársi engedelmességet, kicsim! - Igenis, uram! - felelte Franny, miközben igyekezett komoly képet erõltetni magára. - Nos, akkor mozdítsd meg azt a csinos kis hátsód, és gyalogolj át a kocsmába. És amikor megérkezel, közvetítsd a meghívást! - Igenis, uram! A férfi fekete ruhás alakja eltQnt a pajta homályában. Franny addig bámult utána a sötétbe, amíg bele nem sajdult a szeme. És akkor hirtelen Nem, 1rültség volt! Ostobaság. Csak valami rossz el1érzet. Egy pillanat mQve volt, hogy felbukkant, és ugyanolyan gyorsan el is tQnt. Franny összeszedte magát. Mély lélegzetet vett, kilépett az utcára, és elindult a Lucky Nugget felé. Menet közben végig Chase nevében válaszolgatott a fejében felmerül1 gondolatokra. Hogy mindez ostobaság. Hogy Isten nem leselkedik az emberekre minden egyes fa mögül, hogy úton-útfélen megbüntesse 1ket. És hogy neki is ugyanannyi joga van a boldogsághoz, mint bárki másnak. De valahogy a saját szájából nem hangzottak olyan megnyugtatóan a szavak, mint amikor Chase mondott ilyeneket neki. Amikor Franny belépett a fogadóba, a teremben szomorkás félhomály honolt. Ilyenkor délel1tt így szokott ez lenni. Évekkel ezel1tt Fürge Antilop és a Lucky Nugget el1z1 tulajdonosa összeverekedtek, a bunyó végén pedig mindketten átrepültek az üvegajtón. Mivel az ajtó beüvegezése csillagászati összegekbe került volna, az el1z1 tulajdonos bedeszkáztatta az ajtó megsérült szárnyát. Gus pedig meg volt gy1z1dve róla, hogy igen hamar újra kitörné valaki azt az üveget, ezért aztán sosem javíttatta ki a hibát. Az egyik sarokban egy vendég üldögélt magányosan, de úgy esett a fény, hogy Franny nem tudta kivenni az arcát. Jólesett a sötétség. Ha 1 nem látja a férfit, nyilván az sem látja 1t. És ez a tudat biztonságot nyújtott számára. Gus a söntéspult mögött állt, és poharakat törölgetett. Meglátta Frannyt, és kezét üdvözletre emelte. - No mi az, csak nem az én kis kedvencem tér vissza a törzshelyére? Franny már indult volna fölfelé a lépcs1n, kezét a korlátra tette. - Csak egy percre jöttem, Gus! Beszaladok May Belle-hez. - Úgy hallom, õ a következõ, aki itt hagy - felelte Gus, és megcsóválta fejét. - Összeállt Shortyval, azzal a csökönyös vén szamárral! Ezt is megértük! Franny elindult felfelé a lépcsõn. - Szerintem csodálatos, hogy összeházasodnak - No persze! - felelte Gus, és átvetette vállán az asztalkend1t. Végül is nem lehet egy szavam sem. Éveken át húzta itt az igát, és hát

minden embert megillet a nyugalmas öregkor. De hidd el, nélkületek nem lesz már ugyanaz a hely! Azzal, hogy tisztességes útra tértek itt nekem, hirdetést kell feladnom a San Franciscó-i újságban. Az efféle munkára nem tolong a fehérnép, meg fogok bolondulni, mire találok helyettetek valakit! Franny megtorpant. Elvégre a maga módján Gus rendes fickó volt, még ha némileg faragatlan modorú is. Mindig is igazságosan bánt vele, fõleg az elmúlt hetekben. Amióta Franny megismerte Chase-t, alig fogadott néhány kuncsaftot, és ez nem tett jót az üzletnek. Gus mégsem szólt egyetlen szót sem. - Gus, szeretném megköszönni, hogy olyan megért1 voltál. És Gus legyintett. - Menj már! Én örülök a legjobban, hogy boldogságra leltél az életben, kislány. Én már akkor láttam rajtad, hogy nem neked való élet ez, amikor el1ször átlépted ennek a háznak a küszöbét. A sarokban üldögél1 vendég hirtelen felpattant, és háta mögé rúgta székét. - De nem ám, a keservit! Az a hang Frannynek földbe gyökerezett a lába, és a férfira nézett. A férfi feltolta homlokán a kalapját, és lassan el1lépett az árnyékból. Amikor rávetült a nyitott ajtón beszQr1d1 fénynyaláb, Franny látta, hogy kék szemei izzó szénként égnek sápadt arcán. - Frankie - suttogta a lány. A fiú még egy lépést el1relépett. - Valóban nem neki való! De még mennyire nem! Hiszen tisztességes családból származik! - Ó, Frankie! A fiú néhány szívverés erejéig csak állt ott, és bámulta a lányt. Tekintete égetett. Majd könny gyQlt a szemébe. - Tegnap átlovagoltam ide a cimboráimmal - folytatta csendesen. Úgy hallottuk, tíz dollárért itt lehet megkapni a legcsinosabb kis szajhát Friscótól északra. Egy kis sz1két, a neve Franny. Frankie élesen felnevetett. - És mit ad isten? Azért jöttem el ide most már másodjára, hogy a saját nõvéremmel feküdjek össze! Franny kis híján összecsuklott. Két kézzel kellett megragadnia a korlátot, nehogy elessen. - Frankie hagyd, hogy megmagyarázzam. Egész testében reszketve vánszorgott le a lépcs1n. - Kérlek, Frankie, tartozol nekem ennyivel hadd magyarázzam meg! Az a tekintet csordultig telve volt dühvel és fájdalommal, és Franny érezte, hogy a csontjáig hatol. - Hogy a hazugságaiddal áltass tovább? - kiáltotta Frankie, és felfelé mutatott. - Hogy megnyugtass, milyen jó kis állásod van Mrs. May Belle mellett mint társalkodón1? A fiú ismét felnevetett. Majd lassan, szinte szótagolva folytatta. - Szerinted milyen érzés volt nekem, amikor az egyik bányász azt mondja este: Tudjátok, pajtikáim, miért nem fogad mostanság Franny kuncsaftokat? Mert férjhez megy! És istenemre, biztosan Chase Wolfhoz, mert 1 az egyetlen fickó a városban, akit a kis ringyója újabban fogadni méltóztat! Erre felütöm a fejem Chase Wolf? De hiszen így hívták azt az embert is, aki a múltkor felbukkant nálunk, hogy tiszteletét tegye a n1véremnél! Franny a torkához érintette kezét. - Akkor állt össze a fejemben a kép! Franny, Francine sz1ke csinos ez a kis ringyó nem más, mint a n1vérem! - folytatta Frankie, és hangja reszketni kezdett. - Ott ültem a cimboráim közt, és csak azon imádkoztam, hogy rá ne jöjjenek! Csendben hallgattam, ahogy a sorsukat átkozzák, amiért idáig ellovagoltak, ráadásul már másodszorra,

és mégsem hentereghettek a n1véremmel! Franny arca összerándult, és lehunyta szemét. Hallotta, hogy Gus lecsapja poharát a söntéspultra. - Idehallgasson, fiatalember! Ha jól hallottam, ez a leány azt kérte magától, hogy hallgassa meg a magyarázatát! Csukja be hát azt a mocskos száját, és nyissa ki a fülét! Frankie el1relódult, és mutatóujjával a fogadósra bökött. - Maga inkább fogja be a száját! - kiáltotta. - Semmi köze ahhoz, ami itt folyik! Ez a mi kett1nk dolga! - Akkor fékezze meg a nyelvét, de azonnal! - vágott vissza Gus. Franny reszketve felemelte a kezét. - Hagyd csak, Gus! Minden rendben. Frankie visszafordult, és Frannyre meredt. És ebben a pillanatban Franny megértette, milyen az, amikor az ember belülr1l megsemmisül. Frankie, a kisöccse mennyire, de mennyire szerette a fiút! És most úgy néz rá, mint a kiöntend1 moslékos vödörre. Ennél nagyobb fájdalmat elképzelni sem bírt. Pedig még csak most jött a java. - Soha többé ne kerülj a szemem elé! - szólalt meg rekedt hangon a fiú. - Megértetted? Soha többé! Nem akarom a fajtádat az anyám és a testvéreim közelében látni! Ha még egyszer át merészeled lépni a házunk küszöbét, én Frankie elhallgatott, és megrázta a fejét. - Ne kísérts, végeztem veled! Mert bármit is teszek, annak csak rossz vége lehet! Még el1 találom rántani a pisztolyomat, és lel1lek! Franny tudta, hogy sosem vetemedne ilyesmire az öccse. Mégis a szíve szakadt meg, hogy ilyesmit kellett a szájából hallania. - Frankie, az embernek nem mindig van választása - felelte, és közelebb lépett a fiúhoz, hogy megérintse. - Csak az irántatok való szeretet vezérelt. Frankie kirántotta n1vére kezéb1l a karját. - Még hogy a szeretet! És higgyem el, hogy nem volt választásod! kiáltotta, és hátralépett. - Nem vagy többé a n1vérem! És a család többi tagja is ugyanezt mondja majd, ha meghallják, ki is vagy valójában! - Frankie, ezt nem teheted! A fiú kivágtatott a fogadóból, Franny pedig utána. Kint, a járdán sikerült elkapnia öccse karját. Frankie olyan er1vel rántotta el a kezét, hogy a lány az épület falához vágódott. - Vedd le rólam a mocskos kezed! - Ugye nem mondod el anyának? Nem teheted! - könyörgött a lány. - Összetörnéd vele a szívét. Épp elég terhet cipel e nélkül is! A fiú megfordult, leugrott a járdáról, és az istálló felé indult. Franny utánasietett. A járókel1k kíváncsian fordultak meg utánuk, de ezúttal a lány se lát-se hall módjára rohanva megfeledkezett róla, hogy felismerhetik. Megragadta öccse ingujját, és zokogva folytatta. - Frankie, kérlek! Csak öt percet adj nekem, hogy megmagyarázhassam. Nem kérek semmi mást. Csak érted és a többiekért tettem! Az összes pénzt, amit kerestem, a családra fordítottam! Én tartottalak el benneteket mindvégig A fiú megfordult, és eltorzult arccal meredt a lányra. Tekintetében végtelen sértettség és feneketlen düh tombolt. - Ó, persze, a pénz! Jóságos ég, ha eszembe jut, hányszor adtál nekem pénzt! Mindig elfogadtam, hiszen sosem gondoltam volna, hogy - kezdte, majd elhallgatott. Vasöklével megragadta Franny karját, és körbemutatott. - Kurválkodással kerested meg, a szentségit! Hátrad1ltél, széttetted a lábad, és kurválkodtál érte! Ezeknek a mocskos markából szedted ki a pénzt, hogy utána az én kezembe nyomd! Franny összerándult a fájdalomtól, úgy a húsába mélyedtek az öccse ujjai. - Frankie, kérlek! De a fiú fütyült rá. Körbetekintett, majd néhány arra járó férfi felé

