ROBUR 16.
Szerkesztő: Kuczka Péter és Rigó Béla Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Budapest, 1985 A BORÍTÓ ZÓRÁD ERNŐ MUNKÁJA
TARTALOM LŐRINCZ L. LÁSZLÓ: A SZÁZHETVENEDIK ORSZÁG ORSZÁG - Úristen, Matty, oda nézz! Az izompacsirta hátrakapta a fejét, és megmerevedett a rémülett ől. A forgó-villogó gömb oldalára árnyék borult, mintha óriási felhő fogta volna el előlük lük a fény fények eket et.. A hatá határo roza zatltlan an,, kont kontúr úrta tala lann árny árnyék ék egyr egyree növeke növekedet dett,t, mintha mintha óriási óriási tintás tintásüve üvegg borult borult volna volna a gömbre gömbre.. Aztán Aztán egyszerre csak kiélesedtek a formák; az árnyéknak teste támadt, nyaka nőtt, a gömb alsó része felé húzódó vége pedig elkeskenyedett, mint rettenetes farok. A gömb villant egy utolsót, majd acélszürkébe váltott. Az árnyék a felhőrongyok közül kibukkanó hold felé fordította a fejét, és felüvöltött. A semmihez sem hasonlítható, gyilkos bömbölés megkerülte a gömböt, s körülfonta őket, mint hínáros tenger a vigyázatlan úszót. Mercel Péter rajzai A. CONAN DOYLE: REJTELMES VILÁG A TENGER ALATT Azon a fényalagúton, amelyet a katlanba vetítettünk, valami nagy állat jött fel. Messze lent, ahol az állat testének vége az üreg sötétjébe veszett, homályosan láthattuk valami szörnyeteg alak hömpölyg ő és dagadó mozdulatait, amint lassan fölfelé mászott. - Nagy Nagysz szer erű! - kiál kiálttott ott Marac aracot ot,, és kétsé étséggbees eesetten tten firk firkál áltt a jegyzőkönyv könyvébe ébe.. - Ördög Ördöghals halsze zerrű szemek, szemek, rugalm rugalmas as lemezp lemezpánc áncél, él, Crustacea család, ismeretlen species. Crustaceus Maracoti - miért ne? Miért ne? - A szentségit neki, bánom is én a nevét! Hiszen egyenesen felénk tart! kiáltott Bill. – Mondja, Dok, mi lenne, ha lecsavarnánk a villanyt? Szabó Lőrinc fordítása, Zórád Ernő rajzai DÉVÉNYI TIBOR: A PANNÓNIA ŰRBÁZIS MTA/097/I1-20-hülmure-muid Gyár Gyárak akba ban, n, irod irodák ákba ban, n, tées téesze zekb kben en stb. stb. dolg dolgoz ozók ók feles feleskü küdt dtek ek a vezetőkre. Rövid katonai kiképzés után reggeli torna. Munkaidő nyolc (8) óra. óra. Regg Reggel elii szün szünet et öt perc perc,, ebéd ebédid idő 15 perc perc,, uzso uzsonn nnaa ninc nincs. s. Szabadságot kivenni nem kötelező. Megfigyelők szerint a munka még a befejezés előtti percekben is folyik. MTA/097/01-33/gymá Piszk Piszkesz eszent entmár márton tonii konze konzervg rvgyár yárban ban beindu beindultlt az autógy autógyárt ártás. ás. Az együtemű egyhengeres Fusinuku Szaki várhatóan többmilliós szériában meghódítja a világpiacot. Idehaza egyel őre a Merkur-elő jegyzés szerint az év végétől készpénzért, jövő évtől részletre kapható. Sajdik Ferenc rajzai
LŐRINCZ L. LÁSZLÓ
A százhetvenedik ország
Mir hónap első ide idejé jébe benn kerü kerüllt sor sor a P-2 P-2 kutat tató-cs ó-csop opor ortt besz beszám ámol olój ójár ára. a. Ragn Ragnak ak,, a csop csopor ortt veze vezettő jének már napok óta gyorsabban vert a szíve, ha a beszámolóra gondolt. Még Még akk akkor is, is, hogy hogy ha egy egy oly olyan vacak acak és táv távoli oli obje objekt ktum um megfigyelésével kellett foglalkoznia, mint a T-14. Amikor Amikor jó néhány néhány hónappal hónappal ezelőtt megkapta a feladatot, nem túlságosan lelkesedett érte. A jobb objektumokat a nagyobb csoportok dörzsöltebb vezetői elhappolták előle, s neki nem jutott más, csak az a nyo nyomoru morultlt T-14 -14. Mes Messze sze is volt, lt, sápad ápadtt is volt, olt, a szondá ondákkat is pontosabban kellett irányítania, mint a többieknek. Ráadásul csupa új és tapasztalatlan segédmunkatársat osztottak a keze alá, akiknek minden számítását háromszor is ellenőriznie kellett. A hónapok, ha nehezen is, de végre elmúltak. Annyi információt szedtek össze a T-14-r ől, amennyit csak tudtak. Most pedig ott álltak a Bizottság előtt valamennyien, a segédmunkatársak is, és Rag izgatott cirpeléssel ismertette az eeredményeket. redményeket. A segéd munkatársak alig merték mozgatni a csápjaikat, szinte megbénította őket a félelem, hogy a nagy hatalmú Bizottság esetleg kive kivetn tniv ival alót ót talá találh lhat at kuta kutatá tása saik ikba ban. n. Némá Némánn ülte ültek, k, és csak csak befel befeléé cirpeltek. A Bizottság fel sem tekintett az előtte heverő papírhalomból, unot unotta tann hall hallga gatt ttaa a jobb jobb sors sorsra ra érde érdeme mess kuta kutató tót. t. Rag Rag éppe éppenn a szond szondák ákkal kal kapcs kapcsola olatos tos manipu manipulác lációi ióikat kat ecsete ecsetelte lte ékes ékes cirpel cirpeléss éssel, el, amikor a Bizottság egyik tagja viharos csáplengetéssel félbeszakította: félbeszakította: - Köszönjük a felvilágosításait, Rag kolléga. Hm! Megengedi, hogy kérdezzek valamit? Csak a forma kedvéért, természetesen. - Hogyne, csak tessék - készségeskedett készségeskedett Rag. A kérdező belebújt a papírokba, majd nagy sokára kiemelte közülük a fejét. - Izé... hogy is hívják az objektumát, Rag kolléga? - T-14-nek. - És az ottaniak nyelvén? - Hát... Földnek. - Hm! Elég barbárul hangzik. - Ó, ennél sokkal több neve van... ez csak egy a sok közül. A bizottsági tag felkapta a csápját. - Azt akarja mondani, hogy a T-14-en sokféle nyelvet használnak? - Hát... elég sokat. Mindnek a megfejtésével nem is bíbel ődtünk. Csak a legfontosabbakat ismerjük. - Hm! Ezek szerint még nem értek el a világnyelv használatának a fokára. Roppant érdekes. Rag nyelt egyet, mert el akarta mondani, hogy van a Földön is világ világny nyel elv, v, nem nem is egy. egy. Végü Végüll is nem nem mond mondta ta:: utál utálta ta a fele felesl sleg eges es cirpelést. - Mi a helyzet az országokkal? - kérdezte a Bizottság kíváncsi tagja. - Ahány nyelv, annyi ország?
- Hát úgy nagyjából - mondta meggyőződés nélkül Rag. - Van olyan nyelv, amelyet több országban is beszélnek. Van olyan ország, ahol viszont száznál is több nyelvet. Igen, ez a helyzet. - Érdekes - rázta meg a csápját a bizottsági tag. - És hány országuk van, ha tud rá válaszolni? - Természetesen tudok - mondta Rag. - A jelenlegi állás szerint 169, illetve 170. - Százhatvankilenc vagy százhetven? Rag kellet kelletlen lenül ül belefo belefogo gotttt a magya magyaráz rázatb atba. a. - Százh Százhatv atvank ankile ilenc nc dina dinami miku kuss és egy egy stat statik ikus us.. Az össz összes esen en száz százhe hetv tven en.. De a való valódi di mégiscsak százhatvankilenc. A bizottság valamennyi tagja felemelte a csápját; ki érdekl ődéssel, ki bosszúsan. Rag körül megfordult a világ, és érezte, hogy óriási bakot lőtt. A végén még felelősségre sségre vonják vonják felületes munka miatt, de hát mit kezdjen a tojásból még éppen csak hogy kikelt segédmunkatársakkal! segédmunkatársakkal! - Mi az, hogy dinamikus és statikus? - kérdezte egy másik tag, és Ragra meresztette a szemét. - Dinamikus vagy statikus? Rag sóhajtott, és újabb magyarázatba m agyarázatba fogott. - Az úgy van, hogy százhatvankilenc ország lakói dinamikusak, azaz mozgásképesek. A maradék egyetlen országéi pedig mozgásképtelenek. mozgásképtelenek. Statikusak. - Nyomorékok? - kérdezte valaki. - Hát... nem - mondta bizonytalanul Rag. - Az a helyzet, hogy nincs tudatuk. A Földön azt mondanák, hogy nincs lelkük. - Tehát nem élőlények - szögezte le a Bizottság elnöke. - Igen... Ekörül nekünk is vitáink voltak egymás között - mondta már mindenbe mindenbe beletör beletörődve Rag. – És az az álláspont alakult ki a viták nyomán... hogy élőlények, csak nincs tudatuk. - Hülyék? - kérdezte nyugtalanul a Bizottság titkára. - Hát... nem is tudom. Nem hülyék. Az a hülye, akinek sérült a tudata. Ezek Ezek mozdul mozdulatl atlano anok, k, és... és... nincs nincs tudatuk tudatuk.. Nem tudnak tudnak gondo gondolko lkodni dni... ... nincs lelkük. - Biztos, hogy helyénvalók a megfigyeléseik, Rag kolléga? - kérdezte az egyik menő kutatócsoport vezet ő je leplezetlen rosszindulattal. - Egés Egészzen biz biztos tos - mond mondta ta mos most már már ind indulat ulatos osan an Rag. ag. - A körülményekhez képest - tette aztán hozzá, és a segédmunkatársak „tapasztalatára" gondolt. - Hm! - mordult fel a Bizottság elnöke, majd izgatottan kimeresztette valamenny valamennyii gömbszemé gömbszemét.t. - Alighanem Alighanem valami valami érthetetlen érthetetlen jelenséggel jelenséggel állunk állunk szembe szemben. n. Aligha Alighanem nem kötele köteless sségü égünk nk megviz megvizsgá sgálni lni a dolgot dolgot,, kollégák... Alighanem... - Tal Talán bízzuk Rag kollégára a dolgot! – szakította tta fél félbe meglehetősen sen tiszt tisztele eletle tlenü nüll az elnö elnökö kött a titk titkár ár.. - Rag Rag koll kollég égaa majd majd elmondja, persze rövidre fogva, hogy mi a helyzet ezekkel a statikus izék izékkkel kapcs apcsoolatb latban an,, és mi a visz iszony onya a din dinamik amikus usak aknnak a statikusakhoz, és az izé... vigye el a Kibikut, már én is összekeverem az egészet. Nos, Rag kolléga? Rag Rag megi megiga gazí zítot totta ta a gall gallér érjá ját, t, és lejj lejjeb ebbb teke tekert rtee a vérn vérnyo yomá másskiigazítóját. Igazán nem hiányzik, hogy éppen Itt, a Bizottság ülésén üsse meg a guta!
- Hát az úgy van - kezdte -, hogy az országok nagyjából egymás mellett vannak. Mármint a dinamikusak. Amelyekben a lények - saját nevükön emberek - mozognak. A statikus ország azonban az egyik óriási, dinamikus közepén van... vagyis a belsejében. Ott vannak a mozdulatlan lények.. - egyik kutatóm szerint a dinamikusak rabszolgái. Az elnö elnökk fels felszi ziss ssze zent nt,, s a felh felháb ábor orod odás ás mora moraja ja futo futott tt végi végigg a hallgatóságon Is. Rabszolgák! Hiszen ez az intézmény sok ezer hónap óta tilos mind a tizennyolc galaktikában. - Mire Mire alap alapít ítja ja azt azt a ször szörny nyű tény tényt, t, hogy hogy a stat statik ikus us lény lények ek a dinamikusak rabszolgái? - Ahogy bánnak velük - mondta Rag. - És hogy bánnak velük? - Kihasz Kihasznál nálják ják őket. Kihasznál Kihasználják, ják, hogy nincs tudatuk... tudatuk... bizonyos bizonyos mechanikus mozgásra késztetik őket! - Tehát Ők is dinamikusak lesznek - mondta valaki megnyugodva. - Sajn Sajnos os nem nem - cirp cirpel elte te ideg ideges esen en Rag. Rag. - Az ő mozgás mozgásuk uk nem biológiai, hanem mechanikai. A dinamikusak mozgatják őket... Azonban ez a mozgás nem a lényükb ől ered, hanem a dinamikusak praktikái hozzák létre. - De miért?! - visította egy hang. - Mert... kihasználják őket - ismételte Rag. - Rájuk ülnek, és vitetik magukat velük. Rájuk másznak, és bántalmazzák őket... ket... Mit tudom én! fakadt ki aztán. - Rövid volt az id ő pontosan pontosan megfigyeln megfigyelnii mindent. mindent. Rabszolgák és kész! Ki vannak szolgáltatva a mozgóknak. A Bizottság hallgatott, és lázasan törte a fejét. Rövid csend után az elnök foglalta össze valamennyiük véleményét. - Hm! A Bizottság véleménye az, hogy ez a bánásmód ellentmond a tize tizenn nnyo yolc lc gala galaxi xiss mind minden en törvé törvény nyén ének ek.. Egy Egy cirp cirpel elés és mint mint száz száz:: segítenünk kell rajtuk! - Na igen, de hogyan? - kételkedett a titkár. - Hogyan, uram? - tátotta el a szájait Rag. - Felszabadítjuk őket - mondta az elnök ellentmondást nem t űrő hangon. - Dinamikusakká alakítjuk őket. - És a tudat? - Adun Adunkk neki nekikk tudat tudatot. ot... .. Apro Apropó pó!! Elle Ellennőrizt rizték ék,, hogy hogy miből áll a tudatuk? - Nagyjából - sápadt el Rag. - Elő tudják állítani igen gyorsan? - Hát Hát ha kapo kapokk néhá néhány ny tapa tapasz szta taltltab abbb munk munkat atár ársa satt - cirp cirpel elte te merészen Rag. - Megkapja. Mikorra lesz kész? - Még ma, elnök úr. - Akkor rendben. És le tudja küldeni ezt a tudatot abba az országba? - Ez már gyerekjáték. - Óriási! - dörzsölte össze elülső lábait az elnök. - Lesz tudatuk, dinamikusakká válnak, és önálló országot alapíthatnak. Óriási! Ha ezt megcsinálja, Rag, kineveztetem főmunkatárssá! Rag belesápadt az örömbe. Még lejjebb csavarta a vérnyomásmérő jét, de így is fojtogatta valami.
- És még valamit - emelte fel csápjait az elnök. - Ezek is olyanok, mint a többi? Olyan formájúak? Rag szinte már nem is hallott semmit az örömtől. - Mit? Ja, Igen. Nagyjából olyanok. - Hát akkor rajta, Rag! Lépésről lépésre tájékoztassa a Bizottságot. A segédmunkatársak viharos tapsban törtek ki: egekig ért a cirpelés. Rag győzelemittasan, a nagyobb kutatócsoportok vezet őinek irigyen rámeredő gülüszemeibe nézett, és még lejjebb csavarta vérnyomásmérő készülékét. - Nos? - kérdezte az elnök. - Gondolják, hogy megfelel a feladatnak? - Ütődött - mondta valaki irigy cirpeléssel. - Pojáca. - Tessék?! - Mármint Rag kolléga. Az egyetemen az évfolyam bohóca volt. Önműködő zárószerkezettel látta el a WC-t. - És ez miért baj? - Mert csak zárni lehetett, nyitni nem. Kilenc napig szüneteltek az előadások, amíg a profokat ki nem szabadították a kretyóból. Az elnökből kirobbant a nevetés. - Hát még? Valaki hangosan felvisított, mintha csiklandoznák a tapogatóit. - Az elektromágneses szúnyogirtás se volt kutya! - Hogy csinálta a fickó? - Hát.. Hát.... megt megtal alál álta ta azt azt a mocsa mocsara rat, t, ahol ahol állít állítól ólag ag a szún szúnyo yogo gokk szaporodnak. Elektromágneses mez őt vont köréjük... Erre valamennyi katonai megfigyelőpont harmadfokú riadót jelzett. Felszálltak az elhárító osztagok, és neki a támadóknak. Zutty, bele a mocsárba! Az egész hads hadser ereg eg két két héti hétigg vaka vakaró rózo zott, tt, s az orsz ország ág össz összes es szún szúnyo yogi girt rtój óját át stratégiai tartalékká nyilvánították... Az elnökn elnöknek ek könny könnyek ek csoro csorogta gtakk valame valamenny nnyii szemé szemébből, csápja csápjaii elke elkese sere rede dett tten en ráng rángat atóz ózta tak. k. Végü Végüll is nagy nagyot ot sóha sóhajtjtva va legy legyőzte a nevetőgörcsöt, és az asztalra ütött. - Rég Rég mulat mulatta tam m ilye ilyenn jót! jót! Még Még hogy hogy dina dinami miku kusa sakk és stat statik ikus usak ak!! Rendben van, csak hadd kísérletezzék... Legalább újra jól kinevetjük magunkat. Most pedig kérem a következ őt! - Kész van, Rag? - kérdezte az elnök. - Igenis, uram. - És ezzel az izé... vacakkal életre tudja kelteni őket? Biztos ez, Rag? - Most figyeljen, uram! - m mondta ondta Rag, és megnyomta a gombot. Mindenki áhítattal hallgatott, még a segédmunkatársak is. Mégiscsak elképeszt ő dolog, hogy itt állunk az ígéret földjének a kapujában, anélkül hogy bebocsátást nyernénk - mondta nyakatekert szert szertartá artásos sosság sággal gal Tim Redhu Redhut,t, és nagyo nagyott harapo harapotttt a kezébe kezébenn lévő almába, miközben meglógázta lábait az emeletes ágy tetején. - Én mindig mondtam, hogy Mr. Gregory hülye. - Nagyokos! - mondta a szőke, hosszú hajú Matty Abrams. - Minden tanár hülye!
- Azért vannak kivételek - kottyantott közbe a kis vézna Palotás. Például... - Kuss! - mordult rá Matty. Téged senki se kérdezett. Kicsi vagy, és buta... Világos? - De... Fred Matty felnyújtotta a kezét Tim Redhut felé. - Az almát! - Már alig van belőle. - Az almát! Redhut sóhajtott, és belepottyantotta az almát Matty tenyerébe. A szőke, dagadó izmú fickó felállt, és a kis Palotás felé intett. - Gyere ide! A vékony, fekete hajú fiú arcára kiült a rémület. - Bocsánat, én csak azt mondtam, hogy... - Ide jössz, vagy érted megyek! Palotás sóhajtott, és kimászott a takarója alól. - Én igazán... Fred Matty felemelte az almát. - Tátsd ki a szád! - Én igazán... - Kitátod a szád, vagy összeverlek! Válassz! Megzabálod a csutkát, vagy vagy véged. véged. És jobb, jobb, ha egysz egyszer er s minden mindenkor korra ra megjeg megjegyze yzed, d, hogy hogy nekem nem lehet ellentmondani. Ha azt mondom, hogy minden tanár hülye, akkor az úgy is van! Világos? Palotás kényszeredetten bólintott. - Tátsd el a szád! A negyedik ágyon fekvő fekete képű King felmordult: - Talán mégsem kellene, Matty... Nem tudta a fickó, hogy mit beszél, és kész. Most az egyszer igazán... - Hát majd megtanulja! Zabáld, fickó! Ferenc Palotás szemét ellepték a könnyek; a megaláztatástól is és a fájdalomtól is, amikor Matty belenyomta a szájába a csutkát. - Így ni! Rágd meg, vagy fulladj meg t őle, te kis hülye! Palotás hüppögött, aztán egyszerre csak kékülni kezdett a feje. Háta megrendült, s iszonyú köhögési roham készült volna kitörni a tüdejéb ől, ha a torkára szorult almacsutka hagyja. Vonaglott, mint egy sebesült állat, és az emeletes ágy vaskeretébe kapaszkodott. kapaszkodott. Redhut rémülten ellátottá a száját. - Matty ez... ez... megfulladt! A szőke kamasz néhány karkörzést csinált, és megugráltatta dagadó izmait. - Na és? Torkára ment az alma, amit kajált. Vagy ti nem így láttátok? Palotás torkából hörgő hang szakadt ki, és leroskadt a földre. King ing, a bék béketűrő, kosárlabd kosárlabdázó-t ázó-termet ermetű langaléta langaléta villámgyo villámgyors rs mozdul mozdulatt attal al lerúg lerúgta ta magáró magáróll a takaró takarót,t, és Palotás Palotáshoz hoz ugrot ugrott.t. Olyan Olyan gyorsan, hogy a többiek alig tudták követni a mozdulatát, szétfeszítette a kis kamas kamaszz görcsö görcsösen sen összez összezáró áródó dó állkap állkapcs csait ait,, és hossz hosszú, ú, vékony vékony zenészujjaival kikotorta az almacsutkát a kisfiú torkából. Arca szenvtelen és mozdulatlan maradt, ahogy az almadarabot a sarokba vágta.
- Ideges vagy? - kérdezte Matty, és lassan feltápászkodott. Szorosan King elé állt. - Ideges vagy? A lakli keze ismét villant, s Matty hátrahökkent, ahogy King ujjai között megcsillant a rugós kés. - Ha hozzám nyúlsz, megöllek! Matty elvigyorodott, a késre pislantott, és visszazökkent az ágyára. - Úgy látom, nem érted a tréfát. King felemelte a földről Palotást. - Jól vagy? - Oké! - mondta a kicsi, furcsán ejtve az amerikai szavakat. - Minden oké! - King megfordult, és visszafeküdt az ágyára. Redhut ismét lógázni kezdte a lábát, és hogy megtörje a kínos csendet, ott folytatta, ahol abbahagyta. - Itt vagyunk Disneyland kapujában, és nem nézhetjük meg, hogy vigye el az ördög! Éppen erre nem jutott idő; a többi összes tetű prog progra ramr mraa juto jutott tt... ... Holn Holnap aputá utánn vége vége a szün szünid időnek. ek. Inká Inkább bb azt azt a nyomorult vízesést ne láttam volna! Palotás kétségbeesetten tekingetett egyikükr ől a másikukra, érezte, hogy valamiképpen bele kellene folynia a társalgásba, hogy bármi áron is, de a többiek t öbbiek egyenrangúnak tekintsék magukkal. - Én is szeretném látni Disneylandet! - mondta tétován. - Már annyit hallottam róla. - Majd sohanapján - mondta Redhut, és megvakarta a fejét. - Holnap reggel továbbállunk. Holnapután pedig kezd ődik az iskola. - Pedig benne volt a programban - motyogta Palotás, és óvatosan megtapogatta a torkát. - Program... Nevetséges! A tanárok akkor rúgják fel, amikor csak akarják. Kész röhej! Itt vagyunk Disneyland kerítése mellett, és nem lehet bemenni. Kész röhej! Matty felállt, lehuppant a földre, és csinált néhány fekvőtámaszt. Vastag, kidolgozott izmai könnyedén ugráltak a b őre alatt. - Bemehetsz, ha éppen akarsz - mondta. - Ha engem kérdezel, bemehetsz. Redhut abbahagyta a lábhimbálást. - Bemehetek? Mikor? - Most. Mindjárt. Amikor akarsz. - Ez csak tréfa, mi? Matty leült a szőnyegre, és felnézett Redhutra. - Jegyezd meg, dagadt, hogy én sohasem tréfálok. Megjegyzed? - Hát persze - mondta Redhut békülékenyen. - Miért is tréfálnál... Egyébként... - Egyébként a világ legegyszer űbb dolga. Itt a kerítés nem messze. Átugrunk, és egész éjszakára miénk Disneyland... Na? - Á... lehetetlen. Lebukunk. Ha lesz éjszakai ellenőrzés... - Nem lesz. - Honnan tudod? - Lelépnek. Mr. Crosbynak, annak a tökfejnek valami katonahaverja lakik itt a környéken. Hozzá megy az egész banda! Kihallgattam őket. Jössz, King? A langaléta a fal felé fordult.
- Eszembe sincs. - Kár. Pedig Jenny jön... és nem szereti a gyávákat. - Ezt nekem mondtad? Matty komikus mozdulattal széttárta a karját. - Dehogy. Csak annyit mond mondta tam, m, hogy hogy Jenn Jennyy nem nem szer szereti eti a gyáv gyávák ákat at.. Jöss Jössz, z, Redh Redhut ut?? A kövérkés fiú aggodalmasan összehúzta a szemét. - Én mennék. Csakhogy... - Szóv Szóval al jös jössz. Én vezet ezeteem a band bandát át.. Mire ire a smas smassz szer erok ok viss vissza zaté térn rnek ek az éjsz éjszak akai ai buli bulibó ból,l, mi is itth itthon on lesz leszün ünk. k. És mind minden entt megnézünk. Az egész Disneylandet. Na? - Megyek. De... - Hát te, béka? Palotás eltátotta a száját a meglepetéstől. - Én? Csak akkor lesz bel őled valak valaki,i, ha kezelé kezelésbe sbe vesz veszlek lek,, különb különben en ugyano ugyanolya lyann béka béka marads maradszz egész egész életed életedben ben,, mint mint most. most. Egy gyáva gyáva,, brekegő kis kis euró európa paii béka béka.. Aján Ajánlo lom, m, hozz hozz pótg pótgat atyá yát, t, ha eset esetle legg becsinálnál. Jössz vagy nem? Palotás nagyot nyelt. - Megyek. - Bravó! Akkor már hárman vagyunk, meg a két csaj. Jenny és Annie... Kár, hogy King... Halk, Halk, figye figyelmez lmeztet tető kopo kopogá gáss hall hallat atsz szott ott.. Matty Matty felrá felránt ntott ottaa a szemöldökét, mire Palotás engedelmesen az ajtóhoz osont. - Ki az? - Mi - suttogta egy rekedtes lányhang. – Készen vagytok, vagy csak kamu volt az egész? King hitetlenkedve meredt az ajtó felé. – Jenny? Matty vigyorgott. - Én megm megmon ondt dtam am.. Kár, Kár, hogy hogy nem nem jöss jössz, z, füst füstös ös!! Nagy Nagy kár. kár. A langaléta szeme megvillant. - Egyszer még számolunk, Matty. - Én is úgy gondolom. Tehát? King felállt, lerúgta a pizsamájá pizsamáját,t, és húzni kezdte a nadrágját. nadrágját. Matty összedörzsölte összedörzsölte a tenyerét. - Kész a kis csapat. Bízzátok rám magatokat, nyomorultak... Mindent megnézünk, és fogadok, sokkal jobban fogjuk érezni magunkat, mintha azok a felfújt hólyagok vezettek volna bennünket. Régóta várok erre az alkalomra! Engedd be a csajokat, brekeg ő! Amikor a lányok beléptek, Matty eloltotta a villanyt. - Csak nyugi! Nem kell a feltűnés. Fordítsd rá az ajtót, béka! Irány az ablak, nyomás utánam! Hideg eső szemerkélt, s a parkoló tócsáiban visszatükröz ődött a neon neonre rekl klám ámok ok villo villogó gó fény fényor orgi giáj ája. a. A harm harmad ados oszt ztál ályú yú motel motel nyito nyitott tt ablaka ablakaibó ibóll hangz hangzava avarr áradt áradt a szoka szokatla tlanul nul hűvös florid floridai ai éjsza éjszakáb kába: a: részeg bömbölés, gyereksírás s a rádió riporterének lelkes eufóriája, amint egy baseballmeccset közvetített. Palotás nagyot szívott az orrán, és vágy vágyódv ódvaa pillan pillantot tottt az alsó alsó ablako ablakokra kra,, amely amelyek ek sötéte sötétenn bámult bámultak ak ráju rájuk. k. A sebt sebtéb ében en kial kialak akít ított ott háló hálóte terme rmekb kben en igaz igazak ak álmát álmát alud aludta takk gyanútlan társaik.
Matty cigarettát húzott elő a zsebéből. Gondolkodott egy pillanatig, hogy megkínálja-e a többieket is, majd úgy döntött, hogy csak a lányok szolgáltak rá erre a különleges megtiszteltetésre. Jenny visszautasította a kínálást, Annie a szájába tett egy cigarettát, és várta a tüzet. Matty félkézzel elkapta Palotás gallérját, és magához rántotta a fiút. -Tüzet, béka! A kiskamasznak sírásra görbült a szája. - Nekem... nem lenni - kezdte idegesen és hibásan amerikaiul. Matty ellökte, hogy belehasalt a legközelebbi tócsába. - Szerezz! Palotás kikecmergett a vízből, de mielőtt még gyufa után nézhetett volna, Redhut fellobbantotta az öngyújtóját: tüzet adott Mattynek és Annie-nak is. Matty elégedetten kifújta a füstöt, és úgy tűnt, megnyugodott tőle. Belekarolt Annie-ba, és a motel háta mögötti sötétségbe mutatott. - Ott van! Látjátok? - Semmit sem látok - dörmögte King, és még fel is ágaskodott, hogy jobban belemélyedhessen belemélyedhessen a feketeségbe. - Mit kellene látnom? látnom? - Ott a kerítés - mondta Matty hanyagul, és megropogtatta a vállát. Cirka két méter magas. Mögötte van Disneyland! A lányok izgatottan kuncogtak, Palotás megpróbálta kirázni a nyaka mögé mögé szoru szorultlt vízcse vízcseppe ppeket ket,, King King a sötéts sötétség éget et fürkész fürkészte te nyugt nyugtala alann ábrázattal. A kövérkés Redhut megtörölgette a szitáló es őtől harmatos szem szemüv üveg egét ét,, de nem nem szól szóltt semm semmitit.. Láts Látszo zott tt rajt rajta, a, ha hagy hagyná nák, k, legs legszí zíve vese sebb bben en vissz isszaf afor ordu duln lnaa alud aludni ni,, anna annakk elle ellené nére re,, hogy hogy a hálóteremben még ő volt a hangadó. Matty átkarolta Annie vállát, és a fal felé bökött. - Régen készülök rá, hogy valami átkozottul frankó bulit csapjak ezen az átokverte kiránduláson. A vízesésnél már majdnem összejött... Ha Conn Conney ey,, az a ragy ragyás ás smas smassz szer er bele bele nem nem köp köp a leve levese semb mbe! e! Most Most azonb azonban an itt az alkalo alkalom... m... Ide figyelj figyeljetek etek,, fickók fickók!! Olyan Olyan buliba bulibann lesz lesz rés részetek etek,, hog hogy még még akko akkorr is err erre gond ondolto oltokk majd majd,, amik amikor or az életfogytiglanitokat töltitek a Sing Singben... Várta, hogy a többiek nevessenek, de csak Annie vihogott. - Na, Jó - folytatta Matty, némiképpen csalódott ábrázattal -, akkor figyeljetek tovább! Átrakjuk magunkat a kerítésen, és hopplá! miénk Disneyland egyetlen éjszakára! Csak a miénk! Tudjátok, mit jelent ez? Palotás megszívta az orrát, King pedig, kihasználva az alkalmat, kezébe kaparintotta Jenny kezét. - Ez azt jelenti, beszariak, hogy mindent megnézhetünk... azonkívül egy kis pénzmagra is szert tehetünk... talán. Na, mit szóltok hozzá? - És az őrség? - kérdezte Redhut tétován. - Nincs őrség. Csak a falak. Meg esetleg egy-két karbantartó ember. Mibe kerül átejteni őket? Képzeljétek el, az egész Disneyland a miénk lesz egyetlen éjszakára! Annie megborzongott, Mattyhez d őlt, és csodálattal pislantott fel rá. - Én veled megyek, Matty... akárhová is mész! - Hát te, brekegő? - Én... én... én is, természetesen.
- Ugye mi is megyünk, Arnold? - kérdezte lágyan Jenny. - Megyünk hát - morogta kedvetlenül King. - Dagadt? - Enyé Enyém m volt volt az ötlet ötlet - mond mondta ta Redh Redhut ut,, és mind minden en bátor bátorsá ságá gátt összeszedve összeszedve belépett a fekete éjszakába. - Tényleg enyém volt az ötlet... Matty kuncogott, de nem válaszolt. - Mi a Kibikul van, Rag?! - dühöngött az elnök. - Történt valami odalenn? - Az a helyzet, f őnök - nyögte Rag, és úgy szorította a csavar fejét, hogy belefehéredtek a csápjai -, beszorult ez a dög! Biztosan rozsdás... - Nincs rozsdátlanítója? - Megp Megpró róbá báltltun unkk vétel ételez ezni ni,, de a gaz gazdasá dasági gi hiv hivatal atalba bann nem nem engedélyezték. - Hogyhogy nem engedélyezték? - Azt mondták, nincs rá keret. Köpjek a rozsdára, és kapargassam, úgy is lejön. A Bizottság elnöke az alelnökre nézett, aki mélyen lehajtotta a fejét, és csak magában röhögött. - Mát akkor köpjön rá, és kapargassa! Rag Rag felny felnyög ögött ött,, aztá aztánn inte intett tt a segé segédm dmun unka katá társ rsak akna nak, k, hogy hogy segíts segítsene enek. k. A két két segéd segédmun munka katárs társ,, bár össze összesen sen kilenc kilenc diplom diplomáva ávall rend rendel elke keze zett, tt, köpn köpnii is tudot tudott. t. Rákö Ráköpt ptek ek a rozs rozsdá dáss anyá anyára ra,, aztá aztánn csápjaikat egyesítve reszelni kezdték a rozsdát. Amikor készen lettek a kényes művelettel, Rag megragadta a csavart, és elfordította. A láthatatlan sugarak elindultak a Föld felé. Az őr a sarokban ült, és csirkemájas szendvicset evett. Csizmás lábát lábát feltet feltette te az aszta asztalká lkára, ra, a telefon telefon mellé. mellé. Futóla Futólagg végign végignéz ézett ett az Egyesült Államok történetét megszemélyesítő figurákon. Jesse James éppen feléje tartotta a puskáját, és ez nem tetszett neki neki.. Már Már korá korább bban an is szól szólni ni akar akartt a rész részle legg igaz igazga gató tójá jána nak, k, hogy hogy fordítsák fordítsák el a puskát. puskát. Titokban Titokban gyakran gyakran megfigyelte, megfigyelte, hogy a látogatóka látogatókatt is zava zavarj rjaa a pusk puskac acsső. Elsősorb sorban an pers perszze azok azokat at,, akik akik az US USA A valam alamel elyyik álla államá mábó bóll érke érkezztek. tek. Hiáb Hiába, a, Amer Amerik ikáb ában an kelle elleme metltlen en érz érzések éseket et kelt kelt a homl homlok okra ra szeg szegez ezet ettt fegy fegyve ver. r. Még Még akko akkorr is, is, ha garantáltan nincs benne golyó. Egy másik tárlóban a Ku-Klux-Klan Nagy Sárkánya éppen akkor készül ődött dött,, hogy hogy megk megkor orbá bács csol oljo jonn egy egy nége négert rt.. Egyi Egyikk kezé kezébe benn korbác korbácsot sot tartot tartott,t, másikb másikban an izzó izzó harapó harapófog fogót. ót. Mögötte Mögötte sejtel sejtelmes mesen en lángolt a lincselést jelző kereszt. Valami megmoccant, nem is messzire tőle. Az őr felkapta a fejét, és hallgatózott. Még az hiányzik, hogy patkány szabaduljon be a terembe. Ismét megreccsent a padló. Nagyot harapott a kenyeréb ől, aztán rutinszerűen végignézett a tárlókon. Ha a patkány meg találja rágni valamelyik életnagyságú figurát... Megá Megállt llt a kezé kezébe benn a szen szendv dvic ics. s. Behu Behuny nyta ta a szem szemét ét,, és ismé ismétt kinyitotta. Azt hitte, káprázat játszik vele, vagy a patkányok már el is kezd kezdté tékk romb rombol olóó munk munkáj ájuk ukat at.. Az indi indián ánok ok csop csopor ortjtjáb ából ól,, akik akik a
kínz ínzócöl ócölöp öp körül örül tánc táncol olta tak, k, és igy igyekez ekezte tekk áts átsegí egíteni teni az Örök Örök Vadászmezőkre egy jobb sorsra érdemes trappert, hiányzott néhány harcos. Most a szomszéd teremben reccsent meg a padló. Az őr keze megindult az öve felé. Nem is állt meg egészen addig, amíg meg nem ragadta pisztolya agyát. Inkább csak a maga megnyugtatására kiáltotta bele a csendbe: - Hé! Van itt valaki?! Nem érkezett válasz. Visszafordult, aztán földbe gyökerezett a lába. Jesse James figurája a helyen volt ugyan, de egészen másképp, mint az el őbb. Most a bal lábát lábát nyújto nyújtotta tta előre a jobb jobb hely helyet ett, t, s a pusk puskaa csöv csövee valah alahov ovaa a mennyezet irányába mutatott. Az őr megtörölte a homlokát. Igyekezett legyűrni a gyomrából feltörő félelm félelmet. et. Halkan Halkan elfütt elfüttye yente ntette tte magát, magát, aztán aztán villám villámgy gyors orsan an a Nagy Nagy Sárkány felé fordult. A Ku-Klux-Klan vezető jének a kezéből hiányzott a korbács, és a néger férfi sem volt sehol. Az őr kihúzta a pisztolyát, felvette a telefonkagylót, és feltárcsázta a szomszédos termet, ahol társa az őslénytani kiállítást őrizte. Hallotta, hogy a telefon kicseng, de nem vette fel senki. Izzadság gyöngyözött a homlokán, és azon nyomban rá is fagyott bőrére. Lehetetlen! Johnnynak jelentkeznie kell, ha csak nem történt vele valami. A sze szeme sark sarkáából ból lát látta, ta, hogy ogy a déli éli katoná tonákk tábo táborá rába bann is megmoccan valami. Egy nagy kalapos, fiatal, bajuszos katona lassan és darabo darabosa sann megmoz megmozdít dította otta a kezét, kezét, megmar megmarkol koltt egy egy puskát puskát,, amely amely társaiéval együtt gúlába rakva hevert egy sohasem ég ő tábortűz mellett, Felemelte, a vállához szorította, és az őr hallotta, hogy csattan a zavar. „Földrengés - futott át az őr agyán a gondolat -, Más nem lehet, csak földrengés!" Úgy szorította a kagylót, hogy belefehéredett a keze. - Halló! Halló! Hol vagy, Johnny?! Vala Valaki ki vagy vagy vala valami mi bele beleord ordít ított ott a kagy kagyló lóba ba,, reke rekedt dt földö földönt ntúl úlii üvölté üvöltésse ssel.l. Mintha Mintha megele megeleve vened nedett ett volna volna egy őslény, slény, amiket amiket Johnny Johnny őriz... Jesse James megfordult, és felemelte a fejét. f ejét. Merev, pillantás nélküli nézéssel felmérte a terepet. A Ku-Klux-Klan Nagy Sárkánya felnevetett, rekedt, kegyetlen nevetéssel. „Megtébolyodtam" - gondolta az őr, és elejtette a pisztolyát. Egyetlen vágya maradt csak: menekülni minél gyorsabban és minél messzebbre. Hátát a falnak támasztotta, és lassan, araszolva megindult a kijárat felé felé.. Ekko Ekkorr már már mind minden en figu figura ra moz mozgott gott szag szagga gato tott tt,, mech mechan anik ikus us mozg mozgás ássa sal.l. A Nagy Nagy Sárk Sárkán ányy átlé átlépt ptee a tárl tárlót ót határ határol olóó zsin zsinór órt, t, és megindult feléje. Az őr menekülni próbált. Éppen akkor kapta a golyót a homlokába, amikor már-már elérte az ajtót. Az eső még mindig szitált.
A fal ott ásított előttük, feketén és iszamosan a ráhullott víztől. Magasa Magasann felett felettük ük lilásk liláskékb ékben en játsz játszott ott az ég, az éjsza éjszaka ka is ragyo ragyogó gó neonáradat impresszionista képpé színezte az es őfelhőket. Redhut felhőzett a falra, aztán elhúzta a száját. - Jó magas. - Félsz? - Én ugyan nem. Matty levetette dzsekijét, és Palotás felé dobta. - Fogd, béka! Aztán se szó, se beszéd karjába kapta Annie-t, és felnyomta a fal tetejére. Annie vihogott, és az ég felé nyújtotta a karját. Néhány pillanattal később Jenny is mellette ült. King minden erejét megfeszítve feltolta Redhutot, aztán Palotást. Matty ekkor már a fal tetején állt, és gúnyosan nézett le rá. - Jössz, King? A langaléta a fal szélébe kapaszkodott, és megpróbálta felhúzni magát. Először visszahuppant, aztán már-már a tetőn volt, amikor Matty gyorsan a kezére lépett. King dühösen felordított, de Matty mézédesen rámosolygott. - Csak Csak nem nem gond gondol olod od,, hogy hogy szán szándé déko kosa sann csin csinál álta tam? m? Csús Csúszi zikk idefenn minden, mint egy kagyló belsejében. Gyertek, csajok! Leugrott, aztán feltűnően óvatosan lesegítette a lányokat. - Gyere, dagadt! Redhut hálás mosollyal feléje nyújtotta a kezét, és ellökte magát a faltól faltól.. Matty Matty hátral hátralépe épett, tt, eléged elégedette ettenn figye figyelve lve,, ahogy ahogy Redhut Redhut hango hangoss csattanással végigvágódik a betonon. - Jaj! - Látod, kisfiam, ennyit tesz az edzettségi Az izmosak leugranak, a pacalok letottyannak. Ez a különbség… Feltűnt a fal tetején King is. Megpihent egy másodpercre, majd a több többie iekk után után ugro ugrott tt.. Habo Habozo zott, tt, hogy hogy bele belekö köss ssön ön-e -e Matty Mattybe be,, aztán aztán mégsem mégsem tette. tette. Ehely Ehelyett ett felnyú felnyújtot jtotta ta a kezét, kezét, és leemel leemelte te Palotá Palotást st a tetőről. Megérkeztek Disneylandbe. A felhők lejjebb ereszkedtek, s amikor Palotás néhány lépés után hátrafordult, már nem látta a kerítést. Aggodalmasan felsóhajtott, és igye igyekez kezett ett a több többie iekk után után.. Talá Talánn most most majd majd bebi bebizo zony nyít ítha hatja tja,, hogy hogy közéjük való. Talán... Nekiütközött Jenny hátának. Matty megtorpant, és az egyre növekvő fények felé mutatott. - Látjátok? Ez a jövő városa... Apám, amikor még nem lécelt le véglegesen, azt mondta, hogy ez a világ legcsodálatosabb építménye. Óriási város. Látjátok azt a gömböt? Az a Föld... és benne van minden, az egész világ... Valahol előttük, talán fél mérföldnyi távolságban hatalmas, égig érő gömb emelkedett. Úgy érezték, mintha a világűr sötétjében álltak volna egy lassan közeled ő űrhajó fedélzetén, s el őttük ott forgott volna' a földgolyó, fényekbe, színekbe és hangokba burkolózva.
A hata hatalm lmas as gömb gömb lass lassan an,, lágy lágyan an forgo forgott tt egy egy hozz hozzáj ájuk uk el nem nem hallat hallatsz szóó zene zene ütemér ütemére; e; felüle felületén tén ezerny ezernyii apró apró csilla csillagg ragyo ragyogot gott.t. A kamaszok szája tátva maradt az ámulattól. Annie szeméből kicsordult egy könnycsepp? - Istenem, de szép! Matty elvigyorodott. - És mennyi lehet benne a dohány. Istenemre, azt is megkukkoljuk! Akárcsak a kalandok városát vagy a víz alatti várost. Jöttök? Mintha Mintha megbab megbaboná onáztá ztákk volna volna őket, ket, úgy úgy indu indultltak ak a gömb gömb felé felé.. Érezték, hogy a föléjük emelkedő csoda minden lépésükkel nagyobb lesz, mintha egy láthatatlan vetítőgép egyre fokozta volna a nagyítást. - Mi van odabenn? - kérdezte a kis, fekete Annie, és a vakítóvá erősödő fényben szinte lángolni látszott homlokán a sebhely, amelyet még tavaly télen szerzett, amikor kirepült a bobpályáról. - Hát... mindenféle - mondta Matty tétován. - Múzeum. Hogy hogyan közlekedtek régen az emberek meg ilyesmi. Nem túl érdekes. Engem inkább egy kis dohány érdekelne. - Beme Bemegy gyün ünk? k? - kérd kérdez ezte te Jenn Jenny, y, és lelk lelkes esen en megr megráz ázta ta szőke lófarkát. - Ha már itt vagyunk... A hata hatalm lmas as,, felh felhőkarcol karcolóny ónyii gömb gömb ott ringott ringott-for -forgot gottt előttük ttük,, s hívo hívoga gató tónn kitá kitárta rta az ajtaj ajtaját át.. Matt Mattyy megl meglód ódult ult,, és mint mintha ha föld földön öntú túlili vonzásnak engedelmeskedne, engedelmeskedne, elindult az ajtó felé. Körülbelül tíz-tizenkét lépést lépést tehete tehetetttt előre, re, amik amikor or a kis kis Palo Palotás tás furcs furcsán án elto eltorz rzul ultt hang hangja ja megállította. - Matty! - Mi van, brekegő? - Én azt hiszem... - Mit hiszel? - Hogy itt fekszik mellettem egy hulla a f űben! A hulla valóban ott hevert néhány lépésnyire t őlük, a Disneyland-őrök cifra egyenruhájában. King rápillantott, és összerándult a gyomra. Az őr egyenesen elölről, a homlokába kapta a golyót: talán éppen a ringóforgó gömb valamelyik ablakából. - Úristen! - nyögte Redhut, és félrefordult. - Ez nem valami bábu? Hiszen ilyenkor itt nem lehet élő ember... - Hát nincs is. A kis kis Palo Palotá táss könn könnye yett morz morzso soltlt szét szét a szem szemee sark sarkáb ában an,, és önkéntelenül buktak ki a száján a szavak: - Nem lenne jobb visszamenni? Matty a hullához lépett, rutinos mozdulattal a zsebébe nyúlt, és kivette a pénztárcáját. - Ennek már úgysem lesz rá szüksége. Jenny sikkantott, King pedig villámgyors mozdulattal kitépte a tárcát Matty kezéből. -Teszed vissza te, őrült! Én... én... Matty kivicsorította a fogát, mint a harapós kutya. - Ha nem veszed fel azonnal...! Annie Mattyre vetette magát, és megpróbálta elcibálni Kingtől. - Hagyd, Matty! Ha megtalálják nálad, még azt hiszik, te ölted meg. Matty megvakarta megvakarta a fejét, fejét, és elgondolkodott elgondolkodott.. Aztán szóra nyitotta nyitotta a száját, és már éppen mondott volna valamit, amikor a feléjük tornyosuló
óriási óriási gömb gömb hirtel hirtelen en színt színt váltot váltott.t. Az ablak ablakaib aiból ól ragyo ragyogó gó baráts barátság ágos os halványkéket égősárga fény váltotta fel, s az éles sugarak szinte a szem szemük ükbe be mart martak ak.. A lány lányok ok arcu arcukk elé elé kaptá kaptákk a kezü kezüke ket. t. Palo Palotá táss feljajdult, Redhut belebotlott a hullába, King igyekezett átkarolni Jennyt, hogy megóvja a fényekt ől. Matty hátralépett, és amennyire csak a szeme bírta, szemügyre vette a villogást. - Menjünk Innen a fenébe! - mondta aztán óvatosan. - Valami balhé van vele, vagy micsoda. Az hiányzik csak, hogy elkapjanak bennünket! Folytatta volna, de Redhut ordítása beléfojtotta a szót. - Úristen, Matty, oda nézz! Az izompacsirta hátrakapta a fejét, és megmerevedett a rémülettől. A forgó-villogó gömb oldalára árnyék borult, mintha óriási felhő fogta volna el előlük a fényeket. A határozatlan, kontúrtalan árnyék egyre növeke növekedet dett,t, mintha mintha óriási óriási tintás tintásüve üvegg borult borult volna volna a gömbre gömbre.. Aztán Aztán egyszerre csak kiélesedtek a formák: az árnyéknak teste támadt, nyaka nőtt, a gömb alsó része felé húzódó vége pedig elkeskenyedett, mint rettenetes farok. A gömb villant egy utolsót, majd acélszürkébe váltott. Az árnyék a felh őrongyok közül kibukkanó hold felé fordította a fejét, és felüvöltött. A semmihez sem hasonlítható, gyilkos bömbölés megkerülte a gömböt, s körülfonta őket, mint hínáros tenger a vigyázatlan úszót. Palotás hátrált, hátrált, aztán a földre zuhant. - Ez nem lehet igaz - motyogta. - Ez... egy... Tyrannosaurus Rex! Menekülni akartak, de földbe gyökerezett a lábuk. A mons monstr trum um a sápa sápadt dtan an ragy ragyog ogóó hold hold felé felé kapo kapott tt karm karmos os els első mancsával, mintha le akarta volna tépni az égr ől. Aztán felemelte a másik mancsát is, és azt is az ég felé nyújtotta. Játszani akart a holddal, mint kiscica a pamutgombolyaggal. pamutgombolyaggal. Palotás egy nedves, tüskés bokor alá lapult, és bénultan leste, ahogy a hatalmas talpak faágakat és hot dogot áruló bódékat zúzva elvonulnak mellette. A lábak döngése nyomán megrepedt a betonjárda, s a résből fekete, hosszú csápú rovarok igyekeztek a füves térség felé. Az égig érő gömb megrázkódott, és ismét szint váltott. Halványzöldbe burko burkolód lódzo zotttt a világ világ,, és valaho valahonna nnan, n, ismere ismeretle tlenn messz messzesé eségb gből lágy lágy harmonikaszó szűrődött a fülükbe. Palotás Palotás négykézl négykézlábra ábra állt, majd felemelked felemelkedett. ett. Közvetlenü Közvetlenüll előtte Redhut guggolt a betonon, tenyerét a fülére szorítva. Annie-t nem látta sehol sehol,, csak csak Kinget Kinget és Jennyt Jennyt,, amint amint egymás egymástt átkaro átkarolva lva,, leplez leplezetl etlen en ijedséggel az arcukon és lassan semmibe t űnő óriás után néztek. - Ez... mi volt? - kérdezte végre Jenny, és Palotásra meredt. Őslény? - Tyrannosaurus Rex - bólintott a kisfiú. - Makett? - Naná, majd valódi - morogta a bokrok közül kilép ő Matty, és maga után húzta a félelmében sírdogáló Annie-t. - Nem mondtam, hogy csak kamu az egész? Most mit b őgsz? Tudhattad volna, hogy egész Disneyland land tele tele van ily ilyen izék izékke kel.l. Apám pám is mon mondta dta. Ősállat sállatokk okkal al meg mind minden enne nel.l. Olya Olyan, n, mint mint egy egy pano panopt ptik ikum um.. Csak Csak ezek ezek mozo mozogn gnak ak is. is. Hiszen láttad. - Éppen olyan volt, mint az igazi - hüppögte a lány.
- Ez... Igazi is volt! - szaladt ki Palotás szájá áján egészen meggondolatlanul. - Isten bizony... - Kuss! - szólt rá szokatlan élességgel King. – Most már én is azt mondom, hogy kuss! Hogyan lehetne... A gömb néhány felső emelet emeletee kialud kialudt,t, hogy hogy aztán aztán vakító vakító fehér fehér fényben felragyogjak. Kialudt, felragyogott, és ismét kialudt. Mintha csak valaki jelt adott volna valakinek. Annie összeborzongott, és Matty karjába kapaszkodott. - Menjünk innen. Matt! - mondta nyafogva. - Én utálom ezt a gömböt, és nem is akarok bemenni. Menjünk, máshová! Azt mondtad, hogy van más is: a kalandok városa meg mit tudom én. Nem akarok bemenni ebbe az izébe! - Én sem - helyeselt Jenny. A gömb gömb fels felső emel emelet etei einn ismé ismétt kial kialud udtt a fény, fény, s a köve követk tkez ező másodpercben felsivított Redhut éles hangja: - Nézzétek az árnyékot! A gömb felső részét újra betöltötte a kontúrtalan árnyék, mint az előbb. - Úristen! - nyögte Palotás, és a mellette álló bokorba kapaszkodott. Ez visszajött! Csakhogy aki visszajött nem a Tyrannosaurus Rex volt, hanem egy közönséges brontosaurus, mögötte egy kisebb méret ű dinosaurusszal. Ahogy a fekete árnyékok egyre élesebbé váltak, az őslények száma is egyre nőtt. Palo Palotás tás ekko ekkorr már már visí visíto tott, tt, egés egésze zenn addi addig, g, amíg amíg King King be nem nem tapasztotta a száját. - Hallgass, te ostoba! A végén még... Palo Palotá táss megf megfor ordu dultlt,, és hany hanyat att-h t-hom omlo lokk roha rohann nnii kezd kezdet ett. t. Nem Nem érdekelte többé a gömb, a kalandok városa vagy a víz alatti város, egy valami hajszolta csak: min minél előbb meg megszaba abaduln dulnii a rém rémület ület birodalmából. Egés Egészzen addi addigg roha rohant nt,, amíg amíg szem szembe be nem nem talá találtltaa mag magát a Tyrannosaurusszal. Az óriás abbahagyta a hold pofozását, és a földet bámu bámultltaa mag maga előtt. tt. Palo Palotás tás nyög nyögött ött,, és érez érezte te,, hogy hogy hány hányin inge gerr szorongatja. Mielőtt azonban még engedett volna a gyomrát facsaró erőszaknak, megfordult és visszarohant a többiekhez. Jenny fülére szorította a tenyerét, behunyta a szemét, és visított, ahogy a torkán kifért. - Tűnjetek el innen! Jaj, istenem, tűnjetek el innen! - Csak Csak... ... make makett ttok ok - moty motyog ogta ta Redh Redhut ut bizo bizony nytal talan anul ul.. - Játé Játéko kok, k, műanyagból. King előkapta rugós kését, és a lomhán közeled ő árnyékok felé szegezte. Matty még mindig bambán bámulta az óriásokat, és nehezen mozgó agyát megpróbálta gondolkodásra serkenteni. - Bekerítettek bennünket! - suttogta Redhut, és rémületében ugrált, mintha viszket őport hintettek volna a nadrágjába. - Elkaptak bennünket! Istenem, miért is jöttünk ide?! Matty végre felnevetett, száraz, gúnyos nevetéssel.
- Becsináltatok, puhányok? Tudjátok, mi ez? Most viszik át őket egyik helyről a másikra... Néha ezeket is meg kell javítani... Azt hittétek, hogy igaziak, beszariak? Nézzétek, egészen közel megyek hozzá, és... Valamelyik saurus, Palotás nem ismerte ezt a fajtát, felemelte a farkát, és a kiáltozó Matty felé csapott vele. Olyan gyorsan történt, hogy az izmos, fürge fickónak nem volt ideje még arra sem, hogy maga elé kapja a kezét. A farok lesújtott, Matty megemelkedett, és a többiek csak annyit láttak, hogy átszáll egy út menti pálmafa felett, f elett, és eltűnik az .ismét kitörő fényözönb f ényözönben. en. Palotá Palotáss és a lányok lányok hasra hasra vetett vetették ék maguk magukat. at. Redhu Redhutt hányt hányt és zokogott, King kezében remegett a rugós kés. A forgó gömbb ől halk zene áradt: egy bécsi kering ő lágy, ringató dallama. Az óriások szorosra zárták a soraikat, és betondönget ő robajjal közeledtek. Palotás igyekezett a legközelebbi pocsolyába fúrni az arcát, és csak azon imádkozott, hogy ne fájjon, amikor rálépnek. Jaj, csak ne fájjon! A fények elhalványultak, és sötét árnyékok mögé rejt őzött a hold. A szitáló esőt mintha óriási, fekete esernyő fogta volna fel előlük. Ekkor Ekkor valah valahonn onnan an,, nem is távolr távolról, ól, lövés lövés csatta csattant, nt, majd majd tompa tompa puffanás követte, mintha a golyó élő testbe vágódott volna. Keser ű, fájdalomittas üvöltés hangzott fel magasan a fejük felett, amely egyre vékonyodó sípolásba fulladt. Aztán újabb lövés csattant, amelyet további bömbölések és sípolások követtek. Palotás érezte, hogy egy kemény kéz kirántja a pocsolyából, és lökdösni kezdi maga előtt. - Futás! - ordította a fülébe f ülébe King - Arra! Torkolattűz villant, s a golyó bevágódott az egyik óriás testébe. A lányok egy kiugró sziklapárkány alatt kucorogtak, csapzottan, vizesen, sáro sárosa san. n. Redh Redhut ut a föld földön ön ült, ült, és hagy hagyta ta,, hogy hogy a lágy lágy,, hűvös eső végigcsorogjon a szemüvegén. - Ezt figyeld! - kiáltotta King, és megragadta a karját. - A fickót odafenn! Szem Szembe be velü velük, k, egy egy eled eleddi digg láth láthat atatl atlan anul ul a söté sötéts tség égbe be vesz vesző sziklacsúcs tetején egy férfi állt, szétterpesztett lábakkal, helykén fejére csapot csapottt cowboy cowboy-ka -kalap lapban ban,, és sietsé sietségg nélkül nélkül pumpál pumpálta ta az ólmot ólmot az őslényekbe. A háta mögött felragyogó hold természetellenesen nagyra növelte növelte az alakjá alakját.t. Amikor Amikor abbaha abbahagy gyta ta a tüzelé tüzelést, st, feléjük feléjük intett intett,, és megcsillant a fényben rövid, fekete szakálla. - Jéz Jézusom usom!! - mond mondta ta Redh Redhut ut,, ós megt megtör öröl ölte te a szem szemüv üveg egét ét.. -Jézusom! Ez Buffalo Bill! - Ismered? - nyöszörögte Palotás. - Még jó, hogy idejében ideért... - Nem fogsz neki örülni - mondta King és visszaugratta a nyelébe a kés pengéjét. - Mint ahogy én sem. - De hiszen... megmentett m egmentett bennünket. - Na, ja - mondta a langaléta, és a hüppögő lányok felé lesett. Csakhogy Buffalo Bill száz éve halott. Minimum. Jenny felsikoltott és elájult. Az óriások egyre bömböltek, de úgy t űnt, elvesztették őket szem elől. A cowboy meglengette a karját a szikla tetején, aztán elt űnt. Néhány perc múlva hangos szuszogással felbukkant mellettük, és lerázta a vizet a kalapjáról.
- Az ördög rdögbe be is. is... de pocs pocsék ék idő! Ezek mik? - és a lassan vissz visszav avonu onuló ló őslén slényyekre ekre muta mutato tott tt.. - Mert Mertho hogy gy nem nem bölé bölény nyek ek,, az hétszentség! Esküdni mernék, hogy a sziúk f őztek ki már megint valamit! Ki kellett volna nyírnom a varázslót... már megint ráfizettem a lágy szívemre. Ti honnan jöttetek? Egy kis fickó mondta, hogy bekerítettek benn bennet etek eket et ezek ezek a furc furcsa sa biva bivaly lyok ok.. Külö Különb nben en Buffa Buffalo lo Bill Bill vagy vagyok ok.. Halljátok, jön a fickó a szekerével. Majd a víz alatti várban találkozunk... A gömb kioltotta a fényeit, csak a hold világított a fejük felett. Valahol a magasban halk bugás támadt, s a másodperc tört része alatt egy csészealjszerű sötét tárgy ereszkedett melléjük. Redhut felnyögött: - Repülő csészealj! A sötét jármű teteje felpattant, és egy szkafanderbe öltözött alak vágód vágódott ott ki belőle. Palotá Palotáss megfig megfigye yelte, lte, hogy hogy kicsit kicsit kisebb kisebb és jóval jóval gömbölyűbb annál, hogy ember lehessen. Ha pedig nem ember, akkor... A szkafanderes fickó hozzájuk rohant, és gesztikulálva kiáltozni kezdett: - Gyorsan! - szűrődött hozzájuk a sisakon át tompán a hangja. Gyertek gyorsan! Körülfogtak benneteket... Gyorsan! A föld megvonaglott a talpuk alatt, s a Tyrannosaurus üvöltése ott keringett a fejük felett. Az űrhajós megragadta Jenny karját, és maga után húzta. A lány előbb kábult ultan engedte, hogy vonszolják, aztán tán egyszerre rre megmakacsolta magát, és lábalt a földhöz feszítette. f eszítette. - Nem megyek sehová! Haza akarok menni! Elegem volt ebb ől az ostobaságból... Redhut felpattant, és futni kezdett a csészealj felé. Palotás, anélkül hogy tudatában lett volna, mit csinál, követte. Akkor tért csak magához, amikor már ott szorongott a szemüveges mellett az ismeretlen járgány furcsa belsejében. Az űrhajós küszködött egy darabig Jennyvel, aztán a lány hirtelen elernyedt a karjai között. A szkafanderes pilóta melléjük hajította, és bevágódott a kormány mögé. A következő pillanatban alájuk úszott a sziklacsúcs. Buffalo Bill megemelte a kalapját, és feléjük intett. Redhu Redhutt levett levettee a szemüv szemüvegé egét,t, körüln körülnéze ézett, tt, aztán aztán megrag megragadt adtaa a pilóta karját, és rázni kezdte, mintha roham jött volna rá. - Vissza! Hiszen... azok ott maradtak! Annie és King... és Matty! A piló pilóta ta kisz kiszak akít ítot otta ta a karj karját át a fiú szor szorít ítás ásáb ából ól,, és szom szomor orúa úann megrázta a fejét. - Sajnálom, Mindent megpróbáltam. Egyszerűen nem volt rá időnk... Itt az órám... mutatja a lehetséges akcióidőt. Ha csak egy rovátkával tovább maradunk, elpusztulunk. Sajnálom. Bekapc Bekapcsol soltt egy egy kapcs kapcsoló olót,t, s friss, friss, kellem kellemes es leveg levegő áramlo áramlotttt a csész csészeal ealjj belsej belsejébe ébe.. Jenny Jenny hangos hangosan an zokog zokogott, ott, Redhut Redhut tenyer tenyerébe ébe mélyesztette a körmeit, Palotás pedig arra gondolt, hogy vajon álmodike, és ha felébred, vajon mivel fogja kínozni Matty. A csészealjpi csészealjpilóta lóta lekapta lekapta a szkafander szkafanderét. ét. Elég volt volt egy tépőzárat felnyitni, s a ruha szinte magától hullott le róla a sisakkal együtt. Aztán vigasztalóan és barátságosan rájuk mosolygott.
Jenny felsivított, Redhut pedig, ha nincs er ősen biztosítva az ajtó, kivetette volna magát a járgányból. A pilóta ugyanis nem ember volt, hane hanem m valam alamii más, más, ha nem nem is egés egésze zenn olya olyann borz borzal alma mas, s, mint mint a Tyrannosaurus Rex odalenn. Egészen kicsi és egészen zöld volt, mint egy éretlen alma. És nagyjából nagyjából olyan gömböly gömbölyű is. Apró Apró,, ránc ráncos os fejé fején, n, horg horgas as orra orra alat alattt egyetlen, gömbölyű szem ült, sok-sok szemből összetéve. Feje búbján két korongvégű tapogató mozgott egyre idegesebben, amikor megérezte utasai rémületét. - Nono, nem kell félni! - mondta nyugtalanul, és rettentő pöszén ejtve az amerikai szavakat. - Én csak segítettem nektek. A felderít ők vettek észr észree tite titeke kett a gömb gömb tete tetejé jérről. Lete Letesz szle lekk benn bennet etek eket et a víz alat alattiti városban, és már jövök is vissza. Hallottátok, hogy megölték az őröket? Suttog Suttogóra óra vette vette resze reszellős hang hangjá ját, t, mint mintha ha attó attóll tart tartan ana, a, hogy hogy kihallgatja valaki. - Egyet találtunk - mondta Palotás, igyekezve úrrá lenni félelmén. Kik ölték meg... Buffalo Bill? - Dehogyis - rázta meg a fejét a pilóta. - Ő velünk van. Békét kötött az indi indián ánok okka kal.l. Most Most őrsze rszem. m. Csod Csodaa jó szeme szeme van söté sötétb tben en is. is. A többieket a Nagy Sárkány vezeti, és Lee generális... Ezek a nagy lények nem nem tarto tartozn znak ak seho sehova va sem. sem. Csak Csak kóbo kóboro roln lnak ak,, és akit akit megl meglát átna nak, k, megö megölik lik.. Nem Nem lehe lehett velü velükk komm kommun unik ikál álni ni.. Az érte értelmi lmi fejl fejlődés dés igen igen alacsony fokán állnak. Palotás a csészealj hideg falához támasztotta a fejét, és kénytelen volt konstatálni, hogy nem álmodik. Ha viszont nem álmodik, akkor megőrült. - Ön... te ki vagy? - kérdezte óvatosan. Szinte csikorogtak a tapogatók, ahogy feléje f eléje fordultak. - Én? Magub. - És... honnan? - Ahog Ahogyy ti mond mondjá játo tok: k: kis kis zöld zöld embe emberk rkee vagy vagyok ok.. Néhá Néhány ny száz száz fényévnyi távolságból jöttem. De erre most nincs id ő. Azért küldtek, hogy elhozzam az örök békét és némi technikai haladást a Földre. Egyel őre úgy tűnik, nehezebb a küldetésem, mint gondoltam. - És... mi az, amiben benne vagyunk? - Háború - mondta Magub tömören. – Megtámadtak bennünket. - Mikor? - Nem tudom. Itt nincs idő, csak tér... azaz háború. Vagy ők győznek, vagy mi. Ha ők, megsemmisítenek mindent. Még a gömböt is és a víz alatti várost is. Arra különösen fáj a foguk. Odaviszlek benneteket. - És... a többiek?! - sírt fel Jenny. - Majd meglátom - mondta a pilóta. - Ha el tudtak rejt őzni, talán megtalálom őket. Kapaszkodjatok! Leszállunk. Amikor felpattant a csészealj teteje, mintha visszatértek volna oda, ahonnan elindultak. Ismé Ismétt egy egy vilá világí gító tó és forg forgóó gömb gömb alak alakúú épít építmé mény ny előtt állta álltak, k, csakhogy ez jóval kisebb volt, mint a másik. Magub megállt a járgánya mellett, és egy lassan kitáruló ajtó felé mutatott.
