K im L Lawrence
M a s z k k n né l lk kü l
Rosalind a hajdani rossz tapasztalatai miatt általában távolságtartóan viselkedik azokkal a férfiakkal, akiket vonzónak talál. Nem kivétel ez alól a szabály alól Sam Rourke, a híres színész sem, akinek új filmjében Rosalind ikertestvére játssza a női főszerepet. Ám a lány előbb -utóbb arra a következtetésre jut, a kivételek erősítik a szabályt…
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
1. FEJEZET
Sam Rourke körülpillantott a kis étteremben. Biccentéssel üdvözölte a forgatócsoport tagjait, aztán szemügyre vette a három, egyedül ülő nőt. Halkan váltott néhány szót a tulajdonossal, aki mintegy varázsütésre mellette termett. Megtudta, hogy a nő, akit keres, az egyetlen a három közül, aki nem nézett rá. Sőt valószínűleg ő volt az egyetlen ilyen ember a teremben.
Ez a férfi hozzászokott a csodáló pillantásokhoz, gondolta megvetően Rosalind Lacey, akit a barátai csak Lindynek szólítottak, és szórakozottan forgatta a poharát az ujjai között. A látszat ellenére a szeme sarkából ő is Samet figyelte, és ahogy a férfi kényelmes léptekkel átvágott a helyiségen, az ajka kicsit gúnyos mosolyra görbült. Aztán az órájára pillantott, és összeráncolta a homlokát. Hope késik, de hát a testvére híres volt a pontatlanságáról. – Lacey doktornő? Lindy összerezzent, és ahogy felnézett, egyenesen Sam Rourke szemébe bámult. Természetesen gyakran látta a férfit a filmvásznon, de azt hitte, hogy a valóság kiábrándító lesz, hiszen tudta, hogy a jó smink, megfelelő világítás és előnyös beállítás még a leghétköznapibb arcot is vonzóvá teheti. Csakhogy Sam Rourke arca egyáltalán nem volt hétköznapi! Az életben
is pontosan olyan volt, mint a filmen: a szeme zafírkék, az ajka érzéki, az álla markáns, sötét haja hullámos. A férfi halványan elmosolyodott, amikor a tekintete találkozott Lindy bizalmatlan pillantásával, és az állán a gödröcske elmélyült.
2 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
1. FEJEZET
Sam Rourke körülpillantott a kis étteremben. Biccentéssel üdvözölte a forgatócsoport tagjait, aztán szemügyre vette a három, egyedül ülő nőt. Halkan váltott néhány szót a tulajdonossal, aki mintegy varázsütésre mellette termett. Megtudta, hogy a nő, akit keres, az egyetlen a három közül, aki nem nézett rá. Sőt valószínűleg ő volt az egyetlen ilyen ember a teremben.
Ez a férfi hozzászokott a csodáló pillantásokhoz, gondolta megvetően Rosalind Lacey, akit a barátai csak Lindynek szólítottak, és szórakozottan forgatta a poharát az ujjai között. A látszat ellenére a szeme sarkából ő is Samet figyelte, és ahogy a férfi kényelmes léptekkel átvágott a helyiségen, az ajka kicsit gúnyos mosolyra görbült. Aztán az órájára pillantott, és összeráncolta a homlokát. Hope késik, de hát a testvére híres volt a pontatlanságáról. – Lacey doktornő? Lindy összerezzent, és ahogy felnézett, egyenesen Sam Rourke szemébe bámult. Természetesen gyakran látta a férfit a filmvásznon, de azt hitte, hogy a valóság kiábrándító lesz, hiszen tudta, hogy a jó smink, megfelelő világítás és előnyös beállítás még a leghétköznapibb arcot is vonzóvá teheti. Csakhogy Sam Rourke arca egyáltalán nem volt hétköznapi! Az életben
is pontosan olyan volt, mint a filmen: a szeme zafírkék, az ajka érzéki, az álla markáns, sötét haja hullámos. A férfi halványan elmosolyodott, amikor a tekintete találkozott Lindy bizalmatlan pillantásával, és az állán a gödröcske elmélyült.
2 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Mr. Rourke. – A lány hűvösen mosolygott, mintha nap mint nap előfordulna, hogy egy étteremben az asztalához lép egy filmcsillag. Még csak el sem pirult.
– Hope nem tudott eljönni. – Sam nem várt meghívásra, leült a szemközti székre. – Engem küldött magáért. Szóval Sam Rourke tudja, hol lakik a testvére. Vajon mennyire közeli a kapcsolatuk? Hope, ismertebb nevén „Lacey, a szupermodell” csak annyit mondott Samről, hogy ő a rendezője és a partnere a filmben, amelyet az elmúlt két hónapban itt, Maine-ben forgattak. Lindy nem tudta, hogy egyáltalán van-e köztük valami, bár a gyanúját felkeltette Hope szűkszavúsága. A testvére általában igen éles nyelvű volt, és szívesen ecsetelte, mekkora csalódást okoztak neki a hírességek, akikkel találkozott. Talán Sam Rourke nem okozott neki csalódást. Annyi szent, hogy szép pár lennének, és a modellektől szinte megkövetelték, hogy mindig színészek vagy rocksztárok kíséretében mutatkozzanak. És persze egy esetleges kapcsolat egyikük pályafutásának sem ártana, gondolta Lindy cinikusan. Hope-ot nem változtatta meg a világ, amelyben
mozgott, éppolyan melegszívű és szeretetteljes volt ma is, mint aznap, amikor elhagyta angliai, vidéki otthonukat. – Nem szeretnék a terhére lenni – jelentette ki Lindy határozottan. Egyáltalán nem örült, hogy meg kell osztania az asztalát a híres Sam Rourke-kal. Egyszer már elkövette azt a hibát, hogy bedőlt egy vonzó
férfinak, de ma már egy érzéki, elbűvölő mosolynál több kellett ahhoz, hogy levegyék a lábáról. Sőt a jóvágású férfiaknak különösen na gy erőfeszítéseket kellett tenniük, ha el akarták nyerni a bizalmát. – Majd szólok, ha a terhemre van – válaszolta Sam kissé unottan. – Rendelt már? – pillantott az étlapra. – A homárt ajánlom. – Allergiás vagyok a rákfélékre. 3 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Na ne mondja! – A férfi intett a pincérnek, aki felvette a rendelésüket. – Igaza van – ismerte el a lány. Sam Rourke viselkedése kezdte idegesíteni. Miért feltételezi a férfi, hogy vele ebédel? – De lehetnék. És nem emlékszem, hogy meghívtam volna az asztalomhoz. Sam Rourke összehúzta zafírkék szemét, s úgy nézett a lányra, mintha most látná először. Olyan, mint egy angol rózsa, így festette le Hope Lacey a testvérét. Nem melegházi virág, hanem egy halvány rózsaszín, törékeny bimbó, amilyen az élő sövények tövében nő. Rosalind Lacey szép nő volt, de az a fajta szépség, amelyet a férfi
mindig színtelennek tartott. Nem öltözött és nem is viselkedett úgy, mintha magára akarná vonni a figyelmet, ugyanakkor az alakja jó volt, már amennyire meg tudta állapítani. – Nem ragaszkodom a formaságokhoz – mondta Sam. – De én igen – felelte kimérten a lány. – így az ember sok kellemetlenségtől megkímélheti magát. Miért nem fogtam be a számat? – mérgelődött utána. A férfi hűvös vizsgálódása éppúgy ingerelte, mint magabiztos fellépése és felszínes vonzereje.
– Ne kezdjük elölről? Sam Rourke vagyok. A testvére megkért, hogy vigyem el hozzá. – Hope kedvéért igyekezett leplezni bosszúságát. Nem értette, miért bánik vele ilyen ellenségesen Lindy, hiszen ő eddig még semmit sem tett, ami ezt indokolná! – Tudom, kicsoda, Mr. Rourke – vágta rá élesen a lány. – Ahogy mindenki más is tudja a teremben. Őszintén szólva, nem bírnám elviselni, hogy folyton kíváncsi tekintetek szegeződjenek rám. Ez nekem sem tetszik, vallotta be magának a férfi. Ha itt akart volna ebédelni, egy kis elszigetelt fülkében foglaltatott volna asztalt. Lindy 4 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
azonban nyilván szentül hitte, hogy szeret az érdeklődés középpontjában állni. Miért is ábrándítaná ki? Lassan elfordította a fejét, és ragyogó mosollyal ajándékozta meg a szomszéd asztalnál ülő idősebb hölgyeket, akik erre felkacagtak, mint az iskolás lányok. Rick, a stáb egyik tagja, aki a terem másik oldalán ült, meglepetten figyelte a jelenetet. Sam rákacsintott. Rick azon töprengett, miben sántikálhat Sam. A sztár a magánéletben lefegyverzően szerény és visszahúzódó fickó volt, aki mindig igyekezett
elkerülni a rajongóit. – Nyugtalanít, ha nem vesznek észre – jegyezte meg Sam, amikor visszafordult Lindyhez.
A lány megvető tekintete elárulta, hogy sokkal jobban érzi magát most, hogy a gyanúját beigazolódni látta. Sejtelme sem volt arról, hogy valami
rendkívüli dolognak volt a tanúja. – Ha elmagyarázza, hogyan juthatok el Hope házához, itt hagyom, hogy nyugodtan elfogyaszthassa az ebédjét. – Valami problémája van? – kérdezte Sam csúfondáros mosollyal. – Hogyan…? –értetlenkedett Lindy. – Azon tűnődtem, hogy vajon csak velem viselkedik -e így, vagy mindenkit jéggé dermeszt, aki a közelébe merészkedik. – Kérhetek egy autogramot, ha ezzel kielégítem a hiúságát – ajánlotta fel kedvesen Lindy.
Egek, riadt meg, mi ütött belém?! Ez nem az én stí lusom! – Az angolos tartózkodást még valahogy elviselem, de ez kifejezetten rosszindulatú megjegyzés volt – mondta Sam. – Látom, nem kedvel, doktornő, de megígértem a testvérének, hogy elviszem hozzá. Nem
5 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
szándékozom útba igazítani, tehát csak úgy találhatja meg a házát, ha velem tart. Azt javasolom, vágjon jó képet a dologhoz, kedvesem! Lindyt dühítette a gúnyos megszólítás. – Nem vagyok éhes – közölte, nem törődve a gyomra korgásával. – Most ért ide Bostonból, és még nem evett, igaz? – A lány bólintására Sam így folytatta: – Én sem ettem. Mi sem logikusabb, mint hogy együtt ebédeljünk. A legtöbb nő valószínűleg úgy érezné, megütötte a főnyereményt, ha együtt ebédelhetne Sam Rourke-kal. Elefántot csinálok a bolhából, gondolta Lindy, és beleegyező mosolyt erőltetett az ajkára.
A homár csakugyan ízletes volt, de hamar jól lehetett lakni tőle. – Dugig vagyok – vallotta be őszintén a lány, és félretolta a tányérját. Sam felnevetett, mire többen is feléjük fordultak. – Ezt pontosan úgy mondta, mint Hope. – Hát… elvégre testvérek vagyunk. – Nehéz elhinni. – Hope gyönyörű – mondta Lindy irigység nélkül. Tudta, hogy ő sem csúnya, de sosem próbált versenyezni a testvérével. A Lacey hármas ikrek külsőleg éppúgy különböztek egymástól, mint természetben. – Nem a külső hasonlóságra gondoltam. Hope melegszívű, közvetlen és… őszinte. – Nem szoktam ömlengeni, sem idegenek nyakába ugrani, Mr. Rourke – közölte a lány, és a mosolya elhalványult. Miért nem mondja ki nyíltan, hogy hideg és érzéketlen vagyok? – háborgott magában. – Szerintem másokéba sem, doktornő. De hát ez nem tartozik rám. Én csak az idegenvezető vagyok. 6 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Sam nem is adhatta volna világosabban az értésére, mennyire terhesnek találja ezt a feladatot. – Sajnálom, hogy nem vagyok sziporkázó asztaltárs – mondta csípősen Lindy.
Bár nem kellett volna, mégis fájt neki a férfi megjegyzése. – Ritkán bánnak ilyen ellenségesen velem a nők. – Sam hátradőlt, és figyelmesen vizsgálgatta a lányt. Azt elhiszem! – gondolta Lindy. Kék szemében megvetés csillant.
– A férfiak viszont sokkal gyakrabban. Vannak, akik kijelentik, hogy sosem néznek meg olyan filmeket, mint amilyenekben én játszom. Mások meg akarják mutatni, hogy nem is vagyok olyan kemény legény, mint a filmjeimben.
– Miért, az? – Nocsak! Egy csipetnyi érdeklődés? Mi lett a z engem teljesen hidegen hagy az a tény, hogy maga nagy sztár hozzáállásával? – incselkedett Sam. A szavai célba találtak, mert a lány arcát halvány pír lepte el. – Nem szoktam verekedni, még akkor sem, ha ezzel tekintélyre tennék szert. Tudja, vigyáznom kell az arcomra – simított végig az állán a férfi.
A hangja olyan ironikusan csengett, hogy Lindy éles pillantást vetett rá, de gyorsan elfordult, ahogy a pillantása találkozott Sam átható tekintetével. – Az emberek nyilván hajlamosak azonosítani magát a szerepeivel, még akkor is, ha mindig csak… – Folytassa csak! – biztatta a férfi. – Ha mindig csak afféle sablonos figurákat alakít – fejezte be a lány, és felszegte az állát, mert úgy érezte, őszintesége miatt nem kell szégyenkeznie.
7 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Juj, ez fájt! – szisszent fel Sam, és már egyáltalán nem tűnt unottnak. – Maga talán nem ugyanezt teszi? Úgy értem, nem olyan fickónak tart, aki csak csettint egyet, és máris egy magas, hosszú lábú szőkeség csimpaszkodik a karjába? Élvezte, hogy tovább ingerelheti a lányt. – Vagy bújik az ágyába – húzta el a száját Lindy, mert felidézte Sam utolsó filmjét, amelyben elég sok szerelmi jelenet volt. Nehezére esett a férfi mellkasára nézni, és nem gondolni arra, milyen izmos a teste. – Tehát elismeri? A lány vállat vont, és lebiggyesztette az ajkát. Nem tagadhatta, hogy ösztönös, elutasító viselkedése részben annak az embertípusnak szólt, amelyet Sam általában megformált. – Az is lehetséges, hogy egyszerűen csak ragyogó színész vagyok – vetette fel a férfi. – De látom, ezt nehezére esik elhinni. – Színpadiasan felsóhajtott. – Tehát nem fog úgy viselkedni, mint egy önző, beképzelt, felületes…? – Na, azért csodákat ne várjon! Sosem ígérek olyasmit, amit nem tudok betartani – emelte fel Sam védekezően a kezét, hogy megállítsa a
szóáradatot. – Elismerem, hogy vannak hibáim, de kész vagyok megjavulni!
– Ezt örömmel hallom – mondta ünnepélyesen Lindy, és a szeme vidáman megcsillant. Lassan kezdte megérteni, hogy a figurák, akiket Sam alakított, lehetnek kétdimenziósak, maga a hús-vér ember sokkal összetettebb jellem. És micsoda teste van! – villant át az agyán.
– Gratulálok, doki – dicsérte meg Sam ironikusan. – Meg kell tanulnia lazítani, ha része akar lenni a csapatnak.
– Remélem, sikerül – válaszolta kissé bizonytalanul a lány. 8 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
A gondviselés küldte lehetőségnek tűnt, amikor felajánlották neki ezt a tanácsadói munkát a filmnél, amelynek az egyik főszerepét a testvére játssza. Mint kiderült, az orvos, akit eredetileg szerződtetni akartak, eltörte a lábát, és nem jöhetett el. Gyerek játék lesz, nyugtatta meg Hope Lindyt, aki épp akkor hagyta ott
a munkahelyét, egy londoni kórházat, és még nem döntötte el, mihez kezdjen. Most már sajnálta, hogy olyan gyorsan elfogadta az ajánlatot. – A többieket nem izgatja, hogy csak azért kaptam meg ezt a munkát, mert Hope testvére vagyok? – kérdezte. – A rokoni kapcsolatok kihasználása az egyik legkevésbé erkölcstelen módja annak, hogy az ember munkához jusson a filmiparban – mormolta a férfi. – Ugye ezzel nem azt akarja mondani, hogy még léteznek a szereposztó díványok? – nevetett a lány. – Maga ártatlan angyal! Én inkább gyilkosságra, zsarolásra és hasonlókra gondoltam, bár sokak szerint még mindig a régi módszerek a legjobbak.
Lindy kétkedően nézett a cinikus kék szempárba. Nem volt benne biztos, hogy Sam tréfál.
– Az én alkalmazásom mindenesetre nagyon simán ment. – Telefonon kínálták fel neki a munkát és a szokatlanul magas fizetést, anélkül hogy bizonyítványokat és ajánlásokat kértek volna tőle, vagy hogy el kellett volna mennie egy bemutatkozó beszélgetésre. – Kaptam egy telefonhívást, aztán egy első osztályú repülőjegyet Bostonba. – Ne vágjon olyan aggódó képet! – vigyorgott a férfi. – Meg fog dolgozni a fizetéséért. Ne ugorjon a torkomnak, de tudja, azt hittem, maga színészbolond. Minthogy erről nyilván szó sincs, bizonyára egy pasas az oka, hogy idejött. 9 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Egy pasas? – ismételte meg gőgösen a lány. Kicsit későn jutott eszébe, hogy mégiscsak az új főnökével beszél, és talán nem ártana, ha udvariasabb lenne hozzá. – Összetört szív, szerelmi viszony, ilyesmi. Bár maga nem olyan nőnek látszik, aki… – Sam elnémult, mert kereste a megfelelő szavakat. Azt mondani egy nőnek, hogy nem úgy néz ki, mint aki képes egy szenvedélyes viszonyra, aligha szerencsés dolog. – ...aki bolondot csinál magából egy férf i miatt? – fejezte be helyette Lindy a mondatot.
– Pontosan. – Ez velem sosem fordulhatna elő. Nem akarta elmesélni, miért hagyta ott az előző állását, amelyet úgy szeretett. Tényleg egy férfi volt az oka és a szerelem, mármint ha Steven Holtnak hinni lehetett.
Attól a pillanattól fogva, hogy a férfit kinevezték az ortopédiai osztály élére, minden lehetséges alkalommal megmutatta, mennyire érdeklődik iránta. Lindy sosem bátorította, de erre nem is volt szükség. Az új sebész főorvos azok közé a férfiak közé tartozott, akiknek mindig minden az ölébe hullott, és most őt akarta megkapni. A doktornő visszautasító viselkedését eleinte a játék részének tartotta. Amikor ráébredt, hogy a lányt valóban hidegen hagyja, igyekezett megnehezíteni az életét, és végül nyilvánvalóvá tette, hogy a kórházban nincs elég hely kettőjük számára. Lindy szembeszállhatott volna vele, de semmi kedve nem volt belebonyolódni egy szexuális zaklatási perbe, amely, még ha megnyeri is, ártott volna a szakmai hírnevének. Az adott körülmények között épp kapóra jött neki az amerikai ajánlat.
10 / 150
Maszk nélkül
Emma Darcy
(JKSZ 2002/5/3.)
– Csodálom az önbizalmát – mondta lágyan Sam, de a hangja kissé hitetlenkedően csengett. – Nem kellene indulnunk? – kérdezte a lány, és körülnézett a már félig kiürült étteremben. – Viszlát, Sam! – Egy nyakigláb, vörös hajú fiatalember megállt az asztaluknál, és kíváncsian Lindyre bámult. – Ő az új doki, Rick – felelt Sam a fel nem tett kérdésre. – Örvendek. – Rick meghajolt, és barátságosan a lányra mosolygott. – Ne hagyja, hogy Sam ma éjjel túl sokáig fenn maradjon! – szólt még vissza, aztán folytatta az útját. – Holnap korán kezdjük a munkát. – Az egyik színész? – kérdezte Lindy. – Nem, technikus. – Talán azt hiszi, hogy egy pár vagyunk? – Aligha. – Sam fizetett és felkelt. – Maga nem az esetem. A lány majdnem felszisszent erre a sértő megjegyzésre. – Miért kellett ilyen kegyetlenül összetörnie az álmaimat? – sóhajtott fel, és követte a férfit. Sam nyilván senkinek sem marad adósa. – Be kellett volna zárnia a csomagtartót – feddte meg a színész pár perccel
k ésőbb,
amikor kiemelte a bőröndjeit a bérelt autó
csomagtartójából. – Mi a csudát csinál? – kérdezte barátságtalanul Lindy, amikor látta, hogy a férfi berakja a holmiját a szomszédos kocsiba. – A stúdió a rendelkezésére bocsátott egy autót, amely Hope házánál várja. Ezt majd elviteti a kölcsönző. – Sam beszállt, és jelentőségteljesen megnézte az óráját. A lány nagyot nyelt. Mihelyt beült a férfi mellé, az rögtön indított. – Messze vagyunk még? – tudakolta, amikor már egy ideje az országúton robogtak. 11 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Körülbelül húszpercnyire. – Sam egy keskeny, hepehupás földúton hajtott tovább. – A testvére háza csodálatos. – Hope említette, hogy a tengerparton fekszik. – Lindy igyekezett megint annyi lelkesedést érezni, mint a kaland kezdetén. – Igen, Bagolyvár a neve. – Hope ma sokáig dolgozik? A férfi rásandított. – Ma nincs forgatás. – De nem azt mondta, hogy… – Azt mondtam, hogy nem tudott eljönni. Sam hangja olyan különösen csengett, hogy a lányt elfogta a nyugtalanság. – Akkor most megmagyarázhatná, miért. Vagy titok? – Nem, az ilyesmit nem lehet titokban tartani. – Mire céloz? – kérdezte Lindy fenyegetően. – Felejtse el! – vont vállat Sam. – Ahhoz már késő. Történt valami Hope-pal? A lány keze megremegett. Ez azért tűnt föl a férfinak, mert eddig minden mozdulata kiszámított és pontos volt.
– Nem – nyugtatta meg gyorsan. – De azt rebesgetik, hogy Lloyd Elliot és Hope között van valami. Lindy izmai elernyedtek. Szóval Hope szerelmes. – Tudom, hogy az a férfi sokkal idősebb nála. – Lloyd Elliot tíz éve játszott utoljára filmben, de gyártásvezetőként és rendezőként, vagy fél tucat sikerfilmmel a háta mögött, ma is a mozivilág hírességei közé tartozott.
– És nős. Lindy elsápadt. 12 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Hope sosem folytatna viszonyt egy nős emberrel! – Ha maga mondja… – Én mondom! – csattant fel a lány, és haragosan a férfi önelégült ábrázatára meredt. – Ilyet egyik testvérem sem tenne! – Majdnem elfelejtettem, Hope említette, hogy maguk hármas ikrek – motyogta Sam félhangon, mintha magában beszélne. – Nos, a forgatásokon gyakran szövődnek szerelmi kapcsolatok. Egy film átlagosan egy válással és jó néhány tiltott viszonnyal jár. Nem kell az ilyesmiből nagy ügyet csinálni! Nem sokkal később ráfordultak egy kocsifelhajtóra, amely egy egyemeletes, terasszal övezett, fehér épülethez vezetett. – Megérkeztünk – mondta a férfi. Máskor Lindyt elbűvölte volna a látvány, de ahogy most kiszállt a kocsiból, egész testében remegett a felháborodástól. Sam feltételezi Hope ról, hogy viszonyt folytat egy nős emberrel, és ráadásul úgy tesz, mintha ez szinte említésre sem méltó apróság lenne! – Hogy merészeli a maga szempontjai szerint bírálni a testvéremet? – förmedt a férfira, ahogy az kivette a bőröndjeit a csomagtartóból. Sam megfordult, és meglepetten rábámult. Gyakran hallotta, hogy a látszólag hideg nőkben a felszín alatt valóságos láva fortyog, de sosem hitte el. Kíváncsisága feléledt, ám könyörtelenül elfojtotta. Most a filmre kell összpontosítania, nem hagyhatja, hogy arról bármi elvonja a figyelmét. Életében először rendezett, és a szerepe teljesen más vol t, mint az eddigiek. Különben is, Rosalind meg sem próbálta leplezni, hogy csak egy tetszetős férfitestet lát benne. Megszokta, hogy így néznek rá, de a lány hozzáállása mégis bosszantotta. Olyan okokból, amelyeket maga sem értett, be akarta
bizonyítani a nőnek, hogy ő, Sam Rourke jóval több egy szép arcnál. 13 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Maga kérdezett, és én válaszoltam. Hope és Lloyd nem éppen titoktartóak, de ha azt akarja hinni, hogy a testvére maga a megtestesült ártatlanság, ám tegye! Nem szoktam pletykákat terjeszteni, de maga is hallani fogja a szóbeszédet. És ami fontosabb, Lloyd felesége, Dallas füléig is el fog jutni.
– Az énekesnő, igaz? – Lindy kék szeme viharos szürkévé sötétedett. – Úgy is lehet mondani – bólintott gúnyosan a férfi. – Dinamit Dallasnak hívják, és ha tudomást szerez a férje kis félrelépéséről, azt hiszem, méltónak mutatkozik majd erre a névre. Hirtelen arra gondolt, hogy ha Rosalind, ez a nyugodt, fegyelmezett nő dühbe gurulna, valószínűleg még a heves vérmérsékletű Dallast is meghátrálásra késztetné. – Nem érdekel, hogy hívják – sziszegte a lány. – Ha bárki rosszat mond a testvéremre, velem gyűlik meg a baja! Sam halkan füttyentett, amikor a lány felmasírozott a bejárathoz, lehetőséget adva neki, hogy megcsodálja formás hátsóját, amelyre rásimult a szűk vászonszoknya. – Igen, hölgyem – dünnyögte, és igyekezett visszafojtani a nevetését, aztán a hóna alá vette az egyik bőröndöt, és a lány után sietett. A ház belülről sokkal tágasabb volt, mint Lindy várta. A fényes fapadlót élénk színű szőnyegek borították, a falakat halványsárgára festették. Megállt a pezsgőfürdős medence mellett az üvegajtós, fedett teraszon, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a tengerre meg a lópatkó formájú homokos partra, és a haragja egyszerre elszállt. – Ez hihetetlen! – suttogta maga elé. – Ugye? – mormolta a háta mögött egy lágy hang. – Megijesztett! – fordult hátra a lány. Már bánta, hogy az előbb olyan indulatosan beszélt Sammel. Az évek folyamán megtanulta tökéletesen 14 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
elrejteni az érzéseit, és ez a képessége a biztonság illúzióját kelt ette benne. Sam mellett azonban túl sebezhetőnek érezte magát. – Azt hittem, elment. – Rosszul hitte. – A férfi a látóhatárt kémlelte, az arcán furcsa, vágyakozó kifejezéssel. – Én nem tartóztatom. – Mégis maradok. És lezuhanyozom. Lindy meglepetten pislogott.
– Hogyan? Sam lustán nyújtózkodott egyet, és végzett néhány vállkörzést. – Lezuhanyozom – ismételte meg. – Hosszú volt ez a nap. – Itt akar…? – kerekedett el Lindy szeme. Biztos volt benne, hogy a testvére vendégszeretete nem terjed ki ilyesmire, vagy ha mégis, az övé semmiképp. Nyugalomra vágyott, azt kívánta, hogy a férfi távozzon végre, de az ehelyett elkezdte kigombolni az ingét. – Hope nem említette? – kérdezte Sam. – Jelenleg én is itt lakom – közölte, és halkan fütyörészve elvonult. A lány dermedten bámult utána. Ez nem lehet igaz! Még hogy egy házban aludjon ezzel az alakkal? Soha! Dobogó szívvel, gondolkodás nélkül Sam után iramodott, és belökte azt az ajtót, amely mögül vízcsobogás zaja szűrődött ki. – Akkor én nem maradok itt! – kiáltotta, és berontott a helyiségbe. – A fürdőszobámban vagy a házban? – kacagott fel csúfondárosan a férfi. Úgy tűnt, egyáltalán nem izgatta, hogy egy szál alsónadrágban van. Lindy még egyszer, utoljára megkísérelte visszanyerni legendás hidegvérét, de hiába. Közben a szemével, akarata ellenére, majd felfalta a férfit. Sam előrehajolt, hogy beállítsa a zuhanyt, és ő lenyűgözötten figyelte hullámzó izmait. Eddig is tudta, hogy gyönyörű a teste, de egészen más 15 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
volt a mozi sötétjében ülve gyönyörködni benne, mint így, a valóságban megcsodálni. A szája kiszáradt. – Beéri a kukkolással, vagy csatlakozik hozzám? – kérdezte a férfi. – Szerintem jót tenne magának egy hideg zuhany. Ha már együtt fogunk lakni, talán előre meg kellene állapodnunk néhány szabályban. Rossz, ha az ember még a fürdőszobájában sem érezheti magát biztonságban. Volt
már dolgom elszánt rajongókkal, de a fürdőszobámba eddig még sosem törtek be! Sam csúfolódása volt az oka? Vagy a tekintete, amely azt fejezte ki, hogy te sem vagy különb a többinél és a tudat, hogy a szavaiban talán van egy mákszemnyi igazság? A szivacs a mosdókagyló szélén feküdt. Lindy felkapta, és a férfi vigyorgó képébe vágta. Nem tudta, melyikük lepődött meg jobban, mindenesetre Sam ocsúdott fel először. – Ez majd lecsillapítja – mordult fel, és a zuhanyrózsát feléje irányította. Lindy felsikoltott, behunyta a szemét, és vakon törülköző után tapogatózott. Amikor a fejével valami keménybe ütközött, gyorsan megtörülte az arcát a selyemblúza ujjában. – Zárja már el a vizet! – sivította hisztérikusan. Ekkor vette észre a vércseppeket a csempepadlón. Hirtelen fölnézett Samre, és a szíve elszorult. A férfi a falnak dőlve állt, a kezével az orrán, amelyből még mindig szivárgott a vér, és inkább elképedtnek látszott, mint haragosnak. – Hogyan…? – Orrba vágott – világosította fel Sam.
16 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Nem szándékosan… – mentegetőzött a lány. – Nem láttam, mit csinálok. – Hope nem említette, hogy hajlamos az erőszakra. Úgy emlékszem, nyugodtnak és távolságtartónak nevezte. – Már így is épp eléggé furdal a lelkiisme ret – nyögte ki Lindy. – Akkor jó – dünnyögte a férfi. A lány benyúlt a zuhanyfülkébe, és elzárta a csapot. Közben persze csuromvizes lett.
– Hadd vizsgáljam meg! – váltott hivatalos hangnemre, noha ebben a pillanatban egyáltalán nem érezte magát a helyzet magaslatán. – Elvégre orvos vagyok.
– Olyan rosszul megy az üzlet? Ártatlan embereket kell megtámadnia, csak hogy pácienseket szerezzen? – Maga nem ártatlan – jelentette ki mély meggyőződéssel a doktornő. – Nincs nagy baj – állapította meg aztán. – Szorítsa el az orrát, így! – A férfi
hüvelyk- és mutatóujját a saját orrára téve megmutatta, mire gondol. – Ne az enyémet! – kiáltott fel bosszúsan, amikor Sam pimaszul megcsípte az orrát. – Szükségünk lenne egy kis jégre meg egy mentőládára. – Beszéljen a saját nevében! Nekem egy italra lenne szükségem. Sokkos állapotban vagyok. – Még ha abban lenne, de nincs – közölte Lindy, és kissé ellenségese n tanulmányozta a férfi egészséges arcszínét. – Az utolsó, amire szüksége lenne, az egy ital.
– Hope mentőládája és a hűtőszekrény is a konyhában van. Vizes lábnyomokat hagyva maga után, a lány kiment a konyhába, amelyet egy beépített, mennyezetig érő konyhaszekrény választott el a nappalitól. – Jobbra a felső polcon nézze meg! – mondta Sam, aki követte. 17 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Szorítsa erősen az orrát, ha nem akar mindent összevérezni! – Igenis, doktornő – válaszolta szelíden a férfi. Lindy gyanakvó pillantást vetett rá. Az volt a benyomása, hogy a pasas élvezi a helyzetet. De nem, ez lehetetlen, gondolta, miközben a szekrény elé húzott egy konyhaszéket, levette nedves cipőjét, és feljebb húzva szűk szoknyáját, felmászott rá. Ahogy hátrafordult, észrevette, hogy Sam a lábát bámulja. – Üljön le! – parancsolta Lindy, miután a kezében a mentőládával leugrott a székről. A férfi szót fogadott. A lány egy gézdarabbal megtisztította az arcát, de közben kerülte a tekintetét. – A bőre nem színeződött el. Valószínűleg semmi nyoma nem marad a balesetnek.
– Lloyd… A pokolba! Elengedhetem végre az orromat? – Igen, azt hiszem. – Szóval Lloyd ennek örülni fog. Sokba kerülne, ha egy sérülés miatt nem folytathatnám a filmet. – Erre nem is gondoltam – motyogta Lindy. – Mielőtt olyan vadul nekem esett? A lány felháborodottan pislogott. – Maga tényleg jó színész – mondta végül. – De ez valóban csak baleset volt. Most meg mi baja? – kérdezte, mert Sam behunyta az egyik szemét,
majd kinyitotta, és nagyot sóhajtott. – Van valami, amit tudnia kell… – Nos? – A blúza teljesen átázott. Lindy rémülten végigpillantott magán. Ó, nem! Miért épp ma nem vettem melltartót? – kesergett. 18 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
A férfi udvariasan feléje nyújtott egy konyharuhát. – Ezzel elfedheti a… bájait. A lány szinte kitépte a kezéből a rongyot. – Előbb is szólhatott volna! – Elhinné, ha azt mondanám, hogy korábban nem vettem észre? Nem? Sejtettem. Az igazság az, hogy a látvány elterelte a figyelmemet a fájdalomról. – Sam a falnak támasztotta a fejét, és megint felsóhajtott. – Fantasztikus teste van.