kezdte húzni a lányt. - Uraim, kell egy csinos kis ribanc? Tíz dollárért összefekhetnek vele! Csak tessék, csak tessék, lehet sorba állni! Nem valami különös portéka, de azért megteszi! Franny rémülten kapta fel a fejét, és értetlenül bámult a férfiak arcába. Azok ugyanilyen értetlenül bámultak vissza rá. Egyenesen a szemébe. Frankie visszafordult, és rárivallt. - Chase Wolfnak is hazudtál? Vajon 1 tudja, miféle riherongyot vett el feleségül? Bár tudta, hogy most már kés1 elrejtenie az arcát, Franny lehajtotta a fejét. Még ha valahogy el is tudta volna takarni az arcát, akkor is bekövetkezett volna a vég. Frankie épp az imént mondta ki egy szuszra az õ nevét és Chase-ét is. Egy órán belül az egész város tudni fogja a hírt. Franny, Chase Wolf újdonsült felesége az a kis ringyó, aki eddig a Lucky Nugget-ben Qzte az ipart. Ezek után sosem járhat majd emelt f1vel. Az egész családját pellengérre fogják állítani. Épp 1ket, akiknek egyetlen rossz szavuk sem volt rá Indigót, a férjét és a gyermekeit, akik számkivetettsége ellenére is barátkoztak vele. Franny fejét lehajtva a földet bámulta. A járda szélén zilált kis gyermekláncfQ árválkodott, foszlott fejecskéjét makacsul a napfény felé fordítva. Pitypang, százszorszép, egyre megy. Maradj velem mondta Chase. De most már nyilván nem kívánná ugyanezt. Az a gyermekláncfQ. Olyan helyen próbál gyökeret verni, ahol nem kellene. Pont, mint 1. Hagyd, hogy Isten felemelje azt az üveglapot, és átrendezze a képet! Isten kiemelt a földb1l, és áttett egy másik helyre. Most már idetartozol, énhozzám. Súlytalanság. Franny érezte, hogy megszabadul minden súlytól. Mint a gyermekláncfQ szirma a szél szárnyán. Olyan egyszerQ volt elengednie magát, és tovasiklani a széllel olyan végtelenül egyszerQ. Chase megszerelte a szekeret, visszatért a házba, és türelmetlenül várta Frannyt. Egyszer csak kopogtak. Chase kiment, hogy ajtót nyisson. Felkészületlenül érte a látvány. Franny állt a tornácon, de csak azért állt, mert Gus és May Belle két oldalról közrefogta. Feje el1rehanyatlott, vállai petyhüdten lógtak. Chase már az elõtt tudta, hogy baj van, mielõtt felemelte volna a lány fejét. A felkarjánál fogva ragadta meg. - Franny! Nem érkezett válasz. Chase Gusra pillantott, majd May Belle-re. - Az isten szerelmére, mi történt? - Az öccse - felelte Gus érdes hangon. - A fogadóban várta. Nem tudtam, hogy 1 az, Chase. Ha tudtam volna, nem engedem, hogy így - Frankie? - kérdezte Chase. Átvonszolta feleségét a küszöbön. Franny hagyta, ugyanolyan ernyedt tagokkal, mint eddig. Mintha kiszállt volna bel1le a lélek. Chase hátán végigfutott a jeges rémület. Sosem látott még embert ilyen állapotban. - Igen, Frankie - felelte May Belle. - Épp nyitva volt nálam az ablak, úgyhogy hallottam minden szót. Nagyon durván bánt vele, Chase. Nagyon durván. Franny próbálta engesztelni, könyörgött neki. A fiú ribancnak nevezte, és felajánlotta a szolgálatait minden arra járó férfinak. - Jesszus atyám! Chase a lelki szemei el1tt már látta is a párbeszédet, és éktelen haragra gerjedt. Az els1 gondolata az volt, hogy nyakon csípi azt a semmirekellõt, és kiveri belõle a lelket is. De gyorsan túltette magát elsõ indulatán. Frankie elmehet a búsba. Az egyetlen ember, aki számít: Franny. A karjaiba vette a lányt, és elindult vele a kanapé felé. Loretta sietve

jött eléjük a konyhából. Amikor meglátta May Belle-t, kis híján hasra esett. Majd Chase-re vándorolt a tekintete, végül újdonsült menyére. - Ó, egek! Megint rosszul lett? Azonnal teszek fel teát! Chase óvatosan egy párnára fektette feleségét, és lekuporodott mellé. Tüzetesen szemügyre vette a lány arcát, hátha észrevesz rajta valamiféle rezdülést, az értelem halvány szikráját. De Franny üres tekintettel bámult maga elé. Franny elmenekült. Teste akár egy csigaház emlékeztetett a lányra, akit annyira szeretett. Chase a két keze közé vette a lány arcát. - Franny! - szólította meg gyöngéden. Loretta is belenézett Franny arcába, majd sietve keresztet vetett. - Jóságos SzQzanyám! Mi történt vele, Chase? - Nincs magánál. Egy kis id1re elment - felelte pattanásig feszült hangon Chase. - Nemsokára magához fog térni, és minden rendben lesz, anya. És Chase hitte is, amit mondott. Mert ha nem hitte volna, akkor elméjével fel sem fogta, mi lehetett volna akkor. Összeszedte magát, és feltápászkodott. - May Belle, Gus köszönöm, hogy hazahoztátok! Igazán rendes tõletek! - Ugyan már, Chase! - felelte Gus, és a férfira pillantott. - Ne haragudj! Én igazán móresre akartam tanítani a fiatalembert, de Franny leintett, hogy ne szóljak bele. - Ez érthetõ. Minden helyzetben megvédi a családtagjait. May Belle szája széle er1sen reszketett, nem tudott uralkodni arcizmain. Összeszorította ajkait, és orrán keresztül beszippantotta a leveg1t. - Láttam, mi történt - mondta csendesen. - De mire leértem, már megtörtént a baj. Nem tehettem semmit. - Nem a te hibád! - nyugtatta meg Chase. - Valamelyikük úgyis rájött volna el1bb vagy utóbb. Chase úgy érezte magát, mint aki kútba esett. A kút fenekér1l próbált megnyugtató hangon beszélni a kintiekkel. Miközben kikísérte Gust és May Belle-t, egyre inkább elhatalmasodott rajta a valószerQtlenség érzése. Miután becsukta az ajtót, visszasietett Frannyhez. Leült mellé, és a karjába vette. A lány hagyta magát, és álmos kisgyerek módjára Chase vállára hajtotta a fejét. Tagjai még mindig petyhüdten lógtak, csak hálni járt belé a lélek. Chase hiába beszélt hozzá, a lány semmit sem fogott fel a szavaiból. És Chase valahányszor a szemébe nézett, üvölteni támadt kedve. Homályosan észlelte, hogy édesanyja körülöttük sürög-forog, és vízzel, teával, takaróval kínálja - bármivel, amir1l az asszony azt gondolhatta, talán segíthet. Végtelenül lassan telt az id1, és Chase-en egyre inkább úrrá lett a rémület. Hihetetlen volt, hogy a lány jelen van, és még sincs ott. Hiszen nem történhet ilyesmi csak úgy, egyik percr1l a másikra nyilván mindjárt pislog majd egyet, és visszatér. Mindjárt Eltelt egy óra, és Chase nem bírta tovább. Már mindent kipróbált: beszélt hozzá, szólongatta, de a lány nem tért magához. - Anya, kérlek, menj el dr. Yostért! - szólalt meg végül. - Talán 1 tud valamit, ami segíthet. Orvost kell hívni hozzá Chase-nek semmi más nem jutott eszébe. Maradjon ágyban - szólalt meg kurtán dr. Yost, miután megvizsgálta Frannyt. - Pihenjen sokat, ne zajongjanak körülötte. Etessék, itassák, de a legjobb, ha csak folyékony dolgokat adnak neki. Akkor biztosan nem fullad meg. Chase betakargatta feleségét, és az orvosra pillantott. - Ez minden? Hogy pihenjen sokat? Nincs valami gyógyszer vagy - csattant fel magából kikelve Chase, és kezét a leveg1be emelte - vagy valami? Csak ismer valami orvosságot az ágynyugalmon kívül!

Dr. Yost mögött állt Loretta és Farkasöl1. Chase hátrapillantott az apjára, akinek mélységes fájdalom ült a tekintetében. Lehunyta szemét. Igyekezett úrrá lenni félelmén. Ez nem lehet igaz. - Fiam - felelte az orvos kedvesen. - Nem sok ilyen esetet láttam életemben, de azt a keveset is a bolondokházában. Nem ismerem a gyógymódokat, úgyhogy a józan eszemre kell hagyatkoznom. A lányt nyilvánvalóan súlyos lelki csapás érte. Ezért gondolom azt, hogy a nyugalom és a pihenés jót fog tenni neki. És ha szerencsénk van, csak sokkhatás alatt áll. Ez esetben reggelre olyan lesz, mint régen. - Nem tûnik valami meggyõzõnek, doktor! Az orvost kínosan érintette Chase megjegyzése. - Nem errõl van szó. Az az igazság, hogy sosem tapasztaltam egyetlen páciensemen sem, hogy ilyen hatása is lehet a sokknak. Azok az emberek, akiket így láttam nos, 1k az úgynevezett stupor állapotában voltak. - Stupor? Az meg micsoda? - Nos, az már sokkal rosszabb, mint a sokkos állapot. - Miben különbözik a kett1? Az orvos a fülét vakarta. - Chase, szinte biztos vagyok benne, hogy sokkhatásról van szó, semmi komolyabbról. Nem akarom az ördögöt a falra festeni. Chase hátán végigfutott a jeges rémület. - Vagyis nem akar elkeseríteni? Dr. Yost felsóhajtott. - Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem akarom felesleges aggodalomra sarkallni magukat. Várjuk meg a reggelt! Fogadok, hogy kutya baja sem lesz. - És ha reggelre semmi sem változik? - Akkor komolyabb bajra kell gyanakodnunk. - Stuporra - vonta le a következtetést Chase. Dr. Yost ismét a fülét kezdte vakarni. A jelek szerint ez volt a szokása, ha szorult helyzetbe került. - Ezt nem mondtam. - De gondolta. - A fenébe is, fiam! Nem mondhatok ki olyan diagnózist, amir1l alig tudok valamit! Arról nincs diplomám, hogyan kell bolondokat kezelni. Chase talpra ugrott. - Franny nem bolond! - Chase Kelly! - szólt közbe az anyja. - Nyugodj le! Biztos vagyok benne, hogy dr. Yost nem akarta megbántani a feleséged. - Akkor mi a fenér1l beszél? Dr. Yost gyanakodva méregette Frannyt. - Nem azt mondom, hogy bolond. Csak azt, hogy nem sokat tudok a stuporról - felelte, és kezét gyöngéden Chase vállára tette. - Szinte biztos vagyok benne, hogy nem err1l van szó, fiam. Hidd el, reggelre jobban lesz! - És ha nem? Mennyi ideig lehet valaki a stupor állapotában? Yost vállat vont. - Az attól függ. Hogy kicsoda a beteg, hogy mi volt a kórel1zmény - Általában meddig? - er1sködött Chase. - Néhány órán át? Esetleg néhány napig? Meddig? Az orvos levette a kezét Chase válláról. - Én csak a bolondokházában láttam ilyet, Chase, azok pedig igen súlyos esetek voltak. - És ? - Nos - felelte bizonytalanul az orvos. - Akadt olyan közülük, aki sosem tért észhez. - Soha? - ugrott fel Chase, és szíve egyre hevesebben vert. - Azt mondja, hogy ha holnap reggelre nem tér magához, akkor akár örökre is

így maradhat? Yost beharapta az ajkát. - Ha reggelre nem lesz jobban, akkor valószínQleg komolyabb a betegsége, mint gondoltam. De mint mondtam, nem vagyok elmegyógyászati szakember. Túllépném a szakmai határaimat, ha feltevésekbe bocsátkoznék a betegségével kapcsolatban, nem beszélve arról, hogy mikorra várható javulás. Chase nem bírta türt1ztetni magát, és mint aki puszta kezével akarja kicsikarni bel1le a választ, megragadta az orvost a gallérjánál fogva, és megrázta. Pedig tudta, hogy az orvos nem hibás a történtekért, és azzal is tisztában volt, hogy az indulatai nem segítenek Frannyn. Majd visszahanyatlott az ágy szélére, és karjával átölelte a térdét. Fejét lehajtotta, és nem szólt többet. Mit is mondhatott volna? Chase ott maradt felesége mellett. Loretta felhozta az ebédet: Chasenek egy szendvicset, Frannynek húslevest. Chase nem engedte, hogy más is Frannyhez nyúljon. Egyik karjával átkarolta a lány vállát, fejét megtámasztotta, és szájához emelte a kanalat. A lány nem nyelte le az ételt, a leves kétoldalt kifolyt petyhüdt száján. Chase újra és újra próbálkozott. Végül elfogadta Loretta segítségét, aki megfogta Franny fejét, és miközben Chase apránként öntötte a lány szájába az ételt, lemasszírozta torkán a levest. Chase Franny kifejezéstelen arcára pillantott, és hirtelen rádöbbent, miért is volt dr. Yost arckifejezése olyan zord. Hiszen azok az emberek, akik a stupor állapotában élnek, valószínQleg az alultápláltság miatt nem bírják sokáig. Még ha szerezne is egy gumicsövet, hogy azon keresztül táplálja Frannyt, a húsleves egy id1 után már nem lenne elég ahhoz, hogy fenntartsa életfunkcióit. - Magához fog térni - biztosította fiát Loretta. - Hidd el, semmi baja sem lesz! Chase az édesanyja szemébe nézett, és azt látta, hogy akármennyire is magabiztosan beszél az anyja, legalább annyira meg van rémülve, mint 1. Kés1 délután átjött May Belle, hogy meglátogassa Frannyt. Loretta felkísérte a létrán a padlástérbe. Az ismeretlen selyemszoknyák suhogására Chase felkapta a fejét, és miután azonosította a látogatót, ismét lehajtotta a fejét. Egész lényével a karjában fekv1 lányra összpontosított. Egész mostanáig a gerendafalnak támaszkodott, és kezdte úgy érezni, mintha a fa maradandó árkokat vájt volna hátának húsába. May Belle leült az ágy szélére. - Remélem, nem baj, hogy átjöttem. Arra gondoltam, hogy azok után, ami történt, több kárt úgysem nagyon tehetek. Chase összeráncolta szemöldökét. - Persze hogy nem baj, May Belle! Tudod, hogy az apám mindig szívesen lát a házában. Az asszony lesimította szoknyáját. - Nos, igen az édesapád néha már a saját kárára válik a nagylelkûségével. Chase figyelmét túlságosan is lekötötte a felesége hogyléte fölötti aggodalom ahhoz, hogy felfogja, amit az imént hallott. - Mit mondott dr. Yost? - kérdezte May Belle. Chase bénultan válaszolt, mint aki maga sem egészen érti, mit beszélt az orvossal. May Belle-t letaglózta a hír. - Rendbe fog jönni, Chase. Biztos vagyok benne - mondta, és tenyerébe vette Franny kezét. Bárcsak Chase is ennyire biztos lett volna benne! - És mi lesz, amikor magához tér? - kérdezte nagy sokára May Belle. - Gondolkodtál már rajta, hogy akkor mihez kezdesz? - Térdre borulok, és megköszönöm az Istennek. - Persze, de úgy értem - kezdte May Belle, majd elhallgatott, és