- Oda menjet menjetek. ek. Már várna várnakk bennet benneteke eket.t. Leadta Leadtam m telepá telepátifo tifonon non,, hogy megérkeztetek. Alighogy földre tették a lábukat, a csészealj a leveg őbe emelkedett, és beleve belevesze szetttt a fekete feketeség ségbe. be. A gömb gömb nyitot nyitottt ajtajá ajtajában ban felt feltűnt egy Magubéhoz hasonló fej, és feléjük meresztette tapogatóit. - Erre. Előbb Palotás lépett be az ajtón, majd Jenny, végül Redhut. A kis zöld emberke rájuk mosolygott, és betessékelte őket egy márvánnyal borított terembe. - Esz a bejárat - selypítette. - Tudtok úszni? Palotás bólintott, pedig nem is úszott igazán jól. - Én csak egy kicsit - vallotta be Redhut. - Én meg sehogy - mondta a lány. - Nem tesz semmit - dünnyögte a zöld lény, és a márványterem végében nyíló ajtó felé terelte őket. - A víz alatt könnyebb. Én sem gondoltam volna, hogy megtanulom. Régebben nem tudtam. - Mikor? - kérdezte Palotás reménykedve. Az emberke megrázta a fejét. - Nincs értelme a kérdésnek. Itt nincs Idő. Azaz... - Azaz? - Kívül vagyunk az Időn. Minden idővel kapcs kapcsola olatos tos kérdés kérdés értelmetlen. Ezt jobb, ha megszokod. Átment Átmentek ek egy csapóa csapóajtó jtón, n, s kesken keskeny, y, ugya ugyancs ncsak ak márvánn márvánnyal yal kirakott szobába jutottak. Olyasféle volt, mint egy uszoda zuhanyozója. A márványlapok között ismeretlen rendeltetésű csövek, zuhanyrózsákhoz zuhanyrózsákhoz hasonló szerkezetek t űntek a szemükbe. A zöld emberke eltűnt néhány pillanatra, majd amikor visszatért, négykerekű, fagylaltos-kocsihoz hasonló targoncát kormányozott maga előtt. A kocsi tetején fémpalackok és békaember-ruhák hevertek nagy összevisszaságban. - Gyorsan! - mondta izgatottan. - Minden perc drága! Rövidesen megindul az általános támadás. Redhu Redhutt kétsé kétségbe gbeese esette ttenn Palotá Palotásra sra nézett, nézett, és ujját ujját óvato óvatosa sann a homlokához érintett tettee. Biztos volt benne, hogy ogy valamelyik elmegy elmegyógy ógyinté intézet zet lakói lakói elfogl elfoglaltá altákk Disney Disneylan landet det,, és ők éppe éppenn akko akkorr másztak be a kerítésen, amikor átvették az a z uralmat idebenn. - Mikor? - kérdezte Palotás óvatosan, mert ő is valami hasonlóra gondolt, mint Redhut. - Mert ha... - Nem tudom - mondta idegesen a kis ember, és a karjára sandított, amelyen amelyen csuklómag csuklómagasság asságban ban egy drótszer drótszerű, vékon vékonyy valami valami lüktet lüktetett ett sárga fénnyel. – Az akcióidő még nem járt le. Az akcióidő objektív. Értitek? Jenny ismét sírva fakadt. A zöld emberkét láthatóan idegesítette a sírás, mert rájuk förmedt. - Gyerünk! Vegyétek fel, és azonnal indulunk! A kapitány nem tűri a vacakolást. El kell foglalnunk a legel őnyösebb pozíciókat! Palotás a kocsihoz lépett, és leemelte az els ő békaruhát. Már nem Is csod csodál álko kozo zott tt,, amik amikor or érez érezte, te, hogy hogy isme ismere retltlen en erő vez vezet etii a kezé kezét, t, akár akárcs csaak a töb többiek biekét ét.. Néh Néhány ány szempil mpilla lant ntás ás,, és rajt rajtuk uk volt a könnyűbúvár-ru -ruha, hátuk tukon a palack. A csavarok mag maguktól
becsavarodtak, s az oxigén adagolója is magától állt rá az optimális mennyiségre. A zöld ember elmosolyodott, és csattintott az ajkával. - Viszlát! Mielőtt megak megakad adál ályo yozh zhat atták ták voln volna, a, megfo megford rdul ultt és elko elkoco cogo gott. tt. Redhut, kövérségét meghazudtolva, az ajtónál termett, és megpróbálta kinyitni. Hiába rángatta: a csapóajtó meg sem moccant. Kétségbeesetten felordított, és megpróbálta letépni fejéről a kapucnit. Látta, hogy Jenny a sarokba kuporodik, és összeteszi a kezét, mintha imádkozna. Ebben a pillanatban a márványlapokból összerakott falakból ömleni kezdett a víz. Pontosabban a lapok közti csövekb ől és zuhanyrózsákból. Palotás csak azt érezte, hogy a beáramló víztömeg megemeli, és mire egészen magához tért, már ott úszkált a víz alatt, az imádkozó Jenny feje felett, Redh Redhut ut abba abbaha hagy gyta ta prób próbál álko kozá zásá sát, t, hogy hogy megs megsza zaba badu duljljon on a búvárruhától: inkább a falba kapaszkodott. A fal azonban kicsúszott a kezei közül, s hátradőlt, mint a katasztrófa filmekben a tűzfalak. Az eltűnt fal mögött nem látszott más, mint a tenger végeláthatatlan kékje. Palotás rúgott néhányat, aztán rájött, hogy tudja, mit kell csinálnia. Úgy Úgy dolg dolgoz ozott ott a kezé kezéve vell és a lábá lábáva val,l, hogy hogy bárm bármel elyi yikk tapa tapasz szta taltlt könnyűbúvár megirigyelhette volna. Hátára fordult, és látta, hogy Redhut és Jenn Jennyy is szab szabál ályo yoss mozd mozdula ulato tokk kkal al úszn úsznak ak a kijá kijára ratt felé. felé. Jenn Jennyy lófarkának néhány tincse kiszabadult az öltöny fejrésze alól, és mint hosszú aranyfátyol lebegett a vízben. Oldalára fordult, és csodálattal tapasztalta, hogy egyáltalán nem fél. Ellenkezőleg. leg. Játs Játsza zani ni lett lett voln volnaa kedv kedve, e, megke megkerg rget etni ni a több többie ieke ket, t, megfogni a kezüket és bukfencezni a vízben. Aztán egyszerre vidám dallam csapott a fülébe: Jenny énekelt. Még akkor Is énekelt, amikor az óriási hal odaúszott hozzájuk, és fark farkáv ával al megé megéri rint ntet ette te az olda oldalu luka kat. t. Jenn Jennyy gyor gyorsa sann abba abbaha hagy gyta ta az énekét, és megdöbbenve felkiáltott: - Vigyázzatok, cápa! Palotás lebukott, amikor a hal feléjük úszott, és elkapta a farkát. A hal visszafordította a fejét, és mintha elmosolyodott volna. - Delfin! - kiáltotta a többieknek. - Nem bánt! Figyeljétek csak! A hal visszatért, és szembeállt velük. Akkor már mindhárman egy vonalban vonalban úsztak, úsztak, és várták, hogy mi történik. történik. A hal kinyitotta kinyitotta a száját, száját, s megütötte a fülüket a semmihez sem hasonlítható gyors csikorgás. - Azt mondja, hogy menjünk! - kiáltotta Jenny. – Azt mondja, hogy siessünk... A hal hal meg megford fordul ult, t, és elin elindu dultlt a teng tenger er mély mélyee felé felé.. Ők hárm hárman an megfogták egymás kezét, és csak a lábukkal dolgozva követték az útját. Sem Redhutnak, sem Palotásnak nem jutott eszébe megkérdezni Jennyt, hogy hogyan értette meg, mit mondott a delfin. Nem tudták volna megmondani, hogy meddig úsztak. Elveszítették az időérzéküket és a fáradtságukat is. A tenger nyugodt volt, és langyos: a lágy lágy áram áramla lato tokk mele melege ge átsz átszűrődött búváröltö búváröltönyükö nyükön. n. Körülöttük Körülöttük,, karnyújtásnyi távolságban halrajok fickándoztak, s egy óriási tekn ősbéka mintha csak odakínálta volna a páncélját, hogy üljenek a hátára. A delfin
azonban mintha csak megérezte volna, hogy másutt jár az eszük, hátrahátrafordult, és sürgető csikorgásba kezdett. Éppen egy asztallapnyi tintahal vitorlázott el az orruk el őtt, amikor a delfin megfordult, és figyelmeztetően felcsikorgott. Palotás kimeresztette a szem szemét, ét, és észr észrev evett ettee a vasl vaslét étrát rát.. amel amelyy a semm semmib iből vezetett a semmibe. A delfin megkerülte, csapott kettőt a farkával, és eliramodott az ismeretlen mélységek felé. - Létra! - hallotta Jenny vidám hangját. - Lefelé Lef elé vagy felfelé? - Lefelé - mondta Redhut vihogva. - Arra könnyebb! Palotás érezte, hogy leküzdhetetlen vidámság lesz úrrá rajta is, és felnevetett. Megmarkolta a vaslétrát, és elkezdett mászni rajta lefelé. Néhány Néhány lépcsőfok fok után után elt eltűnt a vidá vidáms mság águk uk,, minth minthaa az egyr egyree sötétedő tenger elmosta volna. A létra remegéséb ől érezte, hogy a többiek olt lépegetnek felette; de a hirtelen beállott sötétségben már nem látta őket. Óvatosan fogta a fokokat, és aggódva gondolt rá, hogy ha lezuhanna, talán örökre elmerülne a tenger végtelen mélységeiben. Egysze Egyszerre rre kivilá kivilágos gosodo odotttt minden minden:: mintha mintha felkel felkeltt volna volna a nap. nap. A létrafokok ragyogtak, s csikós halraj suhant el mellette. Felnézett, a másik kettő ott botladozott tőle néhány méternyi távolságban. Szembe velük hatalmas reflektor ontotta a fényét, mintha a nap lezuhant volna a tenger alá. - Úristen! Ez micsoda?! - kiáltotta Jenny, és Palotás érezte, hogy a félelem ismét úrrá lesz a lányon. - Félek... Nagyon félek! - Nyugalom! - dörmögte Redhut, de neki is remegett a hangja. A fény felerősödött, szinte a kibírhatatlanságig fokozódott, aztán körülbelül felére csökkeni az ereje. Palotás szeme fölé erny őzte a kezét, és megpróbálta kivenni, honnan jönnek a sugarak. A következ ő perc aztán aztán válas választ zt adott adott a kérdés kérdésére ére.. A fényfo fényforrá rráss megmoz megmozdult dult,, elindu elindultlt feléjük, majd amikor szinte már-már veszélyes közelségbe ért, egészen kialudt. Palotás ekkorra már felfedezte, hogy a fényforrás egy szivar alakú hajótest, ennek a reflektora sugározta rájuk a fényét. - Figyeljetek - suttogta maga elé, mert tudta, hogy a másik kett ő úgyis meghallja -, ez egy hajó! Alighanem értünk jött... Az óriási szivar megfordult, láthatóvá téve régimódi hajócsavarját. Valahonnan ismerősnek tetszett, pedig még egyikük sem látott igazi tengeralattjárót. A hajó lassan lassan megállt, a hajócsavar mozdulatlanná mozdulatlanná dermedt. - Maradjatok nyugton! - hallottak egy kemény, határozott férfihangot. - értetek megyünk. Kapaszkodjatok! Ugyanebben a pillanatban a szivar láthatatlan túlsó felér ől megindult feléjük két emberi alak. Nem ugyanazt a ruhát viselték, mint ők, hanem sokkal furcsábbat, nehézkesebbet. Fejüket mint óriási alma takarta a gömbölyű sisak, melynek elülső oldalán, domború üvegszemek mögül igazi szemek fürkészték őket. Egyikük kinyújtotta a kezét, és intett, hogy kövessék. Palotás elrúgta magát a létrától, és elindult a hajótest felé. A férfi, amikor elhaladt mellette, ráütött a vállára, és a másik férfi felé mutatott. Palotás bólintott, hogy megértette, s lábaival érintve a tengeralattjáró kemény felületét, átbucskázott a másik oldalára.
Pár pillanat múlva a többiek is melléje értek. Palotás szólni akart, de meggondolta magát. Aztán valaki idegen nyelven mondott néhány szót, majd kinyílt egy négyszögletes vasajtó a tengeralattjáró oldalán. Palotás csak csak annyit annyit érzett, érzett, hogy hogy láthat láthatatl atlan an erő emeli emeli meg, meg, s felfel felfeléé repí repítiti.. Felkiáltott meglepetésében. Hagyta, hogy az erő besodorja a nyíláson egy liftaknaszerű dobozba. Víz zubogott a füle mellett, átható motorzajjal keveredve. Érezte, hogy megmozdul a lába alatt a talaj, s hogy apró, mindent láthatatlanná tévő légbuborékok borítják be a kabint. Kinyújtotta a kezét, megpróbálta elhajtani őket maga elől. Beleütközött valakibe: Redhut volt. A fiú felfelé mutatott, és bizonyára mondott is valamit, de most nem ért el a füléig a hangja. Halk Halk roppan roppanás, ás, és a vaslád vasládaa megáll megállapo apodot dott.t. Palotá Palotáss nekid nekidőlt a falnak, mert érezte, hogy a víz kiáramlik a lába alól, és megnövekszik a testsúlya. Amikor a víz már csak a derekáig ért, megpróbálta levetni a védőruha fejrészét. Az oxigénpipa engedelmesen kicsúszott a szájából, s a palackot is mintha valaki leemelte volna a válláról. - Vessék le a ruhát! - mon mondta a korábbi kemény, de nem barátságtalan férfihang. - Ha levetették, nyomják meg a piros gombot... a kisasszony feje mellett! Szinte magától hullott le róluk a búváröltöny. Jenny felsóhajtott, lihegve a falnak dőlt, és megrázta a haját. - Őrület! Ez nem lehet igaz... - Hát nem is - bólintott Redhut. - Nyomják meg a gombot! - mondta a férfi hang kissé türelmetlenül. Sürget az idő! Redhut vágott egy grimaszt, aztán rátenyerelt a gombra. A hátuk mögötti fal félrecsúszott, és egy régimódi pompával berendezett, óriási terem tűnt fel káprázó szemük előtt. Pompás szőnyegek borították a padlót, hatalmas, plüssel bevont fotelok és kanapék álltak a falak mellett. A mennyezetről sok száz gyertyát utánzó csillár szórta rájuk a fényéi. A háro árom vagy agy négy égy kis kisebb aszta sztalo lonn óriá óriássi világ ilágíító föld földgö gömb mbök ök,, össz összeg egön öngy gyöl öltt térk térkép éptek teker ercs csek ek,, régi régifaj fajta ta,, isme ismere retltlen en rend rendel elte teté téssű műszerek várták, hogy valaki használja őket. A legszemb legszembet etűnőbb azon azonba bann az az üveg üvegfal fal volt volt,, amel amelyy éppe éppenn szemben állt velük, s amely mögött ott hullámzott a tenger, amelyből épp az előbb másztak ki. Furcsa módon azonban ez a tenger mintha nem az a tenger lett volna. Most éppen kitátott szájú cápa suhant el az ablak előtt, tt, fehé fehérr has hasa szin szinte te vilá világí gíto tott tt a ráv rávetődő fényben. fényben. Szemeiben Szemeiben könyö könyörte rtelen lenség ség csillo csillogo gott, tt, nem segít segítő szánd szándék ék,, mint mint a delf delfin inéb ében en.. Kivillantotta a fogait, s úgy tűnt, hogy beleharap az üvegfalba. Az utolsó pillanatban aztán meggondolta magát, mert lusta farokcsapással eltűnt a semmiben. A fa! előtt karba tett kézzel egy férfi állt. Nem tudni, miért, csak akkor vették észre, amikor a cápa elt űnt a mélyben. Magas, térd fölé érő bőrcsizmát, valamiféle keleti kaftánt és selyemnadrágot viselt. A kaftánt széles, többszörösen összetekert selyemöv fogta át. A férfi arca barna volt, mintha életét olyan országban töltötte volna, ahol mindig ragyog a nap. Szomorú, sötét szemei lázas fényben égtek, öles vonásai nem mindennapi határozottságról árulkodtak.
Ők csak álltak gyámoltalanul a falnál, és nem merték
megszólítani. A férfi végre felemelte a fejét, és mosolytalanul végigmérte őket. - Üdvözlöm önöket! - mondta idegen akcentussal ejtve a szavakat. Az utol utolsó só pill pillan anat atba bann érke érkezztek. tek. Rövi Rövide dese senn megk megkez ezddődik a végső ütközet. Akkor már nem lett volna időm fedélzetre venni magukat. Jenny felpillantott a csillárra, és összeráncolta a homlokát. - Meg tudná mondani, kérem, hogy hol vagyunk? A férfi arcára kiült a meglepetés. - Hogyan?! Hát maguk nem tudják? Nekem azt jelentették, hogy maguk önként csatlakoztak... - Ez igaz - sietett közbevágni Palotás. - Csakhogy... A férfi meghajolt, és körbemutatott. - Önök a Nautilus fedélzetén vanna vannak. k. Rövide Rövidesen sen megkez megkezddődik dik a táma támadá dás. s. Redh Redhut ut lev levegő után kapkodott. - De hiszen akkor ön... akkor ön... A férfi ismét meghajolt, és barátságosan elmosolyodott. - Igen. Nemo kapitány vagyok. Csak álltak mozdulatlanul, mint három élő szobor. Amik Amikor or King King feln felnéz ézet ettt az égre égre,, a hold hold már már ismét ismét zava zavart rtal alan anul ul világított. A Tyrannosaurus és társai elvonultak, távoli, tompa döngés jelezte, hogy messzire messzire járnak. King feltérdelt, és társait kezdte szólongatni. El őbb Annie, majd Matty mászott ki egy bokor alól. Matty arcán véres horzsolás futott végig, Annie haja rendetlen, nedves csomókban tapadt a fejére. - Láttátok? - Mit? - kérdezte Matty, és megtörölgette az arcát. - Valaki eltalált. Valaki megütött. A jó Jézusát, ezt nem ússza meg szárazon! - Egy őslény volt - mondta bátortalanul a lány. - Elkapott a farkával... f arkával... - Marhaság! - dühöngött Matty. - Hiszen nem valódiak! Csak nem akar akarod od bedu bedumá máln lnii neke nekem, m, hogy hogy Disn Disney eyla land ndbe benn ősállat sállatok ok élnek. élnek. Valamelyik fickó volt a karbantartók közül. Utánuk megyek és... – aztán megt megtor orpa pant nt,, mert mert eszé eszébe be juto jutott tt a halo halott tt park parkőr. Össz Összer erán ánco coltltaa a homlokát, és gondolkodni próbált. - A többiek?! - ocsúdott fel Annie. - Elmentek - morogta King, és a sziklatetőt nézte, ahol korábban Bufallo Bill állt. - Elvitte őket egy csészealj. - Ez bedil ediliz izet ettt! - lök lökött ött a homlok mlokár áraa Matty atty.. - Becs Becsin inál áltá táll a makettektől? King felvonta a vállát. - Higgy, amit akarsz! Mindenesetre leszállt egy repülő csészealj egy kis hapsival... valami űrlényfélével, és felszedte őket. Nekem sajnos nem sikerült elkapnom a járgányt. Egy tüskés állat a nyomomba eredt. Mire leráztam, ők már fenn voltak a levegőben. - Úristen - zihált Annie -, ez nem lehet igaz! - Nekem Itt valami bűzlik - mondta Matty, és megszívta az orrát. Valami nagyon bűzlik... Valami... Ebben a pillanatban a sziklacsúcson felüvöltött egy hang, gyászos, hátbor hátborzon zongat gatóó üvölté üvöltéss ssel. el. Farkas Farkas üvölth üvölthet et így holdfé holdfény nyes es kanada kanadaii éjszakákon, ha az éhség és a magány tüzes vasként marja a gyomrát.
Annie Mattyhez bújt, King a kése után tapogatózott. - Mi... ez? - Nyugi - mondta Matty. - Talán kipróbálnak valami riasztószerkezetet... Az üvölté üvöltéss megism megismétl étlődött dött,, immá immárr sokk sokkal al köze közele lebb bbrről. Mint Mintha ha közvetlenül a hátuk mögött vonyítottak volna a farkasok. - Menjünk innen, Mát! - könyörgött Annie, és összekulcsolta a kezét. - Haza akarok menni... Én istenem, jó istenem, csak még az egyszer... soha többé nem jövök Disneylandbe, és f őleg éjszaka. Mögöttük elpattant egy faág. King megfordult, kezében a rugós késsel. - Dobd el a kést - reccsent rá egy rekedt hang -, mert keresztüllőlek! King megmerevedett, aztán engedelmeskedett. Tompán koppant a kés a betonon. Széthajoltak az ágak, és széles karimájú kalapban, vállán átvetett töltényhevederrel szakállas fickó bukkant ki az ágak közül. - Dobjátok el a fegyvereiteket! Körül vagytok fogva! Sorr Sorraa megzö megzörd rdül ültek tek az ágak ágak,, s csil csillo logó gó-v -vilillo logó gó pusk puskac acsö söve vekk meredtek rájuk. King fel feltartotta a kezét, Annie visí isítan tani kezdett, Matty hátratántorodott, és nem akart hinni a szemének. - Hát ez jó vicc - mondta aztán enyhe remegéssel a hangjában. - Így ráijeszteni az emberre. Ml a pennsylvaniai húszas számú public scool tanulói vagyunk és... A fegyvert tartó férfiak kisorjáztak a bokrok közül. Szakállasok, piszkosak és rossz kép űek voltak. Mint a mexikói rablók. Az a nagy kalapos, aki legelöl állt, odasétált King elé, lehajolt, és felvette a kését. A szeme elé emelte, aztán undorodva visszadobta a betonra. - Gyenge vacak... A kés a gombjára esett, s a rugó visszavágta a pengét a kés nyelébe. A fickó felhördült, és Kingre szegezte a puskát. - Mi vagy, fickó, csodadoktor? Vagy a szellemekkel cimborálsz, mint az átkozott feketék? - Tan Tanuló uló vagy agyok - mond mondta ta King King,, és gyan gyanak akoodva dva fig figyelt yeltee a fegyvereseket -, 17 éves... és... - Vedd fel! King lehajolt, és felvette a kést. - Ugrasd ki a pengét! King megnyomta a gombot, a penge kiugrott. A férfi ámultan nyúlt a rugós kés után, és néhányszor ki-be ugratta a pengét. Felnevetett, diadalmas, kellemetlen nevetéssel. - Látjátok? Ez már megint valami jenkifurfang? Több is van belőle? - Csak ez az egy. - Kutassátok ki őket! A fegyveresek rájuk rohantak, és kiforgatták a zsebeiket. Annie zokogott, Matty megpróbált ugyan védekezni, de egy hatalmas pofon elcsendesítette.
- Sehol semmi, James - morogta egy rossz fogú, rókaképű fickó. - Mi legyen velük? - Legsz Legszív ívese esebbe bbenn mindjá mindjárt rt megsz megszaba abadul dulnék nék tőlük - mondta a para arancsn ncsnook, és zsebre ebre vágta ágta King King kését ését.. – A Nagy agy Sárk Sárkán ányy megparancsolta, hogy mindenkit vigyünk a barlangba... - Nem lehetne mégis kinyírni őket, James? - nyafogott egy szakállas, és nagyot cuppantott az élvezett ől. - Olyan régen nyírtam már ki valakit, olyan régen... már szinte nem is emlékszem rá! - Magam Magam is így vagyok vagyok vele - dörmögte dörmögte az, akit a többiek többiek Jamesnek Jamesnek szólítottak, és bánatosan megvakarta a fejét. - Mégsem lehet. A Nagy Sárkány mindent megtud. Különben is elvem, hogy politikusokkal soha nem húzok ujjat. Megértettétek? Moroglak, de aztán elcsendesedtek. Összekötötték a foglyaik kezét; Annie-ét ugyanolyan keményen, mint a másik kett őét. A banditák vezére felnézett a sziklacsúcsra, és aggodalmasan megcsóválta a fejét. - Mintha Buffalót láttam volna erre kószálni. Úgy látszik, hamarosan megkezdődik a nagy támadás. De csak jöjjenek az átkozottak, csak jöjjenek! Felkuncogott, aztán énekelni kezdett: Jesse James kemény fiú volt, hány vonatot kirabolt, és hány fickót lel ő t t! őtt! De az a gyáva görény, kibe bízott a szegény, az lökte a sírba ő t! t!
Megkerülték a sziklát, és kijutottak egy neon-fénnyel megvilágított mezőre. Annie csak most vette a bátorságot, hogy szemügyre vegye támadóikat. Tizen-tizenöten lehettek, válogatott westernfigurák. Arcán könnyek futottak végig, s egész testében remegve King felé suttogta: - Kik ezek, Arnold? King King komo komora rann bámu bámultlt maga maga elé, elé, és csak csak néhá néhány ny lépé lépéss után után válaszolt: - Nem hallod? Kísérőik ajkán vadul harsogott az ének: Múlt szombati éjen családja körében töltötte Jesse az id ő t ; őt; osont Ford, a gálád, s az ablakon át orvul lel ő t te ő t.* t.* őtte
Tótfalusi István fordítása
Annie megtorpant, és halálra vált arccal Kingre meredt. - Ez... nem lehet igaz, Arnold! Jesse Jamest 1882-ben megölték. Ford lőtte hátba. Hiszen nemrégiben tanultuk. King felnézett a holdra, és sápadt volt az arca, mintha fehérre festették volna. - Nem tudom, mi történt, Annie - mondta lassan, és gyengéden megl meglök ökte te a lány lányt, t, hogy hogy indu induljljon on már. már. – Nem Nem tudo tudom, m, mi tört történ ént. t. Alighanem... visszahullottunk az időben, egy régebbi korba. Talán éppen Jesse James korába...
- Marhaság! - mordult rájuk Matty. - Nem tudnátok tartani a szátokat? Csak Csak idege idegesít sítitek itek az embert embert!! Időutazás utazás!! Ostob Ostobasá aság! g! Különb Különben en is el tudjátok képzelni, hogy valaki a saját halála után írt balladát énekli saját magáról? Nem tudták elképzelni. A barlang, amibe betuszkolták őket, óriási volt. Inkább hatalmas, monume monumentá ntális lis trónte trónterem remhez hez hasonl hasonlíto ított, tt, mint mint barlan barlangh ghoz. oz. A bejára bejáratiti ajtótól néhány száz csigalépcs ő vezetett a mélybe; a durva, göcsörtös kőbe vájt lejáratot villanykandeláberek világították meg. Kingben felötlött a kétség korábbi elméletével kapcsolatban, de ismét felkúszott a rémület a torkán, amikor a csigalépcső végén nyíló ajtókra esett a tekintete. A vasbe vasberak rakáss ással al díszít díszített ett ajtósz ajtószárny árnyak ak mellet mellettt igazi, igazi, hamisí hamisítatl tatlan an SSkomm komman andó dó állt állt őrt. Gőgöse gösenn előremere remeresz sztett tett fejjel fejjel álltak álltak,, mintha mintha magának a Führernek az álmát vigyázták volna. Vállukon rövid nyel ű, bottáras géppisztoly csillogott, élő ellentéteként Jesse James és bandája divatjamúlt mordályainak - Halt! - mondta a parancsnok, és Jesse felé nyújtotta a kezét. Dokument? - Foglyokat hoztunk - mondta a bandita, és farkasszemet nézett a némettel. - A Nagy Sárkány parancsára. - Rendben van - mondta az SS, és intett az őröknek, hogy engedje be őket. - Ismeri a jelszót: „a Nagy Sárkány parancsára!" Átlé Átlépt pték ék a küsz küszöb öböt öt,, Lege Legelö löll Matt Mattyy. Az őrparancsn rparancsnok ok szemébe szemébe nézett, de nem szólt semmit. Amikor Annie lépte át a küszöböt, mosolyra húzta az ajkát, és belecsípett a lány karjába. Elkomorult a tekintete, amikor King arcába bámult. - Hogy hívnak? - Arnold Kingnek. - Kérni fogom a Nagy Sárkányt, hogy szolgáltasson ki nekem. Van némi tapasztalatom az alacsonyabb rend ű emberfajtákkal kapcsolatban. Lelépni! King elsápadt, és nagyot nyelt. Most értette meg igazából, hogy aligha babra megy a játék. A barlang mennyezete a végtelenbe veszett, inkább csak sejteni lehetett, hogy létezik egyáltalán. A falakon gömböly ű, tejüveggel fedett lámpák pislákoltak, sejtelmes félhomályba burkolva a föld alatti világot. Messze tőlük, a barlang túlsó végében pedig már csak falra szerelt, lobogó fényű fáklyák világítottak. Az a néhány száz figura, aki megtöltötte a barlangot, látszólag ügyet sem sem vetett vetett rájuk. rájuk. Lázasa Lázasann sürgöl sürgölődtek dtek,, láth láthat atóa óann tele tele volt volt a kezü kezükk tenniv tennivaló alóva val.l. Az egyik egyik rejtet rejtettt bejára bejáraton ton múlt múlt száza századi di ekhós ekhós szeké szekérr robogott be, tetején keresztül-kasul hányt zsákokkal. A zsákok oldalán furcs furcsa, a, régimó régimódi di betűkkel kkel ragyog ragyogott ott a vörös vörös felira felirat:t: Robba Robbanós nósze zer! r! A kocsis, fittyet hányva a veszélynek, vadul hajszolta a lovakat, s a zsákok tetején tetején üldögél üldögélő fegyv fegyvere eresek sek egymás egymásba ba kapas kapaszk zkodt odtak, ak, hogy hogy le ne zuhanjanak a kocsiról. Egy másik mellékjáratból néhány rossz arcú, szaká szakálla llass fickó fickó kereke kerekess géppus géppuskák kákat at guríto gurítotttt elő, majd majd fel feltűnt egy egy páncélautó, elhúzott el őttük, s a golyóálló üveg mögül ismer ősnek tűnő figura vigyorgott rájuk. Matty megtorpant, és eltátotta a száját.
- Istenemre! Al Capone! És éppen olyan, mintha élne! Megpróbált a páncélautó felé inteni, de az egyik kísérő puskatussal hátba vágta. Matty a földre rogyott. King a segítségére akart sietni, de ő is megkapta a magáét. Féli Féligg öntu öntuda datla tlanu null is érez érezte te,, hogy hogy vonsz vonszolj olják, ák, cibá cibáljlják ák előre, métereken, perceken, tereken, évszázadokon vagy éppen évezredeken át. Akkor tért csak magához, amikor kíméletlen kezek lehajították a barlang kőpadlózatára. Felnézett, és először a másik kettőn állapodott meg a tekintete. Matty összegörnyedve állt, s szája sarkából vér folyt az állára. Eddigi magabiztossága elröppent, s könyörgő volt a tekintete, mint a csapdába esett állatoké, Annie ruhája rongyokban lógott, csapzott fekete haja mint a sündisznótüske borította a fejét. Közvetlen az orra előtt hatalmas, köböl faragott trónszék emelkedett, éppen olyan, amilyet a New York-i múzeumban látott. A trónszéken egy horgas orrú, sötét arcú férfi ült, egész egészen en furcsa furcsa ruháb ruhában. an. Olyanb Olyanban, an, mint mint amilye amilyett Yul Brinne Brinnerr visel viselt,t, amikor a tízparancsolatot játszotta. A férfi kétágú jogart tartott a kezében. Kingnek eszébe jutott, hogy alighanem Alsó- és Fels ő-Egyiptomot ábrázolja a két ág. Aztán az is eszébe jutott, hogy a férfi nem lehet más, mint valamelyik fáraó. Fáradt Fáradtan an lehuny lehunyta ta a szemé szemét,t, és várt várt néhán néhányy pillan pillanati atig. g. Abban Abban reménykedett, hogy amint kinyitja, eltűnik minden, s otthon ébred, vagy legrosszabb esetben is a motelban. Hátr Hátrap apill illan anto tott. tt. Jess Jessee James James és a band bandititák ák ott ott állt álltak ak mögöt mögöttük tük,, fegyvereiket rájuk szegezve. A fáraó bólintott, és a banditák felé intett a jogarral. - Derék dolog volt... derék. Kinevezlek helytartómmá. Ki vagy, férfiú? Jesse büszkén kihúzta magát. - Jesse James. Oldalához támasztotta a puskáját, és előrenyújtotta a tenyerét. - Látod ezeket a kezeket, vezér? Kilenc ember vére szárad rajtuk. És még balladát is írtak rólam, hehehe! A fáraó el sem mosolyodott, csak a szemöldöke csúszott fel a homlokára. - Én százezer embert ölettem meg. Nem több, mint öt év alatt. Megöltem az apámat, mert nem akarta átadni a trónt, megöltem a fiamat, mert el akarta venni a trónomat. Megöltem az anyámat, mert azzal fenyegetett, hogy testvért hoz a világra, aki veszélyeztetheti a hatalmamat... és megöltem a feleségemet, mert azt hitte az ostoba, hogy hogy elle ellene nemr mree lehe lehett ural uralko kodó dónnő. Napont Napontaa jósolt jósoltatt attam am rabsz rabszolg olgák ák beléből, akiknek magam vágtam fel a gyomrát. Persze élve, mert csak úgy ér valamit a jóslat. Azt jósolták, hogy a gonosznak gy őznie kell a világon. Nincs idő és nincs tér. Csak a gonoszság. A gonosz végtelen. Jesse zavarodottan bámulta, aztán megvonta a vállát. A fáraó intett a jogarával. - Térdeltessétek le őket! A Nagy Sárkány így szereti. A barlang magasában lassú, monoton dallam hangzott fel sok száz láb csoszogásától kísérve. King szinte maga el őtt látta a fehér kámzsás,
fáklyát vivő alakokat, csuklyába burkolt fejüket, vezető jük kezében az óriási keresztet. A dallal és a várakozással ellentétben csak három csuklyás lépett be a fáraó trónszéke melletti oldalbejáraton. Egy középtermetű, hajlott hátú, horg horgas as orrú orrú férf férfi,i, két két igaz igazii óriá óriáss kísé kísére reté tébe ben. n. Mind Mindkkett ettő jócskán meghaladhatta a két métert. A Nagy Sárkány a fáraó trónszéke melletti jóval dísztelenebb, fából faragott karosszékhez lépdelt, és belecsüccsent. Felemelte a kezét, és a kereszt jelét rajzolta a levegőbe. A fáraó elmosolyodott, de nem hajtotta meg a fejét. A két hóhérlegény féltérdre ereszkedett. Jess esse James ames lek lekapta pta a kalap alapjá ját, t, és a töb többiek biekre re mord mordul ult. t. Szempillantás alatt lekerültek a fejekről a piszkos, szakadozott szél ű sombrerók, mintha szélvihar söpörte volna le őket. - Itt vannak a betolakodók - mondta a bandita büszkén. - Elkaptuk őket. Nekünk az ilyesmi meg se kottyan! A Nagy Sárkány most pillantott csak a foglyokra. Annie, Matty és King ott térdeltek néhány lépésnyire a trónszéke el őtt, s ahogy felnéztek a Nagy Nagy Sárk Sárkán ányr yra, a, úgy úgy érez érezté ték, k, mint mintha ha mérfö mérföld ldny nyii maga magass sság ágba bann trónolna a fejük felett. A Nagy Sárkány a szék karfájára tette a kezét, és halk behízelg ő hangon beszélni kezdett: - Az Úr megállította az Időt. Kiteljesítette a teret, és tenyerünkre helyezte a végtelent. A végtelen jóságot és a végtelen gonoszságot. Az Idő beteljesedett - ahogy az Írás mondja -, de meg is szűnt létezni. Nincs többé többé idő. Elér Elérke keze zett tt a végs végső csata. csata. Megsz Megszóla ólalna lnakk a harso harsonák nák,, és megjel megjelenn ennek ek a csukl csuklyás yás lovas lovasok ok az égen, égen, kezükb kezükben en korbác korbáccs csal al és lángoló kereszttel. Ők az Apokalipszis amerikai lovasai, jönnek, hogy megszüljék a fehér, protestáns és angolszász Amerikát. - Ez dilis? - suttogta Matty King felé. f elé. - Az Írás pedig így szól: nem azért jött Ő a világra, hogy feláldozza magát, hanem hogy kard legyen, amely kitépi a fajgyalázást e nemzet testéből. Én arra kaptam felhatalmazást, hogy megóvjam nemzetünk vérén vérének ek a tiszta tisztaság ságát. át. Százs Százszor zor inkább inkább egy bűnös nös fehé fehér, r, mint mint egy egy „ártatatlan" fekete. A nagy csata küszöbén állunk. Fele Feleme meltltee a fejét fejét,, és inte intett tt a hóhé hóhéro rokn knak ak.. - Gyúj Gyújts tság ágok ok meg meg a keresz keresztet tet!! Néhány Néhány mozdul mozdulat, at, és fellán fellángol goltt a trónsz trónszéke ékekk mögött mögött álló álló hatalmas fakereszt. - Hol gyülekezik az Antikrisztus serege? Jesse James megvakarta az orrát, és közbevakkantott: - A tenger alatti városban gyülekeznek a gazemberek. A Nagy Sárkány felsóhajtott. - Megpa Megparan rancso csolta ltatot tott,t, hogy hogy szapo szaporod rodjat jatok ok és sokaso sokasodja djatok tok a föld színén... De nem a tenger alatt! A hitetlenség víz alá rejtezik félelmében, de én ott is rátalálok... Kik vagytok? Hirte Hirtele lenn ford fordul ultt felé feléjü jükk az arca arca,, és King King kivé kivétel telév ével el össz összee is rezzentek tőle. - Matty Abrams - mondta a fiú, és megpróbált felállni, de az egyik bandita visszarántotta. - Én nem csináltam semmit. Egyszer űen csak megpróbáltam megnézni... - Hivő vagy? Protestáns?
- Naná. Amit csak akar, Mr... - És te? - Arnold King. - Piszkos nigger! - Az Amerikai Egyesült E gyesült Államok alkotmánya értelmében... - Fuj! Fuj! Hall Halljá játo tokk bel belőle a sátá sátánn röfö röfögé gésé sét? t? Szer Szeren encs cse, e, hogy hogy a kezembe kerültél. Megbánod még a percet is, amikor az a nigger anyád a világra hozott. Annie ekkor készült ki teljesen. A rászegeződő merev pillantástól összeomlott, és ügyet sem vetve a háta mögött álló banditákra, felugrott, és Mattyre vetette magát. - Segíts, Matty! Tudod, hogy szeretlek! Ments ki innen... nem bírom tovább! Gyűlölöm ezeket az őrülteket: gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm! Matty megmerevedett: megmerevedett: igyekezett igyekezett elhúzódni elhúzódni t őle. Amikor a lány egyre erősebben tapadt hozzá, és szinte el akart rejt őzni a ruhái alatt, megr megrag agad adta ta a hajá haját, t, mási másikk kezé kezéve vell a váll vállát át,, elté eltépt ptee magá magátó tól,l, és visszataszította a helyére. Annie végigzuhant a padlón, és rövid id őre mintha elveszítette volna az eszméletét. King hozzá hajolt, és gyengéden megsimogatta a homlokát. A Nagy Sárkány figyelmét egyetlen mozdulatuk sem kerülte el. Elégedetten hátradőlt a székében, és a hóhérokra mosolygott. - A fajgyalázás mindig elárulja magát. Le sem tudná tagadni, hogy nigger vér folyik az ereiben. Az ő esetük világos... De te, fiam? Rajtad nem tudok eligazodni... Beszélj! Matty szeme ide-oda ugrált, majd megnyugodott. Úgy tűnt, kezd tisztába jönni a helyzettel. - Én hívő vagyok, Mr... Illetve, I lletve, uram. Konkoly közé keveredtem. - Derék, derék! - derült fel f el a Nagy Sárkány arca. - Folytasd! Matty elvigyorodott. Rájött végre, hogy mit kíván tőle az ürge. A többieket ott egyre a fene, majd csak lesz velük valami. Ha megszabadul a barl barlan angb gból ól,, könn könnye yedé dénn talá találh lhat at egy egy kijá kijára rato tot, t, és huss huss!! viss vissza za a motel motelba ba!! Ezek Ezek meg meg csak csak máss mássza zana nakk ki maguk maguk a bajb bajból ól.. Úgy Úgy kell kell Kingnek, ha fekete, hát fizessen érte! És ez a hülye Annie is! Azt képzeli, hogy a kisujját is megmozdítja érte! Óvatosan, csak óvatosan! - Én hiszek... abban, amiben hinnem kell. És a ti oldalatokon állok a nagy csatában! A Nagy Sárkány töprengett, aztán feléje intett. - Állj Állj fel, fel, fiam fiam!! Hisz Hiszek ek neke neked. d. Lega Legalá lább bbis is megp megpró róbá bálo lokk hinn hinni.i. Csakhogy be is kell bizonyítanod a hitedet. - Bebizonyítom én - készségeskedett készségeskedett Matty. – Mit csináljak? - Ha úgy úgy utál utálod od nemz nemzetü etünk nk megg meggya yaláz lázói óit, t, mint mint én, én, nem nem is esik esik nehezedre, hogy megszabadítsd t őlük Amerikát. Igaz? - Igaz - mondta nyugtalanul Matty, mert nem egészen értette, mire akar a kámzsás kilyukadni. - Helyes, fiam. Akkor hát a te kezedbe adom őket... A niggert és a félnigger lányt. Te fogod megkínozni őket... Hóhérok! A kínpadot és a szerszámokat! Matty nagyot nyelt. - Én?
- Te. Ez lesz a bizonyítéka, hogy erős vagy a te hitedben. Kitéped a körmüket, aztán csigára húzod őket, és tüzes vassal égeted a húsukat, hogy a szenvedés meggy űlöltesse velük az életet. Vállalod? Matty még egyet nyelt, és úgy döntött, hogy miért ne?! Kinget utálja, egyszer úgyis le kellett volna számolniuk egymással... Most nyugodtan megteheti, ráadásul King még védekezni sem tud. Egészen életrevaló ötlet. És senki a büdös életben nem fogja megtudni. Persze Annie az azért más tészta... Ámbár kit érdekel? Egy lány a sok közül. Szereti őt, az kéts kétség égtel telen en,, de most most nem nem lehe lehett érze érzelg lgősköd sködni ni.. Vagy Vagy ők, vagy vagy valamennyien. Ha nem nyírom ki a lányt, engem is kinyírnak. Tiszta önvédelem. Még az esküdtszék is felmentene. - Megteszem - bólintott nyugodtan. - Hol a kínpad? Annie, aki már korábban magához tért, felsikoltott, és igyekezett Mattyhez bújni. - Matty Matty!! Dr Drág ágám ám.. ...! .! Ezt Ezt nem nem tehe tehete ted! d! Hisz Hiszen en szer szerets etsz, z, maga magadd mondtad, hogy szeretsz, és én is szeretlek! Ments meg, Matty! Drágám, segíts...! Matty megborzadt a Nagy Sárkány nézésétől, és a lány felé rúgott. - Takarodj innét, te kis hülye! Mit törődöm én veled?! Soha nem mond mondta tam, m, hogy hogy szer szeret etle lek! k! - ez utób utóbbi bi mond mondat atot ot inká inkább bb a Nagy Nagy Sárkánynak szánta. - Hogy mondhatsz ilyet... hiszen... - Fogd be a szád! - üvöltötte Matty, és odaugrott hozzá. Hátrarántotta a haját, és ütni kezdte Annie arcát. - Hazudsz! Egy szavát se higgye el, uram! Azonnal bebizonyítom, hogy bízhat bennem! A legjobb katonája leszek... és a másik kett őt is elkapom. Azt a brekegő Palotást, Redhutot és... Elha Elhara rapt ptaa a mond mondat atot, ot, mert mert King King horo horogü güté tése se az állá állánn talá találtlta. a. Elvágódott, s magára rántotta a lányt, akinek még mindig vadul tépte a haját. King érezte, hogy a banditák és a hóhérok ráugranak, lerángatják Mattyről, és rugdalják a veséjét, a gyomrát, ahol érik. Puskatus csattant a fején, aztán elfeketedett előtte minden. A Nagy Sárkány lassan Felállt, és intett Mattynek, hogy álljon fel ő is. - Rövidesen kezdetét veszi a támadás... nem a jó és a gonosz harcol majd majd egy egymás más elle ellenn, his hiszen enne nnek így így nincs incs semmi emmi érte értellme. me. A fajgyalázást kell kiirtani, minden eszközzel! Nem Jónak kell lenni, hanem erős hitűnek. Hinni kell, és minden eszközzel harcolni a hitedért! Képes vagy erre, fiam? - Képes - mondta Matty, immár egészen megnyugodva, és belerúgott a földön fekvő Annie-ba, majd Kingbe. - Megkínzom és megölöm őket! A Nagy Sárkány elégedetten bólintott. - Eggyel ismét többen vagyunk hát! Az ő haláluk lesz a jel, hogy megindíthatjuk a támadást! A víz alatti város háború előtti képet mutatott. Amikor a Nautilus kikötött, s az aprócska vízalattjáró a kikötőbe vitte őket, senki sem sietett az üdvözlésükre. Partra léptek, és azt hitték, hogy álmodnak. Óriási város kikötő jében tették szárazra a lábukat, csakhogy ez a város a
tenger alatt volt. A kör alakú, nagy ablakos házakból álló utcák felett átláts átlátszó zó kupola kupola húzódo húzódott, tt, húsz-h húsz-harm arminc inc méter méter magass magasságb ágban: an: efelett efelett pedig ott hullámzott, habzott és fortyogott a tenger. Rémülten forgatták a fejüket jobbra-balra, s Jenny arca elé kapta a kezét, amikor az egyik utcasarkon szembe úszott vele egy óriási medúza. Rövid ideig várniuk kellett. Nemo kapitány gondterhelten maga elé nézett, és csak akkor nyugodott meg a tekintete, amikor hangtalanul melléjük siklott egy ezüstösen csillogó, áramvonalas vonat. Ekkor vette észre Palotás, hogy az utca közepén egyetlen, az utca szintjéb ől enyhén kiemelkedő sín sín húz húzódik ódik a végte égtele lenb nbee vesz veszve ve.. A vasút asútii kocs kocsin inak ak auto automa matitiku kusa sann kiny kinyílílot ottt az ajta ajtaja ja,, hogy hogy belé beléph phes esse sene nek. k. Aztá Aztánn becsukódott, és rohanni kezdtek mellettük a házak. Az óriási, gömb formájú építmény a város közepén helyezkedett el. Amikor a vonat közvetlenül melléje ért, kinyílott egy láthatatlan kapu, s ezen át berobogtak a gömb belsejébe. Nemo kapitány intett. Libasorban szálltak ki a kocsiból, s már meg sem lepődtek, amikor néhány, íjat és nyilat szorongató indián harcos fogadta őket. Amikor megpillantották az érkezőket, felvijjogtak, s vesszőt teltek íjaikra. Nemo kapitány felemelte a kezét, és barátságosan intett. Az indiánok visszaintettek. Palotás csak akkor ocsúdott fel, amikor egy hatalmas teremben találták magukat. A terem közepén hosszú asztal húzódott, mellette férfiak és nők vegyesen. Az asztalf őn egy igazi indián f őnök trónolt, olyan pompás tollkoronában, amilyet még egyikük sem látott. Nemo kapitány leült az egyetlen szabadon hagyott székre, ők pedig szorosan szorosan mögé álltak. Ösztönösen tettek így, mintha valaki súgta volna nekik. A főnök felemelte hosszú szárú, díszes pipáját, és nagyot szívott belőle. - Ülő Bika vagyok. Én és a márki vezetjük a hadjáratot ellenük. Értesültem róla, hogy útban vagytok a víz alatti wigwamokhoz. Gyertek, szívjátok el a pipát! Redhut nem moccant, egészen addig, amíg Palotás oldalba nem bökte. - Gyerünk, ez nekünk szól! - Én nem dohányzom - húzta el a száját a dagadt. - És különben is... mások után! - Nem érdekes - suttogta Palotás. - Ez békepipa. Itt a viz alatt baktériumok sincsenek. Gyerünk! Jenny meglódult, és ő lépett elsőnek Ülő Bikához. Szívott egyet a pipából, s olyan szabályos karikát fújt az asztal fölé, hogy mindenki azt bámulta hosszú másodpercekig. Palotá Palotáss kariká karikája ja sem sem sikerü sikerültlt rossz rosszul, ul, Redhu Redhutét tét azonb azonban an nem bámulta senki. Ami ezután történt, ismét olyan volt, mintha rövid időre kihagyott volna a tudatuk. Mikor feleszméltek, ők is az asztalnál ültek; körülöttük cowboyok, indiánok, ok, haditengerészek, repülö ülök és néhány vöröskere vöröskereszte sztess ápolón ápolónővér. vér. Amiko Amikorr Palo Palotá táss egés egésze zenn magá magáho hozz tért, tért, éppen a zöld emberke beszélt, fél testével az asztalra dőlve. - Belopóztam a barlangjukba. Minden készen áll, hogy megtámadjanak bennünket. Sajnos, nem tudtam őket megmenteni. Mire
visszaértem, a nagy állatok már nem voltak ott, de ők sem. Elhurcolták őket. Most a barlangban vannak, és... a Nagy Sárkány megöleti őket. Beju Bejuto tott ttam am a barl barlan angb gba. a.., ., imma immate teri riál álód ódta tam, m, majd majd kocs kocsik iker erék ékké ké változtam. Még nyikorogtam is. Egészen közel mentem hozzájuk, de segíteni nem tudtam. Kettőt megkínoznak, és megölik őket a Nagy Sárkány parancsára. - Csak kettőt? - A harmadik öli meg őket. Hossz Hosszúú csend csend eresz ereszked kedett ett közéjü közéjük, k, s ezalat ezalattt volt volt idejük idejük,, hogy hogy megértsenek mindent. - Matty? - A szőke hajú. Meg fogja ölni őket. Ő gyáva. Az érzékel őm kilengett, amikor ráállítottam. Nem különbözik tőlük. Amikor megbízták, kilengett az örömjelző mutatója. A Nagy Sárkány is megérezte. Ő már közéjük tartozik. Jenny hangosan felsírt. - Szegény Annie... Meg kell menteni őket! Értitek? Elmegyünk értük és... Akárhogyan is, de idehozzuk őket! Nemo kapitány Ülő Bikára nézett. - Van esélyük rá? Az indián széttárta a karját. - Csak a Nagy Szellem tudja! Nincs egyetlen emberem sem, akit nélkülözhetnék. Tudom, milyen érzés meghalni a kínzócölöpön, de nem kockáztathatjuk a háború sikerét. Ekkor egy furcsa, fehér parókát viselő, hímzett kabátú fiatalember állt fel az asztal mellől. Hátratette a kezét, és odasétált Nemo kapitányhoz. - Valóban nem kockáztathatunk - mondta -, hiszen jóval többen vannak, mint mi. És az állatokat is foglyul ejtették. Félek, hogy ellenünk. A kapitány hozzájuk fordult. - Látjátok... nem tehetünk semmit. Nincs, aki kiszabadítaná őket. Arról nem Is beszélve, hogy csak icipici esély van a sikerre. A barlangba vitték őket. Oda bejutni is nehéz, kijönni pedig szinte lehetetlen. Ha Lafayette márki sem tud megoldást! - És... ha mi mennénk? - kérdezte Palotás. – Úgy értem, hogy... mi megpróbálnánk. Lafayette márki megsimogatta a fiú fejét. - Hány éves vagy? - Tizennégy. De... szívós vagyok, és ügyes is. - Mintha magamat látnám - mondta ábrándozva a márki -, amikor elszök elszöktem tem hazulr hazulról, ól, hogy hogy zászló zászlótar tartó tó lehess lehessek. ek. Engem Engem sem akarta akartakk engedn engedni.i. Mégis Mégis elment elmentem, em, és nekem nekem lett igaza igazam. m. Én megado megadom m az engedélyt. - Nemo kapitányra nézett, és bólintott. A kapitány végigfürkészte mindhármukat. - A lány nem mehet. Nem tud úszni. - Már megtanultam - vetette közbe Jenny. – Amikor idejöttünk. - Az ott más lesz - mondta a kapitány. - Oda már nem jut el az erőnk. És a másik fiú sem mehet. - Miért? - komorodott el Redhut. - Nem férsz át a csövön. Csak ő mehet. Palotás.
A fiú nagyot nyelt, és lassan felállt. - Én... Igen. Valaki megmutatja, merre van az út? Ugyanis... azt hiszem, nem ismerem elég jól a terepet... és... Csak nézték, nézték, de nem szóltak semmit. Kiült az arcukra a vállalkozás kudarcának biztos tudata. A kis zöld emberke hátrataszította a székét, és felpattant. - Mi lenne, ha elkísérném? A mi kötelékünk nélkülem is tudja a kötelességét. Egyúttal ki is kémlelem őket. És segítek, ha tudok. Lafayette és Nemo kapitány összenéztek. A f őnök megsz megszívt ívtaa a pipáját, és bólintott. - Rendben van, beleegyezem. Egyetlen feltétellel. Rád szükség van a kötelékben. Ha kritikusra fordulna a helyzet, megparancsolom, hogy azonnal térj vissza, és... hagyd a fiút a sorsára! Nem kockáztathatjuk a sikert egyetlen ember miatt. Értetted? - Igenis! - mondta katonásan az űrlény, és gurulni kezdett a kijárat felé. - Gyere! Palotás elindult utána, és csak akkor fordult vissza, amikor vállán érezte Redhut kezét. Könnyedén oldalba taszította, és mosolyt er őltetve az arcára búcsút intett. - Viszlát, Redhut! Viszlát, Jenny! A lány az asztalra borult, és zokogott. A kis zöld emberke kinyújtotta a karját, és maga után húzta a fiút. - Gyere Gyere!! Ninc Nincss vesz veszteg tegetn etnii való való időnk. nk. Hama Hamaro rosa sann megi megind ndul ul a támadás. Lejár az akció előkészítésére szánt idő. - Tehát mégiscsak van idő? - kérdezte a fiú. - Objektív idő nincs. Csak akcióid ő. Nem tudom, érted-e? - Azt hiszem, igen - bólintott Palotás. – Csészealjon megyünk? - A járg árgány ány odaf odafen ennn van a sziget igeten en.. Előbb el kell érnünk a csőállomást. Csak hulladékszállításra használták eddig, de most nem lehet a Nautiluson utazni. Remélem, beférsz. Behúzta Palotást egy aprócska házikóba, amely közvetlenül a gömb oldalá oldalához hoz simult simult.. Keresz Keresztül tülmen mentek tek a házon, házon, kijutot kijutottak tak egy egy homokk homokkal al leszórt udvarra, aztán megtorpantak egy vastag, átlátszatlan fal el őtt. Magub matatott valamit a falon, és kinyitott egy alig látható fekete ajtót. - Itt a cső - mondta gondterhelten - és a kabin. Csak elférj benne! Palotás szívét összeszorította a félelem, amikor a félreálló zöld lény helyére lépett. Az aprócska kabin talán egyméternyi magas lehetett, s elképzelni sem tudta, hogy beleférjen. Visszatántorodott, és nekitámaszkodott a falnak. - Nem bírom. Képtelen vagyok rá. Úgy érzem magam, mintha... - Megértelek - bólintott az űrlény. - Jobb lesz, ha visszamegyünk. visszamegyünk. Palotás legyűrte a gombócot a torkán, és kétségbeesetten pillantott a kabinra. - Mégis megpróbálnám! - Ahogy gondolod. Palotás mély lélegzetet vett, aztán gyors és visszacsinálhatatlan lendülettel bekuporodott a kabinba. Térdét olyan magasra húzta, ahogy csak tudta, s ráhajtotta a fejét. Így is nyomta a kabin teteje, s mintha minden minden lélegz lélegzetv etvéte ételle llell kevese kevesebb bb maradt maradt volna volna az oxigén oxigén is. Szóln Szólnii szer szeret etet ettt voln volna, a, amik amikor or az ajtó ajtó nagy nagyot ot csat csattan tant, t, zár zár csik csikor ordu dultlt,, s
ráköszöntött az éjszaka. Valami zörrent, aztán iszonytató erő préselte a kabin falához. Segítségért akart kiáltani, de csak artikulálatlan ordítás hagyta el a torkát. Öklével verte a falat, és csak akkor nyugodott meg, amikor a kabin megállt, és kinyílott az ajtaja. Az űrlény a kezét nyújtotta, és kisegítette a kabinból. - Fenn vagyunk a szigeten. Megijedtél? - Nem Nem vész észes - mondt ondtaa Palot alotás ás,, és meg megprób próbáált úrrá úrrá lenn lennii hányingerén. - Szigeten vagyunk? - Nem látod? Akármerre nézel, csak tenger. Gyere, itt a járgányom. Pattanj bele! Néhány pillanat múlva fenn voltak a tenger felelt. A kis zöld emberke a föld föld felé felé fordít fordított ottaa prizma prizmasz szemé emét,t, és lemuta lemutatott tott az alattuk alattuk rohanó rohanó világra. - Oda szállunk, ahol azokkal a nagy dögökkel találkoztatok. Majd behúzom a járgányt egy bokor alá. Szerencsére S zerencsére nem törik. Úgy Úgy száll álltak tak le, le, hogy ogy Palo Palotá táss ész észre sem vette ette.. Az űrlény bekormányozta a járgányt egy bokor alá, aztán kiszálltak. Magub a levegőbe szimatolt. - Néhány alighanem erre kószál. Ha jól sejtem, éppen a bejárat körül táboroznak. - Töprengve elhúzta kacsacs őrű száját. - Én valahogy csak átosonok köztük, de te... Nem tudod transzformálni az alakodat? - Sajnos nem - mondta Palotás. - Vigyázz! Itt vannak! Az őslények úgy emelkedtek ki a sziklák közül, mint élő hegyek. - Át kell jutnod közöttü ttük! - mondta Magub, és bátor torítóa tóan rámosolygott. - Máskülönben nem megy a dolog. Én a bejáratnál várlak. Palotás csak annyit látott, hogy a zöld emberke akkorára zsugorodik, mint egy megszúrt léggömbfigura. Fordult kettőt, majd halk cincogással eltűnt a fűben. Palotás magára maradt. Kilesett a bokrok közül, s megpróbálta megtalálni a barlang felé vezető utat. Az óriások azonban mindenütt ott volta voltak, k, csak csak a Tyra Tyrann nnos osau auru russ Rexe Rexett nem nem látta látta seho sehol.l. Négy Négyké kézl zláb áb ereszkedett, mászni kezdett előre. Félrehajtotta az ágakat, és halkan felsikoltott. Egy tüskés hátú, nála csak valamivel nagyobb ősgyík nézett vele farkasszemet. Megfordult, és rohanni kezdeti az elhagyott járgány felé. Addig rohant, amíg bele nem ütközött valakibe. Magub volt, ismét teljes életnagyságában. Egy közönséges sepr űt szorongatott a hóna alatt. - Látod, mit hoztam? Egy... öregasszony ült rajta, és a levegőben repült vele. A sziget felől jött, lehet, hogy kikémlelte az érkezésünket. Még Még jó, jó, hogy hogy észr észrev evet ettem tem.. Leka Lekapt ptam am a járg járgán ányá yáró ról.l. Láto Látod? d? Kics Kicsitit kényelmetlen, de repül. - Ez? - Ez hát! hát! Ki is elem elemez ezte tem, m, hogy hogyan an.. Bizo Bizony nyos os Indu Indula lato tokk hajtj hajtják ák.. Rosszindulatok. Ez az üzemanyaga. Palotás elképedt. Biztos volt benne, hogy a kis űrlény alaposan félr félreé eérte rtett tt vala valami mit. t. Bosz Boszork orkán ányo yokk csak csak a mesé mesébe benn vann vannak ak.. .... És őslények? A kis zöld emberke lába közé fogta a söprűt. - Így ült rajta. És a gonosz indulat hajtotta. Neked is van ilyesmid?
- Nekem... nincs - mondta szégyenlősen Palotás. - Én... alapjában véve... - Kár - csóválta meg a fejét Magub -, pedig egészen használható járgány lett volna... Nem tudsz valamire gondolni, gondolni, ami... rossz? - Hát... Mire? - Mit nem szabad a Földön? - Hát... például ölni. - Oké! - ragyogott fel a kis zöld emberke prizmaszeme. - Akkor arra fogsz gondolni! Nyomás, pattanj fel! Palo Palotás tás össz összes eszo zorí ríto totta tta a fogát fogát,, és ráül ráültt a sepr seprűre. re. Maga Maga elé elé képzelte a nemrégiben látott szadista-horror legszadistább jelenetét. Belé Belépe pekk az erké erkély lyaj ajtó tónn - sutt suttog ogta ta maga maga elé. elé. - Ő ott feksz fekszik ik fehér fehér hálóingben. Odamegyek hozzá... kivicsorítom a fogam... ő jajgatni akar, de engem nem érdekel... Észre sem vette, hogy a sepr ű megemelkedik, és megindul előre. Néhány méterrel a legmagasabb őslény feje felett suhantak át, s mármár a barlang bejárata mellett repültek el, amikor Palotás kiesett a szerepéből. A lány felsikoltott, ő pedig megsajnálta. Nem vájta fogait a lány nyakába, hanem szégyenl ősen visszaoldalgott az erkélyre. - Hé! Fogytán az üzema...! - kiáltotta a kis zöld emberke, de befejezni nem nem tudt tudta, a, mert mert hang hangos os csatt csattan anás ássa sall lehu lehullllot ottak tak a földr földre. e. Magu Magubb feltápászkodott, és szemrehányóan a fiúra nézett. - Nem tudtál még egy kicsit kitartani? Majd a nyakunkat törtük! Ebben a pillanatban kivágódott a barlang ajtaja, és Jesse James bandáj bandájaa viharz viharzott ott ki rajta. rajta. Hangos Hangos neveté nevetésse ssell tűntek el a sötétben. Mögött Mögöttük ük fülsza fülszagga ggató tó csikor csikorgás gással sal egy tigris tigristan tankk bukka bukkant nt elő, s a banditák után igyekezett. Nyomában rongyos tengerészek, kalózok s néhányan a maffia emberei. - Nemso Nemsokár káraa kezd kezdődik dik - moro morogt gtaa a kis kis zöld zöld lény lény,, és bátor bátorít ítóa óann megv megver ereg eget ette te Palo Palotá táss hátá hátát. t. – Igy Igyekez ekeznü nünk nk kell! ell! Ha nem nem tuds tudszz átváltozni, a kürtőn kell menned. Azt nem őrzik. Ha lejutottál, rejtőzz el! Amíg nem jelentkezem, ne csinálj semmit! Megpróbálom kitapogatni a gyengéiket. Siess! - Hol a kürtő? - A szikla tetején. Mássz le rajta! Igyekezz! Mire Palotás visszanézett a szikla csúcsáról, már nem látta sehol. A kürtő éppen olyan volt, mint az a cső, amelyben feljutott a tenger fenekéről, azzal a különbséggel, hogy ogy ebben nem volt kabin. Feneketlen, többemeletnyi mélységb ől szűrődött csak halvány fény a szemébe. Tudta, hogy az ilyesfajta kürt őn még tapasztalt alpinisták vagy barlan barlangk gkuta utatók tók is bonyol bonyolult ult biztos biztosítá ítássa ssall eresz ereszked kednek nek csak csak le, neki neki azonban nemhogy kötele nem volt, de még azt a vacak madzagot is elvesztette valahol, amit egyébként mindig a zsebében hordott. Még egyszer benézett a kürt őbe, és kiverte a homlokát a víz a gondolatra, hogy megcsúszik, és lezuhan. „Nem - gondolta, és öklendezni kezdett. - Nem bírom megtenni. Képtelen vagyok rá." Aztán Annie-ra, Kingre gondolt, és egy kicsit Matty-re is. Erőt vett magán, arcát a csillagos ég felé fordította, lábát neki feszítette a falnak,
és arasz araszolv olvaa megind megindult ult lefelé lefelé.. Mászo Mászott, tt, mászot mászottt az egyre egyre növekv növekvő sötétségben, vigyázva, vigyázva, hogy meg ne csússzon a lába. Mikor legközelebb felnézett, már csak gombostűfejnyinek látszottak felette a csillagok. A hóhérok begördítették a kerekekre szerelt kínzó-eszközöket és az ugy ugyancs ancsak ak kere kereke keke kenn guru guruló ló tüze tüzet. t. A Nagy Nagy Sárk Sárkán ányy felá felállllt, t, és szemügyre vette a kínpadot. - Elég széles mindkett ő jüknek. Tegyétek rá őket! Te pedig segíts! Matty felugrott, és elkapta King karját. - Ne azt! - mondta a Nagy Sárkány, és Annie-ra mutatott. - A mulatt lányt! Matty csak egy pillanatig habozott. Átkarolta Annie-t, és az alig ellenkező lányt a kínpadra ültette. Figyelmesen nézte, ahogy a hóhérok a rugdalózó Kinget odaerősítik a vaspántokkal, akkor ő is leszorította Annie-t, és rácsatolta a pántokat. - Matty! -suttogta a lány, és a fiúra nézett.- Matty, drágám... hát csak ennyit jelentett minden? Emlékezz vissza, amikor a vízesés partján... A fiú érezte, hogy valaki valami kemény tárgyat nyom a markába. Felemelte, és végigvágott vele a lányon. - Kuss! Annie behunyta a szemét, és nem sírt, pedig véres csíkot vágott a korbács a lábán. King kivicsorította a fogát, és beleszürkült a dühbe. - Nyertél, Matty! Meg kellett volna öljelek a késemmel... Most már tudom, hogy meg kellett volna tennem. Ha még egyszer... A Nagy Sárkány intett, és a hóhérok kiszabadították Kinget. Egyikük rövid, római kardot nyomott a kezébe. - Meg akartad ölni, hát öld! Rajta! King King nem nem akar akartt hinn hinnii a szemé szeméne nek. k. Fele Feleme melte lte a kard kardot ot.. Matty Matty felsikoltott, és a Nagy Sárkány lába elé vetette magát. A csuklyás férfi hátralépett, és Kingre kiáltott: - Akartad, hát végezz vele! King felemelte a kardot, a hóhér pedig er ősen tartotta a hánykolódó Mattyt. King szemében könnycsepp jelent, meg aztán elhajította a kardot. - Nem bírom! Nem bírom! Nem bírom! Még akkor is ezt ordította, amikor visszakötözték a kínpadra. Már a kürtő vége felé járt, amikor megcsúszott a lába. A fal felé kapott, de hiába. Megnyílt alatta a kürtő, s zuhant lefelé megállíthatatlanul. Maga sem értette, hogyan fordulhatott a fejére a kesk kesken enyy vága vágatb tban an.. Erre Erre pers persze ze már már csak csak akko akkorr gond gondol olt, t, amik amikor or kimászott abból a puha, porszerű anyagból, amibe belezuhant, s ami alighanem megmentette az életét. Körülötte fáklyák égtek a falon, s férfiak rohantak sietősen a barlang láthatatlan mélységei felé. Előbb még a falhoz húzódott, amikor valaki elsuhant mellette, kés őbb aztán már nem vette magának a fáradságot. Minek, amikor ügyet sem vet rá senki... A zöld emberke úgy bukkant fel el őtte, mintha a sziklából nőtt volna ki. - Hát veled meg mi történt? tör tént? - szörnyülködött. - Mibe estél bele?
Palotás egy fáklya halvány fényénél megvizsgálta a kezét, aztán nagyott köpött. - Hamuba. Hirt Hirtel elen en megk megkön önny nyeb ebbü bültlt,, és érez érezte te,, hogy hogy viss vissza zaté térr belé belé a bizakodás. Hát ezért nem törődnek vele! Felismerhetetlen a hamu és koromréteg alatt. Most már csak azt kell megtudniuk, hol vannak a többiek. A kis zöld emberke, mintha csak olvasott volna a gondolataiban, a barlang fáklyákkal megvilágított vége felé mutatott. - Ott vannak. Míg te lefelé másztál, kikémleltem őket. Egy... izé... szamárba változtam, de jól megjártam. Feltettek a hátamra egy nehéz izét, és csak alig tudtam megmenekülni. Te jó ég, hogy kell vigyázni! - Ki tudjuk szabadítani őket? A zöld lény éppen válaszolni akart, amikor kürtszó harsant a barlang vége ége fel felől. Palo Palotá táss kidu kiduggta a fejé fejétt a bejá bejáró róbó ból,l, majd majd egés egészzen bemeré bemerész szked kedett ett a főteremb terembe. e. Emberc Embercsop soport ortok ok rohan rohantak tak el mellett mellette: e: mindannyian a barlang végébe igyekeztek, ahol óriási fáklyák világították meg a termet. - És én? - rebegte az űrlény. Palotás habozott, majd visszaugrott a bejáróba, és felmarkolt egy maréknyi kormot. S mielőtt Magub tiltakozhatott volna, az arcára kente. - Így ni! Most már téged sem fognak f ognak felismerni. - Phű, de keserű! - köpködött a zöld emberke kétségbeesetten. - Ez meg mire volt jó? Tényleg azt hiszed, hogy így... A kürtszó ismét felharsant, belefojtva a szót. Kalózcsapat rohant el a bejáró előtt: vezető jük kezében vészjóslóan lobogott a fekete, halálfejes zászl zászló. ó. Néhány Néhány rabsz rabszolg olgaha ahajcs jcsár ár követte követte őket, ket, vízil vízilób óbőr korbác korbácso sott lengetve, majd a déli hadsereg katonáinak egy csoportja. Aztán csíkos ruhába öltöztetett rabok végtelen sora. - Gyerünk! - ragadta meg Palotás karját a feketére mázolt zöld emberke. - Alighanem változás történt a programban... Jóságos Kibikut, talán letelt az akció előkészítésére szánt idő! - Ez... mit jelent? - lihegte futás közben Palotás, és arra gondolt, hogy nincs fegyvere. Hogyan fogják kiszabadítani őket, ha még egy nyomorult kés sincs a zsebében. - Alighanem azonnali támadást. Lassíts! Ott vannak, látod? Palo Palotá táss megt megtor orpa pant nt,, és igy igyekez ekezet ettt kike kikerü rüln lnii az álta általá láno noss lökdösődésből. A barlang falához tapadt, hagyta, hadd rohanjanak el mellette az utolsó csoportok. Amit látott, félelemmel és egyúttal haraggal töltötte el. Félelemmel és sajnálattal, ahogy észrevette a trónszéke előtt kínp kínpad adra ra feszí feszíte tett tt Anni Anniee-tt és King Kinget et,, hara haragg ggal al,, ahog ahogyy pill pillan antá tása sa a korbácsot lóbáló Matty öntelt képére esett. - Mit tegyünk, Magub? - csúszott ki száján a szó. - Figyelj! A Nagy Sárkány összefont karral állt a kínpad mellett, s elégedetten szemlélte a gyülekezőket. Amikor harmadszor Is megszólalt a kürtszó, gyorsan a két fogolyra pillantott, nyugtalanul felvonva a szemöldökét. Előrelépett, és megvárta, amíg halálos csend tölti be a barlangot.
- Elérkezett a perc, hogy megtámadjuk őket. Az előkészítésre szánt akcióidő letelt... Kémeink kürtszava jelt adott a támadásra. A következő kürtszó az indulást jelzi. Hangos hurrá kiáltások törtek fel a tolongó tömegb ől, s most a fáraó volt kénytelen csendre inteni őket kétágú jogarával. - Megsemmisítjük és megkínozzuk őket a hit nevében. Kiirtjuk a színeseket! Ők csak élni akarnak: élvezni magát az életet. Undorító és közönséges dolog! Meg kell tanítanunk Őket, hogy a hit az egyedüli, amely világokat mozgat. A célt el kell érnünk minden áron! A gonoszság és jóság csupán elméleti kategóriák. A gyakorlat a teljes győzelem! Leeresztette a kezét, aztán a kínpad felé intett. - Annyi időnk maradt csak, hogy ezt a két niggert átsegítsük a másvilágra... Úgy döntöttem, hogy az ítéletet társuk fogja végrehajtani, aki mától kezdve a mi katonánk. Kezd el, Matty! Palo Palotá táss elh elhűlve látta, hogy Matty a kerekeken gördülő kovácsm űhelyhez lép, felvesz egy fogót a szerszámok közül, felemeli, és várakozva a Nagy Sárkányra néz. Palotás hallotta, hogy Annie felsír, kétségbeesetten, reményvesztett zoko zokogá gáss ssal al.. King King feldo feldobt btaa magát magát anny annyir ira, a, amen amenny nyir iree a vasb vasbor ordá dákk engedték, és ordított, ahogy a száján kifért: - Meg fogsz dögleni, Abrams! Kívánom, hogy dögölj meg, amikor... A Nagy Sárkány Sárkány türelmetlenül türelmetlenül intett, s Matty felemelte felemelte Annie kezét. Kifeszítette a rángatózó ujjakat, s a fogót ráillesztette Annie nagyujjának a körmére. Palotás felkiáltott, és anélkül hogy meggondolta volna, mit csinál, kiragadta a revolvert a hozzá legközelebb álló, maffiózó külsej ű férfi kezéből. A fickó látott szájjal meredt rá, nem értette, mi történt vele. Bambán bámult üres kezére, majd a rámeredő pisztolyra. - Kezeket fel! - mondta Palotás ellentmondást nem t űrő hangon, ahogy a westernfilmekben hallotta. A maffiózó magához tért első meglepetéséből, és ügyet sem vetve a rámeredő fegyverc f egyvercssőre, megindult Palotás felé. A fiú keze görcsösen görcsösen szorította szorította a ravaszt, de nem volt ereje hozzá, hogy meg is húzza. A maffiózó lépett kettőt, és melléje ért. Ebben a pillanatban felharsant a negyedik kürtszó. Kissé talán halkabban és hamisabban szólt, mint korábban. A Nagy Sárkány felkapta a fejét, és megragadta Matty karját. - Várj! Azonnal indulnunk kell... Ez Lee tábornok kürtje! Azt jelzi, hogy harcban áll a rabszolgákkal. Indulnunk kell! - És... ők? - kérdezte csalódottam Matty. - Te itt maradsz velük - s a hóhérokra mutatott -, végrehajtod, amivel megbíztalak! Ha kész vagy, követsz. Megértetted? - Igenis - bólintott Matty, és leejtette Annie kezét a kínpadra. - Sietni fogok. Mire Palotás felocsúdott, a maffiózó elt űnt mellőle, csak a rohanó lábak nyomán felvert por szálldosott a levegőben. Szempillantás alatt ürült ki a barlang, mintha nem is lett volna benne senki. A trónszékek üresen álltak, csak a kínpadon hánykolódott a két áldozat, s a hóhérok álltak mozdulatlan arccal Mattyvel szemben. Palotás a falhoz lapult, nehogy azok észrevegyék észrevegyék..
- Éppen idejében szólalt meg a kürt. Ha még egy szempillantást késik...! A zöld emberke elégedetten felkuncogott. - Jól csináltam, mi? Pedig nem is volt időm gyakorolni... Palotás ámultan meredt rá. -Te...? - Gyorsan! – sürgette Magub a fiút és elkezdte húzni maga után. Gyorsan, mert elkezdi! Matty néhány pillanatnyi bénaság után ismét felemelte a fogót és Annie kezét. Palotás feledve minden óvatosságot, kitépte magát a zöld emberke kezéből, és kiugrott a terem közepére. Matty csak annyit látott, hogy egy fekete, alacsony, ördögforma fickó toppan eléje. - Mit akarsz? - kérdezte türelmetlenül, és összeráncolta a homlokát. - A többiek már elmentek, és azonnal megyünk mi is. - Matty! Én vagyok az, Palotás! Matty eltátotta a száját. Aztán villámgyorsan felemelte a kezét, és a fogót Palotás felé hajította. - Meghalsz, béka! És ezek is meghalnak! Fogjátok el… A két hóhér leugrott az emelvényr ől, és mint a macskák, puha, laza mozgással két oldalról közeledtek a fiú elé. Palotás felemelte a pisztolyt, és Mattyre szegezte. - Takarodj onnan, vagy lövök! Matty elvigyorodott. - Úgysem mered megtenni, brekegő! Jó is, hogy idejöttél. Legalább téged is megkínozlak! Kapjátok már el! A kis zöld emberke odaugrott Palotáshoz, és villogni kezdett a prizmaszeme, mintha elektromossággal telt volna meg. A két hóhér megtorpant, aztán mozdulatlanná dermedt, mint két sóbálvány. - Ezeket elintéztem - súgta Magub. - Egy kicsit aludni fognak. Őt nem merem. Ha elaltatom, nem tudjuk elvinni. Beszélj véle, hiszen a te társad volt. Palotás leengedte a revolvert, és közelebb lépett Mattyhez. - Térj magadhoz, Matty! Nem tudjuk, mi történt velünk... Alighanem eltűnt az Idő. Majd később választ keresünk rá, hogy miért. Gyere... Szabadítsd ki őket! Hazamegyünk! Matt Mattyy ajka ajkaii közü közüll kivi kivillllan anta takk sárg sárgás ás foga fogai,i, ahog ahogyy gyűlölett lölettel el a hangjában Palotás felé sziszegte: - Én már nem megyek sehova... És te sem! Megöllek téged is! Azt hiszed, nem tudok elbánni veled, nyomorult? A kovácsműhely tüzéhez ugrott, s egy izzó, többágú villát kapott ki a lángok közül. Előre tartotta, és fenyegető léptekkel megindult Palotás és az űrlény felé. - A szemed bánja, béka! A fiú érezte, hogy a villa hegye a szemét keresi. Még néhány másodperc, és megvakul. - Sajnálom - hallotta a zöld emberke suttogását, aztán csak annyit látott, tt, hogy a villa kiugrik Matty kezéből, felszáll áll a barlan lang mennyezetére, és odaragad a kőhöz höz. Matty atty fels felsik ikol olto tott tt,, és visszamenekült visszamenekült a kínpad mögé.
