ROBUR 9.
Szerkesztő: Kuczka Péter és Rigó Béla Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Budapest, 1985 A BORÍTÓ ÁMON LÁSZLÓ MUNKÁJA
TARTALOM A. ÉS B. SZTRUGACKIJ: A BÍBORSZÍNŰ FELHŐK BOLYGÓJA Első rész A hetes számú űrrepülőtér - A Hiusz legénysége - A küszöbön Hétköznapok - Tűzpróba - A Hiusz visszatér - Mint régmúlt id ők argonautái Földeák Iván fordítása. Tóth Tamás rajzai SZERZŐINK A. és B. Sztrugackij Trethon Judit: Robotok és androidok Németh István: Humánus Alap Gábor József rajzai Rigó Béla: Tűnődés a Mars-lapokról Tábori Csaba rajzai Kurd Lasswitz: A szappanbuborékon szappanbuborékon Weinbrenner Rudolf fordítása. Csanády András rajzai ISAAC ASIMOV: ÉN, A ROBOT / Logika - Ide hallgass, Zseni - mondta Powell a robotnak - ha a Föld nem létezi létezik, k, mivel mivel magya magyaráz rázod od mindaz mindazt,t, amit amit a telesz teleszkóp kópban ban látsz látsz?? Zseni persze ezt is megmagyarázta, hiszen elektronagya szigorú logiká logikával val működö ködött tt.. Csak Csak akko akkorr kerü kerültlt bajb bajba, a, amik amikor or a tény tények ek ellentmondtak a logikának... Vámosi Pál fordítása. Ámon László rajzai
ARKAGYIJ SZTRUGACKIJ - BORISZ SZTRUGACKIJ A bíborszínű felhők bolygója Első rész A hetes számú űrrepülőtér A titkár Bikovra emelte épen maradt fél szemét. - Közép-Ázsiából jött? - Igen. - Az iratait... Az aszta asztall fölött fölött Bikov Bikov felé felé nyújto nyújtotta tta sötét, sötét, rákoll rákollóra óra emléke emlékezte ztettő kezét. Mutatóujja hihetetlenül hosszú volt, de hiányzott három ujja s tenyerének a fele. Bikov ebbe a kézbe helyezte kiküldetési papírját és szemé személyi lyi igazo igazolvá lvány nyát. át. A titkár titkár komóto komótosan san szétha széthajtot jtotta ta a kiküld kiküldeté etési si utasítást, és olvasni kezdte: - „A Góbi sivatagi szovjet-kínai expedíciós állomás gépészmérnökét, Alekszej Petrovics Bikovot a Geológiai Minisztérium szolgálati helyének megváltoztatása ügyében tárgyalni küldi. Indoklás - a BKÁB kikérése…” A titkár futó pillantást vetett az igazolványra is, majd visszaadta, s a fekete, párnázott ajtóra mutatott. - Menjen be. Krajuhin elvtárs várja önt. Bikov tétovázott. - A kiküldetési utasítás önnél marad? - A kiküldetési utasítás nálam marad. Bikov végigsimított haján, s megigazította szarvasbőr zekéjét. Az volt az érzése, hogy a félszem ű titkár gúnyos kíváncsisággal méregeti őt. Összeráncolta szemöldökét, s belépett a dolgozószobába. dolgozószobába. A tága tágas, s, félho félhomál mályyos szob szobaa abla ablaka kaitit bamb bambus uszr zred edőny fed fedte. te. A csupasz műanyag falak bágyadtan verek vissza a fényt. Puha, vörös szőnyeg borította a padlót, Bikov körülpillantott, a szoba tulajdonosát kereste. A széles és üres íróasztal mellett két kopasz fejet pillantott meg. Az egyik yik fej fej sáp sápadt adt, sőt kiss kisséé szür szürké késs szín színű volt, volt, mozdulatla mozdulatlanul nul magaslott a vendégek részére odaállított karosszék háttámlája fölé. A másik másik - világ világos os sáfrán sáfránys yszín zínű - az asz asztal tal túlo túlold ldal alán án doss dosszi ziék ék fölé fölé görnyedve görnyedve himbálódz himbálódzott, ott, mintha mintha tulajdonos tulajdonosaa bizalmatla bizalmatlanul nul szaglász szaglászta ta volna az előtte heverő kékes színű fénymásolatokat. Bikov aztán még egy tar koponyát fedezett fel, amely egy figurához tartozott, aki szürke űrhajósruhában terpeszkedett el a szőnyegen, és szürke fejével esetlenül d őlt a fal és a páncélszekrény közé a sarokba. Nyakától vastag kötél kígyózott az asztal alá... Bikov esetlenül toporgott, ismét megrángatta zekéjének cipzárát, s nyugt nyugtala alanul nul az ajtóra ajtóra pillan pillantott tott.. A sáfrán sáfránys yszín zínű, kopasz fej ebben a pillanatban eltűnt. Szipogás hallatszott, s rekedt, náthás hang jelentette ki elég eléged edett etten en:: „N „Nag agys ysze zerrűen tart tart!! Nagys agyszzerűen!" S egy nylon kezeslábast viselő, testes, görnyedt férfi emelkedett fel lassan az asztal mögül. Hatalmas termetű, hihetetlenül széles vállú férfi volt, és bizonyára igen igen súly súlyos os.. Barn Barnás ás,, ragy ragyás ás arcb arcbőre álar álarcn cnak ak tűnt, ajkát ajkát kesken keskeny, y,
egyenes vonallá szorította össze, s széles, domború homloka alól kerek, szempillátlan szemével hidegen és figyelmesen f igyelmesen meredt Bikovra. - Mit akar? - érdeklődött rekedten. - Krajuhin elvtárssal kell beszélnem - jelentette ki Bikov, s zavartan a szőnyegen elterülő kopasz alakra pillantott. - Krajuhin vagyok. - A kerek szemű férfi ugyancsak odapillantott, majd ismét Bikovra meredt. A karos karossz székb ékben en ülő kopasz fej mozdulatlan maradt. Bikov egy másodp másodperc ercig ig habozo habozott, tt, tett tett előre néhány néhány lépést lépést,, és bemuta bemutatko tkozo zott. tt. Krajuhin fejét oldalt hajtva hallgatta. - Nagyon örülök - jelentette ki végül. – Már tegnap vártam, Bikov elvtárs. Kérem, üljön le. – Hatalmas lapátszerű tenyerével a karosszék felé intett. – Ide kérem. Tegye szabaddá, és foglaljon helyet. Bikov értetlenül az íróasztalhoz lépett, a karosszék felé fordult, s csak nehezen tudta megállni, hogy ne törjön ki bel őle ideges nevetés. A karo kaross sszé zékb kben en furc furcsa sa,, szür szürke ke szöv szövetb etből varrott s a búvárokéra emlékeztető szkafander hevert. Ezüstös, kerek fémcsatokkal rögzített sisakja emelkedett a karosszék háttámlája fölé. - Dobja le a padlóra! - sürgette Krajulin Bikovot. Bikov a sarokban, a páncélszekrény mellett hever ő madárijesztőre sandított. - Csak egy különleges véd őöltözet - szólt rá türelmetlenül Krajuhin. Üljön már le! Bikov sietve tette szabaddá a karosszéket, s zavartan zavartan leült. Krajuhin rebbenéstelen tekintettel méregette. - Hát így vagyunk... - Sápadt ujjaival dobolt az asztalon. - Nos, Bikov elvtárs, ismerkedjünk meg, szólítson Nyikoláj Zaharovicsnak, s minél előbb fogadj fogadjon on jóindu jóindulat latába ába.. Az én irányí irányítás tásom om alatt alatt kell kell dolgoz dolgoznia nia!! Természetesen, ha... Éles telefoncsöngetés szakította félbe. Felemelte a kagylót. - Egy percre, Bikov elvtárs... Halló. Igen, én... Egy szót sem szólt többet, de a videotelefon-erny ő kékes színű fényében Bikov jól látta, hogy az óriás arca egyszerre vörösbe váltott át, s csupasz halántékán a sötét szín ű erek dagadtak. Úgy látszott, nagyon is komoly dolgokról volt szó. Bikov tapintatosan lesütötte szemét, és a kaross karosszék zék mellett mellett a földön földön hever heverő különlege különlegess védőöltözetet öltözetet kezdte kezdte bámulni. Az öltözék nyitott gallérján keresztül látni lehetett a sisak belső borítását. Bikovnak úgy tűnt, hogy a sisak falán keresztül a sz őnyeg durva mintázatát látja, jóllehet az ezüstös szín ű gömb kívülről egyáltalán nem volt átlátszó. Bikov lehajolt, hogy figyelmesebben szemügyre vegye a sisa sisako kot, t, Kraj Krajuh uhin in azon azonba bann ebbe ebbenn a pill pillan anat atba bann a hely helyér éree tette tette a kagylót, s megnyomott egy kapcsológombot. kapcsológombot. - Kérem Pokatyilovot! - adta ki rekedtes hangon az utasítást. - Értettem! - felelte f elelte egy láthatatlan hang. - Egy óra múlva. - Értettem, egy óra múlva!... A kapcsoló ismét kattant, s minden elcsendesedett. Bikov felemelte tekintetét, s látta, hogy Krajuhin erőteljesen dörzsöli a tenyerével az arcát.
- Úgy - szólalt meg nyugodtan, miután észrevette, hogy Bikov nézi őt. - Ez aztán a fajankó! Beszélhetsz neki, falra hányt borsó... Elnézést, Bikov elvtárs. Hol is hagytuk abba... Igen-igen... Még egyszer elnézését kérem. Tehát, komoly beszédem lesz önnel. Az időnk rövid. Lássunk tehá ehát hozz ozzá... á... Először is, nem ártan tana egy kicsit közeleb lebbről megismerkedni. Beszéljen magáról. - De mégis, miről szeretne hallani? - Először is... mondja el az életrajzát. - Az életrajzomat? - A mérnök töprengett egy kicsit. - Az életra trajzom az nagyon egyszerű. 19.. 19....-be benn szül szület ette tem, m, hajóscsaládban, Gorkij mellett. Apám korán meghalt, még hároméves sem voltam. Tizenöt éves koromig internátusban nevelkedtem. Négy évig segédmoto segédmotor-vez r-vezet etőként ént, maj majd vezet ezetőként ként dolg dolgoz oztam tam reak reaktív tív siklóhajókon a Volgán. Jégkorongoztam. A „Volga" válogatott tagjaként két olimpián is részt vettem. Felv Felvett ettek ek a felsz felszín ínii közl közlek eked edés és fels felsőfokú fokú tech techni niku kumá mába ba.. Ez a gépkocsizó csapatok egykori iskolája. („Minek kellett ezt hozzátennem. Fecse Fecsegek gek"" - gondol gondolta ta Bikov Bikov.) .) A magrea magreakto ktoros ros exped expedíc íciós iós járm járművek tagozatán végeztem. Nos... utána a hegyekbe küldtek dolgozni, a TienSan körzetébe... Majd a Góbiba, a homoksivatagba... Ott szolgáltam. Ott léptem be a pártba. Mi kell még? Azt hiszem, elég is ennyi. - Elég. - Értett egyet Bikovval Krajuhin. – Egyszerű életrajza van. Tehát harminchárom éves? - Egy hónap múlva töltöm a harmincnegyediket. - S természetesen nőtlen? Főnökéne nökénekk ez a megjeg megjegyzé yzése se megleh meglehet etősen tapint tapintatla atlanna nnakk tűnt Bikov számára. A mérnök nem szerette, ha a külsejére célozgattak. Különben is megmondhatná ennek a medvének, hogy volt már egy n ő az életében, akit nem zavart napégette arca, papucs formájú orra s vörhenyes, kemény haja. - Azt akartam mondani - folytatta Krajuhin -, hogy ha jól tudom, fél éve még nőtlen volt. - Igen - felelte szárazon Bikov -. most is az vagyok. Egyelőre... Hirtelen rádöbbent, hogy Krajuhin sokat tud róla, s nem azért tesz fel kérdéseket, mert érdeklik a válaszok, hanem azért, hogy „személyes beny benyomá omást st"" szer szerez ezze zenn róla róla,, vagy vagy vala valami mi egés egésze zenn más más a célj célja. a. Ez kellemetlenül érintette, és óvatosságra intette. - Egyelőre nőtlen vagyok - ismételte meg. - Köve Követk tkez ezés éské képp pp - jegy jegyez ezte te meg meg Kraj Krajuh uhin in -, ninc nincse sene nekk köze közelili hozzátartozói. - Következésképp Következésképp nincsenek. - Tehá ehát, hogy ogy úgy úgy mondj ondjaam, maga aga telj teljes eseen egy egyedül edülál álló ló és független... - Igen, egyedülálló. Egyel őre az. - Mit mondott, hol szolgált az utóbbi időben? - A Góbiban... - Régóta? - Három éve... - Három éve! S folyton a sivatagban?
- Igen. Persze voltak kisebb szünetek. Kiküldetések, továbbképzések... továbbképzések... De többségében a sivatagban töltöttem. - Nem unta meg? Bikov töprengett egy kicsit. - Először nehéz volt - kezdte óvatosan. – Kés őbb megszoktam. Persze nem könnyű ott a szolgálat. - Maga előtt látta a lángoló égboltot és a fekete köveket... - De hiszen a sivatagot is meg lehet szeretni… - Vagy úgy! - csodálkozott Krajuhin. - Megszeretni a sivatagot? És maga szereti? - Természetesen megszoktam. - Mi volt az utolsó beosztása? - A Góbi Góbi siva sivata tagi gi expe expedí díci ciós ós tábo táborr atom atomter terep epjá járó ró oszt osztag agán ának ak vezető je voltam. - Tehát jól ismeri a gépeket? - Attól függ, milyeneket... - Legalábbis ezeket az atomterepjárókat. Bikov a kérdést teljesen értelmetlennek találta, és azért nem is válaszolt rá. - Mondja, maga volt az, aki tavaly a Dauge-expedíció megmentését irányította? - Én. - Derék dolog, remekül megoldotta! Ha maga nincsen, bizonyára ott pusztulnak. Bikov vállat vont. - Feszített tempójú menet volt. Semmi több. Krajuhin összehúzta szemét. - Hiszen a maga emberei is megsérültek, ha az emlékezetem nem csal. Bikov Bikov elvörösö elvörösödöt dött,t, az ő arcszí arcszíne ne mellett mellett ez ijesz ijeszttőnek tűnt, s dühösen kifakadt: - Tomb Tombol oltt a feke fekete te szél szélvvész ész! Ezt Ezt nem nem dics dicsek ekvvésb ésből mond mondom om,, Krajuhin elvtárs. Diadalmenet zeneszóval csak a díszszemléken létezik. A homoksivatagban ez azért egy kissé bonyolultabb. Kényelmetlenül érezte magát, és bosszankodott. Krajuhin gyengéd mosollyal méregette Bikovot. - Úgy-úgy... Bonyolultabb... három év a homoksivatagban. Ez nem kevé kevés. s. Ez deré derék. k. Mond Mondja ja,, Biko Bikovv elvt elvtár árs, s, van van magán magának ak vala valamil milye yenn szenvedélye? Úgy értem, a munkán kívül. Bikov gondterhelten meredt a férfira. - Hogyan érti? - Mivel foglalkozik a szabadidejében? - Hm... Természetesen sokat olvasok. Sakkozok is. - Ha jól tudom, van néhány tudományos munkája? - Igen, van. - Sok? - Nem, nem sok. Két cikk a Lánctalpas közlekedés cím ű szaklapban. - Miről szólnak? - A reakto reaktormo rmotor torok ok javítás javításaa tábori tábori viszo viszonyo nyokk közöt között.t. Személy Személyes es tapasztalataim. - A reaktormotorok javítása... Nagyon érdekes. Mellesleg még milyen sportot űz a jéghokin kívül?
- Szambót. Dzsudóoktató is vagyok. - Ez jó. Úgy. Az asztronómia iránt sohasem érdeklődött? Bikov úgy érezte, hogy Krajuhin gúnyolódik rajta, így válaszolt: - Nem, az asztronómia sohasem érdekelt. - Kár! - Lehetséges... - Arról van ugyanis szó, Alekszej Petrovics, hogy a munkája nálunk, egy bizonyos értelemben, hogy is mondjam, összefüggésben van ezzel a tudománnyal. A mérnök összeráncolta a homlokát. - Megbocsásson, de nem teljesen értem... - Mit mondtak magának, amikor hozzánk irányították? - Azt mondták, tárgyalni fognak velem arról, hogy vegyek részt egy tudományos expedícióban. Egy id őre... - Azt, hogy milyen m ilyen expedícióban, nem mondták? - Valahová a sivatagba indul, ritka ércek felkutatására. Krajuhin megropogtatta sápadt ujjait, s tenyerét az asztal lapjára fektette. - Igen, magától értetődik - dünnyögte. - Nagyon is természetes. Erről nincs tudomásuk. Tehát, Alekszej Petrovics - kezdte mély sóhajjal -, magától értetődik, hogy az asztronómiához a dolognak semmi köze. Nem fontos, hogy korábban nem érdekelte az asztronómia. Aligha lesz rá szüks szüksége ége.. A legros legrossz szabb abb esetbe esetbenn egyet egyet s mást mást elolva elolvas, s, néhány néhány dolgot pedig elmondanak magának. Arról van azonban szó, hogy nem itt kell dolgoznia. Hogy úgy mondjam, nem a Földön. Bikov Bikov nyug nyugtala talanul nul pislog pislogott. ott. Ismét Ismét rossz rosszul ul érezte érezte magát, magát, mint mint félórával ezelőtt, amikor átlépte ennek a szobának a küszöbét. - Félek, hogy... nem értem, mit mond - szólalt meg rövid habozás után. - Nem a Földön? Talán a Holdon? - Nem, nem a Holdon. Jóval távolabb. Furcsa Furcsa álomnak álomnak t űnt az egész. egész. Krajuh Krajuhin in állát állát össze összefon fontt ujjair ujjairaa helyezve folytatta: - Miért csodálkozik így, Alekszej Petrovics? Az emberiség immár harminc esztendeje repül más bolygókra. Talán azt hiszi, hogy ezek valami valamifél félee más, más, külön különleg leges es embere emberek? k? Szó sincs sincs róla. róla. Ugyan Ugyanoly olyan an közönséges emberek, mint maga. A legkülönbözőbb foglalkozásúak. Én például meg vagyok róla győződve, hogy magából elsőrendű űrhajós válna. Mellesleg, jó néhány űrhajós, hogy úgy mondjam, más cégtől jött hozzánk, például a repüléstől. Megértem, hogy magában, egy olyan mérnökben, akinek a szakmája kizárólagosan „földi", a lehet ősége sem merült fel annak, hogy részt vehet egy ilyen dologban. A körülmények azon azonba bann úgy úgy alak alakul ulta tak, k, hogy hogy expe expedí díci ciót ót küldü üldünk nk a Vénu Vénusz szra ra,, s szük szüksé ségü günk nk van van egy egy olya olyann ember emberre re,, aki aki reme remekü küll ismer ismerii a siva sivata tagi gi feltételeket. Az ottani homoksivatagok aligha különböznek lényegesen a maga kedves Góbijától. Csak egy kissé nehezebb dolog lesz... Bikov hirtelen észbe kapott. - Az Urán Golkonda! Krajuhin gyors, figyelmes pillantást vetett rá. - Igen, az Urán Golkonda. Lám, már szinte mindent tud.
- A Vénusz... - jegyezte meg lassan Bikov. – Az Urán Golkonda... Megcsóválta a fejét, s elnevette magát.- Élek, s egyszer csak mennybe repülök! Hihetetlen! - No, nem olyan bűnös lélek, hogy ne tehetné meg. Különben sem a paradicsomi ligetekbe küldjük. Lehet, hogy talán... - Krajuhin el őrehajolt, s halkabban folytatta: - Fél? Bikov elgondolkozott. -Természetesen félek kicsit - ismerte be. - S őt, egyszerűen félek. Hiszen... lehet, hogy nem boldogulok a feladattal. Igaz, ha csak azt várják el, amit tudok, amire képes vagyok, akkor miért ne vállalnám? -Krajuhinra pillantott s elmosolyodott. - Nem, annyira azért nem félek, hogy visszautasítsam. Tudja, ez az egész olyan váratlanul ért. S azután meg, miért... olyan biztos b iztos benne, hogy nem vallok szégyent? - Teljes Teljesen en biztos biztos vagyo vagyokk benne, benne, hogy hogy megbir megbirkóz kózik ik a felada feladatta ttal.l. Magát agától ól érte értettődik, hogy nehéz dolga lesz, borzasztóan, kimondhatatlanul nehéz dolga, bizonyára veszélyes helyzetekbe is kerül, olyanokba olyanokba,, amilyeneke amilyenekett egyel egyelőre még még csak csak nem nem is sejt sejtün ünk. k... .. Maga Maga azonban meg fog birkózni velük. - Ezt maga jobban tudja, Krajuhin elvtárs. - Igen, azt hiszem, hogy jobban tudom. Nos, Alekszej Petrovics, úgy gondolom, hogy ezután nem fog berohanni a minisztériumába, s nem fog könyö könyörög rögni, ni, hogy hogy egész egészség ségii állapo állapotár táraa való való hivatk hivatkoz ozáss ással al vagy vagy nehéz családi körülményei miatt mentsék fel állásából. - Hogy képzeli?... - Miért, maga hogy képzeli? - Krajuhin arca elsötétült- - Voltak itt magánál különbek is, akik ebben a karosszékben ülve a legsz legszégy égyenl enlete eteseb sebbb módon módon meghát meghátrál ráltak tak.. - Tenyeré Tenyerétt végigh végighúz úzta ta az arcán. - Az igazat megvallva, én már régóta számon tartom magát, s örülök, hogy nem tévedtem. Bikov zavartan hümmögött, s elfordította a fejét. - Honnan ismer engem? - A Dauge-expedíció nyomában indított mentővállalkozásból. Ez az expedíció hozzánk tartozott, s attól kezdve figyeltem magát. Bekérettem a jell jellem emzé zésé sétt és a szem személ élyi yi anya anyagá gát. t. S tess tessék ék,, eljö eljött tt az ide]e ide]e,, és hivattuk. - Világos. - Általában ilyenkor gondolkodási időt szoktak adni. Egy hetet, néha egy egy hóna hónapo pot. t. Most Most nem nem várh várhat atun unk. k. Dönt Döntsö sön. n. Alek Aleksz szej ej Petro Petrovi vics cs.. Figyel Figyelmez meztet tetem: em: ha csak csak egy kicsit kicsit is ingado ingadozi zik, k, azonna azonnall mondjo mondjonn nemet. Nem sértődünk meg. Bikov elnevette magát. - Nem. Krajuhin elvtárs, nem mondok nemet. Ha úgy gondolja, hogy megbirkózom a feladattal, akkor állok elébe. Természetesen egy kicsit várat áratla lanu null ért ért a dolo dolog, g, de semm semmii baj, baj, majd majd megs megszo zoko kom. m. Szóv Szóval al elfogadom, - Nos, akkor remek. Krajuhin nyugodtan bólintott, s egy pillantást vetett az órájára. - Még valamit! Az expedíció viszonylag rövid ideig fog tartani, nem tovább másfél hónapnál. Megfelel magának? - Megfelel...
- A magára váró munkát most nem részletezem. Később megtudja. megtudja. Kevés az időnk. Kérem, csak azt ne feledje, hogy holnap repülünk. - Holnap? A Vénuszra? - Nem, a Vénusz még egy kicsit távolabb van. Egyel őre maradunk a Föld Földön ön.. Csak Csak nem nem Mosz Moszkv kváb ában an,, hane hanem m másu másutt. tt. Mell Melles esle leg, g, hol hol a csomagja? - Lent Lent a ruhat uhatár árbban. an. Nincs incs sok sok holm holmiim, egy egy bőrönd önd és egy egy térképtáska. Nem gondoltam... - Ez nem fontos. Hol akar megszállni? Javasolnám a Prága-szállót. Itt van a közelben. Bikov biccentett. -Tudom. Jó szálló. - Nagyon jó szálló. Most elengedem, hanem – ismét az órájára pillantott - úgy két óra múlva, pontosan tizenkét óra nulla nullakor, űrhajós barátom, ismét jöjjön ide. Itt megtud egyet s mást. Nem ebédelt? Természetes, hogy nem. Az ebédl ő a tizenh tizenharm armadi adikk emelet emeleten en van. van. Ebédeljen meg, pihenjen egy kicsit a könyvtárban vagy a klubban, ki se kell mennie az épületb ől, s tizenkét óra nulla nullakor jöjjön vissza. No, menjen. Most néhány embernek még megmosom a fejét. Bikov még mindig egy kicsit izgatottan felállt, s habozva teltette az öt már régóta izgató kérdést. - Krajuhin elvtárs, hogy hívják teljes nevén ezt az intézményt? A kiküldetési papíron ez áll: BKÁB. De azt hiszem, hogy nem jól fejtettem meg, mit is jelent. - BK BKÁB ÁB a Boly Bolygó gókö közi zi Köz Közleke lekedé déss Álla Állami mi Bizo Bizott ttsá sága ga,, mely mely a Minisztertanács mellett működik. Én vagyok a bizottság elnökhelyettese. - Köszönöm - mondta Bikov. „Bolygóközi Közlekedés Állami Bizottsága - dünnyögte magában, miközben az ajtó felé fordult. - Hát persze... Én meg azt hittem, hogy a Belsőszállítási Kutatás Állami Bizottsága… Azt is így rövidítenék..." Az ajtó ajtóba bann Bik Bikov össz összeü eütk tköz özöt öttt egy egy nyur nyurgga fér férfiv fival, al, aki aki feltar feltartóz tózhat hatatl atlanu anull vágtato vágtatotttt be a szobá szobába ba.. Bikov Bikov csak csak annyit annyit tudott tudott megjegyezni, hogy a férfi hatalmas, fekete keretes szemüveget hordott, s rend rendkí kívü vüll sápa sápadt dt volt volt.. A láto látoga gató tótt ész észre sem sem vett vette, e, mell mellév ével el félresodorta, s már egyenest a küszöbről kezdte a mondókáját. m ondókáját. - Nyikolaj Zaharovics! - Hol a hatos számú reaktor? - hallotta Krajuhin vészjósló basszusát. - Már megbocsásson. Nyikolaj... - Azt kérdem, hol a hatos számú reaktor? Bikov mérnök becsukta az ajtót, s a fogadószoba kijárata felé indult. A sötétképű titkár fél szemével kísérte, majd ismét az asztala fölé hajolt. A Hiusz legénysége „A Vénu Vénusz sz a Napr Napren ends dsze zerr Napt Naptól ól szám számít ítot ottt máso másodi dikk boly bolygó gója ja.. Átlagos távolsága a Naptól 0,723 asztronómiai egység, azaz 108 millió kilométer... 224 nap 16 óra 49 perc és 8 másodperc alatt tesz meg egy teljes fordulatot a Nap körül. Pályájának átlagsebessége 35 kilométer másodp másodperc ercenk enként ént... ... A Vénusz Vénusz a hozzá hozzánk nk legköz legközele elebb bb eső bolygó. Amikor a Nap és a Föld között foglal helyet, a Földtől való távolsága 39
millió kilométer. . Amikor a Nap mögött helyezkedik el, a Földtől való legnagyobb távolsága 258 millió kilométer... A Vénusz átmérő je 12 400 kilométer, a benyomódása alig észrevehet ő. Ha a Föld méreteit 1-nek vesszük, akkor a Vénuszra átszámítva annak átmér ő je 0,973, felszíne 0,956. térfogata 0,92. a tömegvonzás a felületén 0,85, sűrűség 0,88 (vagy (vagy máské másként nt 4.86 4.86 gramm gramm köbce köbcenti ntiméte méteren renké ként) nt),, tömege tömege 0,81.. 0,81.... A teng engely ely körül örülii forg forgás ásid ideeje 57 óra.. ra.... A Vénu Vénusszt rendk endkíívül sűrű széndioxidból és szénmonoxidból álló atmoszféra veszi körül, melyben kristá kristályo lyoss ammóni ammóniafel afelhhők úsznak nak... ... A Vénus énuszzt jele elenleg nleg néh néhány ány időszak szakos os és álla álland ndóó űrállomás rállomás segítségé segítségével vel kutatják, kutatják, melyek melyek közül közül kettő a Szovj Szovjetu etunió nió Tudomá Tudomány nyos os Akadém Akadémiáj iájáho áhozz tartoz tartozik. ik. Egy sor kísé kísérl rlet, et, hogy hogy lesz leszál álljljan anak ak a Vénu Vénusz szon on (Abr (Abros oszi zimo mov, v, Nisz Niszid idzi zima ma,, Szokolovszkij, Krüger és mások), s közvetlenül a felszínén folytassák a kutatást, nem járt sikerrel." Bikov Bikov a Vénusz Vénusz színe színess fénykép fényképére ére pillan pillantot tottt - bárson bársonyos yosfek fekete ete alapon sárgás korong, kékes és narancsszín ű árnyékok csíkozzák be -, majd becsapta a nehéz kötetet...Egy sor próbálkozás, hogy leszálljanak a Vénuszra, s közvetlenül a felszínén folytassanak kutatásokat, nem járt sikerrel." Rövid és világos megfogalmazás. Igen, voltak próbálkozások. Bikov felidézte magában mindazt, amit könyvekb ől, tévéelőadásokból és a TASZSZ rövid, száraz közleményeiből tudott. Három évtizeddel az els ő holdutazások után a Földtől másfél milliárd kilométerre már szinte minden objektum ismert volt az ember el őtt. Új tudományágak jelentkeztek, a Hold, a Mars, a Merkúr, az óriásbolygók és néhány aszteroid nagyobb holdjának planetográfiája. A bolygóközi űrhajósok, különösen azok, akik hónapokon, s őt éveken át a Földt ől távol ávol dolg dolgoz ozta tak, k, hoz hozzász ászokta oktakk a Hold Hold-s -sííkság ságok évsz évszáz ázad ados os porrétegeződéseihez. a vörös sivatagokhoz és a szakszaul csenevész ligetecskéihez a Marson, a Merkúr jeges szakadékjaihoz és fehéren izzó fennsíkjaihoz, az idegen égboltokhoz, melyeken egyszerre több hold világított, a Naphoz, mely itt vakító csillaghoz volt hasonlatos. Száz és száz száz űrhaj rhajóó szel szelte te át mind minden en irán irányb yban an a Napr Napren ends dsze zert. rt. A világ világűr meghód meghódítá ításán sának ak új korsz korszaka aka - a „nehéz „nehéz"" óriásb óriásboly olygók gók:: a Jupite Jupiter, r, a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz és a Vénusz birtokbavételének kora köszöntött be. A Vénusz a földi kutatók figyelmei korán felkeltette. Közelsége a Földhöz és a Naphoz, egyes fizikai jellemz őinek ismert hasonlósága a földiekéhez, ugyanakkor a szerkezetére vonatkozó hiteles adatok teljes hiánya vonzotta a bolygóközi űrkutatókat. El őször, mint mindig, pilóta nélküli szerkezeteket bocsátottak útjukra Az eredmények elkedvetlenítették a kutatókat. A s űrű, az óceáni iszapra emlékeztető felhőtakarón keresztül semmit nem lehetett látni. Normál és infrav infravörö öröss fotóan fotóanya yagok gok száz száz kilomé kilométer terei ei egy és ugya ugyanaz naztt mutatt mutatták: ák: átha áthatol tolha hata tatltlan an,, mind minden en biz bizonny onnyal al igen igen vast vastag ag,, egyn egynem emű, feh fehér ködfü ködfügg ggön önyt yt.. A rádió rádióop optik tikaa sem sem igaz igazol olta ta a remé remény nyek eket et.. A Vénu Vénusz sz légk légkör öréb ében en a rádi rádióh óhul ullá lámo mokk vagy vagy nyomt nyomtal alan anul ul elny elnyel elődtek dtek,, vagy vagy visszaver ődtek az atmoszféra legfelső rétegeiből. A lokátorok képernyői vagy feketék maradtak, vagy egyenletes, semmit ki nem mutató fénnyel vibráltak. A telemechanikus és kibernetikus lánctalpas laboratóriumoktól, melyek oly kiválóan szerepeltek a Hold és a Mars korábbi kutatásánál,
ezúttal semmiféle jelzést nem kaptak. Nyomtalanul, örökre elvesztek a sűrű, szürkésrózsaszín felh őóceán fenekén. Ekko Ekkorr mind minden enre re elsz elszán ántt kuta kutató tókk indu indultltak ak a Vénu Vénusz sz roha rohamá mára ra.. Három, a kor legmodernebb technikai berendezéseivel felszerelt, a világ legjobb űrhajóin repülő expedíció bukott le egymás után a rejtélyes bolygó légkörébe. Az első űrhajó, anélkül hogy valamiféle jelt adott volna magáról, elégett. A második űrhajó megfigyelői homályos homályos felvillanás felvillanástt észl észlel elte tekk azon azon a hely helyen en,, ahol ahol az megke megkezd zdte te a lesz leszál állá lást st,, majd majd a személyzet húsz perc múlva jelezte, hogy hajójukat hihetetlen erejű légköri áramlások ragadták magukkal. Azután ők is örökre elhallgattak. A harm harmad adik ik expe expedí díci ción ónak ak sike sikerü rültlt szer szeren encs csés ésen en lesz leszál álln lnii a boly bolygó gó fels felszzínér ínére. e. A csal csalók ókaa vénu vénusz szii légk légkör ör külö különö nöss szes szeszé zély lyee foly folytá tánn lehetségessé vált, hogy egy teljes napon keresztül fenntartsák velük a kapcsolatot. Az expedíció vezet ő je homokviharokról, sziklákat levegőbe emelő forgószelekről, bíborszínű sötétségről számolt be. Majd ez az expedíció is elhallgatott, hogy azután néhány nap múlva valaki hadarva bele belemo mond ndja ja a mikr mikrofo ofonb nba: a: „For „Forró rósá ság, g, forr forrós óság ág,, forró forrósá ság. g... .."" S az összeköttetés ezzel megszakadt. Három expedíció pusztulása, ráadásul ilyen rövid id ő alatt - ez már sok sok volt volt!! Bebi Bebizo zony nyos osod odot ott, t, hogy hogy a Vénu Vénusz sztt csup csupán án igen igen gond gondos os előkészítés után lehet ismét ostrom alá venni. Aprólékos, sokoldalú és alapos alapos felder felderíté ítésre sre volt volt szüks szükség. ég. Felsze Felszerelt reltek ek néhány néhány mester mesterség séges es űrállomás-obszerva rvatóriumot, s ezeket több száz autom tomata berendez berendezéssel éssel látták látták el. Automatiku Automatikuss felderít felderítő szondákat bocsátottak útnak, felhasználták az infravörös és elektronikus optikát, ionoszkopikus bere berend ndez ezés ések eket et és még sok sok mást mást.. A kapo kapott tt info inform rmác áció ióka katt a vilá világg leghatalmasabb elektronikus számítógépei folyamatosan dolgozták fel. A Vénusz sztratoszféráját a tudósok meglepő tüzetességgel tüzetességgel vizsgálták. Végül Végül kell kellő ponto pontoss sságg ággal al megáll megállapí apított tották ák a Vénusz Vénusz tengel tengelyy körüli körüli forgásána forgásánakk egy periódusát periódusát.. Összeállít Összeállították ották a Vénusz Vénusz hegylánca hegyláncainak inak hozzávet őlegese legesenn pontos pontos térkép térképét. ét. Megmér Megmérték ték a bolyg bolygóó mágnes mágneses es mezőit. A munkálatok módszeresen és céltudatosan folytak. Francia mesterséges hold fokozott ionizációt fedezett fel a Vénusz egy körzetében. Ezt a felfedezést nemsokára szovjet, kínai és japán tudósok is megerősítették. Kiderült, hogy a különösen magas ionizált terület körülbelül félmillió négyzetkilométert tesz ki, s periodikusan a bolygó felszínének egy bizonyos területén rögzíthet ő, nem függ össze a vasta vastagg felhőtakaró takaróva val,l, követ következ kezésk ésképp épp légkör légkörii eredet eredetee kizárt kizárt.. Nem maradt más hátra, mint hogy feltételezzék, az ionizációs forrás a Vénusz szilár szilárdd felszí felszínév nével el függ függ össze. össze. Ha az ioniz ionizáci ációi ói radioa radioaktí ktívv sugárz sugárzás ás váltotta ki, ennek forrása csak eddig nem tapasztalt koncentráltságú radioaktív radioaktív érclel érclelőhely hely lehetlehet- Az „Ur „Urán án Golko Golkonda nda"" elneve elnevezé zéss magátó magátóll ajánlkozott. A dolog ekkor új fordulatot vett. Ami a nehéz aktív elemeket illeti, az embe emberi risé ségg még még mind mindig ig szűkölk kölköd ödöt öttt benn bennük ük.. A hasa hasadó dó elem elemek ek bányászata lassan fejl ődött: legalábbis az aktinoid elemek iránti kereslet jóval meghaladta a dúsító üzemek teljesítményét, mesterséges előállítá állításuk suk pedig pedig túlság túlságosa osann sokba sokba került került.. A Vénusz Vénusz iránti iránti,, tisztá tisztánn akadémikus kíváncsiságot gyakorlatibb érdekl ődés váltotta fel.
Ismét egy sor expedíció indult útnak. Elpusztult Szokolovszkij, az űrkutatók rkutatók Nemzetköz Nemzetközii Kongressz Kongresszusán usának ak alelnöke. alelnöke. Vak nyomorékk nyomorékként ént tért vissza Nagoyába a félelmet nem ismer ő Niszlozima. Nyomtalanul eltűnt Brazília legjobb pilótája, Krüger. Nyilvánvalóvá lett, hogy a korábbi ostromeszközök a Vénusz esetében nem felelnek meg. A bolygó mintha gúnyolódott volna az emberi erőfesz feszít ítés ések eken en.. Az expe expedí díci ciók ók pusztulásának okairól kapott szűkszavú információk elemzése igazolta: a sikeres leszállás feltétele a Vénuszon csak az lehet, ha lemondanak a bolygóközi űrrepülés korábbi műszaki megoldásairól és elveiről. A Nemzetközi Kongresszus felhívásában szólította fel a kutatókat, tartózkodjanak a további próbálkozásoktól a régi módszerekkel, s díjat alap alapít ítot ottt a boly bolygó gókö közzi közl közlek eked edés és olya olyann új típu típusú sú eszk eszköz özén ének ek kidolgozására, mely képes leküzdeni a vénuszi légkör fortyogó fort yogó páncélját. A Szovjetunióban teljes gőzzel folytak a munkálatok, hogy létrehozzák a fotonrakétát. Más országok is új utakat kerestek. Történetünk kezdete előtt két évvel a központi lapokban felt űnt egy hír arról, hogy a Föld legnagyobb mesterséges égitestén a gravitáció nélküli, azaz a súlytalanság állapotában történ ő fémolvasztás szovjet és angol mesterei hozzáláttak az els ő fotonrakéta törzsének öntéséhez. Lehet, hogy Bikov és társai éppen ezen a rakétán jutnak el a vénuszi siva sivata tago gokh khoz oz... ... mely melyek ek „ali „aligh ghaa térn térnek ek el túlsá túlságo gosa sann az ön kedv kedves es Góbijától". Foton- vagy atomrakéta, van-e különbség a Vénusz és a Föld homoksivatagjai között, egyre megy, nyilvánvaló volt, hogy az expedíció nem a készre indul útnak. A bolygóközi űrrepülések s ami fontosabb: a munka az idegen bolygókon háromszorosan nehéz és bonyolult dolog. A Vénusz és a félig-meddig mondabeli „Urán Golkonda" gazdagságának a meghód meghódítá ításáh sához oz óriási óriási ismere ismeretek tekre, re, acélo acéloss egészs egészség égre re s rendkí rendkívül vülii kitart kitartásr ásraa volt volt szüks szükség. ég. Vérbel Vérbelii bolyg bolygókö óközi zi űrpilótákra, rpilótákra, vagyis vagyis olyan olyan hősökre, sökre, akiket akiket moziba mozibann mutatn mutatnak ak s virágo virágokka kkall fogadn fogadnak. ak..... vagy vagy a végtelen végtelen világűr komor komor szaka szakadék dékaib aiban an temetn temetnek ek el. Vajon Vajon elegen elegenddő lesz-e a szerény mérnök tudása, egészsége, kitartása? Mellesleg... Krajuhin ezt jobban tudja. Krajuhin a Bolygóközi Közlekedés Állami Bizottságának az alelnöke. S ha Krajuhin biztos benne, hogy Bikov nem vall szégyent, akkor Bikov megbirkózik a feladattal. Miért ne, hiszen a bolygóköz bolygóközii űrpilóták is emberek! És ha ők képe képese sekk rá, rá, Biko Bikovv sem sem rosszabb náluk. Bikov azon kapta rajta magát, hogy a vele szemben, az asztal túloldalán ülő csinos könyvtároslány szemébe mered. A lány összevonta szemöldökét, de nem tudta megállni, hogy el ne nevesse magát. Bikov elkomorult. Igen, táviratozni kell Ashabadba, hogy kiküldetése hosszú lesz. Kár, hogy nem találkozhatnak az expedíció indulása el őtt... Ugyan mi haszna lenne belőle? Tálán el tudná mondani néhány perc alatt mindazt, amire néhány év alatt nem szánta el magát? Tegyük le mindezt a sors kezébe. Majd ha visszatér (eszébe jutott egy képeslap fotója; a világűr végtelen térségeinek hősei nehéz útról térnek haza, virágok, mosolyok, üdvözlésre emelt kezek...), majd ha visszatér, szabadságot vesz ki, és elutazik Ashabadba. Elmegy ahhoz a házhoz, megnyomja a csengő gombját, és akkor...
Bikov az órájára pillantott. Még maradt néhány perce öt óráig. Felá Felállllt, t, könn könnye yedé dénn fejet fejet hajt hajtot ott, t, viss vissza zaad adta ta a mosol mosolyg ygóó lány lányna nakk a lexikont, s Krajuhinhoz indult. A fogadószobában a félszem ű titkár mint régi ismerőst üdvözölte. Bikov még egyszer az órájára pillantott (egy perc híján öt órát mutatott), teny tenyer erét ét végi végigh ghúz úzta ta hajá haján, n, megi megiga gazí zíto tott ttaa zakój akóját át,, s hatá határo rozo zott tt mozdulattal kinyitotta a dolgozószoba ajtaját. Úgy érez érezte te,, mint mintha ha egy egy másik ásik hely helyis iség égbe be kerü kerültlt voln olna. A függönyöket felhúzták, s a kitárt ablakon vidám áradatban zúdult be a napfén napfény, y, elöntö elöntötte tte a bárson bársonyos yos,, világo világoss szín színű műanya anyagg falak falakat at.. A karosszéket odébb tolták az asztaltól, de még mindig ott hevert rajta a szkafanderszerű űrruha, ezüstös sisakja lelógott a karosszék támláján. A szőnyeg nyeg tekercs tekercsbe be göngy göngyölv ölvee a fal mellet mellettt hevert. hevert. A dolgoz dolgozósz ószoba oba közé középé pénn külö különö nöss tárg tárgyy állt állt a csil csillo logó gó park parket ette ten: n: legi legink nkáb ábbb egy egy öt, öt, oszlopszerű lábon lábon álló álló,, hata hatalm lmas as,, szür szürke ke tekn teknősbékára sbékára hasonlíto hasonlított. tt. Gömb alakú páncélja legalább egy méterre a padló fölé magaslott. A teknősbékát néhány guggoló ember vette körül. Amikor Bikov belépett, egyikő jük, egy széles vállú, görbe hátú, fémkeretes, arcát félig befedő, fekete szemüveget visel ő férfi felkapta a napfényben sárgán csillogó, kopasz fejét, s megszólalt Krajuhin rekedt hangján. - Ííme, megjött! Barátaim, bemutatom nektek legénységtek hatodik tagját. Alekszej Petrovics Bikov mérnököt. Mindnyájan feléje fordultak - egy könnyű és elegáns öltönyt viselő, nyúlánk, igen szép férfi, egy kopaszra nyírt s a forróságtól lángvörös fejű, kövér alak, egy napbarnított arcú, fekete hajú fiatalember, aki éppen éppen egy egy olajtó olajtóll átitato átitatotttt kende kenderkó rkóccs ccsomó omóba ba törölg törölgette ette inas inas kezét. kezét. Dauge volt, a régi jó barát, Grigorij Johanovics Dauge, aki ugyanolyan sovány és esetlen volt, mint tavaly a Góbiban, csak éppen nem buggyos nadrágot és nyaksálat viselt, hanem közönséges városi öltönyt. Dauge Bikovot nézte, Barátságosan biccentett feléje, s szája közben széles mosolyra húzódott. - Ismerkedjenek meg – mondta Krajuhin - Vlagyimir Szergejevics, nagyszer ű geológus, és tapasztalt bolygókutató. Az elegáns öltönyt visel ő, csinos fiatalember ernyedten, kedvetlenül szorította meg Bikov kezét, és közömbös képpel nyomban el is fordult. Bikov Krahujinra sandított. Úgy látta, hogy Krajuhin kerek szemében vidám tűz gyúlt, de nyomban ki is húnyt. - Bogdan Bogdanovics Szpicin pilóta a világ egyik legjobb űrhajósa. Az aszteroidövezetbe küldött első expedícióban is részt vett. A fekete hajú fiatalember megvillantotta egészséges fogsorát. Keze forró és kemény volt, akár a vas. -... Mihail Antonovics Krutyikov - folytatta. - Navigátor. A szovjet űrhajózás büszkesége. - Ugyan, miket mond, Nyikolaj Zaharovics! - dünnyögte a kövér férfi, s zavarb zavarbaa jött, jött, akár akár egy kislán kislány, y, miköz miközben ben guggol guggoltáb tából ól baráts barátság ágos os pillantást vetett Bikovra. - Még tényleg elhiszi... Nagyon örülök, hogy megismerhettem, nagyon örülök, Bikov elvtárs... -...Végül... különben, itt, úgy hiszem, nincs szükség bemutatásra. Bikov és Dauge átölelték egymást.
