Tartalomjegyzék
EGY KETTŐ HÁROM NÉGY ÖT HAT HÉT NYOLC KILENC EPILÓGUS
M. C. Beaton Agatha Raisin és az el ültetett kertész
í í t ás al ául szolg ál ó m ű ű : A ford t al apj : M . C. Beaton: Beaton: Agatha Raisin and the Potted Gardener é ély Copyright © 1994, 1994, 2010 2010 by M . C. Beaton Beaton H un gari an tr anslati anslati on © Borb l y Judit Bernade Ber nadett, tt, 2011 ©
áz K önyvkiad ó, 2011 Ulpius-h ő ős ki ad ó: Kepets ás Szerk ű r-Szab ó Katali ás Fe ő ős Felel Kepets An dr Szerk esztette: esztette: Sz r-Szab Katali n A ndr F el el s ő ő: Greskovits szerkeszt Greskovits En dre I SBN 978-963-254-505-9 978-963-254-505-9
A szerző k öszönetet k í í ván mondani Nic Dickernek a batsfordi Kertcentrumból, amiért segí tett tett összeválogatni a vir ágokat Agatha „instant” kertjébe. Jane-nek szeretettel Agatha Raisin
AGATHA RAISIN, l ánykori nevén Agatha Styles, egy birminghami munk ásnegyedben született. Mindig is szeretett volna még legalá bb k ét keresztnevet – a Caroline vagy az Olívia például megtette volna. Szülei, Joseph és Margaret Styles mindketten munkanélk üli szeszkazánok voltak. Segélyeken és alkalom szülte bolti lopásokból éltek. Az iskolá ban Agatha hamar lek üzdötte kezdeti f élszegségét, és r ámenős, agresszív modort vett fel, amivel elijesztette a tö bbieket. Tizenöt éves kor á ban a szülei úgy döntöttek, ideje, hogy Agatha pénzt hozzon a konyhára, és az anyja egy tésztagyárban talált munk át neki: a futószalagon mozgó kekszes dobozokat kellett ellenőriznie. Amint siker ült elegendő pénzt f élretennie, Agatha elhúzta a csíkot Londonba, ahol pincérnőnek állt, és esti iskol á ban kitanulta a gyors- és gé pír ást. Csakhogy beleszeretett az étterem egyik vendégé be, Jimmy Raisinbe. Jimmynek fekete sör énye, égszínk ék szeme, és ellenállhatatlan vonzereje volt, a pénzt meg k ét k ézzel szórta. Ő beérte volna egy viszonnyal is, ám a szerelemittas Agatha ragaszkodott a házassághoz. Albérletbe k öltöztek a Finsbury Parkban, ahol Jimmy pénze, amir ől soha nem volt hajlandó elárulni, honnét szerezte, szé p lassan elfolyt. A f érfi meg ivott. Agathának r á kellett dö bbennie, hogy cseberből vederbe pottyant. Agatha rendk ívül becsvágyó teremtés. Egyik este, midőn hazaérkezve holtr észegen, az ágyon kiter ülve találta Jimmyt, összepakolta a holmiját, és lelé pett. Titk árnők ént helyezkedett el egy PR-cégnél, ahol hamar elkezdett feljebb k úszni a szamárlétr án. Sikereit a r ámenősség és a hízelgés együttes alkalmazásával érte el. Szorgalmasan gyű jtögette a pénzt, míg végül saját vállalkozásba fogott. De Agatha mindig á br ándos természet volt. Sok-sok évvel kor á bban, még gyermekk ént, egyszer elvitték a szülei egy var ázslatos kir ándulásra. A Cotswoldsban béreltek házat egy hétig. Agatha sosem feledte azt a csodás kir ándulást, és a vidék szé pségét. jba vonult, és házat vásárolt Így amint felhalmozta a megfelelő summát, idejekor án nyugdí jba a Cotswoldsban, Carsely falvá ban. Először akkor csapott fel detektívnek, amikor csalt a falu pitesütő versenyén, ahová bolti pitével nevezett be. A bír ó mérgezésben elhalálozott, és a megszégyenült Agathára hárult a valódi gyilkos leleplezése. Kalandjait első Agatha Raisin regényemben, az Agatha az Agatha Raisin é s a spenótos hal álpit é ben írtam meg, melyet tová bbi k ötetek k övetnek. De legyen bármily remek nyomozó, Agathának a szerelemben nincs szerencsé je. R átalál-e valaha a boldogságra álmai f érfiú jával? Most majd kider ül!