– Hogy merészel…? – Kölcsönkenyér visszajár, doki! A fürdőszobában nagyon alaposan szemügyre vett, és gondolom, nem a szakmai érdeklődés vezette! Ne jöjjön zavarba, megszoktam, hogy szex tárgyként kezelnek. Ami pedig a testét
illeti, csak hangosan megfogalmaztam a véleményemet. Tudja, azt hittem, jó emberismerő vagyok, ám magát rosszul ítéltem meg. Gyakrabban kellene dühbe gurulnia. – Nahát! – Lindy tudta, mi történik vele, mert egyszer már átélt hasonlót, és annak fájdalmas lett a vége. Már csak ezért is ki kellett volna nevetnie a férfit. Elvégre Sam színész, és biztosan megszokta, hogy örökké flörtöljön. – Hűvösnek és kimértnek látszik, de én már az álarc mögé pillantottam, úgyhogy semmi értelme, hogy tovább színleljen. Adja önmagát, úgy sokkal jobban tetszik nekem! És ne rejtőzzön el! A lány nem ellenkezett, amikor Sam elvette tőle a konyharuhát. – Kezdetnek nem rossz. – A férfi lebámult a keblére, és felgyorsult a lélegzete. – Jeget kellene tenni az orrára – nyögte ki kétségbeesetten Lindy, hogy elterelje magáról a figyelmét. Fogalma sem volt, hogyan történt, de egy pillanattal később már Sam ölében ült, és a szoknyája felcsúszott a combja 19 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
tövéig. A férfi a két tenyere között tartotta az arcát, és kemény, hűvös ajkát a szájára nyomta. A lány átkulcsolta a nyakát, és szenvedélyesen viszonozta a csókot. Úgy érezte, mintha Sam forrásba hozta volna a vérét, mintha olyan érzéseket ébresztett volna fel benne, amelyeknek a létezését eddig nem sejtette. – Lindy, megérkeztünk! – kiáltotta odakinn Hope, és a konyhaajtó kivágódott. – Tökéletes időzítés – morogta a férfi. Kínos csend támadt. – Ezek szerint már megismerkedtetek – jegyezte meg végül szárazon Hope.
Megfojtom! Utána pedig vízbe ölöm magam, gondolta Lindy, és mérgesen a padlóra bámult, amely legnagyobb sajnálatára még mindig nem nyílt meg alatta, hogy elnyelje. Hope és a kísérője mintha egy örökkévalóságig vizsgálgatta volna őket. – Milyen volt a délutánotok? – kérdezte Sam mosolyogva, mintha mi sem történt volna. – Nem olyan érdekes, mint amilyen a tiétek lehetett – válaszolta a másik férfi enyhe gúnnyal. Lindy lecsusszant Sam térdéről, jeges tekintetével a férfi torkára forrasztva a tiltakozást. – Történt egy kis baleset – közölte, s meglepetten észlelte, hogy a hangja teljesen normálisan cseng. – Mr. Rourke… Sam felhorkant.
– Lacey doktornő – vette át a szót – a fejével szétlapította az orromat. Lloyd elkomorodott. Nyilván csak ekkor vette észre a vérfoltokat.
20 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– A pokolba, Sam, tudod, hogy ez mennyibe kerülhet nekünk? Már így is csillagászati biztosítási díjat fizetünk, mert nem vagy hajlandó dublőrrel megcsináltatni a veszélyes jeleneteket! Sam ironikus pillantást lövellt Lindy felé. – A doktornő megnyugtatott, hogy a balesetnek nem maradt nyoma. – Én mégis látok rajtad egy kék foltot! – erősködött Lloyd. – Tegyél rá jeget, Sam! – mondta, és belemarkolt a jégkockás tálba, amelyet Lindy a pultra rakott.
– Át kell öltöznöm – jelentette be a lány. Alig várta, hogy visszavonulhasson a szobájába. – Nekem is. Veled jövök – felelte Hope. – Ne kérdezz semmit! Most ne! – suttogta Lindy, ahogy elhagyták a konyhát. Hála istennek, Hope nem faggatta, de a lány tudta, hogy előbb -utóbb ki kell elégítenie a kíváncsiságát. A baj csak az volt, hogy ő maga sem értette, hogyan viselkedhetett ilyen szemérmetlenül. Hogyan magyarázhatná hát meg valaki másnak?
21 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
2. FEJEZET Lindy nem nézett fel, amikor Hope besétált a szobájába, és levetette
magát az ágyára. – Milyen volt az út? – kérdezte színlelt közönnyel. Lindy tudta, hogy valójában az érdekli, hogyan került az ő máskor oly óvatos testvére Sam Rourke ölébe ilyen rövid ismeretség után. – Fogalmam sincs, hogyan történt – válaszolt Lindy a ki nem mondott kérdésre, és az öltözőasztal tükrében a testvérére nézett, miközben keféjével végigszántott hosszú, aranybarna haján. – Hát, ha stílust váltottál, és ezentúl szenvedélyes életet akarsz élni, ehhez Sam a legjobb partner. – Hope felült lótuszülésbe.
– De hát erről szó sincs! Nem szeretem az izmos szép fiúkat. – Na persze! Már elfelejtetted, mit csináltál néhány perccel ezelőtt? – incselkedett Hope.
Lindy eltakarta az arcát, és felnyögött. – Ne is emlékeztess rá, kérlek! – Szétterpesztett ujjai mögül a testvérére lesett. – Nem tudom elhinni, hogy… – Leengedte a kezét. – Ez rémes! – Általában én vagyok az a családban, aki mindenből drámát csinál! Egyébként Sammel lesz néhány szerelmi jelenetünk. Ugye nem büdös a lehelete?
– Ezt tőlem kérdezed? Azt hittem, már rég tudod. – Hope nevetésben tört ki, és Lindy az ajkába harapott. – Örülök, hogy te ezt ilyen mulatságosnak találod morogta. A gondolat, hogy gyönyörű testvére csókolózhat Sammel, és talán sokkal többet is csinálhat vele, nem volt jó hatással a kedélyállapotára. – Még itt van?
22 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Lloyd elment, de ha Samre gondolsz, ő nálam lakik. Ezt meglepetésnek szántam. – Sikerült a meglepetés, Hope. Úgy viselkedtem, mint egy idióta! – Ugyan már! Mit számít néhány csók? – vont vállat Hope. – Mert csak csókolóztatok, ugye? Jó, jó, ne kapd fel a vizet! Szép az, ha valakinek elvei vannak, de olykor a legerősebbek is gyengének bizonyulnak a kísértésekkel szemben. – Most tapasztalatból beszélsz? – Lindy egy pillanatra elfeledkezett a saját gondjairól, ahogy eszébe jutott, mit mondott Sam Hope -ról és Lloydról. – Úgy látom, ráértetek csevegni is egy kicsit, mielőtt leszaggattad Sam ruháit – mormolta Hope, de a szemében óvatosság tükröződött. – Nem értem, miért kellene levetkőztetni egy férfit, aki maga is képes levetkőzni – elmélkedett Lindy fennhangon. – Felsorolhatnék néhány okot – ajánlotta fel Hope nagylelkűen. – Ne fáradj! Azt hiszem, Sam nem akarta, hogy másoktól halljam a szóbeszédet – hadarta Lindy. – Sam nem pletykás, de a többiek annál jobban szeretnek fecsegni – bólintott Hope. – Nincs viszonyom Lloyddal. Lindy megkönnyebbülten felsóhajtott. – Ennek örülök. Nem szeretném, ha bárki fájdalmat okozna neked. Tudom, mennyire… – A hangja elhalt. Hope odaszaladt hozzá, és megölelte.
– Az már olyan régen történt – suttogta. – A látszat ellenére Lloyd és köztem nincs semmi, legalábbis abban az értelemben nincs. – Szerinted okos dolog az egész napot vele tölteni, és így tápot adni a gyanúnak?
23 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Nem én tehetek arról, ha az embereknek piszkos a fantáziája – felelte Hope élesen, és felegyenesedett. – Talán azt fogják hinni, hogy Sam a szeretőd, mivel most itt lakik. – Csak néhány napra költözött ide. Addig marad itt, amíg el nem készül a jachtja, amely jelenleg a szárazdokkban áll. Sam nem szereti a
szállodákat és a tömeget. Különben ő sokkal jobban főz, mint én. – Ezt rengeteg emberről el lehet mondani – jegyezte meg Lindy hamiskás mosollyal, felidézve Hope konyhai ténykedéseinek eredményét. – Valószínűleg egy szakácshoz megyek feleségül – mormolta Hope álmodozva. – Egyébként hogy tetszik a szobád? Nem csodálatos ez a ház? – De, gyönyörű, Hope! Vagy én is szólítsalak Laceynek, mint a többiek? – Eszedbe ne jusson! Zavar, hogy Sam itt lakik? – kérdezte Hope, és az arca elkomolyodott. – Megkérjem, hogy aludjon máshol?
– Jaj, dehogy! – Lindy nem akart úgy tenni, mintha nagy fontosságot tulajdonítana a történteknek. Sam vonzó férfi, aki megcsókolta őt, és… És te visszacsókoltad, emlékeztette magát. Ennek ellenére képes leszek egy fedél alatt lakni vele. Meg kell mutatnom neki, hogy semmit sem jelent számomra. – Az a csók csak egy pillanatnyi eltévelyedés volt. – Ha te mondod. Lindynek csöppet sem tetszett a testvére hanghordozása. Hope nem túlzott, amikor Sam főzőtudományát dicsérte. Este, amikor a két lány visszatért egy tengerparti sétáról, terített asztal várta őket, és a konyhából ínycsiklandó illatok áradtak. – Te drága ember! – lelkendezett Hope. Kibújt a dzsekijéből, hátrarázta hosszú, barna haját, amelyben szőke csíkok csillogtak, és csókot nyomott Sam arcára. Lindy nem tudta elképzelni, hogy akad olyan férfi a világon,
24 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
aki képes ellenállni a testvére bájának, melegségének és életörömének. – Lehet, hogy megtartalak!
– Sajnálom, édes, de a szívemet Jennifernek adt am. – Micsoda pazarlás! – vigyorgott Hope. Lindy némán az asztalhoz ült. Azt remélte, nem látszik meg rajta, mennyire kínozza a kíváncsiság. Ki az a Jennifer? És vajon tudja, hogy Sam vadidegen nőkkel csókolózik? – Jobban érzi magát most, hogy pihent egy kicsit, Rosalind? – kérdezte Sam, miközben Hope nagy adag tésztát szedett a tányérjára. – Igen, köszönöm. – A kimerültségére hivatkozva Lindy gyáván elkerülte eddig a férfit. Sam valószínűleg átlátott a szitán. De így legalább időt nyert, összeszedte magát, és remélhetőleg most már nem fogja felkavarni a férfi érzéki kisugárzása.
Lindy felsóhajtott. Miért áltatom magam? – gondolta bosszúsan. Valami megmagyarázhatatlan okból elemi erővel vonzódott Sam Rourke-hoz, noha a színész megtestesítette mindazt, amit megvetett a férfiakban. Mégsem fogok úgy viselkedni, mint egy epekedő tizenéves, határozta el.
– Hope említette, hogy van egy jachtja – jegyezte meg, miközben egy zsemléért nyúlt. Ahogy széttörte, észrevette, hogy remeg a keze. – Igen. Most javítják a törzsét, de a hét végén újra vízre bocsátjuk. Ak kor megszabadul tőlem. Ez az, amire vágyik, igaz? – kérdezte Sam,
lehalkítva a hangját. Lindy igyekezett leplezni zavarát. – Ha Sam elköltözik, kénytelen leszel te magad főzni vagy étteremben vacsorázni, Lindy – közölte Hope tele szájjal. Hope mindent olyan lelkesen és természetesen csinált, hogy Lindy
mellette mindig merevnek és sutának érezte magát. Biztos Sam is látja, 25 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
mennyire különböznek egymástól, morfondírozott, aztán megint azon mérgelődött, hogy annyira foglalkoztatja ez a férfi. – Elviszem kirándulni a Jenniferen, amikor majd a munkabeosztása megengedi. Azt hitte, Jennifer egy nő? – vigyorodott el Sam, elkapva Lindy meghökkent pillantását, aztán bort töltött a lány poharába, és hátradőlt. A gyertyafényben a vonásai lágyabbnak hatottak, a szemében t itokzatos fények gyúltak. – Egy nőről nevezte el. Az majdnem ugyanaz. – Lindy aggasztónak találta, hogy Sam ilyen könnyen olvas a gondolataiban. – Nem egészen. A jachtnak ez volt a neve már akkor is, amikor tíz évvel ezelőtt a birtokomba került. Ez volt életem leghosszabb szerelmi kapcsolata – vigyorgott a színész. – Sosem változtattam meg a nevét, így
legalább nem kellett átfestenem, valahányszor szakítottam egy barátnőmmel. – Nem is vagy olyan buta, mint amilyennek látszol – jegyezte meg Hope, majd felugrott, mert megcsörrent a telefon.
– Hogy van az orra? – kérdezte gyorsan Lindy. Amikor a testvére egyedül hagyta őket, kis híján pánikba esett. – Lloyd szerint semmi sem fog látszani, ha mindig csak a bal profilomat mutatom a kamerának. – Komolyan? – A lány szemügyre vette a férfit jobb oldalról is. Ő azt is tökéletesnek találta. – A gyertyafény elrejti a hibákat – magyarázta Sam, miközben a tenyerével kört írt le az asztal közepén égő gyertya fölött. – Ne játsszon a tűzzel! – szólt rá Lindy. Legszívesebben elrántotta volna a férfi kezét, de tudta, hogy jobb, ha nem ér hozzá. Sam Rourke túlságosan nagy hatással volt rá.
26 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Anélkül az élet nagyon unalmas lenne. – A férfi érzéki tekintete megbabonázta a lányt. – Na és? Én éppen úgy szeretem. – Kár. – El kell mennem – jelentette be Hope, aki közben a vállán egy táskával visszatért. – Elmész? Hová? – Majd később megmagyarázom. Sam holnap mindent megmutat neked.
– Ma éjjel már nem is jössz vissza? – Nem. Rohannom kell – mondta Hope, gondosan kerülve Lindy tekintetét, és elviharzott. A lány döbbenten ült. Hallotta, hogy becsukódik az ajtó, hallotta a t ávolodó kocsi motorjának bugását, s amikor a zaj elhalt, nagyot fújt.
– Furcsa – motyogta. Hope nem szokott ilyen meggondolatlanul viselkedni. Hirtelen
ráeszmélt, hogy kettesben maradt Sammel. Lassan megfordult, és a férfira nézett. – Egy hete lakom ebben a házban. Hope ezalatt mindössze két éjszakát töltött itthon – közölte Sam. – Hová akar kilyukadni? – Maga jobban ismeri őt nálam. – Abban biztos vagyok, hogy nincs viszonya. – Megkérdezte tőle? – Igen. – Nos, lehet, hogy tagadja, de mindent elkövet, hogy az ellenkezőjéről győzzön meg bennünket.
27 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Hope nem az a fajta nő, aki rögtön ugrik, ha egy férfi telefonál – erősködött Lindy. – Kell lennie valami más magyarázatnak. – Talán szerelmes. Maga nem tenne meg mindent azért a férfiért, akit szeret?
– Nem! – Ez kitelik magától. – Sam tűnődve vizsgálgatta a lány kipirult arcát. – Ha jól sejtem, valamikor az élete folyamán nagy áldozatot hozott egy
férfiért, aki méltatlannak bizonyult a bizalmára. – Akkor még fiatal voltam, és naiv – dünnyögte Lindy. Sam a lelkébe látott, és ez megrémítette. – Szívesen untatnám a pikáns részletekkel, de már elfelejtettem őket – fűzte hozzá. – Azt kétlem. Ne, maradjon még! – kapta el a férfi a csuklóját, amikor hátralökte a székét, hogy felkeljen. A lány lebámult a hosszú, napbarnított ujjakra. Sam lassan elengedte a kezét, de ő úgy érezte, mintha még mindig fogná. Ahol megérintet te, szinte égett a bőre. – Ismerem a testvéremet. A férfi szemében együttérzés csillant. – Ezen nincs értelme vitatkoznunk, igaz? Kedvelem Hope -ot, és Lloydot is. Nem vagyok érdekelt fél. De ne felejtse el, a szenvedély olykor erősebb
a család iránti szeretetnél! Lindy tudta, hogy Sam ezt jó szándékú figyelmeztetésnek szánja, és bólintott, mert eszébe jutott Anna, a másik ikertestvére, aki Adam Deacon, a volt főnöke felesége lett. Az ember fontossági sorrendje idővel megváltozik. Egy évvel ezelőtt még habozás nélkül mesélt volna Annának a munkahelyi gondjairól, míg ma már ez meg sem fordult a fejében. – Nem szeretném, ha Hope-nak fájdalmat okoznának.
28 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Már nagylány, és képes vigyázni magára. Maga csak egyet tehet: legyen mellette, ha a támogatására szorul! – Igaza van – sóhajtott fel a lány. – Tíz esetből kilencben. – Maga soha semmit sem vesz komolyan? – Ez az egyik legfőbb erényem. De maga nyilván hibának tartja – állapította meg búsan a férfi. – Egyébként a munkámat nagyon is komolyan veszem. Keményen dolgoztam, hogy felkészüljek erre a szerepre, és ha elrontok valamit, nem foghatom a rendezőre, mert az is én
vagyok. Ezzel azt akarom mondani, hogy takarékoskodnom kell az erőmmel, úgyhogy nem kell tartania tőlem. – Bár Sam vigyorgott, Lindy nem kételkedhetett az őszinteségében. – Maga tényleg öntelt alak! – Ne színészkedjen, Rosalind! Igen, ezentúl így fogom szólítani. Ez nemcsak szép név, de illik is magához. – Maga a színész. – Jó szemem van a tehetséghez, és maga nagyon ügyes. Először még én is elhittem, hogy olyan hideg és érzéketlen, mint amilyennek mutatkozik. Végül azonban elárulta magát! De ne féljen, senkinek sem mondom el, hogy valójában milyen szenvedélyes és… – Úgy látszik, mint a legtöbb férfi, maga is szeret fantáziálni! – szakította félbe a lány hevesebben, mint akarta. – A maga helyében én óvakodnék efféle kijelentéseket tenni! Ha nem vigyáz, a szoros időbeosztásom ellenére végül mégiscsak hagyom, hogy elterelje a figyelmemet a munkámról. – És mikor szakítana rám időt? A terápiája és az edzője által előírt programja között? – Lindy úgy látta, hogy Sam sokkal könnyebben megbirkózik a vágyával, mint ő, és ez fölöttébb bosszantotta. 29 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Tapasztalataim szerint a barátaimmal beszélgetni éppolyan hasznos és jóval olcsóbb, mint egy terápia, a testemet pedig jobban ismerem, mint egy idegen, hiszen már harmincegy éve élek a bőrömben. Attól, hogy
sikeres vagyok, még nem kell úgy viselkednem, mint a többi hollywoodi sztárnak. Más szavakkal, úgy élek, ahogy akarok. – Akkor miért csap akkora felhajtást e körül a film körül? Vagy mindig tartózkodik a szextől, amikor dolgozik? – Nem tettem szerzetesi fogadalmat, de egy kapcsolat magával túl energiaigényes lenne. Javítson ki, ha tévedek, de maga nem híve az egyéjszakás kalandoknak, és néhány szenvedélyes hétvégét sem találna kielégítőnek. – Valóban nem. – Lindy elvörösödött. – Én sem, bármit írjanak is a pletykalapok. Bár a maga esetében kész lettem volna egyezséget kötni, Rosalind. Ez a film nagyon fontos nekem – magyarázta elkomolyodva Sam. – Beskatulyáztak. Nem panaszkodom, sokat kerestem, de most be akarom bizonyítani, hogy több rejtőzik
bennem. Eredetileg én akartam anyagilag támogatni a filmet, de Lloyd vállalta a kockázatot, amely valóban óriási. A közönség a szimpatikus Sam Rourke-ot ismeri. Most azonban egy teljesen új szerepkörben fognak látni,
ellenszenves figuraként, és nem biztos, hogy elfogadnak. Ha valaki feljutott a csúcsra, az emberek mindig azt várják, mikor pottyan le. Nos, ez nekem nem áll szándékomban. – Meg tudom érteni a becsvágyát – felelte tűnődve a lány. A férfi bólintott. – Ez a megfelelő időpont. – Bármilyen kételyek vagy félelmek gyötörték is, úgy tűnt, biztos benne, hogy megbirkózik a kihívással. – De nem kettőnk számára… – Szeretném, ha nem mondana ilyeneket! 30 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– A mi kapcsolatunk tele lenne érzelmi viharokkal, indulatokkal é s szorongással – folytatta Sam, és közben arra gondolt, hogy sosem látott még ilyen finom, szinte áttetsző bőrt, sem ilyen szempárt, amely az egyik pillanatban ellenségesen szikrázik, a másikban dermesztő nyugalommal néz rá. – Szerencsére maga úgy döntött, hogy ettől mindkettőnket megkíméli! Mert én persze túl gyenge lettem volna ahhoz, hogy ellenálljak a végzetes vonzerejének – gúnyolódott Lindy. – Nem tehetek róla. Igen jól fejlett öntudattal rendelkezem – vigyorodott el a férfi szemtelenül. – Egyébként nyomós oka lehetett rá, hogy otthagyja a kórházat, hiszen ezzel felrúgta a pályafutását – váltott témát. – Csak ideiglenesen. A főnököm egyértelművé tette, hogy ha nem fekszem le vele, nem hosszabbítja meg a szerződésemet. De miért is mesélem ezt el magának? Csak Hope ismeri a mocskos részleteket, még Annát sem fogadtam a bizalmamba. – Ő a harmadik ikertestvérük, ugye? És miért nem? – Anna a korábbi főnököm felesége. Ha Adam értesült volna a történtekről, valószínűleg beavatkozott volna. – Lindy összeráncolt a a homlokát, mert Sam helyeslően bólintott. – Csakhogy ez az én problémám volt, nekem kellett megoldanom. – Szárazon felnevetett. – Persze
titoktartásra kérhettem volna Annát, és meg is esküdött volna, hogy hallgatni fog, ám mihelyt Adam belépett volna az ajtón, mindent elfecsegett volna. Ez egyfajta feltételes reflex nála. Ő egyébként a helyemben
feljelentette
volna
Stevent,
fütyülve
a
lehetséges
következményekre, Hope pedig képen vágta volna. Én viszont… én viszont elmenekültem. – Lindy szeméből kibuggyantak a könnyek, mire a
31 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
papírszalvétájával gyorsan megtörölte az arcát. – Egek, de szánalmas vagyok! És ne próbáljon megvigasztalni, mert akkor megint sírva fakadok! – Eszemben sincs! – Nem?! – méltatlankodott a lány, és dühösen megtörölte az orrát az elrongyolódott szalvétával.
– Mi értelme lenne? Úgyis visszautasítaná a tanácsaimat és az együttérzésemet. Hiszen még azt sem hajlandó elismerni, hogy sebezhető. Ha nem érzi úgy, hogy ura a helyzetnek, inkább elfut. – Ugyan mit tud maga erről? – Nem én vagyok az ellenség, Rosalind. Az önértékelésével van baj. – Jobb lenne, ha én is olyan önimádó lennék, mint maga? – Ismerem a hibáimat, de nem gyötrődöm miattuk. Legyen valamivel elnézőbb önmagához! – Azt hittem, nem akar tanácsokat adni. – Jaj, Rosalind, maga túl éles eszű – sóhajtott fel a férfi. – Ne szólítson így! – förmedt rá a lány. – Sajnálom, de ezt a kérését nem teljesíthetem. Lehet, hogy elhatároztuk, hogy egyelőre nem kezdünk viszonyt, de nem vagyok hajlandó lerövidíteni egy ilyen szép nevet! – Elhatároztuk? – ismételte meg mérgesen Lindy. – Nekem úgy rémlik, hogy ez egyoldalú döntés volt. – A férfi átható tekintetére az arcát élénk rózsaszín pír borította el. – Nem mintha bármi kifogásom lenne ellene – hadarta. – De maga olyasmiről beszél, ami csak a képzeletében létezik.
– Jobb, ha erre nem emlékeztet, Rosalind. Ne higgye, hogy könnyűnek találom ezt a helyzetet! Ha sokat ingerel, mindent el fogok követni, hogy vissza kelljen vonnia az előbbi szavait. – Melyik szerepéből vette ezt a szöveget? – kérdezte mézédesen a lány.
32 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Maga kis… – A mosoly lehervadt Sam arcáról, a szemében szenvedély és eltökéltség tükröződött. Lindynek elakadt a lélegzete. Aztán a férfi feléje fordult a széken, míg a térdük össze nem koccant, és végigsimítva az állán, a tenyerébe fogta a lány arcát. – Nincs szükségem forgatókönyvre az igazi élethez – közölte nyersen, és most már egyáltalán nem hasonlított arra a könnyed, jó kedélyű emberre, aki pillanatokkal ezelőtt volt. – Félsz tőlem, Rosalind? – váltott tegezésre, és a lány megborzongott. – Nem – suttogta dacosan. – Arra nem gondoltál, hogy csak el akartam érni, hogy biztonságban érezd magad, mielőtt lecsapok rád? Sam úgy nézett rá, mintha meg akarná igézni. Lindy megrázta a fejét. – Reménykedjünk, hogy a mozilátogatókat jobban megijesztem, mint téged engedte el az állát Sam, és gúnyosan felnevetett. – Te… te megpróbáltál… – A lány legszívesebben pofon vágta volna a férfit, hogy letörölje az önelégült vigyort a képéről. Sam rá akart ijeszteni, és ez sikerült is neki. – Sajnos, kárba veszett erőfeszítés volt. Nem érezted a pszichopata lényemből áradó sötét fenyegetést, igaz? – Holtra rémisztettél, és ezt te is jól tudod, te… te álnok szörnyeteg! – dúltfúlt a lány. – Álnok? Csak a természet adta tehetségemet használtam, hogy megmeneküljek… megmentsem mindkettőnket egy robbanásveszélyes helyzetből. Amikor a tenyerembe vettem az arcodat, pontosan tudtam, hogy legközelebb mit teszek. De az utolsó pillanatban sikerült megfékeznem magam. Meglep, hogy a nők mennyire rajonganak azokért a kegyetlen, mogorva fickókért, akik kihasználják őket jegyezte meg keserűen. 33 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Mire célzol? – kérdezte óvatosan Lindy. – Láttam rajtad! Teljesen lenyűgözött Jack. – Jack? – Jack Callender, a pszichopata orvos, akit játszom. A lány meglepődött. Amikor Hope elmondta, hogy szerepet kapott Az örökség filmváltozatában, és hogy Sam Rourke lesz a partnere, azt feltételezte, hogy a férfi a rokonszenves főhőst alakítja majd, aki rájön, hogy Jack Callender gonosztevő. Hope Jack sokáig elveszettnek hitt mostohahúgát játssza, aki váratlanul megjelenik, hogy részt követeljen az édesanyja után maradt vagyonból. De most, hogy jobban megismerte, könnyebben elfogadta Samet negatív szerepben. Ha a férfi a filmvászonra tudja varázsolni azt a fenyegető, nyomasztó légkört, amelyet a szerző oly tökéletesen érzékeltetett a könyvében, nyert ügye lesz. Lindy, miután majdnem háromszáz oldalt elolvasott, és azon izgult, hogy a hősnő megmeneküljön, a többi olvasóhoz hasonlóan mélységesen megdöbbent, amikor kiderült, hogy a mostohahúg nem valami bajba jutott ártatlanság, hanem egy csaló, aki a gyilkosságtól sem riad vissza.
– Ha netán arra célzol, hogy mazochista vagyok, aki a durva alakokhoz vonzódik, tévedsz – tiltakozott. – Nem hiszem, hogy tudatos nálad a dolog – Sam megsimogatta a lány arcát –, de a nők szeretik a veszélyt. – Nem nekem van problémám, hanem neked – felelte élesen Lindy. – Én legalább nem adom ki magam másnak, mint aki vagyok. – Nincs tudathasadásom, Rosalind, de úgy vélem, hogy Jackhez hasonlóan mindannyiunknak van egy sötétebb oldala. És azt hiszem , Jack mellett most sokkal nagyobb biztonságban lennél, mint mellettem.
34 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Miért? – Lindy alig ismert rá a saját hangjára. – Valami rosszat akartál csinálni? – Érdekel, mit akartam csinálni? – A férfi egyik keze a lány lapockájára csúszott, a másik a tarkójára. – Ezt. Lindy maga sem értette, miért viselkedik ilyen kihívóan, mintha szándékosan fel akarná ingerelni Samet. Nyilván nem ismerte olyan jól magát, mint hitte, de hát azt sem gyanította soha, hogy létezik ilyen forró, birtokló csók. Ahogy a férfi nyelve mohón behatolt a szájába, a torkából halk nyöszörgés tört föl. – Most elégedett vagy? – zihálta Sam, és gépiesen a nyakához nyúlt, mintha meg akarná lazítani a nyakkendőjét. Amikor csak az inge nyitott gallérját találta, elkáromkodta magát. Megrémítette, hogy ez a nő, akit alig ismer, ilyen hatást válthat ki belőle. – Megérdemeltem, amit kaptam – dadogta a lány. – Én nem egészen így fogalmaznék, de nem szállok vitába veled – morogta a férfi. A jelek szerint a csók nem javított a kedélyállapotán. Lassan Lindy is magához tért. A bőre nyirkos volt az izzadságtól, és tudta, hogy az arca fehér, mint a fal.
– Jóságos ég! Ez megbocsáthatatlan volt. – Sam feldúltan beletúrt sűrű, sötét hajába. – Ez csak egy csók volt – javította ki szórakozottan a lány. – Rosszul időzítettél, Rosalind – mondta lágyan. – Menj innen, ha nem akarod, hogy vigasztalásul még egyszer megcsókoljalak!
A lány csillogó szemmel rábámult, aztán felugrott, és a szobájába szaladt.
35 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
3. FEJEZET
Még sötét volt, amikor Sam kopogtatott Lindy hálószobájának ajtaján, és felébresztette. Aztán a csukott ajtón át közölte vele, hogy egy fél óra alatt el kell készülnie. Ez volt az oka, hogy nem tudta kikészíteni az arcát, és hogy a haját, amelyet meg kellett volna mosnia, csak lófarokba fogta. Ingerült volt, fáradt és sértődött. Hol vannak a testvérei, amikor szüksége lenne rájuk? – tűnődött.
Lindy fellapozta a papírköteget, amelyet Sam a kezébe nyomott. – Ebből egy szót sem értek! – fakadt ki. – Akárcsak én az orvosi szakszövegből. Azt kérem, hogy írd be a megjelölt helyekre a megfelelő szakkifejezéseket! Van még valami k érdésed?
Lindy összeszorította a száját. Sam azt mondta, hogy meg fog dolgozni a fizetéséért, és ezt nyilván komolyan gondolta. A lány a munkája során megszokta, hogy korán kel, de arra nem számított, hogy hajnalok hajnalán kiverik az ágyból. Sam Rourke volt a legkíméletlenebb ember, akit valaha ismert.
Mindennek tetejébe alig vett róla tudomást, miközben a forgatás helyszínére, egy nagy, gótikus stílusban épült udvarházhoz hajtottak. Ott aztán a férfi belevetette magát a munkába, sürgött -forgott, utasításokat osztogatott, és a többiekre hamarosan átragadt a lelkesedése. – Olyan elveszettnek látszol! Lindy a kellemes férfihang tulajdonosa felé fordult. – Annak is érzem magam – vallotta be. – Ned Stewart vagyok, az író.
36 / 150
Maszk nélkül
Emma Darcy
(JKSZ 2002/5/3.)
A férfi szerénységét mutatta, hogy ezt hozzátette. Sok millió emberhez hasonlóan Lindy is imádta N. A. Stewart pszichológiai krimijeit, amelyek gyakran vezették a könyveladási listákat. Tudta, hogy ez a férfi első regénye, amelyet megfilmesítenek, és akkor is azt remélte volna, hogy a film méltó lesz a műhöz, ha Hope révén nem lett volna érdekelt a sikerben. – Lindy Lacey – mutatkozott be, és a férfira mosolygott. A barna szemű, barna hajú, megnyerő mosolyú Ned Stewartról nehéz volt elhinni, hogy ő eszelte ki azokat a hátborzongató történeteket. – Ne szégyellj tanácsot kérni Samtől, Lindy Lacey! Rendes fickó, és nagyon jól magyaráz. Későn jöttél, ezért eltarthat egy darabig, amíg beilleszkedsz. Abban az anyagban, amelyet Sam adott, felvázoltam a jeleneteket. Neked csak be kell írnod a megfelelő orvosi kifejezéseket. Ha segítség kell, csak kiálts! De Lindy nem kiáltott. Órákkal később Hope lakókocsijában kuporgott egy sarokban, és jó étvággyal falatozott, viszonylag elégedetten az erőfeszítései eredményével, amikor a testvére bejött. Hope nem vette őt észre. Leült a tükör elé, és behunyta a szemét.