kezét a leveg1be emelte. - Nos, tudod, az esküv1re gondoltam. Lehetséges egyáltalán semmissé nyilvánítani, vagy - Micsoda? - kapta fel a fejét Chase. May Belle hosszan bámult rá. - Nem akarod semmissé nyilvánítani? - Mit? - Hát az esküvõt. Chase nem értette, mir1l beszél May Belle. Valami félreértésr1l lehet szó. - Az esküvõt? Az asszony hitetlenked1 tekintettel méregette Chase-t. - Azt akarod mondani, hogy meg sem fordult a fejedben, hogy elbocsátod? - Miért bocsátanám el? - Nos, hát tudod, Frankie amiket ott összehordott. A nyílt utcán mondta ki a neved. A pletyka gyorsan terjed. A járókel1k meglátták Franny arcát, úgyhogy most már nem rejt1zhet tovább. Eddig is nyilván gyanították néhányan, hogy ez a lány dolgozik odafönn a Lucky Nuggetben. Most viszont a napnál is világosabbá vált, hogy 1 az. A családodnak továbbra is itt kell majd élnie. Az efféle botrány nos alaposan kikezdi az ember hírnevét. Chase szíve egyre hevesebben vert. Most döbbent csak rá valamire, ahogy May Belle-t hallgatta. - Te jóságos ég! Átkarolta Franny selymes hajkoronával övezett fejét, fejét lehajtotta, ajkát pedig összeszorított öklére nyomta. - Te jóságos ég! Azt hitte, hogy így már nem kell majd nekem! Csend lett. Végül May Belle szólalt meg. - Akármennyire is szereted, Chase, gondolnod kell a családodra! A férfi úgy nevetett fel, akár az eszeveszett. Egész idáig azt hitte, Frankie sért1 szavai okozták a bajt. - Ó, May Belle, köszönöm! - Köszönöd? Mit köszönsz? Chase felpillantott az asszonyra, szemében reménység csillant meg. - Azt, hogy néha annyira, de annyira ostoba vagyok! -mondta a férfi, és szeme könnyel telt meg. - Azt hitte, nem fogom már szeretni, ha Frankie a nyilvánosság el1tt lejáratja. Hát nem érted? Azt hitte, hogy nem tudnám 1t szeretni mindezek ellenére is, csakis önmagáért. Az id1söd1 szajha hosszú másodperceken át fürkészte Chase tekintetét. - De te te ennek ellenére is szereted - szólalt meg végül halkan, és tekintete ellágyult. - Annak ellenére, hogy hírbe hozzák a családodat! Mindennek ellenére szereted, csakis önmagáért! Chase nagyot nyelt. - Istenemre, hát persze! Bárcsak meg tudnám 1t is gy1zni róla! Mit tegyek, May Belle? Te mindenki másnál jobban megérted 1t. Hogyan mutathatnám meg neki, hogy méltó a szeretetre? Úgy tQnik, hiába beszéltem neki mostanáig csak falra hányt borsó volt minden szavam. May Belle szemei könnybe lábadtak. - Légy türelemmel! Meg kell értened, hogy te másképp n1ttél fel, Chase. Anyád és apád mindig is szeretettel vettek körül. Amióta az eszedet tudod, méltónak érzed magad a szeretetükre, bármit is tettél. Az olyan lányok viszont, mint Franny meg én nos, mi már akkor is szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha egyáltalán egy-két jó barátra sikerül szert tennünk. A mi szüleink és rokonaink elfordulnak t1lünk. És ha nagy ritkán akad olyan férfi, aki érdekl1dést mutat irányunkban nos, amikor véget ér a tündérmese, általában mégiscsak mi húzzuk a rövidebbet. Az embernek kicsi gyermekként kellene megtanulnia, hogy méltó a szeretetre. Az apjától meg az anyjától, nem igaz? - Bizonyisten, erre sosem gondoltam!

- Mert nem kellett ilyesmin gondolkodnod! Hiszen a te családod mindig is szeretett téged. Ránk, szajhákra ez nem mindig igaz. Azt hiszem, ritkaságszámba megy, hogy ha valakit szeret a családja, ilyesmire adná a fejét. - Akkor ezért ragaszkodott Franny annyira hozzá, hogy a családja el1l elrejtse az igazságot! - suttogta Chase. - Hát persze! Attól tartott, hogy ha megtudják a titkát, elfordulnak t1le. És szegénykémnek igaza lett: pontosan ez történt. Sok id1be telik majd, mire begyógyítod ezt a sebet. De ha tQzön-vízen át kitartasz mellette, végül sikerülni fog, hidd el! Sajnos az ilyesmi nem megy egyik napról a másikra. Azok az emberek, akikt1l azt kellett volna megtanulnia, hogy bármilyen körülmények között is méltó a szeretetre, nos tudjuk, hogy végz1dött ez a történet. A saját öccse idegeneknek kínálta fel, hogy megalázza! Az efféle fájdalmat nem lehet egy csapásra kitörölni a szívb1l! Frankie-nek térden csúszva kellene visszajönnie, hogy bocsánatért esedezzen! Erre pedig igen kevés az esély. Chase kissé elmosolyodott. - May Belle, ígérd meg, hogy mindig a közelemben leszel, hogy felkereshesselek, amikor nem értem ezt a lányt! - Micsoda? - Legszívesebben nyomnék egy csókot a fejed búbjára! Semmi olyat nem mondtál, amit ne tudtam volna eddig is, de ahogy te mondtad ! Én annyira másképp látom a dolgokat, hogy - mondta a férfi, és halkan felnevetett. - Köszönöm, te áldott teremtés! Tulajdonképpen el is mondtad, mit kell tennem! - Tényleg? - Igen. Franny nem hiszi el, hogy akkor is szeretni fogják, ha megtudják róla az igazságot. Érted? Chase felegyenesedett, és kivette feleségét az öléb1l. A lány megmoccant, de szemei továbbra is a távolba meredtek. Valamit nézett, de Chase nem látott semmit ott, ahová a lány bámult. - Be kell neki bizonyítanom, hogy tévedett. És erre a legalkalmasabb eszköz a családja, ahogy te is mondtad. May Belle megragadta a férfi karját. - Chase, nem biztos, hogy ez jó ötlet! Nem hiszem, hogy annyira elnéz1ek lennének vele, mint te meg a szüleid. Hidd el, ismerem 1ket! - Elnéz1ek? - csattant fel Chase, majd térdre emelkedett, és kikelt az ágyból. - May Belle, itt egyedül Franny az, aki elnéz1 lehet. Nem neki kell bocsánatot kérnie, hanem a családjának! A férfi sarkon fordult, és az ajtó felé indult. - Most nincs id1 megmagyaráznom, de hidd el nekem, hogy ha sikerül beszélni a fejükkel, 1k fognak térden csúszni Franny el1tt, és nem fordítva. A létrához érve Chase lekiáltott. - Anya, kérlek, végy el1 egy takarót! Majd visszasietett az ágyhoz, és karjába vette Frannyt. May Belle követte, amint lecipelte a lányt a földszintre. - Takarót? - hallatszott Loretta hangja a konyha fel1l. - Útra kelünk Frannyvel - felelte csendesen. - Nem akarom, hogy meghQljön. - Útra keltek? De Chase, hiszen Franny távolról sincs olyan állapotban, hogy utazhasson! - Anya, kérlek, hozd a takarót! Loretta aggódó pillantást vetett May Belle-re, de szó nélkül a háló felé vette útját. Egy perc múlva már vissza is tért, karján az összehajtott takaróval. - Mit akarsz tenni? - kérdezte, miközben átadta fiának a takarót. Chase megigazította karját felesége teste alatt. Torka összeszorult. - Csodát. Frannyvel együtt csodát teszünk - felelte, és felesége sz1ke fürtjei fölött anyjára pillantott.

Loretta döbbenten nézett vissza rá. - Mit? - Csodát - ismételte a férfi, miközben az ajtóhoz cipelte terhét. Vakok látnak, sánták járnak, meglásd! Huszadik fejezet A Graham család háza úgy ki volt világítva, akár egy karácsonyfa. Chase megállította a szekeret a tornác mellett. Karjai sajogtak, mert egész úton fél kézzel hajtotta a lovakat, míg a másikban Frannyt tartotta. A kantárszárat a tornác korlátjára kötötte, majd kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. Franny csendben ült, pehelysúlyával Chase-nek támaszkodva. Tekintete még mindig a távolba meredt. Egész úton nem szólalt meg, de még csak meg sem mozdult. Chase leugrott a bakról, majd térdénél és vállánál fogva felnyalábolta Frannyt. A ház felé fordulva eszébe jutott, mit is kívánt, amikor el1ször meglátta a lányt. Hegyi oroszlánokkal akart megküzdeni érte. Nos, álmai tulajdonképpen valóra váltak. És istenuccse, le is fogja gy1zni azokat a fenevadakat! Felsietett a lépcs1n, de nem állt meg kopogni a bejárati ajtón. Ehelyett inkább csizmájával rúgta be, hadd szóljon a nyavalyás. Az ajtó kivágódott és a falnak csapódott, mire a lakók felugrottak. A lányok épp a konyhában mosogattak - nyilván az imént fejezték be a vacsorát. Mary Graham az asztalnál ült egy jókora tál fölött, és babot fejtett. Frankie és Matthew a sakktábla fölé görnyedtek a nappaliban. Chase soha életében nem látott még egyszerre ennyi vádló tekintetet. Frankie ezek szerint nem késlekedett: azonnal szétkürtölte a családban a hírt. Hogy nézhetnek így rá? Chase tekintete az egyik arcról a másikra vándorolt. Minden porcikájában érezte a karjában hever1 lényt és annak összes szenvedését. Hogyan is képesek ilyen megvet1 tekintettel végigmérni Frannyt? A jelek szerint az élet ment tovább, mintha mi sem történt volna. Jó étvággyal falták fel a vacsorát - a vacsorát, amelyet Franny pénzén vásároltak. Semmi sem változott tehát. És ezt a hálátlan népséget etette a lány kilenc egész esztend1n át! Nos, elérkezett az id1, hogy megtudják, miféle árat kellett fizetnie Frannynek azért, hogy az 1 bend1jük tele legyen. Chase az ajtóba akasztotta lábfejét, és visszarúgta a helyére. A falemezek tompa csattanására mindenki felugrott. - Frankie! - szólalt meg Mary Graham. - Valami baj van? - Semmi gond, anya - felelte Frankie, és felemelkedett a székr1l. Sem téged, sem pedig ezt a n1személyt nem kívánjuk látni a házunkban! Megkérlek, hogy távozzatok! A fiú hangja kemény volt, akár a k1. - Francine, te vagy az? - szólalt meg ismét Mary. - Frankie, maradj csöndben! A nõvéredet mindig szívesen látom a házamban. - Mint a tékozló fiút az apja? - kérdezte hQvösen Chase. - Mert keresztényi kötelességük megbocsátani a bQnösnek, és szeretni, ha megtér? Frankie fenyeget1n tett egy lépést felé, de Chase úgy tett, mint aki észre sem veszi. Egyenesen Mary Graham felé indult, az asztalhoz. A sült hús és a krumplimaradék szagába frissen szedett zöldségek illata vegyült. Chase az asztalra csúsztatta a lányt, karjával lesöpörve a babos tálat. A porcelántál a földre zuhant, Alaina pedig felsikoltott. A bab szanaszét gurult a földön. Chase egy pillanatra sem nézett utána, hanem óvatosan letette Franny fejét az asztalra. Pont az édesanyja szeme elé. - Elhoztam magának azt, ami a lányából maradt - szólalt meg rekedt hangon. Mary Graham üres tekintetével lassan a hang irányába fordult. - Chase Wolf, maga az? Frankie a konyhába lépett.