AGATHA RAISIN, l ánykori nevén Agatha Styles, egy birminghami munk ásnegyedben született. Mindig is szeretett volna még legalá bb k ét keresztnevet – a Caroline vagy az Olívia például megtette volna. Szülei, Joseph és Margaret Styles mindketten munkanélk üli szeszkazánok voltak. Segélyeken és alkalom szülte bolti lopásokból éltek. Az iskolá ban Agatha hamar lek üzdötte kezdeti f élszegségét, és r ámenős, agresszív modort vett fel, amivel elijesztette a tö bbieket. Tizenöt éves kor á ban a szülei úgy döntöttek, ideje, hogy Agatha pénzt hozzon a konyhára, és az anyja egy tésztagyárban talált munk át neki: a futószalagon mozgó kekszes dobozokat kellett ellenőriznie. Amint siker ült elegendő pénzt f élretennie, Agatha elhúzta a csíkot Londonba, ahol pincérnőnek állt, és esti iskol á ban kitanulta a gyors- és gé pír ást. Csakhogy beleszeretett az étterem egyik vendégé be, Jimmy Raisinbe. Jimmynek fekete sör énye, égszínk ék szeme, és ellenállhatatlan vonzereje volt, a pénzt meg k ét k ézzel szórta. Ő beérte volna egy viszonnyal is, ám a szerelemittas Agatha ragaszkodott a házassághoz. Albérletbe k öltöztek a Finsbury Parkban, ahol Jimmy pénze, amir ől soha nem volt hajlandó elárulni, honnét szerezte, szé p lassan elfolyt. A f érfi meg ivott. Agathának r á kellett dö bbennie, hogy cseberből vederbe pottyant. Agatha rendk ívül becsvágyó teremtés. Egyik este, midőn hazaérkezve holtr észegen, az ágyon kiter ülve találta Jimmyt, összepakolta a holmiját, és lelé pett. Titk árnők ént helyezkedett el egy PR-cégnél, ahol hamar elkezdett feljebb k úszni a szamárlétr án. Sikereit a r ámenősség és a hízelgés együttes alkalmazásával érte el. Szorgalmasan gyű jtögette a pénzt, míg végül saját vállalkozásba fogott. De Agatha mindig á br ándos természet volt. Sok-sok évvel kor á bban, még gyermekk ént, egyszer elvitték a szülei egy var ázslatos kir ándulásra. A Cotswoldsban béreltek házat egy hétig. Agatha sosem feledte azt a csodás kir ándulást, és a vidék szé pségét. jba vonult, és házat vásárolt Így amint felhalmozta a megfelelő summát, idejekor án nyugdí jba a Cotswoldsban, Carsely falvá ban. Először akkor csapott fel detektívnek, amikor csalt a falu pitesütő versenyén, ahová bolti pitével nevezett be. A bír ó mérgezésben elhalálozott, és a megszégyenült Agathára hárult a valódi gyilkos leleplezése. Kalandjait első Agatha Raisin regényemben, az Agatha az Agatha Raisin é s a spenótos hal álpit é ben írtam meg, melyet tová bbi k ötetek k övetnek. De legyen bármily remek nyomozó, Agathának a szerelemben nincs szerencsé je. R átalál-e valaha a boldogságra álmai f érfiú jával? Most majd kider ül!