– Kimerültnek látszol – jegyezte meg Lindy. Hope összerezzent. – Ó! Végre sikerült tökélyre fejlesztened a láthatatlanná válás művészetét. – Talán korábban kellene lefeküdnöd. –
Ne
aggódj,
Lindy!
Semmi
ol yat
nem
teszek,
amivel
veszélyeztethetném a filmet. Azt akarom, hogy színésznőként is komolyan vegyenek, és ne mondhassák azt, hogy csak a híres arcomnak és a hosszú lábamnak köszönhettem ezt a szerepet. Mindig pontos vagyok, és sosem rendezek jeleneteket.
– Minek köszönhetted ezt a szerepet? 37 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Az érdekel, hogy lefeküdtem-e a gyártásvezetővel? Vagy a rendezővel? Az jobban zavarna? – kérdezte mérgesen Hope, Lindy azonban nem hátrált meg. Szerette volna tudni, mi billentette ki a lelki egyensúlyából általában vidám, derülátó testvérét. – Nem, az érdekel, hogyan kaptad meg ezt a munkát. – Hát, ha olyan kíváncsi vagy… Jelentkeztem a Baljós mosoly egyik szerepére, és készítettek velem egy próbafelvételt – mondta kicsit higgadtabban Hope, az előző év egyik sikerfilmjére utalva, amelynek Lloyd Elliot volt a gyártásvezetője és a rendezője. – A szerepet végül másnak adták, de Lloyd emlékezett rám, és megemlítette Samnek a nevemet. A próbafelvétel után Sam remeknek talált. Természetesen hálás vagyok Lloydnak, de nem annyira, mint ahogy azt te gondolod.
– Valamit titkolsz előttem. – Felejtsd el! – kérte Hope fáradtan. Lindy felsóhajtott, és vállat vont. – Hát jó. A büfében mindig ekkora a választék? – kérdezte, majd félretolta az üres tányérját, és felállt. – Ha mindennap ennyit eszem, hamarosan akkora leszek, mint egy ház. – Rám könnyebben lerakódik a háj, mint rád. Főleg ide – simított végig Hope a gömbölyű csípőjén. – Egyébként azt hiszem, Sam már mentőcsapatot küldött a felkutatásodra. – Nem bújtam el. – Ez biztos? Remélem, tegnap nem hiányoltatok túlságosan! – Sam nevében nem nyilatkozhatom, de ami engem illet, értékeltem volna, ha a közelben vagy, és segítesz megtörni a jeget. – Igazad van – mondta bűnbánóan Hope. – Beledobtalak a mély vízbe, és a sorsodra hagytalak. Szerencsére jól tudsz úszni.
38 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Lindy előtt megjelent Sam Rourke zafírkék szeme, melynek tükrében olyan könnyű lett volna elmerülnie, de gyorsan elhessegette ezt a képet. – Mindannyian keményen dolgozunk – magyarázta Hope. – Senki sem akar megfélemlíteni. Sam sokat követel, de sosem toporzékol és ordibál, inkább ügyes taktikázással éri el a célját. Nyilván pontos elképzelései vannak arról, mit akar, ám azért hajlandó meghallgatni mások ötleteit is – fűzte hozzá őszinte csodálattal. – Az egész stáb csupa tűz és lelkesedés – ismerte be Lindy. – Igen, olykor szinte izzik a levegő. Aztán néha elszabadulnak az indulatok, és csak úgy röpködnek a gonosz vagy kétértelmű megjegyzések. Bármit is gondoljanak a többiek, nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy rajtam kívül itt mindenki összeszűrte valakivel a levet. – Ebbe a mindenkibe Sam is beletartozik? – Lindy hangja nem csengett olyan közönyösen, mint szerette volna. – Az attól függ, kinek hiszel. A sminkes lánnyal, Magdával még nem találkoztál, igaz? – pásztázta végig Hope Lindy sápadt vonásait. – Magas, szőke… Lindy azonnal mély ellenszenvet érzett az ismeretlen nő iránt. – Szóval ő gyakran célozgat rá, hogy az egyszer már kihűlt szenvedély újra fellángolt köztük. Szerintem csak szeretné, ha így lenne, bár az ember sosem tudhatja… Én azt gyanítom, hogy Sam is úgy lehet ezzel, mint én: be
akar bizonyítani valamit, és sem ideje, sem energiája nincs érzéki játékokra. – Vagy csak azt szeretné, ha mások ezt hinnék! Hope homloka ráncba szaladt. – Úgy látom, ez a pasas valamiért a bögyödben van. Ez persze nem tartozik rám – tette hozzá gyorsan. – De azt tudod, hogy többnyire vele
39 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
fogsz dolgozni? Ő játssza az orvost a filmben, és minden egyes beállítást és jelenetet egyeztetni akar veled.
– Megbirkózom a feladattal – állította Lindy sokkal magabiztosabban, mint ahogy valójában érezte magát. Lindy csakugyan megbirkózott a feladattal. Sam jó tanítvá ny volt, okos kérdései és a részletek iránti érzéke megkönnyítette a dolgát. Ahogy figyelte, amint egy színlelt vészhelyzetben cselekszik, azt kívánta, bárcsak ennyire magabiztos lett volna ő is, amikor először öltötte fel a fehér köpenyt. Az első nap végére Lindy rettenetesen elfáradt, mégis elégedett volt, mert nem követett el semmilyen baklövést. Hope kijött a lakókocsijából. Hosszú, bő ruháját, amelyet a filmben viselt, időközben bermudanadrágra, rövid pólóra és elnyűtt bakancsra cserélte. Nem éppen az elegancia csúcsa, de hát az én testvérkém még egy szemeteszsákban is gyönyörű lenne, állapította meg Lindy irigykedve. Hope mintha észre sem vette volna, hogy a férfiak milyen kéj sóváran méregetik. Úgy tűnt, teljesen lekötik a gondolatai. Gépiesen a kocsija felé indult, és Lindy hozzáigazította a lépteit. – Ne haragudj, még meg sem kérdeztem, milyen volt a napod! – kiáltott fel hirtelen Hope. – Olykor nehezemre esik kibújni a szerepemből –
mentegetőzött. – Megértem, legalábbis azt hiszem. És a napom nem volt olyan szörnyű, mint vártam. – Lindy elnémult, ahogy odaértek Hope autójához, amely mellett már ott állt Lloyd Elliot és Sam. Szakmai vitájukból Lindy nem sokat értett, de azt észrevette, hogy ha Sam ellenvéleményt nyilvánít, Lloyd figyelmesen meghallgatja, és végül 40 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
bólint. Lloyd Elliot, a filmipar egyik jelentős személyisége, szemmel láthatólag tisztelte Sam Rourke-ot. Lindyt ez nem lepte meg. Már rég rájött, hogy rosszul ítélte meg a férfit. – Hope – fordult végül a lányokhoz Lloyd –, azt reméltem, hogy ma este összejöhetünk. – A hangja inkább bocsánatkérő volt, semmint csábító. – Ma? Még jóformán üdvözölni sem értem rá Lindyt! – tiltakozott Hope. – Nem kérnélek erre, ha… – Jó, jó. Sajnálom, Lindy. Vidd el az autómat! – mondta fojtottan Hope. Előhalászta a zsebéből a kocsi kulcsait , és átnyújtotta a testvérének. – Semmi baj – vont vállat a lány. Minél többet töprengett Hope és Lloyd kapcsolatán, annál rejtélyesebbnek találta azt. – Viszlát! – köszönt el Hope, és tüntetően belekarolt Lloydba, amikor elhaladt mellettük néhány technikus.
Mintha szándékosan azt a hitet akarná kelteni bennük, hogy Lloyddal egy párt alkotnak, gondolta csodálkozva Lindy, és tanácstalanul megrázta a fejét. – Te tudod, mi folyik itt? – kérdezte Samtől. – Nem, és nem is akarom tudni – tett elhárító kézmozdulatot a férfi. – Várj csak, Will! – intett oda Will Gibsonnak, a felvételvezetőnek, akivel Lindy már korábban megismerkedett. – Meg kell beszélnünk azt a helikopteres jelenetet, amelyet holnap forgatunk Hope-pal. Találkoztál
már Rosalinddal? – Igen, és első látásra beleszerettem. – Will Gibson úgy viselkedett, mintha nagy nőcsábász lenne, de Lindy gyanította, hogy tulajdonképpen rendes fickó. – Mert megfelelek mindkét alapkövetelményének. Dobog a szívem, és nő vagyok – magyarázta meg a lány, amikor a két férfi rámeredt. – Öregfiú – somolygott Will –, a kis hölgy nem ostoba. 41 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Észrevettem – mondta vontatottan Sam. – Hazatalálsz egyedül, Rosalind? Nekem még vagy két óra hosszat itt kell maradnom.
Aznap először nézett rá úgy, hogy nem volt közönyös a tekintete, és Lindy torka kiszáradt az izgalomtól. – Általában remekül tájékozódom. – Örült, hogy a hangja nem hagyta cserben. Szerencsére az évek folyamán megtanulta, hogy a legnehezebb helyzetekben is meg kell őriznie a hidegvérét. Sam felvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit, a lány pedig beszállt
az autóba, és elhajtott. – Remélem, holnapra viharos tengert rendeltél – jegyezte meg Will. – Halló! Itt vagy még? – kérdezte, mert Sam elmélázva bámulta a kocsi mögött kerekedett porfelhőt. Sam összerezzent, és feléje fordult. Ádáz tekintete elnémította Willt.
– A meteorológusok holnapra alacsony légnyomást jósolnak, és szelet. Nem annyira viharosat, hogy a helikopter ne szállhasson fel, de elég erősét ahhoz, hogy a tenger vadul háborogjon. Az t akarom, hogy a kamera Hoperól rám irányuljon, felvegye, ahogy megszabadulok a holttesttől, aztán újra Hope-ot mutassa mint egy apró, elmosódott, magányos alakot a sziklán. A
lány egyedül van, nincs menekvés a számára, minden oldalról veszély leselkedik rá. Azt szeretném, ha a nézők éreznék az elszigeteltségét.
– És hogy a sorsa megpecsételődött – egészítette ki Will. – Pontosan. – Sam dühös volt, mert nem tudta kiverni a fejéből Rosalindot. Egész nap úgy bánt vele, mint egy idegennel, de nem érte el a
kívánt hatást. Sőt a magára kényszerített tartózkodás miatt csak még többet foglalkoztatta a lány. Nem könnyítette meg a dolgát, de Rosalind kitartott, és kitűnő munkát végzett… Sam nyelt egyet, és megpróbált Will szavaira összpontosítani. Az időjárás jelenleg kiszámíthatóbb volt, mint a saját érzései! 42 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Lindy elhúzta a terasz üvegezett tolóajtaját, és kilépett a szabadba. Egy darabig álmodozva bámulta a végtelen tengert, és hallgatta a hullámok lágy morajlását. Aztán bemászott a medencébe, hátradőlt a vízben, és behunyta a szemét. Nem akart Samre gondolni, de ez nehéz volt. Nem is nehéz, egyenesen lehetetlen.
Bosszúsan megvakarta a lábán a szúnyogcsípést, aztán kiemelkedett a vízből, és összeráncolt homlokkal megnézte a kivörösödött helyet.
– A fürdőszobában találsz viszketéscsillapító kenőcsöt – csendült fel mögötte Sam hangja. Lindy ijedten bújt vissza a vízbe. – Mióta vagy itt? Hogy jutott eszedbe, hogy így észrevétlenül idelopózz és megless? – förmedt a férfira. Sam, aki egy kényelmes nádszékben üldögélt párnák között, beszédesen felvonta az egyik szemöldökét. – Nem akartalak megzavarni – mondta csendesen. Lindy élesen felnevetett. Ha ez igaz, Sam lehetetlen célt tűzött ki maga elé. – Senki sem figyelmeztetett, hogy használj rovarriasztó szert? – Nem gondoltam, hogy a szúnyogok a ruha alatt is meg tudnak csípni. – Nagyon ravasz kis vérszívók. Ha nem éred el bizonyos testrészeidet, segíthetek... De nem, ez rossz ötlet – húzta el a száját a férfi. Lindy azon tűnődött, mit csinálna, ha Sam csatlakozni akarna hozzá. A gondolatra, hogy a férfi vizes, izmos teste milyen közel kerülne az övéhez, elöntötte a forróság. – Az is rossz ötlet – jelentette ki szárazon Sam. A lány összerezzent. Sam nem találhatta ki, mi járt a fejében. Vagy talán mégis? 43 / 150
Maszk nélkül
Emma Darcy
(JKSZ 2002/5/3.)
– Bár már nekem is eszembe jutott – tette hozzá a férfi. – Önmagáddal társalogsz? Én ugyanis egy szót sem szóltam – jegyezte meg Lindy, megborzongva a tenger felől áramló hűs szellőben, és nyakig elmerült a vízben. Sam felkelt, és odament a medencéhez. – A testbeszéd olykor nagyon világos lehet – magyarázta, miközben leguggolt. – Kérsz valamit inni? – kérdezte váratlanul. – Bort? Sört…?
– Egy pohár bor jólesne. – Lindy arca égett, amikor elképzelte, miket árulhatott el a teste a férfinak. Mihelyt
Sam
egyedül
hagyta,
kimászott
a
medencéből,
és
beburkolózott egy bokáig érő fürdőköntösbe. Milyen szerencse, hogy nem meztelenül fürdött, ahogy eredetileg tervezte! Még egyrészes, fekete fürdőruhájában is túl kiszolgáltatottnak érezte magát. Épp akkor csomózta meg az övét, amikor a férfi visszatért két pohárral. – Ne hidd, hogy így biztonságban vagy, Rosalind! – Sam letette a poharakat a kerámialapos asztalra, aztán rántott egyet az övön. A köntös szétnyílt, és Lindy riadtan felszisszent. – Látszik, hogy sosem voltál cserkész – incselkedett a férfi. Újra megkötötte az övet, majd az ujjait alája csúsztatva, magához rántotta a lányt. – Meg sem köszönöd a segítségemet? Lindy lassan az arcára emelte a tekintetét. Az ijesztő érzés, hogy nem ura a helyzetnek, egyre erősebbé vált benne, ahogy Sam égő szemébe nézett. – Te nagyon jól értesz a… a csomókötéshez. – Attól félt, ha a férfi elengedi, összeesik. – Vitorlázásnál kapóra jön ez a tudomány. Tudod, hogy magadban beszélsz? – Micsoda? 44 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Amikor bejöttem, akkor is ezt csináltad. A lány felszegte az állát, és amennyire csak tudott, elhúzódott Samtől. – Ez nem igaz! – De igen. És közben sóhajtoztál. Azt hajtogattad, hogy te buta , buta, buta. Nem hangzik ismerősen? – A férfi látta, hogy Lindy elpirul, és az ajka
csúfondáros mosolyra görbült. – Utána meg azt motyogtad, hogy „a pokolba ezzel a fickóval”, és lebuktál a víz alá. Olyan sokáig ott maradtál, hogy már azt latolgattam, utánad ugrom és kihúzlak! – Hogy mersz kémkedni utánam? Szemérmetlen kukkoló! – Áruld el, Rosalind, tévedtem, amikor azt feltételeztem, hogy a káromkodásaid nekem szólnak? A lány mogorván megrázta a fejét. – Hát, ha ez megvigasztal, úgy érzem, mintha máris ott lennék, ahová küldeni akartál – jegyezte meg a színész. – Őszinte leszek… – Inkább ne! Ennyi őszinteség mára nekem épp elég volt. Nem bírnék többet elviselni – szakította félbe Lindy. Miért kell Samnek örökké a szexről beszélnie? Miért nem kerüli el a kényes témákat, mint más normális ember? Nem akart arra gondolni, mennyire kívánja ezt a férfit. Eddig még sikerült megőriznie az önbecsülését és a büszkeségét, és ez nagyon fontos volt számára, mert egyszer már mindkettőt elveszítette. Akkor megfogadta, hogy ez még egyszer nem fordul elő. – Attól félek, én sem viselnék el többet – mondta nyersen Sam. – Nem értem, mi vonz hozzád – dörmögte, és összeszűkült szemmel tanulmányozta a lány arcát. – Minthogy nem vagyok az eseted… – Nincs esetem! – De hát tegnap azt mondtad… 45 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Tegnap hetet-havat összehordtam. – A férfi hangja feszülten csengett. – Figyelnél rám? Az ember nem mindig tudja megindokolni, miért tetszik neki valaki. Tény az, hogy mi ketten vonzódunk egymáshoz. – Micsoda kinyilatkoztatás! – Lindynek könnyebb lett volna csípős hangot megütnie, ha azt hihette volna, hogy a színész csak egy jól bevált szöveget ad elő, de minden jel arra vallott, hogy Sam éppolyan nehéznek találja a helyzetet, mint ő. – Túl sok energiámat emészti fel az, hogy távol tartsalak magamtól. A tervem nem vált be, sőt épp ellentétes hatással járt, mint vártam. – Frissítsd fel az emlékezetemet! Arra a tervedre gondolsz, amely szerint nem fekszünk le egymással? – Igen. Bolond ötlet volt! Micsoda beképzelt alak! – dühöngött a lány. – Egyáltalán nem bolond ötlet. – Ezt értsem úgy, hogy nem találsz vonzónak? – kérdezte a férfi kedvesen.
– Bizonyára a szerénységeddel hódítottál meg – felelte csípősen Lindy, de ahogy Sam nevető szemébe nézett, tudta, hogy elveszett. – Én csak megpróbálok őszinte lenni hozzád, Rosalind. Sosem tévesztettem össze a személyemnek szóló igazi érzelmeket a sztárnak szóló rajongással. Tisztában vagyok azzal, hogy neked nem tetszik a foglalkozásom, meg mindaz, ami azzal összefügg, és ennek örülök. – Tényleg? – Lindy ezut án semmi pénzért sem vallotta volna be, hogy a női közönség nagy részéhez hasonlóan, ő is gyakran jött ki a moziból Sam valamelyik filmje után boldog álmodozásba merülve. – Tényleg. – A férfi elengedte a lány övét, és idegesen a hajába túrt. – Nem azt akarom javasolni, hogy bújjunk ágyba.
46 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Lindy eddig azt kívánta, hogy Sam eleressze, de most, hogy a vágya teljesült, valahogy elveszettnek érezte magát. – Nem? Miért nem? Mi a baj velem? – Rémülten a szájára tapasztotta a kezét. – Nem hiszem, hogy ezt én mondtam! Sam felnevetett.
– Sok baj van veled, de mindegyik orvosolható – közölte. – Azt gondoltam, először jobban meg kellene ismernünk egymást. – Jó – hagyta rá a lány. Megalázó volt a tudat, hogy szinte felajánlkozott a férfinak, és az nem kért belőle. – Te most akarsz szeretkezni – állapította meg Sam, aki élesen figyelte mert örülnél, ha kivenném a döntést a kezedből. – Ez nem i… – kezdte Lindy, de a torkán akadt a szó, mert a férfi fején találta a szöget. – Reggelre persze meggyőznéd magad, hogy csak pillanatnyi elmezavarodban feküdtél le velem, én pedig aljasul kihasználtalak, amikor
sebezhető voltál, mert csak egy léha filmsztár vagyok, akit kizárólag a szex érdekel… – Mit izgat, mit gondolnék holnap? – kérdezte a lány. – Talán félsz, hogy nem akarnék tovább neked dolgozni? – Ugyan már, Rosalind! Van elég orvos, aki szívesen beugrana helyetted válaszolta megvetően Sam, aztán érzelmektől fűtött hangon folytatta: – Talán nem izgat, mit gondolnál. Talán felületes vagyok, és önző! De, az is lehet, hogy én többre vágyom. Úgy vélem, egy kapcsolatot gondosan fel kell építeni, ha azt akarjuk, hogy tartós legyen. – És te ezt akarod? – tudakolta Lindy. Sam megdermedt.
– Túl gyors nekem ez a tempó – ismerte el nyíltan, és végigsimított borostás állán. – Lehetetlen nőszemély vagy, Rosalind Lacey, de… rabul 47 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
ejtettél, és nemcsak szexuálisan. Bár – vigyorodott el a szex kétségtelenül fontos alkotóeleme a vonzalmamnak. – Azt hiszem, le kell ülnöm – hebegte Lindy. – Gyakran dobod be ezt az ócska szöveget? – gúnyolódott. – Ha csak szeretkezni akartam volna veled, azt lelkizés nélkül is megtehettem volna. De én nem vagyok tapintatlan! Lindy a férfi szenvedélytől eltorzult arcába nézett, és a hátán végigfutott a hideg. Sam túl heves, túl veszélyes, gondolta. Ők ketten nem ugyanabban a világban élnek. Hiba, nagy hiba lenne bármilyen kapcsolatba bonyolódnia vele. – Mégis mit javasolsz? – k érdezte halkan, de valójában nem akarta hallani a választ. Az előbb majdnem ostobaságot csinált, és ebben éppen Sam akadályozta meg. Világossá kellene tennie a férfi számára, hogy nem érdekli semmi, amit javasolhat. – Azt, hogy legyünk meghitt, jó barátok. Hogy hagyjuk maguktól alakulni a dolgokat, akkor majd meglátjuk, hová vezet a kapcsolatunk! És ha valamelyikünk bármikor ki akarna szállni… – Akkor egyszerűen kiszáll – fejezte be helyette a lány. Az ötlet nagyon ésszerűen hangzott. De akkor miért érzi olyan kényelmetlenül magát? Mert ha jobban megismered Samet, sebezhetővé válsz, óvta egy belső hang, amelyről nem akart tudomást venni. – És békésen elválunk. – Úgy érted, nem tálaljuk ki a pletykalapoknak a történetet? – nézett Lindy kihívóan a férfira. – Én biztosan nem, és rólad sem feltételezek ilyet. – Köszönöm. Akkor hát hogyan tovább? – A belső hang ismét figyelmeztette a lányt, hogy rossz vége lesz ennek a játéknak. – Nem gondolod, hogy ez az egész nélkülöz minden ösztönösséget? 48 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, megcsörrent a telefon. Lindy felpattant, átment a nappaliba, és felvette a kagylót. – Adam! – kiáltott fel boldogan, ahogy felismerte sógora mély hangját. Mielőtt még alkalma lett volna a testvére felől érdeklődni, Adam egy olyan újságot közölt vele, amelynek hallatán elállt a lélegzete. Sam követte a lányt a szobába, és most a falnak támaszkodva igyekezett figyelemmel kísérni a meglehetősen egyoldalúnak tűnő társalgást. Amikor Lindy arca felragyogott, az övé elsötétült, és féltékenység szúrt a szívébe. Irigyelte a fickót, aki ilyen nagy örömöt tud szerezni a lánynak, és magában megfogadta, hogy egy szép napon Rosalind rá is így fog mosolyogni. Lindy végül letette a kagylót. – Adam volt – közölte boldogan. – Ki az ördög az az Adam? – mordult rá Sam. – Már meséltem róla, a sógorom – felelte türelmetlenül a lány. – Anna kisbabát vár, jobban mondva kisbabákat! Ikrei lesznek! Hát nem csodálatos? – ujjongott, azzal a férfi mellére vetette magát. Sam a megkívánt módon válaszolt: felkapta és magához szorította. – Igen, ez csodálatos – helyeselt. – De miért sírsz? – Mert boldog vagyok! – Bocsáss meg, buta kérdés volt. – Mit csinálsz? – kérdezte kábultan Lindy, ahogy a férfi kivitte a szobából. – Ösztönösen viselkedem – világosította föl ördögi vigyorral Sam. – Nagyon ösztönösen – tette hozzá, ahogy egy erős rúgással belökte a hálószobája ajtaját. – Nem azt akartad, hogy először ismerjük meg jobban egymást? – tudakolta a lány. 49 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
A férfi óvatosan lefektette az ágyára. – Jegyezd meg jól: hangulatember vagyok, és gyakran túlbecsülöm a tűrőképességemet. Én ezt úgy szoktam mondani, hogy alkalmazkodom a körülményekhez – magyarázta. Szenvedélytől fátyolos tekintetétől Lindy megremegett, és vágy járta át a testét. – Kedves tőled, hogy figyelmeztetsz – suttogta, ahogy Sam fürgén kibontotta a köntöse övét.
50 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
4. FEJEZET
Kimerültsége ellenére Lindy nem bírt elaludni. Fülledt, meleg éjszaka volt, és hiába hagyták nyitva az ablakokat, a mozdulatlan levegőben meg sem rezdültek a függönyök. A mellette fekvő férfi megmoccant. Az arca csak egy homályos foltnak látszott a sötétben. A vékony lepedő lecsúszott a csípőjére, s a lány könnyedén végigsimított meztelen mellkasán. Aztán a keze lejjebb siklott Sam lapos hasára, de félbehagyta a vizsgálódását, amikor az alvó férfi megint megmoccant, és ösztönösen közelebb húzódott hozzá.
Nem álom volt. Ez a valóság. Sam Rourke a szeretője lett. Mintha meg kellene győznie magát, hogy nemcsak a képzelete játszott vele, Lindy újra felelevenítette a történteket. Előző este Sam, miután szétnyitotta a köntösét, megcsókolta a száját. Úgy emlékezett, hogy az ajkuk hosszú ideig összetapadt, mégis a férfinak sikerült közben valahogy lehámoznia róla a köpenyt és a nedves fürdőruhát. Aztán föléje térdelt, és lenézett rá. Csodáló tekintete felvillanyozta őt úgy érezte, mintha apró áramütések ráznák meg a testét.
Máskor megrémítette volna a férfi arcán tükröződő vágy, de most csak fokozta a sóvárgását. – Gyönyörű vagy! – sóhajtott fel Sam. – Rég nem szeretkeztem. – Lindy úgy érezte, ezt feltétlenül tisztáznia kell, amíg még képes rá. – Milyen rég? – Nagyon. – A lány elhessegette a kellemetlen emléket. – Akkor gondoskodnunk kell róla, hogy az élmény megérje a hosszú várakozást.
51 / 150
Maszk nélkül
Emma Darcy
(JKSZ 2002/5/3.)
Lindy bólintott, és a férfi leheveredett melléje. Az érintése végtelenül izgató és gyengéd volt. – Csókolj meg! – követelte hevesen, és hirtelen lehúzta magához a fejét. Sam ajka csak néhány milliméterre volt az övétől, bőrének illata megcsapta az orrát. Sam birtokba vette az ajkát, és a lány úgy érezte, mintha lebegne. Átkulcsolta a férfi nyakát, és még szorosabban hozzábújt. – Olyan vonzó vagy – suttogta, amikor Sam nyelve végigszántott a nyakán. – Csak a szép arcom miatt szeretsz? – kérdezte a férfi reszelős hangon, miközben az ujjai a mellére csúsztak. – Azt hiszem, a többi testrészed is tűrhető, bár ezt így látatlanban nehéz megítélni… – Lindy felszisszent, és elnémult, mert Sam ajka összezárult az egyik ágaskodó mellbimbóján. Már alig tudott uralkodni magán, türelmetlenül simogatta a férfi vállát. Váratlanul egy reccsenés hallatszott, és Sam felkapta a fejét. Aztán kicsit esetlenül feltérdelt, és az inggombjain kezdett matatni. Ügyetlenkedését a lány sokkal izgatóbbnak találta, mint a sok, csodásan megvilágított és megtervezett szerelmi jelenetet a filmjeiben. Sam végül elkáromkodta magát, és szétrántotta az ing két szárnyát. A maradék gombok szerteszét pattogtak. Lindy kinyújtotta a kezét, hogy kinyissa a férfi övcsatját, aztán lehúzta a
farmer
cipzárát.
Végül
az
övet
használva
kapaszkodóként,
felhúzódzkodott, amíg bizsergő mellei a férfi meleg, kemény hasához nem simultak.
Ekkor azonban elhagyta az ereje, és ha Sam nem öleli át a derekát, ernyedten visszaesett volna az ágyra. – Remegek – suttogta. 52 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Nemcsak te – mosolygott Sam. – Remélem, egyedül is le tudsz vetkőzni, mert én nem segíthetek. Képtelen lennék összehangolni a mozdulataimat – vallotta be a lány, és izzó tekintettel bámult a férfira. Még jó, hogy a forró tekintet nem hagy nyomot, különben magára vonná a film gyártóinak haragját. Erre a gondolatra felkacagott. – Mi olyan mulatságos? – kérdezte torokhangon Sam, Lindy hajába mélyesztve az ujjait, és maga felé fordította az arcát. Nem várt válaszra, újra csókolgatni kezdte a nyakát, gyengéden ízlelgette fehér bőrét, egyre jobban hátradöntve őt, míg végül mindketten újra az ágyon feküdtek. Amikor Sam megint feltérdelt, a lányt elfogta a nyugtalanság, és
doromboló hangot hallatott. – Türelem, drágám! Lassan és sokáig akarlak szeretni – mormolta a férfi. – És ha én türelmetlen és mohó vagyok? – súgta Lindy a fülébe. – Akkor módosítanom kell a tervemet. A lány nyelve a Sam nyakán szaporán verő érre tévedt, és a férfi megborzongott. Lindy sosem volt kezdeményező típus, de most megrészegítette női hatalmának tudata. – Egek, Sam, teljesen elvesztettem az önuralmamat! – Érzem. – Bár a férfi hangja remegett, az ujjai gyors mozdulattal nyitották ki az óvszeres tasakot. Ahogy simogatni kezdte a teste legérzékenyebb részét, Lindy zihálva rimánkodott, hogy ne kínozza tovább, tegye végre a magáévá. A férfi ekkor mélyen belenézett lázasan csillogó szemébe. – Látni akarom közben az arcodat – jelentette ki. A tekintetében birtoklási vágy és szenvedély ragyogott, és a lány szeretett volna hangosan
53 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
felkiáltani a boldogságtól. Később egyébként nem volt benne biztos, hogy nem tette meg.
A következő pillanatban Sam egyenletes mozgásba kezdett. Lindy a derekára fonta a lábait, és a hasát sürgetően a férfi ágyékának feszítette. Minél előbb el akarta érni a kielégülést, de aztán fokozatosan alkalmazkodott Sam lassúbb, egyenletes ritmusához. – Ez az, drágám, ne siess! – biztatta a férfi, vasakarattal fékezve magát. Ám amikor Lindy kicsit felemelkedett, hogy az ajkával becézgesse a mellbimbóját, nem bírta tovább. Rekedt kiáltással még mélyebbre nyomult, és mindkettőjüket eljuttatta a gyönyör csúcsára. – Mire gondolsz? – szólalt meg Sam. – Rád. – Az izgalmas lehet. – Te beképzelt, önző… – nevetett Lindy, de elnémult, ahogy a férfi az egyik kezét alája csúsztatta, és az oldalára fordította. Az orruk majdnem összeért. – Mit akartál mondani? – tudakolta Sam. – Édes vagy – válaszolta a lány. Úgy érezte, most a féligazságok és a mellébeszélés nem lennének helyénvalóak. – Édes? – nyílt a férfi ajka csibészes mosolyra. – Ühüm. Mint azok a csodás cukorszobrok, amelyekbe bűn beleharapni.
Sam behunyta a szemét. – Milyen csábító gondolat! – Micsoda? – Lindy felszisszent, ahogy Sam férfiassága a combjának nyomódott. – Elképzeltem, amint ez a gyönyörű kis száj engem harapdál. 54 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
A lány is elképzelte, és felnyögött. – Jóságos ég! – Pontosan – nevetett Sam. – Istenem, mennyire szeretlek! Még akkor is nevetett, amikor birtokba vette Lindy ajkát. A lány teljesen átadta magát a szenvedélynek. Nem akarta túlértékelni a férfi vallomását az emberek ilyen pillanatokban gyakran dobálóznak a szeretlek szóval, de ő nem akart most ezen gondolkozni. Túl erős volt a kísértés, hogy Sam karjában mindent elfelejtsen. – Azt akarom, hogy ezúttal sokkal tovább tartson… – suttogta lágyan a férfi. – Én is. – A lány hangja szerelmesen csengett. – Na, hogy tetszik? – Sam ezt úgy kérdezte, mintha tényleg érdekelné a véleménye. – Gyönyörű – felelte Lindy. Bár a férfi igyekezett tárgyilagos lenni, minden szava és mozdulata elárulta, milyen büszke a hajójára. – Majd ha kiérünk a nyílt tengerre, érezni fogod, mennyi erő rejlik benne ígérte. És valóban, amikor a szél belekapaszkodott a fehér vitorlákba, a lány gyönyörűséggel vegyes ámulatot érzett. – Ez hihetetlen! – kiáltotta csillogó szemmel, és belekarolt a férfiba. – Ez az otthonom. Csak itt érzem magam teljesen szabadnak. – Sam a látóhatárt kémlelte, és egyszerre nagyon távolinak, szinte idegennek tűnt a lány számára. Lindy összeráncolta a homlokát, de aztán vállat vont. Nem akarta, hogy bármi elrontsa a kedvét. A férfi túl sokat dolgozott, és megérdemli ezt a kis pihenőt. A lány örült, hogy most két napig kettesben lesznek, és hogy Hope 55 / 150
Maszk nélkül
Emma Darcy
nem
tartott
velük.