- Kapj Kapját átok ok el! el! Megp Megpar aran ancs csol oltam tam,, hogy hogy kapj kapját átok ok el! el! - ordí ordítot totta ta a mozd mozdul ulat atla lann hóhé hóhéro rokk felé felé.. Amik Amikor or rájö rájött tt,, hogy hogy hiáb hiábaa osz osztoga togatt para paranc ncso soka kat, t, ismé ismétt a láng lángok ok közé közé nyúl nyúlt, t, és kirá kiránt ntot ottt egy egy jók jókora ora harapófogót. - Ne közelíts! - ordította Palotásra. - Tedd le a stukkert és gyere ide! Ha nem... megvakítom őket! Egy... kettő... A fogó fogó is kivá kivágó gódo dott tt a kezé kezébből, és felra felraga gadt dt a menn mennye yeze zetr tre. e. Ugya Ugyanak nakko korr felcs felcsap apód ódta takk a vasa vasabr bronc oncso sok, k, Anni Anniee és King King lass lassan an,, elkínzott arccal felemelkedtek, hogy lecsusszanjanak a földre. Matty felüvöltött a rémülettől, és újabb fogót ragadott a kezébe. - Ne közelítsetek! Tűnjetek el! Szabad elvonulást kérek! Annie szelíden feléje nyújtotta a kezét. - Matty! Drágám... tudom, hogy nem vagy jól. Csak rossz álom ez az egész. Dobd el a fogót... és meglátod, minden rendben lesz megint... Matty, drágám... Add oda Kingnek a fogót! - Megölöm az átkozottat! - vicsorgott Kingre. - Ne! - sikoltotta Annie, és Mattyre vetette magát - Nem hagyom! Szeretlek, Matty! A szőke fickó elvigyorodott, és Annie felé sújtott a fogóval. A csapás a fején találta a lányt, s a barlang megtelt az égő haj szagával. Annie a földre rogyott, Matty átvetette magát a fáraó trónszékén, kikerülte a feléje kapó Kinget, és a tüzes fogót a kezében lengetve eliramodott a barlang bejárata felé. - Állítsd meg! - kiáltott Palotás a zöld emberkére, és könyörögve összetette a kezét. - Állítsd meg, Magub! A zöld űrlény rlénynek nek vakít vakítóó fény fény gyull gyulladt adt prizma prizmasz szeméb emében. en. Szinte Szinte látszott az erős sugár a levegőben, amint elérte és körülfonta Mattyt. Matty megtántorodott, megfordult, és feléjük lengette a fogót. - Még Még talál találko kozu zunk nk!! Nem Nem ússz ússzato atokk meg meg szár száraz azon on!! Ha győztesen viss vissza zaté térü rünk nk,, a Nagy Nagy Sárk Sárkán ányy élve élve leny lenyúz úzat atja ja a bőrötöket… és én nyúzom le valamennyiőtökét! - kiáltotta undorító mosollyal. - Állíts Állítsdd meg, meg, Magub! Magub! - könyör könyörgö götttt Palotá Palotáss könny könnyes es szemm szemmel. el. Megölik... Állítsd meg! - Nem tudom - mondta csüggedten a zöld törpe. - Pedig megpróbáltam. - Azt a kettőt tudtad? A kis zöld lény szomorúan megcsóválta a fejét. - Azokat könnyű volt megbénítani. Azok csak bábok. Nincs önálló akaratuk: azt teszik, amit a Nagy Sárkány megparancsol nekik. De ez erős. Neki van saját akarata. Erős, gonosz akarata van. Ártani akar másoknak. Olyan erős a gonoszsága, hogy nem tudom megállítani. Palotás segített felállni a lánynak és Kingnek. Annie nem sérült meg, csak a hajából égetett ki tenyérnyi darabot az izzó fogó. King a karját tapogatta, és megcsóválta a fejét. - Hihetetlen. Hogy ennyire szemét legyen valaki! Kivágódott a barlang ajtaja, de nem jött be rajta senki. Ordítozás, vezényszavak, vezényszavak, gépek bömbölése, lovak fülhasogató nyerítése töltötte be a termet.
- Megkezdődött a csata - mondta a kis zöld emberke, és igazított valami valamitt a csukló csuklóján ján lüktet lüktető szalag szalagon. on. - Lejárt Lejárt a várak várakoz ozásr ásraa szánt szánt akcióidő. - Én még mindig nem értek semmit - mondta King, és megmasszírozta a csuklóit. - Ki harcol itt ki ellen és miért? A kis zöld emberke szorgalmasan törölgette a kormot az arcáról, és csak nehézkesen válaszolt: - Eléggé nehezen ismerem ki magam errefelé. Azt hiszem... az egyik oldalon azok állnak, akik tisztaszívűek. Akik segíteni akarnak másoknak, hogy szabadon és szépen éljen mindenki. Míg a másik oldalon... nos, ott alighanem azok harcolnak, akik szeretnék, hogy a többiek nekik tetsző módon éljenek. És persze úgy, ahogy az ő érdekeiknek megfelel. Talán kissé iskolásán hangzik, de err ől van szó... Nekem mennem kell! Az én egységem is harcba indul... Ha akartok... King a kemencéhez lépett, és kihúzott belőle egy tüzes fogót. - Én megyek. - Én is - mond mondta ta Palo Palotá tás, s, és megk megker eres este te a föld földön ön a maff maffió iózó zó pisztolyát. Annie kitörölte a könnyeket a szeméb ől, és ő is kihúzott a tűzből egy fogót. - Hát ha így áll a helyzet - morogta a kis ember t űnődve -, akár indulhatunk is. A csata már javában tombolt, amikor a mesterséges szigetre értek. Egy tigristanknak sikerült áttörnie az északi katonák védelmi vonalát, s egy helikopter a partra tett egy SS-alakulatot. Az SS-ek Jesse James támogatásával rohamcsónakon átkeltek a szigetre, és megütköztek Ül ő Bika sziú harcosaival. Az északi csapatok néhány katonája tartotta a frontot addig, amíg meg nem kezdődött a visszavonulás. A kis zöld emberke búcsút intett, és visszatért az alakulatához, miután sikerült felhoznia a felvonón Redhutot és Jennyt. Úgy Úgy állta álltakk a tomb tombol olóó harc harc köze közepé pén, n, mint mint az els első pionírok pionírok.. Ki fegyvert, ki pedig hosszú nyel ű vasfogót tartott a kezében. A parton iszo iszony nyúú kava kavaro rodá dáss táma támadt, dt, amik amikor or a Nagy Nagy Sárk Sárkán ányy kier kieres eszt ztet ette te a karámba csalt őslényeket. Puskapor füstje borította a szigetet, ágyúk torkolattüze fénylett, csapatok éneke csapott feléjük. King végre lerázta magáról a bénultságot, és meglendítette a fogót. - Na, én megyek! Adok a képükbe! És ha elkapom ezt a szemét Mattyt... Hangja belefúlt a közeli ágyúdörgésbe. Palotás csak annyit látott, hogy társai a levegőbe emelkednek, aztán a földre f öldre zuhannak. A lőpor sűrű füstje néhány pillanatra szétoszlott, s Nemo kapitányt pillan pillantot totta ta meg, meg, amint amint a tengerb tengerből felmer felmerül ülő Nautilus Nautilus fedélzetén fedélzetén állt karba tett kézzel, és az ellentámadásba lendülő tengerészeket figyelte. Dobpergés hangzott fel, s a füst mögül Lafayette márki bukkant elő, hófehér parókában, kezében kivont karddal. Harsogó éneke legyőzte az ágyúgolyók robbanásának dörejét. …Ellenünk tört a kény uralma, vérben áztatja zászlaját, vérben áztatja rút zászlaját...!
Ez volt az utolsó kép, amire vissza tudott emlékezni. Úgy zuhant az ájulás ájulásba, ba, hogy hogy mindör mindörökr ökree magáva magávall vitte vitte Nemo Nemo kapitá kapitány ny titokz titokzato atoss mosolyát, Lafayette márki ragyogó arcát és zeng ő énekét. Rag Rag úgy úgy roha rohant nt végi végigg a folyó folyóso son, n, hogy hogy háro hároms mszo zorr is rálé rálépe pett tt a csápjaira, minek következtében mindháromszor hasra is esett. Vérzett a térd térde, e, ahog ahogyy megt megtor orpa pant nt az elnö elnökk ajta ajtaja ja előtt. Siet Sietősen végighúz végighúzta ta csápjait csápjait az ajtón, és meg sem várva a beleegyez beleegyező cirpelést, berontott a szobába. A rettegett hatalmú elnök az ágyán hevert csíkos alsónadrágban, és három hátulsó lábán egyensúlyozott valamit. A berontó Ragra bámult egyszer űen nem hitte el, hogy ilyesmire vetemedhet valaki. Felordított felháborodásában, felháborodásában, és a földre ejtett valamit. - Ez... ez... atrocitás! Megtiltom! Takarodjék! Rag csápra vetette magát az elnök előtt, és sápadtan motyogta: - Baj Baj van! an! Óriá Óriási si baj, baj, elnö elnökk úr.. úr.... Téve Tévedt dtem em,, uram uram.. Ha akko akkor. r... .. nemcsak segédmunkatársak állnak a rendelkezésemre... Azt hiszem, óriá óriási si hibá hibátt köve követt ttem em el - zoko zokogt gta, a, és könn könnye yekk görd gördül ülte tekk végi végigg a tapogatóján. Az elnök magára kapta fürdőköpenyét, és mogorván rávakkantott: - Mi van hát? Beszéljen! - A T-14 T-14-e -ess objek bjektu tum. m... .. Emlék mléksz szik ik,, eln elnök úr, úr, hog hogy mil milyen yen következtetést vontunk le az egyes országok vizsgálata során? - Emlékszem - bólintott az elnök. - Hogy vannak dinamikus országok és egy statikus. Ön a galaktikus törvényeknek megfelelően lélekátvitel segítségével életre is keltette a statikusakat. A dinamikusak rabszolgáit. Ezzel nem stimmel valami? - Téve Tévedt dtün ünk, k, uram uram!! - zoko zokogo gott tt fel Rag. Rag. - Ninc Nincss stat statik ikus us orsz ország ág.. Legutolsó méréseink szerint nincs. Az ön által segítségemre küldött munkat munkatárs ársak ak pótlól pótlólago agoss mérése méréseket ket végez végeztek tek,, és kiderí kiderített tették, ék, hogy hogy tévedtünk. Nincs statikus ország a T-14-en. - Akkor mi van? - kérdezte az elnök, és érezte, hogy jéghideg kéz markolássza a torkát. - Amit mi statikusnak hittünk... nem igazi ország. Játékok. Olyan, mint nálun álunkk... ... a Zik Zik, Bek és Pik orsz ország ágook lény lényei eirről kész készül ültt élet élettel telen en máso másola lato tok. k. Képz Képzel elje je csak csak el, el, ha valak alaki.i... .. léle lélekt ktra rans nszzplan plantá táci cióó segítségével életre keltené őket... és... Az elnök úgy ugrott ki az ágyból, hogy leesett róla a gatya. - A jószagú Kibikutját! És csak most mondja! Azonnali intézkedést kérek! Hiszen ezzel megsértettük a qalaktika tizedik alaptörvényét! A segédmun munkatársak becipelték a gépet, és a megfel felelő koor koordi diná nátá tákr kraa állí állíto tott tták ák.. Rag Rag kiny kinyúj újto tott ttaa egyi egyikk csáp csápjá ját, t, és óriá óriási si bűntudattal az elnök felé fordult. - Uram... minden kész a vissza-transzplantációra. Kezdhetem? - Kezdje, maga tökfej! Rag csápja rácsapott a gombra.
Amikor Palotás kinyitotta a szemét, csend ülte meg a szigetet. King éppen az arcát mosta, Jenny csendben sírdogált. Annie Redhut mellett ült, és igyekezett lelket verni belé. Körülpillantott, és döbbenten fedezte fel, hogy körülöttük ősállatmakettek műanyag darabkái, műanyagból készült emberi végtagok, az első telepesek társzekereinek roncsai s egy félig elégett horogkeresztes zászló úszik a hullámok között. Mintha csak elszakadt volna egy film, s a gépé épész felg felgyyújto újtott ttaa volna olna a villa illany nyt. t. Halál alálos os csend send ülte ülte meg meg Disneylandet. King kihalászott egy mellettük himbálódzó gumicsónakot, és intett, hogy szálljanak be. - Ninc Nincss mes messze sze a part part - és a „ten „tenge ger" r" túls túlsóó olda oldalá lánn sora sorakkozó ozó pavilonokra mutatott. - Evező nélkül is átviszlek benneteket. Lehorgasztották a fejüket, és nem szóltak egészen addig, amíg partra nem léptek. Annie volt, az aki Kingre emelte égett arcát, és remeg ő hangon megkérdezte: - És... Matty? King nem válaszolt. Visszalökte a csónakot a vízbe, és elindult a kijárat felé. A többiek követték. Abban a pillanatban, ahogy lehuppantak a kerítés túlsó oldalán, a tenger felett felragyogott a hajnal. Egészen a délutáni órákig vártak Matty Abramsre - mindhiába. Hat óra tájban jelentette két nyomozó, hogy megtalálták: Disneyland „Tenger Alatti Város" nevű kiállításának mesterséges tengerében akadtak rá, amné amnézi ziás ás álla állapo potb tban an.. Küls Külsér érel elmi mi nyom nyomok okat at nem nem talál találta takk rajta rajta,, de semmire sem emlékezett vissza. Arra sem, hogyan került Disneyland területére éjnek évadján. Furcsa - mondta az egyik nyomozó -, hogy ugy ugyancs ancsak ak az elm elmúlt últ éjsz éjszak akán án huli huliggánband bandaa garáz arázdá dálk lkod odot ottt Disneylandben: megközelít őleg leg 2-3 2-3 mill millió ió doll dollár árra ra tehet tehető az általu általukk okoz okozott ott kár. kár. Els Elsősorban sorban az amerik amerikai ai történ történelm elmet et bemuta bemutató, tó, eredet eredetii nagy nagysá ságú gú make makett ttek eket et törté törtékk össz össze, e, de súly súlyos osan an megro megrong ngál áltá tákk az őslénytani és az ókortörténeti kiállításokat is. Egyelőre nem tudni, hogy van-e összefüggés a huligánok garázdálkodása, valamint Matty Abrams állapota és három éjjeliőr halála között. A gyerekek szomorúan kucorogtak az autóbuszban. Ki az eljövend ő iskola iskolaév évre, re, ki pedig pedig a kórhá kórházb zban an fekvő Mattyre Mattyre gondol gondolt.t. Ismét Ismét esni esni kezdett az őszt idéző, langyos eső, s szívük megtelt megmagyarázhatatlan bánattal. Talán még az sem vigasztalta volna meg őket, ha egy galaktikus hírn hírnök ök közö közöltltee volna olna velü velük, k, hogy hogy egy egy soksok-so sokk fény fényév évny nyir iree lév lévő gala galakt ktik ikáb ában an,, egy egy Rag Rag nev nevű sült sült bolo bolond ndna nakk tarto tartott tt tudo tudomá mány nyos os csoportvezető T-14-es objektumot vizsgáló csoportját meger ősítették sítették öt kiválóan képzett munkatárssal. Merczel Péter rajzai
A. CONAN DOYLE
Rejtelmes világ a tenger alatt
Minthogy e papírok kiadás céljából a kezeimbe kerültek, el őször is emlékeztet tetem a nagy agyközönséget a Stra tratfor ford gőzös zös gyás gyászo zoss pusz pusztu tulá lásá sára ra.. Ez a hajó hajó,, mint mint tudj tudják ák,, egy egy évv évvel ezel ezelőtt indu indultlt el; el; utas utasai aina nakk az volt volt a célju éljuk, k, hogy hogy az ocea oceano nogr gráf áfia ia kérd kérdés ései eitt és a mélyte mélytenge ngerek rek életét életét tanulm tanulmány ányozz ozzák. ák. Az exped expedíci íciót ót dr. Marac Maracot, ot, az Álkorall-alakulatok és A lemezkopoltyúsok alaktana nagynev ű szerző je szervezte meg. Dr. Maracot mellett részt vett az expedícióban Cyrus Head Headle ley, y, a camb cambri ridg dgee-ii (Mas (Massa sach chus uset etts ts)) Álla Állatt ttan anii Inté Intézzet volt volt assz asszis iszt zten ense se,, aki aki a tanu tanulm lmán ányú yútt idejé idején, n, mint mint a Rhod Rhodes es-a -ala lapp egyi egyikk nyertese, Oxfordban dolgozott. A hajó parancsnoka Howie kapitány volt, tapasztalt tengerész; s keze alatt huszonhárom f őnyi legénység, köztük egy amerikai mechanikus, a philadelphiai Merribank Works W orks gépésze. gépésze. Ez az egész társaság egyszer űen és nyom nélkül elt űnt, s az egyetle egyetlenn hír, hír, amely amely a szere szerencs ncsétl étlenü enüll járt járt gőzös zös sorsár sorsáról ól szól, szól, egy norvég bárka jelentése volt. Ez a hajó véletlenül tanúja volt annak, hogy 1926 őszén, a nagy viharban egy g őzös, amelynek leírásából pontosan rá lehete lehetetttt ismern ismernii a Stratfo Stratfordr rdra, a, elsüll elsüllyed yedt.t. A tragédi tragédiaa színter színteréne énekk szomszédságában szomszédságában később találtak egy Stratford feliratú mentőcsónakot, néhány néhány hajókorláthajókorlát-roncc ronccsal, sal, egy mentőbójáva bójávall és egy árbocd árbocdara arabba bball együ együtt. tt. E lele lelett és a hoss hosszú zú csen csendd alap alapjá jánn már már telje teljese senn bizo bizony nyos osra ra lehetett venni, hogy a hajóról és legénységéről többé semmi hír nem érkezik. Sorsát szinte megpecsételte egy ugyanakkor kapott különös szikratávirat, amely - bár egyes részei érthetetlenné mosódtak - kevés kétsé kétséget get hagyo hagyotttt a hajó hajó pusztu pusztulás lásaa felől. E táv távirat iratot ot kés később idézn idéznii fogom. Volt a Stratford útja körül néhány momentum, amely annak idején kommentárokra adott alkalmat. Ezek közé tartozott az az aggodalmas titkolódzás, amelyet Maracot professzor tanúsított. Arról, hogy a sajtót nem kedveli, és e tekintetben rendkívül bizalmatlan, mindig híres volt az ősz tudós; most azonban bizalmatlansága semmi határt nem ismert; egyetlen riporternek sem adott felvilágosítást, és míg a hajó az Albertdokkban vesztegelt, egy lap munkatársának sem engedte meg, hogy lábát a fedélzetre tegye. Bizonytalan hírek a hajó különleges és újszer ű konstrukciójáról besz beszél élte tek, k, amel amelyy állí állítól tólag ag teng tenger er alat alattiti munk munkál álat atok ok végz végzés ésére ére is alkalma alkalmass ssáá tette tette a Stratfo Stratfordo rdot:t: s ezeke ezekett a híreke hírekett a west-h west-harl arlepo epooli oli Hunter and Company gyár, ahol a strukturális változtatásokat végezték, meg is erősítette. Egy időben azt is emlegették, hogy a hajó egész fenékrésze lekapcsolható; ez a hír felkeltette a tengeri biztosítótá biztosítótársasá rsaságok gok központjá központjának nak figyelmét, figyelmét, de némi nehézség nehézség árán sikerült őket e tekintetben megnyugtatni. Az ügyet lassan elfelejtették, de ez a momentum jelent őséget nyer most, amikor az expedíció sorsa oly rendkívüli módon újból a nagy nyilvánosság elé került. Enny Ennyitit a Stra Stratf tfor ordd útjá útjána nakk kezd kezdet etér éről. E pill pillaanatb natban an négy égy dokumentum van, amely fedi a tényeket - már amennyire ismerjük őket. Az első az a levél, amelyet Mr. Cyrus Headley a barátjának, Sir James Talb Talbot otna nakk (Tri (Trini nity ty Coll Colleg ege, e, Oxfo Oxford rd)) írt írt a Nagy Nagy Kaná Kanári ri-s -szi zige gete tekk
fővárosából, ahol - a tudomásunk szerint sehol másutt - a Stratford a Temze elhagyása után kikötött. A második az a különös drótnélküli üzen üzenet et,, amel amelyr yree már már célo célozt ztam am.. A harm harmad adik ik az Arab Arabel ella la Know Knowle less hajónaplójának az a része, amely az üveggolyó ügyével foglalkozik... A negyedik és utolsó egy kis üvegedény csodálatos tartalma, amely vagy hihetetlenül komisz és ügyes misztifikáció, vagy pedig olyan új fejezetet nyit meg az emberi tudás területén, hogy jelentőségét túlozni nem is lehet. Ez után a kitérés után közlöm most Mr. Headley eddig még kiadatlan levelét, amelyet Sir James Talbot volt szíves rendelkezésemre bocsátani. A levél dátuma: 1926. október 1. „Ezt a levelet, my dear Talbot, Porta de la Luzból küldöm, ahová néhány napi pihen őre bevetődtünk. Eddigi utazásunk alatt Bill Scanlan volt leghűségesebb cimborám, a f őgépész, aki mint földim, azonkívül mint igen mulatságos ember, kísérőül szegődött hozzám. Ma reggel azonban egyedül vagyok, mert Billnek - mint mondja - kötényes napja van. Mint látja, Bill úgy beszél, ahogy azt az angolok minden valódi amer amerik ikai aitó tóll elvá elvárj rják ák.. Mind Minden enüt üttt elfo elfoga gadn dnák ák igaz igazii -tősgyökeresnek-. Amikor angol barátaimmal vagyok együtt, puszta várakozásukkal engem is arra arra kénys kénysze zeríte rítenek nek,, hogy hogy különf különféle éle amerik amerikani anizmu zmusok sokat at mondja mondjak. k. Érzem, sohase hinnék el, hogy jenki vagyok, ha nem beszélnék így. Önnel azonban nem ilyen viszonyban állok, ezért megnyugtatom, hogy a tisz tiszta ta oxfo oxford rdii ango angols lság ágon on kív kívül semm semmitit sem sem fog fog talá találn lnii most mostan anii levelemben. Ön találkozott Maracottal az avatáson, tehát tudja, miféle kiszáradt madárijesztő ez az ember. Azt hiszem, elmeséltem már, hogyan szedett fel engem maga mellé. Az Állattani Intézettől, az öreg Sommerville-től kért ért mun munkatá atársat rsat,, aki aki válas álaszzul elk elküldt üldtee nek neki az én díjny íjnyer erte tess pályam űvemet, amely a tengeri rákokról szót. A mű megtette hatását. Termés Természet zetese esenn nagys nagysze zerrű do dolog itt lenni ezen a zseniális tanulmányúton, mindamellett szeretném, ha nem olyan megelevenedett múmiával volnék együtt, amilyen Maracot. Annyira zárkózott és annyira csak a munkája érdekli, hogy az már embertelen. A legkóróbb kóró a világon - mondta rá Bill Scanlan. Mégis ezt a tökéletes odaadást csak csod csodál álni ni lehe lehet. t. A tudo tudomá mány nyán án kívü kívüll semm semmii sem sem léte létezi zikk szám számár ára. a. Emlékszem, ön nevetett, mikor elmondtam, hogy megkérdeztem, mit olvassak előkészületnek, s ő azt felelte, hogy komoly tanulmányként olvass olvassam am el saját saját munkái munkáinak nak össze összegy gyű jtött kiadását, pihenőül pedig Haeckel moszattanulmányait. Ma sem ismerem jobban, mint ahogyan abban a kis fogadószobában ismertem, amely az oxfordi dombokra néz. Sohasem beszél, és sovány, szigorú arca - mely egy Savonarolát, vagy talán helye helyeseb sebben ben:: egy Torque Torquemad madát át juttat juttat az ember ember eszébe eszébe - sohas sohasem em enyhül közlékennyé. A hosszú, vékony, agresszív orr, a két kis ragyogó, szür szürke ke szem szem,, amel amelyy a szem szemöl öldö dökö kökk pama pamacs csaa alat alattt oly oly köz közel áll áll egymáshoz, az összeszorított, keskeny száj, - az állandó gondolkozás és aszkétaélet következtében beesett ajkak: mind-mind barátságtalanok. Ez az ember valami szellemi hegycsúcson él, ahol közönséges halandók már nem bírják elérni. Néha azt hiszem, őrült egy kicsit. Például ez a különleges szerkezet, amelyet csináltatott... Azonban megmaradok a dolgok szabályszer ű sorrendjénél, s aztán ön maga ítélhet.
Elmesélem utazásunkat, s kezdem az Induláson. A Stratford kitűnő kis tengerjáró gőzös. Bizonyos átalakításokkal különösen alkalmassá tetté tettékk munk munkáj ájaa elvé elvégz gzés ésér ére. e. Ezer Ezerké kéts tszá zázz tonn tonnás ás hajó hajó,, fedél fedélze zetei tei laposak, dereka jó széles, és fel van szerelve minden elképzelhet ő eszk eszköz özze zel,l, amel amelyy mély mélysé ségm gmér érés ésre re,, kotr kotrás ásra ra,, háló hálóha halá lász szat atra ra és vontatásra szolgál. Természetesen hatalmas gőzgépei vannak a hálók felhúzására, és a gépeken kívül egész sereg más szerszáma is van, melyek közül egynéhány eléggé közismert, egyik-másik azonban igen furc furcssa. Alat Alattu tukk kény kényel elme mess kabi kabino nokk és tanu tanulm lmán ányyaink aink spec speciá iáliliss természetének megfelelő, kitűnően felszerelt laboratórium. Mielőtt elindultunk, misztikus hajónak tekintették a Stratfordot, s én csak sakhama hamarr úgy tal találta áltam, m, hog hogy e külö ülönös nös hírn hírnéévre vre csak csakuugyan rászol rászolgál gáltun tunk. k. Első útjai útjaink nk megl megleh ehet etősen sen szok szokvá vány nyos osak ak volta voltak. k. Felkan Felkanya yarod rodtun tunkk az Északi Északi-ten -tenger gerbe, be, és egysz egyszer-k er-kéts étsze zerr kivete kivetettük ttük kotróhálóinkat, minthogy azonban errefelé az átlagos mélység hatvan lábnál lábnál nem sokka sokkall volt volt több, több, s mi speciá speciális lisan an mélyten mélytenge geriri munkár munkáraa készültünk fel, a halászat szinte csak id őpazarlás volt. Néhány ismert ehető halon, cápafélén, tintahalon, medúzán és a rendes alluviális iszap némi terrigén fenékdepozitumán kívül semmi sem került elénk, amiről érdemes volna megemlékeznem. Aztán megkerültük Skóciát, láttuk a Feröer Feröer sziget szigeteke eket,t, és lefelé lefelé hajóz hajóztunk tunk a Wyvill Wyvillee Thomso Thomson-z n-záto átony nyok ok mentén, ahol már több szerencsénk volt. Onnan délnek hajóztunk, igazi munkaterepünk irányában, amely az afrikai part és a szigetek között feküdt feküdt.. Egy holdtal holdtalan an éjszak éjszakán án Fuert-E Fuert-Eve ventu nturán rán csakne csaknem m zátony zátonyra ra futottunk, egyébként azonban utazásunk minden esemény nélkül zajlott le. Ezekben az első hetekben Igyekeztem összebarátkozni Maracottal, ami nem volt könnyű. Mert először is Maracot a világ legelmélyedtebb és legszórakozottabb embere. Ön emlékszik rá, hogyan mosolygott, amikor profes professz szoro orom m egy penny pennytt adott adott a liftesf liftesfiún iúnak, ak, azt gondo gondolv lván, án, hogy hogy villamosban ül. Teljesen a gondolataiban él, és úgy látszik, alig figyel arra, hogy hol jár vagy mit csinál. Aztán meg határtalanul titkolózó. Folyto Folytonn írásoko írásokonn és térképe térképeken ken dolgoz dolgozik, ik, de félret félretolj oljaa őket, ket, amikor amikor véletlenül a kabinjába lépek. Szent meggy őződésem, hogy valami titkos tervet forgat a fejében, de tervét mindaddig, amíg bárhol is kikötőben kell tartózkodnunk, nem árulja el. Ezt a hatást váltotta ki belőlem Maracot, és úgy tudom, hogy Bill Scanlan is i s ilyesféleképp gondolkozik felőle. - Mondja csak, Mr. Headley - fordult hozzám a f őgépész egy este, amik amikor or a labo labora ratór tóriu iumb mban an ülte ültem, m, s hidr hidrog ográ ráfia fiaii méré mérése sein inkk alap alapjá jánn különböző sótartalom-összehasonlításokat végeztem -, mit gondol, mi lakik ebben a mi madárijeszt őnkben? Kifundálta már, miben töri a fejét? - Azt hiszem - feleltem -, mi is azt fogjuk tenni, amit a Challenger és még még egy egy tucat tucat más más kuta kutató tóha hajó jó tett tett előttünk, ttünk, néhány néhány új specie speciessz sszel el gaz gazdagí dagítjtjuk uk a hala halakk list listáj áját át,, és néhá néhány ny új adat adatot ot jegy jegyzü zünk nk be a bathymetrikai térképbe. - Fenét - felelte Bill. - Ha ezt hiszi, akkor gondolkozzék megint egy kicsit. Először is minek vagyok itt én? - A gépek elromolhatnak, és akkor... – jegyeztem meg bizonytalanul. - Semmi gép! A hajó gépezetét Mac Laren, a skót gépész kezeli. Nem, uram, Merribankék nem azért küldték ki legkitűnőbb emberüket,
hogy ezzel a hülye géppel tör ődjön. Nem semmiért vágok én itt zsebre minden héten ötven ezüstöt. Jöjjön velem, majd én megmagyarázok mindent. Kihúzott a zsebéből egy kulcsot, a laboratórium hátsó falán kinyitott vele egy ajtót, és a kajütlépcsőn lementünk a hajóűr egyik rekeszébe, amely teljesen üres volt, csak négy nagy, csillogó tárgy volt a közepén, félig kibontva nagy ládáinak szalmabéléséb ől. Sima acéllemezek voltak, erősen megmunkált kapcsok és szögecsek a szélükön. Mindegyik lemez körü körülb lbel elül ül tíz tíz négy négyzzetlá etlább lehe lehete tett tt,, vast vastag agsá sága ga más másfél fél ujjn ujjnyi yi,, s mindegyiknek a közepén tizennyolc ujjnyi átmér ő jű, kör alakú nyílás. - A kutyafáját, mi lehet ez? - kérdeztem. Bill Scanlan titokzatos arca - ez a fiú félig kabaré-komikus, félig bokszbajnok - hüledezésemet látva, lassan elvigyorodott. - Ez az én fiacskám, Sir - mondta. - Igen, Mr. Headley, én ezért vagyok itt. Itt van az acélfenék is ehhez a miskulanciához. Itt van, ebben a nagy ládában. Aztán itt van a tető is, domború tető, a közepén nagy gyűrű, hogy láncot vagy kötelet lehessen belef űzni. És most nézzen ide, a hajó fenekére. Négyszögletes falap volt előttem, minden sarkán kiálló csavarok, ami azt mutatta, hogy a lapot ki lehet emelni a helyéből. - Kettős fenék - mondta Scanlan. - Lehet, hogy ez a madárijeszt ő hülye, de lehet, hogy több van a tökfed ő je alatt, mint amennyit mi tudunk, Ha jól kalkuláltam ki: valami szobafélét próbál felépíteni - az ablakok itt vannak a raktárban -, és azt, a hajó fenekén át, le akarja ereszteni. Villamos fényszórókat is hozatott, s biztosra veszem, hogy ki akar velük világítani a kerek ablakokon, hogy lássa, mi van odakint. - Ha csak ezt akarta, akkor elég lett volna, ha egyszerűen üveglapot tétet be a hajóba, ahogyan a Catalina Island hajóit építették - feleltem. - Uhum - mondta Bill Scanlan, és a fejét vakarta. - Hát akkor nem tudom, mit akar. Az az egy biztos, hogy engem a keze alá rendeltek, és legjob legjobbb tudáso tudásom m szeri szerint nt segíts segítségé égére re kell kell lennem lennem ennek ennek az átkozo átkozotttt vacaknak a megszerkesztésénél. Eddig még semmit sem beszélt róla, én meg meg ugya ugyana nann nnyi yit. t. De majd majd ha eleg eleget et szag szaglás lászt ztam am,, tudn tudnii fogo fogokk mindent, amit itt tudni kell. Így jutottam el először titkunk küszöbéig. Ezután kisebb viharba futottunk, majd dolgozni kezdtünk, tenger alatt halásztunk, a Juba-foktól északnyu északnyugatra gatra,, a kontinens kontinensii lejtő mellett, s egyúttal hőmérsékleti és sóerősségi méréseket végeztünk. Szórakoztató munka ez a tenger alatti kotrá kotrás: s: a Pete Peters rson on-fé -féle le vidr vidrah ahál álóó húsz húszlá lábn bnyi yira ra kilá kilátjtjaa a száj száját, át, és mind minden entt magá magába ba nyel nyel,, ami ami útjá útjába ba kerü kerüll - néha néha negy negyed ed mérfö mérföld ldny nyii mélységben jár, és egy sereg halat hoz fel, néha fél mérföldnyire, és telj teljes esen en másfél másfélee zsák zsákmá mány nytt emel emel ki, ki, mind minden enfé féle le teng tenger erii üled üledék éket et sajátságos lakóival együtt, melyek minden kontinens vidékén mások és mások. Néha féltonnányi tiszta rózsaszín kocsonyát emeltünk ki, az élet valóságos nyersanyagát, máskor egy vödör pteropodás iszapot, amely a mikroszkóp alatt apró, kerek, hálószer ű gömbök millióira bomlik szét, s közöttük alaktalan sár. Nem akarom untatni önt azzal a sok brotulidával és maszkuridával, az ascidiánokkal és holothuriánokkal és polyzoákkal és echinodermatákkal, hiszen képzelheti, hogy az óceánban gazdag az aratás, és mi szorgalmas aratók voltunk. De nekem mindig az volt az
érzésem, hogy Maracot szíve nem ezzel a munkával tör ődött, és hogy abban a furcsa, magas és keskeny egyiptomi múmiafejben más tervek forgolódtak. Úgy éreztem, csak az embereket és a felszerelést próbálja ki, mielőtt igazi munkájához hozzálát. Eddig jutottam el levelem megírásában, mikor kimentem a partra, hogy utolszor kijárjam magamat, mert holnap reggel indulunk. Talán jól is volt, hogy kimentem, mert épp rettenetes csődület támadt a mólón Maracot és Bill Scanlan körül. Bill jól bokszol, és gyakran emlegetik, hogy az ördög lakik az öklében, de minthogy fél tucat digó már kést ránt rántva va hado hadoná nász szot ottt körü körülö lött ttük ük,, a hely helyze zett agga aggasz sztó tó volt, volt, s én épp épp idejében érkeztem meg. Úgy látszik, a doktor kibérelt egy afféle talyigát, amit itt kocsinak hívnak, és a félszigetet bejárta vele, hogy a geológiai viszonyokat tanulmányozza, de egyszer űen elfelejtette, hogy pénzt nem vitt magával. magával. Amikor Amikor fizetésre fizetésre került a sor, nem tudta megértetni megértetni magát ezekkel a tökfilkókkal, s a kocsis, záloggal kívánva magát biztosítani, megragadta a professzor óraláncát. Erre aztán Bill Scanlan is akcióba lépett lépett,, és valósz valószín ínűleg leg mind mindke kett tten en tűpárnaként párnaként összeszu összeszurkált rkált háttal feküdtek volna a földön, ha egy-két dollár felülfizetéssel nem rendeztem volna a tartozást, és ha nem adok öt dollár külön fájdalomdíjat azért a zúzo zúzott tt sebé sebért rt,, amel amelye yett a kocs kocsis is a szeme szeme alat alattt hord hordot ott, t, így így aztán aztán mind minden enne nekk jó lett lett a vége, ége, és Mara Maraco cott sokk sokkal al bará baráts tság ágos osab abbn bnak ak mutatkozott, mint bármikor. Amikor felmentünk a hajóra, behívott abba a kis kis kabi kabinb nba, a, amel amelyb yben en csak csak ő szokot szokottt tartóz tartózkod kodni, ni, és kösz köszöne önetet tet mondott közbelépésemért. - Mellesleg szólva, Mr. Headley - mondta -, úgy tudom, ön nem házasember. - Nem - válaszoltam -, nem vagyok. - Nincs senki hozzátartozója? - Senki. - Jól van - mondta. - Ennek az utazásnak a céljáról nem beszéltem eddig, mert voltak rá okaim, hogy az egészet titokban kívánjam tartani. Az egyik ilyen ok az volt, hogy féltem, valaki megelőz. Ha tudományos vállalkozások tervének híre kél, az ember könnyen úgy járhat, ahogyan Scott járt Amundsennel. Ha Scott megfogadta volna a tanácsomat, ő és nem Amundsen Amundsen lett volna volna az első a Déli-sarkon. Ami engem illet, az én célom éppoly jelentős, mint a Déli-sark, tehát hallgattam. Most azonban nagy kalandunknak már az el őestéjén vagyunk, és egyetlen riválisnak sincs ideje arra, hogy elinduljon igazi célunk felé! - S mi az a cél? - kérdeztem. Maracot előrehajolt, aszkétaarcát fanatikus szenvedély tüze öntötte el. - Célunk - mondta - az Atlanti-óceán feneke. És itt meg kellene állnom, mert - remélem - e kijelentésre az ön lélegzete éppúgy elállt, mint az enyém. Ha regényíró volnék, azt hiszem, itt meg kellene szakítanom az elbeszélést. Minthogy azonban pusztán krónik krónikás ásaa vagyo vagyokk annak, annak, ami velem velem történ történt,t, megmon megmondha dhatom tom önnek, önnek, hogy még egy órát töltöttem az öreg Maracot kabinjában, és hogy sok minden mindentt megtud megtudtam tam,, amit amit legf legfőbb ideje ideje önnel önnel közöln közölnöm, öm, miel mielőtt az utolsó parti csónak elhagy bennünket.
- Úgy van, fiatalember - mondta a professzor. - S most már szabadon megírhat mindent, mert mire levele Angliába ér, mi már el is merültünk. E kijelentésre kuncogni kezdett, mert volt benne bizonyos furcsa és száraz érzék a humor iránt. - Igen, Sir, elmerülni: ez a szó fejezi ki legjobban a tervemet. És enne ennekk az elme elmerü rülé lésn snek ek hist histor orik ikus us jele jelent ntősége sége lesz lesz a Tudo Tudomá mány ny Évkönyveiben. Hadd mondjam el el őször is, hogy az a doktrína, amely nagy mélységekben a tengernyomás rendkívüli erejér ől beszél, legjobb meggyőződésem szerint teljesen téves. Egészen világos, hogy vannak tényezők, amelyek neutralizálják a hatást, bár ma még nem tudnám megmondani, melyek ezek a faktorok. Ez is azok közé a problémák közé tart tartoz ozik ik,, amel amelye yeke kett meg meg kell kell olda oldanu nunk nk.. Mond Mondja ja,, kére kérem, m, mit mit tanu tanultlt,, mekkora nyomást lehet várni egy mérföldnyi mélységben a víz alatt? Nagy szarukeretes szemüvegén át mer ően szemembe nézett. - Négyszögujjanként legalább egy tonnát - feleltem. - Ez bebizonyított tény. - Az úttörőknek knek mind mindig ig az volt volt a felad feladat atuk uk,, hogy hogy megc megcáfo áfoljlják ák a bebizonyított tényeket. Gondolkozzék, fiatalember. Az elmúlt hónapban néhány rendkívül finom mélytengeri életformái halásztunk ki, oly finom teremt teremtmén mények yeket, et, hogy hogy érzéke érzékeny ny vázai vázaika katt ön alig alig tudta tudta a hálóbó hálóbóll a tartályba emelni anélkül, hogy össze ne roppantotta volna őket. Úgy találja, hogy voltak rajtuk jelei e rendkívüli nyomásnak? - A nyomás – feleltem - kiegyenlítődik. Belül épp akkora volt, mint kívül. - Szavak, Szavak, csak szavak! - kiáltott kiáltott a professzor, professzor, és türelmetlenül türelmetlenül rázta fejét. - Ön fogott gömbhalakat, amilyen a Gastrostamus globulus. A víznyomás, ha olyan volna, amilyennek képzeli, nem lapította volna össze őket? Vagy nézze meg a hálóink egyéb zsákmányát. Egyáltalán nem préselte agyon testüket a víznyomás. - És a búvárok tapasztalatai? - Bizony Bizonyos os pontig pontig kétsé kétségte gtelen lenül ül helytá helytálln llnak ak ahhoz, ahhoz, hogy hogy hatása hatása befoly befolyáso ásolja lja a test test legérz legérzéke ékenye nyebb bb szerv szervét, ét, a fül bels belső járatai járatait.t. De ahogyan én gondolom, mi egyáltalán semmit sem fogunk érezni ebb ől a nyomásból. Acélketrecben fogunk alámerülni, amelynek minden oldalán üvegablak van, hogy megfigyeléseket végezhessünk. Ha a nyomás nem elég nagy ahhoz, hogy összeroppantson egy másfél ujjnyi vastag, edzett és kéts kétsze zerr nikk nikkel elez ezet ettt acél acélko kock ckát át,, akko akkorr nekü nekünk nk sem árth árthat at.. A Willlamson testvérek Nassauban végzett kísérleteinek kibővítéséről van szó. szó. - William Williamso sonék nékról ról bizony bizonyára ára tud. tud. Ha a számítá számításai saim m tévese tévesek.. k.... istenem, az imént azt mondta, hogy senki hozzátartozója nincs. Egy nagy kalandban fogunk meghalni. Ha nem vállalkozik, természetesen egyedül is mehetek. Maracot szándékát a legnagyobb őrültségnek éreztem. Ön azonban tudja, mily nehéz visszautasítani veszélyt és kihívást. Gondolkozási id őt kértem. - Milyen mélyre szándékozik leereszkedni, Sir? - kérdeztem. A professzor asztalán térkép volt kifeszítve, és Maracot a kompaszai végét a Kanári-szigetektől délnyugatra egy pontra helyezte. - Tav Tavaly aly vége végezt ztem em néhá néhány ny mély mélysé ségm gmér érés éstt ezen ezen a vidék idéken en mondotta. - Itt egy rendkívül mély szakadék van. Huszonötezer lábat
mért mértün ünk. k. Én fede fedezztem tem fel. fel. Remé Reméle lem, m, a jöv jövő térképein térképein MaracotMaracotmélységként fogják megjelölni ezt a pontot. - Jóságos isten, Sir! - kiáltottam fel. - Csak nem akar ilyen irtózatos mélységbe aláereszkedni? - Nem, nem - válaszolt mosolyogva Maracot. – Sem ejtőláncunk, sem légszivattyúnk csövei nem érnek fél mérföldnél mélyebbre. Azonban azt akartam önnek megmagyarázni, hogy e mély szakadék körül, amelyet valamikor valamikor régen kétségtele kétségtelenül nül vulkánikus vulkánikus erők teremt teremtett ettek, ek, van van egy emeltebb gerinc vagy keskeny párkány, amely csak háromszáz ölnyire fekszik az óceán felszíne alatt. - Háromszáz öl! Egy mérföld m érföld harmadrésze! - Igen, körülbelül egy mérföld harmadrésze, és mostani tervem az, hogy nyomásbiztos kis kilátóállomásunkban erre a tengeralatti párkányra ereszkedünk le. Ott aztán olyan megfigyeléseket végzünk, amilyeneket tudunk. tudunk. Beszél Beszélőcső köt köt majd majd össze össze bennün bennünket ket a hajóva hajóval,l, úgyhog úgyhogyy állandóan rendelkezhetünk. E tekintetben nem lesz semmi nehézség. Ha azt akarjuk, hogy felhúzzanak bennünket, egyszerűen szólnunk kell. - És a levegő? - Leszivattyúzzák hozzánk. - Csakhogy körülöttünk szuroktekete lesz a világ. - Ebben, félek, igaza lesz. Fol és Sarasin kutatásai, melyeket a Genfi-tavon végeztek, azt mutatják, hogy ilyen mélységben az ibolyán túli sugarak is hiányoznak. De ez sem számit. A hajó gépei hatalmas villa villanyf nyfénn énnyel yel látnak látnak el bennün bennünket ket,, s ezenk ezenkívü ívüll pótlék pótlékul ul magunk magunkkal kal viszünk hat darab Hellesen-féle kétvoltos szárazelemet, amelyek úgy vannak kapcsolva, hogy tizenkét voltos áramot szolgáltatnak. Ez fog rendelkezésünkre állni, meg egy Lukas-rendszer ű katonai jelzőlámpa, mint mozgatható reflektor. Egyéb nehézség? - És ha csöveink összecsavarodnak? - Nem fognak összecsavarodni. És tartalékul s űrített levegőt viszünk viszünk magunkkal magunkkal tartályokb tartályokban, an, ami huszonnég huszonnégyy óráig elegend elegendő lesz. lesz. Nos, Nos, kielégítettem kíváncsiságát? Velem tart? Nem volt könnyű dönteni. Az agy gyorsan dolgozik, és a képzeletnek hata hatalm lmas as élet életee van. van. Elké Elképz pzel elte tem, m, hogy hogyan an eres ereszk zked edik ik az a feket feketee szekrény az ősi mélységekbe, éreztem a megromlott leveg őt, aztán látt láttam am,, hogy hogy a fala falakk megh meghaj ajol olna nak, k, beho behorp rpad adna nak, k, eres ereszt zték ékei eikn knél él megrepednek, és a víz minden csavarnál és repedésnél bugyogva árad befelé, és lábuknál folyton emelkedik. Lassú, rettenetes halált kell majd halnunk. De felnéztem, és előttem volt az öregember, tüzes szemei a tudomány mártírjának egzaltált hitével pihentek rajtam. Megragadó erő az ilyen lelkesedés, és ha őrület is, legalább legalább nemes és önzetlen. önzetlen. Tüzet fogtam ezen a nagy lángon, fölugrottam f ölugrottam és kezet nyújtottam. - Doktor, mindvégig önnel tartok - mondtam. - Tudtam -válaszolt. - Nem azért szedtem föl magát, fiatal barátom, amiért egy kicsit belekukkantott a tudományba, s nem is azért - tette hozzá mosolyogva -, mert intim ismeretségben van a tengeri rákokkal. Vannak más kvalitások, amelyek közvetlenebbül használhatnak nekem, s ezek: az odaadás és a bátorság. S ezzel a morzsányi kis cukorral elbocsátott. Jöv őm lekötve, lekötve, egész életem terve romokban. Mindegy, az utolsó csónak most indul. Kérik a
postát. Ön vagy soha többé nem hall rólam, my dear Talbot, vagy olyan levele levelett kap, kap, amelye amelyett érdeme érdemess lesz lesz elolva elolvasni snia. a. Ha nem hall hall semmit semmit felőlem, vásároljon egy úszó sírkövet, és ejtse a tengerbe, valahol délre a Kanári-szigetektől, s legyen rajta ez a felirat: f elirat: „Itt vagy errefelé nyugszik az, amit barátomból meghagytak a halak. CYRUS J. HEADLEY" A Stratford pusztulásának második dokumentuma az érthetetlen szikratávirat, amelyet több hajó felfogott, köztük a Royal MaM Arroya nevű g őzöse is. A táviratot 1926. október 3-án délután 3 órakor fogták fel, ami annak a jele, hogy a sürgönyt mindössze két nappal a Kanáriszigetek elhagyása után - amiről az előző levél szólt - adták fel; s ez az időpont nagyjából megfelel annak az id őnek is, amelyben az említett norvég bárka egy ciklonba került g őzös elsüllyedését észlelte, Porta de la Luztól kétszáz mérföldnyire délnyugati irányban. A távirat szövege a következő: „Oldalt dőltünk. Félő, hogy itt pusztulunk. Maracotot, Scanlont már elvesztet elvesztettük. tük. Helyzet Helyzet érthetetlen érthetetlen.. Headley Headley zsebkend zsebkendő je mélységmérő drót végén Isten irgalmazzon! Stratford csavargőzös" Ezek Ezek volta voltakk az utol utolsó só össz összefü efügg ggés éste tele lenn szav szavak ak,, amel amelye yekk a szerencsétlenül járt hajóról érkeztek. Az üzenet egy része oly furcsa volt, hogy a leadó megörülésére következtettek bel őle. Mindamellett szinte semmi kétséget sem hagyott a hajó sorsa felől. A dolog magyarázatául (ha ugyan el lehet fogadni magyarázatnak) az a történet szolgálhat, amelyet az üveggolyóban találtak, és e pontnál célszerű lesz kibővíteni azt az egészen rövid beszámolót, amely a golyó megtal megtalálá álásár sáról ól eddig eddig a sajtób sajtóban an megjel megjelent ent.. Szó szeri szerint nt közlöm közlöm az Arabella Knowies naplóját, amely Amos Green kapitány vezetésével, szénnel megrakodva, Kardifból Buenos Aires felé futott: „1927. január 5. szerda. Szélesség: 27°14' nyugati hosszúság: 28° Csendes idő. Kék ég, alacsony bárányfelh őkkel. Tükörsima tenger. A középső őrségidő másod második ik félórá félórájáb jában an az elsőtiszt tiszt jelent jelentett ette, e, hogy hogy ragyo ragyogó gó tárgya tárgyatt pillan pillantot tottt meg, meg, amely amely a tenger tengerbből kiugrott, s aztán visszaesett a vízbe. Els ő impressziója az volt, hogy valami különleges hal lehet, de amikor a tüneményt távcsövével jobban szemügyre vette, megállapította, hogy a különös tárgy egy ezüstgömb vagy -labda, amely oly könnyű, hogy inkább lebeg, mint fekszik a víz felületén. A tiszt kihívott, s én is megnéztem a golyót: akkora volt, mint egy futball-labda, tündöklően csillogott, körülbelül fél mérföldnyi távolságnyira, tőlünk jobb felé. felé. Megáll Megállíto ítottam ttam a gépek gépeket, et, s egy csónak csónakot ot vízre vízre bocsát bocsátott ottam am a másodkormányos vezetése alatt, aki a csillogó tárgyat kihalászta, és felhozta a hajóra. Pontosabb vizsgálat alá véve úgy találtuk, hogy a gömb rendkívül kemény és szívós üvegb ől készült, s valami annyira könnyű anyag töltötte meg, hogy amikor feldobtuk a leveg őbe, ide-oda lengett, mint a gyermekek gyermekek léggömbje léggömbjei.i. Áttetsz Áttetsző üvegfalán üvegfalán keresztül keresztül papírteker papírtekercsféle csféle göngyöleget láttunk benne. A gömböt azonban anyagának szilárdsága miatt a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudtuk felnyitni, hogy tartalmához hozzáj hozzájuss ussunk unk.. Kalapá Kalapács cs nem bírta bírta feltörn feltörni,i, és csak csak akkor akkor zúzhat zúzhattuk tuk
össze, amikor a főgépész az egyik motor torkába szorította. Sajnálattal jelentem, hogy a gömb ekkor csillámló porrá omlott szét, ennélfogva egyetlen valamirevaló darabkáját sem lehetett vizsgálat alá venni. A papí apír a kez kezünk ünkbe kerü kerültlt,, s átol átolvvasás asásaa utá után úgy úgy tal találtu áltukk, hogy ogy közlés közlésein einek ek rendkí rendkívül vülii jelent jelentősége ége van, an, ezér ezértt félr félreetett tettük ük azzal zzal a szándékkal, hogy a Plata folyót elérve, átadjuk az angol konzulnak. Mint gyermek és felnőtt, 35 év óta járom a tengert, de ez volt a legkülönösebb esemény, ami velem történt, s ugyanezt mondja mindenki a hajón. A magyarázatot azokra bízom, akik többet tudnak nálam." Ennyit Cyrus J. Headley újabb elbeszélésének genezisér ől. S most közlöm az elbeszélés pontos, eredeti szövegét: Kinek írok? Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy az egész világnak. Minthogy azonban ez meglehet ősen bizonytalan címzés volna, mégi mégiss inká inkább bb bará baráto tomn mnak ak,, Sir Sir Jame Jamess Talb Talbot otna nakk írok írok,, az oxfo oxford rdii egyetem egyetemre, re, mert mert legutó legutóbbi bbi levele levelem m neki neki szólt, szólt, s mostan mostanii üzenet üzenetem em annak a levélnek mintegy folytatása. Gondolom, százat lehetne tenni egy ellen, hogy ez a gömb, még ha meglátja is a napvilágot, és elkerüli a mell mellett ettee elsu elsuha hanó nó cápá cápákk éhes éhes tork torkát át,, a hull hullám ámok okon on fog hány hányód ódni ni-vetődni, dni, és soha ohasem sem tűnik nik majd majd hajó hajóse semb mber er szem szeméb ébe. e. És mégi mégiss érdemes megpróbálni a híradást, és Maracot is küld egy másik üzenetet, mert talán mégis eljuttathatjuk a világba csodálatos történetünket. Hogy aztán a világ elhiszi-e, az megint más kérdés, én azonban hiszem, hogy ha megvizsgálják az üvegfedel ű gömböt és tartalmát, a levigengázt, bizonyára úgy fogják találni, hogy e körül az üzenet körül van valami, ami túlemelkedik a megszokottságon. Ön, kedves Talbot, semmi esetre sem fogja olvasatlanul félredobni. Ha bárki kíváncsi arra, hogyan kezd ődött a dolog. és hogy mit akartunk megpróbálni, kellő felvilágos felvilágosítást ítást találhat találhat abban abban a levélben, levélben, amel amelye yett tav tavaly, aly, októ októbe berr 1-én 1-én írta írtam m önne önnekk Port Portaa de la Luzb Luzból ól a továbbhajózásunk továbbhajózásunk előtti éjszakán. Úristen! Ha tudtam volna, mi vár ránk, azt hiszem, még azon az éjszakán partra szöktem volna valamelyik kikötői csónakon. És mégis, azt hiszem, ha tisztában lettem volna a jövővel, akkor Is kitartottam volna a doktor mellett, és szembenéztem volna a veszéllyel. Ha jobban meggondolom, biztos vagyok benne, hogy így tettem volna. Most Most már mindeg mindegy. y. Elmond Elmondom om tapasz tapasztal talata ataima imat,t, kezdv kezdvee azon azon a napon, amelyen elhagytuk a Kanári-szigeteket. Attól a pillanattól fogva, hogy a kikötőből kifutottunk, az öreg Maracot csupa tűz volt. Végre ütött a tettek órája, és a tudós eddig féken tartott roppant energiája egyszerre fellángolt. Kezébe fogta az egész hajót és mind minden entt és mind minden enki kit, t, aki aki rajt rajtaa volt. volt. Mind Minden en embe embert rt a hata hatalm lmaa alá alá kényszerített. A száraz, csikorgó, szórakozott tudós egyszerre eltűnt, s helyén termett egy emberi elektromos gép, amely szikrázott és pattogott a vitalitástól, és reszketett a nagy belső hajtóerőtől. Szemei ragyogtak a pápaszeme mögött, mint a láng a lámpás belsejében. Úgy látszott, mintha egyszerre mindig mindenütt jelen lett volna, távolságokat mért ki a térkép térképen, en, össze összehas hasonl onlítás ításoka okatt végze végzetttt a kapit kapitány ány segíts segítség égéve ével,l, hajszolta Bill Scanlant, százféle munkát sózott a nyakamba, de mindig és mindenütt megnyilvánult rendelkezéseiben a rendszer és a határozott cél. Váratlanul kiderült, hogy nagyszerűen ért a villamossághoz és a
mechanikához, és nagyon sok Id őt töltött azzal, hogy Bill Scanlannal együ együtt tt a kész készül ülék éken en dolg dolgoz ozot ott, t, amel amelyn ynek ek dara darabj bjait ait a főgépé gépész sz,, a professzor felügyelete alatt most már gondosan összeillesztette. - Nézze csak, Mr. Headley, milyen csinos – mondta Bill a második nap reggelén. - Bújjon be és nézze meg. A Dok egészen kit űnő alak, és veszettül ügyes mechanikus. Az a nagyon kellemetlen érzésem volt, hogy a saját koporsómat nézegetem, de el kell ismernem, hogy ez a sir egyúttal igen megfelel ő mauzóleum is volt. Padlózatát hozzákapcsolták a négy acélfalhoz, s mindegyik oldallemez közepébe csavarokkal beer ősítették az ablakokat. A hengerbe kis csapóajtón át felülr ől lehetett bejutni: és hasonló ajtó volt lent is. Az acélketrecet vékony, de rendkívül er ős vaskötél tartotta, amely egy dobos futott át: a kötelet az a hatalmas gép engedte le és csavarta fel, fel, amel amelye yett teng tenger er alat alattiti halá halász szat atai aink nk alka alkalm lmáv ával al hasz haszná náltltun unk. k. Megtud Megtudtam tam,, hogy hogy hossz hosszúsá úsága ga körülb körülbelü elüll fél mérföl mérföld. d. Szaba Szabadd része része cölöpökre volt rögzítve és tekerve a fedélzeten. Ugyanilyen hosszúak volta voltakk a gumi gumibó bóll kész készül ültt légs légszi ziva vatty ttyúc úcsö söve vek, k, velü velükk egyb egybef efűzve a tele telefon fondr drót ót,, vala valami mint nt az a veze vezeté ték, k, amel amelyn ynek ek segí segíts tség égév ével el a hajó hajó battériáinak áramát használhattuk a lámpáinkhoz, noha önálló telepeink is voltak. Eljött a nagy nap, eljött az este, és gépeink megálltak. A barométer alacsonyan állt, s a láthatáron sűrű fekete felhő emelkedett, közelgő vihart jelezve. A horizonton egyetlen hajót láttunk, egy norvég lobogó alatt futó bárkát, s megfigyeltük, hogy a viharra készülve, már be is vonta a vitorláit. Egyelőre azonban minden kedvez ő volt, és a Stratford lágyan ringott a mélykék óceánon, amelyet itt-ott fehéren fodrozott a passzátszél. Bill Scanlan bejött hozzám a laboratóriumba, s szemmel láthatóan izgato atotta ttabb volt, mint amennyire azt lassú járatú temperamentumától várni lehetett volna. - Mr. Headley - mondta -, azt az istenmicsodáját leeresztették a hajófenékbe. Gondolja, hogy a Vezér lemerül vele? - De mennyire, Bill! És én is vele megyek. - Jó, jó maguk elég bogarasak ahhoz mindketten, hogy ilyesmit kiagy kiagyalj aljana anak. k. De énneke énnekem m egy kicsit kicsit rossz rosszul ul mozogn mozognaa a szíve szívem m a helyén, ha egyedül engedném magukat. - Nem a maga dolga, Bill. - De én épp épp azt azt érz érzem, em, hogy hogy igen igenis is az enyé enyém. m. Bizt Biztos osan an úgy úgy megs megsár árgu guln lnék ék kíno kínomb mban an,, mint mint egy egy sárg sárgas aság ágba ba eset esettt kína kínai,i, ha elhagynám magukat. Merrlbankék azért küldtek ki, hogy vigyázzak a gépre, és ha a gép lent van a tenger fenekén, hát akkor nekem is ott a helyem. Ahol azok a vasak vannak, ott tölti ki a bejelent őlapját Bill Scanlan is, akár őrültek a kísérői, akár nem. Nem Nem lehe lehetet tettt jobb jobb belá belátá tásr sraa bírn bírni,i, tehá tehátt kis kis öngy öngyililko kosk sklu lubu bunk nk tagjainak száma eggyel növekedett, s vártuk a parancsokat. Egés Egészz éjsz éjszak akán án át tart tartot otta takk a fels felsze zere relé lési si és bere berend ndez ezés ésii munkálatok. A korán bekapott reggeli után leszálltunk a hajóüregbe, amely mely már már kész észen volt volt a nagy agy kala alandra ndra.. Az acél acélhe heng ngeert féli féligg leere leeresz szte tetté ttékk a pótfe pótfené nékb kbe, e, s mi egye egyenk nkén éntt bele belesz szál álltu ltunk nk a fels felső csapóajtón át, amelyet bezártak és becsavartak fölöttünk, miután Howie kapitány rendkívül szomorúan mindannyiunkkal kezet szorított. Aztán
néhány lábbal megint lejjebb eresztettek bennünket, a felső fenékajtót becsukták a fejünk fölött, majd beeresztették a vizet, hogy kipróbáljuk, bírj bírjuk uk-e -e a teng tenger ert. t. Házi Házikó kónk nk jól jól állt álltaa a prób próbát át,, mind minden en eres ereszt zték ékee pontosan a helyén maradt, és semmi résnek nyoma sem volt. Ezután a fenék alsó ajtaja nyílt ki, és mi a hajótalp mélységében csüngtünk a szabad óceánban. Vasketrecünk igazán kényelmes kis szoba volt, s én csodálattal szemléltem annak az ügyességnek és el őrelátásnak a jeleit, amel amelyy mind minden entt oly oly gond gondos osan an elre elrend ndez ezett ett.. A vill villan anyv yvililág ágít ítás ástt nem nem kapc kapcso soltltuk uk be, be, de a félt féltró rópu pusi si nap nap ragy ragyog ogóa óann tűzött ött be mind minden en ablaknyíláson, az üvegzöld vízen át. Néhány kis hal rebbent el itt is, ott is, ezüstcsíkok a sötétzöld hátterén. Bent a kis helyiségben pad futott körös-körül, fölötte szép sorjában a mélységmérő óra, a hőmérő és egyéb műszerek. A pad alatt kis tartályok sora húzódott meg, amely a gumi gumics csöv övek ek elro elroml mlás ásán ának ak eset esetér éree tart tartal alék ékul ul magu magunk nkka kall hozo hozott tt sűrítettlevegő-rak -raktá táru runk nkat at képv képvis isel elte te.. A légc légcsö söve vekk a fejü fejünk nk fűlött torkolltak ketrecünkbe, és mellettük lógott a telefonkészülék. Mindnyájan hallhattuk a hajóról a kapitány gyászos hangját. - Csakugyan menni akarnak? - kérdezte. - Mindnyájan kifogástalanul érezzük magunkat - felelt türelmetlenül a doktor. - Eresszen alá bennünket lassan, és erre az időre állítson valakit a hallgató mellé. Állandóan tájékoztatni fogom a helyzetr ől. Ha elértük a tenger fenekét, maradjon mindenki veszteg, én majd rendelkezem. A kötele kötelett nem kell kell túlsá túlságos gosan an megfes megfeszít zíteni eni,, legjob legjobbb lesz, lesz, ha óránk óránként ént kétcsomós lassú mozgással ereszkedünk. És most: indulás! Utolsó szava úgy hangzott, mint egy holdkóros sikoltása. Életének legfőbb pillanata pillanata volt ez, legdédelg legdédelgetetteb etettebbb álmainak álmainak megvalósu megvalósulása lása Enge Engem m hirt hirtel elen en megr megráz ázot ottt a gond gondol olat at,, hogy hogy talá talánn egy egy rav ravasz asz és megnyerő mániákusnak a hatalmában vagyok. Bill Scanlan ugyanerre gondolt, mert siralmas vigyorgással nézett rám, és ujjával a homlokára muta mutato tott tt.. De ez után után az egy egyetle etlenn kitö kitöré réss után tán vezet ezetőnk ismé ismétt visszanyerte józan öntudatát és önuralmát. És különben is, csak arra a rendre és elővigy vigyáz ázat atos ossá ságr graa kell kellet ettt néz néznünk nünk,, amel amelyy mind minden en apróságban megmutatkozott körülöttünk, hogy újból megbizonyosodjunk a professzor szellemének hatalmas, tiszta ereje fel ől. Most már minden figyelmünket azok a csodálatos új tapasztalatok kötöt kötötté tékk le, le, amel amelye yeke kett tömeg tömeges esen en hozo hozott tt elén elénkk mind minden en pill pillan anat. at. A vashe ashennger lass lassan an eres ereszzkedet edettt az óceán ceán mél mélység ségeib eibe. A víz világ világosz oszöld öldje je olajzö olajzöldd lddéé sötét sötétült ült.. Ez a szín szín ismét ismét csodál csodálato atoss kékbe kékbe mély mélyül ült, t, a pomp pompás ás kék kék foko fokoza zato tosa sann sűrűsödött södött sötét-bíbor sötét-bíborrá. rá. Egyre Egyre alább és alább szálltunk. Száz láb, kétszáz láb, háromszáz. A szelepek tökéle tökéletes tesen en működt ködtek ek.. Oly Oly szab szabad ad és term termés észzetes etes volt volt mind minden en lélegzetvételünk, mintha a hajó fedélzetén lettünk volna. A batimeter mutatója lassan haladt körbe a fényl ő számlapon. Négyszáz, ötszáz, hatszáz. - Hogy vannak? - szólalt meg fölöttünk egy aggódó hang. - Nem is lehetnénk jobban! - kiáltotta válaszul Maracot. De már nem láttunk. Sötétszürke félhomály vett körül bennünket, amely gyorsan teljes sötétséggé változott. - Megállj! - vezényelt a doktor.