- Szépen megkértelek, hogy távozz. Chase hûvösen végigmérte a fiút. - Szépen? Ezt nevezed te szépnek? No, mindjárt beszélünk err1l is, fiatalember! De el1ször az édesanyáddal kell pár szót váltanom. Addig pedig tartsd a szád, és fülelj jól! Chase visszafordult. Mary Graham végigsimította lánya testét. - Ó, te jóságos isten! Mi a baja? Csak nem beteg? Chase az asztalra tenyerelt, és rátámaszkodott. - Beteg bárcsak az volna! Akkor talán meggyógyíthatná az orvos! De sajnos ennél sokkal súlyosabb a helyzet. A lányának megszakadt a szíve. Azért hoztam haza, mert hiába szeretem, nem tudok életet lehelni belé. Pillanatnyi csend következett, majd Chase folytatta, immáron kissé halkabban. - Maga az egyetlen, aki képes lehet rá. Remélem, tudja, miért. - Nem hagyhatom, hogy így felzaklasd az anyámat! - tiltakozott Frankie, és az asztalhoz rohant. - Az efféle szemét kukába való, vidd hát vissza oda, ahonnan kitúrtad! Ne az otthonunkat szennyezd be vele! Chase számára ez volt az utolsó csepp a pohárban. Megfordult, és keze fejével úgy szájon vágta Frankie-t, hogy a fiú megtántorodott. Ha nem sikerül megkapaszkodnia, a földre zuhan. Lassan egyenesedett ki, csuklóját az ajkaira szorította. - Soha többé nem fogsz ilyen hangnemben beszélni a n1véredr1l! Nemhogy 1vele magával! - mondta Chase fenyeget1en negédes hangon. - Mert ha megpróbálod, kiszorítom bel1led a szuszt! Megértetted, Frankie? Frankie szemeiben izzott a düh és a gyQlölet. - Mit képzelsz, hogy csak úgy idejössz, és szétcsapsz köztünk? Kihívom a seriffet, és - Menj csak! - vágott közbe halkan Chase, és Maryhez fordult. Mire visszajössz, anyád gondoskodik róla, hogy össze legyen pakolva a csomagod, és a tornácon várja majd, hogy elhordd innen az irhád. Ugye, Mrs. Graham? Hiszen maga tudja, hol van a kutya elásva, nem igaz? Mary lehunyta szemét. - Azzal nem segít, hogy behunyja a szemét - súgta vadul Chase, és közelebb hajolt az asszonyhoz. - Hiszen már amúgy is vak! Persze nem annyira, mint amennyire tetteti. Merthogy maga mindenr1l tudott! Az arcára volt írva, amikor el1ször megláttam! Pontosan tudta végig a kilenc esztend1 alatt tisztában volt vele! - Hagyja abba! - suttogta Mary, és reszket1 kézzel beletúrt lánya hajába. - Mi a baja? Ugye nem ugye nem fert1z1? Chase életében el1ször érzett késztetést, hogy megpofozzon egy asszonyt. Asztalon nyugvó kezei ökölbe szorultak. - És ha fert1z1 beteg lenne? Gondoljon csak bele! Akkor még tíz éven át táplálhatná lelkében a bQntudatot! És a termését is maga arathatná le! Hát nem volna nagyszerQ?! Mary Graham arca holtsápadttá vált. - Mir1l beszél, Mr. Wolf? Csak nem azzal akar vádolni, hogy - Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha eltQnsz innen - vágott közbe Frankie. - Nem. Az lesz a legjobb, ha befogod a szád! - rivallt rá Chase, miközben tekintetét egy pillanatra sem vette le Mary Grahamr1l. - Nem vagyok hajlandó úgy elmenni, hogy a végére nem jártam ennek a dolognak. Maga dönti el, hogy a könnyebbik vagy a nehezebbik utat választja. De azt akarom, hogy a feleségem a maga szájából hallja a szavakat. Ismerje be, Mrs. Graham: végig tudta, mib1l tartja el a lánya a családot, igaz? A könyökére ereszkedett az asztalon, és reszket1 kezét a lány arcához nyomta.

- Ha egy kicsit is szereti és tudom, hogy szereti, akkor az isten szerelmére, ismerje be! Ezzel teszi a legjobbat a lányának! Mary Graham hangja elcsuklott. - Isten bocsássa meg a bQnömet igen, sejtettem. Chase felcsattant. - Sejtette? - kérdezett vissza gúnyosan. - Anya! - sikoltott fel Alaina. - Mirõl beszél ez a férfi? Chase felegyenesedett. - A kimondhatatlan, szörnyQ igazságról, Alaina - felelte a lánynak most már higgadtabban. - Apád meghalt. Anyád megvakult. Nyolc gyermeket kellett eltartania, akik közül az egyik élet-halál közt lebegett, és drága orvosságokra szorult. Anyádnak semmilyen lehet1sége nem volt, hogy pénzt keressen, és etessen benneteket. Chase Maryre pillantott. - Hogy ne haljatok éhen mindannyian, kemény döntésre kellett elszánnia magát. Olyan döntésre, amelyet egyetlen anyának sem szabadna soha meghoznia. Ugye így van, Mrs. Graham? - Ne - suttogta Mary. - Mondja el nekem, amit mondani akar, de ne a gyerekek el1tt. Legalább ett1l kíméljen meg! Chase beletúrt a hajába, és egyik gyermekr1l a másikra pillantott. Jason kivételével mindannyian jelen voltak. Halálra vált arcuk kis híján eltántorította a férfit eredeti céljától. De abban a pillanatban ismét Frannyre emelte a tekintetét. 0t bizony senki sem védte meg az élet szörnyQségeivel szemben. Öccsei és húgai viszont burokban n1ttek fel. Épp ideje, hogy a terheknek legalább egy részét átvállalják. Franny képtelen tovább cipelni 1ket egymaga. Az igazság ilyen vérlázítóan egyszerQ volt. Jason kivételével az összes gyermek feje lágya eléggé ben1tt már ahhoz, hogy megtudják az igazságot. Chase tudta, mit kell tennie Frannyért, és elhatározta, hogy addig nem tágít, amíg ki nem tálal. - Sajnálom, de - szólalt meg hát halkan. - Meg vagyok gy1z1dve róla, hogy vagy a feleségemnek ártok, vagy a többi gyereknek. Nincs választásom. Lehet, hogy kellemetlen lesz végighallgatniuk az igazságot, de mindez nyomába sem ér annak a szenvedésnek, amit Frannynek kellett elszenvednie. S mindezt miért? Chase Frankie-re nézett. - Azért, hogy végül az öccse szembeköpje, és megtagadja! Hogy a szemére hányja: kurválkodott! Végül pedig felkínálja az arra járó férfiaknak! - folytatta Chase kíméletlenül, és végigjártatta tekintetét a lányokon. - Hogy a húgai kihúzhassák magukat, mert 1k bizony sosem tennének ilyesmit! Csend telepedett a szobára. Rémült csend. - Ideje megtudniuk az igazságot, Mrs. Graham! A teljes igazságot! Azt, hogy hogyan fertõzõdött meg a család kanyaróval. Azt, hogy maga a szíve mélyén mindig is Frannyt hibáztatta a vakságáért, s1t, azért is, hogy Jason az eszét vesztette. Valójában a férje haláláért is 1t tette felel1ssé, nem igaz? Hiszen ha maga meg Jason nem kerül ilyen állapotba, az urának nem kellett volna annyit dolgoznia! Nem azért mászott-e fel a templomtoronyra, hogy ki tudja fizetni az orvost meg a gyógyszereket? Ha Franny nem hozza haza a kanyarót, maguk nem betegszenek meg, a férjének pedig nem kell elvállalnia azt a munkát. Akkor pedig még ma is élhetne. Így van, ugye? - Hagyja abba! - hallatszott az asszony metsz1 sikolya. - Sajnálom, de nem tehetem - felelte érdes hangon Chase. Hiszen csak az igazságot mondta ki. Tudta, hogy a szó veszélyes fegyver, és nem akart vérontást. De látta, hogy szavai nyomán könnyek áradata indult meg. Méghozzá Franny szeméb1l. A lány még mindig mozdulatlanul hevert az asztalon, arckifejezése sem változott egy cseppet sem. De szemeib1l némán patakzottak a könnyek. - Úgy beszél rólam, mintha valami szörnyeteg lennék! - szólalt meg

Mary vádlón. - Ugyan már! - vágott vissza Chase. - Maga csupán egy olyan anya, aki szereti a gyermekeit, de feláldozta egyik1jüket, hogy a másik hét éhen ne haljon. Ezért nem ítélhetem el magát. Tudom, hogy Franny sem tenné. Azt viszont f1benjáró bQnnek tartom, ahogyan az egészet kivitelezte és tálalta. Chase hatásszünetet tartott, és tekintetét Franny sápadt arcára szegezte. - Annyira szerette magukat, hogy magától is megtette volna, amire kényszerült. Semmi szükség nem volt arra, hogy a terheit bárki is súlyosbítsa. F1leg nem azzal, hogy bQntudatot csepegtet a szívébe. Maga pedig pontosan ezt tette. Ez a lány tizenhárom esztend1s volt, és életében el1ször nem engedelmeskedett a szüleinek. Semmi komoly bQnt nem követett el, csak meglátogatta egy barátn1jét, akit1l maguk eltiltották. És közben véletlenül elkapta a kanyarót. Maga pedig kilenc egész esztend1n át nap mint nap az orra alá dörgölte, micsoda szörnyQ következményekkel járt az engedetlensége! - Maga semmit sem ért! - kiáltotta Mary. - Hogy merészel idejönni, és kígyót-békát kiabálni rám? Semmit sem tud rólam, nem beszélve a családomról! - Lehetséges. De egyet bizonyosan tudok: maga kilenc esztend1n át úgy tett, mintha fogalma sem lenne arról, hogyan keresi meg a lánya a napi betev1 falatot! Nemcsak a sajátját, hanem a magáét és hét testvéréét is! Az igazság az, hogy maga nemcsak hogy tudott róla, hanem meg is szervezte, hogy a lányát bevegyék a céhbe! Mary Graham úgy rándult össze, mintha megütötték volna. Chase látta, hogy Franny lehunyja szemét. Elfogta a hányinger. A lelke mélyéig átjárta az undor. De most már nem fékezte magát. Muszáj hallania, méghozzá a saját anyja szájából. - Egy kislány mosást vállal, hogy több pénze legyen. Egyszer csak odajön hozzá a madám a bordélyból. Az utcán. Fényes nappal. Nemsokára már rendszeresen bejár a tiltott házba, hogy elhordja a szennyest. Micsoda véletlen! Persze, annak tQnik. De valahogy nem bírom kiverni a fejemb1l a gondolatot, hogy hogyan lehetséges ilyesmi! A madám csak úgy leszólítja Frannyt az utcán? Ráadásul nem egyszer, hanem többször is? A szajhák sosem vetemednek ilyesmire! Próbálnának meg csak egyszer is leszólítani egy ártatlan leányt az utcán! Amint kitudódna a dolog, azon nyomban szedhetnék a sátorfájukat! Chase közelebb hajolt az asszonyhoz. - Ez a madám azonban leszólítja Frannyt! Merész. Nagyon merész! Felajánlja, hogy moshatna a házra. Azután megpendíti, hogy más módon sokkal több pénz ütné a markát. Sokkal, de sokkal több pénz. Hogy lehet, hogy ilyesmit merészel mondani az az asszony?! Ha a leány hazamegy, és elmondja, miféle ajánlatot kapott, a bordélyt másnap bezárják. A madám azonban ennek ellenére nem tágít. Kitartóan koslat Franny után. És nem fél a következményekt1l. Ó, dehogy! Miért is félne? - Azonnal hagyja abba! - suttogta Mary. - Nem hagyom! A válasz ugyanis egyszerQ: maga beszélt a madámmal, Mrs. Graham! Ezért merte megkörnyékezni a lányát! Mert az anya áldását adta a dologra! Mondja, hogy nem igaz, Mrs. Graham! Annyira el volt keseredve, hogy erre vetemedett! A kicsi fia élet-halál közt lebegett, a többiek pedig éheztek! Franny volt az egyetlen kiút ebbõl a rettenetes helyzetbõl! Mary Graham egyre inkább szakadozva vette a leveg1t. - Mi jogon mond ilyesmit? Nincs rá bizonyítéka! Hazugság! Szemenszedett hazugság az egész! - Nem! - vágott vissza Chase. - Be kell vallanom, kellett némi id1, amíg összeraktam a mozaikdarabokat. Kár, hogy Franny fejében sosem