Remélhetőleg
sikerült
(JKSZ 2002/5/3.)
eltitkolnia,
mennyire
bosszantotta, hogy Sam őt is meghívta. Egy pillanatra újra elfogta a szorongás. Félt, hogy nem lesz képes elengedni a férfit, ha majd eljön a szakítás ideje, de ezt a gondolatot gyorsan száműzte. Nap mint nap találkoztak a forgatáson, de Sam mindig közönyösen, szinte kimérten viselkedett. És bár Lindy nem szerette volna, ha a többiek rajta köszörülik a nyelvüket, olykor idegesítette a helyzet.
Valahányszor valaki találgatásokba bocsátkozott arról, hogy Samnek kivel van viszonya, szerette volna azt kiáltani: velem! És ez mélységesen megdöbbentette, mert csöppet sem vallott rá. Samnek dőlt, és a cipője orrával mértani ábrákat rajzolt a padlóra. Ez a jacht nem játékszer, állapította meg, hanem olyan kétárbocos vitorlás, amely képes a tengereket is átszelni. A hajó berendezése spártaian egyszerű volt, ami azonban az elektronikus felszerelést illeti, valószínűleg megfelelt a legmagasabb
műszaki követelményeknek. A férfi megriadt, amikor Lindy felajánlotta, hogy elkészíti az ebédjüket. – Ne aggódj, csak salátára gondoltam! – nyugtatta meg a lány. – Nem lehetünk mindannyian mesterszakácsok. – A te tehetséged más téren nyilvánul meg – incselkedett Sam, és Lindy fenekére csapott. – Rémes alak vagy! – kiáltotta színlelt felháborodással, aztán mosolyogva lement a lépcsőn. – Ha másmilyen lennék, nem is kellenék neked – szólt utána a férfi. A lány dudorászva munkához látott. Az elmúlt három hét élete
legizgalmasabb időszaka volt. Bár kétségek kínozták, és gyakran hullámzott a hangulata, ami azelőtt igen ritkán fordult elő vele, nem bánta meg, hogy a színész szeretője lett. 56 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Félórával később felvitte az „ebédjüket” a fedélzetre. – Ez igen! – mondta Sam, és kivette a kezéből a tálcát. – Kitettél magadért! – Igyekeztem. Miután néma egyetértésben elfogyasztották a hideg húst, salátát és ropogós, friss kenyeret, Lindy hátradőlt a gyapjútakarón, és fe lemelte a kezét, hogy védje a szemét a tűző naptól. – Mindig egyedül vitorlázol? – kérdezte. – Többnyire. Élvezem a függetlenséget. Én döntöm el, hová megyek, és mikor. Csak arra kell vigyáznom, hogy életben maradjak. Amikor az ember
ilyen közel érzi magát az elemekhez, a dolgok más megvilágításba kerülnek. A lány átfordult a hasára, és a tenyerébe támasztotta az állát. – Mi történt Sam Rourke-kal, a szupersztárral, az áramvonalas sportkocsik tulajdonosával, az előkelő klubok tagjával, a gyönyörű nők barátjával? – Remélem, a közönség könnyebben elfogad az új szerepkörömben, mint te!
– Félreértettél. – Lindy feltérdelt, és tenyerét a férfi meztelen combjára tette. – Az igazság az, hogy nehezen tudom összeegyeztetni azt a Sam Rourke-ot, akit megismertem, azzal, akiről a magazinokban olvastam. Éjjel
gyakran felriadok, és azt kérdezem magamtól, ugyan mit lát bennem ez a Sam Rourke. Szeretem őt vallotta be rekedten. – Nagyon is szeretem. Azt kívánta, bár látná a férfi arcát, de a nap a szemébe sütött, és elvakítot ta. A szíve vadul kalapált. Sokat nevettek és szeretkeztek, de tudta, hogy bármennyire is kellemes a kapcsolatuk, előbb vagy utóbb vége szakad, mert a jövőről sosem beszéltek. Ez fájt, ám elfogadta, mert szerette Samet. 57 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Talán az előbb nem kellett volna olyan őszintén beszélnie, gondolta most aggódva. Talán a vallomásával elriasztotta a férfit… De hát amit mondott, egyenesen a szívéből jött. – Igazán? Pedig időnként annyira közönyösnek tűnsz… Sam hirtelen az ölébe emelte a lányt. Arckifejezése egyszerre volt pajzán és diadalmas. Lindy összekulcsolta a kezét a tarkóján, és először engedte meg magának, hogy reménykedjen a lehetetlenben, abban, hogy talán mégis van számukra közös jövő. – Hiszen ismersz. Nem vagyok barátja a nagy szavaknak. – Hogyan is felejthettem volna el? – Sam hátrasimította a lány haját. – De nem ismerlek eléggé, igaz? Noha a mosolyával bárkit le tudott volna venni a lábáról, nála nem próbálkozott ezzel. Nem akarta sürgetni, vagy szép szavakkal, ígéretekkel elbódítani. Hagyta, hogy ő határozza meg az iramot, és Lindy rájött, hogy Sam ugyanolyan óvatos, mint ő. – Ezt én is elmondhatnám. – A múlt hirtelen széles szakadékként tátongott közöttük. Képes leszek-e valaha is megosztani valakivel a rossz tapasztalataimat? – töprengett a lány. – Nagyon hiányoztál ezen a héten. Amióta visszaköltöztem a Jennifer re – tette hozzá Sam. A lány elégedetten mosolygott. – Én jóformán észre sem vettem, hogy már nem laksz a házban – füllentette. Meglepetésére Hope semmilyen megjegyzést nem tett, amikor Sam tovább maradt náluk a tervezettnél. – Hazudós – lehelt a férfi egy csókot a szája szögletébe. – Ned teljesen beléd habarodott. – Ned? 58 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Az író. Rendes fickó, és egészen jóképű. Úgy követ mindig a tekintetével, mint egy hűséges spániel. Megkérdezte, hogy szerintem lenne-e nálad esélye.
– Tessék? – Ned mindig nagyon kedves volt hozzá, de Lindynek meg sem fordult a fejében, hogy érdeklődik iránta. – És te mit feleltél? Sam ingerült képet vágott. Az bosszantja, hogy ő nem akarja nagydobra verni a kapcsolatukat? De hát éppen a férfi az, aki annyira vigyáz, nehogy az emberek gyanút fogjanak. Rossz pillanataiban Lindy meg volt róla győződve, hogy Sam azért titkolózik, mert ő nem az a fajta nő, akivel előnyös lenne a nyilvánosság előtt együtt mutatkoznia. Utána persze mindig elszégyellte magát, hiszen tudta, hogy a férfi se nem hiú, se nem felszínes. – Mit gondolsz? – morogta Sam. – Azt, hogy semmi esélye, mert a hölgy az én ágyamban alszik? Illetve ott aludna, ha ez csak rajtam múlna? – Neked voltak aggályaid! Te vélted úgy, hogy túl gyors a tempó. – De ezt nem panaszként mondtam! – Szóval mit válaszoltál szegény Nednek? – Szegény Ned! – ismételte meg Sam. – Milyen anyáskodóan hangzik. – Addig itt ülök az öledben, amíg nem válaszolsz! – fenyegetőzött Lindy.
– Jó, jó – engedett a férfi, és napbarnított alkarjával hárította el a lány rázáporozó ökölcsapásait. – Tapintatos voltam. – Nyilván életedben először. – De nem keltettem benne hiú reményeket. Rejtélyes arckifejezése meghökkentette a lányt. – Csak nem vagy féltékeny? – kérdezte hitetlenkedve. Sam vállat vont, de nem tagadta.
59 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Elvégre elképzelhető, hogy titkon epekedsz utána. Egyetlen férfi sem szereti egy másiktól hallani, milyen csodálatos nő a szeretője, milyen kedves, milyen gyönyörű a lába… Az önuralmamat megőrizve felvilágosítottam Nedet, hogy van egy nagyon komoly kapcsolatod. – Ezért kitüntetést érdemelsz. Tényleg ezt a kifejezést használtad? – Igen. És nem tartok igényt semmiféle kitüntetésre. Valami másra vágyom! Lindy megremegett.
– Nem kellene kormányoznod, vagy ilyesmi? – nyögött fel, ahogy a férfi ujjai becsúsztak rövid pólója alá. – Egész héten erről álmodoztam – vallotta be Sam, azzal hátradöntötte a lányt, és ráfeküdt. – Akkor miért hívtad meg Hope-ot is a hajódra? – bukott ki a kérdés Lindyből. – Drága Rosalindom! – A férfi nevetve lerántotta a lány pólóját. – Természetesen csak udvariasságból. Tudtam, hogy úgysem mond igent. Annál sokkal tapintatosabb. – Szerinted rájöt t? – Lindy fel akart ülni, de Sam visszanyomta. – Még nem óvott tőlem? – De – idézte fel Lindy homlokráncolva. – Viszont ritkán volt otthon, és azt hittem, elég diszkrétek voltunk. – A hangja elhalkult, ahogy a férfi megint felnevetett. – Én csak a te érdekeidet nézem! – mérgelődött. –Te akarod titokban tartani a kapcsolatunkat!
– Azt sem bánom, ha az egész világ megtudja, mit érzek irántad. – Nem? Bárcsak nekem is elmondaná! – gondolta Lindy. Sajnos azonban Sam arckifejezését lehetetlen volt megfejteni. – Már eleget beszéltünk erről a témáról. 60 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Távolról sem, szeretett volna ellenkezni a lány. – Nem szeretem, ha az emberek a magánéletemen csámcsognak. Valahol meg kell húzni a határt, különben a sajtó elevenen felfal – magyarázta Sam. – Vagy ami még rosszabb, a végén magad is elhiszed azt a sok badarságot, amit rólad írnak. Ne érts félre, nem ítélem el az újságírókat. Ők csak a dolgukat végzik, és gyakran arattam le én a munkálkodásuk gyümölcsét. Hajlandó vagyok részt venni a játékban, de csak a saját szabályaim szerint. Engedem, hogy lefényképezzenek, de sosem hagynám például, hogy megjelentessenek egy olyan fotót, amely a Jenniferen ábrázol. A stúdió annyi pletykát szivárogtathat ki rólam és a legutolsó partnernőmről, amennyit csak akar, de senki nem fog képet készíteni kettőnkről. Szívesen reklámozom a filmet, az viszont, hogy munka után mit teszek és kivel, egyedül rám tartozik. – Hirtelen elmosolyodott. – Legalább itt a tengeren nem kell félnünk a riporterek
teleobjektívjeitől. – Lehet, hogy most is figyelnek bennünket egy műholdról – tréfálkozott Lindy, nagy ívet írva le a feje fölött a kezével, aztán megremegett, ahogy a férfi szenvedélyes tekintete mohón végigsiklott félmeztelen testén. – Hadd figyeljenek! Nekem nem kellenek fényképek ahhoz, hogy fel tudjam idézni, hogyan festettél a napfényben. Minden részletet az
agyamba vések, hogy később, amikor majd a holdfényben szeretkezünk, összevethessem a két látványt. – A holdfényben fogunk szeretkezni? – Persze csak ha beleegyezel – nézett rá Sam kihívóan. – Próbálj meggyőzni… – kezdte a lány, de a folytatást belefojtotta a férfi csókja. A levegő kezdett lehűlni, és Lindy visszavonult a kabinjába, hogy felvegyen egy pulóvert. Az utolsó órát a kormányfülkében töltötte, és már 61 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
szédült a rengeteg tengerészeti szakkifejezéstől. Sam azt állította, hogy az elektronika nagyon megkönnyíti a hajó irányítását, de a lány másként vélekedett. Amikor újra csatlakozott a férfihoz, rögtön látta rajta, hogy történt valami.
– Most beszéltem a parti őrséggel – mesélte Sam. – A holnap estére jelzett viharciklon a vártnál gyorsabban közeledik. – És ez mit jelent? – Azt, hogy még ma este haza kell vigyelek. Lindy nehezen rejtette el a csalódottságát. – Muszáj? – Nem szabad ráakaszkodnom Samre, rótta meg magát, ahogy elkapta a férfi szemrehányó pillantását. – Akkor is ezt tennéd, ha egyedül lennél? – kérdezte meg mégis. – De nem vagyok egyedül, és a rakományom felbecsülhetetlen értékű. A lány elpirult örömében. A férfiak általában nem érezték szükségét, hogy megoltalmazzák, mert túl önállónak tartották, így ez új és kellemes tapasztalat volt számára. – Sajnálom, ha elront ottam a napodat. Sam az ujjai közé fogta az állát. – Semmit sem rontottál el – mondta, és a szemébe nézett. – Majd máskor pótoljuk az elmulasztottakat, hiszen még sokszor lesz rá alkalmunk, hogy napokig hajókázzunk. – Nem feszélyezne egy ilyen szárazföldön lakó, mint én? – Valamikor én is az voltam. – Igazán? – lepődött meg Lindy. Sam nagyon otthonosan mozgott a jachton.
Olykor szinte irigyelte ezért.
62 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Egy ohiói farmról származom. Tizenkilenc éves voltam, amikor először tettem a lábam egy hajó fedélzetére. Akkoriban egy kikötőben dolgoztam, és egyik nap egy reklámfilmet forgattak az öbölben egy jachton. Néhány társammal munka után ott maradtunk bámészkodni. – Elvigyorodott. – Valahányszor a hajót kicsit elfordította a szél, a
férfimodell arca elzöldült. Végül a főnökasszony, számomra érthetetlen okból, engem kért meg, hogy ugorjak be a srác helyett, én pedig beleegyeztem. Derékig úgyis meztelen voltam, és úgy véltem, nem lehet nehéz a kamerába mosolyogni. Ezt ne meséld el Hope -nak, mert elevenen megnyúz! Tudod, nagyon arrogáns fiatalember voltam… – Egyes dolgok sosem változnak. – Lindy maga elé képzelte a hajdani Samet, a merész tekintetű, barna bőrű, félmeztelen fiút. Lehet, hogy a férfi nem értette, miért esett éppen rá a főnöknő választása, de Lindy ezt csöppet sem találta különösnek. Sam csak vigyorgott.
– Életemben először éreztem a talpam alatt egy hajófedélzetet. A fényképeim megjelentek egy képes újságban. Ennek köszönhettem egy szerepet egy tévésorozatban, és a többi, ahogy mondani szokás, már történelem. Az első filmem gázsijából vettem meg a J ennifert. A lány eddig azt feltételezte, hogy Sam gazdag szülők gyermeke. Ezek szerint tévedett. Remélte, hogy jól ítélte meg a helyzetet, és a férfi is olyan komolyan veszi a kapcsolatukat, mint ő. A régi Rosalind attól félve, hogy összetörik a szíve, már rég elmenekült volna, de ez az új sokkal bátrabb volt: elhatározta, hogy nem futamodik meg, bárhogyan végződjék is a dolog. Sam ragaszkodott hozzá, hogy Lindy is felvegyen egy mentőmellényt. A lánynak nem kellett szakértőnek lennie ahhoz, hogy észrevegye, milyen 63 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
ügyesen kerüli ki a férfi a gyorsan romló időjárási viszonyok között is a homokzátonyt, amely elő-előtünt a fehér tajtékok alól. Lindy az egyórás kocsiút nagy részét végigszenderegte. Csak akkor ébredt fel, amikor már a Hope házához vezető hepehupás földúton döcögtek. Álmosan megdörzsölte a szemét. Ekkor hallotta, hogy Sam haragosan felkiált, majd halkan szitkozódik. Követte a férfi tekintetét. Csodálkozva látta, hogy a ház előtti parkoló tele van autókkal, és hogy kamerákat cipelő, mikrofont szorongató emberek sietnek a veranda felé. Sam ádáz képpel lefékezett egy rikító vörös limuzin mögött. – Dallas kocsija! Gondolhattam volna! Rosalind, te maradj itt! A lánynak esze ágában sem volt engedelmeskedni. Nem ismert rá Samre. A férfiban már semmi sem emlékeztetett a korábbi gyengéd szeretőre. Lindyvel senki sem törődött, Samet viszont azonnal körülfogták az újságírók. – Sam! Sam Rourke! Tudta, mi van Lacey és Lloyd között? Mióta tart a viszonyuk?
– Igaz, hogy falazott nekik? – Maga és Lloyd is együtt él t Laceyvel? – Igaz, hogy Lloyd csak abban az esetben támogatja a filmjét, ha Lacey kapja meg a női főszerepet? – záporoztak rá a kérdések. A férfi némán átverekedte magát a tömegen, rá sem hederítve az orra alá dugott mikrofonokra. Nyugodtnak és fesztelennek hatott, nyilván megszokta az efféle jeleneteket. Lindy igyekezett a nyomában maradni. A lány most első ízben kapott ízelítőt a testvére színésznői tehetségéből. Hope fehér pólóban és farmerban állt a verandán, arcán szelíd mosoly derengett. Az ellentét nem is lehetett volna kirívóbb közte és a vele szemben álló Dallas között. 64 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Az egyik oldalon Hope, a maga természetes szépségében, a másikon a tökéletes frizurájú, vörös bársonyruhás csábító szirén állt. Melyik tetszik jobban a férfiaknak? És melyik tetszik jobban Samnek? – Sam! – kiáltott fel drámai hangon Dallas. – Nem tudom elhinni, hogy te is benne vagy ebben az összeesküvésben! A férfi egyetlen pillantással felmérte a helyzetet. – Szervusz, Dallas! – mondta szárazon. – Mint látom, szokásodhoz híven kerülöd a felhajtást. Lindy, akit valóságos emberfal választott el Samtől, nem értette a szavakat, de a testbeszédükből megállapította, hogy ez a két ember jól ismeri egymást. – Azt akarom, hogy az egész világ tudja meg, milyen hideg, számító kis bestia ez a nő! – közölte Dallas emelt hangon, és megvető pillantást lövellt
Hope felé. Lindy csodálkozva figyelte testvérét. Azt várta, hogy Hope behúz egyet az ellenfelének, de az továbbra is csak békésen, kicsit rejtélyesen mosolygott.
– Elérted a célodat. Mikor jelenik meg az új albumod, Dallas? – kérdezte Sam olyan halkan, hogy senki más nem hallhatta meg. – Mára már elég ingyen reklámot szereztél, nem gondolod? Dallas elnevette magát. – Drága Sam! Ne aggódj, mindjárt befejezem! De ennyivel tartozott nekem ez a ribanc. A férfiakkal szeretek én szakítani – kiáltotta, és
gyűlölködő tekintettel visszafordult Hope-hoz. – Szinte sajnállak, te tehetségtelen kis Barbie-baba! Egy nőnek nem nehéz a testével karriert csinálnia, erre sokan képesek, rád azonban néhány év múlva már a kutya sem fog emlékezni, nekem viszont még mindig meglesz a hangom! Ne
65 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
hidd, hogy Lloyd majd megvigasztal! Hiányzik belőled az a bizonyos valami, amivel tartósan magadhoz kötheted. Egyszerre olyan csend lett, hogy még a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani.
– Az a valami a jelek szerint magából is hiányzott – felelte Hope, azzal megfordult, és királynői tartással bevonult a házba. Lindy szerette volna megtapsolni.
Dallas persze nem viselte el, hogy nem az övé lett az utolsó szó, és nyomdafestéket nem tűrő szitkokat zúdított Hope után. Csak akkor némult el, amikor Sam hozzáhajolt, és a fülébe súgott valamit. Akkor megfordult, belemosolygott a szaporán kattogó fényképezőgépek lencséjébe, majd két nagydarab testőre között a kocsijához indult. Lindy hirtelen szemtől szemben találta magát az énekesnővel, akinek barna szeme összeszűkült, amikor meglátta az arcán a gúnyos mosolyt. – Hát maga meg kicsoda? – Hogy mert így beszélni a testvéremmel? – méltatlankodott Lindy. A szavait ugyan nem hallotta mindenki, de a testta rtása elárulta az
érdeklődő közönségnek, hogy a műsornak még nincs vége. – Rosalind, hagyd ezt! – furakodott melléje Sam. A lány túl mérges volt ahhoz, hogy hallgasson a figyelmeztetésre, és türelmetlenül lesöpörte a válláról a férfi kezét. – A testvéremnek a kisujjában is több a tisztesség, mint a maga egész testében! Dallas megvetően végigmustrálta a khakinadrágos, pamutpulóveres karcsú alakot. Lindy arca, amely a napon töltött heteknek köszönhetően szép barackszínű lett, most vörös volt a haragtól. Máskor világoskék szeme viharos szürkévé sötétült. 66 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– A kicsike hozzád tartozik, Sam? – Dallas hangja olyan gúnyosan csengett, hogy Lindy még jobban felbőszült. – Elég legyen, Dallas! – förmedt az énekesnőre a férfi. – Gyere, Rosalind! Az előadásnak vége, emberek! Lindy ingerült pillantást vetett rá. Miért képzeli Sam, hogy parancsolgathat neki?
– Maga Lacey testvére? – A villanófények elvakították a lányt. – Viszonya van Sammel? – kérdezte egy újságíró.
Lindy a szeme elé kapta a kezét, és hagyta, hogy Sam az ajtóhoz tuszkolja. Túl későn ébredt rá, hogy a beavatkozásával csak rontott a helyzeten.
– Hol lakik, Rosalind? – kérdezte egy másik újságíró. – Itt. Ez egy rémálom! – gondolta a lány. – És maga is itt lakik, Sam, igaz? Milyen kényelmes megoldás! – Sam állán megrándult egy izom, ahogy rámeredt a tömzsi riporterre, aki elállta az útjukat. – Rosalind is része az egyezségnek? – A férfi sokat sejtető mosolyától Lindyt a rosszullét környékezte. – Nem mondhatom, hogy elítélem magát… – A riporter nem jutott tovább, mert Sam egy ütéssel leterítette, aztán a vállára dobta Lindyt, és az ajtóhoz vitte, amelyet Hope gyorsan kinyitott, majd bezárt mögöttük. Az előtérben Hope némán tekintett egyikről a másikra. Lindy, aki még mindig a férfi vállán lógott, idegesen próbálta a szeméből kisimítani a haját. Hope hirtelen összegörnyedt a nevetéstől, aztán lassan lecsúszott a padlóra, és a hátát az ajtónak vetette. – Jesszusom! – nyögte, miközben a kacagástól potyogtak a könnyei. – És Lloyd még irigyelt téged, Sam! Az önuralmadért meg azért, hogy mindig
67 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
olyan ügyesen bánsz a médiával! – Felvihogott. – Teljesen háttérbe szorítottad Dallast! Ezt sosem bocsátja meg neked! Odakinn a teraszon a riporter feltápászkodott. – Jóságos ég! – Megdörzsölte az állát, aztán alattomosan mosolyogva megkérdezte: – Felvetted, Pete? – Persze – erősítette meg a munkatársa. – De nekem van valamim, ami nekik nincs. – Mi az? – Néhány zúzódásom!
68 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
5. FEJEZET
Egy órával az utolsó újságíró távozása után Lindy csatlakozott Samhez és Hope-hoz, akik az asztalnál ülve halkan beszélgetett. Zuhanyozás után egy csíkos fürdőköntöst vett fel, és nedves haját hátrafésülte. – Jobban vagy? – kérdezte Hope együtt érzően. Lindy bólintott. Sam és Hope a jelek szerint könnyebben túltették magukat a történteken, mint ő. Elvette a kávéscsészét, amelyet Hope feléje nyújtott, és megkönnyebbülten látta, hogy legalább a keze már nem remeg.
– Whiskyt nem kérsz bele? Lindy megrázta a fejét, és meglepetten figyelte, ahogy Hope egy kis whiskyt tölt a saját kávéjába. Talán mégis jobban megviselte ez az ügy, mint gondolt am, futott át az agyán.
– Meg fogod szokni – jelentette ki a férfi. Lindy nem tudta, melyiküknek szólt a megjegyzése. Talán mindkettőjüknek. – Nem vagyok benne biztos, hogy akarom. – Nem szabad hagynod, hogy kihozzanak a sodrodból. Ezt épp ő mondja? Lindy Samre meredt, aki kicsit zavarba jött, de semmi megbánást nem mutatott. – Az a szemét megkapta, amit érdemelt! – Az orrlyukai kitágultak. – Amikor fogdosni kezdett… Az újságíró csak a karját érintette meg, de Lindy nem javította ki a férfit. Talán Sam számára ez volt az utolsó csepp a pohárban. Vagy lehet, hogy tényleg ennyire mély érzéseket táplál iránta?
69 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Maradjunk meg a valóság talaján! – intette aztán önmagát. Jól emlékezett még, mit mondott a férfi a forgatásokon kialakult viszonyokról, meg arról, hogy leszögezte: ha bármelyikük ki akarna szállni ebből a kapcsolatból, békésen elválnak. A probléma csak az, hogy én nem akarok elválni tőled! Szeretlek, Sam! – kiáltotta volna legszívesebben Lindy. Egy pillanatig attól félt, hogy kicsúszott a száján a vallomás. Ahogy a férfi ránézett, bíborvörös arccal a testvéréhez fordult. – Elmagyaráznád, mi folyik itt? – kérdezte élesen. – Mi van közted és Lloyd között? Hope boldogtalan pillantást vetett rá. – Megígértem, hogy senkinek sem árulom el, de gondolom… – Jól gondolod! – háborgott Lindy. – Addig innen egy tapodtat sem mozdulsz, amíg el nem mondod az igazat! A színésznő bűnbánó képet vágott. – Azt hiszem, Sam már kitalálta… – Legalábbis részben – bólintott a férfi. – Akkor ő szerencsésebb nálam – epéskedett Lindy. Hope az asztalra könyökölt, és a tenyerébe támasztotta az állát. – Lloyd el akar válni Dal lastól, de nem miattam. Szerelmes Shirleybe, a stáb egyik tagjába. Ismered őt? Lindy úgy érezte, a mai nap után többé már semmin nem lepődik meg. Shirley a harmincas évei végét taposó, barna hajú, nyugodt, kedves teremtés volt, egészen más, mint a káprázatos Dall as. – Már majdnem egy éve tart a kapcsolatuk – folytatta Hope. – Lloyd és Dallas több éve külön él. Lloyd tudja, hogyan fogadná Dallas a hírt, és ha csak róla lenne szó, fütyülne rá. De ott van Shirley mostohafia. – Ő hogyan kerül a képbe? – mérgelődött Lindy. 70 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Shirley mostohafia politikus, Rosalind – vette át a szót Sam. – Egy nagyon fontos tisztségre pályázik. Egy családi botrány kapóra jönne az ellenfeleinek, és jelentősen rontaná az esélyeit. – Te ezt kezdettől fogva tudtad! – förmedt rá a lány. – Nem, eleinte nem tudtam, de amikor olyan hevesen védelmezted Hope erkölcseit, gyanút fogtam. Felmerült bennem, hogy Hope és Lloyd talán csak szerepet játszanak. Lloyd kivételesen nagy hangsúlyt fektetett rá, hogy mindenki tudjon az állítólagos viszonyukról, és ez nem vallott rá. Az igazat azonban én is csak most tudtam meg. – Meg kell esküdnötök, hogy mindez köztünk marad! – kiáltotta idegesen Hope.
– Ezt úgy mondod, mintha én pletykafészek lennék! – méltatlankodott Lindy. – Megbízhattál volna bennem! Nagyon aggódtam miattad.
Szerintem Lloyd gátlástalanul kihasznált, és szégyellhetne magát! – Egy kis szóbeszéd még senki pályafutásának nem ártott. – Noha Hope mosolygott, feszültnek tűnt. – Különben is, nemsokára minden kiderül. Reggel felhívom anyáékat, hogy ne a lapokból szerezzenek tudomást az ügyről. – Meg fogják érteni – vigasztalta Lindy. – Épp ez az! Mindig mindent megértenek, ezért furdal annyira a lelkiismeret. A feltétlen szeretetre nehéz méltónak bizonyulni. Holtfáradt
vagyok. Ugye nem bánjátok, ha most visszavonulok? – Túl nagy nyomás nehezedik rá – vélte Lindy, mihelyt az ajtó becsukódott a testvére mögött. – Kibírja, erős nő. – Szívtelen vagy! – fortyant fel a lány. – Ne felejtsd el, hogy a testvére vagy, nem pedig az édesanyja! – válaszolta a férfi szárazon. 71 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Lindy elsápadt, és olyan megsebzetten nézett rá, hogy Sam meghökkent. – Mi az? Valami rosszat mondtam? – kérdezte, és kezébe vette a lány keskeny, hideg kezét. – Nem, csak… Lindy megrázta a fejét. Úgy gondolta, inkább nem folytatja, mert nem bírta volna ki, hogy megvetést lásson a férfi arcán. Meg aztán, ami vele történt, nem olyasmi, amit az ember elmond valakinek, akitől néhány hét múlva talán örökre elválik. Izgalmas volt ez a munka, de ő már alig várta, hogy újra azt csinálhassa, amihez a legjobban ért. – Okosabb lenne, ha mindketten máshová költöznétek – jegyezte meg Sam.
– Miért? – Mert a sajtó ezek után nem fog békén hagyni benneteket. Az adott körülmények között Lloyd kötelessége gondoskodni a biztonságotokról. A házát, amelyet a forgatás idejére bérelt, úgy őrzik, mint egy börtönt, és magas kerítés veszi körül. Ott nem törhetnek rátok az újságírók. –
Határozottan bólintott. – Igen, ez a legjobb megoldás. Lloyd ma este visszatér Los Angelesből. Megpróbálom elcsípni, mielőtt megrohanják a riporterek.
– Egy börtön! Ez szörnyen hangzik – panaszkodott Lindy. – Milyen hatással lesz mindez a filmre? – Egy nagyon fényűző börtön, ahol nem érhetnek kellemetlen meglepetések. Ami pedig a filmet illeti, igaz a mondás: nincs rossz reklám – nyugtatta meg Sam. Lindy azonban érezte, hogy ő is bizonytalan, mert nem tudja felmérni az esetleges következményeket. Ha hallgat, Sam nem lép közbe, és nem teríti le azt a firkászt. 72 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Gondolom, ma éjjel nem akarsz itt maradni – dünnyögte. – Nem hiszem, hogy okos dolog lenne – válaszolta Sam szórakozottan. – Rendben. – A férfi mondhatta volna azt is, hogy költözzön hozzá a jachtra. Azt, hogy nem tette, Lindy nagyon tanulságosnak találta. –
Megértem, hogy Hope védelemre szorul… De én miért ne lakhatnék továbbra is itt? – Az iménti jelenet után? Ennyire nem lehetsz naiv, Rosalin d! Tudod, mit fognak mondani az emberek!