EGY
AZ ENYHE, LATYAKOS TÉL lassan tavaszba fordult, amikor Agatha Raisin egy hosszúra nyúlt vak áció után komótosan autózott hazafelé Carsely falvá ba. Elhitette magával, hogy pompásan mulatott a holt falutól t ávol. Megjárta New Yorkot, azután a Bermudákat, azután Montrealt, onnét r ögtön Párizsba vitt az útja, és tová bb, Olaszországba, Gör ögországba, Tör ökországba. Tehetős nő létére Agatha nem volt hozzászokva, hogy vagyonokat k öltsön magára, ezért némi bűntudat gyötörte. Azelőtt tö bbnyire exkluzív társasutazásokra fizetett be, most viszont egyedül vette nyak á ba a vil ágot. Carsely felélesztette bátorságát a bar átkozáshoz, ő legalá bbis így hitte, mégse hozott haza mást, mint egybemosódó hetek emlék ét, amelyeket szállodai szobákban vagy a turistalátványosságok makacs, társtalan ostromlásával töltött. Persze semmi esetre se ismerte volna el, hogy mindv égig magányosnak érezte magát, ahogy azt sem vallotta volna be, hogy távolmaradásának bármi k öze lenne a szomszédjá ban lak ó James Lacey-hez. Annak az esetnek a végén, amire ő csak „utolsó ügyem”-k ént szeretett gondolni, Agatha túl sokat ivott a helyi kocsm á ban egy falubéli nővel, és mikor hazament, tr ágár jelet mutatott a háza ajtaját támasztó Jamesnek. Másnap kijózanodva és megbánással telve alázatosan megk övette a jók é pű agglegényt, és bocsánatk ér ését hallgatólagosan elfogadták. De a bar átságuk felszínes ismeretséggé langyosodott. James váltott vele néhány szót, ha összefutottak a kocsmá ban vagy va gy a boltban, de már nem ugrott át hozzá k ávézni, és ha az előkertjé ben tevékenykedve észrevette Agathát az utcán k özeledni, menten berohant a házba. Így hát Agatha k ülf öldre vitte sajgó szívét. Carsely áldásos befolyása nélk ül feltámadt a r égi énje, más szóval ú jra tüsk és, agresszív és rosszmá jú lett. Macsk ái kosárban utaztak a hátsó ülésen. A hazaúton szedte fel őket a macskapanzió ban. Annak dacára, hogy még mindig f érjes asszony volt – noha évek óta színét se látta a f érjének, nem is akarta látni, azt is kit ör ölte a fejé ből, hogy a f érfi l étezik – , tipikus falusi v énkisasszonynak érezte magát. Carsely falva csendesen hever észett a bágyadt napsütésben. A k éményekből f üst k ígyózott. Agatha végighajtott a f őutcán, a tulajdonk é ppeni Carselyn, ami ezenk ez enk ívül csak egy-k ét mellékutcá ból meg a k ültelki lak ótelepből állt, és éles kanyarral befordult a zsú pfedeles h ázának otthont adó Orgonás-dűlőre. James Lacey a szomszédja volt. És f üstölt a k éménye. Agatha szíve megdobbant. Mennyire szeretett volna megállni a f érfi háza előtt, és kurjantani egyet: „hazajöttem”, de tudta, mi történne: James kiállna a lé pcsőre, komoran végigmérné, udvariasan mormogna valami olyasmit, hogy: „ jó ú jra látni”, és már iszkolna is vissza a h ázba. Kezé ben a cicák, Boswell és Hodge kosar ával, Agatha bement a házá ba. Mellbe vágta a tisztítószerek és a fertőtlenítő szaga, annak ékes bizonyítékak ént, hogy ügybuzgó takar ítónő je, Doris Simpson szabad kezet kapott, mialatt ő oda volt. Megetette a macsk ákat, és kiengedte őket, aztán behozta a bőr öndöket a kocsiból, megtöltötte a szennyeskosarat, és kirakodta a Carsely hölgyeinek szánt apr ó ajándékdobozokat. Mrs. Bloxbynak, a lelk ész feleségének mutatós selyemsálat hozott Isztambulból. Ki volt éhezve az emberi társaságra, ezért úgy döntött, átsétál a papiakba, és odaadja neki. K özben lement a nap, s a papiak sötétnek és kihaltnak tűnt. Agathát egyszerre balsejtelem fogta el. Igaz ugyan, hogy nem tudott rossz szá jíz nélk ül Carselyre gondolni, de elk é pzelhetetlennek találta, hogy a kedves lelk észné ne legyen tö bbé. Lehetséges volna, hogy a