állt össze a kép! Mrs. Graham, maga pontosan tudta, hogyan játszhatja ki a lányát, hogyan használhatja ki a bQntudatát! Úgy fordította ellene, mint valami titokban kifent kést! És egész végig azzal áltatta magát, hogy igazságos, amit tesz, hiszen ha a lánya engedelmeskedik maguknak, nem történt volna meg a tragédia! Így okoskodott, nem igaz? Feláldozta az egyiket, hogy megmentse a többit és hát melyiket is áldozta volna fel? Természetesen azt, akit maga is bQnösnek tartott! - Nem! - Ó, dehogynem! A felszínen persze minden a legnagyobb rendben volt. Adott egy szelíd, vak asszony, aki él-hal a gyermekeiért aki minden vasárnap eljár a templomba aki annyira hiszékeny, hogy nem is sejti, honnan szerzi gyönyörQséges legid1sebbik leánya azt a rengeteg pénzt, ami ahhoz kell, hogy egy ekkora család megéljen. Csinos kis történet, ha nagyon akarom, el is hiszem Csakhogy nekem valahogy kilógott a lóláb. Állandóan ezen járt az eszem amit Franny mesélt, és amit láttam. Meg kell mondanom: már az els1 találkozásunkkor éreztem, hogy itt valami bQzlik. De sokáig elhessegettem a gondolatot, mert nem akartam elhinni. Chase nem kegyelmezett: lecsapott áldozatára. - Tudja, mikor ütött szöget a fejembe, hogy maga nem is olyan ártatlan, mint amilyennek tQnik? Amikor el1ször itt jártam maguknál, maga meghallotta a lépteimet. Pedig az én lépteimet soha senki sem hallja meg, soha senki! Indián módjára járok: el1ször teszem le a lábujjamat, utána a sarkamat. Így még csizmában sem ütnek zajt a lépteim. De maga rögtön rám fókuszált a vak szemével. Meghallotta, hogy közeledek. A vakok id1vel kiváló hallásra tesznek szert, igaz, Mrs. Graham? Így igyekeznek pótolni hiányzó érzékszervük munkáját. - És? Hogy jön ez ide? - Úgy, hogy akkor azt is hallania kellett, amikor Franny a legels1 éjszakán felkelt az ágyából, és felöltözött. Hallania kellett, hogyan készül1dött, és azt is, ahogy végül kiosont a házból. - Nem, dehogy, hiszen ha hallom, a világért sem engedem, hogy elmenjen hazulról! - Nos, pontosan err1l van szó! - felelte Chase halkan. - Maga nem állította meg! És nem azért, mert nem hallotta, ahogy kioson, hanem azért, mert pontosan ez volt a terve: hogy a lánya kiosonjon, és elmenjen abba a bordélyba. Éjjel-nappal azért imádkozott, hogy végül Franny beadja a derekát, és megtegye, amire a madám kéri! Miért nem ismeri be, az isten szerelmére? Elhiszem, hogy fájdalmas, és nyilván sokkal jobb lett volna, ha sosem kényszerül ilyen szörnyQségre! Azt is megértem, hogy darabokra törik a szíve már attól is, ha csak önmagának be kell ismernie az igazságot. De képes tagadni az egészet, és hagyni, hogy ez a lány viselje magán a szégyent, egyes-egyedül? - Kikérem magamnak! Még hogy prostituáltat csináltam a lányomból! Chase elengedte füle mellett az asszony szavait. - Rendben van. Tegyük föl, hogy az els1 éjszakán nem hallotta meg a lányát. És azután, Mrs. Graham? Vajon esténként megsüketült, hogy elkerülte a figyelmét a zaj, amit a lánya éjszakánként csapott? Nem beszélve arról, amikor reggelente visszatért az ágyába? Sosem töprengett el rajta, vajon hová tQnik el esténként, és hogy honnan van hirtelenjében annyi pénze? Nem kérdezte t1le, igaz? Sem a szökéseir1l, sem pedig a váratlan bevételekr1l! Nem kérdezte, mert tudta a választ! - Ó, istenem ! Bocsáss meg, Francine! Bocsáss meg! Chase lehunyta a szemét. Egyszerre lett rajta úrrá a megkönnyebbülés és a sajnálat is. - Magának biztos vagyok benne, hogy megbocsát, Mrs. Graham. Csak egy dologban nem vagyok biztos: hogy vajon saját magának meg tud-e bocsátani! - felelte Chase elcsukló hangon. - Anya!

Frankie hangjára Chase kinyitotta szemét. A fiú holtsápadt arccal meredt az anyjára. - Anya! - szólalt meg újra Frankie. - Mondd, hogy nem igaz! Mondd, hogy sosem tettél ilyet! Szívbõl jött a fiú könyörgése, de nem lelt válaszra. Mary Graham csak a fejét ingatta, vállát rázta a zokogás. A többi gyermek földbe gyökerezett lábbal állta körül 1ket, szemükben hitetlenséggel vegyes rémület ült. Chase érezte, hogy megsemmisít1 csapást mért a családra. De nem töltötte el szívét elégedettség az eredmény láttán. Frankie lassan hátrálni kezdett a bejárati ajtó felé. Chase szinte a b1rén érezte, mennyire gyötr1dik a fiú. - Ne tedd, Frankie! - szólalt meg halkan. - Nem vagy már kisfiú! Nem bújhatsz el a sebeidet nyalogatni! A családodnak szüksége van rád! - Az anyám arra kényszerítette a n1véremet, hogy - kezdte Frankie, de hangja elcsuklott. Nyakán úgy feszültek az inak, mint aki fuldoklik a szavaktól - hogy áruba bocsássa a testét? Azért, hogy eltartson minket? A saját anyám Chase mély leveg1t vett, és ismét Frannyre vándorolt a tekintete. Még mindig az asztalon feküdt, de karjait a dereka köré fonta. Szeme csukva volt, arcán patakokban folyt a könny. - Anyád azt tette, amit ott és akkor jónak látott - felelte halkan Chase. - Mi mást tehetett volna, Frankie? Vállalt volna munkát? Mifélét? Hiszen vak! Az özvegyasszonyoknak nincs más választásuk, mint újra férjhez menni. De ki akarna elvenni egy nyolcgyermekes, világtalan asszonyt? Ráadásul ott volt Jason, nagybetegen ha nem jut orvossághoz, meghal. Amellett, hogy ti, a többi gyerek pedig szép lassan éhen haltok. Chase egyenesen a fiú szemébe nézett. - Ha anyádon múlt volna, biztosra veszem, hogy elment volna abba a házba Franny helyett. Csakhogy az ilyen helyeken nem vak öregasszonyokra várnak. Nem igaz, Frankie? Sokkal gyorsabban híre megy az aranyhajú, csinos kis fruskáknak! Mary ismét zokogni kezdett. - Ó, istenem ó, istenem! - ismételte, és átölelte Frannyt. - Az én kicsi leányom Isten bocsásson meg nekem! Az én kicsi lánykám. Frankie vállával az ajtónak támaszkodott, tekintetét egy pillanatra sem vette le Frannyrõl. - Annyira kicsi voltam - szólalt meg reszket1 hangon. -Nekem akkor úgy tûnt, õ már felnõtt - Nos, nem volt felnõtt - felelte metszõ hangon Chase. - Csak balszerencséjére õ volt közületek a legid1sebbik. Ha Alaina vagy Ellen születik elõbb, õk jutnak ugyanerre a sorsra. Az biztos, hogy egyik1töknek sincs joga egyetlen rossz szót sem szólni a n1véretekr1l! El sem tudjátok képzelni, mi mindent áldozott fel értetek! Csak hogy legyen mit ennetek. Frankie ádámcsutkája fel-le mozgott, mintha ki akarna szakadni. - Sosem gondoltam volna hiszen még kislány volt, nem igaz? Épp annyi idõs, mint most Theresa! Theresa a mosogató mellett állt, apró kezében egy rongyot tartott. Csupa szem volt, az egész kislány egyetlen tágra nyílt kék szempár. A keble alig domborodott még. Chase rápillantott, és elszorult a szíve. Franny épp ennyi id1s volt akkor, amikor prostituálttá lett. - Azt hiszem, Frankie, sok mindenen nem gondolkodtál el -jegyezte meg Chase, és fejével a fiú új kabátjára bökött. - Látom, a n1véred adott pénzt zakóra és mellényre. A boltban vásároltad készen, igaz? No és a finom dohány, amit szívsz? Honnan telik rá? Arról a pénzr1l meg ne is beszéljünk, amit Farkasok földjén akartál elkölteni, a fogadó fels1 szobájában! Mit gondoltál, fiam, vajon a fán terem az a pénz, és csak úgy le kell szüretelni? Eszedbe jutott valaha is, hogy esetleg te is

vállalhatnál munkát? Frankie arca elkomorult, fejét leszegte. Chase pontosan észlelte, hogy Mary Graham bár halkabban, de még mindig zokog. Alainára nézett. - És te, ifjú hölgy? Tizenhat esztend1s vagy! Amikor Franny annyi id1s volt, mint te, már az egész családot eltartotta. Te hogyan segítettél neki? Mostál-e, vasaltál-e valaha? Lapátoltad-e a trágyát a szomszédok lovai alatt? Varrtál-e valaha ruhát az öcséidnek meg a húgaidnak? - Franny mindig megcsinálta az ilyesmit egyedül - felelte a lány félszegen. - Franny mindig mindent megcsinált helyettetek! - vágott vissza Chase. - Pontosan ezt szeretném végre megértetni veletek! Kemény tekintetét egyenként jártatta végig a gyerekeken. - Mindannyian elég id1sek vagytok már ahhoz, hogy felfogjátok: a pénz nem az égb1l hull alá! Áldozatokat kell hoznotok érte! A nõvéretek az egész eddigi életét feláldozta! - folytatta és, Theresára nézett. - Franny senkitõl sem kapott hegyi kristállyal kirakott fésûket, amikor annyi idõs volt, mint te. Most Alaina következett. - Sosem viselhetett báli cip1t. Hiszen még bálba sem hívta el soha egyetlen fiú sem. Majd Matthew jött sorra. - Vadászpuska kell, fiatalember? Gondolom, nem a családodnak akarsz lõni valamit, hiszen Franny jóvoltából mindig van étel az asztalon. Nyilván a szórakozáson jár az eszed. Frannynek a te korodban nem volt lehet1sége játszani! Chase elhallgatott. Hadd ülepedjen le egy kissé, amit az imént hallottak! Tekintete Franny sápadt, könnyáztatta arcára vándorolt. Bárcsak minden egyes szó eljutna a fülébe! Csendesebben folytatta. Elmondta, miféle képzeletbeli helyekre vándorolt Franny munka közben, hogy túlélje a borzalmakat. Elmesélte, milyen féltve 1rizte titkát, hogy megóvja családja jó hírét. Beszélt Franny terhességér1l; arról, hogyan tett keresztbe terveinek a nem várt esemény. Végül Toodlesról is ejtett néhány szót, hogy Franny macskája jóban-rosszban kitartott mellette, és szerette annak ellenére is, hogy néhanapján nem bánt vele kesztyQs kézzel. Alaina közelebb lépett az asztalhoz. Frankie ellökte magát az ajtótól. - Akkor került ilyen állapotba, amikor a fogadó el1tt veszekedtünk, ugye? - kérdezte reszket1 hangon. - Az én hibám! Az egész az én hibám! Frankie torka elszorult. - Francine! Nem akartam! Bocsáss meg azért, amit mondtam! Nem úgy gondoltam! Nem tudtam! Mary Graham végre lélegzethez jutott, és feljajdult. - Mindenért én vagyok a felelõs, Frankie! Nekem kell a bocsánatáért esedeznem! Chase végigsimította Franny haját, és lehajolt, hogy megcsókolja a homlokát. Nem kívánja senkitõl a bocsánatkérést - szólalt meg halkan egész életében csupán egyetlenegy dologra vágyott. Egyetlen egyszerQ dologra! - Mire? - kiáltott fel elcsukló hangon Alaina. Chase mély lélegzetet vett. - Arra, hogy szeressétek. Ez minden. Hogy szeressétek jóbanrosszban. Azt hiszem, ez azért nem olyan nagy kérés. Mi a véleményetek? Mary Graham úgy sóhajtott fel, mint aki fuldoklik, és szorosan átkarolta lányát. Alaina mindkett1jüket átölelte. Chase egy darabig nézte 1ket, de csak egy darabig.