– Honnan tudnám? Nem vagyok látnók! – csattant fel a lány. Kis híján könyörögni kezdett Samnek, hogy vigye magával, és ez sértette a hiúságát. Hirtelen elképzelte, amint belekapaszkodik a férfi egyik lábába, Sam pedig nyugodtan továbbmasírozik, és kibuggyant belőle a nevetés. – Azt fogják mondani, hogy Sam Rourke szerelmes beléd – felelte kifejezéstelen hangon a férfi. – És igazuk lesz? – suttogta Lindy. – Igen – válaszolta Sam komolyan. Lindy néhány másodpercig meg sem bírt mukkanni. Mire összeszedte magát, a férfi mögött már bevágódott az ajtó. A lány nem tudta, sírjon-e, vagy kacagjon. Hogyan tehette ezt vele Sam? Hogy hagyhatta itt, miután ilyet mondott? Miért ilyen kegyetlen? Ha szeret, miért nem maradt velem? – dühöngött. Végül Hope hálószobájához sietett. – Ébren vagy? – kérdezte, aztán kinyitotta az ajtót, és megismételte a kérdést. – Most már igen. Mi a baj? – Sajnálom, hogy felébresztettelek. – Önző vagyok, gondolta Lindy, ahogy Hope felkattintotta az éjjeli lámpát. – Megyek, és… 73 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Ne butáskodj! Gyere ide! – paskolta meg Hope maga mellett a lepedőt, és felült. – Tudod, úgy érzem, ha nem beszélhetek erről vala kivel, felrobbanok – magyarázkodott Lindy, és leült az ágyra. – Kár lenne érted! Hallgatlak. – Nem tudom, észrevetted-e, hogy Sam és én… – Észrevettem. – Szóval… megkérdeztem, hogy szerelmes-e belém. Hope szeme elkerekedett. Már csöppet sem tűnt álmosnak. – Nahát! Tényleg? Hogy merted? Ezt sosem feltételeztem volna rólad! Elárulod, mit felelt? – Igen. Úgy értem, azt felelte, hogy igen. – Hűha! – Hope szeme felcsillant. – Folytasd! – sürgette. – Ez minden. Sam semmi mást nem mondott. Utána egyszerűen elment. – Ezt nem hiszem el! – nyögött fel Hope. – Na és te? Te is szereted őt? – Meggyőztem magam, hogy megelégszem egy viszonnyal, de ki ne lenne szerelmes Sambe? Hiszen majdnem tökéletes! Hope összeráncolta a homlokát. Alig ismert rá máskor oly óvatos testvérére. – Igen, Sam nagyon aranyos, de azért ne magasztald annyira! – Nem magasztalom. – Lindy zavarában elvörösödött. – De még sosem ismertem olyan embert, mint ő. Teljesen más, mint képzeltem. – Eggyel több ok arra, hogy semmit se kapkodj el. – Tudsz mondani egyetlen olyan okot, amely miatt meg kellene fosztanom magam a társaságától? – Nem, testvérkém. Tulajdonképpen legfőbb ideje, hogy élvezd egy kicsit az életet! Lindy felkelt, és az ajtóhoz indult, de félúton hátrafordult. 74 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Nem vártam többet egy rövid kalandnál. Nem mertem többet várni, és bemagyaráztam magamnak, hogy beérem ennyivel. De most minden olyan bonyolulttá vált. Alig ismerem Samet, a munkánk is elválaszt, és… a távolsági kapcsolatok mindig rettenetesen problémásak. – Tűnődve harapdálta az ajkát. – Sosem gondoltam, hogy valaha is úgy fogom érezni, mesélnem kellene neki Robról és a kisbabáról, de… – Az évek során ő és a testvérei mindig kerülték ezt a témát. – Erre senki sem kényszerít – mormolta Hope. – Azt hittem, már rég felülkerekedtél a bűntudatodon. Ne felejtsd el, te voltál az áldozat! – Nem olyan egyértelmű a helyzet, mint amilyennek látszik – válaszolta Lindy szomorúan. Amikor beleszeretett az egyetemi oktatójába, nem tudta, hogy a férfi nős. Lindy akkor még fiatal lány volt, és Rob könnyen elcsavarta a fejét, visszaélt a tapasztalatlanságával. Lindy szeméről csak akkor esett le a hályog, amikor közölte a férfival, hogy gyerekük lesz. Rob tombolt. Kijelentette, hogy neki már van családja, és ha bárkinek is elmeséli, hogy gyereket vár tőle, t agadni fogja az apaságot. – Akárkié lehet a kölyök! – mondta gúnyosan. – A legokosabb az lenne, ha megszabadulnál tőle! Lindy még ma is megborzongott a fájó és megalázó emlékekre. Ha a másik testvére, Anna, aki akkoriban egy balett -társulat tagja volt, nem tartózkodott volna éppen a városban, a jó ég tudja, mi történt volna. Anna azonban törődött vele, és igyekezett megvigasztalni. Lindy korán elvesztette a kisbabát, úgyhogy a testvérein kívül senki, még a szülei sem tudtak a terhességéről. De Lindyt azóta is gyötörte a bűntudat, nem a viszonya miatt, hanem mert titkon megkönnyebbült, amikor elvetélt. Bár a terhessége nem 75 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
tartott sokáig, egyre fokozódó ellenszenvvel viseltetett a hasában fejlődő ártatlan kis lény iránt. Attól félt, a gyermek élete végéig arra a férfira fogja emlékeztetni, aki iránt már csak undort érzett. És ez volt az, amit azóta sem bírt megbocsátani magának. Valahányszor egy gyermeket látott, arra kellett gondolnia, hogyan árulta el a saját húsát és vérét. Sam tudta, hogy Lindy megsínyli ezt a helyzetet, de azt is tudta, hogy a lány visszautasítaná a segítségét. Őt a maga részéről nem érdekelte, hogy pletykálnak róluk, semmit sem erősített meg, és semmit sem tagadott. Persze a többiek mindkettőjüket árgus szemekkel figyelték. A férfi saját magára haragudott a legjobban. Nem lett volna szabad elveszítenie a fejét. Ám ahogy most egy pillanatra behunyta a szemét, megint érezte a dühöt, amely elfogta, amikor az a nyomorult újságíró olyan pimaszul vizsgálgatta Rosalindot. Akkor jött tisztába a saját érzéseivel. A nőnek, akit szeret, előbb vagy utóbb meg kell tanulnia elviselni a kamerákat és a kíváncsi tekinteteket. De Sam előző nap látta, hogy Rosalind mennyire gyűlöli a médiacirkuszt. Vajon ez a későbbiekben nem verne-e éket közéjük?
Elég! Semmi értelme ilyesmiken rágódnia! Az ember bízzon a jövőben! – Jöjjön a következő jelenet! – fordult a mellette álló Will Gibsonhoz. – Irigyellek. – Miért, Will? – Azért, mert szerelmes vagy, és közben még gondolkozni is tudsz. Egy hétköznapi halandó erre nem lenne képes. Mindenki más elhanyagolná a munkát, de nem így a mi urunk és parancsolónk! Miután láttak tegnap Rosalinddal a tévében, mindenki azt várta, hogy mára szabadságot veszel ki. Sosem mondták neked, hogy egy szerelmes férfinak szórakozottnak és 76 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
álmodozónak kell lennie? Nem bánom, ha keményen megdolgoztatsz, de ez a tempó megöl! Már nem vagyok fiatal! – Én sem leszek az, mire ez a film elkészül – válaszolta Sam. Will elmosolyodott. Nagy összegben fogadott a hangmérnökkel, hogy Samet Lacey testvére érdekli, és most nagyon elégedett volt önmagával – és az összeggel, amelyet nyert. – Azért megkérlek valamire. Mondd meg a hölgynek, hogy legközelebb ne karmolássza össze a hátadat, jó? – Will kaján képet vágott, ahogy Sam napbarnított arca elvörösödött. – Az előbbi felvételnél nem voltál hajlandó levenni az ingedet. Tudom, hogy nem vagy szégyenlős, így hát levontam a kézenfekvő következtetést… – Remélhetem, hogy én vagyok az egyetlen, akivel megosztottad ezt a következtetést? – kérdezte Sam. Szavaira nevetés volt a válasz. – Mondani akarok valamit – fogta meg Sam Lindy karját. A lány elfojtott egy sikolyt. – Már épp eleget mondtál – felelte szárazon. Egy óra hosszat próbáltak egy jelenetet, amelyben Samnek egy sürgős gégemetszést kellett végrehajtania. Lindy képtelen volt összpontosítani, és a férfi nem mutatkozott valami megértőnek: többször ráförmedt, és számos gúnyos megjegyzést tett, amikor nem kapott azonnal választ a kérdéseire. A lány még mindig bosszankodott emiatt. Ráadásul sokan megnézték a próbát, olyanok is, akiknek ez máskor eszébe sem jutott volna. Mire végeztek, Lindy meggyőzte magát, hogy csak képzelődött, Sam nem vallhatott neki múlt éjjel szerelmet. Egy szerelmes férfi sosem lenne olyan kimért, sőt kíméletlen, mint ő. 77 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
És nem ez volt aznap az egyetlen kellemetlenség, amely érte. Bárhol megjelent, elakadt a társalgás, az emberek összesúgtak, vagy fojtottan kuncogtak.
Aztán ott voltak az incselkedő, olykor kifejezetten rosszmájú megjegyzések. Ned Stewart olyan szemrehányóan, nézett rá, hogy Lindy majdnem bocsánatot kért tőle. Szerencsére még időben rájött, hogy erre semmi oka. Mindenesetre Sam ma délelőtti viselkedése után senki sem állíthatta, hogy kivételeznek vele! – Beszélnünk kell! Négyszemközt. – Igazad van – sóhajtott fel Lindy. – Gyere fél nyolcra a lakókocsimba! – Sam elsietett, anélkül hogy megvárta volna a válaszát. A lány elhatározta, hogy bízni fog a szerelem erejében. Az ő kapcsolatuk különleges lesz, leküzdenek minden akadályt, gondolta, amikor összeütközött Magda Gilmourral, a sminkes lánnyal. – Bocsáss meg, nem vettelek észre! – mentegetőzött. – A testvéredet keresem. – Magdának kislányos hangja volt, amit sok férfi vonzónak talált. Lindy mindig igyekezett elkerülni ezt a nőt, mert valami zavarta benne.
– Ő pedig éppen téged keresett, amikor utoljára láttam. – Milyen bosszantó! Tudom, min mész keresztül. – Parancsolsz? – meredt a nőre csodálkozva Lindy. – Úgy értem, én is átéltem már ezt… Sammel. – Ez nem tartozik rám – jelentette ki Lindy elutasító arccal, de közben eszébe jutott, mit mesélt annak idején Hope Magdáról. Most már biztos volt benne, hogy a találkozásuk nem a véletlen műve. Magda nyilván féltékeny, és a féltékenység könnyen ráviheti az embert
78 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
arra, hogy így lealacsonyítsa magát. Remélte, hogy a nő nem csinál jelenetet.
– Szükséged lesz minden barátodra – veregette meg a karját Magda együtt érző mosollyal. Éles szemét nem kerülte el a Lindy arcán átsuhanó bizonytalanság. – Sam elbűvölő ember, de teljesen gátlástalan. Csak kihasználja a nőket. Lehet, hogy megint, életében másodszor is, rosszul választott? – rettent meg Lindy, ám aztán megnyugtatta magát. Az elmúlt hetekben jól megismerte a férfit, tudta, hogy őszinte, becsületes ember, akinek nincs rejtegetnivalója. – Köszönöm, hogy aggódsz értem, de ha tudni akarok valamit Samről, majd őt magát faggatom ki – felelte szelíden. Van elég problémám, nem fogom még a te féltékenységed miatt is izgatni magam, gondolta. Nem tudta, de nem is érdekelte, hogy Magdából a rosszindulat vagy a gyűlölet beszél-e. Lindy magabiztossága felpaprikázta a nőt. – És Sam ezt hagyná is, ugye? – Gúnyosan felnevetett. – Azt hiszed, jól ismered őt! Mesélt már neked a fiáról? Lindy elsápadt. – Nem? – mosolygott gonoszul Magda. – Nem lep meg. Nem sok embert avatott be a titokba. A gyereke anyját persze nem vette feleségül, és nem vállalta az apaságot sem. A hírnevének és a népszerűségének sokat ártana, ha mindez kiderülne. – Egy szavadat sem hiszem! – nyögte ki Lindy. – Akkor kérdezd meg Samet, hogy hazudtam-e!
79 / 150
Maszk nélkül
Emma Darcy
(JKSZ 2002/5/3.)
– Ne nyafogj már! – mordult Sam az egyik kollégájára. – Mindannyian fáradtak vagyunk. – Aztán mondott valamit az operatőrnek, és bármi volt is az, felvillanyozta a kis csoportot.
Lindy látta ugyan, hogy forgatnak, ennek ellenére odamasírozott Samhez.
– Beszélni akarok veled! –jelentette ki. – Vágó! – kiáltotta Sam, majd a lány felé fordult. Lindyt nem izgatta, hogy a férfi alig tud uralkodni magán, sem az, hogy a többiek, Sam dühkitörését várva, kíváncsian bámulják őket. Hope aggódva a nevét kiáltotta, de Lindy ezt is elengedte a füle mellett. Sam lenézett rá, és az arcán a haragot nyugtalanság váltotta fel. – Rosszul vagy? Feléje nyújtotta a kezét, ám Lindy kitért előle. – Nem. Csak beszélni akarok veled – ismételte meg. – Most! – Azzal sarkon fordult, és a férfi lakókocsija felé indult. Sam még néhány utasítást adott a stábnak, aztán követte. – Elmondanád, mi ez az egész? Lindy megvárta, hogy becsukja a lakókocsi ajtaját. Csak most vette észre, hogy Sam szmokingot visel és fekete csokornyakkendőt. – Beszéltem Magdával… – Ez
minden?
– Sam
kicsit
megnyugodott.
–
Magdát
megmagyarázhatom… Lindy türelmetlenül közbevágott. – Azt mondta, van egy fiad. – És? A lány tudta, hogy ez mit jelent, és felkavarodott a gyomra. A lelke mélyén azonban még mindig reménykedett. – Igaz ez, Sam? 80 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Meséltem volna róla, csak vártam a megfelelő pillanatot. – És az mikor lett volna? – kérdezte Lindy. Úgy érezte, mintha ennek a jelenetnek minden apró részlete az agyába vésődne. Sam meg akarta érinteni, de a lány tekintetéből sugárzó jeges megvetés más belátásra bírta. – A viselkedésedből úgy látom, bármikorra időzítettem volna, nem számított volna. Ben… – Tudod legalább, hogy hívják? – szakította félbe gúnyosan a lány. – Ben már majdnem tizenhárom éves. – És vajon hány születésnapján voltál ott? Szomorúság suhant át a férfi arcán, de Lindyt túlságosan lekötötte a saját fájdalma, hogy észrevegye. Hogy lehettem ilyen bolond? – kesergett. Sam semmivel sem különb Robnál, és én bedőltem neki! – A körülmények lehetetlenné teszik, hogy… – Hát persze! A körülmények. Például a jellemgyengeséged, a becstelenséged meg hasonlók! Már értem, miért jöttél el Ohióból.
Meglógtál a felelősség elől! – Ha egy percig figyelnél rám, mindent megmagyarázhatnék. Az isten szerelmére, Marilyn és én csak tizennyolc évesek voltunk! – Szóval emlékszel még rá, hogy a gyereknek any ja is van! A fiatalság és tapasztalatlanság Lindy szemében nem volt elfogadható mentség. Annak idején ő is fiatal és tapasztalatlan volt, mégis együtt kellett élnie a tette következményeivel. Nagyon sajnálta Sam fiának az édesanyját. – Sem Bent, sem Marilynt nem felejtettem el. – A férfi nem emelte fel a hangját, szavai mégis ellenségesen csengtek. – Azért furcsa! Sosem gondoltam volna, hogy számodra minden fekete vagy fehér. Hogy merészel Sam ilyen megvetően nézni rá? – dühöngött a lány. 81 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Arra, hogy egy f érfi elhagyja a gyermekét, nincs és nem is lehet mentség. Még annyi becsület sincs benned, hogy beismerd a bűnödet? – Gondolod, hogy jogod van ítélkezni felettem? – Sam nyíltan kimutatta megvetését. – Nos, beismerem, óriásit tévedtem, amikor azt hittem, hogy melegszívű, megértő nő vagy. Csak azt remélem, a pácienseid érdekében, hogy orvosként több együttérzésre vagy képes. – Az együttérzésemet annak a nőnek és gyereknek tartogatom, akit elhagytál! – kiáltotta Lindy. – Senkit sem hagytam el, de erről nem aka rok veled vitatkozni! – Mert nem vagyok az a hiszékeny kis bolond, akinek hittél? – Mindenesetre nagyot csalódtam benned! Ez olyan végérvényesen hangzott. A férfi tompa hangját hallva Lindy először eszmélt rá, milyen sokat vesztett. De hát tulajdonképpen m it veszített? Sam nem az az ember, akinek tartotta. Egy csalót szeretett, de leleplezte őt, aminek a férfi, érthető módon, nem örült. – Akkor szerencse, hogy ez csak egy rövid kaland volt. Ilyesmi gyakran előfordul a forgatásoknál, nem kell belőlük nagy ügyet csinálni. Így fogalmaztál, nem? – mondta a lány kihívóan. Sam vállat vont, és kinyitotta a lakókocsi ajtaját. – Ha nem is látom gyakran a fiamat, legalább abban biztos lehetek, hogy nem egy elfogult, képmutató anya neveli fel – válaszolta hidegen. Lindy haragos, csuklásszerű hangot hallatott, és Sam felnevetett.
– Melyik jelző nem tetszik? Az elfogult vagy a képmutató? Lehetséges, hogy te is rejtegetsz valamit? – Sam mintha gyönyörködött volna a lány
fájdalmában. – Á, úgy látom, igen. Ne félj, doktornő, nem érdekelsz annyira, hogy kiderítsem a titkodat! Azzal bevágta maga mögött az ajtót, olyan erősen, hogy a lakókocsi beleremegett. 82 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Amikor Lindy két órával később az autójához indult, és találkozott a testvérével, a könnyek nyoma már nem látszott az arcán. Hope-nak azonban feltűnt üres tekintete, és megállapította, hogy újra védőfalakkal vette körül magát. – Összevesztetek, igaz? – Hope ezt nem kérdezte, inkább kijelentette. – Sam nagyon ingerült, még velem is kiabált. És olyan alakítást nyújtott, hogy még engem is megrémített. Valószínűleg szereztél neki egy Oscarjelölést. Mindig éreztem, hogy vannak rejtett tartalékai – elmélkedett –, és ma fantasztikus volt!
– Örülök, hogy segíthettem – morogta Lindy. – Ne haragudj, nem akartam érzéketlen lenni! Biztosan kibékültök. Will erre fogad, márpedig ő ritkán téved. – Ezúttal rossz lóra tett. Gyűlölöm és megvetem Sam Rourke-ot, és soha többé nem akarom látni! – kiáltotta hevesen Lindy. – Drágám, ez lehetetlen! Ne felejtsd el, hogy még három hétig együtt kell dolgoznotok!
– Jaj, nem! – nyögött fel a lány. – Hogy fogom ezt kibírni? – szorította a szájára remegő kezét. – Talán ha megmagyarázom Samnek, mennyire kiborultál, hajlandó lesz felbontani a szerződésedet. Lindy felkapta a fejét. – Még mit nem! Nem akarom, hogy azt higgye, ekkora hatalma van fölöttem! Meg fogom mutatni, hogy ennyit sem – csettintett az ujjaival – jelent a számomra!
83 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
6. FEJEZET
Az ételszállítók ellepték a házat és a kertet. Lindy, aki belefáradt, hogy a hálószobája négy falát nézze, átmenekült a kis helyiségbe, amelyet Lloyd dolgozószobának használt. Lloyd jó házigazda volt, és Lindy nagyon megkedvelte, bár még mindig úgy vélte, hogy szégyentelenül kihasználta a testvérét. De hát ez Hope dolga volt, nem az övé. Lindynek hiányzott a Bagolyvár. A tengerparti villa rövid idő alatt a szívéhez nőtt. A
szíve!
Minél
kevesebbet
gondol
arra,
milyen
könnyen
odaajándékozta egy arra méltatlan férfinak, annál jobb! Legalább itt semmi sem emlékeztet Samre, meditált, és közben a hatalmas tévéképernyőt bámulta, küzdve a vággyal, hogy bekapcsolja a készüléket. – És miért ne kapcsolhatnám be? – kiáltott fel, és a távirányítóért nyúlt. Lloyd háza olyan volt, amilyennek egyszer Sam Rourke otthonát képzelte: túlméretezett és hivalkodó. Lindynek eszébe jutott, milyen spártai egyszerűséggel volt berendezve a férfi hajókabinja, de gyorsan
elhessegette az emléket. – És neked mi a véleményed erről, Sam? A lány tekintete a képernyőre röppent. A beszélő, egy rövid, ezüstszőke hajú nő, egy fejjel alacsonyabb volt Samnél. Arany lamé ruhája szorosan rásimult telt idomaira. Sam jól ismerhette ezeket a buja idomokat, mert Diana Hardcastle legalább két filmjében a partnere volt. Ahogy megpillantotta Samet, Lindy megbánta, hogy bekapcsolta a tévét. Viharként söpört végig rajta a vágyakozás és a féltékenység, bár ezt tagadni próbálta. A kezében szorongatta a távirányítót, de hiába hajtogatta
84 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
magában, hogy csak meg kell nyomnia a kikapcsoló gombot , nem tudta megtenni.
Most Sam beszélt, de a lány nem figyelte, mit mond, csak a hangja zengésében gyönyörködött. A férfinak volt egy különleges képessége:
mindenkiben sikerült azt a hitet keltenie, hogy a szavai csak neki szólnak. Az elmúlt években számos kitüntetést kapott, és ma este Dianával együtt ő vezetett egy díjátadó műsort. Ha Lloydnak hinni lehet, nem szívesen állt kötélnek, de az, hogy az új filmjének reklámot csinálhat az országos nézettségű csatornán, megért némi áldozatot. Bár ez megint csak Lloyd véleménye volt. Azt, hogy Sam mit gondol, Lindy nem tudta. És nem is érdekel, próbálta meggyőzni magát. Ennek ellenére képtelen volt levenni a tekintetét a képernyőről. Az, hogy ezúttal ki kapta meg a díjakat, nem jutott el a tudatáig, ő csak Samet figyelte.
A műsor után kimerülten hátradőlt a puha bőrkanapén, és behunyta a szemét. Hiába magyarázta meg magának, hogy Sam önző, beképzelt szörnyeteg, a férfi iránti érzéseit ez nem befolyásolta. Napról napra nehezebbnek találta, hogy együtt dolgoznak, és közben kénytelen adni a közömböst. Arra pedig gondolni sem akart, hogyan fogja elviselni, ha majd egy hét múlva végleg elválnak. Mit csináljon? Engedélyezzen magának heti két videofilmet Sam Rourke-kal, és fokozatosan próbáljon meg érzelmileg elszakadni a férfitól?
Mindenesetre ez így nem mehet tovább, valahogy össze kell szednie magát! Bezzeg Samnek sikerült!
Ha igaz, amit a stáb tagjai beszélnek, az elmúlt két hétben többször is randevúzott Diana Hardcastle-lel. Egyszer Lindy maga is látta őket a forgatáson. Samet akkor a jelek szerint egyáltalán nem zavarta, hogy a nő 85 / 150
Emma Darcy
minden
lehető
Maszk nélkül
alkalommal
(JKSZ 2002/5/3.)
hozzádörgölőzik
vagy
a
karjába
csimpaszkodik. Nem, Sam nem vesztegette az idejét! Lindy az órára nézett. Hamarosan visszaoson a szobájába – mint valami Hamupipőke, azzal a különbséggel, hogy ő még a bál előtt szökik meg, és nincs báli ruhája sem, gondolta, lepillantva vaníliaszínű selyemingére és kávébarna vászonnadrágjára. Lloyd egy partit rendezett, amelynek többek között az volt a célja, hogy reklámozza az új filmet, ezért persze Samet is meghívta. – Az efféle partikon én csak feszengenék – mondta neki Lindy, hogy megindokolja a távolmaradását, és ez nem is volt hazugság. Ami viszont Hope-ot illeti, ő remekül fog szórakozni. Megint Lloyd szeretőjét alakítja
majd, és a vörös színű selyemestélyijében olyan lesz, mint egy gyönyörű, egzotikus virág. Lindy körözött néhányat a fejével, hogy ellazítsa a nyakizmait. Szerencsére időben felfedeztem, milyen alak valójában ez a Sam! – gondolta. Ha nem így történik, most nyilván én lennék a kísérője, és pocsékul érezném magam. Egyébként is, Samhez sokkal jobban illik eg y olyan nő, aki éppolyan felszínes és érzéketlen, mint ő! Sam úgy időzítette a visszavonulását, hogy senki ne vegye észre. Ahogy becsukta Lloyd dolgozószobájának ajtaját, a kinti lárma halk zümmögéssé csendesült. A férfi odasétált a bárszekrényhez, elővett egy üveg skót whiskyt, töltött magának, s miután meglazította a nyakkendőjét, egy hajtásra kiürítette a poharat. Utána bosszús pillantást vetett a tévére, amelyben valamilyen vetélkedő ment, de nem vette a fáradságot, hogy kikapcsolja. Jelenleg semmi sem érdekelte.
86 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Teljesítette a kötelességét, bár Lloyddal hevesen összeszólalkozott, amikor tudomást szerzett a ma esti partiról. Úgy érezte, kész helyzet elé állították, és utálta az ilyesmit. Legközelebb majd arra kér, hogy egy bevásárlóközpontot avassak fel! – mérgelődött. De a munka legalább elterelte a figyelmét a gondolatairól. A baj csak az, hogy mostanában semmi sem érdekelte. Sam, Lloyddal ellentétben, kerülte a nyilvánosságot. Szívesebben foglalkozott a kreativitást igénylő feladatokkal, talán ezért tudtak olyan jól együtt dolgozni normális körülmények között. Sam komor arccal lecsapta a poharát az asztalra, lesodorva a padlóra néhány papírlapot. Halk káromkodással lehajolt értük, és ekkor megpillantott egy barna cipőt, amely formás, női lábban folytatódott. Az asztalra dobta a papírokat, megkerülte a bőrkanapét, és felszisszent, noha nem érte meglepetésként a látvány. Lindy az egyik karjával a feje alatt, egyik lábát felhúzva, békésen aludt. A másik karja erőtlenül lecsüngött, ahogy a másik lába is lelógott a földre. Alvás közben a vonásai kisimultak, csak a szemöldökei között húzódott mély barázda. Sam látta, hogy az ajka megmozdul. Talán megérezte a jelenlétemet, és ez még alvás közben is zavarja, gondolta. Remélte, hogy rosszat álmodik, mert egyáltalán nem volt nagylelkű kedvében. Lindy nyugtalanul ide-oda forgatta a fejét. Ahogy Sam föléje hajolt,
motyogott valamit. A férfi letérdelt mellé, és megpróbálta megérteni a szavait.
– A kisbabát ne… a kisbabát ne… kérem! Sam összeráncolt homlokkal felegyenesedett, és ugyanekkor a lány rémülettől tágra nyílt szemmel, sikoltva felült. Nem emlékezett az álmára, mégis pánikba esett. 87 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Ó, Sam! – lehelte, és a fejét a férfi mellkasára hajtotta. Megremegett, amikor a színész gyengéden megsimogatta a hátát, majd hir telen megmerevedett. – Ne! – kiáltott fel. Félre akarta lökni a férfit, de az
megragadta a karját. A lányt megbénította mohó tekintete. Kábultan hagyta, hogy Sam a tenyerébe fogja az arcát, a hüvelykujjával cirógassa bársonyos bőrét, aztán az ajkával megérintse, majd a nyelvével körbesimogassa a száját. – Nem bírom tovább… – nyöszörögte, és belekapaszkodott a férfi vállába. Sam fojtott nyögéssel az ajkára szorította az ajkát, de egyetlen csók kevés volt ahhoz, hogy csillapítsa emésztő sóvárgásukat, s miközben a férfi szenvedélyes csókokkal hintette tele Lindy arcát, fürgén kigombolta az ingét, és kikapcsolta elöl záródó melltartóját. Aztán kicsit eltávolodott tőle, és lenézett rá. Lindy látta, hogy remeg, és újra lehúzta magához. Érezni akarta a testét, a csípője köröző, izgató mozgását, és türelmetlenül rángatta-tépte le a ruháját. Azt akarta, hogy többé semmi se válassza el őket egymástól. A férfi kibújt a zakójából. Lindy ezalatt napbarnított nyakát csókolgatta, ujjai sötét, izzadtságtól nedves haját cibálták. Sam arckifejezése feszült volt, kicsit kegyetlen – mintha kihalt volna belőle minden gyengédség, mintha már csak az ösztönei, megfékezhetetlen vágyai vezetnék. Az ajkuk újra összeolvadt, és a lány, ahogy a lábait a férfi derekára fonta, arra gondolt, bár sose lenne vége ennek a csóknak. Vadul ölelkeztek,
mintha nem tudnának betelni egymással, és végül a padlón kötöttek ki. Ezúttal Sam került alulra, s amikor Lindy lebámult rá, úgy érezte, egy idegen arcába tekint. – Jól vagy? – lihegte, és hátrasimított a homlokából egy tincset. 88 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Sam inge kicsúszott a nadrágból, és szétnyílt a férfi ziháló mellkasán. Sam széthúzta a lány ingének két szárnyát, és néhány másodpercig élvezettel legeltette a szemét a lágyan himbálózó, telt, fehér kebleken. – Mindjárt jól leszek – felelte rekedten. Magabiztosságának bosszantania kellett volna Lindyt, de hogyan tiltakozhatott volna, amikor Samnek igaza volt? Csak egyféleképpen hozhatják rendbe a kapcsolatukat… A lány a férfi feje mellett, a tenyerével támaszkodott a padlóra. Sa m megfogta mindkét csuklóját, és felemelte, úgyhogy Lindy a teljes testsúlyával ránehezedett. A lány a férfi vállába fúrta a fejét, s amikor Sam a hasához nyomta az ágyékát, elhaló hangon felsikoltott. A férfi azonnal csókokkal borította a nyakát, forró ajka végigszántott finom bőrén, piros nyomokat hagyva maga után. Ez őrültség! – villant át Lindy agyán, de aztán megfeledkezett az aggályairól… Ekkor a szobát váratlanul fény árasztotta el, s a küszöb felől hangok hallatszottak. A lány nem látta, ki áll az ajtóban, de ez nem jelentette azt, hogy őt sem látják. Az arca lángolt, ahogy ráébredt, milyen pózban fekszik itt, és gyorsan összerántotta a mellén az ingét. – Fogalmam sincs, hol bujkálhat Sam – mondta egy nő. Lindy azonnal felismerte Diana Hardcastle dallamos hangját. Aztán hallotta, hogy valaki meglepetten felszisszen.
– Itt bujkálok. De ha megbocsátotok, most… nagyon el vagyok foglalva – közölte szárazon Sam. Lindy érezte a légáramlatot, ahogy gyorsan becsukták az ajtót.
89 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Jaj, nem! – Megalázottságában a kezével egy pillanatra eltakarta az arcát, aztán odébbgurult és feltérdelt. – Mit fognak most gondolni? – siránkozott. – Tényleg azt várod, hogy válaszoljak erre? – húzta fel a férfi a szemöldökét. – Téged persze nem izgat, mit gondolnak! – förmedt rá a lány. Begörcsölt a gyomra, ahogy felidézte, milyen könnyű préda volt. Sam felült és vállat vont. – Miért, izgatnia kellene? Vagyis az ölelkezésük neki semmit sem jelentett. Lindy igyekezett palástolni csalódottságát. – Hát én nem örülök annak, hogy az emberek most az én rovásomra fognak élcelődni! – Diana senkinek sem fogja elmondani, mit látott – nyugtatta meg Sam. – És Lloyd sem szokott pletykálni. Rólam pedig csak nem feltételezed, hogy hencegek a hódításaimmal? – Miféle hódításról beszélsz? Engem nem hódítottál meg! – Lindynek vacogott a foga, és a bőre, amely az előbb tűzforró volt, most nyirkosnak és hidegnek tűnt. A férfi nyilván fütyült rá, hogy a barátnője rajtakapta vele. De hát miért lepte ez meg annyira? Hiszen kezdettől fogva tisztában volt azza l, hogy másféle erkölcsi normák szerint él, mint ő. Sam úgy beszélt a forgatások alatt szövődő viszonyokról, mint aki ezekben semmi kivetnivalót nem talál, ami arra vallott, hogy nem tulajdonít nagy fontosságot a házastársi hűségnek. Nem lett volna szabad lefeküdnöm vele, de én nem akartam meglátni
az igazságot, gondolta a lány.
90 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Jaj, Rosalind, ne légy már olyan szőrszálhasogató! Csak azt akartam mondani, hogy tőlem nem kell tartanod. Nem fogom… és senki más sem fogja megakadályozni, hogy tovább tetszelegj a glóriás szent szerepében. Rosalind felemelte az állát. – Semmi ilyet nem teszek! – Nem? – Nem! – sziszegte a lány. – A lényeg az, hogy nem leplezlek le. A mi kis titkunk marad, hogy éppúgy odavagy a szexért, mint bárki más. Ja, majd elfelejtettem, te ez t inkább szerelemnek nevezed. Egy ilyen tiszta, emelkedett érzelmi állapotnak természetesen semmi köze sincs az állatias vágyhoz. Lindy szíve elszorult. A férfi nyilván arra céloz, hogy az első szeretkezésük sem tiszta, sem emelkedett nem volt. Sam begyömöszölte az ingét a nadrágjába. Az ingről több gomb hiányzott, és az egyik karjánál felfeslett a varrás. Ahogy ezt a férfi észrevette, felvonta a szemöldökét. – Elfelejtettem tűt és cérnát hozni. Pedig valaha cserkész voltam. – Azt kétlem, noha bizonyos tekintetben meglepően előrelátónak mutatkoztál. De hát a magadfajták mindig kihasználják az alkalmat. – A magamfajták? Talán többre tartanál, ha nem lett volna nálam óvszer? Kockáztattam volna meg, hogy teherbe ess? Nem, köszönöm! Ezt a hibát egyszer már elkövettem. És ma már nem hivatkozhatom arra, hogy túl fiatal vagyok, ami a szemedben amúgy sem mentség, igaz? Egyébként nem tetszik, hogy úgy beszélsz, mintha te ártatlan áldozat lettél volna. Lehet, hogy magadat sikerült meggyőznöd erről, de én másként emlékszem a történtekre. Mintha élvezné, hogy megaláz! Lindy kényszerítette magát, hogy állja a férfi kemény, hűvös tekintetét. 91 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Természetesen valaki, aki annyira romlott, mint én, nem lehetett cserkész folytatta Sam. – És tényleg nem voltam az. De csak azért nem, mert tanítás után az apámnak kellett segítenem a farmon. – Ó, te megtestesült erény! De a fiúi kötelességtudatod nem tartott vissza attól… – Hogy elhagyjam a saját húsomat és véremet, és megízleljem a nagyvilág gyönyöreit? Jóságos ég, te mindig találsz valamit, amit a szememre hányhatsz! Az igazság az, hogy addigra az apám már meghalt. A farmmal együtt az életkedvét is elvesztette. Talán ha anya még élt volna… – Sajnálom. Ezt nem tudtam. – Lindy látta a férfi szemében a veszteség fájdalmát, s bár nem engedhette meg magának, hogy együtt érezzen vele, szerette volna megvigasztalni.