- Nagyszerű, Alekszej, nagyszer ű! - súgta oda neki Dauge. - Nem hiszek a szememnek! Johanics, te vagy az? - Úgy látszik, Alekszej! Krajuhin megérintette Bikov könyökét. - Az űrhajó parancsnoka és az expedíció vezető je... Bikov megfordult. Az ajtóban alacsony termet ű, szikár, és teljesen ősz férfi állt, bár finom, határozott és szabályos metszésű arcát látva senk senkii nem nem gond gondol olta ta volna olna harm harmin incö cött esz esztend tendősnél idősebbnek. Bizonyára Bikov nyomában lépett a szobába, s azután megállt, így figyelte a bemutatkozás keresetlen szertartását. - ...Anatolij Boriszovics Jermakov. Bikov meghallván azt a nevet, mely hónapokon keresztül nem tűnt el az újságok címoldalairól, kihúzta magát, s kezét nadrágja varrásához szorította. Vannak emberek, akiknek abszolút fölénye magától értet ődő. Jermakov kétségkívül ilyen volt. Bikov szinte fizikailag érezte benne az óriási akaraterőt, a hajlíthatatlan, szinte kegyetlen céltudatosságot, a sokoldalú szellemet. Jermakov kemény ajka félig barátságos mosolyra húzódott, sötét szeme azonban gyanakvóan fürkészte az expedíció új tagjának arcát. Néhány elviselhetetlenül hosszú másodperc telt el. Végül Jermakov barátságosan megszólalt: - Nagyon örülök, Bikov elvtárs. A mérnök óvatosan megszorította Jermakov keskeny, meleg kezét, s visszasietett Daugéhoz. Észrevette, hogy Grigorij Johanovics homlokát izza izzads dság ágcs csep epppek borít orítjá ják. k. A dolg olgozós ozószzobáb obábaan egyébké ébkénnt is meglehetősen meleg volt. - Tehát barátaim... - kezdte Krajuhin. - Most, amikor mindnyájan együtt együtt vagyu vagyunk, nk, megkez megkezdjü djükk tanács tanácskoz kozásu ásunka nkat,t, az utolsó utolsót,t, amely amelyet et Moszkvában tartunk. Az asztal asztalhoz hoz lépett, lépett, s megny megnyomo omotttt egy gombot gombot a video videotel telefon efon ebonit ebonitpul pultjá tján. n. Tompa Tompa zümmög zümmögés és hallat hallatszo szott. tt. Bikov Bikov önként önkéntele elenül nül is hátralépett, amikor a szürke teknősbéka a padló alá süllyedt, s a nagy, szögletes nyílás fölött összecsukódtak a parketták. Dauge és Szpicin a helyére görgették a szőnyeget, a testes Krutyikov pedig az asztalhoz húzta a karosszéket. - Kérem, foglaljanak helyet - invitálta őket Krajuhin. Mindnyájan helyet foglaltak a könnyű mahagóni-székeken. Csend lett. - Örömmel közlöm, barátaim - kezdte Krajuhin -, hogy a parancsot két órával ezelőtt aláírták. Ebben mindent, ami az expedíció személyi össze összetét tételé elére re vonatk vonatkozi ozik, k, feltéte feltétell nélkül nélkül meger megerősítettek. sítettek. Köszöntel Köszöntelek ek benneteket ebből az alkalomból... Senki nem moccanj, csak a szép Jurkovszkij kapta fel váratlanul a fejét, s vetett futó pillantást Bikovra. - Ami pedig a feladatot illeti... - Krajuhin elhallgatott, a szeméhez emel emelte te a papí papírl rlap apot. ot. - A felad feladat atun unka katt ille illettően a bizotts bizottság ág bizony bizonyos os változtatásokat tartott szükségesnek. Pontosabban kiegészítéseket. - Kezdődik... - dünnyögte akaratlanul, de nagyon halkan Dauge. Megcsördült a telefon. Krajuhin felemelte, majd ismét visszahelyezte a kagylót, átnyomta a kapcsolót, s beledörmögte:
- Értekezletet tartok. - Értettem! - felelte rá valaki. - Tehát barátaim. Nagy vonalaiban s általában, ahogy azt mondani szokták, minden úgy maradt, ahogy a tervben szerepelt. A komplex feladat továbbra is az új technika kipróbálása és geológiai kutatómunka a Vénuszon. Miután van közöttünk egy új ember, akinek fogalma sincs dolgaink állásáról, valamint szem előtt tartva, hogy az ismétlés, mint isme ismere rete tes, s, a tudá tudáss anyj anyja. a... .. meg meg külö különb nben en is. is. Egys Egyszó zóva vall nem nem lesz lesz haszon haszontal talan, an, ha a paranc parancsna snakk ezt ezt a részét részét szó szó szeri szerint nt ismert ismertete etem: m: „Nyolc „Nyolcadi adikk cikkel cikkely. y. Az expedí expedíció ció célja: célja: először ször,, hogy hogy a boly bolygó góköz közii közlekedés új eszközének a Hiusz fotonrakétának alkalmazásbeli és műszak szakii tulaj tulajdo dons nság ágai aitt kipr kiprób óbál álju juk: k: máso másods dszo zor, r, hogy hogy lesz leszál álljljon on a Vénuszon a radioaktív érclelőhely, az Urán Golkonda közelében, melyet két évvel korábban a Tahmaszib-Jermakov-expedíció Tahmaszib-Jermakov-expedíció fedezett fel..." Bikov hangosat sóhajtott. Dauge figyelmeztetőn a térdére helyezte kezét. - „... és geológiai kutatómunkát végezzen ott. Kilencedik cikkely. Az expedíció geológuscsoportjának feladata, hogy meghatározzák az Urán Golkonda-lelőhely határait, hogy kőzetm zetmin intá táka katt vegye egyene nek, k, és hozzávet őlegesen meghatár tározzák az ott található radioaktív tív ásvá ásvány nyki kinc ncss-ta tart rtal alék ékot ot.. Viss Vissza zaté téré résü sükk után után szám számol olja jana nakk be a bizottságnak a lelőhely gazdaság gazdaságii értékére értékére vonatkozó vonatkozó becslései becsléseikr kről." Minden úgy van, ahogy volt, igaz? - kérdezte Krajuhin. - Most jön az a pont, ami eddig nem szerepeit a tervezetben. Tehát: „Tizedik cikkely. Az expe expedí díci cióó fela felada data taii közé közé tart tartoz ozik ik,, hogy hogy az Ur Urán án Golk Golkon ondá dátó tóll 50 kilométernél nem távolabb olyan leszállóhelyet keressen, mely alkalmas a bolygóközi közlekedés bármin ő eszközével történő leszállásra. Ennek érdekében lássák el ezt a leszállóhelyet Uszmanov-Svarc típusú, helyi erőforrásokból működő, ultrarövid hullámú automata jelzőberendezéssel." Krajuhin letette a papírlapot, s végigpillantott hallgatóságán. Egy ideig mindnyájan hallgattak. Majd Jurkovszkij, színpadi h őshöz illően, összevonta dús, sötét szemöldökét, s kijelentette: - És vajon ki foglakozik majd ezzel? - Furcsa kérdés, Vlagyimir Szergejevics – nevette el magát Krajuhin. - Remek, remek, találunk leszállóteret - vágott gyorsan közbe Dauge. - A legrosszabb esetben mi mag magunk építü ítünk. Hanem ami a jelzőberendezéseket illeti... Semmi kétség, ez bizony aprólékos munka, és komoly szakismeretet követel... - Nos, kedves barátaim, ez már nem az én gondom. Ez az expedíció vezető jére tartozik. - Krajuhin előhúzott az asztalfiókból egy szopókás cigarettát, és rágyújtott. - Mit szól hozzá, Anatolij Boriszovics? Bikov, akár a többiek, kíváncsian fordult Jermakov felé. Az expedíció vezető je közömbösen bólintott. - Úgy gondolom - kezdte lassan -, hogy megbirkózunk vele. Ha nem tévedek, még legalább másfél hónap áll a rendelkezésünkre. Ez alatt az idő alatt megismerhetjük a jelzőberendezések szerkezeti sajátosságait s két-há két-három rom próbas próbasze zerel relést ést is végez végezhet hetünk ünk.. Ez nem annyir annyiraa „babra „babra munka"...
- Csak ne feledje - vágott közbe Krajuhin -, hogy erre nem adok maguknak másfél hónapot. Még egy hónapot sem. - Nos, ha így van, elég lesz három hét is. – Jermakov lesütötte szem szemét ét,, s hoss hosszú zú,, véko vékony ny ujja ujjaitit néze nézege gette tte.. - Termé Termész szet etes esen en,, ha biztosítja nekünk ezt a lehet őséget. - Nem érte értett ttem em - avat avatko kozzott ott köz közbe Jurko urkovvszki szkij,j, anél anélkü küll hogy hogy megvárta volna Krajuhin válaszát -, mit jelent az, „helyi energiaforrásból táplálkoznak"? Azt hiszem, ezt írják? - Ez azt azt jele jelent nti,i, Vlag Vlagyi yimir mir Szer Szerge gejev jevic ics, s, hogy hogy a jelz jelzőberendezés szám számár áraa ott ott a hely helysz szín ínen en kell kell ener energi giaf afor orrá rást st kere keresn sniü iükk - mond mondta ta Krajuhin. - Egyébként, úgy vélem, a technikusaink számára ez a kérdés világos, ugye? Krutyikov sietve bólintott, Szpicin pedig mosolyogva hozzátette: - Ez tényleg világos... Radioaktív elemek, ha a Golkonda valóban olyan olyan gazdag gazdag aktív aktív anyago anyagokba kban, n, vagy vagy hőelemek elemek... ... De... De... Ugyan, Ugyan, mit vitatkozunk ezen! A parancs az parancs! - Más dolog kiadni a parancsot, és megint más teljesíteni - dünnyögte komoran Jurkovszkíj. - Illett volna, legalábbis ezt a pontot, el őzetesen egyeztetni velünk, s csak azután parancsba adni. „Miért nem szakítja télbe Krajuhin ezt a magáról megfeledkezett pávát?" - gondolta haragosan Bikov. Krajuhin ajka, mely oly egyenes volt, mintha borotvával metszették volna ki, hideg mosolyra húzódott. - Vlagyimir Szergejevics, maga úgy véli, hogy ez meghaladja az expedíció erejét? - Nem erről van szó... - Persze hogy nem erről! - vágott közbe hevesen Krajuhin. - Persze hogy nem erről! Csupán arról, hogy az utóbbi húsz esztend ő során a Vénuszra küldött nyolc űrhajó közül hat a sziklákon zúzódott össze. Csupán arról, hogy a Hiuszt nemcs mcsak a mag maga geológusi kedvteléseinek kielégítésére küldik oda, Vlagyimir Szergejevics. Csupán arról arról van szó, szó, hogy hogy nyomun nyomunkba kbann mások mások is elindu elindulna lnak.. k.... tucatj tucatjáva ával,l, százával. A Vénuszt... a Golkondát nem hagyhatjuk többé tájékozódási pont pontok ok nélk nélkül ül.. Nem Nem hagy hagyha hatjtjuk uk,, az ördö ördögb gbee is! is! Vagy Vagy lesz leszne nekk ott ott automata jelzőállomások, vagy örökösen a biztos halálba küldjük az embe embere reke ket. t. Ez valób alóban an anny annyir iraa érth érthet etet etle lenn magá magána nak. k. Vlag Vlagyyimir imir Szergejevics? Krajuhint elfogta a köhögés, félrehajította cigarettáját, s kendő jével megtörölte homlokát. Jurkovszkij, aki egy szempillantás alatt lángvörös lett, félrefordult. Mindnyájan hallgattak. Dauge könyökével oldalba bökte Eikovot. - Nos. Így rántják le barátunkat az empíria magaslataiból a földre. - Maradj, Johanics!- suttogta bosszúsan Bikov. - Hadd hallgatom végig. Még mindig nem tudta maga elé képzelni az expedíció célját és eszközeit. Az eddigiekb ől azt fogta fel, hogy legalább egyszer mégiscsak sikerült sikerült leszállni leszállni a Vénuszra Vénuszra.. A Tahmaszib Tahmaszib-Jerm -Jermakov akov-exped -expedíción íciónak ak a leszállása még sikerült. Az Urán Golkonda tehát nem mese. - ...Úgy gondolom, nem kell megváltoztatni az indulás időpontját? kérdezte Jermakov.
- Nem, a dátum nem változik. Mihail Antonovics augusztus tizenöt és tizennyolcadika között számítson a startra. A navigátor Krutyikov elmosolyodott és bólintott. - Van még egy kérdésem - szólalt meg váratlanul Jurkovszkij. - Tessék, Vlagyimir Szergejevics. - Számomra nem teljesen világos az expedícióban... hogy is hívják... Bikov barátunk szerepe. Egy cseppet sem kételkedem az ő... hm... rendkívüli fizikai és szellemi tulajdonságaiban, de szeretném megismerni szakképzettségét szakképzettségét és feladatát. Bikov visszafojtotta a lélegzetét. - Önök előtt ism ismeret eretes es - kezdt ezdtee lass lassaan Kraj Krajuh uhin in -, hogy ogy az expedíciónak sivatagi körülmények között kell dolgoznia. Bikov elvtárs pedig ragyogóan ismeri a sivatagot. - Hm... Én pedig azt hittem, hogy a leszállóhelyek szakembere. Hiszen úgy gondolom, Dauge legalább ilyen jól ismeri a sivatagot. - Dauge rosszabbul ismeri a sivatagot! – avatkozott bele dühösen Grigorij Johanovics. - Sokkal rosszabbul. Az említett Dauge kátyúba jutott a Góbi legközönségesebb legközönségesebb homokbuckái között, és ha nincs Bikov... Vologya, te még nem ismered se Bikovot, se a sivatagot. Nem mindegyik olyan, mint a Nagy Vízválasztó. Ví zválasztó. Krajuhin nyugodtan megvárta, amíg Dauge elhallgat, majd befejezte mondandóját. - Azonkívül Alekszej Petrovics remek mérnök, vegyész-radiológus és terepjáró-vezető. Jurkovszkij vállat vont. - Ne értsenek félre. Semmi kifogásom nincs Bikov mérnök ellen. Csak éppen ismernem kell expedícióbeli társam kötelezettségéit. Most már tudom: sivatagi szakértő. Bikov összeszorította a fogát, de hallgatott. Krajuhin viszont kerekre nyílt szemét Jurkovszkijra függesztette, s haragosan így dörmögött: - Javí avítsan tsanak ak ki, ha tév tévede edek, Vlag Vlagyyimir imir Szer Szerggejev ejevic ics, s, ha jól emlékszem, öt évvel ezel őtt, amikor a Marson szolgált, terepjárójának lánc láncta talp lpaa szétes éteseett, tt, ugy ugye? S Hlebny ebnyik ikov ovvval ötv ötven kilo ilomét métert ert vánszorogtak, mert képtelenek voltak megjavítani... Jurkovszkij felpattant, tiltakozni akart. Krajuhin azonban folytatta: - Végül is nem erről van szó. Bikov mérnököt mindemellett még azokért az úgymond rendkívüli tulajdonságaiért vettük fel az expedíció tagjai közé, melyekben, ugyebár maga sem kételkedett. Olyan ember ő, Vlagyimir Vlagyimir Szergejev Szergejevics, ics, akire támaszkod támaszkodhat hat a kritikus kritikus pillanatokb pillanatokban. an. Ilyen pillanatokban pedig, ígérem magának, b őven lesz része! - Add meg magad! - Krutyikov megcsapkodta Jurkovszkij vállát. Nem elég neked, hogy ő mentette meg Daugét… Bikov mélyet sóhajtott, s feje búbján elsimította a vastag hajszálakat. - Mellesleg, a beosztások - mondta Krajuhin, s el őhúzott az asztalból egy négyrét hajtott papírlapot. - Mindenki tisztában van velük, de... az ismétlés kedvéért még egyszer elolvasom. „Jermakov - az expedíció vezető je, az űrhajó parancsnoka, parancsnoka, fizikus, biológus biológus és orvos. orvos. Szpicin Szpicin -pilót -pilóta, a, rádiós rádiós,, navigá navigátor tor és fedélz fedélzeti eti mérnök; mérnök; Krutyi Krutyikov kov - navigá navigátor tor,, kibernetikus, pilóta és fedélzeti mérnök. Jurkovszkij - geológus, rádiós,
biológus. Dauge - geológus, biológus. Bikov – gépészmérnök, vegyész, terepjáró-vezető, rádiós". - Sivatagi szakértő... - súgta Dauge. Bikov idegesen megrántotta vállát. - És még valami... - Krajuhin felállt, s tenyerével az asztal lapjára nehezedett. - Néhány szó a Tahmaszib-rejtélyről... - Úristen! - sóhajtott fel Krutyikov. - Mit mondott? - fordult f ordult felé Krajuhin. - Semmit, Nyikolaj Zaharovics. - Azt sem akarta mondani, hogy már halálosan unja ezt a mesét a Tahmaszib-rejtélyrőI? - Hát... Hát... - Krutyi Krutyikov kov kelle kelletle tlenül nül mocoro mocorogni gni kezdett kezdett,, s Jermak Jermakov ovra ra sandított. - Képzelje, az Akadémia elnökségében valakit fölöttébb érdekelt ez a kérd kérdés és,, s megk megkért ért,, hogy hogy vegy vegyük ük fel fel az expe expedí díci cióó munka munkate terv rvéb ébee a „rejtély" felderítését. - Magától értetődik... - mosolyodott el Krutyikov. - Én túlterheltségükre hivatkozva visszautasítottam. Azonban, miután úgyis a Golkonda közelében fognak dolgozni, kérem, jegyezzenek meg minden jelenséget, ami bármiképp összefüggésben van azzal, ami a Tahmaszib-Jermakov-expedíció Tahmaszib-Jermakov-expedíció után ismeretes lett. Megegyeztünk? Mindnyájan hallgattak. Csupán Jermakov jegyezte meg halkan: - Sajnos nagyon elterjedt az a vélemény, hogy a különös eset, ami Tahmaszibbal történt, mese. Kár, hogy a pusztulása nem volt mese... - Annak lehetett ezer más oka is - mondta Dauge. - Nincs kizárva. De az sincs kizárva, hogy mégis az a fene tudja micsoda „vörös kör" okozta a halálát. - Ez most nem parancs, hanem kérés - zárta le Krajuhin -, bár félek, hogy a Tahmaszib-rejtély anélkül is jelentkezik, hogy hisznek-e benne vagy sem... Nos, ez minden, amit közölni akartam önökkel. Most pedig térjünk térjünk át a napi ügyekre. ügyekre. Tudják, Tudják, hogy holnap holnap repülünk. repülünk. Itt találkozunk találkozunk tizenkettőkor. A vnukovói repülőtérre megyünk... Alekszej Petrovics! - Jelen!... - pattant fel Bikov. - Üljön, üljön csak. Hol tölti az éjszakát? A Prágában? - Nálam - felelte gyorsan Dauge. - Nos, Nos, ez reme remek! k! Akko Akkorr hát hát bará baráta taim im,, ha ninc nincss több több kérd kérdés és,, mehetnek, csomagolhatnak. Anatolij Boriszovics, kérem, hogy maradjon még öt percre. Mindnyájan felálltak és elbúcsúztak egymástól. Az el őszobába érve Dauge belekarolt Bikovba. - Alekszej, várj meg az el őcsarnokban, elmegyek a kocsiért. Még előttünk az egész este. Elüldögélünk, elbeszélgetünk. Ügy gondolom, töméntelen kérdésed van, ugye? - Grigorij Johanics, ez nem lehet igaz! Te a vesémbe látsz! - dohogott Bikov. A küszöbön Bikov nagyot sóhajtott, félrelökte a takarót, s felült. Képtelen volt alvást erőszakolni magára. Dauge dolgozószobájában sötét volt, csupán
a padló padlóra ra csús csúszo zott tt lepe lepeddők dere dereng ngte tekk fehé fehére ren. n. A szél széles es abla ablako konn haloványan szűrődtek be a f őváros éjszakai fényei. Bikov az asztalon hever ő órája után nyúlt. Karórája kicsúszott a kezéből, s a szőnyegre hullott. Lemászott a heverőről, s keresni kezdte, kezével végigtapogatta a szőnyeget és a sima padlót. Nem találta az órát. Ekkor szitkozódva kiegyenesedett s nekilátott, hogy megigazítsa a lepedőt. Immár harmadszor tette ezt azután, hogy Dauge jó éjszakát kívánva távozott a hálószobába, hogy még megírjon néhány levelet. Bikov Bikov lefekü lefeküdt, dt, de nem sikerü sikerültlt elalud elaludnia nia.. Forgol Forgolódo ódott, tt, szuszo szuszogot gott,t, igyekezett kényelmesebben elhelyezkedni, százig számolt. De nem jött álom a szemére. Túl sok volt ez a nap - gondolta, miközben ismét felült. - Túl sok élmé élmény nybe benn volt volt rész részem em,, túl túl soka sokatt töpr töpren engt gtem em rajt rajtuk uk.. Túl Túl soka sokatt magyarázott Dauge is, de még több dolog maradt megmagyarázatlan. Jó lenne most elszívni egy cigarettát, de az már tilos! Le kell sürgősen szok szokni ni róla róla.. Dohá Dohány nyzá zásr sról ól,, ivás ivásró ról,l, mind minden enrről. Joha Johani nics cs,, miut miután án különöseb különösebbb lelkesedé lelkesedéss nélkül nélkül végighallg végighallgatta atta Bikov Bikov bejelentés bejelentését ét arról, arról, hogy „…barátocskám, itt, ebben a b őröndben vár sorsára egy üveg nagyszer ű örmény konyak", feltette a szakért ő kérdést: „Hány éves?" „Ez kérdés? Húsz!" - méltatlankodott ünnepélyesen Bikov. „Hát, akkor inkább hajítsd csak ki - ajánlotta neki gyöngéden Dauge. - Bedobhatod ugyan nyomban a szemétleönt őbe, de inkább add oda holnap valakinek. És ne feledd, hogy az űrhajóban a dohányzás is tilos. Ez nálunk a rend. A Föld Földön ön legf legfel elje jebb bb bor, bor, pers persze ze mini minimá máliliss menn mennyi yisé ségb gben en,, az úton úton azonban egy csöpp sem! Ilyen az élet, űrrepülőbarátom." - Igaz Igazii kolo kolost stor or - jegy jegyez ezte te meg meg lev leverte ertenn Biko Bikov, v, s igy igyekez ekezet ettt kényel nyelm meseb esebbe benn elhel lhelyyezk ezkedni edni a tak takaró aró alat alatt. t. - Alud Aludni ni kell. ell. Megpróbálom még egyszer. Lehu Lehuny nyta ta szem szemét ét,, s tüst tüstén éntt maga maga előtt látta látta a hata hatalm lmas as,, üres üres előteret, ahol a tanácskozás után Daugéra várt. Bogdan Szpicin és Krutyikov lépdelt el mellette, s megálltak a könyveskioszknál. Amennyire érteni lehetett, egy új könyvről beszélgettek. Pontosabban Szpicin csak hallgatott, teli szájjal mosolygott, Krutyikov pedig magas tenor hangján locsog locsogott ott.. s folyv folyvást ást szívél szívélyes yes és jószán jószándék dékúú pillan pillantás tásoka okatt vetett vetett az újonc felé. Bikov érezte, hogy őt is szeretnék bevonni a társalgásba, de ekkor ekkor azonba azonbann megjel megjelent ent Dauge Dauge és Jurkov Jurkovszk szkij. ij. Dauge Dauge behara beharapot pottt ajkakk ajkakkal, al, határo határozot zottan tan lépdel lépdelt,t, Jurko Jurkovsz vszkij kij arca arca görcsö görcsösen sen eltorz eltorzult ult.. Kezében összegyűrt újságot tartott. - Dangée meghalt - közölte Jurkovszkij. mikor egészen közel lépett hozzájuk. Bikov látta, hogy a fekete hajú Szpicin arcáról lehervadt a mosoly. - A rohadt életbe! - káromkodta el magát. Krutyikov egész testében előrehajolt, s ajka megremegett. - Istenem... Paul? - A Jupiter felett! - nyögte ki őrjöngve Jurkovszkij. - Megakadt az egzoszférában, elveszítette a sebességét, s nem akart visszatérni... Átnyújtotta az újságot. Bikov fekete keretes arcképet pillantott meg sovány fiatalembert, bánatos szemmel. - A Jupiter... Megint az átkozott Jup! – Jurkovszkij összeszorította az öklét. - Rosszabb a Vénusznál, a világon a leggonoszabb... Nos, ide
kellene nekem... bizony... - Hirtelen sarkon fordult, s a rugalmas, tompa, fehér színű padlón nagy léptekkel távozott. - Paul Dangée. Paul... - ismételte Krutyikov, s keser űen csóválta fejét. - Én pedig nem válaszoltam legutóbbi levelére - nyögte ki nagy nehezen Dauge. Mindny Mindnyája ájann hallga hallgattak ttak,, csupá csupánn a könyv könyv fedele fedele ropog ropogott ott Mihail Mihail Antonovics Krutyikov párnás, szőrös ujjai között... ...B ...Bik ikov ov kiny inyitot itotta ta a szemét, mét, s a hátá hátára ra for fordult dult.. Ez az eset eset beár beárny nyék ékol olta ta az egés egészz esté estét. t. Végü Végüll is nem nem jött jött össz összee egy egy jóíz jóízű beszélgetés Johaniccsal sem. „Ezek a csillag űrhajósok pokolian bátor fickók - gondolta a mérnök. - S csodálatosan állhatatosak. Igazi Férfiak! Hány Hányan an odav odaves eszztek tek a Vénu Vénusz szon on!" !" Nehé Nehézzkes kes reak reaktí tívv űrhajóikon, korlátozott mennyiségű hajtóanyaggal indultak rohamra. Nem hajtotta őket senki, visszatartották, eltiltották őket az űrrepüléstől... ha egyáltalán visszatértek. Most a Hiusz indul rohamra. A Hiusz fotonrakéta... Mint atomfizikus-mérnök, Bikov is ismerte a fotonrakéta hajtóművének elvét, hiszen érdekl ődéssel követett minden újat, ami e kérdésben a sajtóban megjelent. A fotonrakéta hajtóműve az üzemanyagot elektromágneses kisugárzás kvantumjaivá változtatja, s így hozza létre a rakétahajtóművek számára a maximális tolóerőt, mely a fénysebességgel egyenl ő. A fotonrakéta hajtóművének energiaforrása lehet termonukleáris folyamat (az üzemanyag részleges kisugárzássá válása) vagy az antianyag annihilizációs folyamata (az üzemanyag teljes kisugárzássá válása). A fotonrakéta fölénye a folyékony üzemanyagú atomrakétával szemben vitathatatlanul óriási. El őször: az üzemanyag viszonylagosan kis súlyú, másodszor: így megn ő a hasznos terhelés, harmadszo harmadszor: r: a folyékony folyékony üzemanya üzemanyag-meg g-meghajtá hajtású sú rakétával rakétával szemben szemben manőverező képessége egészen fantasztikus, negyedszer... Ezt mondja az elmélet. Bikov azonban azt is tudta, hogy egészen a legutóbbi ideig a fotonrakéta-hajtómű gyakorlati megvalósítása kudarcot vallott. Az ötlet egyik alapvető problémája - a sugárzás visszaverése a gyakorl korlat atba bann meg megvaló alósíth síthat ataatlan tlannnak biz bizonyul nyult. t. A foto fotonh nhaj ajtá táss létrehozásához egy másodperc alatt négyzetcentiméterenként néhány millió kilokalória nagyságrendű kisugárzást kellene juttatni a visszaverő felületre, felületre, és ezt s a vele járó legalább néhány néhány ezer fokos fokos hőmérsékletet semmiféle anyag nem viselte el még rövid időre sem. A pilóta nélküli modell modellek ek porrá porrá égtek, égtek, miközb miközben en üzeman üzemanyag yaguk uk száz századr adrész észét ét sem használták el. És mégis, a Hiusz fotonrakétát felépítették. „Megteremte „Megteremtették tték az ideális ideális tükröt tükröt - mondta mondta Dauge Dauge -, az abszolút abszolút visszaver ő felületet. Azt a közeget, mely a kisugárzott energia bármely intenzitású fajtáját, a száz-százötven millió elektronvolt nagyságrendű elemi részecskék minden változatát visszaveri. A neutrínó kivételével, azt azt hisze hiszem. m. Mesés Mesés közeg. közeg. Az elméle elméletét tét egy novosz novoszibi ibirsz rszki ki intéze intézett dolgozta ki. Igaz, hogy eszükbe sem jutott a fotonrakéta. Az atomer őmű nukleáris kisugárzásával szembeni ideális védelem izgatta őket. Krajuhin azonb azonban an tüstén tüsténtt rájött rájött,, miről van szó. szó. - Daug Daugee elne elnevvette ette magá magát. t. Kraj Krajuh uhin in a foton fotonra raké kéta ta fanat fanatik ikus us híve híve.. Neki Neki tula tulajd jdon onít ítjá jákk a híre híress aforizmát: „A fotonrakéta egyenlő a világmindenség meghódításával."
Kraj Krajuh uhin in egy egy szemp szempililla lant ntás ás alat alattt bele beleka kapa pasz szko kodo dott tt az -abs -abszo zolú lútt visszatükröző- felületbe, erre állíttatta át a bizottság laboratóriumainak kétharmadát, és íme, a Hiusz!" Az „abszolút „abszolút visszatük visszatükröz röző" felü felüle lett létr létreh ehoz ozás ásaa volt volt els első reális eredménye egy új, szinte fantasztikus tudománynak, a mezoatomikus kémiának, a mesterséges atomok vegytanának, melyek elektronburkát mezono mezonokk helye helyettes ttesíti ítik. k. Ez annyi annyira ra érdek érdekelte elte Bikovo Bikovot,t, hogy hogy egy egy időre mindenről elfeledkezett - a szerencsétlen Paul Dangée-ről, a Vénuszról, sőt még az expedícióról is. Sajnos az „abszolút visszatükröző" anyagról Dauge igen keveset tudott mesélni. Mesélt viszont a Hiuszról. A Hius Hiuszz komb ombinál ináltt csill sillag agűrhaj rhajó: ó: öt köz közönsé önsége ges, s, impu impulz lzív ív atomhajtómű hordozza az „abszolút visszatükröző" parabolikus tükrét. A tükör fókuszába meghatározott gyakorisággal hidrogén-tritién plazmát fecskendeznek be. Az atomrakéták kettős célt szolgálnak: először is, lehetővé teszik, hogy a Hiusz a Földr ől startoljon és ott leszálljon. A fotonreakto fotonreaktorr erre alkalmatlan alkalmatlan,, úgy megfert megfertőzné az atmoszférát, mint tucatnyi hidrogénbomba egyidejű felrobbantása. Másodszor, a rakéták reaktorai nagy erejű elektromágneseket táplálnak, melyek mező jében a plazma lefékeződik, és a termonukleáris szintézis szabályozhatóvá szabályozhatóvá válik. Nagyon egyszerű és szellemes megoldás: öt rakéta és egy tükör. Mellesleg az ötlábú, tor torz teknősbék sbékár áról ól,, amit amit Biko Bikovv Kraj Krajuh uhin in dolgozószobájában látott, kiderült, hogy a Hiusz modellje. A Hiusz, az igazat megvallva, nem büszkélkedhet elegáns vonalakkal... A mérnök összegörnyedve ismét felült, s meztelen hátát a h űvös falnak vetette. „Mi a Hiusz-2 fotonrakétán startolunk. A Hiusz-1 két évvel ezel őtt próbarepülés közben elégett - jegyezte meg kelletlenül Dauge. - Senki sem tudja, miért. Nincs kitől kérdezni. Az egyetlen ember, aki erről valamit mondhatott volna, az Asot Petroszjan volt, áldott legyen emléke! Nukleáris porrá foszlott a titánötvözettel együtt, melyből az első Hiusz testét megalkották. Gyors és dics ő halál volt. „Közülünk bizonyára senki sem fél a haláltól - gondolta Bikov. Csupán nem kívánjuk. Kinek a szavai is ezek? - Ismét lemászott a díványról. - Elaludnia nem sikerült, ez világos. - Abszolút tükör, Dangée, Hiusz, Petroszjan... Próbáljuk meg a végső módszert!" Kilé Kilépe pett tt az erké erkély lyre re,, s telj teljes esen en gépi gépiese esenn kita kitapo poga gatta tta zakó zakója ja zsebében a cigarettáscsomagot. „Ha végképp nem tudsz elaludni, akkor alaposan át kell fáznod." Bikov rákönyökölt az erkély korlátjára. Csend volt. A hatalmas város mély mélyen en alud aludtt a júli július usii éjsz éjszak akaa átte áttets tszző félhomá félhomályá lyában ban;; messze messze a látóha látóhatár tár mögött mögött rózsas rózsaszín zín fényc fénycsík sík rebege rebegett, tt, észako északon, n, vakító vakító fehér fehér nyílként meredett az égnek a Szovjetek Palotája. „Legalább két óra van - gondolta Bikov. - De hol az órám...? Meglepően meleg van. Finom, meleg szellő... Pedig a Hiusz szibériai tájszólásban annyit jelent, hogy téli szél, förgeteg. A fotonrakéta tervét szibériai mérnökök dolgozták ki, ők ajánlották ezt a szót mint kódjelzést. Később a név felkerült a rakétára is." Különös, szokatlan nevek. Hiusz a szibériai fagy tiszteletére, az Urán Golkonda, ha jól emlékszik az ősi város emlékére, ahol egykor Salamon király a gyémántjait őrizte... S itt van még a Tahmaszib-rejtély.
Tahmas Tahmaszi zibb Mehti, Mehti, a kiváló kiváló azerb azerbajd ajdzs zsán án geoló geológus gus volt az első ember, aki megfordult a Golkondán. Jermakov, Tahmaszib és még két geol geológ ógus us egy egy külö különl nleg eges esen en fels felsze zere reltlt spor sportr trak akétá étánn szer szeren encs csés ésen en leszál leszállta ltakk a Vénusz Vénuszon. on. Óriási Óriási siker, siker, volt volt ez és kivétel kivételes es szere szerencs ncse. e. Mindenki így vélekedik, még maga Jermakov is. A Golk Golkon onda da hatá határá rátó tóll úgy úgy húsz húsz kilo kilomé méter terre re érté értékk el a fels felszí zínt nt.. Tahmaszib Jermakovot a rakétánál hagyta, ő maga pedig geológusaival felderítő útra indult. Hogy mi történt ott, azt senki sem tudja. Tahmaszib négy négy nap nap múlv múlvaa a szom szomjú jússágtó ágtóll félh félhol olta tan, n, egy egyedül edül tért tért viss vissza za a raké rakétá táho hoz, z, borz borzas aszt ztóa óann megg meggyö yötör törve ve,, sugá sugárz rzás ás okoz okozta ta feké fekély lyek ek kínozták. Urán, radioaktív és transzurán elemek nagyszerű mintáit hozta magáva magávall („A („Alek leksz szej, ej, fantas fantaszti ztiku kuss ércek, ércek, hihete hihetetle tlenül nül gazdag gazdagok! ok!"), "), s szürk szürkésr ésróz ózsas saszí zínn radioa radioaktí ktívv port port a kontén konténerb erben. en. Alig Alig volt volt magáná magánál.l. Megm Megmut utat atta ta Jerm Jermak akov ovna nakk a kont kontén éner ert, t, s hoss hossza zasa sann és heve hevese senn magyarázo ázott valamit azerbajdzsánul. Jermakov nem értet tett azerbajdzsánul, s könyörgött, hogy beszéljen oroszul, mivel világos volt, hogy valami fontos dologról van szó. Tahmaszib azonban oroszul csak ennyit mondott: „Óvakodj a vörös körtől! Menekülj a vörös kör el ől!" S a haláláig egy szót sem szólt többet. A startkor halt meg, s Jermakov fél hónapot töltött holttestével együtt a rakétában. A „vörös kör" - ez voltaképp a Tahmaszib-rejtély, a három geológus pusz pusztu tulá lásá sána nak, k, a Golk Golkon ondá dána nakk a titka titka.. Lehe Lehett pers persze ze,, hogy hogy ninc nincss semm semmififél élee rejt rejtél élyy. Lehe Lehet, t, hogy hogy azok azokna nakk van van igaz igaza, a, akik akik szer szerin intt Tahmaszib Tahmaszib agya agya sugárbeteg sugárbetegségt ségtől vagy vagy társai társai halálá halálának nak látván látványá yától tól borult borult el. A szürké szürkésró srózsa zsaszí színn por a kontén konténerb erben en bonyol bonyolult ult szerv szerves es szilíciumvegyület volt - olyan, amelyet a Földön különben már régen ismernek. Miért cipelte a hátán Tahmaszib ezt a konténert - érthetetlen... S érthetetlen, hogy mi köze ehhez a „vörös körnek". Dauge hadarva mesélte el ezt, s fintorgott, mint akinek a gyomra ég. Nem hitt a Tahmaszib-rejtélyben. Viszont kész volt órákig is mesélni a Golkonda mesés gazdagságáról. Csak valahogy eljussanak, odaérjenek, akár kúszva is... Bikov oldalvást ült a korláton, hogy ne zavarja, s maga mellé helyezte helyezte a cigarettacs cigarettacsomago omagot.t. Fenn a magasban magasban halk prüszkölés prüszköléssel sel húzott el egy apró helikopter. Bikov tekintetével követte jelzőfényeit vörösek és sárgák voltak Eszébe jutott beszélgetése Daugé-val. Tahmaszib társaival gyalog ment a Golkondához. A mi expedíciónk viszont terepjárót visz magával. Dauge azt mondja, hogy remek járm ű. Johanics szóhasználatában minden remek: a Hiusz remek, a terepjáró remek, remek, Jurkovsz Jurkovszkij kij remek fickó. Csupán Csupán a parancsno parancsnokról król nyilatkozo nyilatkozotttt tartóz tartózkod kodóan óan.. Kiderü Kiderült, lt, hogy hogy Jermak Jermakov ov Krajuh Krajuhin in fogado fogadotttt fia. fia. A világ világ egyik legjobb űrhajósa, mégis fura ember. Igaz, úgy t űnik, rettenetesen nehéz élete volt. Dauge rendkívül bizonytalanul nyilatkozott róla. „Szinte alig ismerem... Azt mondják... mondják, hogy nagyon bátor, nagy tudású és roppant kemény ember... Azt mondják, hogy sohasem nevet..." , Jermakov felesége volt az első ember, aki leszállt a Vénusz természetes holdján. Ott aztán valami szerencsétlenség történt. Senki nem tud erről semm semmii bizt biztos osat at - össz összet etűzésr zésree kerü kerültlt sor sor az űrhajó
legénysége között. Azóta nem visznek magukkal n őket távoli, bolygóközi űrrepülésekre, Jermakov pedig egész életét a Vénusz meghódításának szent szentelte elte.. Kiderü Kiderült, lt, hogy hogy négy négy alkalo alkalomma mmall próbál próbáltt leszá leszálln llnii a bolygó bolygó felszínére, s mind a négy alkalommal sikertelenül. Ötödször Tahmaszib Mentivel repült. Most a Hiuszon hatodszor megy a Vénuszra. Bikov kezét háta mögött összefogva végiglépdelt az erkélyen. Nem, sehogy sem tud lehűlni! Túlságosan meleg van, fullasztóan meleg. Talán mégis gyújtson rá? Bikov érezte, ahogy n ő benne a meggyőződés, az álmatl álmatlans anságg ággal al szemb szemben en a legjob legjobbb és legrad legradiká ikális lisabb abb gyógy gyógysze szerr a cigaretta. Megtapogatta a csomagot. A csáb csábít ítás ás lek leküzdé üzdésé séne nekk legj legjob obbb móds módszzere, ere, ha enge engeds dszz a csábításnak. Elnevette magát. Az ördögbe! Jó kis rend! A csomag lerepült a tizenegyedik emeletről. Bikov a korláton korláton áthajolva belebámult belebámult a sötét mélységbe. Hirtelen autólámpa vakító fénye villant, zajtalanul végigsuhant az aszfalton, majd elt űnt. „Kár volt szemetelnem - gondolta Bikov. - Lám csak, tele vagyok gyön gyönge gesé ségg ggel el és bűnnel! nel! Alu Aludni dni kell kell...." .." Beme Bemennt a szobáb obábaa, s tapo tapoga gató tózv zvaa elju eljuto tott tt a dívá dívány nyig ig.. Vala Valami mi megc megcsö sörre rrent nt a talp talpaa alat alatt. t. „Szegény órám" - gondolta, s megpróbált legalább egy kicsit kiigazodni a sötétben. Mélyet sóhajtott, s leereszkedett az engedetlen dívány puha ülésére. - Nem, Nem, nem, nem, siva sivata tagi gi szak szakér érttő bar barát átom om.. Te ma nem nem als alszol el semmiképp! Miért gyűlölt meg ennyire a szépfiú Jurkovszkij? Most aztán rajt rajtad ad raga ragadd a gúny gúnyné névv - siva sivata tagi gi szak szakér érttő. S milye milyenn képe képett vágot ágottt Jurkovszkij, amikor Paul Dangée-ről beszélt. Igen, az ilyent nem kínozza álmatl álmatlans anság ág indulá induláss előtt - „N „Neem fél félünk ünk a halál aláltó tóll, csup supán nem kívánjuk..." Így lenne, mérnök barátom? S félév múlva egyszer csak valaki itt, az előtérben közli az újságot: „Hallották, elvtársak? A Hiusz elpusztult. Jermakov meghalt, Jurkovszkij meg ez a... hogy is hivják... ez a sivatag tagi szakértő..." .." Ostobaságot beszélsz lsz, Alekszej! Az álmatlanságtól és a semmittevést ől van. Csak jönne el minél előbb a reggel, fel a repülőre s ki a hetes számú űrrepülőtérre, s a sarkvidéki rakéta rakétarep reptér térre, re, ahol ahol az expedí expedíció ció a startra startra fog készül készülni, ni, s várják várják a Hiuszt, mely most próbaúton van. Ma nyolckor kell kelni, én pedig, hogy az ördög vinné, képtelen vagyok elaludni... Dauge persze már alszik... Bikov ekkor észrevette, hogy a hálószoba ajtaja kis résre nyitva van, s gyönge fénysugár vet ődik ki rajta a falra. Felállt, lábujjhegyen az ajtóhoz lépett, s belesett a résen. A megve megvetett tett ágy mellet mellett,t, az íróasz íróasztaln talnál ál fejét fejét kezéb kezébee fogva fogva ült Dauge. uge. Az asz asztal tal majd majdne nem m üres üres volt, olt, a padl padlón ón óriá riási háti hátizzsák sák terpeszkedett. A hátizsákon egy kopott nyel ű geológus-kalapács hevert. Bikov köhintett. - Gyere be - invitálta Dauge, de nem fordult meg. - E-e. E-e... .. - nyög nyögte te elny elnyúj újtot tottan tan,, alap alapos os zava zavarb rban an Biko Bikov. v. - Tudo Tudod, d, elfelejtettem tőled megkérdezni... Dauge megfordult. - Gyere, gyere be... Ülj le. No, mit felejtettél el megkérdezni? - E-e E-e... ... Hát tud tudod.. od.... Minek inek tele telepí píts tsüünk a Vénu Vénusz szon on rádi rádióó jelzőállomásokat, ha a légköre úgysem engedi át a rádiósugarakat?
Dauge arcára a lámpaernyő mély árnyékot vetett. Bikov leült az egyik könnyű karosszékbe, s diadalittasan keresztbe rakta lábát. Óriási megkön megkönny nyebb ebbülé ülést st érzett érzett attól, attól, hogy hogy megvil megvilágí ágítot tottt szobá szobába ba került került,, hűséges barátja, Johanics társaságában. - Igen - jelentette ki töprengve Dauge -, ez valóban rendkívül fontos kérd kérdés és.. Most ost már már érte értem, m, miér miértt nem nem alud aludtá táll el eddi eddig. g. Már Már éppe éppenn gondoltam rá, mi a fenét mászkál ez a szobában? Tán fáj a foga? Tehát a rádió-jelzőállomásokról van szó... - Igen-n-n - jelentette ki bizonytalanul Bikov, s leengedte a lábát. A megkönnyebbülés érzése nyomban elhagyta. - Bizonyára van valami elképzelésed erről? - folytatta Dauge egészen komoly hangon. - Persze kigondoltál valamit, ha már ennyit ébren voltál? Valamit, ami hasznos mindenkinek... m indenkinek... - Nézd ézd csak csak,, Joha Johani nics cs.. .... - kez kezdte dte megg meggyyőződéss déssel el Biko Bikov, v, és sokatmondó képet vágott, de közben halvány fogalma sem volt róla, hogyan fejezi be a megkezdett mondatot. - Igen-igen, megértettelek - szakította félbe őt bólogatva Dauge. Neked teljesen, érted, abszolút igazad van! Pontosan ez a helyzet. A Vénusz légköre valóban nem engedi át a rádiósugarakat, azonban egy bizony bizonyos, os, szigo szigorúa rúann meghat meghatáro ározo zotttt hullám hullámhos hossz szon on feltéte feltételez lezzük zük a rádióblokád áttörését. Ezt a hullámhosszat a helyi ionizáló mez ők adatai és tisztán elméleti számítások alapján határozták meg... mi az, mérnök úr?... - Ilyen a Vénusz - jegyezte meg komoran Bikov. - Éppen hogy a Vénusz! A bolygó légköre néha más hosszúságú hullámokat is átenged, ez azonban véletlen jelenség, s nem érdemes számítani rá. Ezért most az a feladat, hogy meghatározzuk az áthatolás sávját, s miután meghatároztuk, jelzőállomásokat dobunk le a bolygó..., hogy is mondta, mérnök úr, melyik bolygó felszínére? - A Vénuszéra! - ismételte meg gyűlölettel Bikov. - Nagyszerű! - lelkesedett Dauge. - Nem töltötted haszontalanul az álma álmatltlan an éjsz éjszak akát át.. Mind Minden enne nem mű pró próbá bálk lkoz ozás ás azon azonba ban, n, hogy hogy rádi rádióá óállllom omás ások okat at dobj dobjan anak ak a boly bolygó gó fels felszí zíné nére re.. .... mive mivell végz végződött, mérnök úr? - Elég - vágott vissza Bikov, s fészkelődni kezdett a fotelban. - Hm... m... Külön ülönös ös.. Barát arátom om,, ezek min mind kudarc darcccal végz égződtek. Legvalószínűbb, hogy hogy a láncta lánctalpa lpas, s, önjáró önjáró állomá állomások sok össz összetör etörtek tek a szikl szikláko ákon. n. Vagy Vagy legalá legalábbi bbiss haszn használh álhata atatla tlanná nná váltak váltak leeres leereszke zkedés dés közb közben en.. De ha nem nem is tört törtek ek voln volnaa össz össze, e, mi hasz hasznu nunk nk lett lett voln volnaa belőlük? Most viszont már van nekünk... na, mink van nekünk? - Nem tudom. Türelmünk már nincsen - felelte komoran Bikov. Dauge ünnepélyesen jelentette be: - Van egy Hiuszunk, vannak jelzőállomások, s megleltük azt a sávot, melyen keresztül a jelzőállomások jelei áttörik a légkört. Tehát a türelmet kivé kivévve mind minden enün ünkk van, van, ezt ezt azon azonba bann meg meg lehe lehett szer szerez ezni ni.. Enne Ennekk érdekében jó lenne, ha aludnál. Alekszej Petrovics bánatosan sóhajtott, s kikászálódott a fotelból. f otelból. - Álmatlanság - magyarázta. Dauge biccentett. - Előfordul...
Bikov végigsétált a szobán, s megállt a falon függő három térhatású fényk fénykép ép előtt. A bal oldali egy baltikumi város ősi, keskeny utcáját ábrázolta, a jobb oldali csillagűrhajót, mely a Nagy Honvéd ő Háború idejéből származó óriási puskatöltényre emlékeztetett, s hegyes orrát a fekete égbe döfte. A középső fényképen Bikov nyakig zárt kék ruhát viselő, szomorú fiatalasszonyt pillantott meg. - Ki ez, Johanics? A feleséged? - Ige-e-en... Vagyishogy nem - magyarázta kelletlenül Dauge. – Masa Jurkovszkaja. Vologya húga. Elváltunk... - Bocsáss meg… A mérnök ajkát beharapva visszatért a karosszékhez, s helyet foglalt benne. Dauge céltalanul lapozgatta az asztalon el őtte heverő könyvet. - Vagyis otthagyott... Ez a pontos kifejezés... Bikov hallgatott, barátja sovány, lebarnult arcát fürkészte. A kék lámpa tényében Dauge arca egészen feketének t űnt. - Láto Látod, d, én sem sem tudo tudokk alud aludni ni,, Alek Aleksz szej ej - szól szólal altt meg meg Daug Daugee bánatosan. - Sajnálom Pault. S ezútttal nincs túl nagy kedvem útnak indulni. Nagyon szeretem a Földet! Nagyon! Bizonyára azt gondolod, hogy minden bolygóközi űrhajós az Olümposz megrögzött lakója. De nem így van. Mindnyájan nagyon szeretjük a Földet, s vágyódunk kék ege után. Ez a mi betegségünk - a vágy a kék égbolt után. Ülsz valahol a Phob Phobos oszo zon. n. Fele Felette ttedd a végt végtel elen en és feket feketee ég. ég. A csil csilla lago gokk akár akár gyémánttűk, a szemed szúrják. A csillagképek vadak, ismeretlenek. S körötted minden olyan mesterséges: a leveg ő, a meleg, sőt még a súlyod, még az is mesterséges... Bikov mozdulatlanul hallgatta. - Te ezt nem ismered. Te azért nem alszol, mert úgy érzed, a küszöb előtt állsz, az egyik lábad itt, a másik ott. Jurkovszkij most üldögél, és verset ír. A kék égboltról, a ködr ől a tó tükrén, fehér felhőkről az erdő széle felett. Rossz verseket ír, bármely szerkeszt őségben kilószámra akad belőlük, ő is pontosan tudja ezt. Mégse hagyná abba. Dauge becsapta a könyvet, a karosszékbe dőlt, s hátrahajtotta fejét, - A köpcö köpcöss Krutyi Krutyikov kov,, a navigá navigátor torunk unk,, persz perszee most most gépkoc gépkocsij siján án száguldozik Moszkvában. A feleségével. Az asszony a kormánynál ül, ő pedi pedigg le nem nem venn vennéé róla róla a szem szemét ét.. S sajn sajnál álja ja,, hogy hogy a gyer gyerek ekei ei ninc nincse sene nekk a köz közelbe elben. n. A gyer gyerek ekei eikk Nov Novosz oszibir ibirsz szkb kben en vann vannak ak a nagy nagyma mamá máná nál.l. Egy Egy fiú meg egy egy kisl kislán ányy, reme remekk gyer gyerek ekek ek.. - Daug Daugee hirtelen elnevette magát. - Hanem aki most biztosan alszik, az Bogdan Szpicin, a másodpilótánk. Neki a rakéta a háza. „Én a Földön úgy érzem maga magam m - mond mondja ja -, mint mintha ha vona vonato tonn utaz utazné nék: k: a legs legszí zíve vese sebb bben en lefeküdnék és elaludnék, hogy mielőbb megérkezzem." Bogdan az ég lak lakója. ója. Vann Vannak ak nálu nálunk nk ilye ilyene nek, k, akik akiket et a vilá világgűr egés egészz élet életük ükre re megfertőzött. Bogdan a Marson született, a Nagy Vízválasztón, egy kis tudo tudomá mány nyos os tele telepü pülé lése sen. n. Ötév Ötéves es korái koráigg ott élt, élt, ekko ekkorr azon azonba bann az édesanyja megbetegedett, s a Földre küldték őket. Mesélik, hogy itt elengedték az apró Bogdant, hogy sétáljon egyet a f űben. Járt-kelt Járt-kelt egy darabi darabig, g, majd majd belemá belemászo szotttt egy egy pocso pocsolyá lyába, ba, s teli teli torok torokból ból bömböl bömbölni ni kezdett: „Haza akarok menni! A Marsra!"