Mozgásunk megsz űnt, és mi hétszáz lábnyi mélységben lógtunk az óceán felszíne alatt. Egy kapcsoló kattanását hallottam, és a következ ő pillanatban glóriás aranyfény öntött el bennünket, amely minden oldalon kicsapott az ablakainkon, és hosszú, ragyogó pasztákat hasított a kint sötétlő vízi sivatagba. Arcunkat a vastag üveglaphoz nyomva, különkülön egy-egy ablaknál bámultuk a csodálatos látványt, amilyet ember még sohasem látott. Eddig e rétegek életét csak annak a néhány halnak a vizsgálata alapján próbáltuk elképzelni, amely túl lassú volt ahhoz, hogy otromba húzóhálónkat elkerülje, vagy túl buta, hogy a kotróból kimeneküljön. Most Most aztá aztánn oly olyanna annakk látt láttuk uk a víz víz csod csodál álat atos os világ ilágát át,, amil amilye yenn a valós alóság ágba ban. n. Ha a tere teremt mtés és célj céljaa az embe emberr megt megter erem emté tése se volt volt,, csodálatos: miért oly sokszorta népesebb az óceán a szárazföldnél? A Broadw Broadway ay egy szomb szombat at éjsza éjszakán, kán, a Lombar Lombardd Street Street egy egy hétkö hétközna znapp délutánon nem sokkal forgalmasabb, mint azok a tenger alatti térségek, amel amelye yekk előttün ttünkk elte elterü rültltek ek.. Elha Elhagy gytuk tuk azok azokat at a felül felület etii réteg rétegek eket et,, amelyekben a halak vagy színtelenek, vagy felül az ultramarin igazi tengeri színeiben, lent- pedig ezüstben büszkélkednek. Itt már minden elképzelhető árnyalatú és alakú teremtmény élt, amit csak föltárhat a tenger alatti élet. Finom leptocephalak és angolnák villantak tova mint vakít vakítóó ezüst ezüstcsí csíkok kok az alagút alagútsz szer erű sugárzás sugárzásban. ban. Lassú, Lassú, kígyószer kígyószerű murénafaj, mélytengeri orsóhal pergett s forgott el mellettünk, vagy a fekete ceretie, csupa tüske és száj, ásított kémlelődő arcunkba. Egyszer a zömök tintahal vonult át előttün ttünk, k, és ránk ránk nézet ézettt szom szomor orúú emberszemeivel, máskor valami kristálytiszta pelágikus él őlény, cystoma vagy glaucus ruházta fel virágszer ű bájjal a színteret. Egy nagy caranx vagy agy makré akréla la több többsször egymás más után tán vadul adul neki nekics csaapódo pódott tt az ablakunknak, míg végül egy hét láb hosszú cápa fekete árnya borult rá, s a szegény állat elt űnt a tátogó torokban. Doktor Maracot önkívületben ült a padon, és térdére fektetett jegyzőkönyvébe följegyzéseket firkált, miközben tudományos magyarázatként végtelen monológot mormogott magában. - Mi az? Mi az? - kérdezgettem folyton, mert sok mindent szerettem volna tudni. - Igen, igen, chimorea mirabilla, amilyet Michael Sars fogott. Szent Isten, ez meg egy lepidlon, de ha jól látom, új species! Figyelje meg ezt a maca macaur urus ust, t, Mr. Mr. Head Headle ley! y! A szín színez ezése ése egés egésze zenn más, más, mint mint azé azé a példányé volt, amelyet a hálóval fogtunk! f ogtunk! A professzor egyetlenegyszer hőkölt csak hátra. Akkor, amikor egy hosszúkás, ovális tárgy suhant le felülr ől, rendkívüli gyorsasággal az ablaka előtt, és reszkető farkot húzott maga után, amely nyúlt-nyúlt előttünk mindenütt, amerre föl- és lefelé láthattunk. Megvallom, én is éppúgy megriadtam, mint a doktor, és Bill Scanlan fejtette meg a rejtélyt. - Úgy látszik, John Sweeney, az a csirkefogó épp mellettünk dobta a vízbe vízbe a mélysé mélységmé gmérrő ónt. ónt. Viccel Viccelni ni akar akar biztos biztosan, an, hogy hogy ne érezz érezzük ük magunkat túlságosan elhagyatva. - Persze! Persze! - mondta nevetve Mara aracot. - Plumbus longi ngicaud audatus: hosszúfarkú ólom, új genus, Mr. Headley, zongo zongorafa rafarok rokkal kal és ólomma ólommall a szájá szájában ban!! Azonb Azonban an nem ártana, ártana, ha
előírásszerűén végez égezné nékk a szon szondá dázzást. ást. Hall Halló, ó, kapi kapitá tány ny!! Mind Minden en rendben! Mehetünk! És mentünk tovább lefelé. Dr. Maracot lecsavarta a villanyt, és ismét koromfekete volt minden, csak a számlap világított a batimetrikus órán, amely szabályosan jelezte rendületlen ereszkedésünk szakaszait. Csak ez a moz mozgó ujj, ujj, az óram óramut utat atóó besz eszélt élt rett retteentő, megfog megfoghat hatatl atlan an helyzetünkről. Már Már elér elértü tünk nk az ezer ezer-l -láb ábny nyii mély mélysé sége get, t, s a leve leveggő hatá határo rozo zott ttan an megr megrom omlo lott. tt. Bill Bill Scan Scanla lann mego megola lajo jozt ztaa az elos eloszt ztóc ócsső szel szelep epét ét,, és a hely helyze zett javu javultlt.. Ezer Ezeröt ötsz száz áz láb láb mély mélysé ségb gben en ismé ismétt megáll megálltun tunk, k, lámpái lámpáinka nkatt újból újból meggy meggyújt újtottu ottuk, k, és lebegt lebegtünk ünk a tenger tenger közepe táján. Egy-egy nagy, sötét tömeg suhant el mellettünk, de hogy kardhal vagy mélytengeri cápa volt-e vagy ismeretlen fajtájú szörnyeteg, nem tudtuk megállapítani. A doktor hirtelen hirt elen lecsavarta a villanyt. - Itt fenyeget bennünket a legnagyobb veszély - mondta -, ebben a mélységben vannak olyan állatok, amelyeknek testi súlyával szemben a mi acél acélhe heng nger erün ünkn knek ek anny annyii elle ellená nállllók ókép épes essé sége ge van, an, mint mint egy egy méhkasnak egy rinocérosz rohamával szemben. - Bálnákra gondol? - kérdezte Scanlan. - Bálnák igen nagy mélységbe alá tudnak ereszkedni - válaszolt a tudós. - Tudjuk, hogy a grönlandi bálna csaknem egy teljes mérföldnyire le tud bukni függőleges vonalban. De a bálna csak akkor száll ilyen mélyre, ha megsebesül, vagy ha iszonyúan megijed. Meglehet, hogy óriási tintahal volt, amely a víz minden rétegében található. - Na, ahogy én tudom, a tintahal túlságosan puha ahhoz, hogy árthasson nekünk. Tintahal lyukat szakit a Merribank-féle nikkelacélon, jó vicc! - A testük puha - felelte a doktor -, de egy jól megtermett szépia csőre átvágja a vasakadályt is, és egyetlen döféssel úgy átszaladna ezen az ujjnyi vastag ablakon, mint valami pergamenhártyán. - Hűha! - kiáltott Bill, s mi újra utazni kezdtünk lefelé. Végül aztán, egész lassan és simán, megérkeztünk. A leereszkedés oly oly puhá puhánn tört történ ént, t, hogy hogy nem nem is vettü vettükk volna olna észr észre, e, ha lámp lámpái áink nkat at fölgy fölgyújtv újtva, a, meg nem látjuk látjuk a sodro sodronyk nykötel ötelet, et, amely amely nagy nagy körök körökben ben csav csavar arod odva va feküd feküdtt körü körülö löttü ttünk nk a földö földön. n. Fél Félő vol volt, hogy ogy a drót elduga eldugasz szolj oljaa légcsö légcsöve veink inket, et, ezért ezért Maraco Maracott sürget sürgető kiáltás kiáltására ára ismét felhúzták, míg meg nem feszült. A mélységmér ő 1800 lábat mutatott. Mozdulatl Mozdulatlanul anul pihentünk pihentünk egy vulkaniku vulkanikuss párkányon párkányon,, az Atlanti-óc Atlanti-óceán eán fenekén. Egy darabi darabig, g, azt azt hisze hiszem, m, mindny mindnyáju ájunka nkatt közös közös érzés érzés töltöt töltöttt el. Semmire sem volt szükségünk, semmit sem kívántunk látni. Minden vágyunk csak az volt, hogy nyugodtan üljünk, és próbáljuk elképzelni a csod csodát át,, azt, azt, hogy hogy a vilá világg egyi egyikk nagy nagy óceá óceánj nján ának ak kell kellős közepé közepénn vagyunk. De a köröttünk levő csodálatos színtér, amelyet fényszóróink minden irányban megvilágítottak, az ablakok télé fordította tekintetünket. Magas szálú tengeri füvek ágyán feküdtünk, „Cutleria multutida" mondta Maracot -, amelynek sárga lombozata valamely tenger alatti áram áramlá láss hatá hatása sa alat alattt hull hullám ámoz ozva va úgy úgy leng lenget ett, t, ahog ahogya yann a fák ágai ágai mozognak a nyári szélben. Ez a növényzet nem volt elég magas ahhoz, hogy hogy ellopj ellopjaa előlünk lünk a kilátás kilátást,t, habár habár nagy, nagy, lapos lapos levele levelei,i, melye melyeket ket villanylámpáink fénye megaranyozott, id őnként ellebegtek az ablakaink
előtt. Rajt Rajtuk uk túl vala valami mi feke feketé tés, s, sala salaks ksze zerrű anyag anyag lejt lejtői húzódt húzódtak, ak, melyek melyeken en holothu holothuriá riánok nok,, ascid ascidián iánok, ok, echinu echinusok sok,, echino echinoder dermat maták ák s egyéb élőlények pompáztak megkapó színekben s oly buján, ahogyan angol dombokat önt el jácinttal és kankalinnal a tavasz. A tengernek ezek ezek a vilá világo goss sska karl rlát át,, mély mélybí bíbo borr és enyh enyhee rózs rózsas aszí zínn élő virágai gazdagon áradtak szét a szénfekete háttéren. Itt-ott nagy szivacsok borz borzas asod odta takk elő a fek fekete sziklák hasadékaiból, és néhány középmély középmélységb ségben en élő hal szín színes es vill villan anás áské ként nt rebb rebben entt át lámp lámpái áink nk tündöklő kévéjén. Elragadtatva szemléltük a tündéri képet, amikor a hallócsövön át aggodalmas hang ütötte meg fülünket: - Nos, Nos, hogy hogy tets tetszi zikk a teng tenger erfen fenék ék?? Rend Rendbe benn van van minde minden? n? Ne maradjanak túl sokáig, mert a barométer esik, és semmi jót nem mutat. Van elég levegő jük? Tehetünk még valamit? - Minden rendben, kapitány! - kiáltott vissza jókedvűen Maracot. Nem Nem maradu maradunk nk sokáig sokáig.. Ellátás Ellátásunk unk nagys nagyszer zerű. Olyan Olyan kénye kényelme lmesen sen érezz érezzük ük maguk magukat, at, mintha mintha a kabinu kabinunkb nkban an volnán volnánk. k. Kérem, Kérem, vigyen vigyenek ek bennünket lassan el őre! A világító halak régiójába értünk, és kedvünk támadt kioltani a lámp lámpái áink nkat at,, hogy hogy az absz abszol olút út szur szurok okéj éjsz szaká akába bann - olya olyann söté sötétb tben en,, amelyben a szabadon hagyott fényképez őlemezen egy teljes óra múltán még az ibolyántúli sugaraknak sem jelentkezik semmi nyomuk - nézzük, csodáljuk az óceán foszforeszkáló aktivitását. Tündökl ő kis fénypontokat láttunk, amelyek mintha fekete bársonyfüggöny el őtt ragyogtak volna: ezek a fénypontok állandóan mozogtak, mintha éjszakai hajó árasztaná a fényt fényt kivilá kivilágít gított ott ablaks ablaksorá orából ból.. Egy borza borzalma lmass állat állat ragyog ragyogóó fogait fogait csikorgatta és bibliai rémületet keltett bennünk az irtózatos sötétségben. Egy másiknak hosszú aranycsápjai voltak, a harmadiknak lángszer ű bóbita a fején. Ameddig a szemünk ellátott, mindenfelé szikrázó pontok villantak fel ebben a vízi éjszakában, mindegyik parányi lény ment a maga dolga után, s éppoly nyugodtan világította meg a saját útját, mint a színház színházba ba robogó robogó taxik taxik a nagyv nagyváro árosok sok éjszak éjszakai ai utcáit utcáit.. Nemsok Nemsokára ára felg felgyú yújtjtot ottu tukk a lámp lámpái áink nkat at,, és a dokt doktor or foly folyta tatt ttaa a teng tenger erfe fené nékk megfigyelését. - Mélyen vagyunk, de még mindig nem eléggé mélyen ahhoz, hogy jellemző mélytengeri üledékre bukkanjunk - magyarázta. - Az ilyesmi még tökéletesen kívül esik barangolásunk lehetséges határain. Talán majd máskor, ha hosszabb kötéllel... - Eszébe ne jusson! - mormogott Bill. - Verje ki a fejéből örökre még a gondolatát is! Maracot mosolygott. - Ne féljen, Scanlan, hamar hozzá fog szokni a mélységhez. Nem ez lesz a mi egyetlen leszállásunk! - A fenét! - dörmögte a gépész. - Lassanként már rá sem fog gondolni, hanem úgy jár majd le a tenger tengerfen fenékr ékre, e, ahogy ahogy eddig eddig a Stratfo Stratford rd gyomrá gyomrába ba szoko szokott. tt. Biztosa Biztosann észrevet evettte, Mr. Headley, hogy - amennyire a hydrozoák és kovácsszivacsok s űrű jén át látnunk lehet - a tengerfenék fedőrétege tajtékkő és fekete bazaltsalak, ami ősi plutonikus tevékenységet árul el. Úgy látom, ez is csak megerősíti előbbi véleményemet, amely szerint ez a párkány vulkáni képz ődmény egyik része, és a Maracot-mélység - e
szavakat olyan élvezettel és elnyújtva ejtette ki, mintha szerelmes volna beléjük - e hegy széls ő lejtő jét alkotja. Eszembe jutott, hogy érdekes kísérl kísérlet et volna, volna, ha vashá vasházi zikón kónkat kat lassan lassan előrevontatn revontatnánk, ánk, egészen egészen a mélys mélység ég peremé pereméig, ig, és pontos pontosan an megviz megvizsgá sgálnán lnánk, k, milyen milyen ott a föld formációja. Szerintem roppant kiterjedésű szakadékokat kell találnunk, amel amelyy éles élessz szög ög alat alattt lefe lefelé lé eres ereszk zked edve ve,, a legn legnag agyyobb obb teng tenger erii mélységekig ér. A kísérletet veszedelmesnek éreztem, mert ki tudja megmondani, véko vékony ny köte kötelü lünk nk medd meddig ig bírj bírjaa ki az olda oldalm lmoz ozgá gáss révé révénn jele jelent ntke kezző megfeszülést; de Maracot előtt - sem a maga, sem kísér ői számára egyáltalán nem létezett veszély, ha tudományos megfigyelést lehetett végez végezni. ni. Elszo Elszorul rultt a lélegz lélegzete etem, m, és mint mint láttam láttam,, Bill Scanla Scanlanna nnakk is, amik amikor or acél acélta tart rtál ályu yunk nk lass lassúú megm megmoz ozdu dulá lása sa,, a teng tenger erii növé növény nyze zett hull hullám ámzó zó ágai ágaitt félre félreha hajljlít ítva va,, azt azt muta mutatt tta, a, hogy hogy kötel kötelün ünkk telje teljese senn megf megfes eszü zültlt.. A köté kötéll dere dereka kasa sann bírt bírtaa a megt megter erhe helé lést st,, és mi a tala talajtjt gyengén horzsolva, csúszni kezdtünk az óceán fenekén. Maracot, a kompaszt kezében tartva, végezte az út irányítását, és amikor egy-egy akad akadál ályt yt útkö útközzben ben ki kell kellet ettt kerül erülni ni,, időnként nként rendel rendelkez kezett ett,, hogy hogy ketrecünket húzzák kissé feljebb. - Ez a bazal azaltp tpár árká kány ny alig lig lehe lehett széle élesebb sebb egy egy mérf mérfööldn ldnél magyarázta. - Méréseim szerint a szakadék nyugatra volt attól a ponttól, ahonnan leereszkedtünk. A katlant tehát igen rövid id ő alatt biztosan elérjük. Minden zökken ő nélkül siklottunk tova a vulkanikus síkon. A talaj mind minden enüt üttt hull hullám ámzó zó aran aranyy algá algákk kkal al volt volt gyap gyapja jas, s, és útvon útvonal alun unka katt kimond kimondhat hatatl atlanu anull megsz megszépí építet tették ték a termés természet zet pompás pompás drágak drágaköv övei, ei, amel amelye yekk kics kicsap apta tak, k, kira kiragy gyog ogta takk feke fekete te kőfogla foglala latuk tukbó ból.l. A dokt doktor or egyszerre a telefonhoz rohant. Megál egállá lás! s! - kiá kiáltltootta. tta. - Meg Megér érkkeztü eztünk nk!! Óriá Óriási si szak szakad adék ék nyí nyílt meg meg előttün ttünkk. Féle Félelm lmes es hely hely volt olt lidérc lidércnyo nyomás más riaszt riaszt föl Ilyen Ilyen víziót víziót.. Feketé Feketénn ragyo ragyogó gó bazalt bazaltkkőszálak hull hullta takk alá alá mere merede deke kenn az isme ismere retle tlenb nbe. e. Szél Szélei eike kett lógó lógó lamin laminar arlá lákk szegélyezték, ahogyan néha földi hegyszorost n ő be a páfrány, de ez alatt a hánykolódó, vibráló szegély alatt már csak a tátongó nyílás meztel meztelen, en, fekete fekete falai falai fényl fénylette ettek. k. A szikl sziklás ás partsz partszél él körben körben elhajo elhajoltlt tőlünk, lünk, de a szaka szakadé dékk széles szélesség ségér éről sejt sejtel elmü münk nk sem sem volt, olt, mert mert a lámpáink nem tudták áttörni az el őttünk levő homályt. Amikor egy Lucasreflek reflektor tortt lefelé lefelé irányí irányított tottunk unk,, fénye fénye két párhuz párhuzamo amoss vonal vonal hossz hosszú, ú, arányló útját söpörte végig, amely lefelé nyúlt, lefelé, lefelé, lefelé, míg valahol a mélységben bele nem veszett az alattunk sötétl ő irtózatos katlan éjszakájába. - Isten Isteni!i! - kiál kiálto tott tt fel Mara Maraco col,l, amin amintt kite kiteki kint ntet ett, t, és sajá sajáts tság ágos os örvendező mosoly öntötte el sovány, lelkes arcát. - Nem mondhatom, hogy ezt a mélységet túlságosan sok hasonló szakadék múlja felül. A Challenger-szakadék, a Kalóz-szigetek közelében, huszonhatezer láb mély mély,, a Plan Planel el-p -pon ont, t, a Fülö Fülöpp-sz szig iget etek ek mell mellett ett,, harmi harminc ncké kéte teze zer; r; de valószínű, hogy a Maracot-mélység teljesen egyedül áll az oldalfalak szokatlan meredeksége tekintetében, és rendkívül érdekes azért is, mert elkerülte annak a sok hidrografikusnak a figyelmét, aki az Atlanti-óceánt fölmérte. Aligha lehet kétséges...
Monda Mondata ta közep közepén én megáll megállt,t, rendkí rendkívü vülili érdekl érdeklődés és meglep meglepeté etéss dermedt az arcára. Bill Scanlan és én csaknem kővé váltunk, amikor - a tudós vállai fölött átpillantva - egy váratlanul elénk táruló látványnak lettünk szemtanúi. Azon a fényalagúton, amelyet a katlanba vetítettünk, valami nagy állat jött fel. Messze lent, ahol az állat testének vége az üreg sötétjébe veszett, homályosan láthattuk valami szörnyeteg alak hömpölyg ő és dagadó mozdulatalt, amint lassan fölfelé mászott, idomtalanul evezve, sötét sötét kapál kapálózá ózáss ssal al emelke emelkedet dettt az örvény örvény szélé széléig. ig. Most, Most, amikor amikor már közelebb ért, a fény egyenesen ráhullott, s mi tisztábban kivehettük borzalmas alakját. Ezt a tengeri fenevadat a tudomány nem ismerte, de az állat több fajtához hasonlított azok közül, amelyeket már ismertünk. Óriási közönséges ráknak túl hosszú volt, gigászi homárnak túl kurta; méretezése inkább a folyami rákéra emlékeztetett. Mindkét oldatán egyegy borzalmas olló s egy-egy tizenhat láb hosszú csáp nyúlt el őre és kavar avarggott ott bárgy árgyú, ú, komor mor és feke fekete te sze szemei mei előtt. Sárga színű hátpáncélos teste talán tíz láb széles és - a csápokat nem számítva legalább harminc láb hosszú lehetett. - Nagy Nagysz szer erű! - kiál kiálto tott tt Mara Maraco cot, t, és kéts kétség égbe bees eset ette tenn firk firkál áltt a jegyzőkönyv könyvébe ébe.. - Ördögh Ördöghals alszer zerű szemek szemek,, rugalm rugalmas as lemezp lemezpánc áncél, él, Crustacea család, ismeretlen species. Crustaceus Maracoti - miért ne? Miért ne? - A szentségit neki, bánom is én a nevét! Hiszen egyenesen felénk tart! - kiáltott Bill. - Mondja, Dok, mi lenne, ha lecsavarnánk a villanyt? - Csak egy pillanatot még, amíg feljegyzem a recézetét! - felelt a természettudós. - Kész, megvan! Kattan a kapcsoló, és mi újból teljes tintasötétbe merültünk, csak kint nyilalltak itt is, ott is a fénypontok, mint meteorok egy holdtalan éjszakán. - A világ legrondább döge - mondotta Bill a homlokát törölgetve. Úgy éreztem magamat, mikor megláttam, mint reggel egy antialkoholista snapszos éjszaka után. - Kétségtelenül borzalmas látvány - jegyezte meg Maracot -, és talán borzalmas volna vele küzdeni, ha csakugyan fenyegetnének bennünket ezek a szörnyű olló ollók. k. De acél acélsz szek ekré rény nyün ünkb kből nyugodtan és kényelmesen vizsgálhatjuk. Alig Alig mond mondta ta ki e szav szavak akat at,, megk megkop oppa pant nt küls külső falunk, falunk, mintha mintha csáká csákányü nyütés tés érte érte volna. volna. Ezután Ezután hossz hosszúú ráspol ráspolyoz yozás ás és kapará kaparász szás, ás, aminek a vége újabb hatalmas ütés lett. - Bekívánkozik a drága! - kiáltott fel rekedten Bill Scanlan. - Az ördögbe! Ki kellett volna írni erre a bódéra, hogy: Idegeneknek tilos a bemenet! Remegő hangj hangjaa elárul elárulta, ta, menny mennyire ire erőltet ltette te Bill Bill a jóke jókedv dvet et,, s megvallom, az én térdeim is egymásnak üt ődtek, mikor megláttam, hogy az alattomos szörnyeteg egyre feketébb sötétséggel takarja el egymás után után valam valamen ennyi nyi ablaku ablakunka nkat,t, mintha mintha tanulm tanulmány ányozn oznáá ezt a különö különöss tartályt, amelyben - ha sikerül felnyitnia - pompás csemegét talál. - Nem árthat semmit - szólalt meg Maracot, de hangjában kevés volt a meggyőződés. - Talán jó volna lerázni a bestiát. A csövön át felszólt a kapitánynak. - Húzzon fel bennünket harminc-negyven lábnyira! - kiáltotta
Pár Pár máso másodp dper ercc múlv múlvaa fele feleme melk lked edtü tünk nk a láva lávasí síkr król ól,, és simá simánn lebegtünk a csendes vízben. De a szörny ű állat nem tágított. Alig valami kis szünet után ismét hallottuk csápjainak reszel ő mozgását és ollóinak kemény ütését, amint körültapogatott bennünket. Rettenetes volt ott ülni némán a sötétben és tudni, hogy olyan közel van hozzánk a halál. Ha az a hatalmas karom az ablakra csap, vajon ellenáll-e az ütésnek az üveg? Mindhármunk ágyában ez a ki nem mondott kérdés gyötrődött. Egyszerre azonban váratlan és még nagyobb veszély jelentkezett. Az ütés ütések ek sorr sorraa kis kis házi házikó kónk nk tetej tetejér éree húzó húzódo dott tt fel, fel, s mi ritmi ritmiku kuss mozgással hintázni kezdtünk el őre-hátra. - Irgalmas Isten! - szakadt ki bel őlem a kiáltás. – A sodronykötélbe kapaszkodott! Biztosan elharapja! - Nézze, Dok, én jobb szeretem a tengert felülr ől. Azt hiszem, láttuk, amit látni akartunk, és Bill Scanlan szeret, nagyon szeret otthon lenni. Csengessen a felvonónak, és menjünk. - De hiszen még csak félig készültünk el a munkánkkal - felelte rekedten rekedten Maracot. - A mélység mélység szélét épp csak hogy vizsgálni vizsgálni kezdtük. kezdtük. Legalább azt nézzük meg, milyen széles. Ha elértük a másik partot, nem bánom, térjünk vissza. Azzal a telefonhoz lépett. - Halló, kapitány! Kétcsomós sebességgel el őre, amíg megállást nem jelzek! Lassan megindultunk, át a katlan pereme fölött. Minthogy a sötétség nem mentes mentesíte ítetttt a támadá támadástó stól,l, felcsa felcsava vartuk rtuk a lámpái lámpáinka nkat.t. Az egyik egyik ablakot teljesen eltakarta a szörnyeteg teste, valószínűleg a hasa alja. A feje és nagy ollói felettünk dolgoztak, és most állandóan lengtünk, mint a harang, ha húzzák. Az állat súlya irtózatos lehetett. Volt valaha halandó ilyen helyzetben - öt mérföldnyi víz alatt és fölötte az a halált hozó teng tenger erii fene feneva vad? d? A hint hintáz ázás ás egyr egyree heve hevese sebb bb és heve hevese sebb bb lett lett.. A beszél őcsövön át hallottuk a kapitány izgatott hangját, aki észrevette a sodro sodrony ny ráng rángat atóz ózás ását át,, és Mara Maraco cot, t, kez kezét kéts kétség égbe bees eset ette tenn égne égnekk emelve, talpra ugrott. Még a vasketrecbe is behallatszott az elszakított drótok recsegése, s egy pillanattal később alázuhantunk a rettenetes űrbe. Miko Mikorr viss vissza zago gond ndol olok ok erre erre a borz borzal alma mass pill pillan anatr atra, a, még még ma is emlékszem rá, hogy Maracot vad kiáltását hallottam. - A drótkötél elszakadt! Nincs segítség! Készülhetünk a halálra! sikoltotta a telefoncsövet rángatva, ás aztán: - Isten önnel, kapitány! Isten veletek, barátaim! Ezek voltak utolsó szavaink az emberek világához. Nem estünk oly gyorsan, mint ön képzelné, kedves Talbot. Súlyunk meglehetősen nagy volt, de üreges tartályunk bizonyos fenntartóer ővel is rendelkezett, s mi lassan és simán süllyedtünk a kráterbe. Hallottuk a hosszú kaparást, mikor kicsúsztunk a szörny ű óriás ollói közül, amely romlás romlásunk unkat at okozta okozta,, aztán aztán szelí szelídd körforg körforgásb ásban an kering keringtün tünkk lefelé lefelé a feneketlen mélységbe. Teljes öt perc eltelhetett - s mi egy órának éreztük -, mikor elértük telefonvezetékünk végét, s a drótot elszakítottuk, mint mint a cérnas cérnaszál zálat. at. Légsz Légsziva ivattyú ttyúnk nk csöve csöve csakne csaknem m ugyana ugyanabba bbann a pill pillaanatb natban an szak szakad adtt el, és a sós sós víz víz erős sugá sugárb rban an löve lövelllltt be a szelelőlyukon. Bill Scanlan gyors és ügyes kezekkel kötötte el egymás
után a gumicsöveket, s így megakadályozta a víz behatolását, mialatt a doktor megnyitotta légtartályunkat, amelyből sziszegve áradt ki a sűrített levegő. Mikor a drót elszakadt, villanyfényünk kialudt, de a doktor még a sötétben is össze tudta kapcsolni a Hellesen-elemeket, amelyek egy sor lámpát tápláltak cellánk m mennyezetén. ennyezetén. - Villanyunk van, akár egy hétre való - mondotta a tudós ferde mosollyal. - Legalább kivilágítva halunk meg. Aztán szomorúan megrázta a fejét, és gyöngéd mosoly ömlött el vonásain. - Magammal nem törődöm. Azt azo azonban igazán kár volt megengednem, hogy velem jöjjenek maguk is, két életerős fiatalember. Egyedül kellett volna vállalnom a kockázatot. Megnyugtatásul egyszer űen megszorítottam a kezét, mert szólni biz bizony ony semm emmit sem tudt tudtaam. Bil Bill Scan Scanla lann is hallg allgat atot ott. t. Lassa assann süllyedtünk, esésünket halak fekete árnyai jelezték, amelyek elröppentek ablakaink előtt. Szinte úgy éreztük, hogy ők szállnak felfelé, és nem mi ereszkedünk. Folyton ingadoztunk, és teljes képtelenség volt bármit is tenni a feldőlés vagy éppen a felfordulás ellen. A súlyelosztás azonban szerencsére nagyon egyenletes volt, és padlónk megmaradt vízszintes síkb síkban an.. A bati batime mete terr rree pilla pillant ntva va látta láttam, m, hogy hogy már már egy egy mérfö mérföld ldny nyii mélységben járunk. - Látj Látja, a, mind minden en úgy úgy van, van, ahog ahogyy megm megmon ondt dtam am - jegy jegyez ezte te meg meg Marac aracot ot némi émi elég eléged edet etts tség égggel. el. - Az oceano eanoggráfi ráfiai ai társ társas aság ág jelentéseiben láthatta dolgozatomat a mélység és víznyomás viszo viszonyá nyáról ról.. Szeret Szeretnék nék vissz visszaüz aüzenn ennii egy egy szót, szót, egye egyetlen tlenegy egy szót szót a világba, ha csak azért is, hogy megcáfoljam Bülow von Giessent, aki ellent merészelt mondani nekem. - Az Istenit! Ha én üzenhetnék a világba, nem pazarolnám azt az egy szót egy kopasz németre - sóhajtott a főgépész. - Van egy kisleány Philadelphiában, akinek szép szemei sírni fognak, ha meghallja, hogy Bill Scanlannak vége. Na és hülye módon lett vége, az szent. - Nem kellett volna eljönnie - tettem kezére a kezemet. - Micsoda disznó lettem volna, ha elhagyom magukat?! - válaszolt. Ez volt a dolgom, és örülök, hogy vállalkoztam rá. Hallgattunk. - Meddig fogunk élni? - kérdeztem aztán a doktortól. Vállat vont. - Mindenesetre lesz időnk megnézni az óceán igazi fenekét - felelte. Tartályainkban a nap nagy részére van elég leveg ő. Hanem az égési termékekkel bajunk lesz. Meg fogunk fulladni. Ha megszabadulhatnánk a szén-dioxidtól, amit termelünk... - Ami pedig lehetetlen... - Van Van itt egy egy tart tartál ályy tisz tiszta ta oxig oxigén. én. Bale Balese setr tree gond gondol olva va hozt hoztam am magu magunk nkka kal.l. Ebb Ebből időnkén nkéntt egyegy-eg egyy szip szippa pant ntás ás élet életbe benn tart tartha hatt bennünket. Nézze, már két mérföldnyi mélységben járunk. - Miért igyekezzünk életben maradni? Minél hamarabb elpusztulunk, annál jobb - mondtam. - Mit bolondítsuk magunkat! - kiáltott Scanlan. - Bontsa fel, és passz?
- És mondjuk le a legcsodálatosabb látványról, amelynek ember még soha nem volt tanúja?! - szólt Maracot. - Árulás volna a tudománnyal szemben! Végezzük vizsgálatainkat, még ha örökre magunkkal visszük is a sírba, amit észlelünk. Játsszuk végig a játszmát. - Egy kis sport, véli a doktor! - szólt Scanlan. – Úgy látszik, neki van a legjobb ízlése a bandában. Jól van, hát játsszuk végig a cécót? Türelmesen ültünk a padon mind a hárman, dermedt ujjaink az ülés szélét szorongatták, mert az egész vasketrec lengett és himbálózott, s közben folyton villantak fölfelé a halak, rézsút az ablakunk előtt. - Már három mérföld - mondta Maracot. – Kinyitom az oxigéntartályt, Mr. Hearley, mert a levegő már nagyon megromlott. Valami azonban mégis mégis megmar megmarad ad - tette tette hozzá, hozzá, és szára szárazon zon kotkod kotkodács ácsolá olás-s s-szer zerűen nevetett -, most már igazán Maracot-mélység lesz a sírunk neve. Ha Howie kapitány beszámol halálunkról, kollégáim gondoskodni fognak róla, hogy a sírom egyúttal síremlékem legyen. Még Bülow von Giessen is - és tovább mormogott valami tudományos neheztelésről. Ismét némán ültünk, és én néztem az óra mutatóját, amely lassan már a negyedik mérföld felé hajolt. Egyszerre valami keménységbe ütköztünk, amitől úgy megrázkódtunk, hogy féltem, fel találunk borulni. Lehet, hogy óriási hal volt, vagy talán valami kiugrása annak a szirtnek, amelynek párkányáról alázuhantunk. Azt a párkányt akkor csodálatosan mélyne mélynekk talált találtuk, uk, és most, most, halálo haláloss örvény örvényünk ünkbből vissza visszatek tekint intve, ve, úgy érezte éreztem, m, hogy hogy a párkán párkányy csakn csaknem em a tenger tenger felsz felszíné ínénn van. van. Folyto Folytonn lejj lejjeb ebbb és lejj lejjeb ebbb foro forogt gtun unkk és keri kering ngtü tünk nk a végt végtel elen en,, söté sötétz tzöl öldd vízsivatagban. Az óramutató huszonötezer lábat mutatott. - Közel özel vagy agyunk unk utu utunk végéh égéhez ez - mond mondtta Marac aracoot. - Scot Scotttmélységmérőm tavaly tavaly a legmélyebb legmélyebb ponton ponton huszonhat huszonhatezer-h ezer-hétszá étszázat zat muta mutato tott tt.. Pár Pár perc perc múlv múlvaa megt megtud udju jukk sors sorsun unka kat. t. Lehe Lehet, t, hogy hogy az összeütközés összezúz bennünket. Lehetséges, hogy... Vasházikónk ebben a pillanatban megfeneklett. Csecsemőt nem fektetett még ruganyos ágyba puhábban az anyja, mint ahogyan mi értünk talajt az Atlanti-óceán rettentő mélységében. A puha, vastag és rugalmas moszatiszap, amelyen feküdtünk, tökéletes ütközőként működ ködött, tt, és megme egment ntet ettt benn bennüünke nket a leg legkiseb isebbb rázkódtatástól is. Alig mozdultunk meg a padon, amelyen ültünk, s ez talán alán szeren erenccsénk énknek nek mond mondha ható tó,, mert mert valam alamii dom domboru borula latr traa eresz ereszked kedtün tünk, k, amelye amelyett vastago vastagonn boríto borítotttt a nyálká nyálkás, s, kocson kocsonyas yaszer zerű iszap, s ott himbálóztunk, csöndesen hintázva félig támaszték nélkül fekvő talapza talapzatun tunkon kon.. Egy darabi darabigg fenye fenyeget getett ett a veszél veszély, y, hogy hogy oldalt oldalt dőlünk, de végül kiegyensúlyozott helyzetben megálltunk, és többé nem mozd mozdul ultu tunk nk.. Ekko Ekkorr dr. dr. Mara Maraco cott kiné kinézzett az abla ablako kon, n, megl meglep epetv etvee fölkiáltott, és gyorsan fölcsavarta a villanyt. Rendkívüli csodálkozásunkra még mindig tisztán láttunk. Odakint ködös világosság derengett, amely úgy áradt be ablakainkon, mint téli reggelek hideg ragyogása. Bámultunk kifelé a különös tájra, és saját lámpáink segítsége nélkül is elláthattunk néhány száz yardnyira minden irányban. Lehetetlen és megfoghatatlan volt, de érzékeink bizonyították a tényt. A nagy óceán feneke világit.
- Miért ne? - szólt Maracot pár percnyi néma csodálkozás után. Tulajdonképpen el őre tudhattam volna. Miből áll ez a pteropodás- vagy globogerina-iszap? Nem bomlás eredménye, billió és billió szerves lény rothadó-porhanyó teteme? És nem kíséri-e a bomlást foszforeszkáló tevékenység? Az egész mindenségben hol legyen több foszforeszkálás, mint itt? Ó, igazán szomorú, hogy ilyen észleleteket végeztünk, és nem adhatunk hírt róluk a világnak! - Egy alkalommal - jegyeztem meg - fél tonna radiolariás kotrási anyag nyagoot emelt meltün ünkk a fel felszín színre re,, de nem ész észlelt leltün ünkk semm semmiiféle féle fénytevékenységet. - Az anyagnak ez a képessége kétségtelenül elveszett a felszínig tartó hosszú utazás alatt. És mi az a fél tonna a lassú rothadásnak ezekkel a messze nyúló lapályaival szemben? És nézze csak, nézze kiáltotta fékezhetetlen izgalommal -, a tengermélyi állatok úgy legelnek a talajnak ezen az organikus takaróján, mint a mi szárazföldi nyájaink a földi mezőkön! Mialatt beszélt, egy sereg fekete, nehézkes és zömök hal közeledett lass lassan an felé felénk nk,, mozg mozgás ás közb közben en szim szimat atol olga gatv tvaa és hara harapd pdál álva va a spongyaszerű növényzetet. Egy vörös állat - fantasztikus rozmár - az ablakommal szemközt lakmározott, mások meg elszórtan itt-ott legeltek, s időnként felénk emelték a fejüket, hogy megbámulják azt a különös tárgyat, amely oly váratlanul megjelent közöttük. Csak csodálni tudtam Maracotot, aki e fojtó levegőben, a halál nehé nehézz árny árnyék ékaa alat alatt, t, még még mind mindig ig enge engede delm lmes eske kede dett tt a tudo tudomá mány ny paranc parancssz sszav avána ának, k, s egyre egyre írta írta észle észlelet leteit eit a jegyz jegyzőkönyvébe. Anélkül hogy precíz módszerét követtem volna, én is figyeltem, és szellemi feljeg feljegyz yzése éseim, im, mint mint törülhe törülhetetl tetlen en képek, képek, örökké örökké agyam agyamban ban fognak fognak maradni. Az óceán mélységes feneke vörös agyagból áll, de a talajt itt szürke tengermélyi iszap födte, amely hullámzó síkot alkotott, ameddig csak elláttunk. Ez a síkság nem volt sima, hanem számtalan furcsa és kerek domborulat szakította meg, olyan, amilyenre mi is leereszkedtünk, s az egész táj kísérteties fényben villogott. E kis dombok között különös halak nagy felhői lebegtek, egyik-másik teljesen ismeretlen fajta. Színeik minden árnyalatot felöleltek, de a fekete és a piros túlnyomó többségben volt. Maracot visszafojtott izgalommal figyelte és jegyzeteiben leírta őket. A lev levegő nag nagyo yonn megr megrom omlo lott tt,, s ismé ismétt csak csak újab újabbb oxig oxigén én kibocsátással tudtuk megmenteni magunkat. S elég furcsa: mindnyájan éhesek voltunk - rettentően éhesek -, nekiestünk a konzervhúsnak, vajas kenyér nyérnnek, ek, whis hiskyne kynekk és víz víznek nek, amir amiről Maracot előrelátása gondoskodott. Az étel felfrissítette megfigyelőképességemet, kilátómhoz ültem, és rágyújtottam utolsó cigarettámra, ami furcsa gondolatok és sejtelmek viharát kavarta föl fejemben. f ejemben. Emlí Említe tett ttem em,, hogy hogy a hull hullám ámzzó szür szürke ke síko síkott mind minden en olda oldalr lról ól domborulatok zárták el. Egy meglehet ősen széles domb épp szemközt emelkedett az ablakommal, s én körülbelül harminclábnyi távolságból egyenesen ránéztem. Az oldalán valami sajátságos jel volt. Amint ennek az útját követtem, meglep ődve vettem észre, hogy a jel újra és újra megismétlődött dött,, míg míg a körh körhaj ajlá láss el nem nem taka takart rta. a. Aki Aki köz közel van a halálhoz, nagyon könnyen összerezzen mindenre, ami kapcsolatban állt ezzel a világgal, de nekem egy pillanatra elállt a lélegzetem, és megállt a
szívem dobogása, amikor egyszerre rájöttem, hogy amire néztem, régi fríz volt, és hogy e töredezett, kopott és elmosódott figurákat valamikor kéts kétség égte tele lenü nüll embe emberi ri kéz fara faragt gtaa ki. ki. - Mara Maraco cott és Scan Scanla lann is az ablakomhoz álltak, s rendkívüli csodálkozással bámultak a mindenütt jelenvaló emberi energiának erre erre a jelére. - Egészen biztos, hogy faragás! - kiáltott fel Scanlan. - Úgy nézem, az a tömb egy épület eresze volt. Akkor pedig ez a többi is mind épület. Mondja, mester, nem pottyantunk mi egy szabályszer ű városnak pont a közepébe? - Csakugyan város, ókori város - feleli Maracot. – A geológia azt tanítja, hogy a tengerek valamikor kontinensek voltak, a kontinensek helyét pedig tenger foglalta el, de én sohasem tudtam megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy oly közeli időben, amilyen a negyedkor, tengeri süllyedés történhetett. Az egyiptomi legendának tehát, amelyr ől Platón hírt hírt ad, ad, tény ténybe belili alap alapja ja volt. olt. Ezek Ezek a vulk ulkanik anikuus képz épződmények megerősítik azt a nézetet, hogy a süllyedés szeizmikus tevékenységgel volt kapcsolatban. - E dombokban bizonyos szabályszer űség van - jegyeztem meg. Kezd Kezdem em azt azt hinn hinni,i, hogy hogy nem nem külö különá nállllóó háza házaka katt látu látunk nk.. Ezek Ezek a domborulatok valószín űleg kupolák, valami nagy épületnek a tetődíszei. - Úgy nézem, igaza van - mondta a Scanlan. - A sarkokon négy nagy kupola emelkedik, s vonalalkat kisebb dombocskák kötik össze. Biztosan valami valami épület épület:: bárcs bárcsak ak láthat láthatnán nánkk az egésze egészet!t! Belefé Beleférne rne az egész egész Merribank-gyár, s még lötyögne is benne. - Az épületet egészen a tetejéig eltemette az a sok hulladék, ami az idők folyamán felülről ráesett - magyarázta Maracot. - Másrészt nem érte semmi semmi boml bomlás ás.. A nagy nagy mély mélysé sége gekk álla álland ndóó hőmérséklete mérséklete valamivel valamivel fölötte van a 32 fok Fahrenheitnek, ami megakadályozza a bomlási foly folyam amat atok okat at.. Még Még az óceá óceánn fene feneké kétt borí borító tó és vilá világí gító tó bati batiku kuss maradványok feloldódása is igen lassú lehet. De szent isten, ez a disz nem fríz, hanem felirat! A tudósnak igaza volt. Ugyanaz a jel különböz ő helyeken többször visszatért. Az ismétlődő jelek kétségtelenül valamely archaikus ábécé betűi voltak. - Tanulmányoztam a föníciai régiségeket, s ezekben a bet űkben határozottan van valami szuggesztív és ismerős - mondta vezetőnk. Úgy van barátaim, láttunk egy eltemetett ókori várost, és nagyszerű tudást viszünk magunkkal a sírba. Itt többet tanulni már nem lehet. Tudományunk könyve bezárult, s most már én is azt mondom, hogy minél hamarabb, annál jobb... Sokáig már nem késhetett a vég. A leveg ő fullasztó és halálos volt. A széntermékek úgy megnehezítették, hogy nyomásukkal szemben az oxigén alig bírt a tar tartályból előömlen mleni.i. A padr adra felá felállllvva még még szippanthattunk egy-egy korty tiszta leveg ői, de a dögletes levegőréteg lassan lassanké ként nt mind magasa magasabbr bbraa emelke emelkede dett. tt. Dr. Marac Maracot ot rezign rezignált áltan an összefonta a karjait, és fejéi a mellére csüggesztette. Scanlan, akit már legyűrt a fojtó levegő, a földön fetrengett. Én is szédülni kezdtem, s elviselhetetlen szorítást éreztem a mellemben. Lehunytam a szememet, és érzékeim ereje rohamosan gyengült. Aztán még egyszer felnéztem,
hogy utolsó búcsúpillantást vessek arra a világra, amelyet elhagyok, s ekkor tántorogva, riadt és rekedt kiáltással talpra ugrottam. Az ablakon át egy emberi arc nézett be hozzánk! Az őrület rület fantázi fantáziája ája!! Megrag Megragadt adtam am Maraco Maracott vállá vállát,t, és hevese hevesenn megráztam. A tudós felült, és a csodától szinte megkövülten, szótlanul meredt meredt a jelenésre. jelenésre. Ha ő is azt látta, amit én, a tünemény nem lehetett agyvel őnk képzelődése. Az arc hosszúkás és keskeny volt, sötét szín ű; rövid, hegyes szakáll; a két élénk szem gyorsan villantotta ide-oda kérd ő pillan pillantás tásalt alt,, amelye amelyekk helyz helyzetü etünkn nknek ek minden minden részle részletét tét felmért felmérték. ék. Az idegen férfi arcán végtelen csodálkozás tükröz ődött. Lámpáink égtek, s kétségtelenül a lehető legkülönösebb látvány tárulhatott eléje a mi kis haláls halálszob zobánk ánkban ban,, amelyb amelyben en egy ember ember ájulta ájultann hevert hevert a padlón padlón,, két két másik pedig, a kezd ődő fulladástól megmérgezve, vonagló és rángatózó arccal meredt rá. Mindketten a torkunkat fogtuk kezeinkkel, és ziháló mellünkből a kétségbeesés sikolya tört ki. Az idegen intett és elrohant. - Itt hagyott bennünket! - kiáltotta Maracot. - Vagy segítségért szaladt - feleltem én. – Emeljük fel Scanlant a padra. Biztos halál, ha a padlón fekszik. A gépészt felhúztuk a padra, és fejét a támlának támasztottuk. Arca szürke volt. Delirálva mormogott valamit, de a pulzusa még vert. - Most már van remény - nyöszörögtem. - Nem, nem, őrültség! - kiáltott fel Maracot. - Hogyan élhetne ember a tenger fenekén? Hogyan juthat leveg őhöz? Kollektív hallucináció! Fiatal barátom, azt hiszem, most őrülünk meg. Kinéztem a zord, elhagyott, szürke tájra, amely szomorú, kísérteties fény fénybe benn homá homály lylo lott, tt, s úgy úgy érez érezte tem, m, Mara Maraco cotna tnakk igaz igazaa volt volt.. Aztán Aztán egyszerre mozgást vettem észre. Árnyak imbolyogtak a távoli vizén át. Lassanként mozgó alakokká keményedtek és s űrűsödtek. Egy sereg ember rohant az óceán fenekén felénk. Egy pillanattal később már az ablak előtt álltak. Összegyűltek, s mutogatva és gesztikulálva, hevesen vitatkoztak. A tömegben több asszony is volt, a nagyobb rész azonban férfi, akik közül az egyik széles fejű, nagy fekete szakállú, hatalmas alak - szemmel láthatóan hivatalos személy lehetett. Gyorsan megszemlélte vash vasház ázik ikón ónka kat, t, és mint mintho hogy gy padl padlón ónkk szab szabad adon on előreny renyúl últt arró arróll a domborulatról, amelyen megfeneklettünk, láthatta, hogy ketrecünk alján saro sarokr kraa járó járó csap csapóa óajtjtóó van. van. Erre Erre küld küldön öncö cött küld küldött ött hátr hátra, a, mial mialat attt energikus és parancsoló jelekkel intett nekünk, hogy nyissuk ki az ajtót. - Miér Miértt ne nyit nyitná nánk nk ki? ki? - kérd kérdez ezte tem. m. - Vízb Vízben en vagy vagy szár száraz azon on fulladunk-e meg, mindegy. Én nem bírom tovább. - Nem fulladhatunk meg - mondta Maracot. - A behatoló víz csak a komprimált levegő szintjéig emelkedhet. Töltsön egy kis brandyt Scanlan szájába. Szedje össze ő is az erejét utoljára. Leké Lekény nysz szer eríte ített ttem em egy egy korty kortyot ot a gépé gépész sz torká torkán. n. Csuk Csuklo lott, tt, és csodálkozó szemmel körülnézett. Közrefogtuk, felállítottuk padra, és mi is mellé álltunk. Félig még kábult volt, de pár szóval megmagyaráztam neki a helyzetet. - Ha a víz víz elér elérii a tele telepe peke ket, t, klór klórmé mérg rgez ezés és vesz eszély élye feny fenyeg eget et bennünket - szólt Maracot. - Nyissunk ki minden légtartályt, mert minél nagyobb bent a nyomás, annál kevesebb víz hatolhat be. És most segítsen felemelni a csapóajtót.
Minden erőnket megfeszítve kirántottuk kis szobánk padlójából a kerek lapot, bár én úgy éreztem, hogy öngyilkosság, amit csinálunk. A zöld víz szikrázott és ragyogott lámpáink fényében, és bugyborogva, háborogva tört be hozzánk. Gyorsan emelkedett a lábunkig, a térdünkig, a derekunkig, és ott megállt, de a levegő nyomása kibírhatatlan volt. Fejünk zúgott, és dobhártyánk meg akart repedni. Nem bírtuk volna sokáig ezt az atmoszférát. Csak az állványba kapaszkodva tudtuk tartani magunkat, hogy bele ne zuhanjunk az alattunk lev ő vízbe. Magas helyzetünkből már nem láthattunk ki az ablakainkon, s el sem tudtuk tudtuk képze képzelni lni,, milyen milyen lépése lépéseke kett tettek tettek megmen megmentés tésünk ünk érdeké érdekében ben.. Hogy csakugyan segíthessenek rajtunk, az kívül esett minden gondolat határá határán, n, mégis: mégis: volt volt valami valami paranc parancso soló ló és céltud céltudatos atos jelleg jellegee e nép mozgásának, s különösen a szakállas, zömök vezérnek, aki bizonytalan reményeket keltett bennünk. Egyszerre a f őnök arcát pillantottuk meg, aki alulról, a vízen át, fölnézett hozzánk. A következő pillanatban a vezér bemászott a kerek nyíláson, felkapaszkodott a padra, és már mellettünk állt. Alacsony, izmos alak volt, alig ért a vállamig, de figyelmesen vizsgált bennünket nagy barna szemével, amelyben félig szánakozó, félig mulató bizalmaskodás ragyogott, mintha azt mondaná: m ondaná: „Szegény ördögök, azt hiszitek, hogy ütött az utolsó órátok. De én majd megmentelek benneteket!" Csak akkor vettem észre egy rendkívüli furcsa tárgyat. A férfinak, noha tökéletesen olyan emberfajta volt, mint mi, a fejét és egész törzsét átlátszó burok takarta, csak karjai és lábai mozogtak szabadon. Ez a burok annyira átlátszó volt, hogy a vízben meg sem lehetett látni, de most a levegőben úgy csillogott, mintha ezüst lett volna, habár éppoly tisz tiszta ta mara maradt dt,, mint mint a legf legfin inom omab abbb üveg üveg.. A főnök nök mind mindké kétt váll vállán án gömbölyű szer szerke keze zett volt volt az átlá átláts tszó zó véd védősisa sisakk alat alatt. t. A szer szerkez kezet et hosszúkás, meghajlított tartálynak látszott, s több helyen lyukak voltak benne: olyan volt, mintha a hordozója válldíszt viselt volna. Amikor új barátun tunk mellénk állt, más másik arc arc jelent meg a fenéknyílásnál, s azon át valami nagy üvegbuborékot dobott be. Egymás után három ilyen gömb került be házikónkba, s mind a három a víz tetején lebegett. Hat kis tartályt is felnyújtottak, és új ismerősünk ezek közül közül mindeg mindegyik yikünk ünk vállár válláraa felszí felszíjaz jazott ott egyet-e egyet-egye gyet,t, úgy, úgy, ahogy ahogyan an a tartályok az ő vállán is pihentek. Kezdtem már sejteni, hogy a különös nép élete nem a természet törvényeinek ellenére folyik itt a tenger alatt, és hogy hogy míg míg az egyi egyikk tartá tartály ly a váll válluk ukon on vala valami mi újsz újszer erű légtermelő készülék, a másik az égési termékeket nyeli el. A törzsf őnök most fejünkre húzta az áttetsző öltözékeket, s mi éreztük, új ruhánk oly szorosan elzárja felső karunkat és derekunkat, hogy víz nem hatolhatott alája. A sisak alatt teljes könnyűséggel tudtunk lélegzeni, s végtelenül megörültem, amikor láttam, hogy Maracot a pápaszeme mögül éppoly csillogó szemmel néz rám, mint azelőtt, s Bill Scanlan mosolygós képe is azt jelezte, hogy az életadó megtette a magáét, s a derék fiú visszakapta régi régi jókedv jókedvét. ét. Megmen Megmenttőnk komol komolyy megelé megeléged gedéss éssel el vizsg vizsgált ált sorra sorra bennünket, aztán megrántott, hogy kövessük a csapóajtón át az óceán fene feneké kére re.. Egés Egészz sere seregg bará barátiti kéz kéz nyúl nyúltt értü értünk nk,, hogy hogy kise kisegí gíts tsen en vasketrecünkből, és támogasson első lépéseinknél, amint lábainkkal a nyálkás iszapban mélyre süppedve tántorogtunk.
Még ma sem tudom elképzelni, hogyan történhetett velünk ez a csoda! Ott álltunk mind a hárman, sértetlenül és teljes kényelemben mozo mozogt gtun unkk az öt mérfö mérföld ldny nyii víz víz fene feneké kén. n. Hol Hol volt volt az a borz borzal alma mass nyomás, amely oly sok tudós képzeletét foglalkoztatta? Nem éreztük jobban, mint azok a törékeny kis halak, amelyek körülöttünk úszkáltak. Igaz, hogy - ami testünket illeti - ezek a pompás kristályharangok védtek bennünket, amelyek keményebbek a leger ősebb acélnál, de szabadon maradt végtagjaink sem éreztek egyebet a víz er ős ölelésénél, amitől idővel megtanultunk eltekinteni. Csodálatos érzés volt ott állni együtt és viss vissza zané nézn znii acél acélhá házu zunk nkra ra,, amely amelybből kiszálltunk. A telepeket működé ködésb sben en hagy hagytu tuk, k, és fanta fantasz sztik tikus us látv látván ányt yt nyúj nyújto tott tt elha elhagy gyot ottt lakásunk, amelynek minden oldalából d őlt a sárga villanyfény, mialatt halak seregei gyűltek össze mindenik ablaknál. Bámultuk e képet, de vezetőnk megfogta Maracot kezét, és mi, a tengeri mocsár ragadós felületén nehézkesen bukdácsolva, megindultunk utánuk. És most most egy egy rend rendkí kívü vüll külö különö nöss esemé esemény ny törté történt nt,, ami ami éppú éppúgy gy meglepett bennünket, mint új barátainkat. Fejünk fölött megjelent egy keskeny, fekete tárgy, leereszkedett a fenti sötétségb ől, és alálebegett, míg el nem érte az óceán fenekét, egészen közel ahhoz a helyhez, ahol mi álltunk. A mélységmérő ón volt: a tenger felszínén a Stratford végezte a felmé felméré résé sétt anna annakk a vízö vízörv rvén ényn ynek ek,, amel amelyy össz összek ekap apcs csol olód ódot ottt az expe expedí díci cióó nevé nevéve vel.l. Eres Ereszk zked edés ésee közb közben en mi már már látt láttuk uk egys egysze zerr a mélységmérőt, s most kital találhattuk, hogy eltűnésünk nésünk tragéd tragédiáj iájaa megakasztotta ugyan a vizsgálatokat, de a hajón maradtak rövid szünet után folytatták a méréseket, s a mérőón csaknem a mi lábaink el őtt szállt alá. Nyilvánvalóan nem tudták, hogy elérték vele a tenger fenekét, mert az ón mozdulatlanul feküdt az iszapban. Fölöttem a sötét homályba nyúlt fel fel a fes feszes zong ongorad oradrrót, ót, amel amelyy öt mér mérföld földnnyi vízen ízen át hajón ajónkk fedélzetével kötött össze bennünket. Ó, ha lehetne valami jegyzetet írni és hozzáa hozzáakas kaszta ztani! ni! A gondo gondolat lat képtele képtelensé nségne gnekk tűnt fel, fel, és mégi mégis: s: csakugyan lehetetlen híradást küldeni annak jeléül, hogy még mindig élünk? élünk? Kabáto Kabátomat mat az üvegh üveghara arang ng boríto borította tta,, zsebe zsebeimh imhez ez nem fértem fértem hozzá, de derekamtól lefelé szabad voltam, és a zsebkend őm véletlenül a nadrágom zsebében maradt. Kirántottam, és rákötöttem a drót végére. A nehezék, automatikus szerkezeténél fogva, azonnal levált, s az én fehér vászoncsutakom abban a pillanatban felrepült a másik világba, amely melyet et már már sohas ohasem em láth áthatok atok visz iszont. ont. Új ismer merősein seinkk nagy nagy érdeklődéss déssel el szem szemlé léltlték ék a hetv hetven enöt öt fonto fontoss ólom ólomda dara rabo bot, t, és végü végüll magukkal hozták, amikor továbbindultunk az utunkon. Alig mentünk pár száz yardot, bujkálva a domborulatok közt, mikor egy keske keskeny, ny, négy négyszö szögle gletes tes kapu kapu előtt megálltunk. A kapu mindkét oldalán erős oszlopok álltak, s a keresztfán felirat volt. A kapu kinyílt, s mi egy egy nagy nagy,, üres üres hely helyis iség égbe be lépt léptün ünk. k. A tere teremb mben en belü belülr lről hajtott hajtott csúszófal volt, amellyel elzárták mögöttünk a kijárást. Üvegsisakjainkban természetesen semmit sem hallottunk, de pár percnyi álldogálás után észrevettük, hogy valami hatalmas szivattyúnak kell dolgoznia, mert a víz szintje gyorsan süllyedt fölöttünk. Nem telt bele egy negyedóra, és a nedves, kőburkolatos pádimentumon álltunk, mialatt új barátaink átlátszó ruhánk meglazításával foglalkoztak. Egy perccel kés őbb már teljesen tiszta levegőben, jól megvilágított teremben álltunk, s a mélység sötét
népe népe mosoly mosolyogv ogvaa és cseve csevegv gvee csopo csoporto rtosul sultt körénk körénk,, baráts barátságo ágosan san tapo tapoga gato tott tt benn bennün ünke ket, t, s a kezü kezünk nket et szor szoron onga gatta tta.. Külö Különö nös, s, érde érdess hangz hangzású ású nyelv nyelven en beszé beszéltek ltek,, s mi egyetl egyetlen en szavu szavukat kat sem értettük értettük,, azonban az arcok mosolyát és a szemek barátságos fényét a föld alatti vizekben is meg lehet érteni. Az üvegruhákat a falon lév ő hosszú sor fogasra akasztották, és a szívélyes csapat félig húzva, félig tolva egy belsőbb ajtó felé vitt bennünket, amely egy hosszú, lefelé ereszked ő folyosóra nyílt. Amikor ez az ajtó is bezárult mögöttünk, már semmi sem emlékeztetett arra a hihetetlen tényre, hogy akaratlanul vendégei lettünk egy ismeretlen emberfajnak, amely az Atlanti-óceán fenekén él, sem arra, hogy örökre elszakadtunk attól a világtól, amelyhez tartoztunk. Most Most,, amik amikor or rett retten enet etes es erőfesz feszít ítés ésün ünkk vége végett ért, ért, egys egysze zerr rree mindnyájan éreztük teljes kimerültségünket. Még Bill Scanlan, ez a kis Herkules is alig vánszorgott, mi pedig - Maracot meg én - örültünk, hogy legalá legalább bb támasz támaszkod kodni ni bírtun bírtunkk a vezet vezetőinkre. Mindamellett Mindamellett bármilyen bármilyen fáradt fáradt voltam voltam,, minden mindentt aprólé aprólékos kosan an megfigy megfigyelte eltem m az úton, úton, amerre amerre ment mentün ünk. k. Hogy Hogy a leve leveggőt valami valami léggy léggyárt ártóó készü készülék lék száll szállíto ította, tta, az kézenfekvő volt, mert paffogva áradt a falakban lev ő kerek nyílásokból. Mind Minden enüt üttt diffú diffúzz fény fény vilá világí gíto tott: tt: nyil nyilvá vánv nval alóa óann azt azt a fluor fluorre rend ndsz szer ertt fejlesztették tovább, amely a mi európai mérnökeink figyelmét is felhívta már már mag magára ára, amiko mikorr ész észrev revetté ették, k, hog hogy a fém fémszál szál és a lámpa ámpa elkülöníthető. Hosszú, tiszta üveghengerekből áradt a fény, amelyek a folyosók folyosók párkánya párkányaira ira voltak voltak felakaszt felakasztva. va. Ennyit Ennyit figyeltem figyeltem meg, mikor utunk véget ért, és bennünket egy nagy lakószobába vezetlek. A szoba padlóját vastag szőnyegek borították, és a szép bútorok, aranyozott szék székek ek és kere kereve vete tekk távo távolr lról ól és homá homály lyos osan an az egyi egyipto ptomi mi síro sírokk díszeinek emlékét keltették fel bennünk. Kísér őinket elküldték, csak a szakállas ember maradt velünk két szolgájával. - Manda - ismételte egymás után többször a f őnök, és közben mindannyiszor a mellére ütött. Aztán sorban ránk mutatott, s addig ismételte a Maracot, Headley és Scanla Scanlann szava szavakat kat,, míg tökéle tökéletes tesen en meg nem tanult tanultaa a kiejté kiejtésü süket ket.. Ezután üléssel kínált meg, s mondott valamit az egyik szolgának, mire az elhagyta a szobát, majd azonnal visszatért egy igen öreg, ősz hajú és ősz szakállú úr kíséretében, aki fekete szövetb ől készült, kúp alakú, furcsa föveget hordott. Már említenem kellett volna, hogy itt mindenki térdig érő, színes tunikát és magas chagrin- vagy halbőr csizmát viselt. A tiszteletreméltó jövevény szemmel láthatóan orvos volt, mert sorban megvizsgált bennünket: kezét a homlokunkra tette, és lehunyta szemét, mintha mentális impressziót akart volna kapni a hogylétünkr ől. Látszott, hogy egyáltalán nem volt megelégedve állapotunkkal, mert a fejét rázta, és néhány komoly szót mondott Mandának. Erre a f őnök újból kiküldte a szolgát, aki most egy tálca ennivalót és egy üveg bort hozott be és tett elénk. Túlságosan fáradtak voltunk ahhoz, hogy megnézzük, mit ettünk, az étel azonban annál jobban ízlett. Ezután másik szobába vezettek, ahol már készen állt számunkra három ágy. Az egyikre rögtön rád őltem. Homály Homályosa osann emléks emléksze zem m még, még, hogy hogy Bill Bill Scanl Scanlan an átjött átjött hozzá hozzám, m, és mellém ült. - Hallja, az a korty gugyi rázta belém az életet - mondta. - De hát hol vagyunk?
- Én sem tudok többet, mint maga. - Na, jó, majd kiderül - felelt álmosan, s az ágyához ment. - Hanem a bor nagyszerű volt. Hála Istennek! Volstead sohasem járt itt. Ezek voltak utolsó szavai, amelyeket hallottam, s egyszerre oly mély álomba zuhantam, mint még soha életemben. Amikor magamhoz tértem, először nem bírtam elképzelni, elképzelni, hogy hol vagyo agyok. k. Az előző nap nap esemén eseménye yeire ire mint mint zavaro zavaross lidérc lidércny nyomá omásra sra emlékeztem vissza, s nem tudtam őket tényeknek elfogadni. Zavartan néztem körül a nagy ablaktalan szobában, bámultam a sárgásszürke falakat, a párkányon futó bíbor fény kanyarvonalait, az elszórt bútorokat s végül a másik két ágyat. Az egyikb ől az az éles, reszel ős horkolás hallatszott, amelyről már a Stratfordon megtanultam, hogy Maracottal kell asszociálni. Minden túl groteszk volt ahhoz, hogy való lehessen, és csak akkor voltam képes elgondolni a nyakunkba szakadt hihetetlen kalandot, amikor megtapogattam egyik ágytakarómat, és megvizsgáltam az anyagát e szőttesnek, amely valami tengeri növény szárított rostjaiból készü készült. lt. Még mindig mindig ezt ezt vizsg vizsgálg álgatta attam, m, amikor amikor Bill Bill Scanl Scanlan an hangos hangos kacagásban tört ki, és felült az ágyában. - Adj' isten! - kiáltotta nevetve, mikor észrevette, hogy ébren vagyok. - Úgy látszik, nagyon jól érzi magát - feleltem kissé mogorván. - Nem tudom, mi okunk van a nevetésre. - Amik Amikor or felé felébr bred edte tem, m, enge engem m is a nyav nyaval alyya tört tört,, mint mint mag magát válaszolt -, de aztán eszembe jutott egy ravasz idea, azon nevettem. - Csatlakoznék a nevetéshez - mondtam. - Halljuk az ideát! - Na, hát arra gondoltam, gondoltam, hogy milyen milyen veszettül veszettül jó vicc lett volna, ha valamennyien hozzákötjük magunkat ahhoz a mélységmér ő dróthoz. Azokban az üveg-miskulanciákban egészen jól tudtunk volna szuszogni. Mikor aztán az öreg Howie nyúlt volna az ólomért, hát csak mi másztunk volna fel hozzá a vízen át. Azt hitte volna, hogy ő halászott ki bennünket. Képzelje el, micsoda cécó! Egyesült kacagásunkra felébredt a doktor, s ugyanolyan csodálkozó arckifejezéssel ült fel ágyában, mint az imént én. Elfelejtettem minden bajunkat, és szórakozottan figyeltem ugrándozó fejtegetéseit, amelyek eksztat tatikus örömet met árult ultak el az új tan tanulmányozási terület nagyszer űsége fölött s egyúttal a legmélyebb fájdalmat amiatt, hogy már soha semmi remény sem lesz arra, hogy kutatásainak eredményét földi tudós confrére-eivel közölhesse. Végül a doktor Is visszatért a pillanat aktuális szükségleteihez. szükségleteihez. - Kilenc óra - mondta, és az órájára nézett. A ml óráink is ugyanazt az id őt jelezték, de semmi sem mutatta, hogy este van-e vagy reggel. - Külö Különn napt naptár ártt kell kell veze vezetn tnün ünkk- szól szóltt Mara Maraco col.l. - Októb Október er 3-án 3-án szálltunk le, ugyanaznap este érkeztünk ide. Mennyit alhattunk? - Talán egy hónapot is - felelt Scanlan. - Soha életemben nem aludtam még ilyen mélyen. Felöltöztün Felöltöztünkk és megmosak megmosakodtun odtunk: k: minden minden civilizác civilizációs iós kényelem kényelem rendelkezésűnkre állt. Az ajtó azonban zárva maradt, s nyilvánvaló volt, hogy hogy egye egyellőre fogly foglyok okna nakk teki tekinte ntene nekk benn bennün ünke ket. t. A leve leveggő, noha oha semmiféle ventilációnak nyoma sem látszott, kifogástalanul kellemes volt. volt. Rájött Rájöttünk ünk,, hogy hogy a leveg levegő tisztaságáról tisztaságáról léghuzam léghuzam gondoskod gondoskodik, ik,
amely a fal apró nyílásain áramlott keresztül. Valami központifűtés-szerű berendezés is lehetett az épületben, mert - habár f űtőtestet sehol sem láttunk - a szoba kellemesen meleg volt. Az egyik falon felfedeztem egy gombot, és megnyomtam. Csengőgomb volt, amint gondoltam, mert az ajtó abban a pillanatban kinyílt, és egy kis, sárga ruhás, sötét férfi jelent meg az ajtónyílásban. Kérdően nézett ránk barátságos barna szemével. - Éhesek vagyunk - szólt Maracot -, kaphatnánk valamit enni? Az ember a fejét rázta és mosolygott. Látni való volt, hogy egyetlen szavunkat sem értette. Scanlan is szerencsét próbált, és egész áradatát zúdította őrünkre az amerikai slangnek, amit ugyanaz a néma mosoly fogadott. Mikor azonban én kitátottam a számat, és az ujjammal lemutattam, látogatónk erőteljesen bólintgatni kezdett és elsietett. Tíz perccel később az ajtó megnyílt, és két sárga ruhás szolga jelent meg, meg, kis kis aszt asztal altt görd gördít ítve ve maga maga előtt. tt. A Bilt Biltmo more re Hote Hotelb lban an nem nem szolgálhattak volna ki pompásabban bennünket. Volt itt kávé, meleg tej, kifli, kifli, jóíz jóízű halak halak és méz. méz. Félóra Félóra hossz hosszat at túlság túlságosa osann szorg szorgalm almasa asann foglalkoztunk az evéssel ahhoz, hogy érdekl ődjünk, honnan és hogyan kerül ide mindez. Étkezésünk végeztével a két szolga ismét megjelent, kigördítette a felszolgálóasztalt, és gondosan bezárta maga mögött az ajtót. - Egész kék meg zöld vagyok, annyit csipkedtem magamat - szólalt meg Scanlan -, hogy álmodom-e mindezt vagy sem. Nézze, Dok, maga hozott ide bennünket... Azt hiszem, most már elmondhatná, mit tart az egészr ől. A doktor a fejét rázta. - Nekem is olyan ez a világ, mintha álom volna. De dics őséges álom! Micsoda előadásokat tarthatnánk a világnak, ha visszajuthatnánk. - Egy azonban biztos - vettem át a szót -, az Atlantiszról szóló mese kéts kétség égtel telen enül ül igaz igaz,, és egyi egyik-m k-más ásik ik nép nép csod csodál álat atos os módo módonn tudo tudott tt boldogulni. - Jó, jó, de akárhogy boldogult is - kiáltott fel Scanlan, és vastag fejét vakargatta -, kutya legyek, ha megértem, hogyan juthatnak leveg őhöz, friss vízhez és a többi mindenhez. Talán az a szakállas vízi figura, akit múlt éjszaka láttunk, mindent megmagyaráz, ha megint eljön. - Hogyan magyarázzon, ha nem értjük egymás nyelvét? - Nos, hát majd saját észleleteinkre fogunk támaszkodni - mondta Maracot. - Egyet máris értek. A reggeli méz tanított meg rá. Ez az étel tiszta mesterséges gyártmány volt, szintetikus méz, amilyet már mi is tudunk csinálni a földön. De ha van szintetikus méz, miért ne lehetne szintetikus kávé vagy liszt? Az elemek molekulái olyanok, mint a téglák, s ezek a téglák itt feküsznek körülöttünk. Csak azt kell megtudnunk, hogyan kell elválasztani egymástól az egyes alkatrészeket - néha csak egy egyetle etlene negy gyet et -, és mári máriss megk megkap aptu tukk az új any anyagot agot.. A cuko cukorb rból ól keményítő lesz vagy alkohol, pusztán a téglák kicserélésével. És mi cser cserél élge getiti a téglá tégláka kat? t? A hő. Az elek elektro tromo moss sság ág.. Talá Talánn más más erő is, amelyeket mi nem ismerünk. Egyik-másik anyag közülük saját magában is átváltozik, és a rádiumból ólom lesz vagy az urániumból rádium, anélkül hogy hozzányúlnánk. - Szóval ön azt hiszi, hogy ennek a tenger alatti népnek igen fejlett kémiai kultúrája van?
- Bizt Biztos os vagy vagyok ok benn benne. e. Azok Azok alap alapjá ján, n, amike amikett látt láttun unk, k, el lehe lehett mond mondan anii, hogy ogy ninc nincss az ele elemek meknek nek oly olyan alko lkotóré tórész sze, e, ame amely rendelkezésükre ne állana. A hidrogént és az oxigént készen kapják a tenger tenger vizéb vizéből. A teng tenger erii vege vegetá táci cióó ropp roppan antt töme tömege geib iben en ott ott van van a nitrogén meg a szén, s mélységi lerakódmányokban ott a foszfor és a mész mész.. Ügy Ügyes kezel ezelés ésse sell és megf megfel elel elő tudá tudáss ssal al mit mit ne lehe lehetn tnee előteremteni? A doktor valósággal kémiai előadásba melegedett, amikor az ajtó kinyílt, és Manda lépett be, barátságosan üdvözölve bennünket. Vele jött az a tiszteletreméltó megjelenésű öregúr is, akivel már a múlt „éjszaka" talá találk lkoz oztun tunk. k. Ez az embe emberr való valósz szín ínűleg tudó tudóss híré hírébe benn állo állott, tt, mert mert különböző mondatokkal próbálkozott velünk, amelyeket nyilvánvalóan mindig más és más nyelven mondott el, mi azonban egyetlenegyszer sem értettünk semmit a szavaiból. Erre vállat vont, és pár szót szólt Mandának, aki viszont az ajtóban várakozó sárga ruhás szolgának adott rövid utasítást. A szolgák eltűntök, de rögtön újra megjelentek, s egy különös különös lepedőt hoztak hoztak magukk magukkal, al, amely amelyet et kétol kétoldal daltt rudak rudak tartot tartottak tak.. Teljesen olyan volt, mint a mi leped őink a mozikban, de a vásznat valami csil csillá láml mlóó anya anyagg födt födte, e, amel amelyy tünd tündök ököl öltt és ragy ragyog ogott ott a fény fénybe ben. n. A vásznat az egyik falhoz támasztották. Az öreg tudós ekkor bizonyos távolságot mért ki nagy gonddal, és megjelölt egy pontot a padlón. Aztán odaállva Maracothoz fordult, s megérintette a homlokát, miközben a lepedőre mutatott. - Szép kis szósz - mondta Scanlan. - Mi lesz ebből? Maracot a fejét rázta, annak jeléül, hogy nem értjük, mit akarnak tőlünk. Egy pillanatig az öreg sem értett minket. Azonban kétségtelenül új ötlete támadt, és saját magára mutatott. Aztán a vászon felé fordult, rászögezte a szemét, s láthatóan koncentrálta minden figyelmét. Egy pillanat múlva megjelent előttünk az öreg tudós tükörképe. Erre az öreg ránk mutatott, s egy pillanattal később a mi kis csoportunk csoportunk foglalta el az előbbi kép helyét. A kép nem hasonlított ránk teljesen. Scanlan inkább valami valami kozmik kozmikus us kínain kínainak ak tűnt fel, fel, Maraco Maracott hulláh hullához oz hasonl hasonlíto ított, tt, de nyilv nyilvánv ánval alóó volt, volt, hogy hogy mi voltu voltunk nk rajt rajta, a, ahog ahogya yann az oper operat atőr látot látottt bennünket. - Gondolatvetítés! - kiáltottam fel. - Úgy van - felelt Maracot. - És kétségtelenül ez a legcsodálatosabb találmány, noha csak kombinációja a telepátiának és a televíziónak, amivel kissé homályosan ugyan, de már mi is kezdünk foglalkozni a Földön. - Sohase hittem, hogy elevenen látni fogom magamat a moziban, ha ugyan igazán engem akarnak bemutatni abban a sajtkép ű kínaiban jegyezte meg Scanlan. - Ha mindezt a sok újat bemutathatnók a Ledgen kiadój kiadójána ának, k, egész egész életün életünkre kre el volnán volnánkk látva. látva. Biztosa Biztosann vagyo vagyonok nokat at kapnánk, ha magunkkal vihetnénk őket. - Ha csak ez volna - feleltem. - Úristen, felforgathatnánk a világot, ha újból hazakerülhetnénk! De mit akar mindezzel az öreg? - A vén madárijesztő önt szeretné kipróbálni, Dok! Maracot a megjelölt helyre állt, és szigorú, világos agya minden erejét összpontosította, hogy kivetítse a gondolatát. Manda mását láttuk
meg meg a vász vászno non, n, aztán aztán a Stra Stratfo tford rdot, ot, abba abbann a pilla pillana natb tban an,, amik amikor or elhagytuk. A hajó hajó láttá láttára ra Mand Mandaa és az öreg öreg tudó tudóss nagy nagy mege megelé lége gedé déss ssel el bólogatott, és Manda összefoglaló mozdulatot tett, el őször ránk, azután a lepedőre mutatva. - Hogy mondjunk el mindent, ami történt, azt akarja!... - kiáltottam fel. - Képekből akarják megtudni, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk. Maracot intett Mandának, hogy érti, mit kívánnak, és már kezdte vászonra vetíteni utazásunk történetét, amikor Manda feltartotta a kezét, és megállította az előadást. Parancsára a két szolga a póznáknál fogva felemelte a vetítővásznat, és a két atlantída at lantída intett, hogy kövessük. Egy nagy épületbe mentünk: folyósok során keresztül haladtunk előre és lefelé, s végül egy tágas helyiségbe érkeztünk, amelyben a székek olyanformán voltak sorokba rendezve, ahogyan felolvasótermekben szoktak lenni. Az egyik oldalon széles vászonlepedő állt állt,, éppo éppoly lyan an,, mint mint amil amilye yett az előbb látt láttun unk. k. Vele Vele szem szemkö közt zt ült ült a legalá legalább bb ezerf ezerfőnyi nyi hall hallga gató tósá ság, g, amel amelyy üdvö üdvözzlő moraj morajjal jal fogadt fogadtaa belépésünket. Mindkét nembeli emberek voltak jelen és minden korúak, a férfi férfiak ak szaká szakállllas asak ak és feketé feketék, k, a fiat fiatal al nők szépek s az öregek méltóságteljes megjelenésűek. Kevés időnk volt volt arca, arca, hogy hogy figye figyeljü ljükk őket, mert az első sorba, helyeinkre vezettek bennünket. Maracot pedig a vászonnal szemben, egy emelvényfélén helyezkedett el. A lámpákat valahogyan lecsavarták, és jelt adtak az el őadás megkezdésére. És Maracot kitűnően megállta a helyét. Először hajónkat láttuk, amint levitorlázik a Temzén, és izgatott morajlás támadt a hallgatóság sűrű soraiban soraiban,, amikor amikor megvi megvilla llant nt előttünk egy igazán modern város hiteles képe. Azután térkép jelent meg, mutatva a hajó útját. Következett a vasházikó és berendezése, amit elismer ő moraj fogadott. Viszontláttuk magunk magunkat, at, amint amint leeres leereszk zkedt edtünk ünk a tenger tengerbe, be, és elértü elértükk a mélysé mélységg párkányát. Majd megjelent a szörnyeteg, amely romlásunkat okozta. - Marax! Marax! - kiáltott fel a közönség, amint a szörnyeteg képe feltűnt a vásznon. Nyilvánvaló volt, hogy ez a nép ismerte és rettegte a borzalmas állat erejét. A rémület csendje ülte meg a termet, amikor a roppant állat a sodronykötelek körül motoszkált, és általános borzadó moraj kísérte azt a jelenetet, amikor a kötél elszakadt, s mi az örvénybe zuhantunk. Egy hónapnyi magyarázat alatt nem tudtuk volna előadni történetünket oly világosan, világosan, mint ahogyan ahogyan ezzel ezzel a félórás félórás képdemons képdemonstráció trációval val sikerült sikerült megértetnünk magunkat. Mikor az ülésnek vége volt, a szimpátia minden elképzelhető jele elárasztott bennünket. Az emberek körénk sereglettek, és a hátunkat ütögették, mutatva, hogy szívesen látnak. Sorjában bemutattak néhány vezetőembernek, de úgy látszik, itt pusztán a tudás révén lehet vezet ő szerephez jutni, mert minden jelenlevőnek ugyanaz volt a társadalmi rang rangja ja,, és nagy nagyjá jábó bóll mind minden enki ki egyf egyfor ormá mánn öltö öltözk zköd ödöt ött. t. A férf férfia iakk sáfrányszín tunikát viseltek, amely térdükig ért, hozzá övet és szívós, pikkelyes anyagból készült magas csizmát, amely valamely tengeri állat bőre lehetett. lehetett. A nők klasszikus stílusban és nagyon szépen öltözködtek, lobogó ruháik a rózsaszín, kékes zöld minden árnyalatában ragyogtak, s gazd gazdag agon on dísz díszít ített ették ék őket ket gyön gyöngy gyfür fürtö tökk és opát opátsz szín ín kagy kagyló lóhé héja jak. k.