– Nem? Ez meglep. Korábban nagyon jól értesültnek tűntél, ami a múltamat illeti. Úgy viselkedtél, mintha többet tudnál róla, mint én. – Azt hiszem, éppen eleget tudok róla! – vágta rá a lány. De vajon igaz ez? – tűnődött el, ám gyorsan elfojtotta a kétségeit. Nem, amit a férfi tett,
arra nincs mentség. Sam Rourke kemény és hajthatatlan. Hát nem a saját szemével látta, milyen ügyesen bánt az emberekkel a forgatáson? – Hogyan egyezteted össze az irántam érzett undorodat az előbbi viselkedéseddel? – Sam a padlóra szegezte a tekintetét, arra a helyre, ahol az imént feküdtek. – Talán úgy döntöttél, én is kielégíthetem a… szexuális szükségleteidet, amíg nem találkozol álmaid lovagjával, akinek nincsenek titkai, sem hibái? Aki maga a tökély? Lindy vadul lüktető halántékára szorította a kezét, és önkéntelenül megrázta a fejét. – Akkor ébredtem fel, össze voltam zavarodva, és te visszaéltél ezzel – vádolta meg a lány. A kép, amelyet Sam festett róla, egyáltalán nem volt
92 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
ínyére. – Sosem kerestem a tökéletességet. És nincs szükségem férfira ahhoz, hogy teljesnek érezzem az életemet! Rád meg végképp nincs! Sam úgy beszélt, mintha ő nem nézné el mások fogyatékosságait, ami nem igaz. A férfi megint kiforgatta a szavait. – De arról gondoskodsz, hogy én megfizessek a hibáimért – vágott vissza Sam, és Lindy rájött, hogy csak színlelte a higgadtságot. – Hazarepülhettél volna. Nem kényszerítettelek volna, hogy itt maradj, és ezzel te is tisztában voltál. De nem, neked mindennap meg kellett jelenned a forgatáson, derűsen és nyugodtan, te kőszívű teremtés! Még amikor nem vagy a közelemben, akkor is érzem a parfümöd illatát – vallotta be, aztán haragos pillantást vetett a lányra, mintha megbánta volna az őszinteségét. Lindy megdöbbent, mert azt hitte, az elmúlt két hétben csak ő szenvedett. A férfi ugyanis eddig mesterien leplezte az érzelmeit.
– Nem… nem tudtam, hogy így érzel – hebegte. Sam nyersen felnevetett.
– Minden nő tudja, mikor kívánja őt egy férfi, és én kívánlak téged. A lány megborzongott az izgalomtól. – Nem akarlak kívánni – folytatta Sam. – De úgy tűnik, jelenleg nem tehetek ellene semmit. Az, hogy ezzel te is így vagy, sovány vigasz. – Én… én nem… – Legalább egymásnak ne hazudjunk, Rosalind! – szakította félbe a férfi. – Az imént a karomban tartottalak, és éreztem, hogyan reszketsz a vágytól. Lindy nyelt egyet, és megnyalta kiszáradt ajkát. – Megvetlek! – sziszegte. – Nem annyira, amennyire én megvetem magamat, mert elhittem, hogy megtaláltam az egyetlen nőt, akivel önmagam lehetek, amikor már majdnem feladtam a reményt. Hát jól melléfogtam! Egy nap majd 93 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
bizonyára megtalálod álmaid férfiját, bár azt kétlem, hogy ő is képes lesz olyan érzéseket kelteni benned, mint én… – Hirtelen átölelte a lány meztelen derekát. – Engedj el! – kiáltotta dühösen Lindy. – Akkor talán sosem tudlak kiverni a fejemből. – Sam hangja rekedten csengett. Szétterpesztett ujjai a lány húsába mélyedtek, és Lindy testét bizsergés járta át, ahogy megérezte a férfi meleg leheletét az arcán. – Ez nevetséges, Sam! Ha meg akarsz ijeszteni… – Nyitott szemmel akarok szeretkezni veled. A lány visszaemlékezett arra, hogy kedvese mindig szívesen nézte az arcát szeretkezés közben, és elpirult. – Nem szó szerint értettem – magyarázta Sam, és elvigyorodott, de a vonásai ettől sem hatottak lágyabbnak. – Bár bevallom, csábító az elképzelés. Úgy értettem, az igazi Rosalinddal akarok szeretkezni, a nővel, aki elhamarkodottan ítél, és nem viseli el mások gyengéit. A hiúságod beteggé tesz! Pedig azt képzeltem, hogy te leszel az orvosság, amelyre szükségem van. – Arckifejezése elárulta, hogy erről ma már másként vélekedik. Lindy szabadulni próbált, és Sam nem tartotta vissza. A lány remegő ujjakkal begombolta az ingét. – Nyilván meg vagy győződve róla, hogy az irracionális viselkedésem áldozata vagy. Hát ha bűn, hogy nem fekszem le egy olyan férfival, aki képes cserbenhagyni egy fiatal lányt, és megtagadni a saját gyermekét, valóban bűnös vagyok. Van fogalmad róla, milyen kétségbeesett lehetett a barátnőd? Ő nem menekülhetett el a felelősség elől, mint te! Szóval lehet, hogy elhamarkodottan ítélkeztem, de kitartok az ítéletem mellett. Megvetlek, mert hagytad, hogy a kedvesed egyedül viselje a gyönyör következményeit. 94 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Tévedtem. – Sam ajka elkeskenyedett. – Te sosem találsz olyan férfit, aki megfelel a túlzott igényeidnek, mert ilyen nincs a földön. Habozás nélkül meghozod az elmarasztaló ítéletet, sőt még a hóhér szerepét is vállalod. Pedig megkérhettél volna, hogy meséljem el, mi történt. – Látva Lindy arcán a zavart, hátravetette a fejét, és felnevetett. – De ez eszedbe sem jutott, igaz?
– Nem én vagyok az, aki valami rosszat tett. – Kár. Mert ha csak egyszer is rosszat tettél volna, talán nem lennél ennyire elfogult. És lehet, hogy akkor jobb ember lennél. Ha tudná… – gondolta a lány. Most örült csak igazán annak, hogy nem osztotta meg vele a titkát! – Ne add az ártatlant, Sam! És ne forgasd ki mindig a szavaimat! – Sosem állítottam, hogy ártatlan vagyok, Rosalind. De hiszek a régimódi tisztességben, és mindig igyekeztem rendes lenni a hozzám közel állókhoz. Engem sosem vonzott annyira a tökéletesség, mint téged, ugyanakkor értékelem a melegséget, a toleranciát és a humorérzéket. Olykor az első benyomások bizonyulnak helyesnek: elfogult vagy, és hideg!
A férfi hangjából annyi ellenségesség áradt, hogy Lindy hátrahőkölt. – Inkább vagyok ilyen, mint hogy én is áldozatul essek a kétes vonzerődnek, amely az évek folyamán egyre jobban elkopik majd. De azért nem kell félned, mindig akad elég fiatal, becsvágyó színésznő, aki a hírneve érdekében hajlandó lesz bizonyos áldozatokra. Sam felemelt valamit a padlóról, és feléje hajította. A lány gépiesen elkapta. Egy arany mandzsettagomb volt az.
– Ezt tartsd meg emlékül! – mondta a férfi.
95 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Isten veled, Sam! – Lindy olyan erősen szorította a gombot, hogy az szinte belefúródott a tenyerébe. A férfi rezzenéstelen arccal figyelte, ahogy a teraszajtón át távozik. Ez az „Isten veled” nagyon végérvényesen hangzott. Az utolsó forgatási
napokra valószínűleg új orvos szakértő után kell néznie… De jobb is így. A lány felszaladt a fém csigalépcsőn, amely a teraszról vezetett fel a hálószobájába, majd a beépített szekrényhez sietett, előrángatta a bőröndjét, és miután letörölte az arcáról a könnyeket, lázasan csomagolni kezdett.
Elege volt a partikból és végeláthatatlan forgatási napokból. Nem csoda, hogy a színészeket olyan jól megfizetik. Valamivel kárpótolni kell őket az elszenvedett unalomért. De legfőképp Sam Rourke-ból volt elege! Eleredtek a könnyei.
96 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
7. FEJEZET Hamarosan meglesz a böjtje a hosszú vénasszonyok nyarának. A
távolból fenyegető mennydörgés hallatszott, aztán megnyíltak az ég csatornái, és a kiszáradt földet valóságos özönvíz árasztotta el. A fekete kocsiban várakozó férfi beindította az ablaktörlőt. Szirénázó mentőautó kanyarodott be a kórház elé, de ő egy pillanatra sem vette le a szemét a lengőajtóról. A kocsiban nagy volt a fülledtség. Olyan autót kért, amely nem kelt feltűnést, de nem számított arra, hogy nem lesz benne légkondicionálás. Amikor panaszkodott, Hope gúnyosan megjegyezte, hogy csak a javára válhat, ha egyszer-egyszer le kell mondania a fényűzésről. Már két órája ült a kocsiban, amikor az épületből kijött, akit várt. A lány megállt a védőtető alatt, és kibámult az esőbe. Ekkor nagyot dördült az ég, s a lány önkéntelenül hátralépett. A férfi sóvárogva mustrálgatta. A legkisebb részlet sem kerülte el a figyelmét. A vékony kötényruha, amelyet a lány egy rövid ujjú, fehér pamutpóló fölött viselt, kidagadt a viharos szélben, és látni engedte formás lábát. Néhány csillogó tincs kiszabadult a csatból, amellyel a tarkóján összefogta a haját, és a lány ledobta a táskáját, hogy a füle mögé simítsa a makrancos fürtöket. Sam Rourke-ra nem volt jellemző a határozatlanság, most mégis
habozott. Végül megrázta a fejét, és kiszállt az autóból. Minden joga megvolt ahhoz, hogy magyarázatot követeljen a lánytól. Ha csak róla lett volna szó, megbocsátotta volna az árulását, de így… Ádáz képpel bevágta az ajtót, és újra a magányos nőalak felé fordult – csakhogy Rosalind már nem volt magányos. Egy magas, szőke, öltönyös
97 / 150
Maszk nélkül
Emma Darcy
(JKSZ 2002/5/3.)
férfi sietett ki a lengőajtón, és csatlakozott hozzá. A férfi elnevette magát, amikor látta, hogyan viaskodik Lindy a fürtjeivel. A profilja tökéletes volt, mint egy görög istené. Úgy tűnt, jól ismerik egymást. A férfi felkapta Lindy táskáját, a hóna alá szorította, és a másik karjával átölelte a lány vállát. Aztán együtt kiszaladtak az esőbe, és beszálltak egy ezüst Mercedesbe. Sam dermedten állt. Az eső vadul ostorozta lárvaszerűen merev arcát. Végül lassan, nehézkesen visszamászott a volán mögé, és kihajtott a városból.
Néhány
mérfölddel
odébb
lefékezett
egy
országúti
pihenőhelyen, keresztbe tette a kormánykeréken a karját, és ráhajtotta a fejét. Egy darabig így ült. Amikor újra kiegyenesedett, már megi nt teljesen ura volt önmagának. A hajdani paplak konyhájában ezen a borús napon is világosság volt, és meleg. Ahogy Lindy és a sógora beléptek az ajtón, a férfihoz odaszáguldott két hajszálra egyforma fiúcska, és lelkesen belekapaszkodtak hosszú lábába. – Bessnek kölykei születtek! Gyere, nézd meg őket! – kiáltotta az egyik kisfiú. – Gyere, nézd meg őket! – visszhangozta az ikertestvére. A gyerekek szinte táncoltak türelmetlenségükben. – Hol vannak? – tudakolta Adam, amikor a kicsik elengedték a lábát, és Lindyre vigyorgott.
– A zoknis fiókodban, Adam bácsi. – Hol? – Anna néni szerint te tehetsz róla, mert sosem csukod be a fiókokat. – Ezt mondta? Jellemző! Lindy nevetett, ahogy az ikrek magukkal vonszolták Adamet. 98 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Hope néni is itt van – hallotta még az egyik gyerek hangját, mire boldogan a nappali felé iramodott. – Hope! Miért nem értesítettél…? – Meg akartalak lepni – mosolygott Hope, aki Anna, a férjezett ikertestvérük mellett ült. Anna sötét hajú, alacsony nő volt, törékenysége ellenére csupa elevenség és lendület. – Nekem sem szólt előre – panaszkodott, miközben ledobott néhány párnát a padlóra, és megveregette maga mellett a kanapét. – Gyere, ülj le te is, Lindy! Fáradtnak látszol. A lány nem várt további biztatásra. Szerette ezt a magas mennyezetű szobát, természetes színeivel és bútorszöveteivel. Az ízléses berendezés, a
kandallóban pattogó tűz családias, megnyugtató légkört kölcsönzött a helyiségnek. Ahogy ragyogó arcú testvérére nézett, halvány irigységet érzett. Anna szinte kivirult a terhessége alatt. – Túlterhelnek ott a kórházban – dohogott az asszony. – Embertelenül bánnak veled. Ezt megmondtam Adamnek is. Azt sem értem, miért akartál éppen a baleseti osztályon dolgozni! – Szeretem a munkámat, és kétlem, hogy amit csinálok, nehezebb lenne, mint napi huszonnégy órán át vigyázni az ikrekre.
Lindy olykor azt gondolta, hogy ez a helyettesítő orvosi állás a St. Jude kórházban, ahol a sógora volt az ortopédiai osztály sebész főorvosa, segített megőrizni a józan eszét. Visszaköltözött a szülei házába, és gyakori látogatója lett Anna és Adam tágas, barátságos otthonának. Mindezek ellenére napról napra magányosabbnak érezte magát. – Hol hagytad Adamet? – kérdezte csodálkozva Hope. – Az ikrek eltérítették – felelte a lány.
99 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Anna a férjével egy teljes családot is kapott: Adam unokaöccseit, Samet és Nathant, tizenéves unokahúgát, Kate-et és Jake-et, egy idősebb fiút, aki most már betöltötte a huszadik életévét. Ráadásul most maga is ikreket várt, mégis boldognak és elégedettnek látszott. – Sokáig maradsz, Hope? – Lindy megsimogatta a kutyát, amely az ölébe fektette a fejét. – Nem, ez csak egy rövid látogatás. A délelőttöt anyáékkal töltöttem. Anya lázasan süt, mert valamilyen összejövetel lesz náluk. – Mit gondolsz, miért vagyok én itt? Nehezen viseltem volna e l a barátnői faggatózását – vallotta be Lindy. – Ha már itt tartunk, hogy vagy…? – Hope nem fejezte be a mondatot. – Ha valaha is találkozom ezzel a Sam Rourke -kal, jól beolvasok neki! – fenyegetőzött Anna. Lindy valamennyire beavatta őt is a történtekbe, mert nem volt más választása ha ő nem teszi meg, megtette volna Hope. Szerencsére az esély arra, hogy Anna és Sam valaha is találkozik, egyenlő volt a nullával. – Lehet, hogy erre mindjárt alkalmad nyílik, Anna – mondta ekkor Hope. – Sam bármelyik pillanatban itt lehet. Együtt jöttünk Európába,
hogy reklámot csináljunk a filmnek, és holnap mindketten továbbrepülünk Párizsba. – Akkor inkább hazamegyek – állt fel Lindy izgatottan. A gondolatra, hogy viszontláthatná a férfit, görcsbe rándult a gyomra. – Hogy szúrhattál így ki velem? – támadt a testvérére. – Nem szándékosan tettem – védekezett Hope. És ez volt az igazság. Természetesen amikor kiderült, hogy Lindy is itt lesz, felhívhatta volna Samet a mobilján, és változtathatott volna a megállapodásukon, de ő a zt remélte, hogy időközben a testvére is, és a férfi is észhez tért. Hát, úgy tűnik, elszámította magát. 100 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Mi a csudát tett Sam, Lindy? – kérdezte Hope végül. – Én is szeretném tudni – kelt fel Anna is. – Mit szeretnél tudni? – kérdezte Adam, aki épp akkor lépett a szobába. Már átöltözött, és most egy krémszínű nadrágot és egy világoskék inget viselt. – Szia, Hope! – üdvözölte sógornőjét, aztán megcsókolta a feleségét.
– Remélem, ma nem csináltál semmi butaságot, drágám – simogatta meg az asszony gömbölyű hasát. – Tegnap rajtakaptam, amint a padláson csomagolóládákat emelget – árulkodott. – Tudok én vigyázni magamra, úgyhogy nem kell aggódnod értem! Képzeld, Sam Rourke idejön ! –jelentette be Anna drámai hangon. Ha Lindynek voltak még kétségei afelől, hogy a testvére mindent elmesélt a férjének, most ezek is eloszlottak, ahogy meglátta Adam arcát. – Valóban? – mordult fel a férfi fenyegetően. – Ne vágj ilyen képet, Adam! Ez a grimaszod az idegeimre megy! Adam először megdöbbent, de aztán inkább kíváncsinak, se mmint sértődöttnek tűnt. Erről az indulatos oldaláról még nem ismerte Lindyt. – Nincs szükségem arra, hogy bárki megvédje a becsületemet. Sam Rourke ma már nem jelent számomra többet egy kínos emléknél. – Ha te mondod… – hümmögött Anna. Még nem felejtette el, milyen lelkiállapotban tért haza a húga hat héttel ezelőtt Amerikából. – Én mondom. – Akkor persze nem kell elmenekülnöd sem, nyugodtan itt maradhatsz vacsorára, ahogy terveztük, igaz? Lindy sötét pillantást vetett a testvérére. Tudta, hogy ha nemet mondana, saját magát bélyegezné hazugnak.
– Hát jó – vont vállat könnyedén.
101 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Örült, hogy senki sem tudja, milyen nehezére esik megjátszania a közönyöst. Hogyan szerethetem még mindig azt az aljas, velejéig romlott alakot? – töprengett.
Ekkor megszólalt Adam telefonja, véget vetve keserű elmélkedéseinek. – Deacon – mutatkozott be, aztán megnézte az óráját. – Tizenöt perc múlva ott vagyok – közölte, és bontotta a vonalat. – Ha jól sejtem, ma nélküled vacsorázunk – állapította meg a felesége. – Igen, azonnal vissza kell mennem a kórházba. Egy ember súlyosan megsérült egy közlekedési balesetben, és azonnal meg kell műteni. Sajnálom. Anna belekarolt és kikísérte. – Hope! Sam… nem kérdezősködött utánam? – Lindy az ajkába harapott. Azt kívánta, bárcsak visszaszívhatná a szavait. – Ó, Samnek már nincs ideje velem csevegni. Belevetette magát az éjszakai életbe. Még Lloyd is aggódik érte. Ha éppen nem partizik, kihajózik a jachtján. Szerintem teljesen elfelejtette, hogy az éjszaka alvásra való. – Arra akarsz célozni, hogy ezért én vagyok a felelős? – Lindy biztosra vette, hogy a férfi már rég kiverte őt a fejéből, neki azonban gyakran eszébe jutott az utolsó szóváltásuk. Sam akkor elfogultnak és hidegnek nevezte.
Nem, a férfi aligha búsul utána. És ami a partizást illeti, nyilván régebben is így élt. Lindyt bosszantotta, hogy Hope olyan sokra tartja Samet. Szerette volna megfosztani az illúzióitól, de nem akarta a múltat újra feleleveníteni. – Az a benyomásom, hogy Sam azért foglalja úgy el magát, mert nem akar gondolkozni. Mondd csak, Lindy, te jól alszol? – kérdezte ravasz mosollyal Hope. 102 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Újabb finom célzás? – Olyan szép pár voltatok! Lindy a fogát csikorgatta. – Ha kalandra vágysz, keress magadnak egy lovagot! Hidd el, az ilyesmit átélni egészen más, mint kívülállóként szemlélni. – Saját tapasztalatomból tudom, hogy olykor érdemes küzdeni egy kapcsolatért – jegyezte meg Anna az ajtóból. – Istenem, adj erőt! – fohászkodott Lindy. – Mi csak azt akarjuk, hogy boldog légy – mondta Hope lágyan. – Bolondok vagytok, ha azt hiszitek, Sam Rourke-kal az lehetek. – Mit tett veled? – Lindy mindig olyan nyugodt és kiegyensúlyozott volt. Annát felkavarta, hogy most ennyi érzelmet lát a testvére arcán.
– Velem semmit – felelte a lány. Érezte, hogy sarokba szorították. – Akkor hát miért…? – értetlenkedett Hope. – Van egy fia – tört ki Lindyből. – Ezt persze nem az újságokból tudom. Mint ahogy azt sem, hogy nem ismerte el a magáénak, és hogy a gyerek anyját, aki akkoriban még húszéves sem volt, elhagyta. Furcsa, nem? Mintha örökké ugyanabba a típusba szeretnék bele! – Kitől hallottad mindezt? – faggatta Hope. – Nem mindegy? Sam nem tagadta, hogy igaz! – De bizonyára adott valamilyen magyarázatot – szólt közbe Anna, és leült egy karosszékbe. – Magyarázatot! – kiáltotta Lindy, és úgy nézett a testvérére, mintha az megbolondult volna. – Hogyan lehetne ezt megmagyarázni!
– Azt hiszem, a saját rossz tapasztalataid miatt képtelen vagy tárgyilagos lenni – mondta Anna. – Nem kellene minden férfit egy kalap alá venned Robbal.
103 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Lindy úgy érezte, a testvérei elárulták. Hogyan kérdőjelezhetik meg a véleményét? Hogyan foghatják Sam pártját? Hope és Anna nem próbálta meg visszatartani, amikor dühösen kiszaladt a szobából. Az eső már csak szemerkélt, és Lindynek a szabad levegőn gyorsan elpárolgott a haragja. Most, hogy már képes volt józanul elemezni a helyzetet, belátta, hogy valóban túl szigorúan ítélte meg Sam ifjúkori botlását, amiben nagy szerepet játszottak a saját fájdalmas tapasztalatai. Ettől azonban még igaza volt. Vagy talán mégis meg kellett voln a hallgatnia a férfit? Végül kénytelen-kelletlen beismerte, hogy nem merte meghallgatni Samet. Attól tartott, szerelmes lévén, kapva kapna az érvein, bármilyen gyenge lábon állnának is azok. A nők nagy része hajlandó a megalkuvásra azért, hogy ne veszítse el a férfit, akit szeret. Lindy félt, hogy ő is közéjük tartozik. És attól is félt, hogy túl nagy árat fizetne a szerelemért. – Lindy néni, megnézed a gilisztáinkat? – kiáltotta az egyik iker, és mire a kisfiúk odaértek hozzá, a lány visszapislogta a könny eit. – Huszonhét volt, de egy madár megevett egyet, egy másikat pedig Kate párnája alá tettünk, és ő agyonnyomta. – A lányok olyan buták – jelentették ki az ikrek mély meggyőződéssel. – Én is lány vagyok. – Te hölgy vagy – javították ki a kisfiúk. – Hogyan is utasíthatnék vissza egy ilyen kedves ajánlatot? – Lindy megfogta a két kis sáros praclit, és hagyta, hogy az ikrek magukkal húzzák. Valamivel később mindhárman visszatértek a konyhába. – Éhes vagyok! – kiáltotta az egyik iker. – Én is! – mondta a test vére. vére. – Te ki vagy? 104 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Sam Rourke. És te? – Engem is Samnek hívnak, ő pedig Nathan. És ez itt Lindy néni. – Őt már ismerem. Szia, Rosalind! – Szervusz, Sam! Hogy vagy? – üdvözölte a lány közönyösen, bár a szeme előtt fekete pontocskák táncoltak, és a füle zúgott. Azért sem ájulok el, hajtogatta magában. – Ezt vegyem szakmai érdeklődésnek, Rosalind? A lány torka elszorult. Nem tagadhatta, hogy Samnek még mindig nagy hatalma van felette, hiszen már az is, ahogy kiejtette a nevét, felizgatta. A férfi fáradtnak látszott, és mintha lefogyott volna az arcvonásai élesebbek lettek, és a szeme még cinikusabban csillogott, mint régen. Lindy legszívesebben megölelte volna, de Sam hideg tekintete elvette a bátorságát. Görcsösen igyekezett visszafojtani a sírást. – Nem ak ar ar itt maradni vacsorára? – fordult Anna a férfihoz. – Nem! – kiáltotta Lindy rémülten, aztán gyorsan lesütötte a szemét. – Biztos vagyok benne, hogy Mr. Rourke ehhez túl elfoglalt. Sam egy pillanatig Lindy lehajtott fejére bámult. Meg akarta büntetni a lányt, és íme, itt az alkalom! – Mr. Rourke szívesen maradna – jelentette ki. – Ez a vége, ha az ember udvarias – jegyezte meg bánatosan Anna. Sam rámeredt. Meglepte a szókimondása. – Egyesek közvetlennek és őszintének nevezik Annát – kuncogott Hope. – A férje viszont…
– Ne a gyerekek előtt! – szakította félbe az asszony szelíden. A férfi szemében mosoly csillant, és Anna már kezdte érteni, mit talált benne olyan vonzónak a testvére – persze a külsején kívül. – Megmutathatjuk Samnek a kiscicákat? – kérdezte az egyik iker. – Nem! – kiáltotta a három nő kórusban. 105 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Igazán nem szeretnék a terhükre lenni – mormolta a férfi. – Ne butáskodjon! Nem mindennap vacsorázik nálunk egy híresség. Hope nem számít, tudja? Kérhetek egy szívességet? Szeretném, ha adna egy autogramot Kate-nek. Ő az ikrek nővére, és a szobáját kitapétázta a
maga fényképeivel. Szörnyen fogja sajnálni, hogy nem volt itt, de éppen egy jutalomkiránduláson vesz részt. Lindy, kísérd át a nappaliba Mr. Rourke-ot, te pedig, Hope, nekem fogsz segíteni! – parancsolta Anna.
– Erre – intett a fejével Lindy barátságtalanul a férfinak. Bárcsak itt lenne Adam! – gondolta. Ő nem bánna vele olyan érzéketlenül, mint a saját testvérei, mert rá biztos nem hatna Sam vonzereje!
– Szóval ez az a híres angol vendégszeretet, amelyről annyit hallottam – dörmögte a férfi. – Szép ez a szoba, és nagyon eredeti a berendezése – állapította meg, miközben felemelt egy kifehéredett fahasábot egy faragott ládáról. – Anna nagyon eredeti nő. – Észrevettem. Eredeti és érzéki. -e valaha is, – Terhes. – Lindy szívébe féltékenység hasított. Előfordult -e
hogy őt valaki érzékinek tartotta? Természetesen nem, elvégre ő elfogult és hideg. Elöntötte az önsajnálat annak ellenére, hogy szándékosan rejtette el nőiességét, mert nem akarta, hogy a férfiak mustrálgassák, és arra gondoljanak… Elpirult. Volt idő, amikor tetszett neki az elképzelés, hogy Sam ránéz, és közben arra gondol… – Igen, azt is észrevettem, hogy állapotos. – A férfi leült a párnák közé a kanapéra. – Feszélyez a társaságom? Örülnél, ha azt mondanám, hogy igen, mi? – gondolta a lány. – Senki sem szereti, ha emlékeztetik a tévedéseire – felelte hangosan. 106 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
A férfi szeme haragosan megvillant. – Dolgozol? – Igen. – Meglep, hogy az új munkaadód nem kért tőlem ajánlást. Boldogan elmeséltem volna rólad mindent, amit tudok. – Sajnálom, hogy megfosztottalak ettől az örömtől, de Adam, a sógorom jól ismeri a szakmai képességeimet. – Csak a szakmaiakat? – Hová akarsz kilyukadni? – Semmire, csak kíváncsi vagyok. – Nem szeretem az ilyen rosszindulatú célzásokat. – Azokhoz te nálam jobban értesz! – Nem tudom, mire gondolsz. – Nem, persze hogy nem! – horkant fel Sam. – Mint ahogy azt sem tudod, ki beszélt egy bizonyos újságírónak Benről! – Benről? – ismételte meg zavartan a lány. – Igen, Benről, a fiamról! Azt hitted, nem jövök rá, hogy te voltál az? Menynyit fizettek ezért, Rosalind? Lindy kétségbeesetten próbálta összeilleszteni a kirakós játék darabkáit. A feje megfájdult az erős összpontosítástól. – Az emberek megtudták, hogy van egy fiad? – húzta össze a szemöldökét. – Még nem, de hamarosan megtudják. Értesüléseim szerint a nagy leleplezés egybeesik majd a filmem bemutatójával. – Nem gondolhatod komolyan, hogy én… – A lány hangja elcsuklott. – Ne játszd meg az ártatlant! – Sam, én soha nem…
107 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Elég! – A férfi felugrott. Szinte remegett az indulattól. – Legalább ne tagadd le! Egek, hogyan tévedhettem ekkorát? Nézz a szemembe, és mondd azt, hogy nem te tetted! – Úgy tűnt, maga sem tudja eldönteni, mit akar.
Bárhogyan alakultak is köztük a dolgok, Lindy nem hagyhatta meg abban a hitben, hogy ő képes ilyen aljasságra. – Sam, én soha senkinek nem… – kezdte, ám ekkor eszébe jutott, hogy a testvéreinek valóban mesélt Benről, és elnémult. – Legalább a szemembe nem hazudsz. – A férfi egyszerre végtelenül fáradtnak érezte magát. A szíve mélyén az utolsó pillanatig azt remélte, hogy mégsem a lány volt a hírforrás. Lindynek fogalma sem volt róla, hogyan győzhetné meg Samet az ártatlanságáról. – Te már eldöntötted magadban, hogy bűnös vagyok! Anélkül hogy meghallgattál volna! – kiáltotta. – Miért? Azt gondoltad, ez egyedül a te előjogod? – A férfi hosszan vizsgálgatta a lány sápadt arcát, aztán elkezdett fel -alá járkálni. Igaza van, ismerte el Lindy. Ő sem adott neki lehetőséget a védekezésre. Lehet, hogy éppoly igazságtalanul bánt Sammel, mint ahogy most a férfi bánik vele? – Figyelj rám! – könyörgött Lindy, és megérintve a színész hátát. Sam elképzelte, hogy a lány az inge alá csúsztatja a tenyerét, hátulról átöleli a derekát, és hozzápréseli a mellét, de könyörtelenül elfojtotta ezeket az ábrándokat. Amikor megfordult, és lenézett Lindyre, az arcán olyan undor tükröződött, hogy a lány az ajkára szorította a kezét. – Nem, most te figyelj rám! Gondoltál a tetted várható következményeire? Tényleg azt hitted, hogy önszántamból titkolom a fiam létezését? Hogy nem vagyok büszke rá, hogy nem szerettem volna 108 / 150
Maszk nélkül
Emma Darcy
(JKSZ 2002/5/3.)
mindenkinek eldicsekedni vele, amikor például megtanult biciklizni, vagy a csapata megnyerte az ifjúsági bajnokságot? – Nem értem… – Nem is akartad megérteni – emlékeztette keserűen a férfi. – Amikor Marilyn terhes lett, mindketten tizennyolc évesek voltunk. Tisztában voltunk azzal, hogy az érzéseink nem elég erősek egy házassághoz. Ahogy tudtam, anyagilag támogattam őket az első években, és amikor csak lehetett, meglátogatt am Bent. Nyilvánvaló volt, mennyire szenvedett ettől a helyzettől. – Hét évvel ezelőtt Marilyn férjhez ment. Murray rendes ember, sokkal jobb apa, mint amilyen én valaha is voltam. Megértettem, miért akarják, hogy maradjak távol a fiamtól. Hébe-hóba megjelentem, elhalmoztam a gyereket
ajándékokkal,
de
a
technikai
részletkérdésekkel
nem
foglalkoztam. Ben összezavarodott, hiszen egyszerre két apja lett. Addigra már híres voltam, és Marilyn örökös rettegésben élt. Félt a médiától, mert nem az a fajta nő, aki élvezi a nyilvánosságot. – Lemondtál a fiadról, hogy megvédd? Mit tettem? – gondolta Lindy, és rémülten a férfira bámult.
– Amikor Marilyn és Murray először javasolták, hogy lépjek ki Ben életéből, tomboltam. Aztán ráébredtem, hogy önző módon csak a saját érdekemet néztem, és végül engedtem a kérésüknek. Egyébként nem vesztettem el teljesen a kapcsolatot Bennel. Marilyn mindig tájékoztat, hogy megy a sora, küld fényképeket, és megkaptam az iskolai bizonyítványai másolatait is. A lány nagyot nyelt. – Annyira sajnálom, Sam! – Sajnálod! Ezzel elkéstél egy kicsit, nem?
109 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Lindy lehorgasztotta a fejét. Bár nem árulta el a férfit, bűnös volt, mert nem bízott meg benne. – Már megírták a lapok? – Mondtam, hogy a bemutatóval egy időben akarják közölni a cikket, mert azt remélik, így nagyobb port ver fel. Hogy kielégíthesd a
bosszúszomjadat, egy gyereknek kell szenvednie! – Te tényleg azt hiszed, hogy…? – Azt hiszem, hogy bosszút akartál állni rajtam, és nem válogattál az eszközökben! – Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki tud a fiadról – érvelt kétségbeesetten a lány. – De te vagy az egyetlen, akiben nem bízom meg – vágta rá Sam. Lindy úgy nézett rá, mintha megütötte volna. Látva megsebzett tekintetét, a férfi szerette volna a karjába zárni. Mikor fogom fel végre, hogy bolondot csinált belőlem? – szidta magát. – Nem hibáztatlak, ha így érzel – jelentette ki a lány öntudatlan méltósággal. – Ez szép tőled! – De vannak dolgok, amiket tudnod kell rólam. – Talán ostobaság most beszélni Samnek Robról és a kisbabáról, ám Lindy úgy vélte, tartozik neki ennyivel. – Utána, remélem, majd megérted, miért borított ki annyira az,
amit Magdától hallottam. Magda! Milyen gyűlölködően csengett a hangja! Lindy még jól
emlékezett rá. – Arra még nem gondoltál, hogy talán ő árult el? – kérdezte hirtelen. – Magda több mint egy éve tud Benről. Miért adná el éppen most az információt?