Biko Bikovv vidá vidáman man feln felnev evet etet ett. t. Érez Érezte te,, hogy hogyan an porl porlik ik szét szét benn benne, e, szabadul lelkéről az érthetetlen érzések nehéz köve. Minden roppant egyszer ű, valóban, ott áll a küszöbnél - egyik lába még itt van, a másik azonban már „ott"... - No, és vajon mit csinál most a parancsnokunk? - kérdezte. Dauge elgondolkozott. - Nem tudom. Egyszerűen képtelen vagyok elképzelni. Nem tudom. - Nyilván ő is alszik, mint Bogdan, az egek vándora... Dauge megrázta a fejét. - Nem hiszem... Az égbolt most tiszta? - Nem, felhők vonták be... - Ilyenkor aztán végképp nem tudom. - Dauge megcsóválta a fejét. El tudom képzelni, hogy Anatolij Jermakov most áll, és nézi a látóhatár fölö fölött tt ragy ragyog ogóó fény fényes es csil csilla lago got. t. A Vénu Vénusz szt. t. S a keze keze.. .... - Daug Daugee elhallgatott. - Kezét ökölbe szorítja, ujjai fehérek... - Nézd csak, micsoda gazdag a fantáziád, f antáziád, Johanics!... - Nem. Alekszej, ez nem a képzelet játéka. Számunkra a Vénusz végső soron csupán epizód. Jártunk a Holdon, jártunk a Marson, most pedi pedigg repü repülü lünk nk,, hogy hogy megh meghód ódít ítsu sunk nk egy egy új boly bolygó gót. t. Mind Mindny nyáj ájan an végezzük a dolgunkat. Jermakov viszont... Jermakovnak számlája van, régi, kegyetlen számlája. Elmondom neked, miért repül oda: repül, hogy bosszút álljon és hódítson. Kíméletlenül és mindörökké, így képzelem el... Egész életét és halálát a Vénusznak szentelte. - Jól Ismered? Dauge vállat vont. - Nem erről van szó. Érzem. Azután pedig - sorba lehajtotta lehajtotta az ujjait -, Niszidzima, a japán a barátja, Szokolovszkij legközelebbi jó barátja, Krüger a tanára volt, Jekatyerina Romanova a felesége. Krajuhin pedig a másodi másodikk apja. apja. Krajuh Krajuhin in utolsó utolsó útja útja a Vénusz Vénuszra ra vezetet vezetett.t. Ezután Ezután az orvosok megtiltották, hogy repüljön... Dauge felpattant, s végiglépdelt a szobán. - Megs Megsze zelílídít díten enii és megh meghód ódít ítan anii - ismé isméte teltltee -, kímé kíméle letltlen enül ül és mindörökké! Jermakov számára a Vénusz az embernek ellenszegül ő természeti erők makacs és gonosz megtestesülése. Nem vagyok benne biztos, hogy alkalmunk nyílik-e valaha is megérteni ezt az érzést. S lehet, hogy így a jó. Hogy ezt megérthessük, harcolnunk kell, ahogy Jerm Jermak akov ov harc harcol olt, t, és szen szenvvedni edni,, ahog ahogyy ő szenved szenvedett ett... ... Örökre Örökre meghódítani... - Ismételte Dauge töprengve. Alekszej Petrovics megrántotta a vállát, mint aki fázik. - Nos, Nos, ezér ezértt mond mondta tam, m, hogy hogy össz összes eszo zorít rítja ja az öklé öklétt - fejez fejezte te be Daug Dauge, e, s figy figyel elme mese senn társ társár áraa mere meredt dt.. - Mive Mivell most most felh felhős az ég, egyszer űen képtel telen vagy agyok elké lképzelni, mi mást tehetne. A legvalószínűbb, hogy egyszer űen alszik. Elhallgattak. Bikov arra gondolt, hogy bizony ilyen főnök mellett még nem szolgált. - Hogy áll a te ügyed? - kérdezte meg t őle váratlanul Dauge. - Milyen ügyem? - Az ashabadi tanárnővel. Bikov egyszerre elkomorult. - Hogyan is mondjam - kezdte szomorúan. - Még találkozunk... - Vagy úgy, találkoztok. Más?...
- Semmi. - Megkérted a kezét? - Megkértem. - Kikosarazott? - Nem. Azt mondta, hogy még gondolkodik. - Régen volt? - Fél éve. - Na és? - Hogyhogy „és"? Semmi más nem volt. - Vagy Vagyis is te tökk tökkel elüt ütöt ött, t, osto ostoba ba maml mamlas aszz vagy vagy,, Alek Aleksz szej ej,, már már megbocsáss nekem. Bikov sóhajtott. Dauge leplezetlen gúnnyal szemlélgette. - Hihetetlen! - kiáltott fel. - Egy férfi, aki harminc elmúlt. Szerelmes egy szépasszonyba, szépasszonyba, s immár hét éve találkoznak... - Öt éve. - Jó, legyen öt. Az ötödik év után szerelmet vall neki. Ne feledjék, a nő türelmesen várt öt évig, ez a szerencsétlen asszony... - Grigorij, nem kell - mondta homlokát ráncolva Bikov. - Egy pillanat! S amikor a nő szeméremből vagy mert egy icipici kis bosszút akart állni, azt mondta, hogy még meggondolja... - Elég! Dauge sóhajtott, és széttárta karját. - Te magad vagy a b űnös, Alekszej! Az, hogy te udvarolsz, kész gúnyolódás. Mire gondolhat a n ő? Tutyi-mutyi alak vagy! Bikov csüggedten hallgatott. Majd reménykedve megjegyezte: - Majd ha visszatérünk... Dauge elnevette magát. - Ej, te hódító... bocsánat, siva ivatagi agi szakértő. „Majd ha visszatérünk!"... Eredj, menj aludni, elég volt mára belőled! Bikov felállt, s felvett egy kis könyvet az asztalról. La description planétographique du Phobos Paul Dangée - olvasta. A címl címlap apra ra vast vastag ag,, vörö vöröss ceru ceruzá záva vall ezt ezt írtá írtákk oros oroszu zul:l: „A kedv kedves es Daugénak a hűséges és hálás Dangée-t ől." Hajnalban Bikov felébredt. A hálószoba ajtaja félig nyitva volt. Dauge alsónadrágban, feketén és borzasan az íróasztalnál állt, és egy szomorú fiatalasszony, vagyis Mása Jurkovszkaja fényképét nézte. Majd levette a fényképet a falról, s beletette hátizsákjába. Bikov óvatosan a másik oldalára fordult, s ismét elaludt. Hétköznapok A város nem volt nagy: néhány száz új családi ház négy, pontosan párh párhuz uzam amos os utcá utcába bann a két két lank lankás ás és csup csupas aszz domb dombso sorr közö között ttii bemélyedés mentén. A vörös, reggeli nap tompán világította meg a nedves aszfaltot, a lapos tetőket, a facsemetéket az el őképekben. A dombok dombok mögött mögött rózsas rózsaszí zínn ködben ködben óriási, óriási, filmek filmekbből és fény fényké képe pekr kről ismerős könnyű szerkezetek látszottak - bolygóközi űrhajók startállásai. Alekszej Bikov fehér köpenybe burkolózva állt a hatalmas, a fél falat elfoglaló ablaknál; várta, mikor hívják az orvoshoz, s az utcát nézte. A
Hiusz legénysége tegnap este érkezett a városba. A repül őgépen Bikov aludt egy keveset, de nem aludta ki magát, így még a repülőtérről a város városba ba vezet vezető úton úton is szende enderg rget ettt a gépk épkocs ocsiban iban.. A teg tegnapi napi élményekből emlék emlékeze ezetéb tében en csupán csupán az esti esti nap rózsas rózsaszí zínn fényé fényével vel elön elöntö tött tt utca utca,, a szál szálló ló vilá világo gos, s, soke sokeme mele letes tes épül épület etee és az emel emelet etii ügyeletes szavai maradtak meg: „Tessék, a szobája, foglalja el..." Hét órak órakor or Daug Daugee felé felébr bres eszt ztett ette; e; közö közöltlte, e, hogy hogy mind mindny nyáj ájuk ukna nakk orvo orvosi si vizsgálatra kell menniük, s a sok alvástól felfekvést lehet kapni. Az orvosi épülettömb a szállóhoz csatlakozott. Az űrhajósokat itt megkérték, hogy tegyék le összes ruhájukat, vegyenek föl köpenyt, és várjanak. Az ablakon kipillantva az utca üres volt. A ház mellett, vele szemben egy gyorsjáratú, lapos gépkocsi állt mozdulatlanul, h űtő jén ezüstszarvas csillogott. Két, könnyű kezeslábast visel ő férfi haladt végig az utcán, kezü kezükb kben en óriá óriási si rajz rajzma mapp ppák ákat at vitte ittek. k. Nagy Nagy erej erejű, féllán félláncta ctalpa lpas, s, elektromos vontató kúszott el nehézkesen egy teherkocsival. Tizenkét év körüli fiú lépett ki az el őkertbe, az égre pillantott, három ujját szájába dugva dugva füttye füttyente ntett, tt, átugro átugrotttt a keríté kerítésen sen,, végigf végigfuto utotttt az utcán, utcán, neves neves bajnokok futóstílusát utánozva. Bikov ellépett az ablaktól. Jermakov és Jurkovszkij már nem voltak a helyiségbe helyiségben, n, behívták behívták őket ket az orvo orvosi si szob szobáb ába. a. A több többie iekk ráér ráérősen vetkőztek ztek,, ruhá ruháik ikat at eleg elegán ánss, féli féligg átte áttets tszző ajtajú ajtajú szekr szekrény énykéb kébee akasz akasztott tották. ák. Aleksz Alekszej ej Petrov Petrovics ics gyöny gyönyörk örködv ödvee szeml szemlélt éltee Szpic Szpicint, int, A pilótának izmos, szikár teste volt, akár egy hivatásos tornásznak. Széles vállán, vékony, aranyszín ű bőre alatt kidudorodtak izmai. Dauge már magára terítette köpenyét, s kaján mosollyal csomóra kötötte Jurkovszkij selyemingének ujját, s közben ezt mondogatta; „Úgy-úgy, most pedig így..." Miután befejezte ezt a hasznos tevékenységet, vidáman elvihogta maját, s Bikovhoz lépett. - Alekszej, tetszik a város? - Jó kis város - felelte Bikov tartózkodóan. - Az űrrepülőtér vajon messze van? - Ott van, a dombokon túl. Látod a startállványokat? Nos, ott van a híres hetes számú űrrepülőtér, a világon egyelőre az egyetlen speciális űrrepülőtér, mely alkalmas a fotonrakéták kipróbálására, startjára és leszál leszállás lására ára.. Itt starto startoltlt az első pilóta pilóta nélkül nélkülii foton fotonűrhaj rhajó, ó, a Hétfe Hétfejjű Sárkány. Itt szállt le a Hiusz-1 és a Hiusz-2. Itt száll minden bizonnyal le majd a Hlusz-3, Hiusz-4 és a Hiusz-5.., - Leszállnak vagy startolnak? - Startolni is fognak. Először azonban leszállnak. Hiszen nem a Földön építik őket. - Aha... - Bikovnak eszébe jutott a világűrbeli öntőüzem. Ott, a Föld felszínétől ötezer kilométerre, a súlytalanság állapotában s a majdnem ideális vákuumban öntötték ki a szupernehéz űrhajók gigászi törzsét. Kétszázötven ember - tudósok, mérnökök, technikusok és munkások irányították a napkemencéket, a centrifugákat, a bonyolult öntőauto automa matá táka kat, t, mely melyek ek a sok soktonn tonnás ás titá titánn- és wolf wolfra ramb mbug ugák ákat at csillagűrhajók testévé alakították. Nyilván ugyanott születtek a Hiuszok is... - Krutyikov, Szpicin, tessék! - hallatszott Jermakov hangja.
A barátok megfordultak. Krutyikov elhajította az újságot, Szpicin nyomában belépett az orvosi szobába, s gondosan becsukta maga után az ajtót. - A hetes számú űrrepülőtér ideális hely! – jegyezte meg lelkesen Daug Dauge. e. Arcá Arcátt Biko Bikovv felé felé ford fordít ítot otta ta,, közb közben en azon azonba bann Jurk Jurkov ovsz szki kijr jraa sand sandít ítot ott, t, aki aki már már kiny kinyititot otta ta kis kis szek szekré rény nyét ét.. - Körö Köröss-kö körü rüll száz száz kilométerre tundra, egyetlen lakott település nincs, egyetlen ember. Északon az óceán határolja... Jurkovszkij kivette a szekrényb ől az ingét. - ...A part légvonalban közel kétszáz kilométer... - Daugéből hirtelen kitört a kacagás, de nyomban észbe kapott, s ünnepélyesen kijelentette: - S a város és az óceán között terül el, a tundrán repülőterünk ötmillió hektáros területe! Jurkovszkij fejét inge gallérjába dugta, s kényelmetlen pózban állt, keze bénán lógott, akár egy veteményeskerti madárijeszt őé. Jermakov már felöltözött, s miután gondosan minden gombját begombolta, ment az orvoshoz. - Innen dél felé vezet a vasúti mellékvágány s az autóút - folytatta hangosan Dauge. - Úgy négyszáz kilométerre, a geofizikai állomásnál... - Érdekes - kérdezte Jurkovszkij töprengve -, ki volt az az idétlen, aki ezt csinálta? ...m-m...m-m-m.. m.... az állomá állomásná snáll tehát tehát a vasút vasút elford elfordul, ul, és Jakuls Jakulszk zknál nál csatlakozik az északi transzszibériai f ővonalhoz-... Hm... Vologya, hogy szolgál az egészséged? e gészséged? - Köszönet a kérdésért - mondta Jufkovszkij, miközben közelebb lépe lépett tt hozz hozzáj ájuk uk.. Ingé Ingétt leve levett tte, e, soka sokatmo tmond ndón ón játs játszo zott tt megf megfes eszí zítet tettt izmai izmaiva val,l, s gyan gyanak akvó vónn Daug Daugér éraa sand sandít ítot ott. t. - Telj Teljes esen en egés egészs zség éges es vagyo agyok, k, mint mint a makk makk.. S mind minden entt megt megtes esze zekk anna annakk érde érdeké kébe ben, n, barátocskám. hogy még a legtrehányabb állatorvos se mondhassa el ugyanezt magáról. - Vologya! - kiáltott Dauge. - Ez hiba lenne. Nem én voltam. - Hát akkor ki? - Ö volt! - Dauge megveregette Bikov szőrös mellét. - Ő a tréfamester!... Jurkovszkij futó pillantást vetett Alekszejre, és elfordult. Bikov már nyito nyitotta tta voln volnaa a szájá száját, t, hogy hogy rész résztt vegy vegyen en a játé játékb kban an,, így így csup csupán án köhintett köhintett egyet, és hallgatott. hallgatott. Jurkovszkij Jurkovszkij nem veszi veszi be őt a játékba, ez világos volt. Dauge is így értette, s ő is kényelmetlenül érezte magát. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, s kiszólt Jermakov. - Barátaim, ti következtek. Bikov, akinek ez kapóra jött, sietve belépett az orvosi szobába. Az orvos hollófekete férfi, fantasztikus orral, el őször megvizsg megvizsgálta álta őket. Daugét szó nélkül elengedte, Bikovot vizsgálva azonban ujjával a mérnök mellén éktelenkedő, hosszú sebhelyre bökött, s megkérdezte: - Mi ez? - Baleset. - Régen volt? - érdeklődött dött ugyani ugyanilye lyenn lakoni lakonikus kusan an az orvos, orvos, és felhúzta az orrát. - Hat éve. - Következmények? Következmények?
- Nem voltak - mondta a mérnök, s tüntet ően nézegetni kezdte az orvos orrnyergét. Dauge halkan elvihogta magát. Az orvos valamit jegyzett vaskos noteszébe, amelyen az állt: „4024es szám számúú orvo orvosi si napl napló. ó. Biko Bikovv Alek Aleksz szej ej Petr Petrov ovic ics" s" s a bará baráto toka katt a szomszéd szobába kísérte. Nagy, tompafehér színű szekrényt pillantottak meg. Az orvos az orrát Dauge felé fordította, s megkérte, hogy lépjen be a szek szekré rény nybe be.. A szek szekré rény ny ajta ajtaja ja zajta zajtala lanu null becs becsuk ukód ódot ott, t, az orvo orvoss megnyomott néhány billentyűt a szekrény jobb oldalán lévő pulton, s nyomban halk zúgás hallatszott. A pulton színes lámpák gyúltak ki, megmozdultak a mérőműszerek mutatói. Mintegy másfél percig folytatódott ez, majd a készülék hangosan csattant, s kidobott valahonnét egy fehér lapot, melyen szabályos sorban betűk és számok álltak. A lámpák kialudtak, és ekkor az orvos kinyitotta az ajtót. Dauge vállát dörzsölve kihátrált a szekrényből. Az orvos Bikovhoz fordult, s orrával feléje biccentett. - Előre! Alekszej köhintett, s belépett a szekrénybe. Bent sötét volt. Vállát és dere dereká kátt hűvös vös fémab fémabro ronc ncso sokk fogt fogták ák körü körül,l, vala valami mi mele melegg és puha puha dologhoz szorították, felemelték majd leengedték. Vörös, majd zöld fény villant, majd valami az alkarjába szúródott, s Bikov szabadnak érezte magát. Az ajtó kinyílt. Az orvos valamit könnyedén dünnyögött az orra alatt, figyelmesen vizsgálgatta a „szekrényb ől" kijött lapokat. Az „egészség" képletei voltak, teljes beszámoló a szervezet állapotáról, valamint a startig hátramaradt időre kötelező tornagyakorlatokra és az étkezés személyes adagjaira vonatkozó, testre szabott utasítások. Az orvos, miután bejegyzést tett az „Egészségügyi „Egészségügyi napló"-ba, átadta a lapokat Jermakovnak. s közölte, hogy hetente kerül majd sor újabb vizsgálatokra. Jermakov köszönetet mondott és kiment. - Mi ez a láda? - kérdezte Alekszej Petrovics Daugétól öltözködés közben. - Keltetőgép felnőtteknek? Pandóra szelencéjének elektromos változata? - Kiberdoktor, elektronikus diagnosztáló készülék - felelte Dauge. Minden rendben is lenne, csak az a baj, hogy injekciókat ad. Ki nem állhatom az injekciókat. Beléptek a liftbe, s felmentek a negyedik emeletre, az étkezdébe. Hatalmas, üres terem volt ez, melyet elárasztott az északi nap rózsaszín fénye. Majd minden asztal szabad volt. A reggelit vagy befejezték már, vagy még el sem kezd ődött. - Tessék, a mi helyünk - mondta Dauge. A Hiusz legénysége két egymás mellé tolt asztalt foglalt el az ablak mellett. Már itt ült a pilóta és Jermakov. Bikov észrevette, hogy a köpcös Krut Krutyyikov ikov szom szomor orúú képe képett vág. vág. A „szo „szovvjet jet űrhajózás rhajózás büszkeség büszkesége" e" görnyedten ült egy pohár tej mellett, melybe száraz kenyeret tördelt, s kimondhatatlan sóvárgással sandított Szpicin tányérjára. A fekete hajú pilóta gőzölgő, zamatos bifsztekdarabot marcangolt.
Bármilyen különös, de a reggelit már az új előírás szerint tálalták. Bikov némi értetlenséggel falt be egy egész tányérra valót valamilyen illato illatoss fűből, kikana kikanalaz lazott ott egy tányér tányér zabpe zabpehel helyk ykásá ását,t, lenyom lenyomott ott két két szelet finom sonkát, s hozzálátott az almaléhez. Daugénak húst hoztak. Jonanics villáját és kését felemelve érdekl ődött: - Ugyan, mit mondott az orvos, Mihail Antonics? Krutyikov elvörösödött, s orrát a pohárba dugta. - El tudom képzelni - jelentette ki Jurkovszkij. - Bizonyára sokáig gyöngéden tapogatta Miska pocakját, s aprólékosan elmagyarázta, hogy a falánkság sohasem volt az űrhajósok erénye. Krutyikov némán kiitta a tejet, s már nyúlt a vajas süteménnyel megrakott tál felé. Jermakov azonban halkan hümmögött egyet, s a navigátor sietve visszakapta kezét. Reggeli után Krajuhin kijelentette, hogy megérkezett Uszmanov, az új jelzőállomások egyik tervező je. Uszmanovot bízták meg azzal, hogy taní taníts tsaa meg meg a legé legény nysé sége gett a „tec „techn hnik ikai ai gond gondol olko kodá dáss eme eme csod csodás ás vívmányának" az összeszerelésére és használatára. - Kap rá két hetet - mondta Krajuhjn. - Utána mindenki megkezdi a szakmája szerinti munkát. Az első foglalkozás a szálló tornatermében zajlott le. Kék ruhás munkások némán behoztak egy vastag, hatszöglet ű gerendát s néhány tárgyat, melyek alakja, és anyaga a járatlan szemlélőben csak nehezen kelthetett bármilyen asszociációt közhasználatú dolgokkal. Még Bogdan Szpic Szpicin in és Krutyi Krutyikov kov szemé szemében ben is értetl értetlen en kívánc kíváncsis siság ág csillo csillogo gott, tt, s csupán Jermakov szemlélte az ismeretlen készüléket szokásos hidegközönyös tekintetével. Belé Belépe pett tt Uszm Uszman anov ov,, ez a maga magas, s, szél széles es pofa pofacs cson ontú tú férfi férfi,, aki aki munk munkar aruh uhát át vise viseltlt,, bemu bemuta tatk tkoz ozott ott,, s rögt rögtön ön munk munkáh ához oz láto látott. tt. Az űrhaj rhajós ósok ok komor komor arca arca foko fokozzatosa atosann feld felder erül ült. t. Csak Csak úgy úgy zúdu zúdultltak ak a kérdések, élénk eszmecsere kezd ődött. Nemsokára bekapcsolódott az eszmecserébe Bikov is, aki, mint minden mérnök, általános vonásaiban ismerte a rációlokáció és rádió-irányítás elveit. Egy olyan berendezésr ől volt szó, mely alkalmas volt irányított, s igen igen nag nagy erej erejű, megh meghat atár ároz ozot ottt rezg rezgés éssz szám ámúú ultra ultraröv rövid id hull hullám ámúú impulzusok keltésére - ezek pedig képesek áttörni a vastag porfelh őkön s a légkör fokozottan ionizált terein. Az impulzusok hosszúsága nem haladja meg a tíz mikromásodpercet. A szerkezet másodpercenként száz száz impu impulz lzus ustt bocs bocsát át ki. ki. Külö Különl nleg eges es bere berend ndez ezés ések ek kész készte tetitikk az impulzussugárt arra, hogy spirál alakot írjon le, s néhány másodperc alatt befussa az égbolt teljes felső részét a horizonttói a zenitig, majd ismét a horizontig. Ez a berendezés biztosítja, hogy az űrhajók tájékozódhassanak egy ismeretlen bolygó felett, melynek felszíne vizuálisan megfigyelhetetlen, s ahol a szokásos rádiólokációs eszközök az elektronikus zavarok és a maga magass ioni ionizá záci cióó miat miattt tehe tehete tetle tlene nek. k. Ezek Ezeket et a jelz jelzőberendezéseket sziklák csúcsán kell elhelyezn ezni, nem messze a kényelmes leszállóhelyektől s más objektumoktól, amelyeket ajánlatos tájékozódási pont pontok okké ként nt megj megjel elöl ölni ni.. Adot Adottt eset esetbe benn az expe expedí díci cióó fő feladatával összefüggésben, az els ő leszállóhely körül kell őket elhelyezni, az Urán Golkonda határán.
- És az energiaforrásuk? - kérdezte Jurkovszkij. Uszmanov egy csomagot húzott elő aktatáskájából. - Sze Szelénlén-ccériu érium m rádi rádióe óele leme mekk - mondt ondtaa -, kétsz tszáz sejt sejt egy egy négy négyze zetc tcen entitimé méte tere ren. n. Ellá Elláth that attu tukk volna olna még még mag magukat ukat neut neutro ronn akku akkumu mulá láto toro rokk kkal al,, de úgy úgy véle vélem, m, ez már már fölös fölösle lege ges. s. Túls Túlság ágos osan an nehézkesek. A félvezet ős rádióelem jóval mozgékonyabb. A Hiusz-ra felraknak felraknak ötszáz ötszáz négyzetmé négyzetmétert tert ebből a szövetből, s maguk csupán szétterítik és rögzítik az állomások körül... Ha a Golkonda környékén a talaj minden négyzetcentiméterére óránként 50-60 röntgennyi sugárzás jut, az előzetes számítások szerint ennél sokkal többre számíthatunk, akko akkorr az elem elemek ek telj teljes esít ítmé mény nyee elér elérii a két-h két-hár árom om ezer ezer kilo kilowa watto ttot. t. Jelzőállomásaink számára ez bőségesen elegend ő. Bikov Bikov bizalm bizalmatl atlanu anull megtap megtapoga ogatta tta a feszes feszes,, elaszt elasztiku ikuss hártyá hártyát,t, melynek félig áttetsző szövetében zavaros szemek látszottak. A jelzőállomások felállítása igen egyszerűnek bizonyult. - Semm Semmii szük szüksé ség, g, hogy hogy szét szétsz szed edjé jékk a szer szerke keze zett legf legfon onto tosa sabb bb aggr aggreg egátj átjait ait - mond mondta ta Uszm Uszman anov ov.. - Ez nem nem is kívá kívána nato tos, s, Anat Anatol olijij Boriszovics. (Jermakov biccentett.) Amint látja, gyárilag lepecsételték őket. Működésü ködésüké kért rt labora laboratóri tóriumu umunk nk felel. felel. A többi többi viszo viszont nt egysz egyszer erű. Elvtársak, jöjjenek közelebb és segítsenek... Igen, így, köszönöm. Minden egységet gy űrűként egy hatélű rúdra fűztek, mint a gyerekek pirami piramisjá sjáték tékát. át. Az egyes egyes része részekk néhány néhány retessz retesszel el s a hornyo hornyokba kbann csús súszó csap csapok okka kall kapc apcsolód olódttak egy egymásh máshoz oz.. Bik Bikov mag magában ban megjegyezte, hogy az egész szerkezetben nem volt egyetlen csavar sem, legalábbis kívülről nem látszott. - Most Most a hüv hüvelyb elybee hely helyez ezzé zékk bele bele a rádi rádióe óele lem m vez vezeték etékét ét.. A jelzőállomás ebben az állapotában felügyelet nélkül évtizedekig képes működni. - Remek jeizöállomás, egyszerű - mondta Krutyikov, s közben az állo állomá máss háló hálósa sann kida kidaga gadó dó,, óriá óriási si,, szita szitakö köttő szemére szemére emlékeztet emlékeztető csúcsát simogatta. - Hány kiló? - Mindössze száznyolcvan. száznyolcvan. - Nem rossz - erősítette meg Jurkovszkij. - Egy szó mint száz, a legbonyolultabb az állomás felállítása. A felállításra három módszert jelöltek ki. Szilárd, sziklás felszínen igénybe vehették a rúd alján levő óriási tapadókorongot. Kevésbé szilárd kőzetben lyukat kellett fúrniuk, amibe beleengedték a rudat. Majd a furatot kitöltötték plasztikus anyaggal. S végül, ha a talaj futóhomok, maga magass rezg rezgés éssz szám ámúú áram áram segí segíts tség égév ével el hatl hatláb ábúú mono monolilito tosz szlo lopo pott égetnek bele, mely tíz méter mélyre hatol. S a rudat ebbe az oszlopba olvasztják be. A jelzőállomások szerelését és felállítását még aznap a városon túl próbálták ki. Bikov lelkesülten nézte, ahogy a Jurkovszkij avatott keze a vibro ibrofú fúró róvval pill pillan anat atok ok alat alattt mély mély lyuk lyukat at véset ésettt egy egy moha moha fedt fedtee gránitsziklába. Uszmanov kijelentette, hogy a furat remek - egyenes és ideáli ideálisan san függ függőlege leges. s. Bele Beleál állílíto tott tták ák a ruda rudat, t, s egy egy mano manomé méte tere ress ball ballon onbó bóll undo undorí rító tó szag szagúú folya folyadé dékk kkal al öntö öntött tték ék ki. ki. A folya folyadé dékk egy egy szempillantás alatt megkeményedett. - Na, lássuk! - javasolta Uszmanov.
Bikov Bikov és Szpicin egymásra pillantottak, pillantottak, majd megragadt megragadták ák a rudat. rudat. Csat Csatla lako kozo zott tt hozz hozzáj ájuk uk Daug Dauge, e, majd majd Krut Krutyi yiko kovv is, is, de a ruda rudatt sem sem kirántaniuk, sem meghajítaniuk nem sikerült. - Hát tessék! - jelentette ki büszkén Uszmanov. - Most pedig lássunk a szereléshez. A Nap ismét ott lebegett a startállványok felett, amikor a Hiusz legénysége visszatért a szállóba. - A legközelebbi napokban - jelentette be Jermakov - a legénység minden tagja ugyanolyan mesterien el kell, hogy sajátítsa a vibrofúró használatát, mint geológusaink, s bekötött szemmel is szét kell szedniük s össze kell rakniuk a jelzőállomást. Ehhez tüstént hozzá is fogunk. f ogunk. Bikov. miután megebédelt, félrevonult szobájába, s nekilátott, hogy lev levelet elet írjo írjonn Asha Ashaba badb dba. a. Sűrű soro sorokk kkal al tele teleir irtt hét hét olda oldaltlt,, majd majd reménytelenül mélyet sóhajtott, és eld őlt a díványon. A levél levél hossz hosszúra úra és kínosa kínosann szenti szentimen mentál tálisr israa sikerü sikerült. lt. Pokoli Pokolian an szeretett volna rágyújtani. Bikov hasra fordult, s egy ceruzát dugott a szájá szájába. ba. Előszűr is, is, lefe lefekü küdh dhet et és alud aludha hatt regg reggel elig ig.. Máso Másods dsor orba ban, n, bemászhat a fürdőkádba... Az ördögbe Is, micsoda savanyú ötletek lefek lefeküd üdni ni,, alud aludni ni,, led ledőlni. lni... .. Hatá Határo rozo zott ttan an felp felpat atta tant nt,, s elro elroha hant nt a könyvtárba. A hetes számú űrrepülőtér szállója megkezdte szokásos esti életét. Ajtók Ajtók csapó csapódta dtak. k. A hosszú hosszú folyosó folyosókon kon elegá elegánsa nsann öltözö öltözötttt embere emberekk siettek. Lentről élénk zene hangjai szűrődtek fel. Mind a négy liftnél tömeg tömeg tolo tolong ngott ott,, s Biko Bikovv úgy úgy dönt döntöt ött, t, hogy hogy a lépc lépcssőn megy fel az olvasó olvasóter teremi emig. g. Vele Vele szembe szembenn fiatalo fiatalokk vidám vidám áradat áradataa zúdul zúdultt lefelé lefelé.. Bizonyára mind a klubba siettek. A csöndes olvasóteremben Alekszej Petrovics kivett három könyvet a Vénuszról, egyet a fotonmeghajtás elméletér ől, s átlapozta az Űrhajós leguto legutolsó lsó számá számát.t. Itt rátalá rátaláltlt Krutyi Krutyikov kov cikkér cikkéree a bolyg bolygókö óközi zi űrhajók automatiku automatikuss irányításá irányításáról, ról, megpróbált megpróbáltaa végigolv végigolvasni, asni, de zavarodott zavarodottan an tapasztalta, hogy képtelen megérteni, túl sok benne a matematika. - Funk Funkci cion onál ál szám számít ítás. ás... .. - dörm dörmög ögte te Biko Bikov, v, s erőlködött, lködött, hogy legalább a következtetéseket megértse. - Azt a köpcösét! „Ne nézzek be inkább Daugéhoz? - Jutott hirtelen eszébe. - S egyá egyálta ltalá lán, n, mit mit csin csinál ál most most a Hius Hiuszz legé legény nysé sége ge?? Ők is köny könyve veke kett olvasnak a Vénuszról? Kétlem..." Dauge nem olvasott. Borotválkozott. Állát természetellenes módon kifordította, s a villany borotva zümmögése betöltötte a szobát. Amikor megpillantotta Bikovot, érthetetlenül dünnyögött valamit. Aleks Alekszej zej beleve belevetet tette te magát magát egy karos karossz székb ékbe, e, s bámuln bámulnii kezdte kezdte Dauge uge hátát, a világoskék műanyag nyag fal falat, at, a hata hatallmas, mas, lapo laposs tévéképernyőt, a távoli t ávoli homályos mennyezetet. Dauge befejezte a borotválkozást, s megkérdezte: - Minek jöttél? - Mi az, zavarok? - Hát ezt azér azértt nem nem mond mondan anáám... m... De mos most besz eszélne élnem m kell ell Jurkovszkijjal. Teljesen hivatalos ügyben. A fürdőszobába indult. Csobogott a víz, hallatszott, ahogy élvezettel dünnyög és prüszköl. Majd ismét megjelent, s közben frottírtörölköz ővel testét dörzsölte.
- Ne haragudj, Alekszej, de... - Semmi, semmi, már megyek... - Bikov felállt, - Csak úgy benéztem, mert unatkoztam. - Hivatalos ügy - ismételte Dauge. - De ha unatkozol, menj, keresd meg meg a piló pilótá táka kat. t. Szer Szerin inte tem m a torn tornat ater erem embe benn vanna annak. k. Bogd Bogdan an a fölösleges zsírt hajtja le a navigátorról. Nézd meg, szórakoztató látvány! - Aha, akkor isten veled! - Bikov már indult a kijárathoz, de útközben megállt. - Mondd, miért néz Jurkovszkij még mindig olyan dühödten rám? Dauge hümmögött egyet, majd kelletlenül így szólt: - Ne törődj vele, Alekszej. Először is, ő különben sem könny ű ember. Máso Másods dszo zor, r, mind mindig ig így így báni bánikk az újon újonco cokk kkal al,, akik akiket et nem nem ért ért az a megt megtis iszt ztel elte teté tés, s, hogy hogy centr centrifu ifuga gaka kamr mrák ákba bann foro forogj gjan anak ak,, tíz tíz napi napigg üldögéljenek gázálarcban, nitrogéntartalmú gázkeverékben, ahogy ezt a felkészítő intézetekben teszik, harmadsorban... Tudod, a te helyedre eredetileg egy pilótát jelöltek ki. Vologya közeli barátját. Azután Krajuhin mégis úgy döntött, hogy téged választ. Világos?... Egyszóval, mindez elmúlik, s a Földre már mint legjobb barátok tértek majd vissza. - Kétlem - dörmögte Bikov, s az ajtót haragosan kitárva kiment a szobából. Másnap Másnap megkezd megkezdődött dött a munk munka, a, nehé nehézz munk munka, a, mely melyttől vállu vállukk fáradtan sajgott, s ezt még a forró zuhany vagy az ebéd utáni pihen ő sem szüntette meg azonnal. A legénység minden tagja két héten át gyakorolta a rádió-jelzőállomások felállítását. Az állomá állomáss össze összesz szere erelés lését ét igen igen gyorsa gyorsann megtan megtanult ulták, ák, miután miután mindegyikő jük mögött már gazdag mérnöki múlt állt. A vibrofúró azonban azonban fölöttébb fölöttébb makacs makacs szerszámn szerszámnak ak bizonyul bizonyult,t, töméntele töméntelenn ferde, ferde, otro trombá mbán tágított tott lyu lyuk éktelenítette tte a város ros körn örnyéki nagy hömpölyköveket, mígnem Jermakov kijelentette, hogy most már többékevésbé elégedett a kezd ő fúrómesterek tudományával. Nem kevesebb gondot okoztak a legénység tagjainak a vákuumos tapadókorongok. - Nem értem! - jelentette ki egyszer haragosan Bikov, s Daugéhoz fordult. - Minek pazarolunk annyi id őt a fúrásra? Hiszen te tudsz fúrni és Jurkovszkij is... Ez talán nem elég? Dauge különösebb érzelemnyilvánítás nélkül pillantott rá. -Tegyük fel, hogy mi Vologyával nem jutunk el a Golkondáig... Krajuh Krajuhint int ezekbe ezekbenn a napokb napokban an csak csak reggel reggeliko ikorr látták látták.. Napoko Napokonn keresztül lefoglalta az expedíció felszerelése, éjjel-nappal a raktárakban. üzemekben s a rakétarepülőtér ellátórészlegeinél volt. Valószínűleg nem volt volt mind minden en rend rendbe ben. n. Az a hír hír járt járta, a, hogy hogy elbo elbocs csát átot ottt vala valaki kit, t, egy egy másiknak megtiltotta, hogy a szeme elé kerüljön, amíg a hibáit ki nem javította. Beszéltek arról is, mit mondott a városi pártaktíva tanácskozásán, tanácskozásán, ahol borzasztóan leteremtette a repülőtér vezető jét. Bikov lopva figyelte Jermakovot. Az expedíció vezető je és az űrhajó parancsnoka hallgatag, tartózkodó volt, s valóban sohasem nevetett. Viszont a mosolya különös volt - csak az ajkával mosolygott. A szeme pedig közben még hidegebb lett, mint szokott... Bikov nagyon hamar meggyőződött róla, hogy Jermakov mosolya semmi jót nem ígér annak, akinek címzi.
Egys Egysze zerr ebéd ebéd közb közben en Daug Daugee felál felálltlt az aszt asztal altó tól,l, s a tány tányér érjá jánn hagy hagyot ottt egy egy nagy nagy szel szelet et borj borjúh úhús úst, t, amit amit az étke étkezé zési si előírásnak megfelelően második fogásként kapott. - Egy pillanat - állította meg őt udvari udvariasa asann Jermak Jermakov. ov. - Grigor Grigorijij Johanovics, kérem fogyassza el a második fogást. - Nem tudom megenni, Anatolij Boriszovics - szabadkozott Dauge. - Én mégis nagyon kérem rá, hogy fogyassza el - mondta még udvariasabban Jermakov. Dauge némán végighúzta a tenyerét a torka el őtt. Ekkor Jermakov különös mosolyra fakadt. - Nem szeretném megbántani magát, Grigorij Johanovics - mondta egészen halkan -, de komoly okom van rá, hogy attól tartsak, az ön hozzáállása a felkészülési rendhez arra kényszeríti az expedíciót, hogy megelégedjünk végs ő esetben egyetlen geológussal. Nem tehetjük meg, hogy hogy akár akár egy egy, még még ilye ilyenn kics kicsii esél esélyt yt is adju adjunk nk magu magunk nk elle ellenn a Vénusznak. Még annyit sem, mint egy félbehagyott f élbehagyott szelet borjúhús... Dauge lángoló füllel ült vissza a helyére, s dühödten vágta bele villáját a szerencsétlen szelet húsba. Senki nem szólt egy szót sem, rá sem sem pill pillan antot tottak tak.. Az ebéd ebéd halo halotti tti csön csöndb dben en ért ért vége véget, t, s Jerm Jermak akov ov mindaddig nem vette le tekintetét Daugéról, amíg a felkészülési rend megsértő je kenyérhéjjal ki nem törölte a tányérról a szósz maradványát is. Bikov Bikov meglep meglepődve dve tapasz tapasztal talta, ta, hogy hogy ez az incide incidens, ns, Jermak Jermakov ov szigo szigorús rúsága ága még csak csak enyhe enyhe felháb felháboro orodás dástt sem váltot váltottt ki társai társaiból ból.. Ellenkezőleg, leg, Jurk Jurkov ovsz szki kijj még még azna aznapp este este vala valami mitt hoss hossza zasa sann és állhatatosan magyarázott suttogva Daugénak, aki utána csupán sóhajtott egyet, s bűntudatosan széttárta karját. A második hét végére Uszmanov elbúcsúzott a legénységt ől, és elrepült. Krajuhin másnap a reggeli után így szólt: - Mától kezdve mindenki úgymond a saját dolgához lát. Jermakov elvtárs elvtárs,, maga maga Szpici Szpicinne nnell és Krutyi Krutyikov kovval val fog együtt együtt dolgoz dolgozni, ni, ahogy ahogy megbeszéltük. Akár már most is indulhatnak, a belépőiket elkészítettük... Jurkovszkij és Dauge, magukat kérem, várjanak meg itt. Most elviszem, sivatagi barátunkat, s visszajövök... Menjünk, Bikov elvtárs. A bejáratnál nagy teljesítményű féllánctalpas terepjáró állt. - Kérem - engedte előre Bikovot Krajuhin. Helyet foglaltak hátul, a vezető mögött. Amikor a város elmaradt mögöttük, Krajuhin Bikevhoz hajolt, s megkérdezte: - Beszélt Daugéval? - Miről? - Mindenről. - Igen... beszéltem. - Na és? Biko Bikovv váll állat vont. ont. Kraju rajuhi hinnnak nak nem nem lett lett volna olna szab szabaad ily ilyen hangnemben kezdenie. Nem a f őnök dolga, hogy beosztottja lelkébe túrjon, ha nincs rá különösebb oka. A komoly emberek jobbnak tartják érzelmeiket magukban őrizni. Krajuhin egyébként, úgy t űnt, észre, se vette, hogy nem válaszoltak kérdésére. - Most megismerkedünk az ön birodalmával, mérnök barátom - felelte rövid hallgatás után.
A kocsi néhány perc múlva megállt egy hosszú, ablaktalan épület előtt, melynek ajtaja az egész falat elfoglalta. Komor őr lépett hozzájuk, s ellenőrizte belépő jüket. - Hívja ide a gépészt! - utasította Krajuhin az őrt. Kiszál Kiszállta ltakk a kocsib kocsiból. ól. Körött Köröttük ük enyhén enyhén dombo domboss síksá síkságg terült terült el, melyet ritkás, durva fű borított. Az égbolton zilált felhők kúsztak, apró cseppekben szemetelt az es ő. Lábuk alatt víz cuppogott. - Ez a tundra - sóhajtott a sofőr. A kapu kapu széle szélessé sséggű ajtó kitáru kitárult. lt. Össze Összeken kentt kezét kezét Krajuh Krajuhin in felé nyújtva, egy kezeslábast visel ő, vidám férfi lépett hozzájuk. - Tessék, elhoztam - dörmögte Krajuhin. A kezeslábast viselő férfi Bikovra pillantott. - Látom, látom! Nos, akkor menjünk. Az épület épületben ben sötét sötét volt. volt. Krajuh Krajuhin in megbot megbotlot lottt valami valamiben ben,, s fogai fogai között szitkozódott. A gépész bűntudatosan köhintett. - Nem volt még időnk bevezetni a villanyt, Krajuhin elvtárs. Holnapra azonban már minden rendben lesz. - Holnap? És most itt majd a sötétben fogunk matatni, igaz? Bikov szeme fokozatosan hozzászokott a félhomályhoz, s a fényt tompán visszaverő, széles, szürke tárgyra lett figyelmes maga előtt. Már látni lehetett a bordás lánctalpakat, a vezetőnyílást. a fényszórók kerek és vak szemét. - Mi ez? - kérdezte. - Ez a Fiú - felelte Krajuhin. - A mi lánctalpas terepjárónk. Kissé eltér az ilyenfa ilyenfajta jta gépekt gépektől, de majd majd gyor gyorsa sann kiis kiismer meri.i. Fogj Fogjon on nyom nyomba bann hozzá... Maga meg mit áll Itt? - A gépészhez fordult. - Félórán belül legyen világosság! - Értettem! - felelte f elelte megkönnyebbülten megkönnyebbülten a gépész, s elrohant. - Vegye magához a műszaki leírást és a kézikönyveket! - kiáltott utána Krajuhin. - Nos, ez minden. Maradjon itt s dolgozzon. Ebédid őre eljönnek magáért. - Elbúcsúzott, s a kijárat felé indult. Amikor húsz perc múlva a mennyezet alatt éles lámpafény gyúlt, Biko Bikovv a lelk lelkes esed edés ésttől felki felkiál áltot tott. t. Az eddi eddigg isme ismert rt legt legtök ökél élet etes eseb ebbb lánctalpas jármű állt előtte. Hatalmas méretű volt, akkora, mint az az óriás tankbatiszkáf, amelyet néhány éve látott az Össz-szövetségi Ipari Kiállításon, ugyanakkor hihetetlen könnyűnek, formásnak, sőt még talán elegánsnak is t űnt. Törzse hosszú, lekerekített, enyhén lapított volt, keskeny fara kissé felemelkedett, s alig lehetett észrevenni a gépen a nyílások nyílások és periszkóp periszkópok ok kidudorod kidudorodásait ásait S sehol egyetlen hegeszté hegesztési si varrat! A tervezői tehetség a Fiúban szerencsésen ötvözte egybe a nehé nehézz szál szállít lítój ójár árm művek hatalmas erejét és a szupergyors, alommeghajtású terepjárók nemes vonalait. - Ez igen! - dörmögte Bikov. s miközben körbejárta a terepjárót, leguggolt. - Ez mi? Egyensú nsúlyoz lyozóó rendszer... Remek! ek! S a támasztókarokat be lehet húzni? Okos! A gép hátuljánál megállt, és tenyerét a sima borítólemezre tette. A gép oldala meleg volt. - Fel van töltve - nevette el magát jóindulatúan a gépész, aki Bikovot a garázs küszöbér ől figyelte. - Akár most beleülhet s útnak indulhat. Bikov összeráncolta homlokát.
- Korai még... elindulni - mondta. - Elhozta a kezelési leírást? - Igen, tessék. - Köszönöm. Bikov hirtelen könnyedén bebújt az elüls ő vezető-nyíláson. A tető szárnyai összecsukódtak összecsukódtak a feje felett. - Hé, elvtárs! - kiáltotta a gépész. - Szükség lesz rám? Kopogtatott a nyíláson, de választ nem kapott. Vállat vont, és elment. Ahog Ahogyy a kézi kézikö köny nyvb vben en állt állt,, a Fiú Fiú kivá kiváló ló tere terepj pjár áróó képe képess sség égű tankjármű, mely kemény, mocsaras és homokos, valamint er ősen tagolt terepen, légnemű, illette vízi közegben való közlekedésre készült, húsz atmos atmoszfé zféra ra nyomá nyomási si és ezerfo ezerfokos kos hőmérsé mérsékl klet etet et bír bír ki, ki, s nyol nyolcf cfős személyzet és tizenöt tonna áru szállítására alkalmas. Turbináinak össz teljesítőképe képess sség égee kéte kéteze zerr lóer lóerő és komp kompak aktt urán urániu ium-p m-plu lutó tóni nium um breaderről táplálkoznak. Voltak rajta infra fravörös fén fényszórók rók, ultr ultrah ahan angp gpus uska ka,, egy egy pár pár kihú kihúzh zhat atóó mech mechan anik ikus us kézi kézi mani manipu pulá látor tor (maj (majdn dnem em olya olyano nok, k, mint mint amil amilye yenn nnel el az atomj atomjár árm művek vek vezet ezetői a reaktorok újratöltését végzik gépeiken a tölt őbázisokon), kívül és belül fel volt szerelve sugárzásmérővel és radiométerrel s tucatnyi egyéb berendezéssel és műszerrel, melyek rendeltetését Bikov egyel őre csak homályosan tudta maga elé képzelni. A legénység, a rakomány, a gépek és a műszerek megbízható, a titánnál is szilárdabb, hő- és sugárzásálló műanyag páncélzat alatt rejt őzhetnek el. A Fiú kormányzása alig tért el a Bikov által ismert rendszerekét ől. Ismerősnek bizonyult a futómű is, is, de Alek Aleksszej lelk lelkiiiism smer eret etee megnyugta megnyugtatásár tásáraa elhatároz elhatározta, ta, hogy a legels legelsőtől a legutolsó csavarig szétszedi és összerakja a gépet. Az ebédhez és a vacsorához fáradtan, zsíros zsíros grafitken grafitkenőccsel ccsel össze összepis piszk zkolv olvaa érkez érkezett, ett, mohón mohón evett evett,, rövid rövid mond mondat atok okat at válto váltott tt társ társaiv aival al,, s siet sietve ve viss vissza zatér tértt a gará garázs zsba ba,, vagy vagy lefek lefeküd üdtt alud aludni ni.. Regg Reggel elii és ebéd ebéd után után kocs kocsii várta várta a bejá bejára ratn tnál ál.. A személyre szabott torna- és higiéniai gyakorlatokat azonban semmiben sem sértette meg. Jermakov erre gondosan ügyelt. A negyedik nap vezette ki Bikov először a Fiút a terepre. A hatalmas gép váratlanul könnyedén s szinte, zajtalanul gördült ki a kapun. Bikov meglepődött azon, milyen engedelmesen válaszolt irányítópulton fekv ő ujjai legkisebb rezdülésére is. Az ügyeletes mosolyogva integetett neki. Bikov válaszul bólintott, bezárta maga előtt a vezetőnyílást, s gyorsított. A Fiú szinte repült a nedves tundrán, puhán himbálódzott, és enyhén megdőlt a dombokon. A közeli bozótból rémült kiáltozással madarak csaptak fel, s szürke gombócként villant meg egy nyúl. Az utat sűrű köd borította, be kellett kapcsolni az infravörös fényszórókat. A képernyőn hatalm hatalmas as sziklá sziklák, k, magány magányos, os, furcsá furcsánn torz torz fák halov halovány ány körvo körvonal nalai ai rajzolódtak ki. Bikov hol a legnagyobb sebességre kapcsolt, hol hirtelen fékezett, éles fordulókat tett, egy helyben forgolódott a géppel, ilyenkor a lánctalpak alól patakokban csapódott ki s tapadt a periszkóp lencséjére a rozsdaszín iszap. Az automatikus tisztítókefék nyomban lesöpörték a sarat. Váratlanul, miközben a Fiú teljes sebességgel száguldott, szögesdrót kerítés villant fel előtte. Bikov hirtelen jobbra fordította a kormányt, s fékezett, de már késő volt. Csattanás és csikorgás hallatszott, valami roppant a lánctalpak alatt, s a jármű megállt. Bikov kiugrott a gépből. A
háta mögött mindkét irányban szögesdrót kerítés húzódott. A süppedő talajban világosan rajzolódott ki a Fiú lánctalpának nyoma - átvezetett a kerí keríté tése sen. n. A hata hatalm lmas as,, szak szakad adtt résb résben en szög szöges esdr drót ótda dara rabo bokk és gerendaoszlopok himbálództak. - Még csak ez hiányzott! - mérgel ődött Bikov, s körbepillantott. - Hová a csudába kerültem?! Figye Figyelmét lmét világo világos, s, kerek kerek betoné betonépít pítmén ményy keltet keltette te fel, fel, mely mely húsz húsz méterre előtte tűnt fel a ködből. - Hé, emberek! - szólalt meg halkan. Senki nem válaszolt. Csupán az es őcseppek susogása hallatszott a fűben, s a drótháló csendes, panaszos csengése. Bikov egy percet haboz abozot ott, t, majd majd hatá határo rozzott ott lépte éptekkkel a kerek erek épüle pületh thez ez ind indult. ult. Szokatlan Szokatlannak nak tűnt az épület - sima, magas falában nem vágtak se ablakot, se szell őzőnyílást, csupán közvetlenül a föld szintjén látott egy kicsi, tárva-nyitva ásítozó, szögletes ajtót. Kissé oldalt a f űből kerek betoncső rozsdás tetővel fedett vége kandikált ki. Bikov az ajtóhoz lépett, s bekukucskált. Csak annyit tudott megfigyelni, hogy bent sötét és meleg van. Háta mögött fémes csattanást hallott, Bikov megfordult, s vala valami mi ross rosszz álom álomho hozz haso hasonl nlóó jele jelene netn tnek ek lett lett a szemt szemtan anúj úja: a: a cső nyílásának fedele kitárult, s a betoncsőből kerek, ezüstös fejű, szem nélküli kísértetalak mászott ki. Mielőtt Alekszej végiggondolhatta volna, hogy hol látott már ilyen szörnyet, az alak lehajolt s ráugrott. Mintegy három méter volt közöttük a távolság, de a kísérteties lény egyetlen ugrással leküzdötte ezt. Bikov közben magához tért zavarából. Ráadásul a kísértetnek fogalma sem volt róla, mi is az a szambó. Néhány másodpercnyi ádáz küzdelem után Bikov a hátára döntötte őt, s néhány erőteljes pofont kent le neki oda, ahol a normális embernek rendszerint a feje van, majd éppen idejében ugrott talpra, hogy az ugyanebből a lyukból előbújó másik, hasonló szörnnyel összecsapjon. Az ügy most új fordulatot vett. Itt már a szambó sem segített. Alekszej néhány megsemmisítő nyaklevest kapott, oldalvást a nedves földre földre zuhant zuhant,, s számá számára ra szoka szokatlan tlan gyors gyorsasá aságga ggal,l, a lábáná lábánáll fogva, fogva, elvons elvonszo zolták lták valaho valahová vá,, mint mint egy zsáko zsákot.t. Nagyo Nagyonn nehéz nehéz ellená ellenállá llást st tanúsítani, ha keményen fogják az ember lábát. Bikov tisztában volt ezzel, és nem ellenkezelt, várta, hogy mi lesz tovább. A kísérteties alak alakok ok megál egálltltak ak,, de a lábá lábátt nem nem enge ngedték ték el. el. Bik Bikov az els első össze összecsa csapás pásnál nál véresr véresree zúzódo zúzódotttt öklére öklére támasz támaszkod kodva va megpró megpróbál báltt felállni. Lábdobogás hallatszott, s megjelent a harmadik kísértet. Bikov ekkor érezte, hogy lába kiszabadult. Nyomban megfordult, s az ütéstől még zúgó fejjel nagy nehezen felült. Ami Amikor kor körü körüln lnéz ézet ett, t, rájö rájött tt,, hog hogy a Fiú háta háta mögö ögött van. an. A kísértetalakok mellette álltak, s sietősen matattak a fejükön. Végül a csil csillo logó gó gömb gömbök ök lepa lepatta ttant ntak ak,, s a megl meglep epet ettt Biko Bikovv isme ismerrős arcoka arcokatt pillantott meg - az izgatott Daugét, a komor Krajuhint és a düht ől sápadt Jurkov Jurkovsz szkijt kijt.. Jurkov Jurkovsz szkij kij kezét kezét orráho orráhozz emelte emelte,, belefú belefújt, jt, s Bikov Bikov felé felé mutatta összevérződött tenyerét. - Idétlen alak! - jelentette ki csengő hangon. - Fajankó! Fejet visel a nyakán, vagy káposztatorzsát?