Nagyon sok olyan szép volt közöttük, hogy nem is lehet földi n őkhöz hasonlítan hasonlítani.i. És volt egy lány - de miért keverjem keverjem személyes személyes érzéseime érzéseimett ebbe a nyilvánosságnak szánt elbeszélésbe? Legyen elég annyi, hogy Mona egyetlen lánya Scarpának, e nép egyik vezérének, és hogy az előadás napjától kezdve a rokonszenvnek és megértésnek olyan fényét láttam felém sugározni a szeméből, amely egyenesen a szívembe talált éppú éppúgy gy,, ahog ahogyyan talá talánn az én hálá hálám m és csod csodál álat atom om sem sem hagy hagyta ta érintetlenül az övét. Többet nem kell mondanom err ől a tündéri lányról. Elég annyi, hogy új és erős érzelem költözött az életembe. Midőn láttam, hogy Maracot szokatlan élénkséggel beszélget - gesztikulál - egy bájos hölggyel, és Scanlan szintén némajátékkal fejezi ki hódolatát egy kacagó lánycsoport közepén, megállapítottam, hogy útitársaim is érzik: íme, van valami kellemes oldala tragikus helyzetünknek. Ha meghaltunk is a világ számára, legalább új életet nyertünk, amely némi ellenszolgáltatást is ígért azért, amit elvesztettünk. A nap folyamán Manda és más barátaink a roppant épület néhány más részén vezettek körül bennünket. Az épület a századok folyamán annyi annyira ra beleág beleágyaz yazódo ódotttt a tenger tenger feneké fenekébe, be, hogy hogy csak csak a tetejé tetejénn át lehetett bele aláereszkedni, s e nyílásból folyosók vezettek lefelé és lefe lefelé lé,, míg míg csak csak - a bejá bejáró rócs csar arno nokt któl ól szám számít ítva va több több száz száz lábn lábnyi yi mélységben - el nem értük a palota alapszintjét. A padlóban sok nyílás sorako sorakozo zotttt egymás egymás mellet mellett,t, belőlük minden minden irányb irányban an hossz hosszúú tárnák tárnák ereszkedtek a föld gyomrába. Kísérőink megmutatták a léggyártó telepet és a sziv szivat atty tyúk úkat at,, amel amelye yekk az épül épület etbe benn a lev levegő cirkulálásáról gondosko gondoskodtak dtak.. Maracot Maracot őszinte csodálattal mutatott rá, hogy nemcsak az oxig oxigén éntt egye egyesí síte tetté ttékk a nitr nitrog ogén énne nel,l, hane hanem m kise kisebb bb reto retortá rtákk más más gázokat is szállítottak a készülékbe, s ezek a gázok csak argon, neon és az atmoszféra kevéssé ismert egyéb alkatrészei lehettek, amelyeket mi csak csak mos most kez kezdünk dünk megi megism smer erni ni.. A fris frisss víz víz gyár gyártá tásá sára ra szol szolgá gáló ló desz desztitillá llálók lókád ádak ak és a ropp roppan antt elek elektr trom omos os bere berend ndez ezés ések ek szin szintén tén rendkívül érdekesek voltak, de a gépek nagy részét oly bonyolultnak találtu találtuk, k, hogy hogy csak csak nehez nehezen en bírtuk bírtuk követn követnii a részl részletma etmagy gyará arázat zatoka okat.t. Csak Csak anny annyitit mond mondha hato tokk, hogy hogy sajá sajátt szem szemem emme mell látt láttam am és sajá sajátt ínyemmel ínyemmel ízleltem: ízleltem: különböz különböző légnemű és folyékony folyékony halmazálla halmazállapotú potú vegyi vegyi anyago anyagokat kat öntött öntöttek ek különb különböz öző gép gépek ekbe be,, és hogy hogy ezek ezeket et az anyagoka anyagokatt hő, nyomá nyomáss és villam villamoss osság ág segíts segítségé égével vel feldol feldolgoz gozták ták,, és hogy az előállított késztermék liszt, tea, kávé vagy bor volt. Volt még egy nagyon fontos észleletünk, amelyre hamar rájöttünk az épül épület etne nekk megn megnyi yito tott tt rész részéb ében en,, végz végzet ettt gyak gyakor orii vizs vizsgá gáló lódá dása sain inkk folyamán. Ez pedig abban állt, hogy e nép idejekorán el őre látta azt a veszélyt, amely a tenger felől fenyegette, és hogy itt jóval a hullámok alá való süllyedés el őtt megszervezték a védekezést a víz behatolása ellen. Természetesen magától értetődő és nem szorul bizonyításra, hogy ilyen elővigyá igyáza zatos tossá sági gi intéz intézke kedé dése seke kett nem nem lehe lehete tett tt tenn tennii az esem esemén ényy bekövetkezése után, mi azonban most tanúi voltunk jeleknek, amelyek kétségtelenül bizonyították: ezt az egész óriási épületet kezdett ől fogva azza azzall a gond gondol olatt attal al alko alkottá ttákk meg, meg, hogy hogy egyk egykor or majd majd örök örökké ké tart tartóó menedékbárka legyen a tengerben. A nagy retortákat és kádakat, amelyekben a levegőt, élelmiszereket és a desztillált vizet meg a többi szükségleti cikket gyártották, mind
egyenesen a falakba építették, s ezek nyilvánvalóan integráns részei volta voltakk az ered eredet etii kons konstru trukc kció ióna nak. k. Ugya Ugyaní nígy gy előre elké elkész szíte ítetté ttékk a kijárószobákat, a kristályműhelyeket és a nagy szivattyúkat, amelyek a vizet izet szabál abályyozz ozzák. ák. A mai mai ber berend endezés ezés min minden rész részle leté tétt előre megteremtette az a rendkívül okos, előrelátó és csodálatos távoli nép, amelyről - annak alapján, amit láttunk - el lehet mondani, hogy egyik karjával Közép-Amerikáig, a másikkal Egyiptomig ért el, és munkájának nyomait még akkor is fennhagyta a földön, amikor saját hazája már lesüllyedt az Atlanti-óceánba. Ami e nép mai sarjait illeti, véleményünk szeri szerint nt már valós valószín zínűleg degene degenerál rálódt ódtak, ak, ami nagyon nagyon termés természet zetes es folyamat volt, vagy legalábbis stagnál a fejlődésük, s ők mindössze megőrizték őseik kutatásainak és tudományának egy részét anélkül, hogy energiájuk energiájuk lett volna növelni növelni e tudást. tudást. A hatalmuk hatalmuk csodálatos csodálatos volt, mi mégis úgy éreztük, hogy teljesen hiányzik bel őlük a kezdeményezőképesség, és hogy semmivel sem gyarapították azt a gazdag örökséget, amely rájuk szállt. Biztosra veszem, hogy Maracot, ha ugyanez a tudás állt volna rendelkezésére, igen hamar nagyobb eredményeket ért volna el, mint ők. Ami Scanl anlant ant ille illetiti,, az ő gyor gyorss esze esze és mech mechan anik ikai ai ügyess ügyessége ége folyton folyton ötletek ötleteket et adott adott nekik, nekik, amelye amelyeket ket vendé vendéglá glátóin tóinkk valószínűleg éppoly érdekeseknek találtak, mint mi az ő hatalmukat. Mikor Mikor a tenger tengerbe be eresz ereszked kedtün tünk, k, Scanla Scanlann kabátj kabátjaa zsebé zsebében ben volt volt egy szájh szájharm armoni onika; ka; tenge tengerr alatti alatti baráta barátaink inknak nak mindig mindig rendkí rendkívül vülii örömet örömet szerzett, ha a gépész játszani kezdett a kis hangszeren. Csoportok ülték körül, s elragadtatva figyeltek - ahogyan mi hallgatjuk a Mozart-zenét -, mikor Scanlan hazájának zümmög ő csibésznótáit fújta nekik. Említettem már, hogy nem az egész épületet nyitották meg el őttünk, s e tekintetben most némi újabb felvilágosítást is nyújthatok. Volt egy kopott folyosó, amelyen mindig láttuk, hogy emberek mennek valahova, ezt ezt az utat utat azon azonba bann álla álland ndóa óann elke elkerü rültlték ék a vezet ezetőink. Mi sem természetesebb, mint hogy felébredt bennünk a kíváncsiság, s egy este elha elhatá táro rozt ztuk uk:: prób próbát át tesz teszün ünk, k, és sajá sajátt szak szakál állu lunk nkra ra felfe felfede dezzőútra indulunk. Kilopóztunk szobáinkból, s olyan id őben, amikor kevés nép járt arrafelé, az ismeretlen épületrész irányába tartottunk. A folyosó magas ívkapuhoz vitt, amely valószín űleg színaranyból kész készül ült. t. Beny Benyito itottu ttunk nk rajt rajta, a, és egy egy nagy nagy tere teremb mbee lépt léptün ünk, k, amel amelyy csaknem kétszáz láb szélesség ű négyszöget alkotott. A falak köröskörül élénk színű festményekkel voltak díszítve, és szobrokkal, melyek grotes groteszk zk lénye lényeket ket ábráz ábrázolta oltak, k, és amely amelyekn eknek ek roppan roppantt fejdísz fejdíszei ei a mi amerikai indiánusaink díszjelvényeihez hasonlítottak. E nagy csarnok végében óriási ülő alakot láttunk: lábai keresztbe voltak téve, mint a Buddha-szobroké, de arcán nyoma sem volt annak a jóságnak, melyet Buddha szobrainak szelíd vonásain láthatunk. Ellenkez őleg, ez az alak valóságos szörnyeteg volt, a szája tátva, szemei t űzben lángoltak és vörös vöröslöt löttek tek,, mert mert a hatás hatás fokozá fokozása sa kedvé kedvéért ért két két villa villanyl nylámp ámpaa égett égett benn bennük ük.. .... Az öléb ölében en nagy nagy,, feke fekete te mede medenc ncét ét tart tartot ott, t, amel amelyy - mint mint közelebb menve megállapítottuk - hamuval volt tele. - Moloch! - mondta Maracot. - Moloch vagy Baal, a régi föníciai népek istene!
- Jóságos egek - feleltem, s azt hittem, az ókori Karthágóban vagyok -, csak nem gondolja, hogy ez a szelíd nép emberáldozatra képes vetemedni! Scanlan szorongva mondta: - Remetém, csak szorosan a család kebelén belül. Nem kívánjuk, hogy ebben a megtiszteltetésben m egtiszteltetésben is részesítsenek bennünket. - Én azt azt hisz hiszem em,, megk megkap aptá tákk a leck leckéj éjük üket et - válas álaszzolta oltam. m. - A szerencsétlenség megtanítja a népeket arra, hogy irgalmasok legyenek másokkal szemben. - Úgy van - jegyezte meg Maracot, a hamuban piszkálva. - Ez még az ősi isten, de a kultusza már megszelídült. Ami itt van, égett kenyér és más efféle. De talán volt idő, amikor... Tana Tanako koddásun ásunka katt kemé emény hang szak szakíított tottaa fél félbe, be, s amint mint megford megfordult ultunk unk,, sárga sárga tuniká tunikáss és magas magas süveg süveges es férfia férfiakat kat láttunk láttunk a közelünkben, akik nyilvánva nvalóan a templom papjai voltak tak. Arckifejezésükből ítélve meglehetősen közel voltunk ahhoz, hogy Baal isten utolsó áldozatai legyünk, s az egyik pap kést rántott övéb ől. Vadul hadonászva hadonászva és kiabálva, durván elkergettek bennünket a szent oltártól. - Az istenfáját! - kiáltott Scanlan. - Mindjárt leütöm ezt az alakot, ha tovább szorongat. Ereszti el a kabátomat, maga hólyag! Egy pillanatig komolyan féltem, hogy - mint Scanlan szokta mondani - összeakasztjuk a tengelyt ezekkel a szent méltóságokkal, azonban sikerült ült ütle tlegek nélkül kiszabadítani dühös gépészünket. Viss Visszzamen amenek ekül ültü tünk nk a szob szobái áink nkba ba,, de Mand Mandaa és más más bará baráta tain inkk viselkedéséből megállapíthattuk, hogy kalandunkat megtudták, és rossz néven vették. Volt Volt azonb azonban an egy egy másik másik oltár, oltár, amelye amelyett nyugo nyugodta dtann megmut megmutatt attak ak nekü nekünk nk.. E temp templo lom m megt megtek ekin inté tésé séne nekk vára váratltlan an hasz haszna na lett lett,, mert mert megteremtette köztünk és házigazdáink között, ha lassan és tökéletlenül is, a szóbeli érintkezés lehetőségét. Ez a helyiség a templom alsóbb részében volt, nem díszítette semmi kép vagy jelvény, csak a végében állt egy elefántcsont szobor, amely az id ők folyamán már megsárgult. A szobor dárdát emelő nőalakot ábrázolt, akinek bagoly ült a vállán. A helyis helyiség ég őre egy egy nagy nagyon on öreg öreg embe emberr volt, olt, akir akiről kora kora elle ellené nére re is nyom nyomba bann láth láthat attu tuk, k, hogy hogy egés egészzen más, más, fino finoma mabb bb és maga magasa sabb bb emberfajtához tartozik, mint a másik templom papjai. Amint ott álltunk, Mara Maraco cott meg meg én, én, és nézt néztük ük az elefá elefánt ntcs cson ontt szob szobro rot, t, kere keresg sgél élve ve emlékeinkben, hogy hol is láttunk már hasonlót, az öregember hozzánk fordult. - Thea - mondta, és a szoborra mutatott. - Szent isten! - kiáltottam ffel. el. - Ez az ember görögül beszél! - Thea! Athéné! - ismételte az őr. Nem Nem lehe lehete tett tt semm semmii kéts kétség égün ünk. k. Szav Szavai ai - Athé Athéné né iste istenn nnő félreé félreérthe rthetet tetlen lenül ül hangz hangzott ottak. ak. Marac Maracot, ot, akinek akinek csodál csodálato atoss agya agya az emberi tudás minden ágából magába szívott valamit, klasszikus görög nyelven egyszerre csak kérdéseket kezdett intézni az öregemberhez. A kérd kérdés ések eket et az őr rész részben ben megé megért rtet ette te,, s vála válasz szol oltt is ráju rájuk, k, de oly oly archaikus archaikus dialektus dialektusban, ban, hogy feleleteib feleleteiből a doktor doktor alig-é alig-érte rtetttt valami valamit.t. Mindame Mindamelle lletttt megtud megtudott ott egyet egyet-más -mást,t, és talált talált egy közvet közvetítítőt, akine akinekk segítségével - ha tökéletlenül is - megértethette magát kísérőinkkel.
- Ez is - mondta Maracot ezen az estén, a maga nyerít ő magas hangján s oly hangosan, mintha egy teremnek beszélne -, ez is fontos és csodál csodálato atoss bizony bizonyíté ítéka ka a régi régi legend legendaa igazs igazságá ágának nak.. Minden Mindenütt ütt megt megtal alál áltu tukk a megt megtör örté tént nt tény tény jele jeleitit,, még még ha elto eltorz rzul ulta takk is az idők folyamán. Ön tudja, vagy talán nem tudja... - Életét rá, hogy nem tudom! -vetette közbe Scanlan. -... hogy a nagy sziget elsüllyedése idején háború volt a primitív görögök és az atlantidák között. Err ől a háborúról hírt ad Szólón, mikor elmond elmondja, ja, hogy hogy mit tanult tanult Sals Sals papjai papjaitól tól.. Felteh Feltehet ető, hogy abban az időben görög foglyok voltak az atlantidák kezében. Ezek közül egyikmásik a templom szolgálatában állott, és magával hozta a saját vallását. Az az öreg, amennyire megérthettem, az Ősi Isten papja volt, és talán ha majd többet tudunk, látni Is fogjuk e régi nép más utódait is. - Legyen az ízlésük szerint -jegyezte meg Scanlan -, de én már csak azt tartom, hogy ha ilyen gipszistenre van szükség, mégis jobb egy finom nőszemély, mint az a vörös szemű Nagyszáj, azzal a hamuládával a térdén. - Szerencse, hogy nem ismerik a maga nézeteit - feleltem. - Mert ha ismernék, hamarosan keresztény mártír lenne magából. - De nem addig, míg fújom nekik a dzsesszt! - válaszolt a gépész, Úgy látom, már nagyon hozzám szoktak, s meg sem tudnának lenni nélkülem. Jókedvű nép voltak házigazdáink, s boldogan telt az élet, de voltak és vannak idők, amikor az ember egész szíve felszáll és elszáll az otthoni otthoni világba, világba, amelyet amelyet elhagytuk elhagytuk,, és képzeletem képzeletemben ben akárhánys akárhányszor zor látom Oxford drága, szép, régi házait meg az otthoni szilfákat és a harvardi campust. Azokban az els ő napokban úgy éreztem, mindez oly messze van már tőlem, mint egy holdbéli táj, és - bizonytalanul és homályosan - csak most kezd derengeni bennem a remény, hogy valaha talán még viszontlátom őket. Megérkezésünk után néhány nappal történt, hogy házigazdáink vagy őreink - néha igazán nem tudtuk, minek tekintsük őket - magukkal vittek bennünket egy tenger alatti kirándulásra. Hatan tartottak velünk, köztük Manda, a vezér. Ugyanabban a kijárószobában gy űltünk össze, amelybe eredetileg ideérkeztünk, s most már kissé pontosabban megvizsgálhattuk ezt a helyiséget. Igen tágas terem volt, minden oldala legalá legalább bb kétsz kétszáz áz láb: láb: alacso alacsony ny falairó falairóll és mennye mennyeze zetér téről, melyek melyeket et benőtt az apró tengeri növényzet, csepegett a nedvesség. Hosszú sor fogas futott körbe az egész teremben, jelzésekkel, amelyek - gondolom számok lehettek; és mindegyiken egy-egy félig átlátszó üveg-harang lógott s egy-egy pár vállbattéria, amely a szabad lélegzést biztosította. A köve kövezzett ett padl padlób óbaa mély mélyed edés ések eket et vájt ájt az egym egymás ás után után követ övetke kezző nemz emzedé edékek sok-s ok-sook lábn lábnyyoma oma, s ezek ezekbben az üreg üregek ekbe benn kis pocsolyákba gyűlt a sekélyes víz. Az egész termet a párkányon körülfutó fluorcsövek éles fénye világította meg. Üvegruháinkba zártak bennünket, és valami könnyű ércből készült, erős, hegyes rudat adtak a kezünkbe kezünkbe.. Aztán Aztán Manda Manda intése intésekk útján útján figyelm figyelmez eztete tetett, tt, hogy hogy kapasz kapaszkod kodjun junkk a teremben lévő korlát fájába, ugyanúgy, ahogyan ő és a barátai tették. Ennek az intézkedésnek csakhamar kiderült az értelme, mert amikor a külső kapu lassan megnyílt, a tenger vize oly er ővel tódult be, hogy
kétségtelenül felborított volna, ha előre meg nem fogózkodunk. A víz gyorsan emelkedett a fejünk szintje fölé, s ekkor a nyomás megszűnt. Manda megindult az ajtó felé, s egy pillanattal később ismét kint voltunk az óceán fenekén. A kapu nyitva maradi mögöttünk, hogy készen várja visszatérésünket. Körülnézve a hideg, táncoló, kísértetiesen szivárványló fényben, amely a tenger alatti síkságot megvilágítja, minden irányban legalább negy negyed ed mérf mérföl öldn dnyyi sugá sugárb rban an ellá elláto tott tt a szem szemün ünk. k. A látó látótá távvolsá olságg közve közvetlen tlen határá határánn rendkí rendkívül vül erős ragy ragyog ogás ás kelt keltett ettee fel csod csodál álko kozó zó kíváncsi kíváncsiságun ságunkat. kat. Vezet Vezet őnk arra arrafe felé lé indu indultlt,, s a csap csapat at liba libaso sorb rban an köve követte tte.. Lass Lassan an ment mentün ünk, k, mert mert a köze közege gellllen enál állá láss megn megneh ehez ezít ített ettee mozgásunkat, ezenkívül lábaink minden lépésnél mélyen belesüppedtek a puha sárba, de nemsokára már világosan ki lehetett venni, miféle tűzjel csalogatott bennünket maga felé. A mi vasházikónk volt, földi életünk utolsó emléke: a vasketrec ferdén megd őlve feküdt a messze nyúl nyúlóó épül épület et egyi egyikk kupo kupolá lájá jána nakk záto zátony nyán án,, és még mind minden en éget égett. t. Háromn Háromnegy egyed ed része része megtel megteltt vízzel vízzel,, de a beléz belézárt árt leveg levegő szárazon tartotta azt a részét, ahol villany-telepünk állt. Igazán különös érzés volt: bámulni az ismerős berendezést, a padokat és a változatlanul helyükön maradt műszereket, mialatt néhány hal keringett benne, mint pontyok egy üvegmedencében! A nyitott csapóajtón át egymás után másztunk be - Maracot, hogy megmentsen egy jegyzőkönyvet, amely a felszínen lebegett. Scanlan meg én azért, hogy néhány apróságot magunkhoz vegyü együnk nk.. Mand Mandaa is bemá bemász szot ottt két két társ társáv ával al egy együtt, ütt, és rend rendkí kívü vülili érdeklődéssel vizsgálgatta a barométert és a termométert, valamint a fala falakr kraa erősíte sített tt töb többi műszert szert.. A term termom omét étert ert leak leakas aszt ztott ottuk uk,, és magunkkal vittük. A tudósokat talán érdekelni fogja, ha megírom, hogy a hőmérséklet a legnagyobb tengeri mélységben, melyet ember ért, 40 fok Fahrenheit, és hogy ez a temperatúra - az iszap kémiai bomlásnak követ övetke kezztébe tébenn - mag magasab asabb, b, mint mint a teng tengeer közép özépsső rétegének hőmérséklete. Kis expedíciónknak, úgy látszik, határozott célja volt amellett, hogy némi némi mozgá mozgási si gyako gyakorla rlatoz tozásh áshoz oz akart akart juttat juttatni ni bennün bennünket ket az óceán óceán fenekén. Vadászatra indultunk. Folyton láttuk, hogy kísér őink itt is, ott is keményen le-ledöfnek hegyes botjaikkal s mindannyiszor felnyársalnak egy-egy egy-egy nagy, nagy, barna, barna, lapos, lapos, félszeg félszegúsz úszóhoz óhoz hasonl hasonlóó halat, halat, amely amely seregestül tartózkodott errefelé, de annyira hozzásimult az iszaphoz, hogy csak gyakorlott szem tudta meglátni. Csakhamar valamennyi kis embern embernek ek az oldalá oldalánn ott fityege fityegetttt a zsákm zsákmány ány;; két-há két-három rom ilyen ilyen hal. hal. Scanla Scanlann meg én rövide rövidesen sen megtan megtanultu ultukk e vízi vízi vadász vadászat at fortél fortélyát yát,, s elejtettünk két-két halat; Maracot azonban úgy lézengett közöttünk, mint egy egy alva alvajá járó ró:: telj teljes esen en elme elmerü rültlt az óceá óceánn burj burján ánzó zó szép szépsé sége gein inek ek csodál csodálatá atába, ba, és hossz hosszú, ú, izgat izgatott ott beszéd beszédeke ekett tartot tartott.t. A hangjá hangjátt nem hallottuk, de arcvonásainak rángatózásából láttuk, hogy beszél. Els ő impressziónk az egyhangúság volt, de nemsokára úgy találtuk, hogy hogy a szür szürke ke síko síkoka katt külö különb nböz özőképpe képpenn átformá átformálta lta a mélyte mélytenge ngeriri áramlatok tevékenysége, amelyek mint víz alatti folyamok nyargaltak rajtuk keresztül. Ezek az áramok csatornákat szántottak a puha iszapba, és megmutatták a fenékburok alatti földrétegeket. A partok anyaga az a
vörös agyag volt, amely az óceán fenekének felszínén mindennek az alapanyaga, és a folyammedreket fehér tárgyak tömege töltötte meg. Először kagylóknak gondoltuk őket, de közelebbről megtekintve úgy találtuk, hogy bálnák fülcsontjai és cápák s egyéb tengeri szörnyek fogai voltak. Az egyik fog, amelyet felvettem, tizenöt ujjnyi hosszú volt, s igazán örülhettünk, hogy ez az iszonyú állat a tengervíz magasabb régióiban szokott tanyázni. Maracot szerint egy óriási, gyilkos grampus vagy vagy Orca Orca glad gladiá iáto torr foga foga volt; volt; s eszü eszünk nkbe be jutta juttatt ttaa Mitc Mitche hell Hedg Hedgeg eg megfigyelését, aki az általa fogott legnagyobb cápák testén is talált jeleket, melyek azt mutatták, hogy e cápák saját maguknál nagyobb és félelmesebb állatokat meg mertek támadni. Az óceáni mélységeknek még egy sajátossága t űnik fel a megfigyelő előtt: mint említe említette ttem, m, a szerve szervess anyag anyagok ok nagy nagy tömege tömegeine inekk lassan lassan foszforeszkáló, rothadó égéséből állandó hideg fény száll fel, de fenn minden éjfekete. Mintha a földön volnánk sötét téli napon, és nehéz, fekete felhő ülné meg alacsonyan a tájat. E fekete mennyezetről lassan és szüntelen hull a hó, hullanak a fehér pelyhek, és csillognak a sötét háttérben. E pelyhek a tengeri kagylók és egyéb apró teremtmények bőre, héjai, vázai; gazdáik valahol élnek és halnak meg, abban az öt mérföldnyi magasságú vízben, amely bennünket a tenger felszínét ől elválaszt, s bár közülük esés közben igen sok felbomlik, és a tenger mészanyagát növeli, a többi az évszázadok folyamán mégis létrehozza a fenéküledéket, és egyre jobban betemeti azt a nagy várost, amelynek felső részében most lakunk. Elhagyva utolsó földi emlékünket, nekivágtunk a tenger alatti világ homály homályána ának, k, és körülö körülöttün ttünkk csakh csakhama amarr új arcot arcot öltött öltött a táj. Velünk Velünk szemközt mozgó folt jelent meg, amely mikor közelebb értünk, emberek seregévé bontakozott ki, akik valamennyien üvegburába voltak öltözve, és szénnel megrakott nagy szánokat húztak maguk után. A munka nehéz nehéz volt, volt, és a szegé szegény ny ördögö ördögökk meggör meggörny nyedv edve, e, minden minden erejük erejüket et megfeszítve húzták az istrángként szolgáló cápabőr szíjakat. Minden csapatnál volt egy ember, aki vezet őnek látszott, s érdekes volt látnunk, hogy ogy a vezet ezetők és a munk munkás ások ok határ határoz ozott ottan an külö különb nböz öző fajtához tartoztak. Az utóbbiak magas termet ű, szép kék szem ű és hatalmas testű férfiak voltak, a többiek, mint már említettem, sötétes arcszínűek, meglehetősen negroid negroid külsej külsejű, széle széles, s, zömök zömök alakok alakok.. Találk Találkoz ozásu ásunk nk alkalmával nem fejthettük meg e rejtélyt, de az maradt az impresszióm, hogy az egyik fajta a másiknak ősi rabszolgája volt. Maracot véleménye szerint a munkások azoknak a görög hadifoglyoknak a leszármazottjai, akiknek istennő jét a templomban láttuk. Több szénvonó szénvonó munkáscsa munkáscsapattal pattal találkoztu találkoztunk, nk, míg végre elértünk elértünk magá magáho hozz a bány bányáh ához oz-- A teng tenger erfen fenék ékii üled üledék éket et és az alat alatta ta fekv fekvő homokrétegeket itt eltávolították, és egy nagy tárnát tárlak fel, amelynek rétegződése váltakozva anyagot és szenet mutatott, még annak a régi világ világna nakk a földr földrét éteg egzződésé dését, t, amel amelyy vala valami miko korr az óceá óceánn fene feneké kére re süllye süllyedt. dt. E roppan roppantt üreg üreg külön különböz böző mélységeib mélységeiben en vájárok vájárok csapatait csapatait láttuk tuk; mások a szene enet gyű jtötték össze és rakták kosarakba, amel amelye yekn knek ek segí segíts tség égév ével el aztá aztánn a rako rakomá mány nytt felh felhúz úztá tákk a bány bányaa párkányára. Maga a bánya oly óriási méret ű volt, hogy a túlsó szélét nem is láttuk e szörnyű szakadéknak, melyet rab munkások szakadatlan
generációi vájtak ki az óceán fenekén. Az itt kitermelt szén - villamos energiává alakítva - volt forrása annak a motorer őnek, amely Atlantisz egész üzemét hajtotta. Mellékesen mondva érdekes, hogy a legendák helyesen őrizték meg az ősrégi város nevét, mert Manda és mások, amikor kiejtettük előttük az Atlantisz szót, először nagy meglepetéssel néz néztek tek ránk ránk,, majd majd hatá határo rozo zott ttan an bóli bólint ntot otta takk, anna annakk jelé jeléül ül,, hogy hogy megértettek bennünket. Mikor Mikor a nagy nagy szén szénbá bány nyát át elha elhagy gytuk tuk - jobb jobban an mond mondva va:: miko mikorr a bányát jobbra kikerültük -, alacsony bazaltszirtek hosszú sora mellett haladtunk el. E szirtek felszíne éppoly tiszta és ragyogó volt, mint azon a napon lehetett, amelyen kivet ődtek a föld beleiből: és csúcsaik, pár száz lábny lábnyira ira a fejünk fejünk felett felett,, belev belevesz esztek tek a fekete fekete háttér háttérbe be.. E vulka vulkanik nikus us szirtek tövét dzsungelszerű, magas magas tengeri bozót borította, amely a régi föld földii időkben kben megtel megtelepe epedet dettt erinoi erinoidd korall korallala alaku kulato latokk szövev szövevény ényes es sűrű jéből n őtt ki. Egy ideig e sűrű bozót szegélyén mentünk, s kísérőink - a mi nagy mulatságunkra - botjaikkal folyton ütötték a bokrokat, és különös halak és kagylós állatok ismeretlen fajtáit riasztották el ő belőlük. Időnként egyet-egyet le is szúrtak - asztali csemegének. Egyszer csak ész észrev revette ettem, m, hog hogy Manda anda hirt hirtel elen en meg megáll, ll, s meg meglep lepett, ett, riad iadt mozdul mozdulato atoka katt téve téve körüln körülnéz éz.. Ezek Ezek a tenger tenger alatti alatti mozdul mozdulato atokk külön külön nyelvet jelentenek, mert társai abban a pillanatban megértették vezérük ijed ijedel elmé méne nekk okát okát.. S csak csakha hama marr mi is rájö rájött ttün ünk, k, mi baj baj tört történ ént. t. Dr Dr.. Maracot eltűnt. A bány bányán ánál ál még még kéts kétség égte tele lenü nüll velün elünkk volt volt,, s velü velünk nk jött jött a bazaltszirtekig. Elképzelhetetlen volt, hogy megelőzött volna bennünket, tehát valahol a hátunk mögött kell keresni, a dzsungel mélyén. Barátaink komol komolya yann megi megije jedt dtek ek,, de én és Scan Scanla lann isme ismert rtük ük a deré derékk ember ember szórakozott excentricitásait, s bíztunk benne, hogy nincs ok különösebb riadalomra. Gondoltuk, valami érdekes tengeri állat mellett álldogál és nézelődik, s hamarosan rátalálunk. Mindnyájan visszafordultunk, s alig tettünk meg száz yardot, máris megpillantottuk. De a dokt doktor or futo futott tt - oly oly gyor gyorsa sasá ságg ggal al,, amil amilyyet soha soha fel fel nem nem tétele tételezte ztem m volna volna olyan olyan emberr emberről, mint ő. Akinek inek semmi emmi köz köze az atlétikához, az is tud futni, ha a félelem hajtja a lábait. Tudósunk kezei segíts segítsége égett kérve kérve nyúlt nyúltak ak előre, s ő maga gyámolt gyámoltala alann erőlködéssel tántorgott és botorkált felénk. Minden oka megvolt rá, hogy menekülni iparkodjék, mert három szörnyű állat volt a sarkában, három fehér-fekete csík csíkos os tigr tigris isrá rák, k, mind mindeg egyi yikk akko akkora ra,, mint mint egy egy újfu újfund ndla land ndii kuty kutya. a. Szerencsére a szörnyek maguk sem voltak gyors utazók, és különös olda oldalm lmoz ozgá gáss ssal al futo futott ttak ak a süpp süpped edék ékes es tenge tengerf rfen enék éken en,, vala valami mive vell sebesebben, mint a megrémült m egrémült szökevény. Mind Mindam amel elle lett tt jobb jobban an bold boldog ogul ulta tak, k, és borz borzal alma mass olló ollóik ikka kall valószínűleg leg pár pár perc perc alat alattt elér elérté tékk voln volna, a, ha bará baráta tain inkk közb közbee nem nem lépnek. Előrerohantak hegyes dárdáikkal, és Manda, er ős fényű villany lámpájával, melyet az övében hordott, a förtelmes szörnyetegek arcába világ világíto ított, tt, mire mire azok azok elvaku elvakulva lva és sietve sietve vissz visszaka akalimp limpáló álózta ztakk a vízi vízi dzsu dzsung ngel elbe be,, és elt eltűntek a szemünk elől. Barátunk tunk leü leült egy korall koralldom dombra bra;; arcáró arcáról,l, az üvegh üveghara arango ngonn át, látni látni lehete lehetett, tt, menny mennyire ire kimerí kimerített tettee a kaland kaland.. Mint Mint később elmond elmondta, ta, behato behatoltlt a dzsung dzsungelb elba, a, abban abban a reményben, reményben, hogy talál egy ritka fajtájú fajtájú Chimoerát, Chimoerát, és ott e vad
tigris tigrisrák rákok ok fészk fészkébe ébe botlot botlott,t, amelye amelyekk rögtön rögtön utánav utánavete etették tték maguka magukat.t. Csak hosszú pihen ő után tudott továbbindulni velünk. A bazalt szirteket elhagyva, legközelebbi megállónk már a célnál volt. olt. Ezen Ezen a hely helyen en az előttünk ttünk elterü elterüllő szürke szürke síkot szabálytal szabálytalan an domborulatok és alacsonyabb kiemelkedések szaggatták meg, jelezve, hogy egy eltemetett régi nagyváros van alattuk. A várost teljesen és örök örökre re elte eltemet mette te voln volnaa az isza iszap, p, mint mint Herc Hercul ulan aneu eumo mott a láv láva vagy vagy Pompejit a hamu, ha a templom lakói bejárót nem ástak volna hozzá. Ez a bejáró egy hosszú, lefelé ereszked ő árok volt, amely széles utcába tork torkol olltlt.. Az utca utca két két szél szélén én épül épület etek ek állt álltak ak.. A háza házakk fala falaii ittitt-ot ottt megroppantak és összed őltek, mert nem épültek oly masszívan, mint a templom, de a belsejük igen sok esetben pontosan olyannak maradt meg, amilyen a katasztrófa pillanatában lehetett; mindössze a tengervíz változtatott rajtuk, úgyhogy néha sajátságosak és különösen szépek voltak voltak,, máskor máskor pedig pedig borza borzalma lmasak sak.. Vezet Vezetőink ink nem nem bizt biztatt attak ak,, hogy hogy lépjünk be a legels ő házakba, és vizsgálódjunk, hanem továbbvittek előre, míg egy palotához nem értünk, amely szemmel láthatóan valami központi citadella lehetett. Valamikor körötte állhatott az egész város. E palota pillérei és oszlopai, óriási faragott párkányai és frízei és lépcs ői mind minden entt felül felülmú múlta ltak, k, ami ami haso hasonló nlótt a földö földönn látta láttam. m. Legi Legink nkáb ábbb az egyipto egyiptomi, mi, luxori luxori Karnak Karnak-tem -templo plom m maradv maradvány ányaira aira emléke emlékezte ztette ttek, k, és -furcsa - a díszítés és a félig már elmosódott domborművek részleteiben is hasonlítottak a Nílus melletti nagy rom dekorációira, s ugyanolyanok voltak voltak a lótuszdísz lótuszdíszes es oszlopf oszlopfők is. Csodálatos érzés volt ott állni e roppan roppantt csarn csarnoko okokk márván márványk ykock ockás ás padlój padlóján, án, mialat mialattt nagy nagy szobr szobrok ok meredeztek minden oldalon magasan a fejünk fölé, és csodálatos volt látni azt, amit ml láttunk ezen a napon: nagy ezüst angolnák villantak ide-o ide-oda da a fejün fejünkk körü körül,l, és hala halakk rebb rebben ente tekk szét szét mind minden en irán irányb yban an,, megriadva a fénytől, amelyet magunk elé vetítettünk. Teremről teremre vándoroltunk, s minden jelét láttuk annak a fényűzésnek és itt-ott annak a kicsapongó őrületnek, amely miatt, mint a legenda mondja, isten átka sújt sújtot otta ta ezt ezt a népe népet. t. Egy Egy kis kis szob szobaa gyön gyöngy gyhá házz zzal al volt olt burk burkol olva va csodálatos szépen, úgyhogy még most is csillogó, opálos színekben ragyo ragyogo gott, tt, mikor mikor lámpán lámpánkk átciká átcikázot zottt rajta. rajta. Az egyik egyik sarokb sarokban an sárga sárga ércből készült díszes emelvény és egy hasonló fekhely állt, s az ember megérezte, hogy ez a szoba valamikor egy királyn ő hálóterme volt; de az ágy mellett most egy undok tintahal lebegett, teste lassan ringott fel s alá, puha, szabályos ütemben, mintha nagy, gonosz, fekete szív volna, amely még mindig dobog e bűnpalota közepén. Örültem - s úgy láttam, társaim is örültek -, amikor vezetőink megindultak kifelé. Vetettünk még egy pillantást a romba dőlt amfiteátrumra, majd a mólóra, melyen a világítótorony romjai álltak, jelezve, hogy a város valaha tengeri kikötő volt. olt. Siet Sietvve elha elhagy gytu tukk a balj baljós ós hely helyek eket et,, s ismé ismétt fenn fenn volt voltun unkk a megszokott tengerfenéken. Kala Kaland ndja jain inkk ezze ezzell még nem nem érte értekk vége véget: t: hátr hátrav avol oltt egy, egy, amel amelyy kísérőinket és bennünket egyaránt megriasztott. Már csaknem a végén jártunk visszafelé vezető utunk utunknak nak,, midőn egyik vezetőnk ria riadt mozdulatot tett, és felfelé mutatott. A jelzett irányba néztünk, és különös látvány tárult szemeink elé: a vizek fekete homályából egy nagy, sötét alak merült, elő, és nagy gyorsaság gyorsasággal gal zuhant zuhant felénk. El őször alaktalan
tömegnek tűnt fel, de amint közelebb ért a világossághoz, láthattuk, hogy valami halszörnyeteg hullája, amely úgy felhasadt, hogy a belei esés közben lengtek és lobogtak utána. Kétségtelenül a gázok tartották fenn az óceán magasabb vízrétegeiben, míg a test rothadása vagy a cápák fogai föl nem szakították a bőrét; ettől kezdve halott súly volt az egés egész, z, és zuha zuhant nt a teng tenger er fene feneké kére re.. Séta Séta közb közben en már már több több nagy nagy csontvázat találtunk, amelyről minden húst letisztogatták a halak, de ez az állat, noha a belei már kifordultak, még mindig elevennek látszott. Vezetőink megragadtak bennünket, hogy félrerántsanak a zuhanó tömeg útjából, de mindjárt meg is nyugodtak, és helyükön maradtak, mert látni való volt, hogy az aláhulló test elkerüli kis csapatunkat. Üvegsisakjaink védelme alatt nem hallottuk az alázuhanás zaját, de a robaj, mikor a nagy test az óceán fenekére ért, rettentő lehetett, és a globigerinás iszap úgy felcsapott körötte, mint a mocsár sara, ha nagy követ dobnak bele. Úgynevezett faggyas cet lehetett, mintegy 70 láb hosszú, s a tenger alatti nép izgatott és örvendező integetéséből arra következtettem, hogy nagyszer űen fel fogják használni a faggyúját és a zsírját. Egyelőre azonban ott hagytuk a gazdátlan jószágot, ahová leesett, és mert mi, gyakorlatlan kirándulók, fáradtak voltunk, s a fejünk is fájt, örömmel lát láttuk tuk, hogy ogy ismé ismétt a tet tetőbejá bejára ratn tnál ál vagy vagyun unk. k. S végü végüll telj teljes es test testii épségünk épségünkben, ben, üvegharan üvegharangjain gjainkból kból kivetk kivetkőzve, zve, a bejáró bejáróter terem em lucsko lucskoss kőpadlóján találtuk magunkat. Pár nappal azután - már amennyire itt az időt érezzük -, hogy a közösség előtt mozi előadásban beszámoltunk élményeinkr ől, hasonló fajta, de sokkal ünnepélyesebb és díszesebb gy űlésen vettünk részt. E gyűlésen csodálatos és érthető módon megtudtuk ennek az érdekes népnek elmúlt történelmét. Nem hízeleghetek magamnak azzal, hogy az előadást egyenesen a mi számunkra rendezték; inkább azt hiszem, hogy az elmúlt eseményeket id őnként újra meg újra elő szokták adni, és hogy az a rész, amelynek mi tanúi voltunk, pusztán valami intermezzója volt egy hosszú, vallásos ceremóniának. Bárhogyan áll is a dolog, leírom pontosan a lefolyását. Ugyanabba a nagy csarnokba vagy színházba vezettek, amelyben dr. Maracot vászonra vetítette a mi kalandjainkat. A teljes gyülekezet együtt volt, s nekünk, mint a minap, most is díszhelyet adtak a nagy, csillogó vászonnal szemben. Hosszú ének után, amely hazafias himnusz lehetett, egy nagyon öreg, fehér szakállas férfi, a nemzet történettudósa vagy krónikása, zajos tapsok közt a fókuszpont felé tartott, s az el őtte levő fénylő felületre képsorozatban levetítette népének nagyságát és süllyedését. Bárcsak érzékeltetni tudnám önnel, kedves Talbot, e képek elevenségét és drámaiságát! Két társam és én teljesen elvesztettük érzékünk érzékünket et Idővel vel és térr térrel el szem szembe ben, n, anny annyir iraa elme elmerü rültü ltünk nk e képe képekk szemléletébe, mialatt a hallgatóság lelke mélyéig megrendülve jajongott és sírt, amikor a tragédia megindult, és lefestette hazájuk romlását, fiaik pusztulását. A jele jelene nete tekk els első sorozat sorozataa ragyogó ragyogó dicsőségbe ségbenn mutatt mutattaa a régi régi országot, úgy, ahogyan emlékét apáról fiúra meg őrizték e történelmi előadás adások ok.. Madá Madártá rtávl vlatb atból ól láttu láttukk a dics dicsőséges séges biroda birodalma lmat,t, roppan roppantt kiterjedésé kiterjedését,t, nagyszer nagyszerűen öntözö öntözötttt és csator csatornáz názott ott földjei földjeit,t, az óriási óriási búzamezőket, ket, virág virágzó zó gyüm gyümöl ölcs csös öske kerte rteke ket, t, szép szép foly folyók ókat at és erd erdős
dombokat, a sima tavakat és itt-ott a festői hegyvidékeket. Az országot falvak tarkázták, tanyák és gyönyörű magánrezidenciák borították. Aztán a főváros felé fordult figyelmünk, a csodálatos és büszke tengerparti város felé: a kikötő gályákkal tömve, a rakodópartok roskadnak az áruk alatt, a város biztonságát magas falak őrzik, tornyokkal és körbefutó árko árkokk kkal al - és mind mindez ez a legg leggig igás ászi zibb bb mére mérete tekb kben en!! A háza házakk sora sora mérföldekre nyúlt, és a város közepén a bástyapárkányos kastély vagy fellegvár állt, oly hatalmas és parancsoló, mintha nem is valóság lett volna, hanem álomvízió. Aztán láttuk azoknak az arcát, akik ebben az arany aranykor korban ban éltek: éltek: bölcs bölcs és tiszte tiszteletr letremé eméltó ltó aggas aggastyá tyánok nokat, at, kemény kemény harcosokat, szent papokat, szép lányokat és méltóságteljes matrónákat, gyönyörű gye gyermekeket, az emberi faj fajnak valami páratlan megdicsőülését. Aztán másféle képek következtek. Háborút láttunk, örök háborúkat szárazon és vízen. Meztelen és védtelen népeket láttunk, amelyeket levert és elsodort a páncélos lovasok nagy hadiszekereinek rohama. A győzteseket kincsek tömege borította el, de ahogy n őtt a gazdagság, úgy lettek egyre állatibbak és kegyetlenebbek az arcok a vetít ővásznon. A nép nemzedékr ől nemzedékre folyton süllyedt. Láttuk a buja kicsapongások és a morális züllések, az anyagiasság terj terjed edés ésén ének ek és a szel szelle lem m hany hanyatl atlás ásán ának ak jele jeleitit.. Brut Brutál ális is spor sporto tokk szor szorít ítot ották ták ki a régi régi neme nemess és férfi férfias as gyak gyakor orla latok tokat at.. A nyug nyugod odtt és egyszer ű család családii élet élet megsz megszűnt, akár a józan ész tisztelete, s egy nyugtalan és felületes nép élete pergett el őttünk, amely gyönyörb ől gyönyörbe vetette magát, folyton kéj után nyúlt, soha el nem érte, mégis azt képzelte, hogy valami még bonyolultabb és természetellenesebb formában megtalálja majd a kívánt gyönyört. Egyrészt egy hihetetlenül gazdag társadalmi réteg fejlődött ki, amely pusztán érzéki kielégülést kere kerese sett, tt, másr másrés észt zt egy egy túl túl szeg szegén ényy népo néposz sztá tály ly,, amel amelyn ynek ek minde mindenn életfunkci életfunkciója ója az volt, hogy rendelkez rendelkezésére ésére álljon álljon urai kívánsága kívánságainak, inak, bármily gonoszak voltak is azok a kívánságok. És ismét új szín következett. Reformátorok léptek munkába, akik fel akarták tartóztatni a nemzetet a romlás útján, és vissza akarták vezetni népüket azokra a magasabb ösvényekre, amelyeket elhagyott. Komoly és bölcs férfiakat láttunk, akik vitatkoztak, és beszéltek a néphez, de láttuk azt is, hogy megvetik és kinevetik őket azok, akiket meg akartak menteni. Baal papjai - azok a papok, akik fokozatosan, látványos és külsősége ségess cere ceremó móni niák ákka kall hely helyet ette tesí síte tett tték ék az önze önzetltlen en szel szelle lemi mi elmély elmélyülé ülést st - vezett vezették ék a leghev leghevese esebb bb oppoz oppozíci íciót ót a reform reformáto átorok rokkal kal szem szembe ben. n. De a refo reform rmát átor orok okat at nem nem lehe lehete tett tt megf megfél élem emlílíte teni ni és elnémítani. Továbbra is népük megmentésén dolgoztak, az arcuk egyre komolyabb, sőt riasztóbb kifejezést öltött, mint azoké a férfiaké, akiknek küldeté küldetésük sük,, hogy hogy saját saját maguk maguk által által sem értett, értett, iszony iszonyú, ú, víziós víziószer zerű intelmet hirdessenek a világnak. Hallgatóik közül néhányan hajlottak figyelmeztetésükre, és megrémültek szavaiktól, de a többiek nevetve fordultak el, és még mélyebbre merültek bűneik mocsarába. mocsarába. És jött idő, mikor végül már a reformátorok is elfordultak tőlük, mert érezték, hogy többet nem tehetnek, és sorsára bízták degenerált népüket. Különös mozgalom következett ezután. Megjelent egy reformátor, rendkívüli testi- és lelkierejű férfi, aki a többinek is vezére lett. Volt
vagyona, befolyása és hatalma - s ez a hatalom minden jel szerint nem e világból való volt. Láttuk, amint valami transz-szerű állapotban felsőbb szellemekkel érintkezett. Országának minden tudását - s ez a tudás felülmúlt mindent, amit mi, modernek ismerünk - arra fordította, hogy menedék-bárkát építsen az eljövendő romlás idejére. Munkások tízezrei dolgoz dolgoztak tak és emelte emeltekk falak falakat, at, mialat mialattt gondt gondtala alanul nul ácsorg ácsorgóó polgár polgárok ok nézték nézték és gúnyo gúnyolták lták ezt a fárads fáradság ágos os és haszon haszontal talan an készül készülődést. Láttunk másokat, akik vitatkoztak vele, s azt mondták neki, hogy ha fél, sokk sokkal al egy egyszer szerűbb volna olna valam alameely biz biztons tonság ágos osab abbb ors országb ágba menekü menekülni lnie. e. Válasz Válasza, a, amenny amennyire ire megért megértett ettük, ük, az volt, volt, hogy hogy vannak vannak,, akiket meg kell mentenie az utolsó pillanatban, és hogy ezek kedvéért neki is ott kell maradnia a biztonság új templomában. Időközben aztán összegy ű jtötte azokat, akik követték, s a templomban tartotta őket, mert ő maga sem tudta sem napját, sem óráját a veszélynek, bár emberfeletti erők feltárták előtte a jövőt. Ezért, mikor a bárka elkészült, s kipróbálták a vízálló ajtókat, a nagy reformátor a családjával, barátaival, híveivel és szolgáival együtt már csak az Ítéletre várt. És az ítélet elkövetkezett. Iszonyú volt még így is, képekben. Isten tudja, mi lehetett a valóságban. Először nagy, fénylő vízhegy emelkedett fel előttünk, hihetetlen magasra, a nyugodt tengerb ől. Aztán láttuk, hogy a hegylánc megindul, mérföldről mérföldre nő, nagy, ragyogó domb, tetején habkorona, és az arányai folyton dagadtak. A csúcsán lebeg ő hófehér tajtékban két kis pontból, amint a hullám közelebb ért hozzánk, két összerombolt gálya lett. Aztán láttuk, hogy az áradat a partra lépett, és a városra zúdult. A házak úgy dőltek le előtte, mint tornádó előtt a búzavetés. A lakosság a háztetőkre menekült, és bámult a közeledő halálra. Az emberek arcát görcsb görcsbee rántot rántotta ta a rémüle rémület,t, szemü szemükk megder megdermedt medt,, száju szájukk vonagl vonaglott, ott, kezüket marcangolták és tépték iszonyú borzalmukban. Azok a férfiak és nők, akik akik nevet nevettek tek a figye figyelmez lmezteté tetések seken, en, most most az éghez éghez kiálto kiáltozta ztakk irgalomért, arcukkal a földre borultak vagy térdeltek, és vad üvöltéssel emelték Isten felé a karjaikat. Már nem volt idő, hogy elérjék a bárkát, amely a városon kívül állt, de ezrek és ezrek rohanták meg a magasabb helyen fekvő citadellát, és a bástyafalakat feketén elöntötte a nép. S a vár ekkor hirtelen süllyedni kezdett. Minden süllyedni kezdett. A víz betódult a felszakadt földbe, és a központi t űzzel zzel egyesü egyesülve lve gőzzé válto változo zott, tt, s a város város alap alapza zata ta szétr szétrep epül ült. t. Süll Süllye yedt dt a váro város, s, egyr egyree mélyebbre süllyedt, és közben e rettent ő látványra rémülten kiáltottunk fel fel mi, mi, a több többii néző is. is. A móló móló ketté ettéha hasa sadt dt és elt eltűnt. nt. A maga magass világítótorony összedőlt a hullámok alatt. Az alapjai egy ideig tajtékos hullámtörőként működtek, mint sziklazátonyok egyenes vonala, aztán ezek is elmerültek. Csak a citadella állt már az egész városból, mint óriási hajó, majd az is oldalt dőlt, és alázuhant a mélységbe. Utolszor még felnyúltak a reménytelenül könyörgő kezek - és a szörnyű dráma véget véget ért. ért. Minden Mindenütt ütt töretle töretlenn tenger tenger boríto borította tta az egész egész kontin kontinens enst,t, tenger, melyen semmi jele nem maradt az életnek, de amelynek nagy, habzó habzó örvény örvényeib eiben en és forgat forgataga agaiba ibann ide-od ide-odaa hányó hányódtak dtak a tragéd tragédia ia roncsemlékei, emberek és állatok tetemei, székek, asztalok, ruházati tárgyak, úszó kalapok és nagy árukötegek. Kavargott és ringott a szemét az óriási, pezsgő forrásban. S végül láttuk, hogy ez is lassan elhal, s a
nagy, nagy, szelí szelídd és ragyog ragyogó, ó, higany higanysz szer erű vízi vízi sivata sivatag, g, határa határa szélén szélén a leszálló, homályos nappal, már csak sírját jelezte annak a birodalomnak, melyet az Isten megmért, és könnyűnek talált. A törté történe netn tnek ek vége vége lett lett.. Nem Nem kell kellett ett kérd kérdez eznü nünk nk semm semmit, it, mert mert agyunk agyunk és képze képzeletü letünk nk kiegés kiegészít zített ettee a többit többit.. Láttuk, Láttuk, hogyan hogyan száll szálltt könyörtelenül mind mélyebbre és mélyebbre ez a nagy ország, s láttuk azokat a vulkanikus megrendüléseket, amelyek útját kisérték, s tenger alatti ormokat vetettek fel elsüllyedésének helye körül az óceánban. Lelki szem szemei eink nkke kell láttu láttukk az Atla Atlant nti-ó i-óce ceán án mai mai medr medree felet felettt mérf mérföl öldn dnyi yi távolságban, hogyan terült el a romba döntött város a menedékbárka mellett mellett,, amely amelyben ben a rémült rémült megmen megmenek ekülte ültekk marokn maroknyi yi csopor csoportja tja gyűlt össze. S végül láttuk, hogyan éltek tovább azok, akik megmaradtak, hogy hogyan an hasz haszná náltlták ák fel fel a külö különb nböz öző készülék készülékeke eket,t, melye melyekke kkell nagy nagy vezérük előrelátása és tudása felszerelte őket, hogyan tanította meg ez a vezér őket minden elmúlt tudományukra, és hogy az 50-60 megmaradt emberből hogyan támadt ismét közösség, amelynek a föld belei felé kellett ásnia az útjait, hogy terjeszkedni tudjon. Egész könyvtár sem tárhatta volna fel előttünk világosabban a történelmet, mint ezek a képek és azok azok a követk következt eztetés etések, ek, melyek melyeket et belőlük lük vonh vonhatt attun unk. k. Ez volt volt a végzet, és ezek voltak a végzet okai, amelyek eltörölték a föld színéről Atlant Atlantisz isz biroda birodalmát lmát.. S egysz egyszer er majd, majd, amikor amikor a tenger tengerfené fenéki ki iszap iszap krét krétáv áváá vált változ ozik ik,, ezt ezt a nagy nagy váro várost st ismé ismétt fels felszí zínr nree fogj fogjaa vetni etni a természet, és a jövő geológusai, a zsigerekben kutatva, nem kovát és kagylókat, hanem egy eltűnt civilizáció nyomait s egy ősvilági katasztrófa jeleit fogják itt megtalálni. Egye Egyetle tlenn nagy nagy pont pontta tall nem nem tudt tudtun unkk tiszt tisztáb ábaa jönn jönni:i: menn mennyi yi idő telhetett el a tragédia óta? Dr. Maracot azonban módot talált rá, hogy ha durván is - megközelítsük ezt az időt. A nagy épület toldalékaiban föld alatti helyiség volt - egykor kétségtelenül vezérek temetkezőhelye. Mint Mint Egy Egyipto iptomb mban an és Yuka Yukatá tánb nban an,, itt itt is szok szokás ásba bann volt olt a hull hullák ák bebalzsamozása, és a falmélyedések végtelen sorában egymás mellett álltak a múltnak e félelmes relikviái. Manda büszkén mutatott a sorozat legköz legközele elebbi bbi sírhely sírhelyére ére,, amely amely még üresen üresen állt, állt, és megmag megmagyar yarázt ázta, a, hogy azt a fülkét az ő számára készítették. - Ha az európai királyok átlagát vesszük alapul - magyarázta Maracot legt legtök ökél élet etes eseb ebbb profe profess sszo zori ri teno tenorj rjáb ában an -, úgy úgy talá találjljuk uk,, hogy hogy egy egy században átlag öt uralkodik. Ugyanezt az átlagot itt is alkalmazhatjuk. Tudomány Tudományos os pontosság pontosságra ra nem számíthatu számíthatunk, nk, de megközelí megközelíthetjük thetjük a ténylegesen eltelt időt. Megszámoltam és összesen négyszáz múmiát találtam. - Tehát nyolcezer év? - Nyolcezer. S ez nagyjából összevág Platón adataival. A tragédia kétségtelenül Egyiptom írott történelmének kezdete előtt folyt le, az első írás írásos os híra híradá dáso sokk pedi pedigg hathat-hé héte tezzer évve évvell ezel ezelőttről szárma származna znak. k. Valóban azt hiszem, legalább nyolcezer évvel ezel őtt történi katasztrófa bemutatásának voltunk szemtanúi. Azon Azonba bann term termés észe zetes tesen en egy egy olya olyann civili civilizá záci ción ónak ak a felé felépí pítés tése, e, amilyennek nyomait itt láttuk, saját magában véve is igénybe vehetett néhány ezredévet. Ennélfogva - vonta le Maracot, s én, kedves Talbot, ezennel önhöz továbbítom a végs ő következtetést - az igazolt emberi
történelmet olyan határig szélesítettük ki, mint még senki azóta, hogy történetírás van a világon. Számít Számítása ásaink ink szeri szerint nt körülb körülbelü elüll egy hónapp hónappal al azutá azután, n, hogy hogy az elteme eltemetet tettt várost várost meglát meglátoga ogattu ttuk, k, minden minden eddig eddiginé inéll váratl váratlana anabb bb és csodál csodálato atosab sabbb esemé esemény ny történ történtt velünk velünk.. Már azt hittük hittük,, hogy hogy semmi semmi meglepetés nem érhet bennünket, és semmi, ami meghökkent, ez az esemény mégis túl volt minden elképzelhet ő határon. Scan Scanla lann jött jött a hírr hírrel el,, hogy hogy vala valami mi tört történ ént. t. Tudn Tudnia ia kell kell,, kedv kedves es barátom, hogy ebben az id őben már a nagy épület jókora darabjában otth tthonos onosak ak voltun ltunkk; tud tudtuk tuk, hol hol vanna annakk a köz közös pihen ihenők és szórakozóhelyek; koncerteken - zenéjük igen különös, fejlett és m űvészi volt olt - és szính ínházi ázi előadás adások okon on vettü vettünk nk rész részt, t, ahol ahol az érthe érthete tetle tlenn szav szavak akat at igen igen élén élénkk és drám drámai ai mozdu mozdula latok tok fordí fordíto tott tták ák le és tett tették ék szám számun unkr kraa is érth érthet etővé; rövi rövide denn szól szólvva: a váro váross polg polgár ársá ságá gáho hozz tartoz tartoztunk tunk.. Csalá Családok dokat at szoktu szoktunk nk meglát meglátog ogatni atni saját saját ottho otthonuk nukban ban,, és életünket - legalábbis az én életemet - megszépítette e furcsa népnek s különösen annak a drága, fiatal hölgynek a b űbája, akinek nevét egyszer már már megem megemlílíte tett ttem. em. Mona Mona a törzs törzs egyi egyikk vezé vezéré réne nekk leán leánya ya volt, volt, és családjában oly meleg és szívélyes fogadtatásra találtam, amely fölébe emel emelke kede dett tt mind minden en faji faji és nyel nyelvi vi külö különb nbsé ségn gnek ek.. S amik amikor or a világ világ leggyöngédebb nyelvére került sor, nem találtam, hogy sok különbség volna a régi Atlantisz és a modern Amerika lányai közt. Úgy hiszem, ami Massachusettsben a Brown's College diáklányának tetszik, körülbelül ugyanaz tetszik az én tenger alatti lánykámnak is. De visszatérek arra, hogy bejött hozzánk Scanlan, és újságolta, hogy nagy esemény történt. - Bero Beront nt közü közülü lükk vala valaki ki.. Anny Annyir iraa izga izgato tott tt volt, olt, hogy hogy még még az üveggolyót is elfelejtette levenni a fejéről, s beszélni kezdett, és csak később vette észre, hogy senki sem hallja. Aztán lefetyelt, amíg a tüdeje bírta, s utána mindenki vele ment a kimászóba. Menjünk mi is, biztosan történt valami... Kiszaladtunk s láttuk, hogy barátaink mind izgatottan nyargalnak a folyosón. Csatlakoztunk hozzájuk, s hamarosan együtt rohantunk azzal a csapattal, amely a tenger fenekén az izgatott hírhozót követte. Oly gyorsan mentek, hogy nem volt könnyű velü velükk tart tartan anun unk, k, de villa illany nylá lámp mpáj ájuk ukat at is magu magukk kkal al vitté itték, k, s így így noha noha elma elmara radt dtun unk, k, követhettük őket. Az ismert úton haladtunk, a bazaltszirtek mentén, és ahhoz a ponthoz értünk, ahol a sok-sok felmen ő lábai már lépcsőfokokat vájtak vájtak a dombol domboldal dalba. ba. Felka Felkapas paszk zkodtu odtunk, nk, és egy szaka szakadék dékos os tájra tájra értünk, ahol sziklaormok és -üregek nehezítették meg továbbjutásunkat. Az ősi láva szövevényeib ől kijutva, kör alakú síkságra érkeztünk. A közepén, a foszforeszkáló fényben, egy ragyogó tárgyat pillantottunk meg - s elakadt a lélegzetünk. Társaimra néztem tem, és riadt arckifejezésükön láthattam, hogy ők éppúgy fel voltak indulva, mint én magam. Egy karcsú gőzhajó feküdt előttünk, félig az iszapba ágyazottan. Oldalára dőlt, kéménye el volt törve, és szokatlan szögben csüngött, az előárboca közel a tövéhez kettéhasadt. Egyébként azonban semmi baja nem volt a hajónak, oly tiszta és friss volt, mintha most futott volna ki a dokkból. Odarohantunk. A kormány alatt álltunk meg. S képzelheti, mit
éreztü éreztünk, nk, mikor mikor elolva elolvastu stukk a hajó hajó nevét: nevét: Stratfo Stratford, rd, London London.. Hajónk Hajónk követett bennünket a Maracot-mélységbe. Az első meglepetés után a jelenetet természetesen nem találtuk annyira érthetetlennek. Eszünkbe jutott a barométer esése, gondoltunk a tapasztalt norvég hajóskapitány bevont vitorláira és a láthatáron felt űnt különös fekete felhőre. Nyilvánvaló, hogy szörnyű erejű ciklon tört ki, és a Stratford felborult. Az is látni való volt, hogy az egész legénység vízbe fulladt, mert a hajódaruról a legtöbb csónak le volt tépve és többékevésb kevésbéé össz összee volt volt roncs roncsolv olva. a. Különb Különben en is hogya hogyann maradh maradhatn atnaa egy csónak épségben Ilyen hurrikánban? A tragédia minden jel szerint egykét órával a mi szerencsétlenségünk után következett be. A mérőónt, amelyet mi is láttunk, talán közvetlenül a felborulás előtt vonták fel. Rettenetesen különös volt, hogy mi még mindig élünk, és azok, akik megsiratták halálunkat, már elpusztultak. Nem tudtuk kitalálni, az óceán magasabb rétegeiben hányódott-e a hajó, vagy már hosszabb ideje ott feküdt, ahol az atlantidák felfedezték. f elfedezték. Szegény Howie kapitány - vagy az, ami megmaradt belőle - még most is a helyén állt, a parancsnoki hídon, és megmerevedett kezeivel görcsösen szorította a korlátot. Csak ő süllyedt el a hajóval, és kívüle három fűtő holtteste, akik a gépteremben voltak. Irányításunk mellett valamennyit kiemeltük és eltemettük az iszapban; tengeri virágokból font koszorút helyeztünk a sírjaik fölé. Ezt a kis részletet abban a reményben említem meg, hogy Mrs. Howie gyászát némileg talán enyhíteni fogja. A fűtők nevét nem ismertük. Mial Mialatt att szom szomor orúú köte kötele less sség égün ünke kett telj teljes esít ítet ettü tük, k, a kis kis embe embere rekk elárasztották a hajót. Mikor felnéztünk, mindenütt ott láttuk őket; úgy hemz hemzse segt gtek ek,, mint mint kuka kukaco cokk a sajtb sajtban an.. Izga Izgalm lmuk uk és kívá kívánc ncsi sisá ságu gukk elárulta, hogy ez volt az első modern hajó - talán az első gőzhajó -, amely lekerült hozzájuk. Később megtudtuk, hogy az üvegruha alatt elhely elhelyeze ezetttt oxigén oxigénkés készü zülék lék a tölt töltőállomá állomástó stóll mindös mindössz szee pár órányi órányi távolmaradást engedett meg számukra; emiatt mindazt, ami a tenger fenekén található, a központi teleptől csak néhány mérföldnyi körzetben tanul anulmá mány nyoz ozhhatt atták. ák. Azon Azonna nall munk munkáához hoz látt láttaak, szétsz étszed edté tékk a hajó hajóro ronc ncso sot, t, és magu magukk kkal al vitt vittek ek mind minden ent, t, amit amit hasz haszná nálh lhat atón ónak ak gondoltak. Ez a munka meglehetősen hosszú volt, és még nem ért véget. Mi is bementünk a kabinjainkba, és magunkhoz vettük azokat a ruhá ruháza zatiti cikk cikkek eket et és köny könyvveket eket,, amel amelye yekk nem nem rong rongál álód ódta takk meg meg túlságosan. Azok Azok köz között ött a tárg tárgyyak között, ött, amely melyek eket et a Stra Stratf tfor ordd-rról megmentettünk, volt a hajónapló is. A naplóba az utolsó bejegyzést épp az utolsó napon írta be a kapitány - a mi katasztrófánkról. Képzelhetik, mennyire rossz érzés volt olvasni e feljegyzést, halálunk történetét. A bejegyzés így hangzik: Október 3. - A három kit űnő ember ma elindult az istenkísértő nagy kala kaland ndra ra.. Akar Akarat atom om és figy figyel elme mezzteté tetése sem m elle ellené nére re alás alászá zállllta takk készülékükben az óceán fenekére, és a szerencsétlenség, amelyet el őre láttam láttam,, beköve bekövetke tkeze zett. tt. Isten Isten nyugt nyugtass assaa lelkük lelküket. et. Délel Délelőtt 11 órak órakor or ereszkedtek le, s én némi aggodalommal bocsátottam őket utukra, mert szél közeledett. Bárcsak ösztönöm szerint cselekedtem volna - azonban
ez is legfelj legfeljebb ebb csak csak elhala elhalasz sztott tottaa volna volna a kikerü kikerülhe lhetet tetlen len tragéd tragédiát iát.. Mindegyiktől azza azzall az érzé érzéss ssel el búcs búcsúz úzta tam m el, el, hogy hogy több többéé soha sohase sem m fogom viszontlátni. Egy ideig semmi baj sem történt, és ők 11.45-kor háromszáz öl mélységben jártak, ahol elérték az óceán fenekét. Dr. Maracot különböző utasításokat adott, és látszólag minden rendben volt, amiko mikorr egy egyszerr zerree izg izgato atott lett lett a hangja ngja,, és mi erős rángat rángatóz ózást ást észleltünk a drótkötél körül. A kötél egy pillanattal kés őbb elszakadt. Valószínű, hogy ebben az id őben mély szakadék fölött jártak, mert a dokt doktor or kív kívánsá ánságá gára ra a gőzös zös igen igen lass lassúú mene menetb tben en előrehala rehaladt. dt. A légcsövek egy darabig - becslésem szerint fél mérföldnyi mélységig még utánuk ereszkedtek, s akkor azok is elszakadtak. Ez az utolsó adat; most már nem remélhettem, hogy dr. Maracot, Mr. Headley vagy Mr. Scanlan felől még hallunk valamit. Fel kell azonban jegyeznem egy rendkívül különös momentumot, amelynek jelentőségét nincs időm megmérni, mert vihar közeledik, és sok minden nyugtalanít. Ugyanebben az id őben fenékmérést végeztünk, és a mély mélysé ségm gmér érő huszonh huszonhate atezer zer-hat -hatsz száz áz lábat lábat jelze jelzett. tt. A nehez nehezék ék természetesen a fenéken maradt, de a drótot felvontuk, és - bármily hihetetlenül hangzik is - a porcelán próbatartályhoz er ősítve Mr. Headley zsebkend ő jét találtuk meg, amelybe bele volt hímezve a fiatal tudós monogramja. A hajó egész legénysége nagy csodálkozással értesült az esetről, és senki sem tudja elképzelni, mi történhetett. Legközelebbi beje bejegy gyzé zése semb mben en mond mondok ok majd majd még még egye egyet-m t-más ástt a kata katasz sztró trófár fáról. ól. Néhány óráig fel s alá cirkáltunk abban a reményben, hogy a víz felvet valamit, és felhúztuk a sodronykötelet, amelynek vége világosan mutatja a szakadást. Most ki kell néznem a hajóra, mert az eget sose láttam gonoszabbnak, gonoszabbnak, a barométer 23,5-ön áll, és még mindig süllyed. Így értesültünk volt bajtársaink életének utolsó óráiról. A szörnyű ciklon rájuk zúdult, és valószín űleg pillanatok alatt elsüllyesztette őket. A hajóroncson maradtunk, míg csak fullasztó és egyre növekv ő nyomá nyomást st nem éreztü éreztünk nk üvegh üveghara arangj ngjaink aink alatt, alatt, ami azt jelez jelezte, te, hogy hogy legfőbb ideje ideje vissz visszaté atérnü rnünk. nk. Hazame Hazamenet net közben közben aztán aztán átéltü átéltünk nk egy kalandot, amely megmutatta, mily váratlan veszélynek van kitéve ez a tenger alatti nép, s egyúttal megmagyarázza azt is, hogy számuk - az eltelt roppant idő ellenére - miért nem nagyobb a mostaninál. A görög rabszolgá rabszolgákat kat is hozzájuk hozzájuk számítva, számítva, legfeljebb legfeljebb négy-ötezr négy-ötezren en lehetnek. lehetnek. Már lementünk a lépcsőn, s a bazaltszirtek mentén húzódó dzsungel mellett haladtunk, amikor Manda izgatottan felfelé mutatott, és őrülten integetni kezdett a mi csoportunk egyik tagja felé, aki még a szabad síkságon tartózkodott. Ugyanekkor ő és azok, akik körülötte voltak, a magas sziklák oldalához lapultak, és magukkal húztak minket is. Csak amikor már biztos helyen voltunk, láttuk meg a riadó okát. Jó messze fölöttünk egy rendkívül különös alakú, nagy hal jelent meg, és hihetetlen gyorsan közeledett. Nagy, dunyhaszer ű test volt, puha és duzzadt, a hasi hasi része része fehér, fehér, és egy hossz hosszú, ú, vörös vörös nyúlv nyúlvány ány propel propeller ler módjár módjáraa forogva hajtotta előre a vízben. Úgy látszott, nincs szája és szeme, de csak csakha hama marr észr észrev evet ettü tük, k, hogy hogy hihe hihete tetltlen en ügye ügyess sség égge gell moz mozog. og. Csoportunknak az a tagja, aki még a szabadban volt, ugyanahhoz a sziklához akart menekülni, de már elkésett, Láttam, hogyan torzult el az
arca, amikor megtudta, milyen sors vár rá. A szörnyű állat rászállt, minden minden oldalr oldalról ól körülfo körülfogta gta,, ránehe ráneheze zedett dett,, és borza borzalmas lmasan an mozgot mozgott,t, mint minthha a korall rall sziklá iklákh khooz aka akarná rná nyomni, mni, és rajt rajtuk uk pró próbáln bálnáá összemorzsolni áldozatát. A tragédia alig pár yardnyira történt t őlünk, de az a gyor gyorsa sasá ság, g, amel amelly lyel el lefo lefoly lyt, t, kísé kísérrőinket inket szemm szemmel el látható láthatóan an megfosztotta minden cselekvőképességüktől. Scanlan azonban kirohant, és a ször szörny nyete etegg vörös örös és barn barnaa jele jelekk kkel el folto foltozo zott tt hátá hátára ra ugor ugorva va,, ércdárdája éles hegyéi belevágta az állat puha húsába. Köve Követte ttem m Scan Scanla lann péld példáj áját át,, s végü végüll Mara Maraco cott és a több többie iekk is megtámadtá megtámadtákk a szörnyete szörnyeteget, get, amely lassan lassan tovaúszot tovaúszott,t, olajszer olajszerű és nyúlós váladékot hagyva maga után. Segítségünk azonban kés őn jött, mert mert a nagy nagy hal hal ölel ölelés ésee betör betörte te az atlan atlantitida da üveg üvegha hara rang ngjá ját, t, és a szer szeren encs csét étle lenn embe emberr megf megful ulla ladt dt.. A holt holtte test stét ét besz beszál állílíto tott ttuk uk a Menedékbe, s gyásznap volt ez a nap, de egyúttal a diadal napja is a mi számunkra, mert tettrekészségünk révén becsületünk nagyot emelkedett barátaink szemében. Ami a különös halat illeti, dr. Maracot kifejtette, hogy a szörnyeteg az ichthyológusok által ismert pokróchalak fajtájába tartozik, de hogy e halak között ekkora példányok is akadnak, azt soha senki álmában sem képzelte. Erről az állatról azért beszéltem, mert tragédiát okozott, de egész könyvet írhatnék - s talán fogok is - arról a csodálatos életr ől, amelyet itt láttunk. A tengermélyi életben a vörös és a fekete az uralkodó szín, míg a növényzet az olajzöld leghalványabb árnyalatait mutatja. A füvek és bokrok rostszálai oly szívósak, hogy a hálók csak nagyon ritkán tudják elszakítani ágaikat: így jutott a tudomány arra a hiedelemre, hogy az óceán feneke kopár. A tengeri formák közt sok meglep ően szép van, mások oly borzalmasan groteszkek, hogy az őrület lázképeihez lehet őket hasonlítani, s oly veszélyesek, hogy egyetlen szárazföldi állat sem lehet riválisuk. riválisuk. Láttam Láttam egy harminc láb hosszú, hosszú, fekete fullánkos fullánkos ráját: a farkán iszonyú karom van, amelynek ütése minden élőlényt meg tud ölni. Láttam egy béka-szerű fenevadat is, zöld szemei kiállanak a fejéb ől, s az egés egészz álla állatt egye egyetle tlen, n, ásít ásítóó száj száj,, és emög emögöt öttt a nagy nagy has. has. Vele Vele találkozni biztos halál, ha nincs kéznél a villanylámpa, melynek fénye elől meghátrál. Láttam a vak vörös angolnát, amely a sziklák közt lapul meg, és mérget lövellve gyilkol; láttam az óriási tengeri skorpiót is, a mély mélysé ségg egyi egyikk borz borzal almá mát, t, és a bosz boszor orká kány nyha hala lat, t, amel amelyy a teng tengeri eri dzsungelben leskel ődik áldozatára. És egyszer volt alkalmam látni az igazi tengeri kígyót is. Ezt az állatot még igen ritkán pillantotta meg emberi szem, mert a legnagyobb mélységekben él, és csak akkor merül fel a felszínre, ha a tengerfenéki megrázkódtatások kikergetik a tanyájáról. Két ilyen kígyó úszott vagy inkább csúszott el mellettünk egy nap, mialatt én és Mona a lamellának bokrai közt kucorogtunk. Testük irtózatos nagy volt - mintegy tíz láb vastag és kétszáz láb hosszú, felül fekete, alul ezüstfehér, hátukon magas taréj, és szemeik alig nagyobbak, mint egy ökör szemei. Ezekről és sok minden másról dr. Maracot levele számol be, ha ugyan eljut valaha önökhöz, kedves Talbót. Hétről hétr hétree múlt múltak ak a napo napok, k, új élet életün ünkk kell kellem emes esen en foly folyt, t, s lassanként mi is eleget szedtünk fel ebb ől a rég elfeledett nyelvből ahhoz, hogy egy kissé elbeszélgethessünk barátainkkal. Tanulásnak és
szórakozásnak végtelen tere nyílt a Menedékházban, és Maracot már annyi annyira ra elsajá elsajátíto tította tta az ókor ókor kémiai kémiai titkait titkait,, hogy hogy kijele kijelenté ntése se szeri szerint nt tudásának puszta közlésével forradalmasítani tudná a kémia alapvet ő tétel tételei eit. t. Több Többek ek közö között tt megt megtan anul ulta ta az atoms atomszé zétb tbon ontás tást, t, és az így így fels felszzabad abadít ítot ottt ener energi giaa meg megfele felell a várak árakoz ozás ások okna nak, k, mint mint nagy nagy erőrezervoár. Az ittenieknek az éter természetéről és erejéről szerzett tudása is messze felülmúlja a mienket, s a gondolatoknak az a különös képtranszformálása, aminek segítségével történetünket előadtuk s az övékéről értesültünk, szintén egy éterikus hatásnak az anyag képleteibe való visszavezetésén alapul. Mégis, minden tudásuk mellett, voltak lehetőségei és útjai a modern tudomány fejlődésének, amelyeket e nép ősei valahogyan figyelmen kívül hagytak. A ténys tényszer zerű bizon bizonyí yítá táss felad feladat ataa Scan Scanla lanr nraa háru hárult. lt. A főgépész heteke hetekenn át leplez leplezett ett izgalom izgalomban ban élt, élt, valami valami nagy nagy titok titok dagasz dagasztott tottaa önérzetét, és folyton a saját gondolatain kotlott. Ez alatt az id ő alatt csak elvétv elvétvee láttuk láttuk,, mert mert rendkí rendkívü vüll szorg szorgalma almasan san dolgoz dolgozott, ott, és bizalm bizalmas as barátságot kötött egy Berbrix nevű kövér és joviális atlantidával, aki a gépter gépterem em egyik egyik felügy felügyel elő je volt. Scanlan és Berbrix, bár minden tárgyalásuk többnyire mutogatásból és kölcsönös hátveregetésb ől állt, igen igen jó bará barátok tok lett lettek ek,, most most elbú elbújta jtak, k, s együ együtt tt dolg dolgoz ozta tak. k. Egy Egy este este ragyogó arccal állított be Scanlan. - Hallja, Hallja, Dok - fordult fordult egyenesen egyenesen Maracothoz Maracothoz.. - Csináltam Csináltam valamit, valamit, s ennek a népségnek adom ajándékba. Ők is mutattak nekünk egyetmást, illő, hogy viszonozzuk a barátságukat. Találja ki, holnap éjszaka milyen bemutatóra hívom meg őket! - Dzsesszre vagy charlestonra? - kérdeztem. - Fenét charlestonra! Különben majd meglátja. Tudja, vacakság az egész... de itt! Többet nem mondok. Elég ennyi. Nem akarom még elárulni, de sikerült, és nekik adom. Másna ásnapp este este min minden denki csak csakug ugyyan egybegy begyűlt a nagy társalgóteremben, Scanlan és Berbrix büszkeségt ől sugárzó arccal egy emelvényen állt. Valamelyikük megérintett egy dugót, és akkor - hogy Scanlan szavait idézzem - „most ugrik a majom a vízbe"! - 2 L. O. calling! - kiáltotta angolul egy tiszta hang. - London hívja a Brit-szigeteket. Időprognózis... És köv követke etkeze zett tt a szok szokás ásos os jele jelent ntés és a depr depres essz szió iókr król ól és az anticiklonról. - Első számú híradó. Őfelsége felsége a király ma reggel reggel Hammersmith Hammersmithben ben felavatta a gyermekkórház új épületét... - és így tovább a jól ismert hangnemb hangnemben. en. Először ször a hétk hétköz özna napi pi Angl Angliá iába ba térü térünk nk viss vissza za,, amel amelyy kemény keményen en küszk küszködi ödikk a minden mindennap napii élet élet munkáj munkájába ában, n, és erős háta háta meggö meggörny rnyed ed a háború háborúss tartoz tartozáso ásokk súlya súlya alatt. alatt. Aztán Aztán külföl külföldi di híreke hírekett hallottunk, sportjelentéseket. A régi világ úgy zúgott-zsibongott, mint eddig, mint mindig. Barátaink, az atlantidák csodálkozva hallgatták az előadást, de természetesen semmit sem értettek belőle. Mikor azonban a hírközlemények után első számként a gárdazenekar rázendített a Lohengrin-nászindulóra, a hallgatóság határozott örömujjongásban tört ki, s mi igen jól mulattunk, látva, hogy mindenki az emelvényhez szalad, a takaró fölé hajlik, és a készülék mögé kukucskál, keresve a zene
forrás forrását. át. Örökre Örökre bevés bevéstük tük emléke emlékeze zetünk tünket et a tenger tenger alatti alatti civiliz civilizáci ációó életébe. - Nem, Sir - mondta később Scan Scanla lann -, lead leadóá óállllom omás ástt nem nem készíthettem. Itt nincs meg hozzá a szükséges anyag, én meg nem is ismere ismerem m a szerk szerkeze ezetét. tét. De otthon otthon felszer felszerelt eltem em egy kis készü készülék léket, et, ante antenn nnát át húz húztam tam a ruha ruhasz szár árít ítóó köte kötele lekk mell mellet ettt az udv udvaron aron,, és megt megtan anul ulta tam, m, hogy hogyan an kell kell bánn bánnii vele vele.. Fogta Fogtam m az Álla Államo mokk mind minden en állomását. Tökfilkó lettem volna, ha ezzel a sok villamossággal meg azzal a kitűnő üve üveggyárra rral, ami itt van, nem tudtam voln olna össze összeesz eszkáb kábáln álnii valami valamit,t, ami felfog felfogja ja az éter éter hullám hullámait ait,, márped márpedig ig a hullám éppúgy megtudja járni a vizet, mint a leveg őt. Berbrix cimborát majd majd kitö kitört rtee a nyav nyaval alya ya,, miko mikorr az els első hango hangott elcs elcsíp íptü tük; k; de már már beletanult, s úgy nézem, az intézmény int ézmény állandósul. Az atla atlant ntis iszi zi kémi kémiku kuso sokk felfe felfede dezé zése seii közt közt van van egy egy gáz, gáz, amel amelyy kilenc kilencsz szer er könny könnyebb ebb a hidrog hidrogénn énnél, él, s amely amelyet et Maraco Maracott levige levigenne nnekk nevez evezet ettt el. Az ő kís kísér érle lete teii adtá adtákk meg a gond gondol olat atot ot arra arra,, hogy hogy üveg üveggo goly lyók ókba bann prób próbálj áljun unkk sors sorsun unkr król ól érte értesí sítés téstt küld külden enii az óceá óceánn felszínére. - Megmagyaráztam Mandának - mondta a professzor -, hogy mit akarok. Ő aztán kiadta a megrendelést az üveggyárnak, pár nap múlva megkapjuk a gömböket. - De hogy hogyan an tudj tudjuk uk majd majd belé beléjü jükk hely helyez ezni ni a jegy jegyze zete tein inke ket? t? kérdeztem. - A golyón nyitva marad egy kis nyílás, amelyen keresztül a gázt beletöltik. Ezen át bedugjuk a jegyzeteinket is, és aztán az itteni ügyes munkások lezárhatják a nyílást. Biztosra veszem, hogy ha eleresztjük őket, azonnal felszökkennek a magasba. - S akár egy esztendeig is ott hányódnak majd a hullámokon. - Az meglehet. De az üveggömb vissza fogja tükrözni a nap sugarait, ami pedig biztosan felkelti a hajósok figyelmét. Európa és Dél-Amerika között a hajóforgalom fővonalán vagyunk. Semmi okunk sincs azt hinni, hogy ha néhány ballont felbocsátunk, legalább egyet ne találjanak meg. me g. És my dear Talbo albot, t, vagy agy önök önök,, isme ismere retltlen en bar barátai átaim, m, akik akik elbeszélésemet olvassák, ez volt az az út, amelyen levelem visszajutott a világba. De mögötte sokkal sorsdöntőbb terv húzódott meg. Az idea az amerikai gépész tevékeny agyából pattant ki. - Bátyuskáim - mondotta egy nap Scanlan, mikor együtt ültünk a szobánkban -, itt minden remek, az ital, a koszt kit űnő, s találtam egy leányt is, aki úgy hasonlít valakihez Philadelphiában, mint egyik krajcár a mási másikh khoz oz,, mégi mégiss rett retten enet etes esen en felt feltám ámad adtt benn bennem em a vágy, ágy, hogy hogy viszontlássam az Úristen szép világát. - Bennünk is, legyen nyugodt - válaszoltam. – De sejtelmem sincs róla, hogyan lehetne megvalósítani me gvalósítani reményeinket. - Ide figyeljen! Ha ezek a gázgolyók felviszik a sürgönyeinket, akkor talán bennünket is fel tudnak szállítani a víz tetejére. Ne higgye, hogy csak a levegőbe beszé beszélek lek,, mert alapos alaposan an végigg végiggond ondolta oltam m minden mindent.t. Tegyük fel, hogy összekötünk bel őlük hármat-négyet: kész a legkit űnőbb lift! lift! Aztán Aztán felhú felhúzz zzuk uk üveg üvegsi sisa saku kunk nkat at,, és hozz hozzák áköt ötjü jükk magu magunk nkat at a golyókhoz. A cseng ő megszólal, s az előadás kezdetét veszi: rajta,
indulás! Mi állíthat meg bennünket útközben, a tenger feneke és felszíne közt? - Mondjuk egy cápa. - Fenét cápa! Úgy elnyargalunk minden cápa mellett, hogy rá sem ér megnézni, mi volt az. Azt hiszi majd, hogy három fénysugár voltunk, és repülé repüléss közben közben akkor akkoraa lendül lendülete etett kapunk kapunk,, hogy hogy a víz víz másik másik végén végén ötvenlábnyira felugrunk a levegőbe. Aki meglátja az érkezésünket, biz' isten hányni fogja ijedtében a keresztet. - De feltéve, hogy feljuthatunk a víz tetejére, mi lesz l esz azután? - Az isten szerelmére, hagyjuk, hogy mi lesz azután! Próbáljunk szerencsét, különben örökre itt ragadunk. Én azt mondom, ne sokat töprengjünk, hanem vágjunk neki az útnak. - Én a magam részéről rendkívül kívánatosnak tartom a világba való visszatérésünket, már csak azért is, hogy tanulmányaink eredményét a tudományos társaságok színe elé vigyük - mondta Maracot. – Csak személyes befolyásom értetheti meg teljesen a tudásnak azt a rendkívüli fontosságát, amire itt szert tettem. Én hajlandó volnék részt venni abban a kísérletben, amit Scanlan vázolt az imént. Talán Mona tündökl ő szeme befolyásolta akaratomat és ítéletemet, de hármunk közül én lelkesedtem legkevésbé a távozás gondolatáért. - Ily módon tökéletes őrült rültsé ségg voln volnaa útna útnakk indu induln lni.i. Ha nem nem vár vár bennünket valaki, a víz tetején fogunk hányódni, és elpusztulunk az éhségt ől meg a szomjúságtól. - Nyögje ki, ember, hogyan várhatna valaki bennünket? - Talá Talánn még még ezt ezt is el lehe lehetn tnee inté intézzni - szól szóltt Mara Maraco cot. t. EgyEgy-ké kétt mérföld mérföldny nyii megköz megközelí elíttő pontos pontossá ságg ggal al mega megadh dhat atju jukk érke érkezé zésü sünk nk szélességi és hosszúsági adatait. - És odafentről majd lenyújtanak hozzánk egy jó nagy létrát - feleltem kissé keserűen. - Fenét létrát! A Vezérnek igaza van. Nézze, Mr. Headley, írja meg abban a levélben, amit a világmindenségnek akar küldeni, hogy északi szélesség 27 és a nyugati hosszúság 28°14 foka alatt vagyunk, vagyis hát írjon nekik valami effélét, az igazat. Érti? Aztán írja meg, hogy a tört történ énel elem em háro három m legf legfon onto tosa sabb bb szem személ élyi yisé sége ge,, a tudo tudomá mány ny nagy nagy embere, Maracot, a most feltűnő új poloskagyű jtö csillag, Headley és Bob Scanlan, a nagyszerű gépé gépész, sz, Merrib Merribank ankék ék büszk büszkesé esége, ge, segítségért jajveszékel a tenger fenekéről. Érti, mire gondolok? - Értem, és aztán! - És aztán fel hozzájuk! Ilyen felszólításról nem feledkezhetnek meg. Ugyanaz történik majd, ami akkor történt, amikor Stanley megtalálta Livingstone-t. Olvastam róla. Az aztán az ő dolguk, hogy felrántsanak, vagy ha fel tudunk ugrani, elcsípjenek bennünket. - Az érintkezés módját is megjelölhetnénk számukra - vette át a szót a professzor. - Eresszenek alá az itteni vizekbe egy mélységmér ő ónt. Mi majd várni fogjuk, s ha megjön, üzenetet kötünk rá, és kérni fogjuk a segítségüket. - Helyes a bőgés! - kiáltott fel Scanlan. - Így kell tenni csakugyan! - És ha valamelyik hölgy szintén részt akar venni kísérletünkben, négyen éppoly könnyen boldogulunk, mint hárman - mondta Maracot, huncutul mosolyogva rám.