110 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Sértett hiúságból, szerette volna válaszolni a lány, de sejtette, hogy Sam nem hinne neki, ezért csak megrázta a fejét, és behunyta a szemét. – Tettem egy-két dolgot életemben, amit sajnálok… – Ha gyónni akarsz, eredj a templomba! – tanácsolta nyersen a férfi. – Ó, Sam! – sóhajtott fel csüggedten Lindy. Látta, hogy kár minden szóért. – Hát semmit sem tehetsz, hogy megakadályozd a cikk megjelenését? – Annyira még én sem vagyok befolyásos. Ha egyszer a szabad sajtó gigantikus gépezete beindul, mindent letapos, ami az útjába kerül. Áruld el, Rosalind, minden barátod életét tönkreteszed, vagy csak én részesültem ilyen különös bánásmódban? Talán figyelmeztetnem kellene a szőke Adoniszodat. – Tessék? – meredt rá a lány. – Láttalak benneteket a kórház előtt. Négyszemközt akartam beszélni veled, de csatlakozott hozzád a szeretőd, és beszálltatok egy ezüstszínű Mercedesbe fűzte hozzá a férfi cinikus mosollyal. Egek, Sam azt hiszi, hogy Adam a kedvese!
– Az a férfi nem a szeretőm. Egyébként is, nős – dünnyögte Lindy. – Abból, amit láttam, ez hamarosan megváltozhat. – Sam beismerte, hogy féltékeny. – Az ikrek fürdenek. Vigyáznál rájuk, Lindy? – rontott be ekkor Anna a szobába. – Természetesen. – A lány örült, hogy megszökhet Sam elől, de a férfi már a lépcső közepe táján utolérte. – A testvéred azt javasolta, tartsak veled. – Ez jellemző rá! – Megvannak az előnyei annak, ha az ember egyke, gondolta Lindy. – Nemet is mondhattál volna!
– Nem volt hozzá bátorságom. 111 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Olykor tényleg nem tudom, Adam hogyan viseli el a nővéremet… – Lindy belökte az ikrek hálószobájának ajtaját, és a földön heverő játékokat kerülgetve a fürdőszoba felé indult. – Válságban van a házasságuk? A lány felnevetett. – Á, dehogy! Még mindig úgy turbékolnak, mint a mézesheteikben. Azt hiszem, első látásra egymásba szerettek. – Kinyitotta a fürdőszobaajtót. – Hagyjátok abba, fiúk! Ne pancsoljátok ki a vizet a kádból! – kiáltotta, aztán Samhez fordult. – Nem kell itt mar adnod. Ne félj, nem árullak el Annának!
– Egyszer láttam Bent fürdeni – mormolta a férfi vágyakozó hangon. Nagy nehezen levette a tekintetét a kádban hancúrozó gyerekekről, és Lindyre nézett. – Nem sajnálod, hogy a nős barátodért minderről le kell mondanod? A kényelmes otthonról, a gyerekekről…?
– Ott a munkám. – Inkább higgye azt Sam, hogy Adam a szeretője, mintsem hogy rájöjjön, milyen üres nélküle az élete, és hogy még mindig mennyire szereti őt! – És az elég neked? – Neked is elég a tied, nem? – Miért térsz ki az egyenes válasz elől? Nagyon odalehetsz azért a fickóért, Rosalind. – Ezt meg mire alapozod? – Lindy kihúzta a lefolyódugót. – Gyertek, fiúk! Elsőnek Nathan mászott ki a kádból. A lány beburkolta egy puha törülközőbe, és ledörzsölte. Meglepetésére Sam ugyanezt tette a névrokonával. – Bújjatok be a pizsamátokba, mielőtt fogat mostok! – parancsolta Lindy, és az ikrek átszaladtak a hálóba.
112 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Mert kész vagy érte felrúgni az összes fennkölt elvedet – tért vissza a férfi az előbbi témára. – Nem mondtam, hogy komoly a dolog. – Lindy értelmetlennek tartotta, hogy olyasvalamiről beszélgetnek, ami csak Sam élénk fantáziájában létezik. – Nem komoly! Engem szinte keresztre feszítettél egy ifjúkori bűnöm miatt, és még csak meg sem hallgattál, most pedig úgy tes zel, mintha teljesen rendjén való lenne egy nős emberrel viszonyt folytatni! Ismertem életemben néhány kerge nőszemélyt, de te mindegyiken túlteszel – morogta a férfi. Segített a lánynak összehajtogatni a fürdőlepedőket, s közben az ujjai súrolták Lindy csuklóját. A lány megremegett. – Kérlek, Sam! – suttogta megtántorodva, de a férfi megragadta a karját. Mindjárt megcsókol, cikázott át Lindy agyán. – Mi a fenét csinálsz? – Sam eltolta magától, és a lány visszazökkent a valóságba. Már önmagamban sem bízhatom, állapította meg elkeseredetten. – Tégy nekem egy szívességet, Sam! Ne maradj itt vacsorára! – könyörgött a könnyeivel küszködve. A férfi végigmérte, aztán elővette a mobiltelefonját. – Sürgősen el kell mennem. – Köszönöm – lehelte Lindy. – Ezt nem miatt ad teszem, hanem magamért. Hogy ne veszítsem el a józan eszemet – közölte ironikus mosollyal Sam.
113 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
8. FEJEZET
– Láttad az újságot? – kérdezte Beth Lacey a férjétől, és újra teletöltötte a teáscsészéjét. Mint a legtöbb farmer, Charlie Lacey is hajnalban kelt. Most a munkaruhájában ült a reggeliző asztalnál, míg a felesége és a lánya még pongyolában voltak. – Azok után, amiket Hope-ról összehazudtak, azt hittem, kétkedéssel fogadsz mindent, ami az újságokban áll – jegyezte meg Charlie, és lekvárt kent a pirítósára. – Szegény Hope! – sóhajtott fel Beth. – Ne őt sajnáld! Nekünk kell elviselnünk az ismerősök rosszindulatú célzásait, amióta a lapok beszámoltak az állítólagos viszonyáról! – Mi tudjuk, mi az igazság, drágám – csitította Beth a férjét, aki erre morgott valamit. – Te is ismered őt, Lindy, nem?
– Kit? – motyogta a lány bágyadtan. – Hánykor végeztél tegnap este? – kérdezte az apja gondterhelt pillantással. – Fél tizenkettőkor. – És reggel előttem keltél fel. – Osztott műszakban dolgoztam, apa. Délután kaptam két szabad órát. – Két órát! – horkant fel a férfi. – Még aludnod kellene. Rémesen nézel ki.
– Kösz a bókot. – Lindy úgy vélte, megvannak a hátrányai is annak, hogy annyi év után most újra itthon lakik. – Ki az, akit ismernem kellene, anya?
– Sam Rourke-ot. – Beth átnyújtotta az újságot a lányának.
114 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Lindy elszörnyedve meredt a szemcsés fényképre. Szóval megtörtént! Bár felkészült rá, a szíve elszorult. Sam vádjai ugyan megalapozatlanok voltak, ő valahogy mégis felelősnek érezte magát a történtekért, és most képtelen volt elolvasni a vastag betűs címsorokat. – Micsoda tragédia! – szörnyülködött Beth. – Az a szegény kisfiú! Nem biztos, hogy túléli! – Micsoda? – kérdezte Lindy aggódva. – Ki nem éli túl? És mit? – Sam Rourke fia. Elütötte egy autó. Lindy kezéből kiesett az újság.
– Nem Sam haldoklik? – Hirtelen felzokogott, és az öklével betapasztotta a száját. – Nem, drágám, a fia sérült meg. Azt írják, az állapota válságos, és Mr. Rourke azonnal a betegágyához sietett. – Fel kell öltöznöm – mondta Lindy, és lenézett a pongyolájára. – Hány óra? – Hová mész? – kérdezte Charlie, amikor a lánya kiszaladt a konyhából. – Samhez – felelte Lindy egyszerűen. – Könnyebb lenne az életünk, ha fiaink lennének – jegyezte meg Charlie, amikor Lindy becsapta maga mögött az ajtót. – Egyszerre nagyon öregnek érzem magam – panaszkodott a feleségének. – Lacey doktornő? Fred Bohman vagyok – mutatkozott be a nagydarab férfi, és megrázta Lindy kezét. – Kicsit különös ez a helyzet – folytatta, és végigmérte a lányt. – Maga tényleg orvos? – Becsületszavamra – felelte Lindy ünnepélyesen. Alig tudta elhinni, milyen gyorsan ideért. Ezt egyébként Adamnek köszönhette. Amikor felhívta, hogy közölje, aznap nem megy be, a férfi valahogy kiszedte belőle, mi a szándéka. Ahelyett, hogy megpróbálta volna lebeszélni a tervéről, 115 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
félórával később visszahívta azzal, hogy helyet foglaltatott számára a legközelebbi New York-i járaton. Lindynek csak az Államokon belüli utazásáról kellett gondoskodnia. – Tudja, milyen szigorúak nálunk a biztonsági előírá sok? – kérdezte Fred Bohman.
Lindy nem tudta addig, amíg Adam fel nem világosította, majd a megnyugtatására hozzátette, hogy szerencsére ismeri az egyik igazgatót a kórházban, ahová Sam fiát szállították. – Bejuttathatom az épületbe – magyarázta Bohman doktor, ahogy átkísérte a parkolón –, de a többi magán múlik. A lány bólintott. – Mit csinálsz, ha Sam kidobat? – kérdezte tőle Adam az elutazása előtt. – Fogalmam sincs – válaszolta akkor Lindy. A kórház előtt biztonsági őrök és újságírók hada nyüzsgött, de odabent teljesen normális légkör uralkodott. Lindyt senki sem állította meg, ahogy tovasietett a tekintélyes külsejű orvos mellett. – Megdöbbentő, mire nem képesek a rajongók, csak hogy Sam Rourke ot láthassák! – Fred megcsóválta a fejét. – Szegény ember a fia halálos ágyánál ült, és erre valaki autogramot kért tőle! Ahogy Lindy meglátta az intenzív osztály tábláját, a szíve nagyot dobbant. Nyelni próbált, de a torka teljesen kiszáradt.
– Itt is vagyunk – mondta az orvos. – Köszönöm. Nagyon hálás vagyok önnek. – Üdvözlöm Adamet. A családtagok a váróteremben lesznek, vagy a kisfiú ágyánál. Mi a fenét keresel te itt? – kérdezte magától a lány, de azért továbbment. Közben kivette a sztetoszkópját a zsebéből, és a nyakába
116 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
akasztotta. Úgy okoskodott, hogy nem tartóztathatják le, amiért orvosnak adta ki magát, amikor valóban orvos. A várószoba ajtaja félig nyitva állt. Mit fogok mondani? Mit fogok csinálni? – töprengett Lindy, amikor benyitott. Eddig ez eszébe sem jutott, csak a szíve parancsát követte. Valószínűleg én vagyok az utolsó, akinek Sam most a társaságára vágyik, morfondírozott, ahogy körülnézett a süppedős padlószőnyeggel borított, kényelmes ülőgarnitúrákkal berendezett kis helyiségben. Samet nem látta, de egymással szemben, úgy, hogy a térdük összeért, egy pár ült a szoba egyik végében. Szorosan fogták egymás kezét, mintha így próbálnának erőt önteni a másikba. – Bocsánat – motyogta Lindy. – Maga orvos? – ugrott fel a nő. Szép arca sápadt volt, a szeme karikás. – Történt valami Bennel? – Én nem itt dolgozom – vallotta be Lindy. Szinte bármire hajlandó lett volna azért, hogy láthassa Samet, de ezeknek az embereknek nem hazudhatott. – Ön bizonyára Marilyn. Én… Sam egyik barátnője vagyok.
Azt reméltem, talán segíthetek. – Sam Bennel van. – Nagyon sajnálom. Nem kellett volna idejönnöm. – Lindy úgy érezte, hogy Marilyn rémületéhez, fájdalmához képest az ő szenvedése jelentéktelen. Megfordult, de az asszony megfogta a karját. – Maradjon, kérem! Samnek szüksége van valakire, aki tartja benne a lelket. Nekem itt van Murray, nélküle mostanra már megbolondultam
volna az aggodalomtól! Nem tudtuk, hogy Samnek van valakije. – Félreérti a helyzetet. Mi nem… – tiltakozott a lány. Marilyn elbűvölően rámosolygott. – Eljött ide. Ez jelent valamit. 117 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Igen, azt, hogy szerelmes i dióta vagyok, gondolta Lindy. Bár kicsit
megnyugodott, még mindig meg volt győződve róla, hogy hibát követett el. Sam nem akarhatja őt látni, hiszen ki nem állhatja! – Hagyhatnék egy üzenetet Samnek? – kérdezte. Igen, ez lesz a legjobb megoldás. Elővett egy cédulát, és felírta a szálloda nevét, amelyet Adam ajánlott. – Magához tért! – csendült fel ekkor a háta mögött Sam hangja. – Hála az égnek! – kiáltotta Marilyn. Odaszaladt a férfihoz, és átkulcsolta a nyakát. – Hála az égnek! – ismételte meg. Amikor azonban a férje hozzálépett, és megérintette a karját, tüstént elengedte Samet, és az ő vállába fúrta az arcát. – Menjetek be, én majd itt várok – mondta csendesen Sam. A házaspár elsietett. Sam utánuk bámult, aztán megfordult, és leroskadt egy fotelba. Úgy tűnt, Lindyt nem vette észre, mert behunyta a szemét, és lehorgasztotta a fejét. A lány sejtette, hogy csak a nagy akaraterejének köszönheti, hogy még nem roppant össze. Nyilván magába fojtotta a fájdalmát, és ez lassan felőrölte. – Szia, Sam – ült le melléje. A férfi ránézett, de a szemében nem tükröződött ellenségesség, sem öröm. – Rosalind? Ben magához tért – dünnyögte. – Ez nagyszerű – bólintott Lindy. – Beszéltem Marilynnel. Kedves nő. – Igen, az – helyeselt szórakozottan Sam, és fáradtan végigsimított a homlokán. – Mit keresel itt, Rosalind? – Segíteni akartam. – A lány aggódva vizsgálgatta a férfi nyúzott arcát. Sam biccentett, és felállt. – Hová mész? – pattant fel Lindy. 118 / 150
Maszk nélkül
Emma Darcy
(JKSZ 2002/5/3.)
– Ideje eltűnnöm innen. – Nem nézel be még egyszer a fiadhoz? – A mamáját és a papáját akarta látni – felelte tompán a férfi. – Engem fel sem ismert.
A lány megértette a fájdalmát. Tehetetlenségében ösztönösen a kezéért nyúlt, és Sam szinte összepréselte az ujjait erős markában. – Hol szálltál meg, Sam? – Egyenesen idejöttem. – Mikor? – Kedden… nem, hétfőn, a reptérről. Hongkongból repültem ide. Ott forgatjuk majd a következő filmünket. Tehát négy napja itt van, gondolta a lány. – Aludtál azóta egyáltalán? A férfi türelmetlen képpel nemet intett. – Ettél valamit? – Ittam kávét. Nem csoda, hogy olyan rosszul néz ki!
–
Maradj
itt,
Sam,
valamit
el
kell
intéznem.
– Lindy
megkönnyebbülésére a férfi semmit sem kérdezett, csak kimerülten visszarogyott a fotelba.
A lány a nővérszobába sietett, és odahívatta Bohman doktort. A férfi nem várakoztatta sokáig. A kérésére megígérte, hogy rendel egy taxit a hátsó ajtóhoz, ahol nem állnak lesben az újságírók, és átnyújtott egy mágneskártyát a személyzeti kijárathoz. – Tehetek még valamit önért? – kérdezte aztán. – Nem, ez minden. Köszönöm a kedvességét! – mondta a lány, és gyorsan egy puszit nyomott az arcára. A férfin látszott, hogy meglepte, de jól is esett neki a gesztus. 119 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Lindy felírta egy cetlire a szállodája telefonszámát, és otthagyta az ápolónőknél, aztán elvezette Samet. A férfi kérdés nélkül követte. A lány megadta a taxisofőrnek a hotel nevét, és megkönnyebbülten hátradőlt, amikor minden gond nélkül elhagyták a kórház területét. A szállodában a szobájukba hozatta a vacsorát, de Sam az étel felét sem ette meg hátracsuklott a feje, és máris aludt. Annyira szeretem, hogy szinte fáj, gondolta Lindy. A férfi alvás közben megindítóan védtelennek hatott, de a lány nem áltatta magát. Sam mind fizikailag, mind lelkileg a teljesítőképessége határára ért, ám amikor majd felébred, újra a régi lesz. Nem bánta meg, hogy eljött. Segíteni akart, és ez sikerült is, mert a megfelelő időben a megfelelő helyen volt. Ám mindez nem változtat azon, hogy a bizalmatlanságával mindent elrontott. Sam békésen tovább szundikált, és akkor sem ébredt fel, amikor Lindy lehúzta a cipőjét, és ráterített egy gyapjútakarót. A lány nem csomagolta ki az útitáskáját. Kirángatta belőle a hálóingét, belebújt, lekapcsolta a villanyt, és elnyúlt a franciaágyon. Lindy fojtott káromkodásra és nagy csattanásra ébredt. – Sam? – motyogta álmosan, és felkapcsolta az éjjeliszekrényen álló lámpát. A férfi a szoba másik végében, a felborult kisasztal mellett állt. – Rosalind? Hol a pokolban vagyok? – kérdezte csodálkozva. – Nem emlékszel? – Ben tényleg magához tért? Ezt nem csak álmodtam? – Nem, ezt nem álmodtad – erősítette meg a lány, és felkönyökölt. Sam felsóhajtott, és megnézte az óráját.
120 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Miért hagytad, hogy ilyen sokáig aludjak? – ráncolta össze a homlokát, és máris a telefonért nyúlt. – A készülék mellett megtalálod a kórház számát – jegyezte meg Lindy, aki előre tudta, hogy a férfinak a fia lesz az első gondolata. Sam felkapta a cédulát, a lányra sandított, és tárcsázott. – Ben alszik – közölte, miután befejezte a beszélgetést. Még mindig feszültnek látszott, de már megint tökéletesen uralkodott magán. – Nem sokat mondanak az állapotáról. – Nagyon súlyosak a sérülései? – Hát nem tudod? – lepődött meg Sam. – Nem. – Lindy ekkor döbbent rá, hogy még azt sem tudja, mi történt valójában. – Elgázolta egy autó. A vezetője részeg volt. – A férfi szeme haragosan villogott. – Ben számos belső sérülést szenvedett, belső vérzései vannak,
betört a koponyája. Az orvos megígérte, hogy értesítenek, ha bármilyen változás következne be az állapotában. De most meséld el, hogy lehet az, hogy itt vagyok veled!
– A hotelban nem volt több szabad szoba. Sam odasétált az ágyhoz, és leült a szélére. – Az alvóhelyemről majd még beszélünk – mondta. – Most azt szeretném tudni, hogyan kerültem ide. – Taxival. – Ha bevallanám, hogy kézen fogva vezettem a kocsihoz, biztos tombolna, gondolta Lindy.
– Te jó ég, már emlékszem! – kiáltott fel a férfi. – Mit keresel az Államokban, Rosalind? – Találkozóm volt Bohman doktorral, a kórház egyik igazgatójával – rögtönzött a lány, hiszen az igazat csak nem mondhatta meg. – Szakmai megbeszélésre jöttem. 121 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Milyen szerencsés véletlen! Sam arckifejezéséből nem lehetett megállapítani, hogy hisz -e neki, vagy sem.
– Aztán azt gondoltam, megnézem, hogy vagy. – Úgy tűnik, ennél azért többet tettél. – Bárkiért megtettem volna ugyanezt. – Valóban? – Alig álltál a lábadon. – Ez volt a diagnózisod? – Tény az, hogy hajlamos vagy túlbecsülni az erődet, pedig neked is szükséged van alvásra és evésre. Nem segíthetsz a fiadon, ha nem vigyázol magadra.
– Te vigyáztál rám – mormolta Sam. – Mint mondtam, bárkiért megtettem volna ugyanezt. – A barátodnak nincs kifogása a jótékonykodásod ellen? – Milyen barátomnak? Ja… nem. Mit csinálsz? – riadozott Lindy, amikor a férfi elkezdte levenni az ingét. – Nem szoktam ruhában aludni. – Az inget követte a farmere, aztán Sam felemelte a paplan sarkát. – Meddig vagy kész elmenni az úgynevezett jótékonykodásoddal? – Ne beszélj butaságokat! – A lány megpróbált úgy viselkedni, mintha ez valamilyen tréfa lenne, de amikor a férfi bebújt mellé az ágyba, tudta, hogy nem az, és a vágytól meg a félelemtől szaporábban kezdett verni a szíve. – Nincs kedvem egész éjjel a kanapén aludni. – Sam teljes lelki nyugalommal hanyatt feküdt, de amikor Lindy a szemébe nézett, látta, hogy nagyon is éber. – De azért úriembernek tartod magad, nem ig az? 122 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Ezt még soha senki nem vetette a szememre. – A férfi magához húzta a lányt. Háromnapos szakállával úgy nézett ki, mint egy kalandor. – Ezzel én nem vágnék fel a helyedben! – Lindynek nehezére esett a beszéd, mert Sam éppen az arcát simogatta. – Olyan jó illatú vagy – suttogta lágyan a férfi. – A fenébe, én viszont nagyon büdös lehetek! Nem is tudom, mikor zuhanyoztam utoljára! Tálcán kínálta az ürügyet, hogy megszabaduljon tőle, de a lány nem élt a lehetőséggel. – Szerintem csodás az illatod – mondta őszintén. És az is volt, kesernyés és férfias. Sam elégedetten mosolygott, aztán birtoklóan végigsimított Lindy combján. – El kell terelnem a figyelmemet – mormolta, és a lány megértette a szeme néma könyörgését. – Tudom – felelte, és titokban engedélyezte magának, hogy azt tegye, amit az ösztönei parancsolnak: hogy semmit se tagadjon meg a férfitól. Úgy érezte, talán ez az egyetlen esélye arra, hogy megmutassa, mennyire szereti.
Tisztában volt vele, hogy ez az éjszaka nem valaminek a kezdete, hanem egy egyszeri, különleges alkalom. Samnek meg kell szabadulnia az
elmúlt napok felgyülemlett feszültségétől, és ő segít neki ebben, de ez minden.
– Mondd meg, mit szeretnél, Sam! – simult a férfihoz csábító mosollyal. – Álmodom, vagy ez a valóság? – Szerinted én csak álom vagyok? – búgta Lindy. – Azt mindjárt kiderítem. – Sam keze a hálóing alá csúszott, és felvándorolt a lány gömbölyű fenekére. – Ez itt igazinak tűnik.
123 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Lindy kéjesen felsóhajtott, amikor a férfi lerántotta a hálóingét, és meztelen mellkasuk összetapadt. – Tudod, mit csinálsz velem? – zihálta Sam. – Sejtem – felelte Lindy huncut mosollyal. A keze végigkalandozott a férfi testén, majd amikor célhoz ért, megpihent. – Te kis boszorkány! – hörögte Sam, amikor a lány finoman megszorította lüktető férfiasságát. – Azt akarom, hogy jól érezd magad – dorombolta Lindy, majd simogatni kezdte.
– Megőrjítesz! – Sam megremegett. A lány felsikoltott, amikor egyszerre csak fekvő helyzetben találta magát. Sam hosszasan fürkészte kipirult arcát. – Nem menekülhetsz el előlem! – fogadkozott, és szenvedélyes csókokat lehelt a lány ajkára. – Azt hitted, el akarok menekülni? A férfi lenézett Lindy keblére, és nem bírt tovább uralkodni magán. Hagyta, hogy magával röpítse a vágy. – Fájdalmat okoztam? Lindy, aki éppen a fürdőköntöse övét kötötte meg, meglepetten felnézett. – Nem tudtam, hogy felébredtél. – Fájdalmat okoztam? – kérdezte újra Sam. A lány elpirult, ahogy felidézte szenvedélyes szeretkezésüket. – A kimerültségedhez képest nagyon energikus voltál. – Természetesen azt nem mondhatta meg a férfinak, hogy még mindig a történtek hatása
alatt áll, és hogy egy egészen új oldaláról ismerte meg saját magát. – Bocsánatot kellene kérnem? 124 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Azzal csak mindent elrontanál. Sam felsóhajtott, és Lindy először érzékelte, milyen feszülten várta a válaszát. A férfi felült, és a takaró lecsúszott a derekára, felfedve a mellkasát. A lány gyorsan elfordította a tekintetét. – Vissza kell mennem a kórházba – mondta Sam. Lindy megdermedt. Szóval ennyi volt. Kész, vége. – Velem jössz? – tette hozzá a férfi. – Én? – hökkent meg a lány. – Veled talán közlékenyebbek lesznek az orvosok. Érzem, hogy elhallgatnak valamit, és én nem akarom, hogy kíméljenek. Persze ha nem érsz rá… – De… Természetesen veled megyek. – Lindy mély lélegzetet vett. – Mára úgysincs programom. – Samnek legalább orvosi minőségében szüksége van rá. Ez is több a semminél. – Köszönöm. – A férfi ledobta magáról a takarót, és felkelt. Szemmel láthatóan nem feszélyezte a meztelensége. – Te már lezuhanyoztál? – Igen. – Milyen kár! A lány nem mert ránézni.
– Hol a bőröndöd? – tudakolta Sam. Lindy megpróbált visszaemlékezni, mit füllentett neki. – Elveszett… a reptéren. – Olyan elégedett volt a leleményességével, hogy kedve támadt kicsit kiszínezni a mesét. – Továbbküldték Hawaiira. – Ahogy a férfira pillantott, magabiztos mosolya az ajkára fagyott. –
Felvennél végre valamit? – kérdezte ingerülten. Hogyan hazudjon meggyőzően, amikor Sam pucér teste eltereli a figyelmét? – Ma éjjel semmi kifogásod nem volt a meztelenségem ellen. Sőt! – Ez övön aluli ütés. 125 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Ami a te egyik szakterületed, nem? – Sam! – Jó, jó! – A férfi a derekára csavart egy törülközőt. – Ezt viselted a találkozódon is? – emelte fel a tengerészkék csíkos pamutpólót és hozzá illő vászonnadrágot, amelyben a lány utazott. – Kötetlen megbeszélés volt. – Nyilván. Mindegy, hozzád hasonlóan nekem sincs mit felvennem. – Sam mogorván szemügyre vette napok óta hordott, gyűrött holmiját. – Leszólok a portára, és felküldetek néhány ruhát. – Az előcsarnokbeli butikok ilyenkor még zárva va nnak. – Nem baj. Majd ma korábban kinyitnak – mondta a férfi. A jóslata valóra vált. Még a fürdőszobában volt, amikor kopogtak az ajtón, és behoztak egy csomó egyedi tervezésű holmit. – Akad köztük megfelelő? – kérdezte Sam, ahogy besétált, erőteljesen dörzsölve a törülközővel a haját. – Nem is egy – válaszolta szárazon Lindy. – Honnan tudtad a méretemet? Még az alsóneműk is tökéletesen illettek rá. A férfi kissé behajlította az ujjait, felemelte a kezét, mintha valaminek a súlyát mérlegelné. – Tippeltem – felelte hunyorogva. – Tartsd meg, ami tetszik, a többit visszaküldöm! – Én nem engedhetek meg magamnak ilyen drága holmit. – De én igen. – Azt sem engedhetem meg, hogy te vegyél nekem ruhákat. – Miért nem? – Mert az nem… nem lenne illendő. – Akkor tekintsd kölcsönnek! –javasolta kissé unottan Sam.
126 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Természetesen most kisebb gondja is nagyobb annál, hogy én mit viselek, gondolta bűntudatosan a lány, és gyorsan kiválasztott egy elegáns, krémszínű vászonnadrágot, meg egy csíkos selyemblúzt. – Meg fogom adni a t artozásomat. A férfi rásandított, de hallgatott. Noha nagyon türelmetlen volt, Lindynek sikerült rábeszélnie, hogy reggelizzen meg, mielőtt bemennek a kórházba. Marilyn barátságos biccentéssel üdvözölte Lindyt. Ahogy a lány Sammel és a házaspárral együtt a kezelőorvost hallgatta, elszorult a szíve. Ben egyik sérülése sem volt magában véve életveszélyes. A fiú nem szenvedett maradandó agykárosodást, de… – Mit akar mondani? – szakította félbe Sam az orvos szakkifejezésektől hemzsegő előadását. – Azt, hogy Ben veséit nem lehet megmenteni – magyarázta meg Lindy, mire az orvos meglepetten rápillantott. – Maga orvos? A lány bólintott. Sam mozdulatlan arccal állt mellette. – Igaza van Lindynek? – tudakolta. – Attól tartok. – Szegény kicsi fiam! – zokogta Marilyn, és a férje karjába vetette magát. – Akkor most mi lesz vele? – kérdezte Sam. – Élete végéig dialízisre szorul. – Nem kaphat másik vesét? – Ez is egy lehetőség, de nem könnyű megfelelő donort találni. Egy közeli rokon lenne a legalkalmasabb… Van testvére?
127 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Terhes vagyok. – Marilyn letörölte a könnyeit. – így én nem jöhetek szóba donorként, igaz? – Drágám… – A férje még szorosabban magához húzta. Sam meglepetten nézett egyikükről a másikukra. – Gratulálok. Nos… itt vagyok én. Lindy összerezzent, bár számított rá, hogy a színész ezt fogja mondani. És ez az a férfi, akit ő rossz apának tartott! – Meg kell bizonyosodnunk afelől, hogy ön megfelel mint donor, Mr. Rourke.
– Végezze el a szükséges vizsgálatokat! – A továbbiakat majd megbeszélhetjük, ha az eredmény… – Nem kell semmit sem megbeszélnünk. Azonnal megcsinálhatják a műtétet. – Először meg kell várnunk, hogy Ben felépüljön a többi sérüléséből – mondta az orvos, és tapintatosan visszavonult. – Ó, Sam, meg tudsz nekünk valaha is bocsátani? – kiáltott fel Marilyn. – Nincs mit megbocsátanom. Lindy maga is visszavonult volna, mert úgy érezte, ebben a meghitt pillanatban nincs itt semmi keresnivalója, de Sam elállta a kijáratot. – Nem volt jogunk távol tartani Bentől. Meg kellett volna mondanunk neki, hogy te vagy az apja. A bűntudatodra építettem – gyónta meg az anya
könnyes szemmel. – Ez nem volt tisztességes sem veled, sem Bennel szemben. Csak akkor ébredtem rá, mekkorát vétettem ellened, amikor megláttalak az ágya mellett. Megértem a keserűségedet, hiszen mindig jó apa voltál. – Csak éppen nem voltam veletek – emlékeztette Sam. – Nem azért, mert te akartad így. Pénzt kellett keresned. Félbeszakítottad a tanulmányaidat is, de arról gondoskodtál, hogy én 128 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
befejezzem az egyetemet. És ezt hogyan háláltam meg? – Marilyn megint elpityeredett.
– Hagyjuk a múltat, Marilyn! Most egyedül Ben számít. Az orvos újra megjelent az ajtóban. – Mrs. Tenant, a fia felébredt, és látni szeretné önt – közölte. – Az arcom… milyen? Nem szabad észrevennie, hogy sírtam! – Nem fogja – nyugtatta meg Murray. – Gyere velünk te is, Sam! – Nem, még nem – rázta meg a férfi a fejét. Lindy már korábban rájött, hogy igazságtalan volt hozzá, de csak most vált világossá a számára, mekkora áldozatot hozott Sam a fiáért. – Miért nem mentél velük? – kérdezte. – A fiú most nem egy idegent akar látni, hanem a mamáját és a papáját. A lány átérezte a fájdalmát, és szerette volna megsimogatni a karját, de ehhez az együtt töltött éjszaka ellenére – már nem volt elég közeli a kapcsolatuk.
– Mesélj nekem a szervátültetésekről, Rosalind! – Először ellenőrzik, hogy valaki alkalmas-e donornak. Minél nagyobb a genetikai hasonlóság, annál jobbak a kilátások. A műtétet persze csak akkor végezhetik el, ha mindkét veséd egészséges. Egy ilyen operáció mindig óriási kockázattal jár. – Lindynek nehezére esett tárgyilagosan beszélni minderről. – Előfordulhat, hogy a befogadó test kiveti az új szervet? – Igen. De ha közeli hozzátartozó a donor, nagyobb az esély a sikerre. Azt azonban nem szabad elfelejtened, hogy utána csak egy veséd marad, és ha az megsérül, hasonló helyzetben leszel, mint most Ben. A férfi legyintett. – Legalább tehetek érte valamit. Tudod, mekkora megkönnyebbülés ez? Rettenetes volt napokig itt ülni tétlenül, és csak várni, várni. Miért 129 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Ben? Egyre csak ezt kérdeztem magamtól. Meg tudtam volna ölni azt a fickót, aki elgázolta, pedig sosem voltam erőszakos ember. – Sam, az itteni orvosok ugyanazt fogják elmondani, amit én, csak részletesebben. – Értem. Köszönöm, Rosalind! Mindent köszönök. – Akkor most itt hagylak – mondta a lány, aki a férfi szavait elbocsátásként értelmezte. – Miért? Kérlek, Sam, ne nehezítsd meg még jobban a dolgomat! – könyörgött magában Lindy. – Lacey doktornő… Rosalind, reméltem, hogy még itt találom. – Sam, ez Bohman doktor. – Örvendek, Mr. Rourke – rázta meg Sam kezét az orvos. – Nagyon sajnálom, ami a fiával történt. Rosalind, megkérhetem, hogy ezt a fotót adja át a sógorának, amikor legközelebb látja? Ahogy megígértem neki, készíttettem egy másolatot a fényképről, amelyet tavaly csináltam Genfben.