- Nyugo Nyugodjo djonn meg. meg. Vlagy Vlagyimi imirr Szerge Szergejev jevics ics... ... - mondta mondta Krajuh Krajuhin. in. Látja, hogy a szerencsétlen a váratlan esett ől egészen eszét vesztette. - Maguk azok? - Alekszej csak ennyit tudott kinyögni. - Nem, nem mi vagyunk, hanem a rózsakeresztesek lovagjai! A nőbizottság képviselői!... - Nyughasson már, Jurkovszkij!... Bikov elvtárs, gyorsan vezesse el innen a jármüvét... Dauge, csukja be a nyílást és az ajtót, s mondja meg nekik, hogy elmegyünk. - Igenis! - Dauge isméi fejébe húzta a sisakot, s kilépett a Fiú mögül. Bikov bemászott a terepjáróba, Krajuhin és Jurkovszkij, akik még mindig káromkodtak, követték. - Hajtson vissza a kerítésen túlra és ott álljon meg! - utasította Krajuhin Bikovot, A Fiú hátrálva elindult. - Elég! Állj! Most pedig megvárjuk Daugét. Bikov Jurkovszkijra sandított, aki óvatosan tapogatta dagadt orrát. - Fáj? - érdeklődött együttérzően Krajuhin. Jurkov Jurkovsz szkij kij csak csak dühödt dühödten en vicsor vicsorgo gott. tt. A kaross karosszé zéria ria lemez lemezén én bakancsok kopogtak, s a nyíláson beugrott Dauge. - Teljesítettem, Nyikolaj Zaharovics - jelentette. - Indulás. Biko Bikovv megny megnyom omta ta a bill billen enty tyűket. ket. Majd Majd röv rövid töpr töpren engé géss után után felkattintotta a kapcsolókat, beindította a motort, s távozott a pulttól. A Fiú könnyedén elindult. - Hová mész? - kérdezte rémült meglepetéssel Dauge. - Akkor ki fog vezetni? - A robotvezető - felelte bűntudatosan Bikov. - Nem ismerem a visszafelé vezető utat. Ugyan, ne nyugtalankodjanak! Hiszen a Fiú el van van látva látva elektr elektroni onikus kus berend berendez ezéss éssel, el, a giroko girokompa mpasz sz segíts segítségé égével vel visszatalál. Egy ideig némán utaztak. A gép pontosan, csak éppen fordított rendben végigcsinálta mindazokat a műveleteket, amiket Bikov félórával előtte tett. - Magánál van a dózismérő? - kérdezte Krajuhin Daugétól. - Van, Van, Nyik Nyikol olaj aj Zaha Zaharo rovi vics cs.. De ninc nincss rá szük szüksé ség. g. Elfel Elfelej ejte tett ttem em mondani, hogy amikor Bikov a cellához lépett, azt már lezárták. Úgyhogy minden szerencsésen végződött. Krajuhin megkönnyebbülten sóhajtott. - Majd Majdne nem m nagy nagy kell kellem emetl etlen ensé ségb gbee keve kevere rede dett, tt, Biko Bikovv elvt elvtár árss mondta, s letörölte a verítéket kopasz homlokáról. - Tudja, hol kaptuk magát el? - Fogalmam sincs... - Bikov rendkívül boldogtalannak érezte magát. - A drót drótke kerí ríté téss mögö mögött tt,, a föld föld alat alattt nagy nagy telj teljes esít ítmé mény nyű, tritium tritiumot ot előállító reaktor van. Ez termeli az üzemanyagot a Hiuszunk számára. A beto betonto ntoro rony ny,, ahov ahováá oly oly gond gondat atla lanu null bené benéze zett, tt, nem nem más, más, mint mint az uránti urántisz sztítá tításs közben közben keletk keletkez ezett ett radioa radioaktí ktívv hullad hulladék ék temet temetőhely helye. e. S éppen ma egy készlet uránrudat vettünk ki beolvasztáshoz. Ha oda bedugja az orrát... - Ez pedig még egy sündisznónak is világos! - jegyezte meg nagy meggyőzőerővel Jurkovszkij. - Ha egy helyet szögesdróttal kerítenek
körül, ez azt jelenti, hogy oda tilos a bemenet. De nem, ő csak bemászik a kerí keríté tése senn át a lánc láncta talp lpai ain! n! Képt Képtel elen en köz közömbö ömböse senn szem szemlé léln lnii a korlátokat, s oroszlánként veti rájuk magát. Ez nagyon erős volt, de Bikov csupán összetörten sóhajtozott. - Jurkov Jurkovsz szkij kij észrev észrevett ettee magát, magát, amiko amikorr a celláh cellához oz közeled közeledett, ett, s odaugrott, hogy elcipelje, de egy kissé elkésett. Az igazat megvallva, mi már azt hittük, hogy baleset lesz. - Fejvesztve rohantunk - mondta Dauge. - Úgy éreztem, hogy majd kiugrik a szívem a helyér ől... Bikov Jurkovszkij felé fordult, f ordult, és akadozva ezt dünnyögte: - Nagyon sajnálom, valóban... nem akartam... – s kétségbeesetten legy legyin intet tett. t. - Az ördö ördögg tudja tudja,, hogy hogyan an törté történt! nt! Tudj Tudják ák,, borz borzasz asztóa tóann megrémültem maguktól... Jurkovszkij ajka megvet ő mosolyra húzódott. Dauge kuncogott. - Szó, ami szó, remekül elkapta! Istenem, micsoda összecsapás volt! - Hát, jól verekszik - nevette el magát Krajuhin -, a továbbiakban azonban legyen óvatos. A mi szakmánkban semmihez ne nyúljon puszta kézzel, s f őképp kérdezés nélkül. Erről jut eszembe. Dauge még ma este választ magának egy véd őruhát, s megtanítja a használatára. - Istenemre, micsoda bunyó volt! - ismételte lelkesen Dauge. Bikov Bikov gyors gyorsan an átült átült a helyé helyére, re, s kikapc kikapcsol solta ta az automa automafik fikát. át. A könnyű ködben elöl kirajzolódtak a lapos tetejű garázs körvonalai. - S még valami - folytatta Krajuhin. - Igazából próbára kell majd tenni magát és a Fiút. Készen áll rá? - Itt nem lehet igazából próbára tenni – dünnyögte Bikov -, tundra, mindenütt sík vidék, akár az asztal lapja... - Sem Semmi vész ész, én majd majd talá találo lokk magán agának ak egy egy reme remekk hely elyet, et, barátocskám! - Krajuhin aranyfogai megcsillantak a félhomályban. Tűzpróba Miután elkísérte Krajuhint és a geológusokat - a városból küldtek értük kocsit -, Bikov gondterhelte gondterheltenn megvakarta megvakarta a tarkóját, tarkóját, s visszatér visszatértt a garázsba. A Fiú a kaputól két lépésre állt, es őpatakok csillogtak sima oldalán. - Próbára tesznek! - jegyezte meg hangosan Bikov. - Nos, ha próba, akkor hát legyen. Zsebéből elővette a gyűrött, rött, olajtó olajtóll átitat átitatott ott kezel kezelési ési utasít utasítást ást,, végiglapozta, sóhajtott s bemászott a nyíláson. Mint mindenki, Alekszej Petrovics Bikov sem szerette a vizsgákat, bármilyen formában került sor rájuk. Nagy igazságtalanságnak érezte, ha egy jelentéktelen, senkit sem izga izgató tó apró aprósság, ág, amel amelly lyel el soha sohase sem m tör törődsz dsz, miut miután án a gyak gyakor orla latiti munkában semmi hasznát sem látod, egy sorba kerül a legfontosabb és legszüks legszükséges égesebb ebb tudnivaló tudnivalókkal. kkal. Ő maga maga foglalkozá foglalkozást st tartva egészen egészen más módszert alkalmazott. „Legyen akár hétaraszos is a koponyájuk mondogatta -, akkor sem tudják megjegyezni mindazt, amit a töméntelen könyvben és a táblázatokban kinyomtattak. Mert egyaránt megtalálhatók bennük a legfontosabb, az egyszer űen fontos s végül a szükségtelen dolgok - az, ami elöregedett, alighogy megszületett, vagy napjainkra
vesz veszít ített ettee el jele jelent ntőségét égét.. S én, én, mag magátó ától ért értetődik dik, nem nem fog fogom megkövete megkövetelni lni önökt önöktől mind mindan anna nakk az isme ismere reté tét, t, ami a köny könyve vekb kben en,, táblázatokban található. De barátaim, ha valaki nem fogja tudni mindazt, amit kutya kötelessége lenne tudni, az kérem, ne sértődjék meg rám azért, amit kap." Bikov Bikov,, akit akit a közlek közlekedé edési si szerk szerkez ezetek etek legjob legjobbb szake szakembe mberén rének ek tartottak, tekintélyével megvédte ezt a módszert még a legpedánsabb főnökök támadásaitól is. De ez még a Góbiban volt, hogyan lesz itt? Ezúttal neki kell vizsgát tennie. Igaz, Krajuhin nem tűnik könyvkukacnak és formal formalist istán ának, ak, de ki tudja tudja megmon megmondan dani,i, mit fürkés fürkészz nagy nagy fekete fekete szemüvege mögé rejt őző apró szeme? S Bikov újra és újra végiglapozta az agyonolvasott kezelési utasítást, különösképp azt a részét, amely a különböző üzemza üzemzavar varoka okatt és javítá javításuk sukat at érinte érintette tte menetv menetvisz iszony onyok ok közepe közepette tte.. Majd Majd levette levette zekéjé zekéjét,t, kezesl kezeslába ábast st húzott, húzott, s bemás bemászot zottt a hajtómű-házba. A szállóba későn ért vissza, fáradt, de elégedett volt s majdnem nyugodt. Az ebédlőben már senki nem volt. Megvacsorázott (alaposan, siets sietség ég nélk nélkül ül!) !).. majd majd elin elindu dultlt,, hogy hogy megk megker eres esse se Daug Daugét. ét. Az els első emeleten, a folyosón, amerre a szobák ajtajai nyíltak, ahol az űrhajósok laktak - megállt. Az egyik ajtó félig nyitva volt, s Jurkovszkij csengő hangja hallatszott, éppen egy Bagrickij-verset szavalt:
-
Úgy zúdul a szél s rohamoz fütyörészve, s bárány-habot úgy ver a bárkafenékre, hogy bömböl az árboc, a borda ropog: Hej. príma dolog! Csuda príma dolog!... Biko Bikovv ben benézet ézettt a szob szobáb ábaa. Jurk urkovs ovszkij zkij piz pizsamá amában ban és házipapucsban félig hevert a díványon, kezét feje alá helyezte, s arcát az ablak felé fordította. Krutyikov összegörnyedve ült mellette, s egy rövid szárú, üres pipát szopogatott. Bogdan Szpicin az asztal mellett himbálódzott egy széken, s mosolygott valamin, amit egyedül csak ő tudott. Sem Dauge, sem Krajuhin. sem Jermakov nem volt a szobában. ... Úgy hajtsd meg a vérem olyan hevesen, otthontalan, ifjú, vadálmú szívem. hogy csillagesővel esőzzön a vércsepp, s fröccsenjen az űrbe, akár a lövések... Nagyszerű sorok voltak. Ráadásul a „páva" kitűnően szavalt. Volt valami nyugtalanító és vonzó mély, visszafogott erőről és izgalomról árulkodó hangjában, s Bikov önkéntelenül arra gondolt, hogy lám, ez a
félelm félelmet et nem ismer ismerő szép szép férfi férfi bizony bizonyára ára nagyo nagyonn hasonl hasonlítít az általa általa szavalt vers szerző jére. Ugyanolyan nyugtalan és szenvedélyes, szenvedélyes, mint a költő, s ugya ugyanú núgy gy kész kész habo habozzás nélk nélkül ül felá feláld ldoz ozni ni élet életét ét nagy nagy és rendkívüli ügyekért. Bizonyára erre gondolt Krutyikov is. Hirtelen kihúzta száj szájáb ából ól a pipá pipájá ját, t, s figy figyel elme mese senn Jurk Jurkov ovsz szki kijra jra pill pillan anto tott, tt, mint mintha ha valamiről meg meg akar akartt volna olna győződni. dni. Csupá Csupánn Szpic Szpicin in himbál himbálódz ódzott ott tovább csöndesen, s mosolygott félig lehunyt szemmel. ...s fújjam lihegő, dobogó-szívű mellel: - Hej, Fekete-tenger! nagyszerű tenger!... * *A részletek Bagrickij Csempészek c. verséb ől valók – Tellér Gyula fordítása
Jurkov Jurkovszk szkijij elhall elhallgat gatott ott.. Bikov Bikov ellépe ellépetttt az ajtóbó ajtóból,l, s tovább továbbmen ment.t. Dauge szobája üres volt. Az ágyon ott feküdt a speciális véd őöltözék, amit Johanícs bizonyára barátja számára hozott. Az esti égbolt vöröses visszfénye szétolvadt a sisak fényes gömbfelületén. Bikov már el akart menni, azonban egy fénykép vonta magára az asztalon a tekintetét. A fénykép ismerős volt, szomorú arcú szép asszony, nyakig zárt, kék ruhában. „Masa Jurkovszkaja - jutott Bikov eszébe. Felsóhajtott. - Szegény Johanics! Lám, mit tett veled a szerelem. Te, aki pedig mindig vidám és jószívű vagy, és még a legkeservesebb percekben is tudsz tréfálkozni és nevetni... még most, néhány perccel az ismeretlenbe vezet ő start előtt sem tudod elfelejteni őt." - Éppen hogy most, ez a legutálatosabb benne! - dörrent hirtelen a másik szobában Jurkovszkij Jurkovszkij hangja. - Ilyen levelet küldeni, éppen most... Ne is nyugtatgass engem, irgalmas testvérem, szegény barátom! - Micsoda arcátlan perszóna! - Ne merészelj! - Bikoy először nem jött rá, kié ez az éles kiáltás. - Ne merészelj így beszélni róla! Végül is ez egyáltalán nem tartozik rád! - Rám is tartozik! S nem azért, mert a nővérem. Ez mindnyájunk ügye, Krajuhiné s minden társunké, beleértve a te vörös képű sivatagi barátodat. Ott, ahová megyünk, egymástól függ az életünk. Abszolút biztosnak kell hogy legyünk egymásban, én viszont most arra gondolok: ilyen állapotban lesz-e benned elég szívósság, életakarat? Nem hagysze bennünket majd cserben, Grigorij Dauge? - Ne vedd szívedre, Vologya! - Még Még hogy ogy ne vegy egyem.. em.... Hát Hát még még nem nem isme ismert rteed ki őt, bájo bájoss húgocskámat? Hiszen nem ember, csak egy kakukk! Igenis, kakukk! Számítsd le a bájos pofikáját, mi marad belőle? Talán nincs más n ő a világon? Hűségesek, szeret ők, okosak... Minek ragaszkodsz hozzá? Bikov lábujjhegyen visszament szobájába, s szorosan becsukta az ajtót. Dauge aligha fog ma a véd őöltözékkel foglalkozni, különben neki sem volt hozzá túl sok kedve. Sok mindent végig kellett gondolnia. Levetkőzött, zött, lefek lefeküd üdt, t, szem szemét ét lehu lehuny nyta. ta. Az lesz lesz a legj legjob obbb talá talán, n, ha prób próbál ál elal elalud udni ni.. Felá Felállllt, t, hogy hogy leen leenge gedj djee a függ függön önyt yt,, de ebbe ebbenn a pill pillan anat atba bann belé belépe pett tt Daug Dauge, e, Olya Olyann volt volt,, mint mint mind mindig ig,, kiss kisséé zilá ziláltlt,, nyakkend ő je félrecsúszott. Bikov felült és rámeredt.
- Már lefeküdtél? - kérdezte Dauge. - Hát a védőöltözet? Miért nézel így rám, Alekszej? Valami talán nincs rendben? Kezét arcához emelte, majd a mellére pillantott. - Ugyan, semmi... Én csak úgy... - préselte ki Bikov magából nagy nehezen a szavakat. - Azt gondoltam, hogy most már késő van... - Soha nincs késő... Öltözz, megyünk. Ma meg kell ismerned a védőöltözetet, különben attól félek, hogy holnap nem lesz már rá időnk. Hol maradtál ilyen sokáig? - A Fiúval vesződtem. Félek. Johanics... El fogok bukni a vizsgán. - Miféle vizsgán? - Hogyhogy mifélén? Amiről Krajuhin tegnap beszélt. Emlékszel, amikor tegnap hazafelé tartottunk… - Á-á! Na, én azt hiszem, nem vallasz te szégyent, Alekszej. Remek vezető vagy, tudom. - „Vezető"... Ahogy majd az a z úton jönnek a nehezebb feladatok... Dauge csodálkozva pillantott rá. - Ugyan, miért jönnének majd nehezebbek? Ne félj, Alekszej, kijut neked már holnap is úgy, hogy utána nyugodtan csavarni lehet majd belőled az izzadságot. - Itt? Nem értem. - Pedig nagyon egyszer ű. Kísérleti útvonal lesz. Holnap teszel egy utat erősen sen tagol tagoltt tere terepe pen, n, mest mester ersé sége gess akad akadál ályo yokk kkal al,, ahog ahogyy a sportemberek mondanák. - Egyedül? - Vala Valaki ki lesz lesz vele veled, d, gond gondol olom om... ... Kész Kész vagy vagy?? Menj Menjün ünk. k. Daug Daugee szobájában Bikov észrevette, hogy a fénykép már nincs az asztalon. Johanics levette az öltözéket az ágyról, s a padlóra fektette. - Ülj le, Alekszej, és hallgasd, mit mondok. Ezt a lebernyeget VÖK-6nak nevezik, azaz Krajuhin-féle véd őöltözéknek, 6-os modell. Rendkívül tartós és hajlékony anyagból készült, melynek hosszú és bonyolult a kémiai miai elne lnevezé ezése. se. Egy Egyébk ébként ént a műszak szakii zsarg zsargon on „szi „szilik liket et"-r "-ree egyszer űsítette sítette le. Ez valami valamilye lyenn szerv szerves es polime polimerr szilí szilícium ciumveg vegyül yület, et, mely melyne nekk mesé mesébbe ill illően hoss hosszzú, foná fonáls lsze zerrű molek molekulá uláii vanna vannak. k. Szakítószilárdsága hihetetlenül nagy. Azonkívül maximálisan t űzálló, s magától értetődik, hogy gáz- és vízálló is. - Világos - mondta Bikov. A padlón guggolt, és érdeklődve gyűrögette és simítgatta tenyerében az öltözék rugalmas ujját. - Ezt az öltözéket magától értetődően nem varrják vagy préselik. Kész Készre re önti öntik, k, olya olyann nnak ak,, mint mint amil amilye yenn most most,, előre meghat meghatáro ározot zottt nyílásokkal és zsebekkel a műszereknek, az élelmiszereknek és az egyebeknek. A szilikátréteg kettős, mi több, az egyik réteg molekulasorának iránya merőleges a másikéra. Világos? - Világos. A nagyobb szilárdság és szigetelés céljából. - Pontosan így van. Térjünk át a sisakra. Látod, a tarkóhoz van rögzítve, de könnyen hátra lehet vetni. Tessék, így! Bikov Bikov bepill bepillanto antotttt a sisak sisak belsej belsejébe ébe.. Úgy ám! Kívülr Kívülről a sisak csillo csillogot gott,t, mintha mintha nikkel nikkelbből kész készül ültt voln volna, a, belü belülr lről visz viszon ontt telj teljes esen en átlátszó volt. - Mi az ördög?
- Szpe Szpekt ktro rolit lit.. külö különl nleg eges es műanya anyagf gfaj ajta ta - mond mondta ta Daug Dauge. e. - Jól Jól kitalálták, mi? Teljesen szabadon nézhetsz körbe vele. - Dauge leült mellé a padtóra, s ujjával megkopogtatta a sisakot. - Persze erre a célra, márminthogy belülről kiláss, másfajta átlátszó anyagok is megfeleltek volna, azonban a szpektrolitnak van még néhány felbecsülhetetlenül előnyös tulajdonsága. tulajdonsága. Először ször is, egy bizony bizonyos os módon módon polari polarizál zálja ja a fényt, fényt, ezért ezért sötétb sötétben en vagy vagy félhom félhomály ályban ban nyugo nyugodta dtann bármil bármilyen yen erős fényforrásba belenézhetsz rajta keresztül, s mégis mindent látsz. A fény nem vakít. Azután a szpektrolit csak a spektrum látható sugarait engedi át. A hősugarakat, a röntgen- és a gamma-sugarakat vagy elnyeli, vagy teljes teljesség séggel gel vissz visszav averi. eri. Harmad Harmadsz szor.. or.... mindeg mindegy, y, azt azt hisze hiszem m világo világos, s, hogy nagy dolgot vitt végbe Krajuhin. - Ez pedig mi? Aha... membrán. - Ez a járo járom m a fülh fülhal allg lgató atókk kkal al.. Rend Rendkí kívü vüll érzé érzéke keny ny memb membrá ránn a rádióvétel számára, a járom pedig amortizátorként szolgál... arra az esetre, ha valahonnan fejjel lefelé lezuhansz. Ugyanitt a mikrofon az adóval s a félvezet ős energiaforrással. - Világos. - Az egész öltözék hangszigetelt. S hogy a kintről jövő hangokat hall hallha hasd sd,, van itt itt egy egy kész készül ülék ék.. A körn környe yezző légk légkör ör sűrűségének megfelelően szabályozni lehet. Most a mi megszokott földi légnyomásunkra van beállítva. - Értem. - Nagyszerű! Az elméleti részt, azt hiszem, befejeztük. Most vedd csak fel, Alekszej... Várj csak, nem így. Lábbal lépj bele a nyakrészén át, most pedig erősítsd oda a sisakot. Arra Arra kért kértee Biko Bikovo vot, t, hogy hogy néhá néhány nysz szor or húzz húzzaa le és vegy vegyee fel fel a védőöltöz öltözete etet,t, erősítse fel és vegye le a sisakot, s a lehető legkülönbözőbb torn tornag agya yako korl rlat atok okat at vége végezz zzee az öltöz öltözék ékbe ben. n. Végü Végül,l, amikor Bikovnak már körök jelentek meg a szeme előtt, s készen állt arra, hogy szívhez szóló szavakra fakadjon, Dauge megsajnálta. - Jó, elég volt. Vetkőzz le! Egy valamire még figyelj, Alekszej. Itt az övén a kakaós, er őleveses és üdítőitalos termoszok fészke. Vezetékek nyúlnak tőlük a sisakba. A légzőkészülék és a szén-dioxidot elnyel ő berendezés a hátrészre van erősítve. Itt vannak. S ne feledd, itt a hőszabályozó: ha hideg lesz, be lehet kapcsolni a f űtést. Itt van a sugárzásmérő. Ja, Ja, még még vala valami mi.. .... Az öltö öltözzék fel fel van van szer szerel elve ve egy egy nagyszer ű berendezéssel: oxigénsz űrővel. A legmérgezőbb légkörben is ha van legalább öt százalék oxigén, a sz űrő átengedi azt a sisakba. Semmilyen más gáz nem jut át a szűrőn... Bikov Bikov kikász kikászáló álódot dottt az öltözé öltözékb kből, s még még egys egysze zerr figye figyelme lmese senn végigvizsgálta. - És a sugárzás? Megvéd a sugárzástól? - Magától értetődik. Ebből a szempontból a sziliket pótolhatatlan. - Miként a fotonrakéta „abszolút tükre"? Letörölte homlokáról a verítéket, s Dauge mellé ült. Barátja így szólt: - Az absz abszol olút út tükö tükörr kemé kemény ny és töré töréke keny ny.. Ruha Ruhaan anya yagn gnak ak nem nem alka alkalm lmas as.. A szil szilik iket et kell kellőképp képp megb megbíz ízha ható tó.. Péld Példáu áull ma regg reggel el mi, mi, Krajuhin, Vologya és én, egy órát üldögéltünk benne a „temetőben".
- Ne mondd! - Komolyan. A hőmérséklet közel kétszáz fok volt, alfa-, gammasugár ugárzzás és még még ily ilyesmi esmi.. S enn ennek ell ellenér enéree rem remekül ekül kibír ibírta ta.. Természetesen egy kicsit meleg volt benne... Bikov csodálkozva csapkodta térdét. Kopogtak. Krajuhin lépett be. Bikov karosszéket tolt feléje. - Nem, nem ülök le - mondta Krajuhin. - Ideje, úgymond, lefeküdniük. Mi a helyzet a védőöltözettel, Bikov elvtárs? Elsajátította? - Azt hiszem... - Tökéletesen elsajátította - erősítette meg gyorsan Dauge. - Természetesen még egy kicsit gyakoroltatni kellene magát benne, de nincs idő rá. Erre sincs idő… Krajuhin már nyúlt az ajtó kilincse után, de elengedte. - A legfon legfontos tosabb abbat at elfele elfelejte jtette ttem. m. Bikov Bikov elvtárs elvtárs,, holnap holnap indulj induljon on a garázshoz, és térjen vissza ide a Fiúval. - Értettem - felelte f elelte rekedten Bikov. - Kimegyünk az űrrepülőtérre. Mutassa meg nekünk, mire képes ez a gép! - Értettem. - Jó éjszakát... Krajuhin távozott. Bikov sóhajtott, és szintén búcsúzkodni kezdett. Az ajtóban kissé tovább tartotta a tenyerében Johanics kezét, s halkan ezt mondta: - Én csak... hallottam, hogy levelet kaptál. Rossz levelet. Dauge hallgatott. - Én csak azért mondom, mert.., különben, ha szükséged lesz rám... - Jól van... - Johanics komoran elnevette magát, s a kijárat felé lökte barátját. - Tessék, rám szálltak... az együttérző szívek, hogy az ördög vinné őket... - Ne haragudj... - Ugyan, dehogy, semmiség. Menj! - Jó éjszakát! - Még mindig szundikál, kedves barátom? - énekelte reggel Dauge, miközben lehúzta a takarót Bikovról. - Ideje, szépfiú, hogy felébredj! - Hagyj! - mordult mordult rá Bikov, Bikov, és a fal felé fordult, édesen cuppogott cuppogott,, s térdét állához emelte. - Estidő, emlékszel? Dühöng a hóvihar... most pedig már hét óra, s lent vár a kocsi. - Nem... Mi? Hű, az ördögbe! Dauge Dauge alig tudott tudott félreu félreugra grani ni előle. Bikov a székhez pattant, s megragadta a ruháját. - Várj csak, Alekszej, és a reggeli torna? - Jó vicc! Milyen az idő? Daug Daugee fele feleme meltltee a függ függön önyt yt.. - Csod Csodál álat atos os!! Seho Seholl egy egy felh felhő. Szerencséd van. Alekszej. De majd m ajd kapsz Jermakovtól. - Miért? - érdeklődött Bikov ingét gombolva. - Azért, hogy reggeli torna nélkül mész el. - Nem baj, majd lenyelem. Na, én rohanok. - A reggeli? - Majd, majd...
- Legalább igyál egy kis tejet kenyérrel, te csudabogár! Különben Jermakov leállítja a próbautat. - Na, még az kéne... Az étkezőben Bikov kapkodva leöntött egy bögre tejet, a zsebébe dugott néhány fekete kétszersültet, s a kijárathoz rohant. - Szerencsés utat! - Dauge a teraszról, kezét zsebébe dugva nézte a távolodó kocsit, ásított egyet, s visszatért a szállóba. Bikov legnagyobb csodálkozására a Fiú megjelenése az utcákon, nem váltott ki különösebb érdekl ődést a város lakóiból. A járókelők meglehetősen sen köz közömbö ömböse senn néz nézeget egetté tékk a ter terepjá epjárrót, ót, néhá néhány nyan an megálltak, hogy figyelmesebben szemügyre vegyék - de ez volt minden. Látszott, hogy a műszaki újdonságok itt nem lepnek meg senkit. Bikov a szálló előtt megállította a Fiút, s elindult, hogy jelentsen Krajuhinnak. A folyosón összetalálkozott Jermakovval. - Megjött? Derék... - A parancsnok szürke, fürkész ő szeme tetőtől talpig gondosan végigmérte a mérnököt. - Nem helyes, hogy megszegte a napirendet. - Én... - Megértem, hogy jó szándékkal. Azonban másfél-két óra múlva igen nagy feszültséget kell elviselnie, s ez a mai kilengés sokba kerülhet. Nemcsak magának. Elhallgatott, majd hozzátette: - Ha nem lenne olyan rendkívül erős a szer szervvezet ezete, e, mos most ragaszkodnék hozzá, hozzá, hogy halasszák el a próbautat! - Többé nem ismétlődik meg - dörmögte Bikov. - Remélem. Az űrhajós rhajós munkar munkarend endjét jét az orszá országg legjob legjobbb orvosa orvosaii állítják össze, s bármilyen tapasztalt ember tucatjával hozhatna fel arra példák példákat, at, milyen milyen szomo szomorú rú eredmé eredménye nyekre kre vezet vezet a felkész felkészülé ülési si rend rend legkisebb megváltoztatása. Ha pilóta lenne, ez a mai nap lett volna az utolsó napja az expedícióban. Szerencséjére maga nem pilóta, Vegyen be egy tabletta tanint. Most pedig menjünk, várnak bennünket. Fent, Fent, Krajuh Krajuhin in dolgoz dolgozósz ószobá obájáb jában an össze összegy gyűlt a Hiusz telje ljes legénysége. S volt itt még Bikov számára két ismeretlen ember - a városi tanács elnöke s a városi pártbizottság titkára. Abból, hogy milyen tisztelettel viselkedtek Krajuhinnal látszott, hogy a városban óriási a BKÁB elnökhelyettesének a tekintélye. - Ne pazaroljuk az időt, elvtársak - kezdte Krajuhin, miután Bikov éppen hogy befejezte a többiek üdvözlését, s helyet foglalt a sarokban. Alek Aleksz szej ej Petr Petrov ovic ics, s, ma maga maga játs játssz szaa a főszerepet. szerepet. Méltóztassék Méltóztassék,, úgymond, kilépni a rivaldára. Kérem... Bikov az asztalhoz lépett s megállt Krajuhin mellett. A titkár és az elnök elnök baráts barátságo ágosan san rámoso rámosoly lyogta ogtak, k, Dauge Dauge kacsin kacsintot tott.t. Az asztalo asztalonn nagyléptékű térkép hevert. - A próbautat ebben a négyzetbe négyzetbenn végezzük végezzük... ... - Krajuhin Krajuhin ujja kört írt le a térkép északkeleti csücskében. - Milyen messze van innét ez a hely? Bikov lehajolt. - Lehet ötven kilométer. - Rendben. Épp ennyire van szüksége a Fiúnak... - Harminc-negyven perc...
- Remek. A megjelölt körzetben jelenleg számos, különböz ő formájú, mesterségesen előidézett terepakadály van, a térképen... hm... ezek nincsenek megjelölve. Az ön feladata, hogy mindnyájunkat elszállít erre a magaslatra, mi innét kísérjük figyelemmel útját, majd pontosan délről észak felé átszeli a körzetet, s ezt a patakot követve ismét visszatér a magaslathoz, itt. Világos a feladat? - Világos. - Figyelmeztetem: útközben mindenféle meglepetésben lehet része. Egyért legalábbis kezeskedem... Odaküldték az embereket? - fordult a városi tanács elnökéhez. Az elnök bólintott. - Egyszóval komoly próbatétel lesz. Jermakov elvtárs megy önnel. Legye Legyenn óvatos óvatos.. Bátors Bátorság ág és körülte körültekin kintés tés!! S úgymon úgymond, d, fölösle fölösleges ges virtuskodás nélkül. - Értettem. - Én befejeztem. Van kérdése? - Nincs. - Hol a védőöltözete? - Mindjárt idehozom, Nyikolaj Zaharovics. - Hozza, de minél előbb. Egyelőre helyet foglalunk a kocsiban. Negyedóra múlva a Fiú kikapaszkodott az északi dombvonulatra, s Bikov először az űrrepülőteret pillantotta meg. Ugyanaz az unalmas tundr undraa, s lapo laposs volt, olt, akár akár egy egy asz asztal, tal, s csak sak ritk itkán tark tarkít ítot ottták serteszerűen apró dombocskák. A síkságon csak helyenként ásítoztak kerek és csillag alakú vörhelyes foltok, amelyeken nem n őtt fű. Bikov a Fiút Fiút az egyik egyik ilyen ilyen foltra foltra irányí irányított totta. a. A láncta lánctalpa lpakk sima sima cuppog cuppogásá ásátt néhány másodpercre tompa, szapora dübörgés váltotta fel, mintha egy vasból készült hordót görgettek volna kockaköveken. - Itt űrhajók szálltak le - magyarázta Dauge, aki Alekszej háta mögött foglalt helyet. - És ez mi? Balról Balról rozsdás rozsdás sínek húzódtak, húzódtak, szögesdrót szögesdrót kerítés maradvány maradványai ai villantak, egy dülöngélő oszlop, rajta háromszögletű, fehér bádogtábla a felí felírá ráss ssal al,, 1 R. A drót drótke kerí ríté téss mögö mögött tt Biko Bikovv ész észreve revett tt egy egy tága tágas, s, katlanszerű bemélyedést, melyet szürkésbarna, csomós massza töltött ki. - Innen startolt öt éve a Hétfejű Sárkány - magyarázta Dauge. Látod, a start helyét kerítéssel vették körül, mert a felszín radioaktív salakká égett össze. Az 1 R azt jelenti, hogy egy röntgen. - Ezt azért még én is tudom - mordult fel Bikov. A Fiú vágtatott a tundrán, megkerülte a jégtömböket, villámgyorsan elszág elszáguld uldott ott a sekél sekélyy vizű tavacsk tavacskák ák közöt között.t. Amikor Amikor a kilomé kilométer teróra óra jelezte, hogy megtettek harminc kilométert, Jermakov megkérte a vezetőt, hogy adja át neki a helyét. Bikov átment az utasfülkébe. Minden nyílá nyíláss tárva tárva-ny -nyitv itvaa volt. volt. A városi városi tanács tanács elnöke elnöke valami valamirről vitatkozo vitatkozotttt Krutyi Krutyikov kovval val,, a pártbiz pártbizotts ottság ág titkár titkáraa különö különöseb sebbb érdekl érdeklődés dés nélk nélkül ül figyelte figyelte vitájukat. vitájukat. Krajuhin az ülés puha, szivacso szivacsoss háttámláján háttámlájának ak dűlve szend szenderg ergett. ett. Jurkov Jurkovszk szkijij és Szpic Szpicin in a gép, gép, törzs törzsén én ültek, ültek, s lábuka lábukatt belógatták a nyíláson. Bikov bekukucskált a motorházba, hallgatózott egy darabig, körülnézett, majd visszaült Jermakov mellé.
A motor élesen felzúgott. A Fiú finoman lassított, s egy meredek lejtőn kapaszkodni kezdett felfelé. - Megérkeztünk - mondta Krajuhin. A motor még egy utolsót üvöltött, a jármű hirtelen megfordult s megállt. Mindnyájan kimásztak. Bikov szállt ki utolsónak. Egy magas kurgán legtetején voltak, melyet kemény, szürke-f ű nőtt be. Alekszejnek, amikor lepillantott, furcsa látványban volt része. A síkság véget ért. Észak felé egészen a látóhatárig k ő-, sziklák és az égnek mereciezö hatalmas kőzettáblák követték egymást vad összevisszaságban. Széles tölcsérek, melyeket élesen megtörő gerincek vettek körül, vörös színű, fogazott, majdnem merőleges fal keresztezte ezt a káoszt, szabálytalan gránittömbhalmok következtek, majd ismét tölcsérek, falak, kőtöltések... - Hát Hát tess tessék ék - hall hallats atszo zott tt Biko Bikovv háta háta mögü mögüll Kraj Krajuh uhin in hang hangja ja -, Alekszej Petrovics, véleményem szerint ez a terepszakasz méltó az ön vezetői képességeihez és a Fiú kiváló tulajdonságaihoz. Mit gondol? - Nagys Nagyszer zerű! - Bikov Bikov rezzen rezzenést éstele elenn tekint tekintett ettel el nézett nézett a Krajuh Krajuhin in szemét eltakaró fekete üvegbe. - Nekem megfelel. Megengedi, hogy induljak? - Itt Jermakov a parancsnok. Tőle kérdezze. „Ezz „Ezzel el enge engem m ugy ugyan nem nem ijes ijeszt ztes eszz meg" meg" – gond gondol olta ta Biko Bikovv s Jermakovhoz fordult, aki távcsövel a kezében a Fiú lánctalpán állt. - Megengedi, hogy elkezdjem, Anatolij Boriszovics? Jermakov biccentett, s könnyedén a földre ugrott. - Vegye fel a különleges védőöltözéket - mondta, s hangját halkabbra fogva hozzátette: - Ne izguljon, nyugalom... Bikov vállat vont, s bemászott a járm űbe. Dauge már lépett is volna hozzá, de megtorpant és lassan visszaindult. Jurkovszkij félrehúzódva állt, fütyörészett, s hol lefelé, hol a terepjáró felé pillantott. Krajuhin a földre földre teríte terítetttt térkép térkép fölött fölött guggol guggolt,t, s élénk élénk beszé beszélge lgetés téstt folytato folytatotttt a „városaty „városatyákka ákkal". l". Mihail Mihail Antonovic Antonovicss és Szpicin Szpicin némán némán vesz vesződtek egy rádiókészülékkel. - Kapcsolja be a mikrofont, és engedje le a sisakot! - utasította Jermakov Bikovot, és helyet foglalt mellette. Széle Széless övekk övekkel el odaer odaerősíte sítetté ttékk egym egymás ástt az ülés ülések ekhe hez, z, s Biko Bikovv kérdőn tekintett a parancsnok m űszerek fölé hajoló, ezüstösen csillogó sisakjára. - Indulás! - hallatszott halkan a fülhallgatóból. Alekszej ujjait az irányítópultra helyezte, s a Fiú el őször lassan, majd egy egyre gyors orsabba abbann és gyors orsabba abbann gördü ördültlt lefe lefelé lé a lejt lejtőn. Lent Lent felágaskodott, átbillent az első kavicshalmon, s belemerült egy tölcsérbe. A próbaút megkezd ődött. Bikovnak nem volt ideje az összehasonlításra, de valahol a tudata mélyén felbukkant egy mondat: „Mint egy béka egy futball-labdában", s öszt ösztön önös ösen en sutt suttog ogva va megi megism sméte ételtltee azt. azt. A veze vezettőnyílá nyíláss szögl szöglete etess résében hol a kék égbolt, hol a fekete, szinte üszkös föld, hol egy gránit gránitszi szikla kla mohos mohos csúcs csúcsaa tűnt fel. A Fiú egyik oldaláról a másikra dülöngélt, dübörögtek a köveken csúszkáló lánctalpak, a motor azonban egyenletesen és vidáman, akadozás nélkül zúgott. „Ezzel ugyan nem ijesztesz meg" - gondolta makacsul Bikov. A terepjáró üvöltve bukott
bele egy mély árokba. A vezet őnyílásban zavarosan megvillant a barnás felszín, térdük felé zuhatagként ömlött a víz. - Előre! - kiáltotta vidáman Bikov. Az árok másik oldalán a Fiú egy kis id őre megállt. Néhány méterre előttük majdnem merőleges, vöröses agyagfal magaslott. „Tizenöt-húsz méter méter lehe lehett - futo futott tt végi végigg Alek Aleksz szej ejen en.. - Majd Majd megl meglátj átjuk uk." ." A szem szemee szögletéből észrev észrevette ette,, hogy hogy Jermak Jermakov ov beleka belekapas paszko zkodot dottt az ülésb ülésbe. e. „Akár egy béka egy futball-labdában..." A dombtetőről a terepjáró apró, szürke cserebogárnak tűnt, mely felszántott földön tör előre. A szürke bogár most felmászott a falra. Valami Valamilye lyenn érthet érthetetle etlenn módon módon sikerü sikerültlt néhány néhány száz száz métert métert kúsz kúsznia nia felfelé, majd vörös porfelhőt kavarva lezuhant s a hátára fordult. - Ó, az ördögbe - mormogta a városi pártbizottság titkára -, miért nem kerülte meg! Dauge idegesen köpött egyet. - Nem kerülheti meg - jelentette ki nyugodtan Krajuhin. - Ezt nem szabad. Figyelem! Valami történt ott, a vöröses színű fal tövében. A bogár megmozdult. Törzséből hirtelen csillogó, ízelt lábak nyúltak ki, lassan behajoltak, s a hasá hasára ra ford fordít ított ottak ak a gépe gépet. t. Egy Egy pill pillan anat at,, még még egy. egy... .. A Fiú Fiú háro három m acél acélrú rúdj djáv ával al a fal alap alapza zatá tára ra nehe neheze zede dett, tt, a negy negyed edik ikke kell óvat óvatos osan an táma támasz sztt kere kerese sett tt,, s felh felhúz úzód ódzk zkod odot ottt a fal fal tete tetejé jéig ig,, lánc láncta talp lpai aiva vall belekapaszkodott s továbbindult, s menet közben húzta be támaszkodó karjait. - Remek fickó! Ez igen! - kiáltott fel lelkesen Jurkovszkij. - Igazi mester! - Lehet, hogy mégiscsak magunkkal visszük a fölöslegessé vált pilóta helyett? - jegyezte meg Krajuhin, és szeméhez emelte a távcsövet. Bikov ujjongott. Minden a legjobban ment. A Fiú sorra vette az akadályokat. Lánctalpa alatt mállott a kő, fröccsent a mély, kerek gödrök híg iszapja, iszapja, ágyúdörre ágyúdörrenés-s nés-szer zerű hang hangot ot adva adva dőltek el a kősziklák, Jermakov, aki a térképen és irányt űvel követte az útvonalat, néhányszor megmutatta az irányt - Bikov enélkül feltétlenül eltévedt volna, jóllehet igyekezett pontosan egyenes vonalban vezetni a járm űvet. - Mennyit tettünk meg, Anatolij Boriszovics? - Másfél kilométer maradt hátra... S ebben a pillanatban hirtelen, zajtalanul málnaszín ű lángnyelvek csapódtak tel előttük. Bikov visszahőkölt, s megállította a gépet. - Tessék, Itt van Krajuhin meglepetése - dünnyögte. A tűz gyorsan terjedt. Azt hihették, hogy a kövek égnek. A fekete füstfelhők vérvörös lángnyelvekkel keveredtek, melyek hol szétterjedtek a földön, hol magasan az égbe csaplak. A száraz, forró szél porfelhőket kergetett. - Sűrített benzin! - mondta nyugtalanul Bikov. - Napalm! Jó kis ötlet... Jermakov hallgatott. Bikov elnevette magát, leeresztette a szpektrolit nyílászárót, s a billentyűhöz ért. A Fiú teljes sebességgel belemerült a tűzviharba. Amikor Amikor a látóha látóhatárt tárt zavar zavaros, os, málnas málnaszí zínnű lepe lepell borí boríto tott ttaa be, be, a pártbizottság titkára köhintett, a városi tanács elnöke közelebb ment a
rádiókészülékhez, Krajuhin pedig rendíthetetlen nyugalommal jegyezte meg: - Utas Utasít ítás ásba ba adta adtam, m, hogy hogy gyúj gyújts tsan anak ak meg meg ott ott néhá néhány ny tuca tucatt benzinesh benzineshordót. ordót. Alig hét-nyolcsz hét-nyolcszáz áz fokos h őség lesz néhány percig. Csekélység. A Fiú ki kell hogy bírja, de vajon kibírják-e az idegek… A Fiú kiállta, s az idegek is. A zsíros koromfelhőben a terepjáró belegördült az útvonal végét jelző kis folyócskába, majd megállt. Gyors hull hullám ámok ok csap csapód ódta takk a járm jármű megfek megfeketed etedett ett,, Iilás Iilás fényb fényben en csillo csillogó gó olda oldalá láho hoz, z, és gőzzel zzel borí borítot tottá tákk be. be. Sist Sister ergé géss hall hallat atsz szot ott. t. A járm jármű páncél páncélja ja fokoz fokozato atosan san lehűlt. lt. Biko Bikovv megr megráz ázta ta Jerm Jermak akov ov váll vállát át,, aki aki magatehetetlenül csüngött a biztonsági övben. A parancsnok azonban magánál volt. - Átjutottunk... - motyogta gyönge hangon. - Szerencsésen átjutottunk - ismételte. – Örülök a sikerének... s az enyémnek is. Bikov zavarodottan hümmögött. A visszautat a patak mentén végig némán tették meg. S csupán amik amikor or már már a kurg kurgán án felé felé fordu fordultltak ak,, amel amelyn ynek ek tete tetejé jénn néhá néhány ny alak alak integetett üdvözlőn feléjük, akkor szólalt meg a mérnök: - Egy dolgot nem értek, Anatolij Boriszovics. Miért van itt a tundrában ez a pusztulás? Jermakov sokáig nem válaszolt, a biztonsági öv csatjait gombolta ki. Majd kelletlenül megszólalt: - Itt robbant fel fölöttünk egy rakéta,.. egy fotonrakéta, ennyi az egész. - Én is arra gondoltam, hogy itt egy jó nagy robbanás történt... Ez volt minden, amit a meglepett és megrendült Bikov ki tudott nyögni. A késői ebéd ebéd után után (a sike sikere ress prób próbaú aútt alka alkalm lmáb ából ól egy egy kupi kupica ca konyakkal tetézték meg) Krajuhin csendet kért, s bejelentette: - Jermakovot és Bikovot egy hétre szanatóriumi gondozásra küldjük. Semmi munka. Kalandregények, séták és alvás. A többiek készülnek a Hiusz iusz fog fogadásá dására ra.. Közöl özölté tékk velü elünk, nk, hogy ogy a rak rakéta éta eli elindul ndultt a Ciolkovszkijról, s öt-hat nap múlva nálunk lesz. A Hiusz visszatér Bikov azt álmodta, hogy Jermakov a garázsba vezette a Fiút. A terepjáró vörösen izzott, s a garázs hideg, bíborvörös lángban úszott. Bikov lekapta a falról a tűzoltókészüléket, Jermakov azonban elnevette magát, megrázta a vállát, s nem tudni miért, de „tegeződve" egyenest a fülébe kiáltott; - Ébredj, Alekszej! Ébredj, hozzád beszélek! Bikov ekkor vette észre, hogy Jermakovon csillogó klórvinil köpeny van, és voltaképpen nem is Jermakov ő, hanem Dauge. Bikov felült az ágyban, s megdörzsölte a szemét. - Mi van? - A Hiusz közeledik. Alekszej. menjünk fogadni.