lelk észt másik egyházk özségbe helyezték, mialatt Agatha utazgatott? Agatha zömök, k özé pkor ú nő volt kerek, meglehetősen házsártos á br ázattal és apr ó maciszemmel. Barna, er ős haját r övidre vágta – ezt a frizur át m ég a 20. század elején találták ki, de Agathánál azóta se ment ki a divatból. Szé p volt a lá ba, dr ágák a ruhái, és senki se gondolta volna, ha megpillantja őt reménykedve ácsorogni a papiak k üszö bén, hogy egy bar áti arc látásának bátortalan vágya bú jik meg a tö bbr étegű páncél alatt, amit Agatha hosszú évek munk á jával növesztett magára. Bezörgetett, és megk önnyebbült, amikor odabentr ől lé pések zaját hallotta. Nyílt az ajtó, és mögötte Mrs. Bloxby mosolygott Agathára. A lelk észnének finom vonásai voltak, őszbe vegyülő barna haját ódivatú kontyban viselte. – Ker üljön beljebb, Mrs. Raisin – mondta a r á oly jellemző, az egész arcra kiterjed ő mosolyával. – É – É pp teázni k észülök. Agatha, aki már el is felejtette, milyen az, ha kedvelik az embert, Mrs. Bloxby kezé be nyomta a csomagot, és mogorván mondta: – Ez a magáé. – Nahát, igazán kedves! De jö jjön csak be. – A lelk észné előrement a nappaliba, lámpát gyú jtott. Agatha úgy zöttyent le a pamlag párnái k özé, mint aki r évbe ért, Mrs. Bloxby meg k özben r ádobott egy fahasá bot a hamvadó tűzre, és a piszkavassal életre mocorogtatta a lángokat. Mrs. Bloxby kibontotta a csomagot, és lelkesült sikkantással fogadta az aranyban, vör ösben és k ékben tobzódó selyemsálat. – Milyen egzotikus! A vasárnapi misére veszem fel, hogy az egész egyházk özség engem irigyeljen! Jöhet a tea és a sütemény? – Kiment, és Agatha hallotta, ahogy szól a lelk észnek: – Dr ágám, megjött Mrs. Raisin! – Valami dünnyögés volt a válasz. Úgy tíz perccel k éső bb Mrs. Bloxby egy tálcával tért vissza, rajta tea és sütemény. – Alfot nélk ülöznünk kell. A pr édik áció ján dolgozik. Agatha magá ban epésen megjegyezte, hogy a lelk ész valahogy mindig nagyon elfoglalt, amikor ő látogató ba jön. – Hát akkor – – mondta Mrs. Bloxby – , meséljen nekem az utazásair ól. Agatha elhencegett a helyekkel, amerre járt, és remélte, hogy kifinomult világutazó benyomását kelti. Aztán, a vajas süteményével k örbemutatva, pökhendien megjegyezte: – Gondolom, errefelé semmi ú j a nap alatt. – Akad azért néhány apr óság – felelte a lelk ész neje. – Van egy ú j lak ónk, Mrs. Mary Fortune, valóságos áldás a k özösségünknek. A néhai Mrs. Josephs házát vette meg, és igazi édes otthonná var ázsolta. Kiváló kertész. – Mrs. Josephsnek nem is volt rendes kertje – mondta Agatha. – Egész nagy az előkert, Mrs. Fortune már be is ültette, és a konyha mögé é píttetett egy melegházat, ahol tr ó pusi növényeket nevel. Egyé bk ént a konyhá ban sincs párja. Félek, az ő süteményei kenterben verik az enyéimet. – É – És Mr. Fortune mivel foglalkozik? – Nincs Mr. Fortune. Elváltak. – Hány éves? – Nehéz megmondani. Rendk ívül csinos asszony, és nagy segítség kertbar át társaságunk összejövetelein. Ő és Mr. Lacey szerelmesei a növényeknek! Agatha lekonyult. Azt a reményt dédelgette magá ban, hogy talán hiányzott Jamesnek. Erre kisül, hogy az ezredest pompásan elszórakoztatta valami ellenállhatatlan, kertmániás exfeleség. Mrs. Bloxby nyá jas hangján tová bb fecsegett az egyházk özség ügyeir ől, de Agatha agya ebből már nem sokat fogott fel. Agatha érdeklődése James Lacey ir ánt legalá bb annyira a