– Szívesen – mosolygott Lindy. Az orvos gyorsan elköszönt és elsietett. Sam átkukucskált a lány válla fölött. A fényképen több férfi között, középen ott állt Adam, aki egy ezüstszobrocskát szorongatott a kezében, amelyet az orvosi kutatásokban elért eredményeiért kapott.
– Ez a sógorod? – bökött rá Sam a mutatóujjával. – Igen. – Lindy gyorsan elrakta a fotót. – Jóképű fickó. Talán nem ismerte fel, gondolta reménykedve a lány. – Anna is úgy véli – vágta rá óvatosan. 130 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Akkor hát nem a te barátod? Szóval mégis felismerte!
– Ez nyilvánvaló, nem? – Sejtettem. És te nem azért utaztál ide, hogy Bohmannel találkozz, ugye, Rosalind?
– Nem, de a doktor úr nagyon segítőkész volt – válaszolta a lány hűvös mosollyal.
– Miért vagy itt valójában? Csak azt ne mondd, hogy véletlenül éppen erre jártál! Lindy felsóhajtott. Sam bizonyára kitalálta az igazságot, de tőle akarja hallani.
– Olvastam az újságban Benről, és azt gondoltam… – Mit? – Azt, hogy talán szükséged van a segítségemre. – Ezért hát felültél az első gépre. Merő emberszeretetből – csúfolódott a férfi. Ugrat, és ezt nem érdemlem meg, még ha joggal haragszik is rám a bizalmatlanságomért, mérgelődött Lindy. – Azért jöttem ide, mert el kellett jönnöm. Mert szeretlek ! – jelentette ki bátran, és csípőre tett kézzel, harciasan Samre meredt. – Most elégedett vagy?
131 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
9. FEJEZET
– Távolról sem – mondta Sam. – Mit akarsz még? – tört ki Lindy. – Vért szeretnék venni Mr. Rourke-tól… De ha akarják, később is visszajöhetek – ajánlotta fel zavartan egy fiatal orvos. Úgy belemerültek a vitába, hogy észre sem vették, amikor melléjük lépett. – Nem, maradjon csak! – Sam már fel is tűrte az inge ujját. – Tudja, melyik vércsoporthoz tartozik? – Az AB negatívhoz. Ez jó? – Ritka, és megegyezik Benével, ami biztató. Nem fog semmit sem érezni dünnyögte az orvos. Sam elmosolyodott.
– Úgy tizenhat évesnek nézett ki – jegyezte meg, miután magukra maradtak, és legöngyölte az inge ujját. – Szóval szeretsz. Lindy haragos pillantást lövellt feléje. A férfi ezt olyan hangon mondta, mintha az időjárásról beszélne.
– Ez nem vicc! – Örömöt látott felvillanni kedvese szemében, vagy csak képzelődött? – Remélem, hogy nem az – felelte a férfi nyomatékosan. Legalább nem nevette ki. Talán az utolsó napok szenvedése és izgalmai után már nem érdekli, ő hogyan érez iránta? Lindy összeráncolta a homlokát. – Nem kell aggódnod, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítok a múlt éjszakának – nyugtatta meg Samet. – Tudom, hogy az kivételes helyzet volt. – Talán azért még barátok maradhatunk, tűnődött.
132 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Úgy érzed, hogy csak passzív befogadója voltál a felgyülemlett feszültségemnek? – kérdezte a férfi mérgesen. – Fura. Nem úgy rémlik, mintha passzívan viselkedtél volna. A lány idegesen fészkelődött. – Amikor utoljára szeretkeztem anélkül, hogy védekeztem volna, egy kisbaba lett a következmény – folytatta Sam. – Én is így jártam – vetette oda Lindy, aztán ráeszmélt, mit mondott, és remegő térddel leroskadt egy székre. – Gondoltam, hogy valami ilyesmi történhetett – bólintott a férfi. A lány rémülten rámeredt. A megjegyzés csak úgy kicsúszott a száján, de most szembe kellett néznie valamivel, ami korábban eszébe sem jutott: a múlt éjszaka lehetséges következményeivel. – De nem tudhattad! – Nem, minthogy nem fogadtál a bizalmadba. – Miért, te a bizalmadba fogadtál engem? Beszéltél Benről? – Beszéltem volna, ha lehetőséget adtál volna rá! Te azonban nem bíztál bennem! – Amire jó okom volt… – A lány elnémult, és a kezébe temette az arcát. – Most már késő. Sosem bocsátasz meg nekem! – Te megbocsátottad, hogy azt feltételeztem, neked járt el a szád? – Akkor hát tudod, hogy nem én árultalak el? – Lindy megkönnyebbülten mosolygott. – Annyira örülök! – Tényleg Magda volt az – mondta nyersen Sam. – Sosem lett volna szabad munkát adnom annak a nőszemélynek! Tom, a férje rendes fickó, többször dolgoztam vele. Magda drogfüggő volt, de a segítségével sikerült leszoknia a kábítószerről. Tom megkért, hogy tartsam rajta a szemem a távollétében, és én bolond, beleegyeztem. Egyik éjjel Magda beállított hozzám, panaszkodott, hogy követte egy férfi. Ha akkor tudom, hogy 133 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
gyakran talál ki efféle meséket, sok bosszúságtól megkímélhettem volna magam. De én hittem neki, és elvittem a rendőrségre. Ott, úgy tűnt, nem veszik komolyan a panaszát. Annyira kiborult, hogy megengedtem, hogy nálam lakjon, amíg Tom vissza nem tér. Amikor rajtakaptam, hogy az íróasztalom fiókjában kutat, valami egészen gyenge kifogással állt elő. Mint kiderült, elolvasta Marilyn összes levelét, és látta Ben fényképeit is. Titoktartást fogadott, és mivel hónapokig semmi sem történt, nem foglalkoztam többé a dologgal. Hála istennek, Tom elhitte, hogy sosem feküdtem le vele. Lindy most már látta, hogy Sam Rourke az egyik legtisztességesebb, legrendesebb ember, akivel életében találkozott. Természetesen a férfi sem szent, és ő nem is akarta, hogy az legyen. Ha őt, Lindyt nem kísértette volna még mindig a múlt, tárgyilagosabb lett volna, amikor Magda megvádolta Samet, és akkor talán minden másként alakult volna. – Az is segített, hogy akkor nem Magda volt az egyedüli vendégem – folytatta Sam. – Amikor forgatni kezdtük ezt a filmet, Tom megkért, hogy
alkalmazzam Magdát. Azt mondta, a felesége részt vett egy terápián, és már teljesen rendbejött. Nemrég aztán a kezébe került a csekk, amelyet Magda az egyik szennylaptól kapott. Kényszerítette Magdát, hogy bevallja az igazat, és utána rögtön felhívott engem. Szegény fickó… – Sam megrázta a fejét. – Teljesen kikészült, mégis kitart a felesége mellett… – Miért? – kérdezte csodálkozva Lindy. – Mert szereti. – A férfi olyan áthatóan nézett a lányra, hogy az megremegett.
Valamit üzenni akart a zafírkék szempár? Vagy csak a képzelete játszik vele? – tűnődött Lindy.
– Egyébként sikerült keresztülhúznom annak az alattomos újságírónak a számítását – mondta elégedetten Sam. 134 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Hogyan? – Azt tanácsoltam Marilynnek, előzze meg a bajt, forduljon egy másik, jobb hírű riporterhez. Először nem akarta megtenni, de aztán belátta, hogy így legalább gondoskodhat róla, hogy ne ferdítsék el a tényeket. Az adott körülmények között ez tűnt a legokosabbnak. Sajnos a sors közbeszólt, és megint bekerültünk a hírekbe. Ha előbb átlátok Magdán, mindez nem történik meg. – Bolondul utánad. Fűnek-fának azt meséli, hogy viszonyotok volt. Bárcsak ne hallgattam volna rá! Mindkettőnket lóvá tett – sóhajtott fel a lány. – Hála az égnek! – kiáltotta a férfi, és amikor Lindy meghökkenten ránézett, megmagyarázta: – Abból, amit mondtál, arra következtetek, hogy megbocsátottál nekem. Gondolod, hogy én kevésbé vagyok nagylelkű? A kérdés csak az, vajon te meg tudsz -e bocsátani magadnak. Lehet, hogy neki van igaza? Hogy a lelkem mélyén úgy érzem, nem
érdemlem meg a boldogságot? – morfondírozott a lány. – Sam! Marilyn és Murray visszatért. – Valami baj van? – ugrott fel a férfi, és elsápadt. – Nem, nem – csitította Murray. – Ben találkozni szeretne veled. – Nem akarom ráerőltetni a társaságomat – dörmögte az apa, de Lindy sejtette, mennyire bántja, hogy idegen a fia számára, és mások engedélyére van szüksége ahhoz, hogy láthassa. – Elmondtuk neki, Sam – nyújtotta ki félszegen a kezét Marilyn. – Tudja, hogy te vagy a vér szerinti apja, hogy a balesete hírére azonnal ideutaztál, és hogy a születésétől fogva anyagilag támogatod. Azt is elmondtuk neki, hogy egy szép összeget letétbe helyeztél a számára…
135 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Nem kellett volna… – Sam az ujjai hegyével megérintette az asszony kezét, aztán leengedte a karját. – Ezzel csak összezavarjátok. – Te nem ismered Bent – nevetett Murray. – Nem, valóban nem. – Sam állán megrándult egy izom. A feszültség szinte tapinthatóvá vált a szobában. – Ben harcos természet, nem könnyű zavarba hozni – folytatta végül Murray. Nem szabad őt alábecsülni. A vesebajról még nem tud. Azt
gondoltuk, a műtétről nem szólunk neki addig, amíg nincsenek meg a vizsgálati eredmények. Sam bólintott, és mély lélegzetet vett. Marilyn és Murray nyilván meg akarják jutalmazni, amiért Bennek adja az egyik veséjét, gondolta cinikusan, de aztán azzal vigasztalta magát, hogy a fia most már tudja, ő az apja, és ezen semmi és senki nem változtathat. – Rosalind? – nyújtotta oda a kezét a lánynak. Azt akarja, hogy tartsak vele, örvendezett Lindy. A férfi kezébe
csúsztatta az ujjait, és együtt mentek át az intenzív osztályra. Apa és fia döbbenetesen hasonlított egymásra. – Ben még gyorsan kifárad, Mr. Rourke – figyelmeztette a férfit az ápolónő. Sam komor, beesett arcával elég ijesztően festett, de a lány elfelejtette,
hogy színész. A férfi arca ellágyult, és bár lehet, hogy az inge a hátához tapadt, a tenyere izzadt, de ezt senki sem találta volna ki, aki ránéz, mint ahogy azt sem, hogy évek óta erről a pillanatról álmodott. Csak Lindy tudta, mit érez. Istenem, segíts neki! – imádkozott. Ne kapjon újabb sebeket! – Szóval te vagy az apám – állapította meg Ben, tartózkodással vegyes kíváncsisággal. – Hogyan szólítsalak? – A hangja kicsit kihívóan csengett. – A barátaim Samnek hívnak. 136 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Ez a nő a feleséged? – Nem vagyok nős. – Akkor hát nincsenek testvéreim? – kérdezte a fiú csalódottan. – Még nincsenek. Lindy először azt hitte, Sam Marilyn terhességére céloz, de a férfi tekintete elárulta, hogy neki szánta a megjegyzést, és elpirult. Az ágy felől kuncogás hallatszott. – Örülnék egy kistestvérnek – mondta Ben. – Azt hiszem, anyának már nem lehet gyereke.
– Milyen kár! – Sam úgy vélte, nem az ő feladata felvilágosítani a fiát a tévedéséről. – Te színész vagy? A férfi bólintott. – Én ki akarok tanulni egy rendes szakmát. – Ben kíváncsian leste a szavai hatását. – Bölcs döntés – dicsérte meg Sam. – Vannak már konkrét terveid? – Lehet, hogy orvos leszek. Az szép hivatás – dünnyögte a gyerek, és a vékony csöveket tanulmányozta, amelyek a sovány testét különböző gépekkel és szerkentyűkkel kötötték össze. – Rosalind orvos. – Szuper! – A nő nyilván nagyot nőtt a gyerek szemében. – Majdnem meghaltam, tudja? – közölte Lindyvel.
– Igen, tudjuk. – A lány aggódó pillantást vetett Samre, de a férfi nyugodt maradt.
Ekkor visszatért az ápolónő. – A páciensünknek pihennie kell – jelentette ki. – Igenis, nővér – felelte az apa.
137 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Máskor is meglátogathatsz, ha akarsz – jegyezte meg Ben könnyedén, és kidugta a takaró alól a karját, amelyből egy intravénás cső állt ki. – Szívesen – felelte Sam hasonló hangnemben, és Lindy visszapislogta a könnyeit, ahogy apa és a f ia ünnepélyesen kezet rázott. A folyosón a férfi a falnak dőlt, és hitetlenkedve lebámult a kezére. – Remegek motyogta. – Annyira féltem, hogy nem találom meg a helyes szavakat.
– De megtaláltad. Hogyan tarthaltam ezt az embert érzéketlennek? – kérdezte magától a
lány bűntudatosan. – Ben nagyon óvatos… – folytatta Sam. Reménykedő tekintete Lindy arcára tapadt. – Ez természetes – mondta komolyan a lány, és legszívesebben a csókjaival oszlatta volna el a férfi kétségeit. – Ő valószínűleg éppoly bizonytalannak érzi magát, mint te. – Tetszettél neki. – Ő is tetszik nekem – felelte rekedten Lindy. – Hogyne tetszene, amikor annyira hasonlít rád?
– Kettőnk csevegése egyébként éppen akkor kezdett érdekessé válni, amikor Marilynék félbeszakították. A lány felsóhajtott. – Szerintem már mindent megbeszéltünk. – Szerintem pedig maradt néhány dolog, amit még meg kell vitatnunk. – Sam megragadta Lindy karját. – De nem itt. Az apám halála óta gyűlölöm a kórházakat. Jó, jó, de azért még nem kellene úgy maga után vonszolnia, mint egy krumpliszsákot, futott át a lány agyán, ahogy igyekezett lépést tartani a férfival. 138 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Ne arra, Sam! – kiáltotta, amikor észrevette, merre húzza a férfi. – Az újságírók! – siránkozott, de már késő volt. Öt perccel később Lindy elcsigázottan hátradőlt a taxiban, és szemrehányó pillantást vetett kedvesére. – Ezt szándékosan csináltad! Elkerülhetted volna őket! Úgy érzem magam, mint… – Megborzongott.
– Mintha bepiszkolódtál volna? – fejezte be helyette a mondatot a férfi. – Ha tudod, akkor miért…? Meg akartál büntetni? – kérdezte mérgesen a lány. – Ne kezdd már megint! – szólt rá kissé ingerülten Sam. – Azt hiszed, én szeretem, hogy az emberek a magánéletemben kutakodnak? De
megbirkózom vele, és neked is sikerülni fog. – A szeme elszántan csillogott. – Ha azt gondolják, megadod nekik, amit akarnak, nem
fosztanak meg teljesen a mozgásszabadságodtól, de ha elbújsz egy háromméteres elektromos kerítés mögé, mindent elkövetnek, hogy kiszimatolják, mit titkolsz. Meg kell őrizni az egyensúlyt, és én ebben jó vagyok.
– De nekem nem kell megtanulnom kezelni a médiát. A sajtót nem érdekli egy egyszerű doktornő. – Annál jobban fogja érdekelni a feleségem. Szerencsére Lindy már ült, különben most összecsuklott volna. Egy csodálatos pillanatig abban reménykedett, hogy a férfi szereti őt, de aztán eszébe jutott egy sokkal valószínűbb magyarázat, és majdnem sírva fakadt.
Lehet, hogy terhes, és Sam többé nem akar kockáztatni. Nem akarja ezt a gyermekét is elveszíteni. – Jaj, nem! – A lány behunyta a szemét, éppen akkor, amikor a taxi lefékezett. 139 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Meglep, milyen jól leplezed az örömödet. – Sam pénzt nyomott a sofőr kezébe, és megvárta, míg Lindy is kiszáll a kocsiból. A tekintete komor volt, és elszánt. Ez nem lesz könnyű, gondolta a lány. Vissza kell utasítania valamit, amire mindennél jobban vágyik. De ha Sam szerelme nem lehet az övé, csak a kisbaba miatt nem megy hozzá. Néhány percig némán ballagtak egymás mellett. – Nem hiszem, hogy terhes vagyok – törte meg a csendet a lány, és megállt egy bükkfa alatt. – De lehetséges, nem? És nem először fordulna elő. Volt egy gyereked, igaz?
Lindy felkapta a fejét. – Akarod, hogy meséljek róla? – A múltkor majdnem megtetted. És te mindent tudsz a múltamról. – Ez azért túlzás. – Mi a baj, Rosalind? Úgy érzed, nem bízhatod rám a titkaidat? A lány felsóhajtott. – Elég mindennapi történet… Tizennyolc éves voltam, amikor elkezdtem az orvosi egyetemet, és fogalmam sem volt az életről. Rob volt a vezető tanárom, és… mondjuk úgy, hogy nagyon komolyan vette a feladatát. Visszatekintve Lindy már maga sem értette, mi vonzotta a férfiban. Talán a fellépése, a magabiztossága? – Csak amikor megmondtam neki, hogy terhes vagyok, tudtam meg, hogy már nős, sőt gyermekei is vannak. – A lány megköszörülte a torkát. – Rob… dühöngött. Azt kérdezte, be tudom -e bizonyítani, hogy ő az apa. Sam keze ökölbe szorult. – Mi lett a gyerekkel? 140 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
Lindy nagyot nyelt, és lesütötte a szemét. – Elvetetted? – Nem! – kiáltotta a lány hevesen. – De Rob erre biztatott. Még azt is felajánlotta, hogy fizeti az abortuszt. – Felsóhajtott. – Még a terhességem elején elvetéltem. A szüleim nem tudnak sem Robról, sem a gyerekről, csak a testvéreim. Anna akkor éppen Londonban tartózkodott. Eleinte ő vigyázott rám, aztán eljött Hope. – És te azt hitted, hogy én is olyan aljas vagyok, mint ez a Rob? – kérdezte haragosan Sam. Lindy megértette a felháborodását. – Érts meg, Sam! Rob után… nem bíztam többé az ítélőképességemben. Amikor nem cáfoltad meg Magda hazugságait, úgy éreztem, újra elkövettem ugyanazt a hibát. A fejedhez vágtam mindazt, amit annak idején Robnak kellett volna mondanom, de nem mondtam, mert szinte megbénított az árulása. Megrémültem, amikor rájöttem, hogy kisbabám lesz, de azzal vigasztaltam magam, hogy Rob majd mellém áll. – Keserűen mosolygott. – Hihetetlenül ostoba voltam. Téged használtalak eszközül,
hogy megszabaduljak a múlt kísérteteitől, és ezt nagyon sajnálom. Ennél jobbat érdemelsz! – Szerencsére széles a vállam, ennyi terhet még elbírok. Sok szeretőd volt Rob után? Sam a lány arcáról olvasta le a választ, és gyorsan elfordult, de Lindy még látta a szemében a fájdalmat. – Az ember könnyen pótolhatja munkával a… – A lány zavartan elnémult. – Elcsábított egy szemét alak! Semmi okod arra, hogy szégyelld magad, vagy bűntudatod legyen! – kiáltotta hevesen a férfi. Lindy ajka sírósan legörbült. 141 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– De igen, mert én tehetek arról, hogy elvetéltem. Nem akartam a kisbabámat. Féltem, hogy mindig Robra fog emlékeztetni – zokogott fel. Soha senkinek a megbecsülésére nem vágyott annyira, mint Samére, de tudta, hogy a férfi meg fogja vetni ezért. Ám váratlanul erős karok fonódtak köréje, és a feje egy széles mellkasnak ütközött. – Csitt, kicsim, ne sírj! – súgta Sam a fülébe. – Egy embert a cselekedetei, nem a félelmei és a gondolatai alapján kell megítélni, Rosalind. Ha nem így lenne, valószínűleg valamennyiünket börtönbe lehetne vetni. Amit éreztél, teljesen normális volt, és ha a gyermeked életben maradt volna, legyőzted volna az idegenkedésedet. – Ezt én is tudom – szipogott Lindy. – És amikor már túl késő volt, rájöttem, hogy akartam azt a kisbabát. De akkor képtelen voltam tisztán gondolkozni… Jóságos ég, teljesen átnedvesedett az inged! – Ügyetlenül megpróbálta eltüntetni a könnyei nyomát, aztán a férfi szemébe nézett. –
Tényleg akartam azt a kisbabát. – Lesznek még kisbabáid. – Sam gyengéd hangja, vigasztaló szavai megnyugtatták a lányt. Megért és nem ítél el, gondolta Lindy megkönnyebbülten. Csakhogy… – Nem! – kiáltotta hirtelen, és félrelökte a férfit. Sam kedves és együtt érző, de ez nem jelenti azt, hogy szereti őt. Talán csak a gyerek miatt akarja elvenni.
A férfi tett hátra néhány botladozó lépést, mielőtt visszanyerte az egyensúlyát. – Mi az ördög…? – Nem megyek hozzád – közölte csökönyösen Lindy. – Azt mondtad, szeretsz. – Ezt most mindenképpen az orrom alá kell dörgölnöd? 142 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Igyekszem türelmes lenni, Rosalind! Nem állíthatod azt, hogy közömbös vagyok számodra. A kedvemért csapot -papot otthagytál, és iderepültél, noha fogalmad sem volt, milyen fogadtatásban részesülsz. Talán elvi kifogásaid vannak a házasság ellen? Jobban szeretnéd, ha csak együtt élnénk? Csak megjátssza magát, vagy tényleg nem érti, mi bajom? – tűnődött a lány. – Mégis mi a terved, Sam? Lemondod az esküvőt, ha kiderül, hogy nem vagyok terhes? – kérdezte keserűen.
– Mi köze az esküvőnkhöz az esetleges terhességednek? – csodálkozott a férfi. – Rengeteg köze van hozzá! – Ezt magyarázd meg! – Megértem, hogy aggódsz, de én nem vagyok Marilyn. Nem kell attól félned, hogy elszakítalak a gyermekedtől. Persze még korai erről beszélni, hiszen az sem biztos, hogy… – Lindy idegesen megköszörülte a torkát. Úgy tűnt, a szavai ahelyett, hogy megnyugtatták volna, inkább felbőszítették a férfit. – Ha gondolkozol egy kicsit, be fogod látni, hogy igazam van. A házasság túl szélsőséges megoldás lenne… – Ha gondolkozom?! – kiáltotta Sam olyan dörgő hangon, hogy a bükkfa legmagasabb ágain pihenő madarak riadt csiripeléssel felröppentek. – Meg tudnálak fojtani! – Jól van, hölgyem? Zaklatja ez a fickó? – torpant meg az ösvényen két baseballsapkás fiatalember. – Jól van! – förmedt rájuk Sam. – Nem zaklat – erősítette meg gyorsan Lindy is. A fiúk továbbmentek, de gyanakvó képpel többször is hátranéztek. – Ez nem Sam Rourke volt? – kérdezte az egyik. 143 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Á, dehogy! Azt olvastam, Sam Rourke alacsony. És a testőreit biztos mindenhová magával viszi – felelte a társa. – És valószínűleg a fodrászát is… – vihogott az első fiatalember, aztán a nevetésük elhalt a távolban. – Milyen aranyosak voltak ezek a fiúk, hogy a védelmemre keltek ! – jegyezte meg a lány. – Talán vannak még jó emberek a világon. – Hiába próbálsz témát váltani, Rosalind! – A témát lezártuk. – Azt csak te hiszed! – Az elmúlt napok nagyon kimerítőek voltak számodra. Nem vagy megfelelő érzelmi állapotban egy ilyen nagy horderejű döntéshez – mondta kedvesen a lány. – Jobban szeretnéd, ha szenvtelenül kérném meg a kezed? – Pontosan ezt tetted. – Lindy összepréselte remegő ajkát. – Az isten szerelmére, Rosalind, hiszen tudod, hogy szeretlek! – Micsoda? – A lány nem hitt a fülének. – Múltkor már szerelmet vallottam neked. – De az még azelőtt volt… hogy olyan igazságtalan voltam hozzád. Utána úgy viselkedtél, mintha gyűlölnél! Lindy attól félt, csak álmodik. – Gyűlölni akartalak, de nem ment. Az elmúlt hetekben a poklok kínjait álltam ki miattad! Mit gondoltál, miért akarlak elvenni? Azt hitted, csak a kisbaba miatt, igaz? – kérdezte rekedten Sam.
– Csak összeadtam kettőt meg kettőt – dünnyögte Lindy. Sam szeret, ujjongott, és elöntötte a boldogság. – És persze szokás szerint ötöt kaptál. Egész idő alatt azt hittem, gyűlölsz, mindaddig, amíg meg nem jelentél a kórházban. Fogalmad sincs,
144 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
mit éreztem akkor! És ha maradt még kételyem, múlt éjszaka azokat is végérvényesen eloszlattad. – Ó, Sam! – kiáltotta a lány. – Ó, Sam! – ismételgette. A férfi felkapta Lindyt, megforgatta, és tüzesen megcsókolta. A lány kissé kábultan, de boldogan mosolygott, amikor Sam letette, aztán lábujjhegyre állt, és átkukucskált a férfi válla fölött. – Sam! – Hm? – Figyelnek bennünket! Legalább húszan álltak ott félkörben. – Tudom. – Tudod? – tört ki Lindy. – Te… te…! Hogyan oszthatsz meg másokkal egy ilyen meghitt pillanatot? Mmm… – Szavai elvesztek a férfi szájának ostroma alatt.
– Ez aztán a csók! – kiáltotta egy irigykedő női hang. – Csak így tovább! – kurjantotta valaki. Végül Sam is úgy döntött, hogy ami sok, az sok, és átfurakodott a csődületen, bár időnként megállt, hogy adjon néhány autogramot. – Mit mondhatnék? – vont vállat, amikor a lány ezt szóvá tette. – Színész vagyok. De most egy olyan helyre akarok menni, ahol nem zavarhatnak meg.
– Ezt örömmel hallom – felelte Lindy. – Nem akarom, hogy rámenősnek tarts, de szeretnélek emlékeztetni arra, hogy van egy kellemes hotelszobánk. – Imádom, amikor rámenős vagy. – A férfi leintett egy taxit. – Mi is a szállodánk neve? A lány mosolyogva megmondta.
145 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Könnyű azt mondani, hogy „házasodjunk össze” ! – morogta Lindy kicsit később, az ágy szélén ülve. – Beszélj csak a saját nevedben! – vágott vissza Sam, és a matrac besüppedt, ahogy lehuppant rá. – Nem te kérted meg az én kezemet. És eleinte nem voltál valami készséges… – Úgy értettem, a házasság csodálatos ötlet, de legyünk gyakorlatiasak! A férfi felsóhajtott, és meglazította a nyakkendőjét. – Ha érzékenyebb lennék, felkavarna, milyen kevéssé lelkesedsz a tervemért. – A taxiban elég lelkes voltam, nem? – Lindy elpirult, ahogy kedvese szeme felcsillant.
Sam hanyatt vetette magát az ágyon, és a lányt is magával rántotta. – Egek, mennyire szeretlek! – Én még mindig nem tudom elhinni, hogy ez nem csupán álom. – Imádom ezeket a kusza kis fürtöket az arcod körül – folytatta Sam, és óvatosan az ujjára csavart egy tincset. Lindy megsimogatta az arcát, és felsikoltott, ahogy a férfi bekapta az ujja hegyét , majd finoman szopogatni kezdte. – Nem tudok gondolkozni, amikor ezt csinálod – hebegte. – Merem remélni – Sam kéjsóvár vigyorral átvetette az egyik lábát a combján, gyakorlatilag az ágyhoz szegezve a lányt. – Csitt, drágám. Tudom, hogy meg akarod beszélni, hogyan egyeztethetjük össze a munkánkat, de a részleteket később is megvitathatjuk. A fontos, hogy szeretjük egymást. Mert szeretsz engem, igaz?
– Megint hallani akarod? – A nap minden pillanatában. – Szeretlek, Sam Rourke, és örökké szeretni foglak – mondta ünnepélyesen Lindy. 146 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Amikor Angliába mentem, azt akartam, hogy szenvedj. Azt hittem, elárultál. A kórház előtt vártalak, de mihelyt megláttalak, tudtam, hogy még mindig szeretlek. Aztán melletted termett az a férfi… – Adamre gondolsz? – Akkor még nem tudtam, kicsoda. Szerettem volna szétverni a fejét, amikor hozzád ért. – A családunk tagjai nem szokták titkolni az érzéseiket. – Lindy megint megsimogatta Sam arcát, mintegy alátámasztva ezt. – Adam volt az, aki lefoglalta a helyemet a repülőgépen, és mindent elintézett. Miután eldöntöttem, hogy ideutazom, semmivel sem voltam képes foglalkozni. Haza akartam repülni, mint egy postagalamb, és nekem te vagy az otthonom.
– Mint ahogy az enyém te vagy – suttogta a férfi. – És ha már szóba hoztad a családot… Bennel kapcsolatban… Ez olyasmi, amit meg kell tennem.
– Tudom. Csak ha valaha is elveszítenélek, Sam… – Lindy testén remegés futott végig. – Nem fogsz. Megígérem. – Bízom benned. – Lindy nem kételkedett abban, hogy Sam megérti a szavai jelentőségét. – Igen, tudom – felelte egyszerűen a férfi.
147 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
UTÓHANG
Lindy figyelte, ahogy Sam és Ben kijön a vízből, és megrázzák a fejüket, mint két kutya. A fiú ért először oda hozzá. Lihegve levette a búvármaszkot és a légzőpipát, majd ledobta magát a forró homokba. – Ez fantasztikus volt! – kiáltotta lelkesen. – Miért nem próbálod ki te is? Sam nem rossz tanár. – Túlságosan szeret parancsolgatni. – Lindy tudta, milyen sokat jelent a férfinak, hogy együtt lehet a fiával, ezért időnként szándékosan kettesben hagyta őket. – Ezt hallottam! – közölte Sam, és ő is elnyúlt mellettük. – Annál jobb – mosolygott rá Lindy szerelmesen. – Vegyél fel valamit, Ben, nehogy leégj! – szólt oda a fiúnak. – Igenis, doki – vigyorgott Ben. – Ki az, aki szeret parancsolgatni? – incselkedett Sam. – Te is vegyél fel valamit! – mondta szigorúan Lindy. Ő már belebújt egy bő pólóba, és most sóvárogva bámulta a férfi barna mellkasát, napozókrémtől fénylő bőrét. Szerette volna megérinteni… Hát tedd meg! Hiszen megteheted! Erre a gondolatra boldogan elmosolyodott.
– Nagyon elégedettnek látszol – jegyezte meg Sam, aztán elakadt a lélegzete, amikor a lány hűvös tenyere a hasára simult. Lindy jobb kezén megcsillant az aranygyűrű. Ez nem volt olyan pompás darab, mint az apró gyémántokkal övezett, zafírköves eljegyzési gyűrű, de éppolyan nagy becsben tartotta, mert a férfi arany mandzsettagombjából csináltatta.
148 / 150
Emma Darcy
Maszk nélkül
(JKSZ 2002/5/3.)
– Ha tudnék, dorombolnék. – Tudsz. – Sam hangjában nevetés bujkált. A lány a fejével figyelmeztetően Ben felé bökött. – Ha megint enyelegni kezdtek, itt hagylak titeket – tápászkodott fel a fiú. Veszek egy ananászos, csokis, tejszínhabos jégkrémet. Nektek is hozzak?
– Nem! – válaszolta egyszerre a két felnőtt. – Olykor eltűnődöm, hogyan fér belé az a sok étel. Ha én feleannyit ennék, mint ő, már gurulnék! – Lindy leheveredett, és nézte, ahogy Ben a part mentén tovaszalad. Sam megsimogatta kedvese hasát. – Nehéz elképzelni, hogy egyszer majd a kettőnk gyermeke is akkora lesz, mint Ben.
– Olykor azt is nehéz elképzelni, hogy gyerekünk lesz. – Te is láttad az ultrahangos vizsgálatnál a képernyőt. A lány elégedetten felsóhajtott. – Igen, láttam. – Tudta, hogy arra a csodálatos pillanatra élete végéig emlékezni fog. – Szerinted a szüleid nem találták gyanúsnak, hogy ragaszkodunk a rövid jegyességhez? – kérdezte a férfi. – De, valószínűleg, ám sokkal tapintatosabbak, semhogy bármit is mondjanak. Nyilván úgy vélik, hogy mindenre képes az a férfi, aki magával viszi a fiát a nászútjára, különösen, amikor a nászút megelőzi az esküvőt. – Ez még nem a nászutunk. Ugye nem bánod, hogy Bent is elhoztuk? – Nem – mosolygott Lindy, és végigfuttatta ujjait a férfi hátán. Amikor a friss sebhelyhez ért, összeráncolta a homlokát. A veseátültetés jól sikerült, és a műtétet Ben is meg Sam is elképesztő gyorsan kiheverte. Bár azért jöttek erre a kis karibi szigetre, hogy a fiúk 149 / 150