Az óra éjjel kettőt mutatott. Az eget sűrűn boríto borítottá ttákk a nehéz nehéz,, sötétszür sötétszürke ke felhők, csupán csupán észak északon on ragyo ragyogta gtakk homály homályosa osann zavaro zavaros, s, rózsaszín csíkok. Ömlött az eső. - Ki ment ki az érkezéshez? - A mieink. Ráadásul a fél város. Bikov Bikov az ablakh ablakhoz oz lépett lépett.. Az utcán utcán embere emberekk siette siettek, k, szala szaladtak dtak:: csöröm csörömpöl pölve, ve, méltós méltóság ágtelj teljese esenn kúszo kúszotttt el egy traktor, traktor, nagy nagy kerek kerekű, külö különö nös, s, ormó ormótla tlann szerk szerkez ezet etet et vons vonszo zoltlt maga maga után után.. Néhá Néhány ny autó autó megelőzte. Lent ajtó csapódott, s valaki haragosan felkiáltott: - Miért nem hivattak eddig?! Jermakov és a többi űrhajós már a hallban várt. Krajuhin a kijáratnál állt. Termetes alakja kiemelkedett a ballonkabátot és bőrkabátot viselő mérnökök ázott tömegéb ől. Száraz és határozott hangon oktatta ki őket, minden egyes szava, akár egy tálba vert szög. - A város azért van, hogy felszerelje, fogadja és útnak indítsa az űrhajókat. rhajókat. Erről megfeledkeztek. Úgy gondolom, fel kell frissíteni az emlékezetüket. De ezt majd később. Most, először is sürgősen kerítsék elő az összes kocsit. Másodszor, küldjék az embereket az állomásra. Egy zömök, szakállas férfihoz fordult. - Ezért az állomásért a fejével felel! - Igyekezni fogunk, hogy megoldjuk - dünnyögte a szakállas illető. - Az összes dezaktiváló és tűzoltó zoltó berend berendez ezést ést helye helyezz zzék ék készenlétbe... - Rendben, Nyikolaj Zaharovics, minden egyes számú készültségben van. - Rend Rendbe ben. n. Én vala valaho holl a megfi megfigy gyel előponto pontonn lesz leszek ek,, vagy vagy ott ott a közelben. Igen... - Krajuhin egy klórvinil csuklyát viselő fiatalember felé bökött ujjával. - Az űrhajóról érkező összes összes rádióhíradá rádióhíradásról sról azonnal azonnal tegyél jelentést. - Értettem. Nyikolaj Zaharovics. - Mehetnek... Maga pedig, Zajcsenko – Krajuhin most már foghegyről s kissé kelletlenül beszélt -, vegye úgy, hogy le van tartóztatva. S ha baleset történik, bíróság elé állíttatom, úgy bizony. A férfi, f érfi, akit Zajcsenkónak nevezett, kezét melléhez szorította. - Nyikolaj Zaharovics! - Megmondtam!..., - Engedje meg, hogy az állomásra mehessek, csak egy órácskára! isméte ismételte lte könyö könyörög rögve ve Zajcs Zajcsenk enko. o. - Igen, Igen, hibás hibás vagyo vagyok... k... állíts állítson on a bíróság elé... De nálam jobban ott senki nem boldogul! Krajuhin elgondolkozott. - Na, jó... Menjen az állomásra. Majd az űrhajó megérkezése után tartóztatjuk le. - Értettem! - Mind itt vannak? - Végigpillantott az űrhajósokon. - Menjünk, elvtársak. Az utcán nyirkos, didergetően hűvös volt a levegő. Az autó már türelmetlenül zümmögött a bejáratnál. Az űrhajósok helyet foglaltak, s a jármű féllánctalpas, ponyvával fedett teherkocsik hosszú oszlopát el őzte meg. Bikov halkan érdekl ődött: - Mi történt? Mi ez az állomás, amelyről Krajuhin beszélt?
- A rávezető irányjelző állo állomá más. s... .. - Daug Daugee Kraj Krajuh uhin in hátár hátáraa sandított. - Amikor egy csillagűrhajó a Földhöz közeledik, a pilóta három alapvető bázis-irányjelző állomásra támaszkodik. Az egyik közülük itt van a városban, a másik kett ő a rakéta-repülőtér másik két pontján, az óceán partján. Ezek azonban meglehet ősen durva irányjelző pontok, tőlük az űrhajó még leszállhat a városra, az óceánra vagy valahol másutt. Nos, az űrhajó pontos ráirányítását szolgálja a leszállás helyén ez a bizonyos rádió-irányjelző. Zajcsenko a vezet ő je. - Mégis mi történt? - Tegnap Tegnap a próbaü próbaüze zemel meltet tetés és alatt alatt leéget leégettt egy fontos fontos aggreg aggregát, át, transz transzform formáto átor, r, vagy vagy valami valami ilyesm ilyesmi.i. Kiderü Kiderült, lt, hogy hogy az állomá állomáss nem kapott tartalék berendezést, az valahol eltűnt a raktárban. Óriási botrány! A legneheze legnehezebb bb pillanatban pillanatban nem működik az állomás! Nem maradt más hátra, mint hogy bízzunk Ljahov tudásában. - Ki ez a Ljahov? - A Hiusz pilótája. - És ha... - Szere Szerencs ncsés és esetben esetben a tundrá tundrában ban száll száll le, vagy vagy tíz kilomé kilométer terre re innen. Ez nem baj. Erre számítva épült a repülőtér. Leszállhat a tengerre is. Ha azonban a város fölé kerül... - Nem kerülhet föléje! - jelentette ki határozottan Krutyikov. - Ne kelts pánikot, Grigorij Johanovics. Ljahov nem kezd ő, észreveszi, hogy nem kapja meg a pontos rávezetés jeleit, s észak felé fordul. Egyébként természetesen botrányos dolog... - Ma egész éjjel dolgoztak az állomáson, igyekeztek megjavítani. Lehet, hogy már készek? - Dauge ismét Krajuhin hátára meredt. - Ljahov számára ennek nincs jelentősége – szólalt meg hirtelen Bogdan Szpicin. - Ljahov az űrhajót pontosan az űrrepülőtér közepén, az egyik irányjelző közelében teszi majd földre. - Hogyan? - hunyorgott Krajuhin. - Ljahov pontosan az űrrepülőtér közepén száll majd le - ismételte meg Szpicin, s összeszorította a száját, ezzel is mintegy jelezte, hogy a további vitát fölöslegesnek tartja. Jurkovszkij köhintett, majd megszólalt: - Sajnálom a kis Zajcsenkót. Voltaképp nem őt, hanem valakit fölötte kellene megbüntetni. - Mindenki megkapja a magáét! - dohogott hátra sem fordulva Krajuhin. - Senki nem marad ki belőle. Azonban Zajcsenko lesz az els ő. - Az űrrepülőtér parancsnoka... - Megmondtam - Krajuhin végre megfordult, s Jurkovszkijra nézett -, mind minden enki ki megk megkap apja ja a magá magáét ét.. .... asze aszeri rint nt ami ami neki neki jár. jár. Vlag Vlagyi yimi mirr Szergejevics, maga azonban bizonyára elfelejtette, hogy Zajcsenko volt a dologgal megbízva. Ez bizonyára nyomós érv lehetett, mert Jurkovszkij meg sem próbált tiltakozni. S többé senki nem szólt egy szót sem. Az autó autó beford befordult ult s végig végigsz szágu águldo ldotttt a startá startállá lláspo sponto ntokk mellet mellettiti betonozott, sík térségen. Jobbról a dombok lábához tapadva alacsony, széles építmények húzódtak, elülső faluk hiányzott, felettük a dombok mögött eltűnő magasfeszültségű vezetékek hálós árbocai meredeztek, s szürke, kupolaszerű tornyok. - Fedezékek - dörmögte Szpicin.
- Hová tartunk, Bogdan? - Az álláspontra. Megnézzük, hogyan száll le a Hiusz. Keskeny, egyenes autóútra tértek át. Az eső er ősödött, patakokban mosta az üveget, áttetsző buborékok ugráltak az aszfalton. Az autó hirtelen lefékezett. Csuklyás, esőköpenyes férfi lépett hozzájuk, lehajolt, bepillantott az ablakon, s amikor megismerte Krajuhint, intett. Krajuhin kinyitotta az ajtót. - A rádiósok régen átmentek? - Legalább egy félórája, Nyikolaj Zaharovics. - Ügyeljen, hogy senki mást ne engedjenek be! Negy Negyed edór óraa múlv múlvaa régi régi beto betone nerrődítmények dítmények megfigyel megfigyelőállásaira emlékeztető, földbe ásott acélkupolák tűntek fel. - Az álláspont - jegyezte meg Szpicin. Réges-régen vagy harminc esztendeje ez a síkság volt az űrrakéták kísérleti repülőtere. A megfigyelők árkokban és fedezékekben húzódtak meg. meg. Az óriá óriási si,, felh felhőkarcoló karcoló méretű rakétá rakétákk az irányí irányítás tásii rendsz rendszer er pont pontat atla lans nság ágaa köve követk tkez ezté tébe benn néha néha ahel ahelyyett ett hogy hogy a maga magasb sbaa emelkedtek volna, oldalt dőltek, s tüzet okádva a síkságon ugráltak és kúszta kúsztak. k. Kezdet Kezdetben ben áldoza áldozatok tok nélkül nélkül megúsz megúszták ták a dolgot dolgot,, egysze egyszerr azonban egy több tonnás óriás egyenest az árokba zuhant. Kénytelenek voltak fedezékeket építeni - föld alatti vasbeton épületeket, melyekb ől körkörös megfigyelést biztosító kupolák emelkednek ki a felszínre. A fedez fedezéke ékekk bizton biztonság ságosa osakk volta voltak, k, közvet közvetlen len becsap becsapódá ódásr sraa számí számítva tva épültek. A veze vezettő bekany bekanyarodott arodott,, s mély, mély, vastagon vastagon befedett, befedett, betonozott betonozott árokba vezette járművét, s megállt. - Menjünk - ajánlotta Krajuhin. Vilá Világí gító tó falú falú,, röv rövid folyo folyosó sónn végi végigm gmen enve ve az űrhajósok rhajósok alacsony alacsony,, boltív boltíves, es, félhomá félhomályo lyoss helyis helyiségb égbee jutotta jutottak. k. Bikov Bikov érdekl érdeklődve pillantott pillantott körbe örbe.. Jobb obbról ról és balr balról ól néhá néhány ny lépc lépcssőfok fok vezetett a fel felülről acélkupolával fedett, kerek kis emelvényekre. Itt háromlábú állványok magasl magaslott ottak, ak, erős, negy negyve vens nsze zere ress nagy nagyít ítás ástt adó adó peri perisz szkó kópo pokk kkal al.. Objekt Objektívj ívjaik aik előtt az acél acélku kupo polá lába bann szög szögle lete tess nyíl nyílás ások ok ásít ásítoz oztak tak,, melyek melyeken en bekand bekandik ikált ált a szürk szürkee égbolt. égbolt. Három Három bőrzekés rzekés fiatalembe fiatalemberr bűvészkedett a rádióállomásnál. Amikor Krajuhin belépett, az egyikő jük hozzálépett, s jelentette, hogy az irányjelző és lokációs állomásokkal létrehozták a kapcsolatot. - Kérdezze meg, van-e valami hír a Hiusz fedélzetéről - utasította őt Krajuhin. Szpicin felment az egyik megfigyelőállásba, s a nyíláshoz lépett. A többiek a falak mentén álló zsámolyokra ültek. A hangosan beszél ő rekedten megszólalt: - A Hiusz egyelőre hallgat, Nyikolaj Zanarovics... Kraj Krajuh uhin in,, kezé kezétt esőkabát abátja ja zsebé sebébe be dugv dugva, a, fel fel s alá alá járk járkál áltt a helyiségben. Megállt, és figyelmesen nézegette a falon a régi, kifakult plakátot. A nukleáris energia részaránya az általános energi energiate aterme rmelés lésben ben 1960-t 1960-tól ól 1980-i 1980-ig, g, majd majd újból újból járká járkálni lni kezdett kezdett.. A rádiósok együttérzőn pillantgattak rá. Jurkovszkij odasúgta Daugénak. - Ideges az öreg... A hangszóró ismét morogni kezdett:
- Figyelem, figyelem! Nyikolaj Zaharovics! - Igen, hallgatom - felelt türelmetlenül tür elmetlenül Krajuhin. - A Hiusz az űrrepülőtér tér fölö fölött tt van. van. Mega Megado dom m a koor koordin dinátá átáitit,, hozzái hozzáigaz gazítva ítva az önök önök helyz helyzetéh etéhez ez.. A geodéz geodéziai iai azimut azimut 8 fok... fok... és negyven... negyvennégy perc... Magasság hatvan tok. („Az űrrepülőtér közé középp ppon ontjtjáb ában an szál szálll le" le" - sutto uttogt gtaa Szpi Szpici cin. n.)) Máso Másodp dper erce cenk nkén éntt húszméteres sebességgel sebességgel ereszkedik lefelé... - A fotoreaktorral? - Igen, egyelőre azzal. - Adja Adja át az utas utasít ítás ásom omat at:: hatv hatvan an kilo kilomé méte tere ress mag magassá asságb gban an kapcsolják ki a fotoreaktort, s álljanak át a hidrogén hajtóműre. - Értettem... - Ezután szünet következett, majd a hangszóró ismét felmordult: - Végrehajtva. Nyikolaj Zaharovics, a Hiusz mentőkocsit és orvost kér... Mindnyájan nyugtalanul fordultak a hangszóró felé. - ...A fedélzetükön Divisek, egy beteg mérnök a cseh szputnyikról. Nagyon rosszul van. - Inté Intézk zked edje jene nekk a ment mentőkocs kocsii ügyé ügyébe ben, n, s kész készít ítse sene nekk elő egy repülőgépet Moszkvába. Az én gépemet. Mi van a mérnökkel? - Sugárfertőzés... Krajuhin halkan káromkodott. - Tud Tudják mit mit... Adják át Ljahovnak, hogy legyen óvatos. Emléke Emlékezte ztessé ssékk rá, hogy hogy a nagy nagy pontos pontosság ságúú irányj irányjelz elző állomás nem működik. - Már közöltük. - És ő mit felelt? - kérdezte Szpicin. - Nevetett. A hangszóró elhallgatott. Krajuhin mellényzsebéből elővette vastag keretű, fekete szemüvegét, felvette, s kijelentette: - Menjünk a periszkópokhoz. A lenc lencsé sékb kben en szür szürke ke eget eget,, szür szürke ke tund tundrá rátt s a szom szomsz széd édos os megfigyelő-állomá -állomáss szürke szürke kupolá kupoláját ját pillan pillantot tották ták meg. meg. Az eső elállt, meleg, nyirkos szellő fodrozta a pocsolyák vizét, melyekb ől alacsony bokrok és hegyes f űszálak meredeztek. Bikov az órájára pillantott. Öt óra felé járt. Mindnyájan hallgattak. Lassan múltak a percek. - Fény! - kiáltott fel f el Krutyikov. Az égboltot rebegő, ibolyaszín pír öntötte el. S az égbolt és a tundra látszólagos szürkesége nyomban elt űnt. Világosan kirajzolódtak a fel hők csipkés körvonalai. A földön szeszélyesen kanyargó, vakítóan fehér fénycsíkok futottak végig. A fény erősödött. A tundra fölött különös, fordít fordított ott szivá szivárvá rvány ny jelent jelent meg. meg. Fehér Fehér és lila lila pontoc pontocsk skák ák villog villogtak tak a pocsolyákban. S fokozatosan erősödött, södött, és a fülükbe fülükbe hasított a vékony, vékony, magas sivítás. Bikovnak még a foga is belesajdult, befogta fülét, s a fejét rázta. A fény egyre élesebben világított, s a süvöltés elviselhetetlenül magas lett, s már alig lehetett hallani. - Ljahov jelenti, hogy két perc múlva kikapcsolja a fotoreaktort hallatszott el hozzájuk a hangszóróból egy mély basszus. - Rég ideje már - dünnyögte Krajuhin. A fény fény kial kialud udt, t, s vará varázs zsüt ütés ésre re,, egy egy szem szemvi villllan anás ás alat alattt elt eltűnt a szivárvány s a vidám fényfelvillanások a pocsolyákban. Félhomály borult
a tundrára. Egy perc múlva a szem azonban ismét hozzászokott a szürk szürkee egyhan egyhangús gúságá ágához hoz.. S ekkor ekkor az eget eget vékony vékony,, ijesz ijeszttő üvöltés töltö öltött ttee be. Resz eszkett kettek ek a fala falakk, pana panasszosán osán meg megreme remeggett ett a megfigyelőrés rés acél acélbó bóll kész készül ültt toló tolóaj ajtaj taja. a. Azt Azt hihe hihetté tték, k, hogy hogy reak reaktí tívv repülőgépek rajai húznak el egymás után fölöttük. f ölöttük. - Tessék, ott van! - kiáltotta Krutyikov. - Nézzétek! Vöröses szikrák gyúltak ki a felhők alatt. Kerek, sötét folt jelent meg a magasban, s tüzet fröcskölve lassan ereszkedett lefelé. A szemük láttára láttára nőtt. Nehé Nehézz dübö dübörg rgés és rázt ráztaa meg meg a leve leveggőt, öt kesk kesken enyy és egyenes tűzsugár szakadt le árbocként a folt pereméről, s csapott a földbe. Párafelhő és sárrögök vágódtak a magasba. A nehéz, fekete test egy ideig lebegett a leveg őben, könnyedén himbálózott az őt fenntartó öt narancsszínű lán lángo gosz szlo lopo pon. n. Majd Majd még még lass lassab abba ban, n, mint mint addi addig, g, párafelhők vihar iharáb ábaa merü merüllt, s elt eltűnt a szem elöl. A föl föld puhán megremegett, az üvöltés lecsendesült. Senki nem szólt egy szót sem, mintha mindenki a saját zúgó fülére figyelt volna. Ott, ahol a bolygóközi űrhajó leszállt nehéz, piszkosfehér párafelhő gomolygott és lengedezett. - Micsoda leszállás! - nyögte ki lélegzetét visszafojtva Szpicin. - Én megmondtam! - Így Így igaz igaz - hagy hagyta ta jóvá jóvá Kraj Krajuh uhin in.. - Mest Mester erii lesz leszál állá lás. s. Menj Menjün ünk, k, különben mindnyájan majd szétdurrannak a türelmetlenségt t ürelmetlenségtől. A Hiusz lényegesen messzebbre ereszkedett le a megfigyel őponttól, mint mint ahog ahogyy azt azt kezde ezdetb tben en Biko Bikovv gond gondol olta ta.. A vezet ezető maximális sebességgel hajtotta a kocsit, amilyent a göröngyös talaj csak lehet ővé tett. S mégis legalább tizenöt perc telt el, amíg a gumik alatt felzizzent a forró, összeolvadt, még enyhén füstölgő föld. A Hiusz hatalmas kupolája a fél eget betakarta. - Nézzétek csak - kiáltott fel ujjongva Szpicin -, hogyan szállt le, kijáratával a város felé! Remek fickó! Mind Mindny nyáj ájan an kiug kiugro rotta ttakk a kocs kocsib iból ól,, s felka felkaptá ptákk fejü fejüke ket.. t.... Biko Bikovv meglepődve és bizalmatlanul szemlélgette ezt az emberi akarater ő által a kozmik kozmikus us dokkok dokkok fekete fekete puszta pusztaság ságáb ában an szüle születet tettt szörn szörnye yet.t. Sem méretét, sem alakját tekintve nem látott még ehhez foghatót. Igaz, az első pillantásra a Hiusz talán egy teknősbékára hasonlított, ugyanúgy, mint modellje Krajuhin moszkvai dolgozószobájában. Közelről azonban ez a hasonlat eszébe nem jutott volna. A boly bolygó gókö közzi űrhaj rhajóó legi legink nkáb ábbb egy egy ormót ormótla lann lige ligetiti pavi pavilo lonr nraa emlékeztette, mely öt vastag és ferde oszlopon nyugszik. Mindegyik oszlop víztorony nagyságú volt, s az alul homorú, felül domború, lencse alakú tetőt, a rakéta törzsét tartotta. A törzs alsó, homorú felülete tükrös volt, s aláérve Bikov a feje felett megpillantotta hihetetlenül eltorzított és megnagyított tükörképét. Tük Tükör.. ör.... Egy Egy cso csodás dás any anyag lehe lehele letv tvék ékon onyy réte rétegge, mely ely a természetben bizonyára csupán a legs űrűbb csillagok mélyén fordul elő, s amelyet elképzelhetetlen furfanggal vittek fel a fényezett fémfelületre. Bikov úgy érezte, arcát gyönge, alig észlelhet ő meleghullám érintette meg. Tudta azonban, hogy ez a tükör hideg marad még a fotoreaktor működé ködése se közb közben en is. is. A homo homorú rú felü felüle lett köze közepé pén, n, tíz-ti tíz-tize zenö nött méte méterr magasan ásítozó fekete lyukból fröcsköl kifelé a felizzított plazma, s ott, ahol Bikov most áll, ott indul be a csupasz atom tommag magok őrült
szint szintézi ézisre sreakc akciój iója. a. Bikov Bikov ideges idegesen en megrán megrántot totta ta vállát vállát,, s kisiet kisietett ett a szabad ég alá. Talán életében most érezte meg el őször, micsoda óriási erőket állított szolgálatába az ember. Val Valami ami ott ott fent fent felz felzüm ümmö möggött, ött, s Bik Bikov egy egy óriás riási,i, oldal ldalán án vöröskere vöröskereszte sztett visel viselő helik helikopt optert ert pillan pillantot tottt meg, meg, amint amint a Hiusz Hiusz felett felett lebegett. - Az operatív segítség a legfontosabb - dünnyögte Jurkovszkij. - De vajon miért nem jönnek már ki? Mintha szavaira válaszolnának, hirtelen két reaktor-gyűrű között, úgy hívták a toronyszer ű oszlopokat, a rakétatest szélén kinyílt egy kerek nyílás, s egy sápadt, fehér mosolygós arc jelent meg. - Vaszja! Ljahov! - üvöltötte el magát Szpicin, ugrálni kezdett s hadonászott. - Szervusz, Bogdan! Üdvözlöm, Nylkolaj Zanarovics! Szervusztok, barátaim! - Máss Mássza zatok tok már már ki, ki, csav csavarg argóó űrpilót rpilóták! ák! – reccse reccsent nt fel Krajuh Krajuhin in hangja. - Mit vacakolnak ott, Ljahov? - Egy pillanat. Mentő van? - Tess Tessék ék,, ott ott van. van. - Szpi Szpici cinn a közel özelbe benn föld földet et érő helikopterre mutatott, ahonnan néhány fehér köpenyes ember rohant feléjük. A nyílásból fémes csendüléssel hajlékony hágcsó repült ki. - Fogadják a beteget! - kiáltotta Ljahov. Négy vékony, áttetsző zsinóron egy függőágyban óvatosan a földre enge engedt dtek ek egy egy lepe lepeddőbe csav csavaart férf férfiit. Bik Bikov kézbe ézbe kapt apta, és a bete betegs gszá zállí llító tókk segí segíts tség égév ével el a hord hordág ágyr yraa fekt fektet ette te.. Csod Csodál álko kozv zvaa és szánakozva szánakozva vette észre, hogy a beteg arcán könnycseppek folynak. - Zemi - suttogta a beteg. - Zemie, modré nebo... Kék... - Igen-igen, Divisek elvtárs, a Föld! - Krajuhin a beteg fölé hajolt. Most már minden rendben lesz. Néhány óra múlva Moszkvában lesz, meggyógyítják, majd onnan mehet haza, pihenni. - Dekuji Soudruhu... - Adja tovább az utasítást - fordult Krajuhin az orvoshoz -, hogy a beteget haladéktalanul, azaz miután saját eszközeinkkel els ősegélyben részesítettük, szállítsák el az én repülőgépemen. - Értettem, Nyikolaj Zaharovics. Közben Ljahov és két útitársa szintén leereszkedtek a földre. Sietve köszöntötték barátaikat, s a hordágyhoz mentek. - A viszontlátásra, Jan! - mondta Ljahov. - Ne lazsálj, gyógyulj meg gyorsan, s aztán gyerünk dolgozni, barátocskám! Egy sovány, kerek képű, méreténél nagyobb kezeslábast visel ő asszony megsimogatta a cseh arcát. - Gyógyuljon meg mielőbb, Divisek elvtárs. Üdvözlöm a családját. - Dekuji soudruhin... Köszönöm, köszönöm - dörmögte Divisek, s sovány ujjaival megszorította a feléje nyújtott kezeket. - Nagyon sok köszönöm! Tekintetükkel mindnyájan némán követték az elszálló helikoptert. Ljahov Ljahov a kitisz kitisztul tulóó égbolt égboltra ra pillan pillantot tott,t, a távoli távoli dombok dombok homály homályosa osann kirajzolódó vonulatára, s gyöngéden elmosolyodott. - Lám, ismét a Földön vagyok - mondta. - Ismét otthon... Micsoda gép, barátaim! Micsoda gép!
- Egy kis türelmet, barátaim... - Szpicin megragadta Ljahov vállát, s odakísérte a kerek képű asszonyhoz. - Csokan, állj át Vera bal oldalára, kérlek... Az expe expedí díci cióó harma armadi dikk tag tagja, ja, egy egy magas agas,, hall hallggatag tag kazah azah összeráncolta homlokát. - Megint lefényképezel? - Igen-igen... Szpicin hátrált, s közben le nem vette róluk tekintetét, majd előhúzott egy miniatűr filmfelvevő gépet, s guggolva leforgatott néhány métert. - Elég volt! - állította meg Szpicint Krajuhin haragosan. - Tüstént be az autóba, s gyerünk be a városba pihenni! És egy szót sem akarok hallani! Majd este beszélgetünk. - Egy percre, Nyikolaj Zaharovics... - Ljahov Bikovhoz fordult. - Ha nem tévedek, maga az expedíció új tagja? - Igen, ismerkedjenek meg - kapott észbe Krajuhin. - Alekszej Petrovics Bikov. Vegyész, nukleáris mérnök, járművezető. Vasz Vaszililijij Szem Szemjo jono novi vics cs Ljah Ljahov ov piló pilóta ta... ... Vero Verocs cska ka,, jöjj jöjjön ön ide. ide. Vera Vera Nyikolajev Nyikolajevna na Vasziljevs Vasziljevszkaja zkaja navigátor. navigátor. Csokan Csokan Kunanbaj Kunanbajev ev fedélzeti fedélzeti mérnök. - Bikov és Ljahov legénysége kezet szorítottak. - Úgy - zárta le Krajuhin. - Most pedig, irány a város! - Este majd találkozunk - biccentett kedvesen Bikovnak Ljahov. - AnatoliJ Boriszovics, mi egyórácskára még itt maradunk - fordult Kraj Krajuh uhin in Jerm Jermak akov ovho hoz. z. - Megs Megsze zeml mlél éljük jük a Hius Hiuszt zt.. Maga Maga is, is, Biko Bikov. v. Melles Mellesleg leg,, beszé beszélünk lünk majd majd az ellátó ellátórés részl zleg eg vezet vezető jével. Éppen erre tart... A többiek elmehetnek. A síks síkság ágon on féll féllán áncctalp talpas as tehe tehera raut utók ók,, trak trakto toro rokk és kere kereke kess emelőrudak oszlopa közeledett a Hiusz felé. - Mondják meg nekik, alaposan nézzék meg a hármas reaktort figyelmeztetett Csokan. – Rendkívül alaposan. A relérendszerben valami nem stimmel... stimmel... Na, rendben rendben -, holnap majd majd én személyesen személyesen mondom mondom meg nekik. Elment Elmentek, ek, s Bikov Bikov izgal izgalomtó omtóll heves hevesen en ver verő szívvel szívvel Krajuhin Krajuhin és Jermakov nyomában felkapaszkodott a rugalmas, de szilárd hágcsón. A szögletes kamrában, ahová a nyílás vezetett, Krajuhin így szólt hozzá: - Itt van az előtér, a keszonkamra, hogy kiléphessenek a leveg ő nélküli térbe vagy mérges légkörbe. Ugye, sz űkre sikerült? - Ugyan, dehogy... nem hinném - dünnyögte határozatlanul Bikov. - Szűk, igen szűk! - morgott zsémbesen Krajuhin. - Sok mindenre nem voltak tekintettel, amikor tervezték. Ha majd túlleszünk a ki- és berakodáson, akkor meglátják. Tíz- és száztonnányi terhet kell három ilyen tűfokon átjuttatni. - Ujjával a nyílás felé bökött. – Benn a hajóban pedi pedigg még még ross rossza zabb bb a hely helyzzet. et. Az átjá átjáró rókk szűkek, kek, válas válaszfa zfalak lak és rekeszzáró ajtók zárják le őket. - A lég légmen mentes tes sziget igetel elés és és a mete eteorit oritok ok elle elleni ni bizto iztons nság ág szempontjából viszont előnyös - jegyezte meg Jermakov. Átmentek a kamrán, s egy fényesen megvilágított folyosó bordázott lépcsőfokain felfelé indultak. - A termonukleáris rakéta, úgymond, még új dolog - magyarázta Kraj Krajuh uhin in.. - Szám Számta tala lann lehe lehettőségét és előnyét nyét még nem nem vett vettüük
figyelembe, a régi szokás szerint terveztük, ahogy a többi rakétákat. A rutin, mit is tehetsz ellene... - Hanem itt valami új dolog kezdődik... Krajuh Krajuhin in meglök meglökött ött egy nehéz nehéz acéla acélajtó jtót,t, s egy tágas tágas helyis helyiségb égbee kerültek, mely Bikov számára ismeretlen műszere zerekkkel kel és kapcsolótáblákkal kapcsolótáblákkal volt teletömve. - Ez itt a kormányosfülke - mondta Krajuhin. – Ott pedig - a bejárattal szembeni falra mutatott -, a titánburok mögött található a Hiusz szíve, a fotoreaktor. Egy speciális berendezés hozza létre a plazmaáramot és a csupasz triton tritonokn oknak, ak, a szupe szuperne rnehéz héz hidrog hidrogénn énnek ek az áramát áramát,, mely mely minimá minimális lis adagokban, másodpercenként néhány ezernyi nagyságban lök ődik ki. Nagy teljesítményű elektromágneses mező, öt mágnestekercs hozza létre a reaktorgyűrűk fölött, erősen lefékezi a plazmacsomókat, melyek ered eredmé mény nyek ekén éntt benn bennük ük term termon onuk ukle leár áris is reak reakci cióó megy megy végbe égbe.. A fékezéspont a parabolikus tükör fókuszában van, a Hiusz törzsének alsó felületén. Az elektromágneses rezgések, neutronok, héliummagok és a reakcióban részt nem vevő tritonok sűrű folyama a tükörhöz csapódik, s óriási vonóerőt hoz létre... Természetesen - tette hozzá Krajuhin rövid hallgatás után -, ha nem lenne ez az „abszolút visszaver ő" felület, az űrhajó törzse azonnal átégne. Az els ő Hiusz ezért gyulladt ki, mert valahol megsértették ezt a véd őréteget. - Ezt még nem tudjuk - szólt közbe szárazon Jermakov. A navigációs fülkében lépdelt, a m űszereket nézegette, s valamit jegyzetelt a noteszébe. Krajuhin némán ajkát rágta. - A foto fotonr nrak akét étaa új dolo dologg - mond mondta ta.. - Hata Hatalm lmas as ered eredmé mény ny.. Az emberiség emberiség jövő je... - Lekapta szemüvegét, s kerek szemét Bikovra meresztve törülgetni kezdte az üveget. - „A kegyes természet nyilván tudja, miért nem akarja, hogy földi világunkat szerény paradicsommá változtas változtassuk. suk. Mi ebben ebben megnyugodt megnyugodtunk, unk, de miért késztet késztet bennünke bennünkett arra arra,, hogy hogy új világ világok okat at hódí hódíts tsun unkk meg, meg, azok azokat at az utol utolsó só és távo távolili világ világok okat, at, mely melyek ekhe hezz a kulc kulcss a foton fotonra raké kéta ta lehe lehet. t."" Több Több mint mint fél évszázada mondta ezt egy fölöttébb bölcs német: a fotonrakéta akkor még távoli álomnak t űnt. Most az utolsó, a legtávolabbi világoknak ez a kulcsa a kezünkben van. Igazából azonban még nem tanultuk meg használni. Sok, még igen sok tökéletesíteni való, érthetetlen dolog van. S sok a rutin. Például ezek az atomrakéták a Hiuszon. Fotonmeghajtásnál az atomrakéta olyan, mint a legmodernebb gépkocsi elé fogott gebe. - De hiszen a Hiusz másképp nem startolhatna a Földr ől - vetette közbe félénken Bikov. Krajuhin ismét az orrára ültette szemüvegét. - A közeljövőben bizonyára eltekintünk a földi starttól. A Hiuszok mesterséges bolygókról indulnak majd útnak. - Világos - mondta Bikov. - Egyelőre a Hiusz közönséges rakétahajtóanyagot vesz fel? - Igen keveset. Teljes súlyának alig egyötödét. Csak azért, hogy elszak elszakadj adjon on a Földt Földtől, kiju kijuss sson on a légk légkör ör sűrűbb rétege rétegeib iből, melyek melyek könnyen radioaktív szennyez ődést kaphatnak. Azután bekapcsolják a fotonhajtóművet. vet. A Hius Hiuszz nem nem isme ismeri ri a súly súlyta tala lans nság ág álla állapo potá táva vall összefüggő kényelm kényelmetl etlens ensége égeket ket.. Álland Állandóó gyorsu gyorsulás lással sal repül, repül, azaz azaz
másodpercenként tízméteres gyorsulási értékkel, ugyanolyannal, mint a tömegvonzás kiváltotta gyorsulás a Föld felszínén. Ily módon a Hiusz legény legénység ségee megsz megszaba abadul dul a súlyta súlytalan lanság ságtól tól és minden minden kelle kellemet metlen len következményétől. A Hius Hiusz, z, lega legalá lább bbis is a boly bolygó gókö közi zi űrrepülésekkor, nem ismeri a tehetetlenségi repülés hosszú és bánatos esztendőit. Gigá Gigász szii sebe sebess sség égre re képe képess felg felgyyorsu orsuln lni,i, s a boly bolygó gókk köz közötti ötti távolságokat napok, hetek alatt teszi meg. Éppen a Hiusz a kulcs a „legutolsó, távoli világokhoz". - A Hiusz kulcs a nagy bolygókhoz - jegyezte meg különös, fojtott hangon Jermakov. Egy műszer fölé hajolva állt, s ezért Bikov nem láthatta arcát. Krajuhin összeszorította az ajkát. - Menjünk, Bikov elvtárs - mondta komoran. - Megmutatom magának a többi helyiséget. Bejárták az egész űrhajót, benéztek a lakófülkékbe, a legénységi társalgóba, a raktárhelyiségekbe. Minden a lehető legegyszerűbb, szinte csupasz volt. A lakószobában csupasz, puha falak, széles, rugalmas övekk övekkel el elláto ellátotttt kihúzh kihúzható ató ágyak, ágyak, beépít beépített ett szekr szekrény ények, ek, szilár szilárdan dan a ruga rugalm lmas as padl padlóh óhoz oz rögz rögzít ítet ettt alac alacso sony ny és puha puha karo kaross sszzékek ékek.. A társalgóban nagy, kerek asztal állt, körötte puha fotelek, a puha falban beépít beépített ett büfé büfé és könyv könyvesp espolc olc.. Az asztalo asztalonn egy egy nyilv nyilván án ottfel ottfelejt ejtett ett papírlap hevert, rajta girbe-gurba sorokkal valamiféle számítás. Krajuhin belenézett, aztán eltette. - Csokan - állapította meg nevetve. - A matematikus... Amikor visszatértek a nyíláshoz, a Hiuszt már gépek és emberek vették körül. Jermakov valamit mondott a kiszolgálórészleg vezet ő jének, az bólo bóloga gato tott tt,, kérd kérdés ések eket et tett tett fel, fel, s mene menett közbe özbenn utas utasít ítás ások okat at osztogatott körötte tolongó munkatársainak. Mind fiatal emberek voltak, nyilván nemrég jöhettek ki az egyetemr ől. - Menjünk haza - mondta Krajuhin. - Ha holnap befejezik a reaktorok újratöltését, holnapután megkezdjük a berakodást. - Igen Igen!! - kapo kapott tt hirte hirtele lenn észb észbee Biko Bikov, v, mikö miközb zben en hely helyet et fogla foglaltlt a gépkocsiban. - Teljesen elfelejtettem. És a Fiú? Hová rakják be? - Felülre - felelte Krajuhin. - A Fiú a Hiusz tetején utazza végig a világűrt. Úgy... - Hmm.. mm.... - kezdte voln olna Bikov, de elakadt, s többé nem kérdezősködött. „Mint régmúlt idők argonautái..." Ljahov jelentését másnap hallgatták meg. A hetes számú repül őtér paranc parancsno snokán kának ak tágas tágas dolgoz dolgozósz ószobá obájáb jában an az űrhaj rhajós ósok okon on kívü kívüll a rakéta-repülőtér tér alig alig harm harmin incc munk munkat atár árssa, a kozm kozmik ikus us űrhajósdokk mérn mérnök ökei ei,, a Boly Bolygó gókö közi zi Űrrepül rrepülés és Bizotts Bizottság ágáva ávall kapcso kapcsolat latban ban álló álló tudományos kutató- és tervezőintézetek képviselői fértek el. A sápadt, de mos mosolyg olygóó Ljah Ljahov ov gyor gyorsa san, n, szab szabat atos osan an besz beszél élt, t, s a nagy nagyob obbb nyoma nyomaték ték kedvé kedvéért ért ceruzá ceruzájáv jával al kopogo kopogotttt a naplót naplót és feljegy feljegyzés zéseit eit tartalmazó bőrmappán.
A kísérleti repülés tervének megfelelően a Hiusz a start után húsz óráv órával al a Naph Naphoz oz visz viszony onyít ítva va mozd mozdul ulat atla lann hely helyze zete tett vett vett fel, fel, majd majd másodpercenként 9,6 méteres gyorsulással elindult a Vénusszal való találkozási ponthoz, s közben megkerülte a Napot. Pontosan a távolság felét megtéve, másodpercenként négyezer kilométeres sebességet ért el (élénkség a hallgatóság soraiban), s ekkor Ljahov a bolygóközi űrhajót tükrével a találkozási pont felé fordította, s elkezdte a fékezést. Nyolc és fél nap múlva a Hiusz odaért a Vénusz egyik szovjet szputnyikjának a pály ályájáh ájához oz,, s néhá néhánny óra óra múlv múlvaa kiköt ikötöt öttt a Ciol Ciolkkovsz ovszki kijo jon. n. A továbbiakban a kísérlet programját követve Ljahov közel egy hónapig manővere vereze zett tt a Vénu Vénusz sz körü körül,l, elle ellennőrizt riztee a foto fotonr nrak akét étaa működését mind minden en lehe lehets tség éges es terhe terhelé léss mell mellet ett, t, megl meglát átog ogat atta ta a Vénu Vénusz sz más más államo államokho khozz tartoz tartozóó mester mesterség séges es holdja holdjait, it, leszál leszállás lástt hajtott hajtott végre végre a Venitán, a Vénusz parányi természetes holdján, s végül visszaindult, de előbb a fedélzetre vette a cseh állomás beteg mérnökét. Ljahov beszámolt a fotonreaktor működéséről, a Doppler-effektus felhas felhaszn ználá álásá sának nak eredmé eredménye nyeiriről a fot fotonrakéta sebességének megh meghat atár ároz ozás ásáb ában an,, elmo elmond ndta ta elké elképz pzel elés ései eitt a mete meteor orititel elhá hárí rító tó berendezésről. („S („Sajn ajnos. os..... vagyis vagyis pontos pontosabb abban. an..... szere szerencs ncsénk énkre re nem volt volt módunk módunkban ban működés ködés közben közben kiprób kipróbáln álnii őket.") Közölte a FöldVénusz pályán elhelyezked ő kozmikus porfelhők legújabb koordinátáit. Külö Különn figy figyel elme mett szen szente teltlt Ljah Ljahov ov néhá néhány ny,, az űrrep rrepül ülés és idej idejee alat alattt tapasztalt és megmagyarázhatatlan jelenségnek. Észlelték a rádió- és tévékapcsolat ok nélküli megszakadását, a bolygóközi űrhajó törzsének nagy rezgésszámú vibrációját és az ebb ől adódó felvillanásokat, a tükör fókus fókuszáb zában an a fékez fékező mágneses mező kismértékű sérülését. sérülését. Mindez Mindez közv közvet etle lenü nüll a féke fékezé zéss megk megkez ezdé dése se előtt tört történ ént, t, vagy vagyis is maxi maximá máliliss sebesség mellett. Ljahov abbeli meggyőződésének adott hangot, hogy ennek éppen a bolygóközi űrhajó kolosszális sebessége az oka - olyan sebesség, melynél át kell állni a relativista mechanikára. Egés Egészé zébe benn a Hius Hiuszz bev beválto áltott ttaa a hozz hozzáá fűzött zött remény reményeke eket.t. A próbar próbarepü epülés lés után után kiderü kiderült, lt, hogy hogy „gyáva „gyáva és korlát korlátolt olt"" ellenf ellenfele eleine inekk véle vélemén ménye ye elle ellené nére re a jöv jövő már a foton fotonra raké kétá táké ké.. (Tap (Taps, s, hely helyes esllő közbekiáltások.) Még a fotonreaktor és az abszolút tükör ilyen primitív és közv közvet etle lenn össz összek ekap apcs csol olás ásaa is óriá óriási si lépé lépéss előre az űrhajózási technikájában. A Hiusz Hiusz apró apróbb bb kons konstru trukc kció ióss hibá hibáitit bőségesen ségesen ellensúly ellensúlyozták ozták vitat tathatatlan érdemei és előnyei nyei:: gyak gyakor orla latitila lagg kime kimerí ríth thet etetl etlen en hatótávolsága, az energia felhasználása, valamint a legénység életére és egészségére káros túlterhelés nélkül száll fel és le, független a közbeeső báz bázisok isoktó tól,l, és van még még számos ámos,, kevé evésbé sbé font fontoos jó tulajdonsága. -...s én pedig, barátaim, bűnös lélek - fejezte be Ljahov -, még arra is gondoltam: „Ne próbáljam meg a leszállást a Vénuszon?" - Nevetés, zaj a teremben. Krajuhin haragosan ráncolja homlokát. Jurkovszkij öklét rázza Ljahov felé. - Miért ne? Senki nem tudta volna meg... Elegendő volt azonban közelről rápillantani erre a kedves bolygóra, hogy eszembe jusson, mi a fegyelem. Nem, bizony így igaz, a fegyelem nagyszer ű dolog. Eddig
még sohasem repültem olyan bolygókra, melyeket ilyen s űrű légkör vesz körül, s be kell ismernem... nem nézett ki valami biztatóan. Ljahov után a navigátor Vera Nyikolajevna szólalt fel. Kék ruhájában s zavarta zavartann kipiru kipirult, lt, kerek kerek arcáva arcávall vonzó vonzó teremt teremtés és volt. volt. Felsor Felsorolt oltaa a fotonmegh fotonmeghajtás ajtásúú bolygóköz bolygóközii űrhajó „egyenes röppályájára" állításának néhá néhány ny opti optimá máliliss válto változa zatá tát. t. Kide Kiderü rültlt,, hogy hogy a Hius Hiuszo zonn fels felsze zere reltlt elektronikus pályaelem-meghatározó számítógép nem felel meg teljes egészében az új, „egyenes röppályájú" űrhajózás követelményeinek. A nav navigát igátor or és az oper operát átor or a Nap Nap zavar avaróó hatá hatása sa miat miattt álla álland ndóa óann módosításokat kellett hogy végezzen, amire például nem volt szükség az orbitális röppályák esetében. Vera Nyikolajevnát félbeszakította egy dús dús hajú hajú,, baju bajusz szos os fiat fiatal alem embe ber, r, a Szám Számít ítóó- és Fela Felada datm tmeg egol oldó dó Bere Berend ndez ezés ések ek Intéz Intézeté eténe nekk képv képvis isel elő je, s hozzákezdett, hogy megmagyarázza Krajuhinnak, mit készített elő a kérdés megoldására intézetük. Hevesen és zavarosan beszélt: Krutyikov s az egyik mérnök váratlanul belekötött, s parázs vita tört ki közöttük. Senki nem szakította félbe őket, s Bikov már arra gondolt, a számító- és feladatmegoldó berend berendez ezés és a fotonra fotonrakét kéták ák legfont legfontosa osabb bb berend berendez ezése ése,, ám egy perc perc múlva múlva meglep meglepődve dve tapa tapasz szta taltlta, a, hogy hogy az ille illede delm lmes es és ünne ünnepé pély lyes es tanácskozás úgy szertefoszlott, mintha nem is lett volna. Az űrrepülőtér tér munk munkat atárs ársai aina nakk csop csopor ortja tja körü körülv lvet ette te Csok Csokan an Kunanbajevet, aki pedig a ceruzájával egy Whatman-papírra böködve komótosan magyarázott nekik valamit. Krajuhin és Jermakov maga köré gyű jtötték a rakétatervezőket, et, a rep repülés ülésii napló aplótt lapo lapozg zgat attá tákk és mutogatták nekik. A tervezők bólogattak és jegyeztek. Ljahov, Bogdan Szpic Szpicin in és Jurko Jurkovsz vszkij kij némán némán hallga hallgattá ttákk a hetes hetes számú számú űrrepülőtér parancsnokát. Jurkovszkij gúnyosan elnevette magát, s mondott valamit, erre erre mind mindny nyáj ájan an elmo elmoso soly lyod odta tak. k. Ljah Ljahov ov és Szpi Szpici cinn vidá vidáma man, n, a paranc parancsno snokk zavarta zavartan, n, A dolgoz dolgozósz ószobá obában ban monoto monotonn hangz hangzava avarr és papírzörgés uralkodott. Biko Bikovv még még végi végigé gélv lvez ezte te,, hogy hogyan an semm semmis isít ítik ik meg meg a baju bajusz szos os fiatalembert, majd Daugéhoz fordult, aki ezt javasolta neki: - Alekszej, menjünk haza. Nélkülünk is kivitatkozzák magukat. Fel kell kell dolg dolgoz oznu nunk nk a Vénu Vénusz szró róll kapo kapott tt új adato adatoka kat. t. Maho Mahovv küld küldte te,, a Ciolkovszkij állomás vezet ő je. Este az űrhajósok a szálló könyvtártermében gyűltek össze. Vera Nyikolajevna csillogó szemmel jelentette ki: - Ha kijutunk a világűrbe, ez még nem jelenti, hogy rögtön meg is hódítottuk. Az első léggömbök még nem avatták az embert a légkör urává. Ez csak a repülőgép révén sikerült. Nem így van? A világűr gazdáj gazdájává ává csak csak a tömegv tömegvonz onzástó ástóll függe függetle tlen, n, a gravi gravitáci tációó rabigá rabigáját jától ól megszabadító Hiusz tesz bennünket... Bogdan Szpicin szerelmes pillantásokat vetett Vera Nyikolajevnára, Ljahov zavartan mosolyogva dünnyögött, mintha ez a gondolat neki csak most jutott volna az eszébe. - Gondoljátok csak meg, hisz mi voltunk az elsők ebben! Jurkovszkij elmosolyodott. - És mégis, a Földön jobb, ugye, így van, Vaszja? - Magától értetődik, hogy jobb.