Azután kisétált az ajtón. Ez volt élete legnehezebb tíz lépése. Chase kiért a tornácra, és hátát az egyik oszlopnak támasztotta. Minden porcikája sajgott a kimerültségt1l, szíve pedig még annál is jobban fájt. Annyira szerette azt a leányt odabent Élete legnehezebb feladatát hajtotta végre azzal, hogy otthagyta. De tudta, így kell tennie. Kisvártatva kinyílt háta mögött a bejárati ajtó, és Chase alakjára aranyszínQ fénynyaláb vetült. A következ1 pillanatban nyikorogva bezárult az ajtó, és a mesterséges fény kihunyt. A tornácon lépések zaja hallatszott. Frankie közeledett felé. Leült a lépcs1re, karját összefonta térdén, keze ölébe hullott. Egy ideig egyikük sem szólt egy szót sem. Chase lovai fel-felnyerítettek, és farkukkal igyekeztek elhessegetni a vérszívókat. A meleg nyáresti leveg1ben tücskök ciripelése szállt. Chase a csillagokra nézett, majd a Holdra, és teljes szívéb1l azt kívánta, bárcsak hazavihetné Frannyt magával. - Most biztosan azt gondolod, hogy rettenetes alak vagyok - szólalt meg végül Frankie. - Hogy el lettem kényeztetve, önz1 vagyok, és nem szeretem a n1véremet úgy, ahogyan kellene. Chase hunyorogva nézett a fiúra. - Ha attól tartasz, hogy tényleg ez a véleményem, valószínQleg nem így van - felelte végül. - Az igazán rettenetes, elkényeztetett, önz1 alakoknak általában fel sem tQnik, mennyire rettenetesek, elkényeztetettek és önz1k. - De amit tettem, az tényleg rettenetes volt. Chase felsóhajtott. - Frankie, azt hiszem, egy kicsit kés1bb n1tt be a fejed lágya, mint kellett volna, ennyi az egész. Nem hiszem, hogy te hibás lennél azért, hogy így alakultak a dolgok. Legalábbis nem csak te. Az ember akkor nõ föl, amikor a körülmények rákényszerítik. T1led senki sem várta el, hogy felnõjél, Franny minden terhet levett a válladról. Talán túlságosan is könnyen vágtál neki az életnek. Frannynek pedig legalább annyi öröme megvolt, hogy úgy érezhette: nem hiába hozott áldozatot. Neked és a testvéreidnek is minden álma valóra válhatott, mert Franny az els1 szavatokra ugrott. Érted, mir1l beszélek? - Azt hiszem, igen - felelte a fiú, és elhallgatott. - Sajnálom, amiért olyan szemtelenül viselkedtem veled. Chase felé fordult. - Igen? Nos, én is sajnálom. Nem lett volna szabad megütnöm téged. Azt hiszem, jössz nekem egy pofonnal. A fiú félszegen elmosolyodott. - Feltépted a számat - Elnézést! - El van nézve. A fiú kezet nyújtott, Chase pedig megrázta. Frankie fáradtan felsóhajtott. - Gondolod, hogy Francine valaha is rendbe jön? Chase belebámult a sötét éjszakába. A kertben tölgyfák álltak elszórtan. Zömök törzsükkel, terebélyes koronájukkal úgy festettek a holdfényben, akár a hatalmasra n1tt gombák. - Nem tudom - szólalt meg végül. Soha életében nem esett ennyire nehezére kimondani ezt a két szót. - Az igazat megvallva fogalmam sincs. - Hogyan segíthetnék neki? - kérdezte a fiú. - Csak szeresd - felelte rekedt hangon Chase. - Szeresd tQzön-vízen át, szeresd jóban és rosszban. A férfi mély, szaggatott lélegzetet vett. - Elvégre ez a feladata egy testvérnek. - Mindig is szerettem. Még akkor is, amikor azok a kegyetlen szavak kicsúsztak a számon. Csak megundorodtam, és fájt a szívem. Azt akartam, hogy 1 is átérezze a szenvedésem.

Chase összeszorította a fogait. Igyekezett hideg fejjel átgondolni a helyzetet. Nem volt könnyQ. Valahol azért mégis érezte, mit élhetett át Frankie. - Valahogyan semmissé kell tenned azt, amit ma reggel mQveltél, Frankie. Tedd félre a saját sérelmeid, és gondolj arra, 1 mennyit szenvedett. Menni fog? - Azt hiszem, már megy is. Chase bólintott. - Nos, erre azért számítottam. Máskülönben nem jöttél volna ide ki hozzám. A férfi a fiú felé fordult, és vizslató pillantást vetett rá. - Láttad-e már a tükörképedet a tó vizében? - Persze, számtalanszor. - Amikor feltámad a szél, vagy zavaros lesz a tó vize, a tükörképed elmosódik - suttogta Chase. - Hiába bámulod a víztükröt, amíg a szemed is belefájdul, akkor sem látod tisztán az arcod a vízben. A férfi átkarolta a fiú vállát. - Te vagy Franny számára a víztükör, Frankie. Ma reggel a szörnyQséges titkok szele vihart kavart a vízen, és Franny elveszítette önmagát, mert széttört a tükörképe. Hiába nézte magát, nem lelte az arcát, csak valami rettenetes torzképet látott a vízben. A te dolgod az, hogy elsimítsd a hullámokat, hogy Franny sima víztükörben láthassa meg magát újra. A te szereteted nem más, mint a fénysugár, amely kirajzolja Franny arcvonásait a víz felszínén. - Nem értem. Chase kissé elmosolyodott. - Nos, egy igen bölcs ember tanított meg arra, hogy amit nem értünk elsõre, azon gondolkodnunk kell egy darabig. Szeretném, ha te is elgondolkodnál azon, amit most hallottál, és saját magad jönnél rá az értelmére. Kicsi korodban, amikor nagy ínségben voltál, Franny melléd állt, és kitartott melletted. Most fordított a helyzet: neki van szüksége terád. Méghozzá borzasztó nagy szüksége! Légy te a tükre, Frankie, hadd lássa meg benned önmagát! A fiú szemébe könny gyQlt, és a holdfényben ragyogva ömlött alá az arcán. - Vagyis azt akarod, hogy amikor megpillantja magát bennem, a tükörben, szépnek lássa önmagát? - Pontosan. Ha belegondolsz, Frankie, a tükörképünk nem más, mint az a kép, amilyennek magunkat látjuk. Ezt a képet pedig azok alakítják ki, akik körülvesznek bennünket. Mások véleménye alakítja ki, hogy mit gondolunk magunkról. Franny elbizonytalanodott benne, hogy méltó a szeretetre. Meg kell gy1znöd róla, hogy igenis méltó rá! - Igyekszem. - Ha megismered a nõvéred, de igazán és mélyen megismered, gyönyörû tükörképet fog meglátni benned. Mert õ tényleg gyönyörû folytatta halkan Chase. - Nagyon szereted õt, igaz? - Igen, nagyon. - Tiéd a gyermeke? - Igen, az enyém. - Akkor miért akarod itt hagyni Francine-t? Mert tudom, hogy itt akarod hagyni. Látom rajtad: úgy beszélsz, mint aki nemsokára elmegy. Chase mély lélegzetet vett, és sóhajtva fújta ki a leveg1t. Széttárta kezeit, és miközben tenyerét vizslatta, egyszerQ szavakkal elmagyarázta Frankie-nek, mit is gondolnak a komancsok a tegnapról. Hogy a tegnap valójában nem létezik, és hogy az embernek mindig el1refelé kell tartania, tekintetét a látóhatárra emelve. - Franny esetében azonban nem érvényes ez a nézet - szögezte le végül. - Nem hagyhatja maga mögött a tegnapot, mert a múltjában túl sok az elvarratlan szál. Vissza kell fordítania a lépteit, és meg kell

békélnie azzal, aki tegnap volt. Csak ezután tud elgondolkodni azon, kivé is akar válni ma. - Itt maradhatnál, hogy segíts neki! Tudom, hogy a szíved mélyén ezt akarod! Szorítunk neked helyet, költözz be hozzánk! Chase talpra ugrott, mert túl nagy volt a kísértés, hogy maradjon. - Frankie, én nem vagyok Franny múltjának része. Én a jelene vagyok. Ha itt maradnék, csak megnehezíteném a helyzetét. Rátok szüksége van, de rám nem. El1ször meg kell tapasztalnia, hogy szeretitek, csak az után lesz képes elhinni, hogy én is szeretem. Érted? Sok szenvedésben volt része anyád miatt. Ne érts félre, nem hibáztatom érte az édesanyád. Inkább sajnálom, amiért ilyen helyzetbe kényszerült. De egy szó mint száz: Franny sebeit 1 okozta, így hát csak 1 képes begyógyítani azokat. 0 és ti mindannyian. A fiú átkarolta térdét. - És ha szükségem van rád, eljössz, ha hívlak? - Elég csak füttyentened, és már itt is vagyok! - felelte Chase, majd a szekérhez lépett, és a bak alól el1halászott egy zsák aranyat. - Ebben a zsákban találsz elegend1 pénzt, hogy a következ1 hónapot átvészeljétek. Még miel1tt kifogyna a pénz, elmegyek a bankba, és aláírok egy váltót. Chase Frankie kezébe nyomta a zsákot, majd er1sen a szemébe nézett. - Fiam, lassan férfikorba lépsz. Ideje vállalnod a felel1sséget, ami a felnõttléttel jár. Számítok rá, hogy gondját viseled a családodnak és a feleségemnek. - Megteszem, Chase. Chase felszállt a bakra, eloldozta a kantárszárat, és komor tekintetével az el1tte tátongó éjszakába hatolt. Nem akart elindulni. Az ígéret járt a fejében, amit Frannynek tett hogy nem hagyja el soha. De tudta, hogy így jár el helyesen. Csakis így. És amit tesz, Franny érdekében teszi. - Frankie, ha magához tér, és kérdez1sködne fel1lem kérlek, adj át neki egy üzenetet! - Persze. - De fontos, hogy szóról szóra azt mondd, amit most hallasz - felelte Chase rekedt hangon. - Mondd meg neki: amikor készen áll rá, hogy hazajöjjön hozzám, ott fogom 1t várni a mi álomvilágunkban. Huszonegyedik fejezet Chase csak várt és várt. Az augusztus végtelen hosszúságúnak tûnt. Frankie hetente egyszer írt, és beszámolt Chase-nek Franny állapotáról. A fiú szerint Franny tudata napról napra jobban kitisztult, és lassan az étvágya is megjött. Néha már el is mosolyodott, és a jelek szerint megbékélt a lelke. A hónap végén Chase elintézte, hogy a bankból pénzt utaljanak át Grants Passba. Közben a férfi elkezdett dolgozni is: apjával és Jake-kel együtt nap mint nap lement a bányába, hogy a Graham család ellátására fordított összeget pótolni tudja. Bár nemigen fQlött a foga a bányászkodáshoz, még mindig úgy érezte, jobb, ha Farkasok földjén vállal munkát, mintha elmenne, és ezzel még távolabbra kerülne a lánytól, akit szeret. Elérkezett a szeptember is. Teltek-múltak a napok, és kérlelhetetlenül beköszöntött az 1sz. Frankie-t1l egyre kevesebb levél érkezett, és egyetlen szó sem esett Franny hazajöttér1l. Érthet1, hogy Frankie levelei megritkultak - nyugtatgatta magát Chase. Hiszen a fiú munkát vállalt, ráadásul az iskola is elkezd1dött. De a szíve mélyén attól tartott, hogy hazugságba ringatja magát. Akár el is veszítheti Frannyt ez a lehet1ség kezdetekt1l fogva fennállt, de Chase vállalta a kockázatot. Úgy gondolta, ha visszaadja a családjának, talán begyógyulnak majd szívének sebei. Most azonban

azzal az eshet1séggel is szembe kellett néznie, hogy talán sosem tér vissza hozzá a lány. Chase-nek eszébe jutott Franny üres tekintete, és megnyugodott. Helyesen cselekedett. Ez azonban kevés vigaszt nyújtott a fájdalomra, amit Franny elvesztésének lehet1sége okozott. Minden egyes nap elmúltával egyre csökkent az esély, hogy a lány valaha is visszatér hozzá. Persze nem hibáztatta a feleségét. Hiszen míg Grants Passban senki sem tudta a lány titkát, Farkasok földjén végérvényesen kitudódott a kiléte. Chase ismerte a lányt, és megértette, ha nem akar visszatérni, és nap mint nap szembesülni a szörnyQ valósággal. Azt is megértette volna, ha a lány soha többé nem akarná betenni a lábát Farkasok földjére. Szeptember végén levél érkezett Frankie-t1l. A fiú megköszönte Chase-nek, hogy másodszor is pénzt bocsátott a rendelkezésükre, majd udvariasan közölte, hogy a család immáron képes eltartani magát. Anyjuk vasalást vállalt, hiszen ehhez a mQvelethez nem volt elengedhetetlen a látás. Alaina is vállalt alkalmi munkát, Theresa pedig takarítani járt a városba. Matthew raktárosként kereste a kenyeret a helyi üzletben. Ellen irodai munkára szeg1dött el egy ügyvéd mellé. Franny különféle használati és ajándéktárgyak készítésébe fogott, amelyeket bizományba tett a helyi boltokban, és az üzlet kezdett beindulni. Frankie továbbra is az istállóban dolgozott, de újabban a favágásban is segített a helyieknek. Chase levitte a levelet a patakpartra. Újra meg újra elolvasta, és próbált a sorok közt olvasni. Franny hazajövetelér1l azonban akárhogy is silabizálta a levelet, ismét egyetlen szó sem esett. Chase aznap délután arra jutott, hogy örökre elveszítette Frannyt. Az egyetlen vigaszt az nyújtotta számára, hogy legalább önmagát megtalálta a lány. May Belle és Shorty októberre tQzték ki az esküv1t. A Wolf családot is meghívták, mire válaszul Loretta felajánlotta, hogy az esküv1 után szeretettel várja a vendégsereget az otthonában. Chase legszívesebben el sem ment volna, de mivel 1 is családtag volt, nem maradhatott ki az ünneplésbõl. A szertartást a közösségi házban tartották, nem csaptak nagy felhajtást. A helyi prédikátor elvállalta, hogy összeadja 1ket. Az esküvõ reggelén a Wolf család rögtönzött asztalokat állított fel a hátsó udvarban, majd a közösségi házba mentek, hogy segítsenek a terem feldíszítésében és az ülésrend elkészítésében. Két órakor Chase a családjával együtt visszasétált a közösségi házba, hogy részt vegyenek a szertartáson. Indigo gyönyörQen festett fehér õzbõr ruhájában, rakoncátlan fürtjeit a feje tetejére csavarta, és gyöngyház fésQkkel tQzte meg. A fésQket Jake-t1l kapta ajándékba huszonharmadik születésnapjára. A gyerekeket alaposan kisuvickolták, és ünnepl1 ruhájukban feszítettek. Farkasöl1 a legjobb szarvasb1r nadrágját vette fel, Loretta pedig kék alpakaruhájában siklott végig a termen mellette. - Chase Kelly, az ember azt hinné, temetésre készülsz! Muszáj volt ide is feketét felvenned? - rivallt rá Chase-re az édesanyja. Chase a szemébe húzta kalapját. - Fürge bácsi is mindig feketében jár, neki mégsem róttad fel soha! - Fürge bácsi már jóval az el1tt is feketében járt, miel1tt Farkasok földjére érkezett volna. Téged azonban mi neveltünk fel, és megtanítottuk neked, hogy különféle alkalmakhoz más-más ruházat illik. Az igazság azonban az volt, hogy Chase a szíve mélyén gyászolt. Bármennyire is igyekezett nem gondolni rá, May Belle-r1l mindig Franny jutott az eszébe. És ilyenkor mintha t1rt döftek volna a szívébe. Mély lélegzetet vett. - Ne haragudj, anya! Hazamenjek átöltözni? Loretta dühösen pillantott a fiára.