versengésr ől szólt, mint amennyire a romantik ár ól. Mivel megvolt a magához való esze, ak ár el is fogadhatta volna, hogy ő egy fikarcnyit sem érdekli James Lacey-t, csakhogy az ú j jövevény puszta említésétől feltámadt benne a harci ösztön. – Ma már nem kapunk vacsor át? – hallatszott a lelk ész hangja a ház végé ből. – Mindjárt – kiáltotta Mrs. Bloxby. – Volna kedve csatlakozni, Mrs. Raisin? – Így elszaladt az idő? – szökkent talpra Agatha. – K öszönöm, de most nem. Agatha visszasétált a házá ba, és beengedte a macsk ákat a hátsó kertből. Nem látszott sok a kinti világból, mert már leszállt az é j. Agatha tavaly ültetett egy-k ét bokrot és vir ágot, ő ugyanis „instant” kertész volt, aki a kertk észen vásárolt növényeket kedvelte. Ha viszont ringbe akar szállni, vérbeli kertésszé kell válnia. Az igazi kertészeknek melegháza van, és magr ól nevelik a növényeket. Tová bbá a kertbar átok társaságához se ártana csatlakoznia. HOGY FELMÉRJE VETÉLYTÁRSÁT, Agatha másnap elhajtott Moreton-in-Marshba, vett egy tortát a cukr ászdá ban, majd visszatért Carselybe, és az ú j jövevény „édes otthona” felé indult, mely a falu csücsk é ben álló jelentéktelen viktoriánus sorházak egyike volt. Ahogy kinyitotta a kertkaput, kellemetlenül feltolult benne az emlék: amikor legutó bb belé pett ezen a kapun, és bement a házba, Mrs. Josephset, a k önyvtárost holtan találta odabent. A ház elejét azóta kibővítették egy csaknem tiszta üveg tornáccal, és vir ágokkal meg nádbútorral zsúfolták tele. Kezé ben a tortával, Agatha megnyomta a csengőt. Az ajtót nyitó nő látványától Agatha végk é pp elszontyolodott. K étségtelenül szemrevaló asszony sima, r ánctalan arccal, s a tetejé ben szőke és k ék szemű. – Agatha Raisin vagyok. Az Orgonás-dűlőn lakom, Mr. Lacey szomszédjá ban. Most jöttem vissza a vak ációmr ól, értesültem r óla, hogy ön idek öltözött, és ezt a tortát hoztam. – Jaj, de kedves! – ragyogott Mary Fortune. – Ker üljön beljebb. Természetesen hallottam már magár ól, Miss Marple. – Volt valami a hanghordozásá ban, meg a méricsk élő pillantásá ban, amiből Agatha azt a k övetkeztetést vonta le, hogy nem annyira nyomozói k é pességei, mint ink á bb a kora miatt hasonlítják a híres kitalált karakterhez. Mary bevezette őt az elragadó nappali szobá ba. A falakat k önyvespolcok szegélyezték. Zölden burjánzó cserepes növények, vidáman pattogó tűz és a házi sütés ínycsiklandó illata. Agatha szinte látta Jamest, amint lá bát kinyú jtóztatva ejtőzik itt. – Felírnám a telefonszámát – mondta Agatha, kikattintotta ö blös retik üljét, és elővette a noteszét, egy tollat meg a szemüvegét. Cseppet sem érdekelte Mary telefonszáma, csupán ür ügyet keresett, hogy feltehesse a pá paszemét, és megnézze, csakugyan olyan r ánctalan-e a jövevény arca, amilyennek látszik. Mary lediktálta a számát, és Agatha a szemüvegén keresztül felsandított r á. Lám, lám, gondolta Agatha. Lelepleztelek! Ezt nevezem én r áncfelvarr ásnak! A bőr szinte r áfeszül az arcára. A haja festett, de profi keze munk á ja, hidrogénezés helyett csak melírozva van. – Úgy hallom, tagja a kertbar átok társas ágának – mondta Agatha, mik özben levette és visszatette a szemüvegét a tokba. – Igen, és büszkeséggel tölt el, hogy tehetek valami a faluért. Mr. Lacey nagy segítségemre van. Ön is ismeri Mr. Lacey-t, hiszen a szomsz édja. – És k özeli jó bar átom – mondta Agatha. – Igazán? Talán k óstoljuk meg a tortát, amit hozott. – Mary felállt. Zöld szvettert viselt zöld nadr ággal, és tök életes volt az alakja. Ekkor megszólalt a csengő. – Emlegetett szamár. Ez biztosan James lesz – mondta Mary. – Gyakran be szokott nézni. Agatha lesimította a szoknyá ját. R ádö bbent, hogy elmulasztotta kifesteni magát. Tudta,