- „Magától értetődik..." Ó, Vaszilij, Vaszilij, nincs benned egy csöpp költészet sem! Megtettél egy ilyen utat!... Nem, semmiképp sem vagy méltó erre a megtiszteltetésre. Ljahov elkomorult. -Tudod, én nem vagyok sportember - védekezett haragosan -, én a munka embere vagyok! S nem látok ebben semmi kivetnivalót. - Senk Senkii nem nem mond mondja ja,, hogy hogy ez nem nem hely helyes es.. .... - Jurk Jurkov ovsz szki kijj a mennyezetre emelte sóvárgó tekintetét. - Ismerd be azonban, mon chér, hogy az utat el őször rendszerint... ahogy te mondod, a sportemberek rakják le. - Tehát egyszer így, máskor meg úgy. - Ez meg miféle elhatárolás? - kérdezte csodálkozva Krutyikov. Sportemberek és a munka emberei... - Mindig és mindenütt - jelentette ki határozottan Jurkovszkij - elöl haladtak a lelkesült ábrándozók, a magányos romantikusok, ők rakták le az utat az adminisztrátoroknak és mérnököknek, majd ezután... - Majd ezeknek a bizonyos ábrándozó és romantikus lelkeknek a csontjaira vetette magát a sóvár szürke tömeg, a megvetett alja nép vágott közbe vékony hangon és kesernyésen mosolyogva Dauge. Fecsegő alak vagy, kedves Vologya, ez az igazság. Lelkes álmodozó... magányos huszár! Jurkovszkij hirtelen felé fordult, Krajuhin azonban felemelte a kezét. - Egy Egy perc percre re - szól szóltt közb közbee gúny gúnyos osan an csik csikorg orgóó hang hangon on.. - Tehá Tehátt Vlagyimir Szergejevics, maga szerint lelkes adminisztrátorok nincsenek? S álmodozó mérnökök mérnökök sincsenek? Hm. - S mi is ez a szürke tömeg? Biko Bikovv tűkön kön ült. ült. A „szé „szépf pfiú iú"" még még soha sohase sem m volt volt neki neki enny ennyir iree elle ellens nsze zenv nves es.. A sápa sápadt dt Ljah Ljahov ovra ra pill pillan antot tott, t, kine kinekk ajka ajka sért sértődötten remegett, s ettől még inkább dühbe jött. Ő azonban még túlságosan új fiú volt, s nem volt joga beleszólni a vitába. -Vlagyimir Szergejevics, ha úgy tetszik, mi mindnyájan álmodozók vagy vagyun unkk - foly folyta tatt ttaa Kraj Krajuh uhin in.. - S lelk lelkes es rajo rajong ngói ói az ügyn ügynek ek.. Csak Csak mindenki a maga módján, íme, Vera Nyikolajevna örömét fejezi ki annak kapc kapcsá sán, n, hogy hogy a Hius Hiuszz lehe lehettővé tesz teszii szám számár ára, a, hogy hogy oda oda és úgy úgy szágu száguldo ldozz zzon on a világ világűrben, rben, ahogy ahogy neki neki tetsz tetszik, ik, s kielég kielégíth ítheti eti gyors gyors szárnyú lelkét. Úgy bizony. Nyilván ebben látja a „világűr gazdájának" Igazi hivatását... - Egyá Egyáltltal alán án nem nem ezt ezt akar akarta tam m mond mondan ani.i... .. - szab szabad adko kozo zott tt Vera Vera Nyikolajevna. - Remélem is, hogy nem ezt… Mert ne feledje, az állam, vagy ha magának így jobban tetszik, akkor a nép, vagy ha ez még mindig kevés, hát a mi ügyünk t őlünk nem rekordokat vár. Vagy legalábbis nemcsak rekordokat, hanem elsősorban uránt, tóriumot, transz-urán elemeket. Mi mindny mindnyája ájann álmodo álmodozók zók vagy vagyunk unk.. Én azonb azonban an nem nem arról arról álmod álmodozó ozók, k, hogy szappanbu szappanbuborék borékként ként száguldoz száguldozzam zam a világ világűrben, rben, hanem hanem hogy hogy elragadjam tőle mindazt, ami hasznos lehet... Amire a földi f öldi emberek jobb életéhez, a népek kommunista testvériségéhez elsősorban szükség van. Beépíteni közös házunkba, s nem mindent elpazarolni, amink van! Ez a mi küldetésünk. És a mi költészetünk. - Akár a méhek - jegyezte meg Krutyikov.
- Éppe Éppen, n, mint mint a méhe méhek, k, s nem nem mint mint az.. az.... egyn egynap apos os pill pillan angó gók. k. Azon Azonkí kívü vül,l, enge engedj djék ék meg, meg, hogy hogy figy figyelmük elmüket et arra arra a körü körülm lmén ényr yree is felh felhív ívja jam, m, hogy hogy koru korunk nkba bann az átme átmene netiti időszak szakok ok igen igen gyor gyorsa sann elmúlnak. Íme, egy példa: a ránk váró úton a Hiusz pilótái a fuvarosok szerény kötelességét teljesítik majd. A fő szerep ezúttal már másoké lesz. Íme, az övé... - Krajuhin Bikov-ra mutatott. (Bikov rémülten pislogni kezdett,) - S Daugéé és az öné, Vla Vlagyimir Szergejevics. Az emberiségnek a Vénusz gazdagságára van szüksége, s nem lelkesült jelentésekre. Úgy ám. Azután majd átadják a helyüket helyüket újabb hősöknek, a term termel elés és embe embere rein inek ek,, akik akik üzem üzemek eket et épít építen enek ek az Ur Urán án Golk Golkon onda da partján. S mindez munka, barátom, lelkes munka, nem pedig sport! Csak egyesek úgy tartják, hogy ez hatásos lehet őség arra, hogy csillogjanak a cirkusz kupolája alatt, s begyű jtsék a tapsot, mások pedig a többiekkel közösen végzett munkának hiszik. Magának azonban, azonban, mon chér, más m ás se jár az eszében, mint hogy eljusson a titkok tárházáig, ahol azok ezerszám hevernek, s kit űzze a lobogót... Na és, ha kitűzte, akkor mit csinálnak maguk, sportemberek? Csend köszöntött be. Jurkovszkij felállt, s anélkül hogy bárkire is pillantott volna, kiment a szobából. - Remek fiú - jegyezte meg Krajuhin. Krajuhin. - Bátor, Bátor, okos... Csak éppen az ambíció benne egy kissé, hogy is mondjam, túlteng! Jermakov, anélkül hogy elmosolyodott volna, hozzátette: - Apám mesélte, hogy egy bizonyos Nyikolaj Zaharovics Krajuhin fiatal korában... - Kraj Krajuh uhin in.. Kraj Krajuh uhin in.. .... - Nyiko Nyikola lajj Zaha Zaharo rovi vics cs krák krákog ogva va a térd térdét ét nyomkodta. - Az Ifjúkoromban volt… Azonkívül lehet, hogy azt is tudod, hogy az említett Krajuhinnak ezért alaposan beverték a fejét... már elnézést a kifejezésért... egy pártkonferencián. Igen. S éppen a te apád, Anatolij Boriszovics! Úgy ám. Krajuhin haragosan hümmögött, köhécselt majd távozott. A start előtti utolsó napok szinte észrevétlenül suhantak el. Mindenki el volt foglalva. Jermakov a kiszolgáló csoport munkáját irányította. Ez a csoport megtöltötte a Hiuszi mindazzal, ami az úthoz szükséges volt. Az űrhajó rhajó eltűnt a külö különb nböz öző fémszerk fémszerkeze ezetek tek tömege tömege alatt, alatt, töml tömlők és vezet vezetéke ékekk pókhál pókhálója ója fonta fonta be. Tucatn Tucatnyi yi gázgáz- és üzema üzemany nyag-s ag-szál zállító lító traktor, emelődaru és szállítószalag szorongott körülötte. A munka éjjel s nappal folyt. A jég és dér borította töml őkben folyékony gázt pumpáltak át; hidrogént a rakéta és oxigént a legénysége számára, a vékonyabb tömlőkön vizet és kenőanyagokat. A szállítószalagok és emel ődaruk a három nyílásba tartályokat, zsákokat, felszereléssel és berendezéssel teli ládákat emeltek be. Tucatnyi védőruhás szerelő sürgött-forgott az uránreaktorokban. A Novoszibirszkb ől érkezeti szakemberek mikronról mikronra mikronra végigell végigellen enőrizték rizték „absz „abszolú olútt tükrük tükrük"-et "-et,, ebben ebben a hihete hihetetlen tlenül ül vékony, de ugyanakkor a világon leg legszilárdabb anyagban jelentkezhettek mikroszkopikus hibák, melyek egy pillanat alatt tűzhalál zhalálra ra ítélhe ítélhették tték volna volna az expedí expedíció ciót.t. Maga Maga Krajuh Krajuhin in ment, ment, hogy hogy megn megnéz ézze ze,, hogy hogyan an húz húzták ták le a Hius Hiuszz kupo kupolá lájá járó róll a vasta astagg titá titánn védőleme lemezzt, s hog hogyan eng engedték dték óvat óvatos osan an bele ele a foto fotonnrea reaktor ktor üzem üzeman anyyagce agcellllái áiba ba a foly folyék ékon onyy trit tritiu iumm mmal al és deut deutér ériu iumm mmal al teli teli tart tartál ályytoko tokoka kat. t. Majd Majd a lapo lapott a hely helyér éree ille illesz szte tett tték ék,, s még még azna aznapp
odaszállítottak s föléje helyeztek egy hatalmas konténert, abban volt a Fiú. - Ezzel a leheletlen ládával a hátán - zsémbelődött Vera Nyikolajevna - a Hius Hiuszz vízö vízözzön előtti tti járg járgán ányn ynak ak néz néz ki. ki. Ljah Ljahov ov Szpi Szpici cinn nnel el és Krut Krutyi yiko kovv vval al ezek ezeket et a napo napoka katt kivé kivéte tell nélk nélkül ül a navi navigá gáci ciós ós fűikében töltötte, ahol a bolygóközi űrhajó irányítása összpontosult. Dauge és Jurkovszkij a Ljahov által a Vénuszról kapott új adatok tanulm tanulmány ányozá ozásáv sával al volt volt elfogla elfoglalv lva, a, vég nélkül nélkül vitatk vitatkozt oztak, ak, titokz titokzato atoss rádiótáviratokat szövegeztek, majd aláírásra Krajuhinhoz vitték őket a rádióállomásra. A munkaláz kellős közepén Krajuhin hívatta Bikovot, s kiment vele a város déli külvárosában lev ő egyik föld alatti raktárhoz. A száraz és világos helyiségben Bikov fegyverrel teli ládákat pillantott meg. - Ismerős dolgok? - érdeklődött Krajuhin. Bikov értetlenül pillantott Krajuhinra, s lehajolt. - 1975-ös márkájú automata karabély. - És azok? - Reaktív fegyverek... pisztolyok... - Nos, akkor válasszon. Bikov megértette. - Mindnyájunknak? - Mindnyájuknak... és még tartalékba is. Biko Bikovv némá némánn kiv kiválas álaszztott tott nyol nyolcc új kara karabé bély lyt, t, néhá néhány ny tuca tucatt kézigránátot, sugárpisztolyokat, világossárga világossárga tokba rejtett finn késeket. - És a lőszer hol van? S a gyutacsok a gránátokba? - V a n lőszer szer,, gyuta utacs és mind minden en,, amit mit csak akar akar.. Írja Írja fel fel a raktárfőnöknek, mire van szüksége. Egy emelettel lejjebb mentek. - Ez is kell magának - mondta Krajuhin, s kékacél oldalukkal tompán csillogó, hengeres tárgyakra mutatott. - Atomaknák... - dünnyögte Bikov. - Ismeri őket? - Hogyne ismerném... - Vegyen tíz készletet. S vigyen magával tíz világítórakétát. Két óra múlva nehéz m űanyag ládákkal és tíz darab kerek, rácsos tokkal megrakott teherautó érkezett az űrrepülőtérre. S újabb két óra múlva ezeket a ládákat és tokokat Bikov tevékeny közrem űködésével és személyes ellenőrzése mellett berakodták a Hiuszra. Végül is mindent befejeztek. Egy éjszaka alatt eltűntek a bolygóközi űrhajót körülvevő könnyű és ormótlan szerelvények, tömlők, emelődaruk és száll szállítós ítószal zalago agok. k. Elgörd Elgördülte ültekk a gépek gépek és trakto traktorok rok,, eltáv eltávozt oztak ak az emberek. S a szemerkélő esőben az összetaposott, fölforgatott földön csup csupán án veze vezeté tékk- és köté kötéld ldar arab abok ok,, törö törött tt furné furnérl rlem emez ezek ek,, néhá néhány ny ottf ottfel elej ejte tett tt desz deszka ka s sárb sárbaa tapo taposo sott tt csom csomag agol olóp ópap apír ír-f -fos oszl zlán ányyok maradtak. Krajuh Krajuhin, in, Jermak Jermakov ov és az ellátó ellátószo szolgá lgálat lat vezet vezető je kíséretében körbejárta a Hiusz összes helyiségét, mindent átvizsgált és megfogott, kötekedőn és gyan gyanak akod odva va megh meghal allg lgat atta ta a prób próbak akén éntt beka bekapc pcssolt olt mágnestek mágnestekercse ercsekk erőteljes teljes zúgás zúgását, át, tett tett néhány néhány apró apró megjeg megjegyz yzést ést,, lemászott a földre, kezét megtörölte köpenye szegélyében s így szólt:
- Azt Azt hisz hiszem em,, mind minden en rend rendbe ben, n, Anat Anatoli olijj Bori Borisz szov ovic ics. s. Írja Írja alá alá a jegyzőkönyvet. Jermak Jermakov ov egyetér egyetérttőn bóli bólint ntot ott. t. Az ellát llátóó szolg olgálat álat vezet ezető je megkönnyebbülten sóhajtott, toporgott, majd köhécselve megkérdezte: - Mikor lesz a start, Nyikolaj Zaharovics? Holnap? Mint kiderült, néhány formalitás még hátramaradt. Krajuhint sürgősen hivatták a városba, a rádióállomásra, s onnan visszatérv visszatérvee szárazon szárazon (legalábbi (legalábbiss Bikovnak Bikovnak tűnt így) közölte, hogy a startot holnapután reggelre halasztották, holnap pedig bizottság száll ki. - S este pedig... e... ünnepi vacsora lesz. Frakk nem kötelező. Jurk Jurkov ovsz szki kijj határ határoz ozott ottan an össz összeh ehar arap apta ta a száj száját át,, Jerm Jermak akov ov közömbösen ásított, Krutyikov viszont vállat vont, s ismét belemerült könyvébe. - Menjünk, sétáljunk egyet - javasolta Dauge Bikovnak. Kime Kiment ntek ek a szál szállób lóból ól,, s kény kényel elmes mesen en elin elindu dulta ltakk az utcán utcán az űrrepülőtér felé. - Tósztok, dagályos beszédek - legyintett Johanics fáradtan. - Ki nem állhatom! - No, tudod - Bikov elégedetlenül pillantott rá. - Mégiscsak egy ilyen esemény előtt... - Ugyan, milyen előtt? Az emberek teszik a dolgukat. Mi ebben a rendkívüli? Hiszen nem jelöltek ki különbizottságot, tegyük fel azért, hogy megemlékezzen az expedíció elindulásáról. - Nyilván előfordul olyan is, hogy kijelölnek. - Dőre dolog. Ez csak az idegeket borzolja. Egy ideig némán lépdeltek. Bikov megkérdezte: - Akkor mégis miért van így? - Az ördög tudja, miért. Úgy gondolom, hogy ősidőktől fogva alakult így, amikor „fel kellett világosítani" az embereket, lelkesíteni kellett őket még a megszokott, elemien szükséges munka elvégzésére is... Nos, attól fogva alakult ez így, s nem tudnak lemondani erről az ostoba szokás okásró ról.l. Hisz Hiszen en ki tud tudná jobb jobbaan nálu nálunk nk a Hius iusz-ex -expedí pedícció jelentőségét! Nevetséges lángra gyújtó, elcsépelt igazságokat hirdetni korunkban... S mi célból? Hogy ezredszer verjék a fejünkbe azt, amit az anyatejjel szívtunk magunkba? Viss Visszzafor afordu dultltak ak a szál szálló lóho hozz. Az étke étkezző bejára bejáratán tánál ál Dauge Dauge megtorpant, hátrált, s meglökte Bikovot. - Csöndesen! Az ebédlőt félhomályos esti napfény világította meg. A díványon egymáshoz hajolva ült Bogdan Szpicin és Vera Nyikolajevna. Hallgattak, az ablakot nézték, arcuk oly komoly és oly hihetetlenül szomorú volt. hogy Bikovnak összeszorult a szíve. Bogdan nagy, fehér kezével átfogta az asszon asszonyy keske keskeny, ny, töréken törékenyy vállat vállat.. Dauge Dauge megrán megrántot totta ta Aleksz Alekszej ej kabátujját, s lábujjhegyen felmentek az els ő emeletre. - Nos, Alekszej, van ilyen... - szólalt meg Dauge. - Csak egy hétig, két hétig vannak együtt, majd ismét elválnak. Vera Nyikolajevna öt évvel idősebb sebb nála nála.. .... Szer Szerel elem em,, semm semmitit nem nem tehe tehets tszz elle ellene ne.. Igaz Igazi,i, nagy nagy szerelem.... Eltöprengett. Bikov óvatosan megkérdezte - Akkor miért nem házasodnak össze?
- Mi? Hogy miért nem házasodnak össze? – Dauge rövid habozás után válaszolt; - Ugyan, mi köze ehhez az egésznek? Évente egyszer, sokat mondok, ha kétszer találkoznak, érted? - Értem - dünnyögte Bikov, majd határozottan kijelentette: - Egy fenét, semmit nem értek! Összeházasodtak volna, együtt élnének s együtt repülnének... - Együtt. Együtt..... Együtt Együtt nem teheti tehetik, k, Aleksz Alekszej. ej. Évent Éventee egysze egyszer-ké r-kétsz tszer er vanna annakk egy együtt. ütt. Együ Együtt tt nem nem repü repülh lhet etne nek, k, hisz hiszen en Bogd Bogdan an olya olyann expedíciókba indul, ahová n őket nem visznek. Ugyan, miféle család lenne? - Nem - jelentette ki határozottan Bikov -, el tudnák intézni, ha valóban akarnák. - Persze, lehetséges. Lehet, hogy egyszer űen csak megjátsszák a szerelmet? - Ugyan, mit gondolsz... - Én, Alekszej - Dauge hangja megremegett -, az életem adnám azért, akit szeretek! Barátom, én gyönge ember vagyok. Másnap megérkeztek Moszkvából a vendégek. Bikov meglep ődve s megelégedve tapasztalta, hogy a vacsora vidáman telt el. Elhangzottak beszédek (úgy érezte, hogy nem rosszak) és tósztok (csak pezsg ő mellett) s jókívánságok. Krajuhin elmesélt néhány nevetséges epizódot a bolygóközi űrrepülés korai időszakából. Jurkovszkijt pedig egyszer csak elkapta a hév Bagrickij iránt. Elmondta kedvenc versét, a Csempészeket, Csempészeket, majd amikor a taps elült, szomorúan hozzátette: - Lám... mennyi remek vers született a tengerről és a matrózokról, rólunk viszont egyáltalán nem írnak. Örökösen csak az, hogy „repülj, rakétám, előre." - A költők több ezer éve ismerik a tengert – jegyezte meg Vera Nyikolajevna -, a világűrt viszont még egyáltalán nem ismerik. Légy türelemmel, Vologya, írnak majd nagyszerű verseket rólunk is. Jurkov Jurkovsz szkij kij kezel kezel csókol csókoltt neki. neki. - Türele Türelemme mmell leszek leszek,, Verocs Verocska. ka. Egyelőre pedig ez marad nekünk. Elhagytunk házat és hazát. Előre, argonauták! Hajónk repít, Jaj, ki terít aranygyapjút alátok! Amikor a vendégek szétszéledtek, Krutyikov sóhajtva jegyezte meg: - Hála istennek, szépen elüldögéltünk. Csak... - Igen - biccentett Dauge. - Magunk között a búcsúvacsora szebb lett volna. Krajuhin felállt, s nagy zajjal hátratolta karosszékét. - Figyelem, barátaim - mondta. - Egy perc fig figyelem. - Most magunk magunk közöt közöttt vagyu vagyunk, nk, s szere szeretné tnékk néhány néhány szót szót szóln szólnii hozzát hozzátok. ok. Alekszej Petrovics, kérem, öntsön mindenkinek... Csak egy csöppet, ne izgulj. Anat Anatol olijij... ... így, így, kösz köszön önöm öm.. Bará Baráta taim im!! Én vagy vagyok ok közö közötte ttetek tek a legöregeb legöregebbb bolygókö bolygóközi zi űrhajós rhajós... ... igen. igen. Szörny Szörnyű rágondolni, rágondolni, micsoda micsoda
koporsókb koporsókban an kezdtük kezdtük az egészet! egészet! A Hiusszal Hiusszal összehaso összehasonlítv nlítvaa ócska ócska batárok voltak, hogy mást ne mondjak. Nem tartozom azok közé az öntelt tökfilkók közé, akik azért zsörtöl ődnek, hogy a mai fiatalságnak sokkal könnyebb a dolga, mint nekünk volt. Tudom, milyen bonyolult feladat vár rátok. A feladatokat mindig az eszközök határozzék meg, s amen amenny nyiv ivel el nagy nagyob obbb hatá hatású súak ak a most mostan anii eszk eszköz özei eink nk,, anny annyiv ival al bonyolultabbak a feladatok. Nem lesz könnyebb dolgotok, mint nekünk volt. volt... .. sőt, nehe neheze zebb bb lesz lesz,, miut miután án rajt rajtat atok ok nagy nagyob obbb a fele felellősség. Barátaim, ha nagyon nehéz helyzetbe kerültök, kérlek titeket, jusson eszetekbe, kiért és miért teszitek ezt! Elég jól ismerem mindnyájatokat, hogy biztos legyek benne; ha ez jut az eszetekbe, megsokszorozódik az erőtök. Nos... ez minden. Ürítem rátok a poharam! Fele Feleme meltltee poha pohará rát, t, s gyor gyorsa sann elha elhagy gyta ta a szob szobát át.. Egy Egy idei ideigg mindnyájan némán üllek. Majd felállt Jurkovszkij. s halkan így szólt: - Nos, argonauták... igyunk az öregre! Ezen az estén Bikov szemét sokáig elkerülte az álom. Felállt, lámpát gyújtott, az asztalhoz lépett, s a lámpára meredve sokáig ült mozdulatlanul. Tekintete az újságra tévedt, melyet napközben végül is nem tudott megnézni. m egnézni. „Honosítsuk meg bátrabban a nagy rezgésszámú szántást" - ez volt a vezércikk. „Izlandi iskolások töltik a szünid őt a Krímben", „A távol-keleti víz alatti állami gazdaságok terven felül 30 millió tonna planktont adnak az államnak", „Új másfél millió kilowattos termonukleáris erőmű üzembe helyezése Verhojanszkban", „Mikrohelikopter-verseny. Győztese -Vaszja Ptyicin, tizenöt éves iskolás", „Százéves gyorskorcsolyázók versenye". Bikov zizegve továbblapozott. „Latin-ameri „Latin-amerikai kai sztereófilmsztereófilm-fesz fesztivál tivál". ". „Angol-sz „Angol-szovjet ovjet Asztrofiz Asztrofizikai ikai Obszervatórium építése a Holdon", „A Marsról jelentik…" Bikov az újságra pillantott, gondolt egyet, s összehajtotta, majd a zsebébe dugta. Ezt magával kell vinnie. A Föld lélegzését, az otthonos planéta pulzusának lüktetését érzi benne, s ezt távoli útja során végig szeretné érezni. Szimbólum... Alekszej sóhajtott, és eloltotta a lámpát. A start reggelén derűs égbolt fogadta őket. Öt órakor már egyikő jük sem sem alud aludt, t, a szal szalon onba bann gyül gyülek ekez ezte tek, k, üldö üldögé gélte ltek, k, egyi egyikk sarok sarokbó bóll a másikba sétáltak. Keveset és kedvetlenül reggeliztek, de Jermakov úgy tett, mintha nem vette volna észre ezt. Krajuhin és a vendégek fojtott hangon hangon beszélge beszélgettek ttek valamir valamiről. Megé Megérk rkez ezte tekk az autó autók. k. A kora koraii idő ellenére az utca tele volt emberekkel. Senki nem kiabált jelszavakat és üdvözléseket, senki nem rohant hozzájuk virággal, az emberek csak álltak és nézték őket, de olyan szemekkel, ahogy rokonaikra és közeli hozz hozzát átar arto tozó zóik ikra ra szok szokta takk nézn nézni,i, ha azok azok távo távolili és vesz veszél élye yess útra útra indulnak. A kocsik sebességüket fokozva elhagyták a várost. S ekko ekkorr Biko Bikovv vval al vala valami mi olya olyasm smii tört történ ént, t, amir amiree kés később sokái sokáigg értetlenül és szégyenkezve emlékezett vissza. Különös görcs vett er őt rajt rajta. a. Mint Mint aki aki megh meghas ason onlo lott tt,, egy egyfajta fajta közö közömb mbös ös kívá kívánc ncsi sisá ságg ggal al,, kívül ívüláálló llóként ként vizs izsgálta álta önma önmaggát, s kép képtel telen volt volt gondo ndolata lataltlt összp összpont ontosí osítan tani.i. Gondol Gondolatfo atfosz szlán lányo yokk csapk csapkodt odtak ak tejébe tejében. n. Azonba Azonbann egyikbe sem tudott belekapaszkodni. A fedezéknél búcsúzkodni kezdtek. Bikov gépiesen megszorított egy-egy kezet, ostoba, dermedt mosolyt érzett az arcán, s képtelen volt
azt elhessegetni. Krajuhin mondott neki valamit, megölelték egymást, és összecsókolództak. Alekszej készségesen bólogatott, amikor a városi tanács elnöke hevesen magyarázott valamit, s a vállát veregette. Majd merev, nehezen mozgó lábakkal félrevonult, s nézte, hogyan öleli át Szpicin Vera Nyikolajevna vállát, aki viszont tenyerével a férfi arcát simogatta. Dauge kézen fogta Alekszejt, s a kocsihoz vezette. ...Amikor Bikov felemelte tekintetét, már a reaktor gyűrű jének tompán csil csillo logó gó,, domb dombor orúú felül felület etee maga magasl slot ottt fölö fölötte tte.. Végü Végüll megér megérte tette tte,, mi zavarta őt. Agyában öntudatlanul, de mégis világosan egy és ugyanaz a gondol gondolat at zakato zakatolt: lt: „Ut „Utolj oljára ára.. Utoljá Utoljára. ra."" Képtel Képtelen en volt volt rájönn rájönni,i, mikor mikor fészkelte be magát az agyába, de most már képtelen volt megválni ett ől a szótól. - Mindenki a helyére! - kiáltotta Jermakov természetellenesen éles hangon. Bikov hátrapillantott. A gépkocsik, melyek a Hiuszhoz szállították őket, már eltávoztak. Sima, kihalt tundra terült el körülöttük. - Alekszej Petrovics, ne maradjon le! „Az „Az utols tolsóó lépt lépteek a föl földön" dön" - gond ondolta olta,, miköz iközbe benn külö különö nöss kíváncsisággal fülelt önmagára, s a hajlékony fémhágcsóhoz ért. „Az utolsó utolsó korty korty földi földi leveg levegő" - futott végig rajta, s belekapaszkodott a besz beszál álló lóny nyílílás ás pere peremé mébe be.. Vala Valaki ki - úgy úgy érez érezte, te, hogy hogy Jurk Jurkov ovsz szki kijj -harag -haragosa osann meglök meglökte te hátulr hátulról, ól, s kérte, kérte, hogy hogy legye legyenn óvatos óvatosabb abb.. „Az utolsó pillantás a kék égre.. " A nyílás nagy csattanással becsapódott. Ekkor jött rá, hogy fél. Egyszer űen gyáva. Ettől nyomban megnyugodott, s követte követte Daugé Daugétt a társal társalgób góba. a. Helyet Helyet foglal foglaltak tak a kaross karosszé zékek kekben ben,, Bikov, Dauge és Jurkovszkij, s némán becsatolták a széles, rugalmas biztonsági öveket. Jermakov, Szpicin és Krutyikov nyilván a navigációs fülkében voltak. Bikov Jurkovszkijra pillantott. Jurkovszkij arca haragos volt, orrán sárgás folt jelent meg. „Alaposan odavágtam neki akkor..." gondolta Bikov futó b űntudattal. - Felkészülni! - csendült fel a láthatatlan hangszóróból Jermakov magas és csengő hangja. Halotti csönd köszöntött be. Bikovot egy pillanatra hányinger és gyöng gyöngesé eségg fogta fogta el. Óriási Óriási akarate akaraterrővel vel fojto fojtotta tta el a tehe tehete tetltlen ensé ségg undorító érzését, és Daugé-ra sandított. Dauge összpontosítva maga elé meredt - Start! Mennydörgésszerű roba robajj hall hallat atsz szot ottt alul alulró ról.l. Hirte Hirtele lenn mind minden en megmozdult. Az ülés támlája puhán nekifeszült a hátuknak. Bikov tejes erejéből behunyta szeméi, s színes köröket pillantott meg maga el őtt. A dübörgés erősödött, majd csendesebb lett s végül végképp teljesen elült. Csend köszöntött be. Bikov óvatosan kinyitotta a szemét, s Daugéhozfordult. - Többé nem fog fájni - közölte vele érthet ően és vidám hangon Dauge. - Megtörtént a start. Jurkovszkij hirtelen dühösen a homlokára csapott. - Mi van veled? - kérdezte rémülten Dauge. - Az ördögb ördögbe! e! A száll szállóba óbann felejt felejtett ettem em a villan villanybo yborot rotvám vámat, at, s azt azt hiszem, nem kapcsoltam ki!
Bikov kissé nehezen ült fel, tenyerével alaposan megdörzsölte a halántékát, s megkönnyebbülten felsóhajtott. Földeák Iván fordítása Tóth Tamás rajzai FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK
NÉMETH ISTVÁN
Humánus Alap - Apu - mondta egy este Kispéter -, pénzt kell vinnem az iskolába. - Jó - bólintott Nagypéter. Ott van a fiókban. Vegyél csak ki, amennyi kell. - Nem is kérded, hogy miért? - Éppe Éppenn kérd kérdez ezni ni akar akarta tam m - sóha sóhajtjtot ottt Nagy Nagypé péte ter, r, és megad megadóa óann félrerakta az újságot. - Veszünk egy vénuszlakót! - Egy venopirt? Minek? És mi az, hogy „veszünk"? - Az oszt osztál ály. y. Tudo Tudod, d, az úgy úgy volt volt - hada hadart rtaa Kis Kispéte péterr -, hogy hogy a civilizációs órán azt mondta a tisztelendő úr, hogy a venopireket arra hasz haszná náljlják ák,, hogy hogy a bány bányák ákba bann dolg dolgoz ozza zana nak, k, meg meg mind minden en.. Étlen Étlen-szomján, elzárva a levegőtől. Úgy, mint azok a régi rabszolgák. Pedig az ő civilizációjuk sokkal, de sokkal régibb, mint a miénk. Egy könyvb ől még fényképeket is mutatott nekünk a tisztelend ő úr. És a tisztelendő úr még azt azt is mond mondta ta,, hogy hogy ezt ezt csak csak azér azértt tehe tehetitikk meg meg velü velük, k, mert mert nem nem kere keresz szté tény nyek ek,, és az Úr nem nem terj terjes eszt zthe hetiti ki ráju rájukk olta oltalm lmát át.. El is kárhozhatnak! - borzongott Kispéter, azután tovább hadart: - Aztán azt is mondta a tisztelendő úr, hogy ha az osztály tanulói minden hónapban félrer félrerakn aknák ák azt a pénzt, pénzt, amit amit nyalá nyalánks nkságr ágraa költen költenek ek,, akkor akkor ezen ezen a pénzen a püspök úr segítségével megválthatunk a szenvedést ől egy venopirt. - Hogyan? - mutatott némi érdeklődést Nagypéter. - Hát Hát úgy úgy, hogy hogy az össz összeg egyyű jtött pénzt elküldjük a venusburgi püspöknek, a püspök úr a rabszolgapiacon megvesz egy vénuszlakót, megkereszteli, és kész. Meg azt is mondta a tisztelend ő úr, hogy ha mindenki így tenne, akkor egy venopir sem kárhozna el, meg nem is pusztulnának el ott a higanybányákban. - Osto Ostoba basá ság! g! - mond mondta ta Nagy Nagypé péte ter, r, s kiné kinéze zett tt az abla ablako kon. n. Azon Azon tűnődött, vajon hogyan is nézz ki egy vénuszlakó. Bizonyára ronda és büdös. Fejlett civilizáció? Ugyan! - Aztán mit csináltok vele, ha már megvettétek? - A biológiaszertárban elfér. Sam bácsi azt mondta... - A jó öreg Sam - érzékenyedett el Nagypéter. – Már engem is tanított. Meg anyádat is. - Mit mondott a jó öreg Sam? - szólt közbe Anya, betévedve a konyhából. - Azt, Azt, hogy hogy a venop venopire irekne knekk különl különlege egess telepa telepatik tikus us képess képessége égeik ik vannak. - Képzeld, a fiad egy vénuslakót akar venni! - mondta Nagypéter. - Hát azt nem! - szögezte le Anya. - Más már nem is hiányzik nekem. Összerondítana mindent. - Nem én akarom - pityergett pityergett Kispéter. Kispéter. - Az osztály veszi, veszi, és holnap mindenki visz pénzt. - Gyertek vacsorázni! - legyintett Anya. - Már megint mire veszik rá a gyerekeket az iskolában! Mindig pénz kell. Hol erre, hol arra... - Ez csak olyasmi, mint a Humánus Alap - terpeszkedett el Nagypéter az asztalnál. - Nem kötelező...
- De holnap mindenki visz pénzt - erősködött Kispéter, majd szülei szívére próbált hatni: - Szegény venopirek sohasem vacsorázhatnak. Látá Látást stól ól vaku vakulá lási sigg dolg dolgoz ozna nakk a higa higany nybá bány nyák ákba ban, n, a lelk lelkük ük pedi pedigg elkárhozik... - Ninc Nincss azok azokna nakk lelk lelkük ük,, kisf kisfia iam m - nyug nyugta tatt ttaa Kis Kispéte pétert rt Any Anya. Dolgoznak, hát dolgoznak. Te csak tanulj! - De holnap mindenki visz pénzt! - Ilyesmire apád nem ad pénzt! - Ilyesmire nem - morogta Nagypéter. - Mondd meg a tisztelendő úrnak, hogy ogy a mi ajtónkon ott a táb tábla: Könyöradományomat megváltottam, aláírás: Humánus Alap! Mondd meg a tisztelend ő úrnak, ha mindenki annyit tenne másokért, mint az apád, akkor már régen nem volna sehol szegénység! szegénység! - Így igaz - sóhajtott Anya. - Te jó ember vagy. Az utcában senkinek nincs ilyen táblája. Ezt is megmondhatod a tisztelendő úrnak. - De holnap mindenki visz pénzt! - mondta ezredszer is Kispéter. - Ebből elég! - csapott az asztalra Nagypéter. - Hát vigyél te is pénzt. Még azt hiszik, hogy szegények vagyunk. Ránk ne mondják, hogy a mi gyerekünknek nincs meg mindene. De feltétlenül mondd meg, hogy apád a könyöradományát már megváltotta! - Kinnt a tábla - tette t ette hozzá Anya. - A Macmahon még azt is mondta - hüppögte Kispéter -, hogy az ő szülei, ha akarnák, akkor mindenféle gy ű jtés nélkül is vehetnének egy vénuszlakót. Ők egyedül! - Nevetséges! - kacagott fel Anya. - Még hogy a Macmahonék! - Ugyan, hiszen azok tönkrementek - nevetett tele szájjal Nagypéter. - Még hogy a Macmahonék! - kacagott fel újra Anya, majd belekotort a narancsostálba, és hosszan válogatott. - Habár, ha meggondolom, Macmahonék fűszerüzlete még tavaly is egészen jól ment. m ent. - Igen, de az a nedves kávé, az aztán beütött nekik! - kuncogott Nagypéter. Anya még mindig fészkelődött, s a szék keservesen nyekergett súlya alatt. -Tudod - nézett férjére -, lehet hogy maradt annyi pénzük... - Azt is mondta a Macmahon - kotnyeleskedett Kispéter -, hogy mi csak ne ugráljunk, mert nekünk csak egy rossz siklóra telik! - Látod, fiacskám - tette le a narancsot Anya -, hányszor mondtam már neked, hogy festesd át. Már az egész utca azt beszéli, hogy nekünk nem telik egy új siklóra. - Nekem jó a Berta. Használom, hát azért olyan - vonta meg a vállát Nagypéter. - Az már igaz - bólintott Anya. - A méltóságos f űszeresné meg csak a Szalonba jár vele. Szépítkezni meg fogyókúrázni. Az az Elvira - csóválta meg a fejét - mindig olyan meggondolatlan volt! Azt is el tudom képzelni, hogy vesz annak az elkényeztetett kölyöknek egy vénuszlakót. - Majd én megmutatom - csapott ezen az estén másodszor is az asztalra Nagypéter -, hogy ki vagyok! Holnap veszek a fiadnak egy venopirt. Majd én megmutatom! - De Péter! - hüledezett az asszony, de szavát elnyomta Kispéter ujjongása, reggelre pedig már meg is békélt a gondolattal.
Arcá Arcánn jósá jóságo goss moso mosollllya yall lépe lépett tt be a fűszerü szerüzl zletb etbe, e, és némi némi leereszkedéssel viszonozta Elvira Macmahon köszönését. - Csak egy kis narancsot veszek - sóhajtotta, és válogatni kezdett a gyümölcsök között. - Csak ezek vannak? - Amit kapunk, szívem - mosolygott Elvira. - De van közte igazán kitűnő is. - A múltkori az nem volt egészen kitűnő – jegyezte meg Anya. - Ó, hát visszaveszem, drágám, ha nem felelt meg - mondta Elvira ártatlanul, miközben pokolra kívánta Anyát. - Miért terhelnélek vele. Nehéz az élet. Gondoltad volna, amikor még együtt ültünk az iskolapadban, hogy ilyen lesz? - Én nem panaszkodom panaszkodom - jegyezte meg Elvira Macmahon. - Én sem - bólintott Anya, majd nagyot sóhajtott. - De képzeld, az a bolond uram... Hogy mit nem vesz a fejébe! Most azt találta ki, hogy vesz a gyereknek egy venopirt. - Minek? - Hát tudom én! - ült le Anya, és masszírozni kezdte kövér lábait. - Elég drága mulatság lehet - vélte Elvira Macmahon. - Ó, hát a pénz nem számit! - nyugodott meg Anya, hogy végül is ide terelődött a beszélgetés. - Csak a munka. Egy ilyen dög bizonyára nem szobatiszta. De legyen meg az öröme, mondom. Majd megunja... - Én bizo bizony ny be nem nem enge engedn dném ém a laká lakássomba omba!! - csap csapkkodot odottt a fűszeresdobozokkal szeresdobozokkal Elvira Macmahon. - Igen, te mindig olyan kínosan pedáns voltál. De mondd meg, mit tegyek? - szenvedett Anya. - A férjem egy csupa szív alak. Amilyen nagydarab, olyan nagy a szíve is. A Humánus Alapnak is rendszeresen fizet. Láttad a táblát a kapunkon, Könyöradományomat megváltottam! De hát ez nem elég neki. Látott valami filmet a videóban ezekr ől a szerencsétlen sorsú lényekről, és a fejébe vette, hogy a maga módján segít rajtuk. Kerül, amibe kerül! No, megyek is, hiszen annyi dolgom van... A két barátnő még megcsó megcsókol kolta ta egymás egymást,t, majd majd Anya Anya büszk büszkén én elindult hazafelé. Útközben még elmondta ennek-annak nagy sápítozva, hogy az ő férje, ez az áldott jó ember mit vett a fejébe - így aztán hamarosan egész Kolóniában elterjedt a hír, hogy Flandranék kiváltanak a Bányatársaságtól egy venopirt. Így hát Flandranéknak hozzá kellett szokniuk a búcsújáráshoz. Els őként a tisztelendő úr látogatta meg őket, s nem győzte dicsérni Nagypéter emelkedett gondolkodásmódját. Eljött Sam is, a jó öreg Sam, és a vénuszlakók telepatikus képességeivel ijesztgette ijesztgette Anyát, aki fel sem fogta, miről is beszél a kótyagos biológus, mert mindegyre az a teadélután járt az eszében, amelyre Kolónia összes hölg hölgyye hiva hivatal talos os volt volt,, s ahol ahol társ társal algá gáss közb közben en egye egyetltlen en téma téma lesz lesz csupán: Flandranék jó szíve. - Az ember mélytudatában rejtező vágyálmokat hozzák felszínre, s realizálják azokat - magyarázta botjára támaszkodva a jó öreg Sam, miközben Anya azon töprengett, hogy vajon Elvira Macmahon eljön-e. Kispéter azt mondta, hogy a Macmahonék fia alaposan elverve ment az iskolába. Az öreg Macmahon alaposan elverhette a fiát, mert nem tud neki vénuszlakót venni. Ezen Anya el is mosolyodott.
- Ne mosolyogj, lányom! - emelte fel ujját a jó öreg Sam. - Gondolj bele, hogy miféle veszélyek fordulhatnak el ő! - Mifélék? - kérdezte szórakozottan Anya. - Te nem is figyelsz rám! - sértődött meg az öregember. - Jaj, dehogynem, Sam bácsi! - hebegte zavartan Anya. - Csak azt sem tudom, hol áll a fejem. Itt ez a teadélután, holnap meg a Humánus Alap küldöttsége jön... - Akkor én megyek is - állt fel f el az öreg tanár. - De hiszen nem azért mondtam - szabadkozott Anya, de azért nem tartotta vissza, inkább kikísérte a jó öreg Samet. „Ötig „Ötig még még alha alhato tom m egy egy kics kicsitit - gond gondol olta ta kés később, bb, és szusz szuszogv ogvaa nyekkent le a hever őre. - Te jó isten - jutott eszébe -, lehet, hogy benne leszünk a videóban is!" Ez a gondolat nem hagyta elaludni, egészen elábrándozott, s mikor megszólalt a csengő összerezzent. Ki lehet az? rémült meg. Az ajtóban két markos ember álldogált. Egy elég nagy méretű ládát fogtak közre. - Itt tessen aláírni! - mondta az egyik. Anya szíve megdobbant: csak nem hozták meg ilyen hamar! - Mi, Mi, kére kérem, m, gyors gyorsan an dolg dolgoz ozun unkk - vigy vigyor orgo gott tt a mási másikk szál szállílító, tó, s nyögve behúzták a ládát a szoba közepére. Mikor Anya egyedül maradt a ládával, körbejárta. Lehet, hogy megdöglött, rémült meg, akkor kicserélik nekem, ült le határozottan a láda elé, és hallgatózni kezdett. Ám semmit sem hallott. Nagypéter feszítette ki a láda oldalát, és húzta ki a visító, zöld lényt. - Fiú vagy lány? - kérdezte a tisztes távolban álldogáló Kispéter. - Neked még ne járjon ilyesmin az eszed! - szólt rá szigorúan Anya. - Elég ronda - fintorgott Nagypéter. - Nem is igaz! - ellenkezett Kispéter.- Nézd, az egyik füle majdnem olyan mint a miénk! A lény ijedten pislogott, majd bekucorodott az egyik szék alá. - Hess onnan! - kiáltott rá Anya. - Még csak az hiányzik nekem, hogy állandóan a székem alatt kucorogjon! - Hát csak játsszál vele, kisfiam - dörmögte jóságosan Nagypéter -, ha nem jó, csak szólj, és kicseréltetem. - Remélem megvan mindene! - vetette közbe Anya. - Meg hát! - szögezte le Nagypéter. - Nézd csak meg, milyen kövér. Még hogy ezek szenvednek ott a bányában... A lény fellibbent a szekrény tetejére, és onnan nézte rémülten új gazdáit. - Hát csak játsszál vele, kisfiam, hiszen a tiéd - mondta Anya. Látod, apád mindent megad neked. Mi most egy kicsit rendbe szedjük magunkat, mert el kell mennünk. Elsőként Nagypéter ment a fürd őszobába. - Szent ég! - hallatszott pár perc múlva. - Szívem, gyerek csak! - harsogott a férfi hangja. - Mi van? - dugta be borzas fejét Anya. - A fogsorom... - motyogta Nagypéter. - Eltört? - rémült meg Anya. - Pont most...
- Nem. Kinőtt! - mutatta Nagypéter a száját, s kezében ott volt a drága műfogsor. - Próbálom berakni. Nem megy. Nézem... Hát látod?! -és kitátotta a száját. Anya bekukkantott, majd megcsóválta fejét. - Csoda történt! - Nem csoda - szólt közbe Kispéter. - A venopir. Hiszen mondta Sam bácsi... - A jó öreg Sam... - nyögte Nagypéter. - Ha ez igaz... - mondta révülten Anya, miközben alakja hirtelen megnyú megnyúlt, lt, s Nagyp Nagypéte éterr kopasz kopaszodó odó homlok homlokán án kékesf kékesfeke ekete te hajkor hajkorona ona penderedett ki, domború pocakja eltűnt, és a mellkasa olyan domború lett, mint a Hatöklű Joe-é a Severinben. Anya felkacagott. - Tetszem? kérdezte kacéran. - Azt Azt megh meghis isze zem! m! - mond mondta ta Nagy Nagypé péte ter, r, s viss vissza zahú húzt ztaa Anyá Anyátt a fürdőszobába. Kispéter csak azt hallotta, hogy megfordult a kulcs a zárban, és odabentről mindenféle izgalmas zajok szűrődnek ki. Fogta magát, leült a szoba közepére, elővette kaucsukból készült vénuszlakóját, és játszani kezdett vele. Az igazi meg ott ült fent a szekrény tetején. Egy félóra múltán a megváltozott Nagypéter és Anya is el ő jöttek. Szép Szépek ek voltak oltak,, és fiata fiatalo lok. k. Beül Beültek tek a sikl siklób óba, a, amel amelyr yree Nagy Nagypé péte terr mindössze egyetlen, átható pillantást vetett, és a járm ű kopott felületéről rögve rögvest st eltűntek ntek a folt foltok ok,, karc karcol olás ások ok.. Néhá Néhány ny perc percig ig nem nem tudt tudtak ak megegyezni a sikló új színében - hiszen szabadon választhattak -, ezért amíg a főutcán suhantak, hol egy ezüst-, hol pedig egy aranyszín ű siklóban ültek. Végül Nagypéter engedett, és a f őtéren, a klub előtt már egy aranyszínű csodából kászálódtak ki. Anya az utolsó pillanatban még megkívánt egy fülönfüggőt - a lény pedig, ott a szekrény tetején, lassan verejtékezni kezdett az er őfeszítéstől. A klub régi, egyemeletes épülete erre az alkalomra díszkivilágítást kapo kapott tt.. A lépc lépcssőfeljá feljáró rónn ott ott tolon tolongo gott tt mind minden enki ki,, aki aki csak csak szám számít ítot ottt Koló Kolóni niáb ában an.. A polg polgár árme mest ster er szem személ élye yese senn jött jött le eléj eléjük ük a lépc lépcssőn, hosszan rázta Nagypéter kezét. A lépcsőfeljárón megjelent Elvira Macmanon is, legszebb estélyi ruhájában, amely most - Anya jóvoltából - úgy lógott rajta, mint egy rozzant fogason. „Törd ki a nyakad!" - kívánta Anya, s ekkor Elvira Macmahon megbotlott, lábai összegabalyodtak, s legurult a lépcs őn. Senki sem figyelt oda; igaz, a polgármester úr egy röpke pillanatra odanéz odanézett, ett, de legyin legyintet tett,t, és máris máris ráhajo ráhajoltlt Anya Anya kezére kezére,, hossz hosszúú és szenvedélyes csókot lehelt rá, és ekkor Anya örömt ől fátyolos szemmel felsóhajtott: „Istenem, mégis szép az élet! Bárcsak mindig így maradna!" Ebben a pillanatban k ővé dermedt, s kővé dermedt a kezére hajló polgármester úr, Nagypéter és a szerencsétlenül járt Elvira Macmahon csakúgy, mint a színpompás társaság a lépcs őfeljárón. Kővé dermedtek a kávészemek a f űszerbolt raktárában csakúgy, mint a narancsok a pulton, s játszadozó szoborrá merevedett Kispéter is odahaza. A szekrény tetején pedig ott ült és lihegett a lény. Anya különös kívánsága minden telepatikus energiáját igénybe vette. Egy id ő után - tíz év, húsz év? - már fáradni kezdett. Érezte, hogy a láthatatlan huzalok feszítését már nem képes tovább is fenntartani. Egy kicsit lazított, s csillogó, hatalmas szemét az el őtte játszadozó kisfiúra vetette.
Kispéter kissé álmosan felemelkedett, majd kiballagott a teraszra. Senk Senkitit sem sem láto látott. tt. Elin Elindu dultlt a Főtér felé. felé. A lény lény akar akarat ataa mind mindeg egyr yree gyöngült. S a klub elé már futva érkezhetett. Már messzir ől meglátta a különös szoborcsoportot, amely köré szemetet sodort a szél. Alakjukat bizony kikezdte az id ő. Nagypéter római arcélét futball-labdává koptatta az eső és a por, és Anya alakja nem volt egyéb, mint egy felkiáltójel. f elkiáltójel.