- Ami azt illeti, öten éppúgy boldogulhatunk, mint négyen - szólt Scanlan. - De most már megértett bennünket, Mr. Headley. Írja meg mindezt, és fél év múlva megint Londonban leszünk. Most tehát felrepítjük két ballonunkat a vízbe, ami itt a mi számunkra az, ami Önöknek a levegő. Két kis üveggolyónk gyorsan fog szállani. Elvész útközben mind a kettő? Meglehet. Sorsunk az istenek térdein feksz fekszik. ik. Ha semmit semmit sem lehet lehet értünk értünk tenni, tenni, értesí értesítsék tsék azoka azokat,t, akik akik aggódnak miattunk, hogy élünk, és nincs semmi bajunk. Ha viszont tervünk megvalósítható, és volna energia és pénz a megmentésünkre: megjelöltük a módot, hogyan láthatnak munkához. Egyelőre isten Önnel, kedves Talbot - vagy talán au revoir?" Az üveggolyóban talált elbeszélés ezzel véget ért. Az elbeszélés fedi a tényeket, legalább annyira, amíg azok a beszámolók kihalászásáig ismeretesek voltak. Mialatt Mr. Headley kézirata a szedő kezében volt, a lehető legv legvára áratlan tlanabb abb és legsz legszenz enzáci ációsa ósabb bb tartalo tartalomma mmall epilóg epilógus us érkezett érkezett a történethez történethez.. Mint ismeretes, a három kalandort kalandort Mr. Faverger Faverger gőzjachtja, a Marion kihalászta, és a megmentésüket a hajó rádióadóállomása útján hírül adták a világnak. A leadást, a Zöldfoki-szigetek kábelállomása felfogta, és azonnal továbbította Amerika és Európa felé. A jelentést jelentést Mr. Key Osborne, Osborne, az Associted Associted Press jól ismert ismert munkatárs munkatársaa adta fel. Úgy látszik, közvetlenül azután, hogy a dr. Maracot-nak és társainak helyzetéről szóló szóló elbesz elbeszélé éléss nyilv nyilváno ánossá sságra gra jutott jutott Európá Európában ban,, teljes teljes csendb csendben en expedí expedíció ciótt szerve szervezle zlekk meg, meg, remélv remélve, e, hogy hogy sikerü sikerülni lni fog a kihalá alászás. Mr. Faverger híres gőzjac zjachtj htját át telj teljes esen en önze önzetltlen enül ül rend rendel elke kezé zésr sree bocs bocsát átot otta ta az expe expedí díci ción ónak ak,, amel amelyh yhez ez ő maga személyesen is csatlakozott. A Marion júliusban indult el Cherbourg-ból, Sout Southa hamp mpto tonn-ba bann felve felvett ttee Mr. Mr. Key Key Osbo Osborn rne-t e-t egy egy mozi moziop oper erat atőrrel együtt, és útját azonnal folytatta az óceánnak a felé a vidéke felé, amelyet az eredeti okmány megjelölt. Július elsején érkeztek meg a színhelyre. Mélységmérő kötelet bocsátottak le és vontattak lassan az óceán fenekén. E kötél végén a súlyos ólom-nehezéken kívül egy palack is csüngött, s a palackban üzenet. Az üzenet szövege a következő volt: „Beszámolójukat megkapta az emberiség, s mi itt vagyunk, hogy segítsünk Önökön. Rádió útján megismételjük, és reméljük, hogy fel tudják fogni ezt az üzenetünket. Lassan cirkálunk tartózkodási helyük vidéke fölött. Ha a palackot leakasztották, kérjük, tegyék küldeményünk helyére a saját üzenetüket. Kívánságaik szerint fogunk eljárni." Két napig minden eredmény nélkül cirkált föl s alá a Marion. A harmadik napon rendkívüli meglepetés érte a Maracoték megmentésére indult társaságot. A hajótól néhány száz yardnyira egy ragyogó kis golyó ugrott ki a vízből. Az üveg sürgönytartály volt, éppen olyan, amilyenr ől az eredeti okmány is megemlékezett. Mikor a golyót némi nehézség árán feltörték, a következő levelet találták benne: „Köszönet, „Köszönet, drága drága barátaink. barátaink. Szeretetük Szeretetük és kitartásuk kitartásuk végtelenül végtelenül lekötelez bennünket. Rádióüzenetüket könnyen felfogtuk, és ily módon válaszolni is tudunk rá. Próbáltuk mélységmérő drótjukat hatalmunkba keríteni, de a vízáramlás következtében a palack magasan lebeg, és oly
gyor gyorsan san mozo mozog, g, hogy hogy a köze közege gellllen enál állá láss erej erejee miat miattt legü legügy gyes eseb ebbb barátunk sem tudja utolérni. A felszínre jutást holnap - számításaink szerint július 5-én, kedden reggel 6 órakor megkíséreljük. Egyenként megyün megyünk, k, úgyho úgyhogy gy minden minden tapasz tapasztal talatu atunka nkatt vissz visszaüz aüzenh enhetj etjük ük ide azoknak, akik kés őbb indulnak. Még egyszer szívélyes köszönet, Maracot, Headiey, Scanlan" S most Mr. Key Osborne veszi át a szót: „Ragyogó szép reggel volt, a zafírzöld tenger oly simán terült el előttünk, mint egy tó vize, s fölötte tündökölt a mélykék égbolt hatalmas íve, íve, amel amelyyet seho seholl sem sem tört tört meg meg semm semmii felh felhő. A Mario arionn egész ész legénysége már korán talpon volt, és a lehető legnagyobb izgalommal várta az eseményeket. Hat óra felé f elé türelmetlenségünk már gyötrelmessé fokozódott fokozódott.. Jelzőárbo árbocu cunk nkon on kilát kilátót ót szer szerel eltü tünk nk fel, fel, és pont pontos osan an öt perccel hat óra előtt hallottuk, hogy a megfigyelő felkiált, és láttuk, hogy bal felé a vízre mutat. Valamennyien a fedélzet bal oldalára futottunk. Sike Sikerü rültlt hely helyet et fogla foglaln lnom om az egyi egyikk csón csónak akba ban, n, amel amelyr yről kitűnően megfigyelhettem mindent. A nyugodt vízen át láttam, hogy az óceán mélységeiből nagy gyorsasággal közeledett felfelé valami nagy, ezüst bubo buboré rékkhoz hoz haso hasonl nlóó tárg tárgy. y. A hajó hajótó tóll körü körülb lbel elül ül kétsz étszáz áz yardn ardnyi yi távolságban áttörte a víz felületét, és egyenesen felszökkent a levegőbe. Körülbelül három láb átmérő jű, ragyogó, szép gömb volt, igen magasra felemelkedett, s aztán valami csendes légáramlathoz jutva oldalt kezdett szál szálln lni,i, mint mintha ha játé játékk légg léggöm ömbb voln volna. a. A látv látván ányy csod csodál álat atos os volt, volt, de aggodalommal töltött el bennünket, mert minden jel arra mutatott, hogy a vontatószerszám vontatószerszám elszabadult, és a teher, amelyet a ballonnak a felszínre kellett volna hoznia, útközben leszakadt. Azonnal rádiójelzést adtunk: „Üzentünk, közvetlenül a hajó mellett, megérkezett. Az üveggömb semmit sem hozott magával, és elrepült." Közben vízre bocsátottunk egy csónakot, hogy minden eshet őségre készen legyünk. Közvetlenül hat óra után őrünk újból jelzést adott, s egy pillanattal később újabb ezüstgolyót pillantottam meg, amely már sokkal lassabban úszott fel a tenger mélyéb ől, mint az előbbi. A felszínre érve leveg őbe emel emelke kede dett tt,, de megt megter erhe helé lése se a víz víz szín színén én tart tartot otta ta.. A küld küldem emén ényt yt megv megviz izsg sgál áltu tuk: k: nagy nagy köteg köteg köny könyvv és irat irat volt volt benn benne, e, és külö különb nböz öző tárgyak, tárgyak, valamenny valamennyii halbőr takaró takaróba ba burkol burkolva va.. Az egész egész rakomá rakomány nytt felhoztuk a fedélzetre, rádió útján értesítettük Maracotékat az átvételéről, aztán szívszorongva vártuk a legközelebbi szállítmányt. A harmadik üveggyolyó is hamarosan megjött. Ismét ezüstbuborék, átüti a víz felületét - de a csillogó ballon ez alkalommal magasan a levegőbe szökkent, s alatta legnagyobb csodálkozásunkra, egy karcsú nőalak csüngött. Az ismeretlen nőt azonban csak a golyó lendülete emelte a levegőbe, s egy pillanat múlva máris a hajó mellé húzták embereink. Az üveggolyó felső részét erősen rögzített bőrkarika fogta körül, s erről az övről hosszú szíjak lógtak alá, amelyek a n ő finom derek derekáho áhozz voltak voltak erősítve. A nő felsőtestét testét körte körte alakú, alakú, sajáts sajátság ágos os üvegharang borította. Üvegnek mondom, de tulajdonképpen ugyanabból a szívós és könnyű anyagból készült, amelyb ől az előbbi kristálygolyó. Csaknem átlátszó volt, és ezüsterek futottak itt is, ott is az anyagában.
Ezt az üvegburát szoros és elasztikus kötelék f űzte a hölgy derekához és váll válláh ához oz,, úgyh úgyhog ogyy a víz víz semm semmik ikép éppe penn sem sem hato hatolh lhato atott tt aláj alája; a; a belsej belsejébe ébenn pedig pedig azt az újsze újszerrű, de rend rendkí kívü vüll könn könnyyű és praktikus praktikus léggyártó kémiai készüléket láttuk, amelyről Headley írt a levélben. A fejvédő haran harango gott némi némi nehé nehézs zség égge gell eltá eltávo volílítot tottá ták, k, és a hölg hölgye yett a fedélzetre emelték. A szép leány mély ájulásban feküdt a fedélzeten, de szabályos lélegzetvétele alapján remélhettük, hogy hamarosan magához tér gyors utazásának szédületéből, és megszokja a nyomáskülönbséget is, amit különben minimálisra csökkentett az a tény, hogy a véd ősisak levegő jének meglehetősen nagyobb volt a sűrűsége, mint a mi atmoszféránknak - azt lehetne mondani: az üvegbura alatt félolyan er ős volt volt a nyom nyomás ás,, mint mint amil amilye yenb nben en a mi búvá búvára rain inkk szok szoktak tak dolg dolgoz ozni ni.. Valószínű, hogy a hölgy az atlantida leány, akit az els ő levél Monának nevez, és ha valóban reprezentálja az atlantidák faját, akkor ez a nép igazán megérdemli, hogy újból megjelenjen a földön. Arcszíne sötét, vonás vonásai ai szépek szépek,, tisztá tisztákk és ariszt arisztokr okrati atikus kusak, ak, haja haja hosszú hosszú,, fekete fekete,, gyönyörű, mogyoróbarna szeme e pillanatban bájos csodálkozással néz szét szét hajónk hajónkon. on. Krémsz Krémszín ín tuniká tunikájáb jábaa tenger tengerii kagyl kagylók ók és gyöng gyöngyhá yházz dísz díszek ek vann vannak ak bele beledo dolg lgoz ozva va;; ugy ugyanil anilye yenn dísz dísz ékes ékesít ítii a hajá hajátt is. is. Tökéletesebb tengeri tündért elképzelni sem lehet - ebben a leányban a tenger titokzatossága és varázsa öltött testet. Láttuk, gyönyör ű szemébe hogyan tért vissza a teljes öntudat, s aztán a hölgy fürgén, mint egy őzike, talpra ugrott, és a hajó korlátjához szaladt. - Cyrus! Cyrus! - kiáltotta. Közb Közben en rádi rádióó útjá útjánn már már lecs lecsen ende desí síte tett ttük ük a lent lent mara maradt dtak ak aggodalmát. És most gyors egymásutánban érkeztek meg a többiek is, harminc-negyven lábnyira felugrottak a levegőbe, aztán visszahullottak a tengerbe, ahonnan azonnal kiemeltük őket. Mindhárman eszméletlen állapotba állapotbann jöttek meg. Scanlannak Scanlannak vérzett vérzett az orra és a füle, de egy óra múltán - kissé még támolyogva - valamennyien tudtak már járni. Els ő csel cselek eked edet etük ük,, azt azt hisz hiszem em,, nagy nagyon on jell jellem emzző ráju rájuk. k. Scan Scanla lant nt egy egy jókedvűen kacagó csoport a söntésbe vezette, ahonnan most vidám kiabálás zaja hallatszik, ami bizonyára nem használ a gépész jelenlegi gyenge testi állapotának. Dr. Maracot megragadta jegyzeteinek kötegét, kibo kibonto ntott tt egy egy papí papírt, rt, amel amelyy - amen amenny nyir iree meg meg tudt tudtam am ítél ítélni ni - csup csupaa algebrai jelből állott, s eltűnt a kabinjába vezet ő lépcsőn, míg Cyrus Headley különös leánykájához rohant, és - az utolsó híradások szerint -úgy látszik, soha egy pillanatra sem akar elszakadni a szép tengeri najádtól. Ez a helyzet, s reméljük, gyenge leadónk valahogyan mégis eljuttatja jelentésünket a Zöldfok állomásig. E csodálatos kaland pontos részleteit, ahogyan illik, maguk a kaland résztvevői fogják elmondani. Szabó Lőrinc fordítása Zórád Ernő rajzai
DÉVÉNYI TIBOR A Pannónia Űrbázis Előszó, avagy némi mentegetődzés és magyarázkodás Jó okom van a mentegetődzésre. Olyasmibe vágok bele ui., amihez vajmi keveset értek. Regényírás! Hogy kerül a csizma az asztalra? Helyesebben, hogy kerül egy hekus az írógép mögé? Ja persze, még be sem sem muta mutatk tkoz ozta tam. m. Csuto Csutora ra Déne Déness őrmeste rmesterr vagyo vagyok, k, a Különl Különlege egess Elhárítástól. Vagyis különleges hekus. Az igazság az, hogy az eset, amit végül is szeretnék elmesélni, az Is különleges. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy a legkülönlegesebb, amir ől valaha is hallottam. Vagy álmodtam. Már két éve, hogy az ügy lezárult, így a Központi Nagy Komputer engedélyezte a közzétételt. A fiúk pedig addig maceráltak, míg végül is rászántam magam, hogy elmeséljem a nagy sztorit. Hogy kik a fiú fiúk? Ter Termés mészete etesen sen a Mac Mackó. kó. Doki, oki, Dug Dugó és a több többie iekk. Valamennyi Valamennyien en a rókavári rókavári lakótelep lakótelep Kék Iskolájáb Iskolájában an a 7/6 osztály derék derék tanulói. 19 fiú és két lány. A rókavári lakótelepről sok mondanivalóm nincs, hiszen pont olyan, mint Budapest bármelyik lakótelepe. Hogy mi történt? Eltűnt a Pannónia Űrbázis! Minden óvodás kisgyerek tudja, hogy mit takar ez a név. A Pannónia Űrbázis, illetve a fedélzetén lévő Központi Legfelsőbb Nagy Komputer az ország vérkeringésének a központja. Hazánk mértani középpontjának délkörén lebeg, az Egyenlítő felett 27 ezer km magasságban, és irányít. Ipart, Ipart, mezőgazdaság gazdaságot, ot, kereskede kereskedelmet, lmet, adminiszt adminisztrációt rációt,, közleked közlekedést, ést, egyszóval MINDENT. Persze nem egymagában, hanem az alárendelt Központi Nagy Komputerek és Nagy Komputerek bonyolult hálózata segítségével. De míg valamennyi alárendelt komputer csak végrehajt, addig a Pannónia ama bizonyos Közp özponti Legfelsőbb Nagy komputerének döntési joga is van. És ez tűnt el... A Különl Különleg eges es Elhárí Elhárítás tás részé részérről én vezettem a nyomozást, így kerülte kerültem m szoro szoross kapcs kapcsola olatba tba a srácok srácokkal kal Is. Persz Perszee az esemé esemény nyek ek megírá megírása sa nem volt volt egysz egyszer erű. Már Már a lege legele lejé jénn nagy nagy nehé nehézs zség égek ekbe be ütköztem, a közzétételhez szükséges engedély megszerzését illet ően, jóllehet, már régen letelt a kétéves, kötelező „kiv „kivárá árási si idő". Az érdekesség kedvéért alább közlöm levelezésem egy töredékét: Levél Körzeti Nagy Komputer 333-1526-XIII-AAbbC-Z Kérem Kérem enged engedély élyezn eznii a PaÜB/2 PaÜB/2085 085-12 -12/15 /15-25 -25 buboré buborékme kmemór mória ia tartalmának közzétételét! Különleges Elhárítás Csutora Dénes őrm. Válasz Különleges Elhárítás Csutora 333-1526-007/a A Kerületi Nagy Komputer illetékes!
Levél Kerületi Nagy Komputer 333-1526-XIII-AAbbC-ZZ Kérem Kérem enged engedély élyezn eznii a PaÜB/2 PaÜB/2085 085-12 -12/15 /15-25 -25 buboré buborékme kmemór mória ia tartalmának közzétételét! Különleges Elhárítás Csutora Dénes őrm. Válasz Különleges Elhárítás Csutora 333-1526-007/a A Nagy Komputer illetékes! Levél Nagy Komputer 333-1526-XIII-AAbbC-ZZZ Kérem Kérem enged engedély élyezn eznii a PaÜB/2 PaÜB/2085 085-12 -12/15 /15-25 -25 buboré buborékme kmemór mória ia tartalmának közzétételét! Különleges Elhárítás Csutora Dénes őrm. Válasz Különleges Elhárítás Csutora 333-1526-007/a A Központi Nagy Komputer illetékes! Levél Központi Nagy Komputer 333-1526-XIII-AAbbC-ZZZZ Kérem Kérem enged engedély élyezn eznii a PaÜB/2 PaÜB/2085 085-12 -12/15 /15-25 -25 buboré buborékme kmemór mória ia tartalmának közzétételét! Különleges Elhárítás Csutora Dénes őrm. Válasz Különleges Elhárítás Csutora 333-1526-007/a A Központi Legfelsőbb Nagy Komputer Első Helyettese illetékes! Levél Központi Legfelsőbb Nagy Komputer Első Helyettese 333-1526XIII-AAbbC-ZZZZZ Kérem Kérem enged engedély élyezn eznii a PaÜB/2 PaÜB/2085 085-12 -12/15 /15-25 -25 buboré buborékme kmemór mória ia tartalmának közzétételét! Különleges Elhárítás Csutora Dénes őrm. Válasz Különleges Elhárítás Csutora 333-1526-007/a Kérelmével forduljon a Körzeti Nagy Komputerhez! Levél MTV „Padlásajtó-Pinceablak" Szerkeszt.
333-1 526-5-mtv-paajpiab-zzZzZz 526-5-mtv-paajpiab-zzZzZz mellékelem levélváltásom beszélgetésünkre hivatkozva! Különleges Elhárítás Csutora Dénes őrm.
másolatát
teletelefonon
Válasz Különleges Elhárítás Csutora Dénes őrm. úr kezeihez 333-1526-007/a Interj Interjúú és dokume dokumentu ntumok mok péntek pénteken en kerül kerülnek nek adásb adásba. a. 18.23 18.23 és 18.55 között MTV-PaPa-Szerk. Liheghy A „Padlásajtó-Pinceablak" adását követően, MÁSNAP kaptam az alábbi levelet: Különleges Elhárítás Csutora Közzéteheti Központi Legfelsőbb Nagy Komputer Első Helyettese sk.
***
Ilyen előzmények után láttam az íráshoz. 1. fejezet A rókavári lakótelep Budapest legromantikusabb peremkerülete, az energiaköz energiaközpont pont hűtővizéből kial kialak akít ítot ottt kis kis mest mester ersé sége gess tóna tónakk és a három, parányi, mesterséges szigetnek köszönhet ően. A levegő szinte túltelített a virágillattól, s már-már bódító. Amerre a szem ellát, gyönyörű, dús lombú fák, virággal telehintett bokrok. Az ezernyi madár füttye és boldog csivitelése szinte mosolyra fakasztja a legmorcosabb koránkel őt is. Ilyen ez a lakótelep késő márciustól szeptember végéig. Sajnos az események decemberben kezd ődtek, mikor is minden csupa latyak, jég és köd, a fák és bokrok csupaszok, a madarak elvonultak, és még a legkésőbben kelők is morcosak, sőt, egész nap azok. Mert az igazság az, hogy a tél is szép, de nem a rókavári lakótelepen. Ott ui. a hó nem marad meg, csak a nyoma, de az sokáig. A Kék Iskola 7/b osztályában olyan volt a hangulat, mint egy átlagos, közn köznap apii szer szerdá dán. n. Az oszt osztál ályy megs megszo zoko kott tt módj módján án várta várta Leto Letols lszt ztoj oj Leonórát, vagyis bocs', természetesen Nelli nénit, az irodalomtanárt és osztályfőnöknőt. Az igaz igazság ságho hozz tart tartoz ozik ik,, hogy hogy Nell Nellii néni nénitt minde mindenk nkii szerette, mert igazságos volt, s bár mindenkit mindig letolt - innen a Letolsztoj Leonóra név -, mindig és mindenkor volt rá jó oka. Azt ígérte, hogy valami karácsony el őtti meglepetésben részesíti az osztályt. Még jó tíz perc volt a becsengetésig. A fiúk megszokott programjukat űzték. Doki a padjában ült, és egy vaskos iratcsomót tanulmányozott, nyilván valamelyik új komputerprogram remekét nézegette. Mackó az osztály bal sarkában ült ZAZEN ülésben, és meditált. Mit várjon az ember egy kék öves karatékától? Suhajda szótlanul csépelte Blahót, aki közben
megpróbálta elgáncsolni Colost, de ez nem sikerült. Az osztály leányzói, Bumella és Copfos egy divatlapot nézegettek volna, ha a 66 kilós Pici nem borítja rájuk a nehéz kábátokkal teli fogast. Már-már közel látszott a háború kitörése, amikor felharsant a csengő kellemetlen hangja, és vége lett a sziesztának. Az osztály kelletlenül padjába vonult, kivéve a Dokit, aki eleve ott ült. Mackó éppen akkor tápászkodott fel a padlóról, amikor belépeti Nelli néni, az osztályfőnöknő. - Nelli néni jelentem - csipogta Bumella -, osztálylétszám 31, hiányzó nincs. - Üljetek le, gyermekeim! - mondta Nelli néni. – Ki volt az a disznó, aki aki tele telefifirk rkál álta ta hüly ülyeség eségek ekke kell a tábl táblát át?? - kezdt ezdtee el szo szokás kásos letolássorozatát. A táblán egyébként ez állt: Karácsonyig már csak négy matekóra van! Ehhez tudni kell, hogy a matekot a Keselyű tanítja, A Keselyűnek is van van polg polgár árii neve neve,, állí állító tóla lagg Betti Betti néni nénine nekk hívj hívják ák.. De ÍGY ÍGY senk senkii sem sem nevezi. nevezi. Szemt Szemtől szem szembe be TANÁ TANÁRN RNŐ KÉREM KÉREM.. Háta Háta mögött mögött pedig. pedig..... Valószínűleg tanártársai is Keselyűnek hívják. Nemcsak sajátos profilja miatt, ami valószínűtlenül emlékeztetett egy keselyűre, de a viselkedése miatt is. A legelnézőbb vélemények szerint is a Keselyű természete kibí kibírh rhat atat atla lan. n. Az volt volt az egyö egyönt ntet etű véle vélemé mény ny,, hogy ogy az egé egész emberiséget utálja, és ennek többször napjában kell ő hangot is ad. Utálta mindenki, s ennek köszönhetően az osztály nem volt a matek terén valami szuper. Mert sajnos az élet olyan, hogy a matekot a Keselyűvel azonosították. Baj! Persze a Doki ez alól kivétel. A Doki CSAK a komputereinek él. Mert több van neki. Van, amit kapott a szüleitől, van, amit már ő maga épített. És a könyveinek, melyekből újabb újabb és újabb, újabb, egyre egyre rafiná rafinálta ltabb bb progra programok mokat at gyárt gyárt imádot imádottt gépei gépei számá számára. ra. Ő a matekot sem a Kesely űtől tanulj tanulja, a, hanem hanem odahaz odahaza, a, kényelmesen, valamelyik komputerétől. ÍGY könnyű... De van még valami. Nemcsak az az érdekes, hogy a Doki OTTHON tanulja tanulja a matekot. matekot. Piha! A Doki TÖBBET tud matekból, matekból, mint a Kesely Keselyű! EZ a lényeg, így tehát nem a Doki fél a Keselyűtől, hanem fordítva. Már jó néhányszor néhányszor előfordult, hogy a Doki jelentkezett a Keselyű magyarázata alatt, és rettenetesen tisztelettudóan közölte: - Tanárnő, kérem szépen, nyilván a könyvben volt a hiba, de az egyenlet bal oldala nem e.f.q.12 -a' + b"+ c'", hanem a q gyök gyök alatt van, a c pedig pedig csak kétvesszős. Ilyenkor a Keselyű legszívesebben karmaival felkapná a Dokit, és elhurcolná elhurcolná szétmarcan szétmarcangolá golásra, sra, de ehelyett ehelyett kardot kardot nyelt nyelt testtartáss testtartással, al, pléharccal mondogatja: - Persze, ez nyilvánvaló, éppen szólni akartam. A szerencsétlen pára már beiratkozott a Fiatalok Komputer- és Matekdiszkójába, ott tölt órákat, minden szombaton, költ egy halom pénzt tagdíjra, de nem sok eredménnyel. Már ami a matekot illeti. Hiába, már majdnem 26 éves, és ebben a korban már nehéz a gyerekek agyát követni... Van az osztályban még valaki, aki immúnis a Kesely űvel szemben. Mármi Mármint nt matem matemat atik ikai ai prak praktitiká káiv ival al szem szembe ben. n. A Mack Mackót ót sem sem tudj tudjaa a Keselyű kibille kibillenteni nteni nyugalmáb nyugalmából. ól. Mackónak Mackónak nincsene nincsenekk komputere komputerei.i.
Persze egy-kettő biztos van náluk is, mert hiszen minden háznál van ennyi. De Mackót ez kevéssé érdekli. Mackót az ÖNFEGYELEM, az ERŐ és az álland állandóó KÉSZEN KÉSZENLÉT LÉT érdekl érdekli.i. Mackó Mackó ui. korosz korosztály tályána ánakk egyetlen kék öves KARATÉKÁJA. Mackó súlyos egyéniség, de csupa izom, nem is merné senki az osztályból felcukkolni. Idegen osztálybeli srácok - akik nem ismerik Mackót -, néha bizony alaposan ráfáznak, amikor piszkálni, vagy csúfolni kezdik. Mackó tisztában van irtózatos erejével, ezért sosem csap oda. Ha odacsapna, törne a csont. Egy karatéka ezt nem engedheti meg magának. Csak ha igazi ellenfélről lenn lennee szó, szó, tisz tisztes tessé sége gess harc harcba ban. n. De egy egy nyam nyamva vadt dt srác srác Mackón Mackónak ak nem ellenfe ellenfele. le. Ha valaki valaki MÉGIS MÉGIS elkezd elkezdii piszk piszkáln álni,i, előbb meghajol, kinyújtja két karját, összeszorított öklökkel; „OSS" - mondja, ahogy illik, csak ezután kapja el a srác felső karját, úgy szorulnak rá ujjal, mint egy-egy satu, majd lassan felemeli áldozatát, az egykor oly nagy hangút, éppen csak annyira, hogy a lába ujja se érjen a padlóra. Aztán szép nyugodtan megkérdi: - Tiszteletre méltó barátom, kíván tőlem valamit? Vagy netán meg akarja mondani a pontos id őt? A kalimpáló srácnak sok esélye nincs. Legfeljebb kínjában közli a pontos időt, ha tudja. Visszatérve a Keselyűre: Mackó ezt az egész ügyet úgy tekinti, hogy ez is egy BUDO. Kibírni a Keselyűt meg a matekot. A halmazelmélet sem egyéb, mint négy NINJA, akik hátulról szeretnék megtámadni. Elkalandoztam, bocsánat. Ott tartottunk, hogy NELLI néni a táblára írt lelkesítő jövendölést kifogásolta. Mármint hogy karácsonyig stb. De ezt már tudják. Természetesen senki sem jelentkezett, amit Betti néni sem talált sajátosnak, mert elsősorban ő volt az, aki arra nevelte a fiúkat és két szem lányát, Bumellát és Copfost, hogy vannak az életben olyan helyzetek, amikor egy kollektíva kell, hogy vállalja a felelősséget, ha az a bizonyos valami a közösség érdekeit szolgálja. A matekórák számát tekin ekintv tvee pedig edig az nyilv yilván ánvvalóa alóann a közös özössé ségg érd érdekei ekeivvel volt olt összhangban. Nem is gondolta komolyan, hogy bárki is jelentkezzen kérdésére. - Gyerekek, fontos bejelentésem van a számotokra. A második félév végén, a nyári vakáció el őtt ELÖ-ÉRETTSÉGI VIZSGÁT fogtok tenni. A ti osztályotok lesz az első az országban, s a ti eredményeitek alapján fogják eldönteni, hogy mit és milyen mértékben kell majd módosítani. Legyetek nagyon büszkék! - mondta eléggé meggondolatlanul Betti néni, majd majd így így foly folyta tatt tta: a: - Egyé Egyébk bkén éntt matek matekbó ból,l, fizik fizikáb ából ól,, irod irodal alom ombó ból,l, történelemből és földrajzból fogtok vizsgázni. Természetesen a hét év anyagából. Lesz írásbeli és szóbeli. Aki nem éri el a 23 pontot, osztályt ismétel. Június 2-án lesz az írásbeli, délelőtt a természettudományokból, délutá délutánn az egyéb egyéb tantár tantárgya gyakbó kból.l. Tesztl Tesztlapo apokat kat kapto kaptok, k, és minden mindenki ki használhatja csuklókomputerét, de csak EGY adattárral. Kaptok finom ebédet, erről én magam gondoskodom, és délután lesz a szóbeli. Ehhez viszont SEMMIFÉLE segédeszközt (komputert, könyvet, szalagot stb.) nem használhattok. A már említett 23 pont a minimum - aki ezt nem teljesíti, nem léphet a 8. osztályba. Aki viszont ennél többet nyújt, az a továbbtan továbbtanulás ulás szempontjából szempontjából zöld utat kap. Így hát, GYERMEKEIM GYERMEKEIM,, ez
az egész a TI ÉRDEKEITEKET szolgálja. A tételek már az igazgató úr komputerében vannak, tegnap továbbította őket a Központi Adatbank. Így hát, GYERMEKEIM, a téli szünetben vegyétek át az elmúlt hat év anyagát, mert különben nem jön össze a 23 pont. Elszabadult a pokol. Bumella sírógörcsöt kapott. Copfos felállt, hebegni kezdett, majd elájult. Szemtanúk szerint úgy vágódott el, mint egy karó. Mackó kiment a tanterem jobb első sarkába, és miután az osztály felé hajolt, és közölte: „OSS", egyetlen suhintással kettétörte a bejárati ajtó mellett álló könyvespolcot, majd újra meghajolt, ismét közölte, hogy „OSS", és kiment. Ki tudja, hová? A fiúk többsége összevissza kiabált de közben Suhajda felpofozta Blahót és Edmundot is. Copfos pedig egyszer űen újra elájult. Csak Doki ült továbbra is egykedvűen a helyén, az előtte fekvő iratcsomót mindenesetre elpakolta, és egy tiszta papírlapot vett maga elé. elé. Szem Szemmel mel látha látható tóan an érde érdekl klődéss déssel el figye figyeltltee Betti Betti néni néni tová tovább bbii információit. Ami nem is váratott sokáig magára. - Ha befejeztétek az őrjöngést, talán elmondanám... Blahó is eltűnt, majd kis idő múlva megjelent Mackóval. Senki sem lepődött meg azon, hogy Mackó szokásos nadrág + pulóver szerelése helye helyetttt KAR KARATE ATE-GI -GI-be -benn jelent jelent meg. meg. Dereka Dereka körül körül ott villo villogot gottt az a bizonyos kék öv. Az egész osztály tudta, hogy Mackó lelkében nagy vihar dúl, és CSAK a KARATE-GI akadályozza meg abban, hogy az a vihar felszínre kerüljön, és összetörje az osztály berendezését. Betti néni igyekezett nem észrevenni az öltözékben beállt változást. Az osztály egyszer űen fejét vesztette. Pardon. A Doki és Copfos kivételével. A Doki továbbra is meredten nézte az el őtte fekvő üres papírt, a Copfos pedig még még mind mindig ig mere merevv ájul ájultt volt. olt. A fiúk fiúk egys egysze zerrűen összever összeverekedte ekedtek, k, miköz miközben ben Mackó Mackó módsze módszerese resenn kezdte kezdte felaprí felaprítani tani puszt pusztaa kezév kezével el a padokat. A csengetés vetett véget az őrjöngésnek. Betti néni jobbnak látt láttaa elhú elhúzn znii a csík csíkot ot,, Mack Mackón ónak ak elfá elfára radt dt a keze keze a harm harmad adik ik pad pad fela felapr prít ítás ásaa után után,, a fiúk fiúk meg meg mine minekk verj verjék ék egym egymás ástt szün szünet etbe ben? n? A szeg szegén ényy Copfo Copfoss felé feléle lesz szté tésé séhe hezz Is hozz hozzák ákez ezdte dtek, k, Bume Bumellllaa aktí aktívv közreműködésével. Már majdnem helyreállt a rend, amikor megszólalt a Doki: - Srácok! Rendkívüli csapatgyűlés! Gyertek a búvóhelyre délután ötre! MINDENKIRE számítok! Az osztályban olyan csend lett, mint éjszaka a kozmoszban. A Doki még még az élet életéb ében en nem nem hívo hívott tt össz összee csap csapat atgy gyűlést lést!! !!!! Plán Plánee nem nem rendkívülit! Ami egyre megy. MIT AKARHAT A DOKI???? Pont most? Amikor a baj EKKORA??? Nagy oka lehet a Dokinak, ha pont most mondta, amit mondott. Nem is volt több ricsaj, pofon és teperés. Még ájulás sem. Sőt. Mackó kiment, és átöltözött. És szólt Dugónak. Nehogy elkéssen. Mármint a rendkívüli csapatgyűlésről. Hja, ha most május lenne, vagy augusztus! A csapatgyűlés helye a Kissziget lenne. Kérem, ne gondolják, hogy nemcsak írni, de HELYESírni sem tudok. A srácok búvóhelyének becsületes neve a Kissziget,
Nem mintha a másik két mesterséges sziget nagyobb lenne, mint az övék. Egyformák. De az övékét Kisszigetnek hívja mindenki a rókavári lakótelepen. A másik kett őnek is van neve, de közel sem olyan kedves és szere szeretet tette tell teli, teli, mint mint a srác srácok oké. é. Az egyi egyike kett Észa Északi ki-s -szi zige getn tnek, ek, a másikat meg Akácosnak hívják. Ne kelljen most szájba rágnom, hogy miért északi az egyik és akácos a másik. Nem is fontos. A Kissziget LENNE a fontos. Mert eszményi búvóhely. Az egész nem nagyobb, mint egy tornaterem. De víz veszi körül, rajta egy hatalmas, árnyat adó fűzfa s nyolc málnabokor. Eszményi búvóhely a srácoknak. Sok id őt töltenek töltenek ott. A Kisszigetre kedves, rönkfákból ácsolt hidacska vezet, illetve ha valaki akar, hát ladikkal is mehet. A srácok többnyire így közlekednek. A ladi ladikk 12 szemé személy lyes es,, kéts kétsze zerr fordu fordul,l, s ott ott van van az egés egészz társa társasá ság. g. Többnyire Blahó és Mackó eveznek, mint az osztály izomemberei. Télen minden más. A búvóhely is. Ha Benjámin bácsi nem lenne a srácok odaadó barátja, talán búvóhely sem lenne. De szerencsére van Benjámin bácsi, és van kölcsönös barátság. Benjámin bácsi a telep energiaközpontjának öreg technikusa. Ő kezeli a fűtést-hűtést, a vizet, áramot és mindent, ami idevág. Van egy kis központja, amiben az atomreaktora duruzsol. Hát annak a padlásán ad helyet a srácoknak. Amikor az idő járás rosszra fordul, már nem lehet a Kisszigetre menni, irány a Benjámin min bácsi birodalma, annak is a padlása. Jól berend berendez ezked kedtek tek.. Van fűtés, tés, vilá világí gítá tás, s, hűtőszek szekré rény ny a kajá kajána nakk és Innivalónak, párnák a padlón, amire lekucorognak, és van egy szekrény is a kinc kincse sekk rész részér ére. e. Mert Mert egy egy osz osztályb tályban an mind mindig ig vann vannak ak kinc kincse sek. k. Amikre vigyázni kell. Persze mindennek van valami rendje. Itt a kajának és innivalónak a f őnöke Dugó. Vagyis Mackó öccse. Mert hogy ő a legkisebb, és egyébként szeret is ilyesmivel bíbel ődni. Persze furcsa, hogy nem Bumella vagy Copfos a „szakácsnő", de hát Bumellát jobban érdekli a zene - ennek köszönhet ően ÁLLANDÓAN cipeli gordonkáját és kis flótáját. Copfos pedig a kézimunkák őrültje. Olyan pulóvereket és mellényeket köt a fiúknak, hogy az egész lakótelep sárgul az irigységt ől. De kaját egyik e gyik csaj se adna... Még szerencse, hogy van a Dugó... És a Benjámin bácsi. Mert ha az öreg nem tűrné meg a srácokat, nagy baj lenne. Ugyan kinek a lakásába férne el 19 fiú és két lány? Erről se kell többet szólni. Slussz! Mire a rendkívüli csapatgyűlésre szállingózni kezdett az osztály, Dugó egy műanyag tálcán hat terjedelmes kenyérszeletet kenegetett vajjal, vajjal, majd aprólékosan aprólékosan sonkát és sajtot sajtot kezdett kezdett rájuk rakosgatni. rakosgatni. Mire végzett, kezdte a retket és hagymát vagdosni, és azzal borította be a tekintélyes szendvicseket. A kákabélű Bumella a hatalmas szendvicsek láttán kis híján elájult. - Csak nem EZT akarod velünk felzabáltatni?! - kérdezte undorodva. - Frászt! - mondta Dugó tömören. - EZ a Mackóé. Ti egy-egy pogácsát kaptok. - Azzal még egy kis sajtot helyezett az egyik, szerinte nyilván szegényes szendvics tetejére. Hiába, biztos ismeri egy JIYUKUMITE-KARATÉKA étvágyát... Senki sem késett. 19 fiú és 2 lány várta, mit tud mondani a Doki ebbe ebbenn a kata katasz sztro trofá fáliliss hely helyze zetb tben en.. Még Még hogy hogy előéret éretts tség égi!i! Hat Hat év
anyagából! Még azt sem tudják tisztességesen, amit két hete tanultak! És TANULNI a téli szünetben olyan, mint fagylaltot árulni az Északisark sarkon on.. .... Meg Meg egyé egyébk bkén éntt is! is! Mi az, az, hogy hogy NE NEKI KIK K JÓ EZ! EZ! Tipi Tipiku kuss felnőttgondolkodás. A Doki Doki sápa sápadt dtab abbb és véko vékony nyab abbb volt volt a megs megszzokot okottn tnál ál.. És BORZASZTÓAN szótlan. Látszott rajta, hogy RETTENETES feszültség van benne. Nem is nógatta egyik sem, hogy mi a frásznak hívta össze a rendkívüli rendkívüli csapatgy csapatgyűlést. lést. Majd Majd elmond elmondja. ja..... El is kezdt kezdte. e. Szoka Szokatla tlanul nul izgatottan. - Srácok, ha segítetek, meg tudnám csinálni! Azt mondta Leonóra, vagyis Letolsztoj, izé, a Betti néni, hogy a tételek a diri komputerében vannak! Hát én megpróbálom onnan kicsalni őket! Van a fateromnak egy irtó klassz CB-rádiója. Ha én azt rákapcsolnám a Bercire, aki az én legokosabb komputerem, és ráhangolnám a diri telefonjára, illetve azon keresz keresztül tül az iskola iskola kompu komputer terére ére,, egy transz transzmitt mitter er segít segítség ségéve évell meg tudnánk szerezni a tételeket. Ha ez sikerül, az egész előérettségi egy nagy túró. Fantasztikus hangzavar támadt. - Doki! Hogyan képz...? - Még hogy CB-rádió! - Kinek a mije... - Mi az, hogy transzmitt... ? Mackó elbődült: - CSENDET! Vagy... Csend lett, AZONNAL Mackó meghajolt és rezzenetlen arccal szólt: - Doki! Hogy is mondtad? NETÁN meg tudnád szerezni a tételeket? A komputereddel? És segítségünkre van szükséged? Templomi csend várta Doki nyilatkozatát. Nem hiába. - Mondtam már! - így Doki, változatlanul nagy feszültséggel. - A segítségetekkel. - De hogyan? - kérdezte 19 fiú és 2 lány, szinte egyszerre. - Ez legyen az én dolgom - mondta Doki megfontoltan. - HA sikerülne a diri szobájába bejuttatni a TRANSZMITTERT. A programot ehhez meg tudom csinálni. De nem tudom, hogy juttathatnánk el a transzmittert a diri szobájába. Ez nagyon fontos. A diriről tudni kell, hogy egy kissé bizalmatlan. SENKIT sem enged a szobájába lépni, kivéve, ha büntet. Mert a fegyelem, az szent. Büntetés céljából lehet belépni. Egyébként soha. Pedig Jácint Andor igazgató akit tanítványai csak Winnetounak hívnak - nem rossz ember. Csak ilyenje van. Hát ez bizony nem kis probléma. AKÁRKI kopogtat az ajtaján, szívesen látott vendég, a KÜSZÖBIG. De azon túl slussz! Belépés csak büntetésből. A transzmitter bejuttatása reménytelennek látszott. A társaság lelombozódott. Még a pogácsa sem kellett. Csak Mackó csendes rágcsálása hallatszott. Na meg hirtelen mély, nyugodt hangja: - Váll Vállal alom om!! - mond mondta ta megf megfon onto tolta ltann Mack Mackó. ó. - Doki Doki,, csüt csütör örtö tökö könn beviszem a dirihez. Elképedtek! Kedd van! MIT AKAR TENNI MACKÓ CSÜTÖRTÖKIG???
- Csak nem akarsz betörni? - kérdezte aggályoskodva Bumella. Mackó válaszra sem méltatta. Egy KARATÉKA kifürkészhetetlen nyugalmával csak ennyit mondott: - Kérem a bigyót csütörtök reggel a suliba! A többi az én dolgom. - Meglesz lesz!! - mon mondta dta Doki, oki, nem nem firt firtaatva tva a rész részle lete tekket. et. - Én mind minden enes eseetre tre hazas azaszzágu águldok ldok és nek nekifog fogok. Még Még MA ÉJJEL JEL megpróbálok kapcsolatot teremteni a suli komputerével, függetlenül a transzmittertől. Egy Egyelőre legyen legyen kapcso kapcsolat lat,, inform informáci ációsz ósziva ivatty ttyúzá úzásra sra ráérünk aztán is. Hazamentek. Csak Mackó maradt. ZAZEN-ülésben. Meditált még egy kicsit. Ja és Dugó. Aki, ha csak lehet, mellette van. 2. fejezet Éjjel háromkor riasztottak. Hányszor mondta volt feleségem, Margitka: - Mi a frásznak kellett nekem egy hekushoz mennem feleségül, mért nem inkább egy könyvtároshoz vagy henteshez??? Ki ver ki az ágyából éjjel háromkor egy könyvtárost vagy hentest? El is húzta a csíkot végül egy elektronburkolóval. Az igaz igazat at megv megval allv lvaa enge engem m is soks sokszo zorr gyöt gyötört ört a kérd kérdés és,, mi a frásznak kellett hekusnak mennem! De valahányszor ez foglalkoztatott, mindig kiderült, hogy azért, mert csak ez a meló izgat, és csak ezt szeretem csinálni. Még éjjel háromkor is. Fél négyre értem a Bázisra. Amint beléptem, tudtam, hogy sokkal nagyobb a baj, mint amilyenre tulajdonképpen fel voltam készülve. Már ott ült ui. főnököm, az ezredes. Zubbonyának hajtókájában még mindig villogott a riasztó-mozgósító bigyó. Nyilván elfelejtette kikapcsolni. Ha egyszer ILYENKOR az ezredes itt ül puccparádéban, akkor marha nagy zűr lehet. - Le se üljön, indulunk! - szólt rám, és már emelkedett is öblös karosszékéből. Hogy hová? Minek? Kihez? Semmi. De hát nem akkor kezdtem a szolgálatot, tudtam, hogy majd megmondja, ha itt lesz az ideje. Így hát mentem mellette szótlanul. Nem a kocsijához ment, hanem a minikopter-állomásra. Úgy látszik, még annál is nagyobb a zűr. A minikopterek ügyes kis szerkezetek, de istentelenül sokat fogyasztanak, és a Különleges Elhárítás havi üzemanyag-ellátottsága bizony igen csak szerény. Nem sokszor furikáztam az elmúlt három év alatt minikopterrel. A Vércse-II, várt minket a C-állásban. Ott toporgott már Misolits is, a bázis legjobb minikopter-pilótája. - Az elnökhöz! - reccsentette az ezredes. Elhűlt bennem a sör. Az ELNÖKHÖZ??? Csak nincs PUCCS? Vagy háború? Vagy valami természetfeletti katasztrófa! UFO-invázió? MIKOR szoktunk mi éjszaka az elnökhöz minikopterezni? Hát ÉN még egyszer sem, pedig már kilenc éve vagyok az Elhárításnál!... Magamba fojtottam a kérdészuhatagot, hiszen id őben úgyis meg fogom tudni, mi ez az egész cicó. Vagyis cécó. 17 perc alatt értünk az elnöki palotához. A f őbejárat előtt már tizenk tizenkét ét miniko minikopte pterr parkol parkolt.t. Mi érkez érkeztün tünkk a jelek jelek szeri szerint nt utolsó utolsónak nak..
Vag Vagyok AN ANN NYIRA IRA hekus ekus,, hogy ogy rájö rájöjjjjek ek,, hogy ogy össz összeh ehív ívtá tákk a katasztrófabizottságot. Ez áll tizenhárom tagból... Az ezredes egész utunk alatt meg sem nyikkant. Amikor beléptünk az elnöki tanácsterembe, halk beszélgetés töltötte meg a leveg őt. A mondatfoszlányok mondatfoszlányok körülfogtak, mint megannyi szellem: -...legmélyebb álmomból, amikor... -...töltött káposztával, és azt hittem, hogy csak attól... -...háromszor. Aztán úgy elaludtam, mint egy siketfajd... -...és egy fél Durmolint. Fejbe vert, mintha egy homokzsák... NYILVÁNVALÓ volt, hogy SENKI sem sejti, MIÉRT vagyunk itt most, és Ml TÖRTÉNT, hogy a katasztrófabizottságot keltett riasztani. Ja, még az is feltűnt, hogy a bizottság tagjainak többsége még ki sem iktatta a riasztógombocskát. MIÉRT??? Pontos Pontosan an tudom, tudom, hiszen hiszen ellen ellenőriztem riztem csuklóter csuklóterminálo minálomon, mon, majd sokkal később jegyzeteimben, hogy az elnök 4.07-kor lépett a terembe. Rettenetes állapotban volt. Mintha áramütés ért volna bennünket, úgy némult el mindenki. ILYENNEK még sosem láttuk ezt az energikus, gyorsan döntő, remek államférfit. Nyilván néhány óra leforgása alatt éveket öregedett. Mozgása lelassult, arca halottnak t űnt, sápadt, gyűrött szem szemei ei bees beeset ette tek. k. Hogy Hogy mit mit érez érezte tekk a több többie iek, k, meg meg nem nem tudná tudnám m mond mondan ani.i. Hogy Hogy én mit mit érez érezte tem? m? Kis Kis híjá híjánn össz összee eest stem em.. Ha a baj baj AKKORA, mint AHOGY az elnök kinéz, akkor végünk van. Jobb, ha megismétlem: AKKOR VÉGÜNK VAN. Az eln elnök az U alakú lakú asz asztal tal köz középs épső széké székéhe hezz ment ment,, majd majd nehézkesen leült. Szótlanul intett, hogy mi is üljünk le. Leültünk. A háro három m elnö elnökh khel elye yett ttes es,, a titk titkár ársá ságg veze vezettő je, a honvédelem, az ener energe getitika ka,, a fejle fejlesz szté téss mini minisz szte tere re,, a Közp Közpon ontiti Közp Közpon ontt hely helyet ette tess vezető je, a Központi Nagy Komputerhálózat vezető je, mi ketten a Különl Különlege egess Elhárí Elhárítás tástól tól és Tatort Tatortii profes professz szor, or, a Távköz Távközlés lésii Közpon Központt igazgatója. Ültünk, és vártuk, hogy megtudjuk, mi történt. Mert az már teljesen bizonyos volt, hogy nem holmi gyakorlat vagy próbariadó vagy mit tudom én micsoda. Végtelennek tűnő várakozás után megszólalt az elnök: - Megszakadt a kapcsolat a Pannónia Űrbázissal. Az ország élete néhá néhány ny órán órán belü belüll megb megbén énul ul.. Éjsz Éjszak akaa a kata katasz sztró trófa fa csak csak kevé kevéss sséé látványos, hiszen az ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, közlekedés és adminisztráció nagy része pihen vagy tartalékon megy. De pár órán belül ki fog derülni, hogy nincs irányítás. A katasztrófa mértéke aligha felmérhető. Ma este már másodszor kivert a sör. Ez rosszabb egy puccsnál, egy UFO-inváziónál, egy akárminél. ENNÉL rosszabb nem történhet, hiszen a Pannónia Pannónia Űrbázis az ország MINDEN tevékenységének az irányítója. De mi történhetett? Ez a bizottság MINDEN tagjának eszébe jutott, így nem csoda, ha mind a tizenketten szinte egyszerre kérdeztük: - Felrobbant? Megsemmisült? Ki tette? Az elnök szinte suttogva válaszolt: - Alig tudunk valamit. Nem történt katasztrófa, semmi sem utal arra, hogy hogy a Pann Pannón ónia ia megs megsem emmi misü sültlt voln volna. a. ER ERR RŐL azon azonna nall biz biztos tos információnk lenne. Egyszerűen NINCS KAPCSOLAT. Lehet, hogy OTT
VAN, és lehe VAN lehet, t, hogy hogy ELT ELTŰNT NT.. Ha ott ott van, an, az borz borzas aszt ztó, ó, mert mert a sugárnyalábját ELTÉRÍTENI csak Földön kívüli energiamező képes. Ha nincs ott, de nem semmisült meg, az sem jobb, de ehhez nem kell FELTÉTLENÜL Földön kívüli energiamezőt feltételezni. Viszont ha a Pannón Pannónia ia Űrbáz rbázis is nem nem semm semmis isül ültt meg, meg, de ninc nincss OTT, OTT, akko akkorr HOL HOL VAN??? Végül is egyik kérdés sem különösebben jobb, de a tényeket megsz megszépí építen tenii nem lehet. lehet. Egyet Egyet tehetü tehetünk: nk: azonna azonnall hozzák hozzákezd ezden enii a Pannónia Űrbázis felkutatásához, a kapcsolat visszaállításához és a felelősök szigorú felelősségre vonásához. Elnöki határozat: 1. 4.07-től kezdve RENDKÍVÜLI ÁLLAPOT. 2. A katasztrófabizottság dolgozza ki az akciótervet, határidő: 6.00. 3. A akciótervért felelős a Különleges Elhárítás vezető je. (Ebben a pillanatban döbbentem rá, hogy mi vár rám. Ha egyszer az ezredes a felelős, akkor én fogok gürcölni. Eddig is így volt, ezután is így lesz. DE EKKORA balhét elvinni, háááát...) 4. Jelentéstétel minden óra 0 perckor. Felelős a titkárság vezet ő je. Az elnök felállt, és éppen olyan fáradt lépésekkel elvonszolta magát, mint ahogy bejött. Vége! Sfirsit! Konec. The End! Most aztán fújhatjuk Lehel kürtjét. Hátha meghallja a Pannónia. Nem kellett sokat várnom. Rám reccsentett az ezredes: - Harm Harmin incc perc percen en belü belüll kérek érek java javasl slat atot ot az akci akcióp ópro rogr gram amra ra!! Végeztem. - Azzal elvonult. Feltehet ően az elnöki palota egy nyugodt kis szalonjába, durmolni egy jót. Én pedig mentem a minikopterünkhöz m inikopterünkhöz.. - A Bázisra! - mondtam lezseren. De nem történt semmi, mert Misolits, a Bázis legjobb minikoptervezető je is feltehet f eltehetően aludt már egy félreeső, nyugodt kis zugban. Nem volt mit tennem, magam vezettem a Bázisra a minit. Végül is van hozzá jogsim... Csak egy picit sérült meg a leszállásnál. Odavertem a bal rotort. Na, bumm! Magamhoz vettem az ezredes aláírását hitelesít ő mágneslapocskát, a jegyzettömbömet, bezártam mindent. Felpattantam turbópetemre, és hazaz azazúg úgta tam m a rók rókavár avárii lak lakótel ótelep epii lak lakásom ásomba ba,, mind indent ent tudó tudó komputeremhez. Még 17 percem volt az akcióprogram kidolgozására. Legnagyobb meglepetésemre Pici ült a szobámban. Hajnalok hajnalán. Pici a kisfiam. Fél fejjel magasabb, mint én, és nyom vagy 66 kilót. Ezért hívjuk Picinek. És persze mindenki a környéken. Azt hiszem, hogy az osztálytársai is. - Hát te? - kérdeztem csodálkozva, hiszen nap mint nap alig lehet életet verni bele reggelente. Hétalvó. Most meg... - Felébredtem hajnalban, amikor elmentél. Gondoltam, nézek egy kis tv-műsort, az éjszakai kisfilmek olyan aranyosak. De képzeld, mind a 19 csatornán „Műszaki hiba" felirat virít. És uncsi zenét sugároznak. De a rádióműsorok se vidámabbak. Mind az 5 adó fúvószenét közvetít. „Kezdődik - gondoltam magamban. De nem siettem a magyarázattal. - Más se hiányzik, hogy a srácok telekürtöljék a várost rémhírekkel."
- Valószínűleg valami energiazavar lehet - mondtam rezzenés nélküli arckifejezéssel, - De hagyj most magamra, sürgős dolgom van! - Te keresed meg a Pannónia Űrbázist? - kérdezte Pici csillogó szemekkel. Elképedtem. - Háááát, izé, vagyis - kezdtem hebegni. - TE honnét veszed, hogy a Pannóniát MEG KELLENE KERESNI? He? - Bemondta a rádió. A Wien-l. Minden reggel azt hallgatja a Gazsi bácsi, aki becsengetett, hogy vegyünk vizet, mert valószínűleg nem lesz sokáig. A Pannónia miatt... - Mars ki a szobámból! - mondtam igen fejlett pedagógiai érzékkel. És erről az őrültségről szót sem akarok hallani többet! De Pici maradt. Nem ment sehova. - Képzeld, papa - kezdte Pici, hajnalok hajnalán -, Letolsztoj Leonóra ma bejelentette, hogy júniusban el őérettségit kell tennünk. Most aztán benne vagyunk, nyakig. Pedig... Felkaptam a fejemet. Mit beszél ez a gyerek? - Hogy ki volt nálatok! És mit mondott? - kérdeztem idegesen, mert nagyon múlt az idő, és az ügyeim szorongattak cefetül. - Hát a Nelli néni, az oszif ő! Vagyis a Letolsztoj Leonóra. ÉS azt, hogy ogy ELŐÉR ÉRET ETTSÉ TSÉGI GI VIZS VIZSGA GA lesz lesz.. Figy Figyel elsz sz rám rám egyá egyálta ltalá lán? n? kérdezte csalódottan. „Nelli néni! Még hogy NÉNI! - gondoltam magamban. - Be kéne menni hozzá, persze, csak érdekl ődni a Pici után. Milyen régen láttam. Olyan jó kis formás alakja volt legutóbb. És mért Leonóra, ha egyszer Nelli a neve!" Meg is kérdeztem egy szem fiacskámat. - De hát egyszer Nelli nénit, egyszer meg Leonórát mondasz. Mi hát a neve? - Jaj, Jaj, papa papa,, ne légy légy már már OLYA OLYAN! N! Hát Hát term termés észe zete tese senn Leto Letols lszt ztoj oj Leonóra NEKÜNK, és Nelli néni másoknak. De EZ most mért fontos? „De mennyire nem ez a fontos f ontos - gondoltam magamban -, a Pannónia Űrbázis, a Haza sorsa, és nem holmi „előérettségi"! - Nyugi, Pici - mondtam csitítgató hangon -, bemegyek a Leonelli, izé, a Nelli nénihez, és MINDENT megbeszélek vele. Most pedig mars a szobádba! – és egy cirógatást helyeztem el kobakjára. Most pedig irány Tivadar, a komputerem, mert különben kiszaladok a határidőből. „Még hogy Leonóra... Meg Letolsztoj... Hm! Nelli. TÉNYLEG be fogok hozzá ugrani!" 3. fejezet Zsongott az osztály. Az élet teljesen normálisnak látszott. A csépel ők csépeltek, a szorgosak ismételgették a leckét, Bumella mély értelm ű divatvitába bonyolódott Copfossal. Pici a sarokban szunyókált. Csak Doki Doki vise viselk lked edet ettt kics kicsitit furcs furcsán án,, mert mert nem nem a megs megszo zoko kott tt padj padjáb ában an vizsgálgatta iratcsomóját, hanem az ablakra könyökölve, mint akit zavar az osztály zsivaja. Még tíz perc volt nyolc óráig, amikor Mackó mélyen meghajolt az osztály felé, és így szólt:
- Srácok, a matekóra előtti szünetben kezdem meg az Igazgatói Irodába való behatolásomat. Mindenki segítsen! Hívjátok le Dugót is! Egyeztessük az óráinkat! Most 7.53. Tehát az akció indul 9.45-kor. – Majd újra meghajolt, és „OSS"-sal köszönt. Borzalmas hangzavar tört ki: - Fényes nappal behatolni? - Mi ez, Chicago? - Lövöldözés is lesz? ....és más marhaság. Mackó hallgatta egy ideig, majd kieresztette a hangját, ezúttal meghajlás nélkül: - Csend legyen! Ne hülyéskedjetek állandóan! Én azt mondtam, hogy MEGKEZ MEGKEZDEN DENII a behatol behatolás ást.t. Hát EHH EHHEZ EZ tartsá tartsátok tok magato magatokat kat és a szát szátok okat at.. OSS. OSS. - Amir Amiről már már minde mindenk nkii tudta tudta,, hogy hogy Mack Mackóó a maga maga részéről ELKÖSZÖNT. Végül is karatéka... Nehezen múlt az idő. A földrajzóra olyan dög unalmas volt, hogy még az is elbóbiskolt, akit felelni hívott ki a Görcs, vagyis a Bezneky tanár úr. Szegény Bumellát rángatta ki valami lankás sir vagy Sri Lanka miatt, aki éppen erre ébredt, és azt mondta, hogy ő nem sírt, a vidék pedig nem lankás. Akkora fát kapott, hogy karácsonyra érdemes lenne feldíszíteni. De végül ennek az órának is vége lett. A szünet nem hozott semmi újat, a fiúk találgattak, hogy mi a fenét fog csinálni Mackó a következő szünetben. De még valamirevaló ötlet sem akadt. Tépték a szájukat. A Dokit kivéve, aki egyre mogorvábban ült a vackában, az iratai között. No és persze a Mackó sem ugrált valami sokat. Ült és légzőgyakorlatokat csinált. Időnként végigsimította a jobb kezének alsó élét. Furcsa. EBBEN mi a pláne? Aztán jött egy történelemóra. Karó kisasszony, vagyis a Dombóvári Kati néni tanítja. Az osztály egy emberként figyelt, mikor lehet vihogni. Mert Karó, illetve Kati néni irtó ir tó komolyan vette ám a dolgokat. Éppen egy pun táncdalénekesr ől dumált, akinek nem volt terepjáró dzsipje, ezért, hogy le ne késse a koncertjét, egy elefánt hátán kelt át az Alpokon, éppen azt mondogatta, hogy Hannibál a kapu el őtt... És ebben a pillanatban felordított Doki: - LEHETSÉGES! IGEN! EZ LEHETSÉGES! Karó, vagyis Kati néni majd gutaütést kapott a méregtől. - Mit jelentsen ez?! - visította, mint tigriskölyök az elefánt talpa alatt. Hogyhogy LEHETSÉGES? EZ ÍGY történt, és kész! Vita nincs! Mi az, hogy lehetséges? Szegény Doki csak pislogott, és fogalma sem volt arról, hogy a Karó MIRŐL dumál. Ő az iratai között bukkant valamire, ami LEHETSÉGES. De arról, hogy a Karó miről dumált, sejtelme sem volt. A Doki üzenőfüzete gyorsan gazdagabb lett egy osztályf őnöki intő ígéretével. De ez szemmel láthatóan Dokit nem rengette meg különösebben. Úgy t űnt, hogy az a bizonyos TÉNYLEG lehetséges. Csengettek. Karó elhömpölygött, mint egy vézna hullám, lesújtó tekintetet vetve az osztályra. Hát eljött a matek el őtti szünet. Senki sem csépelte társát, senki se lefetyelt, még Bumella és Copfos is némán ült a helyén. Az egész osztály CSENDBEN várta, hogy mi fog történi. Az els ő meglepetést az váltotta ki, hogy kinyílt a rajztáblatartó szekrény ajtaja, és kilépett belőle Dugó, egy kis táskával a kezében. Ott lapított reggel
óta! óta! Szótl Szótlan anul ul ment ment Mack Mackóh óhoz oz,, aki aki közb közben en az oszt osztál ályy bal bal sark sarkáb ábaa cammogott, majd ZAZEN-ülést vett fel. Mint a karatékák nagy akciójuk előtt. Dugó a táskából egy gyanús külsej ű tégelyt vett elő. Ügyesen lecsavarta a tégely fedelét. 18 fiú és 2 lány leste MINDEN mozdulatát. A finnyá finnyáss Bumell Bumellaa hátrat hátratánt ántoro orodot dottt a szagt szagtól, ól, ami a tégely tégelybből árad áradni ni kezdett. Mert az igazság az, hogy a tartalma nemcsak rondán nézett ki, de eszméletlenül büdös is volt. De szólni senki sem mert. Dugó Mackó háta mögött állt, majd a szörnyen bűzös kencével el kezdte dörzsölni Mackó tarkóját. Apró, de izmos kezeivel jókora adagot dörzsölt Mackó tarkójába. Ezzel elment a szünetb ől vagy 5 perc. Még mindig nem sejtettük, hogy mi következik. Hogy viszi be Mackó a transzmittert a diri szobájába, ha ott kenegeti a Dugó, és a diri szobája két emelettel alább van. De a csend maradt, hiszen Mackó így kérte. Hirtelen felpattant a ZAZEN-ülésből, és elordította magát: - TAMESHI-WARI! Pisszenést sem lehetett hallani. Illetve csak Pici suttogását: - Mit mond? - VALAMIT össze fog törni! - suttogta Dugó. Az egész osztályon csalódott mormogás futott végig. Hát pont most kell kell Mack Mackón ónak ak vala valamit mit össz összetö etörn rni? i? És mi lesz lesz a diri diri szob szobáj ájáv ával al?? A behatolással? A transzmitterrel? - De nem volt több idő a suttogásra, mert mert Mackó Mackó a tanári tanári asztal asztalhoz hoz lépett lépett,, szemb szembefo efordu rdultlt az osztál osztállya lyal,l, előrenyú renyújtot jtottt karokk karokkal, al, és szemb szembené enézet zettt a társas társaságg ággal, al, azt sutto suttogta gta,, hogy „OSS", majd egy irtózatos nagyot üvöltött: - Klaliiiiilitlii! - és jobb karja lesújtott a tanári asztalra, mint egy bárd. Egyébként nem történt semmi. Ezt követ követően kéts kétsze zerr hajo hajoltlt meg, meg, és csak csak aztá aztánn ment ment viss vissza za a sarokb sarokba, a, ahol ahol ZAZENZAZEN-ülé ülést st vett vett fel. Dugó Dugó hozzá hozzásie sietet tettt egy MÁSIK MÁSIK tége tégely lytt csav csavar arga gatv tva. a. Ami abbó abbóll árad áradt, t, az már már elvi elvise selh lhete etetltlen en volt volt.. Bumella vadul spriccelni kezdte magát valami pacsulival. A Pici és a Ficsúr nem bírták tovább. - Mi ez az egész cirkusz?! - kérdezték haragosan. Mackó szótlanul nézett rájuk, és csak annyit mondott: - Nyugi! Két perc, és itt lesz a Keselyű. Dugó visszavonult a szekrénybe. Mackó a helyére. Éppen idejében, mert szinte a csengetés pillanatában belépett a Kesely ű, hogy megtartsa heti rendes, de kibírhatatlan matekóráinak egyikét. Szokás szerint egy legyin legyintéss téssel el némíto némította tta el az üdvöz üdvözlés léstt és létsz létszámje ámjelen lentés tést.t. Leült Leült az aszt asztal al mögé mögé,, kese kesely lyűtekint tekinteté etével vel végig végigpás pásztá ztázta zta az osztály osztályt,t, majd majd hirtelen mozdulattal rákönyökölt az asztalra. Leír Leírha hata tatltlan an pill pillan anat atok ok köve követk tkez ezte tek. k. Az aszt asztal al ui. ui. abba abbann a szem szempi pillllan antá tásb sban an,, amik amikor or a Kes Kesely elyű ráköny rákönyököl ökölt,t, KETTÉV KETTÉVÁLT ÁLT!! KÉTFELÉ ESETT. És a Keselyű előrezuhant, egyenesen bele az els ő sorban sorban ülő Bumel Bumella la képéb képébe. e. Egyébk Egyébként ént,, szép szép nagy nagy esés esés volt. volt. Már estében visította: - Ki tette ezt?! Mack Mackóó szót szótla lanu null állt állt fel, fel, kezé kezébe benn az üzen üzenőfüzeté füzetéve vel.l. A Kesely Keselyű reszketett a dühtől, és szinte fuldokolt: - IGAZGATÓI MEGROVÁS! Most azonnal! Indulj, te átokfajzat!
És Mackó a karatékák nyugalmával, jobb kezében az üzen ővel, bal kezében a transzmitterrel indult, hogy eleget tegyen az önként vállalt kötelezettségének. Pisszenni sem tudtunk az ámulattól. A síri csendben csak a rajztáblatartó szekrényből hallatszott elégedett szuszogás. szuszogás. 4. fejezet Már jó pár éve vagyok hekus, de azért ekkora feladatom még sosem volt. Pláne Ilyen határidőkkel... Nem is tudom, mi lenne velem Tivadar nélkül, aki az én mindent tudó komputerem. Tivadar egy szupergyors, szuperintelligens szuperkomputer, vagyis véleményt alkot, és vitázik, ha erre szükség mutatkozik. Velem aztán lehet, mert én nem szeretem a parancsuralmi rendszert. E téren nekem elég az ezredes. De hagyjuk ezt... Tulajdonképpen nem tudtam sokat a Pannónia Űrbázis „eltűnéséről". Elsősorban még az sem volt biztos, hogy valójában eltűnt-e, vagy csak a kapcsolat szakadt-e meg. Beadtam Tivinek (így becézem, ha jóban vagyunk) mindent, amit tudok: Tiv Tivi 1 11 111 111 (Így (Így szól szólít ítom om,, ha ha NAG NAGYO YON N ked kedve vess ak akarok arok lenn lenni.i.)) 1 kapcs.megsz. 2 tv megsz. 3 fúvószene? 4 wien-1 pann űb.nuku 5 víz/gazsi nuku??? 6 kataszt. biz.össz. 7 váls.stáb.prog.??? 8 operát.int. 9 vége 10 sürs sürsür ür (Így (Így kérem kérem,, hogy hogy csípk csípkedj edjee meg magát. magát.)) Tisztában vagyok azzal, hogy ez az információcsomag nem valami sok, de hát ennyi van. Kész. Tivadar nem váratott magára sokáig. Igazán rendes srác és haver, mert éppen csak lepötyögtem neki az utolsó négy egyest, vagyis a 1111et, már adta is a véleményét: Tathen bummfel helysz mintvé beszá slu. Gondolom, most azt hiszik, hogy a Tivadar ivott. Egy frászt! Közölte velem velem a vélemé véleményé nyét,t, amivel amivel teljes teljes mérték mértékben ben egyet egyetérte értek. k. A sűrített üzenet azt jelenti, hogy: „Tatorti Henrik távközlési főigazgatót fel kell juttatni a Pann Pannón ónia ia hely helysz szín ínér éree - vegy vegyen en mint mintát át az ott ott lév lévő vákuu ákuum mból, ból, ill. ill. eset esetle legges mar maradv advány ányokbó okból,l, és a mint mintav avét étel el alap alapjá jánn adjo adjonn besz beszám ámol olót ót a Pann Pannón ónia ia lehe lehets tség éges es álla állapo potár táról ól,, ill. ill. hely helyze zeté térről. Vég Vége. 111. 111."" Slussz, ahogy Tivi szokta volt mondani. Már, csak Tatorti professzort kell meggyőznöm arról, hogy irány a kozmosz. Ja, és felhívom a Nellikét, hogy megbeszéljek vele egy randit! De ez nem tartozik a tárgyhoz.
Amikor Tatorti Henrik Kozmosz-díjas professzor megtudta, hogy 59 évév évével el és enyh enyhén én dombo domboro rodó dó poca pocakj kjáv ával al fel fogjá fogjákk durra durrant ntan anii a Pannónia Űrbázis körzetében, illetve a Pannónia megszokott körzetébe, vagyis oda, ahol a Pannóniának lennie kellene, vagy kellene lennie, izé, szóval oda fel, akárhová, azt mondta, hogy (szerk. törl.). Aztán beszélt vele az elnök, de ez sem lendített sokat a siralmas si ralmas helyzeten. Végül is a Központi Központból telefonált valaki, és közölte vele, hogy.. hogy.... Senki Senki sem tudja, tudja, mit, mit, végü végüll is Tatort Tatortii Henrik Henrik Kozmos Kozmosz-d z-díja íjass professzo professzorr jelentkez jelentkezett ett a C-bázison, C-bázison, és átvette átvette a személyi személyi cuccát és az irányelveket. Majd hazatért. Tato Tatort rtii prof profes essz szor or a haza hazaii táv távközl közlés és atyj atyja. a. MIND MINDEN EN,, ami ami e tárgykörbe tartozik, az Ő nevéhez, illetve valamelyik zseniális tanítványa nev nevéhez éhez fűződik. Tator torti Henrik profi a szakmában. De csak ELMÉLETILEG. Mert 59 életéve alatt (gyengéden domborodó pocakja növekedése közben sem) nem akadt olyan ürge, pacák, úr vagy elvtárs, kisfőnök vagy nagyf őnök, aki rá tudta volna venni, hogy NÉZZE MEG KÖZELRŐL vala valamel melyi yikk (aká (akárme rmely lyik ik)) zsen zseniá iáliliss talá találm lmán ányá yát. t. Még Még a Pannónia Űrbázist sem látta ODAFENT, csak akkor nézte meg, amikor még a Földön volt, kb. 134 577 darabban. Kés őbb csak maketten, ill. rádióhullámok formájában. Most egy hatalmas szatyorral a kezében áll lakása lakása bejára bejárata ta előtt, tt, azza azzall az eltö eltöké kélts ltség égge gel,l, hogy hogy 48 órán órán belü belüll megl meglát átog ogat atja ja élet életee főművét, ét, a nag nagy alkot lkotás ást, t, az ő gyerme gyermekét két,, a Pannónia Űrbázist, illetve netán, esetleg, ki tudja miért, annak csak a hűlt helyét. De felmegy a kozmoszba, és KÖRÜLNÉZ. Már a puszta gondolattól is émelyegni kezdett. Ő és a kozmosz! Amikor még egy hokedlira sem tud felállni, bizonyos műveletek (portörlés, izzócsere stb.) elvégzése céljából, AKKORA tériszonya van. Most meg menjen fel az Egyenlítő fölé, 27 000 km magasba. Még hogy menjen. Fellövik. Vagyis bumm! bumm! 59 évéve évévell és enyhén enyhén dombor domborodó odó pocakj pocakjáv ával. al. 48 órán órán belül. belül. ADDIG készüljön fel. Odahaza. Felesége, Tatortiné Gabaraczky-Goór Katink Katinkaa assz asszony ony „társas „társaságá ágában ban". ". Piha! Piha! Meg bakfitt bakfitty. y. Mert Mert Tatorti Tatortiné né Gabaraczky-Goór Katinka asszony ÖNMAGÁBAN is elég akadály egy űrsétához! Örökös féltése, túlzott gyengédsége, aggályoskodása is elég lenne, ha Ő maga, mármint Tatorti Henrik Kozmosz-díjas professzor nem lenne teljes mértékben betojva a fellövés pusztagondolatától. Hát még a valóságtól... Ennyit erről. Tator torti Henrik profes fesszor helyes helyzetel telemzé mzéssel, csukl csuklóko ókompu mputer teree segíts segítségé égével vel arra arra a követk következ eztet tetésr ésree jutott, jutott, hogy hogy a leghelyesebb lesz, ha T.-né Gabaraczky-Goór Katinka NEM TUD AZ ELŐKÉSZÜLETEKRŐL. Ehhez jó alkalmat nyújtott az is, hogy minden csütörtök délután Katinka asszony vele egykorú barátn őit, Magdaléna és Borbála asszonyokat látja vendégül teára és aprósüteményre, melyet a rózsaszín szalonban szolgál fel a házmesterek nagyobbik lánya, a Lujza, aki Tatorti Henriknél tanul ennek fejében elméleti magfizikát. Tato Tatort rtii futó futóla lagg üdvö üdvözzölte ölte (az (az előszob szobáb ából ól)) a hölg hölgye yeke ket, t, és dolgozószobájába sietett, hogy felöltse a pókruhát a tapadókorongokkal. Az igazat megvallva - ha nem gondolt a fellövés hercehurcájára és a súlytalans súlytalanságga ággall (feltehet (feltehetően járó járó)) borz borzal alma makr kra, a, még még örül örültt is az új helyzetnek. Mikor volt rajta pókruha és tapadókorong? Soha. Izgatottan
elővette vette a haszn használa álatiti utasít utasítást ást,, és követt követtee minde mindenn pontjá pontját,t, precíz precízen, en, pontosan, ahogy minden tevékenységét szokta teljesíteni. 1. pont: Antisztatikus fürdő A F-6 jelzésű tasak feloldandó 1 kád vízben, 29 °C-on. Szappan vagy egyéb mosószer használata tilos. Mártózás id őtartama 7 perc. Szárítkozás a GG-105 jel ű törülközővel. Problémát jelentett, hogy a szatyorban csak GG-106 jelű törülköző volt. Akkora, mint egy gyerekzsebkend ő. Kb. 8 x 8 cm. És nagyon vékony. 2. pont: Antisztatikus alsónemű felvétele Az antisztatikus, egybeszabott alsónem ű kezeslábasként hordható. Ügyelni kell arra, hogy el őbb a lábrészt vegyük fel, mert ellenkez ő esetben... Ezzel kapcsolatban ITT volt a bökken ő. A használati utasítás úgy szakadt félbe az „ellenkez ő esetben"-nél, mint egy rossz hanglemez. Nyilván valami nyomdai malőr történhetett, de tény, hogy EBBŐL nem derült ki, miért fontos előbb a lábrészbe bújni, ill. lehet-e másképpen? 3. pont: A pókruha felvétele A pókruhát kizárólag az antisztatikus alsónem űre szabad felvenni, mert ellenkező... Kész, Kész, vége, vége, konyec, sfirsit, the end. Még előbb ért véget a mondat, mint a 2. pontban! 4. pont: Tapadókorongok használata A) Használat előtt a tapadókorongokat a tokból ki kell venni! B) A B jelű korongot csatoljuk a jobb, a J jel űt pedig a bal lábra. A korongok korongok nem felcserélhe felcserélhettők. A nem nem rend rendel elte teté téss ssze zerrű használatból eredő balesetekért a gyártó nem szavatol. Tatorti megrettent. A tapadókorongok a legkritikusabb szerepet töltik be. Végül is nem mindig csüng az ember, pláne, ha 59 éves, enyhe ívben pocakosodó professzor, professzor, fejjel lefelé a plafonról. Nomármost, mi az, hogy hogy „nem „nem rend rendel elte teté téss ssze zerrű ha használat"? Miért kell a B jelű tapadókorongot a jobb lábra, a J jel űt meg a bal lábra csatolni? Nincs itt valami valami össze összecse cserél rélve ve?? Nem EBBŐL lesz lesz a nem nem rend rendel elte teté téss sszzerű baleset? A szervizbe irányuló többszöri telefon eredménytelen maradt. (Foglalt, kicseng, de nem veszik fel, ismét foglalt, jelentkezik, de már elmentek, csak a takarítónő van jelen.) C) A korongokat bekapcsolni nem kell, mert automatikusérzékel ő jük azonnal tapaszt. Kioldás (ejectio) a kioldó (ejector) gomb segítségével tört történ énik ik.. Az ejec ejecto torr megny megnyomá omásá sára ra a tapad tapadók ókor oron ongo gokk AZON AZONNA NALL kika kikapc pcso soln lnak ak,, ezér ezértt óvak óvakod odni ni kell kell a nagy nagy mag magassá asságb gból ól tört történ énő leereszkedésektől.
Bumm! Mi az, hogy „leereszkedés"? Ha egyszer pillanatszer űen oldanak ki a korongok az ejector megnyomásá ására, az ember nyilvánval nyilvánvalóan óan egyszer egyszerűen fejr fejree esik esik.. Mine Minekk ezt ezt szép szépít íten eni? i? Kezd Kezdet ettt Tatortinak a dolog kevésbé tetszeni... De hát végül is, hajrá, magyarok! Egyszer élünk, és egyszer próbáljuk ki a pókruhát a tapadókorongokkal... Elindult a fürdőszoba felé egy antisztatikus fürdőt venni. Nehezen ment a törülközés a pirinyó rongyocskával, de hát végül is kis kis víz víz ide ide vagy vagy oda oda nem nem szám számít ít.. Az egyb egybes esza zabo bott tt,, anti antisz sztat tatik ikus us alsónemű viszo viszont nt piszok piszokul ul szűk volt volt.. Elta Eltarto rtott tt vagy agy 40 perc percig ig,, mire mire sikerült magát belepréselni. Jó két számmal volt kisebb. Úgy feszült rajta, mint ünnepi huszáron a piros dolmány. Idétlennek érezte magát, vala valaho hogy gy úgy, úgy, mint mint egy egy kiör kiöreg eged edet ettt cirk cirkus uszi zi artis artista ta.. Szer Szeren encs csér éree megs megszó zóla laltlt a tele telefon fon,, s a hoss hosszú zú,, szak szakmai mai besz beszél élge geté téss elos eloszl zlatt attaa kellem kellemetl etlen en gondol gondolata atait. it. Határo Határozo zott, tt, gyors, gyors, rövid rövid utasít utasításo ásokat kat adott, adott, tucatnyi problémát oldott meg, szinte megfiatalodott. Végre biztos talajon érez érezte te magá magát. t. Alig Aligho hogy gy lete letette tte a telef telefon onka kagy gyló lót, t, fele felesé sége ge,, Kati Katink nkaa asszony hívó szavát hallotta: - Henr Henrik ik,, kére kérem! m! Bejö Bejönn nnee egy egy pill pillan anatr atraa hozz hozzán ánk? k? Magd Magdal alén énaa szeretne magával szót váltani a fia ügyében! - mondta Katinka asszony, aki nyársat nyelt modorával 35 évi házasság után is magázta férjét, aki ettől már 35 éve kap csalánkiütést. Tatorti - megfelejtkezve arról, hogy artistának van álcázva, belépett a szalonban a hölgyekhez, széles, barátságos vigyorgással. - Hölgyeim! Parancsoljanak velem! Katinka asszony leejtette a kezében tartott teáscsészét, és bénulni látsz látszott. ott. Magdal Magdaléna éna visítan visítanii kezdett kezdett,, mint mint egy újévi újévi malac, malac, mert mert az egybeszabott, antisztatikus alsónem ű nagy hatást gyakorolt rá, míg a harm harmad adik ik hölg hölgyy, Borb Borbál álaa assz asszon onyy eláj elájul ult. t. Tato Tatort rti,i, aki aki hiva hivata talb lból ól szór szórak akoz ozot ott, t, semm semmitit sem sem értet értettt az egés egészb zből. Katin Katinka ka assz asszon onyy tért tért magához elsőnek. - De, Henrik! HENRIIIIK! Mit meg nem enged magának! Na de Henrik! Azonnal vegye fel a köntösét! Tatort Tatortii akkor akkor döbben döbbentt rá, hogy hogy miben miben mászk mászkál, ál, és elvörö elvörösöd södve ve kezdett meneküléséhez. Sajnos zavarában el őbb a pohárszékbe, majd a faliór faliórába ába próbál próbáltt bejutn bejutni,i, mindké mindkétt esetbe esetbenn eredmé eredmény nytele telenül nül.. Végül Végül is megtalálta az ajtót. Csak hatalmas pohár dupla brandy segítségével tudta ijedtségét kiheverni. Csengetett Lujzának. - Kedvesem, ma nem tanulunk magfizikát. Szóljon be a nejemnek, hogy el kellett mennem az Intézetbe, majd este jövök. - Azzal magára zárta az ajtót. Ez nagy hiba volt... A dupla brandy meghozta az önbizalmát. Percek alatt felöltötte a pókruhát és a tapadókorongokat. Gondosan ügyelt arra, hogy a B jel ű a jobb lábára, a J jelű a bal lábára kerüljön. És aztán megpróbált lépkedni. FANTASZTIKUS érzés volt. Mintha ragadt volna a padlóhoz. Egy-kett őegy-kettő-egy-kettő! Iste Isteni ni!! Vérs Vérsze zeme mett kapo kapott tt!! Fell Fellép épet ettt a fal fal alsó alsó szél szélér ére. e. Hihe Hihete tetle tlen! n! A koro korong ngok ok megt megtar arto tottá tták. k. Viss Vissza za.. Fura Fura volt volt a vízszintes testhelyzet, nagy erőt is kellett kifejtenie, kifejtenie, de sikerült. Gondolt egy nagyot nagyot,, és FELFU FELFUTOT TOTT T a plafon plafonra. ra. SIKERÜ SIKERÜLT! LT! Vissz Vissza. a. Örülni Örülni
kezdett, mint egy gyerek. Egyszer űen FUTKÁROZNI KEZDETT a falon és a plafonon. Érdekes, hogy irtó gyorsan megszokta, hogy lóg le a plafonról, mint egy denevér. Sőt, természetesen lépked is a plafonon. Ujjo Ujjong ngan anii tudo tudott tt voln volna, a, ha.. ha.... egys egysze zerr csak csak nem nem kezd kezdii érez érezni ni,, hogy hogy NEHEZEBB NEHE ZEBBEN EN rakja a lábait. lábait. Úgy látszik, látszik, fárad, volt az első gondolata, de nyilván nem ez volt a baj, mert hirtelen LECÖVEKELT a plafon kell ős közepén, fejjel lefelé lógva. Oda volt szegezve. „MOST kell az ejectort megnyomni!" - villant az agyába, csak ne essen nagyot. Mármint a fejére. Előhalászta a pókruha övéb ől a távirányító bigyót, megkereste már amilyen gyorsan csak tudta lefelé lógva - az ejector EJEC feliratú gombját, és megnyomta. Nem történt semmi. Megnyomta újra. Semmi. Újra és újra. Semmi és semmi. Kétségbeesett. Az ajtót meg magára zárta! Csüggedten kiabálni kezdett: - Lujza! Luuuuujza! Lujzaaaaaaa! Végtelennek tűnő id ő után Lujza megjelent a bezárt ajtó túloldalán, és megkísérelte a behatolást. El tudják képzelni az eredményt. - Professzor úr! Jól van? - kérdezte egy ijedt egér hangján. - A körülményekhez képest igen - felelte Tatorti nagy önmérséklettel. - Próbálja kinyitni az ajtót! - De hát miért nem tetszik kinyitni? – csodálkozott Lujza. - Izé - mondta Tatorti -, - , én most lefelé lógok a plafonról. Lujza, aki semmit sem tudott a Pannónia Űrbázissal kapcsolatos előkészületekről meg a világpolitika egyéb jelent ős eseményeiről, a hírt kétk kétked edés ésse sell fogad fogadta ta,, és elro elroha hant nt Kati Katink nkaa assz asszon onyé yért rt.. Ami Ami nagy nagy,, csaknem végzetes hiba volt. Két perc sem telt el, Katinka asszony is ott volt a bezárt ajtó túlold túloldalá alánn Lujzáv Lujzával. al. - Henrik Henrik - kérdez kérdezte te Katink Katinkaa asszon asszonyy vészj vészjósl óslóó hangján -, MIT CSINÁL MÁR MEGINT? Tatort Tatortii profes professz szor, or, a Kozmos Kozmosz-d z-díja íjass tudós, tudós, intéze intézetiti igazg igazgató ató,, a magyar távközlés atyja, tárgyszer ű tömörséggel válaszolt: - Kedvesem, nincs ejekció! Itt lógok fejjel lefelé a plafonról. Nem telefonálna a Különleges Elhárításnak? Kérje az ezredest! Tatortit a mentők és tűzoltók szabadították ki szorult helyzetéb ől. A mentők Katinka asszonyt mindjárt magukkal is vitték, hirtelen fellépett idegössz idegösszeomlá eomláss gyanújáv gyanújával. al. Fura dolgokat dolgokat sikítozott sikítozott összevis összevissza, sza, az bizonyos. De ennek semmi jelentősége az események szempontjából. Egyébként Tatorti professzort másnap rendben fell őtték a Pannónia Űrbázis körzetébe. Remekül bírta a súlytalanságot, és jól használta a pókr pókruh uhát át meg meg a tapa tapadó dóko koro rong ngok okat at.. És jól jól tűrte Kati Katink nkaa assz asszon onyy távollétét is. 5. fejezet Doki két nappal Mackó emlékezetes akciója után újabb csapatgy űlés összehívását kérte. Blahó leadta a drótot, délután 5-re mindenki ott volt, a Dokitól eltekintve. Nem volt rossz a hangulat, bár a helyiség ezúttal hűvös volt. Volt egy kis hősugárzó Benjámin bácsi jóvoltából, de ez nem sokat ért. A
távfűtés óráról órára gyengébb lett. Mondta is Mackó, miután karjait összekulcsolva, összekulcsolva, az átlagnál mélyebben meghajolt. - Olyan ez a fűtés, mint egy nagy rakás...
Vártuk a Dokit nyugodtan, annál is inkább, mert Dugó egy hatalmas kosárb kosárból ól pakoln pakolnii kezde kezdett. tt. KAJÁT! KAJÁT!!!!! Először ször is mind minden enki kine nekk egy egy kis kis papírtálcát (!) adott a kezébe. Majd mindenki egy papírszalvétát (!) kapott. És végül! Úristen! Szűzanya! Kozmoszok Atyja! MINDENKI négy, azaz 4 darab kakaós PALACSINTÁT!!! Dugó nagy barna szemei meg sem rebbentek az őt ért dicshimnuszok hallatára. - PALACSINTA! - KAKAÓS!!! - NÉGY DARAB!!! - Négy! Kakaós! Palacsinta! - Eeeez a Dugóóóóóó! Dugó a népszerűség zuhatagában tálalt, némán, szótlanul, mint egy szent, illetve mint Egy Igaz Karatéka Öccse. Egy valaki volt, aki aljas, önző céljaira próbálta felhasználni a RENDKÍVÜLI állapotot. Bumella egy óvatla óvatlann pillan pillanatb atban an négy négy kakaós kakaós palacs palacsint intáin áinak ak egyik egyikét ét Mackó Mackó tányérjára tányérjára próbálta csempészn csempészni,i, csak úgy, olyan olyan hevenyés hevenyészve, zve, hogy azért azért lehess lehessen en látni, látni, hogy hogy KI KÜ KÜLDI. LDI..... Mert Mert Bumell Bumellaa eszét eszét vesztv vesztvee bomolt Mackóért, de erre semmi utalást nem adott, hiszen NŐ volt, vagy mi a szösz, és Mackó, aki majd megveszett Bumella egy pillantásáért, rá nem nem néze nézett tt voln volnaa naph naphos ossz szat. at. Még Még mit mit nem. nem. Hogy Hogy azt azt gond gondolj oljaa a csaj??? Egy…!
Amik Amikor or Mack Mackóó észr észrev evett ette, e, hogy hogy bár bár négy négy kaka kakaós ós pala palacs csin intá tátt mege megeve vett, tt, MÉG MÉG MIND MINDIG IG van van egy egy bel belőlük, lük, Bumell Bumellára ára emelte emelte barna barna tekintetét. Bumella elolvadt, mint egy hóember a májusi napsütésben, Mackó pedig... Hát igen. Átjárta valami furcsa, földön kívüli energia. Úgy érezte, hogy szét tudna verni egy kétszer akkora íróasztalt is, mint az a kis kis vaca vacakk az oszt osztál ályy végé végébe ben. n. De arca arca semm semmitit sem sem árul árultt el. el. Egy Egy KARATÉKA nem olvadozik. Belépett a Doki. Körülnézett, beleszimatolt a levegőbe, és azt mondta: „CSAK A KAKAÓSBÓL kérek!" Dugó rohant, mint egy l. oszt. pincér az I. oszt. vendéglőben, és vitte neki a csodálatos kaka kakaós ós pala palacs csin intá tákkat. at. Érde Érdeke kes. s. CS CSAK AK a Dokin okinak ak juto jutott tt esz eszébe ébe megkérdezni: - Honnan a frászból szerezted Dugó ezeket az ISTENI palacsintákat? Dugó néma volt, mint a sir. Már-már úgy látszott, hogy sohasem fog napvilágra kerülni a Nagy Titok: honnan a PALACSINTA? - amikor Colos elbődült, mint szürke szamár a ködben. - Én tudom, honnan vannak ezek az ISTENI palacsinták! A Hajnalka hordja a Dugónak. Az osztálytársa! Illetve a Hajnalka nagyija süti őket, addig macerálja a nagyit a Hajnalka. Mert jobb, ha tőlem tudjátok, meg, de a Hajnalka BELEESETT a Dugóba. És ÍGY próbál sikerre jutni.
Ennyi hangzott el a Colos szájából. Aztán lett tornádó. Hurrikán. Végítélet. Földrengés. Dugó bepörgött, és ÚGY rontott Colosnak, mint egy tank. Colos egyszerűen eldőlt, és kimúlt, és meghalt, vagy éppen halni halni készül készült.t. Dugó Dugó pedig pedig kiabál kiabált,t, mint mint aki aki eszét eszét vesz vesztett tette, e, hogy hogy „a Hajnalka nem érdekel, és a ti hasatok sem, és hazugság, a Hajnalka CSAK a barátom, és ti ezt nem értitek, és egy frászt fogok nektek palacsintát hozni, ha csúfoltok!" Mackó egy ideig szótlanul figyelte Dugó magánjelenetét, aztán felállt - két könyökénél fogva felemelte, mint egy játék babát, betette a szoba bal sarkába ába, rászólt: csendet! -, maj majd a csapat fel felé fordult, kifürkészhetetlen arccal, szokás szerint köszönt, és Így szólt: - MÉG EGYETLEN szó a Hajnalkáról és Dugóról, és lesz sok... !
-
Sokáig csend volt. Mi ez a...? - kérdezte Pici. - Fenékbe rúgás - felelte Dugó tömören. Doki közben lenyelte az Isteni palacsintákat, és rátért a lényegre: - Fiúk Fiúk!! Irtó Irtó fura fura szit szituu van! van! Mack Mackóó akci akciój ójaa előtt egés egészz éjsz éjszak akaa szór szórak akoz ozta tam m a komp kompute utere remm mmel el,, no és pers persze ze a fater faterom om CB CB-j -jév ével el.. Próbáltam a suli komputerével kapcsolatot teremteni. Transzmitter nélkül is lehet, csak nem folyik VISSZA az információ. De ez AKKOR nem is volt fontos. A lényeg a KAPCSOLAT. Hát az a furcsa, hogy azonnal sikerü sikerültlt kapcso kapcsolat latot ot teremte teremtenem nem,, de MINDIG MINDIG 333 volt volt a sor elején elején.. AKÁRMI AKÁRMIT T csinált csináltam, am, a diri diri közvet közvetlen len vonal vonalaa előtt megjelent a 333. Hajnalig szórakoztam a hívással, de MINDIG ott volt a monitoromon a 333. Márpedig elhihetitek nekem, a suli kódszáma 332! Aztán elmúlt két nap, Mackó végrehajtotta káprázatos akcióját, elhelyezte a transzmittert, és.. és.... SE SEMM MMII sem sem vált változ ozot ott! t! A diri diri köz közvetl vetlen en szám számaa előtt MIND MINDIG IG megjelenik a 333. ÉS SOHA A 332!!! Ez még nem minden. HIÁBA van a diri szobájában a transzmitter, SEMMIT nem ad vissza, TUDOM, hogy veszi az adásomat, de NEM VÁLASZOL!!! Elment három nap, és a tételek még nincsenek meg. EBB ŐL mi lesz?! A csap csapat at nem nem fogt fogtaa fel fel Doki Doki szav szavai aina nakk súly súlyát át.. Csak Csak Pici Pici lett lett szokatlanu szokatlanull nyugtalan. nyugtalan. Pedig ő a kövér kövér srácok srácok alaptö alaptörvé rvénye nye szeri szerint nt MINDIG nyugodt. - Figyelj, Doki! Mit hívsz napok óta? A 332-t, és a 333 jelentkezik? Jól értettem: a 333 JELENTKEZIK? - Igen! - felelte a Doki csodálkozva. csodálkozva. - Miért izgat ez ennyire téged? - Hogy miért? - kérdezte Pici -, mert az apukám, ha valami NAGYON titkosat akar küldeni a Tivadarral, vagyis a komputerével, a 333-ra küldi. Nekem nagyon fura érzésem támadt - folytatta Pici. - A faterom 2 nap óta fel van szívódva, és ha otthon van, NAGYON ideges. Nyomoz a Pannónia Űrbázis után. Mert valaki ellopta. Vagy legalábbis eltüntette. Szóval nem tudom, hogy mi van, de Pannónia nincs, és a Gazsi bácsi szerint víz se lesz sokáig. A fater pedig a 333...
Doki felordított, mint egy vadkan a körvadászaton: - Kuss! PICI! PICI! Próbálj gondolkodni! MIKOR hívja a faterod a 333-at? HA MONDANI akar akar valami valamit,t, vagy vagy ha HA HALLA LLANI NI akar akar valami valamit? t? EZ BORZAS BORZASZTÓ ZTÓAN AN fontos! Pici olyan arcot vágott, mint egy óriási csecsem ő, aki nem kapja meg a tejbegrízadagját. - Hááá ááááát áát - kezdt ezdtee -, ER ERRE RE nem nem is olyan lyan könn könnyyű a válasz válasz.. Hazarohan, lerúgja a cipő jét, köszön, és többnyire rohan a szobájába, leül, belenéz a könyvecskéjébe és hívja a 333-at a Tivadarral… - Aha! - kurjantott Doki. - Szóval belenéz a könyvecskéjébe, miután hívt hívtaa a 333333-at at.. Vagy Vagyis is ő akar akar valami valamitt mondan mondani!i! Srácok Srácok!! MINDEN MINDEN VILÁGOS! A tételek EGYELŐRE még a diri komputerében vannak. De meglesznek időben. Nyugi. Az viszont már biztos, hogy VÉLETLENÜL eltérítettem a Pannónia Űrbázist. Most már csak azt kellene miel őbb megtudni, hogy hová lett? Mert AZ biztos, hogy VALAHOL van. Suhajda csendesen megjegyezte: - Nem is áll állunk unk ross rosszzul. ul. Van egy igaz igazggatói atói meg megrovás ovás,, egy egy osztályfőnöki intő, tiszteletbeli tagunknak, Dugónak három igazolatlan órája, és van egy eltűnt Pannónia Űrbázisunk. Mi kellhet még nekünk? - Még néhány palacsinta! - mondta csendesen Mackó. 6. fejezet Láttak már boldog hekust? Szeretnének látni egyet? Akkor kerüljenek el nagy ívben! Mert én aztán... Most jöttem haza az elnöki palotából. Megjött Megjött Tatort Tatortii profes professz szor, or, és beszá beszámol moltt a katas katasztr ztrófab ófabizo izotts ttság ág előtt tapasztalatairól. Egyenesen fentről jött, pókruhában, tapadókorongokkal a lábain. Másfél órás showműsort tartott. Azzal kezdődött a dolog, hogy be akart jönni, de megakadt az ajtóban. Akkor nagy nehezen mégiscsak sike sikerü rültlt bear bearas aszo zoln lnia ia az elnö elnökk elé, elé, ahol ahol olya olyann hirte hirtele lenn ejec ejectá táltltaa a korongokat, hogy nemcsak maga zuhant hanyatt, de magával rántotta a katasztrófa-bizottság ügyvezető titkárát és a honvédelem, az energetika, valamint a fejlesztés minisztereit. Az ezredes csak azért úszta meg az ügyet, mert a zuhanás első pillanataiban hasra vetette magát, azt hitte ui., hogy földmozgás van. De ez csak a kezdet volt. Alighogy a rend hely helyreá reállt llt,, Tato Tatort rtii hihe hihete tetle tlenn rész részle lete tess sség égge gell ecse ecsete teltltee a hely helysz színi íni szemrevételezést, a vákuum- és az űr-mintavételeket, a vákuum- és űrminta mintael elem emzé zése sekk ered eredmé mény nyét ét,, a gyor gyorss elem elemzé zése sekk egyb egybev eveté etésé sétt a részletes elemzésekkel, s végül összegezte az alapos munkát, miszerint megá megálla llapí píto tott tta, a, hogy hogy a Pann Pannón ónia ia Űrbázi rbáziss egykor egykorii helyé helyénn abszol abszolúte úte semm semmii sinc sincse sen. n. Csak Csak vákuu ákuum. m. Ebb Ebből nyilv nyilván ánva való ló és egyé egyért rtel elm mű követk következ eztet tetés és vonha vonható tó le, miszer miszerint int a Pannón Pannónia ia Űrbázist rbázist semmiféle semmiféle kata katasz sztr tróf ófaa nem nem érte érte,, sem sem bels belső, sem külső, mert mert akk akkor anna annakk valami valamily lyen en nyoma nyoma lenne, lenne, repked repkedő diribdarabo diribdarabok, k, szilánkok szilánkok,, sugárzás sugárzás vagy egyéb formájában. Vagyis a Pannónia Űrbázis ELTŰNT, és miután az ener energi giaa megm megmar arad adás ásán ának ak elve elve az űrben rben is érvé érvény nyes es,, arra arra a következtetésre lehet jutni, hogy akkor a Pannónia Űrbázis VALAHOL létezik. Vagyis akkor ellopták. Miután Miután kellően elképe elképesz sztett tettee a katasz katasztró trófab fabizo izotts ttságo ágot,t, még egy bemutatót tartott - állítólag közkívánatra - a legújabb pókruha és a
hozzátartozó tapadókorongok használatáról, melynek során fennragadt a plafonon, s miután szorult helyzetéből az ezredes közreműködésével csekélységem kiszabadította, végigsétált a falon, hogy letörjön nyolc fali falika kart rt,, és kisz kiszak akít ítsa sa az elnö elnökk nagy nagypa papá pájá jána nakk 1,5 1,5 x 2,3 2,3 méte métere ress olajfestményét. Ezután a terem közepén egy pukedliszer ű mozdulattal csak annyit mondott, hogy „voilá", majd hanyatt esett, mert az ejector megint nem működött a kellő pillanatban. A show-m ow-műsorn sornak ak megt megtet ettt az ered eredmé mény nye. e. Az elnö elnökk elnö elnöki ki utasításokkal azonnali hatállyal feloszlatta a katasztrófabizottságot, és azzal azonos összetétel ű válságstábot hozott létre. Az utóbbi azonnal üléstartott, és egyszemélyes operatív csoportot hozott létre, az ellopott Pannónia Űrbázis felkutatására. Most hármat találgathatnak, hogy ki van ebben az operatív micsodában. Tatortit pókruhájában, a tapadókorongokkal, tapadókorongokkal, hazaszállították. Bíbel ődjön vele Katinka asszony. Az elnö elnökk nem nem soka sokatt teketó teketóri riáz ázot ott. t. Kato Katoná náss rövi rövids dség égge gell útra útra bocsátott: - Fiam! Menj, kutasd fel a Pannónia Űrbázist. Itt ez a különleges elnö elnökki mág mágnesk neskár árty tya. a. Enne Ennekk segíts gítség égév ével el bárk bárkitit,, ill. ill. bármi ármitt mozgósíthatsz, belátásod szerint. Minden ember, szervezet, komputer és robot a segítségedre fog sietni. Sok sikert! Az els első önműködő szele szelekto ktorho rhozz siette siettem m a külön különleg leges es elnöki elnöki mágn mágnes eská kárt rtyá yáva val.l. Bedu Bedugt gtam am a kárt kártyá yátt az ötlet ötletes es kis kis műszerb szerbe, e, és lenyomtam a minikopterhívó gombot. Még a PlL jel ű gombot is, mert jobb, ha pilóta vezeti, és nem én magam. Egy pillanaton belül ott volt előttem az ötletes kis műszer válasza, antimágneses lapocskán: l apocskán: Minden minikopter foglalt, hívás bármikor ismételhető! Felp Felpat atta tant ntam am az elnö elnöki ki palo palota ta előtt park parkol olóó turb turbóp ópet etemr emre, e, és hazaszáguldottam. Na, mit gondolnak, ki ült a szobámban, Tivadar előtt? Találat! Kisfiam, a Pici. Mind a 66 kilójával. Majd megütött a guta, hogy éjszaka, mit éjszaka, hajnalok hajnalán most megint a gyerekkel kell bíbelődnöm, amikor nyakamba szakadt a haza sorsa. Nem is voltam túl barátságos a gyerekkel. - Mi kell MÁR MEGINT?! - reccsentettem Picire, aki nagyon felkapta a vizet. - Hogyhogy MÁR MEGINT?! - kérdezte döbbenten. - Hiszen három napja nem is találkoztunk! Ha végiggondolom a dolgot, ez igaz. Megenyhültem egy kicsit. - Módosítok - szóltam enyhültebb hangnemben -, tehetek valamit érted? - Aligha - mondta Pici. - Azt hiszem, inkább ÉN tehetnék valamit érted. Gondolhatják, hogy mit éreztem. Pont ma, most, itt, ekkor, így, nekem. Ezek a MAI fiatalok már nem tudják, mit lehet, mikor, meddig. Még megszólalni is nehezemre esett. - Vagyis Te akarsz NEKEM valamit tenni? Most? Itt? Hát TUDOD, ÉDES FIAM, azért... Félbeszakított. - Fater. Úgy tudom, hogy te keresed az eltűnt Pannónia Űrbázist. Hát úgy néz ki a dolog, hogy tudnék neked ebben segíteni.
Azt Azt hitte ittem, m, meg megbolo olondul ndulok ok.. Ő. Nekem. Űrbázisügyben!!! HALLOTTAK MÁR ILYET??? Egy taknyos. Már éppen jól oda akartam neki mondani, amikor megszólalt: - Hát Izé, apu, a dolog úgy néz ki, hogy azt hisszük, mi, vagyis hogy a Doki tüntette el a Pannóniát. Még nem tudjuk, hová lett, de ha segítenél, talán vissza tudnánk csinálni. A zsaruiskola harmadik évfolyamán tanultuk, hogy vészhelyzetben, ha a lövöldözés pillanatszerűen elkerülhető, a legokosabb, ha az ember tizenkettőig számol, mielőtt BÁRMIT cselekszik. Hát Hát én tiz tizenöt enötig ig szám számol olta tam. m. Csak Csak aztá aztánn zav zavarta artam m ki Pici Picitt a szobámból. „Egy „Egyre re több több baj baj van van ezz ezzel a kölyö ölyökk kkel el!! Besz Beszél élne nem m kell kell az osztályfőnöknő jével! Most rögtön felhívom Nellikét. Milyen helyes volt tegnap abban a pepita köpenyben..." 7. fejezet Még 9-10 perc volt hátra a becsengetésig. Winnetout várták. Mármint a dirit. Mármint nem várták, fog ő jönni magától. Letolsztoj Leonórával egyetemben, hogy egy rendkívüli osztályf őnöki órán ismertesse az év végén esedékes el őérettségi menetét. Ők meg itt álltak megfürödve, helyesebben itt ültek nagy tervekkel, és a tételek a suli komputerében, egyelőre hozzáférhetetlenül és ismeretlenül. Pici érkezett zajosan, lihegve. Már az a z ajtóból kiabálni kezdett: - Gáz van, srácok! Faterom nem hiszi el! Egyszerűen kirúgott! Felbolydult az osztály. - Hogyhogy nem hiszi el?! - visította Bumella és Copfos kórusban. - ILYENEK az atyák! - epéskedett Ficsúr, aki feszes viszonyban volt papájával, amióta kölcsöncsórta világos cip ő jét, a fehéret a rózsaszín betétekkel, egy iskolai labdarúgó-mérkőzés céljára. - Jellemző! - morgott a Doki. Mi az, hogy NEM HISZI EL? Hát a tények egy különleges nyomozónál NEM tények? Vagy talán, aha! kezdett derengeni Doki agyában valami világosságféle. - jegyezte meg Mackó epésen, és még m ég csak meg sem hajolt. - A hosszú szünetben megbeszélést tartunk - mondta Doki. - Hívjátok le FELTÉTLENÜL Dugót is! FONTOS! Az igaz igazsá ságh ghoz oz tart tartoz ozik ik,, hogy hogy Doki oki nem nem szán szántt külö különl nleg eges es megbízatást Dugónak a fejlemények jelenlegi szakaszában. Egyszer űen éhes volt. És arra gondolt, gondolt, hogy hátha lesz Dugónál valami kaja. Végül is a Hajnalka... Pár perccel nyolc után belépett Winnetou Letolsztoj Leonóra dics ő kísé kísére reté tébe ben. n. Felp Felpatt attan antak tak,, mert mert a diri diri így így szer szeret eti,i, és mért mért kezd kezdjé jékk piszkálni mindjárt a belépéskor. Arra lesz még bőven idő 45 perc alatt... Colos volt a napos. - Oszt Osztál ályyfőnök nök urak urakna nakk jele jelent ntem em,, vagy agyis az igaz igazga gató tónnőknek tisztelettel... Az osztály tály fet fetrengeni kezdett a röhögéstől, Nelli néni kétsé kétségbe gbeese esette ttenn nézett nézett gyerm gyermeke ekeire ire,, és bátort bátortala alann kísérle kísérletet tet tett tett a
fegyelem helyreállítására. De az osztály csak röhögött, teli szájjal és felszabadultan. Win Winnetou kezdett bevörösödni, ami nála vérnyomásváltozásra utal, és a begurulás els ő jele. Mintha valami titkos jel hangzott volna el, a röhögés egyszeriben abbamaradt, és Colos folytatta, most már megszólítás nélkül: - Tisztelettel jelentem, osztálylétszám 19 és két fiú, vagyis hogy két lány, de hiányzó nincs, illetve a Ficsúr, de már megjött ő is. Kezdődött a röhögés elölről. Persze Colosról MINDENKI tudja, hogy vág az esze, mint a frissen fent borotva, de ha nyilvánosság előtt kell BÁRMIT is mondania, bepöccen, és olyan lámpalázas lesz, hogy azt sem tudja, most ül vagy áll. Egyszer egy iskolai ünnepély alkalmából, negyedikes korában az akkori magyar-eszperantó tanárnő mint valami idegen bolygó végzete kilökte a nyilvánosság elé, hogy mondjon el egy közi közism smert ert vers verset. et. Még Még ma Is emleg emleget etik ik isko iskola lasz szer erte te a prod produk ukci ciót ót.. Szegény kis Colos sietségében némileg összekeverte a sorokat: Este van, este van: kiki nyugalomba! Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek: Feketén bólingat az eperfa lombja, A gazdasszony épen az imént fejé meg; Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta... Ekkor kitört az általános röhögés. Kár! Lehet, hogy még érdekesebb dolgok is összeálltak volna. Látni kellett volna Winnetou arcszínét. Mármint maguknak. Mert a srác srácok ok láttá látták. k. Elég Elég bölc bölcse sekk volt voltak ak ahho ahhoz, z, hogy hogy ismé ismétt leál leállílíts tsák ák a szórakozást, mert Winnetou harci színekben pompázott, és ha még tíz másodpercig hallja az önfeledt röhögést, elfelejti, hogy ő egy egyszerű iskolaigazgató, és nem fürge kezű indiánfőnök... Ismertek skalpjai: ó, ezek ezek nem ütések ütések,, verés verések ek vagy vagy netán netán IGAZI IGAZI skalpo skalpok! k! Hossz Hosszabb abbak ak ennél. Apró házi feladatok. Feladványok - ahogy ő nevezi -, s melyeket nagy gonddal állít össze. Egyik sikeres feladványa a „Másoljátok le az Anyany Anyanyelv elvünk ünk VII. VII. kötet kötet első 60 (hatva (hatvan) n) oldalá oldalátt - két példán példányba yban! n! Másolópapír nem használható! Két első példányt fogadok csak el!" Ezt közve közvetlen tlenül ül a tanév tanév megny megnyitá itása sa után után osztott osztottaa ki, szeren szerencsé csére re nem nekünk, hanem a 7/c-nek. De Doki és Pici segít ő akciót szervezett, és az egyik első példányt a 7/b írta meg. Azóta is igen jó a viszony a két osz osztály tály közöt özöttt - verek ereked edéésnél nél péld példáu áull senk senkii sem hasz asználh nálhat at segédeszközöket: segédeszközöket: táskát, botot, cipőt is csak lábon. Winne Winneto touu - Nell Nellii néni néni nagy nagy megkö megkönn nnye yebb bbül ülés ésér éree -, egye egyetle tlenn türelmetlen mozdulattal leültette Colost, végignézett az osztályon, majd ő is leült. Nelli néni még álldogált egy kicsit, végül bepréselte magát a lányok mellé a padba. Winnetou óvatosan megbökte az asztalt, de az nem vált ketté. Úgy tűnt, hogy nem is igen hiszi el, amit a Kesely ű rikácsolhatott neki, miután bezavarta Mackót ama bizonyos igazgatói megrovásért. Lerítt Winnetou arcáról, hogy legszívesebben utasította volna Mackót, hogy verje szét MÉG EGYSZER a tanári asztalt, hogy maga is meggyőződhessen a mendemondáról...
Kínos Kínos hallga hallgatás tás követk következe ezett, tt, majd majd a diri diri rászá rászánta nta magát, magát, hogy hogy nekifogjon meggyőzni az osztályt arról, hogy MEKKORA szerencse érte őket a próba-érettségivizsga próba-érettségivizsga bevezetésével. - Fiúk! - kezdett ünnepi beszédéhez. Mély hang szólt közbe: - És a lányok? Az elvá elváltltoz ozta tato tott tt hang hang elle ellené nére re mind minden enki ki tudt tudta, a, hogy hogy enne ennekk a hangnak tulajdonosa csak Suhajda lehetett. A diri mindenesetre vörösebb lett egy kicsit, de még nem érte el a kritikus határt, sőt, újra kezdte a szövegelést: szövegelést: - KEDVES lányok és fiúk! - mondta olyan hangsúllyal, hogy még a lányok sem örülhettek ama tiszteletet és szeretetet sugározni hivatott kedves szócskának. - Itt az Ideje, hogy részletesen tájékoztassalak benneteket arról a MEGTISZTELTETÉSRŐL, hogy a TI osztályotokat szemelte ki - többek között - a Iskolai Főközp közpon ontt arra arra,, hogy hogy prób próba-é a-ére retts ttség égiv iviz izsg sgát át tehess tehessete etek. k. Nagysz Nagyszer erű alk alkalmat lmat nyúj nyújtu tunnk nekte ektekk ahho ahhozz, hog hogy bebiz bebizony onyíts ítsáto átok, k, menny mennyitit tanult tanultato atokk az elmúlt elmúlt évek évek során, során, és hogy hogy megmutassátok oroszlánkörmeiteket. - UFF! UFF - hangzott valahonnan hátulról. Ami Ami minde mindenk nkii szám számár áraa termé termész szet etes esne nekk tűnt, nt, hisz hiszen en,, ha egy egy Winneto Winnetouu beszé beszél,l, akkor akkor a hallg hallgatós atóság ág azt azt mondja mondja,, hogy hogy UFF! UFF! UFF! UFF! Sajnos a diri ezt nem így értékelte, és hörögve, sipítva a méregt ől az osztálynak esett. - AZONNAL jelentkezzen az a CSIRKEFOGÓ, aki itt UFFOZIK! Nem lehet abban semmi kivetnivalót találni, hogy azon nyomban felállt az osztály. Mindenki. Természetesen a lányok is. S őt, úgy tűnt, hogy hogy Nell Nellii néni néni,, avag avagyy Leto Letols lszt ztoj oj Leon Leonór óraa CS CSAK AK azér azértt nem nem állt állt fel fel (öntudatlanul), mert egyszerűen beszorult a padba. Ő különben is nem szokott egy kis közbekiabálásnak nagy feneket keríteni, annál is inkább, mert már volt neki. Éppen az szorult most a padba. A diri nagy sérelmével szemmel láthatóan elsöprő kisebbségben maradt. De hát ő az Igazgató, MOST érvényesítenie kellett hatalmát. - Úgy! Szóval az egész osztály UFF-ozik? Hát akkor az EGÉSZ osztály leírja szépen 90-szer, természetesen másolószerek nélkül, az Iskolai induló első 12 versszakát! Holnap délben érte küldök, addigra meglegyen! (Nehogy valaki belépjen a szobába...) Hát ez kemény visszavágás volt. Az osztály lelombozódott, mert éppen elég zűrt okozott a Pannónia, most még a büntetést körmölni egész álló este! Hogy is van? Az iskolánk kék, akár csak az ég, télbe', szélbe', napsütésbe' járunk ide rég, mert az ember kiskorába,' kiskorába,' haj, gyakran jár az iskolába, iskolába, haj; odahajtja szíve, lába legalábbis általába',
gyere, pajtás, iskolába, nem lesz semmi baj! És ezt így tovább, még tizenegy szakaszon át. Egy focicsapat kéne épp, hogy leírjuk. Ezutá Ezutánn a diri diri indián indiánffőnökhöz nökhöz méltó gyorsasággal gyorsasággal túltette túltette magát sérelmén, és folytatta rendületlenül: - Nagy erőpróba előtt álltok! Vegyétek ezt megtiszteltetésnek, mert ez lesz lesz a tová tovább bbta tanu nulá lássotok otok kulcs ulcsa. a. Aki Aki az előérettségi érettségi vizsgán vizsgán sikeresen túljut, vagyis eléri a 23 pontot, az nagy eséllyel küzdhet meg nyolcadikos korában a MÁSODIK előérettségivel, ami az elmúlt nyolc tanév összegzése lesz, s akkor már csak három évvégi és egy záró érettségi vizsgát kell tennie ahhoz, hogy MEGKÍSÉRELJE a felvételi vizsgát valamelyik magasabb tanintézetben, így tehát, hajrá, fiúk! Hajrá, lányok! Keményen, okosan, MÉLTÓN az iskolánkhoz! MOST MOST kellet kellettt volna volna az osztály osztálynak nak zajon zajongan gania. ia. Rárá-h Rárá-hajr ajráá vagy vagy megmeg megmegmeg megmut mutatj atjuk! uk! - vagy vagy AK AKÁRM ÁRMIT. IT. De bezzeg bezzeg MOST, MOST, amikor amikor zajongani kellett VOLNA, olyan síri csend ülte meg a társaságot, mint egy kakukkos órát öt perccel 10 el őtt. Egy leányka karja emelkedett a magasba, szólásra jelentkezve. Minthogy a kar Bumella vállából nőtt ki, nyilvánvaló volt, hogy ő kíván valamit közölni. Winnetou elégedetten vette tudomásul, hogy VÉGRE akad valaki, aki csatlakozik lelkesedéséhez. De csalódnia kellett, mert Bumella egy ártatlan Hópipőke vagy Hamufehérke bátortalanságával megszólalt: -Tiszt -Tisztelt elt igazg igazgató ató bácsi! bácsi! Miért Miért megtis megtiszte zteltet ltetés és nekünk nekünk az, az, hogy hogy júniusig bifláznunk kell az elmúlt évek anyagát? Megfelelni úgysem tudunk, akkor meg minek? - Majd még pislogott szerényen néhányat. Winnetou egyből begerjedt, de még mielőtt újabb ordításrohamot kaphatott volna, mentőangyal érkezett az osztályba! A magasból! Drága jó Nelli néni kipréselte magát a padból, és megpróbálta menteni a helyzetet. - Holn Holnap ap kirán kirándu duln lnii megy megyünk! ünk! Ninc Nincss taní tanítás tás!! Hajó Hajóva vall megy megyün ünkk Dömsö Dömsödre dre.. Minden Mindenki ki hozzo hozzonn enniva ennivalót lót!! Inniva Innivalót lótok ok lesz. lesz. A dömsöd dömsödii iskolát látogatjuk meg, őnáluk jövőre lesz előérettségi, majd egyeztetjük a felkészülés módját. Hát EZ sikerült. Lett is hangzavar! Egyszerre kiabált mindenki: „Miért pont holnap? - Nem érünk rá! Nem akarunk hajókázni! - Rengeteg a tanulnivaló! - Büntetést is kaptunk Öt percc perccel el ezel ezelőtt! - Vrthgk Vrthgk,, mefgthz mefgthzk!" k!" (Ér (Érthe thetet tetlen len közbeo közbeordí rdítás tások! ok! Szerk.) A nagy hangzavarban csak Doki ült csendben, és firkált egy hosszú papírtekercsre. Mackó viszont három nagy kilégzés után akkorát ordított a plafon felé, mint egy sebzett bikaborjú:
- ami bizony eléggé szokatlan egy KARATÉKÁ-tól. De hát egyszer mindenki botolhat.
Winnetou és Nelli néni (dicstelenül) elhagyták a terepet. Hogy végül is hajókázik-e az osztály, vagy nem, azt csak a mennyei istenek és Nelli néni tudta volna akkor megmondani. Még jóformán be sem csukódott a diri és Nelli néni mögött az ajtó, Suhajda kirohant a tanári asztal elé, szembefordult az osztállyal, és szörnyű ünnepélyes pofával elkezdte: - Mély Mélyen en tisz tisztel teltt hölg hölgye yeim im és urai uraim! m! őszinte szinte örömme örömmell értesí értesítem tem önöket, hogy ősz atyám, a várúr jóvoltából módom nyílik arra, hogy önök fene nagy baján segítsek! Pici és Ficsúr türelmetlenül közbeordított: - Ne marhulj, Suhajda! Mi a túróról dumálsz itt, amikor EKKORA a zűr! Nyakunkon a Winnetou őrültsége, körmölhetünk reggelig, te meg itt szónokolsz! - Kuss! - folytatta Suhajda, változatlanul előkelő hangon. - ÉPPEN erről vagyok bátor önöket értesíteni! Mármint arról, hogy szíveskedjenek a hölgyek és urak egy, azaz egy példányban lekörmölni az Iskolai induló első 12 versszakát, a papírlap jobb felső sarkába biggyesszék a hölgyek és urak becses nevüket, és adják át nekem. Ősz atyám, a várúr ui. kisz kiszab abad adít ítot ottt egy egy léze lézern rnyo yomd mdát át a sárk sárkán ányy fogsá fogságá gábó ból,l, s én azon azon önöknek csinálok 90 olyan másolatot, hogy még az írásszakért ők fő zeneigazgatója sem tudja megmondani, hogy valódi els ő példány vagy pusztán olcsó kis másolat. És szabadok vagyunk reggelig, srácok! esett ki az előkelő megmentő szerepéből. A srácok majd ízekre szedték örömükben. Többek szerint Bumella és Copfos még puszit is adott annak a Suhajdának, aki a legtöbbet csépeli őket a rövid és hosszú szünetekben egyaránt... A hosszú szünetig már csak egy énekórát kellett túlélni. Sikerült. Igaz, hogy Beethoven - így hívják a szerencsétlen énektanár urat, noha valóságos neve Kovács M. Mihály - az óra végén már könyörgött az osztálynak, hogy NE énekeljen többet, mert már nem bírja a hangzavart. Könnyű lett volna az igazi Beethovennek, mert ő eléggé rosszul hallott élete alkonyán, nem úgy, mini Kovács M. Mihály tanár úr... Dugó Dugó megérk megérkez ezett ett egy szerény szerény méret méretű szatyor szatyorral, ral, és szótlanul szótlanul osztani kezdte a túrós táskákat. Fölséges volt. Mackónak, hogy, hogy nem, de kettő jutott. Lehet, hogy Dugó nem eszik? Doki három harapással végzett a táskával, és padja tetejére ülve, a srácokkal szembefordulva magyarázni kezdett: - Azt Azt hisz hiszem em,, rájö rájött ttem em,, hogy hogy mi tört történ énhe hete tett. tt. A CB CB-n -n kere keresz sztü tüll próbáltam megkapni a suli komputerét. Az feltűnt, hogy 333 jelentkezik 332 HELYETT, de nem tulajdonítottam ennek nagy jelent őséget, hiszen ez annyi mindentől lehet. Örültem, Örültem, hogy van VALAMI kapcsolat. kapcsolat. Nos, a 333 nem más, mint a m űholdirány holdirányítás ítás központjá központjának nak a hívójele. hívójele. Pici papája azért használja a Tivadar közvetítésével a 333-at, hogy MINDEN közlendőt beadjon a Központi Agynak. Hogy a Pannónián vagy máshol, az mellékes, hiszen a Központi Agy úgyis leosztja az adatokat. De ez nem is tartozik a tárgyhoz. Nos, amikor én a 332 HELYETT a 333-ra mentem, a suli és azon belül a diri komputerének memóriarekeszébe, az egész „hírközlésem" félrement, és nagy valószínűséggel a Pannónia Űrbázis rbázis PÁLYAMÓDOS PÁLYAMÓDOSÍTÁSÁ ÍTÁSÁT T közöltem közöltem valamilye valamilyenn kulcsfontos kulcsfontosságú ságú komputerrel. Hogy tudtam átmenni a hármas biztonsági kódon, a fene
tudja. Egy a lényeges. Ha vissza akarjuk hozni a Pannóniát, nem szabad kísérletezni, tehát CSAK a Tivadarral szabad megpróbálni. Vége. Ennyi. - Mindenki le lett lombozva. Ha egyszer a Pici papája NEM HISZI EL a történetünket, akkor HOGYAN férkőzhetnénk a Tivadar közelébe? Ficsúr Ficsúr,, aki aki az atyák atyák lelkén lelkének ek nagy nagy szaké szakért rtő je, nagyon jelentős pislogások közepette, de nagyon halkan azt javasolta, hogy hívják meg Pici papáját egy csapatgy űlésre, hogy MESÉLJEN a munkájáról. AZTÁN majd meglátjuk. - Zseniális! - mondta Doki. - Mikorra? - Ezt bízzátok rám! - mondta reménykedve Pici. - Mindenesetre Dugó legyen velünk, mert a papám is imád enni! 8. fejezet Tudják, mi a legrémesebb egy zsaru életében? Hogy úgy rángatják, mint mint egy egy bábu bábut. t. Mind Minden en norm normál ális is embe ember, r, legy legyen en az hómu hómunk nkás ás,, agysebész vagy asztalos, id őben megy ágyba, és kel fel reggel. De egy zsaru akkor megy ágyba, és akkor kel fel, ha hagyják. És itt jön a pláne: sose hagyják. Elhiszik nekem, hogy hányra hívta össze az elnök a válságstábot? Akkor elárulom. REGGEL 05.30-ra. Normális dolog ez? Ugye nem! Odatántorogtam. Két napirendi pont volt: 1. Az operatív bizottság jelentése 2. Az egyes szakirányító szervezetek jelentései. Mond Mondaanom nom sem kell, ell, hogy ogy az 1. napi napire rend ndii pont ont, amit amit mint mint egyszemélyes operatív bizottság én tartottam személyesen, igen rövid volt. - Elnök úr! Tisztelt válságstáb! Mint a Különleges Elhárítás részéről nyomozó egyszemélyes operatív bizottság jelentem, hogy a Pannónia Űrbázis jelenlegi helyzetéről fogalmam sincs. Az elmúlt 48 óra minden erőfesz feszít ítés ésee eddig eddig hiáb hiábav aval alóó volt. volt. Csak Csak enny ennyitit akar akarta tam m mond mondan ani.i. Köszönöm a figyelmet. - Ezt mondtam. Boldoggá senkit sem tettem... Borzasztó fura volt az egyes szakirányító szervezetek jelentése! Most, hogy itthon ülök, és olvasom az elnöki palotában rögzített anyagot. Újra Újra meg újra újra néze nézem, m, és csak csak ámul ámulok ok-b -bám ámul ulok ok.. Nem Nem szer szeretn etném ém magukat szakmai részletekkel untatni, de hát az igazsághoz tartozik, ezér ezértt csak csak bemu bemuta tato tokk néhá néhány nyat at,, mit mit jele jelent ntet ette tekk a szak szakir irán ányí yító tó szervezetek 44 órával a Pannónia Űrbázis eltűnése UTÁN, vagyis a közpon központiti Irányí Irányítás tás megsz megszűnésé néséne nekk máso másodi dikk napj napján án.. (A tech techni nika kaii egyszer űség és az objektivitás céljából néhány telexjelentést idézek, minden megjegyzés vagy változtatás nélkül.) Elnök titkársága 333-1526-eltit/a Központi adatbank szerint acéltermelés 0,8%-aI csökkent, finomhe mhengerelt elt áru 1,08%-kal -kal,, bútorvász bútorvászon on 0,3%-kal, 0,3%-kal, tetrafon tetrafon híradástec híradástechnikai hnikai cikkek és fapapucs-gyártás 0,33%-al emelkedett a 48 óra előtti értékekhez viszonyítva. 333-1526-eltit/a
333-1526-közadba/y Elnök titkársága 333-1526-eltit/a Átme Átmene netiti meg megtorp torpan anás ás után után az árue áruellllát átás ás kiegyensúlyozott. Átmeneti fennakadás az állandó hiány hiánycik cikkek kek mellett mellett csak csak kenyé kenyérb rből, cip cipőből és facsavarból van a 48 órás elemzés szerint. 333-1526-eltit/a 333-1526-kerközp/qqx Elnök titkársága 333-1526-eltit/a Szakirányítási központ 44 órás elemzése szerint a szak szakir irán ányí yítá táss szün szünet etel el.. A dolg dolgoz ozók ók kész készen enlé létiti álla állapo potb tban an vann vannak ak,, és nem nem csin csinál álna nakk semm semmitit,, további utasításig. A változás a 44 órával el őtti állapothoz képest nem feltűnő. 333-1526-eltit/a 333-1526-szalr/wc Elnök titkársága 333-1526-eltit/a Energiairányítási főközpont értékelése szerint az ország energiaellátásában változás az elmúlt 48 órában nem következett be. Túltermelés 15,6%, túlfogyasztás 14,7%. Mérleg pozitív. 333-1526-eltit/a 333-1526-enfőkő /hrr Elnök titkársága 333-1526-eltit/a Mezőgazdasági Iparok értékelése szerint 48 órán belül belül kiemelked kiemelkedő változás változás nincs. nincs. Tejsavan Tejsavanyodá yodáss és zacs zacskó kóki kilu luka kadá dáss kieg kiegye yens nsúl úlyo yozo zott. tt. Péká Pékáru ru szikkasztása szikkasztása tervszerű. Makaróni belmérete 0,8. 333-1526-eltit/a 333-1526-mezipo/ffü Most Most olvaso olvasom m negye negyedsz dszer er ezeket ezeket a telex telexjel jelent entése éseket ket.. Én nem vagyok gazdasági szakember, én csak egy egyszer ű különleges elhárító hekus vagyok. De mi derül ki ezekb ől a jelentésekből? Hogy minden úgy megy, mint eddig. Vagy egy kicsit jobban. Minek akkor ez a nagy h űhó, hogy gyorsan, gyorsan, el ő azzal a Pannónia Űrbázissal! Jé! Most veszem csak észre, hogy Pici egy cédulát tett ide. Életbevágóan fontos! Azonnal olvasd el! Apu! gyere délután 5-re az energiaelosztó padlására! Ott tartjuk a csapatgyűlést! Azt ÍGÉRTEM a srácoknak, hogy eljössz, és elmeséled, hogyan nyomoz egy különleges elhárító nyomozó! Ugye, nem hagysz cserben????
Pici. Ui. Itt van a meghívólevél is a srácoktól! Ez a gyerek megörült! Ma, ötkor??? Amikor ki sem látszom a melóból? És mit meséljek nekik??? Hát agyonverem a gyonverem ezt a srácot! Kedves Dini bácsi! Mi, a Kék iskola 7/b osztályának tanulói tisztelettel meghívjuk ma délutáni rendkívüli csapatgyűlésünkre. Nagyon szeretnénk megismerni egy különleges elhárító nyomozó bácsinak a munkáját. Szeretettel és sok kajával várjuk. Lesz műsor is, amit természetesen mi fogunk a Dini bácsi tiszteletére előadni. Várjuk! Nagyon szépen kérjük, jöjjön el!!! A 7/b oszt. csapata Hm! Szóval EZ a levél nyilvánvalóan arra kötelez, hogy elmenjek. Végtére is az a fél vagy egy órácska nem sokat számit. Legyenek tárgy tárgyilag ilagosa osak! k! Milyen Milyen ennek ennek a levéln levélnek ek a hangja hangja?? Ugye Ugye MENNYI MENNYIRE RE más, mint a Nagy Központi meg a Körzeti Nagy és a többi komputer hang hangja ja?? Hát Hát nem nem embe emberi ribb bb enge engem m Dini Dini bács bácsin inak ak hív hívni? ni? A Nagy Nagy Komputer meg csak azt írja, hogy „Csutora". Még csak azt sem, hogy Csutora őrm. vagy Csutora D. vagy Csutora D.Ö. Jó kis övel. Döntöttem. Elmegyek. Nem Nem ide ide tarto tartozi zik, k, de érde érdeke kes, s, hogy hogy Nell Nellii is Dini Dinine nekk hív. hív. Volt Volt nejemnek mindig Déneske voltam... Utáltam azt, hogy „Déneske". És most most mehete mehetekk átöltö átöltözni zni,, ilyen ilyen gyűrötten csak nem fogok elmenni a csapatgyűlésre! Hátha Nellike is eljön. Végtére is... oszifő! Borzasztóan kedvesen fogadtak a srácok. Majdnem mindnyájukat isme ismere rem, m, hisz hiszen en kisi kisisk skol olás ás korá korába bann Pici Picitt rend rendsz szer eres esen en kísé kísért rtem em iskolába, iskolából... No és a lakótelep sem olyan ménkű nagy, hogy ne isme ismern rnén énkk egym egymás ást, t, lega legalá lább bbis is látá látásb sból ól vagy vagy egy-k egy-két ét szó szó erej erejéi éig. g. Nagyon helyesen, kedvesen volt elrendezve a helyiség is - körben, a falak mentén párnák, arra kucorogtunk. Az ajtóval szemközti fal el őtt nyilván a tornateremből hozták - egy vastag b őrszőnyeg és egy sámliféle állt. Ugyan minek? Nellike nem volt köztük. Egy Egy Suha Suhajd jdaa nev nevű srác srác jelent jelentkez kezett ett mint mint csapat csapatka kapitá pitány ny,, és bemutatta a srácokat. El őször a két kislányt, mindkett őt kisbaba kora óta ismertem, mert sokat jártunk egyugyanazon játszótérre. Aztán sorra a fiúkat. Suhajda azt is elmondta, hogy a csapat egy rövid m űsorral szeretné megköszönni látogatásomat, amiért előre is nagyon hálásak, hisz hiszen en nem nem mind minden enna napo poss esem esemén ény, y, hogy hogy a Külö Különl nleg eges es Elhá Elhárí rítá táss nyomozója látogatja meg a csapatgyűlést. Először a két lány lépett el őre, a világot jelentő bőrszőnyegre. Bumella, kezében egy oboával, Copfos pedig egy kottát szorongatva. XX. századbeli magyarnótákat adtak elő, roppant kedvesen és hamisan. Irtó nagyokat nevettünk és tapsoltunk. Újrázásra is került sor, de nem az énekszámnál, hanem az ezt követ ő uzsonnánál, amit Dugó szolgált fel páratlan páratlan szakértele szakértelemmel mmel és lelkesedé lelkesedéssel. ssel. Szakácsn Szakácsnak ak volt öltözve, öltözve, hófehér kötény, hófehér magas kuktasapka, s kezében hatalmas tálca,
telis-tele finomabbnál finomabb szendvicsekkel. Volt azokon, mi szemszájnak ingere. Óriási lakomát rendeztünk, jutott mindenkinek b őven, s csak azt nem akarták elárulni, hogy ki segített ennek a kisfiúnak a töméntelen kaja elkészítésében. Ittunk rá csipkeszörpöt. Egyre jobban össz összem emel eleg eged edtü tünk nk,, nagy nagy dumá dumálá lásb sban an voltu oltunk nk,, amik amikor or Suha Suhajd jdaa bejelentette, hogy most Mackó - aki id őközben közben eltűnt - mutatja be művészetét. Colos és Pici a hokedliszer ű akármire hat téglát tett. Egy kivételével valamennyi villanyt leoltottak, az csak a hokedli szer űséget világította meg. Elcsendesedtünk. Belépett kék öves KARATE-GI-jében Mackó. Kinyúj Kinyújtot tottt karral karral,, ökölb ökölbee szorít szorított ott kezekk kezekkel, el, „OSS" „OSS" felkiá felkiáltá ltáss ssal al üdvözölt bennünket, amire az ütődött Ficsúr odaszólt, hogy „nem hoztam kártyát". Nem volt nagy röhögés, éppen hogy csak... Mackó a téglák mögé lépett, velünk szemben állva koncentrált, el őbb aprókat, majd három nagyot fújtatott, és: - KIAlllllllIIII! - visította, és jobb keze lecsapott a téglákra. Nyolcat tört el egyetlen suhintással. Dörgő tapsot kapott. De a mutatványnak még hátravolt a java. Mackó hanyatt feküdt a b őrszőnyegen, és Pici egy újabb téglát vett elő valahonnan, amit Mackó hasizmára tett. Ekkor lépett elő Dugó, de ezúttal nem szakács-ruhában, hanem két fekete csíkos, fehér fehér öves öves KAR KARATE ATE-Gl -Gl-be -ben, n, Ő is „OSS"-s „OSS"-sal al köszö köszöntö ntötttt bennü bennünke nket,t, koncentrált, kilégzett párat, majd: - KIAlllllIIIIllIll! - visította, és kis karja lecsapott a Mackó hasán lévő téglára, és eltörte. Mackó szeme meg sem rebbent. Hű, micsoda ünneplés volt! Mackó komoly arccal, Dugó szerény mosollyal nyugtázta a fergeteges ünneplést. Azt hittem, MOST jövök én, de nem - jött a Doki és egy terminál. Egy XQWC-L XQWC-LOO OO Junior Junior,, nagyon nagyon szép szép kompu komputer ter-táv -távterm terminá inál.l. BÁR BÁRMIR MIRE E ráka rákapc pcso solh lhat ató, ó, reme remekk mode modellll.. Ha a srác srác TÉNY TÉNYLE LEG G érde érdekl klődik a programozás iránt, a legjobbat választotta. Én is ezzel kezdtem, Tivadar előtt sokáig használtam. Egy monitort Is becipeltek, úgy látszik, valami komputerjátékot eszelt ki a kölyök. És behoztak egy CB-készüléket. Jé! Egy elég nagy hatékonyságú darab, a WWR-5. Nekem is ez van. Ezt kitől csórták? Biztos, hogy nem a tornateremb ől. Doki előrelépett, és magyarázni kezdett: - Tisz Tiszte teltlt csap csapat atgy gyűlés lés, bemu bemuta tato tom m nek nektek tek azt azt a kompu mputerterprog progra ramo moma mat, t, amel amelyyet a köz közelmú elmúltltba bann fejl fejles eszt ztet ette tem m ki, ki, anna annakk érdekében, hogy megkönnyítsem az el őérettségire való felkészülést! „Hm, milyen ügyes kisfiú - gondoltam magamban -, csinált egy kataló talógguspr usprog ogra ram mot, ot, s abb abból fog fogják ják ismé isméte telg lget etnni a külö különnböző tantá antárg rgyyakat akat!! Csa Csak el ne fele felejtjtssem, em, hozo hozokk nek neki egy egy „vis „viszzker" er" (visszakereső) prog progra ramm-se seggédle édlete tet! t! Majd ajd szól szólok ok Pici Picine nekk, hog hogy figyelmeztessen!" - Szóv Szóval al tisz tiszte teltlt csap csapat atgy gyűlés lés, ezen ezen az ábrá ábránn bemut emutaatom tom a kapcsolathálótervet! - Ezzel elővett egy rajzlapot, melyre egy nagyon fura ábra volt filctollal pingálva. „Hééé, uraim! Ml EZ? Atyaúristen! Ez honnan tudja a 333-at? És mi ez a hálóterv? Miről beszél ez a srác? EZ NEM EGY KATALÖGUSPROGRAM!" KATALÖGUSPROGRAM!" - Látható, hogy ha CB-vel benyúlok a 333-ra, akkor (sajnos) az én kis kapacitású komputerem beleszól valamilyen központi adatbázisba, ami,
ugy ugyebár ebár,, NE NEM M KÍVÁN ÍVÁNAT ATO OS. Épp Éppen ezér ezértt nek nekem a 332332-re re kell kell benyú benyúlno lnom, m, átjutni átjutni a kett kettős véde védelmi lmi kódo kódon, n, akko akkorr hívha hívhato tom m a suli suli komputerét, illetve azon belül a Winnetou memóriáját, és kihívhatom a benne raktározott vizsgakérdéseket. Azok átismétlése már korántsem akkora feladat, mint a 7 év tanulmányi anyagának bebiflázása. Vegyünk egy példát! Hivom CB-vel a 112-őt, ami az Állatkert zónaszáma. A Cb-re kötött kötött terminálomm terminálommal al belenyúlo belenyúlokk az Állatkert Állatkert központi központi komputeré komputerének nek memó memóri riab abub ubor orék ékjá jába ba,, és lesz leszív ívom om bel belőle a tigrisek nyershúskészletének adatait. Na nézzük! 1 tig nyehu 0978564-t ől xcdrfe-oig 2 fogy nyehu 77777-t ől ccdrre-oig 3 hu tig ere 67776-vől ddscdd-oig Várnunk kell most… 04 657,8 kg nyershús Amiből látható, hogy... A srác srác csak csak dumá dumál,l, csak csak dumá dumáll - ezek ezek átve átvert rtek ek enge engem! m! Ezek Ezek egyszer űen átve átvert rtek ek!! EN ENGE GEM, M, a heku hekust st.. Mit Mit heku hekust st?? Külö Különl nleg eges es Titkosszolgálat! Úristen! A Pici megmondta, hogy tudnának segíteni! Szentséges Szűzanyám! EZEK LOPTÁK EL A PANNÓNIA ŰRBÁZIST!!! Csak Csak nyug nyugi!i! Most Most semm semmii hisz hisztiti!! Szép Szépen en,, lass lassan an,, mert mert elij elijes eszt ztjü jükk a madárkákat! MIT AKARHATNAK A PANNÓNIÁVAL? Csak nem zsarolni! De hiszen ezek kisgyerekek! Hát akkor MIT? A Doki nevű komputerprofesszor most új fejezethez érkezik, csak most el ne áruljam magamat, hogy MINDENT TUDOK! - És végül is el kell mondanom, hogy amikor a sulit kezdtem hívni, valami valami megmag megmagyar yarázh ázhata atatla tlann véletl véletlen en folytá folytánn a 332 HE HELYE LYETT TT 333 ugor ugorha hato tott tt be, be, és semm semmififél élee magy magyar aráz ázat atot ot nem nem tudo tudokk adni adni arra arra vonatkozóan, hogy miként jutottam át a hármas antikódrendszeren, de tény, hogy ez megtörtént, s a tételek megkaparintása helyett eltérítettem a Pann Pannón ónia ia Űrbázi rbázist. st. Tessék Tessék nekünk nekünk segít segíteni eni,, kedves kedves Dini Dini bácsi! bácsi! Iszonyú bajban vagyunk! A tételek sincsenek meg! „Micsodaaa? Véletlen? Eltérítés? Segítsek? Az más!" - Persze hogy segítek! Gyerekek! Micsoda fura história! Figyeljetek rám! Itt nem sokat tehetünk. Egy próbát Doki termináljával. Doki, add be az okos masinádnak, de CB nélkül! - mondtam, és a kis könyvemet kezdtem izgatottan lapozgatni. - Na, itt van: hívjuk a bolygófigyelőket! Írjad! 333-06-05-ZX-657-756blpO-01-pannürbá-h.o.l? - Van nálad adatrögzít ő is? - Persze - mondta Doki, és már indította is. Úgy lestük a rögzítő szalagját, mintha csodára várnánk. Elmúlt hat perc - végtelennek tűnt -, mire megindult a számsor: 11 23334 555 6 77777 8 9999999 1 11 1 - Puff neki! - mondtam mérgesen. - Félszimmetrikus. Ezt nem könnyű áttenni. Na, nézzük! z y ti c h l n u k u hy h u kyu
mysimasy Egyszerűen elbo elborz rzad adta tam. m. ILYE ILYEN N dekó dekódo dolá lássom még még nem nem volt volt.. EGYETLEN szót sem értettem belőle. Be is vallottam. Mackó komótosan feltápászkodott, ránézett a zagyva szövegre:
- mondta halkan. - Vagyis ez azt jelenti japánul, hogy a Pannónia Tokión át húzódó délkörön lebeg az Egyenlít ő felett. - Doki! Nyomás Tivadarhoz! Most már tudjuk, hol a Pannónia, már csak haza kell irányítani! Mondanom se kell, hogy Dugó akkor hozta a második szendvicsszál szállílítmá tmány nyt, t, amik amikor or Doki Dokiva vall már már indu indultltun unkk haza hazafe felé lé.. Arró Arróll nem nem is beszélve, hogy láttam Nellit a sarkon befordulni. Nyilván jött egy kicsit a srácokhoz... 9. fejezet Fura srác ez a Doki! Úgy látom, piszokul ért a komputeréhez, de VITATKOZNI azt nem tud. SEMMI rugalmasság sincs benne, makacs, mint mint egy egy tiri tirisz sztor toros os robo robotö tösz szvé vér. r. Mond Mondom om neki neki a turb turbóp ópet etem em előtt, induláskor - „úgy kapaszkodj belém, mint egy koalamajom" -, mert már rákapcsolok cefetül. Hát nem megszólal nekem ott a hátam mögött, hogy „először is nem koala-majom, hanem koalamackó, másodszorra pedig ebből nem lesz nagy száguldás, mert a 9. fúvóka nem m űködik". Majd megpukkadtam. A majommal nem sokat törődtem, mert az ember nemi nemige genn cipe cipell mag magával ával álla állatr tren ends dsze zert rtan anii szak szakkö köny nyvveket eket,, hogy hogy kamaszoknak megmutassa, milyen egy koalamajom. Majd otthon. De ez a 9. fúvóka, ez nagyon rágta a szakállamat. Leálltam. - Na, nézd csak, te Nagyokos! - mondtam neki erélyesen, miközben csavartam lefelé a turbófejet. - Itt vannak a fúvókák, és ez itt a 9. számú. EZ van szerinted eldugulva?- Izé. Jé! Honnan tudta a srác? Mekkora olajbigyó ült a végén! Akkora, mint egy borsószem. Gyorsan kifújtam, visszatettem. Persze, jó öreg turbópetem majd kiugrott a fenekünk alól. Remek egy masina, ha az ember odafigyel. Otthon is macerálni kezdett a srác. Nincs benne rendszeresség. Pedig a mi munkánkban és persze a komputertechnikában sem szabad hagyatkozni az egyéni megérzésekre, meg más ilyen hülyeségekre. Aról B-re, B-ről C-re, csak ÍGY szabad haladni a melóban. Ha MOST a Tivadaron meg akarjuk próbálni a Pannóniát valahogy becserkészni, akkor az elején kell kezdeni. EZT magyarázom a Dokinak, már amióta beléptünk. beléptünk. Ő meg azzal azzal nyagga nyaggat,t, hogy hogy kukkan kukkantsu tsunk nk bele bele a Tivada Tivadarr jelfogójába... Persze hogy oda is fogunk, de majd m ajd csak később. Végül is én most semmiféle jelet nem várok. Hát csak nyomja a Doki a szövegét, nekem meg egyre liftezik a gyomrom környéke. Addig er őszakoskodott, míg le nem nyomtam neki a jelfogót. Hát el is indult a kiíró papírtekercse, mint egy kígyó. Pocsék egy szöveg volt rajta. rajt a. Az ezredestől. Miért van kikapcsolva személyi hívógombja?
6 órája próbáljuk elérni. Akcióprogramban döntő változás következett be. Haladéktalanul jelenjen meg az elnöknél! Akció 25-szörösen titkos! Fedőneve: Banzai. Négyheti szabadnapelvonás! szabadnapelvonás! Vége! Ui. Azonnal nyomja be személyi hívógombját. 2x vége! A fene essen bele! Nincs is kikapcsolva a személyi hívógombom, csak csak éppen éppen átöltö átöltözte ztem m a csapatg csapatgyyűlés lés mia miatt, tt, és mos most is a más másik kabá kabáto tomo monn mara maradt dt.. .... Jé! Jé! HOGY HOGY VILL VILLOG OG!! Már Már jól jól át is mele melege gede dett tt.. Régen hívhatnak. Ja persze, 6 órája. Hogy múlik az idő! - Én most elugrok az elnökhöz. Nagyon szeretne látni. Te addig nézegesd ezeket a mesekönyveket. A Picié mind. Tivadart majd kés őbb elmagyarázom neked. Ez itt pl. marha jó könyv a Mosómedvebocsok a Nagyvárosban. Sok benne a kép is. Na, szia! - mondtam Dokinak, és már rohantam is le a lépcsőkön. Hat perc múlva az elnöki palotában voltam. Hogy ebben az országban mindenki MILYEN ideges! Még jóformán be sem léptem az elnöki tanácsterembe, elkezdték az ordibálást. - Hogy tűnhet el majd egy fél napra AKKOR, amikor ILYEN döntő fordulat állt be a Pannónia Űrbázis eltűnésével kapcsolatban! - üvöltötte az ezredes, hogy ezzel is csökkentse felel ősségét. Az elnök elnök egyetl egyetlen en kézmoz kézmozdul dulatt attal al belefoj belefojtot totta ta az üvölté üvöltést. st. Nem emberb emberbará arátiti okokbó okokból,l, ő akart akart velem velem üvölt üvöltöz özni. ni. Nem Nem is késlek késlekede edetttt sokáig. - Példátlan, amit művel! Tulajdonképpen már tudjuk, hogy ki lopta el a Pann Pannón ónia ia Űrbáz rbázis ist, t, már már csak csak a tette tettese seke kett kell kell lele lelepl plez eznü nünk nk,, és MINDENT meg kell tennünk a visszaszerzéséért. Egyébként egy órán belül meghirdetem a HADIÁLLAPOTOT JAPÁNNAL, ÉS ELRENDELEM AZ ÁLTALÁNOS MOZGÓSÍTÁST! Maga pedig kujtorog valahol. Lass Lassan an foro forogn gnii kez kezdett dett vele velem m a vilá világ. g. Tudj Tudják ák a tett tettes esek eket et?? Hadiállapot? Japán? Mozgósítást? Láthatták arcomon a megdöbbenést, ezért az elnök további információk közlésére szánta rá magát. - Na, látom, hogy VALAMI nem stimmel – mondta kicsit kisebb hangerővel, de változatlanul roppant barátságtalan hangon. - A csendesóceáni űrobjektum-megfigyelő központ jelentette, hogy Tokió vonalában nem egy, hanem KÉT űrbázis lebeg, s akár tetszik magának, akár nem, az újabb, az a bizonyos MÁSODIK, tömegében, sugárzásában, csápelrend elrendez ezésé ésében ben és fúvóka fúvókaref reflex lexiój iójába ábann a PAN PANNÓN NÓNIA IA ŰRBÁZISSAL MEGEGYEZŐ. Hát amíg maga itt futkározik, nem tudom, milyen nyomok után, vagy fel sem merem tételezni, de MAGÁNÜGYEIT intézi, addig kiderü kiderül,l, hogy hogy a japán japán Különl Különlege egess Titko Titkossz sszolg olgála álatt egysze egyszerrűen ellopta vagy ellopatta tta az ors ország Központi Irányítását. át. Van valami mondanivalója?
- Nem hiszem, hogy a japánok tették volna - kezdtem hebegni -, és a hadiállapottal is várni kellene, mert a srácok, vagyis a fiúk. izé, a Doki... Az ezredes lila lett a dühtől. - Mit hebeg maga m aga itt összevissza?! - üvöltözött velem MAGÁZVA. Most Most vagy vagyok ok benn bennee a lekv lekvár árba ban. n. Hogy Hogy magy magyar aráz ázza zam m meg meg az elnöknek elnöknek meg az ezredesnek, ezredesnek, hogy a japánok japánok talán nem is sejtik, hogy ott van felettük a Pannónia Űrbázis rbázis?? Meg Meg egyébk egyébként ént is, van van nekik nekik legalább olyan jó, mint a Pannónia... A nevét is tudom: Felkelő Nap. Azt olvastam, hogy csuda szuper egy szerkezet. Tény, hogy sokkal kisebb, mint a Pannónia Űrbázis és mégis... De mi a frásznak szórakozom most DELTA-műsorokkal! Még a végén tényleg kitör a magyar-japán háború! Úristen! Tennem kell valamit! Póker! Blöffölni kell! - Elnök úr! - mondtam ünnepélyesen. – Eltűnésem nem volt ok nélk nélkül üli.i. RÉ RÉGE GEN N tudo tudom m mind mindaz azt, t, amit amit most most közö közöltltek ek vele velem. m. Sőt, a különleges elnöki mágneskártya segítségével már sikerült személyes kapcsola kapcsolatot tot teremtenem teremtenem az elkövet elkövetőkkel kkel.. (N (Nem em mond mondtam tam azt, azt, hogy hogy japánok - minek MINDENT hazudni? - Elég néhány részlet.) Kérek egye egyetle tlenn napo napot, t, és becs becsül ület etsz szav avam amra ra viss vissza zasz szerz erzem em a Pann Pannón ónia ia Űrbázist, hadiállapot vagy mozgósítás nélkül. DIPLOMÁCIAI úton. Az ezredes most lilult el másodszor. De már TEGEZVE kiabált: - Mért nem szóltál nekünk? Hová tűntél el 6 órára?! - Egy Egyszer szerű. CSA SAK K ÍGY TUD UDTA TAM M kapc kapcssolat olatot ot tere teremt mten enii az elkövetőkkel. De 24 órán belül, ha teljesen szabad kezet kapok, a Pannónia a helyén lesz. Az elnöki palota nagy tanácstermében az államférfiúk összesúgtak. Igazán egyikük sem akarta háborúba sodorni az országot. És végül is 24 óra semmiség ahhoz képest, hogy ha diplomáciai úton nem sikerül az akci akció, ó, menn mennyi yi idő ke kell az erőszako szakoss vissz visszasz aszerz erzésh éshez? ez? Az elnök elnök pillanatok alatt döntött. - Rend Rendbe benn van! an! A megh meghir irde dete tett tt Banz Banzaj aj-p -pro rogr gram amot ot 24 órár óráraa felfüggesztem, és különleges elnöki szabad kezet kap 24 órára. Ezzel útra voltam bocsátva. Siettem haza, hogy a Dokival próbáljak valamit kezdeni, mármint Doki Doki közrem közreműködé ködésé séve vel,l, jó öreg öreg Tiva Tivada daro romm mmal al.. Volta Voltakk ötle ötlete teim im.. A legegyszerűbbnek az látszott, hogy kapcsolatot teremtsünk a csendesóceáni űrobjektum-figyelőkön keresztül, közvetlenül a Pannóniával. Ha két két lépcs lépcsőben nyúlu nyúlunk nk a fúvóká fúvókákho khoz, z, nem lehete lehetetle tlen, n, hogy hogy azonna azonnall pályá pályára ra lehet lehet állíta állítani ni Őkelm kelmét ét.. Ha ez nem nem megy, megy, akko akkorr a Nipp Nippon on,, Nippon, Nippon és Környéke Számítástechnikai Egyesülés útján kellene próbálkozni. A japánok biztosan segítenek, hiszen nem ők térítették el némi aljas szándékkal a Pannóniát, hanem a srácok. Illetve a Doki. Csak szép sorjában, mint mindig, előbb A-ról jussunk B-re, B-ről jussunk C-re, és reggelre itthon lesz a Pannónia. Amikor szobámba léptem, Doki lelkesen fogadott: - Képzeld, ha a Tivadaron 333-at, hívok, és az első sorba beadom azt, ami a tétellopó programomban az utolsó sor volt, vagyis én azt hittem, hogy a tétellopó program, pedig hát fúvókaindító program volt, a gép AZONNAL visszajelez, és csupa hetessel! Nézd csak! Mit kellett azon olyan sokat bámulnom? A slájfnin nem volt más csak hetes: 7 77 7 7777 777 7 777777 7 777 7
- Most adjuk be neki VISSZAFELÉ, soronként a tétellopó programot. Légy szíves, diktáljál, én pötyögök! Nem Nem jó ily ilyen korú korú kama kamasz szok okka kall vitat itatko kozn zni.i. Most Most vanna annakk a legérzékenyebb korban. Még azt hinné, hogy hatalmaskodom felette. Egye fene, ez a pár perc nem sokat jelent. Legyen meg az öröme! Diktálni kezdtem. Hát nem pár perc lett, volt az két és fél óra is, mire minden a Tivadarba került - de végül is örüljön a srác, hogy játszhat egy kics kicsit. it. Azt Azt egyi egyikü künk nk sem sem érte értett tte, e, hogy hogy miér miértt adot adottt viss vissza za Tivi Tivike ke 33 perckor, 41 perckor és 1445 perckor nyolcasokat egy-egy sorban, de szigorú szimmetriával. Ránk fért egy kis pihenés. Pingpongoztunk pár órácskát. Éppe Éppenn máln málnas aszö zörp rpöt öt ment mentem em készí észíte teni ni,, amik amikor or a szem személ élyi yi hívógombom vadul villogni, majd az egy perc elteltével cincogni kezdett. Mi van már megint? Nem akartam leállni velük dumál málni, ni, hát kinyomtattam az üzenetüket, mintha lementem volna valahová, vagy mit tudom én, miért, de nem tudok személyesen dumálni. Gratulálunk! Akciója gyors és eredményes volt! Köszönjük az elnökség nevében! Jelentkezzen az elnöki palotában további eligazítás céljából „Mi van ezekkel? - gondoltam magamban. - Egyszer bú, egyszer bá? Mihez gratulálnak?" Éppen káromkodni kezdtem, amikor a Doki lelkesedni kezdett. - Ide nézz! Tivi szerint a Pannónia a helyén van! Legalábbis a 333987/axq55 szerint, akik, ha jól tudom, a bels ő űrobjektum-figyelés, „nagy tömegű test" test"-e -ett jele jelezznek nek a Buda Budape pest st fele felett tt húzó húzódó dó délk délkör örön ön,, az Egyenlítőnél. Ez a Pannónia helye, ugye? Hát VISSZAHOZTUK. Bár kiderülne EGYSZER - mondta Doki -, hogy hol volt három napig... Nagyot nyeltem, és a 25-szörösen titkos Banzaj-akcióra gondoltam. Hát EZT nem fogja szegény gyerek megtudni! Megcsendült a telefon. -Tudod, hogy mi lebeg a Pannónia helyén? - kérdezte az ezredes. Ha hangulatát elemeznem kellene, bajban lennék, mert nem tudom, hogy metszőén gúnyos, halálosan fáradt, vagy egyszer űen fásult volt-e. - Sejtem - mondtam neki diplomatikusan. - És miért tetted akkor? - kérdezte. - Mit mért tettem? - kérdeztem, mert nem tudtam, hogy miről van szó. - Hogyhogy nem tudod, hogy mit miért? – folytatta az ezredes. - És légy szíves válaszolni! Meg voltam zavarodva. TÉNYLEG nem tudtam, mi a baja velem. Elkedvetlenedve válaszoltam: - Még egy órája vagy legfeljebb másfél órája, hogy gratuláltatok a gyors akcióért. MOST mi a hézag? Mit loptak el már megint a csillagos egünkr ől. - Semmit - mondta vészjósló nyugalommal az ezredes. - Csak arra vagyok kíváncsi, hogy tudod-e, mi lebeg Budapest felett? - Szerintem egy Űrbázis. Egy űrobjektum. Egy űrközpont. Egy AGY mond mondta tam m egyr egyree dühö dühöse sebb bben en -, egy egy ELEK ELEKTR TRON ONIK IKUS US AGY, AGY, hogy hogy legalább ott fent legyen egy! - Így Így igaz igaz!! - mond mondtta az ezred zredees. - Egy Egy nag nagyon yon szép, ép, fejl fejlet ettt elektronikus agy. A Felkelő Nap. A Pannónia Űrbázis pedig ott maradt a
japánoknak. Megmondanád végre, hogy titkosdiplomáciai tárgyalásaid során MIÉRT CSERÉLTED EL A PANNÓNIA ŰRBÁZIST A FELKELŐ NAPÉRT? Van Van egy egy olya olyann érzé érzése sem, m, hogy hogy ma este este nem nem fogo fogokk Nell Nellik ikév ével el találkozni. 10. fejezet A műholdfogya holdfogyatkoz tkozásnak ásnak vége. vége. Műhold, azaz Űrbázis rbázis van. van. Csak Csak éppen nem a Pannónia, hanem a Felkel ő Nap. Háááááááááát... A legokosabb, ha egy kicsit húzom az Időt, mielőtt megyek az elnökhöz. 1. Hazaviszem a Dokit. Egy hetedikes srácot nem szabad egyedül utcá utcára ra eres ereszt zten eni.i. Ez már már egy egy ok arra, arra, hogy hogy ne roha rohanj njak ak az elnö elnöki ki palotába. 2. Szőrtelenítem a pofámat. Illetve az ábrázatomat. Végül is az elnöknek adjuk meg, ami neki dukál – egy kis küllem, egy kis tartás -, mégsem mégsem torzon torzonbor borzz ősember semberek ek gyülek gyülekeze ezete te az elnöki elnöki palota palota.. Ez is legalább 12 perc- Ha lassan borotválkozom. 3. Megpró Megpróbál bálok ok hívni hívni a különl különlege egess elnöki elnöki mágnes mágneskár kártyá tyáva vall egy minikoptert. Ez biztos legalább négy perc! Sok kicsi sokra megy. Imhol egy automata, bedugom a kártyát. Jé! Nem veszi be! Fordítva biztos jó. Jé, így se veszi be. Megpöccintem, így se veszi be! Megütögetem. ÍGY SE VESZI BE!!! Belerúgok! Letört. A túloldalon is van egy automata. Bedugom a különleges elnöki mágneskártyát. EZ AZ AUTOMATA VALAMIVEL TELE VAN TÖMVE!!! ÉS MITŐL RAGAD ÍGY??? Most már juszt is minikopterrel megyek az elnöki elnöki palotába, palotába, ha bele döglöm is! Amott Is egy automata. automata. Bedugom Bedugom a mágneskártyát. Zzzzzz! Elnyelte. Hééééé! HOL A KÁRTYÁM!!! Aha! Itt van. MÉRT VAN CAFATOKBAN??? ÉS HOL EGY MINIKOPTER??? Mennyit érne a mágneskártya, ha nem különleges elnöki, hanem csak csak egy egy sima sima havi haviká kárt rtya ya?? Enny Ennyitit err erről. Itt Itt egy egy borb borbél ély, y, lega legalá lább bb szőrtelenítem a pofámat. Mért van zárva csütörtökön délután négykor? Nicsak! Nyitva tartás: H: 9.00-tól 12.00-ig K: 8.00-tól 13.00-ig Sz: 9.30-tól 11.30-ig Cs: Szünnap P: Zárva Sz: Páros heteken a csütörtöki, páratlanokon a pénteki munkarend szerint üzemel. V: Ügyelet a reklamációk számára. Hát ezért. Hazamegyek, és megborotválkozom. ÍGY nem mehetek az elnökhöz! Doki! Vigyelek haza? Hol ez a gyerek? Ez a Doki nincs is itt velem??? Pláne hazaugrom. Jé, egy cédula az ajtón!
Kedves Dini bácsi! Hazamentem. Kösz' mindenért. Várunk a csapatgyűlésen. Viszontlátásra! Doki Helyes srác. Remélem, a Pici haverja. ILYENEKKEL barátkozzon, ne olyanokkal, mint a... Hm! KIKKEL BARÁTKOZIK A PICI? Mért nem ismerem a Pici haverjait? Mit csinál a Pici, ha nincs a suliban? Hát nekem senki semmit el nem mond? Csak azért, mert ÁLLANDÓAN melózok, mint egy igásbarom? Mert hekus vagyok? A fürdőszobában is várt egy cédula. A borotvámnak volt támasztva. Picitől. Papa! Feltétlenül várunk csapatgy űlésre! Csuda klassz fej vagy! És kösz' MINDENÉRT! Kenyerett hozzok. Helyes kölyök ez a Pici. Hogy várnak, és hogy kösz'. De mért nem tud helyesen írni? Még hogy kenyerett és hozzok. Foglalkozzni foggok vele. Csak aszt tudnám, kit ől örökli ezzeket a rossz tulajdonságokat? Most már itt az ideje, hogy bemenjek az elnöki palotába. Majd csak lesz valahogy. Ha én lehiggadtam, akkor ők is... Mi még csak-csak elboldogulunk a Felkel ő Nappal, de megnézném magamnak szegény kicsi sárga barátainkat, mit művel velük a Pannónia Űrbázis? Amikor beléptem az elnöki palota nagy tanácstermébe, már ott volt a kormány, az elnökség, a katasztrófabizottság, a válságstáb, és miután beléptem, az egys egysze zemé mély lyes es oper operat atív ív bizo bizotts ttság ág is. is. Nem Nem szól szóltt hozz hozzám ám senk senkii egye egyetle tlenn hunc huncut ut szav szavac acsk skát át sem. sem. Csak Csak a keze kezemb mbee nyom nyomtak tak egy egy iratcsomót. Ránéztem, ez állt rajta: Jelentés. Már éppen röhöghetnékem támadt, hogy MÁSNAK is kell jelentést írnia, nemcsak NEKEM, amikor észrevettem, hogy sokkal kisebb bet űkkel, a JELENTÉS szó alatt ez áll: A Felkelő Nap intézkedései, l. Hm! A Felkelő Nap intézkedik? És ez csak az l. rész? Hm! Illendően köszöntem, már kifelé igyekeztem, amikor megszólalt az ezredes: - Még csak annyit: olvasd el, pihenj egypár napot, aztán jelentkezzél! Nagyon Nagyon meg vagyu vagyunk nk veled veled eléged elégedve ve.. És felterj felterjesz esztet tettün tünkk a Kiváló Kiváló Különleges Elhárító Emlékéremre. Valószínűleg meg fogod kapni. Na, szervusz! Legyek őszinte? EZ jólesett. Akár megkapom, akár nem. Csak hazafelé jutott eszembe: „De hiszen ott volt mindenki. Természetesen az elnök is. KIHEZ terjesztették fel ezt a plecsnit? Hát az az illető nem volt ott? Akkor ő kicsoda? Ha meg ott volt, akkor mért nem biztos? Vagy miért NEM a válasz? Szóval, Izé, vagyis... Tulajdonképpen a csapatnak kellene megkapni ezt a plecsnit. Vagy a Dokinak. Miért ÉN kapom?" Elol Elolva vaso som m az irat iratok okat at,, elme elmegy gyek ek a csap csapatg atgyyűlésr lésre, e, és szép szép nyugodtan megbeszélünk mindent a srácokkal. De most én is viszek valami kaját. Valami finomat! 11. fejezet
Kérem, ne haragudjanak! Tudom, a jelentések és statisztikák szürke özöne amúgy Is elönti az embert újságolvasás közben. Minek még egy többé-kevésbé érdekes történet kapcsán száraz adatokat aggatni az olv olvasór asóra? a? Kell Kell!! Elke Elkerü rülh lhet etet etle len. n. Csak Csak szár száraz az adat adatok okka kall tudo tudom m érzékeltetni a Felkelő Nap első ténykedéseit, illetve azok hatását. Egyet ígérh ígérhetek etek csak, csak, hogy hogy az elnökt elnöktől kapott kapott vasko vaskoss iratkö iratköteg tegbből csak a legérdekesebbeket legérdekesebbeket válogatom ki. A rend kedvéért még annyit el kell árulnom, hogy kétféle információ van az irathalmazban: A Felkel ő Nap utasításai (ezek BANZAJ -1, -2, -3... stb. jellel vannak ellátva) és az MTA-jelentések, melyek viszont a BANZAJ-ok eredményét összegzik szűkszavúan. BANZAJ-1 Megszüntetni alábbi vállalatokat: fémk-1-55-16-önt text-2222220-fonsző gyógysz-69/69/69-össz fest-x5y-mmmmmm7 -t-1 hirsztetele-5-tőI19-lg + 2w összbőr-0-ra wwwwwhr (A vállalatok kódszámát nem kívánom dekódolni, mert hiszen több ezer vállalatot takarnak ezek a számok, és több kötetet tenne ki puszta felsorolásuk.) BANZAJ -2 Leváltandó vezet ők listája: Zz Cb Ku PP 16 io ii 9 (Hááát... Ezeket a kódokat bizonyára ismerik a titkos telefonok névjegyzékéből. Borzasztó sok emberről van szó. Csak példaképpen említem, hogy az „io" alapján több mint 23679 Kovács lett kirúgva.) BANZAJ -3 mure muid teme gymá (Na ja! EZ volt tulajdonképpen a dönt ő változás. A munkarend, a munkaidő, a termelékenység és a gyártmányszerkezet. De szóljanak erről az MTA-jelentések!)
MTA/09 7/01-20-hu/mure-muid Gyárak Gyárakban ban,, irodák irodákban ban,, téesze téeszekbe kbenn stb. stb. dolgoz dolgozók ók feles felesküd küdtek tek a vezetőkre. Rövid katonai kiképzés után reggeli torna. Munkaidő nyolc (8) óra. óra. Regg Reggel elii szün szünet et öt perc perc,, ebéd ebédid idő 15 perc perc,, uzso uzsonn nnaa ninc nincss. Szabadságot kivenni nem kötelez ő. Megfigyelők szerint a munka még a befejezés előtti percekben is folyik. MTA/09 7/01-20/teme-a Felsődabasi dabasi koksz kokszoló olóban ban B. F. betaní betanított tott munká munkáss azt azt mondta mondta,, „micsoda kuli munka". Harminc percen belül a termelést mikrotronikus robotok vették át. MTA/097/01-33/gymá Piszkesz Piszkeszentmár entmártoni toni konzervgy konzervgyárban árban beindult beindult az autógyárt autógyártás. ás. Az együtemű, egyhengeres Fusinuku Szaki várhatóan többmilliós szériában meghódítja a világpiacot. Idehaza egyel őre a Merkúr-elő jegyzés szerint az év végétől készpénzért, jövő évtől részletre kapható. A titkos iratcsomag nem kevésbé érdekes anyagát képezték az MTA Toklóból érkezett tömör, rövid jelentései. Csak néhányat idézek: MTA-Tokió/209-y Nipp Nippon onsz szab abad adsá ság, g, szer szerda da,, 3. o. 2. hasá hasább „Az „Az ideg idegen en űrbázis utasításai alapján előállt gazdaság gazdaságii helyzet helyzet reményt reményt nyújthat nyújthat hazánk hazánk számára ahhoz, hogy kiláboljon abból a kereskedelmi káoszból, ahová páratlan minőségű árui juttatták. Az első termékek kibocsátása után reális remény van arra, hogy a zömében selejtes híradástermékek, tv-k, vidi vidik, k, tetr tetrafo afono nokk és hang hangpo pont ntok ok ismé ismétt bebo bebocs csát átás ástt nyer nyerne nekk több több amerik amerikai, ai, afrika afrikai,i, európ európai ai és ázsiai ázsiai ország országba. ba. Lehet, Lehet, hogy hogy hanyat hanyatló ló napunk ismét felkel?" MTA-Tokió/330-yy Nippon Szava, Csütörtök, 5. o. 1. hasáb „A szakszervezetek minden újítást, melyek a dolgozók érdekeit szolgálják, pártolnak, még abban az esetb esetben en is, ha külföl külföldi di eredet eredetű. Ilyen az a mozgalom, mely a déli országrészben és északon, valamint keleten és nyugaton figyelemre mélt méltóó ered eredmé ménnyeket ket tud mári máriss fel felmuta mutatn tnii a mun munkaid aidő újszerű kihasználására. Szakért ők szerint a magyar módszer lényege az, hogy a dolgozók 30-40 perccel később kezdik el a munkát, és két órával előbb hagyják abba. Mindeme a szuperrugalmas mozgalom kritériumának is megfelel." MTA-Tokió/400-yxz Nippon Hírlap, Kedd, 1. o. 12. hasáb „Mag „Magyyar műszak szaki-g i-gaz azda dasá sági gi küld küldött öttsé ségg érke érkezé zésé sétt várj várják ák az autóip autóiparu arunk nk fellend fellendíté ítése se érdek érdekébe ében. n. Jól Informá Informáltlt körök körök értesül értesülése ése szerint esetleg szó lehet egy közös magyar-japán autógyár létesítésér ől Oszakában, amely 2 ütemű, másfél hengeres jármű, az un. trotyo-mobil trotyo-mobil gyártását kezdené meg még ebben az évezredben."
A (C.) iratra, egy pecséttel hitelesítve rá volt írva: SZIGORÚAN TITKOS! ÁLLAMKÖZI! Egy Egy sorr sorral al aláb alábbb pedi pedigg enny ennyi:i: Aláí Aláírá rást st köve követtő tíz tíz (10) (10) évig évig nyilvánosságra nem hozható! A szöveg: „A japán japán és magyar magyar kormány kormány képvi képvisel selő je aláírásukkal hitelesen tanúsítják, hogy megegyeztek abban, miszerint a Pannónia és Felkel ő Nap űrbáz rbázis isok ok jele jelenl nleg egii üzem üzemel elte teté tési si pont pontju juko konn mara maradj djan anak ak,, visszavonásig. Felek kijelentik, hogy az üzemeltetési költségüket maguk fedezik. Pótalkatrészek, javítási költségek tekintetében felek esetenként külön megállapodást kötnek." Aláírás sk. Aláírás sk. Miután nekem ehhez semmi mmifél féle hozz ozzáfűzniv znival alóm óm ninc nincse sen, n, megveszem a kaját, mint azt már korábban jeleztem, és megyek a csapatgyűlésre. Útkö Útközzben ben beug beugro rom m a turb turbóp ópet et szer szervvizbe izbe,, hogy hogy a szok szokás ásos os hercehurcák árán bejelentkezzem egy átvizsgálásra, remélem, a közeli hetekben... Már a bejelentkezést is utálom. Senki sem lesz a helyén, órákat kell várni, mindenkit hívnak, de senki sem jön, ha meg jön, inkább ne jött volna. Bezzeg a környező utcák! Hemzsegnek a szerel őktől. Ott fusi fusizn znak ak.. Na de hát hát ez van, van, ezt ezt kell kell szer szeretn etni.i. Turb Turbóp ópet etem emne nekk már már nagyon is jár egy átvizsgálás. Képzelem, mibe fog ez nekem már megint kerü kerüln lni.i. A húsz húszez ezre resn snél él is fize fizett ttem em majd majdne nem m ötez ötezre ret. t. Után Utánaa meg háro hároms mszo zorr kell kellett ett viss vissza zavi vinn nnem em.. Előszö ször azért zért,, mert mert nem indu indultlt,, másodszor, mert nem állt meg, harmadszor, mert folyton megállt. Na, itt is vagy vagyok ok.. Jé! Jé! Mily Milyen en ÜR ÜRES ES a körn környé yék! k! Csak Csak ninc nincss ünne ünnep? p? Vagy Vagy mindenki a munkafelvétel előtt áll sorban? Jé! Ez a Sanyi, az egyik diszpécser. Vajon hová siet? Énelém? -Tiszteletem! - Jó estét, Sanyi! - feleltem udvariasan. - Hová, hová ilyen sietve? - Csak üdvözölni jöttem a kedves Ügyfelünket - mondta a Sanyi, és háromszor meghajolt. Sűrűn forogtam hátrafelé, hogy vajon ki van mögöttem, de bizony ott senki sem állt. Csak én, meg a turbópetem. Sanyi rendületlen mosollyal folytatta: - Én viszem is ezt a szép kis burbicseket a hiba- és állapotelemz őbe, addig szíveskedjen egy lapot kérni a Lalitól, és helyet foglalni a B-16-os vidi vidifal fal előtti polivi polivitap taplex lex kagyló kagylóban ban.. Onnan Onnan figye figyelem lemmel mel kísérh kísérheti eti a kedves ügyfél a munkafolyamat minden fázisát. Álarcosbál - berúgtam, de nem tudok róla, cikiznek, eltévedtem, és ezeknél jobb ötleteim nem voltak. Itt valami nem stimmel. EBBEN biztos voltam. De egy oroszlán eltökéltségével mentem a lapért, bár tudtam, hogy hogy semm semmii érte értelm lme, e, majd majd csak csak kide kiderü rül,l, hogy hogy vicc icc az egés egészz, és hozhatom a járgányt három hét múlva... Kaptam lapot, és TÉNYLEG volt B-16-os vidifal, sőt, előtte tényleg volt egy vitaplex-kagyló. Lehet, hogy polivitaplex. Ebben nem vagyok szakértő. A kagylótól balra egy guribár üdítőkkel, balra kis infrakék
terminál, sok pici gombbal. Hm! Ezzel szemben más változás is volt. Nem Nem talá találtltam am a hely helyis iség ég régi régi,, megh meghitt itt kis kis budi budijá ját, t, a kosz koszos os budi budikk királynő jét, amit mi, ügyfelek egyszerűen csak tocsogónak hívtunk. Ezzel szemben volt egy nagy ajtó, rajta fura tábla: Mosdó* WC* Férfi* Gentleman* MEN* *Nem kívánt rész törlend ő! Az ajtó ajtó mögö mögött tt pedi pedigg felt felteh ehet etően a néhai éhai perz perzssa sah egy egyik fürdőszobája, úgy kiglancolva, hogy a falon két törött lábú légy próbált tovaarasz tovaaraszolni olni a legközeleb legközelebbi bi elsősegélyhel segélyhelyig. yig. Mert ilyen ilyen makulátlan makulátlan helyiséget eddig csak az Agysebészeti Klinika M űtő jében láttam, amikor nyomo nyomozt ztam am a... a... De ez nem nem tarto tartozi zikk ide. ide. Nem Nem teke teketó tóri riáz ázta tam m soka sokat, t, eldobtam magam a B-16-os vidifal előtti kagylóban, kivettem a guribárból egy jéghideg retekszörpöt, majd az infrakék terminálon lenyomtam a KUKI jelű gombocskát. Elképeszt ő látványban volt részem. Járgányom egy ragyogó tiszta műhelyszektorban állt felpolcolva, és egy ördöngös hibahiba- és állapo állapotel telemz emző robotra robotra volt volt kapcs kapcsolv olva. a. Három Három szere szerellő piros overállban, lázasan jegyezték a robot adatait. Jól megfigyeltem, hogy az egész folyamat három perc alatt zajlott le. Mihelyt a robotot lekapcsolták a járgányomról, az elgurult, a három szerel ő pedig jegyzeteit bedugta egy komputerbe. Jött egy másik robot, kivette a komputer szalagját, fenéken rúgta a középs ő szerelőt, aki azonnal elfutott és hozott egy ládá ládát. t. Fél perc percen en belü belüll ki volt volt szer szerel elve ve a reak reakto tor, r, és elké elképe pesz szttő gyorsasággal egy másik volt visszaszerelve - abból a bizonyos, el őbb odacip odacipelt elt ládábó ládából.l. Megint Megint jött jött egy robot, robot, a rugdos rugdosó, ó, körbe körbegur gurulta ulta a járgányomat, és most két szerelőt rúgott farba, elég nagy intenzitással. Mindkettő elrohant, hozott valami fura műszert szert,, rákötö rákötötté ttékk drága drága kis petemre, aki elég jól tűrte a hercehurcát. A robot el sem gurult, amíg a szerelők nem szakították le a fura kis műszerről a slájfnit. A robot megszagolta, fenéken billentette a legszéls ő szerelőt, aki újra mért. A robot újra szagolt, majd elgurult. Tize Tizene negy gy perc perc telt telt el érke érkezé zése sem m óta. óta. Odag Odagör ördü dültlt a már már előbb megismert megismert elemző robot robot,, a szer szerel elők rákapc rákapcsol solták ták turbóp turbópete etemre, mre, és vártak vagy másfél percet. Úgy látszik, túl soká, mert jött megint a dühös robot, mindhármat seggbe rúgta, mire azok ész nélkül szedték le az elemző robot csápjait az én kis járgányomról. Az egyik vadul fényesíteni kezdte egy ronggyal, miközben leste, hogy jön-e a robot. De nem jött. Jött Jött visz viszon ontt egy egy kék over overál állo loss szer szerel elő, körb körbej ejár árta ta a turb turbóc ócsk skát át,, bicc biccen ente tett, tt, majd majd válto váltott tt a kép. kép. Egy Egy Nagy Nagy Kompu Kompute terr írós írósze zerk rkez ezeté etétt mutatta. Szinte kiesett rajta egy papírlap. Mire felocsúdtam, a Sanyi állt mellettem, és mondta: - Meghoztam a számlát, parancsoljon a pénztárhoz fáradni! Istenbizonyfogadommindenreméganénlkómtérdéreis-három-négy! (Ezt szoktam mondani válságos helyzetekben!) MOST néztem a számla
végér égére. e. Azt Azt hitt hitteem, eláj elájul ulok ok!! 240,0,- Ft. Kett Kettőszázne száznegy gyven ven,, azaz azaz kettőszáznegyven forint. Igen, jól látják. ENNYI. És tudják, hogy mi volt még a számlán: Nos, nézzék meg, imhol a számla? SZÁMLA XBB 34-43-55 Turbópet 31.120 KM Állapotelemzés: A-10, B-10, C-9, D-8, E-10, F-10, G-10, H-10,1-10 CSERE: D-blokk JAVÍTÁS: C-blokk ANYAGFELHASZN: D/Szavatosság MUNKADÍJ 3740,- Ft HIBAPONT: (7) HÉT LEVONÁS: 3500,- Ft FIZETENDŐ: 240,-Ft. KOESZOENJUEK HOGY HOZZAANK FORDULT! Majdnem elájultam. Ezek szerint egy rúgás 500,- Ft levonást jelent. Ha még egy történt volna, a végén még én kapok pénzt. És mib ől él a szerviz? Csak nem a jöv ő ügyfeleiből? Egyáltalán mi megy itt végbe? Álmodom? Cikiznek? Szentséges szűzanyám! Csak nem a Felkel ő Na... Atyaföld! Csak nem az a bigyó ott fent? Az a japán csodamicsoda!... Tejószagú! Nahát!... Vagyis hogy... Kedvencemet egyébként hibátlan állapotban vettem át. Indult is. Meg is állt, csak épp leállni nem akart, mint régen tette, amikor én menni szerettem volna. 12. fejezet Picivel megüzentem, hogy vendégül látom a srácokat, állítsák le Dugó Dugótt a kaja kajaho hord rdás ás teki tekint nteté etébe ben. n. Alap Alapos os megfon megfonto tolá láss után után nagy nagy meglepetésre szántam el magam. Elmentem a... De erről később! Három Három hatalmas hatalmas kartondobo kartondobozzal zzal érkeztem. érkeztem. Doki kivételével kivételével már együtt voltak a srácok. Bumella és Copfos egy asztal körül serénykedett. Fehér terítő, temérdek papírtálca és műanyag pohár! És... Egy óriási tálca, letakarva. Illatozva... Lelombozódtam. - Ki hozott kaját? - kérdeztem csalódottam. - Üzentem Picivel, hogy Dugó ne ügyködjön kajaügyben! Hoztam mindent! - Igen, tudjuk, Pici szólt - mondta Bumella. - De sajnos Dugót nem láttuk tegnap óta. Mackóval együtt felszívódtak. Csak ez a hatalmas tálca érkezett kajával és egy cédula, Mackó írásával. Itt van, ni! - és mutatta is nekem. Ez állt rajta: Sziasztok, srácok! Egy kis meglepetést készítünk a csapatnak abból az alkalomból, hogy a Doki akciója a végéhez ér. Id őben jövünk, addig ne is egyetek! Mackó és Dugó
Fura. Először is fura, hogy két napra, illetve majdnem két napra eltűnnek. Fura, hogy ELŐRE küldik a kaját. És a legcikisebb, hogy MILYEN meglepetést készítenek elő? Nos, hogy nagyon őszinte legyek, a legfurább az volt, hogy a Doki még nem volt ott a tételekkel. Mert az az igazság, hogy megbeszéltük Tivadar mellett, hogy mit és hogyan kell tennie ahhoz, hogy a legvilágosabban kapjon listát a tételekr ől, lehetőleg NÉV SZERINTI bontásra, mert azt már az újságból is lehetett tudni, hogy az előéretts érettségi éginél nél a tétele tételeket ket a - puskáz puskázás ás TELJES TELJES kizárá kizárása sa célj céljáb ából ól - névr névree szóló szólóan an küld küldii a suli suliba ba az Oktat Oktatás ás-- és Isko Iskola laüg ügyi yi Főközpont. Már öt óra is elmúlt. Se Doki, se Mackó, se Dugó. - Gyerekek! - mondtam. - Éhes vagyok, együnk egy-két falatkát. Bumella, légy szíves bontsd ki a dobozaimat! Bumella ügyes mozdulatokkal távolította el a dobozokat csinosan borító, színes, tarka csomagolópapírt. Leemelte kíváncsi tekintetektől övezve a doboz fedelét, hogy harsány röhögést váltson ki a srácokban. Persze amikor az asztalon parkoló hatalmas tálcákról levették a kis tarka kendőket, én is nevetni kezdtem. Mackóé Mackóékk ugyan ugyanazt azt a kaját kaját hozták hozták,, mint mint én. Temérd Temérdek ek gyöny gyönyör örű hambuger, sajttal, hagymával, sok ketchuppel és sült krumpli... A meccs állása 1:1. Abban azért nagyon kételkedtem, hogy a kaja el fog fogyni... f ogyni... Éppen az első hamburge hamburgerr eltüntetés eltüntetéséhez éhez fogtam fogtam volna, volna, amikor amikor befutott Doki, kipirulva, izgatottan. - Megvan! Sikerült! - kiabálta még az ajtóból, gyors mozdulatokkal ledobálta magáról a sapkát, kabátot, és lekuporgott egy párnára. Némán ülte ültekk a srác srácok ok köréj köréje. e. Én az ajtó ajtóna nakk táma támasz szko kodv dvaa figy figyel elte tem m őket. Tört Történ énel elmi mi pill pillan anat atok ok volt voltak ak.. Egy Egy heku hekuss tanú tanúja ja egy egy nagy nagy jogt jogtal alan an eltulajdonításnak, s nem tesz ellene semmit. Sőt! Az elkövetőkkel együtt izgul. Sőt, még ha nem is közvetlenül, de némi tanáccsal cinkostárs is... Micsoda világ! - Srácok! Minden tételt kipumpáltam, ami a Winnetou komputerében volt! olt! Teg Tegnap nap mond mondta ta Nell Nellii néni néni,, hogy hogy a diri diri átte áttesz szii a téte tétele leke kett a páncélszekrénybe kinyomtatva, s üríti a komputert, hogy a tavaszi leltár ráfé ráférj rjeen. Azt Azt hisz iszem, em, az utols tolsóó pil pillana lanatb tbaan sik sikerül erültt a 332-e 32-enn belenyúlnom. Matek-, fizika-, történelem- és irodalomtételeket listázott ki a komputerem, s hogy ne tartson soká, a neveket csak kódolva írtam ki, majd itt most áttesszük a kódszámokat. Ficsúr, te gyorsan fordítasz, kettesből megyünk hatosba! Diktálom a számokat, te mondd rögtön a neveket: 202202222 - Ambrus - 202022222 - Borbiró - 222022202 - Cséfalvy Doki szava elakadt. Ficsúré is. A csend akkora lett, hogy szinte hallani véltem a srácok szívdobbanását. - Na, miért nem folytatjátok? f olytatjátok? - kérdeztem értetlenül. Nem kaptam választ. Csak üllek, és néztek maguk elé. - Hééééé! - kezdtem kiabálni. - Mért nem válaszoltok! ÉBRESZTŐ!
Nem akarok hazudni, de legalább negyedóráig voltak a gyerekek megnémulva. Egyszer űen nem értettem, mi történhetett. Nagy nehezen Pici szólalt meg: - Papa, hiába volt az egész. Nincs segítség. Tanulnunk kell. - De hát mi történt, az Istenért? - kérdeztem. - Hát a Doki elhozta a tételeket, és most listázza a neveket! - Az igaz! - mondta Pici olyan szomorúan, hogy majd sírva fakadt. - A 7/c-be járó srácok nevelt listázza. DE Ml A 7/b-be JÁRUNK!!! Ezek a tétel ételek ek nem a miei ieink. nk. A Dok Dokinak nak az utols tolsóó per percek cekben ben sik sikerül erültt kiszippantani Wlnnetou komputeréből a MÁSIK osztály tételeit. Sakk. Matt. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és Mackó lépett be Dugóval. Sugárzott róluk az öröm, az elégedettség. - Srácok! - kezdte Mackó t őle teljesen szokatlan lelkesedéssel. Óriási meglepetésünk van! Képzeljétek, a Karatékák Klubja kölcsönad nekünk a Tisza partján egy öreg malmot. Miénk július 1-jét ől KÉT HÓNAPRA. A malom lakható, rengeteg benne a hely, nemcsak mi férünk el benne kényelmesen, de még vendégeket is hívhatunk. Ingyen adják nekünk! Ha össze tudnánk valamelyes pénzt dobni, bérelhetnénk egy hajót, és akko akkorr két két hóna hónapr praa mién miénkk az egés egészz Tisz Tisza! a! GYÖN GYÖNYÖ YÖR RŰ NYARUNK LESZ! - mondta, és szörnyen büszkén végignézett a társaságon. De senki sem örült. Mindenki teljesen le volt kókadva. - Mi van veletek?! - kérdezte Mackó megdöbbenve. - Hát nem is örültök? - Majd az asztalra nézett, és meg jobban megdöbbent. - MÉG NEM IS KAJÁLTATOK? Mi történik Itt It t egyáltalában? Azzal ZAZEN-ülést vett fel, és komoran nézett maga elé. Dugó mindenben utánozta. Suhajda szűkszavúan elmondta, mi a helyzet a tételekkel. Mackó feltápászkodott a ZAZEN-ülésb ől:
- mondta mondta enyhén enyhén elpiru elpirulv lva, a, majd majd hozzát hozzátett ette: e: - Elnézé Elnézést. st. - Azzal Azzal visszatért ZAZEN-jébe. Szoborszerű mozdulatlanságába. - Mit mondott? - kérdeztem Picitől. - Nem tudom - felelte. - Kérdezd meg Dugótól! -........... (szerz., szerk. és Kiadó törl.) - fordította Dugó, majd így folytatta: Azt mondjátok, hogy Doki a 7/c tételeit szivattyúzta ki Winnetou komputeréből? - Igen. De mért fontos ez? - kérdezte ingerülten Suhajda. - A teljes névsor Is megvan? - érdeklődött tovább Dugó. - Igen. De bökd már ki, mért fontos ez? – kérdezték most már többen is. - Egyszerű! - mondta kis barátunk. - ADJUK el a 7/c-seknek a tételeket, és a befolyt pénzből menjünk el nyaralni! Megdöbbenés, elképedés, megtorpanás, majd akkora éljenzés tört ki, mint mint amikor amikor az iskola iskolaii focics focicsapa apatt bekerü bekerültlt az orszá országos gos dönt döntőbe. Hülyültek vagy negyedórát. Aztán egyre csendesebbek lettek. Majd az
egész csapat némaságba burkolódzott. Lerítt róluk, hogy valami bajuk van, de egyik sem mondja. Gubbasztottak vagy negyedórát. Semmi. A Doki törte meg a csendet. - Srácok, ha fizettek a cösek, hívjuk meg őket is nyaralni! Legalább úgy éljeneztek, mint Dugó javaslata után. Hát EZ bántotta a lelkűket. Hiába, ILYEN barátaim vannak! Hazaszéledtek. A történet egyébként nem ért itt véget. Régi igazság, hogy ember tervez tervez,, komput komputer er végez. végez. Az történt történt,, hogy hogy karác karácson sonyy után után a srácok srácok nekiláttak magolni. Mondta is Nelli szokásos esti találkozóink alkalmával, hogy „mi történt ezekkel? ÁLLANDÓAN tanulnak!" A 7/c pedig vagy sziesztázott, vagy dobálta a havat (ha volt). Mindenesetre jobb dolguk volt... Ritkultak a csapatgyűlések, senki sem ért rá. Így ment ez február 12-ig. Aznap intézkedett a Felkel ő Nap. A srác srácok ok még még nem nem is tudt tudtak ak semmi emmirről. Véletl Véletlenü enüll beugro beugrotta ttam m Leto Letols lszztoj toj Leon Leonór óráh ához oz,, hogy hogy valós alós nev nevén neve nevezzzem zem az én kis kis Nellikémet. (Jaj de dühös, ha Leonellinek hívom!!!). Csak azért ugortam be hozz hozzá, á, hogy hogy Pici Picirről érde érdekl klődjek. djek. Termés Természet zetese esen. n. Hát Hát csillo csillogó gó szemekkel mutat egy kis papírszalagot: - Ide nézz! Pár órával ezel őtt érkezett a Winnetou, izé, az igazgató úr komputerébe! De figyelmesen olvasd: Ez állt a cetlin: BANZAJ-1867 gyerek, felesk. isk.zászló. f6-g5-7c kat. tisztel, feljebbv. Ggyyxx08 előórettség.megszü. 0-tól 00-ig jap. nyelv, okt.köt. het./4-xxcC-f5, f6,Z köt. karát, okt.mind. isk. G6-J7-000F tant.vált.list. mell. 1-jétőI 1001-ig jap.társ.utaz.ingy. elöéretts.tan.mind.ingy. elöéretts.tan.mind.ingy. 88/99 függ.: eé, aá, oó, és u. Ha nem dolgoznék Tivadarral, hát biztos, hogy kis gondban lettem volna. De így? Nem volt kétséges. A srácok a) megúszták az el őérettségit, és b) kárpótlásul (?) ingyen utazhatnak Japánba! El tudják képzelni, hogy mennyire boldog voltam, és Nellivel együtt örültünk a bölcs és határozott intézkedésnek. Persze minden jóban van valami nyugtalanító is. Szóvá is tettem Leonellinek: - Nem tudom elképzelni Tarzant, mint karate-oktatót. Márpedig a BANZAJ-1867 kötelezővé teszi a karate-oktatást minden iskola számára is. A „mi" iskolánkban Tarzan, pardon, a Gébics tanár úr oktatja a testnevelést, ő pedig... De hiszen te, Nellikém, ezt jobban tudod, mint én! Nelli megnyugtatott: - Nyugi! Nem lesz semmi hézag. Mackó segít. Már holnap elkezdi a különórákat. Tarzannal. Biztos, hogy egy-két hét alatt Gébics tanár úr kiléphet a színre. Nekem más gondom van. - Micsoda? - érdeklődtem izgatottan, hiszen a gyors segítség kulcsa a tettre kész akarat.
- Hát csak az - folytatta Nelli -, hogy júliusban mennek a gyerekek a Tiszára. Augusztusban kellene menni Japánba. Nem gondolod, hogy te is befizethetnél egy személyre? Mármint a magad részére? Nekem nem kell, én a gyerekekkel ingyen megyek mint osztályfőnök. - Ééééén? - csodálkozva. - MINEK menjek én Japánba? - Nászútra. Velem - mondta röviden Leonelli, és irtó furán kezdtek csillogni a szemei. Úgy Úgy érté értéke keltltem em a vára váratla tlann hely helyze zetet tet,, hogy hogy neke nekem m megké megkért rték ék a kezemet. Valami fura, sosem érzett micsoda járta át minden porcikámat. Hát csak hebegésre tellett. - Izé, ezt meg kellene beszélnem a Picivel, végtére is, vagyis hogy... Nelli röviden lezárta vívódásaimat. - Mi ezt már megbeszéltük, ő is nagyon örülne. „Mint az ezredes - gondoltam magamban. - Ő is mindent mindenkivel megbeszél, velem meg közli a végeredményt. De hát végtére is..." Megcsókoltam. Nem Nem a legjob legjobbb pillan pillanatba atban. n. Leonel Leonellili szobá szobáján jának ak ajtajá ajtajátt valami valami rémséges robbanás (vagy tájfun, hurrikán, netán tornádó?) ui. váratlanul felszakítot felszakította, ta, és betódult betódult rajta a 7/b. A tetejében tetejében még Winne W innetou tou is, amit ez esetben szó szerint kell érteni. Winnetou Pici és Mackó vállán ült. Nekem KIFEJEZETTEN az volt az érzésem, hogy nem önkéntes alapon. Zúgott körülöttük minden, mint valamiféle morajló óceán. „UFF, UFF, UFF, UFF!" hallatszott dobhártyát repesztő hangerővel. Nellivel csak álltun álltunkk lecöv lecöveke ekelv lve, e, mert mert még minden mindennek nek tetejé tetejében ben Winneto Winnetouu nem láts látszo zott tt dühö dühösn snek ek.. Sőt. MINTHA MINTHA mosoly mosolygot gottt volna. volna. Körültá Körültánco ncolta ltakk bennünket mint trópusi gyümölcsök erjedt levétőt megmámorosodott vad bennszülöttek, majd alig-alig lecsendesedve, még mindig összevissza kiabálva „beszélni" is kezdtek. Nagy jóakarattal s némi idéző jelekkel tudom a hangzavart „beszédnek" nevezni, így valahogy: - UFF, FF, UFF, FF, UF UFF, F, elmar lmaraad az előéretts érettségi égi!! Éljen Éljen Japán Japán.. Éljen Éljen Winnetou!!!! - Nemhiába magoltunk! Itt az eredmény! Az életnek lóghatunk, nem magunknak! - UFF! Csak magunknak játszhatunk ezután! Nem az életnek! UFF! - Csapatgyűlést, de gyorsan, és SZÉTVERJÜK a berendezést! UFF! - Még a Keselyűt is szeretjük ezután? - Winnetou a mi apánk helyett apánk, nem dobjuk le, csak ha ő akarná! UFF, UFF, UFF! Persze MINDEZ EGYSZERRE HANGZOTT EL, és csak alapos hangelemzéssel tudtam kihámozni (ha ugyan helyesen) az egymástól elkülöníthető mondatokat. Már-már úgy látszott, hogy semmi sem fogja félbeszakítani az őrjöngésüket, hiszen reménytelenül be voltak pörögve. Váratlanul elbődült egy lelkes hang, úgy rémlett, a Suhajdaé: - Srácok! Verjük el a 7/c-ét! A javaslatnak elsöprő hatása volt. Engem legalábbis úgy sepertek el az útjukból, mint a híres lipicai ménes ősszel a karám kerítését 1927ben. Hihetetlen lelkesen készültek az akcióra, gondosan vigyázva arra, hogy Winnetout le ne ejtsék. Kezdtek kitódulni Nelii szobájából, már amennyire az ajtó ezt megengedte. Úgy tűnt, hogy tényleg mennek verekedni. Csak azt tudnám, minek ehhez a W innetou???
Percekig nem tértünk magunkhoz. Nagy sokára tudtam magamból kipréselni: - Úgy látszik, Winnetou W innetou már megmondta nekik az újságot. Nelli nem is válaszolt. Lesújtva nézett végig rajtam, majd elnevette magát, és még egyszer megcsókolt. Én idegesen lestem az ajtót, de már nem tört ránk senki. Hát így történt. Persze, hátravolt még egy nehéz munkám. Ki kellett nyomoznom, hogy mi Nelli kedvenc virága. Az esküv ői csokorhoz. Sajdik Ferenc rajzai