- Dehogyis! Még elkésnél! - Nem sokan leszünk - váltott témát Chase. - Szinte az egész város ott lesz. Thompson prédikátor a lelkét is kitette azért, hogy minél többen eljöjjenek. Tudod, May Belle kedvéért. Azt mondta, így lehet érzékeltetni a párral, hogy a közösség befogadja õket. Chase sejtette, hogy az anyja keze van a dologban, és kissé elmosolyodott. - Nos, akkor legalább elveszek majd a tömegben. Miután beléptek a terembe, Chase követte a családját, és helyet foglalt az egyik középs1 padsorban. Üres tekintettel bámult el1refelé. Észlelte, hogy a padsorok tömve vannak, de alig pillantott körbe, vajon kik jöttek el. Gondolatai messze jártak. Egyszer-csak egy zöld szempár nézett a szemébe. Chase összerezzent. Mintha álmából ébresztették volna fel, Chase pislogott egyet, és tekintetét a szempárra fókuszálta. Zöld szemek. GyönyörQ zöld szemek, és az arc az az édes arc, amelynek minden egyes porcikája az emlékezetébe égett. Franny. Pont a Wolf család el1tt húzódó padsorban foglalt helyet. Miel1tt leült volna, a lány hátrafordult, és a férfira pillantott. Chase úgy érezte, mintha kihúzták volna lábai alól a talajt. Franny. A lány halványan elmosolyodott, biccentett Lorettának, majd helyet foglalt a padon. A férfi az el1tte ül1 kék ruha hátára szegezte tekintetét. A lány legtöbb ruhája még mindig ott lógott nála a fogason. Ezt a ruhát nem ismerte. Vajon Franny maga varrta? A Wheeler-Wilson varrógépe is nála volt, de Frankie legutóbbi leveléb1l ítélve Mary Grahamnek bizonyára volt saját varrógépe. Kezdetét vette a szertartás. Chase fülébe azonban alig jutottak el a szavak. Száz meg száz kérdés cikázott a fejében. Mégis volt egy, amelyik vissza-visszatért: hogy Franny, a felesége, és az 1 gyermekének anyja nem a családja körében foglalt helyet, hanem az anyja mellett. Bár Lorettának biccentett egyet, a férjét nem üdvözölte. Igen, ajkán halvány mosoly játszott. De Chase-nek ez bizony édeskevés volt! Mintha a nyilvánosság el1tt vágta volna pofon a lány. Mintha hangosan felállt volna, hogy bejelentse: útjaik immáron véglegesen különváltak. Chase hirtelen felindulásában kis híján felpattant, hogy faképnél hagyja a társaságot. De a büszkesége visszatartotta. Ha kivágtat, országvilág tudni fogja, mennyire bántja a dolog. Még Franny is. De isten látta lelkét: szerette Frannyt, és nem akarta, hogy a lány kényszerb1l térjen vissza hozzá. Pokoli gyötrelmek közt végigülte hát az egész szertartást, majd a végén odament az ifjú párhoz, hogy kifejezze jókívánságait. Bár élete legnehezebb feladata volt, a szertartás végeztével Chase a közösségi ház el1tt várta meg a Graham családot. Megesküdött, hogy arcizma egyetlen rándulásával sem hajlandó elárulni a szívében dúló indulatokat. Arcára mosolyt er1ltetett. Franny Frankie karján lépett ki a házból. Chase észrevette, hogy alaposan kikerekedett. Tekintete a hatalmas kidomborodásra esett, melyet most már nem tudott a ruha sem eltakarni. Chase keze sajgott a fájdalomtól, hogy nem érintheti meg. A gyermekét mert hiszen gyermekéül fogadta. De úgy látszik, ez csak neki fájt ilyen nagyon. - Franny! - szólalt meg. Sikerült meleg, barátságos hangot megütnie. - Jól nézel ki! A hatalmas zöld szempár összefonódott a férfi szemeivel. Chase elfordította tekintetét, mert nem tudott volna felel1sséget vállalni a cselekedeteiért, ha nem tér ki el1le. A legszívesebben felkapta volna, és elrohant volna vele, amíg a lába bírja. Talán túlságosan is sok mindenben hasonlított az apjára. - Te is jól nézel ki! - felelte a lány reszket1 hangon. - Örülök, hogy látlak, Chase. Nagyon örülök. Franny habozott. A jelek szerint nem találta a megfelel1 szavakat.

- Én ööö számtalanszor nekiültem, hogy levelet írjak neked, de valahányszor elkezdtem, a végén mindig összetéptem az eredményt. Vannak dolgok, amelyeket egyszerQen lehetetlen szóban elmondani. Vagyis szívesebben töri össze a szívét személyesen. Chase megkeményítette magát, és a lány szemébe nézett. - Frankie rendszeresen írt. A lány orcáin egy-egy piros folt jelent meg. - Igen nos, megbocsáthatatlan, hogy én viszont nem tettem. Tudom, hogy nagyon régen volt, hogy utoljára - felelte a lány reszket1 hangon, majd összepréselte ajkait. Esedez1 tekintete egyre mélyebben hatolt a férfi szívébe, amely lassan megszQnt dobogni. Kérlek, mondd, hogy nem haragszol! - Persze hogy nem. Hiszen borzasztó nehéz idõszakon mentél keresztül, Franny. - Akkor miért - kezdte a lány, de nyelnie kellett egyet, és tekintetét elfordította a férfiról. Majd hirtelen ismét ránézett. -Akkor miért viselkedsz ilyen hQvösen velem? HQvösen? Nos, Chase érzelmeit talán a legkevésbé lehetett a hQvös jelz1vel illetni. - Ne haragudj. Azt hiszem, egy kissé meglepett, hogy megláttalak felelte a férfi, és mosolyt er1ltetett az arcára. - Egyébként ha már úgyis erre jártatok, Frankie elvihetné a holmid. Gondolom, meglehetõsen hiányzik a Wheeler-Wilsonod. A lány hosszan nézett Chase-re. - Igen, meglehet1sen hiányzik. Sok más dolog mellett. - Nos, egész nap otthon leszünk. Anya összejövetelt szervezett estére. - Tudom. Minket is meghívott. A hír az újdonság erejével érte Chase-t. Kezei ökölbe szorultak, és dühében nem kifejezetten kedves gondolatokat társított édesanyja tettéhez. - Ó, valóban? Nos, ez remek. Akkor hát este találkozunk. Micsoda öröm! Ennél nagyobb hazugság sosem hagyta még el Chase ajkait. Egyáltalán nem örült az elkövetkezend1 találkozásnak. Kínszenvedésnek érezte. Éppen ezért úgy döntött: kimenti magát. Kimegy inkább a patakpartra, és megkíméli magát ett1l a gyilkos élvezett1l. Kinyújtotta hát a lány felé a kezét. - A viszontlátásra! A lány épphogy megérintette ujjhegyével a férfi kezét. - Igen. A viszontlátásra. Chase vakon sarkon fordult. Nem várta meg a családját. Nem is hazafelé indult. Akárcsak egykor Franny, most 1 is elmenekült a saját, titkos álomvilágába, ahol nem érhette utol a világ. Hogy érted azt, hogy nem jössz el? - rivallt n1vérére Frankie. -Már miért ne jönnél, Francine? Mit fog szólni Chase? Franny a bakon ült, és nem volt hajlandó leszállni. Tekintetét egyenesen a Fõ utcára szegezte, és véletlenül sem fordította volna az öccsére. - Egyszerûen nem megyek, és kész. - De anya és a gyerekek már elmentek! Itt ülsz majd és malmozol, amíg vissza nem jönnek? - Igen. Frankie felhördült, és felmászott a bakra a n1vére mellé. - Francine, neked elment a józan eszed! TQkön ültél, hogy végre eljöhess. Még új ruhát is varrtál magadnak. Most pedig képes lennél hazajönni velünk? - mondta Frankie, és el1rehajolt, hogy láthassa Franny arcát. - Már ne is haragudj, de van valami, ami elkerülte a figyelmed. Egy aprócska részlet. Mit fog szólni mindehhez a férjed? Franny az ajkát harapdálta.

- Semmit, ja, majd elfelejtem! Azt üzente, szedd össze a holmimat, ha már arra jársz. - Hogy micsoda? - Jól hallottad. Frankie felsóhajtott. - Csakis valami félreértésr1l lehet szó. - Pontosan. Én értettem félre valamit, méghozzá alaposan -felelte Franny, és pislogott, nehogy kicsorduljanak a könnyei. -Frankie, Chasenek elege lett bel1lem. - Az isten szerelmére, Franny! - csattant fel a fiú, és a bakancsa sarkát a lábtartóhoz vágta. - Ennél nagyobb ostobaságot még sosem hallottam! Hiszen majd megbolondul érted! - Nos, a viselkedéséb1l nem ezt szQrtem le. - Akkor rajtad a sor: beszélj vele, és tisztázzátok a félreértést! - Azt fogja hinni, hogy csimpaszkodom belé - felelte a lány, és hQvös tekintettel az öccsére pillantott. - Frankie, próbáld meg az 1 szemszögéb1l nézni a dolgot! Az egész város tudja, ki vagyok. Engem már nem érdekel, képes vagyok kezelni a helyzetet. Tényleg. De egy férfi hogy mindenki a feleségér1l sugdosson Chase jó ember, és egész életemben hálás leszek azért, amit értem tett, de nem akarok a nyakába akaszkodni. Udvarias volt velem, amikor találkoztunk. - És az miért baj? - Nem szokott udvariaskodni. Frankie a nadrágjához dörgölte tenyerét. - Francine, hiszen szeret téged! Tudom, hogy így van. És ha nem mész oda hozzá, hogy beszélj a fejével, kés1bb meg fogod bánni. De azt hiszem, ezt a döntést neked kell meghoznod. Azzal a fiú leugrott a szekérr1l. - Hová mész? - kérdezte Franny. - Itt hagylak, biztos remekül elszórakoztatod majd magad az 1rültebbnél 1rültebb gondolataiddal - puffogott Frankie. - Ha tényleg eltökélt szándékod, hogy elhajítsd a kincset, amit Chase-szel együtt birtokolhatnátok, méghozzá csak azért, mert inadba szállt a bátorságod, akkor rajta! De nem fogom ölbe tett kézzel végignézni, hogyan teszed tönkre az új életed. - Inamba szállt a bátorságom? Nekem? Ugyan már! Csak próbálok igazságos lenni vele. - Na jó, ebb1l elég legyen! - rivallt rá Frankie. - Az igazság az, hogy félsz! Rettegsz, hogy el fog küldeni, hogy azt mondja majd: nem szeret! Mert akkor beigazolódik a legmélyebb félelmed! Franny lehunyta szemét. - Képtelen lennék elviselni, ha ezt mondaná. Frankie felsóhajtott. - Dehogyisnem, el tudnád. Nem mintha ennek bármiféle reális esélye lenne. De ha valami csoda folytán valóban ezt mondaná, akkor is el tudnád viselni. Sokan vagyunk ugyanis, akik szeretünk, és melletted állunk majd, ha rosszul alakulnak a dolgaid. Azzal Frankie sarkon fordult, és elment. Franny összeszedte minden bátorságát, és belépett a Wolf család udvarába. Loretta melegen üdvözölte. Farkasöl1 megölelte. Indigo majd kibújt a b1réb1l, hogy végre látja. Franny idegesen körbepillantott. Frissít1vel és ennivalóval kínálták, de visszautasította. Hamarosan észrevette Frankie-t, aki bátorítóan rákacsintott. Franny ismét Lorettához fordult. - Nem látom Chase-t. Nem tudod véletlenül, merre van? Anyósa csalódottan megrázta a fejét. - Nem tudom, drágám. A szertartás után eltQnt, és halvány fogalmam sincs, hová ment. Franny szíve megsajdult, de mosolyt er1ltetett az arcára. Gratulált May Belle-nek és Shortynak, majd miután Indigo eléje rakott egy