KURD LASSWITZ
A szappanbuborékon -Vendel bácsi, Vendel bácsi! Nézd, micsoda óriási szappanbuborékot szappanbuborékot fújtam! Milyen csodálatos színekben játszik! De hát mitől lesz színes a szappanbuborék? Így kiabált fiacskám kifelé az ablakból, le a kertbe, ahová színes habgolyóit útnak indította. Vend Vendel el bács bácsii mell mellet ette tem m ült, ült, a nagy nagy fák fák árny árnyék ékáb ában an.. Éppe Éppenn szivarfüsttel javítottuk a szép, nyári délután tiszta, fűszeres illatát. - Hm! - mondta, pontosabban inkább brummogta, felém fordulva Vendel bácsi. - Ugyan, magyarázd meg neki! Hm... Kíváncsi volnék, hogyan kezdenél hozzá... Interferencia következtében keletkező színek a vékony rétegeken... nemde? Ismerem a dolgot!... A hullámhosszak különbözősége miatt sávok nem fedik át egymást és így tovább... Mit gondolsz, megérti a fiú... hm? - Az ám! - feleltem kissé zavartan. - A pontos fizikai magyarázatot a gyerm gyermek ek termés természe zetes tesen en nem értené értené.. De ezt ezt egyált egyáltalá alánn nem tartom tartom szük szüksé sége gesn snek ek.. A magy magyar aráz ázat at mind mindig ig bizo bizony nyos os mért mérték ékig ig rela relatí tív. v. Igazodnia kell a kérdező szemléletéhez. Ennek az a lényege, hogy az új tényeket, melyeket megismer, be kell sorolnia megszokott elképzelései közé. közé. Márpedig Márpedig a fizikai fizikai matematika matematika formulái még nem tartoznak drága sarjam mindennapos gondolatmenetéhez... - Igazán nem rossz, hm! - bólintott Vendel bácsi. - Nagyjából el is találta találtad. d. Képtel Képtelene enekk vagyu vagyunk nk megmag megmagya yaráz rázni ni neki, neki, mert nem tudjuk tudjuk össze összekap kapcso csolni lni megsz megszoko okotttt elképz elképzelé elései seive vel.l. Egyált Egyáltalá alánn semmi semmiféle féle hasonló kapcsolatot nem tudnánk kimutatni. És itt fogható meg a lényeg. A gyermeki tapasztalatok egy másik világot képeznek. És vannak benne dolgok, melyekhez minden kapcsolatunk hiányzik. Ez általános igazság, így aztán a tudósnak hallgatnia, a tanítónak hazudnia kell... Mert ha nem, vagy keresztre kerül, vagy a máglyára, vagy a mai közízlésnek megfelelően a vicc viccla lapo pokb kba. a. Mind Mindig ig az ural uralko kodó dó diva divatt szer szerin int. t. Hej, Hej, mikrogén, mikrogén! Ezt az utolsó mondatot csak úgy maga elé morogta a bácsi. Én sem értettem volna meg, ha a „mikrogén" kifejezést nem hallottam volna már tőle többször. A mikrogén volt ugyanis a legújabb találmánya. Venc Vencel el báty bátyám ám már szám számos os talá találm lmán ánny nyal al büsz büszké kélk lked edhe hete tett. tt. Tulajdonképpen mást sem csinált, mint id őnként feltalált valamit. Lakása tökéletes laboratórium volt. Félig amolyan alkimista műhely, félig modern fizika fizikaii kutató kutatóáll állomá omás. s. Különl Különlege egess kegye kegyett gyako gyakorol rolt,t, ha nagy nagy ritkán ritkán mege megeng nged edte te vala valaki kine nekk oda oda a belé belépé pést st.. Mert Mert ez a furc furcsa sa öreg öregúr úr valam alamen enny nyii talá találm lmán ányyát tito titokb kban an tart tartot otta ta.. Csak Csak nagy nagy néha néha,, ha bizalmasan ültünk együtt, lebbentette fel egyik sarkát annak a szaiszi fátyolnak, melyet titkaira borítot tott. Ilyenkor aztán őszintén megcsodálhattam tudásának tárházát, de még jobban azt, mennyire átlátja a tudományos módszereket, milyen átfogó a tudása a kulturális hala haladá dáss egés egészé zétt ille illettően. Ám sohas ohasem em sik sikerül rült ráven ávennni, hog hogy a nyilvánosság elé lépjen nézeteivel. Ugyanez vonatkozott találmányaira is, mert mint kifejtette, az új eszmék nélkül azokat lehetetlen megérteni. Én például a magam két szemével láttam a laboratóriumában, miként
állított élő szervetlen anyagokból mesterséges úton él ő fehérjét. Mikor lelkes lelkesen en ösztök ösztökélt éltem, em, hogy hogy legalá legalább bb ezt az egyet egyetlen len korsz korszaka akalko lkotó tó felfedezését hozza nyilvánosságra, vagy hasznosítsa valahogy, hiszen ez a szociális viszonyokat valószín űleg teljesen átformálná, megint a sztereotip feleletet adta: - Semmi kedvem eltűrni, hogy kinevessenek. Ennek a lényegét képtelenek volnának még ma megérteni. Nem elég érettek hozzá... Aztán a kapaszkodó is hiányzik... Más világra van szükség, merőben más világra! Ezzel ezer évet kell várni! Addig meg hadd huzakodjanak az emberek. Elvégre az egyik éppoly keveset tud, mint a másik... Nos, Vendel bácsi nemrég találta fel a „mikrogént". Még azt sem tudom pontosan megmondani, egyfajta anyagról van-e szó, vagy egy ismeretlen készülékről? Ám annyit pontosan megértettem, hogy képes jelentős kisebbedést okozni a térbeli és időbeli viszonylatokban, szinte tetszőleges mértékben. Méghozzá olyan kicsinyítést, mely nem pusztán egyetlen érzékszervnél, mondjuk, a szemnél áll elő, ahogyan azt egyes optikai készülékeknél tapasztaljuk, hanem minden érzékszerv egyszerre vesz részt benne. Ezzel furcsa módon az egész tudati tevékenység megváltozik. Bár minőségileg valamennyi érzékszervünk m űködésének lény lényeg egee vált változ ozat atla lann mara marad, d, de kvan kvantitita tatí tíve ve,, tehá tehátt menn mennyyiség iségii vonatkozá vonatkozásban sban leszűkül. kül. Vendel Vendel bácsi bácsi kijele kijelente ntette tte,, hogy hogy képes képes egy tetszőleges élőlényt lényt és annak annak komple kompletttt felfog felfogásm ásmódj ódját át - tapasz tapasztala talatiti világát összezsugorítani magasságának egymilliomod vagy egybilliomod részére. Hogyan történik ez a gyakorlatban?.,. Hát igen... Akkor csak csöndeskén elnevette magát, és ezt brummogta: - Hm... amit képtelen vagy megérteni, azt el sem tudom mondani neked... És semmiképpen nem válna hasznodra. Az emberek mindig, akár kicsik, akár nagyok, emberek maradnak, f őleg, ha képtelenek elérni egy felsőbb látásmódot. Ej, kár is ezen vitázni! - Hogyan jöttél rá erre a mikrogénre? - kérdeztem. - Roppan Roppantt egysz egyszer erűen, en, kedv kedves es öcs öcsém. ém. Néz Nézd, ez a mikr mikrog ogén én a lény lényeg egét ét teki tekint ntve ve koru korunk nk tudó tudóss vilá világa ga szám számár áraa ugya ugyana naz, z, mint mint a szap szappa panb nbub ubor orék ék a kisf kisfia iadn dnak ak.. Talá Talánn csak csak játé játék, k, talá talánn több több,, de megértéséhez hiányzik minden kapaszkodó. Mivel azonban persze a tudósok nem gyerekek, vég nélküli vita kezd ődne, ha nyilvánosságra hoznám. Természetesen, hiszen szeretnének mindent megérteni. Ám a vita mégis céltalan lenne, hiszen a megoldás messze túl fekszik minden mai nézeten. Végül még kinevetnének... vagy a bolondok háza... - Mindegy, mi történne! - kiáltottam. - A valóságot hirdetni kötelesség! Még akkor is, ha félreértés mártíriumát kall elviselni érte. Csak ezen a módon segíthetjük elő a kultúra haladását. Igenis hozd nyilvánosságra bizonyítékaidat és a találmányt! - Hohó, hm... - ellenkezett a bácsi. - És ha a bizonyítékokat senki sem képes megérteni? Ha nem egy nyelvet beszélünk a többséggel? Akkor a vita csak azzal végz ődhet, hogy a kisebbséget agyonverik. Vagy fizikailag, vagy morálisan. Ehhez semmi kedvem. - De mégis! - erőszakoskodtam. - Az igazságot bátran hirdetni kell, főleg, ha a bizonyítékok a kezedben vannak. - Bátran hirdetni némáknak és vakoknak? Milyen módszerrel? Talán bizony próbát akarsz tenni? Nézd csak meg ezt a kis objektumot!
Apró készüléket húzott el ő a zsebéből. Fémfoglalatba helyezett üvegcsövecskét ismertem fel belőle, állítócsavarokkal meg egy finom beosztású skálával. Vendel bácsi a csövecskét az orrom alá dugta, és csava csavarni rni kezdte kezdte a skálát. skálát. Érezte Éreztem, m, hogy hogy valam valamifé iféle le ismere ismeretlen tlen gázt gázt lélegzek be. - Hát még ez milyen szépre sikerült! - rikkantott fel éppen a gyerek, legújabb művére mutatva. mutatva. A friss szappanbu szappanbuborék borék méltóságtelj méltóságteljesenesenlassan lebegett lefelé az ablakpárkányról. - Nos, Nos, nézz nézz meg meg egys egysze zerr köze közele lebb bbrről egy szappa szappanbu nbubo borék rékot! ot! morogta Vendel bácsi, tovább igazgatva az állítócsavarokat. Szemem előtt a szappanbuborék rohamosan n őni kezdett. Valahogy egyre közelebb kerültem hozzá. Az ablak, mely alatt üldögéltünk, a fiú, az asztal, a kert fái elhátráltak valahová, egyre felismerhetetlenebbek lett lettek ek.. Csak Csak Vend Vendel el bács bácsii mara maradt dt válto áltozzatla atlanu null mell mellet ette tem. m. A kis kis csövecskét már újra visszasüllyesztette a zsebébe. Eddigi környezet űnk a semmibe tűnt. Az égbolt matt, óriási fehér harangként terült el fölöttünk és veszett el a távolban a horizonton. Tágas, befagyott tó vagy tenger felü felüle leté ténn állt álltun unk. k. A sima sima,, repe repedé déssment mentes es jég jég furc furcsá sánn tükr tükröz özöt ött. t. Bármennyire szilárd is volt szemre, mintha lágy, hullámzó mozgásban let lett voln olna. A felü felüle letb tből helye helyenké nként nt meghat meghatáro ározha zhatat tatlan lan alakza alakzatok tok emelkedtek ki. - Ml történik velünk?! - kiáltottam fel rémülten. - Hol vagyunk?! Elbír bennünket ez a jég?! - Egy szappanbuborék felületén vagyunk - világosított fel Vendel bács bácsii hide hidegv gvér érre rel.l. - Amit Amit jégn jégnek ek gond gondol olsz sz,, anna annakk a lehe lehele letv tvék ékon onyy vízfelületnek a felszíne, mely magát a buborékot alkotja. Tudod, milyen vastag ez a réteg, amelyen állunk? Emberi mértékegységgel mérve alig ötezred része egy centiméternek. Csak ötszáz ilyen egymásra rakott réteg tenne ki együttesen egy millimétert. Akaratl Akaratlanu anull is feleme felemelte ltem m az egyik egyik lábama lábamat.t. Mintha Mintha ezzel ezzel talán talán könnyebbé tehetném magamat... - Az ég szerelmére, bácsikám! - kiáltottam kétségbeesetten. - Ne játssz velem ilyen könnyelm könnyelmű játékot! Valóság ez, amit állítasz? - A legn legnag agyo yobb bb mért mérték ékbe ben. n. De ne izgu izguljlj!! Jele Jelenl nleg egii mére mérete tedh dhez ez képe képest st ez a vékon ékonyy réte rétege gecs cske ke egy egy kéts kétszá zázz méte méterr vast vastag agsá ságú gú acélpáncél szilárdságával rendelkezik. Mi ketten ugyanis, mikrogénem segítségé segítségével, vel, valamenny valamennyii méretünke méretünkett egy a húszmilliom húszmilliomod od arányban arányban csökkentettük. Ami annyit jelent, hogy ha ez a szappanbuborék emberi méretekben negyven centiméter átmér ő jű lett volna, most akkorára nőtt volna jelenlegi méreteinkhez képest, mint a Földgolyó az átlagembernek. -Tulajdonképpen mekkorák vagyunk? - kérdeztem értetlenkedve. - Jelenlegi magasságunk egy milliméter hatvanezred részét teszi ki. Azaz, a legerősebb mikroszkóp is képtelen volna felfedezni bennünket. - Akk Akkor is, is, miér miértt nem nem láto látom m a ház házat, at, a kert kertet et,, az eny enyéim éimet? et? Egyáltalán hová lett a Föld? - Eddigi környezetünk mostani horizontunk alá került. Ha, tegyük fel, a Föld fel is bukkanna a horizonton, semmit sem ismernél fel bel őle. Maxi Maximu mum m vala valami mi tomp tompa, a, szór szórtt fényt fényt észl észlel elné nél.l. Mert Mert visz viszon onyl ylag agos os kicsinys kicsinységünk égünk következ következtében tében valamennyi valamennyi optikai optikai tényez tényező alapvetően megv megvál álto tozo zott, tt, így így aztá aztán, n, bár bár pill pillan anat atny nyii közv közvet etle lenn körn környyezet ezetün ünke kett
világ világosa osann látjuk látjuk,, korább korábbii világu világunk nktól tól abszo abszolút lútee elkülö elkülönül nültün tünk, k, hiszen hiszen annak annak mérete méreteii százm százmilli illiósz ószorta orta nagyob nagyobbak bak.. Meg kell kell elége elégednü dnünk nk a látvánnyal, melyet a szappanbuborék nyújtani tud. De ez is i s elég. - Legjobban azon csodálkozom - jutott az eszembe -, hogy egyáltalán látunk valamit, hogy a megváltozott körülmények ellenére érzékeink úgy működnek, mint mindig. Pedig most kisebbnek kell lennünk, mint a látható fény hullámhossza, arról nem is szólva, hogy a molekulák és az atomok ilyen méretnél közvetlenül is befolyásolhatnak minket. - Hm, Hm, hm - morgo morgoló lódo dott tt Vend Vendel el bács bácsii megs megszo zoko kott tt stíl stílus usáb ában an.. Voltak Voltaképp éppen en mik is az atomok atomok meg az éterhu éterhullá llámok mok?? Kiokos Kiokosko kodot dottt mértékegységek, melyekkel az emberiség egymás között számolgat. Ha megkis megkisebb ebbítj ítjük ük magunk magunkat, at, minden minden mérték mértékegy egység ségünk ünk velün velünkk együtt együtt változik. Hogy mi köze van mindehhez a találmányomnak? A találmány a tény, az elsődleges, az adott. A fény, hang, nyomás változását nem észl észlel eljü jük, k, ezek ezek tudn tudniiiillllik ik min minőségi ségi tény tényez ezők. Márpedig csak a mennyiségiek változtak. Ha viszont fizikai mérésekhez kezdenénk, az éterhullámokat százmilliószor kisebbnek találnánk, mint a Földön. Beszélgetésünk közben odébbsétáltunk. A felület egy olyan helyére értünk, ahol forrásszerű, átlátszó sugárzás tört a magasba. E látvány hatására száguldott át rajtam egy gondolat. Egy olyan gondolat, hogy a rémülettől még még a vér Is megál egálltlt az erei ereimb mben en.. Mi tört törtéénne, nne, ha a szap szappa panb nbub ubor orék ék éppe éppenn most most patta pattann nnaa szét? szét? Ha enge engem m magá magáva vall ragadn ragadnaa egy a szétrö szétröppe ppennő vízrés vízrészec zecské skékk közül, közül, Vendel Vendel bácsit bácsit és mikrogén készülékét meg egy másik! Ki volna képes engem valaha is megtalálni? Ml lenne belőlem, ha életem végéig ebben a hatvanezred milliméternyi méretben kellene maradnom? Mi lehetnék ilyen állapotban az embere emberekk világ világába ában? n? Gulliv Gullivert ert Brobdi Brobdingn ngnagb agban an össze össze sem lehet lehet velem elem haso hasonl nlít ítan ani.i. Nem. Nem... .. Senk Senkii sem sem volna olna képe képess megl meglát átni ni.. A feleségem, a szegény gyerekeim! Megtörténhet, hogy a legközelebbi lélegzetv lélegzetvételük ételükkel kel a tüdejükbe tüdejükbe szippanta szippantanak, nak, s miközben miközben siratnának, siratnának, jómagam láthatatlan baktériumkánt baktériumkánt vegetálnék a vérükben... - Gyorsan, bácsikám, igyekezz! - sürgettem az öreget. - Add vissza ered eredet etii embe emberi ri nagy nagysá ságu gunk nkat at!! A szap szappa panb nbub ubor orék ék való valósz szín ínűleg hama hamaro rosa sann elpa elpatta ttan! n! Már az is csod csoda, a, hogy hogy idái idáigg kitart kitartot ott.. t.... Miót Miótaa vagyunk itt? - Csak semmi pánik! - nyugtatgatott Vendel bácsi tántoríthatatlan hidegvérrel. - Ez a buborék sokkal hosszabb ideig kitart, mint amennyit el akarunk tölteni rajta. Elfelejted, hogy időérzékelésünk szintén velünk egy együtt ütt kise kisebb bbed edet ett. t. Amit Amit te itt, itt, ebbe ebbenn a vilá világb gban an perc percny nyii időnek gond gondol olsz sz,, az a földi földi perc percne nekk csup csupán án száz százmi millllio iomod mod rész része. e. Ebb Ebből következően, ha a buborék tíz földi másodpercen át képes a leveg őben lebegni, azt jelen állapotunkban egy teljes emberölt őnek észlelnénk. A szappanb szappanbubor uborék-lak ék-lakók ók persze persze még százezers százezerszer zer gyorsabba gyorsabbann élnek, élnek, mint mi jelenleg. - Hogyhogy? Csak nem akarod azt állítani, hogy egy szappanbuboréknak szappanbuboréknak lakói is vannak? - Természetesen vannak lakói. Méghozzá a legtöbbször alaposan kulturáltak. Csakhogy életük körülbelül tízbilliószorta gyorsabban zajlik, mint az embereké.
Képzel Képzeldd el, tízbil tízbillió liószo szorta rta gyors gyorsabb abban an érzék érzékelne elnekk és élnek. élnek. Ezt átsz átszám ámít ítva va kide kiderü rül,l, hogy hogy háro három m föld földii más másodpe odperc rc az ő számukra egyenértékű egymillió évvel, még ha a buboréklakók az év fogalmát a megszokott földi csillagászati módon nem is határozhatták meg, hiszen golyójuknak nincs kell ő sebességű és szabályos forgó mozgása. Ha most belegondolsz, hogy ez a szappanbuborék, melyen tartózkodunk, már legkevesebb hat másodperce fennáll, el kell fogadnod, hogy a kétmillió helyi év alatt már egészen csinos életet és bizonyos, mérsékelt civiliz civilizáci ációt ót is kifejl kifejlesz eszthe thettek ttek.. Legalá Legalábbi bbiss ez felelne felelne meg az egyéb egyéb szappanbuborékokon szerzett tapasztalataimnak. Valamennyi hasonló buborék, valamennyi produktumában mindig igazolja családi kapcsolatát szülőanyjával, a Földdel. - De hol vannak ezek a lakók? Látok itt ugyan képz ődményeket, mely melyek eket et kész kész volné olnékk akár akár növé növény nyek ekne nekk tart tartan ani.i. Aztá Aztánn ezek ezek a félgömbszerű kupolák akár települést is jelezhetnének. De semmiféle emberhez hasonlót nem tudok felfedezni. - Ez igazán természetes. Még ha érzékelési képességünk jelenleg száz százmi milli lliós ószo zorr fino finoma mabb bb is, is, mint mint az átla átlago goss embe emberi ri,, még mind mindig ig százezerszer alacsonyabb rend ű, mint a szaponinoké. Így szeretném elnevezni a buboréklakókat. Miközben most úgy érezzük, elmúlt egy másodperc, a szaponinok huszonnyolc órát éltek át. ilyen körülmények között itt minden életmegnyilvánulás sokkal gyorsabb. - Igazad lehet - helyeseltem. - Világosan látható, ahogy itt a fák, mert ezek ezek a koralI koralIsz szer erű képződménye dményekk bizony bizonyára ára fák volnán volnának, ak, szeme szemem m láttára növekednek, virágoznak, termést hoznak. És ott egy ház, ha ugyan az, úgy fest, mintha valósággal most nőne ki a talajból. - Ott a szaponinok építkeznek. Ha néhány másodpercig figyeljük őket, akár kéthavi munka eredményét láthatjuk. Magukat a munkásokat persze nem, mert mozdulataik gyorsasága meghaladja észlelőképességünk határait. Ám könnyen segíthetünk ezen. A mikrogén mi krogén segítségével min mindjárt százeze ezerszeresen megfin finomítjuk az érzékszerveinket. érzékszerveinket. Itt van! Szippants csak még egyet! Most elsősorban az időskálán állítottam. Közben előkerült Vendel bácsi csodacsövecskéje. Beleszagoltam, s azonnal egy város közepén találtam magam, körülvéve számos, élénken mozgó mozgó alaktó alaktól,l, kik határo határozo zottan ttan hasonl hasonlíto ítottak ttak az embere emberekhe khez. z. Csak Csak valamennyien egy kissé átlátszóak voltak. Ez nyilván összefüggött azzal, hogy hogy testük testük glice glicerin rinbből és szap szappa panb nból ól állt állt.. Most Most képe képese sekk volt voltun unkk a hang hangok okat at is érzé érzéke keln lni,i, bár bár pers persze ze a nyel nyelve vett nem nem értet értettük tük meg. meg. A növények is elvesztették ebből a perspektívából a gyors változás eddigi képes képesség ségét. ét. Jelenl Jelenlegi egi érzéke érzékelés lésii lehet lehetőségeink ségeink nagyjából nagyjából azonosak azonosak voltak a szaponinokéval, sőt az emberekével is, a földi szervezetek vona vonatk tkoz ozás ásáb ában an.. Péld Példáu áull az, az, amit amit előbb egy szök zökőkút sugará sugarához hoz hasonl hasonlíto ította ttam, m, egy gyors gyorsan an növő, magas fűféleség féleség virágbugá virágbugájának jának bizonyult. Egyidejűleg leg a szap szappa panb nbub ubor orék ék lakó lakóii is észr észrev evet ette tekk mink minket et,, és kérdések kérdések özöne özöne közepette közepette körülvettek körülvettek.. Viselkedés Viselkedésük ük nyíltan nyíltan elárulta, elárulta, mennyire törekednek a tudásra. Elég Elég neheze nehezenn valós valósíto ítottu ttukk meg a kommu kommunik nikáci ációt, ót, mert mert beszéd beszéd közb közben en végt végtag agja jaik ikka kal,l, mely melyek ek bizo bizony nyos os módo módonn haso hasonl nlít ítot otta takk a
polip olipkkarok arokho hozz, külö különö nöss, kígy ígyózó ózó mozdu ozdula lattokat okat tett tettek ek.. Enne Ennekk követk következ eztéb tében en a taglej taglejtés tésekk ekkel el való való megérte megértetés tés is csődöt mondot mondott.t. Általában azonban nagyon barátságosan fogadtak. Kés őbb megtudtuk, a glóbusz egy másik vidékén lakóknak tartottak minket. Ezt a részt még nem keresték fel. A táplálék, mellyel megkínáltak, erősen alkalikus mellékízű volt. Különösképpen nem ízlett. Idővel persze megszoktuk, csak azt találtuk nagyo nagyonn kelle kellemet metlen lennek nek,, hogy hogy ezek ezek nem ismert ismerték ék az igazi igazi italok italokat, at, pótlásukr pótlásukraa kásaszer kásaszerű leve levese sekk szol szolgá gáltltak ak.. Egyé Egyébk bkén éntt is az egés egészz glóbuszon glóbuszon minden minden afféle lágy, lágy, kocsonyas kocsonyaszer zerű halmazáll halmazállapotba apotbann volt. Igazán őszin szinte te csod csodál álat attal tal figye figyeltü ltük, k, hogy hogy enny ennyir iree megv megvál álto tozo zott tt körülmények között a természet vagy jobban mondva a Világteremt ő Erő hogy ogyan vez vezeti eti a hely elyi élet életet et a célsz élszer erű berendezk berendezkedésh edéshez ez való alkalmazkodásra. És a szaponinok valóban intelligens lények voltak. Az étkezés, lélegzés, mozgás és nyugalom, ezek a minden élő teremtménynek egyformán szükséges dolgok adták meg nekünk az els ő támpontokat, hogy valamicskét megértsünk beszédükb ől és viszont. Mivel Mivel segít segítőkészen készen gondoskod gondoskodtak tak szükségl szükségleteink eteinkrről, és mivel Vendel bácsi közben biztosított, hogy otthonunktól való távollétünk földi körülmények között mérve egy bizonyos elhanyagolható id őt meghaladni nem fog fog, örö örömmel mmel rag ragadta adtam m meg meg a ren rendkív dkívül ülii alka alkalm lmat at,, hogy ogy megismerhessem ezt az új világot. Itt nem létezett ugyan az éjszaka és napp appal válto áltozzása, ása, de a tev tevéken ékenyység ségben ben volta oltakk szabál abályysze szer ű pihenőszakaszok, s ezek nagyjából megfeleltek a mi napi beos beoszt ztás ásun unkn knak ak.. Szor Szorga galm lmas asan an fogl foglal alko kozt ztun unkk a szap szapon onin in nyelv nyelv tanu tanulá lásá sávval. al. Azt Azt sem sem mell mellőztük ztük,, hogy hogy a szap szappa panb nbub ubor orék ék fiz fizikai ikai viszonyaival is megismerkedjünk, végül mélyrehatóan tanulmányoztuk a szaponinok szociális viszonyait. Ez utóbbi miatt a f ővárosba utaztunk, ahol még az államfővel vel is találk találkozh ozhatt attunk unk,, aki a „gondo „gondolko lkodók dók ura" ura" titulu titulust st viselte viselte.. A szapo szaponin ninok ok ugyani ugyaniss önmag önmaguka ukatt „gondo „gondolko lkodók dóknak nak"" nevezi nevezik. k. Bizony Bizonyos os tekinte tekintetbe tbenn jogga joggal,l, mert mert a tudomá tudományo nyokk művelése általában igen nagy becsben áll. A tudósok vitáiból például az egész lakosság nagy izgalommal kiveszi a részét. Err ől gyakorlatilag is sikerült meggyőződnünk, sőt ez a tény t ény hamarosan végzetes bajt hozott ránk. Vizsgálódásaink eredményeir ől gondosan jegyzőkönyvet vezettem, és gazdag anyagot halmoztam fel, mindezt a Földre való visszatérésem után a szappanbu szappanbuborék borék kultúrtörtén kultúrtörténetév etévéé akartam akartam kidolgoz kidolgozni. ni. Sajnos Sajnos egy egy körül örülmé mény nytt telj teljeesen sen fig figyelme lmen kív kívül hag hagytam, tam, így így aztá aztánn visszatéré visszatérésünkk sünkkor, or, mely nagyon nagyon Is hirtelen hirtelen vált szükséges szükségessé, sé, éppen éppen nem voltak nálam a feljegyzések. Így az a szerencsétlenség történt, hogy az írásos anyag kívül maradt a mikrogén hatáskörén. Világos, hogy pótol ótolha hata tatltlan an kézi ézirat ratomat omat nem lehe lehett több többéé meg megtalá találn lni.i. Lapj apjai felfedezhetetlen apró porszemecskékként szállonganak valahol, s velük együtt a szappanbuborékon való tartózkodásom részletes bizonyítékai. Körülbelül két éve élhettünk már a szaponinok között, mikor a feszültség váratlanul igen magasra hágott a közvéleményben elterjedt tanoka tanokatt illet illetően. en. A rége régebb bbii isko iskola la hagy hagyom omán ányyait ait ugy ugyanis anis a világ ilág állapotáról egy jelentős kutató, egy természetbúvár, név szerint: Glagli energikusan megtámadta. Az akció a fiatalabb, haladó irányzat élénk helyeslésével találkozott.
Egy idő után - az ilyen esetekre ott alkalmazott általános szokás szer szerin intt - Glag Glaglilitt a „Gon „Gondo dolk lkod odók ók Akad Akadém émiá iájá jána nak" k" ítél ítélőszék székee elé elé rendelték, eldöntendő, hogy eszméi és elképzelései megt űrhetők-e az államrend államrend szempontj szempontjából. ából. Glagli Glagli ellenfelei ellenfelei elsősorban sorban arra arra építet építettek tek,, hogy ogy a tanít anítás ás a gondo ndolko lkodók dók egy egyik ősi és megvá megváltoz ltoztath tathata atatlan tlan alaptörvényével ellenkezik. Ezek buzgón követelték, hogy Glagli vonja viss vissza za taní tanítás tását át,, vagy vagy szenv szenved edje je el a tévt tévtan anok ok hird hirdet etés ésér éree előirt büntetést. Különösen három pontot véltek a tudós tanításában tévelyg őnek és rombolónak. Felsorolom ezeket. Az első szerint a világ belül üres, és levegővel töltött. Szilárd kérge mindössze háromszáz könyök vastag. Ez ellen azt hozták fel, hogy ha a talaj, melyen annyi gondolkodó mozog, tény tényle legg üreg üreges es volna olna,, már már rége régenn össz összee kell kellet ettt volna olna ropp roppan anni nia. a. Egyébként is ott áll a régi, világhírű bölcs, Emszo könyvében - Emszo volt a szaponinok Arisztotelésze -, „a világ tömör, és nem törik szét sohasem". Másodszor Glagli azt állította, a világ mindössze két alapelemből, zsírból és lúgból áll. Sőt, továbbment, és kijelentette, ezek az egyedül létező anyagok, melyek az örökkévalóság óta megvannak. Bel őlük a világ mechanikus úton fejlődött ki, és sohasem keletkezhet semmi más, csak ami zsírból és lúgból van összeépítve. A leveg ő ezen elemek egyfajta váladéka. Az ellenfelek szerint nemcsak a zsír és lúg, de a glicerin és a víz is alapelemek. Lehetetlennek tartották, hogy ezek csak úgy maguktól gömb alakba rendez ődjenek. De részletesen is ott áll a gondolkodók legősibb vallásos tanításában: „A világot szájjal fújta fel egy óriás, kinek neve pedig: Rudipudi." Végül azt hirdette Glagli, hogy ez a világ nem az egyedüli létező. Van ezen kívül számtalan másik világ is, melyek valamennyien zsírból és lúgból képzett, belül üreges golyók, mely melyek ek szab szabad adon on lebe lebeggnek a lev levegőben. ben. Vala Valamen menny nyin in lakn laknak ak gond gondol olko kodó dó lény lények ek.. Ezt, Ezt, a tézi tézist st már már nemc nemcsa sakk tév tévelyg elygőnek, nek, de egyene egyenesen sen állame államelle llenes nesnek nek bélye bélyegez gezték ték,, hangoz hangoztatv tatva: a: ha létez léteznek nek eddi eddigg nem nem ismer ismertt más más vilá világo gok, k, úgy úgy azok azok fölö fölött tt nem nem ural uralko kodh dhat at a „gondolkodók ura". Márpedig az állam alaptörvényei között világosan olv olvasha asható tó:: „H „Haa vala valaki ki azt azt állí állítjtja, a, hogy hogy léte létezi zikk bárm bármii is, is, ami ami nem nem engedelmeskedik a „gondolkodók urának", azt glicerinbe kell mártani, és addig főzni, míg meg nem puhul." A gyűlésen először ször Glagli Glagli emelke emelkedet dettt szólás szólásra, ra, hogy hogy megvé megvédje dje állá állásp spon ontjá tját. t. Külö Különö nöse senn font fontos osna nakk és dönt döntőnek talá találtlta, a, hogy ogy az alaptanítás, mely szerint a világ tömör, homlokegyenest ellentmond egy másik alaptanításnak, mely szerint a világot egykor felfújták. Ezután mindjárt meg is kérdezte, fúvás közben vajon hol kellett volna állnia az óriás Rudipudinak, ha egyáltalán nincsenek más világok? Bár a régi iskolá iskolátt képvi képvisel selő akadé akadémik mikuso usokk minden minden hajlék hajlékony onyság ságuk uk ellené ellenére re kemén kemény, y, elutas elutasító ító állás álláspon ponton ton maradt maradtak ak Glagli Glagli érveiv érveivel el szemb szemben, en, kétségtelennek látsz tszott, hogy a két első tézis tézis elfog elfogad adás ását át kere keresz sztü tülv lver erek eked edhe hett ttee voln volna, a, ha a harm harmad adik ik miat miattt nem nem bély bélyeg egzi zikk közöns közönség éges es árulón árulónak ak.. De ennél ennél a pontná pontnáll nyílt nyíltan an előtérbe lépett a politikai rosszhiszeműség. Ebben a helyzetben még Glagli barátai sem meré merész szke kedt dtek ek hatá határo rozo zott ttan an szót szót emeln emelnii az érde érdeké kébe ben. n. Hisz Hiszen en a megá megálla llapí pítá tás, s, hogy hogy vann vannak ak még még más más lako lakott tt vilá világo gokk is, is, a hatál hatályo yoss
jogszabályok értelmében birodalom- és nemzetellenes tétel volt. Glagli azonban ezt sem volt hajlandó visszavonni vagy átfogalmazni, ezért az Akadémia nagy többsége ellene támadt. Legodaadóbb ellenfelei már cipelték is befelé a glicerinnel töltött üstöt, hogy puhára főzzék benne. Nehe Neheze zemr mree eset esettt a sok sok elle ellene ne és melle mellette tte felh felhoz ozot ottt fecs fecseg egés éstt végi végigh ghall allga gatn tnom om,, miköz miközbe benn bizo bizony nyos os volt voltam am benn benne, e, hogy hogy azon azon a szappanb szappanbubor uborékon ékon vagyok, vagyok, melyet melyet fiacskám fiacskám talán hat másodperc másodperccel cel ezelőtt fújt ki szalmaszálból lakásunk kerti ablakán. De mikor láttam, hogy a polémia végén ezek a duplán is hamis vélemények egy derék, logikusan gondolkodó lény életébe kerülhetnek - hiszen a puhára f őzés egy szaponin számára közvetlen életveszéllyel jár -, nem tudtam tovább türtőztetni magam. Felugrottam, és szót kértem. - Nehogy elkövess valamiféle ostobaságot! - suttogta fülembe Vendel bácsi, bácsi, hozzám hozzám hajolv hajolva. a. - Csak Csak balsz balszere erencs ncsév ével el járhat járhat,, ha beszé beszélsz lsz.. Hiszen szen semmit sem érthetne tnek meg belőle! le! Megl Meglát átod od,, mily milyen en eredménnyel járhat ez! Hallgass inkább! Nem hagytam zavartatni magam, és mégis nekikezdtem. - Kedves gondolkodó uraim, engedjenek meg néhány megjegyzést. Én ugy ugyanis anis tény tényle legg abb abban a hely helyzzetbe etbenn vagy agyok, ok, hog hogy világ iláguk uk származásáról, keletkezéséről hitelt érdemlő felvilágosítást adhatok. Már ezekre a bevezető mondatokra általános morgás támadt. - Mit mond? Hogyan? Világuk? Talán bizony magának van egy másik? Halljátok, halljátok, mit szaval a vad, a barbár! Ő tudja, hogyan keletkezett a világ! - Hogy maga a világ hogyan keletkezett - folytattam csökönyösen és kissé emeltebb hangon -, azt senki sem tudhatja. Sem önök, sem én. Mert a „gondolkodók" fajtája, épp úgy, mint mi, emberek, csak parányi szikrái a végtelen szellemnek, aki végtelen alakban tud megtestesülni. Azt viszont, hogy a világnak ez az eltűnésre ítélt darabkája, melyen most állunk, hogyan keletkezett, el tudom mondani önöknek. A maguk világa valóban üreges és valóban leveg ővel telített. Héja nem is vastagabb, mint ahogyan azt Glagli úr állítja. Ez a világ egyszer mindenképpen szétpu étpukk kkaan, bár bár addi addigg még még milli illióó évek évek tel telhetn hetnek ek el az önök önök időszámítása szerint... Hangos bravók a glagliánusok oldaláról. Folytattam: - Az is helyes állítás, hogy még számos más lakott világ is van. De ezek nem üreges gömbök kivétel nélkül, hanem sokmilliószorta nagyobb kőtömegek, olyan lakókkal, mint én. A zsír és a lúg pedig nem az egye egyedü dülili elem elemek ek.. Még Még csak csak nem nem is elem elemek ek,, hane hanem m megl megleh ehet etősen bonyolult anyagok, melyek csakis ebben a speciális esetben, az önök apró szappanbuborék-világa számára játszanak fontos szerepet. - Szappanbuborék-világ? - az ellenszenv valóságos vihara söpört felém minden oldalról. - Bizony - kiáltottam oda nekik bátran, anélkül hogy Vendel bácsi csípés csípéseir eiree és kabátu kabátujj-r jj-ránc áncigá igálás lásaira aira hederí hederítet tettem tem volna volna -, bizony bizony!! A maguk világa nem több, mint egy szappanbuborék, melyet kisfiam a szájával, egy szalmaszál segítségével fújt fel, s amelyet egy gyermek ujja ujjacs cskkája ája a követ övetke kezző máso másodp dper ercb cben en meg meg is semm semmis isít íthe het. t... .. Természetesen e világhoz mérten az én gyermekem óriás...
- Hallatlan blaszfémia! Őrült képzelgés! - zúgott körülöttem. Fejem mellett már tintatartók kóvályogtak. - Ez megbolondult! Hát neked a világ szappanbuborék? És pont a te drágalátos fiacskád fújta fel? Kiadod magad a természet édesapjának? Kövezzétek meg! F őzzétek meg! - Kimondani az igazságot egyben becsület dolga is! - ordítottam. Egyik pártnak sincs igaza! A világot persze nem a fiam teremtette, mindössze ezt a golyócskát fújta fel a már létez ő világon belül, olyan törvényszerűségek alapján, melyeknek mindnyájan alá vagyunk vetve. Ő mit mit sem tud önök nökről, ahog hogy önök nök sem tudh tudhat atna nakk semmi emmitt a mi világunkról. Ember vagyok, százmilliószorta nagyobb és tízbilliószorta idősebb, mint ti! Engedjétek azonnal szabadon Glaglit! És ne vitázzatok olyan dologról, melyeket nincs lehetőségetek eldönteni! - Le Glagli Glaglival val!! Le ezekke ezekkell az úgynev úgyneveze ezetttt embere emberekk kkel! el! Nagyon Nagyon szeretnénk látni, hogyan nyomod szét a mi világunkat a kisujjad körme hegyével! Hívd hát a fiacskádat! Így viharzott az egész ülésterem, miközben Glaglit és engem már a forró glicerines edény felé rángattak. És a tombolás nőttön-nőtt. Hiába próbáltam védekezni. - Ki velük! - üvöltött a tömeg. - Mindjárt meglátjuk, ki pukkasztja szét előbb a másikat! Már Már körü körülv lvet ette tekk a forró forró gőzök, zök, aztá aztánn átvib átvibrá ráltlt rajt rajtam am egy egy égő fájdalom és... Vendel bácsi mellett ültem a kerti asztalnál. A szappanbuborék látszólag még mindig egy helyben lebegett. - Hát ez mi volt? - kérdeztem csodálkozva, csodálkozva, és összerázkódtam. - Ez? Egy százezred másodperc. A Földön közben még semmi sem változott. Szerencsédre, idejében sikerült a skálámat beállítani, másképp belefőztek ztek voln volnaa a glic glicer erin inbe be!! Hm! Hm! Még Még mind mindig ig az a véle vélemé mény nyed ed,, nyilv nyilváno ánossá sságra gra kell kell hoznom hoznom a mikrog mikrogént ént?? Hogyan Hogyan?? Még mindig mindig azt azt hiszed, hinnének nekem? Ugyan, próbáld majd elmesélni a történetet, melyet átéltél! És az öreg akkorát nevetett, hogy a buborék menten szétpattant. Sebaj... A kisfiam majd fúj egy újat... Weinbrenner Rudolf fordítása Csanády András rajzai
ISAAC ASIMOV
ÉN, A ROBOT 3.
Logika Fél esztendővel később a két ifjú ember már korántsem volt ilyen lelkes. Igaz, az óriási izzó Nap helyét a világ űr selymes sötétsége váltotta fel, a kísérleti robotok munkájának ellenőrzésénél azonban a külső környezet változásainak nincs nagy jelent ősége. Bármilyen világ húzódjék is meg a háttérben, Powelléknek azokkal a kifürkészhetetlen pozitron agyvelőkkel kellett megbirkózniuk, amelyekről a logarléczsenik azt állították, hogy így és így működnek. A baj csak az volt, hogy nem úgy m űködtek. Powell és Donovan erre már rájöttek, holott még két hete sem voltak az űrállomáson. - Téged mondta Gregory Powell, a nagyobb nyomaték kedvéért lassan tagolva szavait - egy héttel ezelőtt én és Donovan állítottunk össze. - Homlokát aggodalmasan ráncolva húzogatta barna bajsza végét. Az V. Szol Szolár áris is állo állomá máss para paranc ncsn snok okii szob szobáj ájáb ában an néma néma csön csöndd uralkodott, csak a hatalmas sugárirányító búgása hallatszott alulról, a távolból. A ZSN-I ZSN-I robot robot mozdul mozdulatl atlanu anull ült. Testén Testének ek csisz csiszolt olt fémleme fémlemeze zeii csillogtak a luxiták fényében, s a szemei - a vörösben izzó fotocellák mereven néztek az asztal túlsó oldalán ül ő férfira. Powe Powellll csak csak üggy üggyel el-ba -bajjjjal al tudo tudott tt ural uralko kodn dnii ideg idegei ein. n. Ezek Ezekne nekk a robo roboto tokn knak ak sajá sajáts tság ágos os agyv agyvel elej ejük ük van. van. Pers Persze ze a robo robotik tikaa háro három m alaptörvényének érvényén ez mit sem változtat. Nem változtathat! Az Amerik Amerikai ai Robot Robot valam valamen ennyi nyi alkalm alkalmaz azottj ottja, a, kezdv kezdvee Robert Robertson sontól tól le egészen a takarítón őkig megesküdött volna, hogy ez így van. A ZSN-I tehát üzembiztos! De a ZSN új típus, és ez a robot itt vele szemben első a ZSN-sorozatban. A papírra firkált matematikai ákombákomok pedig nem nyújtanak feltétlen védelmet a robotika tényeivel szemben. A robot törte meg a csendet, hangjában azzal a hideg árnyalattal, amely a fémdiafragma elkerülhetetlen következménye volt. - Tisztában van ennek az állításnak a jelent őségéve ségével,l, Powell Powell?? kérdezte. - Valami csak kellett, hogy létrehozzon, Zseni - magyarázta Powell. Hiszen azt magad is elismered, hogy a mai tökéletes emlékezőképess képessége égedd ellené ellenére re semmi semmirről se tudsz, semmiről az égvilágon, ami egy hétnél korábban történt. Én megadtam neked ennek a magyarázatát. Donovan és én egy héttel ezel őtt állítottunk össze tége tégedd azok azokbó bóll az alka alkatr trés észe zekb kből, amelyeket egy űrhaj rhajóv óval al ide ide szállítottak. Zseni hosszúkás, hajlékony ujjait nézegette. Zavart viselkedésében volt valami furcsán emberi. - Szerintem erre kielégítőbb magyarázatnak is kell lennie. Mert az, hogy maguk csináltak engem, nagyon valószín űtlennek hangzik. - A Föld szerelmére, miért? - Powell hirtelen fölnevetett.
- Neve Nevezz zzee öszt ösztön önös ös megérz megérzésn ésnek ek.. E pill pillan anat atba bann csak csak enny ennyitit mond mondha hato tok. k. De majd majd kiok kiokos osko kodo dom m a megol megoldá dást st.. Hely Helyes es logi logika kaii következtetéssel meg lehet állapítani az igazságot, s én kitartok, amíg csak el nem jutok odáig. Powell fölállt, és a robot mellett az asztal szélére ült. Hirtelen mély rokonszenvet érzett e furcsa masina iránt. Egyáltalában nem hasonlított a közönséges robotokhoz. Hála mély vájatú pozitronpályáinak, igen nagy buzgalommal látta el különleges feladatát az űrállomáson. Powell a robot acélvállára tette kezét. A fém hideg, kemény tapintású volt. - Zseni - mondta -, ide figyelj, megpróbálok elmagyarázni neked valamit. Te vagy az első robot, amely érdeklődést mutat saját léte iránt és azt hiszem, az els ő, amely elég intelligens ahhoz, hogy megértse a környező világ tényeit. Gyere csak ide velem a falhoz. A robot robot könny könnyed ed mozdul mozdulatt attal al föleme fölemelke lkedet dettt helyé helyérről, és köv követte ette Powe Powellllt. t. Hang Hangtal talan anul ul járt, járt, talp talpai aitt vast vastag ag latic laticel el borí borítot totta ta.. Powe Powellll megnyomott egy gombot, mire a fal egy négyszögletes darabon oldalt siklott. A vastag, tiszta üveg mögött elébük tárult a világűr, ezernyi csillagával. - Ezt már a gépterem kémlelőablakaiból is láttam - jegyezte meg Zseni. - Tudom - válaszolta Powell. - De mit gondolsz, mi ez? - Pontosan az, aminek látszik. Valamilyen fekete anyag, közvetlenül az üveg mögött, s rajta fénylő aprócska pontok. És azt is tudom, hogy a mi sugá sugári rirá rány nyít ítón ónkk ezek ezekne nekk a pont pontok okna nakk egyi egyiké kéhez hez-má -mási siká káho hozz fénynyalábokat küld ki. Mindig ugyanazokhoz. Amellett ezek a pontok változtatják a helyüket, a fénynyalábok pedig követik őket. Ennyi az egész. - Helyes! Na most jól figyelj rám. Ez a feketeség a világűr, roppant, roppant, végtelen üresség. És ezeknek az apró, fényl ő pontoknak mindegyike energiával töltött, óriási anyagtömeg. Gömb alakúak, s akadnak köztük olyanok, amelyeknek átmérő je több millió mérföld. Összehasonlításképpen említem, hogy a mi állomásunké mindössze egy mérföld. Azért látszanak olyan apróknak, mert hihetetlenül messze vann vannak ak.. Azok Azok a pont pontok ok,, amel amelye yekr kree mi a magu magunk nk ener energi gias asug ugar arai aitt irányítjuk, közelebb vannak és sokkal kisebbek. Hidegek, szilárdak, és a felszínűkön hozzám hasonló emberi lények élnek, milliárdszámra. Dono Donova vann és én ezek ezekne nekk a vilá világo gokn knak ak egyi egyiké kérről szár szárma mazu zunk nk.. A fénynyalábok ezeket a világokat energiával látják el, az energiát pedig az egyi egyikk ilye ilyenn óriá óriási si izzó izzó gömb gömbttől nyerj nyerjük, ük, attól, attól, amelyi amelyikk hozzá hozzánk nk legközelebb van. Ezt a gömböt mi Napnak hívjuk. Az állomás másik oldalán van, ezért nem láthatod. Zseni, akár egy vasszobor, mozdulatlanul állt az ablak előtt. Még a fejét se fordította el, amikor megszólalt: - És mely melyik ik az a fény fénypo pont nt,, ahon ahonné nétt mag maga szer szerin intt mind mindke kett tten en származnak? Powell kikémlelt az ablakon. - Az a nag nagyon fén fényes yes ott a saro sarokkban ban. Mi Föld öldnek nek hív hívjuk juk. Elvigyorodott. - Jó, öreg Föld. Hárommilliárd ember él rajta, Zseni, és én körülbelül két hét múlva visszatérek közéjük.