hogy léteznek nők, akiknek nincs szükségük sminkre, ám ő nem tartozott e szerencsések k özé. James Lacey lé pett a szobá ba, és mintha csalódottság villant volna a tekinteté ben, amikor megpillantotta Agathát. James Lacey szé p szál ember volt, jó ötvenes. Dús fekete hajá ban csak elvétve mutatkoztak ősz szálak. Szeme ugyanolyan k ék volt, mint Maryé. Arcon csókolta Maryt, Agathára mosolygott, és azt mondta: – Isten hozta. Milyen volt a vak áció? – Mrs. Raisin tortát hozott nekem – vágott k özbe Mary. – Főzök teát, addig csak beszélgessenek. James úgy mosolygott Maryre, hogy nem nézett r á egyenesen, mintha nagyon szeretne r ánézni, de túl f élénk hozzá, ak ár egy kisiskolás. Ez az ember szerelmes, gondolta Agatha, és legszívesebben elfutott volna. Der űs csevegésre k ényszer ítette magát a vak áció jár ól, és azt k ívánta, bár lenne pár izgalmas sztorija, de az egész utazás alatt alig szólt valakihez, és az ő társaságát se nagyon keresték. Visszajött Mary, tálcát egyensúlyozva. – Csokoládétorta – jelentette be. – Most aztán jól meghízunk. – Magának emiatt nem kell aggódnia – évődött vele James. Mary r á bazsalygott, amit James f élszeg kis mosollyal viszonzott, aztán gyorsan elbú jt a tortaszeleté ben. – Azon gondolkoztam, hogy csatlakozom a kertbar átok társaságához – mondta Agatha. – Mikor szoktak összejönni? – Jamesszel ma este is gyűlésre k észülünk, velünk tarthat, ha van kedve – mondta Mary. – Fél nyolckor lesz az iskola nagytermé ben. – Nem is tudtam, Mrs. Raisin, hogy érdekli a kertészkedés – jegyezte meg James. – Miért ez a távolságtartás? – f ürk észte Agatha maciszeme a f érfit. – Eddig mindig Agathának szólított. – Hát akkor, Agatha, maga előnevelt növényeket szokott vásárolni. – Időm, mint a tenger – mondta Agatha. – Szeretném tisztességesen csinálni. – Majd segítünk – szívélyeskedett Mary. – Ugye, James? – Hát hogyne. – Miért döntött úgy, hogy Carselyben telepszik le, Mary? – Agathát kezdte szor ítani a szoknyá ja, ezért f élbehagyta a csokoládétortá ját, és eltolta a tányért. – A Cotswoldsban autóztam, és megtetszett a falu – válaszolta Mary. – Oly bék és és csendes. Csupa kedves ember. – Tud r óla, hogy meggyilkoltak valakit ebben a házban? – k érdezte Agatha, aki az általa megoldott bűnesetre akarta terelni a beszélgetést. De Mary csak legyintett. – Hallottam a dologr ól. Nem számít. Ezek az öreg házak biztosan sok halált l áttak. – James felé fordult, és a kertészkedésr ől kezdett beszélni. – Átültetem a palántáimat – mondta. – Hogy mit művel, amikor senki sem látja, az csak magára tartozik – mondta Agatha, és jóízűen felkacagott. Némi fagyos csendet k övetően Mary és James folytatta a csevegést; csak úgy repkedtek a levegő ben az Agatha számára teljességgel ismeretlen latin növénynevek. Agatha ostobának és mellőzöttnek érezte magát. Lényének egy r észe meg akart futamodni, a másik viszont eltök élte, hogy kitart, míg James el nem megy. Végül, mintha tudná, hogy Agatha nem tágít addig, amíg ő ott van, James felemelkedett. – Este találkozunk, Mary. Mary és Agatha egyszerre álltak fel. – Önnel tartok, James – mondta Agatha. – Viszlát