tányért, úgy tett, mint aki falatozni kezd. Közben összeszorult a gyomra, és úgy érezte, mintha ólomból volnának a lábai. Nem bírt másra gondolni, csak arra, hogy milyen rettenetesen kirí a tömegb1l. Ezért aztán hamarosan felkelt, és átvágott a nappalin, hogy csatlakozzék a családjához. Már majdnem elérte 1ket, amikor egy hatalmas, nehéz tenyér nehezedett a vállára. Felpillantott, és Farkasöl1 sötét tónusú arcát látta maga el1tt. - Kövesd a szíved, és akkor megtalálhatod! - mondta halkan a férfi, majd sarkon fordult, és eltQnt a vendégseregben. Álomvilág emlékek Ahol egykor egy angyallal a karjaiban táncolt a nyár arany sugarai közt, ott most 1szi napfény csillogott. Chase a patakparton ült, karjai lemondón hullottak ölébe felhúzott térdér1l. Tekintetét a rohanó vízre szegezte. Bárcsak a patak sebes vize elmoshatná szívének fájdalmát! Az erd1 hQvösében füstös szag terjengett: jelezte, hogy nemsokára itt a tél. Az járt a fejében, hogy vajon hány télnek kell még eltelnie, míg a bánatán enyhít a felejtés. Franny A mellkasát olyan er1s fájdalom szaggatta, hogy alig kapott leveg1t. Feltámadt a szél, és letépett néhány falevelet az ágakról. A levelek 1rült táncba kezdtek körülötte, és felvonultatták az 1sz palettáját, akár a kaleidoszkóp. Bordó, narancs, barna és aranyszínQ foltok kavarogtak szeme el1tt. Az arcát megcsípte a szél, hQvöse csontig hatolt. Franny, a zöld szemQ angyal Kereste szemében az árnyakat, amikor találkoztak, de a lány tekintete tiszta volt. A családjával töltött id1 ezek szerint begyógyította a sebeit. Chase haditerve tehát sikerrel járt, mégis mintha 1 maga elvérzett volna a harcban. - Chase! Egy pillanatra azt hitte, csak képzel1dik. Az a hang Majd megfordult, és meglátta a lányt. Csupán néhány méterre állt t1le; törékeny alakja, sz1ke haja, zöld szemei mintha a tavasz ígéretét hozták volna el a barnás színkavalkádba. Meghökkenve talpra ugrott. - Franny! - kiáltott fel, mint aki látomást lát. - Nem számítottam rád A lány lassan körbepillantott, tekintete megpihent azokon a helyeken, ahol a nyáron szeretkeztek. Ajkain halvány mosoly játszott. - Mit gondoltál, hol máshol bukkanok majd fel, ha nem az álomvilágunkban? Chase nem merte átadni magát a szívében ébredez1 reménykedésnek, és elfordította tekintetét. - Ha azért jöttél, hogy megbeszéld velem a válás részleteit, akkor jobb, ha tudod, hogy a te dolgod lesz elintézni. Nem hiszek a válásban, de természetesen nem állok utadba, ha ragaszkodsz hozzá. A lány maga köré fonta a karját, és megborzongott. - Értem. - Nem írok alá semmit - tette hozzá a férfi. - Ne is kérj ilyesmit t1lem. A hitem ellen való, mind a komancs, mind a keresztény meggy1z1désem tiltakozik ellene. De persze nem fogok makacsul ragaszkodni hozzád. - Kérlek, Chase, ragaszkodj hozzám makacsul! - Micsoda? A lány tett egy lépést felé. - Ragaszkodj hozzám makacsul! Kiabálj velem, ha akarsz! Olvasd a fejemre, hogy felel1tlen vagyok és önz1, és hogy sosem bocsátasz meg nekem, amiért több mint két hónapon át távol voltam, és még csak meg sem írtam, hogy miért! Még meg is gyQlölhetsz egy kicsit nem baj. De amikor a dühöd lecsillapodott, akkor ragaszkodj hozzám ugyanolyan makacsul, mint ahogyan eddig tetted. Ne taszíts el magadtól! - Hogy ne taszítsalak el magamtól? Én? A lány egy kissé felemelte a fejét. Szeme könnyben úszott, amikor a

férfi szemébe nézett. - Szeretlek - mondta ki az egyszerQ szót. - Szeretsz? - kérdezte Chase, és összeszorította a fogait. - Két hónapon át írt nekem az öcséd, és egyetlen szót sem ejtett róla, hogy hazajössz-e vagy sem. Mi a fenét hittél, milyen következtetést vonok majd le mindebb1l? - Sajnálom, ha megbántottalak - Ezért jöttél ide? Mert rájöttél, hogy megbántottál? A lány sokáig nézte a férfit. - Nem. Azért jöttem, mert Frankie azt mondta, meg fogom bánni, ha nem kockáztatok. - Nem kockáztatsz? Mit? - Azt, hogy esetleg azt mondod, nem szeretsz többé. - Két végeláthatatlan hosszú hónapon át vártam rád, és azt hitted, nem szeretlek már?! Jesszus atyám! Sosem fogom kiismerni az észjárásodat! - És tényleg muszáj kiismerned az észjárásomat? - Jó lenne. Különben teljesen megzavarodok. - Nem voltam benne biztos, hogy - felelte a lány, de elhallgatott, és összeszorította az ajkát. - Akkor most szeretsz, vagy sem? - Hogy kérdezhetsz ekkora ostobaságot? - Inkább válaszolj az ostoba kérdésemre! - Igen. - Igen? Ennyi? - Szeretlek - csikorogta fogai közt a férfi. Cip1je kopott orrával Franny egy vonalat húzott a homokba. Szeme pajkosan csillogott, és kinyújtotta karját. - Akkor gyere át ide hozzám, Chase Wolf! Ne haragudj többé rám olyasmiért, ami tegnap történt! A férfi hunyorogva nézett a lányra. - Tudod, hogy most húzod ki nálam végleg a gyufát? - Csak azt mondom, amit t1led tanultam. Te pedig a komancs õseidtõl szívtad magadba. Engedelmes feleségedként én is a magamévá tettem a meggy1z1déseid - Elég lassan ment, mondhatom! - Az lehet. De olyan gyönyörQ gondolat! A pillanat elmúlik, igaz? Mindörökre kisiklik a kezünk közül. Így hát egyetlen pillanatot sem érdemes arra pazarolnunk, amit már a hátunk mögött hagytunk mondta a lány, és ujjaival a férfi felé intett. - Gyerünk! Építsünk magunknak álomvilágot, Chase! Csak kett1nknek meg a gyermekünknek! Azt akarom, hogy a mai nap minden pillanatát megéljük! Hiszen másunk nincs is csak a jelen pillanat, és a jöv1 reménysége. Chase egyáltalán nem számított efféle meghívásra. Még mindig a legszívesebben kitekerte volna a lány nyakát, de nem bírt ellenállni a felé intõ ujjaknak. - Látom, megtanultad a leckét - suttogta. - De vajon a szíved mélyén is azt érzed, amit mondasz? Tényleg magad mögött hagytad a tegnapot, Franny? - Teljes mértékben. Te ajándékoztál meg a képességgel, hogy megtegyem, Chase. Varázslatba bújtatva t1led kaptam a jelenemet és a jöv1met is. Tiszta lappal indulok. Velem tartasz? A férfi ahelyett, hogy megfogta volna a lány kezét, a nyakába borult, majd a karjaiba vette, mellkasához szorította és felemelte. Nemsokára már szédít1 örvényben forogtak körbe-körbe. Franny meghökkenve felkacagott, a férfi szívét pedig megmelengette a csilingel1 kacagás. Franny, a zöld szemQ angyal Az elmúlt két hónap vontatottan telt, gyötr1dések közepette. De ez a találkozás megérte a szenvedést. Mintha csak a mennyország hullott volna az ölébe. - Szeretlek - suttogta szenvedélyesen Chase. - Annyira, de annyira

szeretlek! - Én is szeretlek Bár Chase tudta, hogy csak a szeme káprázik, úgy látta, mintha hirtelen felragyogott volna az 1szi nap. Nem bírt ellenállni a gondolatnak, hogy vajon nem az 1sei mosolyodtak-e el? Egész életében az apja énekét hallgatta. És most a fülébe csengett a dal. Ráébredt, hogy a dal záró sorai - a leggyönyörQbb sorok - végre beteljesedtek. Az 1szi falevelek forgatagában egy férfi, egy asszony és egy még meg nem született gyermek végtelen örvényben forgott körbe-körbe. Egyesültek, és ezzel beteljesült az évezredes jövendölés: hogy a komancs férfi és aranyhajú kedvese talál magának egy különleges helyet, ahol békében élnek majd együtt, és új nemzetnek adnak életet. És az új nemzet örökké énekelni fogja az indiánok énekét. EPILÓGUS Franny talpig fehérben állt a templomhajó végében. Fehérben a tisztaság színében. Reszket1 kezét Frankie karjába fonta. Felcsendült az orgona, el1ször csak csendesen, majd egyre hangosabban, hogy beleremegett a leveg1. Frankie elindult, végig a templomhajón, az oltár felé. Franny úgy érezte, mintha lebegne. Legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy ennyien eljönnek majd gratulálni. Franny bal felé megpillantotta családtagjainak ragyogó arcát. Jobb felé azok az emberek mosolyogtak rá, akiket csak nemrég szeretett meg. Ott volt az ifjú pár, Shorty és May Belle, azután Indigo és magas, jóképQ férje, Jake, mellettük pedig a két gyermekük. A következ1 sorban Fürge Lopez vékony, sötét hajú alakja tQnt föl. Meglehet1sen veszélyes férfinak tQnt, szeme hamiskásan csillogott. De valahányszor gyönyörQ feleségére, Amyre pillantott, felragyogott a tekintete. Az asszony finom vonásait és sz1keségét jól ellenpontozta két gyermekének fekete szeme és sötét haja. Az egyik kisfiú a szoknyáját fogta, a másik a kezét. Frannynek valami szúrni kezdte a szemét könnyezett. Tekintete ugyanis az anyósára tévedt. Lorettára Sikerült pislogással visszafognia a könnyek áradatát, de csak egy pillanat törtrészéig. Megpillantotta mellette Farkasöl1t és képtelen volt tovább uralkodni az érzelmein. A férfi, mint mindig, most is talpig szarvasb1rbe bújt. Vérbeli komancs Arcáról csak úgy sütött a büszkeség. Er1s karján ott ült legifjabb unokája. És bár Franny fürkész1 tekintetét nem kerülhette volna el a legapróbb jel sem, apósa arckifejezése semmi olyat nem árult el, ami arra engedett volna következtetni, hogy a gyermek nem a vér szerinti unokája. A gyermeke, Chase fia, ifjabb Chase Wolf. Franny alig látott át a könnyfátyolon. Elsétált anyósa és apósa mellett, majd tekintetét a magas, sötét hajú férfira szegezte, aki kinyújtott kézzel várta az oltárnál. Reszketve tette meg az utolsó lépést, és elfoglalta helyét a férfi mellett. A pap felé fordultak. O'Grady atya meleg mosollyal üdvözölte 1ket, és áldásképp keresztet vetett a fejük fölött. Az egyik ólomüveg ablakon keresztülhasított a napfény. A templomban csend lett. Franny érezte, hogy melegség árad szét a testében, és könnyein keresztül úgy látta, mintha arany- és rózsaszínQ fény ölelné körül a testét. Tudta, hogy csak képzel1dik. Micsoda bolondság! De egyszerQen nem bírt másra gondolni, mint arra, hogy ez a misztikus fény Istent1l jött. Annak a jele, hogy áldását adja rájuk. Lehunyta szemét, és hagyta, hogy egész lényét betöltse a melegség. Érezte, hogy végleg megbékél azzal, aki valaha volt, és azzal, akivé lett. Rájött, hogy Isten igenis tesz csodákat. S1t, épp a legkisebb gyermekeivel. Számára a csoda ott állt az oldalán: ez a makacs, csökönyös, bosszantó és mégis csodálatos férfi, akit Chase Kelly

Wolfnak hívtak, 1t1le kapta ugyanis a legnagyobb ajándékot, amelyet valaki adhat: a képességet, hogy szeresse önmagát. Nyomdai el1készítés TORDAS és TÁRSA Kft. Ez a könyv a debreceni Könyvnyomtatás több mint négy évszázados hagyományait 1rz1 ALFÖLDI NYOMDA Zrt-ben készült Felelõs vezetõ György Géza vezérigazgató