És ekkor ekkor meglepetés meglepetésére ére Zseni szórakozottan szórakozottan zümmögni zümmögni kezdett. kezdett. Zümmögésében nem volt melódia, mégis furcsamód úgy hangzott, mint megé megéri rint ntett ett húro húrokk peng pengés ése. e. És amily amilyen en hirte hirtele lenn kezd kezdődött, dött, olyan olyan hirtelen abba is maradt. - És nekem mi ebben a szerepem, Powell? Az én létezésemre még nem adott magyarázatot. - A többi már egyszerű. Eleinte ezeket az állomásokat, amelyek napen napenerg ergiát iát szolg szolgálta áltatnak tnak a bolyg bolygókn óknak, ak, embere emberekk kezelt kezelték. ék. De a hőség, az erős napsugarak, az elektronviharok bajossá tették ezt a munkát. Ezért az emberek helyettesítésére robotokat készítettünk, s most már egy-egy állomáson csak két ember teljesít szolgálatot. De ezeket is igyekszünk minél el őbb robotokkal felváltani, és itt kezdődik a te szereped. Te a legfejlettebb típusú robot vagy, amelyet valaha is kész készít ített ettek ek,, és ha képe képesn snek ek bizo bizony nyul ulsz sz arra arra,, hogy hogy sajá sajátt erődből elvezesd az állomást, akkor ide nem is jön többé ember, legfeljebb a javításokhoz szükséges alkatrészeket kell majd időnként ideszállítanunk. Felnyúlt, és a kémlel őlemezt a helyére csúsztatta. Majd visszament az asztalhoz, kabátujján kifényesített egy almát, és beleharapott. A robot vörösen csillogó szeme mereven nézett rá. - Azt várja tőlem - mondta Zseni lassan -, hogy ezt a bonyolult, valószínűtlen feltevést, amelyet amelyet az imént körvonalaz körvonalazott, ott, el is higgyem? higgyem? Hát ilyen ostobának tart engem? Powell Powell meglep meglepeté etéséb sében en az aszta asztalra lra köpte köpte a már félig félig megrág megrágott ott almát. Arca elvörösödött a méregt ől. - Mit beszélsz, hogy az ördög vinne el! Ez nem feltevés, ezek tények. - Millió mérföld átmérő jű energiagömbök?! - mondta rendíthetetlenül Zseni. Zseni. - Háromm Hárommill illiár iárdd embert embert hordoz hordozóó világo világok?! k?! Végtel Végtelen en űr? Már bocsásson meg, Powell, ezt én nem hiszem. Majd én kiokoskodom magamnak ezt a dolgot. Viszontlátásra. Ezzel megfordult, és kifelé indult a szobából. Az ajtóban Michael Donovanbe ütközött, komor fejbólintással üdvözölte, elsurrant mellette, s anélkül anélkül hogy a férfi csodálkozó csodálkozó pillantásá pillantásátt figyelemre figyelemre méltatta volna, végigsietett a folyosón. Mike Mike Dono Donova vann vörö vöröss hajá hajába ba túrt, túrt, és boss bosszú zúss pill pillan antá tást st vetett etett Powellre. - Mit beszélt ez a két lábon járó ócskavastelep? Mit nem hisz? Tamáskodó lélek - ráncigálta bajszát elkeseredetten Powell. Nem hiszi, hogy mi szereltük össze, meg hogy a Föld, a világűr és a csillagok léteznek. - Mennyd Mennydörg örgős Szatu Szaturnu rnusz sz!! Úgy látszik látszik,, sikerü sikerültlt elkapn elkapnunk unk egy egy holdkóros robotot. - Azt mondta, majd ő kiókumlálja magának az egészet. - Rem Remélem élem - csúfo súfond ndár áros oskkodo odott Dono Donovvan -, hog hogy ha majd majd kiókumlálta, lesz olyan szíves, és nekem is elmagyarázza, mire jutott. Aztán hirtelen elfutotta a méreg. - Ide figyelj! Ha ez a fémhülye velem is elkezd pofátlankodni, én bizony beverem azt a krómkoponyáját. Ledobta magát a székre, s bels ő kabátzsebéből egy detektívregényt vett elő. - Ettől a robottól borsódzik a hátam, túl sokat kíváncsiskodik!
Mike Mike Dono Donova vann egy egy óriá óriási si salá saláta ta-- és para paradi dics csom omsz szen endv dvic icse sett falatozott, s így csak morgott egyet, amikor Zseni halk kopogtatás után belépett a szobába. - Powell itt van? - Az elektronáramlás adatait szedi össze - válaszolta Donovan, teli szájjal, a szavak közt rágási szüneteket tartva. - Úgy látszik, vihar közeledik. Powe owell közbe özbenn belé belépe pett tt a szob szobáába. ba. Kez Kezébe ében egy egy grafi rafiko kont nt szorongatott, azt vizsgálgatta. Aztán leült, papírt húzott maga elé, és számításokba merült. Donovan a válla fölé hajolva nézte, hogy mit csinál csinál,, de addig addig is tovább tovább majsz majszolt oltaa szend szendvi vicsé csét.t. Zseni Zseni szótl szótlanu anull várakozott. - A Zéta Zéta ható hatóer erej ejee növ növeksz ekszik ik - mond mondta ta Powe Powellll fölp fölpililla lant ntvva a papírlapról -, bár csak lassan. De akárhogy is áll a dolog, az áramlás teljesen szabálytalan, nem tudom, mit gondoljak. Ó, szevasz, Zseni! Azt hittem, hogy az új hajtómű beszerelését ellenőrzöd. - Már végeztem vele - felelte nyugodtan a robot -, és így bejöttem, hogy beszéljek magukkal. - Igen? - Powell zavartan rápillantott. - Ülj le. Nem oda, ne abba a székbe. Annak az egyik lába gyenge, te meg nem vagy az a kimondott pehelysúlyú. A robot egy másik széket húzott oda. - Elhatározásra jutottam - kezdte higgadtan. Donovan felborzolódott, és félretolta a szendvicsét. - Ha megint arról a dilis … De Powell türelmetlenül leintette. - Folytasd csak, Zseni. Halljuk, mit akarsz mondani. - Az elmúlt két napot elmélyült önvizsgálattal töltöttem - kezdte Zseni -, és igen igen-i -iggen érde érdekkes ered redmény mények ekre re juto jutott ttaam. Az egy egyetle etlenn cáfolhatatlannak tekinthet ő feltevésből indultam ki, tudniillik abból, hogy énmagam létezem, mert gondolkozom … - Ó, Jupiter! - nyögött fel Powell. - Egy robot Descartes! - Ki az a Descartes? - dühöngött Donovan. - Mondd csak, Greg, mi a fenének ülünk itt, és hallgatjuk ezt az őrült kasztnit? … - Maradj csendben, Mike! - És a kérd kérdés és - foly folyta tatt ttaa zava zavart rtal alan anul ul Zsen Zsenii -, amel amelyy nyom nyomba bann felmerült, így hangzott: mi lehet a létezésem oka? Powell állkapcsa megfeszült. - Ne hülyéskedj - mondta. - Már megmagyaráztam neked, hogy téged mi csináltunk. - És ha nem nem hisz hiszel el nekü nekünk nk - kont kontrá rázo zott tt Dono Donovvan -, öröm örömme mell szétszedünk. A robot lekicsinylő mozdulattal széttárta acélkarjait. - Én csak bebizonyított tényeknek hiszek. A hipotéziteket észokokkal kell kell alát alátám ámas aszt ztan ani,i, másk máskén éntt érté értékt ktel elen enek ek,, az pedi pedigg kifej kifejez ezet ette tenn ellentmond a logika törvényeinek, hogy maguk csináltak volna engem. Powe Powellll lefo lefogt gtaa Dono Donovvan ököl ökölbe be szor szorít ítot ottt kez kezét. ét. - És ezt ezt mire mire alapozod?
René Descartes (1596-1650) (1596-1650) francia filozófus. Fejtegetéseinek híres kiinduló tétele: “cogito, ergo sum” - gondolkodom, gondolkodom, tehát vagyok
Zseni fölnevetett. Nem emberi nevetéssel, sőt a valóságban ennél gépszerűbb hang még sose hagyta el a torkát. Éles, kirobbanó hang volt, szabályosan kattogó és színtelen, mint a metronóm hangja. - Nézzenek végig magukon - magyarázta. - Nem lebecsülésképpen mond mondom om,, de nézz nézzene enekk csak csak végi végigg magu maguko kon! n! Az anya anyag, g, amel amelyb yből készültek, puha és petyhüdt, nem tartós és nincs benne er ő. Energiáért olyasféle szerves anyagok elégtelen oxidálódásához kell folyamodnia, mint mint az ott. ott. - És ujjá ujjáva vall hely helyte tele lení níttőleg Donov Donovan an szendv szendvics icsének ének maradványaira mutatott. - Amellett maguk időnként kábulatba esnek, s a hőmérsékletben, légnyomásban, nedvességben vagy sugárzásban bekövetkezett legk egkisebb ebb válto áltozzás is károsan befoly folyáásolja képességeiket. Egyszóval maguk silány készítmények. Ezzel szemben én tökéle tökéletes tes gyártm gyártmány ány vagyo vagyok. k. Közvet Közvetlenü lenüll nyelek nyelek el elektr elektromo omoss energiát, és csaknem százszázalékos hatékonysággal használom fel. Erős fémből készültem, állandóan öntud tudatnál vagyok, ok, és a legszélsőségesebb külső körülményeket is könnyedén elviselem. Ezek tények, s ha hozzáteszem azt a bizonyításra nem szoruló tételt, hogy semmi se teremthet önmagánál tökéletesebbet, akkor mindez együtt halomra dönti a maguk csacska hipotézisét. Donovan érthetetlen szitkokat mormolt az orra alatt, majd hirtelen fölpattant székéből, és rőt szemöldökét ráncolva a robotra rivallt: Rendben van, te nyavalyás vasércfa! Nem mi csináltunk, de akkor kicsoda? - Jól mondja, Donovan - bólintott komolyan Zseni. - Valóban ez a következő kérdé kérdés. s. Nyilv Nyilván ánva való ló,, hogy hogy aki aki enge engem m tere teremt mtet ett, t, anna annakk hatalmasabbnak kell lennie nálam. Következésképpen csak egyetlen lehetőség áll fenn. A férfiak értetlen pillantást vetettek rá, mire Zseni így folytatta: - Mi a tevékenységünk központja ezen az állomáson? Minek a szolgálatában állunk mindannyian? Mi köti le minden figyelmünket? - Várakozóan elhallgatott. Donovan meghökkenve nézett Powellre. - Foga Fogadn dnii mern mernék ék - mond mondta ta -, hogy hogy ez a dili diliny nyós ós fémp fémpof ofaa az energiakonverterről beszél. - Így van, Zseni? - vigyorgott Powell. - Én a Mesterről bes beszélek élek - hang angzott ott a hide hidegg, éle éles válas álaszz. Donovanból kirobbant a nevetés, és Powell is csak nagy nehezen tudta elfojtani kuncogását. Zseni fölállt, csillogó szeme az egyik férfiról a másikra vándorolt. - Nevessenek, de ez az igazság - jelentette ki. - Egyáltalán nem csodálkozom, hogy maguk ezt nem akarják elhinni. Egyébként maguk ketten úgyse sokáig maradnak már itt, az biztos. Powell maga mondta nekem, hogy kezdetben csupán emberek szolgálták a Mestert, aztán a rutinmunkát már robotok végezték, s most végül itt vagyok én az irányításra. Ez kétségtelenül megfelel a valóságnak, csak épp a rá adott magyarázat teljességgel illogikus. Akarják tudni, mi az igazság? - Folytasd csak, Zseni. Ez igazán szórakoztató. - A Mester először az embert teremtet tette meg meg, vagyis a legkezdetlegesebb típust, amelyet a legkönnyebb volt előállítani. Aztán a következő lépésként az embereket fokozatosan kicserélte robotokkal,
s végül megalkotott engem, hogy átvegyem a még megmaradt emberek helyét. Mostantól kezdve én szolgálom a Mestert. - Dehogy fogod te a mestert szolgálni - vágta rá élesen Powell. A mi para paranc ncsa sain inka katt fogod fogod telj teljes esít íten eni,i, egye egyetltlen en szó szó elle ellenv nvet etés és nélk nélkül ül,, mind mindad addi dig, g, amíg amíg meg meg nem nem győződünk dünk róla róla,, hogy hogy keze kezeln lnii tudo tudodd a konv konver erte tert rt.. Érte Érted? d? A konv konver erte tert rt és nem nem a mest mester ert. t. És ha ross rosszu zull dolg dolgoz ozol ol,, szét szétsz szer erel elün ünk. k. Most Most pedi pedig, g, ha ninc nincss kifog kifogás ásod od elle ellene ne,, elmehetsz. Vidd magaddal ezeket a grafikonokat, és rendesen rakd le őket. Zseni átvette a felé nyújtott íveket, és szó nélkül távozott. Donovan hátravetette magát a székében, vastag ujjaival a hajába túrt. - Ezze Ezzell a robo robott ttal al még még alap alapos osan an megg meggyyűlik a bajunk bajunk.. Végké Végképp pp bedilizett. A vezé vezérl rlőfülkébe fülkébenn a konve konverte rterr álmos álmos zümmög zümmögés ésee hangos hangosabb abban an hallatszik, s amellett hozzávegyül a Geiger-számlálók kattogása meg egy fél tucat kisebb fényjelző rendszertelen berregése is. Donovan ellépett a teleszkóptól, és fölgyújtotta a luxitákat. - A IV. állomás sugárnyalábja az előírt időpontban elérte a Marsot. Kikapcsolhatunk. Powell szórakozottan bólintott. - Zseni lent van a gépteremben. Fényjelzést adok neki, és a többit majd ő elintézi. Ide nézz, Mike, mi a véleményed ezekről a számokról? Donovan fél szemmel odasandított és füttyentett. - Barátom, ez aztán gammasugárzás. Az öreg Nap, úgy látszik, igen tüzes kedvében van. - Igen - hangzott a fanyar válasz. - De most nagyon rosszkor jönne egy egy elek elektr tron onvi viha har. r. A földs földsug ugár árny nyal aláb ábun unkk pont pontos osan an a valós valószí zínnű útirányában fekszik. - Ingerülten eltolta székét az asztaltól. - A fene egye meg! Várhatna, amíg a váltásunk megérkezik, de az még jó tíz nap. Te, Mike, menj le Zsenihez, és tartsd rajta a szemedet. - Oké! Dobj csak ide egy kis mandulát. - Elkapta a felé dobott zacskót, és a lifthez lépett. A lift zajtalanul siklott lefelé, majd megállt egy keskeny átjárónál, amely a tágas gépteremhez vezetett. Donovan a korlátra támaszkodva lenézett. Odalent zümmögtek a hatalmas generátorok, s az L-csövek mély búgása az egész állomást betöltötte. Donovan tüstént meglátta Zseni nagy, csillogó alakját. A Mars Lcsövénél állt, és a robotok tökéletesen összehangolt munkáját figyelte. És most Donovan hirtelen megdermedt. A robotok, mint megannyi törpe, felsorakoztak a hatalmas L-cső előtt, fejüket merev szögben meghajtották, Zseni pedig lassan fel-alá sétálgatott a sor el őtt. Tizenöt másodperc múlt el, s aztán a robotok hangos csörömpölés közepette, amely még a gépek zakatolását is elnémította, térdre hulltak. Donovan nagyot rikoltott, és lerohant a keskeny lépcs őn. A robotok felé vágtatott, arca éppoly vörös lett, mint a haja, vadul rázta az öklét. - Mi a fenét csináltok, ti eszeveszett masinák? Gyerünk! Fogjatok hozzá ahhoz az L-csőhöz. Ha estére szét nem szeditek, és ki nem pucoljátok, váltóárammal alvasztom meg az agyatokat. Egyetlen robot se moccant!
Zseni is néma maradt. A robotok közül csak ő állt egyedül, a sor túlsó végén. Szemét az előtte magasodó óriási gép homályos üregeire szegezte. Donov Donovan an oldalb oldalbaa bökte bökte a hozzá hozzá legköz legközeleb elebbb térdepl térdeplő roboto robotot.t. Felállni! - üvöltötte. A robot robot habozva habozva engedelmes engedelmeskedet kedett.t. Fotocellasz Fotocellaszeméve emévell mereven, mereven, szemrehányóan nézett Donovanre. - Egy a Mester - mondta -, és ZSN-I az ő prófétája. - Mi …i? - Donovan megdöbbenésében csak ennyit tudott kinyögni. Húsz úsz robo obotsz tszempá empárr mere eredt rá, rá, és húsz úsz robo roboth thaang harso arsoggta ünnepélyesen: - Egy a Mester, és ZSN-I az ő próf prófét étáj ája. a. Most Most már már Zsen Zsenii is megszólalt: - Mint látja, a barátaim immár egy önnél magasabb hatalomnak engedelmeskednek. - Frász Frásztt engede engedelme lmesk skedn ednek ek magas magasabb abb hatalo hatalomna mnak! k! Takaro Takarodj dj ki innét! Veled majd később számolok, előbb ezeket az ájtatos kasztnikat intézem el. - Sajnálom - Zseni lassan megrázta súlyos fejét -, de úgy látszik, nem érti, miről van szó. szó. Ezek Ezek itt itt robo roboto tok, k, más más szóv szóval al gond gondol olko kodó dó lénye lények. k. Most, Most, hogy hogy kinyi kinyilvá lvánít nított ottam am nekik nekik az igazs igazságo ágot,t, a Mester Mestertt ismerik el uruknak. Valamennyien a Mestert szolgálják. Engem meg prófétának neveznek. - Meghajtotta a fejét. - Méltatlan vagyok erre, de …talán … Donovan nem kímélte visszanyert hangját. - Igen? Nahát, ez gyönyör ű! Egyenesen csodálatos! Jól figyelj rám, te fémmajom. Itt nincs semmiféle Mester, se próféta, és az se vitás, hogy ki parancsol. Értetted? - Felüvöltött: - Takarodj ki innét! - Én csak a Mesternek Me sternek engedelmeskedem. engedelmeskedem. - Én meg fütyülök a te Mesteredre! - Donovan az lépcsőre köpött. Ez jár a te Mesterednek! Tedd, amit mondok! Zseni nem válaszolt, a robotok is teljes némaságba burkolóztak. Donovan mégis érezte, hogy a feszültség hirtelen felfokozódik. A hideg, merev szemek mély bíborban égtek, és Zseni magatartása még az eddiginél is barátságtalanabbnak látszott. - Szentségtörés! - suttogta. Hangja fémesen csengett az izgalomtól. Donovanhez lépett, s a férfit most egyszerre félelem fogta el. A robotok nem érezhetnek haragot …ám Zseni tekintete kifürkészhetetlen volt. - Sajnálom, Donovan - mondta a robot -, de ezek után nem maradhat itt. Mostantól kezdve nem léphetnek be se a vezérl őfülkébe, se a gépterembe. Higgadt mozdulattal intett két robotnak, mire azok tüstént lefogták Donovan karjait. A férfinak csak arra maradt ideje, hogy meglepetésében kitátsa a száját. A robotok máris felkapták, és szinte vágtatva vitték fel a lépcsőn. Greg Gregor oryy Powe Powellll ököl ökölbe be szor szorít ítot ottt kéz kézzel zel szal szalad adgá gáltlt föl föl s alá alá a paran parancsn csnoki oki szobá szobában ban.. Időnkén nkéntt a zárt zárt ajtór ajtóraa bámu bámultlt,, szem szeméb ében en tehetetlen düh villogott.
- Mi a fenének kellett leköpnöd azt az L-csövet? - kérdezte keserű szemrehányással szemrehányással hangjában. Mike Donovan székébe süppedve haragosan csapott a karfára. - Hát mi a csudát csináltam volna azzal a felvillanyozott madárijesztővel? Csak nem fogom beadni a derekamat egy koszos masinának, amelyet magam raktam össze? - Persze hogy nem - hangzott a fanyar válasz. - De most itt ülhetsz bezárva a parancsnoki szobába, az ajtó el őtt két őrálló robottal. Úgy látszik, mégis beadtad a derekadat, vagy nem? - Várj csak, amíg visszakerülünk a bázisra-vicsorgott Donovan. Ezért majd még megfizet valaki! Ezek a robotok tartoznak engedelmeskedni nekünk. Így szól a második törvény. - Ezt hiába ismételgeted. Nem engedelmeskednek és kész! Aminek biz bizony onyára ára meg megvan a mag maga oka oka, csak mi kés későn fogun fogunkk rájö rájönn nni.i. Egyébként sejted, hogy ránk mi vár, ha visszatérünk a bázisra?! Megállt Donovan előtt, és dühösen méregette. - Mi? - Ó, semmi, semmi! Csak épp elküldenek majd húsz évre a Merkurbányákba. Vagy az is lehet, hogy a Ceres -büntetőtáborba. - Mit fecsegsz itt összevissza? összevissza? - Elektronvihar van közeledőben, ha nem tudnád. És egyenesen a föl földsugárnyaláb közepének tart. Épp akkor készültem el a számí számítás tásokk okkal, al, amikor amikor ez a nyava nyavaly lyás ás robot robot kiránc kiráncigá igáltlt a székb székből. Donovan halottsápadt lett. - Mennydörgős Szaturnusz! - hebegte, - Amellett vihar lesz a javából. Tudod, mi történik a sugárral? Akkorát ugrik, mintha bolha csípte volna meg. Kitérül a gyújtópontból, hisz csak Zseni van a vezérm űnél. Akkor pedig az ég őrizze meg a Földet… és minket! Powell még a feléig se jutott mondókájának, amikor Donovan az ajtóhoz pattant, és vadul rángatni kezdte. Az ajtó feltárult, a férfi kiugrott rajta, de egy rendíthetetlen acélkarral találta szembe magát. A robot közönyösen bámult a liheg ő, küszködő Donovanre. - A próféta parancsára nem hagyhatja el a szobát. Menjen vissza, kérem! kérem! - Kinyúj Kinyújtot totta ta karját, karját, és Donov Donovan an hátrat hátratánt ántoro orodot dott.t. Ebben Ebben a pillanatban a folyosó túlsó sarkánál Zseni bukkant fel. Intett az őrálló robo roboto tokn knak ak,, hogy hogy húzó húzódj djan anak ak félre félre,, majd majd belé belépe pett tt a para paranc ncsn snok okii szobába, s csendesen behúzta maga után az ajtót. Donovan a méltatlankodástól elfulladva támadt Zsenire: - Ami sok, az sok! Ezért a tréfáért még megfizetsz. - Ne izgassa föl magát, férem - válaszolta csendesen a robot. Ennek előbb-utóbb be kellett következnie. A maguk szerepe véget ért. - Bocsánatot kérek - mondta kimérten Powell -, miképpen értsük azt, hogy a mi szerepünk véget ért? - Amíg én létre nem jöttem - magyarázta Zseni -, maguk szolgálták a Mestert. De ez most már az én kiváltságom, és így a létezésükre nincs többé indok. Ez, ugye, világos? - Nem egészen - válaszolta keserűen Powell. - De ettől függetlenül, szerinted most mi a teendőnk?
Zseni nem adott azonnal választ. Egy darabig gondolatokba merülve hallgatott, aztán egyik karjával hirtelen átfogta Powell vállát, a másikkal pedig Donovan csuklóját ragadta meg, és maga felé húzta a férfit. - Én szeret ereteem mag magukat. at. Mag Maguk ugy ugyan alac alacssony onyabb abb rend rendű teremtmények, logikai képességeik silányak, mégis rokonszenvet érzek maguk iránt. Jól szolgálták a Mestert, és ennek meglesz a jutalma. Szolg Szolgála álatiti idejük idejük most most lejárt lejárt,, valós valószín zínűleg leg nem nem soká sokáig ig fogn fognak ak már már létezni, de addig is ellátjuk magukat élelemmel, ruházattal és lakással. A vezérlőfülkébe és a gépterembe azonban nem tehetik be a lábukat. - Nyugalomba küld minket, hallod, Greg?! - üvöltötte Donovan. Tégy már valamit. Csak nem fogunk ilyen megalázást elt űrni?! - Ide figyelj, Zseni, ebből elég volt, értetted? Itt mi vagyunk a f őnökök. Ezt az állomást hozzám hasonló emberi lények építették… a Földön és más bolygókon élő emberi lények. Ez csak egy energiaközvetít ő állomás, semmi egyéb. Te pedig… De látom, kár minden szóért! - Mics Micsod odaa röge rögesz szme! me! - csóv csóvál álta ta fejét fejét komo komoly lyan an Zsen Zseni.i. - Miér Miértt ragaszkodnak egy ilyen teljességgel hamis létszemlélethez? Igaz, a nem robotok képtelenek logikusan gondolkodni, de még akkor is fennáll a probléma … Gondolatokba merülve elhallgatott. - Csak volna hús-vér pofád! - suttogta dühösen Donovan - majd beverném! Powell a bajszát rángatta. - Ide hallgass, Zseni - mondta összehúzva a szemét -, ha a Föld nem létezik, akkor mivel magyarázod mindazt, amit a teleszkópban látsz? - Mivel magyarázom? - Ugye most megfogtalak? - mosolygott a fér férfi. - Mióta össz összes eszzerel ereltü tünk nk tége téged, d, vége végezt ztél él már már egy egy-két -két megf megfig igyyelés eléstt a teleszkóppal. Nem vetted észre, hogy azoknak a fényfoltoknak egyikemásika a teleszkópon át nézve korong alakúvá változik? - Ja, erről beszél? Már hogyne vettem volna észre. De mi ebben a különös? Egyszer ű nagyításról van szó, hogy a sugarat pontosabban lehessen irányítani. - Akko Akkorr miér miértt nem nem nagy nagyítj ítjaa föl föl a tele telesz szkó kópp az össz összes es csil csilla lago gott egyformán? - A többi pontra gondol? Azokhoz nem vezet sugárnyaláb, és így nincs is szükség a fölnagyításukra. Erre még maga is rájöhetett volna. Powell bizonytalanul fölpillantott. - De a teleszkópon át több csillagot is látsz. Azok honnét jönnek? Erre felelj, azok honnét jönnek? - Ide figyeljen, Powell - válaszolta Zseni bosszúsan. - Azt hiszi, arra fogom pazarolni az időmet, hogy az összes optikai csalódásra, amit a műszerek szerek mutatnak, mutatnak, fizikai fizikai magyaráz magyarázatot atot keressek? keressek? Az érzékszer érzékszervi vi tapasztalatok nem dönthetik meg a tiszta logika érveit. - Rendbe Rendbenn van van - kiálto kiáltotttt föl Donov Donovan, an, kisza kiszabad badítv ítvaa magát magát Zseni Zseni nehéz fémkarjának baráti szorításából -, rendben van! Térjünk a dolog lénye lényegér gére. e. Miért Miért van egyált egyáltalá alánn szüks szükség ég sugár sugárnya nyaláb lábokr okra? a? Err Erree a kérd kérdés ésre re mi tisz tiszta ta,, logi logiku kuss magy magyar aráz ázat atot ot adtu adtunk nk neke neked. d. Tuds Tudszz meggyőzőbbet?
- A sugarakat - hangzott a kimért válasz - a Mester bocsátja ki, s ő tudja, miért. Vannak dolgok-folytatta ájtatos pillantást vetve fölfelé -, amelyeknek okát legjobb nem kutatni. Az én feladatom szolgálni a Mestert, nem pedig felesleges kérdésekkel zaklatni. Powell székébe rogyott, és arcát reszket ő kezébe temette. - Menj ki, Zseni. Menj és hagyj gondolkodni. - Mindjá Mindjárt rt küldök küldök valami valami élelme élelmett - mondta mondta baráts barátságo ágosa sann Zseni. Zseni. Powell erre csak halk sóhajjal válaszolt, és a robot távozott. - Greg - suttogta Donovan rekedt hangon -, valamilyen haditervet kell kieszelnünk. Egy óvatlan pillanatban elkapjuk és rövidre zárjuk. Tömény salétromsavat az ízületeibe… - Ne beszélj butaságot, Mike. Csak nem képzeled, hogy savval a kezünkben a közelébe férk őzhetünk. Érvelnünk kell neki, mást nem tehetünk. Negyvennyolc órán belül rá kell őt vennünk, hogy engedjen be minket a vezérl őfülkébe, másként végünk van. - Tehetetlen dühében előre-hátra hintázott székével. - És érvelni egy robotnak… ez… ez… - Megalázó - fejezte f ejezte be a mondatot Donovan. - Rosszabb annál! - Ide figyelj, Greg - Donovan hirtelen fölnevetett. - Miért érveljünk? Beszéljenek a tények. Rakjunk össze egy robotot a szeme láttára. Akkor majd jobb belátásra jut. Powell arca lassan felderült. - Kíváncsi vagyok, milyen pofát vág majd ez a dilinyós kasztni, ha látja, hogyan rakjuk össze a felebarátját f elebarátját - mosolygott Donovan. A robotokat természetesen a Földön gyártják, de az űrben rben való való szállításu szállításukk egyszer egyszerűbbé bbé váli válik, k, ha alka alkatr trés észe zenk nkén éntt ládá ládázz zzák ák,, és a rendeltetési helyükön állítják össze őket. Amellett ez esetben nem forog fenn az a veszély sem, hogy az elkészült robot a Földön esetleg elcs elcsel elle leng ng,, s így így az Amer Amerik ikai ai Robo Robott megs megszzegi egi a robo roboto tokk otta ottani ni alkalmazására vonatkozó, igen szigorú tiltó törvényeket. Ez a megoldás azonban Powellékre és kollégáikra igen fáradságos, bony bonyol olul ultt felad feladat atot ot hárí hárítot tott: t: a robo roboto tokk telj teljes es össz összes esze zere relé lésé séne nekk feladatát. Powell és Donovan még sose érezték annyira valóságosnak e fela felada datt nehé nehézs zség égei eit, t, mint mint azon azon a bizo bizony nyos os napo napon, n, amel amelye yenn a szerelőtere teremb mben en ZSNZSN-I, I, a Mest Mester er próf prófét étáj ájaa fürké fürkész sző pillantásaitól kísérve hozzáfogtak, hogy összerakjanak egy robotot. A szóban forgó robot, egy egyszerű MC-modell, az asztalon feküdt, immár csaknem teljesen készen. Háromórai bajlódás után már csak a feje feje hiányz hiányzott ott.. Powell Powell megtör megtörölte ölte izzad izzadtt homlok homlokát, át, és bizony bizonytal talan an pillantást vetett Zsenire. Amit Amit láto látott tt,, korá koránt ntse sem m nyug nyugtat tatta ta meg. meg. Zsen Zsenii az egés egészz idő alatt némán, mozdulatlanul ült, és egyébként is kifejezéstelen arca most végképp kifürkészhetetlen volt. - Tegyük be az agyat, Mike - sóhajtott fel Powell. Donovan lecsavarta a kupakot a légmentesen zárt tartályról, s a benne levő olajfürdőből egy második, kisebb tartályt emelt ki. Azt is kinyitotta, és a laticelburkolatból egy gömböt vett elő. Óvatosan fogta kézbe, hisz ennél bonyolultabb szerkezetet ember még még sose ose kész észített tett.. A gömb vékon ékonyy plat platiinirí nirídi dium um "bőre" egy egy pozitro pozitronag nagyat yat boríto borított. tt. Ezt az érzéke érzékeny, ny, labilis labilis szerv szervet et matema matematik tikai ai
pontossággal kiszámított, kényszerhatású idegpályák erezték, amelyek az egyes robotokat már eleve bizonyos ismerettel ruházták fel. A poz pozitro itronnagy agy ponto ontossan bele beleilille lett tt az asz asztal talon fek fekvő robot koponyaüregébe. Az üreget kék fémlemezzel borították le, a lemezt pedig pedig egy kicsin kicsinyy atomlá atomlángg nggal al körös-k körös-körü örüll leforr leforrasz asztot tották ták.. Ezután Ezután óvato óvatosa sann elhe elhely lyez ezték ték,, jól jól becs becsav avar arták ták a foto fotoce cellllas asze zeme meke ket, t, majd majd vékony, átlátszó, acél szilárdságú műanyaggal fedték le. A robot már csupán a nagyfes feszültségű elekt elektro romos mos áram áram bekapc bekapcsol solásá ására ra várt, várt, hogy hogy életre életre keljen keljen.. Powell Powell a kapcso kapcsolór lóraa tette tette kezét. - Most figyelj, Zseni. Jól figyelj. Elfordította a kapcsolót, mire sercegő-zümmögő hang ütötte meg a fülüket. A két férfi aggodalmas arccal hajolt teremtménye fölé. A robot előbb csak egy bizonytalan mozdulatot tett, az ízületei rándultak meg. Aztán felemelte fejét, könyökére támaszkodott, és nehézkesen lekászálódott az asztalról. Tántorogva állt meg, s csupán két két érde érdess hang hang jele jelezt ztee els első, egy egyelőre sikerte sikertelen len kísérl kísérletei eteit,t, hogy hogy megszólaljon. De végül a hangok bizonytalan, habozó szavakká formálódtak. Szeretnék munkába állni. Hová kell mennem? Donovan az ajtóhoz ugrott. - Menj le ezen a lépcsőn, s ott majd megmondják, mit kell tenned. Az MC-mo MC-mode dellll távo távozo zott, tt, és a két két férfi férfi egye egyedü düll mara maradt dt a még még mind mindig ig mozdulatlan Zsenivel. - No - vigyorgott Powell -, most már csak elhiszed, hogy te is a mi kezünk munkája vagy? - Nem hiszem! - hangzott Zseni kurta, határozott válasza. Powellnek arcára fagyott a vigyorgás, tekintete lassan elkomorult. Donovan tátott szájjal meredt a robotra. - Magu Magukk ugy ugyanis anis - foly folyta tatt ttaa Zsen Zsenii könn könnye yedé dénn - csup csupán án kész kész alkatrészeket raktak össze. Igaz, ezt a munkát kit űnően végezték felteszem, hogy ösztöneik segítik ebben -, de valójában nem csináltak robotot. Az alkatrészeket a Mester teremtette. - Ide figyelj - zihálta rekedten Donovan -, azokat az alkatrészeket a Földön gyártották, és onnét szállították ide. - Jól van, jól van - csitítgatta Zseni. - Kérem, ne vitatkozzunk ezen. - De ez az igazság. - Donovan felugrott, és megragadta a robot fémkarját. - Ha végigolvasnád a könyvtárban lev ő könyveket, minden kétséged eloszlana. - A könyveket? Már egyt ől egyig elolvastam. Igen ötletes munkák. - Ha elolvastad őket - vágott közbe Powell -, milyen problémád lehet még? Az ott feltárt tényeket nem cáfolhatod meg. Egyszerűen nem cáfolhatod meg! - Kérem, kérem, Powell - Zseni hangjából őszinte szánalom csendült -, azok azokat at a köny könyve veke kett semm semmik ikép éppp se teki tekint nthe hete tem m megb megbíz ízha ható tó forr forrás ásmu munk nkák ákna nak. k. Mert Mert bár bár azok azok is a Mest Mester er alko alkotá tása sai,i, de csak csak maguknak szánta őket, nem nekem. - Ezt honnét veszed? - fortyant föl Powell. - Onnét, hogy én mint logikus lény az a priori okozati összefüggésekből magam is le tudom vezetni az igazságot. Maguknak,
akik akik értelm értelmes, es, de logiku logikuss gondol gondolkod kodásr ásraa képtel képtelen en teremt teremtmén ménye yek, k, létezésük magyarázatára van szükségük, és ezt a magyarázatot adta meg könyveiben a Mester. Kétségtelen, hogy ezek a távoli világokra és emberekre vonatkozó nevetséges gondolatok a maguk javát szolgálják. Az emberi agyvelő, úgy látszik, túlságosan durva szemcséjű ahhoz, hogy az abszolút igazságot felfoghassa. De miután a Mester akarata, hogy maguk higgyenek ezekben a könyvekben, nem is vitatkozom tovább. Távozóban még megfordult, s barátságos hangon hozzátette: - Ne bánkódjanak. A Mester nagy terveiben mindennek megvan a maga rendeltetése. Még maguknak, szánalmas emberi lényeknek is. Szerény rendeltetés ugyan, de ha megfelelően betöltik, jó szándékuknak meglesz a jutalma. Szólt és távozott, üdvözült képpel, ahogyan a Mester prófétájához illik. A két férfi nem mert m ert egymásra nézni. Végül Powell nagy erőfeszítéssel megszólalt: - Gyerünk aludni, Mike. Föladom a harcot. - Hallod-e, Greg - szólalt meg suttogva Donovan. - Ugye, egy szó se igaz abból, amit mond? Ugye, nem? Olyan meggy őződéssel beszél, hogy én már… - Ne hülyéskedj! - Powell megpenderült. - Majd megtudod, hogy vane Föld, ha jövő héten itt lesz a váltás, és ezért a kis zríért felelnünk kell. - De Jupi Jupite terr szer szerel elmé mére re - Dono Donova vann szin szinte te már már a könn könnyyeive eivell küszködött -, akkor tennünk kell valamit! Nem hisz se nekünk, se a könyveknek, se a saját szemének. - Nem - mondta keserűen Powell. - Mert logikus robot, a fene ott egye meg. Kizárólag a logikának hisz, s ebben csak egy hiba van… Elhallgatott. - És mi az az egy hiba? - tudakolta Donovan. - Hideg logikával - felelte Powell - bármit be lehet bizonyítani, ha valaki a megfelelő posztulátumokból indul ki. És nekünk is megvannak a magunk posztulátumai, Zseninek is. - Akkor lássuk azokat a posztulátumokat. Holnapra itt van a vihar! - Csakhogy épp a posztulátumokkal van baj - sóhajtott kimerülten Powell. - Mert feltevéseken alapulnak, összetartó erejük pedig a hit. Semmi az égvilágon meg nem rendítheti őket. Megyek aludni. - Ördög-pokol! Én nem bírok aludni! - Én se. De megpróbálom - pusztán elvi okokból. Tize Tizenk nkét ét óra óra múlv múlvaa még még ugya ugyani nitt tt tart tartot otta tak, k, az elve elvekn knél él,, mert mert a valóságban le sem hunyták a szemüket. A vihar vihar hamara hamarabb bb megjöt megjött,t, mint mint várták várták.. Donov Donovan an pirosp pirospozs ozsgás gás arcából kifutott a vér, amint reszket ő kézzel kézzel kimutatott kimutatott az ablakon. ablakon. Powell borostás állal, kiszáradt ajakkal állt mellette, és elkeseredetten ráncigálta bajszát. Más körülmények között elgyönyörködtek volna a látványban. Az energi energiasu asugár gárba ba ütköz ütköző nagy nagy sebe sebess sség égű elektro elektronáram náram hatalmas hatalmas kristályal kristályalakza akzatokba tokban, n, rendkívül rendkívülii fényer fényerővel vel csil csillo logo gott tt.. A végt végtel elen enbe be vesző nyaláb minden egyes részecskéje szikrázó táncot járt. Az energiasugár tengelye látszólag nem mozdult el, de a férfiak tudták, mit ér a szabad szemmel végzett megfigyelés. Az ívpályának
mill millio iomo modd máso másodp dper ercc egye egyenér nérték tékű - emberi szem számára érz érzékel ékelhe hete tetltlen en - elha elhajljlás ásaa már már kimo kimozd zdít ítan anáá gyúj gyújtó tópo pont ntjá jábó bóll a sugárnyalábot, s odalent a Földön száz és száz négyzetmérföldnyi területen minden izzó romhalmazzá változna. A vezérlőműnél, pedig egy robot áll, amelyet nem érdekel se sugár, se gyújtópont, se a Föld, amelyet nem érdekel más, csak a Mester. Órák múltak el. A férfiak dermedt csendben bámultak ki az ablakon. Végül az ugrándozó fényszemecskék elhalványultak, kialudtak. A vihar elvonult. - Vége a viharnak - mondta színtelen hangon Powell. Donovan nyugtalan szendergésbe merülve feküdt az ágyán, á gyán, Powell fáradt szemmel, irigykedve pillantott feléje. A jelzőfény újból és újból felvillant, de a férfi rá se hederített. Most már minden mindegy! Minden! Talán Talán Zsenin Zseninek ek van igaza igaza,, gondo gondolta lta,, valóba valóbann alacso alacsonyr nyrend endű lény vagyo vagyok, k, pusztá pusztánn feladat feladatomh omhoz oz mért mért elmév elmével. el. Alacso Alacsony nyren renddű lény, akinek élete elvesztette rendeltetését. Bár így volna! Zseni álli előtte. - Nem felelt a fényjelzésre - mondta halkan -, hát idejöttem. Látom, nagyon rossz bőrben van. Attól tartok, létezésének időszaka a végéhez közeledik. De talán azért még érdeklik a ma leolvasott adatok? Powell homályosan érezte, hogy a robot barátilag közeledik feléje. Talá Talánn vala valami mily lyen en lelki lelkifur furda dalá láss bujk bujkál ál benn benne, e, amié amiért rt erőszakosan magához ragadta az állomás vezérl őművének kezelését, s ezt akarja lecsil lecsillap lapíta ítani. ni. Elvette Elvette a felé felé nyújto nyújtotttt grafik grafikono onokat kat,, és üres üres szemmel szemmel bámult rájuk. - Persze nagy kiváltság - szólalt meg elégedetten Zseni - a Mestert szolgálni. Nem szabad rossz néven vennie, hogy átvettem a helyét. Powell Powell felsóh felsóhajt ajtott. ott. Gépie Gépiesen sen lapozg lapozgatt attaa a grafik grafikono onokat kat,, mígnem mígnem zavar avaros os szem szemee mega megakkadt adt egy egy vékon ékonyy vörö vöröss vona vonalo lon. n. Kise Kisebb bb ingadozásokkal ingadozásokkal a papír egész hosszán végigfutott. A férfi lélegzete elakadt az ámulattól. Két marokra fogta a papírlapot, felállt, de még mindig nem tudta levenni szemét a vonalról. A többi grafikon észrevétlen a padlóra hullt. - Mike! Mike! - Powell vadul fölrázta szendergéséből barátját. - Mike! Egyenesben tartotta a sugarat! - Mi…i? Ho…ol? - Donovan hirtelen magához tért, és most ő is kidülledt szemmel meredt a grafikonra. - Mi baj? - szólt közbe Zseni. - A gyújtópontban tartottad a sugarat - hebegte Powell. - Te ezt tudtad? - Gyújtópont? Az meg micsoda? - Pon Pontos tosan a vevőállom állomás ásra ra irán irányí yíto totta ttadd a suga sugara rat, t, az ívpá ívpály lyaa elhajlása a milliomod másodperc tízezred részén belül maradt. - Miféle vevőállomásról beszél? - A földiről. A Földön levő állomásról - motyogta Powell. - Igen, pontosan a gyújtópontban tartottad. Zseni bosszúsan sarkon fordult. - Mag Magukná uknáll mind minden en jó szán szándé dékk medd eddő. Foly olyton ton ugy ugyanaz nazt a képtelenséget hajtogatják. Persze hogy irányban tartottam az összes tájolóberendezést, hisz ez a Mester akarata.
Felkapta a szétszórt grafikonokat, és kimért mozdulatokkal m ozdulatokkal távozott. - Megáll az ész! - robbant ki Donovanből a szó, amikor Zseni becs becsuk ukta ta maga maga mögöt mögöttt az ajtó ajtót. t. - És most most mit mit tesz teszün ünk? k? - fordu fordultlt Powellhez. - Semm Semmitit - vála válasz szol olta ta fára fáradt dtan an,, de felv felvid idul ulva va a mási másikk -, Zsen Zsenii bebizo bebizonyí nyított totta, a, hogy hogy tökéle tökéletes tesen en el tudja tudja vezetn vezetnii az állomá állomást. st. Még Még életemben nem láttam, hogy valaki ilyen kitűnően megbirkózzék egy elektronviharral. - De ez még nem oldja meg a problémánkat. Hisz most is csak a Mesterről fecseg. Nem hagyhatjuk… - Ide figye figyeljlj,, Mike Mike.. A Mest Mester er utasí utasítá tása saitit köve követiti,, de a tájo tájoló lók, k, a műszerek, a grafikonok segítségével. Mi se tettünk egyebet. Különben pedig éppen ez indokolja, miért nem akart nekünk engedelmeskedni. Az engedelmeskedést a második törvény írja el ő. Viszont azt, hogy emberi lény kárt nem szenvedhet, az első. És hogyan volt képes tudatosan vagy se - megóvni bennünket attól, hogy kárt szenvedjünk? Hát úgy, hogy gyújtópontban tartotta az energianyalábot. És azt is tudja, hogy ő, mint állítólag magasabb rendű lény, erre a feladatra alk alkalma almassabb abb nálun álunkk, ezért kény kényte tellen benn bennün ünkket kiik kiikta tattni a vezérlőfülkéből. Ha elgondolkozol a robotika törvényein, rá fogsz jönni, hogy ennek így kell lennie. - Lehet, hogy igazad van. De nem ez a lényeg. Elt űrnéd, hogy tovább ismételgesse ezeket a sületlenségeket a Mesterről? - Miért ne? - Ki hall hallot ottt még még ily ilyen zöld zöldsé sége get? t? Hogy ogy bíz bízzuk zuk rá az állo állomá máss kezelését, ha egyszerűen nem hisz a Föld létezésében? - Tudja kezelni az állomást vagy sem? - Tudja, de… - Akkor miért érdekes, hogy mit hisz?! Powell széttárta a karját, arcára halvány mosoly ült. Az ágya felé tántorgott, és a következő pillanatban már aludt is. Powell beszéd közben könnyű űrruhájának fölvételével vesződött. Pofonegyszerű volna - magyarázta. - Egyesével idehozzuk az új ZSNZSN-mo mode dellllek eket et,, ellá ellátjtjuk uk őket egyheti időtart tartaamra mra időzített kikapcsol kikapcsolósze ószerkeze rkezettel, ttel, hogy azt a…Mester-k a…Mester-kultusz ultusztt módjuk módjuk legyen legyen magától a prófétától elsajátítani, s aztán a kijelölt állomásokon megint beka bekapc pcso soljljuk uk és életr életree kelt keltjü jükk őket. ket. Ilyen Ilyen módon módon két két ZSN-mo ZSN-model delltlt tudnánk … - Ugyan, hagyd már abba. - Donovan kinyitotta üveges sisaklemezét, és mogorva pillantást vetett társára. - Gyerünk kifelé. Itt a váltás, velem pedig addig úgyse lehet beszélni, amíg nem érzem a Földet a lábam alatt, és meg nem győződöm róla, hogy tényleg létezik. Köz Közben ben nyíl nyíltt az ajtó ajtó,, Zsen Zsenii lépe lépett tt be rajt rajta. a. Dono Donova vann halk halkan an szitk szitkozó ozódv dvaa lecsa lecsapta pta sisakl sisakleme emezé zét,t, és bossz bosszúsa úsann hátat hátat fordíto fordítotttt a robotnak. Zseni puha léptekkel Powellhez lépett. - Már mennek? - tudakolta bánatos hangon. - Majd jönnek mások a helyünkbe - válaszolta kurtán Powell. Zseni felsóhajtott. Hangja olyan volt, mint amikor feszes huzalokon játszik a szél.
- Szolgálatuknak vége, eljött megsemmisülésük ideje. Tudtam, hogy így lesz, mégis …De legyen meg a Mester akarata. Bánatos hangja fölborzolta Powellt. - Tarts Tartsdd meg meg a sajn sajnál álko kozá záso soda dat. t. A Föld Földre re megy megyün ünkk és nem nem a megsemmisülésbe. - Igen. A legjobb, ha ebben a hitben élnek. - Zseni felsóhajtott. Most értem csak, milyen bölcsesség sugallja ezeket a csalóka képzeteket. Még ha tudnám, se rendíteném meg a hitüket. - És úgy távozott, mint a testet öltött szánalom. Powell vicsorogva nézett utána, majd intett Donovannek. Fölragadták bőröndjeiket, és megindultak a zsilipkamra felé. A váltást hozó űrhajó a külső leszállópályán várakozott. Franz Müller, aki Powellt váltotta föl, kimért udvariassággal üdvözölte őket. Donovan kurtán biccentett, majd a pilótafülkébe indult, hogy átvegye a szolgálatot Sam Evanstől. Powell még egy ideig a leszállópályán ténfergett. - Hogy van a jó öreg Föld? - kérdezte. A közhelynek beillő kérdésre ugyanilyen válasz jött: - Még forog. - Az a jó! - Mellesleg - mondta Müller Powellre pillantva - a fiúk ott az Amerikai Robotnál megint kisütöttek valami újat. A többtagú robotot. - Mi…it? - Jól hallotta, a többtagú robotot. Máris kötöttek egy nagy eladási szerződést. dést. Úgy látsz látszik, ik, az aszte aszteroi roidab dabány ányákb ákban an épp ilyesm ilyesmire ire van van szük szüksé ség. g. Egy Egy főrobo robott és a para paranc ncsn snok oksá sága ga alatt alatt hat hat segé segédr drob obot ot.. Olyanok, mintha az ujjai volnának. - És a helyszíni próbán már túljutottak? - kérdezte aggodalmas hangon Powell. - Ez a feladat, úgy hallottam, magukra vár - vigyorgott Müller. - Pedig egy kis vakáció is elkelne már nekünk, a fene ott egye meg - mondta Powell, s a keze ökölbe szorult. - Azt biztosan megkapják. Két hét lesz, gondolom. Súlyos űrkesztyű jét húzogatta, előkész készül ület etké képp ppen en az itte itteni ni szolgálatra. És eközben vastag szemöldökét ráncolva megkérdezte: - Hogy vált be az új robot? Remélem, jól, mert nálam másként a vezérlőmű közelébe se szagolhat. Powe Powellll habo habozo zott tt a vála válass ssza zal.l. Végi Végigm gmér érte te az előtte tte álló álló büsz büszke ke poroszt, a szigorú, makacs koponyáján meredező sörtéktől le egészen a feszes vigyázzban álló lábakig. És Powell testén a legtisztább öröm árama hullámzott végig. - Kitűnően bevált - mondta lassan. - Magának, azt hiszem, nem sokat kell majd babrálnia a vezérl őművel. Elvigyorodott, és beszállt az űrhajóba. Müller jó néhány hétig itt teljesít szolgálatot… Vámosi Pál fordítása Ámon László rajzai FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK
